Part

 2001    1|                     A vén színész legyintett a kezével, és a szeme úgy
 2002    1|                     legyintett a kezével, és a szeme úgy villogott, mint
 2003    1|                    szeme úgy villogott, mint a rókáé:~- Ha már idáig elnevelgettük
 2004    1|               álmokat hordozó... Talán éppen a szépszemű, széporrú és puha,
 2005    1|                      Szindbádunkkal álmodott a kedves hölgy, midőn az ifjú
 2006    1|               időmben - nem is olyan régen - a nők mezítelen karjukat az
 2007    1|            átkulcsolták az illető nyakát, és a nyak fölött imára kulcsolva
 2008    1|                Reszkető kezével megsimogatta a Szindbád kabátját:~- Van-e
 2009    1|                      nézett Portobányi úrra.~A kövér, lompos ember ellenben
 2010    1|              ellenben elvörösödve sütötte le a szemét, és vastag ujjaival
 2011    1|                 asztalterítőn. Verejtékezett a homloka, és nyögve mondta:~-
 2012    1|                szemmel felállott, és követte a vén színészt. Ketten közrefogták
 2013    1|                lassan, csendesen megindultak a nyári éjben. A fákon egy
 2014    1|                   megindultak a nyári éjben. A fákon egy kis madár csipogott
 2015    1|                messzire halaványulni kezdtek a csillagok.~- Ilyenkor van
 2016    1|                    csillagok.~- Ilyenkor van a nőknek a legédesebb álmuk -
 2017    1|                        Ilyenkor van a nőknek a legédesebb álmuk - szürcsölte
 2018    1|                legédesebb álmuk - szürcsölte a szót fogatlan szájával K.
 2019    1|                   fogatlan szájával K. Nagy.~A hosszúszárú pipát olyanformán
 2020    1|              mutatott:~- Arra kanyarodunk be a kertek alá.~[1911]~ ~
 2021    1|                            AZ ÁLOMBELI LOVAG~A kertek alján lakott Irma,
 2022    1|                     Irma, vadszőlő borította a ház falát, és a fehérrámás
 2023    1|                    borította a ház falát, és a fehérrámás ablakok a hajnali
 2024    1|                      és a fehérrámás ablakok a hajnali szürkületben tompa
 2025    1|                  fénnyel világítottak. Távol a liget sötétkék faóriásai
 2026    1|                   olyan bujasággal leptek el a bokrok, mintha az lett volna
 2027    1|                 bokrok, mintha az lett volna a hivatásuk, hogy alaposan
 2028    1|              alaposan elrejtsék mindazt, ami a mély árokban és árok környékén
 2029    1|                   leste meg az árok mélyéből a bokrok között csókolózó
 2030    1|                     csókolózó szerelmeseket. A kisváros szerelmesei, kis
 2031    1|                    tilosban járó menyecskék, a mély árok bokrai alatt megtalálták
 2032    1|                   megtalálták mindazt, amire a szerelemnek szüksége van.
 2033    1|                   Csöndet, magányt, fölöttük a csillagos eget, lábuk alatt
 2034    1|                  csillagos eget, lábuk alatt a puha pázsitot... A szerelmesek
 2035    1|                     alatt a puha pázsitot... A szerelmesek távozásával
 2036    1|                     Szindbád néha felkereste a bokrokat, a letaposott pázsitokat,
 2037    1|                  néha felkereste a bokrokat, a letaposott pázsitokat, ahol
 2038    1|                 valaha pepita nadrágja, mint a gyógyszerészsegédnek, aki
 2039    1|   gyógyszerészsegédnek, aki az imént e helyt a varróleánykával enyelgett?...
 2040    1|                     előbb látott legény, aki a szégyenlős szobalánykával
 2041    1|                     sohasem jutott el ezekre a helyekre barátnője karján.)~...
 2042    1|               lappangva és óvatosan haladtak a bokrok szélén, mialatt Ketvényi
 2043    1|                mialatt Ketvényi Nagy Sámuel, a nyugalmazott színész lábujjhegyen
 2044    1|                     az élen, mint hajdanában a színpadon a Rip van Winklében.
 2045    1|                  mint hajdanában a színpadon a Rip van Winklében. A harmatos
 2046    1|               színpadon a Rip van Winklében. A harmatos fák között fölröppent
 2047    1|            fölröppent valamely éji madár, és a levelek zörrenésére mindnyájan
 2048    1|                         nevetett hangtalanul a vén színész. - Én sohasem
 2049    1|                     Én sohasem voltam álmos. A hölgyek nem szeretik az
 2050    1|                 szeretik az álmos embereket. A kövér polgár a hasán hortyog,
 2051    1|                    embereket. A kövér polgár a hasán hortyog, míg a csábos
 2052    1|                  polgár a hasán hortyog, míg a csábos éjjel a polgárné
 2053    1|                  hortyog, míg a csábos éjjel a polgárné ablaka alá vonzza
 2054    1|                   polgárné ablaka alá vonzza a poétát. Amott a ház és a
 2055    1|                   alá vonzza a poétát. Amott a ház és a hársfák szelíden
 2056    1|                     a poétát. Amott a ház és a hársfák szelíden állnak
 2057    1|                      hársfák szelíden állnak a ház körül, mint barátságos
 2058    1|                     Halkan, rekedten dúdolta a Rip kardalát, és a mélyebb
 2059    1|                   dúdolta a Rip kardalát, és a mélyebb regisztereknél elismerést
 2060    1|                    Portobányi úr megsokallta a dúdolgatást, amelyet K.
 2061    1|             Megbolondultál, te vén komédiás?~A kerítés alacsony volt, és
 2062    1|                  mázolva, az ajtó kidőlt, és a rács hiányos volt.~- Azt
 2063    1|                  hiányos volt.~- Azt hiszem, a mogorva Gogolyák a ház tulajdonosa.
