Part

 8501    1|                    bízhatom a cselédre, mert a segéd azt ír be a könyvbe,
 8502    1|                       mert a segéd azt ír be a könyvbe, amit akar. Annak
 8503    1|                    még nem szabad szóbaállni a férfiakkal.~Szindbád fia
 8504    1|                     megtanult, hogy nem kell a nők minden szavára feleletet
 8505    1|                 feleletet adni. (És talán ez a pillanatnyi hallgatás volt
 8506    1|           pillanatnyi hallgatás volt okozója a későbbi eseményeknek...)~
 8507    1|                udvarról, amelyhez segítettek a kutyák, tyúkok, kakasok.
 8508    1|                     kutyák, tyúkok, kakasok. A tarka macska befutott a
 8509    1|                      A tarka macska befutott a konyhára, mintha panaszt
 8510    1|                Kisietett az udvarra, ahonnan a zavarodottan nevetgélő Szindbáddal
 8511    1|                        Hiszen már ismerhetné a természetemet! - hallatszott
 8512    1|                hangja. - Szeretek körülnézni a ház körül, ahol megszállok...~-
 8513    1|                      merre menekülni - mondá a kis fazéknak Vénusz, és
 8514    1|               megismerkedni az új borjakkal, a piros szemű kis csikókkal,
 8515    1|                      csikókkal, lecsalogatom a gólyát a fészkéből, és barátságot
 8516    1|             csikókkal, lecsalogatom a gólyát a fészkéből, és barátságot
 8517    1|                  hagyma, retek, miegymás van a kertben, hogy a salátabokrokról
 8518    1|                 miegymás van a kertben, hogy a salátabokrokról ne beszéljek.
 8519    1|                     az idén, Vénusz.~Ezeknek a bókoknak hallatára valamiképpen
 8520    1|                      valamiképpen megenyhült a fogadósné, de a kis fazékkal
 8521    1|                   megenyhült a fogadósné, de a kis fazékkal azért közölte
 8522    1|                 csendes elhatározását:~- Azt a sáros lábú nőszemélyt nyomban
 8523    1|                   nőszemélyt nyomban kilököm a házból, ahogy más akad helyébe.~
 8524    1|                 folytatta:~- Hol vannak azok a zeneszerzők, akik mindenféle
 8525    1|               dolgokat kottára szednek, csak a zöldségeskert szimfóniáját
 8526    1|                     Milyen dalt lehetne írni a sárga lepkéről, amely legelsőnek
 8527    1|                     legelsőnek bátorkodik ki a világba, és olyan bizonytalanul
 8528    1|                      bizonytalanul repdes el a kert felett, mint első bálján
 8529    1|                     felett, mint első bálján a leányka! Mily muzsikát lehetne
 8530    1|                  leereszkednek, hagy megütik a kertész csodálkozó kalapját;
 8531    1|                   feljebb emelkednek, mintha a kipattanó rügyek, az első
 8532    1|                 szerelem emeli fel az embert a földről...~- Te lator -
 8533    1|                      Te lator - mondá Vénusz a kis fazéknak. - Mit érdemel
 8534    1|     mézeskalács-szívekről való verseket mond a szolgálónak?~- És a tavasz
 8535    1|                     mond a szolgálónak?~- És a tavasz füveiről milyen dalt
 8536    1|                  dalt lehetne írni! Bolondok a férfiak, amikor a tavasz
 8537    1|                   Bolondok a férfiak, amikor a tavasz első fűszálacskái
 8538    1|                     szívük fölött.~- Mutassa a bugyellárisát! - kiáltott
 8539    1|                 hirtelen Vénusz, és lecsapta a főzőkanalat.~Szindbád hamiskodva
 8540    1|              Szindbád hamiskodva csippentett a fia felé, mire Vénusz hirtelen
 8541    1|              féltékenységgel karon fogta, és a szoba felé tuszkolta.~-
 8542    1|               miattam, fiam - mondá Szindbád a küszöbön megállva. - Mostohád
 8543    1|                küszöbön megállva. - Mostohád a levéltárcámban már nem talál
 8544    1|                  koszorúcskát. Ajánlom, dobd a tűzre, ha ilyesmi volna
 8545    1|                       őrmester, és végezzünk a motozással.~A konyha tűzhelyén
 8546    1|                      végezzünk a motozással.~A konyha tűzhelyén éppen az
 8547    1|                    konyha tűzhelyén éppen az a nedves akácfatuskó kezdett
 8548    1|                     lesz kellő mulattatására a különböző fazekaknak és
 8549    1|                     után az ember. - Odabent a szobában, ahol a birsalma
 8550    1|                     Odabent a szobában, ahol a birsalma és befőtt szaga
 8551    1|                      befőtt szaga volt, mint a fogadósnék legbelsőbb szobájában
 8552    1|                    szobájában szokott lenni: a falról mindenféle olyan
 8553    1|                      tekingettek alá, mintha a lakó valamely tönkrement
 8554    1|                 raktárát megvásárolta volna; a szekrények csukva voltak,
 8555    1|                holttetemeit őrizgessék, mint a legtöbb vidéki fogadóban,
 8556    1|                       hanem csak azért, mert a fogadósnénak kulcskarikája
 8557    1|                     kulcsnak.~- Miért rontja a fiát, maga hétországra való
 8558    1|                felelte ásítva Szindbád. - Én a szemléltető oktatásnak vagyok
 8559    1|                szemléltető oktatásnak vagyok a híve, mert tudom, hogy fiatalembernek
 8560    1|                      akar neki megmutatni?~- A világot, a nőket... Magukat.
