Part

 1501    1|             szerelmei és új szerelme között. A csókokban és a csóktevésben
 1502    1|              szerelme között. A csókokban és a csóktevésben nagy mester
 1503    1|                    leghamarább mégis azokból a nőkből ábrándult ki, akik,
 1504    1|              ábrándult ki, akik, szegénykék, a bűnbe beleesvén, mintegy
 1505    1|               elkábítani, álomba mélyeszteni a folytonos csókolózással.
 1506    1|                   először akkor volt divatja a mérföldjáró csóknak, midőn
 1507    1|                 bizonyára másként viselkedik a tudatlan nőcske, ha egyetmást
 1508    1|                  szemben helye és módja volt a mérföldjáró csóknak, az
 1509    1|                    összeforrasztásának... És a könnybe borult hűséges barna
 1510    1|                     csók közepette, amellyel a szerelmes nőcske Szindbád
 1511    1|              kísértette álomtalan éjszakákon a hajóst.)~A mérföldjáró csók
 1512    1|              álomtalan éjszakákon a hajóst.)~A mérföldjáró csók rovatába
 1513    1|                 Szindbád ajakára. Ugyanezért a bölcs hajós e csókoknak
 1514    1|           jelentőségét csöndesen elhárította a rajongás, a hódolat és az
 1515    1|                      elhárította a rajongás, a hódolat és az imádat világából:
 1516    1|                   csókjait, akik Szindbádban a karcsú, nyúlánk és hajlékony
 1517    1|                     őket öreg kocsisa mögött a Lánchíd kőoroszlánjainál.
 1518    1|                    Lánchíd kőoroszlánjainál. A páros napok Julcsáé, a páratlanok
 1519    1|                       A páros napok Julcsáé, a páratlanok Jelláé voltak
 1520    1|                      be Szindbád lakásába az a bizonyos tudatlan és még
 1521    1|                    tapasztalatlan nőcske, és a pattogó tüzű kályha mellett
 1522    1|                     felkacagott ilyenkor, és a nőcske megzavarodva, alázatosan
 1523    1|                   Megengedi, Szindbád?"~Azon a télen tehát - a hervadó
 1524    1|              Szindbád?"~Azon a télen tehát - a hervadó budai hegyek között,
 1525    1|                 hervadó budai hegyek között, a Kutyavilla felé kocsizva,
 1526    1|                  őszi napokon kezdődött mind a három regény - Szindbád
 1527    1|                 Szindbád nagy, hosszadalmas, a Fehérvári úttól a kelenföldi
 1528    1|              hosszadalmas, a Fehérvári úttól a kelenföldi vasúti állomásig
 1529    1|               kocsisa mozdulatlan háttal ült a hintó bakján, a nyergesló
 1530    1|                   háttal ült a hintó bakján, a nyergesló fülét hegyezve
 1531    1|             nyergesló fülét hegyezve ügetett a pompás országúton, és a
 1532    1|                      a pompás országúton, és a vasúti töltésen mintegy
 1533    1|               füstcsomót pöffentve suhant el a gyorsvonat; félszemmel látta
 1534    1|                mindezt Szindbád, mert hiszen a hölgyek már az első őszi
 1535    1|                     őszi napokon gyakorolták a későbbi, téli hideget, fagyot
 1536    1|                     tudtán kívül ugyanazokat a szavakat mondogatta szerelme
 1537    1|                  órában. "Életem!" - mondták a nők, amint a hintó elhagyta
 1538    1|                         mondták a nők, amint a hintó elhagyta a Fehérvári
 1539    1|                       amint a hintó elhagyta a Fehérvári utat. "Mindenségem" -
 1540    1|                      félszemmel kipillantott a mámorító csók közepette
 1541    1|                      mámorító csók közepette a kocsi ablakán, mert már
 1542    1|                   őszi tájon Kelenföld felől a gyorsvonat.~ ~Tavasszal
 1543    1|               szerelme emlékeit gyűjtögette, a mérföldjáró csókos nőket
 1544    1|                      képzeletében. Nem, ezek a nők mégsem voltak mind a
 1545    1|                     a nők mégsem voltak mind a hárman egyformák! Szindbád
 1546    1|                   Szindbád önmagában kereste a hibát, önmagában az okát
 1547    1|                     hibát, önmagában az okát a mérföldes csókoknak: Szindbád
 1548    1|                    akkor még fiatal volt, és a csókot, valamint a habzó
 1549    1|                  volt, és a csókot, valamint a habzó serleget fenékig szerette
 1550    1|                    másképpen volt elrendezve a földi téreken. Szindbádnak
 1551    1|                     ülni és tavaszi reggelen a nedves határban nyargalászni.
 1552    1|                      ha száját szóra nyitja. A rókát vörös frakkban kergette,
 1553    1|                   asztal fehérrel, ezüsttel, a konyhán éjjel-nappal füst
 1554    1|                 éjjel-nappal füst kanyargott a falusi ház teteje felé.
 1555    1|                      falusi ház teteje felé. A kapun címer volt kőből,
 1556    1|                      kapun címer volt kőből, a kapu körül százesztendős
 1557    1|             százesztendős jegenyék hintáztak a szélben. A tanyaház egyszer
 1558    1|                jegenyék hintáztak a szélben. A tanyaház egyszer leégett,
 1559    1|                Szindbád apja nagyon sajnálta a gólyafészket, amely a házzal
 1560    1|               sajnálta a gólyafészket, amely a házzal égett. Száz esztendő
 1561    1|                     Száz esztendő óta jártak a fészekre a gólyák, és Szindbád
 1562    1|               esztendő óta jártak a fészekre a gólyák, és Szindbád apja
 1563    1|              környékbeli urakkal kártyázott. A kártyázás soká tartott,
 1564    1|                     kutyácska, amely egykor, a vásáron Szindbád apjának
 1565    1|                   lábanyomához csatlakozott. A kutyát megkötötték, gyógyították,
 1566    1|                  előhozta rozsdás flintáját, a flinta akkorát dörrent,
 1567    1|                   dörrent, mint egy ágyú, és a kis tarka eb véresen elnyúlott.
