Part
1 1| helyet foglalt Lubomirski úr.~A kolostorban sok ingyenes
2 1| Lubomirski volt az első úr a városkában, a fiúkat gyakorta
3 1| felényi puskaporral.)~Az őszes úr (aki egy estén visszaemlékezett
4 1| jóltevője, gróf Lubomirski úr van ezen a képen.~Persze,
5 1| kalapba.~- Tisztelt Szindbád úr - mondta az öreg fogadós,
6 1| Ha nem tudná, Szindbád úr: nálunk, a Kalapnál minden
7 1| úgy vagyunk, Szindbád úr, hogy sehogy se vagyunk.
8 1| Azt hiszem, hogy Szindbád úr már jobban is szórakozott
9 1| súgta:~- Jöjjön, Szindbád úr, a legjobb helyre vezetem,
10 1| akarják magukat az idegen úr előtt - mondta. - Főzze
11 1| komoly, kopasz, rendjeles úr: a polgármester vagy az
12 1| kulcsot a zárban.~- Az orvos úr?~- Most nincs itthon, de
13 1| hogy a hintóból Szindbád úr bágyadt tekintete és halovány
14 1| nem lehetett. Portobányi úr végre előhozta rozsdás flintáját,
15 1| véresen elnyúlott. Portobányi úr ezután nyomban elszökött
16 1| tanyáról visszatérni Portobányi úr, hogy folytassa az ifjú
17 1| mondta tehát Portobányi úr Szindbádnak, és az asztaltól
18 1| sem érkezett. Portobányi úr akkoriban vándorlással foglalkozott,
19 1| üresen maradott. Portobányi úr eleinte dúlt-fúlt mérgében,
20 1| kántorunk alakja, míg Portobányi úr elcsendesedett, elgondolkozott,
21 1| kegyes hangulatban az esperes úr -, hogy vagyunk az anekdotákkal?~
22 1| anekdotákkal?~Portobányi úr szolgálatkészen kezdte rá:~-
23 1| szomorú volt, hogy az esperes úr jobbnak vélte elhallgattatni.~-
24 1| amice.~Azonkívül Portobányi úr erősen nekifeküdt az ifjú
25 1| puskaport, amelyet a nevelő úr mindig azzal az elhatározással
26 1| puskaport, hogy Portobányi úr józanul és rendesen végezze
27 1| paraszt - mondogatta a jó úr a szembe jövő szekereknek -,
28 1| másképpen történt.~Portobányi úr ugyan már hajnalban elszekerezett
29 1| meg a városból.~Az esperes úr - szép májusi nap volt -
30 1| A kocsin ült Portobányi úr, orra, arca piros az ivástól,
31 1| Szindbád úratyja. - A színész úr a kerti házban fog lakni.~-
32 1| komédiás - kiáltotta Portobányi úr nyerítő hangon, amely hangot
33 1| jobbra-balra meghajolt.~Portobányi úr diadalmasan állott mellette,
34 1| amicénk.~Erre Portobányi úr is meghajlott.~Később így
35 1| amelyek fölött Portobányi úr és Ketvényi Nagy Sámuel
36 1| késmárki líceumtól.~Portobányi úr a régi ház levegőjében és
37 1| dörrent közbe Portobányi úr. - Ne mételyezd meg hazugságaiddal
38 1| elméjét és szívét.~Portobányi úr ekkor kövér ember volt,
39 1| Nagy Sámuel.~Portobányi úr megzavarodva észlelte Szindbád
40 1| kérdezte kivörösödve Portobányi úr. - A természet ellen dolgozol?~
41 1| csikorgott Portobányi úr.~A nyugalmazott színészt
42 1| Őrültség - mondta Portobányi úr, de az öreg hajdú az ebéd
43 1| kötötte meg, míg Portobányi úr piros selyem zsebkendőt
44 1| külsejéhez neve is.~Portobányi úr (tagadhatatlan, hogy kissé
45 1| ki-i-is cicám...~Portobányi úr hümmögve tolta vissza a
46 1| Szindbádnak. Portobányi úr csupán erősizmú parasztlányokkal
