Part

 3001    1|                     és csak félszemmel leste a cigarettázó Szindbádot.~-
 3002    1|                      tudott egyebet mondani.~A leány - kis fekete hajú,
 3003    1|                  fehér arcú nőcske volt, aki a téli időjárás beállta óta
 3004    1|                    téli időjárás beállta óta a muffjában melengette Szindbád
 3005    1|                  esténkint hazakísérte, majd a kapuban, a sötétben lázas
 3006    1|                 hazakísérte, majd a kapuban, a sötétben lázas csókot váltott
 3007    1|                   amely puha és bágyadt volt a vágytól - ijedten, csaknem
 3008    1|                     csaknem kétségbeesve ült a vasúti kupé sarkában, és
 3009    1|                       akivel Szindbád csupán a népkert elhagyott sétányain
 3010    1|                  sétányain szokott üldögélni a vasárnapi délutánokon, hó
 3011    1|                      hó volt, hideg volt, és a közelből az érkező vasúti
 3012    1|                      füttye hangzott néha.~- A száztizenkettes - mondta
 3013    1|                     száztizenkettes - mondta a feketehajú leány, mert az
 3014    1|                    volt telegráfista.~Máskor a külvárosban tettek hosszú
 3015    1|           külvárosban tettek hosszú sétákat (a rejtettebb helyeken karonfogva
 3016    1|               ismerték az ágyúgolyót, melyet a szabadságharcban lőttek
 3017    1|                      régi ház falába. Azután a temető következett, a kopár
 3018    1|                 Azután a temető következett, a kopár gallyak között csöndesen
 3019    1|                 között csöndesen álldogáltak a havas sírkövek, mint olyan
 3020    1|                   mint olyan emberek, akiket a nagy, vidéki városból száműztek,
 3021    1|                vidéki városból száműztek, de a határból is folyton a városból
 3022    1|                     de a határból is folyton a városból kihallatszó hangokra,
 3023    1|                      visszatérésre várnának. A hallgatózó sírköveknek egymás
 3024    1|                  között neveket adtak, amint a temető mellett elhaladtak.
 3025    1|                     Dobieczkinek nevezett el a telegráfista kisasszony,
 3026    1|                    államvasúti üzletvezetőt. A Dobieczki komoran, csaknem
 3027    1|                    összefont karokkal állott a megtört, bánatos téli fák
 3028    1|                  téli fák között, mint talán a csatavesztes generális állott
 3029    1|           csatavesztes generális állott azon a helyen a szabadságharcban,
 3030    1|               generális állott azon a helyen a szabadságharcban, de Szindbádot
 3031    1|           szabadságharcban, de Szindbádot és a telegráfista kisasszonyt
 3032    1|                       forró csókot váltsanak a temető sarkán, ahol keresztút
 3033    1|                 boszorkányok ültek. (Ezekről a boszorkányokról nagyon sokat
 3034    1|          boszorkányokról nagyon sokat tudott a leányka.)~Egyszer egy régi
 3035    1|                istentagadók ellen, de jöttek a katonák és megöldösték őket:
 3036    1|                  hűséget esküdtek egymásnak, a beomlott falak között...~
 3037    1|                    volt felfelé, és Szindbád a lépcső alján kalaplevéve
 3038    1|                   akkoriban még így udvarolt a nőknek. Mimi a lépcső közepén
 3039    1|                      udvarolt a nőknek. Mimi a lépcső közepén járhatott,
 3040    1|                 olyan magas sarka volt, mint a hajasbabáknak karácsony
 3041    1|                hajasbabáknak karácsony estve a skatulyában, valamint feszes
 3042    1|                  Szindbádot, hogy kimeressze a szemét. - És nemsokára elkövetkezett
 3043    1|                 nemsokára elkövetkezett erre a szöktetés... Este a vonatra
 3044    1|                     erre a szöktetés... Este a vonatra ültek, és elindultak
 3045    1|                 vonatra ültek, és elindultak a nagyvilágba. (Talán elfelejtettem
 3046    1|                  elfelejtettem mondani, hogy a telegráfista kisasszonynak
 3047    1|                     ablakon... Az öreg ember a bibliát vágta ugyanekkor
 3048    1|                 tegye le kalapját... Én majd a folyosóra megyek, ha zseníroznám...~
 3049    1|                    zseníroznám...~Mimi, mint a vonatra ülés óta mindig,