 1568    1|                     ezután nyomban elszökött a háztól, mert hiszen előreláthatóan
 1569    1|              Szindbád úrapja hazaérkezésekor a flinta másik csövét beléküldené.
 1570    1|                      egy hét múlva merészelt a tanyáról visszatérni Portobányi
 1571    1|                karácsony estéjén megkérdezte a nevelőt:~- Nem lehetett
 1572    1|                      lehetett megmenteni azt a kutyát, Portobányi?~Portobányi
 1573    1|                       Portobányi?~Portobányi a megszólításra büszke örömmel
 1574    1|                 büszke örömmel magyarázta el a Szerda megveszésének történetét,
 1575    1|                 úrapja többé nem nyitotta ki a száját.~- Gyerünk aludni,
 1576    1|                  körülbelül már akkor került a házhoz, amikor Szindbád
 1577    1|              apostolok lován, és szenvedélye a versírás vala. Lakodalmak
 1578    1|                Sándor néha kezet fogott vele a Komlóban, és Lisznyai szűrét
 1579    1|                 szűrét viselte ünnepnapon -, a vidékre tért meg, ahol még
 1580    1|                  romlatlanok, és megbecsülik a költői tehetséget. "Pityi
 1581    1|                  címen élclapot szerkesztett a vidéki városkában, és szabót,
 1582    1|              versekkel fizetett ki. Szerette a szőlőlugasos kis borméréseket,
 1583    1|                   néha ócska lovaglónadrágok a háznál, amelyeket Portobányi
 1584    1|                 kellett végleg elviselni, de a legkellemetesebb foglalkozás
 1585    1|       legkellemetesebb foglalkozás mégiscsak a ház vendégeivel való mulatozás
 1586    1|                   helyettesítette Portobányi a ház urát. Ünnepélyes és
 1587    1|                     oktatta, hogy legelőször a papokat kell leitatni a
 1588    1|                      a papokat kell leitatni a fehér asztalnál, mert amíg
 1589    1|                   fehér asztalnál, mert amíg a papok józanok, semmiféle
 1590    1|                     sajnáld az esperes úrtól a vörösbort! - mondta komoly
 1591    1|                 megfontolt hangon Portobányi a tanulószoba csöndjében,
 1592    1|                    csöndjében, midőn megunta a latin auktorokat.~A nyugalmas
 1593    1|                  megunta a latin auktorokat.~A nyugalmas életmódban meghízott,
 1594    1|                     és szeme kidülledt, mint a gazdag falusi bíráké. Mély
 1595    1|                beszélt, és szerette csúfolni a tanítót vagy a kántort az
 1596    1|                      csúfolni a tanítót vagy a kántort az asztal végein.
 1597    1|                    kántort az asztal végein. A tréfáit telihangon mondta
 1598    1|                tréfáit telihangon mondta el (a kántor tiszteletteljesen
 1599    1|                    meghatottan nevetett), és a szemét kérdőleg gurította
 1600    1|                     magyarázta, hogy az írók a legelső emberek a világon.
 1601    1|                    az írók a legelső emberek a világon. Kár, valóban nagy
 1602    1|                       valóban nagy kár, hogy a környéken mindenki tudta,
 1603    1|                Sámuel sokkal későbben került a vidéki házhoz. K. Nagy Sámuel
 1604    1|                 megérkezésének legfőbbképpen a kántor volt az oka, aki
 1605    1|                  valami betegségbe esett, és a doktor eltiltotta az italtól.
 1606    1|                doktor eltiltotta az italtól. A kántor, a doktor receptjével
 1607    1|             eltiltotta az italtól. A kántor, a doktor receptjével a zsebében,
 1608    1|                 kántor, a doktor receptjével a zsebében, egyszerre furcsa
 1609    1|                 utolsóbb ember nem akad nála a hosszú asztalnál, sem az
 1610    1|                 fogcsikorgatva mondogatta:~- A gazember csak azért betegedett
 1611    1|                       hogy engem kijátsszon.~A kántor gúnyosan integetett
 1612    1|                   kántor gúnyosan integetett a túlsó sorról, ha sétáinkban
 1613    1|                     találkoztunk, és kezében a doktor céduláját lobogtatta.
