Part

 5501    1|                    éveiben gyakorta üldögélt a hölgy körül, és csodálkozva
 5502    1|              hallgatta mesemondását, bámulta a férfiak hiszékenységét,
 5503    1|                      bizalommal felhajtották a kelyhet, amelyben számukra
 5504    1|                     halála után eljárogatott a helyre, ahol egykor - egy
 5505    1|                 eledeleinek megszentelését - a falnak támaszkodva álldogált,
 5506    1|          költeményeket olvasott magának, míg a nyitott templomajtón át
 5507    1|                   orgona búgása hangzott, és a kántor reszketegen fújta
 5508    1|                       hogy lovasnő közeledik a templom felé, akinek nemes
 5509    1|                 közelében felágaskodik, mint a cirkuszigazgató előtt a
 5510    1|                      a cirkuszigazgató előtt a hosszúfarkú arabs mén. A
 5511    1|                     a hosszúfarkú arabs mén. A lovasnőnek meglehetős erőfeszítésébe
 5512    1|                    kutyabőr-kesztyűs kezével a ló nyakát veregette, hosszú
 5513    1|              kifejezésteljes szemével mélyen a Szindbád szemébe nézett,
 5514    1|                Boldogfalviné, mikor Szindbád a zsámolyra telepedett, hogy
 5515    1|                telepedett, hogy meghallgassa a hazugságokat, bolondító
 5516    1|             költeményes könyvet olvasott, és a szemében egy fénylő pontocska
 5517    1|                fénylő pontocska úszott, mint a függöny mögött a lámpa fénye,
 5518    1|                úszott, mint a függöny mögött a lámpa fénye, s ez mindig
 5519    1|                      mindig szokott tetszeni a férfiaknál.")~Boldogfalvinét
 5520    1|             akkoriban huszártisztek kísérték a felvidéken, midőn bizonyos
 5521    1|            Boldogfalvi úr nem sokat törődött a felesége útjaival, ő a méheket
 5522    1|              törődött a felesége útjaival, ő a méheket szerette, és az
 5523    1|                  múlva kezdte olvasni, midőn a megsárgult hírlapok csomója
 5524    1|                      hírlapok csomója elérte a méhes tetőjét.) A féltékeny
 5525    1|                     elérte a méhes tetőjét.) A féltékeny fiatalember bolond
 5526    1|               gondolatokkal eltelve üldögélt a sarokban, és fenyegető szemét
 5527    1|                   országúton. Időt kell adni a szegény fiatalembernek a
 5528    1|                     a szegény fiatalembernek a felejtésre, a megnyugvásra -
 5529    1|                 fiatalembernek a felejtésre, a megnyugvásra - vagy az öngyilkosságra.
 5530    1|                     Így került Boldogfalviné a felvidékre, a húsvéti templom
 5531    1|                  Boldogfalviné a felvidékre, a húsvéti templom mellé, ahol
 5532    1|                   mellé, ahol Szindbád hátát a falnak vetette.~Az ebédet
 5533    1|                    falnak vetette.~Az ebédet a Medvénél rendelték meg,
 5534    1|                     az ablaknál üldögélt, és a messzi tájakon elmerengett,
 5535    1|                   mielőtt felelhetett volna, a szobába belépett Boldogfalviné.~-
 5536    1|                       uram. Idegen nő vagyok a városban, s ön nemesnek,
 5537    1|                   Szindbád meglepetten nézte a fekete lovaglóruhában, a
 5538    1|                     a fekete lovaglóruhában, a kis, Erzsébet-királynés
 5539    1|                     kis sarkantyújával verte a taktust a mondanivalójához:~-
 5540    1|               sarkantyújával verte a taktust a mondanivalójához:~- Én most
 5541    1|                     most innen tovább utazom a kísérőimmel, a fiatal, vidám
 5542    1|                 tovább utazom a kísérőimmel, a fiatal, vidám tisztekkel,
 5543    1|                    sohasem kerülhet párbajra a sor közöttük. Egyik sem
 5544    1|                    Egyik sem lesz felesleges a másik miatt. Mert gyűlölöm
 5545    1|                   másik miatt. Mert gyűlölöm a féltékeny férfiakat.~Szindbád
 5546    1|                      régen ismerte volna ezt a nőt. A hangja oly közvetlenül
 5547    1|                     ismerte volna ezt a nőt. A hangja oly közvetlenül szálldosott
 5548    1|                      közvetlenül szálldosott a szívébe, mintha évekig beszélgettek
 5549    1|                    évekig beszélgettek volna a mai találkozás előtt.~-
 5550    1|             karneolgombos lovaglóvesszőjével a csizmácskáját ütögette.~-
 5551    1|              Bevallom - mormogta Szindbád. - A nőktől, akiket eddig szerettem,
 5552    1|                     tudok osztozni másokkal. A szavak, a gondolatok és
 5553    1|                 osztozni másokkal. A szavak, a gondolatok és minden az
 5554    1|             szimpatikus, de csak addig, amíg a szerelem él. Amint én önt
 5555    1|                      egy beteg őszi délután, a férfi, aki még mindig szerelmére
 5556    1|                     hálatelt szívvel gondolt a letűnt szép napokra, esetleg
 5557    1|                      esetleg misét mondatott a helybeli lelkipásztorral
 5558    1|                     helybeli lelkipásztorral a nő lelkiüdvösségéért, talán -
 5559    1|                   érdemes legyen az új férfi a drága kegyekre. - De elment,
 5560    1|             mesélgető hangon Boldogfalviné - a fogadó udvarába egy kék
 5561    1|                 kérni, hogy ne hagyja magára a boldogtalant, legyen jószívvel,
 5562    1|                    és halkan beszéljen hozzá a szerelem szép befejezéséről,
 5563    1|                      az ember érdemes legyen a szép halálra. Ugye, megmondja
 5564    1|                     halálra. Ugye, megmondja a szegény kékszeműnek, hogy
 5565    1|            botránnyal vagy tragédiával. Hisz a szegény nő már úgyis mindenét
 5566    1|                    becsülete maradjon meg... A nemes szerelem oly halkan
 5567    1|                    oly halkan múlik el, mint a távolodó zokogás hangzik
 5568    1|                      És bánkódni nem érdemes a múlt felett, hisz a kedves,
 5569    1|                  érdemes a múlt felett, hisz a kedves, drága emlékek megmaradnak.
