Part

 6501    1|                    tapogatták, most már csak a lőrinci szeméttelepen találkoznak,
 6502    1|                szeméttelepen találkoznak, és a kesztyűk, amelyeket életbevágó
 6503    1|             életbevágó fontossággal levontak a kezekről, hogy az ujjak
 6504    1|                 beszédét - vajon hová lettek a régi kesztyűk? Ez a szó,
 6505    1|                   lettek a régi kesztyűk? Ez a szó, hogy "szeretlek", ebben
 6506    1|                      hogy "szeretlek", ebben a régi kis cukrászboltban
 6507    1|                    többször elhangzott, mint a nagyváros tornyainak a harangütése
 6508    1|                  mint a nagyváros tornyainak a harangütése elszállott a
 6509    1|                     a harangütése elszállott a Duna fölött. Itt üldögéltek
 6510    1|                  Duna fölött. Itt üldögéltek a nők és férfiak, egymást
 6511    1|                   amit kegyed, hogy hiszek-e a szerelemben?~- Az iskolák
 6512    1|                     Az iskolák az apácáknál, a könyvek, amelyeket olvastam,
 6513    1|                     mind arról beszélt, hogy a szerelem nagy kellemetlenség.
 6514    1|                szerelem nagy kellemetlenség. A barátnőim kinevetnének,
 6515    1|                  sétálni, szerelmet vallani, a bástyasétányról a Vérmezőre
 6516    1|                   vallani, a bástyasétányról a Vérmezőre nézegetni, és
 6517    1|                      Vérmezőre nézegetni, és a királyi kertekben andalogni.~
 6518    1|                      csinált, megismerkedett a fűszeressel, szenessel,
 6519    1|             szenessel, sarki kofával, és már a rendőr is köszönt neki,
 6520    1|           fáradozásába került, amíg célt ért a leány körül, megismerkedett,
 6521    1|                   hazugságait elővette, mint a vásári árus kirakja csillogó
 6522    1|                      elgondolkozva hallgatta a szép szavakat. "Művelt és
 6523    1|                       és másnap kézbesítette a könyvet a leánynak, aki
 6524    1|                másnap kézbesítette a könyvet a leánynak, aki unatkozva
 6525    1|                       aki unatkozva lapozott a regényben.~Később színházba
 6526    1|           társaságában. Mitra ásított, midőn a zene csábítással csengett,
 6527    1|                     csábítással csengett, és a szép színésznő fáradtra
 6528    1|                      fáradtra táncolta magát a színpadon.~Majd megkérte,
 6529    1|                  bizonyos órában vonja félre a függönyt ablakán, és a holdfényben
 6530    1|                 félre a függönyt ablakán, és a holdfényben ott fog állani
 6531    1|                 mintha már meghalt volna, és a másvilágról jönne látogatóba.~
 6532    1|                 ismert pesti démontól kapott a kabátjára. Hosszú, bánatos
 6533    1|                     kezére.~- Gyerünk vissza a templomba - mondta Sz. komoly,
 6534    1|                    mondta komolyan, nem hisz a szerelemben. Nem akarom,
 6535    1|                   hogy ily nagy bűn terhelje a lelkiismeretét.~Mitra vállat
 6536    1|        lelkiismeretét.~Mitra vállat vont, és a táncosnőhöz hasonló karcsú
 6537    1|                gondtalanul, hanyagul követte a férfiút, a már csaknem besötétedett
 6538    1|                  hanyagul követte a férfiút, a már csaknem besötétedett
 6539    1|                  megemelintve térdet hajtott a templom közepén a főoltár
 6540    1|                    hajtott a templom közepén a főoltár felé, mint a Toscában
 6541    1|                 közepén a főoltár felé, mint a Toscában látni tán. Szindbád
 6542    1|                      Szindbád idegesen fogta a leány kezét.~- Jöjjön, maga
 6543    1|                      magasztos érzéssel őriz a szíve közepén, vajon megbocsátják-e
 6544    1|               Térdepeljen le, és imádkozzon.~A szent király már elhomályosodott
 6545    1|         üvegfestményen, mély csendesség volt a boltozat alatt, mint szerte
 6546    1|                  boltozat alatt, mint szerte a városban a szívekben, amelyek
 6547    1|                       mint szerte a városban a szívekben, amelyek itt megkönnyebbültek
 6548    1|                      az imádkozás után. Fenn a karzat setét magasságában
 6549    1|                 szigorúan Sz. - Mondja, hogy a szent király bocsássa meg
 6550    1|                     önnek esküvését, amelyet a szerelemre a mindenható
 6551    1|              esküvését, amelyet a szerelemre a mindenható kezénél elhelyezett.
 6552    1|                      áhítatosan utána mondta a kalandor szavait, aztán
 6553    1|                      Az imádság alatt eltűnt a király arca a háttérben,
 6554    1|                   alatt eltűnt a király arca a háttérben, és helyébe a
 6555    1|                      a háttérben, és helyébe a maga arca emelkedett lassan.