47 1| zsebkendőjét. Portobányi úr, aki a színészettel való
48 1| regiszterekben működött. Portobányi úr állandóan helytelenítőleg
49 1| Nagy -, az öreg tekintetes úr bezárat mindkettőnket a
50 1| színész), és Portobányi úr levetette réges-régen kihízott,
51 1| Sámueltől, míg Portobányi úr helyeslőleg kiáltozott: "
52 1| szalondarabokban szokás -, Szindbád úr, megengedem, hogy elkísérjen...~
53 1| banda, miközben Portobányi úr (aki neveltjével, Szindbáddal
54 1| Irma üdvéért!~Portobányi úr kigombolta az inggallérját,
55 1| fák közé, míg Portobányi úr hümmögve vakarta körmével
56 1| bennünket az öreg tekintetes úr.~A vén színész kipirosodva,
57 1| vélekedett Portobányi úr.~K. Nagy kinyújtotta öreg
58 1| nem tetszik, Portobányi úr?~A zsíros kabát szinte ropogott
59 1| vállakon, amikor Portobányi úr lustán megmozdult:~- Hiszen
60 1| látszik, de az öreg tekintetes úr se kutya...~- Jól van -
61 1| nagyon magosan... Szindbád úr fürgén ugrik, és mi majd
62 1| felháborodva Portobányi úr. - Felébred, lármát csap,
63 1| világot, az öreg tekintetes úr pisztolya elől...~K. Nagy
64 1| szemünk már rossz, Portobányi úr, a szívünk rothadó fűzfatuskó,
65 1| aggodalmaskodott Portobányi úr, és izzadó üstökét megtörülte.~
66 1| Igaz, az öreg tekintetes úr mindig azt parancsolta,
67 1| ásított hátul Portobányi úr.~- Én is álmos vagyok -
68 1| Szindbádra. Végre is Portobányi úr megsokallta a dúdolgatást,
69 1| tartására - mormogott Portobányi úr, amíg a kis kapun belépdelt.~
70 1| szólott a kakukk... Portobányi úr elégedetlenül vonta elő
71 1| csodálkozott Portobányi úr nyugalmán. Mintha a vízbe
72 1| hallani a múltból. Portobányi úr bölcselkedését újra felidézte
73 1| életében" - mondogatta a jó úr, midőn Szindbád tizennyolc
74 1| Szereti a kávét, Szindbád úr?~Szindbád ekkor elbúcsúzott,
75 1| ön a társaságot, tisztelt úr? Mindjárt itt lesznek a
76 1| Szindbád.~- Az igazgató úr is eljön néha, de persze
77 1| itt van, valamint Snell úr, a tornatanár.~Szindbád
78 1| futnak céljaik felé, és egy úr a kezét fogja egy úrnőnek
79 1| szélben: "nini, Szindbád úr", mondták, mert éjjelente
80 1| okulárét. "Nini, Szindbád úr!" - kiáltotta, mert éjjelente
81 1| se kaput, mióta Szindbád úr nem jár hozzánk.~Szindbád
82 1| azon már említett öreg úr, aki házisapkában és gondosan
83 1| A vagyonomat, doktor úr, csak egy hétig élhessek
84 1| szelíd és félénk Zaturecky úr húzta meg magát, ha odabent
85 1| tudakozódott.~- Utazó az úr? - kérdezte a fogadós.~-
86 1| volna lefeküdni, nagyságos úr - mondta, miközben bizalmas
87 1| gyanúba vett zongorást.~Strucc úr pedig most már állandóan
88 1| mondta félhangosan.~- Doktor úr! Melyik a nótája? Doktor
89 1| Melyik a nótája? Doktor úr!~De erre már választ nem
90 1| gondolatain a délutáni idegen úr, amint szerelmes odaadással
91 1| Vajon elutazott már az az úr?~A kis vaskályha felől nesztelen
92 1| már szeretett volna öreg úr lenni, és gyöngéden meglökte
93 1| Egy fehérhajú, piros arcú úr fölállott, és fehér fogait