 1614    1|                 doktor céduláját lobogtatta. A "Pityi Palkó" hasábjairól
 1615    1|                      olyanformán gubbasztott a végtelen asztal mellett,
 1616    1|                  kezdte rá:~- Elment egyszer a cigány a zsidóhoz...~Ám
 1617    1|                      Elment egyszer a cigány a zsidóhoz...~Ám a hangja
 1618    1|                      cigány a zsidóhoz...~Ám a hangja és arckifejezése
 1619    1|               nekifeküdt az ifjú Szindbáddal a tanulásnak. Valamely vizsga
 1620    1|               Valamely vizsga közeledett, és a nevelő balsejtelemmel mormogta:~-
 1621    1|                    Még csak az hibáznék ebbe a nyomorúságos életbe, hogy
 1622    1|              Szindbád úrapja Portobányi urat a városba küldte. Szivart,
 1623    1|                      miegymást kellett hozni a városból, valamint puskaport,
 1624    1|                  valamint puskaport, amelyet a nevelő úr mindig azzal az
 1625    1|                    Szindbád úratyja is azzal a célzattal hozatta állandóan
 1626    1|                  célzattal hozatta állandóan a puskaport, hogy Portobányi
 1627    1|                  józanul és rendesen végezze a rábízottakat.~- Vigyázz,
 1628    1|                Vigyázz, paraszt - mondogatta a jó úr a szembe jövő szekereknek -,
 1629    1|                 paraszt - mondogatta a jó úr a szembe jövő szekereknek -,
 1630    1|                     nagyot lélegzett, amikor a félkilós zacskót végre levette
 1631    1|               félkilós zacskót végre levette a szekérről.~Azon a napon
 1632    1|                    levette a szekérről.~Azon a napon azonban minden másképpen
 1633    1|                  késő délutánig nem jött meg a városból.~Az esperes úr -
 1634    1|                       szép májusi nap volt - a vadszőlővel befutott lugasban
 1635    1|                  befutott lugasban iszogatta a parádi vizet és bort, más
 1636    1|                  vizet és bort, más vendégek a tarokkot kergették. Szindbád
 1637    1|                   kergették. Szindbád úrapja a szeméhez emelte a tenyerét,
 1638    1|                     úrapja a szeméhez emelte a tenyerét, és a távolba nézett.~-
 1639    1|               szeméhez emelte a tenyerét, és a távolba nézett.~- Még csakugyan
 1640    1|                      csakugyan felrobbant az a bolond - mormogta csöndes
 1641    1|                    öreg kocsis bekormányozta a pejkókat a nyitott kapun,
 1642    1|                     bekormányozta a pejkókat a nyitott kapun, és a poros
 1643    1|                 pejkókat a nyitott kapun, és a poros bricska megállott
 1644    1|                  megállott az ámbitus alatt.~A kocsin ült Portobányi úr,
 1645    1|                       arca piros az ivástól, a kalapja félrevágva, és a
 1646    1|                     a kalapja félrevágva, és a karjával átölelve tartja
 1647    1|                     karjával átölelve tartja a mellette ülő beretváltképű,
 1648    1|                      mondta akadozva, miután a lőport átadta. - Egy régi
 1649    1|                 színészpajtásomat fogtam meg a városon. Penzióban van az
 1650    1|                    anyja, se semmi dolga már a világon. Vállalta, hogy
 1651    1|                 megtanítja Szindbád ifjúurat a vizsgai versezet elszavalására.~-
 1652    1|                   mondta Szindbád úratyja. - A színész úr a kerti házban
 1653    1|                      úratyja. - A színész úr a kerti házban fog lakni.~-
 1654    1|                 nyerítő hangon, amely hangot a kántor betegsége óta eleven
 1655    1|                      hallott -, told ide azt a nyúzott képed.~Erősen hátba
 1656    1|                      penderítette most előre a zöld felleghajtóba bújtatott
 1657    1|                   bújtatott vén színészt. Az a kakadu üstökét hátrasimította,
 1658    1|                   válláról bal vállára dobta a kabátot.~- Ketvényi Nagy
 1659    1|              diadalmasan állott mellette, és a jobb kezét az öreg komédiás
 1660    1|                      is hátrábbvaló ember...~A kövér esperes, aki ilyenkor
 1661    1|                     mégiscsak derék fickó ez a mi... izé... amicénk.~Erre
 1662    1|                 meghajlott.~Később így szólt a színészhez:~- Most pedig
 1663    1|                      és azután ott maradt.~ ~A régi udvarház, ahol Szindbád
 1664    1|                     pompásan megmarad minden a maga helyén, a lakók éppen
 1665    1|               megmarad minden a maga helyén, a lakók éppen úgy, mint a
 1666    1|                      a lakók éppen úgy, mint a székek. És a mennyezetes
 1667    1|                 éppen úgy, mint a székek. És a mennyezetes diófaágyat,
 1668    1|                      mozdítják meg helyéről, a függönyös bolthajtás alól,
 1669    1|                     haldoklik, és levegőért, a búcsúzó napsugárért a szoba
 1670    1|             levegőért, a búcsúzó napsugárért a szoba közepére, az ablakokhoz
 1671    1|                    az ablakokhoz kívánkozik. A nagy ágy megmozdul, régi
 1672    1|                 asztalok véle masíroznak, és a kutya vonítani kezd a kert
 1673    1|                     és a kutya vonítani kezd a kert alatt. Az eperfára
 1674    1|                      kert alatt. Az eperfára a kuvik telepedik, és mindaddig
 1675    1|                     baljóslatú hangját, amíg a cselédek kővel nem dobálják.