 8561    1|                     megmutatni?~- A világot, a nőket... Magukat. Akiktől
 8562    1|                  kaptam, hogy csaknem ráment a fél lábam.~Vénusz elég bátor
 8563    1|                    fogadósné létére nem félt a betyároktól sem, ezért Szindbád
 8564    1|                   meg:~- Maga taníthatja azt a fiút, amire akarja, mégis
 8565    1|                    éppen azt akarom tenni.~- A szolgálóval, a hajszálakkal,
 8566    1|                      tenni.~- A szolgálóval, a hajszálakkal, a beszédeivel?...~-
 8567    1|                 szolgálóval, a hajszálakkal, a beszédeivel?...~- Nem -
 8568    1|                    Bizonyos, beleszeret majd a maga leányába, hiába keresztelte
 8569    1|                  leányába, hiába keresztelte a szegény gyermeket az Orsolya
 8570    1|                   mint egy késpenge:~- És ha a leányom is beleszeretne?~-
 8571    1|                   jobb. Orsolya is megismeri a csalódást.~De hát amíg az "
 8572    1|                     az "öregek" beszélgetnek a fiatalok sorsáról: ezalatt
 8573    1|                   fiatalok sorsáról: ezalatt a sors elintézi a maga dolgait,
 8574    1|                      ezalatt a sors elintézi a maga dolgait, anélkül, hogy
 8575    1|                  dolgait, anélkül, hogy akár a bölcs Szindbád, akár a mindentudó
 8576    1|                  akár a bölcs Szindbád, akár a mindentudó fogadósné tanácsaira
 8577    1|              fogadósné tanácsaira hallgatna.~A faluból megérkezett Orsolya...
 8578    1|                  dukál, akinek anyját valaha a betyárok is felkeresték.
 8579    1|            rövidebbet, mint amilyen hosszúra a szarkaláb szára megnől,
 8580    1|                    volna. Virágozni látszott a haja, mint tavaszkor a Tisza.
 8581    1|              látszott a haja, mint tavaszkor a Tisza. Az orrcimpája mozgékony
 8582    1|                   ismerkedett meg lovasával. A száján még a hivő mosoly,
 8583    1|                      lovasával. A száján még a hivő mosoly, mellyel a falusi
 8584    1|                   még a hivő mosoly, mellyel a falusi fonók, tollfosztókák
 8585    1|                     mesemondásait hallgatta. A szemét talán az imént találta
 8586    1|                 másféle jegyet keresett ezen a leányarcon. Az Ikrek ölelkező
 8587    1|                     az egyik ikertestvérnek (a balfelőlinek) szomorú mesemondás
 8588    1|                   egész életében mindig csak a ház előtti nagy nyárfa panaszkodását
 8589    1|         panaszkodását hallgatta volna; - míg a másik ikertestvér (a jobbfelőli)
 8590    1|                     míg a másik ikertestvér (a jobbfelőli) olyan betyáros
 8591    1|                    egyéb legények törölgetik a nadrágszárukhoz a kezüket.
 8592    1|                 törölgetik a nadrágszárukhoz a kezüket. Ez a jobbfelőli
 8593    1|                nadrágszárukhoz a kezüket. Ez a jobbfelőli arc volt az anyja,
 8594    1|                jobbfelőli arc volt az anyja, a Vénusz asszony arca... míg
 8595    1|                   Vénusz asszony arca... míg a balfelőli, a szomorkás,
 8596    1|                     arca... míg a balfelőli, a szomorkás, talán éppen Szindbádé.~-
 8597    1|               kérdezte Orsolya Szindbád fiát a kancsalító szemével tetőtől
 8598    1|                    Szindbád fia, és elkapván a leányt, egy-egy csókot nyomott
 8599    1|                   dulakodás nélkül. Legurult a kis fazék a tűzhelyről,
 8600    1|                 nélkül. Legurult a kis fazék a tűzhelyről, és mint egy
 8601    1|                     elbujdosott egy sarokba. A gyúródeszka és a gyúrófa
 8602    1|                    sarokba. A gyúródeszka és a gyúrófa ingadozni kezdett
 8603    1|                    gyúrófa ingadozni kezdett a falon. Egy földre hullott
 8604    1|                 Vénusz félrecsapott konttyal a konyhába léptet. Az ajtót
 8605    1|               rendcsinálás okából. Talán már a száján is volt az ilyenkor
 8606    1|                      káromkodás... De, amint a két kipirult fiatalt meglátta
 8607    1|                felejtettem kérdezni, hogy mi a kedvenc étele? Mit szokott
 8608    1|                      múlva tudta rendbehozni a hangját, hogy az szigorú
 8609    1|                      az szigorú legyen, mint a tormareszelőé:~- Orsolya,
 8610    1|                Orsolya, takarodj ágyat húzni a vendégeknek!~- Én majd segítek -
 8611    1|                 között atyjától tapasztalta.~A fiatalságra tehát a fogadósné
 8612    1|             tapasztalta.~A fiatalságra tehát a fogadósné vigyázott, hogy
 8613    1|                  jólesett látnia, hogy annak a férfinak (akit valaha legjobban
 8614    1|              legjobban szeretett az életben) a fia: milyen mézeskalács-arccal
 8615    1|                    csak szeressék egymást. - A nők az ilyen dolgokban engedékenyek.~
 8616    1|                  szolgálati ideje letelt úgy a fogadósné, mint a szolgálója
 8617    1|                 letelt úgy a fogadósné, mint a szolgálója körül. Vándor
 8618    1|                    cigánylány nem akadt ezen a tájon. Nyugtalankodni kezdett,
 8619    1|             mehetnékje támadt, pedig Vénusz, a megenyhült, már akkor sem
 8620    1|                   szemrehányást neki, amikor a padlásra éppen akkor ment
 8621    1|                  ment fel körülnézni, amikor a piros lábú szolgáló is ott
 8622    1|                     szolgáló is ott időzött. A fogadósné elbágyadt a fiatalok
 8623    1|               időzött. A fogadósné elbágyadt a fiatalok szerelmétől...~-
 8624    1|                 amikor kevés paprikát talált a pörköltben. - Kifelé áll
 8625    1|                     pörköltben. - Kifelé áll a szekerünk rúdja.~Vénusz
 8626    1|                     boldogtalanná tett eddig a világon. Most a szegény
 8627    1|                   tett eddig a világon. Most a szegény fián folytatja.
