Part

 6001    1|                     jót akarsz - toporzékolt a kísértet, míg a toronyőr
 6002    1|                  toporzékolt a kísértet, míg a toronyőr felesége vizet
 6003    1|               toronyőr felesége vizet öntött a lármás tanácskozókra. Szindbád
 6004    1|               Szindbád később megtudta, hogy a haragos szellemet egész
 6005    1|                életében Karcsinak hívogatták a nők, holott takács volt,
 6006    1|                 hivatása az lett volna, hogy a szövőszék felett, a vászon
 6007    1|                     hogy a szövőszék felett, a vászon fehérsége céljából
 6008    1|                 szent dalokat énekeljen, míg a nők bekiáltottak az ablakon:~-
 6009    1|                    Karcsi, kedves Karcsi!~És a vége az lett a takácsnak,
 6010    1|                    Karcsi!~És a vége az lett a takácsnak, hogy hurkot kerített
 6011    1|              takácsnak, hogy hurkot kerített a nyakára.~A kakasok kukorékolása
 6012    1|                   hurkot kerített a nyakára.~A kakasok kukorékolása előtt
 6013    1|                     és most hazafelé tartott a temetőbe. A zenésztőt megtudta,
 6014    1|                 hazafelé tartott a temetőbe. A zenésztőt megtudta, hogy
 6015    1|                     zenésztőt megtudta, hogy a hölgyek, akik egykor szerették,
 6016    1|                       akik egykor szerették, a piactéren laknak, férjhez
 6017    1|           polgárokhoz, és még manapság is az a szenvedélyük, hogy egymástól
 6018    1|                   széptevőket, szeretőket, s a minapában csaknem megmérgezte
 6019    1|                    megmérgezte egyik testvér a másikat.~- Úgy látszik,
 6020    1|               Szindbád, és útjára eresztette a zenészt, akinek oldalán
 6021    1|                      zenészt, akinek oldalán a hegedű láthatatlan lábakon
 6022    1|                    lábakon lépegetett, amint a koporsóban melléje fektették.~
 6023    1|                     asszonyt Micinek hívták, a másikat Eugéniának. (Eugénia
 6024    1|                   súlyt helyezett arra, hogy a nevét betű szerint, lehetőleg
 6025    1|                lehetőleg fuvolázva ejtsék ki a férfiak - hisz Micinek minden
 6026    1|                    másnap alkonyattal, midőn a temetői cinteremből elindult,
 6027    1|                     kártyával, sem golyókkal a zöld posztón, midőn utoljára
 6028    1|                     midőn utoljára csente el a régi aranyakat atyja szekrényéből,
 6029    1|               pillantottak Szindbádra, midőn a füstös "Lipót-csillag" felé
 6030    1|                  Lipót-csillag" felé loholt, a "franciaszobába", ahol egy
 6031    1|           hamisjátékos fehér mellényben adta a fáraóbankot.)~A városban
 6032    1|              mellényben adta a fáraóbankot.)~A városban tavasz volt ez
 6033    1|             hazugságait. (Ah, bús őszidőben, a még csak lánggal melegítő
 6034    1|                   végig az ablaküvegen, mint a nőknek könnye, csalódott
 6035    1|                hölgyeket szokás vigasztalni, a kis verseskönyvből megfelelő
 6036    1|              felolvasni, és együtt hallgatni a szél különös hangjait.)
 6037    1|              elküldött, mert "Szindbád úrnak a bérletről van megbeszélnivalója".
 6038    1|                      van megbeszélnivalója". A pénzeszsák, egy vörös szemű,
 6039    1|                  vette volna. "Ezért beverem a fejed!" - gondolta magában
 6040    1|                   fejed!" - gondolta magában a hajós, aki fiatal korában
 6041    1|                 bérkocsisokkal is verekedett a Kékmacskánál.~- Szindbád! -
 6042    1|                     utazott? Sokat szerették a nők? Visszahozta-e lángját
 6043    1|                     egyedül értem rajongott?~A hajós szemügyre vette a
 6044    1|                      A hajós szemügyre vette a hölgyet. Mintha az orra
 6045    1|                hajlott orron, rövid homlokon a bárányfelhők fehérségét
 6046    1|              repdesni szerelmeskedés közben. A szemek most hazudják azt,
 6047    1|                    az odaadást, az alázatot, a gyengédségért való könyörgést...
