Part

 7501    1|              vadgesztenye nem koppan akkorát a kalapon, mint a maga megjelenése
 7502    1|                      akkorát a kalapon, mint a maga megjelenése koppantott
 7503    1|                  maga megjelenése koppantott a szívünkön. De nem becsülte
 7504    1|                 bármely más nő oldalán? Azok a nők csak arra voltak jók,
 7505    1|                   kézzelfoghatótag példázzák a különbséget, amely maguk
 7506    1|                  különbséget, amely maguk és a többi nők között van.~Bella
 7507    1|                  között van.~Bella lesütötte a szemét. Darab ideig csendesen
 7508    1|                     az övé lett volna, hanem a sírban fekvő barátnőjéé.~-
 7509    1|               tehetünk. És, hogy lássa, hogy a megbocsátás valóban szívből
 7510    1|                   volt szívem vágya - felelt a vadkörtefa nyelvén Szindbád.~[
 7511    1|                                              A KÖDMÖNÖS NŐ~Nehogy azt higgye
 7512    1|                időben mindig csak éppen azok a nők jutottak eszébe, akiket
 7513    1|              imitt-amott elhagyogatott, mint a kertekben a lángpiros körtefákat (
 7514    1|              elhagyogatott, mint a kertekben a lángpiros körtefákat (amelyek
 7515    1|                    lesz belőlük vénségükre), a császárnésárga almafákat,
 7516    1|                     szinte búcsút integetnek a padlásra költözött gyermekeiknek -
 7517    1|                   bizonyos jeladásnak veszik a stiglicek füttyét az országúton,
 7518    1|                    ó-barackfa bekívánkozását a ház belsejébe, mintha csak
 7519    1|                 belsejébe, mintha csak annál a tűznél akarnának felmelegedni,
 7520    1|                   maguk gerjesztenek... Ezek a nőismerősök, régi szokásuk
 7521    1|          nagykendőket felkötni, amilyenekben a nagymama érte el a századik
 7522    1|              amilyenekben a nagymama érte el a századik életévét - de bizonyos
 7523    1|                     ködmön-viseletet is, ezt a rövid bundácskát, amely
 7524    1|                  háziassá, családiassá teszi a barna asszonyokat. Őszidőben,
 7525    1|                      asszonyokat. Őszidőben, a cinke csengetésére, a varjú
 7526    1|             Őszidőben, a cinke csengetésére, a varjú papolására, a favágó
 7527    1|            csengetésére, a varjú papolására, a favágó fejszéjének távoli
 7528    1|               hangszaporulatára: Szindbádnak a ködmönös nők jutottak az
 7529    1|                    hogy nem mindig szólítjuk a nőket gondolatainkban is
 7530    1|                    gondolatainkban is azokon a neveken, amelyekkel a szájunkkal
 7531    1|                 azokon a neveken, amelyekkel a szájunkkal vagy az írásunkkal
 7532    1|                   más neveken szerepelnek... A legjobb esetben "Töltött
 7533    1|              Disznótor Borcsának" mondta őt. A ködmönös nő viszont Szindbádot
 7534    1|             szemügyre vegye elmúlt világát - a nőket, akik hajdanában az
 7535    1|                  szemtükrében igazgatták meg a hajukat, ha komoly sikert
 7536    1|                 komoly sikert akartak elérni a kontratáncban, vagy gazdag
 7537    1|              öregembert kívántak meghódítani a batyubálban, természetesen
 7538    1|             hagyhatta ki régi ügyfelei közül a ködmönös nőt sem, mint ahogyan
 7539    1|               ködmönös nőt sem, mint ahogyan a kereskedelmi utazók évek
 7540    1|                   múlva is felkeresik azokat a cégeket, amelyekkel üzleteket
 7541    1|               amelyekkel üzleteket kötöttek.~A ködmönös nő portörlő-rongyot
 7542    1|                ujjatlan kesztyűiben - azokat a láthatatlan porszemecskéket
 7543    1|              éjszakának idején leszálldosnak a plafondról, a szekrény tetejéről,
 7544    1|                  leszálldosnak a plafondról, a szekrény tetejéről, a szemöldök-fáról,
 7545    1|            plafondról, a szekrény tetejéről, a szemöldök-fáról, hogy az
 7546    1|                     álmodott olyan bolondot. A porszemecskék megint csak
 7547    1|             semmitmondó kis idegenek lesznek a nappal világosságában, mintha
 7548    1|                 valamivel az emeletről, csak a port rázza a nyakamba! -
 7549    1|                 emeletről, csak a port rázza a nyakamba! - kiáltott fel
 7550    1|                adjonistennel kell beállítani a vendégszerető házakhoz vagy
 7551    1|                  vendégszerető házakhoz vagy a rosszkedvű fogadókba.~-
 7552    1|                      le az ablakból - felelt a ködmönös nő, hirtelen jött
 7553    1|                     sohasem tudja bizonyosan a jókedvének vagy a szomorúságának
 7554    1|                 bizonyosan a jókedvének vagy a szomorúságának az okát. (
 7555    1|                  volna akkor orvosságot írni a bánatok ellen!) - Ki után
 7556    1|                          Ki után töri megint a nyakát ebben a városban?~-
 7557    1|                   töri megint a nyakát ebben a városban?~- Mindig csak
 7558    1|                  tudta, hogy ez tetszeni fog a ködmönös nőnek.~Az asszony
 7559    1|                    kezében valóban megállott a portörlőrongy - pedig egyébként
 7560    1|               gazdasszony volt. Állva maradt a nyitott ablaknál, mint Kossuth
 7561    1|                   ablakokba tenni e vidéken. A késő őszi napon megpirosodott
 7562    1|                     őszi napon megpirosodott a kis emeletes ház ódon vakolata,
 7563    1|                      vakolata, megpirosodott a falba épített gömbölyű kapu (
 7564    1|                 amely csak akkora volt, hogy a legkövérebb vőlegény és
 7565    1|                 olyan házon, ahol már várják a szívtolvaj cigányokat, és
 7566    1|                    szívtolvaj cigányokat, és a konyhán a mezítlábas szolgáló
 7567    1|                     cigányokat, és a konyhán a mezítlábas szolgáló még
 7568    1|                      mezítlábas szolgáló még a lába ujjait is figyelmezteti,
 7569    1|                  hogy el ne felejtsék azokat a nótákat, amelyeket majd
 7570    1|                      nótákat, amelyeket majd a cigányoktól hallani fognak...