 8628    1|                      kísértetté váljon ebben a házban, mint egykor maga
 8629    1|                       hogyan szereti egymást a két gyerek?~Szindbád legyintett:~-
 8630    1|                     se halt meg szerelemből. A mi életünk, férfiaké, végre
 8631    1|               életünk, férfiaké, végre akkor a legnyugodtabb, amikor kísértetekké
 8632    1|                 amikor kísértetekké váltunk.~A fogadósné olyam elképedve
 8633    1|                 rózsakaró. Eltorzult az arca a dühtől:~- Hát nincs magában
 8634    1|                  magában egy csöpp érzés sem a gyermekei iránt?~- Nincs -
 8635    1|                     légy átkozott! - tört ki a fogadósnéból mind az a sok
 8636    1|                    ki a fogadósnéból mind az a sok keserűség, amelyet évtizedek
 8637    1|                     Tudd meg, te cudar, hogy a szolgáló holdfeljövetelkor
 8638    1|              holdfeljövetelkor felköti magát a kamrában.~Szindbád a tenyerébe
 8639    1|                   magát a kamrában.~Szindbád a tenyerébe nézett:~- Nem
 8640    1|                      Fiát maga mellé ültette a szekérbe, és egész úton
 8641    1|                     egész úton úgy rázogatta a lábát, mint az őszi szél
 8642    1|                      szél nem hagyja békében a faleveleket.~- Miért nem
 8643    1|                   udvaroltál néha egy kicsit a vénasszonynak is? - kérdezte
 8644    1|                     amikor már messze voltak a fogadótól.~[1925]~ ~
 8645    1|            gyóntatószékeinél könnyebben megy a gyónás, mert nagy vigasztalásunkra
 8646    1|                      szolgál már az is, hogy a gyóntatószékhez vezető úton,
 8647    1|           megkönnyebbülésünkre szolgál, hogy a gyóntatószék rostélya olyan
 8648    1|                   sűrű, hogy nem ismerni fel a rostélyon át sem a fejedelmet,
 8649    1|               ismerni fel a rostélyon át sem a fejedelmet, sem az útszéli
 8650    1|                     rablót; nem ismerjük meg a dúsgazdag polgár arculatát,
 8651    1|                      arculatát, valamint nem a hamispénzverőét sem: - legfeljebb
 8652    1|                     hogy ki micsoda... Habár a bűnök között sincs olyan
 8653    1|                    meggörnyedt vállaltról és a térdeplő-zsámolyról, amelyet
 8654    1|                      hogy az le ne szakadjon a lelketrázó bűnbánat vonaglásai
 8655    1|               gyónták meg bűneiket - ahonnan a bűnbánat már olyan jól tudja
 8656    1|                     az utat az ég felé, mint a sas, amely az odvas toronyban
 8657    1|                 toronyban lakik, mert hiszen a sas erős szárnyaira van
 8658    1|                     szállításánál, nem pedig a galambokéra, amelyek a városi
 8659    1|                 pedig a galambokéra, amelyek a városi templomok párkányain
 8660    1|                     kolostorba megyünk tehát a húsvéti gyónás elvégzéséhez -
 8661    1|             határszélre megérkeztek, ahol az a bizonyos ódon kolostor kipillantgatott
 8662    1|                     kolostor kipillantgatott a hegyek közül, mint a hosszú
 8663    1|         kipillantgatott a hegyek közül, mint a hosszú útban halálosan elkeseredett
 8664    1|                  bizonyos menedéke, ahol már a fenyőfanagyságú kapustól
 8665    1|                  vagy kupa bort kaphatnak...~A poprádfelkai fiákeres, aki
 8666    1|                     hátú volt még, mint azok a régi kocsisok, akik a tátrai
 8667    1|                   azok a régi kocsisok, akik a tátrai fürdőhelyeket látogató
 8668    1|          panaszkodtak, hogy milyen nehéz oda a feljuthatás, holott ők maguk
 8669    1|                  életükben nem szállottak le a fiáker bakjáról... akik
 8670    1|                   akik csak azért hívták fel a pasasérok figyelmét a különböző
 8671    1|                    fel a pasasérok figyelmét a különböző vereshajú tornyokra,
 8672    1|                 vereshajú tornyokra, amelyek a távolból közeledni látszottak,
 8673    1|                     majd meg lehet igazítani a kocsi szerkezetében előforduló
 8674    1|                 előforduló rendetlenséget... A poprádfelkai fiákeres nagyot
 8675    1|              Szindbád egy gyalogútnál, amely a hegyoldalon át kanyarodott,
 8676    1|                    kanyarodott, megállította a hajtást.~- Maga csak menjen
 8677    1|                     menjen P.-be, álljon meg a cókmókkal annál a fogadónál,
 8678    1|                 álljon meg a cókmókkal annál a fogadónál, ahol két legkövérebb
 8679    1|                      két legkövérebb asszony a határszélen a kocsmárosné.
