Part

  1    1|           felesége ilyenkor csendesen felelt:~- Igen, de nem itthon.~-
  2    1|              csengők, és sehonnan nem felelt visszhang a szavukra.~Oldalt,
  3    1|            kérdezte hirtelen.~- Nem - felelt Szindbád, és önkéntelenül
  4    1|           hozzám küldik.~Szindbád nem felelt. Az ablakból egy túlsó soron
  5    1|          vagyok, négy gyermekem van - felelt Fritz.~Az igazgató csöndesen
  6    1|          Tulajdonképpen semmi sincs - felelt alattomosan mosolyogva az
  7    1|        vöröshajú doktor szórakozottan felelt:~- A vén skatulya csak azért
  8    1|            maradványa. Lassan, fojtva felelt, hogy zokogása elő ne törhessen.~-
  9    1|              vallasz velem szégyent - felelt Ketvényi Nagy, elfoglalta
 10    1|       Portobányi megvető pillantással felelt, és csak hosszabb szünet
 11    1|               a hazáért sohasem árt - felelt köhécselve a nyugalmazott
 12    1|             művésznő pajkos mosollyal felelt, és csípőjét megringatva,
 13    1|      csöndesen.~- Az nem lehetséges - felelt elgondolkozva Ketvényi Nagy -,
 14    1|             másik halkan, bizonykodva felelt, aztán csendesen, macskadoromboláshoz
 15    1|              nagyra nyitotta.~- Nem - felelt csendesen Szindbád.~(Később
 16    1|               se kutya...~- Jól van - felelt gyorsan a vén színész, és
 17    1|            Hát elfelejtettem magát? - felelt nevetgélve a színésznő. -
 18    1|          semmit. Helyes?~Szindbád nem felelt, mert furcsának találta,
 19    1|          vendéglősnét?~- Lehetséges - felelt rejtélyeskedve, nekilendülve
 20    1|                Valami jó bort kérek - felelt Szindbád -, és szeretném,
 21    1|                  Azt nem mondhatnám - felelt gyorsan a leány -, de ismerem,
 22    1|            Honnan ismeri?~- Ismerem - felelt röviden a leány, és kézimunkájába
 23    1|             hangon Szindbád.~- Fáni - felelt közömbös hangon a leány.~-
 24    1|               fátyolozott volt, amint felelt:~- Ugyan, ne bolondozzon
 25    1|     csodálkozó hangon.~- Ah, dehogy - felelt Fáni, és gúnyosan, tréfásan
 26    1|              egészen megfeledkeztem - felelt elgondolkodva a "kismadár". -
 27    1|     szegénykét.~Morvainé erre már nem felelt semmit, csendesen elment,
 28    1|            Szindbád, de Mimi erre sem felelt.~Szindbád elkeseredve felállott:~-
 29    1|        hazudik valamit.~Mimi erre sem felelt. Felállott, és a tükörben
 30    1|              a bolond szerelemmel?" - felelt vállat vonva Szindbád. - "
 31    1|            kérdezte Szindbád.~- Itt - felelt röviden a házmester, és
 32    1|         Macska utcában?~- Kegyedet! - felelt Szindbád, és az előszobában
 33    1|               Majmunka?~- Nem, fiam - felelt komolyan az asszony. - Vannak
 34    1|         Szindbád.~- Százszorta jobb - felelt Majmunka, és a szeme olyan
 35    1|            annyit a fekete Máriához - felelt szigorúan Tini, a másik
 36    1|        asszonyság nem szokott lenni - felelt a fogadós, és egy veszedelmes,
 37    1|             máris szerelmes vagyok" - felelt Szindbád a szemével. "Igazán?" -
 38    1|          Mindig udvarias ember volt - felelt halk, gördicsélő nevetéssel
 39    1|            vonat... Cecil!~- Mi az? - felelt egy vörös képű, kövér dáma.~-
 40    1|             az?~- Majd megpróbáljuk - felelt Szindbád.~- Igaz, hogy a
 41    1|            mondta Szindbád.~- Uram! - felelt a hölgy.~És az "itt a párok"
 42    1|           receptre írni, a dámáknak - felelt Szindbád, és nyugodtan cigarettázott.~-
 43    1|               talpraugrott.~- Kuss! - felelt fenyegető hangon.~Szindbádot
 44    1|               valaki...~- Nem tudom - felelt az asszony dobogó szívvel,
 45    1|               ugatnak a szomszédban - felelt az öreg cseléd.~- Hívd be,
 46    1|             akartam magát, Fruzsina - felelt a falevelek és árnyak hangján
 47    1|              gyermekes, zokogó hangon felelt:~- Sok mindent mondtak azóta...
