Part

 2501    1|                furcsa gondolatok bogarásztak a fejében, amelyek egy unatkozó
 2502    1|                férfiút szoktak meglepni künn a havas országúton.~Csendesen
 2503    1|             országúton.~Csendesen kigombolta a blúzocskáját, és megcsókolta
 2504    1|                 fehér vállát. Egy másik csók a nagy, mélytüzű szemeknek
 2505    1|                   mélytüzű szemeknek jutott. A harmadik a nyakszirtnek,
 2506    1|                 szemeknek jutott. A harmadik a nyakszirtnek, amely fehér
 2507    1|                   fehér és kemény volt, mint a regényhősnőké. Igen, igen,
 2508    1|                    távozhat e helyről, ahová a piros függönyön át már fehér
 2509    1|                   fehér és piros fényt szórt a söntésben meggyújtott lámpa.
 2510    1|                 söntésben meggyújtott lámpa. A vasrostélyos ablak mögött
 2511    1|                   pelyhekben kezdett hullani a hó, a leány az ajtó felé
 2512    1|             pelyhekben kezdett hullani a hó, a leány az ajtó felé lépett.~-
 2513    1|                       felelt közömbös hangon a leány.~- Fánika - folytatta
 2514    1|               szeretne maga színésznő lenni?~A leány hirtelen megállott
 2515    1|                   szalad keresztül az arcán. A hangja is fátyolozott volt,
 2516    1|                    vetett Szindbádra.~Kiment a szobából, ahol Szindbád
 2517    1|                 Szindbád most egyedül maradt a félhomályból rámeredő ijedt
 2518    1|                      harisnyás fiúcskával és a fehér szőrű báránnyal. S
 2519    1|                      így ült és hallgatózott a külső hóesés csendes hangjaira,
 2520    1|                 hangjaira, egyszerre valahol a házban ének hangzott fel.
 2521    1|             Elhangzott, majd újra visszatért a hang, mintha a szél lóbálná
 2522    1|                    visszatért a hang, mintha a szél lóbálná az üvegharangot,
 2523    1|                valamely régi park vén fáján.~A leány talpas lámpával tért
 2524    1|                       tréfásan biggyesztette a száját. - Én nem szoktam
 2525    1|                     is nevetett csendesen.~ ~A kárpáti hóesésnek hangja
 2526    1|                   Olyanféle hangja van, mint a magánosan álló tornyok körül
 2527    1|                     susogó éjszakai szélnek. A mély fenyveserdők, néma
 2528    1|               lélegzene álmában: így hangzik a hóesés, amely tenyérnyi
 2529    1|                  tenyérnyi darabokban szakad a földre. Amikor az ajtó fel-felnyílott
 2530    1|                      az országúti csárdában, a hóesés hangja kívülről erősebben
 2531    1|            országúton egy kísértetcsapat, és a köpenyegek suhognak a lovagok
 2532    1|                     és a köpenyegek suhognak a lovagok vállain.~Az ajtó
 2533    1|                     most újra felnyílott, és a lovagok megállottak a láthatatlan
 2534    1|                     és a lovagok megállottak a láthatatlan szélfúvásban
 2535    1|             láthatatlan szélfúvásban odakinn a fogadó előtt, és két feketeruhás
 2536    1|                   feketeruhás lovag kiválott a többi közül, és belépett
 2537    1|                      örvendező arccal lépett a jövevények elé. Két pap
 2538    1|                       Két pap volt az érkező a közeli szerzetes kolostorból.
 2539    1|                     csakhamar kiderült, maga a házfőnök, egyben az algimnázium
 2540    1|                   igazgatója szánta el magát a havas estén, hogy Fánika
 2541    1|                      mindennapos vendég volt a fogadóban, ugyanezért már
 2542    1|                ugyanezért már biztosan tudta a helyét a hölgycigarettás
 2543    1|                      biztosan tudta a helyét a hölgycigarettás doboznak,
 2544    1|            hölgycigarettás doboznak, amelyet a komót fiókjából nyomban
 2545    1|                     bágyadt szeme volt, mint a középkori szentképeken látható,
 2546    1|                     szentképeken látható, de a bágyadt szemek mélyén rejtett
 2547    1|                éjszaka lámpást visznek végig a messzi nedves réteken. Az
 2548    1|                 férfiú volt, könyökén lyukas a reverendája, és a gömbölyű
 2549    1|                     lyukas a reverendája, és a gömbölyű szemében ökörbánat
 2550    1|                      ökörbánat ült, amellyel a borozó nézi a pohár fenekét.~
 2551    1|                       amellyel a borozó nézi a pohár fenekét.~Az igazgató
 2552    1|           Szindbáddal, hogy rendkívül örvend a szerencsének, vendégüknek
 2553    1|            szerencsének, vendégüknek tekinti a messzi Budapestről idevetődött
 2554    1|                poharat koccintana véle abból a borból, amelyért Fánika
 2555    1|                      borból, amelyért Fánika a pincébe sietett...~- A bor
 2556    1|                Fánika a pincébe sietett...~- A bor a Rákóczi szőlejéből
 2557    1|                   pincébe sietett...~- A bor a Rákóczi szőlejéből való,
 2558    1|                     Rákóczi szőlejéből való, a lengyel fennsíkokról - szólt
 2559    1|                      komolyan Ferenc atya. - A szőlők mostanság a mi rendházunké.~-
 2560    1|                   atya. - A szőlők mostanság a mi rendházunké.~- Helyes,
 2561    1|                 mondta mélységes megvetéssel a direktor -, semmiben sem
 2562    1|                  semmiben sem tévedtél, csak a helyben. A szőlőnk Gömörben
 2563    1|                    tévedtél, csak a helyben. A szőlőnk Gömörben van, és
 2564    1|                Rákóczi bujdosásában ott hált a borházban. Tehát, máskor
 2565    1|                   Sajnos, rendünk tagjai itt a határszéli kolostorban kissé
 2566    1|               kolostorban kissé elmaradottak a világtól. Ugyanezért figyelnem
 2567    1|                    Ugyanezért figyelnem kell a dolgokra, mélyen tisztelt
 2568    1|                    az már nagyon régen volt. A sors, a véletlen, talán
 2569    1|                   nagyon régen volt. A sors, a véletlen, talán a végzet
 2570    1|                      sors, a véletlen, talán a végzet úgy rendelte, hogy
 2571    1|                vagyoni viszonyai meginogtak. A sors, a véletlen, talán
 2572    1|                viszonyai meginogtak. A sors, a véletlen, talán a sötét
 2573    1|                      sors, a véletlen, talán a sötét végzet úgy akarta,
 2574    1|                    akarta, hogy énreám essék a választás, mint aki a megbillent
 2575    1|                  essék a választás, mint aki a megbillent mérleget helyre
 2576    1|               számolni sohase tudtam. Csupán a szépművészetek érdekeltek
 2577    1|            szólószámokat magam is jól fújtam a divatos operettekből...