 3050    1|                szótlanul ült helyén, és csak a zsebkendőjének mondhatott
 3051    1|               haragosan nézett ki az ablakon a besötétedett tájra, és Mimi
 3052    1|                      csendesen...~- Legalább a szoros ruháját gombolja
 3053    1|                    rólam, rólunk... Legalább a bársonykalapját tegye le!~
 3054    1|                     Mimi sírdogálva csóválta a fejét.~Szindbád ekkor a
 3055    1|                      a fejét.~Szindbád ekkor a legnagyobbra határozta el
 3056    1|                    Helyes, én magára hagyom. A hideg folyosón töltöm az
 3057    1|                   ajtóhoz ment, felnyitotta, a függönyt félretolta, de
 3058    1|                  midőn egyedül találta magát a hideg folyosón. Bekukucskált
 3059    1|                 hideg folyosón. Bekukucskált a függönyök között. Mimi mozdulatlanul
 3060    1|                   arra készült, hogy kiugrik a robogó vonatból a fekete
 3061    1|                    kiugrik a robogó vonatból a fekete téli éjbe.~De később
 3062    1|                      Nagy zajjal felnyitotta a kupé ajtaját:~- Kedvesem,
 3063    1|                    kupé ajtaját:~- Kedvesem, a menetrendből tudjuk, hogy
 3064    1|                    éjszakai vonat találkozik a mi vonatunkkal a következő
 3065    1|                  találkozik a mi vonatunkkal a következő állomáson. Azzal
 3066    1|                       És senki sem tudja meg a dolgot. A szüleinek majd
 3067    1|                      sem tudja meg a dolgot. A szüleinek majd hazudik valamit.~
 3068    1|                    sem felelt. Felállott, és a tükörben igazította a kalapját,
 3069    1|                     és a tükörben igazította a kalapját, mert a mozdony
 3070    1|                  igazította a kalapját, mert a mozdony már rekedt, rövid
 3071    1|                rekedt, rövid füttyel jelezte a közelgő állomást.~ ~Szindbád
 3072    1|                 vissza az éjszakai utazásra. A pirosló ablakú kis tanyaházakra,
 3073    1|                aggodalmas arcú bakterokra és a rókák útjaira. Mimi emléke
 3074    1|                 emléke mindig felmelegítette a szívét...~Egy kis zsebkendője
 3075    1|                      zubbonykában járt-kelt. A haja hosszú volt és fürtös.
 3076    1|                  haja hosszú volt és fürtös. A szeme csillogott, nevetett,
 3077    1|                 körülötte egy nagy teraszon, a nők uszályos selyemruhában,
 3078    1|                     halottszerű arcát reggel a tükörben megpillantotta,
 3079    1|                nemsokára meg fog halni.~Azon a napon, szép koraőszi nap
 3080    1|                  fényes cipőt húzott lábára. A borbély a fejét a hóna alá
 3081    1|                     húzott lábára. A borbély a fejét a hóna alá vette,
 3082    1|                    lábára. A borbély a fejét a hóna alá vette, amikor beretválta,
 3083    1|                elindult, hogy felkeresse azt a nőt, akinek valamikor fehér
 3084    1|                valamikor fehér harisnya volt a lábán, és mindig meghajtotta
 3085    1|                 lábán, és mindig meghajtotta a fejét, amikor Szindbádot
 3086    1|                  volt, amikor lépten-nyomon, a budai alagúton innen és
 3087    1|                 budai alagúton innen és túl, a Krisztinavárosban, a várban,
 3088    1|                    túl, a Krisztinavárosban, a várban, de még a fővárost
 3089    1|          Krisztinavárosban, a várban, de még a fővárost környező községekben
 3090    1|              csillagom. Két-három nőnek volt a csillaga egyszerre a hosszú
 3091    1|                    volt a csillaga egyszerre a hosszú életen át. Addig
 3092    1|                 Addig sohasem hagyta békében a nőket, amíg meg nem szerették.
 3093    1|                     fenyegetőzve nézegetett. A nőket meglesni, útjaikon
 3094    1|                   egy kis budai házat, amely a hegyoldalban volt, és benne
 3095    1|                   csipkefüggöny borít - vagy a templom sötét oszlopai alatt
 3096    1|               töltött el Szindbád, hogy néha a gyümölcs leszakítására sem
 3097    1|                  maradt érkezése. Belefáradt a dologba, és már új kaland
 3098    1|                       álmát, étvágyát, midőn a régi ügyet még le sem bonyolította.