 48    1|              mert jól viselte magát - felelt a kísértet, és kinőtt, feszes
 49    1|                  Szindbádnak hívták - felelt az asszony, és elpirult
 50    1|    öngyilkosságot?...~- Isten tudja - felelt lehajtott fejjel Artémiza. -
 51    1|      elfoglalhatná a régi szállását - felelt Artémiza.~Szindbád elfordította
 52    1|             lett kegyed!~Szindbád nem felelt. Unottan hagyta el a házat,
 53    1|            elkövetkezett, szegényke - felelt nagyon gyöngéden Szindbád. -
 54    1|                Szép fiatalembervolt - felelt elégedetten az öreg cseléd.~-
 55    1|               a dajka.~- Szép volt! - felelt elgondolkozva az úrhölgy,
 56    1|       gazduram?"~- Minden bizonnyal - felelt Szindbád. - A nők varázserejét
 57    1|       fiatalembertől.~- Elhelyeztem - felelt Szindbád. - Többé nem alkalmatlankodik.~
 58    1|          gondol-e rám?~- Nem hinném - felelt hidegen Szindbád -, jó háznál
 59    1|             Vagy leány?~- Egyik sem - felelt makacs haraggal a nő.~-
 60    1|         vízből a halászok?~- Eleget - felelt lesütött szemmel Erzsi.~-
 61    1|              talán még elhoznak ide - felelt csendesen a hajós.~[1915]~ ~
 62    1|             már régen halott vagyok - felelt Szindbád -, és csak akkor
 63    1|           megcsókolnám most a lábát - felelt Szindbád.~- Mert már régen
 64    1|            egy madárijesztő a hóban - felelt Franciska, és megsimogatta
 65    1|    uracskákkal a budai kávéházakban - felelt a hajós, és többé nem látta
 66    1|            sohasem lesz rá szüksége - felelt a hajós.~Szindbád Irén esküvőjére
 67    1|         párnáján talált.~- Nem igaz - felelt szigorúan Irén. - Sohasem
 68    1|                  Csak egy Isten van - felelt meggyőződéssel Sz. -, aki
 69    1|             tudom, mi az: szeretni! - felelt Mitra, akit Szindbád hosszas
 70    1|              akkor hallania kellett - felelt kitérőleg Mitra. - Szent
 71    1|              nincsenek még emlékeim - felelt az úrnő. - Eddig csak jó
 72    1|             vagy sárból való szívet - felelt konokul Szindbád.~- Pedig
 73    1|   ajándékozott anyjának.~A bagoly így felelt:~- Úgy kell az embereknek.
