Part

  501    1|                    unalom és idegesség elől, a ragyogó estéjű Budapestről
  502    1|           ilyenformán érkezett meg egy napon a határszéli városkába, ahol
  503    1|                     mellett, mintha fáznának a hidegben. A völgybe lefelé
  504    1|                  mintha fáznának a hidegben. A völgybe lefelé ereszkedve,
  505    1|                     lefelé ereszkedve, látta a kéményeket és tűzfalakat,
  506    1|                      megannyi orgonasípokat. A piactéren a kerekes kút
  507    1|                   orgonasípokat. A piactéren a kerekes kút hóházikójában
  508    1|                   hóházikójában álldogál, és a pohos toronyban delet kezdenek
  509    1|                      kezdenek harangozni. De a harangok hangjára már nem
  510    1|               hangjára már nem emlékezett... A Poprád, amely idáig hűségesen
  511    1|                  csavargó kutya, elandalgott a távoli rekettyés berkek
  512    1|              medvebőr süvegű katonák állanak a városka kapujánál, akik
  513    1|                      városka kapujánál, akik a passzust kérik az utazótól.~
  514    1|                 Szindbádnak szerencséje volt a fogadóssal, akinél megszállott
  515    1|               fogadóssal, akinél megszállott a Krakkói kalaphoz címzett
  516    1|                  kalaphoz címzett fogadóban. A fogadós régi ember volt
  517    1|                      fogadós régi ember volt a régi fogadóban: "bizonyára
  518    1|                      magában Szindbád, amint a keskeny csigalépcsőn felfelé
  519    1|               csigalépcsőn felfelé botorkált a szobájába, amelyet számára
  520    1|                     amelyet számára kijelölt a gazda. Két színültig megrakott
  521    1|               színültig megrakott ágy állott a csúcsíves toronyszobában,
  522    1|                     vendég, aki bujdosásában a Krakkói kalapnál megszállott.
  523    1|                Krakkói kalapnál megszállott. A két ablak között egy medvebőr
  524    1|                figyelmes tekintettel fogadta a belépőket.~Szindbád megállott
  525    1|                belépőket.~Szindbád megállott a kép előtt, meghintázta a
  526    1|                     a kép előtt, meghintázta a derekát, és felkiáltott:~-
  527    1|               derekát, és felkiáltott:~- Ezt a képet én ismerem... Ugyan
  528    1|                    ismerem... Ugyan kinek is a képe?~A fehérhajú, pirosképű
  529    1|                       Ugyan kinek is a képe?~A fehérhajú, pirosképű és
  530    1|             pirosképű és bőrkötényes fogadós a vidra süveget megmozdította
  531    1|                 rózsaszínű homloka felett.~- A város jóltevője, gróf Lubomirski
  532    1|                  gróf Lubomirski úr van ezen a képen.~Persze, persze, Szindbád
  533    1|                    előtt gyakran találkozott a széles bajuszú és buzogányt
  534    1|                      és kőbe vésetten, amint a városkára háromszáz esztendő
  535    1|                esztendő elmúltával is vigyáz a templomban, a városházán
  536    1|                      is vigyáz a templomban, a városházán és a postaépületben,
  537    1|                  templomban, a városházán és a postaépületben, ahol még
  538    1|              postaépületben, ahol még megvan a lovak istállója, amelyeket
  539    1|                   lovak istállója, amelyeket a szán elé fogtak, hogy tovább
  540    1|                 fogtak, hogy tovább röpítsék a gránic felé az utazót.~És
  541    1|              Szindbád, hogy az ő ifjúkorában a polgármesternek, a postamesternek,
  542    1|               ifjúkorában a polgármesternek, a postamesternek, a kapitánynak
  543    1|           polgármesternek, a postamesternek, a kapitánynak és mindazoknak
  544    1|                     akik valamit számítottak a kis határszéli városkában,
  545    1|                    az anyák nézegették sokat a kőben és olajban megörökített
  546    1|          nemzedékekkel előbbről datálódik ez a nagy hasonlatosság, amint
  547    1|                 hasonlatosság, amint például a kurucok Lőcsén való időzésekor
  548    1|               bajuszával olyanforma, amilyen a háromszáz év előtti Lubomirski
  549    1|              idevalósi, faluról költözött be a Krakkói kalapba.~- Tisztelt
  550    1|                      az öreg fogadós, miután a hatalmas termetű zöld cserépkályha
  551    1|                 jóságos pillantást vetett -, a Krakkói kalapnál megtalál
  552    1|                      amit szeme, szája akar. A múlt évben jártak erre utazók,
  553    1|                   voltak és alföldi tanítók, a Krakkói kalappal nagyon
  554    1|                     csizmácskái itt kopogtak a kivájt köveken, és a toronyban,
  555    1|                kopogtak a kivájt köveken, és a toronyban, ahol harangozott,
  556    1|            harangozott, bizonyára megtalálná a nevét valamelyik korhadt
  557    1|             valamelyik korhadt gerendán vagy a mennyezeten: Szindbád, a
  558    1|                     a mennyezeten: Szindbád, a hajós... Szinte kedve lett
  559    1|                      Szinte kedve lett volna a toronyba felmenni.~A tót
  560    1|                   volna a toronyba felmenni.~A tót cselédleány a kályhával
  561    1|                  felmenni.~A tót cselédleány a kályhával elvégezvén dolgát,