 2064    1|                   hiszem, a mogorva Gogolyák a ház tulajdonosa. Bizony,
 2065    1|                  Bizony, több gondja lehetne a háza jókarban tartására -
 2066    1|                mormogott Portobányi úr, amíg a kis kapun belépdelt.~A kert
 2067    1|                  amíg a kis kapun belépdelt.~A kert végében volt a nyitott
 2068    1|               belépdelt.~A kert végében volt a nyitott ablak, alig embermagasságnyira
 2069    1|                      alig embermagasságnyira a földtől, és mint K. Nagy
 2070    1|            csipkefüggöny lengett az ablakon. A függönyön csillagalakú figurák
 2071    1|             csillagalakú figurák látszottak, a hajnali derengésben mozogni
 2072    1|               derengésben mozogni látszottak a csillagok, és valahol, talán
 2073    1|                 valahol, talán éppen odabent a szobában, megszólalt a kakukkos-óra.
 2074    1|               odabent a szobában, megszólalt a kakukkos-óra. Négyszer szólott
 2075    1|               kakukkos-óra. Négyszer szólott a kakukk... Portobányi úr
 2076    1|            zsebóráját, és szuszogva csóválta a fejét.~- Nálam öt perc múlva
 2077    1|                     Szindbád borzongva nézte a nagy zsebóra előjövetelét
 2078    1|                    előjövetelét és eltűnését a vastag derék körül, és magában
 2079    1|              Portobányi úr nyugalmán. Mintha a vízbe ugrás előtt nézné
 2080    1|                 olyan izgatottan hadonászott a kezével, mintha görögtüzes
 2081    1|                  görögtüzes darabot rendezne a színpadon... Rekedtes, csuklós
 2082    1|                       emeld fel az ifjúurat.~A kövér ember ledobta kerek
 2083    1|                    kerek kis fekete kalapját a földre, megnyálazta a kezét,
 2084    1|               kalapját a földre, megnyálazta a kezét, és homlokán kidagadtak
 2085    1|                Szindbád lábába kapaszkodott. A színész hátulról tolta.
 2086    1|              hátulról tolta. Szindbád csupán a két idős férfiú furcsa szuszogását
 2087    1|                      pillanatra hátranézett. A fák ritkuló lombjai között
 2088    1|                   fák ritkuló lombjai között a kisvárosi templomtorony
 2089    1|                    hamuszürke árnyékát látta a háztetők közül kiemelkedni,
 2090    1|                   felleg úszott világoskéken a torony mögött, és egy közeli
 2091    1|                       Lecsúszott az ablakból a szobába, és a nevelők ezzel
 2092    1|                    az ablakból a szobába, és a nevelők ezzel eltűntek előle.
 2093    1|                nevelők ezzel eltűntek előle. A függöny előtte volt, és
 2094    1|                 előtte volt, és úgy dobogott a szíve, hogy egy lépést sem
 2095    1|                     előre tenni. Csak állott a helyén, és várta, hogy valami
 2096    1|                   jön K. Nagy, és megragadja a karját, hogy előrevigye...
 2097    1|                    nyugodt hangon megszólalt a szobában:~- Maga az, Szindbád?~
 2098    1|               szobában:~- Maga az, Szindbád?~A hang az első pillanatban
 2099    1|                     érzett nagyobb ijedelmet a hangjában.~Szindbád tehát
 2100    1|                    Szindbád tehát félretolta a függönyt, és csöndesen előrelépett
 2101    1|                     és csöndesen előrelépett a sötét szobában. Erős parfőm-
 2102    1|                      istenért, fel ne döntse a virágállványomat! - mondta
 2103    1|                   Erre jöjjön, fiam, és ebbe a székbe üljön. - Szindbád
 2104    1|                   ruha illata. Kimeresztette a szemét, miután egy pillanatig
 2105    1|            pillanatig lezárva tartotta, hogy a mennydörgős mennykő ne éppen
 2106    1|                 mennydörgős mennykő ne éppen a szemébe csapjon. A félhomályban
 2107    1|                     éppen a szemébe csapjon. A félhomályban sötét bútorokat
 2108    1|                       talán névjegytartó, és a háttérben homályosan villant
 2109    1|                      ovális tükör, és az ágy a háttérben fehér kendővel
 2110    1|                   fehér kendővel letakarva - a párnák, mint enyhe halmok
 2111    1|                    párnák, mint enyhe halmok a láthatáron.~Göndörkés hajfürtjét
 2112    1|                     enyhén csillogtatott meg a hátulról jövő derengés,
 2113    1|                  álmában látja néha az ember a szelet, amint az álomtavak
 2114    1|                     vizét csillogtatja...~Ez a fuvalomhoz hasonlatos derengés
 2115    1|                     lassan folydogálta körül a fehérköpenyeges alakot.
 2116    1|                      fehérköpenyeges alakot. A köpeny (Irma színpadi belépője)
 2117    1|                      huszárzsinórok díszítik a vállnál és a mellnél. De
 2118    1|         huszárzsinórok díszítik a vállnál és a mellnél. De a zsinórok most
 2119    1|                     vállnál és a mellnél. De a zsinórok most feketék voltak.
 2120    1|                zsinórok most feketék voltak. A sötétben maradott arcból
 2121    1|                      hasonlatos volt azoknak a csókoknak a melegségéhez,
 2122    1|                     volt azoknak a csókoknak a melegségéhez, amelyeket
 2123    1|              amelyeket álmában vált az ember a párnájával.~- Furcsa, hogy
 2124    1|                 barátságosan Galamb Irma, és a hang hallatára kialakult
 2125    1|                     kialakult Szindbád előtt a sötétben lévő arcocska.