 1676    1|                    többet gondolt arra, hogy a gólyafészek a tanyaház nádas
 1677    1|                     arra, hogy a gólyafészek a tanyaház nádas fedelén épségben
 1678    1|                      épségben maradjon, hogy a régi jegenyefák a ház körül
 1679    1|                       hogy a régi jegenyefák a ház körül helyükön legyenek,
 1680    1|                  elmúlott már, és mindazokat a tudományokat kimentette,
 1681    1|                      bizonyítványt is kapott a késmárki líceumtól.~Portobányi
 1682    1|                     líceumtól.~Portobányi úr a régi ház levegőjében és
 1683    1|                      régi ház levegőjében és a pompásan terített asztal
 1684    1|                    az esztendőimmel is, mint a borral. Iszom, iszom, akár
 1685    1|            állapotban.~Ketvényi Nagy Sámuel, a nyugalmazott színész nemkülönben
 1686    1|                  színész nemkülönben élvezte a gondtalan, nyugodalmas életet.~-
 1687    1|                      máris borszeszben ülnék a Nemzeti Múzeumban. Lássátok,
 1688    1|                      esztendeig pályáztam ám a vidéken...~- Elég, vén fecsegő! -
 1689    1|                   csemcsegéssel. Ebéd idején a konyha körül szaglászódott,
 1690    1|                vágott közbe helyreigazítólag a színész.~Portobányi megvető
 1691    1|                    Tehát paszulyunk lesz, és a badacsonyi hordóból hozatok
 1692    1|                 hordóból hozatok fel ebédre. A badacsonyiból!~Megforgatta
 1693    1|                   badacsonyiból!~Megforgatta a szót szájában, és csettintett
 1694    1|                     szájában, és csettintett a nyelvével.~Ketvényi Nagy
 1695    1|                       Paszuly és badacsonyi. A te stúdiumodnak ez a határa,
 1696    1|             badacsonyi. A te stúdiumodnak ez a határa, nagyrabecsült barátom-uram,
 1697    1|                     én mint olyan férfi, aki a világban sokat megfordultam,
 1698    1|               negyvenöt esztendeig pályázván a Kárpáttól az Adriai-tengerig,
 1699    1|            javallanék Szindbád ifjúurunknak. A nőkkel hogyan is vagyunk,
 1700    1|                      Szindbádnak felcsillant a szeme, és helyeslően bólintott.)~-
 1701    1|                     helyeslően bólintott.)~- A nőkkel, az isteni nőkkel? -
 1702    1|                       Fiatal cselédleányaink a megmondhatói, hogy hány
 1703    1|                ifjúurunk ezt megparancsolta. A szép Kovács Esztit vajon
 1704    1|                      fiatalurunk megcsókolta a szénapadláson, vajon nem
 1705    1|           szénapadláson, vajon nem én? Talán a színész?~- Köszönet érte,
 1706    1|               felelte hálásan Szindbád.~- És a nyáron, aratáskor, holdas
 1707    1|           ifjúurunknak, nem én voltam-e, aki a kukoricacsősz kunyhójába
 1708    1|                     az aratóleányokat? Talán a színész? Azért csak azt
 1709    1|                   azt mondom, hogy adjuk meg a gyomornak, ami a gyomoré...
 1710    1|                   adjuk meg a gyomornak, ami a gyomoré... A mi badacsonyi
 1711    1|                  gyomornak, ami a gyomoré... A mi badacsonyi borunknak
 1712    1|                sincsen párja.~- Egy ital bor a hazáért sohasem árt - felelt
 1713    1|                      árt - felelt köhécselve a nyugalmazott színész -,
 1714    1|                   nyugalmazott színész -, de a honszerelem után nyomban
 1715    1|                     honszerelem után nyomban a honleányok következnek.
 1716    1|                      honleányok következnek. A második kupát a hölgykoszorúért
 1717    1|                 következnek. A második kupát a hölgykoszorúért ürítettük
 1718    1|                     ifjúkoromban, amikor még a nagy Széchenyi volt az ifjúság
 1719    1|                      tehát, hogy ifjúurunkat a mezők és a rétek vadvirágai
 1720    1|                  hogy ifjúurunkat a mezők és a rétek vadvirágai után a
 1721    1|                      a rétek vadvirágai után a szalonok és bálitermek délszaki
 1722    1|                      is megismertessük. Szép a kis kökörcsin a tavaszi
 1723    1|         megismertessük. Szép a kis kökörcsin a tavaszi mezőségen, de milyen
 1724    1|                     de milyen más illata van a szalonvirágnak, amelynek
 1725    1|                      illatszert csepegtetett a gondos kéz.~- Mit akarsz,
 1726    1|                 kivörösödve Portobányi úr. - A természet ellen dolgozol?~
 1727    1|                    természet ellen dolgozol?~A nyugalmazott színész állásba
 1728    1|                   Virágvölgyi Herminával, és a fuvarost gyakran megállították
 1729    1|                Érmihályfalva határában, hogy a kötésig érő hóban sétálgassunk...
 1730    1|                     selyemmel voltak behúzva a falak, és India és Bokhara
 1731    1|                     taposták lábaim, mialatt a hercegnő szerepemet dicsérte,
 1732    1|                    csikorgott Portobányi úr.~A nyugalmazott színészt már
 1733    1|                lehetett letorkolni. Elbódult a saját dicsőségétől.~- Nekem
 1734    1|            dicsőségétől.~- Nekem könnyű volt a dolgom, mert elegendő volt
 1735    1|                   dolgom, mert elegendő volt a színpadról egy nőre kacsintani (
 1736    1|                 kezével csókot dobott), hogy a nők az ölembe hulljanak.
 1737    1|                      vagyok hóna alá nyúlni. A városban most kitűnő társulat
 1738    1|                     társulat működik. Pápai, a társulat súgója, egykor
 1739    1|              szolgálatunkra leend.... Estére a városba megyünk a színházi
 1740    1|                     Estére a városba megyünk a színházi előadásra.~- Őrültség -
 1741    1|                      tálalását jelentette.~ ~A legelső páholyban ültek.~
 1742    1|                    forgatta kidülledt szemét a páholy előrészében, majd
 1743    1|                   majd Szindbád következett. A háttérben izgatottan, összefont
 1744    1|                   meg. Nyakkendőjét bodrosan a nyugalmazott színész kötötte
 1745    1|                 selyem zsebkendőt illesztett a kabátja zsebébe.~A színpadon
 1746    1|                illesztett a kabátja zsebébe.~A színpadon egy szőke, púderozott
 1747    1|                    kis aranyos koszperdjával a taktust ütötte. A fogai
 1748    1|              koszperdjával a taktust ütötte. A fogai vakítóan csillogtak,
 1749    1|                   fogai vakítóan csillogtak, a szeme körül mély feketeség
 1750    1|             harisnyájában hintázva járt-kelt a színpadon, és a lábfejét
 1751    1|                    járt-kelt a színpadon, és a lábfejét mindig széjjelvetette.