  562    1|                      alázatos csókot nyomott a vendég kezére, és havas,
  563    1|                 sáros csizmájával kikopogott a szobából. Szindbád kedvetlenül,
  564    1|            kedvetlenül, kezét, amelyet előbb a leány megcsókolt, kabátjához
  565    1|                     dörzsölve, nézett utána, a Krakkói kalap érdemes gazdája
  566    1|                     az utazótáskát tologatta a falhoz, mintha nem talált
  567    1|                    volna számára elég helyet a nagy szobában.~- Urasága
  568    1|                     önkéntelenül végignézett a ruháján.~- Csak azért kérdem -
  569    1|                utazótáska felett megcsóválta a fejét, mintha a táska volna
  570    1|                  megcsóválta a fejét, mintha a táska volna az oka, hogy
  571    1|                    azért kérdem, mert tavaly a tanítók megígérték... igen,
  572    1|                     itt jó helyen lesz! Hogy a barátaikat hozzám küldik.~
  573    1|                   nagyon jól ismert, amelyet a legszebbnek és a legnagyobbnak
  574    1|                     amelyet a legszebbnek és a legnagyobbnak tartott a
  575    1|                      a legnagyobbnak tartott a városkában, és most úgy
  576    1|                gyermek-játékszer nagyságú az a ház, pedig tulajdonképpen
  577    1|                   sem változott rajta. Abban a házban három gyönyörű leány
  578    1|                 három gyönyörű leány lakott. A városkapitány leányai. És
  579    1|                     mint kosztos diák. Anna, a legnagyobb, telt, nevetős
  580    1|                      ablak alatt sétálgatott a fiatal paptanárokkal, és
  581    1|             paptanárokkal, és teli kacagását a sötétben, csiklandozó, pajkos
  582    1|                      nem törődött vele, hogy a szomszéd szobából Szindbád
  583    1|                    őt vetkőzés közben... Ah, a fehér, kerek térdekre íme
  584    1|                   igen, abban az időben csak a térdekre és a térdek körüli
  585    1|                    időben csak a térdekre és a térdek körüli részekre volt
  586    1|              részekre volt kíváncsi Szindbád a vetkőző nőknél, pedig Annának
  587    1|                vetkőző nőknél, pedig Annának a válla is kerek és fehér
  588    1|                  kerek és fehér volt. Janka, a második sovány és konyhaszagú
  589    1|                      hogy szóba álljon vele. A legkisebb, Mária tanulópajtása
  590    1|                     Szindbádnak. Igen, abban a házban, a lakatlan emeleten,
  591    1|           Szindbádnak. Igen, abban a házban, a lakatlan emeleten, ahol
  592    1|                   kukoricát tartottak, abban a sötét emeleti szobában tanulgattak
  593    1|                faggyúgyertya fénye mellett. (A gyertyát Janka öntötte.)
  594    1|                      egymásra néztek, amidőn a szél végigdudált a sötét
  595    1|                    amidőn a szél végigdudált a sötét emeleten. Ugyancsak
  596    1|                odalent az utca sötétjében és a fiatal tanárok dörmögő hangját.
  597    1|                      Néha megvillant odalent a bolthajtással kezdődő és
  598    1|                       Szindbád akkor már nem a városkapitánynál volt kosztosdiák,
  599    1|                      volt kosztosdiák, hanem a jegyzőnél, és természetesen
  600    1|               természetesen eljött látogatni a halottat. A halott Mária
  601    1|                 eljött látogatni a halottat. A halott Mária fehér ruhában
  602    1|                      és fehér cipőben feküdt a koporsóban, és ekkor éppen
  603    1|                   ekkor éppen senki sem volt a halott mellett odafent a
  604    1|                     a halott mellett odafent a lakatlan emeleten, ahol
  605    1|                   tavaly zsákokban tartották a lovaknak való abrakot. ("
  606    1|                 abrakot. ("Vajon hová tették a zabos zsákokat?" - kérdezte
  607    1|             esztendővel öregebbé válott diák a halott Máriát meglátogatta.
  608    1|                      Máriát meglátogatta. És a fehér ruhás, fehérarcú leánykát
  609    1|                 ifjúban. Úgy érezte, hogy ez a leány szerelme volt, soha
  610    1|                utoljára megcsókolni, mielőtt a föld alá tennék. Felállott
  611    1|                székre, és ajkával közeledett a magányos halott ajkához.
  612    1|                     Az első pillanatban csak a lehunyt szemektől félt,
  613    1|                    az orrát. Ezért maradt el a csók... De később, miután
  614    1|                     hallatszott kopogó lépte a lakatlan emeleten, a halott
  615    1|                   lépte a lakatlan emeleten, a halott leányka lábához került,
  616    1|                   leányka lábához került, és a fehér báli cipő felett kissé
  617    1|                  felett kissé megemelintette a fodros szoknyácskát a fehérharisnyás,
  618    1|         megemelintette a fodros szoknyácskát a fehérharisnyás, mereven
  619    1|             lélegzetét visszafojtva figyelte a halott leány lezárt szemét,
  620    1|                  lezárt szemét, hallgatózott a grádics felé, közben pedig
  621    1|                közben pedig kamasz képzelete a homlokába, a halántékába
  622    1|                kamasz képzelete a homlokába, a halántékába kergette a vért...
