Part

 5001    1|                 rejtett szoba, ahol Szindbád a felvidéki városkában másfél
 5002    1|                   ahol régi emberek kivágták a falakat, és mindenféle titkos
 5003    1|                     titkos utakkal látták el a házat és környékét: egy
 5004    1|                   még Artémiza anyja kezelte a kulcsokat. A megkopott falon,
 5005    1|                   anyja kezelte a kulcsokat. A megkopott falon, a kanapé
 5006    1|                kulcsokat. A megkopott falon, a kanapé felett német vers
 5007    1|                      volt olvasható, amelyet a régi lakó unalmában a falra
 5008    1|                amelyet a régi lakó unalmában a falra írt. A szekrényajtó
 5009    1|                  lakó unalmában a falra írt. A szekrényajtó belső felén
 5010    1|                    hamisjáték miatt keresték a drabantok. Artémiza anyja
 5011    1|                       Artémiza anyja eldugta a menekülőt, ráfogta, hogy
 5012    1|                 hazafi, és az akkori öregúr, a ház feje megelégedetten
 5013    1|                   megelégedetten bólingatott a fejével, hogy már nem neki
 5014    1|                       hogy már nem neki kell a rejtett szobában lakni,
 5015    1|                    télen át nem fűttetett be a kemény asszonyság... Szindbád
 5016    1|                 asszonyságokra gondolt, akik a férjüket verték, míg a szeretőjükkel
 5017    1|                  akik a férjüket verték, míg a szeretőjükkel verették magukat,
 5018    1|              szeretőjükkel verették magukat, a nőcselédeiket számon tartották
 5019    1|               nőcselédeiket számon tartották a fekhelyeiken, mielőtt a
 5020    1|                      a fekhelyeiken, mielőtt a kerti kapun kiosontak volna
 5021    1|                  kerti kapun kiosontak volna a házból, el éjszakára...~
 5022    1|                     egy napon Szindbád, mint a legtöbb fogoly, aki időközönként
 5023    1|              időközönként visszatéreget arra a helyre, ahol erős tornyok
 5024    1|                félelem nélkül szemébe nézzen a menyecskének, akitől egykor
 5025    1|                     Hogy sohasem rúgtam bele a csizmámmal?" - gondolta
 5026    1|                  fogcsikorgatva.~Éj volt, és a hó úgy világított, mint
 5027    1|            világított, mint általában mindig a felvidéki városokban, ahol
 5028    1|                   felvidéki városokban, ahol a haranglábban messzire látszanak
 5029    1|              haranglábban messzire látszanak a harangok, és pontosan látni,
 5030    1|                 kezdi őket egy sötét árnyék. A kékfestő a folyó felé hamuszürkére
 5031    1|                     sötét árnyék. A kékfestő a folyó felé hamuszürkére
 5032    1|                   felé hamuszürkére festette a havat, mintha valamely új
 5033    1|          szoknyájához. Mindenki mélyen aludt a városban, a nagyszakállú
 5034    1|                     mélyen aludt a városban, a nagyszakállú szolgabíró
 5035    1|               szolgabíró erőteljes horkolása a piac közepére hangzott,
 5036    1|                    hangzott, és az asszonyok a karácsonyfa alatt maradtak
 5037    1|             karácsonyfa alatt maradtak fekve a gyermekeikkel, és a vén
 5038    1|                    fekve a gyermekeikkel, és a vén asszonyok estve elhangzott
 5039    1|                     meséivel álmodtak, midőn a városkát néha havas éjszakákon
 5040    1|                   férfiak rohanták meg, akik a határon túlról vagy még
 5041    1|                   még messzebbről jöttek, és a karácsonyfa alatt megragadták
 5042    1|                karácsonyfa alatt megragadták a nőket.~Szindbád természetesen
 5043    1|                     tudott az álmokról, hisz a halottak mindent tudnak,
 5044    1|                  útját mégsem szakította meg a barna, falba épített kapuk
 5045    1|                     amely nappal sötét... és a karácsonyfa az utcai szobában
 5046    1|           karácsonyfa az utcai szobában áll, a diók, mogyorók, mézeskalácsok
 5047    1|                      szőtt szőnyegen alszik. A saroknál ellenben, ahol
 5048    1|                vörösbarna vasajtó védelmezte a ház belsejét, amely ház
 5049    1|                      ház belsejét, amely ház a világos éjben fagyos ereszével
 5050    1|             papirosból kivágottnak látszott, a kémények tétovázva kéklenek
 5051    1|                  kémények tétovázva kéklenek a magasban, és egy fehér függöny
 5052    1|                   amint Szindbád nesztelenül a házba oson. A bakter akkor
 5053    1|                    nesztelenül a házba oson. A bakter akkor jött a mély
 5054    1|                    oson. A bakter akkor jött a mély hóban az országúton -
 5055    1|               országúton - mintha félt volna a házak árnyékától -, és furcsa,
 5056    1|                    egy sisaknak vagy kardnak a csillanása.~Artémiza a tükör
 5057    1|               kardnak a csillanása.~Artémiza a tükör előtt ült, és a tükörben
 5058    1|               Artémiza a tükör előtt ült, és a tükörben magát nézegette.~
 5059    1|                       Éjszaka mindig ez volt a tennivalója, miután negyvenesztendős
 5060    1|                      mindig nem elégelte meg a hazugságokat, amelyeket
 5061    1|                      hazugságokat, amelyeket a férfiak mondtak neki. A
 5062    1|                      a férfiak mondtak neki. A ráncok ellen szorosan felkötötte
 5063    1|                    felkötötte az állát, mint a halottakét szokás és a haját
 5064    1|                  mint a halottakét szokás és a haját reménytelenül fésülte,
 5065    1|                       fonta, mialatt folyton a tükörbe nézett, hogy egyszer,
 5066    1|                       egyetlenszer felfedezi a régi arcát, a régi szépséget
 5067    1|                      felfedezi a régi arcát, a régi szépséget a mostani
 5068    1|                      arcát, a régi szépséget a mostani álarc mögött. Egyszer
 5069    1|                      Egyszer csak eltűnik ez a búskomoly, mérges, elégedetlen
 5070    1|                állótükör fénylő lapjáról, és a háttérből halkan közeledik
 5071    1|                   háttérből halkan közeledik a lőcsei fehérasszony a bástyaajtóról,
 5072    1|              közeledik a lőcsei fehérasszony a bástyaajtóról, amint hajdanában
 5073    1|              bástyaajtóról, amint hajdanában a gavallérok mindenfélét hazudoztak.