 7571    1|                     lett odafenn az emeleten a ködmönös asszony is, mint
 7572    1|               ködmönös asszony is, mint akár a piros ász - vagy talán csak
 7573    1|                Szindbád látta ily meglepőnek a kanális- és sörház-szagú,
 7574    1|                   délelőttön?~Akármint volt: a ködmönös nő darab idő múlva
 7575    1|           veresbor-képű vén toronynak, amely a kandúr-hátú háztetőkön át
 7576    1|                  utcabeli eseményeket. Talán a torony is köszönt volna
 7577    1|                     benőtt öreg fejébe, mint a kopasz emberé, ha hűvösödik
 7578    1|                      az idő. Odafent azonban a harangozó meglódított egy
 7579    1|                  hozta nálunk - döngicséltek a szűk diófalépcsők, a karfák,
 7580    1|            döngicséltek a szűk diófalépcsők, a karfák, az ajtók, amelyek
 7581    1|                      csendes olaj-szaga volt a ház belsejének. Egy rézkilincs
 7582    1|                   amikor Szindbád ráhelyezte a kezét. Valahol a szomszédban
 7583    1|                  ráhelyezte a kezét. Valahol a szomszédban felrettenve
 7584    1|                     üvegen át akarta kitolni a fejét, hogy mit se mulasszon
 7585    1|                   eseményekből.~Az ajtón túl a kis négylábú zsámoly, amelyre
 7586    1|                    négylábú zsámoly, amelyre a vidéki asszonyságok a lábukat
 7587    1|                amelyre a vidéki asszonyságok a lábukat szokták helyezni,
 7588    1|                miféle gimpliket keres megint a városban? Közeledik András
 7589    1|               legkönnyebben felkötik magukat a nők a ruhaszárító kötélre -
 7590    1|         legkönnyebben felkötik magukat a nők a ruhaszárító kötélre - kezdte
 7591    1|                 ruhaszárító kötélre - kezdte a ködmönös asszony.~Szindbád
 7592    1|                 Szindbád ámultan tette össze a két kezét:~- Ne mondja!
 7593    1|                     olyannak látszom, akiért a nők sírdogálni szoktak az
 7594    1|               Ákácfám, régen volt az, amikor a padláslyukból a nők bosszúságukban
 7595    1|                       amikor a padláslyukból a nők bosszúságukban télikörtével
 7596    1|                      még meglehetősen kemény a körte.~Szindbád, bár olyan
 7597    1|             vegyített szavaiba:~- Így beszél a város legintelligensebb
 7598    1|               nyaranta Vöslauban, Grácban és a Sóstó-fürdőn? Erre való
 7599    1|              Sóstó-fürdőn? Erre való volt az a sok utazás, hogy végül megkérdezze
 7600    1|                      hajigálnak meg körtével a helybeli nők? Egy külföldet
 7601    1|                 leküzdhetetlen szenvedélyek, a szívhullámok, amelyeket
 7602    1|                      szívhullámok, amelyeket a művelt embereknek meg kell
 7603    1|                      írók? Miről játszanának a színészek?~- Miről pletykálkodnának
 7604    1|                       Miről pletykálkodnának a vénasszonyok, ha még szerelem
 7605    1|                    ha még szerelem sem volna a világon? - vágott közbe
 7606    1|                vágott közbe fölényes gúnnyal a ködmönös nő. - Igaza van,
 7607    1|                      úgy látszik, fogyókúrán a magas Tátrában voltunk.
 7608    1|                      hogyan kapaszkodtam fel a Lengyel-nyeregre, de viszont
 7609    1|                   névjegyét is leadtam abban a barlangban, ahová minden
 7610    1|                 minden tátrai vendég bedobta a névkártyáját... Nem tudja,
 7611    1|                      hogy mi történt ezekkel a névjegyekkel?~- A tátrai
 7612    1|                    ezekkel a névjegyekkel?~- A tátrai múzeumba tették őket -
 7613    1|                cifraságok voltak szőve, mint a népdalokba.~- Igazán nem
 7614    1|                    Tulajdonképpen mit is néz a lábamon?~- Csak úgy véletlenül,
 7615    1|                    megfogjak. Régi dolog ez.~A piros papucsok útközben
 7616    1|             megálltak menekülésükben, miután a vadász közömbösen elfordította
 7617    1|                      elfordította tekintetét a futamodásukról. Megálltak
 7618    1|              visszanéztek, mintha legalábbis a seprőbajuszt keresték volna,
 7619    1|                     amely elől megszaladtak. A seprőbajusz azonban megállott
 7620    1|                seprőbajusz azonban megállott a legközelebbi utcasaroknál...