  623    1|                       a halántékába kergette a vért... Lehajtott fővel,
  624    1|                    szégyenkezve bandukolt ki a kapun.~Szindbád mozdulatlanul
  625    1|                Szindbád mozdulatlanul állott a Krakkói kalaphoz címzett
  626    1|                      az emlékeken, amelyeket a régi kis hegyivároska látása
  627    1|                    ifjú, itt volt gyermek... A kerekes kúton, a piac közepén
  628    1|                  gyermek... A kerekes kúton, a piac közepén bizonyosan
  629    1|                   bizonyosan ott van valahol a neve felírva: Itt járt Szindbád,
  630    1|                  felírva: Itt járt Szindbád, a hajós.~Csöndesen állott
  631    1|                      hajós.~Csöndesen állott a szobában, amíg az öreg Lubomirski (
  632    1|                     amíg az öreg Lubomirski (a vidrakucsmás fogadós) bizonyos
  633    1|                útbaigazító hangon megszólalt a háta mögött:~- Ha nem tudná,
  634    1|                  tudná, Szindbád úr: nálunk, a Kalapnál minden délben sört
  635    1|                      sört szoktunk csapolni. A városból mindenki eljön
  636    1|                      városból mindenki eljön a sörre.~Szindbád tehát leballagott
  637    1|                   Szindbád tehát leballagott a csigalépcsőn a homályos
  638    1|                   leballagott a csigalépcsőn a homályos kis étterembe,
  639    1|                  étterembe, ahol egy darabig a régi halotton, a kis Márián
  640    1|                     darabig a régi halotton, a kis Márián gondolkozott,
  641    1|                  egyetlen hosszú asztal volt a fogadóban), az algimnázium
  642    1|                     ennyi intelligencia volt a Krakkói kalapban együtt.~
  643    1|             nagyszerű jeleneteket emlegetett a múltból.~A papok közül csak
  644    1|            jeleneteket emlegetett a múltból.~A papok közül csak az igazgató
  645    1|                    fensőbbséggel.~- Mi ebben a kolostorban büntetésül vagyunk,
  646    1|                    büntetésül vagyunk, uram. A rend ide, a határszélre
  647    1|                   vagyunk, uram. A rend ide, a határszélre azokat a rendtagokat
  648    1|                    ide, a határszélre azokat a rendtagokat helyezi, akiket
  649    1|                 lakkcsizmában és koszperddel a derekamon a színpadon. Nincsen
  650    1|                      koszperddel a derekamon a színpadon. Nincsen olyan
  651    1|                operett, amelyet ne ismernék, a hangomat pedig, azt hiszem,
  652    1|                    ne is beszéljünk - mondta a direktor, és különös mozdulatot
  653    1|                      különös mozdulatot tett a kezével a homloka körül.~
  654    1|                    mozdulatot tett a kezével a homloka körül.~Az igazgató
  655    1|                   harmincöt évesnél, Ferenc, a hallgatag, a pohárba mélyedő
  656    1|                évesnél, Ferenc, a hallgatag, a pohárba mélyedő Ferenc talán
  657    1|                    talán még annyi sem volt, a körorvos, a múlt rejtélyes
  658    1|                  annyi sem volt, a körorvos, a múlt rejtélyes kalandjait
  659    1|                    sörözés közben felvetette a kérdést:~- És a nőkkel hogy
  660    1|                   felvetette a kérdést:~- És a nőkkel hogy vagyunk itt,
  661    1|                 csöndesen mosolygott, Ferenc a poharába nézett borostás,
  662    1|             szomorkás, elhidegült arcával.~- A nőkkel - kezdte a direktor,
  663    1|                 arcával.~- A nőkkel - kezdte a direktor, és hangja színpadiasan
  664    1|                     vagy odahaza ülünk, vagy a tánciskolába megyünk a szigetre...~-
  665    1|                  vagy a tánciskolába megyünk a szigetre...~- A tánciskolába! -
  666    1|                      megyünk a szigetre...~- A tánciskolába! - kiáltott
  667    1|          tánciskolába! - kiáltott fel Fritz, a vöröshajú doktor, és furcsán
  668    1|                       és furcsán mosolygott.~A direktor elkomolyodott,
  669    1|                 előtüntethesse.~- Nos, igen, a tánciskola itt a helybeliek
  670    1|                       igen, a tánciskola itt a helybeliek egyetlen szórakozása.
  671    1|                     szórakozása. Télen eljön a táncmester Késmárkról...~
  672    1|                     táncmester Késmárkról...~A vörös doktor élénken közbeszólott:~-
  673    1|                közbeszólott:~- Tán hallottad a híres lovag Bertyánszky
  674    1|                      mindennap jól elvertünk a sétatéren. Emlékszel, hányszor
  675    1|                    földhöz vágtalak? Egyszer a toronyból, a lépcsőn is
  676    1|               vágtalak? Egyszer a toronyból, a lépcsőn is legurítottunk.~
  677    1|               legurítottunk.~Szindbád ezekre a dolgokra ugyan nem emlékezett,
  678    1|                     ugyan nem emlékezett, de a tánciskola érdekelte.~-
  679    1|                 érdekelte.~- És mi van abban a tánciskolában? - kérdezte.~-
  680    1|                     algimnáziumi igazgató. - A leányok, asszonyok táncolnak,
  681    1|                     táncolnak, mi meg nézzük a dolgot. Valahogyan eltelik
  682    1|                      eltelik az idő... És ez a legfontosabb.~Fritz vidám
  683    1|               vállára:~- Te, gyere el estére a tánciskolába. Az életedben
  684    1|                      amikor krumplit loptunk a földeken?~Az igazgató csöndesen
  685    1|                   szórakozott életében, mint a mi tánciskolánkban lehet
  686    1|                  válogatott élvezetek vannak a nagyvárosban. A pompás színházi
  687    1|             élvezetek vannak a nagyvárosban. A pompás színházi előadások,
  688    1|                    előadások, hangversenyek, a bálok... (Egyrészt baj volt
  689    1|                       hogy el ne felejtsem.) A mi kis tánciskolánk nyomába
  690    1|              tánciskolánk nyomába sem léphet a legkisebb pesti mulatságnak.