 5570    1|                      lesz kedve megsimogatni a fejét, midőn lehorgasztja...
 5571    1|                        Mondja meg neki, hogy a legszebb szerelmek azok,
 5572    1|                   után mulattatják leginkább a képzeletet. Albertnek hívják
 5573    1|                      habozás nélkül vállalta a különös szerepet.~Az asszony
 5574    1|                  asszony búcsúzásul megfogta a kezét, és sokáig a Szindbád
 5575    1|                  megfogta a kezét, és sokáig a Szindbád szemébe nézett:~-
 5576    1|                  megtalálhat és felkereshet.~A kesztyűjéből elővette az
 5577    1|                     von Boldogfalva: beszélt a kártya. A kis sarkantyú
 5578    1|               Boldogfalva: beszélt a kártya. A kis sarkantyú ezüsthangja
 5579    1|                    sarkantyú ezüsthangja már a Medve kőlépcsőin csengett,
 5580    1|                   midőn Szindbád feleszmélt. A huszártisztek lovukra pattantak,
 5581    1|          Boldogfalviné nyomába rugaszkodtak. A templomnál Póli megfordult
 5582    1|                   templomnál Póli megfordult a nyeregben, hátranézett az
 5583    1|              ablakból utánanéz.~Aztán eltűnt a lovascsapat.~Szindbád tárcájába
 5584    1|                tárcájába zárta névjegyét, és a Medve előtt fel és alá sétálgatott.
 5585    1|                   már hosszú árnyékot vetett a piacra, és a harangozó égő
 5586    1|                 árnyékot vetett a piacra, és a harangozó égő lámpával nyitott
 5587    1|                      égő lámpával nyitott be a torony kis ajtaján.~Déli
 5588    1|              fiatalember nyargalt hóka lovon a fogadó elé:~- Ah, itt van
 5589    1|                    fogadó elé:~- Ah, itt van a bolond - gondolta magában
 5590    1|                     mulatságosak az emberek!~A fiatalember arcát belepte
 5591    1|                    fiatalember arcát belepte a por a hosszú lovaglás alatt,
 5592    1|              fiatalember arcát belepte a por a hosszú lovaglás alatt, de
 5593    1|                 porcelán-fényben csillogott.~A Medve udvarán leugrott a
 5594    1|                     A Medve udvarán leugrott a nyeregből, és valóban a
 5595    1|                      a nyeregből, és valóban a lovasnő után tudakozódott.
 5596    1|                     után tudakozódott. Midőn a fogadós felvilágosította,
 5597    1|               fogadós felvilágosította, hogy a hölgy már elutazott, felkiáltott:~-
 5598    1|                     Megvetéssel nézett végig a ruházatán, és tollas kalapját
 5599    1|                   kalapját az ebédlőszobában a földre dobta. Mohón evett,
 5600    1|                földre dobta. Mohón evett, és a piros bornak színében elfelejtett
 5601    1|                  édesanyja vasalta. Vasárnap a templomba megy, mint kisfiú
 5602    1|               korában, és türelmesen üldögél a szentbeszéd alatt anyja
 5603    1|               édesanyja, és egyéb gondja van a legtöbb nőnek, mint az ő
 5604    1|                       megnevezte magát, mint a régi spanyol regényekben,
 5605    1|                  szóval jelezte, hogy ismeri a bánatot, amely a kékszemű
 5606    1|                      ismeri a bánatot, amely a kékszemű Albertet űzi, hajtja.
 5607    1|                 hajtja. Sőt szerencséje volt a delnővel megismerkedni...~-
 5608    1|                   tetszem neki, miatta járom a komédiásköntösben az országutat.