 1752    1|              lábfejét mindig széjjelvetette. A nadrágocskán rózsaszínű
 1753    1|                ugyancsak rózsaszínűek voltak a gombok a haloványkék kabáton,
 1754    1|                 rózsaszínűek voltak a gombok a haloványkék kabáton, amely
 1755    1|                      hatalmasan domborodott. A csuklóját csipkekézelő fedte,
 1756    1|              rózsaszínű. Kis tokája volt, és a füle cimpája piros, az orra
 1757    1|                    az orra kissé hajlott, és a szája égő vörös és könnyű,
 1758    1|                      ráncban görbülő.~Ah, ez a nő volt maga az érzékiség.
 1759    1|                  Szindbád kezében megzörrent a piros színlap.~A torkából
 1760    1|                  megzörrent a piros színlap.~A torkából búgó hangok törtek
 1761    1|                 kereste elő kabátja zsebéből a szemüvege tokját, és a pápaszemet
 1762    1|              zsebéből a szemüvege tokját, és a pápaszemet fülére igazítva,
 1763    1|                    fülére igazítva, megnézte a színlapot.~- Valóban - mondta
 1764    1|                    bizonyos elismeréssel, és a nyugalmazott színész diadalmasan
 1765    1|                      diadalmasan mosolygott.~A hölgy a színpadon talán
 1766    1|              diadalmasan mosolygott.~A hölgy a színpadon talán észrevett
 1767    1|                      észrevett valamit, mert a dalocska következő strófája
 1768    1|                      verő kis kardocskájával a páholynak énekelte, hogy
 1769    1|                     úr hümmögve tolta vissza a szemüvegét, és míg fejét
 1770    1|                csóválgatta, titkon megcsípte a tenyerét: álmodik-e, hisz
 1771    1|                 érezte az arcán végigsimulni a nefelejcs-szemeket. Biztatás,
 1772    1|                 gyönyör, szerelem volt abban a szempárban... Arra tért
 1773    1|                      Arra tért magához, hogy a függöny lecsúszik, és erős
 1774    1|                     és erős taps hangzik fel a szálában. Hátulról erősen
 1775    1|                     Hátulról erősen megrázza a vállát K. Nagy Sámuel.~-
 1776    1|                  most dobni csókot - hangzik a vén színész reszelős hangja.~
 1777    1|                     színész reszelős hangja.~A művésznő magassarkú cipőjében
 1778    1|                művésznő magassarkú cipőjében a Lámpák elé lép, és gömbölyű
 1779    1|               meghajtja, és hálásan mosolyog a tapsokra. Szindbád - a művésznő
 1780    1|              mosolyog a tapsokra. Szindbád - a művésznő éppen odanézett -
 1781    1|                     ügyetlenül csókot dobott a színpadra.~A művésznő pajkos
 1782    1|                   csókot dobott a színpadra.~A művésznő pajkos mosollyal
 1783    1|                 mozdulattal fordította hátát a legelső páholy felé.~[1911]~ ~
 1784    1|                                AZ ELSŐ VIRÁG~A virágcsokor, amelyet H.
 1785    1|                esztendős ifjú volt akkor, de a bölcs öreg emberek nevelésében
 1786    1|                     és Ketvényi Nagy Sámuel, a nyugdíjazott színész. Így
 1787    1|                   színész. Így többek között a nőkről sajátos fogalmai
 1788    1|                képzeletét, míg Ketvényi Nagy a vidéki színészet masztixszagú
 1789    1|                   Csakhamar ismerősei lettek a kisvárosi színház összes
 1790    1|                nagyokat köszönt az utcán, és a színház környékén karonfogva
 1791    1|             környékén karonfogva sétálgatott a kövér komikussal. (Ketvényi
 1792    1|                   komikussal. (Ketvényi Nagy a Hársfához címzett vendéglő
 1793    1|                     vendéglő kertjében, ahol a fából épített színház állott,
 1794    1|             zsebkendőjét. Portobányi úr, aki a színészettel való ismeretséget
 1795    1|               színészettel való ismeretséget a természettől, a falutól
 1796    1|                 ismeretséget a természettől, a falutól és a falu leányaitól
 1797    1|                   természettől, a falutól és a falu leányaitól való eltávolodásnak
 1798    1|                   eltávolodásnak bélyegezte, a Hársfa belső szobájában
 1799    1|                 emlékiratait.)~Nyár volt, és a színház körül szinte illatosak
 1800    1|                      szinte illatosak voltak a hatalmas hársfák. A színészek
 1801    1|                   voltak a hatalmas hársfák. A színészek már délelőtt kugliztak,
 1802    1|                   már délelőtt kugliztak, és a fagolyók messzehangzóan
 1803    1|              fagolyók messzehangzóan ütődtek a kuglizó dobjához. A nők
 1804    1|                  ütődtek a kuglizó dobjához. A nők a zöld fák alatt üldögéltek,
 1805    1|                      kuglizó dobjához. A nők a zöld fák alatt üldögéltek,
 1806    1|                     fák alatt üldögéltek, és a napsugár pirosan tört át
 1807    1|               pirosan tört át napernyőjükön. A női lakkcipők kivillantak
 1808    1|                    női lakkcipők kivillantak a szoknyafodrok alól, és a
 1809    1|                     a szoknyafodrok alól, és a szalagcsokrokat megmozgatta
 1810    1|                  szalagcsokrokat megmozgatta a szellő. A fabódé hátulsó
 1811    1|        szalagcsokrokat megmozgatta a szellő. A fabódé hátulsó kapuja nyitva
 1812    1|               hátulsó kapuja nyitva volt, és a régi színlapokkal beragasztott,
 1813    1|                    mellett krákogva üldögélt a pepitanadrágos direktor.~
 1814    1|                       és Szindbád nevelőivel a kisvárosban lakott, midőn
 1815    1|                   Galamb Irma felé, midőn az a színen megjelent. A háttérben
 1816    1|                 midőn az a színen megjelent. A háttérben K. Nagy és Portobányi
 1817    1|               Portobányi urak üldögélték, és a nyugalmazott színész halkan
 1818    1|                 melódiákat, különösen, midőn a kar a mélyebb regiszterekben
 1819    1|                       különösen, midőn a kar a mélyebb regiszterekben működött.