 5074    1|                hazudoztak. Sajnos, az árnyék a régi maradt, akárhogy fonta
 5075    1|                  régi maradt, akárhogy fonta a haját, és nyúllábbal vörösre
 5076    1|                  vörösre dörzsölte az arcát. A fehérneműs szekrény a mennyezetig
 5077    1|                 arcát. A fehérneműs szekrény a mennyezetig ért, és komolyan
 5078    1|                   ért, és komolyan pattantak a zárak, mint egy várkapun,
 5079    1|               Artémiza éjjeli ruhát vett elő a fiókból... Egy kis tükör
 5080    1|                        Egy kis tükör függött a szekrény ajtaján - panorámában
 5081    1|                 panorámában nyerte valaki; - a tükörben, a válla fölött
 5082    1|                 nyerte valaki; - a tükörben, a válla fölött észrevette
 5083    1|                   méltó mosollyal világított a gyertyával Szindbád arcába:~-
 5084    1|                    mi történt magával? Kinek a lábánál térdepel? Talán
 5085    1|              bevittem őt magához? Emlékszik, a velencei feketekendős leányokról
 5086    1|                     egy falusi kisasszonyba. A kisasszonyt faluról a városba
 5087    1|          kisasszonyba. A kisasszonyt faluról a városba küldték, hogy varrni,
 5088    1|                  hazajött, az arcát felmarta a rossz festék, a haja zöldre,
 5089    1|                     felmarta a rossz festék, a haja zöldre, sárgára volt
 5090    1|                      sárgára volt festve, és a metszőfoga hiányzott. Ilyen
 5091    1|                      nyomban felemelte, hogy a ruha ujja visszacsússzon.~-
 5092    1|                visszacsússzon.~- Ismerem ezt a ruháját - mormogta Szindbád
 5093    1|                  elkövetni. Zsineget hurkolt a nyakára, és letérdepelt
 5094    1|                    fontosan láttam önt jönni a piactéren, mikor már elhagyott,
 5095    1|               meglátogasson. S ekkor volt az a kis jelenet a zsineggel.
 5096    1|                  ekkor volt az a kis jelenet a zsineggel. Gondoltam, ha
 5097    1|                   sem segít, végleg leveszem a kezem magáról.~Szindbád
 5098    1|                 lehajtott fejjel Artémiza. - A férfiak nagy szamarak, mindent
 5099    1|                     hogy egy nő megöli magát a kedvükért. Pedig minden
 5100    1|                 idejében az ajtó, vagy elsül a pisztoly... Ugyan ki az
 5101    1|                      pisztoly... Ugyan ki az a bolond, aki meghalna egy
 5102    1|                     Bizonyos idő elmúltával, a szerelem után egyforma lesz
 5103    1|               természetük, gúnyos megvetésük a kinevetett férfiú iránt
 5104    1|                  férfiú iránt és védekezésük a nevetséges szentimentalizmus
 5105    1|                   csúfolódásba kergeti őket. A lovag, akiről öregségükben
 5106    1|         humorisztikus megjelenésben érkezett a városba, egykor olyan komolyan
 5107    1|                reggelig nagyon jól mulattam. A bányászok rendezték e bált,
 5108    1|                    és forraltbor illata volt a táncteremnek, a tükrök piros
 5109    1|                  illata volt a táncteremnek, a tükrök piros díszítésének,
 5110    1|                   tükrök piros díszítésének, a férfiak szájának. Reggelig
 5111    1|                   szájának. Reggelig szakadt a hó, és az utak mindenütt
 5112    1|              délelőtt az ölében hazáig visz, a piacon át... Öreg férjem
 5113    1|             bandukolt, szegény, lámpással és a kapukulccsal. A cukrászbolt
 5114    1|                 lámpással és a kapukulccsal. A cukrászbolt ablakában megpillantottam
 5115    1|                      báli belépőmben...~- És a rejtett szoba? - kérdé az
 5116    1|                     kérdé az éji látogató.~- A rejtett szobának ezután
 5117    1|                     lett. Mindig volt lakója a szívemnek és a szobának,
 5118    1|                   volt lakója a szívemnek és a szobának, hisz szerelem
 5119    1|                 félbolond hegedűs. Most üres a szoba. És ha Szindbád úrnak
 5120    1|                   egyéb dolga, elfoglalhatná a régi szállását - felelt
 5121    1|              Artémiza.~Szindbád elfordította a fejét:~- Különös, hogy néha
 5122    1|                      néha azt hittem odalent a sírban, hogy miután önkezűleg
 5123    1|                 akkor, midőn én elhagytam.~- A nők kora nem számít, fiam.~-
 5124    1|                  mondani, aki mindig meghalt a boldogságtól, a gyönyörtől,
 5125    1|                      meghalt a boldogságtól, a gyönyörtől, ha önnek társaságában
 5126    1|                   szakállú vándorkatona jött a városba - mormogta az asszony. -
 5127    1|                       mormogta az asszony. - A hajamnál fogva a földön
 5128    1|                  asszony. - A hajamnál fogva a földön húzott... Hát nem
 5129    1|                    felelt. Unottan hagyta el a házat, hol másfél esztendeig
 5130    1|                          AZ ECETFÁK PIRULÁSA~A történet még ott kezdődik,
 5131    1|             amennyiben térde nem lengett, és a szíve helyén antik, pirosló
 5132    1|                     nem pedig fekete gödröt. A szeme sugárzott, mint a
 5133    1|                      A szeme sugárzott, mint a télies nap a fenyők zúzmaráján,
 5134    1|                 sugárzott, mint a télies nap a fenyők zúzmaráján, és a
 5135    1|                      a fenyők zúzmaráján, és a bokája oly karcsú és fürge
 5136    1|                      viselhetett volna, mint a hivatásos táncosok a "Zöld
 5137    1|                    mint a hivatásos táncosok a "Zöld ördög" című éjjeli
 5138    1|            mulatóhelyen. Gúnyosan nézegetett a nők szemébe, mert mindegyikről
 5139    1|                     és finomkodva ejtette ki a lekötelező szavakat, mint
 5140    1|                       mint az abbék szólanak a szentéletű, idős lorettekhez,
 5141    1|                 lorettekhez, kik ékszereiket a kolostornak óhajtják adományozni.