 5609    1|               bólintott:~- Majd gondolkozunk a dolgon.~[1915]~ ~
 5610    1|                       ALBERT ÚJ ÁLLÁSHOZ JUT~A Medvénél a fiatal lovag
 5611    1|                      ÁLLÁSHOZ JUT~A Medvénél a fiatal lovag estefelé Szindbád
 5612    1|                    Szindbád vállára hajtotta a fejét, és folyékonyan, de
 5613    1|                 Boldogfalvinéról tudott, míg a bolthajtásos ebédlőben lassan
 5614    1|              férfiismerőse ugyanazt mondaná. A férfiak másképpen látják
 5615    1|                    másképpen látják ugyanazt a nőt. Egyik csak az anyajegyről
 5616    1|                    az anyajegyről tud, amely a bal oldalon van, a másik
 5617    1|                     amely a bal oldalon van, a másik azonban már azt is
 5618    1|                      Ha egyszer összeülnének a férfiak - persze nagyon
 5619    1|                    nagyon késő öregségükben, a kelyhek tartalma megoldozná
 5620    1|                  kelyhek tartalma megoldozná a nyelveket -, a férfiak,
 5621    1|                    megoldozná a nyelveket -, a férfiak, akik ugyanazt a
 5622    1|                     a férfiak, akik ugyanazt a nőt szerették életükben:
 5623    1|                   elmondanának mindent, amit a bizonyosról tudnak, kitűnne,
 5624    1|                 legalábbis ötven alakban élt a férfiak képzeletében, mert
 5625    1|                    szerelmes volt belé, amíg a halállal kezdett ismerkedni,
 5626    1|                  őszintén, komolyan lehunyta a szemét. Az őszöreg férfiak
 5627    1|                  őszöreg férfiak gyülekezete a kőasztal körül, hol Heine
 5628    1|                     amelyek ugyanazok voltak a szerelemben X-nél és Y-nál
 5629    1|                gazduramnak" nevezte kedvesét a szerelem órájában. Gazduram
 5630    1|                 szőke volt, máskor barna. De a férfiak, bármennyire megvénültek,
 5631    1|          Boldogfalviné szokását. Ezért aztán a legtöbb férfi, szegény,
 5632    1|                     őt tisztelte meg először a különös kifejezéssel az
 5633    1|                szerelmét. Emlékezetből tudta a leveleket, amelyeket egymásnak
 5634    1|                      az ablaknál várta, hogy a kezét csókra nyújtsa a falusi
 5635    1|                  hogy a kezét csókra nyújtsa a falusi úriházból, mintha
 5636    1|                      ők nagyon szeretnék, ha a Boldogfalvi bácsik pisztollyal
 5637    1|                      De ez csak hiú óhajtás. A regényekben történik.~-
 5638    1|                      sóhajtotta Albert. - Ez a hölgy volt, akit először,
 5639    1|                  hogy én vagyok az első...~- A nők ezt komolyan hiszik
 5640    1|               bizonnyal - felelt Szindbád. - A nők varázserejét egyáltalán
 5641    1|                    vagy Magyarországon, hogy a legvénebb és orvosilag is
 5642    1|               körülményeiről. Itt elmondanák a férfiak, hogy mily praktikákkal,
 5643    1|               kerítették. Jelentést tennének a szavakról, amelyet első,
 5644    1|                     amelyet első, második és a többi találkozáskor a nők
 5645    1|                     és a többi találkozáskor a nők hazudtak vagy igazán
 5646    1|                 igazán mondtak. Egyáltalában a férfiak lelepleznék a nőket
 5647    1|           Egyáltalában a férfiak lelepleznék a nőket a legfelső tanács
 5648    1|                  férfiak lelepleznék a nőket a legfelső tanács előtt, természetrajzuk
 5649    1|                titokzatos, rejtélyes démonok a városban, akik ostoba, tapasztalatlan
 5650    1|                megkínoznak, meggyötörnek. Ha a férfi észrevenné magán,
 5651    1|                 tiszteletteljesen megjelenne a bíróság előtt, és bevallaná
 5652    1|                     szándékát. Az öreg bírák a régi jegyzőkönyvekben, más
 5653    1|                 Útbaigazítással szolgálnának a régi vallomások. Mindenesetre
 5654    1|                     jobban kellene igyekezni a nőknek a siker felmutatásában,
 5655    1|                   kellene igyekezni a nőknek a siker felmutatásában, mint
 5656    1|                  prédájuk minden férfi. Amíg a férfiak őszinték nem lesznek
 5657    1|                     addig nem lehet megtörni a nők hatalmát.~Albert figyelmesen
 5658    1|                   hogy Póli másnak is mondta a szerelem hevében, hogy "
 5659    1|                          Hogy az ördögbe ne. A falusi patasztleányból lett
 5660    1|                valamikor csak tanulta ezeket a szavakat. Például az elmúlt
 5661    1|                       szólított - mosolygott a hajós.~- Gazember! - kiáltott
 5662    1|                  hogy megrohanja Szindbádot.~A hajós szelíden csillapította:~-
 5663    1|               Becsületszavamra, nem érdemes.~A vidéki fiatalember még sokáig
 5664    1|                ezután helyén, ajka vonaglott a fájdalomtól, és a szeméből
 5665    1|                  vonaglott a fájdalomtól, és a szeméből dühös fény lövellt,
 5666    1|               elhatározta, hogy vigyázni fog a hegytetőn, a meredek szélén,
 5667    1|                    vigyázni fog a hegytetőn, a meredek szélén, ha valaha
 5668    1|                 Sokszor térdepelt le előttem a nyomorult, a drága, és gyönyörű
 5669    1|                      le előttem a nyomorult, a drága, és gyönyörű meséket
 5670    1|                   hogy valaha megcsalt, akár a múltban, akár a jelenben.
 5671    1|               megcsalt, akár a múltban, akár a jelenben. Pedig hányszor
 5672    1|                      ugyanezen szép szavakat a fülébe súgtad? Kinek mesélgettél
 5673    1|                    súgtad? Kinek mesélgettél a szerelmi óra alatt gyermekkorodról,
 5674    1|                    csendes életet, kis házat a folyóparton, falusi magányt,
 5675    1|               hátilovat és öreg barátot, aki a tavaszi estéken meglátogat?
 5676    1|                        Szindbád megsimogatta a boldogtalan ifjú fejét:~-
 5677    1|                    egy barátságos házhoz itt a városban, ahol a háziasszony
 5678    1|                  házhoz itt a városban, ahol a háziasszony tapasztalt,
 5679    1|                  Három kisasszonyleány várja a férjhezmenést a háznál.