 7621    1|                    utcasaroknál... Így aztán a papucsok megint csak előbátorkodtak
 7622    1|                   megint csak előbátorkodtak a zsámoly közelébe, amelyen
 7623    1|           szokatlanul finom harisnyák voltak a lábakon, amely harisnyákat
 7624    1|                   lábakon, amely harisnyákat a vidéki nők leginkább hetivásáros
 7625    1|                    Rossz szokásaimmal együtt a természetem is megváltozott -
 7626    1|               megváltozott - mondta Szindbád a délelőttiesen kitakarított
 7627    1|                    mint temetés után szokás; a virágos-zöld szőnyegeken
 7628    1|           szőnyegeken csak egyetlen lábnyom, a Szindbádé, mint valami vőlegényé,
 7629    1|                   mint valami vőlegényé, aki a nap bizonyos órájában meglátogatni
 7630    1|                 órájában meglátogatni szokta a menyasszonyát; a kályha
 7631    1|                      szokta a menyasszonyát; a kályha hófehér, mint a délelőtti
 7632    1|                       a kályha hófehér, mint a délelőtti gondolat, és benne
 7633    1|               csokoládészagot, amilyen szaga a még ki nem száradott fának
 7634    1|               száradott fának szokott lenni. A falon a különböző arcképek
 7635    1|                 fának szokott lenni. A falon a különböző arcképek ragyogtak
 7636    1|                  borotválkoztak volna ők is. A névjegy-tartó ezüstdaru
 7637    1|         választékossággal emelkedett felfelé a szalonasztal közepén, mintha
 7638    1|                      látogató-jegyeiket. Még a székek is tisztábbak voltak,
 7639    1|                voltak, mint estefelé, amikor a környéküket mindenféle sarakkal
 7640    1|                      és porokkal hordják ide a látogatók. Még nem volt
 7641    1|              látogatók. Még nem volt szükség a szobafüstölőre, maga a ház
 7642    1|               szükség a szobafüstölőre, maga a ház ontotta magából a reggeli
 7643    1|                   maga a ház ontotta magából a reggeli takarítás utáni
 7644    1|                      Mennyiben változott meg a természete? - kérdezte a
 7645    1|                     a természete? - kérdezte a ködmönös nő, és az egyik
 7646    1|                    verni valamihez.~Szindbád a legnagyobb szórakozottsággal
 7647    1|                      szórakozottsággal nézte a papucs játékát, és körüljártatva
 7648    1|                      és körüljártatva szemét a szobában, így szólt:~- Például
 7649    1|                   Például nem szeretem többé a kanárimadarat, nagyon örülök,
 7650    1|                     hogy magánál csízt látok a kalitkában...~- Őszidőben
 7651    1|                     mindig kismadarat veszek a házhoz, amelyet télen táplálok,
 7652    1|            elbocsássam.~- Nem szeretem többé a vinnyogó kis ebeket a szobában,
 7653    1|                  többé a vinnyogó kis ebeket a szobában, mert erkölcstelenné,
 7654    1|                  teszik az embereket. Azokat a nagy, komor ebeket kedvelem,
 7655    1|                     ebeket kedvelem, amelyek a téli förgetegekben is odakünn
 7656    1|            förgetegekben is odakünn alusznak a havon, a szobába csak ünnepnapokon
 7657    1|                    odakünn alusznak a havon, a szobába csak ünnepnapokon
 7658    1|                   legfeljebb olyankor, mikor a haldokló gazda el akar tőlük
 7659    1|                      el akar tőlük búcsúzni.~A ködmönös nő ábrándosan felsóhajtott,
 7660    1|                  ábrándosan felsóhajtott, és a másik papucsának is engedélyt
 7661    1|                  Szindbádhoz:~- Akkor vagyok a legboldogabb, amikor álomtalan
 7662    1|                      éjszakán hallom odakünn a házőrző kutyám tompa ugatását.
 7663    1|                      valaki, aki megvédelmez a trágár korhelyek elől, akik
 7664    1|                 kapum előtt... Egy férfi van a háznál.~- És nem szeretem
 7665    1|                háznál.~- És nem szeretem már a töltött káposztát sem -
 7666    1|                töltött káposztát sem - mondá a lehető legközönyösebb hangon
 7667    1|         legközönyösebb hangon Szindbád, mire a kis papucsok szinte rohamlépésben
 7668    1|                      aki elevenbe vágott, de a ködmönös nő most már ragaszkodott
 7669    1|                     nő most már ragaszkodott a maga igazához:~- Persze
 7670    1|                 ilyen papucsos vénasszonyon? A fiatal, hajlítható rózsafákat
 7671    1|                     rózsafákat így őszidőben a föld alá dugják a kertben,
 7672    1|                  őszidőben a föld alá dugják a kertben, mert vigyáznak
 7673    1|                       mert vigyáznak reájuk. A vén rózsafákat szalmába
 7674    1|              kiskakasait, mint ahogy elbánik a férfiakkal. Szebb, mint
 7675    1|                          különösen mióta ezt a testhezálló kis ködmönt
 7676    1|                napjában százszor is kimegyek a fűtött szobából. Azt hiszem,
 7677    1|                  járna, mint fiatal korában. A rókaszőr ravasszá és jó
 7678    1|                  embereket, akik viselik. Ez a ködmön csak fekete báránnyal
 7679    1|                Szindbád megcirógatta ültéből a kis ködmön bélését. Valóban
 7680    1|                   amikor odakünn elfehéredik a torony süvege. Ha pedig
 7681    1|                     az ember, gömböcökbe üti a fejét, amelyek a kamra léceiről
 7682    1|              gömböcökbe üti a fejét, amelyek a kamra léceiről lecsüngenek.