 2578    1|                      Kis herceg, Uff király, a Mikádó... És a Gasparone
 2579    1|                   Uff király, a Mikádó... És a Gasparone melódiái mostan
 2580    1|                     csengenek. És itt vagyok a határszélen, Ferenc a barátom,
 2581    1|                 vagyok a határszélen, Ferenc a barátom, mert a harmadik
 2582    1|                       Ferenc a barátom, mert a harmadik rendtárssal, az
 2583    1|                         Ápolt, fehér kezével a homlokára mutatott.) Csak
 2584    1|                     magam arra - mert hiszen a rangom ezt gyakran nem engedi -,
 2585    1|                    engedi -, hogy Fánikával, a mi kis városunk tündérkéjével,
 2586    1|                     nagyvilági hölggyel, aki a hegyek között található,
 2587    1|      főtisztelendőségednek semmi szava nincs a nagyvilági hölgyről?~Ferenc
 2588    1|                 ütötte vastag talpas poharát a Szindbádéhoz, és szórakozottan
 2589    1|                      ruhája egyedül neki van a városkában, a kalapja, nos,
 2590    1|               egyedül neki van a városkában, a kalapja, nos, hát én ehhez
 2591    1|                 értek, de azt gondolom, hogy a legutóbbi divat szerint
 2592    1|              mondhatom, uram, hogy elragadó. A legfrissebb folyóiratokat
 2593    1|                      költője Reviczky Gyula. A cipőit Krakkóban varrják,
 2594    1|              Krakkóban varrják, és kesztyűje a híres késmárki kesztyűstől,
 2595    1|                  képviseli nálunk. Rajongása a művészet iránt szinte páratlan.
 2596    1|                   mondhatja magát, hogy ebbe a házba került. A véletlen,
 2597    1|                    hogy ebbe a házba került. A véletlen, a sors, a végzet
 2598    1|                    házba került. A véletlen, a sors, a végzet néha furcsán
 2599    1|                  került. A véletlen, a sors, a végzet néha furcsán igazgatja
 2600    1|                   emberek lépteit. Ön eljött a messzi Budapestről, és nyomban
 2601    1|            Budapestről, és nyomban rábukkant a kincsre. Nos, mi a véleménye
 2602    1|                 rábukkant a kincsre. Nos, mi a véleménye önnek Fánikáról?~
 2603    1|                      elcsöndesedve hallgatta a rózsaszínű arcú igazgató
 2604    1|                      és megbukott Fánikánál, a szent szemű páter már learatta
 2605    1|                 mezőcske egyetlen terményét, a barna és tűzkelyhű rózsácskát.
 2606    1|                   időben már hasonlatos volt a szövőgép működéséhez, amelyet
 2607    1|                     elhagyott házban. Kattog a takácsszék, és a gondolatok
 2608    1|                      Kattog a takácsszék, és a gondolatok kelméje lassan
 2609    1|                 falevél alakja bontakozik ki a vásznon - Szindbád a pap
 2610    1|                      ki a vásznon - Szindbád a pap rajongásában csakhamar
 2611    1|              felfedezte az ártatlanságot, és a mesebeli takács egy lábnyomására
 2612    1|                    egy képet mutatott előtte a gondolatok vászna. Szindbád
 2613    1|               Szindbád úgy látta, hogy éppen a rózsaszínű, színészkedő
 2614    1|                     elpusztulna. Az ő világa a színpad. Hangja kellemes,
 2615    1|                       finomsága, alakja mind a színpadra hívják...~Az igazgató
 2616    1|                      korcsmárosné.~Fáni, aki a beszélgetés alatt valahol
 2617    1|                bizonyosan tudta, mert hiszen a borral már régen megérkezhetett
 2618    1|                      meghatott arccal lépett a szobába. A szeme mintha
 2619    1|                     arccal lépett a szobába. A szeme mintha még nemrégen
 2620    1|                 nemrégen könnyes lett volna, a haja kissé kócos volt, amint
 2621    1|                      kissé kócos volt, amint a kulcslukhoz vagy ablaknyíláshoz
 2622    1|                    ablaknyíláshoz szorította a fülét, de a nyakába egy
 2623    1|        ablaknyíláshoz szorította a fülét, de a nyakába egy fehér szalag
 2624    1|                  alakjában volt megkötve, és a barna arcocska mellett hatásosan
 2625    1|                  olyan mozdulatot téve, mint a gyóntatóatyák - hol jártunk
 2626    1|                     apa most megengedi, hogy a szobában maradhasson, miután
 2627    1|                    itt vagyok, nincs egyedül a pajkos Ferenccel. Hej, Ferenc
 2628    1|                    kezdte -, eladósodtam, és a rend gondnokság alá helyezett.~-
 2629    1|                     alá helyezett.~- Hagyjuk a tragikus dolgokat - kiáltotta
 2630    1|                      szerepel egy dal, éppen a Királyfogásból, amelyet
 2631    1|                 pesti vendégünk egészségére.~A poharak összekoccantak,
 2632    1|                    derékkal ült helyén, mint a fiatal leányok az iskolában.