 1820    1|                     helytelenítőleg csóválta a fejét, de az előadást az
 1821    1|                   első taktustól az utolsóig a legnagyobb figyelemmel kísérte.
 1822    1|                       És sohasem fukarkodott a nevetéssel, ha a komikus
 1823    1|                 fukarkodott a nevetéssel, ha a komikus részeges figurát
 1824    1|                    részeges figurát játszott a színen.~Egy napon aztán
 1825    1|                 Irmának, benne névjegyet, és a névjegyen néhány kedveskedő
 1826    1|                   nevetve helyeselt.~- Talán a gyűrűt is, melyet édesanyámtól
 1827    1|          édesanyámtól örököltem, mellékeljük a virághoz... - mondta csöndesen.~-
 1828    1|                     úr bezárat mindkettőnket a gyűrű miatt. Ellenben a
 1829    1|                      a gyűrű miatt. Ellenben a virágcsokor útnak indulhat.~
 1830    1|                  virágcsokor útnak indulhat.~A csokrot piros rózsákból
 1831    1|                     rózsákból rakták össze ("a szerelem virágai", mondta
 1832    1|                    szerelem virágai", mondta a színész), és Portobányi
 1833    1|                      fekete kabátját, amidőn a mellékelendő névjegy megírásához
 1834    1|                      többször végiggurította a szobában, mielőtt a tollat
 1835    1|           végiggurította a szobában, mielőtt a tollat a tintába mártotta
 1836    1|                   szobában, mielőtt a tollat a tintába mártotta volna.
 1837    1|                gondolta.~Másnap pedig elment a virágcsokor H. Galamb Irmához.~ ~
 1838    1|                     Irmához.~ ~Azon az estén a nevelők a fülledt színházi
 1839    1|                      Azon az estén a nevelők a fülledt színházi levegő
 1840    1|                  levegő elől felvonás közben a Hársfa pirosterítékes asztalához
 1841    1|                parádi vizet kevertek borral. A színházi előadásnak már
 1842    1|                      már régen vége volt, ám a nevelők még mindig szokásos
 1843    1|                   kérdéseket fejtegettek. Mi a helyesebb: leány vagy lány,
 1844    1|                     vagy lány, sőt lyány?... A zenekar régen elhallgatott,
 1845    1|                    elhallgatott, és Szindbád a fabódé hátulsó kapujánál
 1846    1|                  hátulsó kapujánál álldogált a forró nyári éjszakában.
 1847    1|                      mély hangja hallatszott a rendezőnek, és egy vékony
 1848    1|                sokszor ismételte:~- Istenem, a harisnyakötőm...~Szindbád
 1849    1|                      félszemmel bekukucskált a deszkaréseken, és lélegzetét
 1850    1|                   nyakak jelentek meg előtte a keskeny résen, amelyben
 1851    1|                 aranyosan, pirosan hintázott a lámpás sugárkévéje, de azt
 1852    1|                    azt nem tudta, hogy kinek a nyakát vagy vállát látja.
 1853    1|                      ütőere erősen lüktetett a halántékában, és hangyák
 1854    1|                      és hangyák szaladgáltak a hátában, térdében. A lámpásra
 1855    1|            szaladgáltak a hátában, térdében. A lámpásra valaki piros papírernyőt
 1856    1|                 piros papírernyőt dobott, és a piros fényben káprázva látta
 1857    1|                 piros fényben káprázva látta a feketeharisnyás lábakat,
 1858    1|                feketeharisnyás lábakat, majd a fehér női ruhákat.~- Istenem,
 1859    1|                      női ruhákat.~- Istenem, a harisnyakötőm - siránkozott
 1860    1|                 nadrágos női alak közeledett a deszkaréshez, és a deszkához
 1861    1|                közeledett a deszkaréshez, és a deszkához nyomódva, igazította
 1862    1|                      Szindbád arcában érezte a női test szagát, és erősen
 1863    1|                       és erősen beleharapott a deszkába...~Aztán csendesedett
 1864    1|                    púder és parfőm repkedett a levegőben, felrúgtak egy
 1865    1|                     nagyon érdekes dologról. A kesztyű gombja pattant,
 1866    1|               pattant, és az egyik színésznő a földre köpött.~- Pfuj -
 1867    1|                        igazán azt akarta?...~A másik halkan, bizonykodva
 1868    1|               hasonlóan nevetni kezdtek mind a ketten, és eltávoztak, mielőtt
 1869    1|                       és eltávoztak, mielőtt a lámpát lecsavarták.~Szindbád
 1870    1|                lecsavarták.~Szindbád levette a kalapját, és néhány remegő,
 1871    1|                      bizonytalan lépést tett a fabódé mellett... Most fehér,
 1872    1|                   virággal elsuhant mellette a félhomályban egy nő... A
 1873    1|                     a félhomályban egy nő... A hársfák között álló petróleumlámpás
 1874    1|                      volna kalapját levenni.~A nő féloldalra fordult, a
 1875    1|                     A nő féloldalra fordult, a szeme bizonytalankodva nézett
 1876    1|                      bizonytalankodva nézett a félhomályba, és mert kissé
 1877    1|                      volt, összehunyorította a szempilláit.~- Ah, maga
 1878    1|             csillámlott Szindbád előtt, mint a folyóvíz a holdsütésben.~-
 1879    1|              Szindbád előtt, mint a folyóvíz a holdsütésben.~- Hogy is
 1880    1|                   Igen: Szindbád... Köszönöm a csokrot.~Most már turbékolt
