Part

 4501    1|                    nők arca már kipirosodott a tánctól. Bál volt a "Szőlő"-
 4502    1|             kipirosodott a tánctól. Bál volt a "Szőlő"-ben, és a felvidéki
 4503    1|                   Bál volt a "Szőlő"-ben, és a felvidéki városka asszonyai
 4504    1|                     miután hetekig készültek a mai estére, önfeledten,
 4505    1|                   úri magatartással fogadták a városi zenekar meglepően
 4506    1|               meglepően sikerült tánczenéit. A városban ötven esztendő
 4507    1|                      manierra és eleganciára a leányokat. A francia Sacré
 4508    1|                     eleganciára a leányokat. A francia Sacré Coeur-ből
 4509    1|                 arisztokrata-hölgy látogatta a Morvai-féle cukrászdát,
 4510    1|                   cukrászdát, és sétálgatott a promenádon. Egy Rohan herceg
 4511    1|                  találhatott volna feleséget a helybeli hölgyek között.
 4512    1|                  németnek látszott - viszont a francia szavak helyes kiejtésére
 4513    1|                     kiejtésére tanította meg a hölgyeket. Volt ugyan egy
 4514    1|                   Volt ugyan egy konkurrense a mössziőnek a városban, Sármai,
 4515    1|                     konkurrense a mössziőnek a városban, Sármai, a ragyás
 4516    1|               mössziőnek a városban, Sármai, a ragyás kisbőgős, aki tizenöt
 4517    1|                 tizenöt esztendeig muzsikált a Bunkó bandájában Párizsban.
 4518    1|                  Bunkó bandájában Párizsban. A kisbőgős a Lajosok nyelvét
 4519    1|             bandájában Párizsban. A kisbőgős a Lajosok nyelvét könnyedén
 4520    1|                    volt, "demimony"-nak írta a demimonde-ot. És hogy mégis
 4521    1|                 magával vitte hangszerét, és a férfiasan zengő húrokon
 4522    1|                    zengő húrokon eljátszotta a Fodros tükörén a haboknak,
 4523    1|                 eljátszotta a Fodros tükörén a haboknak, csolnakázik egy
 4524    1|                     csolnak kezdetű keringőt a Rip-ből, amely a legnépszerűbb
 4525    1|                    keringőt a Rip-ből, amely a legnépszerűbb melódia volt
 4526    1|                   legnépszerűbb melódia volt a Felvidéken.~Régi ismerősünk,
 4527    1|                    kéz útján meghívót kapott a zártkörű mulatságra, és
 4528    1|                     habozás nélkül elutazott a városkába, az esti vonattal
 4529    1|                      fehér csokrát kötögette a tükör előtt, a fogadó túlsó
 4530    1|                     kötögette a tükör előtt, a fogadó túlsó részén már
 4531    1|                 részén már javában dolgozott a városi zenekar, Lohengrin
 4532    1|                   érkező báli vendégeket. És a folyosón már érezhető volt
 4533    1|                folyosón már érezhető volt az a különös illat, amely bálitermekben
 4534    1|                     illatoknak színük volna; a parfüm és friss női ruhák
 4535    1|                      friss női ruhák szagába a púder és gyöngyvirág illata
 4536    1|                   gyöngyvirág illata vegyül. A büfének olyan szaga van
 4537    1|                    olyan szaga van még, mint a kucséber-kosárnak, és a
 4538    1|                      a kucséber-kosárnak, és a nők lélegzetvétele olyan
 4539    1|                     négyes előtt vagyunk, és a hölgyek ruhafodrai közül
 4540    1|                   ember könnyen elképzelheti a fehérrámás ablak mellett
 4541    1|                mellett álldogáló varrógépet, a frissen ropogó vásznat,
 4542    1|                      frissen ropogó vásznat, a kötött terítőjű asztalon
 4543    1|                     kötött terítőjű asztalon a kölcsönkönyvtár barna könyvei
 4544    1|               feküsznek, közöttük bizonyosan a Füst Turgenyevtől, és a
 4545    1|                      a Füst Turgenyevtől, és a magas, domború mellű dívány
 4546    1|                      fotográfiái sorakoznak; a szomszéd ablaknál tán egy
 4547    1|                     tán egy kisleány ül, aki a francia szótárban még aláhúzza
 4548    1|               francia szótárban még aláhúzza a l'amourt, és most elgondolkozva,
 4549    1|                készülődő nénje öltözködését.~A valcer járta legtöbbször,
 4550    1|                    tudnak legjobban táncolni a városka hölgyei. Szindbád
 4551    1|                    városka hölgyei. Szindbád a bálterem régies oszlopai
 4552    1|                     alatt ődöngött, ahol még a bányakapitány egyedül itta
 4553    1|                    borát - néki sietni kell, a felesége szívbajos, és éjfélnél
 4554    1|                éjfélnél tovább nemigen bírja a mulatságot -, egy öklelő
 4555    1|                      úriember felborítására.~A vendég nyugodtan gyönyörködhetett
 4556    1|                   nyugodtan gyönyörködhetett a vidéki bál örömeiben, és
 4557    1|           visszagondolhatott múltjára, midőn a Sóstó-fürdőn harsány hangon
 4558    1|                    harsány hangon vezényelte a négyest. "Kolón" - kiáltotta,
 4559    1|                       Kolón" - kiáltotta, és a tekintete mindig egy barna
 4560    1|              ábrándok látszottak lakni, mint a messzi égboltozaton a fehér
 4561    1|                   mint a messzi égboltozaton a fehér felhőfoszlányok...
