Part

13001    1|                      hideg liba, de most már a déli uborkasaláta helyett
13002    1|                majonézes fejessalátával. Míg a vendéglőben hálát ad az
13003    1|             vendéglőben hálát ad az Istennek a vendég, ha már a libapecsenyétől
13004    1|                    Istennek a vendég, ha már a libapecsenyétől egyszer
13005    1|                   mit meg nem tenne az ember a barátai, a baráti házak
13006    1|                    tenne az ember a barátai, a baráti házak kedvéért, hogy
13007    1|                   sikerült májusi ebédet, ha a születésnapja például május
13008    1|                   elméletileg foglalkozhatom a kérdéssel - mond Szindbád,
13009    1|                      Szindbád, körültekintve a kerti vendéglő virágzó fáin,
13010    1|               beszélgetni az eljövendőkről), a lombok alatt a tavasz illataival
13011    1|               eljövendőkről), a lombok alatt a tavasz illataival együtt
13012    1|                  illataival együtt úszkáltak a konyha illatai.~Az Úriember,
13013    1|                 Úriember, mint olyan, akinek a gyomrával állandó viszálykodása
13014    1|          viszálykodása volt, elengedte volna a konyhai illatokat, de Szindbád
13015    1|                      magyarázta:~- Vajon nem a hercegek levesével, a ráklevessel
13016    1|                    nem a hercegek levesével, a ráklevessel kellene kezdeni
13017    1|                     Valóban ráklevest főznek a konyhán, mert ez nagy felfordulással
13018    1|                 Úriember, miután körülnézett a konyhán. - A szakácsnénak
13019    1|                     körülnézett a konyhán. - A szakácsnénak be van kötve
13020    1|                   van kötve az ujja, amelyet a rákollók megcsíptek, a szolgáló
13021    1|               amelyet a rákollók megcsíptek, a szolgáló pedig rákhéjat
13022    1|                  szolgáló pedig rákhéjat tör a mozsárban.~- Szerencse,
13023    1|                  egyéb baj nem történt, mert a rákleves főzésénél szinte
13024    1|             főzésénél szinte elkerülhetetlen a veszekedés, miután annyi
13025    1|                       miután annyi munkát ró a konyhai személyzetre, mint
13026    1|                     talán egyetlen leves sem a világon. (Igaz, megéri a
13027    1|                     a világon. (Igaz, megéri a fáradságot.)~Szindbád mondanivalóját
13028    1|                 némely vendéglősnék is, akik a rákok elkészítésének módját
13029    1|                  rákok elkészítésének módját a világért sem bíznák senkire
13030    1|                     sem bíznák senkire attól a pillanattól kezdve, amikor
13031    1|                   pillanattól kezdve, amikor a fekete vendégek, természetesen
13032    1|                bőséges csalánban megérkeznek a házhoz. Már akkor megkezdődik
13033    1|                      akkor megkezdődik velük a tennivaló, amikor még a
13034    1|                      a tennivaló, amikor még a kasban henteregnek, amikor
13035    1|                  fogyasztásuk közben.) Külön a nagyobbfajta, úgynevezett "
13036    1|                 rákokat), amelyeknek hazájuk a Dunántúl. Ezekből a nagyobb
13037    1|                  hazájuk a Dunántúl. Ezekből a nagyobb fajta rákokból készül
13038    1|                     rákokból készül igazában a leves, amelyhez az apró
13039    1|                  amelyhez az apró rákok csak a tölteléket adják.~- Ne siessük
13040    1|            tölteléket adják.~- Ne siessük el a dolgot - szólt közbe az
13041    1|                Úriember. - Hogyan főzték meg a rákot?~- Természetesen marhahúslevesben,
13042    1|                valami huszárcsizmát. Persze, a rák nem szereti, ha a hasát
13043    1|                Persze, a rák nem szereti, ha a hasát kefélik, kapkod is
13044    1|                       kapkod is az ollójával a kéz felé, amely a hátánál
13045    1|                  ollójával a kéz felé, amely a hátánál fogva tartja, valamint
13046    1|               hátánál fogva tartja, valamint a kefélő kéz után, de ez már
13047    1|                  miután helyét elfoglalhatná a lázadozó lobogó húslevesben.~-
13048    1|                       Eleven állapotban megy a kínhalálba? - kérdé az Úriember
13049    1|                      vannak némely eltérések a szokások között. Némelyek,
13050    1|                  között. Némelyek, különösen a jobbszívű asszonyságok a
13051    1|                     a jobbszívű asszonyságok a forró levesbe való bedobás
13052    1|                  való bedobás előtt végeznek a rákkal, tudniillik előbb
13053    1|                     előbb kirántják helyéből a rák farkát, ami múlhatatlan
13054    1|                  múlhatatlan halált okoz. Én a magam részéről az olyan
13055    1|               állapotban, kalimpálózva kerül a lázongó fazékba. Egyetlen
13056    1|                      levő rák is elronthatja a nagyszerűnek ígérkező levest.
13057    1|                nagyszerűnek ígérkező levest. A forró húsleves amúgy is
13058    1|                      is egy perc alatt végez a rákkal, amely már ekkor
13059    1|                      ekkor megnyugodva várja a fazékban a sót, köménymagot,
13060    1|                 megnyugodva várja a fazékban a sót, köménymagot, zöldpetrezselymet,
13061    1|             társaságában félóráig főlni kell a lázongó fazékban. Mire innen
13062    1|                     ollóját letépni, héjából a fekete és a keserű részek
13063    1|                 letépni, héjából a fekete és a keserű részek helyébe petrezselymes,
13064    1|                      rizskását tölteni. Csak a sárga részeket kell bennhagyni.
