Part
1 1| amint igazi szerelme volt ő is a nőknek, akik sohasem
2 1| férfiaké lettek, holott ő már régen elutazott a városból.~
3 1| Róza. - Tanítsa latinra ő magát, ha annyira szereti.~
4 1| mögött lakott valamikor ő... Egy cserép virágot helyezett
5 1| emlékezett Szindbád, hogy az ő ifjúkorában a polgármesternek,
6 1| tánciskolára gondolt, ahol ő a legjobb valcertáncos volt.~ ~
7 1| nadrágokat hordanak, mint az ő idejében, és a cipők, a
8 1| a fejét. Ezt a kacagást ő már hallotta valahol, valaha...
9 1| Annát fölismerte. Igen, ő volt az, Anna: a régi szép,
10 1| rontsa... Habár, a múltkor ő maga is felmászott a létrán!
11 1| a derék fényképész volt ő.)~A nők arcképei szív-vidámító
12 1| orvos nem lesz otthon, és ő beszélhet az asszonnyal.
13 1| koccanását hallja, mintha az ő tiszteletére csörrentek
14 1| kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália vagy legalábbis
15 1| bajuszát megpödörte.~- Igen, ő az! - ismételte Szindbád
16 1| csóktevésben nagy mester volt ő, de leghamarább mégis azokból
17 1| macska el ne vesszen az ő úriházától, mint azzal törődött,
18 1| félrehajlít, mint egy kéz... Ő majd felébred, és halkan,
19 1| feketeharisnyás lábán lakk topán. Ő volt Lizbeth, és szőke haja
20 1| urak a kolostorból. Ez az ő szobájuk.~- A tanár urak? -
21 1| mondta későbben Szindbád, és ő is nevetett csendesen.~ ~
22 1| elhervadna, elpusztulna. Az ő világa a színpad. Hangja
23 1| ra nem gondolt, és íme, ő várta a klub előszobájában.
24 1| apámat sem sajnáltam többé. Ő majd tovább vezeti az üzletét,
25 1| Szindbádot nagyon szerette, mert ő volt az első gyerek, akinek
26 1| Szindbád felé, mintha éppen az ő tiszteletére állottak volna
27 1| udvarlóikkal együtt. De ő mindvégig megmaradott Majmunkának.
28 1| Majmunkát. Igen, sok tekintetben ő maga is tiszteletre méltónak
29 1| álomképbeli kis város, és ő megy, megy a hóban taposott
30 1| dáma kikottyantotta, hogy ő nem tudna szentéletű nővér
31 1| közbeszólott volna, hogy az ő boldogult ura mily hőstetteket
32 1| természetesen ezen idő alatt ő volt a legbüszkébb az egész
33 1| Szindbádban, hogy talán éppen az ő fejére zuhan a kődarab.
34 1| férfira nézett a falra.~- Ő gyón meg helyettünk, mert
35 1| Pestről kapja a kótákat. Ő a legjobb zenész a városban.~
36 1| felett.~A kávés felesége volt ő; egykor kasszírosdáma Pesten,
37 1| tartózkodási helye délben, mert ő nem szokott a kocsmában
38 1| vége felől.~- Emerencia. Ő a legpontosabb! - szólt
39 1| és mindig ismételte, hogy ő Bánatinét már csupán vigasztalni,
40 1| gyorsan áradozva Bánatiné. - Ő volt az igazi, a kedves,
41 1| háborúból... Talán mégis ő a legjobb.~Szindbád kezet
42 1| hóna alá, holott karját ő nyomban felemelte, hogy
43 1| világítanak? Vajon ki lehet ő? Mit mondana, ha megszólalna?
44 1| sohasem látott. Csupán az "ő" szeme mélyében látható
45 1| márciusi erdőszél kéksége; az "ő" hajának van olyan illata,
46 1| mindig csak a bókokra gondolt ő is, mint egy vénkisasszony,
47 1| törődött a felesége útjaival, ő a méheket szerette, és az
48 1| szentbeszéd alatt anyja oldalán. Ő az, aki érthetetlenül csodálkozik,
49 1| a legtöbb nőnek, mint az ő leszakadt gombját felvarrni.~
50 1| szerettem. S ugyanazt mondta ő is, sőt meg is esküdött,
51 1| tavaszi estéken meglátogat? És ő mindig azt felelte, hogy
52 1| rövidszárú csizmácska. Ez ő, Franciska, aki leánykorában
53 1| éjnek idején az ajtót, és ő hidegvérrel lőtt közibük...