 6048    1|            vándorapostol aludt volna éjszaka a padláson, és hajnalban,
 6049    1|                      az álmodó gyermeklányt. A szent férfi tovább ment
 6050    1|                  vallásos faluban megtalálja a helyét a templom falán,
 6051    1|                  faluban megtalálja a helyét a templom falán, de az álmodó
 6052    1|                álmodó szűz ajkán megmaradott a hajnali mosoly - melyért
 6053    1|                      melyért Szindbád egykor a rablógyilkosi pályára óhajtott
 6054    1|                       ma az ajkak vonaglása, a szájszéleknek - e különös
 6055    1|                       időnkinti nedvesítése, a szemeknek alattomos csillantatása,
 6056    1|                alattomos csillantatása, mint a katonatükörrel játszanak
 6057    1|                     katonatükörrel játszanak a gyermekek nyári délután,
 6058    1|                     gyermekek nyári délután, a nyaknak öntudatos tartása
 6059    1|                 tudja, hogy napsütéses téren a kis kertben, a helyen, hol
 6060    1|              napsütéses téren a kis kertben, a helyen, hol az árnyék kezdődik,
 6061    1|                   kezdődik, áttetszővé válik a könnyű ruhaszövet, és a
 6062    1|                      a könnyű ruhaszövet, és a férfiak ostobasága oly határtalan,
 6063    1|                      hogy egy mélytüzű gyűrű a fehér kézen vagy rózsaszínű,
 6064    1|                      megkötött harisnyakötő, a földre szegezett tekintetnek
 6065    1|                  hirtelen való felemelése és a karnak egy hetérás mozdulata
 6066    1|                     sokat hazudoztak előttem a férfiak - gondolta magában
 6067    1|                akartam, előtte letérdepelni, a kezét megcsókolni s áldását
 6068    1|                nyugodtan függesztette szemét a selyemruhás hölgyre. Bólintott,
 6069    1|                  hagyott.~- Ah, mily unalmas a város, azt ön nem is képzeli,
 6070    1|                    Mindig ugyanazon emberek, a patikus bókja és az állatorvos
 6071    1|                    az állatorvos tréfája!... A fiatal fiúk lángoló tekintete
 6072    1|                fiatal fiúk lángoló tekintete a vasárnapi misén, s midőn
 6073    1|                       s midőn már nem járnak a templomba, mintha észre
 6074    1|                   vándorszínész lakott volna a városban, megannyi Rómeó,
 6075    1|                megérni, hogyan hidegülnek el a szemsugarak körülöttünk,
 6076    1|                  szemsugarak körülöttünk, és a tűzoltóparancsnok csak akkor
 6077    1|                  láttam, kedves barátnőm. Ön a régi, javíthatatlan, szeretetre
 6078    1|               szemmel mosolygott. - Legalább a gyermekeimet nézze meg.~
 6079    1|                   Szindbád komoran. - Mindig a hátamon hordanám a kölykeimet,
 6080    1|                    Mindig a hátamon hordanám a kölykeimet, a kerti füvön
 6081    1|               hátamon hordanám a kölykeimet, a kerti füvön játszanék velük,
 6082    1|                      mint az ábrándos vándor a tengerszembe. S mindig csak
 6083    1|                      mert sajnálnék más szót a többi emberektől.~- Ugye,
 6084    1|                  magáért. Látni akarom. Hogy a gyermekeimről beszéljen
 6085    1|                     hisz eddig mindenki csak a lábomat dicsérte, amelyet
 6086    1|                      dicsérte, amelyet kínoz a szűk cipő. Szorít a cipő,
 6087    1|                    kínoz a szűk cipő. Szorít a cipő, hogy a vándorszínészek
 6088    1|                    cipő. Szorít a cipő, hogy a vándorszínészek tetszését
 6089    1|                       be szégyellem magam.~- A gyermekek szeme... talán
 6090    1|              elhoznak ide - felelt csendesen a hajós.~[1915]~ ~
 6091    1|            szórakozottan nézett maga elé, ha a városka hölgyei jelenlétében
 6092    1|                 városka hölgyei jelenlétében a gyermekeikről beszéltek,
 6093    1|            tulajdonságát elmondták. Az anyák a fiaikban megszázszorozva
 6094    1|                     kiválóságokat, amelyeket a férfiról álmodtak, gondoltak,
 6095    1|              álmodtak, gondoltak, sejtettek. A leánykáikban önmagukat vélik
 6096    1|                     kéthetenkint érkezik meg a divatlap, vándorszínésznők
 6097    1|        vándorszínésznők sem táncolnak mindig a Hársfában, és a gavallérok
 6098    1|             táncolnak mindig a Hársfában, és a gavallérok előbb-utóbb lelepleződnek,
 6099    1|                   előbb-utóbb lelepleződnek, a gyermekek mindennél fontosabbak
 6100    1|              gyermekek mindennél fontosabbak a nők életében. Az asszonyok
 6101    1|                tüzelőanyag teend szolgálatot a családi házban. S ezután
 6102    1|                 ismét karonfogva sétálgatnak a férjükkel, boldog odaadással,
 6103    1|                ábrándozva hajtják féloldalra a fejüket, mint menyecske
 6104    1|                   első hölgynek érezte magát a városkában, ahol szakállas,
 6105    1|                      férfiak álltak sorfalat a templom falában, midőn az
 6106    1|                  senki sem látta ábrándozni, a kis cigaretta füstjét elmerengve
 6107    1|                     füstjét elmerengve fújni a mennyezet felé, és a francia
 6108    1|                   fújni a mennyezet felé, és a francia könyvet valóban
 6109    1|                     eresztette le kezéből -, a sarokban inges kis kölyök
 6110    1|            vastagnyelű fuvarosostort tartott a kezében. Mici kinyújtotta
 6111    1|                    kezében. Mici kinyújtotta a kezét a gyermek után, de
 6112    1|                     Mici kinyújtotta a kezét a gyermek után, de csak egy
 6113    1|                  csak egy falovacskát talált a sarokban, amelyet egy messzi
 6114    1|                   neki egy fiatal kereskedő, a lovacskának a farkán furulyázni
 6115    1|                     kereskedő, a lovacskának a farkán furulyázni lehetett,
 6116    1|                      erdőn érezte jól magát, a zivatarban, villámhasogatásban,
 6117    1|                 kíváncsibb volt arra, mi van a fák kérge alatt, mint a
 6118    1|                      a fák kérge alatt, mint a felesége álmaira. "Majd
 6119    1|                utazásai közben eszébe jutott a felesége.) Szindbád körülbelül
 6120    1|                    bársonykabátban járt-kelt a városkában, szerelmi cselszövényeket
 6121    1|                    egyszer meggyulladt benne a pálinka - "hála Istennek" -
 6122    1|                    több fiatal és érett dáma a városkában, akiknek kezéhez
 6123    1|                kezéhez leveleket csempészett a lovag átutazó ifjú főuraktól,
 6124    1|                  énekmester markába. Ezentúl a temető kapujában üldögélt,
 6125    1|                      gúnyos mosollyal nézett a hegyoldalban elterülő városkára. "
 6126    1|                  lovag?" - kérdezte Szindbád a kísértetet, amikor alázatosan
 6127    1|                    tercet szeretne énekelni. A pálinkás butykos tetőtől
 6128    1|                    sem unatkozó főúri vadász a herceg szomszédos erdőségéből,
 6129    1|                     hazudnék tehát neked? Ez a veres galamb olyan ügyesen
 6130    1|                galamb olyan ügyesen rendezte a dolgait, hogy sohasem sikerült
 6131    1|                    senkiért sem teszem tűzbe a kezem. Egy félbolond fuvolás
 6132    1|                alkalmatlankodott egy darabig a városban, míg kimartam innen.