 6556    1|               Sohasem árultak még el senkit. A titkokat csöndben eldugták
 6557    1|                   titkokat csöndben eldugták a kabátjuk alá, mint a hétpecsétes
 6558    1|                eldugták a kabátjuk alá, mint a hétpecsétes leveleket. S
 6559    1|                 senki sem hallotta más, csak a szentkép és az én szívem.~
 6560    1|                    szentkép és az én szívem.~A kulcsárné csörgette kulcsait,
 6561    1|                kulcsárné csörgette kulcsait, a templom elsötétedett, egy
 6562    1|                   hercegnő szokott üldögélni a kis padban, Szindbád magához
 6563    1|                kérdezte halkan.~- Ha ön volt a szentképen, akkor hallania
 6564    1|                      az ön alakjában él most a földön.~Ezután szorosan
 6565    1|                   budai utcákon mendegéltek. A torony csodálkozva nézett
 6566    1|                   László vagyok - sóhajtotta a hiú Szindbád -, ennél szebbet
 6567    1|                 Jobban hisz az eskünek, mint a szememnek, a kezemnek, a
 6568    1|                   eskünek, mint a szememnek, a kezemnek, a hangomnak. Mint
 6569    1|                     a szememnek, a kezemnek, a hangomnak. Mint a szent
 6570    1|                  kezemnek, a hangomnak. Mint a szent királynak. Itt van
 6571    1|                   kapu. Jöjjön, csókolja meg a számat a mai délután emlékére.~
 6572    1|                Jöjjön, csókolja meg a számat a mai délután emlékére.~Fölemelte
 6573    1|                  délután emlékére.~Fölemelte a zöld fátyolt - először -
 6574    1|                    időben szentképet hordott a szíve felett, amelyet imádott
 6575    1|                   kisleánya kapott ajándékba a bérmáló püspöktől. "Szerencsére
 6576    1|                 szelíd tekintetű Mária-képet a zsebébe dugta, ahol azelőtt
 6577    1|                  gyönyörűeket tudott hazudni a nőknek, akiket Szindbád
 6578    1|                      nőknek, akiket Szindbád a konyhaszagú lakásra elkísért
 6579    1|                 üldögélt mindig egy szobában a megváltó jóslatra várakozván,
 6580    1|                      várakozván, míg odabent a férfias képű asszonyság
 6581    1|                     találkozásokról hazudott a nőknek, és talán már minden
 6582    1|                irgalmas Szűz Anya!" - mondta a gyors-segélyért való ima
 6583    1|                     gyors-segélyért való ima a szentképecske hátán. Szindbád
 6584    1|                      asszonyhajakat kiszórta a pénztárcájából.~- Minden
 6585    1|                     néztek egymás szemébe és a szemükkel elmondtak egymásnak
 6586    1|              egymásnak jó előre mindent, míg a bécsi gőzhajó szorgalmasan
 6587    1|                  gőzhajó szorgalmasan zúgott a hullámok felett, mint egy
 6588    1|              csengettek, máskor elhallgatott a serényen lihegő gép, a kapitány
 6589    1|          elhallgatott a serényen lihegő gép, a kapitány hangosan kiáltott
 6590    1|                   kapitány hangosan kiáltott a rézcsőbe - hogy az utasok
 6591    1|                 Margitnak hívják?~- Igen. És a kisleányomért utazom a zárdába.~-
 6592    1|                    És a kisleányomért utazom a zárdába.~- Még nincs huszonhat
 6593    1|                         És arra gondol, hogy a falusi élet unalmas, hisz
 6594    1|                     gyönyörű gőzhajók szelik a folyamokat és tengereket,
 6595    1|                    óceánjáró fedélzetén, míg a hajózenekar amerikai marsot
 6596    1|             hajózenekar amerikai marsot fúj, a távol kékségében világvárosok
 6597    1|                       mikor is ábrándozok... A regénykönyvek már nem mulattatnak,
 6598    1|              Szindbád helyeslőn bólintott.~- A regényolvasmányok a betegek,
 6599    1|             bólintott.~- A regényolvasmányok a betegek, a lábtöröttek,
 6600    1|                 regényolvasmányok a betegek, a lábtöröttek, a szenvedő
 6601    1|                      betegek, a lábtöröttek, a szenvedő nők részére valók.
 6602    1|                      emberek maguk csinálják a regényeket. Ön az előbb
 6603    1|                      város kupolái feltűntek a Duna mentén. Valamely emlék
 6604    1|                  mentén. Valamely emlék fűzi a városhoz? - kérdé Szindbád,
 6605    1|                         kérdé Szindbád, mert a falusi nőkkel mindig a régi
 6606    1|                  mert a falusi nőkkel mindig a régi novellák stílusában
 6607    1|                   novellák stílusában kezdte a beszélgetést, majd idővel
 6608    1|                      és parfőmökről, amelyek a paradicsomot, az első kedves
 6609    1|                    hajának szagát, nász után a kis fejpárna illatát beszélte
 6610    1|                 beszélte hozzájuk, de közben a teozófiát sem felejtette
 6611    1|           palotájában egy lovagi tornán vagy a zsidó öldöklések alatt Moszkvában
 6612    1|                    más testi hüvelyben éltek a földön.~- Nekem nincsenek
 6613    1|                      csak jó asszony voltam, a legjobb anya és leghűbb
 6614    1|                     és leghűbb feleség, mint a gyászjelentésekre szokták
 6615    1|                  érzem, hogy valami hiányzik a lelkemből, valamely érzés,
 6616    1|                     szeretnék hallani, amely a szívemet érintené... egy
 6617    1|                   mielőtt elfújnám esténkint a gyertyát...~- Mind így kezdik -