54 1| haltak meg ragályban, és ő éjszaka ölében tartotta
55 1| örökké szeretni fogja... Ő egy ó-recept szerint járt
56 1| megismerkedése napján, hogy ő lesz az, aki végre-valahára
57 1| megismerkedéskor programot csináltak. Ő lélekvesztőn szeretett elindulni
58 1| magában a kalandjáról -, és ő hazudta, amit nekem kellett
59 1| az aranygyűrűt, amelyet ő ajándékozott anyjának.~A
60 1| midőn néha elővette az ő arcképét, jóleső bánattal
61 1| hátulról, akinek a járása az ő járásához hasonlított. F.
62 1| biztonságosabb az asszony, ha ő most törvényes férje volna,
63 1| cilinderben helyet foglal. Ő az a mindig szolgálatra
64 1| premierről írott tudósítást, és ő az a falu bolondja, aki
65 1| hogy néhány aranypénz az ő szürke fejére is lehullott
66 1| nemes barátnémat, holott ő igazán szerette kegyedet.~
67 1| zavartalanul felelt:~- Itt fekszik ő is nem messzire. Ha kívánja,
68 1| időben éppen úgy szerette ő is e kalandos szójárású,
69 1| fiának" mondotta; hogy az ő elfeledkezett szendergéseiben
70 1| nőket, akik hajdanában az ő szemtükrében igazgatták
71 1| Lengyel-nyeregre, de viszont az ő névjegyét is leadtam abban
72 1| Azt hiszem, Petőfi írta, ő írt minden magyar verset.~
73 1| végig a páholyokból, holott ő csak most szeretne páholyban
74 1| bajuszát is kipederné, mint ő szokta!~Ibolyka a sárga
75 1| kérő lábáról. Most majd ő veszi célba a barátja lábát.~
76 1| senkim a barátnémon kívül... ő a testvérem, húgom, az anyám.
77 1| Szindbádot, mert ezt a sapkát még ő vette neki miskolci kereskedőtől.~-
78 1| leselkedő rókákkal, mintha ő egyedül indulna neki az
79 1| utasítását fiának Szindbád; ő maga pedig csakhamar kilépett
80 1| szabad szeretnie, mert az ő testvére.~Vénusz oly elszántan
81 1| mézeskalács-arccal fordulgat az ő lánya felé... Nem is bánta
82 1| folytatja. Azt akarja, hogy ő is kísértetté váljon ebben
83 1| szólna páter Göbi, ha éppen ő ülne a gyóntatószékben,
84 1| közömbösen néztek utána. Az ő ágaik úgysem alkalmasak
85 1| templomnak itt a határszélen ő, a herceg a kegyurasága.
86 1| hogy a mai zongoraleckét ő adja a tanár úr helyett.~-
87 1| mindenkinek szüksége lesz az ő portékájára, a koporsóra,
88 1| tessékelte boltjába a vevőket, ő is harapást viselt az arcán,
89 1| Pesten, amelynek az oltása az ő dolguk. Nem hallgatták el
90 1| derekamat, mert éppen az ő születése idején epebajt
91 1| valamikor, amíg élt a kisleány: ő dörzsölgette a fájó testrészt
92 1| nyomban elfelejtettem, amikor ő megérkezett a másvilágról...
93 1| az ablakom alatt, pedig ő éppen nálam tartózkodott,
94 1| vándormadár életemet, ha ő nem jön utánam idegen országokba
95 1| országokba is. Így félig-meddig ő is az okozója annak, hogy
96 1| kinyitják a kaput, pedig ő maga verte rá a lakatot
97 1| szúnak semmi köze sincs, hisz ő mindig csak becsületes,
98 1| kopottabb a kapufélfáján, de ő maga olyan nyájas és szelíd
99 1| lábáról. Mennyi mesét tudna ő ujjaival elmondani ennek
100 1| felesége vagy a szeretője, amíg ő a messzi országutakat járja...