 6133    1|                      románcot állított össze a fuvolás, amelyet Mici asszonynak
 6134    1|                   tudott egykori kedveséről, a két nővérek egyikéről, akik
 6135    1|                  fiatal korában pártfogolták a városkában, midőn a barátoknál
 6136    1|             pártfogolták a városkában, midőn a barátoknál ministrált, és
 6137    1|                    barátoknál ministrált, és a nővérek lengyel szűrt varrattak
 6138    1|                      részére télire, amelybe a fekete bárányt atyjuk utazóbundájából
 6139    1|       utazóbundájából kölcsönözték. Elsuhant a csinos szobaleány mellett,
 6140    1|                     szerint mezítláb járkált a hófehér gyékényen, amelyek
 6141    1|                   hófehér gyékényen, amelyek a pádimentumot fedték. Természetesen
 6142    1|                   Természetesen megérintette a hajós a leányzót, aki ezután
 6143    1|           Természetesen megérintette a hajós a leányzót, aki ezután egy
 6144    1|                      székre támaszkodott, és a lenge otthonkában Szindbád
 6145    1|                  lánykorában Bécsből hozatta a vállfűzőt", emlékezett Szindbád -
 6146    1|             eszegetnek, szeretnek heverészni a pamlagon, bár mindennap
 6147    1|                   ebéd után gyomlálni mennek a kertbe, de mindig találnak
 6148    1|                   hűvös bádogedényben hozzák a cukrásztól a fagylaltot,
 6149    1|            bádogedényben hozzák a cukrásztól a fagylaltot, és estefelé,
 6150    1|           szárazkolbászt szeretnének enni... A fehér harisnyájának igen
 6151    1|               kellemes illata volt, hótiszta a szoknyafodra, és a félcipőjén
 6152    1|                  hótiszta a szoknyafodra, és a félcipőjén a csokor, mint
 6153    1|                szoknyafodra, és a félcipőjén a csokor, mint jókedvű növendékleány
 6154    1|                jókedvű növendékleány hajában a szalag. A pongyolája keleti
 6155    1|              növendékleány hajában a szalag. A pongyolája keleti virágokkal
 6156    1|              virágokkal volt teleszőve, hogy a régen hallgató zenélő órából
 6157    1|                 régen hallgató zenélő órából a falról bizonyára Mozart
 6158    1|                egyszer megindulna, és nyakán a hajfürtök a májust példázzák,
 6159    1|            megindulna, és nyakán a hajfürtök a májust példázzák, midőn
 6160    1|            hegyoldalban jószagú füvek nőnek. A fülcimpája oly átlátszó
 6161    1|                      oly átlátszó volt, mint a márvány, amelyből Vénuszt
 6162    1|                   amelyből Vénuszt faragták, a keble a kispapok álmaiból
 6163    1|                    Vénuszt faragták, a keble a kispapok álmaiból való.
 6164    1|                     való. Gyöngéd kis árnyék a felső ajkán, mint az ifjúság,
 6165    1|                       mint az ifjúság, midőn a fiúk egymással birkóznak
 6166    1|                     fiúk egymással birkóznak a réteken, és a homlokán elhagyott
 6167    1|                      birkóznak a réteken, és a homlokán elhagyott nők mélasága.~-
 6168    1|                   mint tanuló korában azokat a nőket, akiket mindenáron
 6169    1|                   Tudtam, hogy csak ön lehet a vakmerő - mondta hűvösen. -
 6170    1|                   hűvösen. - Hallottam, hogy a városban csavarog, nagyon
 6171    1|                 Csodálom, hogy nem hallottam a lépteit, pedig éppen önre
 6172    1|                     kínálta Szindbádot, mint a veresbajuszú végrehajtót
 6173    1|                      szokás, ha foglalni jön a férj távollétében.~- Üljön
 6174    1|                 bolondsága, bűne, mulatsága. A fekete báránybőrsubát vajon
 6175    1|                  viseli mostanában? Járnak-e a lányok rorátéra decemberi
 6176    1|                    decemberi hajnalon, midőn a kedvesük piros szoknyában
 6177    1|           ünnepélyesen, fontoskodva megrázza a csengettyűt. A karzat alatt
 6178    1|                      megrázza a csengettyűt. A karzat alatt álltunk Eugéniával,
 6179    1|                 alatt álltunk Eugéniával, és a szemünk könnybe lábadt.
 6180    1|                      szemünk könnybe lábadt. A városkában a ködbeborult
 6181    1|                 könnybe lábadt. A városkában a ködbeborult háztetők felett
 6182    1|                  felett varjúk szálladoztak, a piacon mint kísértetek mentek
 6183    1|                piacon mint kísértetek mentek a falusiak, és mindig a maga
 6184    1|                 mentek a falusiak, és mindig a maga piros szoknyáját láttuk.