13065    1|               bennhagyni. Ezután vissza megy a rák a leszűrt húslevesbe,
13066    1|                     Ezután vissza megy a rák a leszűrt húslevesbe, és nyugodtan
13067    1|                   nagyon szeretik szopogatni a hasaalját, az ollóját, a
13068    1|                     a hasaalját, az ollóját, a farkát, a töltelékét kanállal
13069    1|             hasaalját, az ollóját, a farkát, a töltelékét kanállal veszik
13070    1|                   levessel fogyasztják. - Ez a kis rák, a tiszai kis rák
13071    1|                 fogyasztják. - Ez a kis rák, a tiszai kis rák története.~
13072    1|              rákokról is beszélt. Mi történt a nagy rákokkal?~A számonkérésre
13073    1|                     történt a nagy rákokkal?~A számonkérésre Szindbád így
13074    1|                      válaszolt:~- Itt van az a pont, ahol a ráklevesek
13075    1|                      Itt van az a pont, ahol a ráklevesek egymástól való
13076    1|         különbözőségét meg lehet állapítani. A nagy rákok megeszik a kicsinyeket.~-
13077    1|            állapítani. A nagy rákok megeszik a kicsinyeket.~- Még főtt
13078    1|                        Ekkor leginkább, mert a kis rákoknak nincs hová
13079    1|                     belekerülnek mindenestől a nagy rákok héjába. Tudniillik
13080    1|                     rákok héjába. Tudniillik a szakácsné az apró rákot
13081    1|                 használja, amely töltelékkel a nagy rák héját - húsával
13082    1|                  tejfellel, tojással tálalja a csontlében a nagy rák húsával
13083    1|                tojással tálalja a csontlében a nagy rák húsával együtt.
13084    1|                együtt. Egyszerű áldozat lesz a kis rák a nagy rák mellett.
13085    1|              Egyszerű áldozat lesz a kis rák a nagy rák mellett. Ha nem
13086    1|                      tudnánk különös ízeiről a múlt időből, amikor még
13087    1|                     még egymagában szerepelt a Felső-Tisza mentén; - ha
13088    1|                         ha nem tudnánk, hogy a lusta nagy rák mellett ő
13089    1|                     mellett ő ugrik ki, mint a gumilabda a csalánfészekből
13090    1|                   ugrik ki, mint a gumilabda a csalánfészekből és a kasból: -
13091    1|               gumilabda a csalánfészekből és a kasból: - talán nem is hinnénk
13092    1|                 napon, amely mindig más volt a kalendáriomban, mint a többi
13093    1|                  volt a kalendáriomban, mint a többi napok. Piros frakkos
13094    1|                  őszi nap?~- Nézzük csak meg a horoszkópot, hogy mit mutat
13095    1|                  horoszkópot, hogy mit mutat a további időre nézve! Az
13096    1|                  embernek az én koromban már a hasznos időbeosztásra kell
13097    1|                  taktusra lépkedő hölgy után a Mókus utcában, aki egy fiatalembert
13098    1|                   aki egy fiatalembert vezet a karján, ugyanezért merészel
13099    1|                      nélkül ablak alatt sem, a függöny megől babuskálva
13100    1|                      annyi igazsága nem volt a közmondásnak, hogy: minden
13101    1|                    az én időmben. Nem szabad a szívet felesleges izgalmaknak
13102    1|                   hiábavalósággal fárasztani a fantáziát, elérhetetlen
13103    1|                  gyorsan le kell bonyolítani a hátralevő üzleteket. Így
13104    1|                      biztatta magát Szindbád a nevezetes őszi napon, amikor
13105    1|                utoljára voltak emlékezetesek a hegyoldali bokrok, zölden,
13106    1|                    őszi szeretők lehessenek. A pókfonál megköti még egy
13107    1|               pókfonál megköti még egy napra a vadgesztenyefa lehullóban
13108    1|                       Ezt akarta Szindbád is a vénkisasszony korú, de a
13109    1|                     a vénkisasszony korú, de a megszokás folytán legszebb
13110    1|              legszebb Bettinának elmondani.) A tegnapi játékos kökénybokor
13111    1|      vándorlólegénynek, aki zarándok útjában a tájon átvonul: szolgáljon
13112    1|                      mondani Orsolyának, aki a zárdanövendékek kék ruhájában,
13113    1|                  valami gonosz démonról, aki a férfiak minden gondolatát
13114    1|                 minden gondolatát lefoglalja a maga részére, amíg él és
13115    1|                    és uralkodni tud. Persze, a mesemondás végén ajtófára
13116    1|                     szegezik denevér módjára a démont is és a zárdanövendéket
13117    1|               denevér módjára a démont is és a zárdanövendéket is.)~Tehát
13118    1|                   Bettina alakja mutatkozott a horoszkópban, amelyet a
13119    1|                      a horoszkópban, amelyet a napfénnyel, harsogó természetszínekkel,
13120    1|                       Orsolya és Bettina! Ez a két egymástól annyira különböző
13121    1|                  üveg az egyik, amelyben tán a dió ízei lesznek megérezhetők
13122    1|                    üveg felnyitása után, míg a másik csak zöldfüge (Szindbád
13123    1|               lelhető, mint ezt már Szindbád a legártatlanabb és legfehérebb
13124    1|                   Lehet, hogy az ördög éppen a zöld fügébe bújtatta azt
13125    1|                     zöld fügébe bújtatta azt a szerelmi mámort, amely öl... -
13126    1|                   Szindbád felkészülődve még a víziókra is, amelyek bizonyára
13127    1|                amelyek bizonyára körülveszik a zárdanövendékeket, ha a
13128    1|                      a zárdanövendékeket, ha a szerelmét kellő adagolással,
13129    1|               patikárius beadogatja nekik. - A nők sorsa úgyis meg van
13130    1|                   Így magában ("félre", mint a színdarabban mondták) Szindbád,
13131    1|                      mondták) Szindbád, amíg a vénkisasszony Bettina -