 6618    1|                     olykor meg kell korholni a nőket.~- Én nem kezdem -
 6619    1|                  hogy annyit sem érnek, mint a panorámában a klárisok,
 6620    1|                    érnek, mint a panorámában a klárisok, de mégis meghallgatjuk
 6621    1|                  amelyet legjobban tud, mint a színész szerepét, amelyben
 6622    1|                   Tavaly, mikor erre utaztam a mostohaleánykámért, egy
 6623    1|                     egy-egy percre láthassa. A nők nagyon szeretik a férfiakat,
 6624    1|              láthassa. A nők nagyon szeretik a férfiakat, akik szerelemből
 6625    1|                      sincs egyéb tennivalónk a hajón. Beszélgetünk, meggyónjuk
 6626    1|              Szindbád bágyadtan bólintgatott a fejével. Nem volt barátja
 6627    1|                    fejével. Nem volt barátja a nőknek, akik a megismerkedéskor
 6628    1|                  volt barátja a nőknek, akik a megismerkedéskor programot
 6629    1|             lélekvesztőn szeretett elindulni a barátnőivel az ismeretlen
 6630    1|                     fellegek tornyosultak is a látóhatáron, és a szél vészesen
 6631    1|            tornyosultak is a látóhatáron, és a szél vészesen fütyült; nem
 6632    1|                 tudni, hogy melyikük vész el a tó hullámaiban, de azért
 6633    1|                       menni, nyitott szemmel a veszedelembe.~- Asszonyom -
 6634    1|              szerettem... Elmondhatnám, hogy a hegyek között, egy útszéli
 6635    1|                     szent lábánál van elásva a fegyver, amellyel majd kivégzem
 6636    1|                 vidáman tudtam nevetni, hogy a cirkuszban a bohóc pirosra
 6637    1|                   nevetni, hogy a cirkuszban a bohóc pirosra fösti az orrát,
 6638    1|                     nagyszabású életkalandot a hisztériás hercegnőről vagy
 6639    1|                    kíváncsi, hogy mit hordok a kabátom alatt, aranyat vagy
 6640    1|                  mondja, miért nem szerették a nők?~- Mert nem hazudtam
 6641    1|                 szenvedtem. Összeszorítottam a fogam, ezt a szót, hogy
 6642    1|                Összeszorítottam a fogam, ezt a szót, hogy szeretem - sohasem
 6643    1|                    majd elgondolkozva nézett a Duna hullámaira. Hogy e
 6644    1|                Szindbád sem tudhatta. Mintha a gondolatait folytatná:~-
 6645    1|             visszatérek... Itt van egy város a parton, a fogadót benne "
 6646    1|                      van egy város a parton, a fogadót benne "Arany Bárány"-
 6647    1|                  annak, hogy tehenei kövéren a buja fűtől, tejtől duzzadva
 6648    1|                   tejtől duzzadva jönnek meg a legelőről; midőn a gyermekét
 6649    1|                jönnek meg a legelőről; midőn a gyermekét csókolja, s az
 6650    1|                     lesz; éjjel, ha fölébred a zivataros időjárásra, a
 6651    1|                      a zivataros időjárásra, a villámok cikázása nem azt
 6652    1|            időváltozás jót vagy rosszat tesz a termésnek, hanem arra gondol,
 6653    1|                  arra gondol, hol bolyong az a férfi, akivel a dunai hajón
 6654    1|                   bolyong az a férfi, akivel a dunai hajón megismerkedett.~
 6655    1|                     vár, itt van e szentkép, a kis leányom szentképe, amely
 6656    1|                 zálogul.~Szindbád elrejtette a képet.~Később, midőn az
 6657    1|                     imádott asszony kiszállt a hajóról s lassan visszanézett,
 6658    1|                  gondolta magában. - Azoknak a szegény férfiaknak példáját
 6659    1|               londoni... - dörmögte Szindbád a táncosnő közelében, és a
 6660    1|                     a táncosnő közelében, és a kisasszony barátságosan
 6661    1|                   barátságosan mosolygott.~ ~A jelzett időben Szindbádunk
 6662    1|                  ablakokhoz lépett, kilépett a folyosóra az ajtón, és a
 6663    1|                     a folyosóra az ajtón, és a közömbös portást többször
 6664    1|                   többször megkérdezte, hogy a szenyóra - fekete hajú,
 6665    1|           kócsagtollas - vajon megérkezett-e a vonattal, a gőzhajóval,
 6666    1|                    megérkezett-e a vonattal, a gőzhajóval, a gyorsvonattal?
 6667    1|                      vonattal, a gőzhajóval, a gyorsvonattal? A veresbajuszú
 6668    1|                 gőzhajóval, a gyorsvonattal? A veresbajuszú portás egy
 6669    1|                 negyven esztendeje látogatja a várost, és a halottakat
 6670    1|            esztendeje látogatja a várost, és a halottakat is ismeri, akik
 6671    1|                   halottakat is ismeri, akik a temetőben alusznak, s ezért
 6672    1|                hangon válaszolt mindig, hogy a hölgy nem érkezett meg idáig.~
 6673    1|                 cipőjében nevetve nekivágott a városnak, sör- és pörköltszag
 6674    1|                      és pörköltszag áramlott a kapualjban. Szindbád meglehetősen
 6675    1|                     elszontyolodva álldogált a portás üvegházikója előtt.~-
 6676    1|                      bizonyosan ígérte, hogy a "Bárány"-nál fog megszállni -
 6677    1|                    fog megszállni - mormogta a hajós.~A fogadó portása
 6678    1|               megszállni - mormogta a hajós.~A fogadó portása bölcs nyugalommal
 6679    1|                   bölcs nyugalommal lapozott a vendégek tintafoltos könyvében.