 6185    1|                      imádkozott?~- Ha élnék, a régi félbolond rajongó módjára
 6186    1|                    módjára megcsókolnám most a lábát - felelt Szindbád.~-
 6187    1|                       Aki zsinegre akasztaná a macskát, és tüzet rakna
 6188    1|                akarta törni az ajtót, késsel a karomba szúrt, és mikor
 6189    1|                 letérdepeltettem, megharapta a bokámat. Ilyen fiút szeretnék.~
 6190    1|             szeretnék.~Az asszony lehajtotta a fejét, mint a gyóntatószék
 6191    1|                     lehajtotta a fejét, mint a gyóntatószék előtt, midőn
 6192    1|                      midőn azon gondolkoznak a vezeklők, hogy nem felejtettek-e
 6193    1|                                   VÖRÖS ÖKÖR~A fogadónak volt egy hátulsó
 6194    1|                 kutyák szimatolva ácsorogtak a hulladékok körül. Mintha
 6195    1|                     arra lett volna csinálva a kapu, hogy éjszaka a muzsikuscigányok
 6196    1|                csinálva a kapu, hogy éjszaka a muzsikuscigányok ez úton
 6197    1|           muzsikuscigányok ez úton hozzák be a nagybőgőt, és vonszolják
 6198    1|                     nagybőgőt, és vonszolják a cimbalmot - vagy pénztelen
 6199    1|                     pénztelen vándorlegények a téli alkonyat ködében itt
 6200    1|           besompolyogjanak, és az istállóban a szalma alatt elbújjanak.
 6201    1|                     senki sem hitte volna el a gyanús kapuról, amelyre
 6202    1|                     vörös és fehér krétával, a kontrás neve és az istállólegény
 6203    1|                  neve és az istállólegény és a szolgáló szerelme emlékére
 6204    1|                      szoknyafodrokat emelve, a zordon környezetben kezüket
 6205    1|                  zordon környezetben kezüket a szívre szorítva, és arcfátyoluk
 6206    1|                      ajkuk, midőn elhaladtak a lámpaoszlop mellett, ahol
 6207    1|                 vegyenek.~Szindbád akkoriban a Vörös ökörhöz címzett fogadót
 6208    1|                      Bizonyos zavart csinált a városban, előidézett válópört,
 6209    1|                kísértet-korában meglátogatta a Vörös ökröt, hol ifjú éveiben
 6210    1|                      ifjú éveiben bujdosott, a bolthajtásos szobában mindent
 6211    1|                bolthajtásos szobában mindent a régi rendben talált. A falba
 6212    1|               mindent a régi rendben talált. A falba épített szekrény most
 6213    1|                      egy leskelődő kiskutya. A bolthajtás alatt a függőlámpás
 6214    1|                 kiskutya. A bolthajtás alatt a függőlámpás szomorú fénye
 6215    1|                 esőszemek kopogását olvassák a tetőn, vagy a pisztolyt
 6216    1|             kopogását olvassák a tetőn, vagy a pisztolyt melengetik a párna
 6217    1|                  vagy a pisztolyt melengetik a párna alatt. Egykor tán
 6218    1|                     szerelmesek szeme tapadt a fénykörre, amelyet a lámpás
 6219    1|                  tapadt a fénykörre, amelyet a lámpás a meszelt falra vetett;
 6220    1|                  fénykörre, amelyet a lámpás a meszelt falra vetett; valahol
 6221    1|                 valahol nyitva van egy ablak a házban, s az éji szél keservesen
 6222    1|                     szél keservesen lengeti. A zárat tán egy barát-cella
 6223    1|             barát-cella ajtajáról lopták, és a hűvös, téglával kirakott
 6224    1|                   folyosón már hallatszik is a könnyű léptek bizonytalan
 6225    1|                      és könnyes, sós íze van a csóknak, amelyet valamely
 6226    1|                    hercegnő először nyújt át a férfiúnak, akivel a közbeeső
 6227    1|                 nyújt át a férfiúnak, akivel a közbeeső állomáson való
 6228    1|            megbeszélték. Aztán továbbutaztak a postakocsival vagy a hajóval,
 6229    1|           továbbutaztak a postakocsival vagy a hajóval, egyik északra,
 6230    1|                  északra, másik dél felé, és a Vörös ökörben nem maradt
 6231    1|                  álmatlan utas megtalált, és a hajtűt forgatva, szerette
 6232    1|                     szerette volna kitalálni a történetet a hajtű tulajdonosáról.~-
 6233    1|                 volna kitalálni a történetet a hajtű tulajdonosáról.~-
 6234    1|                     tulajdonosáról.~- Hallod a szél zúgását? - kérdezte
 6235    1|                    délután elfoglalta helyét a szobában, s a kívülről fűthető
 6236    1|              elfoglalta helyét a szobában, s a kívülről fűthető kályhában
 6237    1|              kályhában olyan zajjal lobogtak a hasábfák, mintha kósza,
 6238    1|                szellemek keltek volna életre a fenyő havas kérgében, s
 6239    1|                      ökleikkel dörömbölnének a kályha falán.~A folyosón
 6240    1|                dörömbölnének a kályha falán.~A folyosón ugyanazon régi
 6241    1|                     villásreggelire, amelyet a hidegtől veresre mart arcú
 6242    1|                     fogyasztanak, az udvaron a lovak megrázzák csengőiket,
 6243    1|                  szokatlan hangon szólal meg a déli harangszó, az erkélyes
 6244    1|                   tetszeni akarna valakinek. A harangozás akkor szokott
 6245    1|                     északi kapun át feltűnik a postakocsis kürtőkalapja,
 6246    1|                 postakocsis kürtőkalapja, és a nagykerekű sárga alkotmány
 6247    1|                     ünnepélyesen zörög végig a kőhídon, a havas utcán az
 6248    1|          ünnepélyesen zörög végig a kőhídon, a havas utcán az apró boltok
 6249    1|                      apró boltok között, hol a kereskedők úgy dörzsölgetik