94 1| nyomban megismerte.~- Róbert úr! Ah, milyen kellemes találkozás! -
95 1| találkozás! - mondta.~Róbert úr amerikai volt, és a céllövészetben
96 1| viszontlátásra - búcsúzott Róbert úr.~És az artistaasztal csakhamar
97 1| hölgyek között. Hisz Kunicke úr - bár vörös németnek látszott -
98 1| hölgynek, ahogy Szindbád úr a négyest rendezte, és később
99 1| dáma és egy lakktopános úr ölelkezett, szegények elválnak,
100 1| szobalányosan, nyomában egy úr, aki selyemkalapját tolta
101 1| hóban, éppen az előkelő úr lakktopános lábánál. Körülötte
102 1| ahol egykor az öreg francia úr üldögélhetett. Kellemesen,
103 1| borotvált, szárnyas kabátú öreg úr nyomult be, és két deci
104 1| morgott a szellem.~Az öreg úr, mint söröshordót, gurította
105 1| mienké, asszonyoké. Az öreg úr bizonyosan a legszebb férfi
106 1| volt...~- Ugye, Szindbád úr? - kiáltott fel az úrnő. -
107 1| cselédasszonyok. Szindbád úr nem tudott aludni, a cimbalomra
108 1| meg nótáját fújni Szindbád úr mulattatására, és a cimbalmos
109 1| másvilágra ment Jocó és Szindbád úr mulató társai után költözött.
110 1| elhoztam őket, a Szindbád úr cimboráit.~Az úrnő halkan
111 1| vasútról, és ki lehet az idegen úr, aki zsebre dugott kézzel,
112 1| elől futott. (Boldogfalvi úr nem sokat törődött a felesége
113 1| Tehát azt hiszi, Szindbád úr, hogy Póli másnak is mondta
114 1| aludt?~- Az éjjeli, idegen úr - mormogta meglepetten a
115 1| álmot szeméből. (Mátyás úr, Mici férje odvas, vén bükkfa
116 1| mostohaleánykámért, egy úr, akinek arcát és nevét már
117 1| sorsomra bízhat, biztos úr. Nem megyek a Dunába.~A
118 1| fogadóban a nagyitalú Krúdy úr tiszteletére.~- Becsinált
119 1| kálvinista papot. De az öreg úr jól kinevelte Máriát, regénykönyveket
120 1| parancsolja a nagyságos úr.~A kocsmárosnék ettől az
121 1| fortyant föl a tisztelt úr, de most már korántsem volt
122 1| igen gúnyosan Szerenádi úr -, hogy tisztelt barátom
123 1| változott, amint a "főigazgató úr" ajánlkozott, hogy a mai
124 1| zongoraleckét ő adja a tanár úr helyett.~- Te csak menj
125 1| alhadnagy lakott.~- Hadnagy úr, hoztam magának egy jó szivart -
126 1| sétálgatni szokott:~- Professzor úr, hoztam magának egy gyönyörű
127 1| nyájas kereskedőhöz:~- Főnök úr, egy testemhez szabott,
128 1| Búcsú bácsi -, itt van ez az úr, aki nem tud aludni, altassátok
129 1| tudomása.~- Feküdjön le az úr itt a rétre, akkor majd
130 1| ide egy öreg méltóságos úr hétfőn, akinek igen szép
131 1| Pénteken a falunkbéli plébános úr szokott meglátogatni, mert
132 1| erről értesült az igazgató úr, hirtelen nagyon megmérgesedett.
133 1| megsimogassam a haját. Öreg úr kesergett, hogy őt már senki
134 1| mindezek után, kérdem tisztelt úr: szeret-e még?~- Szeretem -
135 1| a nyereg alatt... Emilfi úr Isten tudná hány lovat adott
136 1| kocsmahelyiségben. Emilfi úr csak éppen annyit mondott,
137 1| Szindbádot, mintha ez az úr csak ama lópasszusok végett
138 1| Jucika:~- Kár, hogy ez az úr oly mértéktelenül dohányzik.