 3099    1|                    nő hiába várta Szindbádot a találkán, a lefüggönyözött
 3100    1|                 várta Szindbádot a találkán, a lefüggönyözött kocsiban,
 3101    1|                      kocsiban, az erdei úton a sétányon vagy egy távoleső
 3102    1|                    vonat szokott találkozni. A vonat Szindbád nélkül robogott
 3103    1|                  nélkül robogott tova, pedig a nő, az a bizonyos, ott állott
 3104    1|                robogott tova, pedig a nő, az a bizonyos, ott állott az
 3105    1|                  nyelvével nedvesítve nézett a függöny mellől. S így ment
 3106    1|                 vonat... Közben az is, amely a fehér harisnyás nő vonatja
 3107    1|                     lehetett csodálkozni.~Ez a nő özvegyasszony volt, akit
 3108    1|              határozott nő volt, mert hiszen a nők többnyire felcserélik
 3109    1|                 szemébe, amikor miatta éppen a beretvával nyakát akarta
 3110    1|                    szerette Szindbádot, mint a fátumot. Nem tudta nem szeretni
 3111    1|                     volt. Azt hitte, hogy ez a régi betegsége okozta, hogy
 3112    1|                  másképpen gondolkozik, mint a többi nők. "Szeretni fogom,
 3113    1|                      mit akarsz mindig azzal a bolond szerelemmel?" - felelt
 3114    1|                     is van az embernek, mint a szerelem."~Mégis, azon a
 3115    1|                     a szerelem."~Mégis, azon a napon, amikor Szindbádot
 3116    1|                     jutott eszébe azok közül a nők közül, akit még érdemesnek
 3117    1|                     akit még érdemesnek tart a megtekintésre, mielőtt búcsút
 3118    1|                      mielőtt búcsút mondana. A többi nők, a fehérek, barnák,
 3119    1|                 búcsút mondana. A többi nők, a fehérek, barnák, fiatalok
 3120    1|                 barnák, fiatalok és érettek, a kövérek és soványak, akik
 3121    1|                     szerelmeket fakasztottak a szívében, akik után szaladt
 3122    1|                    életét sem sajnálta volna a fületlen pitykék ellen százszor
 3123    1|              feltenni - mind elmaradtak ezen a napon. Nem utálta őket,
 3124    1|                      többé nem kergették meg a vérét a velük való gondolatok,
 3125    1|                    nem kergették meg a vérét a velük való gondolatok, a
 3126    1|                     a velük való gondolatok, a szájak emléke, amelyek szájához
 3127    1|                   amelyek szájához tapadtak, a kezek, a lábak, a szemek
 3128    1|                  szájához tapadtak, a kezek, a lábak, a szemek és a hangok
 3129    1|                  tapadtak, a kezek, a lábak, a szemek és a hangok emléke,
 3130    1|                  kezek, a lábak, a szemek és a hangok emléke, amelyek még
 3131    1|                     ajkakat, és megtapogassa a kezeket, keresztül-kasul
 3132    1|                      keresztül-kasul utazván a földkerekséget hetvenhétszer
 3133    1|                 földkerekséget hetvenhétszer a régi kedvesek, régi ölelések
 3134    1|                     régi ölelések után.~Hisz a régi utcácskába is huszonnégy
 3135    1|               reggelen és fehér pongyolában, a haja még kicsit kócos, a
 3136    1|                     a haja még kicsit kócos, a szemén az álom, és a fél
 3137    1|                  kócos, a szemén az álom, és a fél arca piros a gyűrött
 3138    1|                    álom, és a fél arca piros a gyűrött párnától, midőn
 3139    1|                 beosont az ismeretlen nőhöz. A rablókaland szerencsésen
 3140    1|                      kora őszi napon, csupán a katonás, komoly Majmunka
 3141    1|                   Majmunka, messzire, Budán, a vám felé, ahol úgy fut a
 3142    1|                     a vám felé, ahol úgy fut a villamos, mint a gyorsvonat,
 3143    1|                     úgy fut a villamos, mint a gyorsvonat, és éjjel zúgva-dübörögve
 3144    1|                álmatlan ember ezt hallgatja.~A házmester letette a csizmát,
 3145    1|               hallgatja.~A házmester letette a csizmát, amelyet foltozott,
 3146    1|               csizmát, amelyet foltozott, és a lakók könyvéből, sűrűn nyálazva
 3147    1|                    könyvéből, sűrűn nyálazva a lapokat, a tévelygő okulárén
 3148    1|                    sűrűn nyálazva a lapokat, a tévelygő okulárén át kinyomozta,
 3149    1|                      Itt tudta hagyni ezeket a vén ecetfákat? - kérdezte
 3150    1|                         Itt - felelt röviden a házmester, és becsapta a
 3151    1|                     a házmester, és becsapta a könyvet.~ ~Az ecetfák összesúgtak
 3152    1|             éjjelente néha sóhajtottak neki.~A házmester felvette a csizmát,
 3153    1|                   neki.~A házmester felvette a csizmát, és a homlokára
 3154    1|             házmester felvette a csizmát, és a homlokára tolta az okulárét. "
 3155    1|                   hozott neki bort vagy sört a kávéházból, amikor még Majmunka
 3156    1|              kávéházból, amikor még Majmunka a házban lakott.~- Hát hogy
 3157    1|                      Egyszer csak nekem adta a macskáját. Azt mondta, unja.