 74    1|          Sohasem hagyjuk el egymást - felelt Szindbád. - Én mindig rád
 75    1|                  Messzi úton voltam - felelt csendesen Szindbád. - Néha
 76    1|          Lehet is magát elfelejteni - felelt Rozina, mire Szindbád karjába
 77    1|              körül.~A nő zavartalanul felelt:~- Itt fekszik ő is nem
 78    1|         Miskolcra szökni?~- Nem sok - felelt Szindbád hirtelen manőverrel -,
 79    1|               Szindbád olyan fanyarul felelt, mintha annak a fának a
 80    1|                Ez volt szívem vágya - felelt a vadkörtefa nyelvén Szindbád.~[
 81    1|               öntsem le az ablakból - felelt a ködmönös nő, hirtelen
 82    1|      nagyságodért, Virágzó Ákácfám! - felelt Szindbád egy színlaposztogató
 83    1|         tátrai múzeumba tették őket - felelt egy gyakorlott turista biztonságával
 84    1|               nevem is!~- Előfordul - felelt Malvin, és hirtelen elpirult,
 85    1|         hasogat a lábad?~- A szívem - felelt egyszerűen Szindbád.~- Igen,
 86    1|               inni?~- Ó, jaj nekem! - felelt Szindbád, mintha ismét gyermek
 87    1|              a lovak a szolgabírót! - felelt Szindbád, mire Recski unottan
 88    1|             Sajnos, nincs feleségem - felelt Szindbád áhítatos hangon. -
 89    1|            reggelimet.~- Bolondság! - felelt elsóhajtva magát Etelka. -
 90    1|          hozzám...~- Hát saját maga - felelt vidékies egyszerűséggel
 91    1|         udvariasságot.~- Ne papolj! - felelt Szindbád, mintha egy legyet
 92    1|           sapka...~- Dehogy, dehogy - felelt rezignáltan Stuart Mária. -
 93    1|             is jussak már életemben - felelt keserűen Stuart Mária. -
 94    1|             az öregkakast levágták" - felelt az egyetlen támasztékáért
 95    1|               volna:~- Tudom, tudom - felelt neki a fogadósné. - Tudom,
 96    1|           apjáét?~- Október havában - felelt Szindbád fia.~- Persze,
 97    1|               beszédeivel?...~- Nem - felelt egyszerűen Szindbád. - Azért
 98    1|            Lányoknak való pirosítót - felelt Szindbád fia, és elkapván
 99    1|            gyermekei iránt?~- Nincs - felelt egykedvűen Szindbád.~- Akkor
100    1|               belőle?~- Matematikus - felelt Szindbád, és a söröspohárra
101    1|               nagypéntekre tartogatom felelt a kékfestő, aki olyan egyszerű
102    1|              Megmentettél...~- Igen - felelt a kékfestő, homlokát végigsimítva. -
103    1|         hosszadalmasan.~- Én voltam - felelt Szindbád, és bólogatni kezdett,
104    1|           elkövettem az emberölésig - felelt daráló hangon Szindbád,
105    1|           hogy állunk?~- Az is volt - felelt Szindbád lesütött szemmel. -
106    1|               álmaikat?~- Korántsem - felelt ünnepélyesen Szindbád. -
107    1|          Mindjárt itt lesz az egyik - felelt Szerenádi, és a falu közepén
108    1|          zenedarabbal végzett.~- Hm - felelt Szerenádi. - És ha a fiad
109    1|            hagyja őket?" Mit, mit nem felelt a gróf, azt sohasem lehetett
110    1|              Egy kövér asszonyság!" - felelt a hordár. "Ez az!" - kiáltott
111    1| megismerkedjek magával.~- Hercegnő! - felelt Szindbád, és csaknem térdre
112    1|       megengedte, némi lelkendezéssel felelt:~- Igen, mikor már nem használtak
113    1|               vagyunk?~- Érzem őket - felelt a nagy lelki felindulás
114    1|          Huszár lesz az istenadta!" - felelt hátra sem fordulva a bábaasszony,
115    1|               ki a szavakat.~- Igen - felelt az ágyból a nő. - Mindaddig,
116    1|        unokahúgát kell megszöktetni - felelt Szindbád, és kihúzta magát,