 2633    1|                 fiatal leányok az iskolában. A tekintetét áhítattal és
 2634    1|                 Szindbád leskelődve figyelte a szemsugarak útját és mineműségét,
 2635    1|                 nyomban megállapította, hogy a sugarak negatívok. Nincs
 2636    1|                    Nincs semmi baj még eddig a direktorral. A leány öntudatlanul
 2637    1|                     még eddig a direktorral. A leány öntudatlanul tiszteli
 2638    1|                  leány öntudatlanul tiszteli a szomszédos kolostor főnökét.~
 2639    1|                 szomszédos kolostor főnökét.~A direktor a szoba közepére
 2640    1|                 kolostor főnökét.~A direktor a szoba közepére lépett, és
 2641    1|       összehajtogatott kottát vett elő. Amíg a kottát szétbontotta, kissé
 2642    1|                  magyarázta:~- Persze, ehhez a szöveghez nem a barátcsuha
 2643    1|                Persze, ehhez a szöveghez nem a barátcsuha illenék, hanem
 2644    1|                lakkcsizma és bársonyzubbony, a vállon szalaggal, amilyent
 2645    1|                   vállon szalaggal, amilyent a fiatal lovagok viseltek.
 2646    1|               strucctollas föveg. De halljuk a dalt.~Kétszer köhintett,
 2647    1|                   árkon, bokron át - keresem a hűtlen nyomát...~A harmadik
 2648    1|                   keresem a hűtlen nyomát...~A harmadik taktusnál a Fánika
 2649    1|                         A harmadik taktusnál a Fánika hangja váratlanul
 2650    1|              Szindbád már régen elfelejtette a határszéli kis korcsmát,
 2651    1|                üldögélt, piros bort ivott és a korcsmáros leányának, Fánikának
 2652    1|                  néha visszhangzott lelkében a dal, amikor magányos sétán
 2653    1|                      házak, alvó fák között, a lelkében, mint a buborékok
 2654    1|                     között, a lelkében, mint a buborékok csendes tó vizén,
 2655    1|               felhangzott egy dalocska, amit a téli estén a határszéli
 2656    1|                  dalocska, amit a téli estén a határszéli csárdában piros
 2657    1|                    piros bor mellett énekelt a leányka, akinek nevét elfeledvén,
 2658    1|                      ról emlékezett magában. A "kismadár" és a színészkedő
 2659    1|                     magában. A "kismadár" és a színészkedő igazgató - Ferenc
 2660    1|                    régi sírok fölött hullana a hó. És a tizedik lépésnél
 2661    1|                      fölött hullana a hó. És a tizedik lépésnél már újra
 2662    1|                   újra elfelejtette Szindbád a dalt, az igazgatót és a
 2663    1|                      a dalt, az igazgatót és a kismadarat.~Egy estén klubjában
 2664    1|              kismadarat.~Egy estén klubjában a szolga azt jelentette, hogy
 2665    1|                    odakünn.~Szindbád letette a kártyát, és magában egynéhány
 2666    1|                     Mindenkire gondolt, csak a "kismadár"-ra nem gondolt,
 2667    1|                     gondolt, és íme, ő várta a klub előszobájában. Kis
 2668    1|                      félrecsapott kalap volt a fején, kopottas, rövid bundácskáját
 2669    1|                       Az arca piros volt, és a szeme harmatosan, szégyenlősen
 2670    1|               Félszegen, kissé komikusan ült a helyén, és Szindbád, mielőtt
 2671    1|                    szigorúan, mint nyájasan.~A "kismadár" fekete pamutkesztyűjével
 2672    1|               pamutkesztyűjével megsimogatta a homlokát, mintha a gondolatait
 2673    1|              megsimogatta a homlokát, mintha a gondolatait rendezné.~-
 2674    1|                jutott kegyed. Eszembe jutott a kérdése, hogy akarok-e színésznő
 2675    1|                    Már nagyon régen meguntam a korcsmát, a papokat, a boroshordókat.
 2676    1|                   régen meguntam a korcsmát, a papokat, a boroshordókat.
 2677    1|              meguntam a korcsmát, a papokat, a boroshordókat. Valahogyan
 2678    1|                      vezeti az üzletét, méri a pálinkát a tótoknak, és
 2679    1|                     üzletét, méri a pálinkát a tótoknak, és bort ád az
 2680    1|           igazgatónak meg Ferenc páternek... A vonat hajnalban indult onnét.
 2681    1|                    De már korán este, amikor a vendégek elmentek, bizonyosan
 2682    1|             bizonyosan tudtam, hogy eljövök. A névjegye - amit akkor adott -
 2683    1|                     Szindbád, és letelepedve a "kismadár" mellé, figyelmesen
 2684    1|                     figyelmesen nézett annak a fényes szemébe. - Hol? A
 2685    1|                     a fényes szemébe. - Hol? A harisnyájában tartotta a
 2686    1|                     A harisnyájában tartotta a névjegyet?~A "kismadár"
 2687    1|          harisnyájában tartotta a névjegyet?~A "kismadár" csendesen intett
 2688    1|                   kismadár" csendesen intett a fejével.~- Hiszen az már
 2689    1|                    hogy alaposan összeszidja a "kismadar"-at, és a legelső
 2690    1|              összeszidja a "kismadar"-at, és a legelső vonattal visszaküldi
 2691    1|                 legelső vonattal visszaküldi a határszélre a vasszürke
 2692    1|                    visszaküldi a határszélre a vasszürke szakállú korcsmároshoz.