 3158    1|                      Azt mondta, unja. Aztán a régi befőttesüvegeit mind
 3159    1|                befőttesüvegeit mind kihányta a szemétre. A régi bársonykalapját
 3160    1|                    mind kihányta a szemétre. A régi bársonykalapját a földhöz
 3161    1|                       A régi bársonykalapját a földhöz vágta. Unta. Megunt
 3162    1|                   mindent. Erre elköltözött.~A házmester beledöfte az árat
 3163    1|                  házmester beledöfte az árat a csizmába, hogy az nyekkent
 3164    1|           egyemeletes városvégi házból, ahol a kút az udvar közepén állott
 3165    1|                  közepén állott és körülötte a jószagú ecetfák. A botjával
 3166    1|                 körülötte a jószagú ecetfák. A botjával megpiszkálta a
 3167    1|                      A botjával megpiszkálta a lehullott őszi gallyakat.~-
 3168    1|                   kérdezte magában.~Elindult a Majmunka alacsonysarkú,
 3169    1|                     előtt. Miután Szindbádot a Macska utcán bandukolni
 3170    1|                      látta, tölcsért formált a tenyeréből, és mint valami
 3171    1|                 jóképű fiakkeros, lekiáltott a negyedik emeletről:~- Hé -
 3172    1|                  Szindbád nyomban megismerte a Majmunka hangját, mert Magyarországon
 3173    1|                    olyan hangja, amely félig a vadászkürt, félig meg a
 3174    1|                      a vadászkürt, félig meg a kereplő hangjához hasonlított.~
 3175    1|              hasonlított.~Felfelé fordította a fejét, és megvárta, amíg
 3176    1|                   amíg lihegve és kimerülten a negyedik emeletre ért.~Majmunka
 3177    1|                    és szájából nem hiányzott a szivarka:~- Jó volna kicsit
 3178    1|                   takarékosabban bánni azzal a két rossz lóval - mondta,
 3179    1|                     Mi az ördögöt keres maga a Macska utcában?~- Kegyedet! -
 3180    1|             hölgyecske. Majd megtudom, aztán a sarkára lépek. Nem szeretem,
 3181    1|                      lépek. Nem szeretem, ha a szemem láttára csal meg,
 3182    1|                       Szindbád esküre emelte a kezét.~- Magát kerestem,
 3183    1|                    engemet?~Majmunka kivette a szájából a cigarettát.~-
 3184    1|                  Majmunka kivette a szájából a cigarettát.~- Nem, fiam -
 3185    1|                      volt már szerencsém, és a Paul de Kock regényeket
 3186    1|                      nézzem meg közelebbről.~A sötétes előszobából az utcai
 3187    1|                   vezette Szindbádot. (Körül a régi bútorok, a falon Majmunka
 3188    1|                        Körül a régi bútorok, a falon Majmunka öregapjának
 3189    1|                   falon Majmunka öregapjának a képe, aki már évek óta csupán
 3190    1|                      aki már évek óta csupán a falról figyelte a történteket,
 3191    1|                     csupán a falról figyelte a történteket, másfelé egy
 3192    1|                    üveglap alatt: ugyanannak a halott kis leánynak az emléke.