117    1|              belőled jóravaló ember - felelt keserűen Szindbád, midőn
118    1|             ha szégyell velem járni - felelt érzékenyen Szindbád fia.~-
119    1|            Félszemű Kandúr műveitől - felelt őszinteséget szimulálóan
120    1|               ha magáért szenvedhetek felelt egyszerűen Szindbád.~- Miért
121    1|            már öreg ember, tévedhet - felelt a püspök unokahúga, és a
122    1|             van a torkomnak.~- Nono - felelt Búcsú bácsi. - Úgy nézem,
123    1|         kitagadnál?~- Ne okoskodjon - felelt Szindbád fia. - Ennek az
124    1|             hajadont.~- Az ördögbe! - felelt Szindbád. - Nagyon a végét
125    1|  Természetesen, hogy vannak ördögök - felelt odavetőleg Búcsú bácsi. -
126    1|        előadását.~- Látom a cipőjén - felelt a beteg nő. - Éppen úgy
127    1|              adni, nagyon jól tudja - felelt a fiatalember, amikor atyjára
128    1|          Szindbád egy bölcs mondással felelt:~- Útnak, szónak, házasságról
129    1|            férfiak mind gazemberek! - felelt rövid gondolkodás után a
130    1|           komolyan, szinte áhítatosan felelt:~- Eszem ágában sincs bonyolult
131    1|           kell járni a hatóságoknál - felelt hűvösen a nyakig gombolt
132    1|              Maga miatt.~- Köszönöm - felelt az illedelmes férfiú.~-
133    1|            szeret-e még?~- Szeretem - felelt igen egyszerűen Szindbád.~
134    1|             fiatalember.~- Hagyjad! - felelt idősb Szindbád. - Tollfosztásban
135    1|              helyeken megdörzsölni? - felelt gúnyosan a reális fiatalember.~
136    1|           fiát.~- No majd meglátjuk - felelt bizonyos tartózkodással
137    1|         ebédet vagy vacsorát főznie - felelt az asszony, és ha szavaiból
138    1|      látszólag megtartotta, amint így felelt:~- Épp csak annyiban emlékszem
139    1|           Szindbád darab ideig nem is felelt, csak legyintett. Borúsan,
140    1|          terhére van felebarátainak - felelt ünnepélyesen Szindbád. -
141    1|              sokáig, csak két napig - felelt az asszony, miután egy ráknak
142    1|             táncolnak az ágya előtt - felelt Szindbád fia, aki idegenek
143    1|              Ismerem kényes ízlését - felelt megint csak a régi elmerengő
144    1|           aztán megbocsátó hangon így felelt:~- Az élet eliramlik...
145    1|           állatokat.~- Csak hagyjad - felelt idősb Szindbád a kalapot
146    1|           akkor szedem a sátorfámat - felelt Szindbád.~Viola nem mosolygott,
147    1|               már nem emlékszik senki felelt az elárusítóné.~ ~Egy nap
148    1|             Ismerem azt a nagy fát! - felelt Viola. - Magányosan áll,
149    1|          társaságunkba.~Viola mit sem felelt, de estére, midőn boltját
150    1|                 Itt van a zsebemben - felelt hirtelen az idősebb Szindbád.
151    1|            vegyen feleségül.~- Igen - felelt Szindbád. Magában pedig
152    1|          miközben Szindbád kérdéseire felelt, a bal szemével valahová
153    1|           inget én ajándékozom neki - felelt Szindbád, miután Fábián
154    1|            keresztapja volt Óbudán! - felelt a vidor tyúkszemvágóné,
155    1|              hogy honnan fúj a szél - felelt Szindbád, amikor az operációért
156    1|               sem volt, és az udvarló felelt az építésznek:~- Akkor minden
157    1|               minden volt a világon - felelt az építész.~Csak a tegnapi
158    1|             módjára néz reám, uram! - felelt Bercsényiné, és a gyeplőt,
159    1|          nótát ajánlom ipamuramnak! - felelt Magyary Imre egy másik,
160    1|               se ezen a kerek világon felelt Szindbád szokásaként, mert