 5680    1|        kisasszonyleány várja a férjhezmenést a háznál. S ők esténként zenélnek,
 5681    1|                 lehetett fiatalkorában.~- De a lelke - sóhajtott Albert.~-
 5682    1|                     és könnyes szemére vonta a széleskarimájú kalapot.~
 5683    1|                karjába kapaszkodva, elhagyta a Medve ebédlőjét.~Éjszaka
 5684    1|                 Éjszaka volt, már bagoly ült a kiszáradt ecetfán, és a
 5685    1|                      a kiszáradt ecetfán, és a zene elhallgatott, midőn
 5686    1|                   egyedül ballagott hazafelé a régies, vidéki templom környékén,
 5687    1|                 vidéki templom környékén, és a Medve a felhők mögött bujdosó
 5688    1|                templom környékén, és a Medve a felhők mögött bujdosó holdfényben
 5689    1|                sohase halljam, mit locsognak a nők a fülembe. Segíts, hogy
 5690    1|                 halljam, mit locsognak a nők a fülembe. Segíts, hogy elfelejtsem
 5691    1|                     Segíts, hogy elfelejtsem a hajuknak szagát, a szemüknek
 5692    1|               elfelejtsem a hajuknak szagát, a szemüknek különös pillantását,
 5693    1|               szemüknek különös pillantását, a kezüknek az ízét, a szájuknak
 5694    1|             pillantását, a kezüknek az ízét, a szájuknak nyalakodó csókját.
 5695    1|                 bölcs vagy, tanácsolod, hogy a nők mindig hazudnak. Igazat
 5696    1|               szeretnek. Istenem, ott messzi a torony mögött, gondolj néha
 5697    1|                engedd meg, hogy virág legyek a kertben, hol a magányos
 5698    1|                  virág legyek a kertben, hol a magányos nők önfeledten
 5699    1|           félrevonulnak. Éjjeli lámpa legyek a szerelem házában, ahol a
 5700    1|                     a szerelem házában, ahol a nők ugyanazon szavakat mondják,
 5701    1|                 legyek csupán, amely mellett a hölgyek könnyű szívvel elvonulnak
 5702    1|                   reám, hogy sohase kerüljek a nők kezébe!~S ezután - kezét
 5703    1|             meggondolt léptekkel ment aludni a Medvébe.~Nemsokára Szindbád
 5704    1|                 Boldogfalvinét.~- Elintéztem a dolgot Alberttel - mondta
 5705    1|                    dolgot Alberttel - mondta a dámának, midőn helyet foglalt
 5706    1|               Megmentőm! Igazán féltem attól a bolond fiatalembertől.~-
 5707    1|                   Boldogfalviné megsimogatta a férfi arcát:~- Gazduram -
 5708    1|                    szemöldökét. - Ezentúl ez a neve önnek.~[1915]~ ~
 5709    1|                      különös zörejt hallott. A koporsón dobogó rögök hangjához
 5710    1|                    hangjához volt hasonlatos a hang. Holott, mint rendesen,
 5711    1|                    itt-ott látott nők fején. A különös dobogás felébresztette,
 5712    1|                      felébresztette, s fejét a párnáról felemelte, mert
 5713    1|                   hogy halála elkövetkezett. A halált ugyanis - egy kuruzsló
 5714    1|                      vendég, benyit hirtelen a kapun. Vagy valaki jön vele
 5715    1|                      valaki jön vele szemben a hosszú sétányon vagy a nagyvárosi
 5716    1|               szemben a hosszú sétányon vagy a nagyvárosi utca forgatagában,
 5717    1|                  szemügyre veszi Szindbádot: a halál. Mind közelebb érnek
 5718    1|                     hátha el lehetne kerülni a rosszindulatú idegent. Szédült,
 5719    1|                  Szédült, és erősen lehunyta a szemét, visszafojtotta a
 5720    1|                     a szemét, visszafojtotta a lélegzetét. Ez a láthatatlan
 5721    1|              visszafojtotta a lélegzetét. Ez a láthatatlan szédület, amely
 5722    1|                      lepkehálót dobtak volna a fejére, hogy szinte az egész
 5723    1|                  volna; nők, akik tegnap még a szemébe néztek és a szemük
 5724    1|                      még a szemébe néztek és a szemük mélyében megengedték
 5725    1|                  szemük mélyében megengedték a szenvedély pásztortüzének
 5726    1|                    szenvedély pásztortüzének a felvillanását, s ajkukat,
 5727    1|                  mert általában nem becsülte a férfiakat, mióta kihallgatta,
 5728    1|                 Olykor percek múltak el, míg a halál nehézkes szédüléséből
 5729    1|                valóságába; szeme elől eltűnt a szürke fátyol, amely kiásott
 5730    1|                   elkerült ellenség felett - a nyárfasorban senki sem jött
 5731    1|                    arccal, sőt barátságosan, a még tanulatlan nők alázatával
 5732    1|                 mendegélt néhány barna hölgy a közelben. "Bizonyos, hogy
 5733    1|                     az Operában megjelent, s a mulatságos karnagy szünetet
 5734    1|                     karnagy szünetet tartott a zenélésben. A halált bunkóütésnek
 5735    1|               szünetet tartott a zenélésben. A halált bunkóütésnek látta,
 5736    1|                     folyam mellett történjék a dolog, ahol nyomban el lehet
 5737    1|            szobájában, és kedves olvasmánya, a verses könyv vagy a mélabús
 5738    1|              olvasmánya, a verses könyv vagy a mélabús regény lehanyatlott
 5739    1|                      találkoznának egymással a temetésén. Ám valószínű,
 5740    1|           hölgyismerőse csak messziről nézné a szertartást, mintha semmi
 5741    1|                  mintha semmi köze sem volna a halotthoz. Csak egy-két
 5742    1|                      naiv, megcsalt nő bőgne a koporsó mögött, akikkel
 5743    1|                      koporsó mögött, akikkel a hajós úgysem törődött életében. -
 5744    1|                   nem halt meg Szindbád, bár a különös koporsózörgés még
 5745    1|                     már alaposan körülnézett a szobában, és a bútorokat
 5746    1|                   körülnézett a szobában, és a bútorokat felismerte. Amott
 5747    1|                  bútorokat felismerte. Amott a falon az arckép, egy halott