 2126    1|                   lévő arcocska. Látni vélte a kissé hajlott, finom érzéki
 2127    1|                   árnyéka először megigézte. A gyöngéd, kékes árnyalatot
 2128    1|                      úgy látta most is, mint a színpadi lámpa fényében,
 2129    1|                operettbeli fátyoltánc alatt. A kedvesen gördülő ajk, amely
 2130    1|                  most nyitva volt, és mögüle a fehér fogak elefántcsont-kerítése
 2131    1|            elefántcsont-kerítése elővillant. A barna szempár álmosan, de
 2132    1|                készülő álmot figyeltek volna a szemek, kék hajnalban felébredve
 2133    1|                      hajnalban felébredve és a vánkosra könyökölve, míg
 2134    1|                   vállig meztelen karját, és a kezével megérintette a Szindbád
 2135    1|                    és a kezével megérintette a Szindbád arcát. Aztán az
 2136    1|               Szindbád arcát. Aztán az ujjak a hajhoz is eltévedtek.~-
 2137    1|                     apró gyermekeket. Mintha a gyermekek maguk is sárga
 2138    1|                      sötétkék felhő lebegett a fejem fölött, és valahol
 2139    1|                     vén, korhadt fűzfa alatt a sötét patak partján. Maga
 2140    1|                  hosszú lábaival sietve jött a réten keresztül. Minden
 2141    1|                     ültem, és várni kezdtem.~A Szindbád ajkához tévedt
 2142    1|                      Szindbád ajkához tévedt a keze, és Szindbád megcsókolta
 2143    1|                      és Szindbád megcsókolta a kezet.~A színésznő előre
 2144    1|                Szindbád megcsókolta a kezet.~A színésznő előre hajolt,
 2145    1|                      színésznő előre hajolt, a térdét átkulcsolta a kezével,
 2146    1|                 hajolt, a térdét átkulcsolta a kezével, és gyorsan, szenvedélyesen
 2147    1|                      meghalnék, akkor volnék a legboldogabb, mert ugyan
 2148    1|              kiterjesztett karral állott meg a szoba közepén. A köpenyege
 2149    1|                  állott meg a szoba közepén. A köpenyege széjjelnyílott,
 2150    1|              Szindbád gyorsan közeledett, de a színésznő megriadva hátralépett.
 2151    1|                  ajtón kétszer megfordította a kulcsot. Fázva, remegve,
 2152    1|                     ajtónyíláson még kidugta a kezét, és az ifjú azt megcsókolta.~
 2153    1|           megcsókolta.~Aztán kétszer fordult a kulcs a zárban.~[1911]~ ~
 2154    1|                      kétszer fordult a kulcs a zárban.~[1911]~ ~
 2155    1|                                              A RÉGI HANG~A kulcs kétszer
 2156    1|                                  A RÉGI HANG~A kulcs kétszer fordult a
 2157    1|                      A kulcs kétszer fordult a zárban, és tíz esztendő
 2158    1|          vállalkozási kedve, amellyel egykor a veszedelmeket szívesen kereste,
 2159    1|                     szívesen kereste, és már a nőket sem gondolta többé
 2160    1|                     olvasgatta az utcasarkon a színkörök zöld és piros
 2161    1|                      zöld és piros céduláit. A Krisztina-városi színkörben
 2162    1|                  Krisztina-városi színkörben a Rip van Winklét játszották,
 2163    1|                 Szindbád mindig kedvelte ezt a színdarabot. A tekintete
 2164    1|                  kedvelte ezt a színdarabot. A tekintete szórakozottan
 2165    1|                   szórakozottan futott végig a szereplők névsorán, és valahogyan
 2166    1|                 természetesnek találta, hogy a szereplők között olvasta
 2167    1|               Kétszer és háromszor elolvasta a nevet, és lassan kibontakozott
 2168    1|                lassan kibontakozott lelkében a gondolat, amely arról beszélt,
 2169    1|             csakhamar rajtakapta magát, hogy a bolti kirakatok tükörablakában
 2170    1|                búzavirágból kis csokrot vett a kabátjára... Egy borbélyüzletben
 2171    1|                    megborotválkozott, és míg a szappanhab vastagon ellepte
 2172    1|                  arcát, idegenül nézte magát a tükörben, mintha nagyon
 2173    1|                     és fehér homlokát, amely a halottakéhoz volt hasonlatos.~-
 2174    1|                      fogsz megint elkövetni?~A gondolatai szélesen elkalandoztak.