101 1| nő a tartományban, aki az ő részére dagasztja a kenyeret,
102 1| mosolyokat tükrében, hogy majd ő a kenyerétől, mosolyától
103 1| beszélgetését hallgatni, hogy ő jött nekem a kocsirúddal,
104 1| kutyakorbácshoz hozzányúlhattam volna. Ő vert meg engem, holott a
105 1| holott a verést inkább ő érdemelte meg. Nem is lehetett
106 1| irányában elkövetni kell. Ő maga is megtesz mindent
107 1| megtekintette a hölgyet.~ ~Ő ama divatlapból jött, amelyet
108 1| utcasarkon. Nyár volt, és ő mégis azt kérdezte tőlem,
109 1| életet, feleltem én, amire ő figyelmeztette a szőke rendőrt
110 1| megszólított. Elmondta, hogy ő menekült fiatalember, szeretne
111 1| egy helybeli nővel, mert ő a városban nem ismeri ki
112 1| megpillantotta, amikor az ő haja már ugyancsak közeledett
113 1| volt egy miniszternél is. Ő szerezte a telefonomat,
114 1| látszott: darab idő múltával ő is részt vesz az asztal
115 1| akik azt hitték, hogy az ő részükre találta ki a bódító,
116 1| öregurat, úgy látom, még érti ő a seftet segítség nélkül
117 1| szégyenkezve bevallotta, hogy ő volt a vakmerő, és nem a
118 1| nagy fát, amely már "az ő idejében" is itt volt.~"
119 1| valamerre még termett az ő részére.~ ~Útja természetesen
120 1| hallgatott. Ezért a nőért ő valamikor komolyan öngyilkos
121 1| hogy a levélborítékon az ő neve volt (Tekintetes Szindbád
122 1| harangoknak az a verse, amelyre ő is a sorba állhat.)~A tavaszt
123 1| agyonzúzhatta volna magát.~Ő, mint a neve is mutatja, "
124 1| meggyőződéssel, mert hajótörése után ő se volt takarékoskodó a
125 1| még az ezer lépést éppen ő mérte ki a bormérő helyekig.~-
126 1| megnyomorítják a világot. Az ő feleségeik azok a tyúkszemvágónék,
127 1| rózsaszínű szalagot, amelyben az ő korában (és ebben a városban)
128 1| szentek védelme alá.~- Csak ő nem jön! - rebegte magában
129 1| fene megehette...~"Csak ő nem jön, hogy ruháján igazíthassak!" -
130 1| irigylem Adventit, csak ő jönne megint, hogy együtt
131 1| időben.~A toronyóra ütött. Ő jönni fog. Az apátúr kinevezte
132 1| fújtatórúd mellett elfoglalta ő is a helyét, és ragyogó
133 1| mint ahogy most is játssza. Ő az a hölgy, akiért Pesten
134 1| takarítsak egy leány után!~- Ő mosson és takarítson egy
135 1| leánnyal szemben. De a végén ő is egy pengőt kért Carmentől,
136 1| kijelentette, hogy ez a tánc az ő tánca. És még két deci erős
137 1| egyformán szólalt meg, mintha ő tudná egyedül az igazságot
138 1| részét vendéglőben (vagy mint ő mondta: "kocsmában") töltötte.~-
139 1| a lusta nagy rák mellett ő ugrik ki, mint a gumilabda
140 1| sírkereszt elcserélése révén csak ő tudta egyedül, hol nyugszik
141 1| összegyúrt szűrére, először ő kortyint a pálinkásüvegből,
142 1| a munka elkezdődne, mert ő végzi a nehezebb teendőt.
143 1| szalonnával kenegeti a fűrészt, ő teszi a fűrész alá a hasábokat
144 1| a hasábokat a bakra, és ő kortyint rövidebbet a pálinkásüvegből.