 4562    1|                  hölgynek, ahogy Szindbád úr a négyest rendezte, és később
 4563    1|                később is gyakran látni vélte a hölgy éji gondolatai között,
 4564    1|            cselekedett, gyermeket mentett ki a folyóból, és ibolyaszínű
 4565    1|                  hölgyem? - kérdezte magában a vendég, midőn egy óra múlva
 4566    1|                      megérintse vállát, mint a francia regényekben. Szindbád
 4567    1|                      nem ismerte személyesen a nőt, akinek kedvéért reggeltől
 4568    1|                      színésznőket, mint akár a múlt században, midőn divatban
 4569    1|               században, midőn divatban volt a levelezés ismeretlen urak
 4570    1|                     És Amelie-nek írta magát a levelek alá.~Csupán egy
 4571    1|                      szalag jelentette, hogy a nő valóban él valahol, amely
 4572    1|              levélben Szindbádnak elküldött.~A helyzet mind komikusabb
 4573    1|                     éjfél felé ballagott, és a zenekar a második négyes
 4574    1|                      ballagott, és a zenekar a második négyes nyitányát
 4575    1|                    Szindbád megfordult, hogy a folyosóra menjen: hisz már
 4576    1|                 bizonyára nevetségesebb volt a kellőnél. A sárgamellényes
 4577    1|               nevetségesebb volt a kellőnél. A sárgamellényes rendező elébe
 4578    1|                      nélkül maradott hölgyet a táncba kísérhet.~Szindbád
 4579    1|             petrezselymet áruló nőnek legyen a táncosa! Aztán igen ünnepélyes
 4580    1|                   atyja arra tanította, hogy a nőknek mindig szolgálatára
 4581    1|                  mindig szolgálatára legyen.~A hölgy, aki karját karjába
 4582    1|                    térne vissza-vissza, mint a nappali eső visszatér éjszakára.~-
 4583    1|                   Szindbád.~- Uram! - felelt a hölgy.~És az "itt a párok"
 4584    1|                   felelt a hölgy.~És az "itt a párok" című figura alatt,
 4585    1|                      című figura alatt, amíg a túlsó sor hölgyei oly lelkiismeretességgel
 4586    1|              lelkiismeretességgel tették meg a három lépést előre és a
 4587    1|                      a három lépést előre és a térdhajtást, mintha még
 4588    1|                        Ó, én nagyon szeretem a költőket - mondta később
 4589    1|                     költőket - mondta később a táncosnő. - Kedvelem Reviczkyt.~-
 4590    1|                     Kedvelem Reviczkyt.~- És a színházban, asszonyom, mely
 4591    1|                    nyáron van színházunk, és a régi operetteken elandalodom.
 4592    1|                     operetteken elandalodom. A Madarász-t minden évben
 4593    1|            Madarász-t minden évben megnézem, a kerületi igazgató udvarias
 4594    1|                      és kedvemért előadatja.~A négyesnek vége volt, Szindbád
 4595    1|                     Szindbád helyére vezette a hölgyet. Meghajolt, a nő
 4596    1|                vezette a hölgyet. Meghajolt, a nő tétova mosollyal bólintott.~
 4597    1|                   mögött már nem ült egyedül a bányakapitány, társai akadtak
 4598    1|                bányakapitány, társai akadtak a savanyúvíz borral való keverésében.
 4599    1|                nagyon vörös volt az arca, és a bikszádi víznek nemigen
 4600    1|                     időt, hogy barnára fesse a poharak tartalmát. Egy tanítóféle
 4601    1|                 vajon felvegyék-e az illetőt a helyi lap tudósításába.~
 4602    1|                  elhatározta, hogy elutazik. A hóesésben az állomásra hajtott -
 4603    1|             hóesésben az állomásra hajtott - a zene egy darabig elkísérte,
 4604    1|                       aztán mély csend lett, a hó bibliai bőséggel szakadt,
 4605    1|                      Szindbád. Amelie írta. "A bálra nem mehettem el, mert
 4606    1|                       mert nagyon meghűltem. A betegség engem megakadályozott
 4607    1|                     levél aztán nem érkezett a Felvidékről.~[1913]~ ~
 4608    1|                 mikor az oldalba lőtt farkas a vért hányja. A kémények,
 4609    1|                   lőtt farkas a vért hányja. A kémények, tetők szűzi fehéren
 4610    1|                     szűzi fehéren ácsorogtak a magasságokban, friss hó
 4611    1|                      éjszaka, és éjféltájban a telihold vándorolt végig
 4612    1|                     telihold vándorolt végig a téli álommal behintett város
 4613    1|                    fölött, egy régi háztetőn a szélkakas oly mozdulatlanul,
 4614    1|           mozdulatlanul, mereven tisztelgett a hold felé, mint a császárnak
 4615    1|                tisztelgett a hold felé, mint a császárnak a vén katona.
 4616    1|                      felé, mint a császárnak a vén katona. Az ablakpárkányokra
 4617    1|                     prémeket varázsoltak, és a máskor szomorú kupolaboltozatban
 4618    1|                     fiáker havas fedele - és a hörgés most már a közelben
 4619    1|                fedele - és a hörgés most már a közelben hangzott.~Szindbád,
 4620    1|                  erkölcseit is megvitatták - a madame szerint minden hölgy
 4621    1|                  minden hölgy szárnnyal jött a világra, és azokat a nőket
 4622    1|                    jött a világra, és azokat a nőket szükséges leginkább
 4623    1|                     szeretni, akik elvesztik a szárnyakat. Szindbád komoran
 4624    1|                      Szindbád komoran nézett a barna füstbe, mint a tapasztalt
 4625    1|                  nézett a barna füstbe, mint a tapasztalt férfiak szoktak. "
 4626    1|                   törhető" - vélte, komolyan a barátnőjére nézett, aki
 4627    1|           fölsóhajtott: "Óh, hiszen magam is a szegény elbukott nőket szeretem."