139 1| kalap volna ez a tekintetes úr számára.~Szindbád nyomban
140 1| szívbajosok közé.~- A tanácsos úr már jobban van! - kezdte
141 1| Már jött is a plébános úr, és Szindbád a két cigánynő
142 1| neve? - kérdezte a plébános úr.~Mielőtt Szindbád felelhetett
143 1| felett, akit a plébános úr éppen most lát útravalóul
144 1| színpadán, amíg partnere, Carter úr, különböző mutatványokat
145 1| is eldobta övéből Carter úr, felkiáltott, mint a saskeselyű,
146 1| mozdítani.~- Szerettem Carter úr éjszemű hölgyét, akinek
147 1| kezében, amelyet Carter úr minden este ellőtt a Kraváll-orfeum
148 1| meg e mutatványhoz Carter úr, minden tárgyat lelőtt,
149 1| lőtte le puskájával Carter úr második számú felesége szűzmáriásan
150 1| Ne aludjunk, Koncerti úr" - dörmögte, és a zenekar
151 1| kenyérszeletkékre... Johnson úr, a világ legerősebb embere,
152 1| tiszteletére Stranszky karnagy úr.~"Ha a fejére esett volna,
153 1| bizalmasan Imogén orvos úr.~Megállapítása szerint a
154 1| Aranyláb fogadóban Carter úr és feleségei: a kékszemű
155 1| mondogatták egymásnak Carter úr hölgyei, és olyan tisztelettel
156 1| szokott nézegetni Carter úr fegyverének csövébe, miközben
157 1| jelentette a karnagy.~És Carter úr, a késdobáló és lövészmester
158 1| Mondja, tisztelt lakó úr, aki annyi poggyásszal költözött
159 1| hűséget esküdjenek a plébános úr előtt Péternek vagy Pálnak,
160 1| nem nézi meg, nagyságos úr, "Bozóti Mártát", Csiky
161 1| ugyanekkor Bombayné Szabó úr jöttének hírére olyan mosolyt
162 1| mondja meg ön, Szindbád úr, miként gondolna egy jól
163 1| vissza, ahol az altábornagy úr már kényelmesen elhelyezkedett,
164 1| Sajnos, az excellenciás úr csakugyan nincs életben -
165 1| evője: bizonyos Földvári úr, akit sokan ismertek felejthetetlen
166 Reg| Pálházi nevet ismerem. Előkelő úr, régebben gárdatiszt e névnek
167 Reg| van szükségem, Szindbád úr.~- Asszonyom, velem rendelkezhet.~-
168 Reg| ismertek voltak Szindbád úr előtt. Az ablakok, amelyek
169 Reg| egy alkalommal a francia úr tőre, tehát nem tudta otthagyni
170 Reg| hagyta imént a derék Benedek úr. Mert a táj elcsendesedett,
171 Reg| itt-ott egy rendjeles öreg úr ezüstös feje. Egy páholyban
172 Reg| pofaszakállú szemüveges úr és valamennyi társa arra
173 Reg| hang megszólalt:~- Szindbád úr!~A férfi boldog mosollyal
174 Reg| volna.~- Uram, kapitány úr, fogadja köszönetét egy
175 Reg| elriasztotta házunkból, kapitány úr, hálás köszönet érte. Azóta
176 Reg| Georginára nézett), hogy Szindbád úr szolgálaton kívüli kapitány
177 Reg| halászcsárdában. "Bródy úr nagyszerűen főzi a halászlét,
178 Reg| mások is. Homonnai tanár úr, az itteni főiskolában a
179 Reg| szenvedélyéből, Szindbád úr? - kérdezte halk, barátságos
180 Reg| csodálkozva maradoztak el Szindbád úr mellett, hisz a Hofjágerben
181 Reg| gyalogúton (bizonyára) Benedek úr gyakran látta eljárogatni
182 Reg| Kerüljön beljebb, Szindbád úr, már elkészültünk a dolgunkkal.~
183 Reg| ember, mint kegyed, Szindbád úr, talán nem szokott - mondta