13132    1|                       ismételte Bettina ezen a napon is követelőzve, mert
13133    1|                   követelőzve, mert feltette a hajósról, hogy annak ez
13134    1|                      is lehetséges. Szindbád a jó barátság örve alatt megcsókolta
13135    1|                  vaníliaillatú lett Bettina, a férfit és szerelmet csak
13136    1|                      rajztanárnő, leírta azt a férfit, akihez feleségül
13137    1|                     mint annyi más leány, de a hajós akkoriban nem törődött
13138    1|                 hajós akkoriban nem törődött a kisleányokkal, keleti királynők,
13139    1|                    önbe!" - ismétlé pontosan a rajztanárnő, és születésnapi
13140    1|               lehessen.~Szindbád elnézegette a szobában motoszkáló vénkisasszonyt,
13141    1|                     egyszerű takarítónő, aki a takarítónők örök hajlandóságával
13142    1|                    mindig rendelkezésére áll a szobaúrnak, akár bál után,
13143    1|                  mindenben helyeselte azokat a ceremóniákat, amelyek az
13144    1|                   történne velem valami, ott a tóparton, ahol ön fiatal
13145    1|                     uccse: megecetesedem itt a nyakán!"~Bettina iskolaillatot
13146    1|                      tanárnőhöz illik, midőn a születésnapi üdvözlők között
13147    1|                  üdvözlők között megérkezett a tervbe vett második hölgy,
13148    1|                   eddig azt tekintette, hogy a fejedelemasszonynak tetszését
13149    1|                    megtudta róluk, hogy azok a régi városka zárdakertjéből
13150    1|             virágaival, kivételes kegyessége a főnökasszonynak, hogy a
13151    1|                      a főnökasszonynak, hogy a zárdai virágokat világi
13152    1|                      átengedte. "Csókoltatom a kezét a fejedelemasszonynak" -
13153    1|              átengedte. "Csókoltatom a kezét a fejedelemasszonynak" - üzente
13154    1|               vallatás alá vetette Orsolyát, a matematikáról és földrajzról
13155    1|                  főként, és ámítva emlegette a zárdanövendéknek, hogy ezeket
13156    1|                zárdanövendéknek, hogy ezeket a tudományokat tartja a legméltóbbaknak
13157    1|                 ezeket a tudományokat tartja a legméltóbbaknak arra a célra,
13158    1|                tartja a legméltóbbaknak arra a célra, hogy egy leánylelket
13159    1|              matematikában, mind földrajzban a legelső a vele egykorú leánykák
13160    1|                   mind földrajzban a legelső a vele egykorú leánykák között. "
13161    1|                 egykorú leánykák között. "És a koszt milyen a zárdában?" -
13162    1|                   között. "És a koszt milyen a zárdában?" - csapott le
13163    1|                  egészen mást akart kérdezni a leánykától. Gyónásról és
13164    1|                vallatásait, meg-megsimogatta a leányka vállain térdeplő
13165    1|                     mögött már javában égtek a lámpások, amelyek a leánnyal
13166    1|                    égtek a lámpások, amelyek a leánnyal való szerelem változatait,
13167    1|                     lehetőségeit, jeleneteit a képtelen színpadon megmutatnák. "
13168    1|            mondogatta magában Szindbád, amíg a zöld fügécskét különböző
13169    1|              hálósodnak az erek, meszesednek a véredények, durvulnak a
13170    1|                      a véredények, durvulnak a nemes arcvonások, a ráncok
13171    1|                durvulnak a nemes arcvonások, a ráncok hosszú vonalakban
13172    1|             mendegélnek, mint végtelen útjai a könnyeknek, amelyeket majd
13173    1|                      feltárnám előtted, mint a pokol kapuját? Meg tudnád-e
13174    1|               tudnád-e fogni két kis kezedbe a szíveket, mint egy öreg
13175    1|                Ezeket gondolta Szindbád, míg a zárda virágát (és növendékét)
13176    1|                  növendékét) nézegette, amíg a születésnapra jött leányka
13177    1|                   szentképecskét nyújtott át a révült öreg gavallérnak.
13178    1|                     révült öreg gavallérnak. A szentképecskére gyermekes
13179    1|                    Szindbád bácsinak emlékül a jó kis Orsolyától."~Szindbád
13180    1|                Orsolyától."~Szindbád átvette a szentképecskét, külön helyre
13181    1|                 vajon tudnád-e megnyomogatni a hátamat, mint a fejedelemasszonyét
13182    1|                megnyomogatni a hátamat, mint a fejedelemasszonyét szoktad,
13183    1|                    köszvényétől szenved? Ezt a tudományodat mutasd be,
13184    1|                     elmehetsz Isten hírével.~A jó kis Orsolya erre vállalkozott,
13185    1|                    SZINDBÁD ÉLETÉBEN~1~Erről a régen elment figuráról (
13186    1|               öregasszonnyal se találkozott, a vendéglők előtt elhaladtában
13187    1|                  orrát, hölgy ment keresztül a kocsiúton, mégpedig teljesen
13188    1|                 lehetett bámészkodni: milyen a bokája, milyen a nyakszirtje,
13189    1|                      milyen a bokája, milyen a nyakszirtje, alkalmas volna-e
13190    1|                nyakszirtje, alkalmas volna-e a dereka az átölelésre, keble
13191    1|                  dereka az átölelésre, keble a megnyugtató pihenésre, amelyre
13192    1|              embernek szüksége van, aki ezen a földön komolyan működik,
13193    1|              komolyan működik, véleménye (és a társadalom véleménye) szerint
13194    1|             kénytelen volt Iróniának nevezni a megszokott Iréne neve helyett).~
13195    1|                 megértés... Mindig eltalálta a jó napokat, amikor Szindbáddal
13196    1|                   kedvére kisétálhatta magát a régi óbudai temetőben, ahova
13197    1|                       az újabban elhunytakat a hegy alá viszik, egy síkságra.