 5142    1|            adományozni. Meglehetősen ismerte a női könnyeket, sóhajtásokat,
 5143    1|                     el, hogy van olyan hölgy a világon, aki éjjel, álmatlanul,
 5144    1|                       mindig másra gondolnak a nők, midőn egyedül vannak!~
 5145    1|                    mégis, midőn egyedül járt a messzi nyárfasorban vagy
 5146    1|                      kiskocsmában üldögélt - a Tabánban, ahol a bolthajtás
 5147    1|                  üldögélt - a Tabánban, ahol a bolthajtás alatt sűrű a
 5148    1|                      a bolthajtás alatt sűrű a füst, öblös a pohár, és
 5149    1|                     alatt sűrű a füst, öblös a pohár, és a sarokban vak
 5150    1|                      füst, öblös a pohár, és a sarokban vak zenész játszik,
 5151    1|                hervadt népénekesnő dalol, és a kocsmáros oly alattomosan
 5152    1|                 mintha pénzhamisításon törné a fejét -, midőn itt ábrándozott,
 5153    1|                 négylovas hintón járatta, és a nevét sokszor az asztalra
 5154    1|              tekintete előtt. Fánny, mondták a betűk, és a homályba, füstbe,
 5155    1|                   Fánny, mondták a betűk, és a homályba, füstbe, álomba
 5156    1|                  álomba merült messziségből, a nyárfa csúcsán vagy a tabáni
 5157    1|          messziségből, a nyárfa csúcsán vagy a tabáni kocsma bolthajtásából,
 5158    1|                tabáni kocsma bolthajtásából, a sárga falon megjelent az
 5159    1|                  gallér-palástban, koronával a fején, mint a feketehajú
 5160    1|                      koronával a fején, mint a feketehajú Mária egy szentoroszországi
 5161    1|                     amuletten, amelyet Fánny a szív fölött való viselet
 5162    1|                    Szindbádnak ajándékozott, a Szűz ily alakban mutatkozott
 5163    1|                      ily alakban mutatkozott a jámbor középkori vésnök
 5164    1|              Templomokban és báli termekben, a csónakversenyen vagy a császárfürdői
 5165    1|                       a csónakversenyen vagy a császárfürdői elhagyatott
 5166    1|                       néma utcában állongott a lefüggönyözött batár, és
 5167    1|                     lefüggönyözött batár, és a sikátorból gyors, nesztelen
 5168    1|                      jött az aranymívesné, s a kocsiajtó feltárult; máskor
 5169    1|                  kocsiajtó feltárult; máskor a sánta varrónő műhelyébe
 5170    1|                 ismét az alagútnál felugrott a társaskocsira Szindbád,
 5171    1|                      imádott nő kezét; végül a toronyzene alatt, az alkonyati
 5172    1|                 alatt, az alkonyati térségen a Mátyástemplom körül, hátulról
 5173    1|                      hátulról megszoríthatta a Fánny karját, miközben régi
 5174    1|                   magyar Mária-ének hangzott a toronyból.~A legboldogabbak
 5175    1|             Mária-ének hangzott a toronyból.~A legboldogabbak azonban a
 5176    1|                     A legboldogabbak azonban a Vízivárosban voltak, ahol
 5177    1|        reneszánsz-korabeli házban született. A házban nyári vendéglő volt,
 5178    1|                  kakas merengett. Piros volt a bor, amelyet a kötényes
 5179    1|                    Piros volt a bor, amelyet a kötényes legény enyhe, októbervégi
 5180    1|               délután az asztalra helyezett, a vadszőlő már nem bujálkodott
 5181    1|                 vadszőlő már nem bujálkodott a salétromos falakon, Fánny
 5182    1|                    salétromos falakon, Fánny a rozsdás vasrácsú emeletre
 5183    1|                   katonák hozták le vállukon a csigalépcsőn. Az apám régi
 5184    1|                      Meglehetős szomorú volt a gyermekkorom. A mezítelen
 5185    1|                 szomorú volt a gyermekkorom. A mezítelen pásztorok, istennők,
 5186    1|                voltak gyermekkori ismerőseim a szelencék fedeléről. Később
 5187    1|                   Magas fehér mellénye volt. A nevére már nem emlékezem,
 5188    1|                  emlékezem, de ha felvetette a szemét az ódon francia könyvről,
 5189    1|                     gyöngéd és bölcs volt ez a szempár. Benne volt minden,
 5190    1|                   amit magammal vittem ebből a házból. A gyöngéd figyelem
 5191    1|              magammal vittem ebből a házból. A gyöngéd figyelem az élet