  691    1|                    uram, gondoljuk meg, hogy a Kárpátok között vagyunk,
  692    1|               Kárpátok között vagyunk, közel a határszélhez, a legkisebbnek
  693    1|               vagyunk, közel a határszélhez, a legkisebbnek is örülnünk
  694    1|             legkisebbnek is örülnünk kell... A tánciskola - hamisan hunyorított
  695    1|                    hamisan hunyorított ekkor a direktor - nálunk az, ami
  696    1|                     Eldorádó-kertről, Fritz?~A körorvos szélesen nevetett:~-
  697    1|                szélesen nevetett:~- Valóban, a mi tánciskolánk Eldorádó.~
  698    1|                   ekkor hirtelen felhajtotta a sörét, és hangtalanul nevetett.~-
  699    1|                      hangtalanul nevetett.~- A tánciskola! - mondá csöndesen,
  700    1|                     mondá csöndesen, mintegy a pohárnak.~Szindbád lehajtotta
  701    1|                pohárnak.~Szindbád lehajtotta a fejét, és arra a régi tánciskolára
  702    1|                  lehajtotta a fejét, és arra a régi tánciskolára gondolt,
  703    1|                 tánciskolára gondolt, ahol ő a legjobb valcertáncos volt.~ ~
  704    1|                         Szindbád megjelenése a tánciskolában méltóságteljes
  705    1|                    félhomályos szálában volt a tánciskola, két-három petróleumlámpás
  706    1|         petróleumlámpás pislogott búskomoran a falakon, és a terem közepén
  707    1|                     búskomoran a falakon, és a terem közepén magas, kétszárnyú
  708    1|                    létra állott, amelyet még a tűzoltók báljáról felejtettek
  709    1|                    báljáról felejtettek itt. A terpeszkedő létra ugyan
  710    1|                 ugyan tökéletesen megzavarta a táncok menetét, és csak
  711    1|                  kellő fordulattal elsuhanni a létra lábai között, mégse
  712    1|                 jutott eszébe senkinek, hogy a létrát a terem közepéről
  713    1|                      senkinek, hogy a létrát a terem közepéről félrevonja.
  714    1|                      gondolta Szindbád, hogy a világ kezdete óta azon a
  715    1|                     a világ kezdete óta azon a helyen állott a létra, senki
  716    1|                     óta azon a helyen állott a létra, senki sem akart újító
  717    1|                  senki sem akart újító lenni a városkában.~Nos, mint említém,
  718    1|                   karjánál fogva, míg Ferenc a hátuk mögött sunyi mosollyal
  719    1|                     Szindbád mellett, mintha a tánciskola nevezetességeit
  720    1|         nevezetességeit készülne magyarázni.~A kis hegedű, amely eddig
  721    1|                  igazgató és Szindbád előtt. A kakadu-frizura vízszintes
  722    1|                vízszintes vonalba került, és a Pejacsevics-nadrág egyik
  723    1|             csusszant... Aztán felemelkedett a szürkülő, pomádés fej, és
  724    1|                    szürkülő, pomádés fej, és a hármas toka méltóságosan
  725    1|                  méltóságosan elhelyezkedett a kemény galléron.~- Ez volt
  726    1|           algimnáziumi igazgató.~Szindbádnak a félhomályhoz kezdett hozzászokni
  727    1|             félhomályhoz kezdett hozzászokni a szeme, és így észrevette
  728    1|                     szeme, és így észrevette a táncosokat és táncosleányokat,
  729    1|                      és ügyetlenül lejtettek a szétvetett lábú tűzoltólétra
  730    1|                      bizonyos központ körül. A kis diákok most is olyan
  731    1|                       mint az ő idejében, és a cipők, a nagy havas cipők
  732    1|                      ő idejében, és a cipők, a nagy havas cipők szerfölött
  733    1|                    szélestalpú bakancs... És a leányok haja egy ágba fonva,
  734    1|                  haja egy ágba fonva, röpköd a fordulóknál.~A fal mellett,
  735    1|                 fonva, röpköd a fordulóknál.~A fal mellett, ahol padok
  736    1|                   látszott. Úgy feketélletek a falak mentén, mint a varjak
  737    1|            feketélletek a falak mentén, mint a varjak estenden az őszi
  738    1|                    őszi erdő ritkuló fáin.~- A szülők! - mondta ünnepélyesen
  739    1|                szülők! - mondta ünnepélyesen a direktor, és a kalapjáva1
  740    1|                  ünnepélyesen a direktor, és a kalapjáva1 félkört írt le
  741    1|                    kalapjáva1 félkört írt le a levegőbe.~A hangulat tagadhatatlanul
  742    1|                   félkört írt le a levegőbe.~A hangulat tagadhatatlanul
  743    1|                  idegen vendég jelenlétében. A kis diákok egyre-másra bukdácsoltak
  744    1|                  ellenséges létra körül, míg a falak mellett a szülők morogva
  745    1|                   körül, míg a falak mellett a szülők morogva dugták össze
  746    1|                morogva dugták össze fejüket. A fekete kendőket és fekete
  747    1|                kendőket és fekete süvegeket.~A lovag hiába kopogott erélyesen
  748    1|                    erélyesen hegedűje hátán, a tánc sehogy sem akart rendes
  749    1|                    sapkában besietett Fritz, a vörös hajú doktor, és észrevevén
  750    1|                   hajú doktor, és észrevevén a fagyos hangulatot, teli
  751    1|               sapkában, havasan és fagyosan, a terem közepére rúgtatott,
  752    1|                    diákocska kezéből elkapva a táncosnőt, lármásan, tüzesen,
  753    1|                    viharosan keringett körül a teremben, hogy mindig attól
  754    1|                     szándékosan), és estében a táncosnő térdébe, bokájába
  755    1|                   hosszan, vígan felnevetett a félhomályban, mintha egérke
  756    1|                   egérke szaladt volna végig a combján...~A különös, izgató
  757    1|                     volna végig a combján...~A különös, izgató és titkos
  758    1|                     Szindbád füléhez ért, és a hajós meglepetten, csodálkozva
  759    1|                       csodálkozva emelte fel a fejét. Ezt a kacagást ő
  760    1|                      emelte fel a fejét. Ezt a kacagást ő már hallotta
  761    1|                     Igen, így kacagott Anna, a szép, telikeblű és kövérkés
  762    1|                     kövérkés Anna, ott abban a szűk, csöndes utcácskában,
  763    1|                 utcácskában, amikor estenden a fiatal tanárokkal sétálgatott.