13198    1|                    alá viszik, egy síkságra. A hegyoldalban, pláne, a jó
13199    1|                       A hegyoldalban, pláne, a jó magasan alvó budaiak,
13200    1|                  budaiak, akik amúgy is csak a bal vállukon át tekingetnek
13201    1|                      tekingetnek vissza ebbe a világba, mint a fogyó holdra
13202    1|                  vissza ebbe a világba, mint a fogyó holdra szokás, sohase
13203    1|                      lehet-e pótolni? - ezek a régi óbudaiak, úgy hallgatták
13204    1|                      hogy kit visznek kocsin a földszintes, új temetőben.
13205    1|                  temetőben. Az életkoruknál, a helyzetüknél fogva sikerült
13206    1|                     fogva sikerült bejutniok a holtak főrendiházába, fel,
13207    1|                   holtak főrendiházába, fel, a hegyre, családi kriptákba,
13208    1|                     magányban (egyedül, mint a varjú), alig zavarva látogatóktól,
13209    1|           rosszindulatú hitelezőktől, de még a földön maradt asszonyságoktól
13210    1|                mentesen (akik hajdanában még a vendéglőben is utánuk jártak
13211    1|                 vendéglőben is utánuk jártak a férfiaknak, pedig többnyire
13212    1|                szükség rájuk) aludgattak itt a régi óbudaiak, amíg Iréne
13213    1|                  óbudaiak, amíg Iréne rájött a rejtek temető előnyeire,
13214    1|                     alkalmas pihenőhelyeire, a sorstól más helyen nem élvezhető
13215    1|                    hangulataira. És elkezdte a temetőlátogatást, mintha
13216    1|                  nyújtóztatnák itt lábaikat (a sok haszontalan járás-kelés
13217    1|                      leveleket szedett össze a sírokról, amelyeket összekeverve
13218    1|                      elhagyott sírra, mintha a temető módosabb lakói nem
13219    1|                  vállalkozott. Kicserélgette a sírkereszteket, mert így
13220    1|             altábornagy sírján üldögélve.~És a sírkereszt elcserélése révén
13221    1|             emlékezetes maradjon. Lám, Iréne a nevébe lett szerelmes.~Fabritzkynak
13222    1|          Fabritzkynak hívták.~2~- Idegen jár a házban - mond Iréne, amikor
13223    1|                   ünnepélyesebb léptei, mert a temetőtől szívéből undorodott,
13224    1|                 férfiak, akik régen megértek a halálra, de nagyon különböző
13225    1|                 találnak ki arra nézve, hogy a megsemmisítő halál még darab
13226    1|             bíbelődni. Így: Szindbád ürügyül a továbbéléshez Irént, az
13227    1|                  vagyunk valakik, ha rákerül a sor!" - mond Szindbád a
13228    1|                      a sor!" - mond Szindbád a hátrafelé ülő lovasnak,
13229    1|                   alatt, hellyel kínálta meg a jámborságot, megtértséget,
13230    1|            vallásosságot színlelő Szindbádot a nyeregben, hogy egész úton
13231    1|                  úton rámosolyoghasson, amíg a nesztelen, patkó nélküli
13232    1|                       patkó nélküli ló viszi a pasasért a maga megszokott
13233    1|                  nélküli ló viszi a pasasért a maga megszokott útján).~
13234    1|                      maga megszokott útján).~A temetői randevúnál tehát
13235    1|                     szívnek nyugalmat - mond a kalandor, amikor Gödöllői
13236    1|                    egymásra vetett lábakkal, a kötő- vagy horgolótűvel
13237    1|                   babonázó öltéseket végezve a vásznon, csipkén, más semmiségeken,
13238    1|                      darab időre lefoglalják a nők gondolatait.~De persze
13239    1|                  gondolatait.~De persze hogy a babonás öltéseknek megvolt
13240    1|                   babonás öltéseknek megvolt a maguk céljuk, gondolatilag
13241    1|                     férfit is célba vehettek a kézimunka öltései. - Hol
13242    1|              kézimunka öltései. - Hol van az a tudós, aki kiszámíthatna
13243    1|                    egy női gondolatot, amely a világűrben elröppen egy
13244    1|                    tudós homlokából keltezve a Hold és a Csillagok meghódításáról
13245    1|                homlokából keltezve a Hold és a Csillagok meghódításáról
13246    1|                   meghódításáról szól - amíg a kézimunkázó hölgy gondolata
13247    1|                 hölgy gondolata megmarad itt a földön, és nem kíván se
13248    1|         letérdepeljen, mint ez úriembereknek a szokása? (Szindbád már régen
13249    1|                   régen nem viselt strupflit a nadrágszáron, hogy a térdepelési
13250    1|               strupflit a nadrágszáron, hogy a térdepelési jelenet kellően
13251    1|                      nadrágot hordott, amely a letérdepléshez mindenkor
13252    1|                     bizonyos félkört írva le a levegőben, mint ezt a budapesti
13253    1|                     le a levegőben, mint ezt a budapesti rendőröktől látta).~-
13254    1|                 althangon, amely komolykodva a férfiak mellénye alá látszik
