Part

 1001    1|                poroszkáló juhászkutyának. De a kanyarodóknál, ahol a folyó
 1002    1|                     De a kanyarodóknál, ahol a folyó kibújt az árnyékból,
 1003    1|                  fehér halpénzek ringatóztak a folyó hátán, hogy gyorsan
 1004    1|                      hogy gyorsan eltűnjenek a messziségben. Egy fekete,
 1005    1|                      hosszúlábú bogár állott a folyó vizében. A vasúti
 1006    1|                      állott a folyó vizében. A vasúti mozdony rekedten,
 1007    1|                 rekedten, tompán búgott bele a kerékkattogásba. A kalauz
 1008    1|                      bele a kerékkattogásba. A kalauz csöndesen jelentette
 1009    1|                   hogy az állomás közeledik.~A kocsiból, amely az állomásról
 1010    1|                kocsiból, amely az állomásról a fogadóba vitte, vajmi keveset
 1011    1|                      keveset látott Szindbád a városból. Egy hosszú utcán
 1012    1|                   csöndes, öreg asszonyságok a templom utolsó padsorában.
 1013    1|                   templom utolsó padsorában. A sarkon bolt, fekete vasajtókkal
 1014    1|                    és pipázó törökkel, amely a gyalogjáró fölé tolt táblán
 1015    1|                      tolt táblán ringatózik. A köveken erősen döcög a kocsi,
 1016    1|                       A köveken erősen döcög a kocsi, friss éjszakai szél
 1017    1|                   Vajon miért jöttem én ebbe a városba?~ ~Késő délelőtt
 1018    1|                      és céltalanul őgyelgett a piacon, ahol éppen hetivásár
 1019    1|              nagykendővel mászkáltak előtte. A gyalogjárón sár volt, a
 1020    1|                      A gyalogjárón sár volt, a háztetőkről nedvesség csurgott
 1021    1|                      nedvesség csurgott alá, a piac közepéből frissen,
 1022    1|                      egy pirostetőjű torony. A fehér óralapokon csillogtak
 1023    1|                    oroszlán"-hoz címezve, és a falon a város fotográfusának
 1024    1|                      hoz címezve, és a falon a város fotográfusának kirakata.~
 1025    1|                     Szindbád mindig szerette a fotográfus kirakatokat.
 1026    1|                      fotográfus kirakatokat. A külvárosban gyakran álldogált
 1027    1|                      szemekről, homlokokról.~A kis város fotográfusa koszorú
 1028    1|               csoportosította az arcképeket. A koszorú peremén a férfiak
 1029    1|                arcképeket. A koszorú peremén a férfiak képei. Mennyi érdekes,
 1030    1|                     megvető tekintetű szemek a díszmagyaros képeken. Aztán
 1031    1|            kedélyesebbek, vidámabbak lettek. A kabáton virág, és a nyakkendők
 1032    1|                  lettek. A kabáton virág, és a nyakkendők gondosan megkötve.
 1033    1|                      azt lehetőleg kitünteti a képen. (Egy mellényzsebből
 1034    1|                    szivarkatárca is kandít.) A legtöbb fotográfián látszik,
 1035    1|              unalomból, időtöltésből készült a mester kamrájában, hanem
 1036    1|                 arcképet kellett adni: talán a menyasszonynak, talán a
 1037    1|                      a menyasszonynak, talán a tovább pályázó színésznőknek
 1038    1|                színésznőknek vagy talán csak a kassza tündérének. A fiatalabb
 1039    1|                    csak a kassza tündérének. A fiatalabb urak legalábbis
 1040    1|                      olyanformán mosolyognak a képeken, mintha örökkön-örökké
 1041    1|                   készen volnának arra, hogy a nő évekig, késő öregségéig
 1042    1|                    sóhajtozva és elmerengve. A megyei hivatalnokok vadászkalapban,
 1043    1|                 hivatalnokok vadászkalapban, a doktorok szemüveggel és
 1044    1|                 komoly redingot-ban láthatók a kis városka fényképésze
 1045    1|               fényképésze kirakatában. És az a kiviaszkolt bajuszú, középen
 1046    1|        selyemkendővel - bármi legyek, ha nem a városbeli táncmester.~A
 1047    1|                      a városbeli táncmester.~A férfiak koszorúján végighaladván,
 1048    1|                   arcképek bokrétájában most a hölgyek csoportjához érkezett. (
 1049    1|                  rózsabimbók mosolyogtak. És a koszorú kellő közepén egy
 1050    1|                komoly, kopasz, rendjeles úr: a polgármester vagy az alispán.
 1051    1|                       Ám meglehet, hogy maga a derék fényképész volt ő.)~
 1052    1|                    derék fényképész volt ő.)~A nők arcképei szív-vidámító
 1053    1|                      kellemetes arcok néztek a kirakatból farkasszemet
 1054    1|               többnyire az asszonyok. Mintha a kalapviselet a fotografáló-műhelyben
 1055    1|             asszonyok. Mintha a kalapviselet a fotografáló-műhelyben csupán
 1056    1|                  asszonyok szabadalma volna, a leányfélék kalap nélkül
 1057    1|                        az egyiknek imakönyv, a másiknak gyöngyvirág a kezében.