 2175    1|                    mondást vélt újra hallani a múltból. Portobányi úr bölcselkedését
 2176    1|                    el életében" - mondogatta a jó úr, midőn Szindbád tizennyolc
 2177    1|               valahol nagyon messzire (talán a Hársfa udvarán), és egy
 2178    1|                     egy piros ablakot látott a színkör hátulsó részén,
 2179    1|                bogarak röpködnének az éjben, a pirosló lyukon kifelé. Majd
 2180    1|                 lyukon kifelé. Majd K. Nagy, a nyugdíjazott komédiás köhögött
 2181    1|               nyugdíjazott komédiás köhögött a messziségben - talán éppen
 2182    1|                   messziségben - talán éppen a borbélyfüggöny mögött, és
 2183    1|               erőlködve nevetett: "Szindbád, a másvilágon minden csókért,
 2184    1|                  meghódítani, és átvenni azt a csókot, amelyhez joga volt
 2185    1|                   csókot, amelyhez joga volt a múltból. Azt a csókot, amelyre
 2186    1|                     joga volt a múltból. Azt a csókot, amelyre azóta is
 2187    1|            elmulasztott csókjáért sóvárgott. A fehér lábak és gömbölyű
 2188    1|                     kárpitján feltünedeztek, a Galamb Irma térde és válla
 2189    1|                    Irma térde és válla volt. A szoknya-fodrok, amelyek
 2190    1|                     mint könnyű felhőfátylak a hold előtt, Galamb Irmára
 2191    1|           mozdulatlanul feküdt ágyában, mint a koporsóban. És csöndesen
 2192    1|               csöndesen felsóhajtott: "Vajon a sírban, hatlábnyira a föld
 2193    1|                  Vajon a sírban, hatlábnyira a föld alatt ugyancsak a nőkre
 2194    1|           hatlábnyira a föld alatt ugyancsak a nőkre fogok gondolni mindvégig?"~-
 2195    1|               mindvégig?"~- Szolgé! - mondta a borbély, és Szindbád nemsokára
 2196    1|                nekimelegedve emelte kalapját a Lánchídon, és a széles Duna
 2197    1|                     kalapját a Lánchídon, és a széles Duna felett elkalandozott
 2198    1|                    Duna felett elkalandozott a tekintete, midőn is valamely
 2199    1|              gondolta magát. "Elmegyek azért a szívért, amely az enyém!" -
 2200    1|                  amely az enyém!" - mormogta a lágy esti levegőbe, és a
 2201    1|                     a lágy esti levegőbe, és a feketeképű tengeri rablókra
 2202    1|               tengeri rablókra gondolt, akik a puszta szigeten kincset
 2203    1|                amelyért egykor visszatérnek.~A színházban sokan voltak,
 2204    1|                      és Szindbád egy darabig a diákok helyén álldogált.
 2205    1|                     diákok helyén álldogált. A muzsikák megszólaltak, csengő
 2206    1|                 csengő énekek hangzottak, és a közeli toronyban mély bongással
 2207    1|                     Aztán Galamb Irma lépett a színpadra. Rózsaszínű tarlatán
 2208    1|                     támadt állán, és az arca a látcső üvegén át olyannak
 2209    1|        gyermekkorában himlős lett volna. "Ez a sok festéktől van - gondolta
 2210    1|                     az arca egykoron." Aztán a fülét nézegette, amely kicsiny
 2211    1|                   rózsaszín volt, az orra is a régi, kecsesen hajlott és
 2212    1|                  kecsesen hajlott és kihívó, a foga mosolyogva ragyog,
 2213    1|                    mosolyogva ragyog, minden a régi rajta, és Szindbád
 2214    1|                      mégis bánattal mosolyog a látcső mögött. A hervadás
 2215    1|                    mosolyog a látcső mögött. A hervadás méla vonalait látta
 2216    1|                    vonalait látta meghúzódni a mosoly ráncai között...
 2217    1|                      mint egy sárga tearózsa a bál után, a tánc után, amely
 2218    1|                   sárga tearózsa a bál után, a tánc után, amely a kocsi
 2219    1|                     után, a tánc után, amely a kocsi párnáján maradt a
 2220    1|                      a kocsi párnáján maradt a nők hajából. Hervadt volt,
 2221    1|                  hajából. Hervadt volt, mint a melódia, amely a zenekarból
 2222    1|                  volt, mint a melódia, amely a zenekarból hangzott. (Szindbád
 2223    1|                  gavallért látott sétálgatni a Múzeum-kert őszi lombjai
 2224    1|                      bágyadt mosollyal tapad a bonok és fiatal dajkák tarkaharisnyás
 2225    1|                   tarkaharisnyás bokáira...) A hang, amelyet eleinte nem
 2226    1|                    volt az Irma szájában, és a fehér blúzocska erősen megfeszült
 2227    1|                     megfeszült vállán, amint a karnagy intésére teli tüdővel
 2228    1|                        mormogta Szindbád, és a szíve csöndes, borongós
 2229    1|                 eszedbe jutottam-e néha?"~...A fűző alatt azonban szép,
 2230    1|                    formákat mutatott Lizbeth a színpadon, és később, mikor
 2231    1|                 vacsorázik egy nagy fa alatt a kis budai kocsmában?~"Igen,
 2232    1|                      előadás után" - ez volt a válasz, amit a színházi
 2233    1|                       ez volt a válasz, amit a színházi asszony hozott,
 2234    1|                      az asszony kezébe, mint a muszka hercegek.~A színkör
 2235    1|                      mint a muszka hercegek.~A színkör mögött, ahol a diákok
 2236    1|                       A színkör mögött, ahol a diákok és fiatal újságírók
 2237    1|                 darabig szégyenkezve állott. A felöltője gallérját felhajtotta,
 2238    1|                    gallérját felhajtotta, és a kalapját a szemébe húzta.