 2693    1|                    azután... Egyelőre itt ül a "kismadár", és fényes, fekete
 2694    1|                      megadással szegezi reá. A kis domború kebel nyugtalanul
 2695    1|                 kebel nyugtalanul emelkedett a piros blúzocska alatt, és
 2696    1|                    piros blúzocska alatt, és a rövid bundából friss téli
 2697    1|                  borított fenyőerdők között. A leány nyakán is nedves volt
 2698    1|                  leány nyakán is nedves volt a göndörkés hajfürt, amint
 2699    1|                     göndörkés hajfürt, amint a hópihe most megolvadt rajta...~-
 2700    1|        megfeledkeztem - felelt elgondolkodva a "kismadár". - Az evéssel
 2701    1|                   tudta, hogy mit akar ezzel a véletlenül útjába került
 2702    1|                   ámítani, hogy lelke mélyén a legnemesebb férfiú, e percben
 2703    1|                  gondolt arra, hogy visszaél a leányka tapasztalatlanságával,
 2704    1|                   nem bántalak, kismadár!" - A kabátját vette, és gyöngéden
 2705    1|                 kabátját vette, és gyöngéden a hóna alá nyúlt a kis madárnak,
 2706    1|                   gyöngéden a hóna alá nyúlt a kis madárnak, amikor a havas
 2707    1|                 nyúlt a kis madárnak, amikor a havas utcán megindultak.
 2708    1|                 enyelegve és szerelmeskedve. A "kismadár" csodálkozva,
 2709    1|                      utcai lámpásokat, amint a télvégi estében, kékes párák
 2710    1|                      megannyi fénylő szemek. A kocsi sebesen gördült, és
 2711    1|                    kocsi sebesen gördült, és a rövid bunda lassan átmelegítette
 2712    1|                     átmelegítette Szindbádot a csukott kocsiban a "kismadár"
 2713    1|                Szindbádot a csukott kocsiban a "kismadár" mellett.~Lassan
 2714    1|                  mellett.~Lassan kinyújtotta a kezét a leány keze után.
 2715    1|                   Lassan kinyújtotta a kezét a leány keze után. A másik
 2716    1|                     kezét a leány keze után. A másik kezével az állához
 2717    1|                 kezével az állához nyúlt, és a hamvas, gyöngéd arcocskát
 2718    1|                    engem? - kérdezte halkan.~A "kismadár" ijedten nézett
 2719    1|                      Nem tudom - szólalt meg a leány. - Még sohasem szerettem
 2720    1|                      ha nem aludtam éjszaka, a fejemet a kezembe fogtam,
 2721    1|                   aludtam éjszaka, a fejemet a kezembe fogtam, és úgy ültem
 2722    1|                     akkor aludtam el, amikor a névjegyét a párnám alá tettem.
 2723    1|               aludtam el, amikor a névjegyét a párnám alá tettem. A párnára
 2724    1|               névjegyét a párnám alá tettem. A párnára az arcomat nyomtam,
 2725    1|             csendesen, hosszasan sírdogálni. A könnyek végigfolytak az
 2726    1|                  aludj - sóhajtotta egy hang a fejem fölött, talán a régen
 2727    1|                   hang a fejem fölött, talán a régen meghalt édesanyám
 2728    1|                      hóvirágot láttam nyílni a hegyek között, és szinte
 2729    1|                  között, és szinte hallottam a megolvadt patakok sürgő,
 2730    1|                többnyire ez volt az álmom...~A kerek, nagy szemek mind
 2731    1|                  szemek mind közelebb jöttek a Fáni arcához. A leány ijedten
 2732    1|              közelebb jöttek a Fáni arcához. A leány ijedten hunyta le
 2733    1|                      leány ijedten hunyta le a szemét, és a fejét lehajtotta.
 2734    1|               ijedten hunyta le a szemét, és a fejét lehajtotta. Szindbád
 2735    1|                      Egyszer vagy kétszer... A leány ajka puha és tikkadt
 2736    1|                  puha és tikkadt lett, amint a belső tűz megmelegítette.
 2737    1|                   arca nedves lett, valamint a hónalja is, ahová eltévedt
 2738    1|                   hónalja is, ahová eltévedt a Szindbád fürge keze. - A
 2739    1|                     a Szindbád fürge keze. - A kocsi lassabban gurult,
 2740    1|             lassabban gurult, majd megállott a kis vendéglő előtt, ahonnan
 2741    1|                     leszünk, nem fogunk erre a helyre járni. De most még
 2742    1|                      jó ez nekünk. Jó nekünk a "Kerek alma"...~Vígan és
 2743    1|                        Vígan és ünnepélyesen a leány karja alá nyúlt, és
 2744    1|                 ruganyos, tüntető lépésekkel a kis vendéglőbe a "kismadar"-
 2745    1|                  lépésekkel a kis vendéglőbe a "kismadar"-at bevezette.
 2746    1|                  csak az élet rontotta el.~ ~A "kismadár" tehát Pesten
 2747    1|               kismadár" tehát Pesten maradt.~A hajós Budán, egy régi-régi
 2748    1|                    az udvaron, lakást bérelt a "kismadár"-nak, és egy öreg
 2749    1|                     már többször Pestre jött a messzi kis faluból Szindbád
 2750    1|               parasztasszony neve - odahaza, a kis nyírségi faluban cselédleányok
 2751    1|                      Néha megesett, hogy nem a legpolgáribb házakhoz adta
 2752    1|                legpolgáribb házakhoz adta el a falubeli fiatal leányokat,
 2753    1|                   leányokat, de ez többnyire a szülők beleegyezésével történt.