 6250    1|                  kereskedők úgy dörzsölgetik a kezüket, mintha még nem
 6251    1|                   egyszer gazdag vásárló jön a postakocsival a városba
 6252    1|                  vásárló jön a postakocsival a városba és nem mindig a
 6253    1|                      a városba és nem mindig a falusi tanítóné, vagy a
 6254    1|                      a falusi tanítóné, vagy a félrecsapott zöld kalapban,
 6255    1|                     kalapban, szalonkabátban a jegyző s más honoráciorok,
 6256    1|                     és szombaton az Ökörnél. A barátkámzsa szagú, tiszta
 6257    1|             barátkámzsa szagú, tiszta utcán, a fogadó mellett amint elhalad
 6258    1|                 fogadó mellett amint elhalad a postakocsi, a zúzmarás ablakon
 6259    1|                  amint elhalad a postakocsi, a zúzmarás ablakon át egy
 6260    1|                  Franciska, aki leánykorában a legjobb táncosnő volt a
 6261    1|                      a legjobb táncosnő volt a téli bálokon, a sarokszobában,
 6262    1|                táncosnő volt a téli bálokon, a sarokszobában, a numeró
 6263    1|                    bálokon, a sarokszobában, a numeró 7-ben laktak, midőn
 6264    1|                    ben laktak, midőn faluról a városkába jöttek, és a Thököly
 6265    1|               faluról a városkába jöttek, és a Thököly nevével ellátott
 6266    1|               nevével ellátott erkély alatt, a derékig érő hóban sokszor
 6267    1|                     Egy téli éjszakán, midőn a forralt bor szaga összekeveredett
 6268    1|                    bor szaga összekeveredett a hideg folyosón a női báli-ruhák
 6269    1|             összekeveredett a hideg folyosón a női báli-ruhák illatával,
 6270    1|                    női báli-ruhák illatával, a táncosnők haja kibomlott,
 6271    1|                      kibomlott, mint szélben a hosszúszárú füvek, a muzsikusok
 6272    1|                 szélben a hosszúszárú füvek, a muzsikusok édeskés valcerjei
 6273    1|                    dúdolásra kényszerítették a hallgatag női ajkakat: Franciska
 6274    1|                  volt Szindbádhoz, mint hogy a hajós ezt bármikor megérdemelte
 6275    1|                     midőn rövid időre eltűnt a táncteremből, és Szindbád
 6276    1|               mérlegelte őt Franciska, midőn a négyest együtt táncolták. "
 6277    1|                  rossz kedvem van!" - mondta a leány. Szindbád hajnalban
 6278    1|                     égő fejét, fájó homlokát a sötét postakocsi sarkába
 6279    1|                    messzebbre maradt mögötte a báli muzsika; egy-két nap
 6280    1|                  fülébe, emlékezetébe sodort a szél egy-egy hangfoszlányt
 6281    1|                   szél egy-egy hangfoszlányt a menyegzői zenéből, amely
 6282    1|              menyegzői zenéből, amely mintha a hegytetőről, egy kivilágított
 6283    1|                    várkastélyból hangzana... A szomszéd szobából háromszor
 6284    1|               szobából háromszor kopogtattak a falon. Szindbád a megbeszélt
 6285    1|                kopogtattak a falon. Szindbád a megbeszélt jeladásra oly
 6286    1|                életében.~- Milyen fehér lett a haja! - mondá Franciska,
 6287    1|               unalmas, hosszú falusi estéken a lábamat melegítem a nyitott
 6288    1|                  estéken a lábamat melegítem a nyitott kályha vasrostélyán,
 6289    1|                 kályha vasrostélyán, de csak a hangjáig jutottam el. Egy
 6290    1|           lócsiszárnak volt azóta olyanforma a hangja, midőn egy félvér
 6291    1|                       Leszokhatott volna már a hazugságokról, hisz tudtommal
 6292    1|                 mostani tartózkodási helyén, a másvilágon.~Az asszonynak
 6293    1|                 keményebb, parancsolóbb lett a tekintete, mint leánykorában
 6294    1|                   megvadult lovak elragadták a kocsiját, a kocsis lezuhant
 6295    1|                 lovak elragadták a kocsiját, a kocsis lezuhant a bakról,
 6296    1|                  kocsiját, a kocsis lezuhant a bakról, és az asszony elkapta
 6297    1|                bakról, és az asszony elkapta a gyeplőt... Vagy gyermekei
 6298    1|                      éjszaka ölében tartotta a kis halott fejét... Szindbád
 6299    1|                    visszatette tarisznyájába a fuvolát, amelyet az asszony
 6300    1|                     vagy boldogtalan?~- Mind a kettő voltam, mert szamár
 6301    1|                 kaptam. Sírtam. Majd örültem a reggelnek, amely friss hidegvízzel
 6302    1|                 lepett meg mosdótálamban, és a faleveleken a hűvös harmat
 6303    1|              mosdótálamban, és a faleveleken a hűvös harmat elfelejtette
 6304    1|                      remegő kezek érintették a derekamat, vágyakozó csókok
 6305    1|                  vágyakozó csókok reszkettek a nyakszirtemen, és bolondul
 6306    1|                     elhittem, hogy nekem van a legszebb hajam Magyarországon.
 6307    1|                      Mindig nagyon szerettem a hidegvizet, a tisztaságot,
 6308    1|                      szerettem a hidegvizet, a tisztaságot, a szappant
 6309    1|                   hidegvizet, a tisztaságot, a szappant magam főztem, és
 6310    1|                     hogy nem haltam bele sem a bánatba, sem az örömbe.
 6311    1|            felfordult, mint egy madárijesztő a hóban - felelt Franciska,
 6312    1|            kívánságod. Jó barátságban vagyok a halottakkal; nem alkalmatlankodik
 6313    1|            halottakkal; nem alkalmatlankodik a házad körül valamely kósza
 6314    1|                 lélek, dörömbölő kísértet?~- A halottaktól nem félek, az
 6315    1|                  egymást.~- Egykor szeretted a táncot, az érzelmes zenét.