 2239    1|                   felhajtotta, és a kalapját a szemébe húzta. A félhomályból
 2240    1|                    kalapját a szemébe húzta. A félhomályból végre előlépett
 2241    1|                      köpenyeges női alak, és a lépcsőn megállott, mialatt
 2242    1|                   magát? - felelt nevetgélve a színésznő. - Milyen bajusza
 2243    1|                      Milyen bajusza lett! És a válla is szélesebb. Vékony,
 2244    1|                     komoly férfiú lett? Nos? A szeme, csupán a szeme maradt
 2245    1|                   lett? Nos? A szeme, csupán a szeme maradt a régi. A szemében
 2246    1|                 szeme, csupán a szeme maradt a régi. A szemében még mindig
 2247    1|                csupán a szeme maradt a régi. A szemében még mindig van
 2248    1|                      megigézett, mint régen. A szeme, a haja, az arca pompás...~-
 2249    1|             megigézett, mint régen. A szeme, a haja, az arca pompás...~-
 2250    1|                       az arca pompás...~- És a hangom?~- A hangja hallatára
 2251    1|                   pompás...~- És a hangom?~- A hangja hallatára ismét megfiatalodtam,
 2252    1|                 ugyanazért jutott eszembe az a kalandos gondolat, hogy
 2253    1|                   nevelőim nincsenek már itt a szomszédos sörházban, akiken
 2254    1|                    maga annyit nevetett...~- A nevelői? - kérdezte csöndesen
 2255    1|                   van, ami azelőtt nem volt. A szeme merően tapadt a sebre,
 2256    1|                  volt. A szeme merően tapadt a sebre, a színésznő észrevette,
 2257    1|                 szeme merően tapadt a sebre, a színésznő észrevette, és
 2258    1|                     színésznő észrevette, és a kesztyűjét kigombolva, megmutatta
 2259    1|            kesztyűjét kigombolva, megmutatta a kezét. - Itt is... - mondta
 2260    1|                      Valakiért... - nevetett a színésznő. A nevetése csöndesen
 2261    1|                        nevetett a színésznő. A nevetése csöndesen panaszos
 2262    1|                    csöndesen félrefordította a fejét.~- Itt jön a barátném!~
 2263    1|           félrefordította a fejét.~- Itt jön a barátném!~A barátné - egy
 2264    1|                 fejét.~- Itt jön a barátném!~A barátné - egy sovány, mérges
 2265    1|                       keményen megszorította a Szindbád kezét, és hetykén
 2266    1|                     kezét, és hetykén mondta a nevét:~- Már Mira.~[1911]~ ~
 2267    1|                                              A SZERELEM VÉGE~A budai ház,
 2268    1|                              A SZERELEM VÉGE~A budai ház, amelyben H. Galamb
 2269    1|                      amelyben H. Galamb Irma a Krisztina-templom szomszédságában
 2270    1|                  olyanformán helyezkedett el a régi, vénséges ház-anyókák
 2271    1|                    volt, mint szomszédai, de a tisztára söpört udvaron
 2272    1|                   kerekes kút nyikorgott, és a zöld lugas poros levelein
 2273    1|               levelein bágyadtan villant meg a napsugár. Az ablakok keskenyek
 2274    1|                  zsalugáterek takarták őket. A kapu mellett a falban fülke
 2275    1|                takarták őket. A kapu mellett a falban fülke és kopott betűk
 2276    1|                     hirdetik, hogy valamikor a kéményseprők védőszentje,
 2277    1|                  történt, hogy idők folyamán a ház gazdát cserélt, és Flórián
 2278    1|                     Flórián tovább vándorolt a fülkéből a kéményseprő gazdával
 2279    1|                  tovább vándorolt a fülkéből a kéményseprő gazdával és
 2280    1|                      legényeivel. Flóriánnal a háromablakos ház mintha
 2281    1|            elveszítette volna. Ha elhaladtál a csöndes ablakok alatt és
 2282    1|                      alatt és bepillantottál a simára söpört udvarra, a
 2283    1|                     a simára söpört udvarra, a kerekes kútra és a zöld
 2284    1|                  udvarra, a kerekes kútra és a zöld lugasra, azt kellett
 2285    1|                      gondolnod, hogy odabenn a hűvös szobákban egy-egy
 2286    1|                    vénkisasszony üldögél, és a Képes Családi Lapok régi
 2287    1|                      Itt lakott Galamb Irma, a színésznő, amikor a vacsorát
 2288    1|                    Irma, a színésznő, amikor a vacsorát követő nap délutánján
 2289    1|                Szindbádnak helyét kijelölte.~A félig lezárt zsalugátereken
 2290    1|                  félig lezárt zsalugátereken a júniusi napsugár csöndesen,
 2291    1|                 tarka óra komolyan ketyegett a hímzéssel borított komóton
 2292    1|                hímzéssel borított komóton és a fehérre súrolt padlót otthonszőtt,
 2293    1|                 kalapját és kesztyűjét, mint a vidéki viziteknél szokás,
 2294    1|                  viziteknél szokás, végül is a szék alá dugta e felesleges
 2295    1|             látogatójával szemben, és miután a haja kissé borzas volt,
 2296    1|                 nyakát is hanyagul borította a rizspor, sokkal öregebbnek
 2297    1|                      aranyozású félcipő volt a lábán, amelyben valamikor
 2298    1|                     operettekben táncolt, de a cipő piros sarka már fehér
 2299    1|                      sarka már fehér volt és a szalag összezsugorodott.
 2300    1|                szalag összezsugorodott. Csak a keze volt fehér, puha és
 2301    1|                     keze volt fehér, puha és a körme rózsaszínű, mintha
 2302    1|                      egykori ékességei közül a kezét becsülte volna meg
 2303    1|                     asztalkán láthatóvá lett a kulcsos zárral ellátott
 2304    1|                  ellátott emlékkönyv, és míg a legyezőt kezében megforgatta,
 2305    1|                legyezőt kezében megforgatta, a legyezőről ceruzával és
 2306    1|                    és kezében fürgén mozgott a legyező. - A direktor mondta
 2307    1|                  fürgén mozgott a legyező. - A direktor mondta is, hogy
 2308    1|                      miért nem hagyom ezeket a limlomokat a téli állomáson,
 2309    1|                   hagyom ezeket a limlomokat a téli állomáson, minek cipelem
 2310    1|               őszintén feleltem, hogy én már a limlomjaim nélkül nem tudok
 2311    1|                    el nekem, uram, hogy azok a nők a legboldogabbak, akiknek
 2312    1|                 nekem, uram, hogy azok a nők a legboldogabbak, akiknek
 2313    1|               múltjuk volt. Akik megbecsülik a múltat és visszaérzik az
 2314    1|                  hogy ha majdan megöregszem, a templomba járok én is vezekelni,
 2315    1|                     bizonyossággal emlékszem a csókokra, az ölelésekre.