 2754    1|                     ilyenformán járatos volt a női dolgokban. Szép fehér
 2755    1|                 midőn Pestre kellett jönnie, a suhogó fekete szoknyát felkötötte,
 2756    1|                       finomkodva foglalta el a szolgálatot. Szindbádot
 2757    1|                    mindig meg-megjelengetett a ház körül, ahol a kedves
 2758    1|         meg-megjelengetett a ház körül, ahol a kedves Szindbád növekedett,
 2759    1|              álmodott estén az egykori dajka a Szindbád szobájába lopózott...
 2760    1|                     társaságában mutatkozott a vidéki háznál, ahol az árva
 2761    1|             engedékeny öreg nevelők oktatták a jóra. Szindbádnak sokáig
 2762    1|              Morvainé előtt. Első szerelmét, a másodikat, sőt a következőket
 2763    1|                  szerelmét, a másodikat, sőt a következőket is megbeszélte
 2764    1|               gazdájához, az utcasarkon vagy a kapumélyedésekben leskelődött
 2765    1|                      térdepelve bizonyította a nő hűtlenségét. Sőt még
 2766    1|                      nő hűtlenségét. Sőt még a gúny fegyverét is használta.
 2767    1|               Szindbád nem akart meggyőződni a nő hűtlenségéről, mert hiszen
 2768    1|                    Morvainé meg nem mérgezte a csalfa hölgyet.~A "kismadár"-
 2769    1|                   mérgezte a csalfa hölgyet.~A "kismadár"-ra tehát Morvainé
 2770    1|                     tehát Morvainé vigyázott a messzi Budán, egy zeg-zugos
 2771    1|                  Mert bár sok esztendeig élt a hajós, mielőtt véglegesen
 2772    1|            teliholdas éjszakákon ellebbentek a szeme előtt azok a nők,
 2773    1|               ellebbentek a szeme előtt azok a nők, leányok és asszonyok,
 2774    1|                   akik Szindbádot szerették, a hajós úgy érezte - hogy
 2775    1|                  szerelem nélkül csókolgatta a nőket - csupán megszokásból.
 2776    1|                csupán megszokásból. Behunyta a szemét, Trillára gondolt,
 2777    1|                 szemét, Trillára gondolt, és a csók édes lett, mint régente
 2778    1|                     lett, mint régente volt. A "kismadár" idejében még
 2779    1|                csöndesek voltak... Kár, hogy a petróleumlámpással sok baj
 2780    1|                 Szindbád, aki pompásan verte a zongorát a kis lakásban.
 2781    1|                    pompásan verte a zongorát a kis lakásban. A "kismadár"
 2782    1|                     zongorát a kis lakásban. A "kismadár" hűségesen, kipirosodott
 2783    1|                     az udvaron tanyázott, és a csillagokat vizsgálta),
 2784    1|                  Szindbád sok bort ivott, és a zenélés közben kissé támolyogva
 2785    1|                     kissé támolyogva ment ki a szobából friss levegő után.
 2786    1|                  szobából friss levegő után. A sötét udvaron Morvainé a
 2787    1|                     A sötét udvaron Morvainé a fülébe súgta:~- Úgy látom,
 2788    1|             nemsokára haza mehetek.~Szindbád a mámorosok makacsságával
 2789    1|                      akkor miért hoz barátot a házhoz az ifjúúr? - kérdezte
 2790    1|                     színészt látott vacsorán a kis budai házban, és hajnalig
 2791    1|                 mulattak hármasban. Morvainé a sarki rendőrnél (akivel
 2792    1|              barátságot tartott fenn) reggel a vonatok járása-kelése után
 2793    1|                      ritkábban jött Szindbád a budai házikóba, ámbár a
 2794    1|                      a budai házikóba, ámbár a zongorás és a színész néha-néha
 2795    1|                házikóba, ámbár a zongorás és a színész néha-néha bekopogtattak
 2796    1|                    nagyon csodálkoztak, hogy a ház urát nem találták. (
 2797    1|                találták. (Morvainé lesütötte a szemét, és úgy leskelődött,
 2798    1|                     felkereste Szindbádot.~- A leánynál egy éles kést láttam -,
 2799    1|                   éles kést láttam -, mondta a kendője csücskével eltakarva
 2800    1|                 kendője csücskével eltakarva a száját. - Elvegyem tőle?~-
 2801    1|                  nyanya. És vigyázz rá, mint a szemed világára. Estére
 2802    1|                     Akkor mégiscsak elveszem a leánytól a kést - mondta
 2803    1|                mégiscsak elveszem a leánytól a kést - mondta határozottan
 2804    1|                  határozottan Morvainé. - Az a kés nagyon hegyes és éles.
 2805    1|                    nagyon hegyes és éles. És a kismadár sehogy sem tetszik
 2806    1|                   összeszorított szájjal, és a levegőbe bámul.~Szindbád
 2807    1|                    alszik, olyan fehér, mint a fal, és talán nem is álmodik
 2808    1|                    sem mozdul. Az nem jó, ha a leányok egyszerre nem álmodnak
 2809    1|                 álmok, látomások elfoglalják a gondolataikat, addig minden
 2810    1|                     Féljen az ifjúúr azoktól a leányoktól, akik nem szoktak
 2811    1|                    szoktak álmodni.~Szindbád a Morvainé ráncos arcába nézett.~-
 2812    1|                    Hát mit gondolsz, nyanya?~A vénasszony megtörölgette
 2813    1|                     vénasszony megtörölgette a szája szélét.~- Azt gondolom,
 2814    1|                      bizonyosan bajt csinál. A Dunába nem ugrik ez a leány.