 1058    1|                       a másiknak gyöngyvirág a kezében. Csöndes, ábrándos
 1059    1|                    ábrándos mosollyal néznek a tengerpartról, a strandról -
 1060    1|                      néznek a tengerpartról, a strandról - talán éppen
 1061    1|              ostende-iről - Szindbád arcába. A háttérben a tenger, rajta
 1062    1|                 Szindbád arcába. A háttérben a tenger, rajta ringatózó
 1063    1|           feltalálható. Vajon miért szeretik a nők a tengert? - kérdezte
 1064    1|                   Vajon miért szeretik a nők a tengert? - kérdezte magában
 1065    1|                   kérdezte magában Szindbád. A jó barátnők bizonyosan nagyon
 1066    1|              karcsúan és hetykén támaszkodva a könyvesasztalra, mint valami
 1067    1|                   sok festéket rakott arcára a fotográfus műtermében. Egy
 1068    1|                fogait mutogató hölgy - talán a városi - tanárnő hátratett
 1069    1|                 hátratett karokkal, mellette a galambot tartó leányka kosztümben,
 1070    1|                    tartó leányka kosztümben, a legutolsó farsangi bálról.~
 1071    1|                     megállott Szindbád, mert a kirakatból, a sok női fotográfia
 1072    1|                 Szindbád, mert a kirakatból, a sok női fotográfia közül
 1073    1|             melankolikus mosolygással nézett a szeme közé. Fekete selyemderék
 1074    1|                   selyemderék volt rajta, és a kezében fekete csipkelegyezőt
 1075    1|                  emelkedik ki homlokából, és a széken, amelyen hátradőlve
 1076    1|       selyemszoknyája. Finomság lengte körül a fekete hajú asszony alakját,
 1077    1|                   Szindbádnak jólesett, hogy a háttérből hiányzott a tenger
 1078    1|                   hogy a háttérből hiányzott a tenger a hajóval... Mert
 1079    1|                 háttérből hiányzott a tenger a hajóval... Mert Lenke volt
 1080    1|                      Mert Lenke volt az, aki a fotográfus kirakatából e
 1081    1|                   Szindbáddal szembe nézett.~A fotográfus, akinek műtermében
 1082    1|             rövidesen felvilágosította, hogy a feketeruhás hölgy senki
 1083    1|                  mint dr. Szolyvai Mártonné, a járásorvos felesége.~A madárka
 1084    1|                       a járásorvos felesége.~A madárka kirepült a fotografáló
 1085    1|                 felesége.~A madárka kirepült a fotografáló masina fekete
 1086    1|                   masina fekete csövéből, és a mester megköszönte Szindbádnak
 1087    1|                      megköszönte Szindbádnak a felvételt.~A körorvos a
 1088    1|                     Szindbádnak a felvételt.~A körorvos a város végén lakott,
 1089    1|                      a felvételt.~A körorvos a város végén lakott, egy
 1090    1|                pompában virágzó gyümölcsfák. A cseresznyefák és a szilvafák
 1091    1|              gyümölcsfák. A cseresznyefák és a szilvafák csodálatos köntösben
 1092    1|                  csodálatos köntösben álltak a kertekben, a szél meghintázta
 1093    1|                köntösben álltak a kertekben, a szél meghintázta a virágos
 1094    1|                kertekben, a szél meghintázta a virágos gallyakat, amelyeken
 1095    1|                  Szindbád csöndesen meghúzta a csengő fogóját, és valahol
 1096    1|                        mint csöndes tó vizén a tavaszi zápor - szólalt
 1097    1|               Barátságosan, vidáman nevetett a látogatóra, és kétszer felugrott
 1098    1|             látogatóra, és kétszer felugrott a földről. Azután egy csizmás,
 1099    1|                    és tempósan megfordította a kulcsot a zárban.~- Az orvos
 1100    1|                      megfordította a kulcsot a zárban.~- Az orvos úr?~-
 1101    1|                     beszélhet az asszonnyal. A kerti kavics ropogott a
 1102    1|                      A kerti kavics ropogott a lába alatt, rend és tisztaság
 1103    1|                     és tisztaság mindenfelé. A nagy nyárfa alatt támlás
 1104    1|                     földbeásott asztal, mint a regényekben. Az üvegajtó
 1105    1|                látszottak. Csöndesen ment el a ház előtt, az ablakok előtt,
 1106    1|                       mint látta) megmozdult a csipkefüggöny.~A várószobában
 1107    1|                  megmozdult a csipkefüggöny.~A várószobában egy nagy, gömbölyű
 1108    1|                  gömbölyű arcú óra ketyegett a falon, a hosszúlábú fekete
 1109    1|                  arcú óra ketyegett a falon, a hosszúlábú fekete mutatók
 1110    1|                     Szindbád csöndesen leült a sarokba.~- Férjemet keresi? -
 1111    1|                  font hajjal Lenke állott.~- A férjemet? - kérdezte még
 1112    1|             elhalaványodva, közelebb lépett. A zöldköves gyűrű, mint egy
 1113    1|                közelebb jött Szindbádhoz, és a férfi csak ült, és csöndesen,
 1114    1|                 összeszorított ajakkal nézte a megzavarodott asszonyt.~
 1115    1|                 közel, hogy púderezett arcán a frissen odacsapott rizspornak
 1116    1|                frissen odacsapott rizspornak a körvonalai is meglátszottak,
 1117    1|                      meglátszottak, valamint a szeme szögletében a hervadás
 1118    1|                 valamint a szeme szögletében a hervadás hajszálvékonyságú
 1119    1|                       uram - mormogta Lenke.~A férfi ekkor fölállott, és
 1120    1|                    férfi ekkor fölállott, és a fejével bólintott.~- Igen,
 1121    1|                       Istenem, milyen furcsa a véletlen játéka! Sohasem
 1122    1|                 eszembe? És az előbb, amikor a csengő szólott, valahogyan
 1123    1|                valahogyan ön jutott eszembe. A kis kutyám is elvakkantotta
 1124    1|                    mondta volna: Szindbád.~- A kis kutya! - szólott Szindbád,
 1125    1|                  csöndesen mosolygott.~Lenke a szék karjára támaszkodott,
 1126    1|               karjára támaszkodott, és lopva a tükörbe vetett egy pillantást.