 2316    1|                 cigarettára gyújtott, és míg a füstöt a selyempillangókkal
 2317    1|                    gyújtott, és míg a füstöt a selyempillangókkal díszített
 2318    1|                     volt utoljára szerelmes?~A színésznő elnevette magát.~-
 2319    1|                  leányka vagyok és eltűnődöm a bókokon, amelyeket a színháznál
 2320    1|               eltűnődöm a bókokon, amelyeket a színháznál és a színház
 2321    1|                    amelyeket a színháznál és a színház körül az udvarias
 2322    1|                  udvarias emberektől hallok. A tükörbe nézek és azt kérdezem
 2323    1|                tükörbe nézek és azt kérdezem a tükörtől, hogy csakugyan
 2324    1|                    hogy csakugyan olyan szép a szemem, mint Tyukori, a
 2325    1|                      a szemem, mint Tyukori, a komikusunk mondta? A vállamat,
 2326    1|                Tyukori, a komikusunk mondta? A vállamat, a karomat nézem
 2327    1|               komikusunk mondta? A vállamat, a karomat nézem sokszor és
 2328    1|                      asszonyok őszülnek meg.~A fejét félrefordította és
 2329    1|                     szórakozottan tévedezett a képeken, régi koszorúkon
 2330    1|                   csiklandozó, nevető hangon a színésznő -, hogy mennyi
 2331    1|                      férfinak az arcképe van a falon? Bizony a legtöbbet
 2332    1|                  arcképe van a falon? Bizony a legtöbbet már nem is ösmerem,
 2333    1|                      de szeretem magam körül a szép férfiarcképeket.~Könnyedén,
 2334    1|                      és az arany papucsokban a falhoz lebbent. A bal kezével
 2335    1|                papucsokban a falhoz lebbent. A bal kezével a szoknyáját
 2336    1|                falhoz lebbent. A bal kezével a szoknyáját összefogta, míg
 2337    1|                   szoknyáját összefogta, míg a jobb kezével a képekre mutatott,
 2338    1|               összefogta, míg a jobb kezével a képekre mutatott, mint a
 2339    1|                     a képekre mutatott, mint a tanító a táblára.~- Ez volt
 2340    1|                      mutatott, mint a tanító a táblára.~- Ez volt Hegyesi,
 2341    1|                  táblára.~- Ez volt Hegyesi, a férjem - mondta egy ovális
 2342    1|                    olajfestményre mutatva. - A legszebb férfi volt Magyarországon,
 2343    1|                      és savanyúan nézett alá a képről, mintha unná ezt
 2344    1|                      képről, mintha unná ezt a beszédet.)~A kép körül szalagok
 2345    1|                 mintha unná ezt a beszédet.)~A kép körül szalagok fityegtek,
 2346    1|                      Az asszony megsimogatta a szalagokat:~- Mind az övé.
 2347    1|                  Mind az övé. Rajongtak érte a nők... de most jöjjön közelebb.
 2348    1|                    most jöjjön közelebb. Ezt a képet közelről kell megnézni.
 2349    1|                      közelről kell megnézni. A fotográfia bizony már kissé
 2350    1|                   ugyebár felismer engem itt a csoport közepén. Ez volt
 2351    1|                     csoport közepén. Ez volt a Fitykai társulata. Emitt
 2352    1|                     Fitykai társulata. Emitt a direktor, ott férjem és
 2353    1|                      direktor, ott férjem és a társulat többi tagjai.~(
 2354    1|                      társulat többi tagjai.~(A régi fotográfiáról borotvált
 2355    1|                       És itt következnek ők, a régi ismerőseim... Látja
 2356    1|                      ismerőseim... Látja ezt a harminc-harmincöt férfit?
 2357    1|                  volt belém. Némelyik bizony a pisztolyt is szívének szegezte
 2358    1|                      No, de menjünk tovább.~(A férfiak csoportja némán
 2359    1|                     csoportja némán elvonult a falon. Egyik-másik mereven
 2360    1|                 sodródtak el Szindbád előtt. A vége felé pepitaruhában
 2361    1|                tartott nyakszíjánál fogva.) "A híres Ürmösi" - mormogta
 2362    1|                     de menjünk tovább."~Most a koszorúk következtek, a
 2363    1|                      a koszorúk következtek, a hervadt babérok bánatosan
 2364    1|                   kezével megérintette őket. A szalagok meglebbentek, sárgultan,
 2365    1|              elfonnyadtan, mint őszi délután a temetőben. Egy széles, megkopott
 2366    1|           nemzetiszínű szalagról Szindbádnak a gimnáziumbeli márciusi ünnep
 2367    1|                      vagy..." Sárga szalagon a vidéki város neve, ahol
 2368    1|                      vidéki város neve, ahol a fából tákolt színkör körül
 2369    1|                  sör- és törkölyszag vegyült a hársfák illatával... S ezután
 2370    1|                  kissé elandalodva nézegette a kitömött gerlét, amely ezüstkarikán
 2371    1|                  megrakott japán legyezőt és a többi holmikat, régi szép
 2372    1|                    elmerengve helyezte kezét a színésznő:~- Ebben tartom
 2373    1|                    színésznő:~- Ebben tartom a leveleimet... Ha egyszer
 2374    1|                    meghagyom, hogy elégessék a ládát.~A szemét Szindbádra
 2375    1|                      hogy elégessék a ládát.~A szemét Szindbádra szegezte
 2376    1|                     legkedvesebb barátomhoz, a ládikához fordultam... Olvasgattam
 2377    1|                     fordultam... Olvasgattam a régi, szép leveleket, a
 2378    1|                      a régi, szép leveleket, a gyönyörűséges hazugságokat
 2379    1|                csodaszép mondókákat, amelyet a férfiak szíve hozzám diktált...