  764    1|                      tanárokkal sétálgatott. A félhomályos utcácskában
  765    1|                ugyancsak így csendült fel az a régen hallott női viháncolás,
  766    1|                     térd, amelyet hajdanában a fehér függöny mögül látott.~
  767    1|                     algimnáziumi igazgató és a vendég Szindbád felé kormányozta:
  768    1|                  felé kormányozta: Szindbád, a hajós alig csodálkozott
  769    1|                      csodálkozott azon, hogy a Fritz táncosnőjében a telikeblű
  770    1|                   hogy a Fritz táncosnőjében a telikeblű és világosbarna
  771    1|                       Igen, ő volt az, Anna: a régi szép, kacér és nevetgélő
  772    1|             nevetgélő Anna - vagy legalábbis a leánya.~Fritz, midőn izzadó
  773    1|                      mindenben megerősítette a hajós föltevését. Igen,
  774    1|                   hajós föltevését. Igen, az a bizonyos régi Anna, a városkapitány
  775    1|                     az a bizonyos régi Anna, a városkapitány leánya férjhez
  776    1|                leánya férjhez ment, amott ül a sarokban, abban a fekete
  777    1|                   amott ül a sarokban, abban a fekete viklerben, és a leányát,
  778    1|                 abban a fekete viklerben, és a leányát, a táncosnőt, ugyancsak
  779    1|                     viklerben, és a leányát, a táncosnőt, ugyancsak Annának
  780    1|                      vette észre magát, hogy a szíve a szokottnál rendetlenebbül
  781    1|                    észre magát, hogy a szíve a szokottnál rendetlenebbül
  782    1|                      tekintete állandóan azt a kövérkés, nevető leányt
  783    1|                   kemény lábikrája van, mint a kő - mormogta a vöröshajú
  784    1|                    van, mint a kő - mormogta a vöröshajú Fritz.~- És az
  785    1|                  anyja? - kérdezte Szindbád.~A vöröshajú doktor szórakozottan
  786    1|                      szórakozottan felelt:~- A vén skatulya csak azért
  787    1|                     csak azért van itt, hogy a mulatságunkat rontsa...
  788    1|               mulatságunkat rontsa... Habár, a múltkor ő maga is felmászott
  789    1|                 múltkor ő maga is felmászott a létrán! Tudod, az öregasszonyok
  790    1|                 hevesen tapsolni kezdett, és a fejével integetett a kis
  791    1|                      és a fejével integetett a kis táncmesternek:~- Kezdjük
  792    1|                     későre jár! - kiáltotta.~A kis hegedű elhallgatott,
  793    1|                bizonyos izgalom futott végig a termen. Az algimnázium igazgatója
  794    1|               mielőtt Fritz megelőzhetné, és a fülébe súgta:~- Jöjjön,
  795    1|                         Jöjjön, Szindbád úr, a legjobb helyre vezetem,
  796    1|                mindent láthat.~És Szindbádot a létra mellé vitte, és titokzatosan
  797    1|                 mellé vitte, és titokzatosan a magasba mutatott.~A mulatság
  798    1|             titokzatosan a magasba mutatott.~A mulatság nyomban kezdetét
  799    1|                 indulót kezdett fütyülni, és a leányok tánclépésben kergetőztek
  800    1|                     tánclépésben kergetőztek a szobában. Amikor a termet
  801    1|               kergetőztek a szobában. Amikor a termet körülfutották, egyenkint
  802    1|                     körülfutották, egyenkint a szárnyas, kétlábon álló
  803    1|                      gyorsan felkapaszkodtak a létra tetejére, hogy a másik
  804    1|       felkapaszkodtak a létra tetejére, hogy a másik oldalon ismét leszálljanak.~-
  805    1|                   egyiken sincs ám nadrág...~A leánykák ügyetlenül, sikongatva,
  806    1|                    nevetve másztak föl és le a létrán. Ferenc gyakran nyitva
  807    1|                    gyakran nyitva felejtette a száját, amint a magasba
  808    1|                   felejtette a száját, amint a magasba meredt, az igazgató
  809    1|                     pedig állandóan döfködte a könyökével Szindbád oldalát.