 7683    1|                  kamra léceiről lecsüngenek. A fiatal szolgálólányok arculatai
 7684    1|                     úgy nekipirosodnak, mint a cseresznyebefőtt. S ilyenkor
 7685    1|               ilyenkor már megtudhatni, hogy a miskolci rőfös az őszi vásáron
 7686    1|                    lakom jól az ételekkel és a nőkkel! - duruzsolt Szindbád
 7687    1|                 nőkkel! - duruzsolt Szindbád a fekete bárányt simogatva,
 7688    1|                      téli fosztókában érezni a parasztlányok között.~-
 7689    1|                     még mindig olyan romlott a természete, mint fiatalkorában
 7690    1|                     bitangolt - kiáltott fel a ködmönös nő. - Ezért kellett
 7691    1|                       Ezért kellett elhagyni a tisztességes úrinőket, hogy
 7692    1|                     megint csak visszatérjen a züllött életre, ahonnan
 7693    1|                      züllött életre, ahonnan a női önfeláldozás kimentette?
 7694    1|                    mulatja magát, hisz ebben a társaságban nem tanulhat
 7695    1|                tanulhat egyebet. - Így szólt a ködmönös nő, és visszavonta
 7696    1|                  ködmönös nő, és visszavonta a fekete bárányt Szindbád
 7697    1|                   bűnös emberként lehajtotta a fejét, mire a ködmönös nő
 7698    1|                     lehajtotta a fejét, mire a ködmönös nő hamarosan megszánta,
 7699    1|                  végre nekem való ember jött a városba!... Szegény uram
 7700    1|                     Akinek el lehet szavalni a Goethe-verseket, amelyeket
 7701    1|                     ha idegen ember érkezett a városba... Akivel lehet
 7702    1|                           Fel kellett emelni a poharat - szólt közbe fanyarul
 7703    1|                   kinek gyűjtögettük, ha nem a nekünk való embereknek?...
 7704    1|                       aki különb, mint ennek a rongyos kisvárosnak a férfinépsége.
 7705    1|                  ennek a rongyos kisvárosnak a férfinépsége. És íme, már
 7706    1|                      íme, már az első órában a legnagyobb csalódást érzem.
 7707    1|                      Vajon miért tanultam én a töltött káposztát úgy megfőzni,
 7708    1|                 káposztát úgy megfőzni, hogy a másik vármegyében is beszélnek
 7709    1|                  Szindbád szerelmesen nézett a barna asszonyra, mint valami
 7710    1|                      Tudja, hogy ki írta ezt a verset: Ábrándozás az élet
 7711    1|          utazásaimban olyan nővel, aki ennek a versnek a szerzőjét biztosan
 7712    1|                   nővel, aki ennek a versnek a szerzőjét biztosan tudta
 7713    1|                  biztosan tudta volna, pedig a verset mindenki ismeri.~
 7714    1|                      verset mindenki ismeri.~A ködmönös nő összeráncolta
 7715    1|                    ködmönös nő összeráncolta a homlokát. Az arcán látszott,
 7716    1|                     úgy számlálgatja magában a magyar költőket, mint az
 7717    1|                  pillantott Szindbádra, mint a gyermek tanítójára:~- Azt
 7718    1|                 hangosan, hogy vele nevettek a különböző arcképek is a
 7719    1|                      a különböző arcképek is a polcokon, mintha ők mind
 7720    1|                     hogy ki volt ama versnek a szerzője... (Pedig dehogyis
 7721    1|                     Az asszony bosszúságában a piros papucsával Szindbád
 7722    1|                    De abbahagyta Szindbád is a sértő hahotázást, és angyali
 7723    1|                       mint egy vadszőlő tőke a ház falához:~- Hát lássa,
 7724    1|                      éppen azért jöttem ebbe a városba, hogy a maga töltött
 7725    1|                  jöttem ebbe a városba, hogy a maga töltött káposztájából
 7726    1|                      Már régen elveszítettem a jó étvágyamat az élethez,
 7727    1|                  keresni valakit, aki megint a régi vasgyomrú, bölényegészségű
 7728    1|                 emberré tesz. Aki visszaadja a hitemet a déli harangszóba,
 7729    1|                     Aki visszaadja a hitemet a déli harangszóba, aki megtanít
 7730    1|                     első lámpavilág feltűnik a városban... Aki megszoktatja
 7731    1|                      hűséges olvasója legyek a kalendáriumnak, és el ne
 7732    1|                  tévesszem se az Andrást, se a Miklóst. Akinek a kedvéért
 7733    1|                Andrást, se a Miklóst. Akinek a kedvéért recsegéssé válik
 7734    1|                    kedvéért recsegéssé válik a hangunk, mint a csizmánk
 7735    1|             recsegéssé válik a hangunk, mint a csizmánk sarka alatt az
 7736    1|                 sarka alatt az első jég. Aki a pincehideg boroskancsót
 7737    1|                    szóval teszi elibénk. Aki a besavanyított káposztafejek
 7738    1|            besavanyított káposztafejek közül a hordóból a legnagyobbat
 7739    1|               káposztafejek közül a hordóból a legnagyobbat válogatja ki
 7740    1|                    legnagyobbat válogatja ki a kedvünkért. Aki az igazi
 7741    1|                       turbékolva, megadással a ködmönös nő.~- No, nem bánom,
 7742    1|                         No, nem bánom, tegye a fejemre a pirospapucsos
 7743    1|                   nem bánom, tegye a fejemre a pirospapucsos lábát. Régen
 7744    1|                                              A PARADICSOMFOLT~Korántsem
 7745    1|                   mert elérkezett volt ahhoz a korhoz, amikor a férfiak
 7746    1|                  volt ahhoz a korhoz, amikor a férfiak minden esztendőben
 7747    1|                  lesznek egy-egy évgyűrűvel, a vaskos anekdotákat, tenyerestalpas
 7748    1|                      tenyerestalpas nőket és a zsíros koncokat kedvelik.
 7749    1|                      férfi volt, mint azokat a férfiakat képzeljük, akik
 7750    1|                    férfiakat képzeljük, akik a jégszürke hajjal és tapasztalt
 7751    1|                     bármikor készek meghalni a szerelemért a regényekben
 7752    1|                készek meghalni a szerelemért a regényekben és a színpadon.