 2380    1|                     végre egy levélke jutott a kezembe, amely könnybe borította
 2381    1|                      amely könnybe borította a szemem. A párnám alá tettem
 2382    1|                  könnybe borította a szemem. A párnám alá tettem és úgy
 2383    1|                    nagyon furcsákat álmodtam a levélkével a fejem alatt.
 2384    1|              furcsákat álmodtam a levélkével a fejem alatt. Egy nagy rózsaszínű
 2385    1|                    tellett el, amíg az ifjút a rózsaszínű ablakban felismertem.
 2386    1|           felismertem. Ön volt az, Szindbád. A régi Szindbád. Akarja a
 2387    1|                      A régi Szindbád. Akarja a levelét látni?~Gyorsan felpattantotta
 2388    1|                       Gyorsan felpattantotta a ládikó fedelét. Legfelül
 2389    1|               virágcsokor járt vele - mondta a színésznő, és komolyan,
 2390    1|                komolyan, fontoskodva elzárta a régi levelet a ládába.~-
 2391    1|           fontoskodva elzárta a régi levelet a ládába.~- Most pedig uzsonnázni
 2392    1|                   uzsonnázni fogunk. Szereti a kávét, Szindbád úr?~Szindbád
 2393    1|                 lehajtott fővel bandukolt ki a régi házból, amely szomszédai
 2394    1|               egyszer sem nyújtotta ki kezét a színésznő keze után. Hátha
 2395    1|                színésznő keze után. Hátha ez a fehér, puha kéz felmelegítette
 2396    1|                    és lelkipofonok. Az volna a legérdekesebb olvasmány,
 2397    1|             legérdekesebb olvasmány, amelyet a halálos ágyán mondana el
 2398    1|                     valaki őszintén, igazán: a titokról, amelyről az életen
 2399    1|                      Szindbád titka - miután a hajós már úgyis régesrégen
 2400    1|                      tegnap vagy tegnapelőtt a korcsmában borozgatva vagy
 2401    1|                  szellemét -, Szindbád titka a következő volt:~Szindbád
 2402    1|                 országúti csárdában üldögélt a Kárpátok között, százezer
 2403    1|                    mérföldnyire Budapesttől. A hajós elrejtett kincsek
 2404    1|                   felfedezésére utazott erre a tájra. Egy régi imakönyv
 2405    1|              titokzatos pontozások jelölnek, a pohárral jelzett helyen
 2406    1|                   jelzett helyen vasláda van a földbe ásva - harminchárom
 2407    1|                irányban az ódon kolostortól. A matrózkés, főzőkanál, törött
 2408    1|                    és női ing - amely dolgok a térképen helyet foglaltak,
 2409    1|                valamely titokzatos irányítói a kincses láda rejtekhelyének,
 2410    1|              hűségesen elvezették Szindbádot a Kárpátok között... Igen,
 2411    1|                  ment kisdiák korában, midőn a régi kolostornak volt a
 2412    1|                      a régi kolostornak volt a növendéke, és kis barátaival
 2413    1|                   játszott szombaton délután a gyors és kanyargó Poprádon,
 2414    1|                   ócska és ingadozó tutajon. A titokzatos tervrajz (szigorúan
 2415    1|                 tervrajz (szigorúan betartva a fekete vitorlás kalózok
 2416    1|                  halántékán olyan fehér volt a haja, hogy fehérebb nyolcvanesztendős
 2417    1|      nyolcvanesztendős korában sem lehetett. A régi diákkori tervrajz nem
 2418    1|                   rablások, támadások jártak a fejében, amelyeket gyermekkorában
 2419    1|                  elfelejtett... Vonatra ült. A Poprád havas hátán kisdiákok
 2420    1|         korcsolyáztak, és az odvas fa, amely a tervrajzon megjelöltetik,
 2421    1|                  megjelöltetik, most is azon a helyen állott, csak valamivel
 2422    1|                  csak valamivel kisebb lett. A kolostor tornyán állanak
 2423    1|                     kolostor tornyán állanak a kopott óramutatók, mert
 2424    1|           gyermekkorában foglalt ott helyet. A kőfalról, amely az ódon
 2425    1|                      határolta, már lekopott a vakolat, de ahol a vakolat
 2426    1|                  lekopott a vakolat, de ahol a vakolat megmaradott az esőverte,
 2427    1|                   tűnődve keresgélt Szindbád a téli alkony pirosló fényében,
 2428    1|                  fényében, és igen nagy volt a boldogsága, midőn a félig
 2429    1|                     volt a boldogsága, midőn a félig lemosott, lekopott
 2430    1|                  mondta magában, és hirtelen a német kereskedő táncoló
 2431    1|                boldogsága jutott eszébe, aki a Lengyelnyereg barlangjában
 2432    1|                  előtt otthagyott névjegyét. A bokázó németet látta maga
 2433    1|                 látta maga előtt folyton ott a hegytetőn, amidőn az országúton -
 2434    1|                      alatt - elballagott, és a kincsek rejtekhelyén az
 2435    1|                      csakhamar meghúzódott - a téli hideg, a meleg gondolatok,
 2436    1|                  meghúzódott - a téli hideg, a meleg gondolatok, kedveskedő
 2437    1|                    kedveskedő ábrándok elől.~A söntést fenyőt fuvarozó
 2438    1|              fuvarozó tótok foglalták el, és a nagyszakállú bormérő, akinek
 2439    1|                  kerek bőrsapkája volt, mint a középkori korcsmárosoknak,
 2440    1|                      kezével az idegen úrnak a belső szoba felé, amelyet
 2441    1|             firhangos üvegajtó választott el a söntéstől.~Nagy, dagadt
 2442    1|                között találta magát Szindbád a kis szobában. Öreg asszonyságok
 2443    1|                 fejkötőben és régi selyemben a lublói fotográfus képein.