13255    1|                      bujdosni.~- Azt hiszem, a mai napot a jó napok között
13256    1|                      Azt hiszem, a mai napot a jó napok között jelölöm
13257    1|                     napok között jelölöm meg a naptárban, nem csekélység,
13258    1|                      haragban vagyok azokkal a hangokkal, amelyeket hallani
13259    1|                       Minden felébredésemkor a másvilágról jövök vissza,
13260    1|                   velem kötekednek tovább is a hangok, amelyek értelmetlenül,
13261    1|                rettentő megszólalások vannak a koldusok jól betanult sirámaitól
13262    1|            megszólalásáig! Egy olyan skálája a hangoknak, amelynek mindegyike
13263    1|                  amint igyekezett megtalálni a talajt, illetőleg az álláspontot,
13264    1|             álláspontot, amelyet elfoglaljon a fentebb említett hölgy kívánságaival
13265    1|              Szindbád védekezését.~- Ezeknek a túlvilági hangoknak a hallását,
13266    1|                Ezeknek a túlvilági hangoknak a hallását, amelyről már többször
13267    1|                    miatt jön létre. Ismerjük a diagnózist, nem csodálkozunk,
13268    1|                      nem mindenben helyeslem a taktikát, ahogyan a főváros
13269    1|                helyeslem a taktikát, ahogyan a főváros vezetősége a villamos
13270    1|                 ahogyan a főváros vezetősége a villamos áram számláit behajtja...
13271    1|                   Szindbád bólogatni kezdett a gúnyolódó hölgynek, mintha
13272    1|               előadását megzavarni. Irénének a pénzbeszedőkkel volt baja,
13273    1|                   váratlanul fordított egyet a dolgokon, amint kézimunkájára
13274    1|                       hogy voltaképpen mi is a teendője a megidézett úriemberrel.~-
13275    1|                 voltaképpen mi is a teendője a megidézett úriemberrel.~-
13276    1|                    Szindbád megtörten állott a temetőben. Igaz, hogy betegségeiben,
13277    1|            verejtékező homlokát, de hát ezek a nők nem mindig voltak alkalmatosak
13278    1|                 Hogyan magyarázhatná meg ezt a kérdést az ironikus Irénének,
13279    1|                    az ironikus Irénének, aki a rajtacsípett bűnösön legeltette
13280    1|              felkötött karddal elment azokra a helyekre, ahol szükséges
13281    1|                       de sohasem ijedtem meg a pisztolyoktól.~- Ne folytassa! -
13282    1|                        kiáltott fel Iréne. - A halott mindent hall.~És
13283    1|                    ebben valóban igaza volt.~A koporsó megmozdult a föld
13284    1|                   volt.~A koporsó megmozdult a föld alatt, mert az történt
13285    1|                   mert az történt vele, hogy a kövér emberből kifejlődő
13286    1|                egyszerű katonás koporsót, és a sír felülete emiatt besüppedt.~
13287    1|                  érezte, hogy süllyed alatta a föld, ugyanazért nagy örömmel
13288    1|              ugyanazért nagy örömmel fogadta a segítségére siető Szindbádot.
13289    1|                      bocsátotta sokáig, mert a gúnyolódó nők is megrendülnek
13290    1|                    néha (különösen akkor, ha a föld elnyelni akarja őket).~-
13291    1|                  valamit csinál velem - mond a hölgy visszanézegetve a
13292    1|                      a hölgy visszanézegetve a beomlott sírra.~[1932]~ ~
13293    1|                  DESZKÁT ÁRULNI~1~Hogy vette a fát?~- Sajnos, elmúlt az
13294    1|                     fára alkudozhatom, amely a Dunára a Vágból, vagy Tokajba,
13295    1|                 alkudozhatom, amely a Dunára a Vágból, vagy Tokajba, Szolnokra
13296    1|                      vagy Tokajba, Szolnokra a Felső-Tiszáról érkezett,
13297    1|                Felső-Tiszáról érkezett, ahol a tótok pihenőt tartottak,
13298    1|                   hasábban veszem meg mindig a télire való tüzelőt - kezdte
13299    1|                    elbeszélését Szindbád, ez a régi regélő, amikor a sok
13300    1|                     ez a régi regélő, amikor a sok elhangzott szerelmes-asszonyos
13301    1|        szerelmes-asszonyos dolgok után végre a praktikus, a reális életet
13302    1|                      után végre a praktikus, a reális életet szolgáló ügyek
13303    1|                   után is érdeklődtünk - így a téli fűtés iránt is.~- Hasábban? -
13304    1|                      amelynek fűtéséhez elég a venyige, a tengericsutka,
13305    1|                    fűtéséhez elég a venyige, a tengericsutka, a napraforgó
13306    1|                    venyige, a tengericsutka, a napraforgó kóró, szalma,
13307    1|                     tud úgy duruzsolni, mint a vén akácfa, amely már megérett
13308    1|                   akácfa, amely már megérett a kivágásra!~- Hozzá képest
13309    1|                      Hozzá képest csak dadog a vén szilvafa, pedig az is
13310    1|                    csak sóhajt. De az akácfa a legjobb barát télen, különösen
13311    1|              boglyába rakattuk. Fontos dolog a favágók összetartozósága.