 7753    1|                 szerelemért a regényekben és a színpadon. Még mindig illik
 7754    1|               színpadon. Még mindig illik rá a régi mondás, csak addig
 7755    1|                    ér az ember valamit, amíg a szülője él - Szindbádnak
 7756    1|                     ideig, mert padra tették a csizmáját. (Nem volt annak
 7757    1|                 református formája sem, mint a Tiszából kifogott holttesteken
 7758    1|                       hogy nincs szebb dolog a hűségnél, becsületnél, kitartásnál.
 7759    1|                  darab ideig ottfelejtkezett a fiatal mesemondó mellett,
 7760    1|                      is, amott is várnak reá a világban - őszi tájakon
 7761    1|                   miatta elgondolkozó szemek a lappangva szálldosó varjakat;
 7762    1|                      meg az unatkozó házőrző a holdvilágot, mert más nem
 7763    1|             szüretkor ízes fürtök, amelyeket a legdrágább kéz szakít le
 7764    1|                 szakít le számára, és várják a pohárköszöntők, amelyeket
 7765    1|             amelyeket hű barátok mondanak el a mindig bánatosnak látszó
 7766    1|                     látszó cimborának. Várja a tiszavirágos folyamban a
 7767    1|                     a tiszavirágos folyamban a hosszú orrú kecsege, és
 7768    1|                      megválni, amikor elment a torony környékéről.~Tehát
 7769    1|                  többé sohasem hallunk róla. A Tisza mellé érkezett egy
 7770    1|             macskafejű köveken sem perdül ki a nők lába, ellenben jó dolga
 7771    1|                  lába, ellenben jó dolga van a cipőkereskedőknek, mert
 7772    1|                      cipőkereskedőknek, mert a nők versenyeznek abban,
 7773    1|                     abban, hogy kinek legyen a legszebb lába a városkában.~-
 7774    1|                 kinek legyen a legszebb lába a városkában.~- No, jó leszek
 7775    1|                   jövendő állása felől törné a fejét.~A férfibarátaival
 7776    1|                  állása felől törné a fejét.~A férfibarátaival hamar végzett.
 7777    1|               naphosszat azon mulatnak, hogy a nyugalmazott alezredes új
 7778    1|          nyugalmazott alezredes új kalapját (a másodikat ez életben) eldugdosták
 7779    1|             eldugdosták vagy sétapálca végén a levegőbe forgatták, amiért
 7780    1|                   levegőbe forgatták, amiért a nyugalmazott katonatiszt
 7781    1|                      más szenzáció nem akadt a városkában, Szindbád tehát
 7782    1|                 bűvkörébe jutott.~Ki volt ez a Malvin?~Nem tartozott sem
 7783    1|                    Malvin?~Nem tartozott sem a felvéghez, ahol a rőzsét
 7784    1|              tartozott sem a felvéghez, ahol a rőzsét hordják hátukon az
 7785    1|             asszonyok, sem az alvéghez, ahol a nagy protestáns imakönyvet
 7786    1|                protestáns imakönyvet cipelik a hónuk alatt.~Sőt korra nézve
 7787    1|                   sem volt idősebb, minthogy a második ingen kívül, amelyet
 7788    1|                  harmincéves korukban kapnak a nők, még más ing kellett
 7789    1|            Szindbádtól:~- Talán megint azzal a mesével jön, uracskám, a
 7790    1|                     a mesével jön, uracskám, a városba, hogy itt boldogtalansága
 7791    1|                  hajolt az ablakon, amelyben a helyi szokás szerint Szindbád
 7792    1|                fogadta.~Az akácokról hullott a levél, sárga ló búsan állott
 7793    1|               hazugságokat zizegve sugdostak a vén esőcsatornának. Szindbád
 7794    1|                      felsóhajtott, mint akár a múlt időkben:~- Semmi különösebb
 7795    1|                     színdarabot néztem végig a páholyokból, holott ő csak
 7796    1|                      érett paradicsom feküdt a kertben, olyan nagy kosarakban,
 7797    1|                    kosarakban, mintha Malvin a piac összes kofáinak komaasszonya
 7798    1|              udvarhátterében hordókat mostak a közelgő szürethez. A hordók
 7799    1|                  mostak a közelgő szürethez. A hordók kotyogtak, pufogtak,
 7800    1|                 fordult, Szindbádra szegezte a szemét, és áhítatosan ejtegette
 7801    1|                      áhítatosan ejtegette ki a szavakat:~- Pedig tiszta
 7802    1|                 beszéltek annak idején erről a szerelemről a mi vidékünkön
 7803    1|                   idején erről a szerelemről a mi vidékünkön is. Őnagysága
 7804    1|                  visszaküldött írójának erre a vidékre, ami azt jelentette,
 7805    1|                    is jól megtanították írni a növendékeket.~A szekér,
 7806    1|           megtanították írni a növendékeket.~A szekér, amely ebben a percben
 7807    1|          növendékeket.~A szekér, amely ebben a percben az udvarra befordult,
 7808    1|                   gazdasszony hírében állott a városkában, csak úgy odavetőleg
 7809    1|                   csak úgy odavetőleg mondta a kocsisnak:~- Oda rakjátok
 7810    1|                     sarkába.~Aztán folytatta a szót, amint szürke, kiösmerhetetlen
 7811    1|                     leánykorom óta.~- Napló? A mai világban? - kérdezte
 7812    1|                     igaz volna, hogy ezekben a naplójegyzetekben itt-ott
 7813    1|               háziasszonyos pillantása, hogy a vályoglábú szolgáló az udvar
 7814    1|                    szolgáló az udvar végében a szomszédos mindenessel kezd
 7815    1|                felkiáltott:~- Rozi, megtépem a kontyod.~Majd az ablak előtt
 7816    1|                     az ablak mellől. Valahol a szobában egy kulcs kattant,
 7817    1|                     tért vissza. Felnyitotta a kellő helyet, és folyamatosan
 7818    1|                vasárnap, de majális sem volt a városban. Néhány szeplő
 7819    1|                      szeplő van az orrán, de a nyakán is, ami határozottan
 7820    1|                       mert észrevettem, hogy a fehér mellénye felső részén
 7821    1|      paradicsommártástól eredő folt van. Ezt a foltot néztem egész idő
 7822    1|                  hogy már hányszor csalódott a nőkben, mennyit szenvedett
 7823    1|                   éppen öngyilkosságon töröm a fejem, ha nem akad egy drága
 7824    1|                    ha nem akad egy drága kéz a városban, amely megmentse
 7825    1|                      Szindbád azt felelte: - A legdrágább, a legjobb nőnél
 7826    1|                     felelte: - A legdrágább, a legjobb nőnél a városban.