 5748    1|                   egy halott kisleányé, akit a ravatalon fényképezett a
 5749    1|                     a ravatalon fényképezett a mester, félig lezárt szemei
 5750    1|                  mester, félig lezárt szemei a kerek, keskeny aranyrámában,
 5751    1|                    Elgondolkozva pillant alá a falról egy tündérnő, akit
 5752    1|                     mégis arra gondolt, hogy a hölgy egyszer meglátogatja,
 5753    1|                      de nem találja lakásán, a kesztyűt levonja kezéről,
 5754    1|                  kezéről, kiszabadítja kezét a cobolybundából, és az aranyporzós
 5755    1|                      volt akkor, és Szindbád a rohanó folyót szemlélte
 5756    1|                 szemlélte mind közönségesen, a hídra könyökölt, és jó tanuló
 5757    1|              könyökölt, és jó tanuló módjára a városokra, falvakra, hegységekre
 5758    1|           hegységekre gondolt, amely mellett a habok majd elszaladnak,
 5759    1|                     tekintete elől eltűnnek; a tájakat látta napfényes
 5760    1|                      látta napfényes párában a folyó partjain, vagy éjjeli
 5761    1|                 halászok húzzák az evezőt, s a parton elgondolkozva, bátorságot
 5762    1|                 izgalmas arccal merülnek alá a hullámokba, és egy folyómenti
 5763    1|                   egy folyómenti kis faluban a folyam a parti fövenyre
 5764    1|              folyómenti kis faluban a folyam a parti fövenyre csúsztatja
 5765    1|                    parti fövenyre csúsztatja a dúlt arcú gavallért, midőn
 5766    1|                   dúlt arcú gavallért, midőn a folyam közepén estefelé
 5767    1|                  hullámot verve csapkod tova a mohácsi gőzhajó. Ott fekszik
 5768    1|                 mohácsi gőzhajó. Ott fekszik a folyó halottja a parton,
 5769    1|                     fekszik a folyó halottja a parton, és eltorzult tekintetét
 5770    1|                      és eltorzult tekintetét a csillagokra szegezi, amelyeket
 5771    1|                     ugyanakkor más szemeknek a sugara is érint. A fövenyről
 5772    1|                 szemeknek a sugara is érint. A fövenyről szálladozó néma
 5773    1|                   pillantás talán ugyanarról a nőről beszél a Kutyának
 5774    1|                    ugyanarról a nőről beszél a Kutyának vagy a Medvének,
 5775    1|                 nőről beszél a Kutyának vagy a Medvének, aki most új kedvese
 5776    1|                    új kedvese karján andalog a hajó fedélzetén, s csillagot
 5777    1|             fedélzetén, s csillagot keresnek a magasságban, amely lépteikre
 5778    1|                 akihez esküvésüket küldik. S a nők, akik a folyamban együtt
 5779    1|            esküvésüket küldik. S a nők, akik a folyamban együtt úsznak
 5780    1|                      folyamban együtt úsznak a férfiakkal, mélyen a vízben
 5781    1|                  úsznak a férfiakkal, mélyen a vízben vagy fel-felemelkedve
 5782    1|                 vízben vagy fel-felemelkedve a folyam színére, midőn ismerős
 5783    1|                      tán boldogan üldögéltek a cukrászboltban, a vaníliaszínű
 5784    1|                 üldögéltek a cukrászboltban, a vaníliaszínű függönyök mögött
 5785    1|                vaníliaszínű függönyök mögött a furcsa szavakra gondoltak,
 5786    1|                     volna női szájból - vagy a sétatérre, ahol a férfiú
 5787    1|                       vagy a sétatérre, ahol a férfiú bevallotta, hogy
 5788    1|                     szerencsétlenségére jött a városba, mert ezentúl csupa
 5789    1|                  boldogtalanságnak tűnik fel a jövő... És most úsznak együtt
 5790    1|                        És most úsznak együtt a halak hallgatagságával,
 5791    1|                orrukat csodálkozva dörzsölik a szívekhez, szemekhez, mintha
 5792    1|                      s mit láttatok, mielőtt a folyam sötétségébe menekültetek
 5793    1|                      tulajdonképpen mindenki a kárörvendő, gonosz, leskelődő,
 5794    1|                   pillantások elől szökik el a városból. S lenn a sziget
 5795    1|                 szökik el a városból. S lenn a sziget alatt, ahol a folyam
 5796    1|                    lenn a sziget alatt, ahol a folyam kanyarodik, és a
 5797    1|                      a folyam kanyarodik, és a nyugodalmas hullámok megzavarodnak
 5798    1|             megzavarodnak utazásuk céljában, a férfi és női holttestek
 5799    1|                 holttestek összetalálkoznak, a zúgó árban érintkeznek,
 5800    1|                     árban érintkeznek, és ha a parton egymás mellé kerülnének,
 5801    1|                   arra, hogy mi volt tegnap, a párna mit tanácsolt, szájak
 5802    1|                 szemek hogyan hazudtak! Itt, a parton, a fövenyen heverészve,
 5803    1|                     hazudtak! Itt, a parton, a fövenyen heverészve, amíg
 5804    1|                    fövenyen heverészve, amíg a parasztok idetalálnak, és
 5805    1|                    parasztok idetalálnak, és a zsebeket kikutatják, régi
 5806    1|                    hallgatnak egymás mellett a holttestek. A nő talán kasszíroshölgy
 5807    1|                 egymás mellett a holttestek. A nő talán kasszíroshölgy
 5808    1|                   kasszíroshölgy volt tegnap a Józsefvárosban, s egy katonáért
 5809    1|                       s egy katonáért ugrott a Dunába, hogy valahogyan
 5810    1|                valahogyan eljusson Zimonyba, a helyőrséghez. A férfi kedvesét
 5811    1|                    Zimonyba, a helyőrséghez. A férfi kedvesét siratja,
 5812    1|               siratja, aki mostanában másnak a szájába csókolja bele a
 5813    1|                      a szájába csókolja bele a mondanivalóit, és még csak
 5814    1|                 utolsó találkozásra eljöjjön a garni-szállodába, hol revolverrel
 5815    1|      garni-szállodába, hol revolverrel várja a szegény bolond férfi...