 6680    1|              vendégek tintafoltos könyvében. A tekintély kedvéért csíptetőt
 6681    1|             csíptetőt helyezett az orrára.~- A nyolcas estére elutazik -
 6682    1|                  bérszolgához, majd becsapta a könyvet, és részvéttel Szindbádra
 6683    1|                    Magam sem tudom most már, a teremtésit! - káromkodott
 6684    1|                        káromkodott Szindbád.~A portás levette a szemüvegét,
 6685    1|                   Szindbád.~A portás levette a szemüvegét, ásítást fojtott
 6686    1|                      még néhányszor kinézett a Duna mentén, és bosszúsan
 6687    1|                  magában, hogy ha találkozna a nővel, a csalfával, most
 6688    1|                  hogy ha találkozna a nővel, a csalfával, most majd tele
 6689    1|                       most majd tele hazudná a fejét, a szívét, hogy arról
 6690    1|                   majd tele hazudná a fejét, a szívét, hogy arról koldulna. "
 6691    1|                   koldulna. "Ott követtem el a szamárságot, hogy szóhoz
 6692    1|                        gondolta néha magában a kalandjáról -, és ő hazudta,
 6693    1|               töltött néhány esztendőt, mert a környékén egypár bűnt elkövetett,
 6694    1|                  amelyért vezekelni kellett. A fejfák és szomorúfüzek ismerték
 6695    1|              szomorúfüzek ismerték még abból a korból, midőn a kisvárosi
 6696    1|                    még abból a korból, midőn a kisvárosi hölgyekkel a régi
 6697    1|                 midőn a kisvárosi hölgyekkel a régi temetőben sétált karonfogva,
 6698    1|                     egy szorgalmas vízimalom a nagy Dunán - az öreg molnár
 6699    1|                  nagy Dunán - az öreg molnár a fiatal menyecskék gömbölyű
 6700    1|                      gömbölyű vállára segíti a liszteszsákot, egy szomorú
 6701    1|            liszteszsákot, egy szomorú legény a tetőn éjjelente furulyázni
 6702    1|                 éjjelente furulyázni szokott a malomkerékbe kapaszkodott
 6703    1|          kapaszkodott öngyilkosok hulláinak, a holdfényben hátát villogtatja
 6704    1|                holdfényben hátát villogtatja a harcsa a folyamban, mint
 6705    1|                   hátát villogtatja a harcsa a folyamban, mint egy ezüstruhás
 6706    1|              ezüstruhás középkori király, és a nádasban egy öreg vadkacsa
 6707    1|                     öreg vadkacsa azt mondja a másiknak emberi nyelven,
 6708    1|                    valaki szerelem miatt. És a régi temetőben, ahol a hajósunk
 6709    1|                    És a régi temetőben, ahol a hajósunk szája vízimalom
 6710    1|                     vízimalom módjára őrölte a színes szavakat, hogy az
 6711    1|                    az aranyliszttel beszórja a nők lábanyomát, végül drágalátos
 6712    1|               drágalátos selyemzsákba öntvén a lisztet, hogy a szegény
 6713    1|          selyemzsákba öntvén a lisztet, hogy a szegény nők vállát a meggörnyedésig
 6714    1|                    hogy a szegény nők vállát a meggörnyedésig megterhelje -
 6715    1|                 meggörnyedésig megterhelje - a régi temetőben a szúette
 6716    1|               megterhelje - a régi temetőben a szúette fejfák, esőverte,
 6717    1|               sírkövek sohasem nyújtották ki a lábukat, hogy gáncsot vessenek
 6718    1|               lábukat, hogy gáncsot vessenek a nőknek a továbbhaladásban -
 6719    1|                    gáncsot vessenek a nőknek a továbbhaladásban - még a
 6720    1|                     a továbbhaladásban - még a szomorúfüzek is a szél leányaira
 6721    1|                        még a szomorúfüzek is a szél leányaira bízták gallyaikat,
 6722    1|                      azok elemeljék az útból a hideg, nedves leveleket,
 6723    1|                   Csak menjetek" - dörmögték a vén csontok a föld alatt,
 6724    1|                      dörmögték a vén csontok a föld alatt, és unottan nyújtóztak
 6725    1|                 alatt, és unottan nyújtóztak a koporsóban, míg Szindbád
 6726    1|                   hintették be messze-messze a vidéket, kéklő hegyláncokat
 6727    1|               vidéket, kéklő hegyláncokat és a kopár vasúti őrházat. Emmának
 6728    1|                      Természetes dolog, hogy a kísértet ideje nagyrészét
 6729    1|                   ujjával néha megkopogtatta a bezárt sírt, és zivataros
 6730    1|                      üvöltése hangzott, mint a hajókürt:~- Ó, én nem tehetek
 6731    1|                      nem tehetek arról, hogy a nők oly hiszékenyek! Miért
 6732    1|                     és mossátok ki mindennap a szíveteket a felejtés és
 6733    1|                    ki mindennap a szíveteket a felejtés és hitetlenség
 6734    1|                     sohase gondoljatok többé a férfiúra, aki innen elment;
 6735    1|             magatokban, sötét szobában, mert a könnyek a leggyorsabb paripák,
 6736    1|                     szobában, mert a könnyek a leggyorsabb paripák, amelyek
 6737    1|                 leggyorsabb paripák, amelyek a temető felé ragadják a kocsit!~
 6738    1|               amelyek a temető felé ragadják a kocsit!~A kísértet éjszakánkint
 6739    1|                      felé ragadják a kocsit!~A kísértet éjszakánkint úgy
 6740    1|            éjszakánkint úgy üvöltözött, hogy a régi temetőt már nem merészelték
 6741    1|                   nem merészelték fölkeresni a környékbeli szerelmesek,
 6742    1|                   nemzedékeken át megszokták a halott nagyanyák, hogy unokájuk
 6743    1|                     az első, szívig zengő és a lélek ezüst-tükrét elhomályosító
 6744    1|                    Szerelmi találkozója volt a régi temető úrnak és szegénynek -
 6745    1|                      amelyet mindenki ismert a városkában. Azonkívül itt
 6746    1|                       Azonkívül itt aludtak, a temető árkában azok a kis
 6747    1|               aludtak, a temető árkában azok a kis lelkek, amelyek fészekrabláskor,
 6748    1|                   vagy magzat korukban, mint a gyönyörűséges, nagyszerű
 6749    1|                   élet száműzöttjei kerültek a régi temető árkába, csendesen
 6750    1|                    árkába, csendesen aludtak a hó alatt, míg anyjuk lengő
 6751    1|                     lengő szoknyával lejtett a Trombitásnál, de nedves
 6752    1|                       midőn az ismét átlépte a temető árkát...~A kósza
 6753    1|                    átlépte a temető árkát...~A kósza kísértet kiáltozása
 6754    1|             kiáltozása elriasztott mindenkit a szerelem temetőjéből, senki
 6755    1|                     furcsa szórakozottsággal a fejfákról, hogy az öregasszonyok
 6756    1|                    rengeteg időt éltek, amíg a kezek egymásba fonódtak,
 6757    1|                   mint ifjú jegenyék csúcsai a szélben, és a meleg, életteljes
 6758    1|               jegenyék csúcsai a szélben, és a meleg, életteljes gondolatok
 6759    1|                gondolatok úgy cikáztak, mint a villás fecskék... Csak a
 6760    1|                     a villás fecskék... Csak a halott asszony nem mozdult
 6761    1|                  asszony nem mozdult odalent a sírban, mert öngyilkos halála
 6762    1|                 halála miatt tilos volt neki a másvilági szerelmeskedés.