 8680    1|            legkövérebb asszony a határszélen a kocsmárosné. Mi majd gyalogszerrel
 8681    1|            gyalogszerrel megyünk, mint ahogy a búcsúsok szoktak. Ha meglát
 8682    1|                  búcsúsok szoktak. Ha meglát a toronyból a harangozó: legalább
 8683    1|               szoktak. Ha meglát a toronyból a harangozó: legalább eszébe
 8684    1|                     legalább eszébe jut neki a vers, amelyet harangjaival
 8685    1|                   jegyezd meg magadnak, hogy a harangozás nem olyan könnyű
 8686    1|                   könnyű dolog, amint mi itt a földön látjuk. A harangozónak
 8687    1|                      mi itt a földön látjuk. A harangozónak pontosan kell
 8688    1|                   több verset kell elmondani a haranggal, mint valamely
 8689    1|                      estén. Másképpen folyik a harangozás búcsúnapokon,
 8690    1|                    már mindenki részeg, csak a harangozónak kell józannak
 8691    1|              józannak lenni. És mást játszik a harang, például, a király
 8692    1|                   játszik a harang, például, a király nevenapján. Ezeket
 8693    1|                      is meg lehet állapítani a harangszó alapján, hogy
 8694    1|                     darab ideig vezette fiát a kolostor felé, hogy Szindbád
 8695    1|                  ilyenformán akar könnyíteni a lelkiismeretén. A kolostor
 8696    1|                 könnyíteni a lelkiismeretén. A kolostor bástyái előttük
 8697    1|                  sokat használt vetőkártyák. A bástyákról lengyel királyoly
 8698    1|                      könnyebben beszökhettek a mennyország kapuján. (Tavaszodott;
 8699    1|           mennyország kapuján. (Tavaszodott; a folyó alant sustorgott,
 8700    1|                 összegyülekezett volna benne a sok mesemondás a téli csend
 8701    1|                 volna benne a sok mesemondás a téli csend alatt - no, lesz
 8702    1|                      lesz majd mit hallgatni a tutajosoknak, horgászoknak,
 8703    1|                 horgászoknak, rákászoknak és a partokon bámészkodó nyájőrzőknek,
 8704    1|                       mire valóban beköszönt a tavasz. A nyárfa kérgének
 8705    1|                  valóban beköszönt a tavasz. A nyárfa kérgének még eszeágában
 8706    1|               tündökölni; megviseltek voltak a fák, mint akár a télvizet
 8707    1|                      voltak a fák, mint akár a télvizet járó bocskorok
 8708    1|                   télvizet járó bocskorok és a böjtölő emberek.) Szindbád
 8709    1|               böjtölő emberek.) Szindbád itt a kolostor közelében, egy
 8710    1|             kápolnánál egy pillantást vetett a kápolna belsejébe, ahol
 8711    1|                      mégse léphetem át ennek a kolostornak a küszöbét mondta
 8712    1|              léphetem át ennek a kolostornak a küszöbét mondta a fiának. -
 8713    1|                kolostornak a küszöbét mondta a fiának. - Valamikor, ártatlan
 8714    1|                   gyermek koromban idejártam a papok iskolájába. Mit szólna
 8715    1|                  páter Göbi, ha éppen ő ülne a gyóntatószékben, ha mellette
 8716    1|                   Majd inkább megpróbálkozom a bűneim eladásával, mint
 8717    1|                       Így szólt Szindbád, és a hegyoldalban útját az alant
 8718    1|                 elterülő városka felé vette. A mesemondásos vén fenyők
 8719    1|                     felkösse magát reájuk.~ ~A kolostorban - mint már ilyenkor
 8720    1|               kezdtek.~- Ó, már megint azért a Lubomirszkyért harangoznak! -
 8721    1|                    és babonásan nézett hátra a bal vállán. - Ez az öreg
 8722    1|                      nem tud meghalni, pedig a harangozók ugyancsak siettetnék
 8723    1|              harangozók ugyancsak siettetnék a temetés alkalmából kijáró
 8724    1|              kedvéért. Minden templomnak itt a határszélen ő, a herceg
 8725    1|              templomnak itt a határszélen ő, a herceg a kegyurasága. Nem
 8726    1|                      határszélen ő, a herceg a kegyurasága. Nem mindig
 8727    1|                    Szindbád oldalán P. felé.~A fogadó udvarán - amely tágas
 8728    1|                   udvarán - amely tágas volt a sok határszéli csőcselék,
 8729    1|                    csavargó és utazó miatt - a poprádfelkai már jó ismerősökre
 8730    1|                    borúsan megjegyezte:~- Ez a jó ember nyilván azt hiszi,
 8731    1|                   megkönnyebbültem bűneimtől a kolostorban, így tehát nyugodtan
 8732    1|                      nyugodtan nekivághatunk a határszéli utazásnak. Pedig
 8733    1|             utazásnak. Pedig hol vagyunk még a megkönnyebbüléstől!~A fogadóban
 8734    1|                    még a megkönnyebbüléstől!~A fogadóban olyan alacsony,
 8735    1|                      határzár lett volna, és a jámbor utazók itt hosszadalmas
 8736    1|              töltötték volna ráérő idejüket. A két kövér kocsmárosné (akiről
 8737    1|                   felismerni az utazóban azt a bizonyos fiatalembert, aki
 8738    1|                      és csaknem felgyújtotta a házakat és a szíveket. Az
 8739    1|                    felgyújtotta a házakat és a szíveket. Az egyik asszonyság
 8740    1|                   hosszában kövéredett, mint a tepsiben a dióspatkós a
 8741    1|                  kövéredett, mint a tepsiben a dióspatkós a másik nő úgy
 8742    1|                      a tepsiben a dióspatkós a másik nő úgy dagadt, mint
 8743    1|                    másik nő úgy dagadt, mint a gömböc a fazékban.~- Ejnye -
 8744    1|                    úgy dagadt, mint a gömböc a fazékban.~- Ejnye - mondta
 8745    1|                   fazékban.~- Ejnye - mondta a gömböc. - Akkoriban észre
 8746    1|                      hogy sántikálni tetszik a bal lábával.~Szindbád zordon
 8747    1|                    kötni? - szólalt meg most a dióspatkó. - Lám, kegyed
 8748    1|                     nem csinált semmit, csak a drága jó időt lopta.~- Kérem,
 8749    1|              Szindbád szertartásosan -, most a fiammal utazgatok, és éppen
 8750    1|                      mindig udvarias legyen.~A két kövér asszonyság szemügyre
 8751    1|                    vette Szindbád fiát, mint a bábák szokták az újszülöttet.