161    1|             ezen a lányon, uracskám - felelt Mica, és azt hitte, hogy
162    1|              is beszéljünk.~- Tudom - felelt az Úriember -, hogy ön mindig
163    1|       tápláléknak való.~- Igaza van - felelt az Úriember. - De mit meg
164    1|             nagy felfordulással jár - felelt az Úriember, miután körülnézett
165    1|        viselkedik gentleman módjára - felelt Iréne. - Vallását akarja
166    1|              lángok közül: durrasztva felelt. Mintha így tett volna pontot
167    1|              a krumplileves.~- Igen - felelt Szindbád jámboran -, még
168    1|            évüket?~- Nagyságos uram - felelt Szindbád, mert bizonyos
169    1|            mondta, hogy "szeretlek" - felelt Szindbád nem minden meghatottság
170    1|    láthatatlan asztaltársát.~- Igen - felelt az asztaltárs, akit lehetne
171    1|              dolog. Mert tavasz van - felelt Szindbád asztaltársa. -
172    1|               erre engedélyt adna!" - felelt Szindbád, mert más feleletet
173    1|            gyermekem?~- Megnyugszom - felelt Szellő Szilvia nem messzire
174 Alom|        vadludakról?~- Nem hallottam - felelt az ember, mert elhatározta,
175 Alom|            kérdeztem riadozva. "Nem - felelt ő -, inkább nagyobbnak látszik,
176  Reg|              mert hiszen nem ismerhet felelt halkan az asszony, és az
177  Reg|           mint betörőt.~- Megteheti - felelt Szindbád igen nyugodtan,
178  Reg|              a legnehezebb művészet - felelt bókolva Szindbád. - De hát
179  Reg|               Ma délután is játszik - felelt Szindbád -, ünnep van.~-
180  Reg|       elzüllött ember?~- Lehetséges - felelt Szindbád mosolyogva. - Az
181  Reg|                hölgy volt az illető - felelt jókedvű nevetéssel Szindbád,
182  Reg|       bólintott.~- Köszönöm, lányom - felelt gyöngéden.~Mariett később
183  Reg|     fölnyitotta a kaput, és hamarosan felelt az idegennek.~- Az apám,
184  Reg|           mióta kevesebbet játszunk - felelt a színházigazgatóné a trónuson
185  Reg|             lett volna.~- Asszonyom - felelt nemes hévvel Szindbád -,
186  Reg|      színésznők, hanem a színésznő! - felelt Márta asszony némi büszkeséggel. -
187  Reg|      színészek járnak.~- Lehetséges - felelt elmerengve Fátyol Márta. -
188  Reg|            Helyes, ön büszke férfiú - felelt Szalánczi kisasszony, és
189  Reg|             Ugyan ne tettesse magát - felelt a kedves művésznő, és negédesen
190  Reg|    burkolózott.~- Mit tudom azt én! - felelt mogorván, és ellenséges
191  Reg|              városban.~De Számmer nem felelt.~Az ügybuzgó Berci és a
192  Reg|         színészek asztalától?~- Nem - felelt hűvösen Edit -, én jól ismerem
193  Reg|               is vissza lehet térni - felelt konokul.~- Ismétlem - mondá
194  Reg|          Mintha bűnös lett volna, úgy felelt:~- Azt hiszem, jó színpadi
195  Reg|              meg tudom ítélni: igen - felelt komolyan Szindbád.~- Kisfalvi
196  Reg|            Nórát! Ismeri?~- Ismerem - felelt Szindbád, és az asszonyt
197  Reg|              Jó kézben lesz a dolga - felelt Szindbád, és a búcsúra nyújtott
198  Reg|     kifütyülnék, ahogyan megérdemli - felelt haragos hangon a komikus. -
199  Reg|              Minden asszony ostoba! - felelt Kisfalvi direktor úr tragikus
200  Reg|             legjobb kocsmában lenni - felelt mély meggyőződéssel az öreg
201  Reg|         mondta, a rendőrségtől van! - felelt a portás.~- Bocsáss meg -
202  Reg|            úrnők érdekében szívesen - felelt Szindbád. - Egyébként a
203  Reg|            ahhoz? Akár a vőlegényem - felelt Mariett nagy fölindulással.~