 6316    1|                 hozzá habos sárga sört inni. A paprikáslé piros színét
 6317    1|                    előtt otthon akarok lenni a falumban.~- Élet - gondolta
 6318    1|               különösen olyankor vette útját a barátságos falusi otthon
 6319    1|                    az első négyesben táncolt a bécsi keringőben az opera
 6320    1|                 figura egy angol regényből - a hátulsó bejárónál várta,
 6321    1|                     hátulsó bejárónál várta, a henteseknél hitelt nyitott
 6322    1|             henteseknél hitelt nyitott végig a mindennapi útvonalon, még
 6323    1|                    mindennapi útvonalon, még a Krisztinában is, ahol egy
 6324    1|                      ecetfás udvaron laktak, a harangszó délben ebbe az
 6325    1|               udvarba hallatszott legelőször a toronyból. Váraljai, aki
 6326    1|                  észrevette Irént. Váraljai, a falusi földesúr a pesti
 6327    1|                  Váraljai, a falusi földesúr a pesti forgatagban, e különös
 6328    1|                vidéki kurtanemes, aki életét a külső Kerepesi úti kávéházban,
 6329    1|                vidéki fiatalembert, valamint a drága ifjú hölgyet, akinek
 6330    1|                   drága ifjú hölgyet, akinek a bokáját már régen szemlélik
 6331    1|                  bokáját már régen szemlélik a bibliai aggok, akik Zsuzsannát
 6332    1|                  Zsuzsannát is meglesték..." A lovaskapitánynak csakhamar
 6333    1|               kísérték Irént az előadás után a méla Krisztinába, és éjjel,
 6334    1|                       és éjjel, hazatérőben, a Lánchídon mindig megállította
 6335    1|                     Szindbád falusi barátját a lágyan zsongó habok felett.
 6336    1|                    sárga kabátját végigvonta a nagy Dunán.~- Csak nőért
 6337    1|                     mondta Szindbád, mielőtt a budai tornyok éjfélt ütöttek
 6338    1|                   újra kezdhetném az életet.~A nyugalmazott lovaskapitány -
 6339    1|                   kettőzött gonddal őrködött a színház bejárójánál, és
 6340    1|                      színház bejárójánál, és a ballerina tüllszoknyácskája,
 6341    1|                     varázslatosabban pörgött a táncban. A rejtelmes kulisszák
 6342    1|          varázslatosabban pörgött a táncban. A rejtelmes kulisszák mögül
 6343    1|             csodálatos fények vakítottak, és a zenekar csengő-bongó melódiái
 6344    1|                    aranyhálóként ereszkedtek a nézőtérre. Váraljai, Szindbád
 6345    1|                    rábeszélésére, pótoltatta a hiányzó üveget a gukker
 6346    1|                  pótoltatta a hiányzó üveget a gukker csövében, és midőn
 6347    1|                    gukker csövében, és midőn a vadgesztenyefák virágozni
 6348    1|            vadgesztenyefák virágozni kezdtek a budai részekben, Váraljai
 6349    1|                    érzelmeiről nyilatkozzék.~A kapitány felborzolta sárga
 6350    1|                    falusi kurtanemeshez adom a leányomat. Szindbád azonban
 6351    1|              lecsendesítette az öreg urat.~- A fődolog az, hogy boldog
 6352    1|                  lesz tisztelt leánya, uram. A városi vagy a falusi származás
 6353    1|                  leánya, uram. A városi vagy a falusi származás nem fontos
 6354    1|                  falusi származás nem fontos a házaséletben. Azonkívül
 6355    1|             látszólag boldog ember hagyta el a fővárost nemsokára ezután
 6356    1|                    fővárost nemsokára ezután a vámnál, és a nyugalmazott
 6357    1|                nemsokára ezután a vámnál, és a nyugalmazott kapitány ijedten
 6358    1|                  hasonlatos öreg uracskákkal a budai kávéházakban - felelt
 6359    1|                  budai kávéházakban - felelt a hajós, és többé nem látta
 6360    1|                 hajós, és többé nem látta őt a kapitány.~Váraljaiék egy
 6361    1|                  Szindbádot.~Falusi házukban a hajós csodálatos otthont,
 6362    1|                  volt; olykor maga fejte meg a rúgós tehenet, és már megtanulta
 6363    1|               tehenet, és már megtanulta azt a nyelvet, amelyen a falusi
 6364    1|            megtanulta azt a nyelvet, amelyen a falusi nők a háziállatokhoz
 6365    1|                nyelvet, amelyen a falusi nők a háziállatokhoz beszélnek.~-
 6366    1|               háziállatokhoz beszélnek.~- És a menyasszonyi ajándékának,
 6367    1|                    lesz rá szüksége - felelt a hajós.~Szindbád Irén esküvőjére
 6368    1|                     ünnepélyes legyező volt, a marabutollak szinte arisztokratikusan
 6369    1|           arisztokratikusan foglaltak helyet a legyezőn, mintha mindig
 6370    1|                  bókokra várnának, amelyeket a legyező mögött az udvarlók
 6371    1|                   legyező mögött az udvarlók a szerencsés hölgy fülébe