 1881    1|                  csokrot.~Most már turbékolt a hangja, amikor kesztyűs
 1882    1|                     alacsony asszonyka volt, a blúza hanyagul volt a szoknyába
 1883    1|                  volt, a blúza hanyagul volt a szoknyába kötve, és néhány
 1884    1|                      és gyorsan kezébe vette a kis kezet. Két-három csókot
 1885    1|                    izzadt cérnakesztyűre, és a karperecek megcsörrentek
 1886    1|                     karperecek megcsörrentek a színésznő csuklóján.~- Igen,
 1887    1|               hangzott Szindbád fülébe, mint a gyors tavaszi eső csengése
 1888    1|                   gyors tavaszi eső csengése a nyugodt tó tükrén.~Aztán
 1889    1|                   Aztán erősen megszorította a Szindbád kezét, kissé meg
 1890    1|                      Szindbád.~(Később ezért a "nem"-ért kemény korholásban
 1891    1|                mondta finomkodó hangon, mint a francia szalondarabokban
 1892    1|                      mondott:~- Nevelő uraim a Hársfában ülnek, és bizonyára
 1893    1|              végignézett az ifjú Szindbádon, a szempillája furcsán megreszketett,
 1894    1|                    furcsán megreszketett, és a homlokán is olyanformán
 1895    1|             kiszabadult hajfürtöcske, mintha a szél fújdogálta volna.~-
 1896    1|                ruhájának és nyakának szagát. A fehér felöltő valahol meg
 1897    1|                      erősen ajkához nyomódik a színésznő kesztyűs kezefeje.~-
 1898    1|                 gyors, könnyű léptekkel ment a nagy fák alatt.~A lámpafény
 1899    1|             léptekkel ment a nagy fák alatt.~A lámpafény még megcsillant
 1900    1|                     megemelt szoknyája alatt a félcipőn, és a magas francia
 1901    1|               szoknyája alatt a félcipőn, és a magas francia sarok kissé
 1902    1|                                              A HÁROM MUSKATÉROS~A Hársfában
 1903    1|                           A HÁROM MUSKATÉROS~A Hársfában egy fiatal falusi
 1904    1|                  talán éjfél is elmúlott, de a cigányok fáradhatatlanok
 1905    1|              cigányok fáradhatatlanok voltak a nótákban. A földesuraság
 1906    1|           fáradhatatlanok voltak a nótákban. A földesuraság ugyanis körülbelül
 1907    1|                     volt tanácsos abbahagyni a muzsikálást. A csendben,
 1908    1|                    abbahagyni a muzsikálást. A csendben, a néma hegedűk
 1909    1|                     muzsikálást. A csendben, a néma hegedűk mellett könnyen
 1910    1|                 mellett könnyen tovaillannak a rózsaszínű felhők, a holdas,
 1911    1|            tovaillannak a rózsaszínű felhők, a holdas, szerelmes esték,
 1912    1|                     holdas, szerelmes esték, a nyárfa sóhajtása, és a messze
 1913    1|                       a nyárfa sóhajtása, és a messze levő szép leány vagy
 1914    1|                      ölelése, amely dolgokat a jó cigány hegedűje hangjaival
 1915    1|                   cigány hegedűje hangjaival a hallgatója elé szokott varázsolni.
 1916    1|                       Maradjon tehát helyben a mámor, amely a muzsikus
 1917    1|                 tehát helyben a mámor, amely a muzsikus cigányok legrégibb
 1918    1|               legrégibb barátja és segítője. A bugyelláris felnyitásánál
 1919    1|                      felnyitásánál szólalnak a legszebben a hegedűk az
 1920    1|         felnyitásánál szólalnak a legszebben a hegedűk az egész földkerekségen,
 1921    1|            földkerekségen, művész lesz akkor a ragyabunkó, törpe nagybőgős
 1922    1|                       törpe nagybőgős is, és a félszemű kontrás megfeledkezvén
 1923    1|                   prím-hangot játszik, midőn a bugyelláris a zsebből előkerül...~
 1924    1|                 játszik, midőn a bugyelláris a zsebből előkerül...~Húsz
 1925    1|                    szempár kíséri el útjában a pénzestárcát - a Hársfán
 1926    1|                     útjában a pénzestárcát - a Hársfán kívül, az ablak
 1927    1|                 alatt lábujjhegyre emelkedik a meztelen lábú, pirosnadrágos
 1928    1|              pirosnadrágos bőgőhordozó, mert a hegedű hangja jelenti neki
 1929    1|                jelenti neki is, hogy itt van a pillanat, amikor érdemes
 1930    1|               kukucskálni az ablakfüggönyön.~A földesurat az ajtóig kísérte
 1931    1|                 földesurat az ajtóig kísérte a banda, miközben Portobányi
 1932    1|                      sarokban foglalt helyet a csendes mulatozás alatt)
 1933    1|                    mulatozás alatt) lelkesen a Szindbád vállára csapott:~-
 1934    1|                   példás virtust mutatott be a derék földesuraság. Ha majdan
 1935    1|                 majdan önszárnyán repül tova a nagyvilágban, sohase felejtse
 1936    1|                     sohase felejtse el, hogy a mulatozásban a csendesség,
 1937    1|                      el, hogy a mulatozásban a csendesség, az ivásban a
 1938    1|                     a csendesség, az ivásban a józanság, a játékban és
 1939    1|                       az ivásban a józanság, a játékban és a szerelemben
 1940    1|                      józanság, a játékban és a szerelemben a féktelenség
 1941    1|                    játékban és a szerelemben a féktelenség díszíti a férfiút.