 2815    1|                csinál. A Dunába nem ugrik ez a leány. Másfajta, bolondabb
 2816    1|                     vége lesz valahogy ennek a dolognak... Aztán meg szeretem
 2817    1|                     sem vette, amikor eltűnt a szobából. Csak egy hét múlva
 2818    1|                  Most meg pisztolyt találtam a párnája alatt. Töltött pisztolyt -
 2819    1|                 hangon, és leskelődve nézett a szemhéja alól Szindbádra.~
 2820    1|              Szindbádra.~Szindbád legyintett a kezével.~- Volt ez már másoknál
 2821    1|                      Ne ijesztgessen ezekkel a dolgokkal. Az ördög vigye
 2822    1|             dolgokkal. Az ördög vigye el azt a bolond teremtést.~Morvainé
 2823    1|                 teremtést.~Morvainé lehunyta a szemét, gyorsan keresztet
 2824    1|              állított be Szindbádhoz. Átadta a kis budai lakás kulcsát,
 2825    1|                   Szindbádnak:~- Haza megyek a falumba - mondta. - A szegény
 2826    1|                 megyek a falumba - mondta. - A szegény kismadarat tegnap
 2827    1|              ifjúuram.~Szindbádnak megállott a szívverése.~- Meghalt, Fáni? -
 2828    1|                  elváltozott hangon.~- Igen, a kórházban, mert azt mondják,
 2829    1|                     szegényke. Így beszélték a doktorok. De megyek is már.~ ~
 2830    1|                   nélkül élt egy kis faluban a Duna mentén, és megbomlott
 2831    1|                     árnyékos veranda volt az a hely, ahol lábát kinyújthatta. (
 2832    1|                    ahol lábát kinyújthatta. (A parasztház szobájába szinte
 2833    1|               bemennie.) Itt élt elhagyatva, a verandáról a nagy Dunát
 2834    1|                     elhagyatva, a verandáról a nagy Dunát nézte, amely
 2835    1|                  volt e helyen, mint egy tó. A túlsó parton esténként egy
 2836    1|                    esténként egy lámpa égett a víz felett, és fehér sugarakat
 2837    1|                      fehér sugarakat küldött a fekete vízre. Nappal kormos
 2838    1|                 kormos vontatóhajók vonultak a nagy vízen, meg-megálltak,
 2839    1|         meg-megálltak, horgonyt vetettek, és a kis piros-fehér zászlócska
 2840    1|              tiszteletére állottak volna meg a hajók a kis falu alatt. (
 2841    1|                   állottak volna meg a hajók a kis falu alatt. (Szindbád
 2842    1|                  bőgő vontatóhajó farán, míg a felesége az ingét mossa
 2843    1|                      felesége az ingét mossa a csónakban.) Délután a bécsi
 2844    1|                  mossa a csónakban.) Délután a bécsi hajó szelte át a vizet,
 2845    1|               Délután a bécsi hajó szelte át a vizet, és a potrohos hajó
 2846    1|                   hajó szelte át a vizet, és a potrohos hajó olyan méltóságteljesen
 2847    1|                    tova, mint egy kövér pap. A kémények gőgösen füstölögtek,
 2848    1|                kémények gőgösen füstölögtek, a kerekek hűségesen és komolyan
 2849    1|             hűségesen és komolyan lapátolták a vizet, míg a fedélzeten
 2850    1|                      lapátolták a vizet, míg a fedélzeten fehérabroszos
 2851    1|                     jégbehűtött sört isznak; a korlát mellett színesruhájú
 2852    1|                  állnak, nagy szalmakalappal a fejükön, és kis zsebkendőiket
 2853    1|               ábrándos lépésekkel megy végig a fedélzeten, és hódító pillantásokat
 2854    1|                     hódító pillantásokat vet a nyersselyem ruhás, nagyszemű
 2855    1|                    román asszonyokra.) Aztán a bécsi hajó eltűnt a folyó
 2856    1|                    Aztán a bécsi hajó eltűnt a folyó kanyarulatánál, és
 2857    1|          kanyarulatánál, és Szindbáddal csak a romok maradtak, amelyek
 2858    1|                      romok maradtak, amelyek a túlsó part hegyeiről integettek.