 8752    1|                  szokták az újszülöttet. Még a haját is megtapogatták (
 8753    1|                    összerázkódott, mert félt a boszorkány-nyomástól).~-
 8754    1|                    jó koszton tartotta eddig a fiát - jegyezte meg az egyik
 8755    1|                     egyik asszonyság, mintha a másik helyett is beszélne. -
 8756    1|            Matematikus - felelt Szindbád, és a söröspohárra szegezte a
 8757    1|                      a söröspohárra szegezte a szemét.~A kocsmárosnéknak
 8758    1|              söröspohárra szegezte a szemét.~A kocsmárosnéknak nyilván
 8759    1|             kocsmárosnéknak nyilván imponált a sohasem hallott foglalkozás,
 8760    1|              hallgattak, majd így szóltak:~- A legényt elküldjük Valentinért,
 8761    1|              Valentinért, ha úgy parancsolja a nagyságos úr.~A kocsmárosnék
 8762    1|                  parancsolja a nagyságos úr.~A kocsmárosnék ettől az időtől
 8763    1|                akartak diktálni:~- Ne féljen a kolbásztól, mi magunk öltünk
 8764    1|                 kolbásztól, mi magunk öltünk a télen.~Szindbád mogorván
 8765    1|                    békében. Mit lengetik itt a harisnyakötőjüket, amely
 8766    1|               elfonnyadt már?~De már jött is a kékfestő.~Csak amúgy kötényesen,
 8767    1|                      vásznait szokta áztatni a Poprádban. (Az ismerkedésen
 8768    1|                valamikor iskolatársak voltak a kolostorban.)~- Gyóntál
 8769    1|                  kolostorban.)~- Gyóntál már a böjtben? - kérdezte Szindbád,
 8770    1|                    kérdezte Szindbád, amikor a kocsmárosnék visszavonultak
 8771    1|                  kocsmárosnék visszavonultak a konyhájukba, hogy tanácsot
 8772    1|               nagypéntekre tartogatom felelt a kékfestő, aki olyan egyszerű
 8773    1|                   hogy legyen kire nézegetni a nagybetegnek. (Szindbád
 8774    1|                     fiának az tűnt fel, hogy a kékfestőnek szőke szakálla
 8775    1|                    hullámos volt, mint azoké a jó embereké, akikkel a kupecek
 8776    1|                 azoké a jó embereké, akikkel a kupecek biztosan megcsinálják
 8777    1|                kupecek biztosan megcsinálják a maguk üzleteit. Azonkívül
 8778    1|                     nagy darab ember is volt a kékfestő, mint a gyolcsos
 8779    1|                     is volt a kékfestő, mint a gyolcsos tótok általában,
 8780    1|                   néha értéken alul is adják a portékájukat, ha a vásár
 8781    1|                     adják a portékájukat, ha a vásár vége felé közeledik.)~
 8782    1|                     Nézd, Valentin, én látom a te kék szemedből, hogy az
 8783    1|                   itt melletted, mint egykor a kolostorban az iskolapadban,
 8784    1|                     az iskolapadban, bámulom a te nyugalmadat, életerődet...
 8785    1|                  juhász, aki tavasztól őszig a hegyek között őrzi nyáját,
 8786    1|                      zsendicével, juhtúróval a kolostor kiránduló diákjait,
 8787    1|               kiránduló diákjait, és nem fél a farkastól sem.~- Egy krajcárért -
 8788    1|                    Egy krajcárért - mormogta a kékfestő, mintha valamely
 8789    1|                   tovább öltögette egymáshoz a szavak hímzéseit:~- Én sohasem
 8790    1|                      mentetted meg. Kihúztál a lékből, ahová bezuhantam.
 8791    1|            bezuhantam. Fehér habsapkája volt a Poprád lelkének, az én sapkám
 8792    1|             báránybőrből volt, és fennmaradt a lék tetején, hogy arról
 8793    1|                    hogy arról te megismerjed a helyet a partról, ahol atyádnak
 8794    1|                      te megismerjed a helyet a partról, ahol atyádnak a
 8795    1|                     a partról, ahol atyádnak a vásznak áztatásánál segítettél.