 5192    1|                      élet apró örömei iránt, a halk megbocsátás, a jó magaviselet
 5193    1|                   iránt, a halk megbocsátás, a jó magaviselet és csöndes
 5194    1|                     halkan kell élni, mintha a világ zajgásából sohase
 5195    1|                    csöndes emeletről... hogy a tornyok ismeretlenek, mert
 5196    1|             szenvedni legboldogabban... hogy a cipőm és kesztyűm mindig
 5197    1|                    vizes fésűvel felfésüljem a nyakamról... Midőn először
 5198    1|                      az ösztönöm idevezetett a régi házba, ősz volt, és
 5199    1|                     alaposan szemügyre vette a házat, az Arany lúdhoz címzett
 5200    1|               címzett kis nyári vendéglőt és a régi hercegi címert a kapu
 5201    1|                     és a régi hercegi címert a kapu felett. A pirostaréjú
 5202    1|                hercegi címert a kapu felett. A pirostaréjú kakast és a
 5203    1|                      A pirostaréjú kakast és a néma folyosót, hol gyermekkorában
 5204    1|                    egy őszi napon visszatért a házba, a csöndes Vízivárosba,
 5205    1|                    napon visszatért a házba, a csöndes Vízivárosba, mintha
 5206    1|                 mintha tegnap ment volna el, a kakas a helyén vigyázott,
 5207    1|                tegnap ment volna el, a kakas a helyén vigyázott, és az
 5208    1|                 könnyű léptek hangzottak fel a kapu bolthajtása alatt,
 5209    1|                      bolthajtása alatt, ahol a szélben sírdogált egy régi
 5210    1|                     nem lehet házőrző-eb, és a kikoptatott köveken manapság
 5211    1|                  embereket visznek hazafelé, a budai borok elfogyasztása
 5212    1|                     meg egy kis madárszárny, a fátyolán hópehely alakú
 5213    1|                      gyöngéd volt, mint azok a drága asszonykezek, amelyek
 5214    1|                  enyhe bánatot homlokunkról. A kék kötényes legény flandriai-vörös
 5215    1|                   hozott és rózsás csészében a tejfelt, amely szőlőlevéllel
 5216    1|                    kezdett valaki.~Szindbád, a halott arra a helyre ült,
 5217    1|                      Szindbád, a halott arra a helyre ült, ahol egykor
 5218    1|              csendesen, köhögés nélkül nézte a Pestről Budára röppent kis
 5219    1|                  Budára röppent kis fecskét. A halottak nem látják meg
 5220    1|                      halottak nem látják meg a változást az élőkön. A halott
 5221    1|                   meg a változást az élőkön. A halott anyák mindig elárvult
 5222    1|               azoknak már szakálluk nőtt. És a halott apák is, ha éjfélkor
 5223    1|                     ha éjfélkor felébrednek, a kis fiúnak a sapkáját varrják
 5224    1|                    felébrednek, a kis fiúnak a sapkáját varrják meg. Míg
 5225    1|                    sapkáját varrják meg. Míg a szeretők a fehérhajú hercegnő
 5226    1|                  varrják meg. Míg a szeretők a fehérhajú hercegnő füle
 5227    1|                   ifjan, piros frakkban vagy a zenész fehér mellényében
 5228    1|                   látta, mint fiatal korában a jelmezbálon, ahol régi arannyal
 5229    1|                     szélhajtotta levél hátán a közelébe lopódzott, és halkan
 5230    1|                közelébe lopódzott, és halkan a fülébe kezdett susogni,
 5231    1|                 fülébe kezdett susogni, ahol a haj üdén, vasárnapiasan
 5232    1|               pásztorait sem látom többé, és a szél sohasem hoz felém zenehangokat.
 5233    1|                     öreg katonatiszt oldalán a bástyasétányon! Ma pedig
 5234    1|                      őket mind végigsiratni, a hazugságaikat, a komiszságaikat
 5235    1|               végigsiratni, a hazugságaikat, a komiszságaikat és a csalfaságukat.
 5236    1|           hazugságaikat, a komiszságaikat és a csalfaságukat. Nem haragudni,
 5237    1|                   semmi különösebb oka, hogy a férfiak eltávoznak. Még
 5238    1|                      várta őket valami, mint a szél a faleveleket. Engem
 5239    1|                     őket valami, mint a szél a faleveleket. Engem például
 5240    1|                  hódítók, varázslók vagytok.~A mély kapualjban egy gumitalpú
 5241    1|                     Nem tudok élni - morgott a szellem.~Az öreg úr, mint
 5242    1|                 söröshordót, gurította végig a szemét az asszonyon. Köhögött.