 5816    1|                  bámulhatnak ők ott egymásra a folyó mentén!~S hősünk,
 5817    1|                      Szindbád e napon, midőn a koporsózörgést hallotta,
 5818    1|                     koporsózörgést hallotta, a hídon a folyó fölött hosszasan
 5819    1|             koporsózörgést hallotta, a hídon a folyó fölött hosszasan elmerengett
 5820    1|           elmerengett kedveséről, aki tegnap a Dunába ugrott.~- A kék fátyolomat
 5821    1|                    tegnap a Dunába ugrott.~- A kék fátyolomat veszem fel -
 5822    1|                     fel - írta többek között a búcsúlevelében a kisasszony.~
 5823    1|                      között a búcsúlevelében a kisasszony.~Szindbád halkan
 5824    1|                      vajon mit csinált azóta a kisasszony a Dunában, mióta
 5825    1|                   csinált azóta a kisasszony a Dunában, mióta nem látta?
 5826    1|                  utoljára mesélt Szindbádnak a párnán? Talán volnának kedves
 5827    1|                     szép történeteket tudnak a nők, ha szerelmi kedvük
 5828    1|                    körülnézett.~Egyedül volt a hídon.~Lassan leereszkedett
 5829    1|                  hídon.~Lassan leereszkedett a Dunába, hogy megholt kedvesével
 5830    1|              kedvesével találkozzon, valahol a sziget alatt.~És talán más
 5831    1|                 baleset érte az utazókocsit, a hátulsó kerék megunta a
 5832    1|                      a hátulsó kerék megunta a céltalan szolgálatot, és
 5833    1|                 zökkenésnél halálát találta. A távolban hosszú nyárfasor,
 5834    1|              távolban hosszú nyárfasor, mint a környékbeli rombadőlt urasági
 5835    1|                     régi hölgyek sétálgatnak a holdfényben, a férfiakat
 5836    1|                   sétálgatnak a holdfényben, a férfiakat okolják korai
 5837    1|                hangjegyfüzetekből énekelnek.~A postakocsis útmutatása alapján
 5838    1|                      kapott éjjeli kvártélyt a közelben alvó falucskában. (
 5839    1|                  közelben alvó falucskában. (A grófnők és a többi nemes
 5840    1|                   falucskában. (A grófnők és a többi nemes asszonyságok
 5841    1|               asszonyságok halotti ingeikben a faderekak mögé rejtőztek,
 5842    1|                      rejtőztek, míg Szindbád a nyárfák alatt, a homokos
 5843    1|                    Szindbád a nyárfák alatt, a homokos úton ballagott,
 5844    1|                   csak olykor csörrentek meg a falevelek egy ébredő madár
 5845    1|                      szerelmet e helyen.) És a tanító sokadmagával aludt
 5846    1|                    tanító sokadmagával aludt a falusi ház szobájában, ahol
 5847    1|                    lengett, mint késő ősszel a mezőkön a zúzmara, minden
 5848    1|                   mint késő ősszel a mezőkön a zúzmara, minden köhögésével
 5849    1|                  zúzmara, minden köhögésével a halált hívta, amely bizonyára
 5850    1|             bizonyára nem messzire állongott a háztól, és tarka dunyhák
 5851    1|                   fészkek hevertek szanaszét a földön, alattuk gyermek
 5852    1|                      nehezen virrad - mondta a tanító, és fuldokolva köhögött.~
 5853    1|                      és fuldokolva köhögött.~A házban már mindenki megszokta
 5854    1|                házban már mindenki megszokta a mester nyugtalan éjszakázását,
 5855    1|                 nyugtalan éjszakázását, mert a dunnák, takarók nem mozdultak,
 5856    1|                      álmában:~- János.~Aztán a tanító is elcsendesedett,
 5857    1|                  elcsendesedett, és Szindbád a körülötte hangzó lélegzésekből
 5858    1|          megállapítani, hogy kicsoda fekszik a földön - s vajon miről álmodnak
 5859    1|                     miről álmodnak az alvók?~A gyermekekkel rendbejött.