 4628    1|                     Éjfélkor mindig fölhúzta a férfiú a nagy, kerekszemű
 4629    1|                     mindig fölhúzta a férfiú a nagy, kerekszemű órát, amely
 4630    1|                       kerekszemű órát, amely a mirtusz menyasszonyi koszorú -
 4631    1|                palást - amilyenben Angliában a babyket sétálni viszik -
 4632    1|                viszik - társaságában függött a falon. Távolabb egy tucat
 4633    1|            fotográfia egy halott leánykáról, a kis koporsót minden oldalról
 4634    1|                minden oldalról megörökítette a mester, és a kisleány félig
 4635    1|                   megörökítette a mester, és a kisleány félig lehunyt szeme,
 4636    1|                 szeme, széles arca, homlokán a virágkoszorúcska, nyakán
 4637    1|                     virágkoszorúcska, nyakán a fehér fodrok sokáig arra
 4638    1|                 képteljen el magában, miután a kisleányt így hívták nagyon
 4639    1|                  nélkül tudta, hogy mit mond a madame pénteken este, midőn
 4640    1|                  asztalkendők sárgállnak, és a metszett poharak úgy csengenek,
 4641    1|                     mint kis harangok, midőn a római vallás szerint mondja
 4642    1|                      selyemruhát ölt fel, és a fővárosban észlelhető szegénységről
 4643    1|                   hogy délután pénzt oszt ki a vízivárosi templom koldusai
 4644    1|                     csókért -, mert Szindbád a pápa vallásában született,
 4645    1|             született, évek óta együtt ették a halat nagypénteken, s böjtöltek
 4646    1|                  után félrevonta az ablakról a nehéz bársonyfüggönyt, a
 4647    1|                     a nehéz bársonyfüggönyt, a behavazott utcára nézett
 4648    1|               darabig, aztán keserűen intett a madame-nak:~- Könnyen lehetséges,
 4649    1|                     Könnyen lehetséges, hogy a megszúrt ember itt vérzik
 4650    1|                 megszúrt ember itt vérzik el a kapunk előtt a havon.~A
 4651    1|                     vérzik el a kapunk előtt a havon.~A madame, aki eddig
 4652    1|                      a kapunk előtt a havon.~A madame, aki eddig borzongva,
 4653    1|                         El is vitte az ördög a dolgát. Éppen farsang első
 4654    1|                    napján történik velünk ez a malőr. Tíz forintba került
 4655    1|                   malőr. Tíz forintba került a fűtés este óta, minden szobám
 4656    1|                   minden szobám kivilágítva, a rengeteg jég a pezsgőkön,
 4657    1|                  kivilágítva, a rengeteg jég a pezsgőkön, és Klein, a házmester,
 4658    1|                   jég a pezsgőkön, és Klein, a házmester, aki holnap rajtam
 4659    1|                 saját szemével győződött meg a dolgok mibenlétéről.~Valóban,
 4660    1|            mibenlétéről.~Valóban, odalent az a télikabát nélküli, hajadonfős
 4661    1|                nélküli, hajadonfős ember nem a legjobb állapotban dülöngőzött
 4662    1|               legjobb állapotban dülöngőzött a kapu elé. A két kezét az
 4663    1|                      dülöngőzött a kapu elé. A két kezét az oldalára szorította,
 4664    1|                  minden lépésnél egy darabig a falnak vetette hátát. Lépteinek
 4665    1|                erősen lehajtott fejjel nézte a nyomában maradó foltokat,
 4666    1|              foltokat, mintha nem hitt volna a szemének.~- Biztosan elvérzik -
 4667    1|               elvérzik - vélekedett Szindbád a madame háta mögött. - Ezen
 4668    1|                   madame háta mögött. - Ezen a vidéken van egy kocsma,
 4669    1|                      vidéken van egy kocsma, a Háromlábú nyúl, ott igen
 4670    1|                       ott igen jól forgatják a kést a törzsvendégek. A
 4671    1|                    igen jól forgatják a kést a törzsvendégek. A rendőr
 4672    1|                      a kést a törzsvendégek. A rendőr egyedül bemenni nem
 4673    1|                    nem messzire szabad járni a pengének a szívburkolattól.