 7827    1|                  legdrágább, a legjobb nőnél a városban. Mire én azt feleltem
 7828    1|                      azt feleltem neki, hogy a nő lehet a legdrágább, de
 7829    1|               feleltem neki, hogy a nő lehet a legdrágább, de úgy látszik,
 7830    1|                   bizonyos bolondságokra, de a férfiak idő jöttével rendszerint
 7831    1|                  rendszerint megkomolyodnak.~A Napló halkan összecsapódott
 7832    1|            összecsapódott Malvin kezében, és a hamuszürke szem most már
 7833    1|                    most már jóságosan nézett a Szindbád szomorú arcába.~-
 7834    1|                                              A VENDÉGLÁTÁS~Élt egy özvegyasszony
 7835    1|                    ismeretség fűzte, úgyhogy a végzet kiszámíthatatlanságából
 7836    1|                     lett, Szindbád megjelent a városkában, hogy a megboldogult
 7837    1|                 megjelent a városkában, hogy a megboldogult hátrahagyott
 7838    1|                 látszott lenni.~- Ebben járt a megboldogult a vásárokra,
 7839    1|                    Ebben járt a megboldogult a vásárokra, és mindig sok
 7840    1|                mindig sok bankót hozott haza a zsebében - mondta az özvegy,
 7841    1|                 kedvet csináljon Szindbádnak a kabáthoz.~Szindbád a kabátban
 7842    1|             Szindbádnak a kabáthoz.~Szindbád a kabátban elölről-hátulról
 7843    1|                  nézegette magát, kipróbálta a szarvasagancsból való gombokat,
 7844    1|              szarvasagancsból való gombokat, a zsebekbe mélyesztette kezét,
 7845    1|          mélyesztette kezét, pár lépést tett a tükör előtt.~- Mintha csak
 7846    1|                   tükör előtt.~- Mintha csak a szegény uramat látnám! -
 7847    1|                     fel Ibolyka. - Hátha még a bajuszát is kipederné, mint
 7848    1|                       mint ő szokta!~Ibolyka a sárga felöltőben a javában
 7849    1|                   Ibolyka a sárga felöltőben a javában álló szüretre is
 7850    1|                    nem árt egy kis édes must a sok fanyarság után - sóhajtott
 7851    1|                      sóhajtott fel Szindbád. A kocsi kerekei úgy pörögtek
 7852    1|                   kocsi kerekei úgy pörögtek a szőlőshegy lábánál, mintha
 7853    1|            szőlőshegy lábánál, mintha azokat a rakétákat utánoznák, amelyek
 7854    1|               amelyek majd estére kavarognak a magosban. A zöld kapu a
 7855    1|                estére kavarognak a magosban. A zöld kapu a szüret tiszteletére
 7856    1|                      a magosban. A zöld kapu a szüret tiszteletére újonnan
 7857    1|                    újonnan volt festve, hogy a vendég örömmel nyisson be.
 7858    1|          mélyedésében, barackfa tuskói alatt a venyige keserű füstje, életvidámító
 7859    1|                 felejtve minden bánat, amely a földön volt idáig. A szőlőszedő
 7860    1|                   amely a földön volt idáig. A szőlőszedő lányok kövéren
 7861    1|                     lányok kövéren guggoltak a levéllombok alatt, mintha
 7862    1|             levéllombok alatt, mintha azokat a nőket példáznák, akiktől
 7863    1|                  Szindbád lázas érdeklődését a szedőlányok iránt.~- Tolvajok
 7864    1|                  mind, lelkem. Kicsipegetnék a legszebb szemeket a fürtből,
 7865    1|            Kicsipegetnék a legszebb szemeket a fürtből, ha ki nem fognék
 7866    1|                    búcsúpillantásokat vetett a szőlőillatú menyecskék felé,
 7867    1|                  hogy velük együtt szedhesse a fürtöket. Egy karót vett
 7868    1|               fürtöket. Egy karót vett tehát a kezébe, és a tüzet piszkálta,
 7869    1|                      vett tehát a kezébe, és a tüzet piszkálta, mintha
 7870    1|                   piszkálta, mintha ez volna a legfőbb gondja a világon.
 7871    1|                    ez volna a legfőbb gondja a világon. De egyszerre feleszmélt,
 7872    1|                    illata szálldosott feléje a szomszédos szőlőből. Csakhamar
 7873    1|                 Csakhamar fel is fedezte azt a formás asszonyságot, aki
 7874    1|                     formás asszonyságot, aki a szomszédban a pecsenyét
 7875    1|              asszonyságot, aki a szomszédban a pecsenyét forgatta, és közben
 7876    1|               forgatta, és közben úgy hajolt a tűz fölé, mintha szerelmes
 7877    1|                     pillantását, így szólott a lovaghoz:~- Az idén nagyon
 7878    1|                        Az idén nagyon döglik a disznó, azért sütnek mindenütt
 7879    1|                      mindenütt lacipecsenyét a szőlőkben. Mi majd roston
 7880    1|                    többé epedő pillantásokat a pecsenyés asszonyság felé,
 7881    1|                      új látnivaló kötötte le a figyelmét. Fiatal kisasszonyok
 7882    1|                   Szindbád talpra állott, és a kisasszonyok közé keveredett.