 1127    1|                     csak könyökéig takart el a pongyola ujja, felemelte,
 1128    1|                    lehetséges, hogy Lenke is a városka színházában tanulta
 1129    1|                      színházában tanulta ezt a megállást és karmozdulatot.~-
 1130    1|                  fehér kezét, és meghintázta a szék támláján.~- Álmatlanságban
 1131    1|                    hoztam magammal morfiumot a vidékre. Ez volt látogatásom
 1132    1|                      Mikor annyi orvos lakik a város belső területén? Mi
 1133    1|                       lánykoromban is mindig a tavalyi kalapomat hordtam.~-
 1134    1|                      és mélyen alszunk. Ezen a környéken csönd van, legfeljebb
 1135    1|              környéken csönd van, legfeljebb a kutyák ugatnak éjszaka.~-
 1136    1|                  éjszaka.~- Azelőtt szerette a színházat és a báli termet...~-
 1137    1|                      szerette a színházat és a báli termet...~- A délelőtteimet
 1138    1|              színházat és a báli termet...~- A délelőtteimet elfoglalják
 1139    1|                    délelőtteimet elfoglalják a háziteendők, délután heverészek,
 1140    1|                     unatkozom. Nyári estéken a nyárfa alá ülök, és hallgatom
 1141    1|                nyárfa alá ülök, és hallgatom a nyárfa hangjait. Az én leghűségesebb
 1142    1|                    nyárfa.~- Egykor szerette a táncot és a tiszteket, akik
 1143    1|                  Egykor szerette a táncot és a tiszteket, akik aranyos
 1144    1|                 természetem. Igaz, hogy szép a nagyváros csillogása, fénye,
 1145    1|                   elmerengeni csak itt lehet a csöndes otthonban. A színházakban
 1146    1|                   lehet a csöndes otthonban. A színházakban szépen énekelnek,
 1147    1|                     magát az ember másnapra. A bálteremben a tánczene hangjaira
 1148    1|                      másnapra. A bálteremben a tánczene hangjaira gyönyörűen
 1149    1|                hangjaira gyönyörűen repülnek a párok, de manapság már mindenféle
 1150    1|              amelyeket hasonlítani sem lehet a szép valcerhez vagy a pompás
 1151    1|                  lehet a szép valcerhez vagy a pompás mazurhoz. Miért kívánkoznék
 1152    1|                      Miért kívánkoznék tehát a báli termekbe?~Szindbád
 1153    1|                     kis félcipőjén megpihent a tekintete, míg az asszony
 1154    1|                     míg az asszony csöndesen a szoknyája alá húzta a lábát.
 1155    1|              csöndesen a szoknyája alá húzta a lábát. Aztán a zöldköves
 1156    1|                     alá húzta a lábát. Aztán a zöldköves gyűrűbe nézett
 1157    1|                   Szindbád felemelkedett, és a kezét nyújtotta az asszonynak.~-
 1158    1|               megcirógatta.~- Hiszen én csak a maga kedvéért jöttem ide.
 1159    1|                    maga kedvéért jöttem ide. A leveléből, amelyet írt a
 1160    1|                     A leveléből, amelyet írt a születésnapomra, azt következtettem,
 1161    1|                      nagyon hittem önnek, és a hangjában volt valami, ami
 1162    1|                       Hát hogy vagyunk azzal a mély alvással?~Lenke lehajtotta
 1163    1|                   alvással?~Lenke lehajtotta a fejét.~- Kanálszámra szedem
 1164    1|                       hogy aludni tudjak. De a többi mind igaz, amit mondtam.~-
 1165    1|                     igaz, amit mondtam.~- És a színházak, bálok, szép ruhák
 1166    1|                           Egy gyűrűm van. Ez a zöld. Talán azért szeretem
 1167    1|                     egyetlen. És vajon kinek a kedvéért öltöznék itt divatosan,
 1168    1|                  tudja...~- Bálkirálynő volt a művészek bálján.~Az asszonynak
 1169    1|                      asszonynak kipirosodott a homloka, és a szeme furcsán
 1170    1|                   kipirosodott a homloka, és a szeme furcsán megcsillant.
 1171    1|                       Hirtelen leereszkedett a székre, és bánatosan mondta:~-
 1172    1|                  asszony füléhez hajolva, és a hangját mélyítette, halkította.~
 1173    1|                     egy másodpercre lehunyta a szemét, és csöndesen sóhajtott.~-
 1174    1|               mentünk, mindig magát kerestem a színházakban, a mulatóhelyeken
 1175    1|                     kerestem a színházakban, a mulatóhelyeken és a vacsorázóhelyeken...
 1176    1|            színházakban, a mulatóhelyeken és a vacsorázóhelyeken... És
 1177    1|                   éppen esküdni akart, midőn a kis kerti ajtó csikorgott,
 1178    1|                    kerti ajtó csikorgott, és a kavicsos úton látható lett
 1179    1|                      nem utazik el?~Szindbád a fejével intett, és Lenke
 1180    1|                   intett, és Lenke kisietett a várószobából a szőnyegajtón.~-
 1181    1|                     kisietett a várószobából a szőnyegajtón.~- Mi a fenét
 1182    1|            várószobából a szőnyegajtón.~- Mi a fenét akar ez az ember tőlem? -
 1183    1|                   vastag deres bajusza alatt a körorvos, amikor Szindbádot
 1184    1|                    Szindbád estére elutazott a városkából. A körorvos receptjét
 1185    1|                      elutazott a városkából. A körorvos receptjét eltette
 1186    1|                   körorvos receptjét eltette a tárcájába, és a vonaton,
 1187    1|                      eltette a tárcájába, és a vonaton, de meg azután is,
 1188    1|                     gyakran gondolt Lenkére, a kis kerti házra és a kifent
 1189    1|                Lenkére, a kis kerti házra és a kifent bajuszú órára. És
 1190    1|                                              A HÍDON~Negyedik út~Szindbád,
 1191    1|                  HÍDON~Negyedik út~Szindbád, a hajós, midőn közeledni érezte
 1192    1|                      indul, mielőtt elhagyná a sztambuli bazárt, ahol egy
 1193    1|                      piros háztetőkkel, ahol a barna híd ódon ívei alatt
 1194    1|                tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpárkánya mellől álmodozva
 1195    1|            kőpárkánya mellől álmodozva nézte a messziségben alvó kék erdőket...