 4674    1|                      szabad járni a pengének a szívburkolattól. Egyszer
 4675    1|                     szívburkolattól. Egyszer a hídig kergettek, amikor
 4676    1|                     ne verje magát adósságba a hölgyek kalapjaiért, ruháiért,
 4677    1|               hölgyek kalapjaiért, ruháiért, a hölgyek rendesen megszöktek,
 4678    1|                    férfidolgokhoz is konyít, a nőkeresést csak bízza reám,
 4679    1|                   sok előkelő dámának vagyok a nevelőanyja, aki egykor
 4680    1|                       Szindbád legyintett.~- A kocsmától idáig kifolyt
 4681    1|                      hogyan esik össze, mint a hólyag, amelyből kiment
 4682    1|                      hólyag, amelyből kiment a levegő.~- Ördögbe! - pattogott
 4683    1|                    madame. - Mindennap eszik a konyhámon egy-két környékbeli
 4684    1|                   ilyen embert, mért hagyják a kapum előtt meghalni!~-
 4685    1|            összeszedné magát, és visszamenne a kocsmába, azokhoz, akik
 4686    1|             megkéselték, holnap ruhát vennék a házmester gyerekeinek.~A
 4687    1|                     a házmester gyerekeinek.~A holdvilág közömbösen szikrázott
 4688    1|              holdvilág közömbösen szikrázott a havon, mintha az volna csupán
 4689    1|                       mintha az volna csupán a célja, hogy jól megvilágítsa
 4690    1|                 célja, hogy jól megvilágítsa a véres havat és haldokló
 4691    1|                    havat és haldokló embert. A madame ajkai hangtalanul
 4692    1|                    még falun tanították. "És a Riska tehenünket is tartsd
 4693    1|                   vége felől.~- Emerencia. Ő a legpontosabb! - szólt a
 4694    1|                      a legpontosabb! - szólt a madame.~A szürke lovak kapálózva,
 4695    1|              legpontosabb! - szólt a madame.~A szürke lovak kapálózva,
 4696    1|                 fejüket emelgetve álltak meg a ház előtt. Tündöklő báli
 4697    1|                     ugrott ki egy kisasszony a hintó ajtaján, csak a prémmel
 4698    1|             kisasszony a hintó ajtaján, csak a prémmel szegett ruháját
 4699    1|                  selyemkalapját tolta előre. A hercegnő megnyomta a csengő
 4700    1|                  előre. A hercegnő megnyomta a csengő gombját. A haldokló
 4701    1|                  megnyomta a csengő gombját. A haldokló ember ekkor fölemelte
 4702    1|                  kezét, és arcra vágta magát a hóban, éppen az előkelő
 4703    1|               Körülötte barna tócsává olvadt a hó.~Az úriember megrettenve
 4704    1|                 úriember megrettenve hátrált a kocsi ajtajáig - a házmester
 4705    1|                   hátrált a kocsi ajtajáig - a házmester kinyitotta a kaput,
 4706    1|                       a házmester kinyitotta a kaput, lámpása kivilágított
 4707    1|              tollbokréta volt szőke hajában.~A hintó elrobogott az úriemberrel,
 4708    1|                   ugyan orvosnövendék, de ez a tudomány kevés egy emberélet
 4709    1|          púderkeveréket tudok receptre írni, a dámáknak - felelt Szindbád,
 4710    1|           cigarettázott.~- Senki sem lépi át a halottat a kapum előtt -
 4711    1|                 Senki sem lépi át a halottat a kapum előtt - siránkozott
 4712    1|                        siránkozott madame. - A legmámorosabbak is kijózanodnak
 4713    1|                     egy véres halottól.~- Ez a malőr mindenkivel megeshet -
 4714    1|            mindenkivel megeshet - vélekedett a madame barátja.~- Minek
 4715    1|                        Minek is költöztem én a fővárosba! - kiáltott föl
 4716    1|                    szűcshöz. Szűcsné asszony a nevem, és semmi bajom nincs
 4717    1|                    De nem! Az ördög vinné el a céda fejemet. Pestre kellett
 4718    1|                     dühös sírása hallatszott a szomszéd szobából, majd
 4719    1|                        Véres embereket állít a kapu elé a nagysága! - kiáltozta
 4720    1|                   embereket állít a kapu elé a nagysága! - kiáltozta a
 4721    1|                      a nagysága! - kiáltozta a hercegnő.~A madame erre
 4722    1|                        kiáltozta a hercegnő.~A madame erre talpraugrott.~-
 4723    1|                gyorsan vitte az előszobán át a grádicson. A bezárt kapu
 4724    1|                    előszobán át a grádicson. A bezárt kapu előtt előparancsolta
 4725    1|                       Maga sem éri meg, hogy a nap rásüssön - mondta megvetőleg. -
 4726    1|                     S nyomban hóna alá nyúlt a haldoklónak.~Még valami
 4727    1|                    Még valami életecske volt a veresszeplős, vizenyős fejű
 4728    1|              vizenyős fejű legénykében, csak a szája hajlott nagyon sírásra,
 4729    1|                   csizmaszárait előre, amint a madame és Szindbád a sarokig
 4730    1|                   amint a madame és Szindbád a sarokig vitték, hátul Klein
 4731    1|                       hátul Klein taposta be a vért a hóba.~A sarkon egy
 4732    1|                      Klein taposta be a vért a hóba.~A sarkon egy bolt
 4733    1|                    taposta be a vért a hóba.~A sarkon egy bolt volt, annak
 4734    1|                   magad, te bolond? - kezdte a madame szigorúan és kimerülten
 4735    1|                      és kimerülten sóhajtva.~A legény lehajtotta fejét,
 4736    1|                    egyet-egyet rándult, mint a megserétezett vadmadár.~
 4737    1|                      megserétezett vadmadár.~A madame a legény havas hajára
 4738    1|             megserétezett vadmadár.~A madame a legény havas hajára tette
 4739    1|                     magára, keresztet vetett a legényre, aki már nem mozdult.~
 4740    1|                     futólépésben ment vissza a ház felé. A flegmatikus
 4741    1|                      ment vissza a ház felé. A flegmatikus Szindbád is
 4742    1|            flegmatikus Szindbád is elejtette a szivarkáját sietségében.~-
 4743    1|                   szivarkáját sietségében.~- A szerenádot elkergettük! -
 4744    1|              Szindbád egy őszi napon elhagyá a kriptát, ahová saját akaratából
 4745    1|                Sajnálattal tapasztalta, hogy a szalonruha, amelyet a temetési
 4746    1|                   hogy a szalonruha, amelyet a temetési ünnepély alkalmából
 4747    1|                  körében lett közkedveltségű a hosszú kabát, amelyben egykor
 4748    1|                hosszú kabát, amelyben egykor a gavallérok sétálgattak,
 4749    1|                   gavallérok sétálgattak, és a harmonikanadrágban szinte
 4750    1|                    harmonikanadrágban szinte a saját maga nagyapjának érezte
 4751    1|                    Szindbád. Hajdan szerette a kecsegeorrú cipőt és a levendula-illatot,
 4752    1|              szerette a kecsegeorrú cipőt és a levendula-illatot, midőn
 4753    1|                      elutazott, hogy furcsa, a világtól elrejtett nőkkel
 4754    1|                     megismerkedjen. Szerette a csokorra köthető Lavalière-nyakkendőt
 4755    1|                      Lavalière-nyakkendőt és a magasan kivágott fehér mellényt,
 4756    1|               állomáshelyeire utazgatott, és a polgári hölgyektől hajszálakat,
 4757    1|                harisnyakötőket kért emlékbe. A bástyasétányon vagy a tánciskolában
 4758    1|               emlékbe. A bástyasétányon vagy a tánciskolában megszagolgatta
 4759    1|                 tánciskolában megszagolgatta a nők ruháját, szerelmet vallott,
 4760    1|                     asszony, ajándékot adott a szobaleánynak, és vakmerően
 4761    1|                  idősebb asszonyságoknak, és a pillanatnyi gyönyör, a titkos
 4762    1|                    és a pillanatnyi gyönyör, a titkos boldogság, az elröppenő
 4763    1|                     mondani várakozó nőknek: a hajfürtről, a kis fehér
 4764    1|               várakozó nőknek: a hajfürtről, a kis fehér kézről és a nyak
 4765    1|            hajfürtről, a kis fehér kézről és a nyak különös hajlásáról,
 4766    1|                      boldogan nevetni, midőn a vonat tovább vitte a városból.