 8796    1|                     miatt nem bírt elsodorni a folyó sebes árja, és te
 8797    1|                      folyó sebes árja, és te a jég alá nyúlva megragadtad
 8798    1|              Megmentettél...~- Igen - felelt a kékfestő, homlokát végigsimítva. -
 8799    1|                  homlokát végigsimítva. - De a korcsolyáidat azután sem
 8800    1|                     sem adtad kölcsön, pedig a korcsolyákat külön húztam
 8801    1|                 korcsolyákat külön húztam ki a Poprád fenekéről. Pedig
 8802    1|                     héten egyszer kölcsönözd a korcsolyákat.~Szindbád észrevette,
 8803    1|                     marad kellő vízfolyásban a beszélgetés, ha így folytatja,
 8804    1|             folytatja, azért gyorsan rászólt a fiára:~- Matematikus, csókold
 8805    1|                     Matematikus, csókold meg a kezét a barátomnak, aki
 8806    1|             Matematikus, csókold meg a kezét a barátomnak, aki atyád életét
 8807    1|                   Valentin zavarodottságában a sótartó helyett a paprikába
 8808    1|          zavarodottságában a sótartó helyett a paprikába mártotta azt a
 8809    1|                     a paprikába mártotta azt a kenyérdarabot, amelyet majszolgatott.~
 8810    1|                 majszolgatott.~Szindbád most a kékfestő vállára tette a
 8811    1|                     a kékfestő vállára tette a kezét:~- Hát arra emlékszel-e,
 8812    1|                 emlékszel-e, amikor bűneimet a gyónás idején vállaltad,
 8813    1|                    volt meggyónni való bűnöd a jó páterek részére.~A jó
 8814    1|                  bűnöd a jó páterek részére.~A jó Valentin felvillant:~-
 8815    1|                  Igen, de nem ingyen tettem. A vállalt bűnök darabjáért
 8816    1|                     kellett fizetned.~Miután a derék kékfestőnek sikerült
 8817    1|                valaha, hogy egyszer elloptam a zacskót a nyakadból, amelyben
 8818    1|                   egyszer elloptam a zacskót a nyakadból, amelyben a vállalt
 8819    1|                zacskót a nyakadból, amelyben a vállalt és meggyónt bűnökért
 8820    1|                 bűnökért összegyűjtött pénzt a nyakadban hordtad? Hetvenöt
 8821    1|               hordtad? Hetvenöt krajcár volt a zacskóban, hetvenöt bűn,
 8822    1|              vezekeltél, te mondtad el értük a jó páterektől kiszabott
 8823    1|                     én. És én elloptam tőled a zacskót.~A kékfestő nagyot
 8824    1|                    elloptam tőled a zacskót.~A kékfestő nagyot nézett:~-
 8825    1|              kortyokat nyelt, míg végre maga a kékfestő jött segítségére.~-
 8826    1|                     azóta... Igaz, hogy ezen a bizonyos hetvenöt krajcáron
 8827    1|                      köténykét akartam venni a Marikának. Csak amolyan
 8828    1|                     az őszi vásáron árulnak.~A kékfestő, ha pipázó ember
 8829    1|                     volna, most nagyot nézne a múlt időbe a füstökön át.
 8830    1|                    nagyot nézne a múlt időbe a füstökön át. De nem volt
 8831    1|                    volt dohányos, azért csak a homlokán jelentek meg a
 8832    1|                      a homlokán jelentek meg a vándordarvak vagy a csapatostul
 8833    1|                      meg a vándordarvak vagy a csapatostul járó vadludak
 8834    1|                     járó vadludak árnyképei, a ráncos elgondolkozások.
 8835    1|                    elgondolkozások. Szindbád a zsíros terítékes asztal
 8836    1|                fölött két tenyerébe hajtotta a fejét:~- És most megint
 8837    1|                   megint arra kérnélek, hogy a nagypénteki gyónásodba vennéd
 8838    1|                  nincs lelkierőm ahhoz, hogy a jó pátereknek meggyónjak,
 8839    1|                  vallhattam magamat előttük, a te jóságod folytán. Vállald
 8840    1|                      folytán. Vállald megint a bűneimet, Valentin.~ ~A
 8841    1|                      a bűneimet, Valentin.~ ~A kékfestő egy darabig olyanformán
 8842    1|               káromkodtam, nem tartottam meg a böjtöket, templomba nem
 8843    1|                     gyermekkorában megszokta a gyóntatószék mellett.~A
 8844    1|                      a gyóntatószék mellett.~A kékfestő, mint gyónási szakértő,
 8845    1|                   szakértő, feltolta ujjával a szemöldökét, és féloldalról
 8846    1|                     nézett Szindbádra.~- Hát a paráználkodással hogy állunk?~-
 8847    1|             krajcáron köténykét vettem neki.~A kékfestő mozdulatlan maradt:~-
 8848    1|              Valentin úgy rakta egymás mellé a szavakat, mint a kőművesek
 8849    1|                egymás mellé a szavakat, mint a kőművesek a téglákat:~-
 8850    1|                   szavakat, mint a kőművesek a téglákat:~- Nos, hát a fizetség
 8851    1|             kőművesek a téglákat:~- Nos, hát a fizetség az legyen, hogy
 8852    1|                       hogy kiűzöd Marikából, a feleségemből az ördögöt.
 8853    1|                    az ördögöt. Vagy te, vagy a fiad.~- Marika? - kiáltott
 8854    1|                    kiáltott fel Szindbád, és a torkában verni kezdett egy
 8855    1|                  akkor még nem volt hajlamos a szívbetegségre.~- Igen,
 8856    1|                    folytatta nagyon komolyan a jó kékfestő. - Húsz esztendeig
 8857    1|                 azonban egy új legény került a műhelyembe. A Tisza mellől
 8858    1|                  legény került a műhelyembe. A Tisza mellől jött, tilinkózik,
 8859    1|            tilinkózik, és vasárnap verekedik a kocsmában. Marikával azóta
 8860    1|                   bírni. Szememre veti, hogy a nagyheti passiójátékban
 8861    1|                    passiójátékban én játszom a Júdás szerepét - talán valójában
 8862    1|                    talán valójában én vagyok a Júdás a játékon kívül is...
 8863    1|                  valójában én vagyok a Júdás a játékon kívül is... Az én
 8864    1|                   csizmám mindig mocskos, de a legényé gyakran van kitakarítva.
 8865    1|                engedi, hogy keresztet vessek a kenyérre, mielőtt azt felszelném,
 8866    1|                 belőle.~Szindbád csippentett a szemével a fia felé:~- Marikából
 8867    1|              Szindbád csippentett a szemével a fia felé:~- Marikából kiűzzük
 8868    1|                    az üzlet megkötése jeléül a derék kékfestővel, amikor
 8869    1|               kékfestővel, amikor felpattant a fogadó ajtaja, mintha lidérc
 8870    1|                mintha lidérc nyomta volna le a kilincset. Hullaszínű öregasszony
 8871    1|                ábécét. (Szindbád sem tudta.) A kékfestő a látományra mutatott,
 8872    1|              Szindbád sem tudta.) A kékfestő a látományra mutatott, amely
 8873    1|                    elő. Megkozmásodott, mint a tűzhelyen felejtett étel.