 2859    1|                   part hegyeiről integettek. A hegyen hajdan királyok laktak,
 2860    1|                   hajdan királyok laktak, és a fák még nem nőtték be teljesen
 2861    1|                     teljesen az utat, amerre a királyok (bíborpalástban
 2862    1|                   nagy sarkantyús csizmában) a lovagokkal és az udvarhölgyekkel
 2863    1|             lovagokkal és az udvarhölgyekkel a várba felmentek. A nők hosszúderekú
 2864    1|           udvarhölgyekkel a várba felmentek. A nők hosszúderekú ruhát és
 2865    1|            göndörhajú ifjakkal nyargalásztak a lapos partokon. Bár a Duna
 2866    1|          nyargalásztak a lapos partokon. Bár a Duna a hegy lábát nyaldossa,
 2867    1|                   lapos partokon. Bár a Duna a hegy lábát nyaldossa, a
 2868    1|                      a hegy lábát nyaldossa, a nők nemigen fürödtek, mert
 2869    1|                 gyóntatóbarát óhajtott lenni a vártemplomban, és fehér
 2870    1|                  nyomva szemére, kihallgatni a nők gyónásait, amelyek bizonyára
 2871    1|               akkoriban, mint manapság. Hisz a pokol sokkal közelebb esett
 2872    1|                  pokol sokkal közelebb esett a földhöz. A gyóntatóbarát
 2873    1|                    közelebb esett a földhöz. A gyóntatóbarát csak egyet
 2874    1|                   volna gyóntatni nagyhétben a vár kápolnájában...)~Azután
 2875    1|           kápolnájában...)~Azután este lett.~A hegyek, erdők, régi királyi
 2876    1|                    parasztházak eltünedeztek a leereszkedő sötétségben,
 2877    1|                   egy csónak sokáig látszott a régi ezüsthöz hasonlatos
 2878    1|              ezüsthöz hasonlatos Duna hátán, a csónakban fehérruhás nők
 2879    1|                    fehér fátyolt lebegtettek a víz felett, majd megjelent
 2880    1|                   víz felett, majd megjelent a rév lámpása a túlsó parti
 2881    1|                      megjelent a rév lámpása a túlsó parti sötétségben,
 2882    1|              sötétségben, és erre csend lett a nagy Dunán. A habok láthatatlanul,
 2883    1|                     csend lett a nagy Dunán. A habok láthatatlanul, álmodozva
 2884    1|                   elvitték hírét Szindbádnak a messzi tengerekre, amint
 2885    1|                      rozzant verandán. (Mire a habok messzire érnek - gondolta
 2886    1|                      fehér, gömbölyű térdeit a Duna hullámaiban. A hűs
 2887    1|                  térdeit a Duna hullámaiban. A hűs habokból egyszerre meleg
 2888    1|                      meleg áramlat támad, és a meleg hullámok körülfogják
 2889    1|                   meleg hullámok körülfogják a fehér lábakat. Ezek azok
 2890    1|                     fehér lábakat. Ezek azok a hullámok, amelyekre a hegyek
 2891    1|                   azok a hullámok, amelyekre a hegyek között Szindbád vágyakozó
 2892    1|                     végre Szindbád barátai - a magas töltésen tovarohanó
 2893    1|               töltésen tovarohanó vonatok...~A magányosan, elhagyottan
 2894    1|                   Szindbád verandájáról arra a magas vasúti töltésre látott,
 2895    1|                 amely ott húzódott keresztül a falucska közepén, és a töltésen
 2896    1|             keresztül a falucska közepén, és a töltésen naponta százötven
 2897    1|                    vonat elrohant. Napközben a mozdonyok mulattatták Szindbádot.
 2898    1|                      mulattatták Szindbádot. A nagy fekete gépek, amelyek
 2899    1|                lények alakjában jelentkeztek a Szindbád képzeletében. Voltak
 2900    1|             kötelességtudásból vetődtek erre a tájra. A gyorsvonatok amerikai
 2901    1|    kötelességtudásból vetődtek erre a tájra. A gyorsvonatok amerikai típusú
 2902    1|                      füstfelhőt pöffentettek a kis falucskára, aztán eltűntek.
 2903    1|                  falucskára, aztán eltűntek. A kis cilinderkalapok sebesen
 2904    1|         cilinderkalapok sebesen szaladtak el a fák teteje felett, a nagy
 2905    1|                      el a fák teteje felett, a nagy kerekek olyan gyorsan
 2906    1|                   volna az utolsó napjuk, és a vashíd tiszteletteljesen,
 2907    1|                nagyra becsült látogató lépne a tájra, akit már nem szükséges
 2908    1|                  bejelenteni. "I. e." mondta a vashíd, és a Buffalo-mozdony
 2909    1|                      e." mondta a vashíd, és a Buffalo-mozdony átrepült
 2910    1|                     Buffalo-mozdony átrepült a kis falun, hogy a következő
 2911    1|                   átrepült a kis falun, hogy a következő percben már csak
 2912    1|                   következő percben már csak a hegyek közül hangozzék vissza
 2913    1|                  szinte csodálkozva bámultak a kocsisor után, ahol finom
 2914    1|                 borospalackok villantak meg, a szakács fehér sapkában néz
 2915    1|                szakács fehér sapkában néz ki a tájra, és a mozdony hídján
 2916    1|                  sapkában néz ki a tájra, és a mozdony hídján komolyan
 2917    1|                 komolyan és megfontoltan áll a kormos fűtő. A hosszú kocsik
 2918    1|              megfontoltan áll a kormos fűtő. A hosszú kocsik sietve futnak
 2919    1|                      céljaik felé, és egy úr a kezét fogja egy úrnőnek
 2920    1|                   szeretett volna lenni, aki a zöld pamlagon most néz először
 2921    1|                    az ajtón diszkréten kopog a fehérkabátos pincér: az
 2922    1|                 messziről zörögve bukkan fel a kanyarulatnál a személyvonat
 2923    1|                   bukkan fel a kanyarulatnál a személyvonat vastag kéménye,
 2924    1|                   sűrűn ontja fekete füstjét a tájra. Hö-hö-hö... mondja
 2925    1|                    tájra. Hö-hö-hö... mondja a mozdony, amint átgurul a
 2926    1|                     a mozdony, amint átgurul a vashídon, és a mozdonyvezető
 2927    1|                 amint átgurul a vashídon, és a mozdonyvezető kék zubbonyában,
 2928    1|               zubbonyában, kormos sapkájában a mozdony ablakába könyökölve,
 2929    1|                      elgondolkozva néz előre a síneken. A gőz fehéren,