 6763    1|                   sírta be Szindbád éjfélkor a lyukon, amelyet a bogarak
 6764    1|                   éjfélkor a lyukon, amelyet a bogarak ástak: "Mondd, ó,
 6765    1|                     nékem hittél?"~Egy napon a halott asszony leánya jött
 6766    1|               asszony leánya jött látogatóba a sírdombhoz. Emma leányának
 6767    1|                     látása úgy megrendítette a falevelek között alvó kísértetet,
 6768    1|                    régen holtnak vélt szíve. A következő percben közölte
 6769    1|                    következő percben közölte a temetőőrrel, hogy halála
 6770    1|               feltámadhat.~Az őr utánanézett a halotti szerződésnek, és
 6771    1|           szerződésnek, és néhány perc múlva a szomorúfüzek alatt egy barna,
 6772    1|                    hervadt leveleket szedett a sírdombon.~Egy öreg denevér
 6773    1|                  sírdombon.~Egy öreg denevér a cinteremben helyzetet változtatott
 6774    1|                nappali álmában, és így szólt a bagolyhoz:~- Az öngyilkos
 6775    1|                  Lenyelt egy aranygyűrűt, és a diák most felvágja a szívét,
 6776    1|                      és a diák most felvágja a szívét, hogy megkeresse
 6777    1|                     ő ajándékozott anyjának.~A bagoly így felelt:~- Úgy
 6778    1|                       Miért gondolnak mindig a tegnapra! Az emberek egész
 6779    1|                  egyszer úgyis megtörtént...~A diák ezalatt megismerkedett
 6780    1|                   szélére ül, és úgy fénylik a haja, mint az ezüst betűk
 6781    1|                    haja, mint az ezüst betűk a koszorú fekete szalagjain.
 6782    1|                 kérdezte Szindbád, mellőzvén a bevezető szavakat, mert
 6783    1|                      Okultam anyám példáján, a boldogságot messzire elkerülöm,
 6784    1|              boldogságot messzire elkerülöm, a szívemet bezártam az imakönyvembe,
 6785    1|                  vagyok és tanítónő.~- Pedig a természet rendje... - kezdte
 6786    1|                     elszégyellte volna magát a hallgatóan előrekönyöklő
 6787    1|                  hitetlen fejcsóválással, és a gyöngélkedő öreg hercegnő
 6788    1|            felolvasónőre, hogy hallgasson el a gonosz történettel... És
 6789    1|                     gonosz történettel... És a gyermekeket zivataros téli
 6790    1|                      önnek, kisasszony, hogy a szerelem az egyetlen valami,
 6791    1|                    sírni-sírni, élni-élni... A tündöklő ékszerek, amelyek
 6792    1|               villogni, színházat játszani - a finom selymek, amelyek testét
 6793    1|              megtörölje lakkcipőjét, mielőtt a házasságtörést elkövetné -
 6794    1|                   házasságtörést elkövetné - a dalok, amelyeket a tó felett
 6795    1|               elkövetné - a dalok, amelyeket a tó felett érzelmesen énekelt,
 6796    1|                érzelmesen énekelt, elvesznek a hullámokban, és egy falánk
 6797    1|                    egy falánk süllő nyeli el a víz alatt a lápvirággá válott
 6798    1|                   süllő nyeli el a víz alatt a lápvirággá válott melódiát; -
 6799    1|                      válott melódiát; - csak a szerelem marad meg... zengő,
 6800    1|               életemet elmondó sóhajtások... a szerelem, amely egykor úgy
 6801    1|                   amely egykor úgy lépett-be a szívébe, mint egy hetyke
 6802    1|                    félénk vándorlólegény, ez a szerelem örökké megmarad.
 6803    1|                  emlékeket sohasem nyelik el a hullámok, a szél el nem
 6804    1|                sohasem nyelik el a hullámok, a szél el nem ragadhatja...
 6805    1|                amiért boldogtalan volt, amit a vánkosába sírt, amiért meghalt...