 4767    1|                   midőn a vonat tovább vitte a városból. Ez volt régen
 4768    1|                      Ez volt régen Szindbád, a fáradhatatlan utazó, nők
 4769    1|                  hallgatta az eső kopogását, a hópelyhek zenélését, és
 4770    1|                     jobbra és balra pihentek a kriptában. Különösen egy
 4771    1|                      mégis visszakívánkozott a világba:~- Vajon mit csinál
 4772    1|                  most Helénka? - kérdezgette a pókoktól. Hamarább haltam
 4773    1|                   megismertem volna az izét.~A szoknyabolond nagybácsi
 4774    1|                      Egy holdas estén, midőn a temetőcsősz nyitva felejtette
 4775    1|                temetőcsősz nyitva felejtette a kaput, Szindbád kiszökött
 4776    1|                    kaput, Szindbád kiszökött a temetőből, és útját arrafelé
 4777    1|                 arrafelé vette, hol életében a legboldogabb volt.~ ~Az
 4778    1|                 dajka titokzatosan besietett a házba, és elfehéredett arccal
 4779    1|               asszonya fülébe:~- Odakünn áll a kerítés mellett, és az udvarba
 4780    1|                  mellett, és az udvarba néz. A hold jól megvilágítja. Akarja
 4781    1|                  térdig érő, friss hó feküdt a városkán, és a torony kivilágított
 4782    1|                     hó feküdt a városkán, és a torony kivilágított óráján
 4783    1|                    óráján merőlegesen állott a két mutató. Délután kártyát
 4784    1|                 Délután kártyát vetettek, és a lefüggönyözött szobában
 4785    1|                 halkan susogva jöttek-mentek a figurák a kártyavető asszony
 4786    1|                      jöttek-mentek a figurák a kártyavető asszony ujjai
 4787    1|              kártyavető asszony ujjai alatt; a szavak titokzatosan hangzottak:~-
 4788    1|               hangzottak:~- Valaki útban van a ház felé, valakinek a gondolata
 4789    1|                    van a ház felé, valakinek a gondolata itt van... Önnek
 4790    1|                 tudni, asszonyom, hogy ki ez a valaki...~- Nem tudom -
 4791    1|                  Szindbádra gondolt.~- Tehát a kerítés mellett áll? - kérdezte
 4792    1|                       Két öreg szemem látta. A kutyák nyugtalankodva ugatnak
 4793    1|                kutyák nyugtalankodva ugatnak a szomszédban - felelt az
 4794    1|             Bizonyosan mondani akar valamit.~A vén cseléd már sokszor virrasztott
 4795    1|                   virrasztott halott mellett a házban szolgálati ideje
 4796    1|                   őket, beszélt hozzájuk, és a kezüket összekulcsolta.
 4797    1|                      kezüket összekulcsolta. A gazdái, akiknek szolgálatában
 4798    1|                     egyenkint elmentek, mint a halkan leperdülő őszök,
 4799    1|                 Csaknem több köze volt tehát a másvilághoz, mint a valódihoz...