  810    1|                 könyökével Szindbád oldalát. A fehér szoknyácskák, térdecskék,
  811    1|             combocskák sejtelmesen villogtak a létra magasságában.... Szindbád
  812    1|                egyetlenegyszer nézett erősen a magasba, midőn Annára, a
  813    1|                     a magasba, midőn Annára, a telikeblű, nevetgélő Annára
  814    1|                      nevetgélő Annára került a létramászás sora. Akkor
  815    1|            létramászás sora. Akkor elpirulva a magasba nézett, és a gömbölyű
  816    1|               elpirulva a magasba nézett, és a gömbölyű térdek, amelyeket
  817    1|                      erős hullámzásba hozták a vérét.~A leánykák után néhány
  818    1|                  hullámzásba hozták a vérét.~A leánykák után néhány feketeruhás
  819    1|                     asszonyság is nekiindult a létrának, de az igazgató
  820    1|                   térdig érő hóban ballagott a direktorral a szigetről
  821    1|                      ballagott a direktorral a szigetről a város felé.
  822    1|                      direktorral a szigetről a város felé. Szürkés, acélfényű
  823    1|                Szürkés, acélfényű este volt. A Poprád aluszékonyan suttogott
  824    1|                Poprád aluszékonyan suttogott a híd alatt a léknél, és a
  825    1|           aluszékonyan suttogott a híd alatt a léknél, és a pohos torony
  826    1|                     a híd alatt a léknél, és a pohos torony komolyan állott
  827    1|                 pohos torony komolyan állott a havas háztetők fölött.~Szindbád
  828    1|                 Szindbád, Szindbád! - mondta a Hang egy éjszakán. - Voltál-e
  829    1|                éjszakán. - Voltál-e már azon a helyen, ahol a temető a
  830    1|                      már azon a helyen, ahol a temető a hegyoldalban van,
  831    1|                      a helyen, ahol a temető a hegyoldalban van, és a temetőben
  832    1|                temető a hegyoldalban van, és a temetőben valaki fekszik,
  833    1|                     felébredve, megdörzsölte a szemét, és nyomban tudta,
  834    1|               nyomban tudta, hogy kire céloz a múltból jövő hang. Szindbád
  835    1|                    elérkezett életének ahhoz a korszakához, amidőn körülbelül
  836    1|                     kellemetlen. Vitorlázott a messzi tengereken, és érintett
  837    1|            hajadonokat és érett asszonyokat. A legjobb borból ivott, és
  838    1|                    és volt beteg és szomorú. A haja egyszerre fehéredni
  839    1|                      lett Szindbád. De midőn a legbölcsebb volt, akkor
  840    1|                    nagyokat kurjantani éjjel a borosasztalnál, a tánczene
  841    1|                      éjjel a borosasztalnál, a tánczene hangjainál. Látott
  842    1|                   sírt, és titokban segített a szegényeken. Imádkozott
  843    1|                    orvgyilkosságot forgatott a fejében ellensége ellen.
  844    1|                  lovag. Majd okos volt, mint a kígyó, és mámoros álmokat
  845    1|                   álmokat próbált fejtegetni a másnapon. Voltak barátai:
  846    1|                      Így múlott Szindbádnak, a hajósnak az élete, amíg
  847    1|                     az időszakhoz, midőn sem a jelen, sem a jövő már nem
  848    1|                       midőn sem a jelen, sem a jövő már nem izgatta gondolkozásra,
  849    1|            gondolkozásra, álmodozásra, hanem a múlt, a régen elmúlt ifjúsága.
  850    1|                   álmodozásra, hanem a múlt, a régen elmúlt ifjúsága. Mint
  851    1|                  régen elmúlt ifjúsága. Mint a messzi tengereket bejárt
  852    1|                      városkába vezette, ahol a temető a dombon volt, amely
  853    1|             városkába vezette, ahol a temető a dombon volt, amely dombot
  854    1|                    dombon volt, amely dombot a nagyzoló kisvárosiak hegynek
  855    1|                    harmatos volt az éjszaka. A kis vasúti állomás pislogó
  856    1|                 megindult az akácfák között, a homokos úton.~Midőn az út
  857    1|          fordulójánál hátranézett, még látta a messzi vasúti sínek mentén
  858    1|                   messzi vasúti sínek mentén a váltó-lámpás zöld szemét
  859    1|                      utána tekinteni, mintha a nagy fekete éjszakában csupán
  860    1|                      mit is akarhat Szindbád a városkában, amely sötéten,
  861    1|                      merülten tünedezett fel a homályba borult akácfák
  862    1|              homályba borult akácfák mögött.~A torony, mint egy nagy, barna,
  863    1|                    nézett szembe Szindbáddal a nyári éjszakán az akácok
  864    1|                éjszakán az akácok felett, és a földszintes házak meglapulva
  865    1|                  házak meglapulva menekültek a katona lábához, mint akkor,
  866    1|                   esztendővel ezelőtt, midőn a fiatal Szindbád nyári éjszaka
  867    1|                fiatal Szindbád nyári éjszaka a városkába jött.~Akkor csak
  868    1|                 észrevehetőleg állott helyén a torony, amely talán magasabb
  869    1|              magasabb is volt, mint most. És a házikók fehér és fekete
  870    1|           bárányokhoz hasonlítottak, amelyek a vihar előtt összebújnak.
  871    1|                vérhullámok nyargaltak. Talán a szíve sem dobogott azóta
  872    1|               nesztől, minden hangtól - azon a régi nyári éjszakán.~Az
  873    1|                      arra, hogy mi járhatott a fejében akkor, akkor, midőn
  874    1|                      semmi sem jutott eszébe a régi gondolatok közül, csak
  875    1|                  gondolatok közül, csak maga a tény, hogy levelekben (amelyeket
  876    1|                 csaknem egy esztendeig folyt a levelezés a vidéki kislány
  877    1|                 esztendeig folyt a levelezés a vidéki kislány és a pesti
  878    1|                levelezés a vidéki kislány és a pesti fiatalember között.