 6806    1|                        Én szeretem kegyedet.~A bagoly a cinteremben megint
 6807    1|                  szeretem kegyedet.~A bagoly a cinteremben megint megszólalt:~-
 6808    1|             megszólalt:~- Az emberek folyton a múltról locsognak.~Ekkor
 6809    1|              locsognak.~Ekkor már este volt, a hold benézett a fák alatt,
 6810    1|                   este volt, a hold benézett a fák alatt, mint egy inspekciós
 6811    1|                    felügyelő, az Emma sírján a leányka egyszerre azon vette
 6812    1|                      vette magát észre, hogy a deák eltűnt mellőle - hisz
 6813    1|                    hisz szabadsága lejárt -, a keze, amelyet előbb egy
 6814    1|                      üres; szomjas füle csak a szél zúgását hallja...~Az
 6815    1|                    asszony halkan megszólalt a sírból, mint az eső a falevelek
 6816    1|             megszólalt a sírból, mint az eső a falevelek között:~- Menj
 6817    1|                     mondta Bánatváriné, amíg a téli alkonyatban Szindbáddal
 6818    1|           Szindbáddal karonfogva sétálgatott a Kalap utcában. - Jó lovaink
 6819    1|                   mert hisz ami az enyém, az a tied.~Szindbád boldogan
 6820    1|                 Gyorsan pergő kocsin bejárni a környéket, megtanulni a
 6821    1|                      a környéket, megtanulni a nép nyelvét, és a hűvös
 6822    1|                 megtanulni a nép nyelvét, és a hűvös reggelektől dércsípte
 6823    1|           reggelektől dércsípte arccal várni a személyvonatot egy őrház
 6824    1|              személyvonatot egy őrház előtt, a székvárosban hetivásár van,
 6825    1|                     kaszinóba. Be szép lehet a gondtalan élet, a mély,
 6826    1|                      lehet a gondtalan élet, a mély, nyugalmas alvás, a
 6827    1|                     a mély, nyugalmas alvás, a lassú, uszály módjára úszó
 6828    1|                  uszály módjára úszó álom és a friss ébredés a nap első
 6829    1|                      álom és a friss ébredés a nap első sugaraival!~- Elviszlek
 6830    1|                      keresztanyja vagyok, és a férfiak még emlékeznek rá,
 6831    1|                      még emlékeznek rá, hogy a forradalomban a nagyapám
 6832    1|                     rá, hogy a forradalomban a nagyapám vezette őket egy
 6833    1|                      egy kis vörös sapkában. A méhesben kedvedre álmodozhatsz,
 6834    1|             tréfálkozásra. Vagy Grózingernél a kugliparti áll, és vagyoni
 6835    1|                elveszíthessél egy hordó sert a falusi honoráciorok mulattatására.
 6836    1|                     mulattatására. Különösen a fukar jegyzőre vigyázz,
 6837    1|                naponkint megkínáld szivarral a garasoskodó férfiút, a tanítónknak
 6838    1|             szivarral a garasoskodó férfiút, a tanítónknak hangját dicsérd,
 6839    1|                 tanítónknak hangját dicsérd, a papné majorságát magasztald,
 6840    1|                pikáns adomákkal szolgálj, és a B.-kisasszonyoknak arról
 6841    1|                     hogy anyjukkal táncoltál a redut-bálon, nagy férfibolond
 6842    1|             válaszolt állhatatosan Szindbád, a hajótöröttek kimondhatatlan
 6843    1|                    az út közepén nem figyelt a vágtató kocsikra, és a kirakatok
 6844    1|               figyelt a vágtató kocsikra, és a kirakatok előtt ácsorgott,
 6845    1|                  hogy bármit is látott volna a kiállított portékákból.
 6846    1|                      céltalanul kóborol, míg a szállodában felbontatlan
 6847    1|              felbontatlan levelek várják. És a nő nevét sem merte már kimondani
 6848    1|                      sem merte már kimondani a fizikai fájdalom miatt,
 6849    1|                     névnek említése okozott, a torkától a térdéig rohant
 6850    1|                 említése okozott, a torkától a térdéig rohant át testén
 6851    1|                áradat, hőemelkedést mutatott a hóna alá dugott műszer,
 6852    1|                bánattal hajtotta két karjára a fejét, midőn egyedül volt. "
 6853    1|                    papiros szeletre, amelyet a hídról a Dunába dobott.
 6854    1|                   szeletre, amelyet a hídról a Dunába dobott. És a dereka
 6855    1|                   hídról a Dunába dobott. És a dereka kiegyenesedett, a
 6856    1|                     a dereka kiegyenesedett, a szeme fölvillant, ostoba
 6857    1|                     izgatottság hajtotta meg a szíve kerekét, mint a fűrészelő-játékot
 6858    1|                    meg a szíve kerekét, mint a fűrészelő-játékot egy szél-lendülés
 6859    1|          fűrészelő-játékot egy szél-lendülés a háztetőn, ha valakit valahol
 6860    1|                      látott hátulról, akinek a járása az ő járásához hasonlított.