 4800    1|                    tehát a másvilághoz, mint a valódihoz... Gondolkozás
 4801    1|                   ajtót nyitott Szindbádnak, a kis kapu keserveset nyikorgott,
 4802    1|                nyikorgott, mintha félt volna a halottól, az öreg cseléd
 4803    1|              halottól, az öreg cseléd elbújt a konyhán, a boglya-kemence
 4804    1|                     cseléd elbújt a konyhán, a boglya-kemence mellett.~-
 4805    1|                Szindbád, olyan halkan őszült a halántéka, mint késő őszidőben
 4806    1|               halántéka, mint késő őszidőben a bizonytalanul, félénken
 4807    1|                 hópelyhek. Most már tél volt a drága főn, amelyet a női
 4808    1|                    volt a drága főn, amelyet a női kar annyiszor kulcsolt
 4809    1|                   női kar annyiszor kulcsolt a szívére. A szalonkabát feszesen
 4810    1|                annyiszor kulcsolt a szívére. A szalonkabát feszesen helyezkedett
 4811    1|                     feszesen helyezkedett el a férfiún, mint közgyűlésre
 4812    1|                    az ezüstlakodalmasokon... A kecsegeorrú cipő ünnepélyesen
 4813    1|                 otthon szőtt szőnyegeken, és a kihajtott gallér tekintélyesen
 4814    1|                  gallér tekintélyesen emelte a kiborotvált állat. A szivarzsebből
 4815    1|                  emelte a kiborotvált állat. A szivarzsebből hosszú szivaroknak
 4816    1|                   bőrtárca magaslott elő. És a fehér mellényt napfényen
 4817    1|                     napfényen szárította tán a gondos női kéz?~- Honnan
 4818    1|               álmodtam? Miért nincs nyugalma a másvilágon? - kérdezte ismét
 4819    1|                   Szindbád mozdulatlanul ült a gömbölyű, hegyeslábú karosszékben,
 4820    1|                  hegyeslábú karosszékben, és a régi gavallérok módjára
 4821    1|                     és magos tetejű kalapját a szék alatt elhelyezte.~-
 4822    1|                     magát, Fruzsina - felelt a falevelek és árnyak hangján
 4823    1|                      ürmössé válott múltról, a várakozásteljes, reménységes
 4824    1|                  állottunk napfelkeltekor és a hajnali havazásban vagy
 4825    1|                      hajnali havazásban vagy a deresen megcsillanó ereszeken,
 4826    1|               deresen megcsillanó ereszeken, a fatetők felett elszálló
 4827    1|            figyelmesen megnézte az asszonyt. A homloka és a szeme, hátra
 4828    1|                    az asszonyt. A homloka és a szeme, hátra fésült fodros,
 4829    1|                     hosszú szempillái alatt: a régi. Aranykeblű Kecseginé
 4830    1|                    Aranykeblű Kecseginé volt a neve a városkában; vajon
 4831    1|             Aranykeblű Kecseginé volt a neve a városkában; vajon még most
 4832    1|                       vajon még most is ezen a néven hívják a férfiak?
 4833    1|                  most is ezen a néven hívják a férfiak? Csak a halántékán
 4834    1|                 néven hívják a férfiak? Csak a halántékán és a sápadtkás
 4835    1|                férfiak? Csak a halántékán és a sápadtkás arcán maradtak
 4836    1|                      álmatlan éjszakáknak és a párnába fojtott zokogásoknak.
 4837    1|                elkísérni. Férj, gyermekek és a kedves egymás után elmendegéltek.
 4838    1|                   élete csupa szomorúság. És a kandi, leskelődő szomszédok
 4839    1|              özvegyasszony életét. Talán már a falakba is lyukakat fúrtak,
 4840    1|                     amelyeken át megfigyelik a férfi nélküli asszony életét.
 4841    1|                       és szemét lesütötte. - A hálószobámon lyukat fúrt
 4842    1|                     hálószobámon lyukat fúrt a kíváncsi szomszéd, és onnan
 4843    1|                       Egy gondolathoz, amely a ruhája szélére telepedett,
 4844    1|               mögöttem? - Azt álmodtam, hogy a konyhán, a fásládán feküdt,
 4845    1|                    álmodtam, hogy a konyhán, a fásládán feküdt, holtan,
 4846    1|                  fásládán feküdt, holtan, és a cselédeim mind gyászruhába
 4847    1|              gyászruhába öltöztek. Felvettem a vállamra, és óriási erőfeszítéssel
 4848    1|                 óriási erőfeszítéssel vittem a hátamon. Majd leroskadtam
 4849    1|                    hátamon. Majd leroskadtam a súlyos teher alatt. De azért
 4850    1|                      virágokkal szórtam tele a sárga selyem paplant...
 4851    1|                dolgokra. Járt-e azóta azokon a helyeken, hol velem járt
 4852    1|                   messzi külvárosokban, ahol a házak egyszerre megkisebbedtek,
 4853    1|                      ahol az eső már lemosta a halottak nevét a fejfákról,
 4854    1|                     lemosta a halottak nevét a fejfákról, és ezen a réven
 4855    1|                   nevét a fejfákról, és ezen a réven mind egyenlők lettek
 4856    1|                   réven mind egyenlők lettek a halottak? Volt kis cukrászdákban,
 4857    1|          cukrászdákban, ahol az asztal alatt a lábunk összeért, és kis
 4858    1|                     egyszer megszálltunk, és a fogadósnak olyan piros arca
 4859    1|                      nyílott az ablakunk, és a piros vadszőlőleveleket
 4860    1|                      piros vadszőlőleveleket a kezünkkel elérhettük? Utazott
 4861    1|                      én innen elmentem, hogy a lába formásabb, mint a vadaskertek
 4862    1|                  hogy a lába formásabb, mint a vadaskertek szarvasainak
 4863    1|               vadaskertek szarvasainak lába, a keze fehérebb, mint a hercegnőké,
 4864    1|                  lába, a keze fehérebb, mint a hercegnőké, akik már régen
 4865    1|                     nincs, mint szép kezüket a nehéz selyemruhán tartani,
 4866    1|                   nehéz selyemruhán tartani, a nyakán a hajfürtök borral
 4867    1|                selyemruhán tartani, a nyakán a hajfürtök borral és étellel
 4868    1|                fiatal férfiak gondolatai, és a selyemszoknyájának a zizegése
 4869    1|                      és a selyemszoknyájának a zizegése a júniusi erdő
 4870    1|                selyemszoknyájának a zizegése a júniusi erdő mohájának a
 4871    1|                     a júniusi erdő mohájának a susogása, ahol boldogtalan-boldog
 4872    1|                    gyermek voltam. És azokra a helyekre, ahol magával jártam -
 4873    1|                      mentem el más férfival. A tó, melyen csónakáztunk,
 4874    1|                     reménykedve s izgatottan a kis cukrászboltban, ahol
 4875    1|         emberemlékezet óta tilosban járó nők a férfiakat várják. Megengedi,
 4876    1|                   jól viselte magát - felelt a kísértet, és kinőtt, feszes
 4877    1|                                    BÁNATINÉ, A TÉVEDT NŐ~Hol kezdődik és
 4878    1|             története? Tán kezdődik ott, hol a folyók erednek, kis sugárban
 4879    1|                    kis sugárban szaladnak ki a földből: - valaki vékony
 4880    1|                Bánatiné még két szárba fonja a haját, a tükörbe néz, és
 4881    1|                    két szárba fonja a haját, a tükörbe néz, és a hegedűt
 4882    1|                     haját, a tükörbe néz, és a hegedűt hallgatja. A folyó
 4883    1|                      és a hegedűt hallgatja. A folyó megnövekedik, városok,
 4884    1|                     enyhe ligetek között éri a reggel, estére temetőárkot
 4885    1|             nagyváros lámpásaival játszik: - a vékony hegedű elhallgatott,
 4886    1|                  férfi szónokolt hozzá, mint a gyűlésben szokás, másik
 4887    1|                      szép szavakat, harmadik a szándéka leplezésére kis
 4888    1|                  fekete selyemsapkát nyomott a fejébe, és mindig ismételte,
 4889    1|                   nézi, hogy milyen cipő van a lábán. A férfiak jöttek,
 4890    1|                     milyen cipő van a lábán. A férfiak jöttek, mentek,
 4891    1|                 férfiak jöttek, mentek, mint a tájképek a folyó partjain.