 7883    1|               keveredett. Már javában hányta a bukfencet a boglyában, miközben
 7884    1|                   javában hányta a bukfencet a boglyában, miközben valami
 7885    1|                 megkacagtatta, megvisongatta a hancúrozó leányokat, amikor
 7886    1|                    leányokat, amikor Ibolyka a helyszínére érkezett, és
 7887    1|                      hittem, hogy már benőtt a fejelágya vén ember létére.~-
 7888    1|                fejelágya vén ember létére.~- A bácsi meghúzta a hajamat -
 7889    1|                   létére.~- A bácsi meghúzta a hajamat - jelentkezett egy
 7890    1|              mormogta:~- Szüret van, vagy mi a szösz.~De szégyenkezve lecsúszott
 7891    1|                      szégyenkezve lecsúszott a szénaboglyáról, és elkullogott
 7892    1|                      ki neki. Az irány pedig a présház felé vezetett, ahol
 7893    1|                 vendég várakozott az asztal. A poharakba szakértő kéz vegyítette
 7894    1|                      szakértő kéz vegyítette a mustot az óborral. Az eresz
 7895    1|                lapjain utoljára csillant meg a hunyó napsugár. A közeli
 7896    1|               csillant meg a hunyó napsugár. A közeli Bükk-hegység őszi
 7897    1|            gyászruhában, elnémulva merengett a szüreti táj felett, mintha
 7898    1|                       és úgy sürgött-forgott a tűzrakás és a présház körül,
 7899    1|                sürgött-forgott a tűzrakás és a présház körül, mintha azt
 7900    1|                Ibolyka nagyapja fogadós volt a városkában, nyilván itt
 7901    1|                    gyermekkorában az asszony a szíves vendéglátás különböző
 7902    1|              vendéglátás különböző fogásait. A csirkecombokat oly gondosan
 7903    1|         csirkecombokat oly gondosan forgatta a roston, mintha gyermekei
 7904    1|                      még életében nem evett. A kasokból a legépebb fürtöket
 7905    1|               életében nem evett. A kasokból a legépebb fürtöket válogatta
 7906    1|                 asszonyságot úgy megfuttatta a présház körül, mintha nem
 7907    1|               Szindbád csak nézte, nézte azt a repkedő fehér kötényt a
 7908    1|                      a repkedő fehér kötényt a tűz körül, amelynek környékén
 7909    1|                 előtt alkonyattal állott meg a postakocsi az utazókkal,
 7910    1|                  postakocsi az utazókkal, és a konyhában már nagy piros
 7911    1|                  piros láng emelkedett, mint a beteg ember előtt a jó egészség
 7912    1|                     mint a beteg ember előtt a jó egészség képe. Kövér
 7913    1|                    ízén át újra virulni kezd a koplalásban hervadó gyomor.
 7914    1|                ablakon át néz be az ebédlőbe a piros napsugár. Szentkép
 7915    1|                 piros napsugár. Szentkép van a falon, amely áldólag tekint
 7916    1|                      amely áldólag tekint le a falatozó utazó felé, úgyhogy
 7917    1|           bensőségesebb felköszöntőt rebegni a fogadó pátrónusa felé. Majd
 7918    1|                    szolgálóleány viszi előre a gyertyát a kanyargós grádicson,
 7919    1|         szolgálóleány viszi előre a gyertyát a kanyargós grádicson, ahol
 7920    1|                    ahol kellemetes ágy várja a fáradt utazót, hogy abban
 7921    1|               Ibolyka darab időre abbahagyta a pecsenyeforgatást.~Elámulva
 7922    1|                ördögbe menne? Nem jó tán itt a szüret, nem eresztett elég
 7923    1|                     nem eresztett elég bőven a hegy, nem kísérte el idáig
 7924    1|                 derekú tornyok felé nyargalt a Kárpátok között.~- Mit ér,
 7925    1|                     újra elmondhatnám azokat a bevált szép szavakat, amelyeket
 7926    1|                     szép szavakat, amelyeket a nők állítólag életök végéig
 7927    1|                   mennyi sütés szükséges még a jóízűségéhez. A villa két
 7928    1|                szükséges még a jóízűségéhez. A villa két ága között fürkésző
 7929    1|                     felelet helyett elővette a kávédarálót, és két térde
 7930    1|                     Szindbád. Hazudjon, amíg a csirke megsül, és ezt a
 7931    1|                      a csirke megsül, és ezt a kávét megdarálom.~- Szerelem -
 7932    1|              Szerelem - kezdte Szindbád azon a régi szélhámos hangon, amelynek
 7933    1|                    az emberek eszébe, de nem a nőkébe, akik ezeket a hangokat
 7934    1|                    nem a nőkébe, akik ezeket a hangokat meghallgatják.~-
 7935    1|                      lágyan tremolázva, hogy a hallgató azt hihette volna,
 7936    1|          végrehajtása végett jött éppen ebbe a városba, ahol majd egy sírkeresztre
 7937    1|                   egyszer Szindbád, miközben a kávédaráló halkan pörgött,
 7938    1|                  duruzsolt, döngicsélt, mint a szép, nyugodalmas, hosszú
 7939    1|                    hosszú élet hangja, amely a csendesen parázsló baracktuskók
 7940    1|                 csendben élünk" - mondogatta a kávédaráló, amíg hirtelen
 7941    1|             állították volna meg.~Az asszony a tűzhöz lépett, és villájára