 6861    1|                  hasonlított. F. Ez volt már a nő neve, a többi betűre
 6862    1|                       Ez volt már a nő neve, a többi betűre nézve esküt
 6863    1|                   hogy sohasem mondja ki. F. A katonák sapkagombjában és
 6864    1|                    katonák sapkagombjában és a boltosok cégérén minden
 6865    1|              külön-külön megnézett Szindbád. A cukrászok és divatkereskedők
 6866    1|               derekát hozta emlékezetébe, és a nő karcsú, sokszor mutogatott
 6867    1|              játszott őfelsége monogramjában a királyi lak tulipánjaiban,
 6868    1|            tulipánjaiban, melyet ez idő tájt a főkertész F. J. alakjában
 6869    1|              főkertész F. J. alakjában ültet a főerkély környékén. "Bizonyosan
 6870    1|        meggyőződéssel vezette karjánál fogva a belvárosi utcákban.~És már
 6871    1|                   belvárosi utcákban.~És már a napokat számlálták, amikor
 6872    1|                 számlálták, amikor elhagyják a fővárost, a "csúf embereket,
 6873    1|                 amikor elhagyják a fővárost, a "csúf embereket, akik irigyelik
 6874    1|        boldogságunkat" - mondta Bánatváriné. A babonás tárgyakat, amelyekkel
 6875    1|             Bánatváriné, ha véletlenül abban a korban születik, mikor a
 6876    1|                     a korban születik, mikor a képecskéket festették, és
 6877    1|                 olvasott költeményt az úrnő, a nagy egyiptomi álmoskönyv
 6878    1|                     álmoskönyv és Gondolatok a Karthauziból, valamint a
 6879    1|                     a Karthauziból, valamint a Kártyajátékok könyve (amelyre
 6880    1|                faluhelyen szükség van, midőn a játéknál fölhevült honoráciorok
 6881    1|                 együtt teszik meg az utat.~- A pisztolyomat sem felejtem
 6882    1|                   felejtem itthon - mormogta a hervatag, drága, ábrándos
 6883    1|                  mintha semmi köze sem volna a tátongó nagy kofferekhez,
 6884    1|                  nagy kofferekhez, amelyeken a világvárosok szállodáinak
 6885    1|                       és többé nem megy haza a falusi házba.~Egy ronggyá
 6886    1|          aranydobozban megtekintett, mielőtt a ládába jutott volna.~- Az
 6887    1|                    ládába jutott volna.~- Az a férfi írta búcsúzóul, aki
 6888    1|                   valamerre nagyon szép volt a ház úrnője -, csipkék, kalaptollak
 6889    1|             kalaptollak és varrótűk, amelyek a nőket mindenhová elkísérik -
 6890    1|                      forrásvíz számára: mind a ládákba vándoroltak. Bánatvárinénak
 6891    1|                       Majd elmegyünk egyszer a kis lengyel fürdőhelyre,
 6892    1|                 számomra egy beteg úri ember a nyár folyamán... S egyáltalában
 6893    1|                     Svájcban, Olaszországban a hotelportásokat keresztnevükön
 6894    1|            szólította, minden városban tudta a legjobb korcsmát és a divatot
 6895    1|                  tudta a legjobb korcsmát és a divatot és a tájszólást...
 6896    1|                     korcsmát és a divatot és a tájszólást... Elszöktetem,
 6897    1|                       Elszöktetem, Szindbád, a gyönyörű, gazdag életbe.~
 6898    1|                   talán örökre elhagyja most a fővárost?~- Két nyári hónapot
 6899    1|                 töltünk, kibeszélgetem magam a hársfáinkkal, a barmainkkal,
 6900    1|          kibeszélgetem magam a hársfáinkkal, a barmainkkal, lovainkkal,
 6901    1|                    szentimentális nő vagyok. A háztetőn van egy kémény,
 6902    1|                 beszélget, ha az éjszakát én a tető alatt töltöm. Van egy
 6903    1|            érkezésemet megérzi, és visszatér a házhoz. Szomorú, öreg lova
 6904    1|                      nyugtalankodva emelgeti a fejét, midőn a vonat, amely
 6905    1|                      emelgeti a fejét, midőn a vonat, amely engemet hoz,
 6906    1|                      fütyül az állomáson, és a vénasszonyok, cselédasszonyok
 6907    1|                megfejthető dolgokat álmodnak a tiszteletemre, amely álmok
 6908    1|              megmagyarázása az én hivatásom. A régen lezárt szobák napfényben
 6909    1|               napfényben úsznak, megifjodnak a poros tükrök, amelyekben
 6910    1|                    tükrök, amelyekben csupán a kísértet nézegeti magát
 6911    1|              nézegeti magát távollétemben... A beteg fákat meggyógyítom,
 6912    1|                    meggyógyítom, és megismer a fecske az ereszen. Jó lesz,
 6913    1|                     úszni, fénytelen szemmel a napba bámulni, a halak megszólongatják,
 6914    1|                     szemmel a napba bámulni, a halak megszólongatják, és
 6915    1|                    halak megszólongatják, és a legutolsó divatról tudakozódnak.
 6916    1|               korántsem tud úgy kancsalítani a szemével, mint az a régi,
 6917    1|             kancsalítani a szemével, mint az a régi, nőstény hangú, a bugyborékoló
 6918    1|                    az a régi, nőstény hangú, a bugyborékoló nevetésű, aki
 6919    1|                    csendes szépségei helyett a halálra, az elzüllésre,
 6920    1|                      halálra, az elzüllésre, a megsemmisülésre hívta fel
 6921    1|                 Szindbád figyelmét; táncolni a végkimerülésig az élet báljában,
 6922    1|                csalni, lopni, öreg embereket a sarokba szorítani, fiatal,
 6923    1|                   alapítványt hagyományoztam a végrendeletemben, ahol eddig
 6924    1|            végrendeletet csináltam... Minden a magáé, pedig szép vagyonom
 6925    1|                   van.~Szindbád elfordította a fejét, s arra gondolt, hogy
 6926    1|                       hogy mily jó volna ezt a bizonyos vagyont ama másiknak
 6927    1|             ajándékozni, egy levélborítékban a kezébe csúsztatni, és elszaladni...~-.
 6928    1|          meglátogatjuk - szólott Bánatváriné a ládán ülve. - Ugye, maga
 6929    1|                  Mily kedves, finom arca van a róla maradt képeken! És
 6930    1|                     mindent megbocsátott, és a hajamat sohasem húzta meg,
 6931    1|                Szindbád, és fulladást érzett a torkában - Mindjárt visszajövök.~
 6932    1|                      Csendesen kisompolygott a szobából. Az ajtóból félénken
 6933    1|                    rémült tekintettel állott a szoba közepén, a karja félig
 6934    1|                      állott a szoba közepén, a karja félig felemelkedve,
 6935    1|                    mintha valamely angyalnak a kezét keresné a magasban...