 5860    1|                      helyről hangzott feléje a gyermekek szokásos szuszogása,
 5861    1|                   bé-t, kis lábak nyúltak ki a takarók alól, mintha alvásukban
 5862    1|                 alvásukban is folytatnák azt a sajátszerű, látszólag céltalan
 5863    1|                   céltalan mendegélést, amit a gyermeklábak napközben véghez
 5864    1|                    és szőrös bundában mennek a mélyhangú betlehemes pásztorok...~
 5865    1|                      betlehemes pásztorok...~A hold benézett a kis ablakon,
 5866    1|                 pásztorok...~A hold benézett a kis ablakon, végigment a
 5867    1|                     a kis ablakon, végigment a szobán, mintha világossággal
 5868    1|                    meg őket, gyönyörködjetek a furcsa figurákban, a kedves
 5869    1|         gyönyörködjetek a furcsa figurákban, a kedves mosolyokban, az álombeli
 5870    1|                    És talán sohasem látjátok a kis komédiásfiút és a táncos
 5871    1|               látjátok a kis komédiásfiút és a táncos hölgyecskét, hisz
 5872    1|                     táncos hölgyecskét, hisz a nappal tele van igazságtalanságokkal.~
 5873    1|                     hogy fiatal nő is alszik a szobában. Nem messzire tőle,
 5874    1|                 szobában. Nem messzire tőle, a földön, kék dunna alatt,
 5875    1|                karjával az arcát. Szabályos, a hold fényében csillogó női
 5876    1|                   csillogó női karok voltak, a kellő helyen barnult a fehérség,
 5877    1|                       a kellő helyen barnult a fehérség, és a nyak oly
 5878    1|                helyen barnult a fehérség, és a nyak oly fehérnek látszott,
 5879    1|                    mint május hava az erdőn. A fiatal nő álmodott. A karja
 5880    1|                 erdőn. A fiatal nő álmodott. A karja megremegett az arca
 5881    1|                      mély sóhajtása hangzott a kebelnek, halkan, dudorászva
 5882    1|                   egyik lábát lassan kidugta a takaró alól.~A szerencsétlen
 5883    1|                lassan kidugta a takaró alól.~A szerencsétlen Szindbád,
 5884    1|                    több asszonylábat tartott a kezében rajongással és csodálkozással,
 5885    1|               szívében mondhatatlan bánattal a Dunába vetette magát néhány
 5886    1|                  holttestét keresve elindult a folyam mentén. Pedig az
 5887    1|                mentén. Pedig az utazókocsin, a vezeklő-útban nem gondolt,
 5888    1|                 fénypontocskák táncoltak már a szeme előtt; mindig Valériára
 5889    1|                  beszélt, akik összezavarták a tegnapot a tegnapelőttel;
 5890    1|                     összezavarták a tegnapot a tegnapelőttel; vajon meg
 5891    1|                     meg tud-e neki bocsátani a kiskalapos, kékfátyolos,
 5892    1|                     és boldogtalan leányka?)~A női láb a takaró alól mind
 5893    1|              boldogtalan leányka?)~A női láb a takaró alól mind kívülebb
 5894    1|                  mind kívülebb csúszott, már a térd mutatkozott, mint a
 5895    1|                     a térd mutatkozott, mint a teremtés almája. "Ha szeretője
 5896    1|                   egészségesen, mélyen aludt a fiatal nő, mint aki napi
 5897    1|                    telepszik párnájára, mint a csordás hazajön estére.
 5898    1|                      alvó, mintha az álomnak a kapuja hirtelen bezárult
 5899    1|                     semmiért az életben, még a halálért sem." De hallgatott,
 5900    1|                   halkan, aztán hangosabban. A fiatal nő szinte észrevétlenül
 5901    1|                   félig fektében...~Szindbád a folyóparton érte utol.~Barna,
 5902    1|                   összeszorította, mint azok a nők, akiknek szavára, hangjára
 5903    1|                   hangjára nagyon kíváncsiak a férfiak. A válla és tartása
 5904    1|                 nagyon kíváncsiak a férfiak. A válla és tartása fiúsan
 5905    1|                   lett volna. Egyenesen ment a folyó felé. "Öngyilkosság
 5906    1|                      jóságánál fogva elkapta a leány kezét, mielőtt a folyóba
 5907    1|               elkapta a leány kezét, mielőtt a folyóba lépett volna.~-
 5908    1|                    úr - mormogta meglepetten a leány, s egyszerű, falusias
 5909    1|            kihalásszak. Most nagyon fáj érte a szívem, aludni sem tudok,
 5910    1|                   mondom majd neki. Nem szép a vízi-halál - beszélt Szindbád,
 5911    1|                    és olyan módon igyekezett a leány szemébe nézni, mintha
 5912    1|                    nem is lett volna sohasem a világon.~A leány makacsul
 5913    1|                     volna sohasem a világon.~A leány makacsul összeszorította
 5914    1|                     makacsul összeszorította a száját. Konokul nézett a
 5915    1|                     a száját. Konokul nézett a földre, és a kezét ráncigálta
 5916    1|                  Konokul nézett a földre, és a kezét ráncigálta a Szindbád
 5917    1|                földre, és a kezét ráncigálta a Szindbád kezéből.~- Eresszen! -
 5918    1|                      meg, hogy kicsoda maga? A külsejénél fogva asszony
 5919    1|                       felelt makacs haraggal a nő.~- A neve? - kérdezte
 5920    1|                      makacs haraggal a nő.~- A neve? - kérdezte Szindbád,
 5921    1|                    Szindbád, és erősen fogta a nő kezét. - A neve?~- Eh,
 5922    1|                   erősen fogta a nő kezét. - A neve?~- Eh, ha nagyon kíváncsi:
 5923    1|                      nagyon kíváncsi: Erzsi, a tanítóék Erzsije.~- És miért
 5924    1|                     Erzsije.~- És miért megy a folyónak? Most már megmondhatja.
 5925    1|                      szabad, Erzsi. Beléphet a vízbe, ahol legmélyebb.
 5926    1|                      Azt is mondhatnám, mert a tehenünk felfordult, s apám
 5927    1|                     magában. Ha megtalálnánk a holttestét, maga nagyon
 5928    1|                      nagyon jól elviselhetné a ruháját. Sötétkék ruha s
 5929    1|                     s fehér gallér jár vele. A szoknya divatosan szűk,
 5930    1|                    szoknya divatosan szűk, s a kabátnak fecskefarka van.~-
 5931    1|                  kabátnak fecskefarka van.~- A Dunába ugrott? - kérdezte
 5932    1|                  némi érdeklődéssel Erzsi.~- A folyamba. S már napok óta
 5933    1|                szegényt. Vajon merre van itt a rév és a révész? Ebben a
 5934    1|                 Vajon merre van itt a rév és a révész? Ebben a faluban
 5935    1|                     a rév és a révész? Ebben a faluban sok pesti holttestet
 5936    1|                   pesti holttestet fognak ki a vízből a halászok?~- Eleget -
 5937    1|                holttestet fognak ki a vízből a halászok?~- Eleget - felelt
 5938    1|                      friss és üde maga, mint a hajnal. Vagy mint a népdal.