 7942    1|             csirkecombot.~- Majdnem odaégett a huncut! - mondá, és vidáman
 7943    1|                    ÉR AZ EMBER VALAMIT,~AMÍG A SZÜLEJE ÉL~Szindbád, ez
 7944    1|                      SZÜLEJE ÉL~Szindbád, ez a nevezetes kalandor, azon
 7945    1|                     nevezetes kalandor, azon a napon, mikor a haja olyan
 7946    1|                kalandor, azon a napon, mikor a haja olyan fehér lett, mint
 7947    1|                  Csakhogy itt vagy! - mondta a kis fazékhoz hasonlatos
 7948    1|                    kormos volt, mert folyton a tűznél kellett állongania,
 7949    1|                      Csakhogy eszedbe jutott a főztem! - ismételgette lelkendezve,
 7950    1|               lelkendezve, amint megint csak a tűzhöz igyekezett, mint
 7951    1|                     gyerekét megpillantotta.~A jégmadár-fejű, régi fényképalbumból
 7952    1|                     elérzékenyülve nézegette a szobában fel és alá mozgolódó
 7953    1|                   hogy kártyát szokott vetni a parasztoknak - kezdte egy
 7954    1|                   valamely jó tanácsot adni.~A kis fazék nevetve pöfögött,
 7955    1|                      pöfögött, mintha örülne a lángnak, amely ismét bekormozza:~-
 7956    1|                 amely ismét bekormozza:~- Ó, a vetőkártya csak amolyan
 7957    1|                  parasztoknak való mulatság. A füveim, a teáim sokkal többet
 7958    1|                     való mulatság. A füveim, a teáim sokkal többet érnek,
 7959    1|               próbálom ki előbb. Nem fáj tán a gyomrod? Nem hasogat a lábad?~-
 7960    1|                   tán a gyomrod? Nem hasogat a lábad?~- A szívem - felelt
 7961    1|                       Nem hasogat a lábad?~- A szívem - felelt egyszerűen
 7962    1|              szívbajban halt meg. Ismerem... A Vág-folyó partján feküdt
 7963    1|              halászkunyhó eresze alatt, amíg a komp a túlsó partra járt-kelt.
 7964    1|                    eresze alatt, amíg a komp a túlsó partra járt-kelt.
 7965    1|                      jutott eszébe elindulni a vásárosokkal. Csak mindig
 7966    1|                  nézett az elmúló habokra és a halakra, amelyek a beteg
 7967    1|                habokra és a halakra, amelyek a beteg ember kedvéért néha
 7968    1|                 ember kedvéért néha kidugták a fejüket a folyóból.~- A
 7969    1|                      néha kidugták a fejüket a folyóból.~- A szívem - ismételte
 7970    1|                      a fejüket a folyóból.~- A szívem - ismételte Szindbád,
 7971    1|                      makacs természetű volt.~A kis fazék már javában kormosodott.
 7972    1|                      képzeletében már érezte a gyermekkori levesek illatát -
 7973    1|                    amelyek úgy meggyógyítják a vért, mintha újonnan kezdődne
 7974    1|                  Nagyon egyszerű dolog ez... A vér felszed magával bizonyos
 7975    1|          asszonycsókokból. Nem akarnál ebből a teából inni?~- Ó, jaj nekem! -
 7976    1|                      és leesik az eperfáról.~A kis fazék a tűzhelyen abbahagyta
 7977    1|                    az eperfáról.~A kis fazék a tűzhelyen abbahagyta a pöfögést,
 7978    1|                 fazék a tűzhelyen abbahagyta a pöfögést, és csodálkozva
 7979    1|                      abból orvossággal, mint a madár a fiát. Nagyon rossz
 7980    1|                    orvossággal, mint a madár a fiát. Nagyon rossz volt
 7981    1|                Annának. Kétfelé fonta szárba a haját, amelyet alig fogott
 7982    1|                   haját, amelyet alig fogott a fésű. Nem is tudott egyedül
 7983    1|                   tudott egyedül fésülködni, a szobalánya fésülte, és ilyenkor
 7984    1|                      mindenféléket sugdosott a fülébe.~- Milyen színe volt
 7985    1|                  fülébe.~- Milyen színe volt a papucsának? - kérdezte darab
 7986    1|                     kérdezte darab idő múlva a kis fazék.~- Lángpiros volt,
 7987    1|                  fazék.~- Lángpiros volt, és a sarka nem volt soha elferdülve,
 7988    1|                  akármilyen hosszúra nyúlott a tél és az otthonülés.~-
 7989    1|                     mint az esti szél, amely a falevelek között bogarászik.
 7990    1|                  angyalokkal - pöffent közbe a kis fazék.~Szindbád olyan
 7991    1|                 Szindbád olyan izgatott lett a gyermekkori zsámolyon, hogy
 7992    1|                zsámolyon, hogy körülnyargalt a zsámollyal a szobában. Az
 7993    1|                   körülnyargalt a zsámollyal a szobában. Az otthonszőtt
 7994    1|                      szőnyegek nagyot néztek a lovagló hosszú lábakra,
 7995    1|                      az arcképek előredőltek a falon, régi székek ijedten
 7996    1|                    székek ijedten tértek ki, a gömbölyű ebédlőasztal csaknem
 7997    1|              ebédlőasztal csaknem kimenekült a szobából, csak a kormos
 7998    1|                  kimenekült a szobából, csak a kormos kis fazék rotyogott
 7999    1|                   fazék rotyogott egykedvűen a tűzhelyen.~- Majd megvizsgálom
 8000    1|               tűzhelyen.~- Majd megvizsgálom a szíved verését, mert úgy