 6372    1|                  fülébe suttognak, és várják a büszke tollak a röpke, izgalmas
 6373    1|                    és várják a büszke tollak a röpke, izgalmas csókot a
 6374    1|                     a röpke, izgalmas csókot a páholy hátterében, a látszólagos
 6375    1|                  csókot a páholy hátterében, a látszólagos lelki küzdelem
 6376    1|              leleplezne. Hisz még nem messzi a kor, midőn művelt hölgyeink
 6377    1|                    legyező-nyelvet.~Szindbád a falusi házban, folyó közelében
 6378    1|              különbejáratú sarokszobáját, és a padló frissen súrolt, hogy
 6379    1|                      sarka alól menekült meg a hajós, baljóslatú találkozások
 6380    1|                    utazótáskába zárta, mikor a nők céltudatosan még mindig
 6381    1|                   magamban, kedves barátom." A falusi ház oly barátságosan,
 6382    1|              egyetlen jócselekedet, amelyért a sok rossz cselekedet megbocsáttatik
 6383    1|               megbocsáttatik Szindbádnak.~És a hajós inkább a vadszőlő-levelekre
 6384    1|               Szindbádnak.~És a hajós inkább a vadszőlő-levelekre fordította
 6385    1|                vadszőlő-levelekre fordította a tekintetét, mint Irén kivágott
 6386    1|              megtudni, hogy milyen színe van a papucsnak Irén lábán. És
 6387    1|                     papucsnak Irén lábán. És a vacsoránál többnyire a szelíd
 6388    1|                    És a vacsoránál többnyire a szelíd Váraljaihoz intézte
 6389    1|                   szelíd Váraljaihoz intézte a szót. "Nem - mondta az ördögnek,
 6390    1|                    mondta az ördögnek, amely a napfényen fehérlő női ruhák
 6391    1|                   nyári délutánokon -, ezzel a bűnnel már csak inkább nem
 6392    1|                      inkább nem terhelem meg a lelkiismeretemet!" - Csak
 6393    1|            egyetlenegyszer fordult elő, hogy a sárgaszalagos kis fejpárnán,
 6394    1|                     Irén sajátkezűleg tömött a vendég tiszteletére, Szindbád
 6395    1|                  asszonyfej álmodozott volna a fekhelyen. Az alkonyat csalóka
 6396    1|               ugyanezért nemsokára elutazott a barátságos házból, és csak
 6397    1|                       Váraljai ugyanis, mint a jó, szelíd, derék emberek,
 6398    1|                képződött egy fájdalmas vonal a homlokán, amely most kiszélesedett,
 6399    1|            éjjelenkint álmatlanul, hosszasan a sötétségbe nézegetne. A
 6400    1|                      a sötétségbe nézegetne. A tekintete, amely a szilvafák
 6401    1|                nézegetne. A tekintete, amely a szilvafák tavaszi üdeségével
 6402    1|                     jóillatukra emlékeztette a férfit, akire tévedt - őszi,
 6403    1|                     őszi, hosszú esőzéseket, a híves ámbituson nagykendőbe
 6404    1|              lehullott faleveleket juttatott a hajós eszébe... Gyermekkorában
 6405    1|                     gyermekkoponyát tartogat a fehérneműs szekrényében...
 6406    1|                 felvidéki faluban, és az eső a sötét estében halálos szomorúsággal
 6407    1|               fedelét.~Még eljött néhányszor a házhoz. Irént rendesen kötésnél
 6408    1|                rendesen kötésnél találta, és a vendégszoba nem volt mindig
 6409    1|                    felsúrolva. Egerek laktak a házban, és a padláson a
 6410    1|                   Egerek laktak a házban, és a padláson a száraz dió között
 6411    1|                      a házban, és a padláson a száraz dió között futkároztak.
 6412    1|                      dió között futkároztak. A jóillatú ágynak olyan szaga
 6413    1|                ágynak olyan szaga volt, mint a régi újságoknak, amelyeket
 6414    1|                      gyűjti egy sarokban. És a vendégszoba ablakát éjjelenkint
 6415    1|                      éjjelenkint megzörgette a jegenyefa száraz ága, s
 6416    1|                 száraz ága, s nem volt senki a háznál, aki a gallyat lefűrészelje.~-
 6417    1|                     volt senki a háznál, aki a gallyat lefűrészelje.~-
 6418    1|                        Már megint megcsalták a nők? - kérdezte nyomatékosan
 6419    1|                   Irén, az egykori táncosnő, a falusi öregasszonyok szokása
 6420    1|             voltaképpen szerencsétlen ember. A sors kedvezhetett volna
 6421    1|                kedves öregasszony marad, aki a vasúti állomáson várja a
 6422    1|                     a vasúti állomáson várja a falusi napok élveire, jótékony
 6423    1|                 hajóst... Irén megfordította a kötést kezében:~- Minden
 6424    1|                     Minden férfi bolond, aki a nőknek hisz, és kegyed,
 6425    1|                nőknek hisz, és kegyed, uram, a legbolondabb a férfiak között.