 5939    1|                     mint a hajnal. Vagy mint a népdal. Szereti a szép dalokat,
 5940    1|                  Vagy mint a népdal. Szereti a szép dalokat, a hosszú szomorúakat,
 5941    1|                      Szereti a szép dalokat, a hosszú szomorúakat, amelyeket
 5942    1|             amelyeket estefelé lehet dalolni a mezőn? És a füle mellett
 5943    1|                    lehet dalolni a mezőn? És a füle mellett göndörödik
 5944    1|                      füle mellett göndörödik a haja, mintha zsidóleány
 5945    1|                   már Pesten? Este mily szép a város! Színházba mennénk,
 5946    1|                     Színházba mennénk, aztán a kávéházba, hol mindig szól
 5947    1|                   kávéházba, hol mindig szól a zene. Kár volna elhervadni
 5948    1|                     már elég.~- Magam varrom a ruháimat. De ez a legrosszabb,
 5949    1|                     varrom a ruháimat. De ez a legrosszabb, mert az ünneplőt
 5950    1|                      most hadd csókoljam meg a homlokát, Erzsi. És Isten
 5951    1|                    felejtsen...~Eleresztette a leány kezét, az tétovázva
 5952    1|                   kezét, az tétovázva nézett a földre. Szindbád néhány
 5953    1|                  Szindbád néhány lépést tett a falu felé.~- El ne felejtsen! -
 5954    1|                   Erzsi lehajtott fővel állt a parton.~A kovácsműhely előtt
 5955    1|               lehajtott fővel állt a parton.~A kovácsműhely előtt már megvasalták
 5956    1|                 éjszakától fáradtan lehunyta a szemét, amint az ülésben
 5957    1|                   magát Erzsi? - szállongott a gondolata, mint a messze
 5958    1|                szállongott a gondolata, mint a messze nyárfák felett úszkáló
 5959    1|                                              A GYERMEKEK SZEME~Szindbád
 5960    1|                        mint láthatatlan utas a postakocsis mellett, akinek
 5961    1|                akinek csókot, búcsút intenek a városvégi fogadónál a nőszemélyek,
 5962    1|                intenek a városvégi fogadónál a nőszemélyek, amint trombitaszóval
 5963    1|                     az álmatlanok kibámulnak a függöny mellől, midőn éjszaka
 5964    1|                 hepehupás kövezetén döngenek a kerekek, mintha üres borospincékkel
 5965    1|                boldog vagy boldogtalan volt. A sors rendelkezéséből kísértetként
 5966    1|                    kellett mendegélnie, amíg a megváltás elérkezik. Néha
 5967    1|               templom küszöbe alatt, ahonnan a kripta gazdája elcsavargott.
 5968    1|             elcsavargott. Napközben figyelte a lábakat, amelyek a kövön
 5969    1|                  figyelte a lábakat, amelyek a kövön keresztüllépegettek,
 5970    1|                      keresztüllépegettek, és a lábakból tanulta megismerni
 5971    1|              kopogását messziről megismerte, a széplábú nők sarkát megcsókolta
 5972    1|              széplábú nők sarkát megcsókolta a föld alól, és oly szenvedélyesen
 5973    1|             szenvedélyesen sóhajtozott, hogy a kripta felett a lapos kő
 5974    1|            sóhajtozott, hogy a kripta felett a lapos kő szinte megmozdult. (
 5975    1|                 lapos kő szinte megmozdult. (A nők ilyenkor összekapták
 5976    1|            összekapták szoknyájukat, és benn a templomban, a faragott padsorban
 5977    1|          szoknyájukat, és benn a templomban, a faragott padsorban elfoglalván
 5978    1|              padsorban elfoglalván helyüket, a nagyanyák óta helyükön fekvő
 5979    1|                      imádságot fellapozták.) A menyasszonyokat, tétova
 5980    1|                  öltöztek, és az ingecskében a monogram még nem látott
 5981    1|                    feleségül vette volna, ha a templom küszöbe alól kimozdulhat.
 5982    1|                     Szindbádra, hogy csaknem a bőréből bújt ki felindulásában -
 5983    1|                      ki felindulásában - míg a kripta igazi tulajdonosa
 5984    1|                 Szindbád ilyenkor ismét csak a postakocsis mellé szegődött,
 5985    1|              postakocsis mellé szegődött, és a városvégi fogadók címeiről
 5986    1|                    ismerős város közeleg-e? (A fogadósnék nagyon megöregedtek
 5987    1|                      hogy gazdag utazót csal a házba, akit majd kirabolnak,
 5988    1|                    hamis pénzt vernek együtt a pincében, amelyet a valóditól
 5989    1|                   együtt a pincében, amelyet a valóditól nem lehet megkülönböztetni;
 5990    1|                   üzletet, s néhány év múlva a piacon álló urasági szép
 5991    1|             megvásárolják!) Egyszer estefelé a "Lipót-csillag"-hoz címzett
 5992    1|                    fogadó mellett hajtott el a postakocsi, amelynek szép
 5993    1|               Szindbád.~- Két testvér lakott a városban, akik egykor nagyon
 5994    1|                 oldalszakállas postakocsist.~A templomnál, midőn a hold
 5995    1|            postakocsist.~A templomnál, midőn a hold már merőlegesen állott
 5996    1|            megszólított egy kósza lelket, és a helybeli viszonyokról tudakozódott.
 5997    1|                   viszonyokról tudakozódott. A kísértet eleinte pontosan
 5998    1|                   utazó kérdéseire, de amint a városbeli nők után tudakozódott
 5999    1|                  után tudakozódott Szindbád, a kósza szellem fogcsikorgató
 6000    1|                     káromkodásban tört ki:~- A nőket ne emlegesd előttem,