 5243    1|                      az asszonyon. Köhögött. A botját eldugta a pad mögé.~-
 5244    1|                   Köhögött. A botját eldugta a pad mögé.~- Furcsa - sóhajtott
 5245    1|                 sóhajtott az aranymívesné -, a férfiak szépsége nem olyan
 5246    1|                      nem olyan mulandó, mint a mienké, asszonyoké. Az öreg
 5247    1|            asszonyoké. Az öreg úr bizonyosan a legszebb férfi lehetett
 5248    1|                lehetett Budán.~Megigazította a kalapját.~[1915]~ ~
 5249    1|                úrhölgy hívta Szindbádot, míg a hajós egy alkalommal a kis
 5250    1|                   míg a hajós egy alkalommal a kis Pest megyei faluba vetődött,
 5251    1|                 megyei faluba vetődött, ahol a szélkakas megállott a tető
 5252    1|                   ahol a szélkakas megállott a tető ormán, midőn Szindbádot
 5253    1|                     Szindbádot belépni látta a kis kapun. A házőrző ebek
 5254    1|                   belépni látta a kis kapun. A házőrző ebek hevesen kezdték
 5255    1|                  ebek hevesen kezdték ugatni a holdat, és belső szobájában
 5256    1|                  holdat, és belső szobájában a falusi úrhölgy felébredve,
 5257    1|                 végigment az udvaron, mintha a holdból hosszúszárú pipáját
 5258    1|                 fehér füstfellegecskét fújna a holdfényes udvarra. Irma
 5259    1|                      dadáját szólította, aki a sarokban aludt:~- Nyanya -
 5260    1|                     aludt:~- Nyanya - mondta a hölgy -, nézzen az udvarra,
 5261    1|               udvarra, miért nyugtalankodnak a kutyák?~A falusi vénasszony
 5262    1|                    nyugtalankodnak a kutyák?~A falusi vénasszony az ablakhoz
 5263    1|                ballagott és rövidlátó szemét a holdra fordította.~- Az
 5264    1|                      holdra fordította.~- Az a fiatalember áll a kerítés
 5265    1|                         Az a fiatalember áll a kerítés végében, aki egyszer
 5266    1|               hagyott volna el engem örökre?~A dajka sóhajtozva, nyögve
 5267    1|                 fekhelyét.~- Nem mer bejönni a halott - dünnyögte. - Mikor
 5268    1|                         kiáltott fel élénken a falusi úrhölgy. - A falunknak
 5269    1|                  élénken a falusi úrhölgy. - A falunknak érett szőlő illata
 5270    1|                    cimbalmos-cigány pengette a hangszerét, és már leszállott
 5271    1|                      és már leszállott az éj a háztetőkre. Csak az én kéményem
 5272    1|                      az én kéményem füstölt, a ház végében, a konyhán olyan
 5273    1|                      füstölt, a ház végében, a konyhán olyan nagy tűz égett,
 5274    1|                 égett, mintha ökröt sütnének a cselédasszonyok. Szindbád
 5275    1|               Szindbád úr nem tudott aludni, a cimbalomra hajtotta a fejét,
 5276    1|                aludni, a cimbalomra hajtotta a fejét, és furcsa barátja,
 5277    1|                  furcsa barátja, akinek csak a keresztnevét tudtuk, Jocó
 5278    1|               keresztnevét tudtuk, Jocó volt a neve, borízű, recsegő hangon
 5279    1|                      egy nótát énekelt, mint a vékony jég törik a kút körül,
 5280    1|                      mint a vékony jég törik a kút körül, midőn disznótor
 5281    1|                    disznótor van, vagy amint a fagyos hordókáposzta ropog
 5282    1|            hordókáposzta ropog téli névnapon a fogad alatt, és a savanykás
 5283    1|                   névnapon a fogad alatt, és a savanykás bor karcolva megy
 5284    1|              savanykás bor karcolva megy alá a koma torkán: így énekelt
 5285    1|               melegek voltak az éjszakák, és a nagy diófák alatt Kisfaludy
 5286    1|                   nyugtalankodva forgolódom. A farsangi hang, a lakodalomra
 5287    1|                 forgolódom. A farsangi hang, a lakodalomra szánkázók alatt
 5288    1|                 alatt törő hó ropogásához és a korhelyleves szagához, füstös
 5289    1|                Szindbád úr mulattatására, és a cimbalmos belé-belévágott
 5290    1|                    cimbalmos belé-belévágott a vastag húrokba. Papucsot,
 5291    1|                      alsószoknyát kaptam, és a folyosóra nyíló ablakot
 5292    1|                 többé nem parancsoltam neki, a borosüveget köszöntötte
 5293    1|     Indulatosságomban az ambitusra rohantam, a cimbalmot a földre dobtam -
 5294    1|              ambitusra rohantam, a cimbalmot a földre dobtam - zengett
 5295    1|                 földre dobtam - zengett bele a ház -, a cimbalmosnak néhány
 5296    1|                        zengett bele a ház -, a cimbalmosnak néhány pofont
 5297    1|                    adtam, és Jocó elmenekült a tenyerem elől. Szindbádot
 5298    1|                 Bizony, úgy volt - sóhajtott a dajka.~- Szép volt! - felelt
 5299    1|                 elgondolkozva az úrhölgy, és a párnára tette fejét. - A
 5300    1|                     a párnára tette fejét. - A vén falusi cimbalmos azóta
 5301    1|                     cimbalmos azóta meghalt, a másvilágra ment Jocó és
 5302    1|                      még egyszer megszólalna a cimbalom, öreg sörház-szagú
 5303    1|                  hajtaná szép, szomorú fejét a hajós! Ha még egyszer fiatal
 5304    1|                  volnék! Dehogyis verném meg a zenészt, aki kedvesemet
 5305    1|                   aki kedvesemet mulattatja.~A faluban messze tizenkettőt
 5306    1|                     messze tizenkettőt ütött a toronyban az óra, az öreg
 5307    1|                     öreg gróf sétálni indult a templom falából, a régi
 5308    1|                    indult a templom falából, a régi képek a falon, a varkocsos
 5309    1|                templom falából, a régi képek a falon, a varkocsos ősök,
 5310    1|               falából, a régi képek a falon, a varkocsos ősök, széles nagyasszonyok,
 5311    1|                   amely mindinkább közelgett a falusi házhoz. Már itt zengett
 5312    1|                      házhoz. Már itt zengett a szomszéd utcában, már hallatszott
 5313    1|                     utcában, már hallatszott a bámulatosan dörgő hang,
 5314    1|                      ablak alatt, nyikorgott a kapuszárny, és a vadszőlős
 5315    1|                  nyikorgott a kapuszárny, és a vadszőlős ambituson egyszerre
 5316    1|                   egyszerre csak felhangzott a nóta, a cimbalomszó...~A
 5317    1|                     csak felhangzott a nóta, a cimbalomszó...~A fekvőhelyén
 5318    1|                     a nóta, a cimbalomszó...~A fekvőhelyén megszólalt a
 5319    1|                     A fekvőhelyén megszólalt a vén cseléd:~- Amíg aludt,
 5320    1|                   aludt, tekintetes asszony, a temetőbe mentem, és elhoztam
 5321    1|                    mentem, és elhoztam őket, a Szindbád úr cimboráit.~Az
 5322    1|                       az ablakhoz lopódzott. A holdfény már a ház mögött
 5323    1|                    lopódzott. A holdfény már a ház mögött járt, a bolthajtásos
 5324    1|              holdfény már a ház mögött járt, a bolthajtásos ambituson sötét
 5325    1|           bolthajtásos ambituson sötét volt.~A homályban, éjszakában a
 5326    1|                      A homályban, éjszakában a folyosón árnyak látszottak.