 2930    1|           elgondolkozva néz előre a síneken. A gőz fehéren, sisteregve
 2931    1|                   fehéren, sisteregve repked a kerekeknél, és a mozdonynak
 2932    1|                      repked a kerekeknél, és a mozdonynak olyan kürtője
 2933    1|                  főnökéhez tisztelegni megy. A kopottas, poros személyszállító
 2934    1|             kerekszemű gyerekek bámészkodnak a falura, a bőrkanapékon fűző
 2935    1|              gyerekek bámészkodnak a falura, a bőrkanapékon fűző nélkül
 2936    1|               szalvétán sonkacsontot esznek. A férfiak ingujjban és hangosan
 2937    1|                       egy kopasz ember éppen a függönyt ereszti le gondosan,
 2938    1|                     ereszti le gondosan, míg a vonat végéről víg énekszó
 2939    1|           parasztlányok énekelnek karban, és a legények félrecsapják virágos
 2940    1|             félrecsapják virágos kalapjukat, a harmadik osztályú kocsik
 2941    1|                   kocsik közepén álldogálva. A kalauzok kipedzett bajuszú,
 2942    1|           mosolygással, lassan ereszkedik le a magas lépcsőkön. A széltől
 2943    1|             ereszkedik le a magas lépcsőkön. A széltől megborzolt hajú
 2944    1|                  izzadt férfi keresztülhajol a lányok gömbölykés vállán,
 2945    1|                      egy sovány, magas leány a karjába csíp. A vonat tovább
 2946    1|                  magas leány a karjába csíp. A vonat tovább halad, egy
 2947    1|                    parasztmenyecske felcsípi a szoknyáját, és úgy mutatkozik
 2948    1|                   úgy mutatkozik Szindbádnak a harmadik osztályról, és
 2949    1|                      harmadik osztályról, és a vállas kalauzok hetykén
 2950    1|                  kalauzok hetykén állnak meg a lépcsőkön... (Szindbádunk
 2951    1|                    is fehér kesztyűben lépne a női osztályba, ahol a meleg
 2952    1|                  lépne a női osztályba, ahol a meleg miatt kibontott ruhában
 2953    1|                    körülményesen tudakozódna a vonatok érkezéséről, indulásáról,
 2954    1|                 érkezéséről, indulásáról, és a kalauz csendesen bezárná
 2955    1|                    suhan át az expresszvonat a magas töltésen, a mozdony
 2956    1|              expresszvonat a magas töltésen, a mozdony röpülni látszik
 2957    1|                    jól megkent kerekein, míg a lámpások hosszú fénysávot
 2958    1|                hosszú fénysávot vetnek előre a sínekre, a kocsik tompán
 2959    1|                      vetnek előre a sínekre, a kocsik tompán görögnek,
 2960    1|                   kocsik tompán görögnek, és a nyitott ablakok mögött sajátságos
 2961    1|                     külföldi nők vetkeződnek a hálófülkékben, és becsületrend
 2962    1|                  olvasnak az étkezőkocsiban, a kőszénfüst szagán keresztül
 2963    1|                   szagán keresztül megérezni a havanna és parfüm illatát:
 2964    1|                  előkelő nyugalommal nyit be a hálófülkébe, és a szundikáló
 2965    1|                    nyit be a hálófülkébe, és a szundikáló szép román asszonytól
 2966    1|             expresszvonat tompán gördül tova a síneken, míg az elmaradozó
 2967    1|                     parasztházakban eloltják a mécsest, és nyugalomra tér
 2968    1|                   mécsest, és nyugalomra tér a házigazda feleségével...~
 2969    1|                     tova egy bús tehervonat, a mozdonyon szemébe húzott
 2970    1|                   szemébe húzott sapkával ül a gépész, és hosszú füstöket
 2971    1|              füstöket szív pipájából...~Nem, a tehervonatra már nemigen
 2972    1|                     midőn így élt egy nyáron a Duna mentén.~[1911]~ ~
 2973    1|                   mégis leginkább ez illenék a fejezet fölébe: "A gonosz
 2974    1|                   illenék a fejezet fölébe: "A gonosz varázsló, vagy az
 2975    1|             Tudniillik: egyszer Szindbád, az a bizonyos hajós megszöktetett
 2976    1|            megszöktetett egy fiatal hölgyet. A kisasszony húszesztendős
 2977    1|                   tél volt az alföldi rónán. A kis bakterházak a téli alkonyat
 2978    1|                     rónán. A kis bakterházak a téli alkonyat félhomályában
 2979    1|              félhomályában úgy maradoztak el a rohanó vonat mellett, mintha
 2980    1|                    tennivalójuk elvégzésére. A pályaőrök havas bundájukban
 2981    1|           bundájukban mozdulatlanul állottak a sínek mentén, és a nehéz
 2982    1|                  állottak a sínek mentén, és a nehéz báránybőr sapkák alatt
 2983    1|           rosszallást vélt felfedezni, midőn a megszöktetett hölggyel tovább
 2984    1|                 hölggyel tovább utazott. Még a hó sem hullott úgy, mint
 2985    1|                  hullott úgy, mint rendesen. A rohanó vonat mentén, szinte
 2986    1|                 szakadt az apró hó, némelyik a mozdony füstjétől bekormozódott,
 2987    1|                    fekete darázs suhant tova a fehér lepkécskék között.
 2988    1|                      pontosan lehetett látni a rókák, a nyulak és kóbor
 2989    1|                      lehetett látni a rókák, a nyulak és kóbor ebek nyomait,
 2990    1|                    ebek nyomait, és Szindbád a szerelmes csókok között
 2991    1|               gondolkodott, hogy hová lettek a rókák, amelyek nemrégen
 2992    1|                    pirosló ablakával úgy fut a tájon keresztül, mint egy
 2993    1|                      két leány ült, varrtak, a harmadik fehér alsóruhában
 2994    1|                     fehér alsóruhában állott a szoba közepén, a függőlámpa
 2995    1|                      állott a szoba közepén, a függőlámpa alatt, és éppen
 2996    1|                 darabig elkísérte Szindbádot a hóesésben, aztán csak a
 2997    1|                      a hóesésben, aztán csak a vasúti töltés mellett álldogáló
 2998    1|                  Bizonyosan bál lesz valahol a környéken" - gondolta Szindbád.
 2999    1|              környéken" - gondolta Szindbád. A hölgy, akit délután megszöktetett,
 3000    1|                csendesen sírdogálva üldögélt a sarokban, és csak félszemmel