 4892    1|                      mentek, mint a tájképek a folyó partjain. Mint Bánatiné -
 4893    1|                 férjhez ment - visszagondolt a férfiak hazugságaira, mert
 4894    1|                     Bánatiné durcásan nyomta a párnába az arcát:~- Mind
 4895    1|                      Ekkoriban történt, hogy a halottaiból föltámadott
 4896    1|                     egy őszi éjszakán, midőn a hold veresen álldogál a
 4897    1|                      a hold veresen álldogál a nyárfa csúcsán, mint egy
 4898    1|                   ábrázatú vén éji csavargó, a kerteken át mindenféle megfoghatatlan
 4899    1|                     nappal hiába könyökölnek a rámára, a régi házakban
 4900    1|                  hiába könyökölnek a rámára, a régi házakban megmozdulnak
 4901    1|                   régi házakban megmozdulnak a szalonasztalkán Kisfaludy
 4902    1|             szalonasztalkán Kisfaludy regéi, a levelek önmaguktól nyílnak
 4903    1|                     valaki nem merné átlépni a küszöböt - azon az őszi
 4904    1|              küszöböt - azon az őszi éjjelen a csodahajós az országúton
 4905    1|                     nyárfalevelekből voltak.~A ház, amely lehetett volna
 4906    1|               hársfák között álldogált, mint a regényekben, amelyeket Szindbád
 4907    1|                  halottaskocsiját, és miután a koporsó fedelét rázárta
 4908    1|                 szárnyas zöld kabátban eddig a bakra ültetett, gyorsan
 4909    1|                     ültetett, gyorsan átbújt a kulcslyukon, a nedves réten
 4910    1|                gyorsan átbújt a kulcslyukon, a nedves réten gomolygó köd
 4911    1|                elpattantott egy rozsdás húrt a zongorában, és a hajfesték,
 4912    1|                rozsdás húrt a zongorában, és a hajfesték, régi báli táncrend,
 4913    1|                elzárt fiókban megtalálta azt a kis hajkoszorút, melyet
 4914    1|                     megesküdött, hogy mindig a szívén viseli.~ ~- Mily
 4915    1|                     amelyből most hiányoztak a keleti aranykarikák, amelyek
 4916    1|                 keleti aranykarikák, amelyek a hosszúdad hajtincs mellett
 4917    1|                lengtek.~Bánatiné fölnyitotta a szemét, és csöndesen elhessegette
 4918    1|                nevetett, mint az erdő mélyén a vadgerle.~- Az első? Emlékszem
 4919    1|                    elővettek, fotografírozta a görögkatolikus templom mellett,
 4920    1|                   szűk, nedves utcában. - És a megboldogult zsinóros magyar
 4921    1|                 ruhában, dús szakállal, mint a hazatérő emigránsok, egy
 4922    1|                  ajtóra támaszkodva, amilyen a kertek végén szokott lenni,
 4923    1|                      sőt szorongással nézett a fekete csőbe, amely mögött
 4924    1|                   fekete csőbe, amely mögött a kis, egérbajuszú Jeney zöld
 4925    1|                    Liszkának hívott - mondta a párnájának Bánatiné, mintha
 4926    1|                       mintha senki sem volna a szobában. - Volt egy öreg
 4927    1|                      Liszka. Egyszer leesett a háztetőről, ahová szélmalmocskát
 4928    1|           cigánylakodalom van az alvégen, és a nagybőgők, hegedűk, drótozott
 4929    1|                    félbolond muzsikus lakott a városban, hosszúhajú és
 4930    1|                   mind megnyíltak az ablakok a kisvárosban - nem emlékszik
 4931    1|                     álmában. - Drága jó uram a ravatalon feküdt - éppen
 4932    1|               ravatalon feküdt - éppen abban a magyar ruhában, amelyben
 4933    1|                   lefényképeztette magát, és a szakállát megfésülték a
 4934    1|                      a szakállát megfésülték a szomszédasszonyok -, estve
 4935    1|          szomszédasszonyok -, estve volt, és a zenész eljött a halott látogatására.