 5327    1|                  árnyak látszottak. Szindbád a cimbalomra hajtotta a fejét,
 5328    1|               Szindbád a cimbalomra hajtotta a fejét, és pirosborral telt
 5329    1|               Köszönt, aztán megint énekelt. A pirosnadrágos cigány láthatatlan
 5330    1|                     láthatatlan kézzel verte a hangszert. Szindbád pedig
 5331    1|                    Szindbád pedig lehajtotta a fejét.~Irma dobogó szívvel
 5332    1|                    kakas.~Az árnyak eltűntek a folyosóról, az ének és a
 5333    1|                     a folyosóról, az ének és a cimbalomszó a temető felől
 5334    1|                     az ének és a cimbalomszó a temető felől hangzott.~[
 5335    1|                                              A FELEJTHETETLEN BÓK~Volt
 5336    1|          FELEJTHETETLEN BÓK~Volt egy városka a Felvidéken, amely Szindbád
 5337    1|                    időmben", szokták mondani a szívbajos férfiak - arról
 5338    1|                   volt nevezetes, hogy benne a nők nappal lomposan, fésületlenül
 5339    1|                cipelnek, hajnalban felkelnek a nagymosáshoz, és versenyt
 5340    1|          nagymosáshoz, és versenyt dolgoznak a széles csípőjű tót leányokkal,
 5341    1|                      csípőjű tót leányokkal, a padlás pókhálói közé dugják
 5342    1|                pókhálói közé dugják fejüket, a kürtőbe másznak, és meztelen
 5343    1|                 másznak, és meztelen lábukon a papucs csattog, s csupán
 5344    1|                  csupán egyetlen hölgy lakik a városban, elszegényedett
 5345    1|                huszártiszti kesztyűben végzi a takarítást; - ám idő múltával,
 5346    1|                       ám idő múltával, midőn a toronyórán az alvó csókák
 5347    1|                     az alvó csókák és varjak a mutatón a félkört beutazták,
 5348    1|                   csókák és varjak a mutatón a félkört beutazták, és a
 5349    1|                      a félkört beutazták, és a cinke halkabban fütyül a
 5350    1|                     a cinke halkabban fütyül a késő őszi almafán, a városka
 5351    1|                  fütyül a késő őszi almafán, a városka körül levő pincék
 5352    1|                      pincelevegő áramlik alá a hegyről, a háztetőkre kék
 5353    1|           pincelevegő áramlik alá a hegyről, a háztetőkre kék árnyak telepednek,
 5354    1|                visszatérő mesék, estveledik: a nők szép ruhákat öltenek
 5355    1|                  élvezetvágy hullámzik, mint a lámpások játéka a vízen,
 5356    1|                       mint a lámpások játéka a vízen, jószagú harisnyák,
 5357    1|                    az ablakba ülnek, ahonnan a kihalt utcát nézik, máskor
 5358    1|                    dolguk lenne, végigmennek a piacon, a patika mellett
 5359    1|                 lenne, végigmennek a piacon, a patika mellett a könyvkereskedés
 5360    1|                     piacon, a patika mellett a könyvkereskedés lámpásánál
 5361    1|                   Párizsról beszélgetnek, és a gyöngéd havazásban boldogan
 5362    1|                   karjukat. Idegen férfi áll a vendéglő léghuzatos kapujában,
 5363    1|               vendéglő léghuzatos kapujában, a piros betűs lámpás alatt.
 5364    1|                    piros betűs lámpás alatt. A Hársfa omnibusza a vasúti
 5365    1|                    alatt. A Hársfa omnibusza a vasúti állomásra döcög,
 5366    1|                      aranyozott sapkában áll a hágcsón a félszemű Tirnovai,
 5367    1|            aranyozott sapkában áll a hágcsón a félszemű Tirnovai, a bérszolga.
 5368    1|                 hágcsón a félszemű Tirnovai, a bérszolga. Vajon kit hoz
 5369    1|                     kit hoz majd az omnibusz a vasútról, és ki lehet az
 5370    1|                     bánatos arccal álldogál? A ruhája szabása nagyvárosias,
 5371    1|                     szabása nagyvárosias, és a nyakkendőjébe, a szemtelen,
 5372    1|            nagyvárosias, és a nyakkendőjébe, a szemtelen, egy ballerina
 5373    1|             Szomorúan, elgondolkozva nézdeli a hölgyeket szép ruháikban.