  879    1|                 házasság céljából levelezett a kisasszonnyal, akivel egy
  880    1|                     egy szomszéd városkában, a bálon egyszer a négyest
  881    1|                  városkában, a bálon egyszer a négyest táncolta. Irmának
  882    1|                    kis árnyék lebegett, mint a fehérbőrű, barna nőknél.
  883    1|                árnyékot leányajak felett, és a négyesben, mialatt a csizmák
  884    1|                      és a négyesben, mialatt a csizmák és cipők hatalmasan
  885    1|               hatalmasan kopogtak körülöttük a görbe padlón, és a leányok,
  886    1|                körülöttük a görbe padlón, és a leányok, fiatalasszonyok
  887    1|                     kissé kancsalított volna a szemével, de ez csak akkor
  888    1|                      láthatóvá, midőn erősen a Szindbád szemébe nézett.
  889    1|                      nézett. Az egyik szeme, a bal szem furcsán, titokzatosan,
  890    1|             mosolygott volna akkor is, midőn a másik szeme komoly, harmatos
  891    1|                    mélázó tekintetű volt. Ez a kancsisága a leánykának
  892    1|              tekintetű volt. Ez a kancsisága a leánykának akkor még öntudatlanul
  893    1|                    öntudatosabban közeledett a kancsal nőkhöz. (Nem ismerik
  894    1|                    nőkhöz. (Nem ismerik azok a szemnek izgató és titokzatos
  895    1|                     nem voltak szerelmesek!)~A négyesnek vége lett, és
  896    1|                     kapott levélben Szindbád a messzi vidéki városkából -
  897    1|                éjszakára Szindbád megérkezik a vonattal az ismeretlen városkába.
  898    1|             városkába. Irma térképet rajzolt a városkáról, a folyóról és
  899    1|               térképet rajzolt a városkáról, a folyóról és a kis kerti
  900    1|                    városkáról, a folyóról és a kis kerti kapuról, ahol
  901    1|                      áll villámsújtottan, és a kutyát majd megköti este.~
  902    1|                  térhet.~Szindbád megkerülte a templomot, és végigment
  903    1|                      térségen. Igen, ott van a patika a sarkon és balról
  904    1|                       Igen, ott van a patika a sarkon és balról a cukrász.
  905    1|                    patika a sarkon és balról a cukrász. A kis város éjfél
  906    1|                  sarkon és balról a cukrász. A kis város éjfél utáni álmában
  907    1|                    körülötte. Már elérte azt a kis közöcskét is, ahol egymásra
  908    1|                 boruló fák között visz az út a folyócska felé... A kalapját
  909    1|                    az út a folyócska felé... A kalapját levette a fejéről,
  910    1|                   felé... A kalapját levette a fejéről, és egyszerre úgy
  911    1|                   egyszerre úgy érezte, hogy a szíve megint úgy dobog,
  912    1|                   semmi sem változott azóta. A gyep, melyre lép, éppen
  913    1|                    most is, mint akkor... Ez a világosság akkor megijesztette,
  914    1|                   miért van világosság amott a távoli, kerti házban.~-
  915    1|                 kertész mellett virrasztanak a kis kerti házban?~Aztán
  916    1|                      kis kerti házban?~Aztán a folyócska susogott a lábánál,
  917    1|                   Aztán a folyócska susogott a lábánál, és törpe, kövér,
  918    1|                    hasonló füzek álldogáltak a közelben, a távolban. A
  919    1|                      álldogáltak a közelben, a távolban. A folyócska titokzatosan
  920    1|                      a közelben, a távolban. A folyócska titokzatosan surrant
  921    1|                    titokzatosan surrant tova a kertek alatt, mint egy nesztelen
  922    1|                senkit sem akar fölébreszteni a városban, amely mellett
  923    1|                     elvonul bujdosó útjában. A folyón túl, nagyon messzire
  924    1|                 téglagyár kéménye emelkedett a sötétségben, még távolabb,
  925    1|                   sötétségben, még távolabb, a töltésen lassan, meggondoltan,
  926    1|                    egyhangú zörgéssel gurult a tehervonat, piros lámpása
  927    1|                   mint egy bolygó lidércfény a messziségben.~A hidacska,
  928    1|                   lidércfény a messziségben.~A hidacska, mint a gyermekek
  929    1|               messziségben.~A hidacska, mint a gyermekek lóverseny-játékában
  930    1|                   majd rácsok következtek és a rácsok mögött ribizke- és
  931    1|                      De most nem állott Irma a kerti kapunál, pedig Szindbádnak
  932    1|             Szindbádnak nem kevésbé dobogott a szíve, mint húsz esztendő
  933    1|                     volt tehát Szindbád azon a helyen, ahol életének egyik
  934    1|                     visszavarázsolni valamit a múlt képeiből, érzéseiből,
  935    1|                emlékezés, mert egy nagy csók a leány húsos, tapadó, forró,
  936    1|                 mindenféle más emléknek. Még a selymes felső ajakra emlékezett,
  937    1|                emlékezett, remegő kezekre és a kendő puha kelméjére. És
  938    1|                 bátorsága támadt ahhoz, hogy a leányt a karjába vegye...