 6936    1|                    angyalnak a kezét keresné a magasban... Az orra elpirult,
 6937    1|                       Az orra elpirult, mint a gyermekeké sírás közben,
 6938    1|                 furcsa, zokogó hang tört fel a melléből.~Szindbád lefutott
 6939    1|                  melléből.~Szindbád lefutott a lépcsőn. Az utcán bolond
 6940    1|                     sötét kapu alá menekült, a homlokát a falnak támasztotta,
 6941    1|                     alá menekült, a homlokát a falnak támasztotta, és hangosan,
 6942    1|                                       SZÖKÉS A HALÁLBÓL~Budán, egy éjszaka
 6943    1|                       egy éjszaka egy téren, a lámpás alatt megtalálta
 6944    1|                arccal, ezerforintos ruhában, a márkizek napernyőjével kezében,
 6945    1|                öngyilkosságot kísérlett meg. A halászok úgyis kifogják,
 6946    1|                      megírják az újságba, és a szegény, ártatlan rokonok
 6947    1|                     volna az őrszem szavait, a földre szegezett tekintettel
 6948    1|                      tekintettel ment, talán a Dunát kereste, talán a vasúti
 6949    1|                 talán a Dunát kereste, talán a vasúti töltést, vagy talán
 6950    1|                    vagy talán nem is gondolt a halálra.~Szindbád megérintette
 6951    1|                     asszony megriadva emelte a fejét, aztán hangosan, furcsán,
 6952    1|                  barátom, szeretőm - fordult a rendőr felé, és oly hangosan
 6953    1|                   oly hangosan beszélt, hogy a csendes téren megrezzentek
 6954    1|                   csendes téren megrezzentek a régen alvó ablakok. - Most
 6955    1|                ablakok. - Most már nyugodtan a sorsomra bízhat, biztos
 6956    1|                bízhat, biztos úr. Nem megyek a Dunába.~A rendőr titkon
 6957    1|                     úr. Nem megyek a Dunába.~A rendőr titkon integetett
 6958    1|           Szindbádnak, hogy jó lesz vigyázni a hölgyre, mert valami nincsen
 6959    1|                 rendben, aztán sokáig nézett a karonfogva tovasiető pár
 6960    1|                     kérdezte Szindbád, midőn a harmadik utcába értek.~Az
 6961    1|                  asszony erősen kapaszkodott a férfi karjába, mintha attól
 6962    1|                 elveszíti.~- Nem... - mondta a gondolatainak -, félreértés
 6963    1|                    soha többé nem válunk el!~A könnyei bőségesen omlottak,
 6964    1|                     bőségesen omlottak, mint a vetésre a meleg eső. Szinte
 6965    1|                     omlottak, mint a vetésre a meleg eső. Szinte zenéjük
 6966    1|                      az ember magános házban a hajnali esőt muzsikálni,
 6967    1|             ifjúságba öltöznek napszálltakor a fák, bokrok, háztetők.~-
 6968    1|                   arcképedet néztem, néztem, a térdemre ültettelek, mintha
 6969    1|                  térdemre ültettelek, mintha a gyermekem volnál, és beszéltem
 6970    1|              fiacskám az első telet töltötte a hideg temetőn. Ugye, a temetőben
 6971    1|              töltötte a hideg temetőn. Ugye, a temetőben voltál már te
 6972    1|                     az asszony, és felemelte a fejét, mint egy kis madár -,
 6973    1|                 fejét, mint egy kis madár -, a párnáim mondták éjszaka,
 6974    1|                     párnáim mondták éjszaka, a fák zúgták az ablakom alatt,
 6975    1|                      kézzel jártam fel s alá a lakásomban, halott szüleim
 6976    1|                   megállottam, és szentanyám a képről egyszerre megszólalt,
 6977    1|                    más is hallotta volna, ha a szobában tartózkodik. Azt
 6978    1|                  hogy már vége az életemnek, a kacagásomnak, a szerelmemnek,
 6979    1|                   életemnek, a kacagásomnak, a szerelmemnek, a szépségemnek:
 6980    1|                kacagásomnak, a szerelmemnek, a szépségemnek: az anyám kinyújtotta
 6981    1|                      anyám kinyújtotta felém a kezét. "Ma látni fogod őt!" -
 6982    1|                  látni fogod őt!" - csengett a hang, a szívemben orgonák
 6983    1|                      őt!" - csengett a hang, a szívemben orgonák nyíltak,
 6984    1|                     mint falusi templomokban a szentek lábainál. Elhatároztam,
 6985    1|                 Elhatároztam, hogy felveszem a legszebbik ruhámat.~A legszebbet,
 6986    1|              felveszem a legszebbik ruhámat.~A legszebbet, a legdrágábbat
 6987    1|            legszebbik ruhámat.~A legszebbet, a legdrágábbat akkor varrattam,
 6988    1|                   óhajtottam, hogy én legyek a legszebb, akit látsz, a
 6989    1|                      a legszebb, akit látsz, a legfinomabb, legkívánatosabb...
 6990    1|              legfinomabb, legkívánatosabb... A szobaleányom távol volt,
 6991    1|                     megszúrtam az ujjamat... A vérem kibuggyant, és boldog
 6992    1|                     szökve, loppal elhagytam a házunkat. Lehet, hogy többé
 6993    1|                    mondod, hogy éljek tovább a kedvedért, a szívedért,
 6994    1|                    éljek tovább a kedvedért, a szívedért, a gyönyörűségedért,
 6995    1|                      kedvedért, a szívedért, a gyönyörűségedért, a szerelmedért...
 6996    1|               szívedért, a gyönyörűségedért, a szerelmedért... Ha nem lelem
 6997    1|             szerelmedért... Ha nem lelem fel a hangodban a reggeli falevelek
 6998    1|                    nem lelem fel a hangodban a reggeli falevelek illatát,
 6999    1|                   reggeli falevelek illatát, a kezed szorításában az álom
 7000    1|             szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely