Part

15501  Reg|                    is olyan formájúnak látta a két nőt a régiségkereskedő
15502  Reg|                   formájúnak látta a két nőt a régiségkereskedő boltocskájában,
15503  Reg|              függnének valahol, valamerre... A boltajtó kinyílott. Szindbád
15504  Reg|                   mély tisztelettel leemelte a kalapját, a nők fátyoluk
15505  Reg|            tisztelettel leemelte a kalapját, a nők fátyoluk mögül bólintottak,
15506  Reg|                   léptekkel tovább lépkedett a girbe-gurba utcácskában,
15507  Reg|                     girbe-gurba utcácskában, a vékony hóban. Midőn visszavette
15508  Reg|                      Midőn visszavette volna a tekintetét, a boltajtón
15509  Reg|              visszavette volna a tekintetét, a boltajtón át a Türm úr vizsgálódó
15510  Reg|                   tekintetét, a boltajtón át a Türm úr vizsgálódó szemével
15511  Reg|              vizsgálódó szemével találkozott a szeme. A finomfejű boltos
15512  Reg|                szemével találkozott a szeme. A finomfejű boltos előbb gyanakodva,
15513  Reg|                   később nyájasan pillantott a boltja előtt állongó idegen
15514  Reg|                   mégiscsak megvásárol egyet a hölgyek által a bolti asztalon
15515  Reg|             megvásárol egyet a hölgyek által a bolti asztalon hagyott képecskékből,
15516  Reg|                    kullogó, óvatos léptekkel a sarkon elkanyarodó dámák
15517  Reg|                      dámák után venni útját.~A nőket messziről hazáig kísérte,
15518  Reg|                    szokott sétáját elvégezte a ház előtt, és midőn megállott
15519  Reg|                    előtt, és midőn megállott a kivilágosodó ablakok alatt,
15520  Reg|                   hamarosan tulipánt rajzolt a hóra, mintha abból valaki
15521  Reg|                      És még sokszor rajzolta a tulipánokat a hóra, éppen
15522  Reg|               sokszor rajzolta a tulipánokat a hóra, éppen a színház hátulsó
15523  Reg|                    tulipánokat a hóra, éppen a színház hátulsó bejáratánál
15524  Reg|                    ahol egy ócska ládán ülve a lábát lóbálta délután, mert
15525  Reg|                  hajlandó feltűnést kelteni.~A színlapot (persze könyv
15526  Reg|                      az ócska ajtón, amelyen a ragasztószer és a régi színlapok
15527  Reg|                    amelyen a ragasztószer és a régi színlapok elmúlt esték
15528  Reg|                  síremlékeként növekedtek ki a deszkából. Mennyi taps,
15529  Reg|                  igazgató kéri rendületlenül a nagyérdemű közönség kegyes
15530  Reg|                      kedvére nyúzhatta volna a feslett barátokat! De hogy
15531  Reg|                   virágcsokrot elfogad, amit a zenekarból felnyújtottak!
15532  Reg|              hallottam! Remélem, legyalázott a sárga földig azóta helybeli
15533  Reg|                  több népdalt, nekem ajánlva a kottát!~Szindbád, bár ebben
15534  Reg|                 nyílik ki soha az erkélyajtó a folyóparton?), nyomban észrevette,
15535  Reg|                     félreértésen nyargalász. A kisasszony nevezetes volt
15536  Reg|                 életre szóló haragot kezdett a kollégáival.~- Hát ki küldte
15537  Reg|                 kollégáival.~- Hát ki küldte a virágcsokrot? - kérdezte
15538  Reg|                      tettesse magát - felelt a kedves művésznő, és negédesen
15539  Reg|                     ládáról, amelyen nemcsak a direktor szokta kipihenni
15540  Reg|                    kipihenni gondjait, hanem a kövér komikus és a többi
15541  Reg|                     hanem a kövér komikus és a többi idősebb színészek
15542  Reg|                    nem féltették ruházatukat a ládában leselkedő alattomos
15543  Reg|                      utolsó tulipánt rajzolt a hóra.~- Tehát Pálházi küldte
15544  Reg|                         Tehát Pálházi küldte a virágcsokrot? - kérdezte. -
15545  Reg|          virágcsokrot? - kérdezte. - Ugyanaz a Pálházi?...~- Sajnos, egy
15546  Reg|                   szalont veszítek el, midőn a virágokat elfogadom - folytatta
15547  Reg|                   folytatta elmerengő hangon a színésznő. - A Pálházi hölgyek
15548  Reg|              elmerengő hangon a színésznő. - A Pálházi hölgyek kedvessége
15549  Reg|                       akik nem sokat értenek a művészet, divat és irodalom
15550  Reg|                     maguknak, magukért élnek a kis városban, és a Képes
15551  Reg|                     élnek a kis városban, és a Képes Családi Lapok régi
15552  Reg|                  régi évfolyamaiból másolják a divatot. De azért nagyon
15553  Reg|                    mosollyal hallgatta végig a színésznő gyorsan elmondott
15554  Reg|                    aki olyanformán vágtatott a mondatokkal, mint mikor
15555  Reg|                     mint mikor nagyon hosszú a szerepe, és tíz órára mégiscsak
15556  Reg|                      hazakerülni.~- Sajnálom a hölgyeket azért, mert rossz
15557  Reg|              Corvinusszal nem látják tisztán a modern világot, azt én eleget
15558  Reg|                  nincs rossz szívem sem! Van a karban egy szegény leány,
15559  Reg|                    régi harisnyáimat viseli, a Takács. Ismeri?~- Pálházi
15560  Reg|                Ismeri?~- Pálházi tehát ismét a városban van? - kérdezte
15561  Reg|                  Pálházi áraszt el napok óta a drágábbnál drágább virágcsokrokkal.
15562  Reg|        virágcsokrokkal. Mi is megy ma este? (A karmantyúból aranyszélű
15563  Reg|                  lorgnett került elő.) Igen, a Suhanc. Már megint trikós
15564  Reg|                trikós szerep. Istenkém, csak a mi drága jó direktorunknak
15565  Reg|                  esze, és hagyna fel ezekkel a trikós-darabokkal. Szégyellem
15566  Reg|                      embernek egyebet se hoz a posta, mint szerelmesleveleket.
15567  Reg|                     tömöm magam. Pedig abban a vékony francia trikóban
15568  Reg|                      úr. Remélem, látom este a nézőtéren. Az öltözőmben
15569  Reg|                      Sokat kell vetkőzni. És a virágokért ne haragudjon.
15570  Reg|                    Persze, már elfelejtette!~A kisasszony a kesztyűjét
15571  Reg|                   elfelejtette!~A kisasszony a kesztyűjét félig lehúzta,
15572  Reg|                 kesztyűjét félig lehúzta, és a kezefejét csókra nyújtotta,
15573  Reg|               kezefejét csókra nyújtotta, és a tekintete is harmatos és
15574  Reg|            Szindbádra nézett, majd besietett a hátulsó kapun.~Szindbád
15575  Reg|                      hátulsó kapun.~Szindbád a vállán keresztül utánapillantott.~-
15576  Reg|                  utánapillantott.~- És ezért a nőért rajongtam - gondolta
15577  Reg|                  tulipán rajzolásába fogott. A gondolatai, mint a fáradt
15578  Reg|                   fogott. A gondolatai, mint a fáradt madarak, szállongtak
15579  Reg|            kisasszony itt gyorsan elbeszélt? A csélcsap Pálházi valóban
15580  Reg|                 valóban udvarolni merészelne a színésznőnek abban a városban,
15581  Reg|              merészelne a színésznőnek abban a városban, ahol elhagyott
15582  Reg|                   szívesen, ha volt férjéről a Szalánczi kisasszonnyal
15583  Reg|                     felett.~Ezután elvégezte a megszokott sétáját a folyóparton,
15584  Reg|               elvégezte a megszokott sétáját a folyóparton, miközben a
15585  Reg|                      a folyóparton, miközben a samoá-függönyök olyan mozdulatlanok
15586  Reg|                     végképpen elzárták volna a házat a külvilágtól, Szindbádtól,
15587  Reg|             végképpen elzárták volna a házat a külvilágtól, Szindbádtól,
15588  Reg|                      Szindbádtól, mindentől.~A fedett hídnál, hol búsan
15589  Reg|                  hídnál, hol búsan pislákolt a mécses, a kőszent lábánál,
15590  Reg|                    búsan pislákolt a mécses, a kőszent lábánál, hirtelen
15591  Reg|                 hirtelen Mariettbe ütközött. A szürkeszemű asszony felhevülten,
15592  Reg|                     hosszú prémes köpenyében a fülkébe húzódó kőszent előtt,
15593  Reg|                      önkéntelenül összefonta a kezét. Hárász-kendő volt
15594  Reg|                     kezét. Hárász-kendő volt a fejére vetve, és a köpenyegén
15595  Reg|                      volt a fejére vetve, és a köpenyegén sem volt minden
15596  Reg|                    rendkívüli helyen találta a nagyrabecsült dámát.~Mariett
15597  Reg|                    hangja szinte megcsuklott a visszafojtott zokogástól.~-
15598  Reg|                   óra óta mindenfelé keresik a cselédek doktor Corvinuszt.
15599  Reg|                      megrendülve Szindbád.~- A kis György rosszul lett...
15600  Reg|                 Asszonyom, engedje meg, hogy a kapuig kísérjem, már sötétedik
15601  Reg|                  kísérjem, már sötétedik itt a parton, magam pedig azonnal
15602  Reg|                      azonnal nyakamba veszem a várost, a föld alól is előteremtem
15603  Reg|                    nyakamba veszem a várost, a föld alól is előteremtem
15604  Reg|               előteremtem doktor Corvinuszt, a csodadoktort.~Mariett hálásan
15605  Reg|                    Mariett hálásan nyújtotta a kezét.~- Nagyon lekötelez
15606  Reg|              barátunknak tekintettük. Tudja, a magunkféle szegény, elhagyott
15607  Reg|                     Most már magam is elérek a kapunkig.~Az asszony alakja
15608  Reg|                     Az asszony alakja eltűnt a régi ház boltíve alatt,
15609  Reg|                      fújt bundagallérjába.~- A véletlen, a vakeset az én
15610  Reg|               bundagallérjába.~- A véletlen, a vakeset az én legjobb cimborám -
15611  Reg|                      dörmögte magában. - Íme a séták első gyümölcse. De
15612  Reg|                  Valamiképpen megtudta, hogy a Pálháziék cselédei hajszolják
15613  Reg|                Pálháziék cselédei hajszolják a városban, jött, mint a puskagolyó.
15614  Reg|            hajszolják a városban, jött, mint a puskagolyó. Szindbádnak
15615  Reg|                 éppen annyi ideje volt, hogy a karjába kapaszkodjon, és
15616  Reg|                  ijedten látszottak égni még a lámpások is a folyosón.
15617  Reg|            látszottak égni még a lámpások is a folyosón. Az öreg doktor
15618  Reg|                     maga is meg volt ijedve.~A szalon közepén ünnepélyesen,
15619  Reg|                 doktor Corvinusz? - kérdezte a doktort, amíg az a szomszéd
15620  Reg|                  kérdezte a doktort, amíg az a szomszéd szoba ajtaját felnyitotta,
15621  Reg|                  helyet mutatott Szindbádnak a szalonban, aztán kecsesen
15622  Reg|                       Megbocsásson, jó uram, a kis beteg nékem is hozzátartozóm,
15623  Reg|                      nékem is hozzátartozóm, a drága életért nagyon aggódom.
15624  Reg|                      Szindbád egyedül maradt a fehérkabátos, hermelines
15625  Reg|             hermelines osztrák császárokkal, a nagy óra cimbalomhangon
15626  Reg|                     cimbalomhangon ketyegett a feje felett, és egy pasztell
15627  Reg|                     ölében tarka ebecskével. A dáma egy padon foglalt helyet,
15628  Reg|                   kép elevenedett volna meg, a függönyök mögül Georgina
15629  Reg|                   vagyok.~- Adja még egyszer a kezét - rebegte Szindbád. -
15630  Reg|                     rebegte Szindbád. - Mind a két kezét, imádott asszonyom.
15631  Reg|              Georgina. - Ez óra nem alkalmas a beszélgetésre. Megyek vissza
15632  Reg|                 beszélgetésre. Megyek vissza a betegszobába.~Forrón, gyorsan
15633  Reg|                Forrón, gyorsan megszorította a Szindbád kezét, és eltűnt
15634  Reg|                     vele, hogy nem álmodott.~A pasztell képről a tornyocskák,
15635  Reg|                  álmodott.~A pasztell képről a tornyocskák, az ölebecske,
15636  Reg|                     volt az akkor is, amikor a tornyocskák és a kis kalap
15637  Reg|                      amikor a tornyocskák és a kis kalap alatt a rózsaszínű
15638  Reg|             tornyocskák és a kis kalap alatt a rózsaszínű arc még a valóságban
15639  Reg|                   alatt a rózsaszínű arc még a valóságban létezett. Már
15640  Reg|                    Már akkoriban is így volt a dolgok sorja.~Később Mariett
15641  Reg|                   sorja.~Később Mariett jött a doktorral. Doktor Corvinusz
15642  Reg|                  doktorral. Doktor Corvinusz a lázmérőjét tette vissza
15643  Reg|          mondhatatlan figyelemmel fordította a csodadoktor ráncos arcára.
15644  Reg|                 fogatlan szájban rejtőznének a megváltó igék.~- Tehát borogatás?~-
15645  Reg|                      nyomban sürgönyt küldök a fiú apjának - mormogta Mariett. -
15646  Reg|                      Mariett. - Hátha komoly a baj. Legyen a gyermeke mellett.~
15647  Reg|                   Hátha komoly a baj. Legyen a gyermeke mellett.~Szindbád
15648  Reg|                hiszem, hogy Pálházi úr éppen a városban időzik. Mintha
15649  Reg|               városban időzik. Mintha tegnap a színházban láttam volna.~
15650  Reg|                szótlanul bólintott.~- Akarja a kis beteget látni, Szindbád
15651  Reg|                         kérdezte később, míg a csodadoktor receptjét írta
15652  Reg|                      asztalnál. - Csak innen a függöny mögül. Látja szegénykét?~
15653  Reg|                     mögül. Látja szegénykét?~A szomszéd szobában, amelynek
15654  Reg|                    harmatos szemét, és búsan a függönyre nézett. Bal lábát,
15655  Reg|                     félcipőcske volt, lassan a szoknyája alá visszahúzta.~-
15656  Reg|                      Szindbád kénytelen volt a szegény fiúcskára nézni,
15657  Reg|                nyomban félretolta Szindbádot a függönytől, és a szobába
15658  Reg|                  Szindbádot a függönytől, és a szobába futott.~Szindbád
15659  Reg|                     szobába futott.~Szindbád a csodadoktorral ballagott
15660  Reg|                  csodadoktorral ballagott ki a házból.~- Megmarad a gyerek? -
15661  Reg|                      ki a házból.~- Megmarad a gyerek? - kérdezte Szindbád
15662  Reg|                      az utcán.~Az öreg orvos a bunda gallérjába burkolózott.~-
15663  Reg|                 Bizonyosan nem tetszett neki a bizalom, amelyet Szindbád
15664  Reg|                     HETEDIK FEJEZET~amelyben a pezsgő palackjában marad~
15665  Reg|                     pezsgő palackjában marad~A Francia kastély éttermében,
15666  Reg|                   volt, mint egy lovagterem, a színészek részére hosszú
15667  Reg|               többnyire virágbokréta állott. A Francia kastély vendéglősének
15668  Reg|           vendéglősének kedveskedése volt ez a bokréta. Az ország minden
15669  Reg|                minden részébe eljutott híre (a színészek révén) a gáláns
15670  Reg|                     híre (a színészek révén) a gáláns Bercinek, aki nagy
15671  Reg|                   áldomásokat szokott csapni a színészek tiszteletére.
15672  Reg|          jeleneteknél. Midőn félig üres volt a nézőtér, a komikus Berci
15673  Reg|                   félig üres volt a nézőtér, a komikus Berci barátunk tiszteletére
15674  Reg|            tiszteletére külön vicceket szőtt a darabba, sőt a kisebb színésznők
15675  Reg|                vicceket szőtt a darabba, sőt a kisebb színésznők ábrándosan
15676  Reg|              színésznők ábrándosan forgatták a szemüket a kis kopasz, kövér
15677  Reg|              ábrándosan forgatták a szemüket a kis kopasz, kövér férfiú
15678  Reg|                    aki többet sírt, nevetett a színházban, mint élete egyéb
15679  Reg|                 Mintha intendánsa lett volna a városka színházának, minden
15680  Reg|               színházi eseményben benne volt a keze. Kevés szakértelemmel,
15681  Reg|                  rajongással hallgatta végig a premiereket, neki minden
15682  Reg|                       Fekete selyem sapkáját a fejére csapva, átfutott
15683  Reg|                  hogy megfelelően fogadhassa a színházból kitóduló publikumot.
15684  Reg|                 asztalokat előre elrendezte. A társulat súgója későbben
15685  Reg|                     az estén, midőn Pálházit a színházban meglátta, rendkívüli
15686  Reg|               rendkívüli intézkedéseket tett a nevezetes úr fogadtatására.
15687  Reg|                  nevezetes úr fogadtatására. A háziszolgát elfuttatta a
15688  Reg|                     A háziszolgát elfuttatta a cigánybandáért, és személyesen
15689  Reg|                     személyesen nézett körül a konyhában, bár az ételszagot
15690  Reg|                     ételszagot nem szerette. A színészek asztalára készített
15691  Reg|                szívvel ugyan, de megosztotta a Pálházi úr részére fönntartott
15692  Reg|                    hervatag és finom alakja. A kisasszony kivételesen egy
15693  Reg|                   kalapban jelent meg, amely a térparancsnokék társaságának
15694  Reg|                     egy szolid színésznőhöz. A kíséretet Brankovicsné,
15695  Reg|                      kíséretet Brankovicsné, a társulat anyaszínésznője
15696  Reg|                  csodálkoztak némelyek, hogy a komoly és derék Brankovicsné
15697  Reg|             mindennel, kihívóan nézett körül a fehér falú teremben. A tiszti
15698  Reg|                 körül a fehér falú teremben. A tiszti asztal fölött kevélyen
15699  Reg|                fölött kevélyen túlnézett, és a főjegyzőék felé sem vágott
15700  Reg|                  kislányos bókocskát; csupán a térparancsnokék társaságában
15701  Reg|                      grófnő előtt sütötte le a szemét, mert az öreg hölgy
15702  Reg|                     még Brankovicsné is csak a kesztyűjének merte mondani,
15703  Reg|                 senki sem mondhatott rosszat a színésznőre. A finnyás úri
15704  Reg|            mondhatott rosszat a színésznőre. A finnyás úri házak kinyitották
15705  Reg|              kinyitották előtte kapuikat, és a kisasszony most így hálálja
15706  Reg|              kisasszony most így hálálja meg a közmegbecsülést! Bizonyosra
15707  Reg|                arculcsapást nem viselheti el a város.~Pálházi olyan unottan
15708  Reg|                  fanyar mosollyal ment végig a termen, mint aki senkit
15709  Reg|                      senkit sem akar ismerni a városban. Hanyagul húzta
15710  Reg|                Hanyagul húzta lábát, és csak a szemével köszöntgetett vissza
15711  Reg|                     Az arca sárga volt, mint a cigarettafüst, és a szeme
15712  Reg|                     mint a cigarettafüst, és a szeme egy halálosan kiégett
15713  Reg|              rugalmas alakja árulta el, hogy a rokkantságtól még nagyon
15714  Reg|                   még nagyon messzire van.~- A kártyás! - mondta az öreg
15715  Reg|                        mondta az öreg grófnő a térparancsnokék asztalánál,
15716  Reg|                   fejével bólintott feléje. "A kártyás" senkinek sem hajtotta
15717  Reg|                    senkinek sem hajtotta meg a fejét, csak neki. Az öreg
15718  Reg|                 öccse befolyásos férfiú volt a külügyminisztériumban.~Tehát
15719  Reg|    külügyminisztériumban.~Tehát most ott ült a híres kártyás a Franciakastély
15720  Reg|                      ott ült a híres kártyás a Franciakastély éttermében,
15721  Reg|                Franciakastély éttermében, és a vidéki város publikuma,
15722  Reg|                kimeresztett szemmel figyelte a történendőket. Hiába, bármit
15723  Reg|                 bármit mondanak is Pálházira a házasságai miatt, mégiscsak
15724  Reg|                     és lóversenyfogadásokon. A fiatal katonatisztek, akik
15725  Reg|                   fiatal katonatisztek, akik a kantinban huszonegyesen
15726  Reg|                   nyerik el egymás gázsiját, a tiszti asztal mellett elmerengtek,
15727  Reg|                  asztal mellett elmerengtek, a főtrafikos, Számmer bácsi,
15728  Reg|                   bácsi, akit messzi vidéken a legjobb kalabriászjátékosnak
15729  Reg|                      Komáromban vagy Győrött a játékot, amíg Számmer bácsi
15730  Reg|                telegráfikus úton megérkezik, a maga sarok asztalánál, az
15731  Reg|                megzavarodottsággal piszkálta a sótartót.~- No, Számmer? -
15732  Reg|                  tréfacsináló volt ismeretes a városban.~De Számmer nem
15733  Reg|                 felelt.~Az ügybuzgó Berci és a pincérek útján csakhamar
15734  Reg|               vonattal megérkezett Bozsákné, a Pálházi tésztagyúró asszonya,
15735  Reg|                      mindenhová magával visz a világon. És már a vacsorához
15736  Reg|               magával visz a világon. És már a vacsorához Bozsákné gyúrta
15737  Reg|                   vacsorához Bozsákné gyúrta a tésztát. Majd a színészek
15738  Reg|              Bozsákné gyúrta a tésztát. Majd a színészek asztalánál francia
15739  Reg|                     mondták némelyek -, ezek a komédiások elfogadják a
15740  Reg|                      a komédiások elfogadják a kártyás pezsgőjét. Mint
15741  Reg|                      kártyás pezsgőjét. Mint a cigányok...~De nyomban elmúlott
15742  Reg|              cigányok...~De nyomban elmúlott a fölháborodás, amikor Pálházi
15743  Reg|                     lustán fölemelkedett, és a színészekhez lépkedett,
15744  Reg|                  velük poharat koccintson.~- A legjobb színészek itt vannak
15745  Reg|                     volna, amit mond. Később a térparancsnokék asztalánál
15746  Reg|                     rövid ideig maradt, mert a nyers öreg tábornok azzal
15747  Reg|                   öreg tábornok azzal kezdte a beszélgetést:~- Nos, hogy
15748  Reg|                 szeretett játékról beszélni.~A cigánybanda diszkréten,
15749  Reg|                     kipirosodott orcával ült a helyén, és ritka rózsáit
15750  Reg|            Brankovicsné piszkálta kedélyesen a fogát.~- Az én főztömet
15751  Reg|                   mulatságos fiút meghívatni a színészek asztalától?~-
15752  Reg|                      és legjobb kedvében is (a monda szerint) bezárt szobában
15753  Reg|                     csárdást táncolni.~Ebben a pillanatban a Francia kastély
15754  Reg|                táncolni.~Ebben a pillanatban a Francia kastély öreg portása
15755  Reg|                     beszélni, valamit súgott a kiváló férfiú fülébe. (Szindbád -
15756  Reg|                     nyomban észrevette, hogy a törökösen sárga arc elhalványodik.)~
15757  Reg|               pillanat múlva engedelmet kért a hölgyektől, és kisietett
15758  Reg|                  gondolkozott, hogy Pálházit a fogadó portásfülkéjében
15759  Reg|                  portásfülkéjében várják, és a kapu vasrácsozatán át tanúja
15760  Reg|                    hívják Pálházit - nyilván a beteg gyermek rosszabbul
15761  Reg|                     arra volt kíváncsi, hogy a két nő közül melyik jött
15762  Reg|                 Természetesen Mariett állott a portás fülkéjében, az öreg
15763  Reg|                  néhány halk szó hangzott el a levegőben, aztán Pálházinak
15764  Reg|                     olyan lett az arca, mint a kísérteté. Egy hangot sem
15765  Reg|                 fővel, frakkban, amint volt, a kapunak indult.~- A kalapját! -
15766  Reg|                    volt, a kapunak indult.~- A kalapját! - hallatszott
15767  Reg|                      kalapját! - hallatszott a Mariett figyelmeztető hangja.~
15768  Reg|                  Mariett hosszú köpönyegében a bicegő őrmesterrel alig
15769  Reg|                      követni. Aztán eltűntek a mellékutcában, amely a régi
15770  Reg|              eltűntek a mellékutcában, amely a régi ház felé vezetett,
15771  Reg|                      ház felé vezetett, mint a látomás.~Az éj csípős volt,
15772  Reg|                    az olvadó folyó felől, és a Francia kastély kapujánál
15773  Reg|                    kapujánál táncolt az üveg a lámpásban. Szindbád tehát
15774  Reg|                  kisasszonyt és kísérőnőjét. A magára hagyott kisasszony
15775  Reg|                    mutatóinak lassú mozgását a terem oldalfalán, és nemigen
15776  Reg|                      óramutatót találta most a legérdekesebb látnivalónak.~
15777  Reg|              legérdekesebb látnivalónak.~Még a térparancsnok is megfordult
15778  Reg|                    tetőtől-talpig végigmérte a magára hagyott hölgyeket,
15779  Reg|                    Editről, míg Brankovicsné a kézmosóba öntötte a pezsgőspohár
15780  Reg|             Brankovicsné a kézmosóba öntötte a pezsgőspohár tartalmát.~-
15781  Reg|                      tartalmát.~- Jobb ennél a vinkó - mondta mély meggyőződéssel. -
15782  Reg|                    hívjál többet vacsorázni.~A főtrafikos az agglegények
15783  Reg|                    amely Nyitrán történt, és a cigányok olyan csendesen
15784  Reg|                    beszélnek az idevaló urak a fogadóssal. - De a mindentudó
15785  Reg|                      urak a fogadóssal. - De a mindentudó Berci sem tudott
15786  Reg|              védelmére, hogy hiszen ott függ a Pálházi úr bundája, kalapja.~
15787  Reg|                 Pálházi úr bundája, kalapja.~A színészek az üres palack
15788  Reg|                     elkomorodva meresztették a szemüket Szalánczi kisasszonyra,
15789  Reg|                   csaknem arra gondolt, hogy a pezsgőzést folytatja a saját
15790  Reg|                  hogy a pezsgőzést folytatja a saját számlájára.~Végre
15791  Reg|                      saját számlájára.~Végre a térparancsnok kirúgta maga
15792  Reg|              térparancsnok kirúgta maga alól a széket, hogy az fölborult,
15793  Reg|                jeladás volt arra nézve, hogy a kellemetlenül végződött
15794  Reg|                   okozója az egész zavarnak. A Pálházi anyja mégiscsak
15795  Reg|                  szolgált az udvarnál. És ez a senki lánya? Ez a csúf,
15796  Reg|                      És ez a senki lánya? Ez a csúf, vén komédiás-leány?
15797  Reg|               megérdemelné, hogy kisöprűzzék a városból.~Szindbád egyik
15798  Reg|                       Szindbád egyik szivart a másik után szívta, a terem
15799  Reg|                 szivart a másik után szívta, a terem csendesen kiürült,
15800  Reg|                     terem csendesen kiürült, a cigányok visszaszöktek a
15801  Reg|                     a cigányok visszaszöktek a kávéházba, csupán a szundikáló
15802  Reg|            visszaszöktek a kávéházba, csupán a szundikáló nagybőgős maradt
15803  Reg|             Brankovicsné keményen csengetett a vizespalack oldalán.~- Kellner,
15804  Reg|                      méltatlankodva csóválta a fejét, amikor Berci szabadkozva
15805  Reg|                       és csaknem hazakísérte a hölgyeket, amikor az utolsó
15806  Reg|                     amikor az utolsó percben a súgó ajánlkozott.~Így tehát
15807  Reg|                   három sas volt kőbe vésve.~A függönyök mögül lágy, szinte
15808  Reg|                mintha mindenki meghalt volna a házban. A szél élesen süvöltözött,
15809  Reg|                      meghalt volna a házban. A szél élesen süvöltözött,
15810  Reg|                  szél élesen süvöltözött, és a folyó olyan fekete volt,
15811  Reg|                  csöndesen sírnak apjuk után a sötét szobában. A titokzatos
15812  Reg|                 apjuk után a sötét szobában. A titokzatos folyón valahol
15813  Reg|                    lépéseket hallott kopogni a kövezeten, amely lépések
15814  Reg|                      alagutak támadtak volna a város alatt.~Bozontos bunda-gallérból
15815  Reg|                     Bozontos bunda-gallérból a doktor Corvinusz bársony-sapkája
15816  Reg|                 meredt elő. Szindbád élénken a csodadoktor vállára csapott.~-
15817  Reg|                   hogy találkozunk. Hogy van a kisfiú?~A vén doktor olyan
15818  Reg|              találkozunk. Hogy van a kisfiú?~A vén doktor olyan mérgesen
15819  Reg|                     olyan mérgesen kapta föl a fejét, mint egy kígyó.~-
15820  Reg|                      Mi köze hozzám, mi köze a beteghez? Hejh?~A csodadoktor
15821  Reg|                    mi köze a beteghez? Hejh?~A csodadoktor azután szó nélkül
15822  Reg|             Összeaszott vén vadalmákra, akik a Pálházi-hölgyekbe szerelmesek.~ ~
15823  Reg|                     hogy mennyi idő múlik el a regényben egyik fejezettől
15824  Reg|                   regényben egyik fejezettől a másikig, olvastam már olyan
15825  Reg|                   már olyan regényt is, ahol a nagyanyák még a várkertben
15826  Reg|                     is, ahol a nagyanyák még a várkertben bujósdit játszanak
15827  Reg|                    játszanak egy helyen, míg a másik oldalon már a templomba
15828  Reg|                      míg a másik oldalon már a templomba falazzák be koporsójukat.
15829  Reg|                     meg, Szindbád még mindig a régi rajongó szerelmes,
15830  Reg|                   hozott számára az őrmester a Francia kastélyba. A levélpapír
15831  Reg|                őrmester a Francia kastélyba. A levélpapír sarkában finom,
15832  Reg|              nyomással egy név: Georgina. És a betűk, amelyek egymás után
15833  Reg|                  való megjelenésre.~Georgina a régi szépség, csak búskomoly
15834  Reg|                    elmúlott, könnyű sírásnak a nyoma, mint erdőszélen a
15835  Reg|                     a nyoma, mint erdőszélen a tovairamodott nyári zápor
15836  Reg|                   hagyja jóillatú lábnyomát. A szája azonban vidoran mosolyog,
15837  Reg|              könyvben olvastam egyszer, hogy a reménytelen szerelmestől
15838  Reg|                     szerelmestől fogadnak el a nők legtöbb szolgálatot.~-
15839  Reg|               betanulta volna szerepét? Nem, a kis úrhölgy sokkal közvetlenebb
15840  Reg|                     Szindbádnak gyengült meg a látása?~- Hát én színésznő
15841  Reg|              Szindbád.~Szindbád szerette, ha a nők bolondokat fecsegnek,
15842  Reg|                     leginkább akkor szerette a nőket, ha nem voltak okosak.~-
15843  Reg|                    Georgina kerekre nyitotta a szemét, mintha megijedt
15844  Reg|             jelentkezett, és egy kis hajfürt a kerek fülecske mellett olyanformán
15845  Reg|                       Volt egy barátom, akit a tót grófnak hívtak... Pardon,
15846  Reg|                   gróf volt és barátom volt. A tót gróf felesége egy napon
15847  Reg|                    ura igen sokat forgolódik a falusi tót asszonykák körül,
15848  Reg|                 fehér, pirosszíjas bocskort. A grófné okos asszony létére
15849  Reg|                   grófné okos asszony létére a párizsi cipőt felcserélte
15850  Reg|              boldogan élt az urával. Pálházi a színésznők után kezd futkosni,
15851  Reg|                bocskorban járhatni valakinek a kedvéért. Más oka van elhatározásomnak.
15852  Reg|                    oka van elhatározásomnak. A kenyérkereset.~- Tisztelem
15853  Reg|            kenyérkereset.~- Tisztelem azokat a nőket, akik kenyeret keresnek.~-
15854  Reg|                tanítónői oklevelet szerezni, a doktorkisasszonyok sem jártak
15855  Reg|                Szindbád csendesen mosolygott a vidáman előadott szavakon.
15856  Reg|                      Valóban gyermek volt ez a kis kedves, jó, ártatlan
15857  Reg|                 ezért lesz színésznő?~- Lám, a fődolgot szinte elfelejtettem...
15858  Reg|                 nagyszerű. Hát hogy történt?~A finom nőcske gyengéden előrehajolt,
15859  Reg|                nagyon meg kellene magyarázni a dolgot, hogy Szindbád kemény
15860  Reg|                    kemény feje megnyíljon.~- A tőzsdén játszottunk, és
15861  Reg|                      mosoly volt az arcán.~- A csodadoktor?~Georgina halkan
15862  Reg|                    felkacagott.~- Ne bántsa. A kisfiamat mégiscsak meggyógyította.
15863  Reg|                  most olyan egészséges, mint a makk. Annyit eszik, mint
15864  Reg|                   egy arató. Reggeltől estig a tornaszereivel foglalkozik,
15865  Reg|             foglalkozik, holott azelőtt csak a képeskönyvet szerette. A
15866  Reg|                     a képeskönyvet szerette. A doktor csodát művelt a fiúval.~-
15867  Reg|                       A doktor csodát művelt a fiúval.~- De a tőzsde? -
15868  Reg|                 csodát művelt a fiúval.~- De a tőzsde? - szólt közbe Szindbád
15869  Reg|                Mennyit?~- Mindent. Rövidesen a ház sem lesz a miénk. Váltók
15870  Reg|                     Rövidesen a ház sem lesz a miénk. Váltók vannak. Mind
15871  Reg|                   miénk. Váltók vannak. Mind a hárman aláírtuk, amint a
15872  Reg|                     a hárman aláírtuk, amint a készpénz elment, szegény
15873  Reg|                  mama, azóta azt hiszi, hogy a foga fáj, pedig...~- Nincs
15874  Reg|                      közbe Szindbád. - Tehát a mamán kezdte a doktor?~-
15875  Reg|                         Tehát a mamán kezdte a doktor?~- Igen, már régóta
15876  Reg|                játszottak, amikor rájöttünk. A mama álmában kibeszélte
15877  Reg|                      mama álmában kibeszélte a dolgot. "Alpinen! Alpinen!" -
15878  Reg|                    És Mariett, aki állítólag a legokosabb nő a világon?~-
15879  Reg|                    állítólag a legokosabb nő a világon?~- Mariett nem okos.
15880  Reg|                   nagyon jó, nagyon nemes és a legdrágább szív, de a pénzhez
15881  Reg|                     és a legdrágább szív, de a pénzhez annyit ért, mint
15882  Reg|                     pénzhez annyit ért, mint a mama.~- A gazember! - szólta
15883  Reg|                   annyit ért, mint a mama.~- A gazember! - szólta el magát
15884  Reg|              szegényt. Bánatában elbujdosott a városból. Hál' Istennek,
15885  Reg|            egészséges.~Szindbád, bár eleinte a maga fölindultsága foglalta
15886  Reg|                későbben mégiscsak észrevette a Georgina jókedvű nyugalmát,
15887  Reg|               megnyugodott ő is. Tudják ezek a nők, hogy nem érheti őket
15888  Reg|                     Párházi úr nem tudja még a dolgot? - kérdezte csendes
15889  Reg|                     csak azt mondta volna ez a tekintet, hogy meddő fáradtságot
15890  Reg|                      nyakába akarja keríteni a bajokat, hisz tulajdonképpen
15891  Reg|                   valami nagy szükség. Ebből a furcsa pillantásból értette
15892  Reg|                  Szindbád, hogy Georgina nem a gyermeteg, butácska nő,
15893  Reg|                      az ablakra nézett, ahol a téli délután utolsó napsugarai
15894  Reg|                 utolsó napsugarai játszottak a mályvaszínű függönyökkel,
15895  Reg|                 mályvaszínű függönyökkel, és a függönyöknek mondta:~- Mi
15896  Reg|                 Párházi különben már valahol a tengeren mulattatja a yorki
15897  Reg|                valahol a tengeren mulattatja a yorki herceg őfenségét,
15898  Reg|              Szindbád makacsul összeráncolta a homlokát. Bántotta az asszony
15899  Reg|                     sem mást terhelni. Midőn a fia volt beteg: kivételt
15900  Reg|                       kivételt tettünk vele. A fiút szereti: információink
15901  Reg|                információink szerint egyedül a fiút szereti. Nem tudom,
15902  Reg|                volt-e Mariett részéről, hogy a lázas fiúcska ágyához meghívta
15903  Reg|                    mert nyugodtan utazott el a yorki herceg őfenségével,
15904  Reg|                    arról, hogy Gyurka nálunk a legjobb helyen van.~- És
15905  Reg|                     legjobb helyen van.~- És a gyermekről hogyan szándékoznak
15906  Reg|                   csak éppen átutazóban volt a városon. Gondjai voltak
15907  Reg|                       hogy nekünk kötelesség a férfiak részéről a szolgálat,
15908  Reg|                kötelesség a férfiak részéről a szolgálat, a hódolat. Az
15909  Reg|                férfiak részéről a szolgálat, a hódolat. Az élet most megtréfált.
15910  Reg|                     Az élet most megtréfált. A magunk építette várkastély
15911  Reg|                 várkastély összeomlott, mint a legtöbb légvár összeomlik.
15912  Reg|            tekintetben mégiscsak szükség van a jó cipőre, bármit állítanak
15913  Reg|                     cipőre, bármit állítanak a költők.~Szindbád komolyan
15914  Reg|                     komolyan hallgatta végig a drága nőt, hisz bármennyire
15915  Reg|                 Szindbádban, holott még csak a kezét engedte megcsókolni.~
15916  Reg|                     mindennél inkább érdekel a nők nemes, eltitkolt fájdalma,
15917  Reg|                     eseményei meglepik őket. A könnyeket, viharzó sírásokat
15918  Reg|                 férfiú kevésbé szereti, mint a téli alkonyatot, midőn a
15919  Reg|                     a téli alkonyatot, midőn a tűz olyan csendesen szundít
15920  Reg|                   olyan csendesen szundít el a fehér kályha mélyében, mint
15921  Reg|                   ablakából elborongva nézte a hegytetőn a várat, amint
15922  Reg|                 elborongva nézte a hegytetőn a várat, amint ablakai kivilágosodtak...
15923  Reg|                    az asszony kezét.~- Ennél a kéznél ma sem drágább nékem
15924  Reg|                bizonyos melegség szállja meg a szívemet, hogy mint az élettel
15925  Reg|                   álmok asszonyához. Az élet a legjobb vegyész. A legkülönbözőbb
15926  Reg|                      élet a legjobb vegyész. A legkülönbözőbb elemeket
15927  Reg|                       de úri dáma maradok.~- A maga egyénisége nem is lehet
15928  Reg|                    Kisfalvi direktor úr volt a tanárom. Csupán próbaidőre
15929  Reg|            próbaidőre van szükségem.~- És az a huncut ezt nekem sohasem
15930  Reg|                 Kisfalvi komoly férfiú. Azok a férfiak, akik Shakespeare-t
15931  Reg|                Néhány telt házat biztosítana a szenzáció.~- És nem fél,
15932  Reg|                     És nem fél, hogy Pálházi a Szuezi csatornánál visszafordul?
15933  Reg|                    visszafordul? Ott utoléri a posta vagy távíró.~- Pálházi
15934  Reg|                  leánykoromtól kezdve, midőn a hercegi palotában először
15935  Reg|                     Metternich hercegnő volt a pártfogója.~Szindbád összecsapta
15936  Reg|             pártfogója.~Szindbád összecsapta a kezét.~- Nagyszerű. Hisz
15937  Reg|                      kezdenek lenni! Irtózom a mágnásoktól. Félek a gőgjüktől,
15938  Reg|                 Irtózom a mágnásoktól. Félek a gőgjüktől, világnézeteiktől,
15939  Reg|                       Köztünk csupán Mariett a komoly nő. Ő csakugyan hiszi
15940  Reg|             gondolkozni, cselekedni. Gyűlöli a mindennapiságot. Most majd
15941  Reg|                      gyanakodott volna, hogy a könnyen szürkülő, de fiatalos
15942  Reg|                    arcú férfiú rosszban töri a fejét. Majd kérdő pillantást
15943  Reg|                 Georgina, és kicsit lehunyta a szemét.~Mariett most Szindbádhoz
15944  Reg|           őrültséghez?~Szindbádot megzavarta a szürke szem. Mintha bűnös
15945  Reg|                    vont, és szótlanul indult a függönyök felé, amelyek
15946  Reg|                      függönyök felé, amelyek a szomszéd szobát elválasztották.~
15947  Reg|                       Három-négy lépést tett a szobában, aztán színpadi
15948  Reg|                       Még nem is virrad?~Nem a pacsirta volt, ha' fülemile,~
15949  Reg|                Szindbád nevetve ütötte össze a tenyerét.~- Briliáns. Én
15950  Reg|                    tudta jobban.~- Igen, itt a Miasszonyunk utcában, a
15951  Reg|                      a Miasszonyunk utcában, a szalonunkban - szólt közbe
15952  Reg|                     közbe hidegen Mariett. - A színpad ide messzire van.~
15953  Reg|                hosszít lágy léptekkel kiment a szobából.~Georgina kipirult
15954  Reg|                      és szinte könyörgő volt a hangja, amint kérdezte:~-
15955  Reg|             megközelíthetetlen úri dáma volt a szerepem, most majd a rendező
15956  Reg|                   volt a szerepem, most majd a rendező osztja ki. Shakespeare-t
15957  Reg|                     Szindbád, és az asszonyt a két kezénél fogva gyöngéden
15958  Reg|                       álmodozva Georgina, és a homlokát csöndesen odanyújtotta
15959  Reg|                    olyan pattogva, jószagúan a nyári permeteg, mint Szindbád
15960  Reg|                   ringott, mint reggeli pára a hegyoldali utcácska fölött.~-
15961  Reg|                    Mariettnak. Ő nem szereti a színészetet. Különösen azóta,
15962  Reg|                Szalánczi Edit kompromittálta a Francia kastélyban. Néhány
15963  Reg|           gondolkozott Mariett, hogy leveszi a kontyát Editnek ott, ahol
15964  Reg|                      bízok.~- Jó kézben lesz a dolga - felelt Szindbád,
15965  Reg|                  dolga - felelt Szindbád, és a búcsúra nyújtott kezeket
15966  Reg|                 egyebet, mint sóhajtva vette a kalapját.~ ~
15967  Reg|                      emberek szeretik azokat a házakat, amelyben valamikor
15968  Reg|                      dolgokról beszélgettek; a csapost Maxinak hívták,
15969  Reg|                    Maxinak hívták, és Anton, a roggyant járású öreg pincér
15970  Reg|                   olyan áhítattal tette eléd a pörköltet, mintha az egyetlen
15971  Reg|               egyetlen pörkölt ez lett volna a világon, amelyet megenni
15972  Reg|                     amelyet megenni érdemes; a sör mindig friss volt, és
15973  Reg|                      még madame Augusztine - a divatárusnő a fogadóval
15974  Reg|                   Augusztine - a divatárusnő a fogadóval szemben levő boltocskában -
15975  Reg|           elhatározta, hogy végképpen szakít a férfinemmel. Szindbádunk,
15976  Reg|              alázatos szolgája természetesen a régi kis sörházból meglehetős
15977  Reg|                 meleg érdeklődéssel figyelte a divatárusnő friss blúzait
15978  Reg|                 lehet azon csodálkozni, hogy a színházak hátulsó kapuit
15979  Reg|               szerette, ahol ócska láda volt a bejárat mellett, amin üldögélni,
15980  Reg|                 lehetett, mialatt odafentről a zenekar játéka csengve-bongva
15981  Reg|                csengve-bongva adta tudomásul a legkülönbözőbb melódiákat.
15982  Reg|                   legkülönbözőbb melódiákat. A nagyhercegek is itt voltak
15983  Reg|                 találhatók fehér parókáikban a felvonásközökben, midőn
15984  Reg|                      felvonásközökben, midőn a színházi szolga vágtatva
15985  Reg|               színházi szolga vágtatva hozta a sört a folyóparti kocsmából,
15986  Reg|                 szolga vágtatva hozta a sört a folyóparti kocsmából, és
15987  Reg|                     Kisfalvi direktor úr ült a ládán, midőn az életunt
15988  Reg|                     kevésbé életunt modorban a jövő heti műsort megbeszélte.
15989  Reg|                     heti műsort megbeszélte. A sokszor nyitva felejtett
15990  Reg|               sokszor nyitva felejtett ajtón a női öltöző zűrzavaros lármája
15991  Reg|                     lámpák égtek odabenn, és a kulisszák meg hátulsó függönyök
15992  Reg|                      függönyök barna vásznán a raktáros gyermekfej nagyságú
15993  Reg|                    púdert, festéket kerestek a női öltözőben, majd két
15994  Reg|              bármennyire komoly ember volt), a szenesládán megmozdult,
15995  Reg|                       rezdülő hangon beszólt a színpadra:~- Ügyelő!~Majd
15996  Reg|                Ügyelő!~Majd tovább folytatta a megkezdett mondatot.~- Pálházi,
15997  Reg|                   kell neki is fölhúznia, ha a felesége színésznő lesz.
15998  Reg|                      hogy lehetnek nők, akik a színpadi pályát azért választják,
15999  Reg|                  tehetségük. Pálházi szerint a nők azért lépnek színpadra,
16000  Reg|                 azért lépnek színpadra, mert a lámpák, a világítás, a zenekar,