 2444    1|                       és ijedt, kerek szemét a látogatóra mereszti. Mellette
 2445    1|                     kis bárány kerekeken, és a fehér szőrű bárány is Szindbádot
 2446    1|                      képen, amint legyezőjét a feje mögött szétterítve
 2447    1|               tehénnel főzték volna le éppen a vásáron. A zömök fiatalember
 2448    1|                    volna le éppen a vásáron. A zömök fiatalember és a legyezős
 2449    1|                       A zömök fiatalember és a legyezős hölgy egymás mellett
 2450    1|                 hölgy egymás mellett függnek a kanapé felett. Lehet, hogy
 2451    1|                   fekete hajú leányka lépett a szobába, és vidáman köszönt
 2452    1|             mosolygott azon, hogy Szindbádot a családi fotográfiák nézegetésén
 2453    1|                        kérdezte negédesen. - A lublói vendéglőst és a nénémet,
 2454    1|                       A lublói vendéglőst és a nénémet, a vendéglősnét?~-
 2455    1|                     vendéglőst és a nénémet, a vendéglősnét?~- Lehetséges -
 2456    1|        rejtélyeskedve, nekilendülve Szindbád a kedves leány jöttére. -
 2457    1|                   bort parancsol? - kérdezte a leányka, és tetőtől talpig
 2458    1|                   lehetséges - szólt röviden a leányka.~Kisietett a szobából -
 2459    1|                 röviden a leányka.~Kisietett a szobából - az ajtón át a
 2460    1|                     a szobából - az ajtón át a nagyszakállú bormérő vizsgaszeme
 2461    1|                   érzett jókedvvel bámult ki a vasrostélyos ablakon a havas
 2462    1|                    ki a vasrostélyos ablakon a havas és árva kertbe.~A
 2463    1|                      a havas és árva kertbe.~A leány már jött is a borral.
 2464    1|                  kertbe.~A leány már jött is a borral. Az üveg harmatos
 2465    1|                borral. Az üveg harmatos volt a hidegtől, és a bor olyan
 2466    1|                 harmatos volt a hidegtől, és a bor olyan pirosan csillant
 2467    1|                   olyan pirosan csillant meg a pohárban, mintha éppen most
 2468    1|                    Olyan piros, mint amilyen a maga vére lehet - mondta
 2469    1|                      lehet - mondta Szindbád a poharat ajkához emelintve.~
 2470    1|                   poharat ajkához emelintve.~A leányka leeresztett kézzel
 2471    1|              Szindbád, és gyönyörködve nézte a leányka domborodó formáit -
 2472    1|              csípőjét és feltűnően kis lábát a fűzős cipőben. A keze piros
 2473    1|                   kis lábát a fűzős cipőben. A keze piros volt, de formás,
 2474    1|                      kerek karján megfeszült a blúzocska. A nyakán göndörkés
 2475    1|                      megfeszült a blúzocska. A nyakán göndörkés hajszálak
 2476    1|            Szindbádra szegezte.~- Szereti ön a társaságot, tisztelt úr?
 2477    1|                     úr? Mindjárt itt lesznek a tanár urak a kolostorból.
 2478    1|                     itt lesznek a tanár urak a kolostorból. Ez az ő szobájuk.~-
 2479    1|             kolostorból. Ez az ő szobájuk.~- A tanár urak? - mondta Szindbád.~-
 2480    1|                      van, valamint Snell úr, a tornatanár.~Szindbád hallgatott,
 2481    1|                      Szindbád hallgatott, és a leányka mintha nem ösmerné
 2482    1|                     nem ösmerné társaságában a hallgató férfiakat - bizonyos
 2483    1|                   szokva ott, ahol ön lakik. A lublói is legalább háromszor
 2484    1|              legalább háromszor akkora, ahol a néném a vendéglősné. De
 2485    1|               háromszor akkora, ahol a néném a vendéglősné. De az apám
 2486    1|                  nagyobb fogadó. Igazam van?~A tű fokán végre keresztülment
 2487    1|                    fokán végre keresztülment a fonál, Szindbád még mindig
 2488    1|               Szindbád még mindig nem szólt. A leány szinte sértődve kérdezte:~-
 2489    1|                       Ismeri Krakkót? Azokat a gyönyörű tornyokat, hidakat,
 2490    1|                     Volt ott egy üzlet, ahol a világon mindent árultak.~-
 2491    1|             csendesen Szindbád, és hosszasan a leány arcába nézett. A hangja
 2492    1|             hosszasan a leány arcába nézett. A hangja lágy és behízelgő
 2493    1|                         Jöjjön velem Pestre.~A leányka hirtelen elpirult,
 2494    1|                   mint egy gyermek, megrázta a fejét.~- Ide ugyan ritkán
 2495    1|                     nem valami szép város az a Pest. Tudja, melyik a szép
 2496    1|                     az a Pest. Tudja, melyik a szép város? Brüsszel. Ha
 2497    1|                  mondhatnám - felelt gyorsan a leány -, de ismerem, mint
 2498    1|                    leány -, de ismerem, mint a tenyeremet.~- Honnan ismeri?~-
 2499    1|                     Ismerem - felelt röviden a leány, és kézimunkájába
 2500    1|               csendesen és gondolkozva nézte a leányt, és furcsa gondolatok