204  Reg|               húzza tovább kínpadra - felelt sötéten Szindbád, és készen
205  Reg|            közé nézni a gazdájának! - felelt tompán.~Az ügyvéd szótlanul
206  Reg|              Szindbád csak a szemével felelt.~- Mi most csomagolni fogunk -
207  Reg|              asszonyság.~Georgina nem felelt, csak megszorította a Szindbád
208  Reg|              Margitszigetre megyünk - felelt élénken Szindbád, mialatt
209  Reg|            muszáj lóversenyre járni - felelt Szindbád meglehetős szigorúan.~-
210  Reg|                Nagyon természetesen - felelt még mindig meglehetős csípős
211  Reg|           élni, amint parancsolják! - felelt szomorúan Szindbád, és ezután
212  Reg|          szeretni szokta?~- Ráérünk - felelt gyorsan Georgina. - Ne siettessünk
213  Reg|               volna a legkisebb baj - felelt Szindbád. - Ellenben itt
214  Reg|               pontos.~- Rendben van - felelt szégyenkezve Szindbád, és
215  Reg|         Köszönöm figyelmüket, uraim - felelt Szindbád a szavakat harapdálva. -
216  Reg|                 Én csapatnál vagyok - felelt a hórihorgas Spics meglehetősen
217  Reg|       szenvedő bábut.~- Nem teszem! - felelt elszomorodva.~- Már elég
218  Reg|              Akit te jónak gondolsz - felelt megilletődve Szindbád.~-
219  Reg|            valamit.~- Hisz még nem is felelt arra a kérdésre, amelyet
220  Reg|             Ez a szándéka?~- Dehogy - felelt mosolyogva Szindbád. - Asszonyom,
221  Reg|          Georgina senkit sem szeret - felelt az asszony.~- Senkit? Nincsen
222  Reg|         tudjuk, de nem magán múlott - felelt Mariett, és kezével megsimogatta
223  Reg|        legdrágább teremtés a földön - felelt halkan Szindbád, és a gyönyörű,
224  Reg|               szájába.~- Mosakodnak - felelt megvető kézlegyintéssel
225  Reg|          alatt a vattát és félvállról felelt:~- De benne van az én föltételeimben.
226  Reg|             nem adtak rá parancsot! - felelt Ferenc a bakásan nyírt,
227  Reg|        kérdeztem suttogva.~- Lehet! - felelt darab idő múlva. Igen csendesen,
228  Reg|              egy kötnivaló gazember - felelt ugyancsak Pista bácsi a
229  Reg|             beteg?~- Ez a gazember! - felelt Pista bácsi, akivel (ha
230  Reg|               leszek, ha szenved.~Így felelt a hang a tragikusnak indult
231  Reg|           siker koronázza munkánkat - felelt a veres, és többet nem válaszolt
232  Reg|           fűszeres is nagy kényelem - felelt Zöldné.~Rendszerint ilyen
233  Reg|             őrült?~- Semmit, alszik - felelt a Madám, és visszatelepedett
234  Reg|          muszáj, meg kell történnie - felelt egykedvűen Zöldné.~Még egy
235  Reg|            mert akkor vagyok szabad - felelt zavartan a Madám.~- Jó,
236  Reg|          kívül más szavakkal.~- Hja - felelt igaz fájdalommal Karvalyi
237  Reg|              jutna nekik a túlvilág - felelt az ifjú arkangyal, akinek
238  Reg|              dobálózott, hivalkodva - felelt a lelkiatya, aki méltán
239  Reg|          számomra?~- Isten irgalmas - felelt a kora ifjúságában már egyházatyává
240  Reg|     szolgálati éveivel.~- Nem tudom - felelt Zöldné -, meg én még akkor
241  Reg|            önállóan dolgozzon. Nem is felelt mindjárt, mintha megbánta
242  Reg|            sült bolond szavára adni - felelt mogorván Pista bácsi, mert
243  Reg|   primadonnára emlékeztetnek?~- Nem - felelt a régi gyűlölködéssel.~-
244  Reg|              másképp volna!~- Ugyan - felelt gyanakodva doktor Cipész. -
245  Reg|                mint amilyenben volt - felelt igazán érzelmes nő módjára,
246  Reg|        búcsúzni, de ő kézlegyintéssel felelt:~- Még látjuk egymást az