 5374    1|                      ott az utca végén, ahol a kis hídnak kanyarodik az
 5375    1|     elképzelhetetlenül gyönyörű bók, amelyet a nő élete végéig nem felejt
 5376    1|                 midőn régi teleken elutazott a városkába, és a Hársfa környékén
 5377    1|                    elutazott a városkába, és a Hársfa környékén szemügyre
 5378    1|                    környékén szemügyre vette a nőket, mindig hozott magával
 5379    1|                   odavetőleg, szinte unottan a helybeli nők fülébe súgott
 5380    1|                   helybeli nők fülébe súgott a régi fahíd tájékán, mielőtt
 5381    1|              Szindbád bizonyosan tudta, hogy a tükör előtt, a gyertyafényben
 5382    1|                   tudta, hogy a tükör előtt, a gyertyafényben egy darabig
 5383    1|                darabig tetszelegve megállnak a nők, mielőtt az első kapcsot
 5384    1|                     első kapcsot megnyitnák. A tükörbe néznek, lágyan mosolyognak,
 5385    1|                  néznek, lágyan mosolyognak, a szép szavakra gondolnak,
 5386    1|                  amelyeket az imént hazudtak a sötétben. S amint így a
 5387    1|                      a sötétben. S amint így a tükör előtt állanak, úgy
 5388    1|                       ha csak rövid időre is a korzó lámpásai alatt. A
 5389    1|                      a korzó lámpásai alatt. A kis cipőjük kopogásában
 5390    1|                 hazudta Szindbád -, ékszerük a bécsi udvari Opera páholyából
 5391    1|                  Annunciáta hercegasszony ül a bal oldali soron. És a hajuk,
 5392    1|                    ül a bal oldali soron. És a hajuk, a szemük, a szájuk,
 5393    1|                    oldali soron. És a hajuk, a szemük, a szájuk, mind oly
 5394    1|                 soron. És a hajuk, a szemük, a szájuk, mind oly különös,
 5395    1|                       szeme mélyében látható a márciusi erdőszél kéksége;
 5396    1|                      parfőm, mint nyári este a megöntözött kertek lehelete.
 5397    1|                   kertek lehelete. S lépésük a divatosan rövid szoknya
 5398    1|                tüllszoknyácskában előre lejt a nagyopera quadrille-ja,
 5399    1|                   nagyopera quadrille-ja, és a karnagy előtt Donizetti
 5400    1|                      előtt Donizetti fekszik a pulpituson.~- Portyázó janicsár-lovasok
 5401    1|              janicsár-lovasok élén szeretnék a városba jönni... - sóhajtott
 5402    1|                     Számos emlékkönyv őrizte a városkában Szindbád nevét,
 5403    1|                  időre tűnt fel zöld kalapja a sötét, fedett híd előtt,
 5404    1|                   zsebre dugott kézzel várta a nőket. Halottaiból feltámadva,
 5405    1|               feltámadva, gyakran felkereste a szenvedélyes nők városát,
 5406    1|               szenvedélyes nők városát, ahol a férfiakkal a pincéket látogatta
 5407    1|                   városát, ahol a férfiakkal a pincéket látogatta meg,
 5408    1|                   pincéket látogatta meg, és a nevét éppoly vidáman kanyarította
 5409    1|                  éppoly vidáman kanyarította a pincefalra, mint az emlékkönyvbe.
 5410    1|            pincefalra, mint az emlékkönyvbe. A színházban és étteremben
 5411    1|                     színházban és étteremben a nők háta mögé ült, és ígérte,
 5412    1|                     egyedül lesznek odahaza. A vállakhoz és a nyakakhoz
 5413    1|                      odahaza. A vállakhoz és a nyakakhoz beszélt, és a
 5414    1|                      a nyakakhoz beszélt, és a ruhafodrok között sohasem
 5415    1|                      el keze. Meghalni hívta a nőket vagy elszökni, át
 5416    1|                      nőket vagy elszökni, át a határon... És most, amint
 5417    1|                  alkonyattal újra látta őket a régi híd tájékán, ahonnan
 5418    1|                    régi híd tájékán, ahonnan a kis cukrászbolt kivilágított
 5419    1|                kivilágított sárga függönyei, a behavazott háztetők alatt,
 5420    1|                   szinte úgy ragyogtak, mint a bábszínházban a kis kastélyok -
 5421    1|              ragyogtak, mint a bábszínházban a kis kastélyok - mély meghatottságot
 5422    1|                érzett kihűlt, öreg szívében.~A közelgő nők kis cipőjének
 5423    1|                 szívébe, mint fészkébe búvik a fecske. Szenvedélyes szavak,
 5424    1|                     most is maga előtt, mint a régi pásztorórán a temetőben
 5425    1|                      mint a régi pásztorórán a temetőben vagy a bükkfás
 5426    1|                 pásztorórán a temetőben vagy a bükkfás hegyoldalban, a
 5427    1|                      a bükkfás hegyoldalban, a karácsonyfa alatt vagy a
 5428    1|                     a karácsonyfa alatt vagy a téli növényekkel megrakott
 5429    1|                   Mintha megmerevültek volna a női arcok - akkor régen -,
 5430    1|                   női arcok - akkor régen -, a szemek, a szájak, hogy azóta
 5431    1|                     akkor régen -, a szemek, a szájak, hogy azóta életükben
 5432    1|                      egyet tudnak kifejezni: a szerelmet.~Szindbád láthatatlanul
 5433    1|                      láthatatlanul álldogált a híd oszlopánál, és engedte
 5434    1|                 engedte elmenni maga mellett a nőket, holott máskor e helyen
 5435    1|                  karmantyújokba szokta dugni a kezét vagy a hónuk alá.