 8874    1|                  saru, amelyet nem von senki a lábára, legfeljebb a tavaszi
 8875    1|                   senki a lábára, legfeljebb a tavaszi kutyák hajigálják
 8876    1|                    kutyák hajigálják ide-oda a szemétdombok környékén.
 8877    1|                 amelyet bokrán felejtenek... A szája szélét nyilván valamely
 8878    1|              megszólalni.~De beszél helyette a jóravaló kékfestő:~- Íme,
 8879    1|                    az imént beszéltem neked.~A látomány közeledik az asztalhoz,
 8880    1|             pillantást vetne Szindbádra vagy a fiára. Nem, ez a látomány
 8881    1|             Szindbádra vagy a fiára. Nem, ez a látomány nem érte meg, hogy
 8882    1|                    egykor miatta Szindbád... A jövevény a Valentin vállára
 8883    1|                miatta Szindbád... A jövevény a Valentin vállára tette a
 8884    1|                     a Valentin vállára tette a kezét:~- Latrokkal ülsz
 8885    1|                     hogy vásznaidat áztatnád a folyóban?~Szindbád, aki
 8886    1|                  szólt közbe:~- Egy ital bor a hazáért sohasem árthat.~
 8887    1|                  engedem, hogy megrontsa ezt a jó embert - mondá végül
 8888    1|                       mintha szeget vernének a koporsóba. És hóna alá nyúlt
 8889    1|                 koporsóba. És hóna alá nyúlt a kékfestőnk.~ ~...Amikor
 8890    1|                          Amikor végre megint a kövér poprádfelkai háta
 8891    1|                 mögött üldögélt Szindbád, és a kövér kocsmárosnék ételillatai,
 8892    1|                amelyekkel benépesítették már a házat, hogy úgy az öregnek,
 8893    1|                    hogy úgy az öregnek, mint a fiatalnak kedvére lehessenek,
 8894    1|                      elmaradoztak, így szólt a fiához:~- Mindig csak rosszul
 8895    1|                Mindig csak rosszul sülhet el a dolog, ha az asszonyok idő
 8896    1|              megöregszik: nem nagyon válogat a megélhetési módozatok között.
 8897    1|             mostanában abból él, hogy azokat a cipőket és papucsokat árusítja,
 8898    1|                   árusítja, amelyeket valaha a szeretőitől emlékbe kapott.
 8899    1|                   nemigen egyeznek egymással a cipők. Szerenádi vevői tehát
 8900    1|                     orrú sarut merne viselni a lábán - kezdte Szindbád
 8901    1|                       amikor felébredt benne a lelkiismeret, hogy fia nevelésével
 8902    1|                  Szindbád fia mekegett, mint a bárány:~- Már megint mindenféle
 8903    1|                      lakhatott másfelé, mint a Bakonyban, ahol még manapság
 8904    1|         hozzátartozóikat, hogy majd elmennek a Sobri Jóska nyomába, szégyent
 8905    1|                     nyomába, szégyent hoznak a családra.~Szindbád az útra
 8906    1|                  útra összecsomagolta azokat a szivaros skatulyákat, amelyek
 8907    1|                      Ki pipázhatná el ezeket a szivarvégeket, ha nem Szerenádi?
 8908    1|         divatlapokból vagdosott ki ugyancsak a nagyapja, amely képekkel
 8909    1|                  amely képekkel közönségesen a vidéki emberek a hátsó kamráiknak
 8910    1|                közönségesen a vidéki emberek a hátsó kamráiknak a deszkafalát
 8911    1|                   emberek a hátsó kamráiknak a deszkafalát szokták beragasztani.
 8912    1|                      ha majd megmutatja neki a mexikói császárné vagy Renz
 8913    1|                     amelyet az utazók mindig a kocsi végébe csatoltak,
 8914    1|                   kocsi végébe csatoltak, és a koffer kopott szőrében világosan
 8915    1|                    azt hiszem, akkor járnánk a legjobban, ha a bakra, a
 8916    1|                      járnánk a legjobban, ha a bakra, a kocsis mellé libavirág
 8917    1|                     a legjobban, ha a bakra, a kocsis mellé libavirág színű,
 8918    1|                      fiának Szindbád, miután a veszprémi fogadóban még
 8919    1|                      egyszer szemügyre vette a málhákat.~ ~Tavasz volt;
 8920    1|               málhákat.~ ~Tavasz volt; az út a Bakonyon át olyan mulatságos
 8921    1|                      is lehetett volna, mint a szuplikáns-diákok utazása,
 8922    1|                   egyetlen krajcárjuk sincs. A veszprémi fiákeres inkább
 8923    1|                    veszprémi fiákeres inkább a söröspalackok kedvelője
 8924    1|           söröspalackok kedvelője volt, mint a borosedényeknek; amint az
 8925    1|                   amint az útszéli csárdában a fogadós kipattantotta a
 8926    1|                      a fogadós kipattantotta a dugót az üvegből, a fiákeres
 8927    1|            kipattantotta a dugót az üvegből, a fiákeres nyomban a szájához
 8928    1|                  üvegből, a fiákeres nyomban a szájához kapta az üveg nyakát,
 8929    1|             véleménye szerint nagy kár volna a kifolyó habért... Szalonna
 8930    1|                      aranyvirágos sombokrok, a tavasz friss zöldségeire
 8931    1|                  nincs igazi szerencsénk. Se a kocsmában, se az útszélen
 8932    1|                betyárokkal, se betyárnőkkel. A kocsmárosnék errefelé már
 8933    1|                   meg az utazókat, hogy azok a föld másik oldaláról is
 8934    1|                 széles derekú asszony hajtja a lovakat, akivel aztán itt
 8935    1|                        panaszkodott Szindbád a fiának, és ezenközben szőlődombok
 8936    1|           próbálgatták olyan pirosra festeni a lábukat, mint a gólyáké,