13312    1|            összetartozósága. Legjobb persze: a férj és feleség, de ilyen
13313    1|                    jut az ember. De megteszi a magáét két régi cimbora
13314    1|                 alacsonyabb helyre kuporodik a kecskebak mellett, az összegyúrt
13315    1|                  szűrére, először ő kortyint a pálinkásüvegből, mielőtt
13316    1|                     pálinkásüvegből, mielőtt a munka elkezdődne, mert ő
13317    1|                     elkezdődne, mert ő végzi a nehezebb teendőt. Alulról
13318    1|               teendőt. Alulról kell rángatni a fűrészt, ami nehezebb, mint
13319    1|              nehezebb, mint állva fűrészelni a kecskebak másik oldalán.
13320    1|                    udvariatlanságnak, amikor a tuskóra terített rongyszűrén
13321    1|                 tuskóra terített rongyszűrén a férfi ül a házastársak közül,
13322    1|              terített rongyszűrén a férfi ül a házastársak közül, és az
13323    1|                      és szalonnával kenegeti a fűrészt, ő teszi a fűrész
13324    1|                  kenegeti a fűrészt, ő teszi a fűrész alá a hasábokat a
13325    1|                fűrészt, ő teszi a fűrész alá a hasábokat a bakra, és ő
13326    1|                     a fűrész alá a hasábokat a bakra, és ő kortyint rövidebbet
13327    1|                     és ő kortyint rövidebbet a pálinkásüvegből. A tuskón
13328    1|                rövidebbet a pálinkásüvegből. A tuskón ülőnek van nehezebb
13329    1|                     nehezebb dolga...~- Majd a felfűrészelt fa felaprításánál
13330    1|                     fa felaprításánál is övé a generális teendő, mert az
13331    1|                teendő, mert az első hasítást a baltával neki kell tenni
13332    1|                     baltával neki kell tenni a fába, amely ilyenkor még
13333    1|                      első szakadást megkapta a favágó fejszéjétől, magától
13334    1|                 Amint először megismerkedett a fejszével, elveszti életerejét.
13335    1|            életerejét. Felaprózni már könnyű a balta sújtotta fadarabokat.
13336    1|                     és élvezettel magyarázta a felaprított fa boglyába
13337    1|                      rakásának történetét.~- A kőművesek nem tudnak olyan
13338    1|                     szép házat építeni, mint a megfelelő favágók az apróra
13339    1|                      valami embernek, akinek a fejét, a haját kezdi ki
13340    1|                    embernek, akinek a fejét, a haját kezdi ki először a
13341    1|                     a haját kezdi ki először a téli fehérség. Amikor az
13342    1|                 Amikor az első hó leesik, és a boglyát odakint találja
13343    1|                  találja az udvaron.~Ott áll a boglya a kert felé, oly
13344    1|                    udvaron.~Ott áll a boglya a kert felé, oly némán, akár
13345    1|                  alatt valaki fekszik. Éjjel a holdvilágnál szokatlan árnyékot
13346    1|                   mert még nem szokta meg őt a holdvilág a maga helyén.
13347    1|                    szokta meg őt a holdvilág a maga helyén. A keletről
13348    1|                     holdvilág a maga helyén. A keletről jövő szél, a nyugatról
13349    1|                helyén. A keletről jövő szél, a nyugatról jövő felhő, az
13350    1|                      oldalról támadó hófúvás a barátja, és a kísértet sétál
13351    1|                 támadó hófúvás a barátja, és a kísértet sétál körülötte
13352    1|                     fehér lepedőjében. Látja a háztetőn füstölgő kéményeket,
13353    1|               füstölgő kéményeket, amelyeken a régi boglyák halotthamvasztó
13354    1|                füstjei szálldosnak ki. Látja a gyalogutat a hóban, amely
13355    1|           szálldosnak ki. Látja a gyalogutat a hóban, amely mindinkább
13356    1|                  máris meg kell halnia. Azon a gyalogúton jön érte a halál...
13357    1|                   Azon a gyalogúton jön érte a halál... Nem sok öröm lehet
13358    1|                    minden elmulandót sajnált a világon.~2~A boglya összedőlése~
13359    1|              elmulandót sajnált a világon.~2~A boglya összedőlése~Szindbád
13360    1|                      folytatta mondanivalóit a felaprított és fűtéshez
13361    1|            meghallani pamutot, vattát dugnak a fülükbe, van olyan is, aki
13362    1|                   fülükbe, van olyan is, aki a bundájára fekszik, és szőrös
13363    1|                fekszik, és szőrös sipkát húz a fülére, amikor "szőrösödik
13364    1|               szőrösödik az idő", tudniillik a téli ruházati anyagok, szőrös
13365    1|                      kesztyűk előkerülnek.~- A boglyafa azonban olyan fehér
13366    1|                     olyan fehér koszorút rak a fejére, hogy az udvar királyának
13367    1|                 darab ideig, de hókoszorúval a fején észrevéteti magát. (
13368    1|           kilombosodik, amint megtörtént már a földben felejtett gyökerekkel,
13369    1|                   akartak kezdeni vénségükre a régi elhibázott élet helyett.