 1942    1|            szerelemben a féktelenség díszíti a férfiút. Ha király volnék,
 1943    1|               nyomban rendjelet nyújtanék át a derék földesuraságnak. Sajnos,
 1944    1|                    én is sajnálom - dörmögte a pipaszár mögül Ketvényi
 1945    1|                     Ketvényi Nagy Sámuel, és a poharakat arányosan megtöltötte
 1946    1|                    Reszkető kézzel felemelte a poharát:~- Tehát: Irma üdvéért!~
 1947    1|               kigombolta az inggallérját, és a nyakkendőjét a fogasra vetette,
 1948    1|              inggallérját, és a nyakkendőjét a fogasra vetette, haragosan
 1949    1|                   sértődötten koccintott, de a poharát fenékig ürítette.~-
 1950    1|             csendesen, melegen sóhajtott, és a szeme előtt holdfényben
 1951    1|                    mint akkor, estve, amidőn a színésznőt megszólította.~
 1952    1|                    színésznőt megszólította.~A nyitott ablakon a hársfák
 1953    1|             megszólította.~A nyitott ablakon a hársfák illata lengett befelé,
 1954    1|               hársfák illata lengett befelé, a levelek között könnyű szellőcske
 1955    1|                      és ekkor láthatóvá lett a messziségben egy fénylő
 1956    1|                     Nagy köhécselve tömködte a pipáját, és az arca, orra
 1957    1|                   álarc lett volna az arcán. A vonásai fénylők és merevek,
 1958    1|                   mintegy viaszból formálva. A bor álarcát az öreg színész
 1959    1|                     úrra tekingetve beszélt. A szavakat olyanformán ejtette
 1960    1|                     bort szürcsölgetne télen a kályha mellett...~- Először
 1961    1|                  mellett...~- Először persze a direktor szeretője volt,
 1962    1|                  szeretője volt, mint Pápai, a súgó (barátom, egykor titkárom,
 1963    1|                      csizmám) értesített, de a direktorné letépte a kontyát,
 1964    1|                      de a direktorné letépte a kontyát, és megkarmolta
 1965    1|                   megkarmolta az arcát. Majd a rendező következett, sokáig
 1966    1|                       sokáig élt házasságban a tenorral, legutoljára a
 1967    1|                      a tenorral, legutoljára a zenekarbeli dobossal szűrte
 1968    1|            zenekarbeli dobossal szűrte össze a levet. Volt valahol egy
 1969    1|              szoknyája sem. Azelőtt szerette a pezsgőt, és öreg urakkal
 1970    1|                urakkal reggelig ivott, de ez a hangjának megártott. Valahol
 1971    1|                         Talán éppen az öccse a fiacskája...~A köhögés megakasztotta
 1972    1|                      az öccse a fiacskája...~A köhögés megakasztotta a
 1973    1|                      A köhögés megakasztotta a nyugalmazott színművészt
 1974    1|                     nyugalmazott színművészt a további előadásában, Szindbád
 1975    1|                   Szindbád ábrándozva nézett a sötét fák közé, míg Portobányi
 1976    1|                    hümmögve vakarta körmével a savanyúvizes dugaszt.~-
 1977    1|             bennünket az öreg tekintetes úr.~A vén színész kipirosodva,
 1978    1|                      szája elébe, mint mikor a színpadon "félre" szólanak
 1979    1|                   színpadon "félre" szólanak a régi színészek.~- A kertek
 1980    1|                 szólanak a régi színészek.~- A kertek alatt lakik... Pápai,
 1981    1|                   bocskorom, délután mutatta a házat és az ablakot... Kis
 1982    1|                mondta Irma? Nos? Azt mondta: a szeme és orra tetszik nékem,
 1983    1|                   Nagy Sámuel köröket írt le a pipaszárral a levegőbe,
 1984    1|                 köröket írt le a pipaszárral a levegőbe, és szurokszínű
 1985    1|                      tetszik, Portobányi úr?~A zsíros kabát szinte ropogott
 1986    1|                 zsíros kabát szinte ropogott a kövér vállakon, amikor Portobányi
 1987    1|                     Jól van - felelt gyorsan a vén színész, és csendesitőleg
 1988    1|                csendesitőleg terjesztette ki a tenyerét -, hiszen nem is
 1989    1|                     ezután se vegyük le róla a kezünket... Mondom, az ablak
 1990    1|                      van az ablakon, amelyet a szellő éppen olyan könnyen
 1991    1|                      akár nyakunkba vehetjük a világot, az öreg tekintetes
 1992    1|                  fulladozva nevetett, mintha a tüdejében egy rossz verkli
 1993    1|                     állunk az ablak alatt... A szemünk már rossz, Portobányi
 1994    1|                    már rossz, Portobányi úr, a szívünk rothadó fűzfatuskó,
 1995    1|               szívünk rothadó fűzfatuskó, de a fülünk ugyebár nagyszerű,
 1996    1|                 ugyebár nagyszerű, meghallja a csókok csattanását és a
 1997    1|                      a csókok csattanását és a suttogva elmondott szavakat?
 1998    1|                elmondott szavakat? Adjuk meg a fülnek is, ami őt megilleti,
 1999    1|                       ami őt megilleti, hisz a szegény embernek egy jól
 2000    1|                   izzadó üstökét megtörülte.~A vén színész legyintett a