 8937    1|                      festeni a lábukat, mint a gólyáké, a veszprémi fiákerosnak
 8938    1|                     lábukat, mint a gólyáké, a veszprémi fiákerosnak eszébe
 8939    1|                    fiákerosnak eszébe jutott a palackba fojtott sör, és
 8940    1|                        Csak jól nézd meg itt a házakat, az ablakokat, a
 8941    1|                     a házakat, az ablakokat, a kerteket, a kerítéseket
 8942    1|                    az ablakokat, a kerteket, a kerítéseket és kéményeket;
 8943    1|                   kerítéseket és kéményeket; a lugasokat és a kiskapukat;
 8944    1|                   kéményeket; a lugasokat és a kiskapukat; a filagóriákat
 8945    1|                   lugasokat és a kiskapukat; a filagóriákat és a ruháskötélen
 8946    1|                kiskapukat; a filagóriákat és a ruháskötélen száradó fehérneműket;
 8947    1|           ruháskötélen száradó fehérneműket; a muskátlicserepek mögül egerésző
 8948    1|            özvegyasszonyok portáit, ahol már a fiatal kocsis olyan nagy
 8949    1|        nyugodalmassággal vagdalja kenyeréhez a szalonnadarabokat, mintha
 8950    1|                  többé semmi gondja se volna a világon. Jól nézz körül
 8951    1|               udvarokon, ahol ilyenkor ássák a virágágyakat, amelyekbe
 8952    1|                    mindig eltemetnek valakit a múlt időkből. És ügyelj
 8953    1|                     ügyelj arra, hogy ki jár a padlásra és a kamrába és
 8954    1|                    hogy ki jár a padlásra és a kamrába és a pincébe és
 8955    1|                     padlásra és a kamrába és a pincébe és a jégverembe
 8956    1|                      kamrába és a pincébe és a jégverembe a leánynép után.
 8957    1|                      pincébe és a jégverembe a leánynép után. És ne menj
 8958    1|                      sok keréknyom vezet, és a tornácon nagy úton járó
 8959    1|                  udvarokon megfordulni, ahol a gyalogutat benőtte a fű,
 8960    1|                    ahol a gyalogutat benőtte a fű, a kisasszony a kút tükrében
 8961    1|                     gyalogutat benőtte a fű, a kisasszony a kút tükrében
 8962    1|                   benőtte a fű, a kisasszony a kút tükrében nézegeti az
 8963    1|           elgondolkozással pödörgeti kezében a ruhaszárító kötelet, mintha
 8964    1|                  gyász vagy bánat mutatkozik a háznál: olyan helyen érvényesülhet
 8965    1|                   olyan helyen érvényesülhet a tapasztalatlan fiatalság
 8966    1|                intette Szindbád fiát, amikor a régi várkastély előtt elhaladt
 8967    1|                    várkastély előtt elhaladt a kocsi, amely várkastély
 8968    1|              valamely régi szeretőjét akarja a nyakamba sózni?~- Ez se
 8969    1|                   sózni?~- Ez se volna éppen a legrosszabb eset - vélekedett
 8970    1|                  lepjed meg ügyünk érdekében a kiszemelt szívecskét. De
 8971    1|                     mert jobban szeretem azt a festék-szagot, amely festékkel
 8972    1|                  bevonni az asztalosok, mint a régi ágyakat, amelyekben
 8973    1|                    deszkáiba. Engem már csak a fiatalság érdekel - fejezte
 8974    1|                  megmutatta az utazóknak azt a házat, ahol Szerenádi Szerafin
 8975    1|                  mint egy Vexir-kép, amelyet a régi magyar házakban lehetett
 8976    1|                    tán Deák Ferencet mutatta a kép, de jobbfelől nézve
 8977    1|                   más titkolni való férfiút. A ház ablakában mutatkozó
 8978    1|                 Őszülésében is veresedett ez a haj, mintha még mindig fűtenék
 8979    1|                   még mindig fűtenék alulról a szenvedélyes gondolatok.
 8980    1|                     szenvedélyes gondolatok. A szürke bajusznak az egyik
 8981    1|                      utoljára megpedergette. A zergeszakáll olyan egyenesre
 8982    1|                   gonoszság mutatkozott ezen a szakállon, mintha mindig
 8983    1|                     mintha mindig azon törné a fejét, hogyan dörzsölhetné
 8984    1|               Bizonyára megijedt volna ettől a rablólovag arctól akármilyen
 8985    1|                     ezen az arcon, még ha az a legnyugodtabbnak látszott
 8986    1|                legnyugodtabbnak látszott is. A zsarolók arca ilyenforma,
 8987    1|               zsarolók arca ilyenforma, akik a nőknek utolsó pendelyét
 8988    1|                   szinte igyekezett eltűnni; a fül a koponyához simult;
 8989    1|                    igyekezett eltűnni; a fül a koponyához simult; a szem
 8990    1|                     fül a koponyához simult; a szem nem rakétázott. Ez
 8991    1|                  szemtől szembe álljon, mint a hipnotizőr médiumával.~Szindbád
 8992    1|                      mint minden alkalommal, a legnagyobb elismeréssel
 8993    1|                 elismeréssel szóljak azokról a dolgokról, amelyeket a te
 8994    1|               azokról a dolgokról, amelyeket a te társaságodban volt szerencsém
 8995    1|                     szerencsém elkövethetni. A te nagy kiszámítóképességed
 8996    1|          legvakmerőbb csínytevéseinknél sem.~A rabló legyintett:~- Nem
 8997    1|             Shakespeare színdarabját olvasom a véres királyokról. Ezek
 8998    1|                      üstben akarják megfőzni a felbőszült férfiak azokban
 8999    1|                   felbőszült férfiak azokban a falvakban és városokban,
 9000    1|                      magukat? - fortyant föl a tisztelt úr, de most már