13370    1|                   nincs semmi keresni valója a földön, éppen elég időt
13371    1|                   éppen elég időt vesznek el a holtak az eltemetésük, eltüntetésük
13372    1|          ceremóniájával az élők életéből.) - A boglyafa halála is szertartással
13373    1|                     annak oldalát megbontják a kellő helyeken.~- Azt mondjátok,
13374    1|               mondjátok, hogy könnyebb volna a boglyát a koronájától lefelé
13375    1|                     könnyebb volna a boglyát a koronájától lefelé szétrakosgatni,
13376    1|                   felelem erre, hogy nincsen a világnak olyan cselédje,
13377    1|                     olyan cselédje, aki erre a teendőre vállalkoznék. Amikor
13378    1|                    Lyukat ás az oldalába, és a lyukat a vasvillával addig
13379    1|                     az oldalába, és a lyukat a vasvillával addig tágítja,
13380    1|                   egy pillanat alatt meginog a boglya, mintha a föld indult
13381    1|                     meginog a boglya, mintha a föld indult volna meg alatta.
13382    1|                     hatalmas alakként állott a ház végében, tekintély volt
13383    1|                      az udvar felett, nappal a kakas nézett szét tetejéről,
13384    1|                 nézett szét tetejéről, éjjel a kísértetnek volt a barátja -
13385    1|                     éjjel a kísértetnek volt a barátja - és most egyszerre
13386    1|            jelentette, hogy fogyadozóban van a tüzelő...~- Megvallom, barátaim,
13387    1|                amikor udvarom végéről eltűnt a megszokott boglya látóképe,
13388    1|                  volna valamit az életemből. A boglyával együtt elveszítettem
13389    1|                     együtt elveszítettem azt a bátorságomat, amellyel a
13390    1|                     a bátorságomat, amellyel a tél folytatása elé néztem,
13391    1|                     néztem, de elveszítettem a kedves kis madarakat, az
13392    1|                     az országutak sármányát, a kertek cinkéit, amelyek
13393    1|                     veszítettem ugyanakkor - a gazdagság érzetét -, amely
13394    1|                boglyatulajdonost megillet.~3~A fadarab durrantása~- Összedűlt
13395    1|               fadarab durrantása~- Összedűlt a boglya, de legalább kéznél
13396    1|                      de legalább kéznél volt a tüzelő - vigasztaltuk Szindbádot,
13397    1|                      végleg búnak ne eressze a fejét.~- Igen, a porcelánkályha
13398    1|                     eressze a fejét.~- Igen, a porcelánkályha körül (amelyen
13399    1|                   felejtsem) valóban megtelt a fáskosár azokkal az akácfadarabokkal,
13400    1|               ifjúságomnak. - Kezembe vettem a fadarabot, megnéztem, megszagoltam.
13401    1|                fácska volt őkelme, amikor én a bajuszomat már pödörtem.
13402    1|                     növekedik, hamar utolért a fa, és íme, az elmúlásban
13403    1|                     ember még nem szokta meg a fűtést, minden darab fához,
13404    1|                  minden darab fához, mielőtt a tűzre vetettem volna, volt
13405    1|               mondtam az egyik akácdarabnak.~A fadarab, miután más nyelvet
13406    1|                   nyelvet nem tudott, később a lángok közül: durrasztva
13407    1|                 Mintha így tett volna pontot a Málcsi és az én ismeretségemre,
13408    1|                  koromban persze megengedtem a reggeli tüzelésen és a nappali
13409    1|           megengedtem a reggeli tüzelésen és a nappali melegedésen kívül
13410    1|                nappali melegedésen kívül azt a passziót is magamnak, hogy
13411    1|              úgynevezett borongós órákban is a tűz előtt üldögéljek, holott
13412    1|                     előtt üldögéljek, holott a lányosházaknál, a bormérőhelyeken
13413    1|                     holott a lányosházaknál, a bormérőhelyeken is mindig
13414    1|                  ember, amikor boglyában áll a fája, odakint az ablakon
13415    1|                     kopogtat, az utcáról még a szél füttyentését is hallani
13416    1|                     amely szél más hiányában a lombtalan fákkal birkózik,
13417    1|                     öreg kalapokat táncoltat a sárban, de mindent átzúg
13418    1|                     sárban, de mindent átzúg a kályhában lobogó tűz megnyugtató
13419    1|                   Szindbád, mint fegyveréből a vadász, durrasztó hangot
13420    1|                    híven utánozza.~- Az akác a hosszú, magányos estéken
13421    1|            dorombolni, amikor úgy fűtögettük a porcelánkályhát, mintha
13422    1|                   borát, maga vall szerelmet a kiválasztott hölgynek, nem
13423    1|              segítsége, amikor elkövetkezett a halál órája, nincs kedves
13424    1|                  volna, mint ahány ujjam.)~- A téli esti tüzelgetés azonban
13425    1|                korántsem olyan szomorú, mint a magányosan végzendő szertartások
13426    1|                    koncertjét. Hogy mindjárt a legelején kezdjem - felesleges
13427    1|               legelején kezdjem - felesleges a tűzén kívül más világítás
13428    1|                 tűzén kívül más világítás is a szobába. Kár a lámpáért,
13429    1|                  világítás is a szobába. Kár a lámpáért, olajért, gyertyáért,
13430    1|                  olajért, gyertyáért, amikor a tűz lobogva ég este a kályhában,
13431    1|                 amikor a tűz lobogva ég este a kályhában, és bevilágítja
13432    1|                    kályhában, és bevilágítja a gondolatoknak azokat a részecskéit,
13433    1|           bevilágítja a gondolatoknak azokat a részecskéit, amelyeknek
13434    1|                  mernek életre kelni, amikor a tűz lobog a sötét szobában,
13435    1|                    kelni, amikor a tűz lobog a sötét szobában, és valamely
13436    1|             csodálatos dorombolás hallatszik a tűzből, mintha láthatatlan
13437    1|            láthatatlan vendégek léptek volna a kéményen át a házba. Körülülik
13438    1|                   léptek volna a kéményen át a házba. Körülülik ők is a
13439    1|                     a házba. Körülülik ők is a porcelánkályhát, és kezüket
13440    1|                      kezüket dörzsölik, mint a messzi útról jött vándorlók.