  939    1|                  támadt ahhoz, hogy a leányt a karjába vegye... És akkor
  940    1|                     és gyakran eszébe jutott a halott kertész ott a távoli
  941    1|                  jutott a halott kertész ott a távoli kerti lakban, amint
  942    1|                   arra, hogy sietve menekült a kertek alatt.~- Szindbád! -
  943    1|                  Szindbád! - kiáltotta utána a leány, és kendőt hátravetve,
  944    1|                    ruhában, bágyadtan állott a reggeli szürkületben a kerti
  945    1|                állott a reggeli szürkületben a kerti ajtónál. Szinte ijesztő
  946    1|                    hosszúlépésekkel menekült a vasúti állomás felé.~Hónapok
  947    1|               halálát érzi közeledni, de még a másvilágon sem felejti el
  948    1|                     Irmát csakugyan kivitték a hegyoldali temetőbe. Bizonyos
  949    1|                 Szindbád csöndesen ballagott a vasúti állomás felé. Félszemmel
  950    1|                     állomás felé. Félszemmel a dombra pillantott, ahonnan
  951    1|                      gondolt, hogy megkeresi a temetőben Irma sírját. Majd
  952    1|                     ahhoz eleget, hogy azzal a sírkővel, azzal a sírhalommal
  953    1|                      azzal a sírkővel, azzal a sírhalommal szembe tudna
  954    1|              sírhalommal szembe tudna nézni.~A hajnali vonattal tehát elutazott.~-
  955    1|                      az emlékének - dörmögte a vasúti kocsiban.~[1911]~ ~
  956    1|                                   NŐI ARCKÉP A KISVÁROSBAN~A harmadik út~
  957    1|                     NŐI ARCKÉP A KISVÁROSBAN~A harmadik út~Esős tavaszi
  958    1|                    út~Esős tavaszi délután - a liget fái messzire ködben,
  959    1|                   Szindbádnak levelet hozott a posta. Hegyes, apró betűk,
  960    1|                   mint megannyi kanárikörmök a borítékon, odabévül fehér
  961    1|                 sarkokkal, amilyen papiroson a grófnők vagy a nagyon szegény
  962    1|                     papiroson a grófnők vagy a nagyon szegény varrókisasszonyok
  963    1|                varrókisasszonyok leveleznek. A madárkakörmök e szavakat
  964    1|        kétszer-háromszor megforgatta kezében a levelet, megnézte a postabélyegzőt,
  965    1|                  kezében a levelet, megnézte a postabélyegzőt, egy felsővidéki
  966    1|                     felsővidéki városka neve a bélyegen, megnézte az aláírást,
  967    1|                      sétákon gyakran tartott a felöltője zsebébe dugva.
  968    1|                 játszadoztak Szindbád ujjai, a kabátzseb sötétségében,
  969    1|                      templom mögött (ahonnan a ködbe borult temető látszott
  970    1|                 hazáig kísérte volna Lenkét. A régi templom falában egy
  971    1|               elhelyezve, és ott állott maga a várúr is, talpig kőben,
  972    1|                   kőszakállal és kőpáncélban a kripta ajtajára faragottan.
  973    1|                  kripta ajtajára faragottan. A templomnak mohos zsindelyfedele
  974    1|                     nedvesség csurgott róla. A kövek hidegen, nedvesen,
  975    1|                  kopogtak lábaik alatt, amíg a régi templomot estenden
  976    1|                   estenden megkerülték, hogy a félhomályban, a temető tájékán
  977    1|            megkerülték, hogy a félhomályban, a temető tájékán egy-két csöndes
  978    1|                 váltsanak... Szindbád később a Lenke városkájából más világtájak
  979    1|                    él, dolgát pontosan végzi a postán, de a régi templom
  980    1|                  pontosan végzi a postán, de a régi templom felé már nem
  981    1|                    mesélte, hogy Lenke abból a bizonyos városkából férjhez
  982    1|                   aludt, és csak félálomban, a vasúti kerekek kattogásában
  983    1|                   csak álmodta.~Nos, most ez a bizonyos Lenke írt Szindbádnak
  984    1|                   talán első szerelmét, amit a nőknél nagyon nehéz megállapítani,
  985    1|                   számon tartotta.~Szindbád, a hajós abban az időben még
  986    1|                      későbben - vonatra ült, a hálófülkében lefeküdt, és
  987    1|                       ásítozva nézegetett ki a rohanó vonat ablakából a
  988    1|                     a rohanó vonat ablakából a tavaszi éjbe.~A tájon nagy,
  989    1|                    ablakából a tavaszi éjbe.~A tájon nagy, barna hegyek
  990    1|               félhomályos volt, mert valahol a magasban, nagyon messzire,
  991    1|               messzire, vékony felhők mögött a hold bujdosott. Nagy fák
  992    1|                     bakterházak szaladtak el a sötétségben, mint az éjszaka
  993    1|                      az éjszaka rohanó vizén a gyermekek papírcsónakjai.
  994    1|              gyermekek papírcsónakjai. Az ár a törpe bokrokat és sövényeket
  995    1|                    sebességgel ragadta tova. A nagy hegyek a távolban komolyan,
  996    1|                  ragadta tova. A nagy hegyek a távolban komolyan, méltóságosan
  997    1|          méltóságosan ringatóztak tova, mint a lassújárású viharfellegek
  998    1|                    Később egy folyó tűnt fel a mélyben, amely kanyarogva
  999    1|                      amely kanyarogva futott a vasúti töltés mellett. Gyakran
 1000    1|                      fekete árnyéka látszott a folyónak, mint az esti országúton