 5436    1|                    szokta dugni a kezét vagy a hónuk alá. És a kis fülek
 5437    1|                   kezét vagy a hónuk alá. És a kis fülek elpirultak a szenvedélyes
 5438    1|                    És a kis fülek elpirultak a szenvedélyes szavak árjától.~
 5439    1|                    árjától.~Most elmentek ők a téli alkonyatban. Az aranymívesné,
 5440    1|                odaadás és csábítás fénylett; a papírkereskedőné, aki egy
 5441    1|                    az álmodozó tanítónő, aki a legboldogabb délutánokon
 5442    1|                     legboldogabb délutánokon a lélek halhatatlanságáról,
 5443    1|                   locsogott Szindbád fülébe; a zongoraművésznő, aki a búcsú
 5444    1|                       a zongoraművésznő, aki a búcsú pillanatában szinte
 5445    1|                    búcsú pillanatában szinte a küszöbön engedett Szindbád
 5446    1|           Janka-Johanna, aki szánkón szökött a szomszédvároskába, s ott
 5447    1|                     visszatérjen.~Újra látta a régi arcokon a régi órákat
 5448    1|                    Újra látta a régi arcokon a régi órákat a szellem a
 5449    1|                   régi arcokon a régi órákat a szellem a híd mellett, mintha
 5450    1|                      a régi órákat a szellem a híd mellett, mintha már
 5451    1|               réges-régen le nem mosta volna a szappan és az idő a csókoknak
 5452    1|                    volna a szappan és az idő a csókoknak nyomát.~Vajon
 5453    1|                   szavakban? - ez nem jutott a halott eszébe, mindig csak
 5454    1|                   halott eszébe, mindig csak a bókokra gondolt ő is, mint
 5455    1|                      felejtette.~ ~Utolsónak a matematika tanárnő ment
 5456    1|                   matematika tanárnő ment át a hídon, akit nyílt, nyugodt
 5457    1|                   miatt általában tiszteltek a városkában. Mindig hidegvíz
 5458    1|                   illata volt az arcának, és a zárt derék felett fehér
 5459    1|                   felett fehér gallérka volt a nyakán. Szindbád ekkor előlépett
 5460    1|                     Szindbád ekkor előlépett a sötétből:~- Emlékszik rám?~
 5461    1|                   sötétből:~- Emlékszik rám?~A tanárnő hosszasan, meglepetten
 5462    1|                      Halkan mosolygott, mint a koratavasz-esti ábrándozás,
 5463    1|            koratavasz-esti ábrándozás, midőn a későbbi fehér virágok lenge
 5464    1|                     S azóta gyakran gondolok a doktorra.~[1915]~ ~
 5465    1|                                              A MESEMONDÓ ASSZONY~Ez a történet
 5466    1|                       A MESEMONDÓ ASSZONY~Ez a történet Boldogfalvinéról
 5467    1|                    egykori víg hölgyről, aki a legszebben tudott imádkozni
 5468    1|                  tudott imádkozni és hazudni a férfiak fülébe. Sok esztendő
 5469    1|                       hogyan lesz híres dáma a kis virágárusleányból, aki
 5470    1|                 apróhirdetést olvasgatja, és a boltba vetődő férfiakat
 5471    1|                vetődő férfiakat eleinte csak a bajuszpedrőjük szagáról
 5472    1|                   szagáról különbözteti meg. A bajuszok mindig magasan
 5473    1|               magasan és gőgösen mutatkoznak a kis virágosleány feje fölött.
 5474    1|                    virágosleány feje fölött. A szem és a száj dolga, hogy
 5475    1|          virágosleány feje fölött. A szem és a száj dolga, hogy közelebb
 5476    1|                      közelebb vonzza magához a büszke férfidíszeket. (Régente
 5477    1|                     Régente legalább az volt a divat, hogy a szegény nők
 5478    1|               legalább az volt a divat, hogy a szegény nők meghódítják
 5479    1|                      szegény nők meghódítják a férfiakat.)~Boldogfalviné
 5480    1|                    midőn mindig igazat adott a férfiaknak, bármily ostobaságot
 5481    1|           ostobaságot mondtak, megsegítették a jószívű teremtést, hogy
 5482    1|               szerényen, visszavonulva, mint a láda mélyében alvó drága
 5483    1|                   Gyöngéiket, hiúságaikat és a többi ezernyi ostobaságokat,
 5484    1|                  amelyeket végigolvasott, és a költők szenvedéseiben született
 5485    1|                alaposan megismerte az életet a fővárosban és vidéken, hogy
 5486    1|                    Mindenkinél eltalálta azt a mesét, amelyre a fül legszívesebben
 5487    1|               eltalálta azt a mesét, amelyre a fül legszívesebben hallgat.
 5488    1|               amelyet Boldogfalviné tartogat a szekrényében. A grófnak,
 5489    1|                     tartogat a szekrényében. A grófnak, a diáknak és a
 5490    1|                     szekrényében. A grófnak, a diáknak és a szegény költőnek
 5491    1|                      A grófnak, a diáknak és a szegény költőnek tudta a
 5492    1|                     a szegény költőnek tudta a meséjét, furcsán, halkan,
 5493    1|                     odavetőleg elmondta, míg a hallgató lassan a saját
 5494    1|              elmondta, míg a hallgató lassan a saját életére, életének
 5495    1|                   körülményeire ráismert. Ez a ravasz asszony még azt is
 5496    1|                éjszaka. Hát nem mindenki azt a mesét hallgatja legszívesebben,
 5497    1|                      odabent gondol, álmodik a saját életéről? Szomorú,
 5498    1|                   őszinteséggel függesztette a hallgatóra: "Ó; nem a te
 5499    1|           függesztette a hallgatóra: "Ó; nem a te életedet mesélem, hisz
 5500    1|               mesélem, hisz azt nem ismerem. A másét mondom, egy idegen