145 1| tehát többet Hedvigről. Bár ő tán többet tudna mondani
146 1| akác életében. Megbolondul ő maga, de megbolondít másokat
147 1| veteményeink társaságában az ő gyönyörűséges színével,
148 1| érzéseknek is kifejezője legyen. Ő sohasem tudna vad, köldökig
149 1| amint mondogatta, holott ő maga akkor szeretett volna
150 Alom| mint a királyok, mert az ő álmaikhoz az éji szél és
151 Alom| Gyáva kis papucskészítő ő valahol a damaszkuszi kapu
152 Alom| azokat a fákat, amelyekről ő húzta le a ruhát.~Mikor
153 Alom| mikor feküdjek le. Ugyancsak ő tartotta számon a kalendáriumban
154 Alom| riadozva. "Nem - felelt ő -, inkább nagyobbnak látszik,
155 Alom| mindnyájan tudjuk, hogy ő nem más, mint egy bennünk
156 Alom| magyarázatot nem tud lelni. Az ő álmában valamely csodálatosan
157 Alom| bevágódik a pinceajtó, és ő örökre megszabadult fogfájásától.~
158 Alom| legszánandóbb minden álmodó között. Ő álmodja azt, hogy engedélyt
159 Alom| királyné előtt. És ugyancsak ő az, aki egyetlen szónak
160 Alom| szomszédasszonyt, aki mindig az ő udvarába szórja a szemetet:
161 Alom| hasztalan vigyáznak az álmodóra. Ő mindig csak arra a hangra
162 Alom| a nagydobos belevág, és ő, bár egyébként nem szokott
163 Alom| gyakran álmodja azt, hogy ő valamely nagy műhelynek
164 Reg| körébe bevezette? Persze, az ő semmittevő foglalkozása
165 Reg| Szindbád, habár bizonyosan ő is szégyenkezne sorsa felett.~
166 Reg| megijedni!~Pedig egy kissé ő maga is meg volt ijedve.~
167 Reg| Szindbádra, mintha ez most az ő mesterségébe kontárkodott
168 Reg| házasságai miatt, mégiscsak ő az egyetlen ember ebben
169 Reg| Szalánczi kisasszonyra, mintha ő volna az okozója az egész
170 Reg| csillagkeresztes dáma volt, és ő maga is szolgált az udvarnál.
171 Reg| nyugalmát, és ebben megnyugodott ő is. Tudják ezek a nők, hogy
172 Reg| azt teljesíteni szokta. Ő talán nálamnál is jobban
173 Reg| csupán Mariett a komoly nő. Ő csakugyan hiszi azt, amit
174 Reg| Udvaroljon egy kissé Mariettnak. Ő nem szereti a színészetet.
175 Reg| megmérgezi magát, ha az ő szerepét, Júliát, Pálháziné
176 Reg| pengőt néha nehéz kihúzni. De ő a legtekintélyesebb lap.~
177 Reg| miatt megszökött a városból. Ő, Stánczy azt is tudja, hogy
178 Reg| lemarad a vonatról. Mehet ő reggel a személyvonattal,
179 Reg| megrendeltük a szabónőnél! Ő már olyan asszony! De hát
180 Reg| Pálházinak sem sikerült. Ő is el akart ásni bennünket
181 Reg| bennünket a régi házba, míg ő maga élte világát. Néha
182 Reg| anyja?~- Szegény anyám, ő nagyon furcsa asszony. A
183 Reg| búskomolyan Georgina. - Ő csak akkor tudott igazán
184 Reg| volna az a színésznő, ha nem ő, maga Walter Keresztélyné,
185 Reg| járt-kelt a hotelben, mintha ő maga is vendég volna. Aranylánca
186 Reg| tud a budai sétákról? Az ő kezei hosszúak. De feltétlen
187 Reg| kártyázni, mint amennyit ő kártyázott. Bizonyára ön
188 Reg| ember a mester. Bizonyára ő szeretné legjobban kitalálni
189 Reg| csaknem akkora volt, mint ő maga. Az emeletre kanyargó
190 Reg| kézmozdulattal, amelyet csak ő tudott, nagy fehér kezét,
191 Reg| is ápolónő volt, és már ő tanulta meg, hogyan kell
192 Reg| díványon alszik, miután ő napközben is szolgálatban
193 Reg| akadt volna a házban az ő természetfölötti termetéhez
194 Reg| szobámba küldi...~A Madám az ő kémje, bizalmasa, megfigyelője,
195 Reg| valóban azon a helyen, ahol ő megjelölte.~- Nem engedte
196 Reg| ahol a műtőorvos dolgozott. Ő maga intézkedett az utolsó
197 Reg| máskor. Nem szerette, ha az ő tudta, közvetítése nélkül
198 Reg| készített rántottát (ahogy csak ő tudta, paradicsommal és
199 Reg| valami mentőangyal, csak ő segíthet rajtam, amikor
200 Reg| mintha azt mondta volna ő is:~- Fiákeren akart megszökni!~ ~
201 Reg| a Retyezáti? - kérdezte ő maga, mikor állapotom mind
202 Reg| hogy mások bort isznak, míg ő a reggeli seprőpálinkára
203 Reg| beteg bosszantására még ő, a derék is nevetett:~-
204 Reg| fekete pápaszemesnek hittek, ő csak vak volt, de én bolond
205 Reg| mondogatott, amelyeken elsősorban ő nevetett jóízűen, míg a
206 Reg| részeges ember előtt, mert ő már csak nem hitt a férfiaknak.~
207 Reg| lelkében a túlvilágra, és ő maradjon itt az irigyelt
208 Reg| ezzel vallomást tegyen, hogy ő sem tartozik többé barátaim
209 Reg| Mártonnal, mert mikor az ő eltépett köpönyegét emlegettem
210 Reg| segítségemre legyen. De most elment ő is, a legjobb, miután Lakicsot
211 Reg| A főorvos úr elrendelte. Ő aztán az egyetlen, aki igazán
212 Reg| legyengült ember, majd az ő társaságában végzem. (Ráfizetni
213 Reg| kedveskedett. Senki más nem volt ő, mint Lakics, akit esztendők
214 Reg| megkérdeztem tőle, hogy vajon nem ő volt-e a híres Grünau Poldi
215 Reg| magányos asszonynak, mint ő.~- A világ valóban a falusi,
216 Reg| verestől kellett búcsúzni, de ő kézlegyintéssel felelt:~-
217 Reg| mulassza el felkeresni. Ő állapította meg először,
|