 6426    1|                 kegyed, uram, a legbolondabb a férfiak között. Feküdjön
 6427    1|                   Feküdjön le, majd megkenem a hátát, mert úgy látom, hogy
 6428    1|                     úgy látom, hogy alig áll a lábán.~Az egykori táncosnő
 6429    1|                 főzött, majd piócát hozatott a patikából, és Szindbád nagy
 6430    1|                  falusi dunyhák alatt izzadt a régi baráti házban.~Csupán
 6431    1|                    hajszálak dolgát, amelyet a párnáján talált.~- Nem igaz -
 6432    1|                 mondta, hogy sohase kerüljön a sor a marabu-legyezőre.~[
 6433    1|                   hogy sohase kerüljön a sor a marabu-legyezőre.~[1915]~ ~
 6434    1|                  László holttestét", mondják a vén betűk egy üvegfestmény
 6435    1|                  oltárnál egy délután, midőn a kulcsárné kulcsai fölött
 6436    1|                     kulcsai fölött bóbiskolt a kapunál, és néhány gyászruhás
 6437    1|                     nagy távolságnyira, mint a francia kártya fekete makkjai
 6438    1|                    fekete makkjai üldögéltek a padsorokban, mindenki el
 6439    1|                    mindenki el volt foglalva a maga bajával, imádságával,
 6440    1|                   maga bajával, imádságával, a szent király képe alatt:
 6441    1|                      de értelmesen mondta el a képeken lakó szentek élettörténetét,
 6442    1|                  király és felesége sírjánál a kis zsámolyra térdepeltette
 6443    1|                      zsámolyra térdepeltette a zsidóasszonyokat, mert a
 6444    1|                     a zsidóasszonyokat, mert a főhercegnő is ezen a helyen
 6445    1|                    mert a főhercegnő is ezen a helyen szokott imádkozni,
 6446    1|                szentelt vízzel érintette meg a homlokukat, és a karzaton
 6447    1|               érintette meg a homlokukat, és a karzaton s a templom elhagyott
 6448    1|                  homlokukat, és a karzaton s a templom elhagyott részeiben
 6449    1|                  erőszakolt ki szájukról... "A templomban nem szabad kiabálni" -
 6450    1|                    merészelnek ellentmondani a nők - különösen akik járatlanok
 6451    1|                    különösen akik járatlanok a katolikus templomokban,
 6452    1|               katolikus templomokban, félnek a csodálatos oltárképektől,
 6453    1|                    csodálatos oltárképektől, a magasban lebegő áhítattól,
 6454    1|                   magasban lebegő áhítattól, a csúcsíves, rejtelmes ablakoktól,
 6455    1|              rejtelmes ablakoktól, amelyeken a régi királynők imája úgy
 6456    1|                    imája úgy verdesett, mint a galamb szárnya a tömjénfüsttől
 6457    1|             verdesett, mint a galamb szárnya a tömjénfüsttől és a titokzatos
 6458    1|                   szárnya a tömjénfüsttől és a titokzatos sarkoktól, hol
 6459    1|                       és mily szívzsibbasztó a gondolat, hogy e helyen
 6460    1|                      gondolat, hogy e helyen a férfiakból s a nőkből igazi
 6461    1|                      e helyen a férfiakból s a nőkből igazi imádság bontakozik
 6462    1|             levegőként lengenek, szálldosnak a magasból a földig, mint
 6463    1|                       szálldosnak a magasból a földig, mint valamely különös
 6464    1|                csillogó színekkel megvilágít a mécses. A rokon imádságok
 6465    1|               színekkel megvilágít a mécses. A rokon imádságok tán összetalálkoznak,
 6466    1|              imádságok tán összetalálkoznak, a testvérek imádságai összeölelkeznek,
 6467    1|                   imádságai összeölelkeznek, a két szerelmesek sóhajtásai
 6468    1|                     hogy korán reggel, mikor a napsugarak leereszkednek
 6469    1|                     napsugarak leereszkednek a földre, elsőnek szállhassanak
 6470    1|                    elsőnek szállhassanak föl a magasba. Talán csak a boldog
 6471    1|                    föl a magasba. Talán csak a boldog gyermekimádságok
 6472    1|            hancúroznak az éjjeli holdfényben a templom boltozata alatt;
 6473    1|                      lágyságú imádsága, hisz a pártában maradt lányok álmodnak
 6474    1|                   hímporos, lágy szárnyalása a gondolat, amely hajadon,
 6475    1|                   érett nők szívében ellebeg a férfiakról. A karzat magasságában,
 6476    1|               szívében ellebeg a férfiakról. A karzat magasságában, komoran,
 6477    1|          magasságában, komoran, félrevonulva a horgascsőrű madarak, amelyek
 6478    1|               megszerzése végett indulnak el a hajnali útra, az ég felé.
 6479    1|                   hagyj.~Aztán karjára vette a hölgyet, és meghatott léptekkel
 6480    1|                meghatott léptekkel kivezette a templomból.~- Mától fogva
 6481    1|                tekintem önt - szólt Szindbád a biedermeier cukrászdában,
 6482    1|                    meggyőződéssel Sz. -, aki a szívünkben lakik, aki szerelmünkben
 6483    1|                  hogy egymást szeretjük. Aki a gondolatát elhozza nekem.
 6484    1|                       Aki vigyáz reánk, hogy a szemünk mindig egymás szemét
 6485    1|                  egymás szemét keresse, hogy a kezünk összekapcsolódjék,
 6486    1|                    viharból menekedő madarak a szíveink, amelyek egymásra
 6487    1|               egymásra találnak...~- Ön hisz a szerelemben? - kérdezte
 6488    1|               kerekre nyitott szemmel nézett a férfiúra.~- Csak a szerelemben
 6489    1|                    nézett a férfiúra.~- Csak a szerelemben hiszek. Jóformán
 6490    1|                    Jóformán minden azért van a világon, mert férfiak és
 6491    1|              lépten-nyomon tapasztalom, hogy a férfiak manapság is a nők
 6492    1|                   hogy a férfiak manapság is a nők szemébe néznek. Lássa,
 6493    1|                    szemébe néznek. Lássa, ez a hely, ez az ó cukrászbolt
 6494    1|                     azért van e helyen, hogy a szerelmesek benne találkozzanak.
 6495    1|                     úgy vannak faragva, hogy a lábak szabadon találkozhassanak,
 6496    1|                   szabadon találkozhassanak, a kezek föltűnés nélkül érintkezhetnek
 6497    1|                   egymáshoz, hogy áprilisban a nők arcán meg lehet számlálni
 6498    1|                    arcán meg lehet számlálni a tavaszi szeplőket. Mennyi
 6499    1|                     csiszolt székeken, midőn a testek, amelyek rajtuk üldögéltek,
 6500    1|             üldögéltek, még fiatalok voltak. A cipők, amelyek egymást tapogatták,