 1196    1|                utolsó pipáját kiszívta volna a régi szőnyegen; a kék erdőket
 1197    1|                      volna a régi szőnyegen; a kék erdőket látni a messziségben
 1198    1|               szőnyegen; a kék erdőket látni a messziségben és a híd lusta
 1199    1|                      látni a messziségben és a híd lusta ívei alatt serényen
 1200    1|                      Egy kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan
 1201    1|                     hídon, látni lehet onnan a kis cukrászboltot dohányszínű
 1202    1|                     kopott aranyos betűivel. A. Marchali, mondják a töredezett
 1203    1|               betűivel. A. Marchali, mondják a töredezett betűk a boltocska
 1204    1|                   mondják a töredezett betűk a boltocska felett, ahol Szindbád
 1205    1|                    sarkantyúját pengette, és a háromlábú biliárdasztal
 1206    1|                   ábrándosan álldogált, mert a cukrásznénak barna szeme
 1207    1|              Sárgaborítékos regényt olvasott a kassza mellett, és midőn
 1208    1|                     kassza mellett, és midőn a tekegolyók futkározásukban
 1209    1|                futkározásukban megcsörrentek a zöld posztón, álmodozva,
 1210    1|                  szórakozottan felpillantott a cukrászné a regényből. Ezért
 1211    1|                    felpillantott a cukrászné a regényből. Ezért állott
 1212    1|                   támaszkodva minden délután a biliárd felett, és dús,
 1213    1|                   haját titkon megigazította a kassza tükrében.~- Vajon
 1214    1|                  Amália? - kérdezte Szindbád a sztambuli bazárban, és nemsokára
 1215    1|                       és nemsokára útra kelt a piros tetők felé, ahol egy
 1216    1|                    egy folyó szeli keresztül a várost, és a hídról álmodó
 1217    1|                 szeli keresztül a várost, és a hídról álmodó erdőket látni.~
 1218    1|                 hídról álmodó erdőket látni.~A városka (amelyben Szindbád
 1219    1|                  volna. Némely vidéki város, a hegyek között, völgyekben,
 1220    1|                 aludna, ha egyszer elalszik. A régi királyok okozták ezt,
 1221    1|             termékeny pillantásukat levették a városkáról. Mit csináljon
 1222    1|                    városkáról. Mit csináljon a városka, ha a király többé
 1223    1|                      csináljon a városka, ha a király többé nem néz rá?
 1224    1|                     királynak ismét odatéved a tekintete, hogy a városka
 1225    1|                   odatéved a tekintete, hogy a városka megrázkódjon és
 1226    1|                 megrázkódjon és felébredjen. A királyok még mindig haragudtak
 1227    1|                   még mindig haragudtak arra a városra, ahová Szindbád
 1228    1|                     Szindbád elutazott, mert a toronyórák is megállottak
 1229    1|                    amilyen talán soha sincs. A kapuk, amelyek többnyire
 1230    1|                     kapuk, amelyek többnyire a falba vésettek, az ajtók,
 1231    1|                 sötétes folyosókra: bezárva. A sárkányfejű esőcsatornák
 1232    1|                      esőcsatornák felmondták a szolgálatot, az esővíz másfelé
 1233    1|                 csurog alá az ereszekről, és a kis boltok előtt ugyanazon
 1234    1|                      ostornyeleket rázogatja a szél. Egy téren valahol
 1235    1|                  sírdogált az ajtó, csengett a kis csengő gyertyákért,
 1236    1|                  akkoriban eltűnődött ezeken a halott ablakokon, amelyeket
 1237    1|                   sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a zsalukra.