184 Reg| tudják, hogy Pálházi előkelő úr és gárdatiszt, bizony százszor
185 Reg| asszonyvásárok Marokkóban... Pálházi úr volt tetőtől talpig, aki
186 Reg| társalkodónőjét. Csak egy vérbeli úr képes erre, higgye el, kedves
187 Reg| üzletben alkudoztak. Türm úr mindenben olyan volt, amilyennek
188 Reg| szerették az ékszereket, Türm úr holmijai közkedveltségnek
189 Reg| tekintetét, a boltajtón át a Türm úr vizsgálódó szemével találkozott
190 Reg| magát alaposan, Szindbád úr! Magának középkori szerzetesházi
191 Reg| sem. Isten önnel, Szindbád úr. Remélem, látom este a nézőtéren.
192 Reg| lekötelez vele, Szindbád úr. Kérem, nem felejtjük el
193 Reg| Azt hiszem, hogy Pálházi úr éppen a városban időzik.
194 Reg| beteget látni, Szindbád úr? - kérdezte később, míg
195 Reg| intézkedéseket tett a nevezetes úr fogadtatására. A háziszolgát
196 Reg| de megosztotta a Pálházi úr részére fönntartott asztallal.
197 Reg| mostanában az agarak, Pálházi úr?~Pálházi nem szeretett játékról
198 Reg| hiszen ott függ a Pálházi úr bundája, kalapja.~A színészek
199 Reg| csapott.~- Hopp, doktor úr, jó, hogy találkozunk. Hogy
200 Reg| kígyó.~- Mi az? Útonálló az úr? Már régen szerettem volna
201 Reg| elfelejtettem... Szindbád úr, mi tönkrementünk.~Vidor,
202 Reg| baleset.~- Persze, Párházi úr nem tudja még a dolgot? -
203 Reg| okoztunk önnek, Szindbád úr, midőn ön csak éppen átutazóban
204 Reg| Végeztem. Kisfalvi direktor úr volt a tanárom. Csupán próbaidőre
205 Reg| Hallgassa meg Szindbád úr is.~Három-négy lépést tett
206 Reg| és maga Kisfalvi direktor úr ült a ládán, midőn az életunt
207 Reg| felelt Kisfalvi direktor úr tragikus mozdulattal. -
208 Reg| midőn észrevette, hogy az az úr Georginába szerelmes. Békésen
209 Reg| Ugyan, édes direktor úr, maga a legjobb családapa
210 Reg| szemével.~- Muszáj, Szindbád úr. A feleségem nem engedi,
211 Reg| megmutatnám én, Szindbád úr, ha szép színésznőim volnának!
212 Reg| akartam mondani, Szindbád úr, hogy nem ismer még mindig...
213 Reg| karcolatot írt.~Majd Bögrey úr, adóhivatalnok és vezércikkíró,
214 Reg| mondta Stánczy. - Nyúl úr, az óborból hozzon néhány
215 Reg| szidta, a komoly Bögrey úr is előrehajolt, és rászólott
216 Reg| megfeledkezett erről. Távozásnál Nyúl úr barátságosan megszólította
217 Reg| kiszedte a máját. Brómy úr valóságos tigris - mondta
218 Reg| kiáltotta.~- Kérem, az úr azt mondta, a rendőrségtől
219 Reg| következőket adta elő.~Stánczy úr az esti órákban, éppen a
220 Reg| összejövetelét, midőn is Brómy úr legújabb verseit átveszi,
221 Reg| balettre. Majd Pickwick úr postakocsiján utazott, míg
222 Reg| postakocsiján utazott, míg Kisfalvi úr a dobogón vékony lábszáraival,
223 Reg| körben vagyok. Szindbád úr a házunk barátja.~Pankotai
224 Reg| én parancsolok! Szindbád úr maradjon - kiáltotta Mariett. -
225 Reg| ügyvéd kérdését.~- Ki ez az úr?~- Mi köze önnek ahhoz?
226 Reg| fülébe dörmögte:~- Pálházi úr Alexandriából igen óhajtaná
227 Reg| megszólalt:~- Miután Szindbád úr már úgyis eleget tud rólunk,
228 Reg| megrendelni a helyeket. Szindbád úr, ha kedve van hozzá, megteszi.~