13441    1|                vándorlók. Egy-egy kéz, amely a tűz körül melegszik: nem
13442    1|                    tud nyomban visszahúzódni a sötétségbe, mielőtt a láng
13443    1|          visszahúzódni a sötétségbe, mielőtt a láng hirtelenségével rá
13444    1|                      vagy kitárul körülötted a sötétben. Hol is láttad
13445    1|                     is láttad már valaha ezt a kezet? Mikor érezted tapintását,
13446    1|              szempillantásnyi az idő, amikor a régi kéz a sötét szobában
13447    1|                    az idő, amikor a régi kéz a sötét szobában a tűz dorombolásánál,
13448    1|                    régi kéz a sötét szobában a tűz dorombolásánál, a lángnyelvek
13449    1|               szobában a tűz dorombolásánál, a lángnyelvek fényénél megjelenik.
13450    1|               lelkiismereted van: felismered a lángnyelv váratlan fényénél,
13451    1|                 lángnyelv váratlan fényénél, a tűz dorombolásánál egyikét
13452    1|               dorombolásánál egyikét azoknak a kezeknek, amelynek köze
13453    1|                    pedig így történik.~5~Kié a sötétből megjelenő kéz?~
13454    1|                lángja világított rá hirtelen a sötétben körülötted lévő
13455    1|                   volna napvilágra hozni, az a teendőd, hogy az akácfák
13456    1|               életútját vedd szemügyre, azon a tájon, amerre jártál valaha,
13457    1|                  amelyet már megtettél (csak a jövő felé vezető utat zárják
13458    1|                   felé vezető utat zárják el a sorompó őrei). Akármilyen
13459    1|                    az úton, amíg idejutottál a magányos szobába.~- Igen
13460    1|                     vetettük fel Szindbádnak a kérdést, hogy ne távolodjon
13461    1|                    szoros összefüggésben van a kézzel, amely magányos szobánkban
13462    1|                     összefüggésben, mert ezt a kezet akkor mutatja meg
13463    1|                    utolsó jelet adja magáról a fadarab, akkor figyelmeztet
13464    1|                 múltjában kell tehát keresni a kéz megjelenésének magyarázatát,
13465    1|                 olyan nehéz! - mond Szindbád a legnagyobb egyszerűséggel,
13466    1|                     hinnünk, hogy megtalálta a kéz tulajdonosát, azaz megfejtette
13467    1|               tulajdonosát, azaz megfejtette a titkot.~- Az a kéz, amelyre
13468    1|                   megfejtette a titkot.~- Az a kéz, amelyre az akácfa lángja
13469    1|                     amelyre az akácfa lángja a sötét szobában rávilágított:
13470    1|                   meg más az életemben, mint a keze. Hedvig keze látogatott
13471    1|                    keze látogatott meg, azon a magányos estén, mielőtt
13472    1|                 árulni (azaz meghalni), mint a fákat szerető embertől ez
13473    1|                kitelik.~- Vajon, mit tett ez a Hedvig, akiről igazán sohase
13474    1|                   hozzáképzelés nélkül. Csak a kezével szerepelt. És éppen
13475    1|               szerepelt. És éppen azért csak a keze jött elő abból a nagy-nagy
13476    1|                   csak a keze jött elő abból a nagy-nagy múlt időből, amelybe
13477    1|                      pillanatra bevilágított a tűzből az akácfa lángja.~
13478    1|                      keze megállítja útjában a fiatal deszkakereskedőt~-
13479    1|                 Hedvig német kisasszony volt a szomszédban a gyermekek
13480    1|                kisasszony volt a szomszédban a gyermekek mellett, fiatal
13481    1|                 fiatalkoromban az volt: Szép a szőke szebb a barna - mert
13482    1|                     volt: Szép a szőke szebb a barna - mert a barna magyar
13483    1|                   szőke szebb a barna - mert a barna magyar fajta. Nem
13484    1|                 felcsapok deszkakereskedőnek a másvilágon, azaz meghalok.
13485    1|                       ahol Hedvig tanítgatta a gyerekeket. Hogyhogy: ezt
13486    1|                    gyerekeket. Hogyhogy: ezt a fát választottam ki arra,
13487    1|                    mennyire megijesztem vele a német kisasszonyt, és talán
13488    1|                       mint olyan nőt, akiért a férfiak felakasztják magakar. (
13489    1|                    az ember nem gondolja meg a dolgokat, mert ha jól vesszük:
13490    1|                  volna még más okom is, hogy a deszkakereskedést elhalasszam.
13491    1|                      elhalasszam. De én csak a szokatlanul nagyra nőtt,
13492    1|                    nőtt, megterebélyesedett, a szegedi árvíz évében ültetett
13493    1|                    szemmel az akácnak inkább a téli életét kedvelem a boglyában,
13494    1|                inkább a téli életét kedvelem a boglyában, majd a kályhámban,
13495    1|                   kedvelem a boglyában, majd a kályhámban, a virágzási,
13496    1|                boglyában, majd a kályhámban, a virágzási, bolond életkorára
13497    1|              voltaképpen semmi egyebet, mint a legtöbb nő, hogy kell csinosnak
13498    1|                    hogy kell bolondítani, de a fűtésről, melegítésről még
13499    1|                       De akkor belebomlottam a virágzó akácba, és egy hajnalon
13500    1|                      hajnalon felakasztottam a fára magam, mint egy veréb