 1238    1|                    és a por vastagon rakódik a zsalukra. Vajon mi lehet
 1239    1|                     párák közepette lobognak a koporsó körül. Vagy egy
 1240    1|                      Vagy talán egy kép függ a falon, a bezárt ablak mögött,
 1241    1|                  talán egy kép függ a falon, a bezárt ablak mögött, valakinek
 1242    1|                      ablak mögött, valakinek a képe, akinek kedvéért örökös
 1243    1|              kedvéért örökös homályba borult a szoba... Szindbád így bandukolt
 1244    1|                 Szindbád így bandukolt végig a csöndes városon, és egy
 1245    1|                     hirtelen megállott, mert a közelben megszólalt egy
 1246    1|                     és mély hangon beleszólt a délutáni csöndbe. És mindjárt
 1247    1|                lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt
 1248    1|                     nem csörögnek sarkantyúk a sarkán.~A. Marchali... A
 1249    1|               csörögnek sarkantyúk a sarkán.~A. Marchali... A betűk aranyozása
 1250    1|                     a sarkán.~A. Marchali... A betűk aranyozása persze
 1251    1|                    persze lekopott régen, de a dohányszínű függönyök az
 1252    1|                     függönyök az ablakon még a régiek. A sáros út a régi
 1253    1|                     az ablakon még a régiek. A sáros út a régi híd felé
 1254    1|                     még a régiek. A sáros út a régi híd felé kanyarodik,
 1255    1|                      híd felé kanyarodik, és a hídon csöndesen gurul egy
 1256    1|               lábszáraival serényen bandukol a kordé előtt és piros szalag
 1257    1|                    előtt és piros szalag van a nyakában. Szindbád tűnődve
 1258    1|               nyakában. Szindbád tűnődve áll a cukrászbolt előtt, vajon
 1259    1|                  színhelyére? Majd megnyomta a kilincset.~Szivarfüst és
 1260    1|          tiszteletére csörrentek volna össze a golyócskák, és egy fiatal
 1261    1|                  gunnyaszt az ablak mellett. A kis kassza a régi helyén,
 1262    1|                  ablak mellett. A kis kassza a régi helyén, és a Makart-csokrok
 1263    1|                     kassza a régi helyén, és a Makart-csokrok ott állanak
 1264    1|                helyén, és csodálkozott, hogy a piros és fehér golyócskák
 1265    1|                      bevont biliárdasztalon. A görbe padlón megcsörren
 1266    1|                      görbe padlón megcsörren a fiatal tiszt sarkantyúja,
 1267    1|                 fiatal tiszt sarkantyúja, és a kályha mellett halkan ketyeg
 1268    1|                gondolta magában Szindbád.~És a kassza mellett a piros függöny
 1269    1|                Szindbád.~És a kassza mellett a piros függöny mintegy varázsszóra
 1270    1|                       kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett. A
 1271    1|                      a cukrászboltba lépett. A félcipőcskéje némileg kopott
 1272    1|                      némileg kopott volt, de a szalagja friss és széles,
 1273    1|                    szalagja friss és széles, a köténye pirossal volt beszegve,
 1274    1|                    hallható lépésekkel hozta a kávét Szindbád asztalához,
 1275    1|                     kíváncsiság csillant meg a furcsa idegen láttára. Halkan,
 1276    1|                       Amália vagy legalábbis a lánya...~A kassza melletti
 1277    1|                   vagy legalábbis a lánya...~A kassza melletti asztalkán
 1278    1|                 kézimunkakosár áll, és amint a cukrászné elfoglalja helyét
 1279    1|                  cukrászné elfoglalja helyét a kosár mellett, a függöny
 1280    1|                      helyét a kosár mellett, a függöny mögül óvatos, hosszúkás
 1281    1|                   amely, miután körülsétálta a biliárdasztalt, elfoglalta
 1282    1|                 furcsa melegség szalad végig a mellén, és valami diadalmas
 1283    1|                 valami diadalmas örömet érez a szívében, mit talán akkor
 1284    1|                   midőn sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis cukrásznét
 1285    1|             sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis cukrásznét először
 1286    1|                  először keblére szorította.~A barna nőcske kezében piros
 1287    1|                hímzett szövetdarab mozog, és a frissen fésült hajból mintha
 1288    1|                  illat áradna szerteszéjjel. A kicsiny és rózsaszínű fül
 1289    1|                göndörkés fürtöcskékben libeg a barna haj, míg a finom,
 1290    1|         fürtöcskékben libeg a barna haj, míg a finom, fehér orr tájékán,
 1291    1|                    finom, fehér orr tájékán, a hosszúpillájú szemek mellett
 1292    1|                  könnyű kékes árnyék borong. A domború mell a selyemkötény
 1293    1|                árnyék borong. A domború mell a selyemkötény alatt lágyan
 1294    1|                   alatt lágyan emelkedik, és a finom nyakon vékony aranylánc
 1295    1|                    vékony aranylánc látszik.~A nyurga tiszt széles mozdulattal
 1296    1|               sarkantyús lépései elzörögnek. A kopasz, pápaszemes emberke
 1297    1|                       Szindbád egyedül marad a cukrásznéval...~- Asszonyom,
 1298    1|                    nem mutatná meg nekem azt a medaillont közelebbről,
 1299    1|              medaillont közelebbről, amelyet a nyakában visel? - kérdezte
 1300    1|                Szindbád egy darab idő múlva.~A cukrászné könnyen elpirult.~-
 1301    1|                    volt.~Némi vonakodás után a Szindbád kezébe kerül a
 1302    1|                      a Szindbád kezébe kerül a medaillon. Igen, megösmeri.
 1303    1|                  megösmeri. Ez volt az, amit a cukrásznénak egykoron ajándékozott.
 1304    1|              ajándékozott. Vajon benne van-e a régi kép...~Az ujja reszket,
 1305    1|                  némi erőlködéssel felnyitja a medaillont. Odabent egy
 1306    1|                   korából való képe - mondja a barna kis cukrászné.~Szindbád
 1307    1|                  elmerengve, álmodozva nézte a saját képét a medaillonban.
 1308    1|                álmodozva nézte a saját képét a medaillonban. Nini, milyen
 1309    1|                furcsa bajusza volt akkor, és a haja milyen hullámos, mint
 1310    1|                 fodrászé...~- Kérem - mondja a cukrászné.~Szindbád egy
 1311    1|                     másodpercig fogva tartja a kis barna nőcske puha, bársonyos
 1312    1|                 nőcske puha, bársonyos kezét a kezében.~- Férjes már? -
 1313    1|             gyermekem van.~Szindbád szeretné a gyermekeket látni, de nem
 1314    1|                     látni, de nem merészeli. A barna nőcske idegenkedve,
 1315    1|                 ezután nemsokára elbúcsúzott A. Marchali cukrászboltjától,
 1316    1|                Marchali cukrászboltjától, és a régi hídra ment, ahonnan
 1317    1|                 álmodozó messzi erdőségeket.~A folyó fürgén futott a híd
 1318    1|           erdőségeket.~A folyó fürgén futott a híd álmos ívei alatt.~[1911]~ ~
 1319    1|                                SZINDBÁD ÚTJA A HALÁLNÁL~Ötödik út~Abban
 1320    1|                    Abban az időben Szindbád, a csodahajós igen szegény
 1321    1|               beesett, sárga arcát többnyire a hold világította meg, amikor
 1322    1|                      Régente azt írták volna a meseírók, hogy Szindbád
 1323    1|                    nem így történt. Szindbád a maga könnyelműsége és kapzsisága
 1324    1|                   kereskedőkkel kockázott, s a perdülő kockán elúszott
 1325    1|                   mindig ragaszkodott.~Ebben a nyomorúságos időben a hajósnak
 1326    1|                  Ebben a nyomorúságos időben a hajósnak még a szerelemhez
 1327    1|           nyomorúságos időben a hajósnak még a szerelemhez sem volt kedve,
 1328    1|                      egyik-másik asszonynak: A cipők, a nyergesek, a magossarkúak
 1329    1|             egyik-másik asszonynak: A cipők, a nyergesek, a magossarkúak
 1330    1|            asszonynak: A cipők, a nyergesek, a magossarkúak vagy a szalagos
 1331    1|               nyergesek, a magossarkúak vagy a szalagos félcipők még megdobbantották
 1332    1|                     már nem jutott Szindbád.~A szegénységben elerőtlenedve,
 1333    1|                   pillantásokkal találkozott a szeme.~A gazdag és vidám
 1334    1|          pillantásokkal találkozott a szeme.~A gazdag és vidám Szindbád
 1335    1|             csalogatta. Ment Pestről Budára, a Népligettől a Margitszigetig
 1336    1|                Pestről Budára, a Népligettől a Margitszigetig vagy talán
 1337    1|                 talán még tovább is. De most a legközelebbi sarokig sem
 1338    1|                 szalagos félcipője.~Szindbád a sorsra, a véletlenre bízta
 1339    1|                félcipője.~Szindbád a sorsra, a véletlenre bízta élete hajóját,
 1340    1|                   tizenöt esztendős kora óta a nőknek és a nőkért élt.~
 1341    1|               esztendős kora óta a nőknek és a nőkért élt.~Csak a nők mulattatták,
 1342    1|                 nőknek és a nőkért élt.~Csak a nők mulattatták, csak ők
 1343    1|                  mind csak azért tette, hogy a nőknek hazudhasson, mesélgethessen.
 1344    1|                 hazudhasson, mesélgethessen. A legszebb tengeren, a legnagyobb
 1345    1|         mesélgethessen. A legszebb tengeren, a legnagyobb felhők és a legpirosabb
 1346    1|                       a legnagyobb felhők és a legpirosabb vitorla alatt
 1347    1|                  alatt sem látott mást, mint a tengerparton fürdő halászleányt.~
 1348    1|                     tornyai alatt bolyongva, a csodák világa nem hatotta
 1349    1|                    meg szívét, de felvillant a szeme, ha egy kedvére való
 1350    1|               asszony lépkedett el mellette.~A nőket kereste mindenütt:
 1351    1|               mindenütt: erdőkbe utazva vagy a téli tájon szánon nyargalva.
 1352    1|                      tájon szánon nyargalva. A színházban csak a balett,
 1353    1|                 nyargalva. A színházban csak a balett, a templomban az
 1354    1|                    színházban csak a balett, a templomban az imádkozó asszony
 1355    1|                idegen, eljövendő nőket leste a szemével, a szívével.~Sokszor
 1356    1|                      nőket leste a szemével, a szívével.~Sokszor bolyongott
 1357    1|                      emberek laktak, és mint a lesben álló vadászon fut
 1358    1|                     Fiuméban egy kávéházban, a hátulsó ablaknál, ahonnan
 1359    1|                    hátulsó ablaknál, ahonnan a kilátás egy szűk, nedves
 1360    1|                    süldőleányok varrogatnak. A varróleánykákat megleste
 1361    1|                     utazott tovább...~Máskor a soktornyú Lembergbe ment,
 1362    1|                     idegen utazó szemébe, és a megvesztegetett kapus titkon
 1363    1|                     titkon nyitja ki előttük a fogadó ajtaját az esthomály
 1364    1|                      emléke fűzte Szindbádot a szeles Lemberghez.~Így élt
 1365    1|                 Akkoriban - midőn szegény és a szegénységében ellustult
 1366    1|                       Szindbád álmosan nézte a táncospárokat, és eleinte
 1367    1|                     eleinte ügyet sem vetett a leányzóra. Csak jó darab
 1368    1|                     múltán vette észre, hogy a leánynak harmatos szeme
 1369    1|                     arcát az ajkához nyomta. A keze lehanyatlott.~- Nos,
 1370    1|                       kérdezte Szindbád azon a fojtott, mély hangon, amely
 1371    1|                hangon, amely hasonlatos volt a mélyhegedű hangjához, és
 1372    1|                     nőkkel beszélni szokott.~A leányban valami csendes
 1373    1|                   már sokszor hallott ilyent a nők szájából, szelíden megsimogatta
 1374    1|              szájából, szelíden megsimogatta a leány nedves, meleg arcát.~-
 1375    1|                      érted, még fiatal vagy.~A leány csak a vállát vonogatta,
 1376    1|                    fiatal vagy.~A leány csak a vállát vonogatta, és elszántan
 1377    1|                  félig lehunyt szemmel nézte a táncoló és kurjongató mulatókat.~-
 1378    1|                     vagyok szerelmes.~- Hát?~A leány a nedves, összegyűrt
 1379    1|                    szerelmes.~- Hát?~A leány a nedves, összegyűrt kendőjét
 1380    1|                  nedves, összegyűrt kendőjét a szájára szorította, és a
 1381    1|                     a szájára szorította, és a zokogással együtt a mondanivalóját
 1382    1|                       és a zokogással együtt a mondanivalóját is visszafojtotta.
 1383    1|        visszafojtotta. Szindbád elfordította a fejét, és hallgatott. A
 1384    1|                      a fejét, és hallgatott. A virágárus lány egy darabig
 1385    1|                   Szindbád asztalánál, aztán a kosarát felkapva, gyorsan
 1386    1|              felkapva, gyorsan tova sietett. A hajós elgondolkozva nézett
 1387    1|                       Tizenhat éves lehetett a leány, és aranybarna haja
 1388    1|                   haja koszorúban volt, mint a virágszál. A termete karcsú,
 1389    1|                      volt, mint a virágszál. A termete karcsú, vékonyka:
 1390    1|                      menyasszony lesz belőle a másvilágon - gondolta Szindbád,
 1391    1|                  tunyán felhajtotta poharát.~A zene zengett, és a szivarfüst
 1392    1|                  poharát.~A zene zengett, és a szivarfüst könnyű fellegként
 1393    1|                   könnyű fellegként lebegett a lámpások körül. A nők -
 1394    1|                   lebegett a lámpások körül. A nők - itt többnyire könnyűvérű,
 1395    1|                      kezükkel uszályukat, és a fényes cipőket könnyű por
 1396    1|                 cipőket könnyű por lepte be. A hajdíszek megbomlottak,
 1397    1|                   hajdíszek megbomlottak, és a kiszabadult hajszálak, mint
 1398    1|                  kiszabadult hajszálak, mint a hosszú fűszálak a szélben,
 1399    1|                       mint a hosszú fűszálak a szélben, röpködtek tánc
 1400    1|                       röpködtek tánc közben. A nők többnyire itt tanultak
 1401    1|                    tanultak meg táncolni, és a valcert mindnyájan férfimódjára
 1402    1|                   csak néha-néha ereszkedett a táncolók közé, és briliánsai,
 1403    1|             tiszteletteljesen nyitottak utat a ház fiatal hölgyei. A zene
 1404    1|                   utat a ház fiatal hölgyei. A zene ilyenkor vígabban,
 1405    1|                      zengett az emelvényről, a szemüveges karmester fogatlan
 1406    1|               kiáltotta:~- Brávó, Téssza!~És a bécsi hölgy hatalmas termetével,
 1407    1|                    lumpok zörögtek cipőikkel a tánchely parkettján, szélesre
 1408    1|                      nyakkendők libegtek, és a söröspalackok nagyot puffantak.~
 1409    1|              söröspalackok nagyot puffantak.~A szívalakú arcocska ismét
 1410    1|                   szégyenlősen, megzavarodva a virágárus hölgyecske. Fejére
 1411    1|                   harasztkendő volt borítva. A szeme vörös volt az előbbeni
 1412    1|                    és olyanformán hajolt meg a kis virágárusnő előtt, mintha
 1413    1|                         szólt, és karonfogva a leányt, ünnepélyesen és
 1414    1|                    gyors léptekkel kivezette a teremből.~Szótlanul mentek
 1415    1|                   teremből.~Szótlanul mentek a téli hajnalban. Az utcákat
 1416    1|                utcákat nagy hó borítatta, és a kocsik tompán gördültek
 1417    1|                   tova pislogó lámpásaikkal. A Keleti pályaudvar órája
 1418    1|                   órája bágyadtan világított a magasból, sötét árnyak suhantak
 1419    1|                     sötét árnyak suhantak el a hóvilágította téren, a leányka
 1420    1|                    el a hóvilágította téren, a leányka erősen kapaszkodott
 1421    1|                 Azért kértem. Bocsásson meg.~A kendőt az arcára húzta,
 1422    1|                   kendőt az arcára húzta, és a keze remegett Szindbád kezében.~
 1423    1|                   remegett Szindbád kezében.~A Nefelejcs utcán befordultak,
 1424    1|              köszönöm, hogy elkísért - mondá a leány, és a csengő gombját
 1425    1|                 elkísért - mondá a leány, és a csengő gombját hosszasan
 1426    1|                  Szindbád csodálkozva nézett a leányra:~- Nos? Már elválunk
 1427    1|                  otthon. Kérem, maradjon itt a ház előtt. Valami virágot
 1428    1|                    szobámba értem.~Így szólt a leányka, és ugyancsak kellett
 1429    1|                      kellett vigyáznia, hogy a fojtogatott zokogás el ne
 1430    1|               zokogás el ne némítsa hangját. A kendő alatt forrón és erősen
 1431    1|                      Ön jó fiúnak látszik...~A kapu e percben felnyílott,
 1432    1|                     e percben felnyílott, és a leány kendőjét arca elé
 1433    1|                       titokzatosan besurrant a kapun. A kaput dörmögve
 1434    1|              titokzatosan besurrant a kapun. A kaput dörmögve vágta be
 1435    1|             elégedetlenül tett néhány lépést a ropogó havon.~- Bolond kis
 1436    1|                  perc múlott el. Az éjszaka, a hajnal nagyon csendes volt
 1437    1|                   hajnal nagyon csendes volt a Nefelejcs utcában. Hallani
 1438    1|                     szekér... Ekkor odafent, a magasban hangos robajjal
 1439    1|                   nagyon messziről.~Szindbád a magasba fordította a fejét.~
 1440    1|                Szindbád a magasba fordította a fejét.~A szürke felhők alól,
 1441    1|                  magasba fordította a fejét.~A szürke felhők alól, a hideg
 1442    1|                 fejét.~A szürke felhők alól, a hideg magasságból egy fehér
 1443    1|                    Egy fehér madár röpült le a téli éjben a havas föld
 1444    1|                 madár röpült le a téli éjben a havas föld felé. A virágárusnő
 1445    1|                     éjben a havas föld felé. A virágárusnő volt, aki levetette
 1446    1|                    volt, aki levetette magát a ház harmadik emeletéről.~
 1447    1|                   egy marék véres havat vett a kezébe, és magában azt gondolta,
 1448    1|                   magában azt gondolta, hogy a szegény leány kiomlott vére
 1449    1|                                  SZINDBÁD ÉS A CSÓK~Szindbád karcsú, nyúlánk,
 1450    1|                    gyermekkorában megtanulta a valcert és a polkát, és
 1451    1|                      megtanulta a valcert és a polkát, és a nyeregben is
 1452    1|                      valcert és a polkát, és a nyeregben is megállotta
 1453    1|                helyét, ha rókát kellett űzni a dércsípte, rőtbarna mezőkön.
 1454    1|                nagyon kevés szerencséje volt a nőknél. Szindbád ugyanis
 1455    1|                    ellustult, ha arra került a sor, hogy valamely csipkés
 1456    1|                  Valamint nem volt kedvelője a hosszadalmas ácsorgásoknak
 1457    1|             utcasarkokon, kapumélyedésekben, a Halászbástyán vagy a kis
 1458    1|      kapumélyedésekben, a Halászbástyán vagy a kis budai cukrászboltban,
 1459    1|                   budai cukrászboltban, ahol a nőket várni szokták. Türelmetlen
 1460    1|             csodálkozó komolysággal kérdezte a kis kalaposleánytól: "Szívgyönyörűség,
 1461    1|                egészen egyszerűen elmellőzte a kitűzött találkát, és nyújtózkodva,
 1462    1|                nyújtózkodva, ásítozva hevert a szőnyegen, amíg valahol
 1463    1|                      már leereszkedőben volt a téli köd, titokzatosan,
 1464    1|               csöndesen állott egy kocsi, és a kocsifüggönyök minden percben
 1465    1|                     nyomban leereszkedjenek. A lovak türelmetlenül kapálták
 1466    1|                 lovak türelmetlenül kapálták a fagyos rögöt, az öreg, piros
 1467    1|                   nagy érdeklődéssel figyelt a ködben közelgő léptekre:
 1468    1|                 bosszús, sírós, megtört hang a hintó belsejéből, és a fehér
 1469    1|                  hang a hintó belsejéből, és a fehér bajuszú, rákvörös
 1470    1|                    átjáróház kapujánál, ahol a grófné vagy a hercegné titokzatosan
 1471    1|                kapujánál, ahol a grófné vagy a hercegné titokzatosan kilebbent
 1472    1|              hercegné titokzatosan kilebbent a hintóból az esti homályban (
 1473    1|                   szorítva nézett utána), de a hirtelen, villámgyors megállásnak
 1474    1|                 nélkül, üresen futott tovább a hintó. A vén kocsis büszke
 1475    1|                üresen futott tovább a hintó. A vén kocsis büszke volt tudományára,
 1476    1|                    akik sokért nem adták, ha a kocsizás végén így szólott
 1477    1|                      az utazó: "Miska bácsi, a lovak ma jól viselték magukat!"...
 1478    1|                 Semmi értelme sem volt tehát a villámgyors megállásnak,
 1479    1|                villámgyors megállásnak, majd a szélvész-sebes továbbhajtásnak,
 1480    1|              szélvész-sebes továbbhajtásnak, a grófné ugyan felhasználta
 1481    1|                    grófné ugyan felhasználta a másodpercet, a néptelen
 1482    1|                  felhasználta a másodpercet, a néptelen utcában vagy az
 1483    1|                   mintha álom lett volna, de a kocsizás végén senki se
 1484    1|                  végén senki se dicsérte meg a lovakat. Igen valószínű
 1485    1|                   lovakat. Igen valószínű az a föltevés, hogy a vén kocsis
 1486    1|                valószínű az a föltevés, hogy a vén kocsis csak saját lovait
 1487    1|                    saját lovait bolondította a szokásos hajtással és megtorpanással,
 1488    1|                 megtorpanással, hadd higgyék a lovak, hogy a hintóból Szindbád
 1489    1|                   hadd higgyék a lovak, hogy a hintóból Szindbád úr bágyadt
 1490    1|                      Ki tudná, hogy hittek-e a lovak öreg gazdájuknak?~
 1491    1|                gazdájuknak?~Lehetséges, hogy a gyakran üresen futó hintó
 1492    1|           Szindbádnak kevés szerencséje volt a nőknél, de mégiscsak nagyobb
 1493    1|                   lehelték arcára. Hazamenet a szőnyegen nyújtózkodva könyvet
 1494    1|                képesalbumban lapozgatott, de a gondolatait mégsem tudta
 1495    1|           életre-halálra szerelmes volt abba a nőcskébe, aki a Lánchíd
 1496    1|                    volt abba a nőcskébe, aki a Lánchíd kőoroszlánjai alatt
 1497    1|              kőoroszlánjai alatt várakozott. A könnyű, üres kalandokat
 1498    1|                  sohasem kedvelte, és igazán a véletlen műve volt, hogy
 1499    1|                      egymásnak egymásért, és a kitűzött óra nem röppenhet
 1500    1|          fecskeszárnyakon".) Tehát estenden, a puha szőnyegen egy-egy szépséges