229 Reg| szobájában, midőn Stánczy úr szokásos lihegéssel betört
230 Reg| haszonlesők. Sajnálom, Szindbád úr, ön sem tudott meggyőzni
231 Reg| sétához öltözködött.~- Kedves úr, mindig tudtam önről, hogy
232 Reg| mindaddig, amíg Walter úr egy külvárosi csapszékben
233 Reg| elküldeni, hogy nincs itthon az úr? - kérdezte. - Ha egyszer
234 Reg| utazom. Azt hiszem, Pálházi úr várt volna a pályaudvaron.
235 Reg| önt a mai napig, Szindbád úr.~- Az ördögbe! Én nem csábítottam
236 Reg| igazmondásom, amelyért az elmeorvos úr méltán megorrolhatott. S
237 Reg| járt.~- Még ön is, főorvos úr? - kérdeztem hitetlenül.~-
238 Reg| Szóval börtönőröket, főorvos úr?~- Olyanokat, akik vigyáznak
239 Reg| levizsgázott, tisztelt főprofesszor úr - szóltam az ágyból olyan
240 Reg| meghallottam:~- Tehát főorvos úr kevésli eddigi szenvedéseimet? -
241 Reg| elvágni - mutatta -, főorvos úr! - szólt a fehérlepke külsejű
242 Reg| levágni - javasolta a főorvos úr - ismételte a Madám, és
243 Reg| Előttem ne hencegjen, Szindbád úr, hanem menjen le a kertbe,
244 Reg| szanatóriumban, Szindbád úr - mondotta Sári, a doktorkisasszony,
245 Reg| ember, bizonyos Karvalyi úr, akinek ajtajára mindig
246 Reg| Ekkor jött ama Karvalyi úr a szokásos lappadt, papucsos
247 Reg| Aztán csinálhat Karvalyi úr, amit akar. Még sajtot és
248 Reg| magát.~- Ez a boldogtalan úr a maga partnere! - mondta
249 Reg| igaz fájdalommal Karvalyi úr mellém telepedvén, és egyszerre
250 Reg| emberarcoktól féltem, míg Karvalyi úr felesége nyájas tekintetétől,
251 Reg| ebédeltem - mondta Karvalyi úr azon a csodálkozó hangon,
252 Reg| készpénzre szert tenni Karvalyi úr adományából? Így nemegyszer
253 Reg| mondtam, mikor Karvalyi úr meggyötört saját családi
254 Reg| milyen boldog lehet Karvalyi úr, hogy túladott az ilyen
255 Reg| látogatók ezek a Karvalyi úr által felidézett, múltbéli
256 Reg| körülöttem, a kedves Karvalyi úr jóvoltából, aki új veszedelmeket
257 Reg| magamban még mindig Karvalyi úr hatása alatt állván, amikor
258 Reg| bömbölését, feküdtem Karvalyi úr előtt, hogy mentsen meg
259 Reg| utamnál!~Így került T. káplán úr egy délután a szanatórium
260 Reg| szép ember volt T. káplán úr, aki az ajtón belépett.~
261 Reg| belépett.~T. tisztelendő úr - mint később kiderült -
262 Reg| erre ráért volna, Szindbád úr!~Így szólt a várva várt
263 Reg| Őszintén megvallom, Szindbád úr - mi sokkal többet tudunk
264 Reg| nem volt más, mint Lakics úr, egy karikalábú, agyagszínbajszú,
265 Reg| magának semmi baja, kedves úr, csak az a baja, hogy még
266 Reg| szabadba, Szindbád nagyságos úr! - mondta mellettem egy
267 Reg| mondtam hangosan.~- A főorvos úr elrendelte. Ő aztán az egyetlen,
268 Reg| mi történik a nagyságos úr érdekében - ha már meggyógyultunk -
269 Reg| hiszik, mint azt Szindbád úr, akit egyébként tisztelek
270 Reg| véletlenül hallottam Szindbád úr állapotáról, és miután azt
271 Reg| Tessék parancsolni nagyságos úr, dél már elmúlott - mondta,
272 Reg| Tudjuk, hogy a beteg úr elmenőben van - szólt, mintha
|