 4936    1|                     volt, és a zenész eljött a halott látogatására. A gyertyák
 4937    1|                eljött a halott látogatására. A gyertyák haldokló napok
 4938    1|                  napok alakjában látszottak, a sarokban egy hűséges öregbarát
 4939    1|              öregbarát készségével állongott a vén sétapálca, amelyen bőrbojt
 4940    1|                    volt; és én nem vertem ki a házból a zenészt, bár azt
 4941    1|                    én nem vertem ki a házból a zenészt, bár azt hittem,
 4942    1|                 hittem, hogy hívásomra felül a ravatalon a halott. De a
 4943    1|                  hívásomra felül a ravatalon a halott. De a második uram
 4944    1|                     a ravatalon a halott. De a második uram sokat vert.
 4945    1|                    Katona volt. Korbács volt a kezében.~Az éjjeli látogató
 4946    1|                   törvények szerint. Sajnos, a pap sohasem tudott kedvemre
 4947    1|                     naplójába azt írta, hogy a perditapályát választja,
 4948    1|                perditapályát választja, mert a költő erről szép verseket
 4949    1|                    szép verseket írt. Később a zenészek jöttek a zöld posztóba
 4950    1|                     Később a zenészek jöttek a zöld posztóba csavart hegedűkkel,
 4951    1|                 posztóba csavart hegedűkkel, a rejtett kis pikulákkal,
 4952    1|                      rejtett kis pikulákkal, a violinkulccsal, a merengő
 4953    1|                pikulákkal, a violinkulccsal, a merengő estvékkel és a képzeletbeli
 4954    1|                       a merengő estvékkel és a képzeletbeli elhagyott régi
 4955    1|               elhagyott régi kertekkel, ahol a szél halkan himbálja az
 4956    1|                 üvegharangot. Jöttek, jöttek a félvállú, púpos és mellbeteg
 4957    1|             mezítelen lábbal kell végigmenni a havas udvaron, mert így
 4958    1|                     udvaron, mert így biztos a tüdőgyulladás; a másik megtanította
 4959    1|                      biztos a tüdőgyulladás; a másik megtanította sírni
 4960    1|                     másik megtanította sírni a zöldfüggönyös üvegajtó mellett,
 4961    1|                  mellett, egy kis zsámolyon; a harmadik a templomokba csalogatta,
 4962    1|                    kis zsámolyon; a harmadik a templomokba csalogatta,
 4963    1|                 templomokba csalogatta, ahol a kóruson a karnagy jeladására
 4964    1|                   csalogatta, ahol a kóruson a karnagy jeladására az üstdobok
 4965    1|                 üstdobok mennydörögnek, majd a csöndben az énekesnő szólószáma
 4966    1|                 énekesnő szólószáma csendül, a mellékoltárnál majd agyonlövi
 4967    1|                 ezalatt kegyedért... Nyomban a zenészek után borkedvelő,
 4968    1|                   hajviseletű férfiú toppant a házba, aki bár sohasem volt
 4969    1|                  csizmában taposott. S ekkor a kállaikettőst énekelték
 4970    1|              borosedényekkel...~- Harmadszor a szegénység réme fenyegetett,
 4971    1|                    uram semmit sem keresett, a kártya asztalnál ült, és
 4972    1|                svájci kártyapaklikat hordott a zsebében az én arcképem
 4973    1|                 álltam, és vártam, vártam... A csillagokkal ekkor ismerkedtem
 4974    1|                    meg, és azóta tudom, hogy a hajnalcsillagnak mily könnybeborult
 4975    1|          hajnalcsillagnak mily könnybeborult a tekintete.~- A szomszédban
 4976    1|                 könnybeborult a tekintete.~- A szomszédban egy diák lakott
 4977    1|                     akkoriban, aki ugyancsak a csillagot vizsgálta, ha
 4978    1|                      csillagot vizsgálta, ha a tanulásban elfáradt...~-
 4979    1|               álmatlan éjszakáimra, esküszöm a hadbavonult negyedik uram
 4980    1|                           Szindbádnak hívták a diákot - susogott halkan
 4981    1|                 Bánatiné. - Ő volt az igazi, a kedves, a drága... Habár,
 4982    1|                     volt az igazi, a kedves, a drága... Habár, ha a mostani
 4983    1|                 kedves, a drága... Habár, ha a mostani még visszatérne
 4984    1|                      még visszatérne egyszer a háborúból... Talán mégis
 4985    1|                   háborúból... Talán mégis ő a legjobb.~Szindbád kezet
 4986    1|                csókolt az asszonynak, miután a kakasok kukorékolni kezdtek
 4987    1|                      amint jött, eltávozott.~A vén útszéli madárijesztőt
 4988    1|                    vén útszéli madárijesztőt a bakra lökte, hogy elfoglalja
 4989    1|                       hogy elfoglalja helyét a koporsóban.~- Hajts a szállodába! -
 4990    1|                 helyét a koporsóban.~- Hajts a szállodába! - parancsolta.~[
 4991    1|                                              A TITKOS SZOBA~Szindbád egykor
 4992    1|                   egy erdőtulajdonosnak volt a felesége azon a vidéken,
 4993    1|       erdőtulajdonosnak volt a felesége azon a vidéken, ahol nagyszakállú
 4994    1|                   nagyszakállú papok mondják a misét, és a kis Jézusnak
 4995    1|                    papok mondják a misét, és a kis Jézusnak drágakőből
 4996    1|                      Jézusnak drágakőből van a szeme. A behavazott tornyon
 4997    1|                      drágakőből van a szeme. A behavazott tornyon varjú
 4998    1|                       amelyik még Szindbádot a nagy kőház vaskosaras ablakán
 4999    1|                    kikandikálni látta, midőn a szép Artémiza foglya volt.
 5000    1|                   szép Artémiza foglya volt. A rejtett szoba, ahol Szindbád