 3193    1|                hallgatag kanári az ablakban. A karosszéken éppen úgy feküdt
 3194    1|                    éppen úgy feküdt odadobva a kék hárászkendő, mint legutoljára,
 3195    1|                      Szindbád álla alá tette a kezét, és figyelmesen megnézte
 3196    1|                       könnyedén megsimogatta a haját.~- Tudja, Szindbád -
 3197    1|                szeretem magát, mintha nem is a kedvese - eldobott, elhagyott,
 3198    1|                       Mintha én hoztam volna a világra.~Szindbád leült
 3199    1|                      világra.~Szindbád leült a karosszékbe, amíg Majmunka
 3200    1|                   Majmunka gondosan begyűrte a lapot a regényben, és a
 3201    1|                    gondosan begyűrte a lapot a regényben, és a regényt
 3202    1|                      a lapot a regényben, és a regényt a szekrénybe zárta.~-
 3203    1|                      regényben, és a regényt a szekrénybe zárta.~- Ezeket
 3204    1|                   szekrénybe zárta.~- Ezeket a Paul de Kock-féle regényeket
 3205    1|                     mellett pezsgőt inni, és a selyemszoknyát meglobogtatni
 3206    1|                       mert mint mondá, annyi a rossz és könnyelmű nő Pesten,
 3207    1|                 szégyell közibéjük tartozni. A legjobb papucsban járni.~-
 3208    1|                   hagyja el az ecetfákat ott a budai házban - mondta csendesen
 3209    1|                       hogy miért tért vissza a Macska utcába, ahonnan fiatal
 3210    1|                     megundorodva elköltözött a csendes Budára. Tudomásom
 3211    1|                      ebben az utcában laknak a mulatóhelyek táncosnői,
 3212    1|                  énekesnői. Visszatért volna a művészi pályára, Majmunka?~-
 3213    1|                   ígéri, hogy egyszer elvisz a cirkuszba. És én nem voltam
 3214    1|                     És én nem voltam tíz éve a cirkuszban, pedig olyan
 3215    1|                   voltam, hogy ne lett volna a legjobb ruhám és legszebb
 3216    1|                 legszebb kalapom...~Szindbád a múlt időkből ismerte már
 3217    1|                      maga lánykorában eleget a cirkuszban. A cirkusz alig
 3218    1|             lánykorában eleget a cirkuszban. A cirkusz alig különbözik
 3219    1|                     Kifestett arcú nők.~- De a lovak...~- Lovak, lovak!
 3220    1|                 életet élő nő hogyan törheti a fejét éjjel-nappal mulatságon?~-
 3221    1|                      év előtt ígérte egyszer a cirkuszt, akkor, midőn a
 3222    1|                     a cirkuszt, akkor, midőn a háta fájt, aludni csak akkor
 3223    1|                   majd ha meggyógyul, elvisz a cirkuszba, és azóta sem
 3224    1|                 előrehajolt, és megsimogatta a Majmunka kezét.~- Mi már
 3225    1|               Majmunka. Hisz maga is táncolt a karban... Én mást mondok
 3226    1|              elemózsiát pakolunk kosárba, és a budai hegyek közé megyünk.
 3227    1|               megyünk. Lóvasúttal megyünk át a Dunán, és a híd majd zörög,
 3228    1|            Lóvasúttal megyünk át a Dunán, és a híd majd zörög, dübörög.
 3229    1|                     híd majd zörög, dübörög. A kocsis tülköl, és egy vidéki
 3230    1|              kérdezik, hogy messzire van még a Császárfürdő? A lovacskák
 3231    1|                      van még a Császárfürdő? A lovacskák futnak, és a kerekek
 3232    1|                       A lovacskák futnak, és a kerekek jókedvűen gurulnak
 3233    1|                   kerekek jókedvűen gurulnak a síneken. A Széna téren gyerekek
 3234    1|                jókedvűen gurulnak a síneken. A Széna téren gyerekek labdáznak,
 3235    1|                 földre épített kis kocsmában a harmonika szól. De mi nem
 3236    1|                    le, hanem tovább megyünk, a kocsis megint tülköl, és
 3237    1|                     kocsis megint tülköl, és a vidéki házaspár a Császárfürdőről
 3238    1|                 tülköl, és a vidéki házaspár a Császárfürdőről kérdezősködik.
 3239    1|               Császárfürdőről kérdezősködik. A budai hegyek felől már szagos
 3240    1|                    már szagos levegő áramlik a kocsi belsejébe, és úgy
 3241    1|                    és maga húsz esztendő óta a feleségem. Van ezer forintunk,
 3242    1|             forintunk, megtakarított pénzünk a budai rác bankban, és már
 3243    1|                    ez ugye sokkal jobb, mint a cirkuszba menni? - kérdezte
 3244    1|                   jobb - felelt Majmunka, és a szeme olyan fényes volt,
 3245    1|                      volt, mint karácsonykor a gyereké. - Tehát tavasszal
 3246    1|                   gyereké. - Tehát tavasszal a Jánoshegyre megyünk, és
 3247    1|                      Jánoshegyre megyünk, és a fűben heverünk.~- Igen,
 3248    1|                   Emlékszik az öcsémre, arra a szép, barna emberre, aki
 3249    1|                    olyan gyönyörűen énekelte a szomorú nótákat éjjel az
 3250    1|               nótákat éjjel az orfeumban, és a vasútnál volt hivatalban?
 3251    1|                      senki, mert én pótoltam a hiányt. Igaz, hogy ráment
 3252    1|                     az egész szegénységem.~- A papirosok is?~- Úgyis a
 3253    1|                      A papirosok is?~- Úgyis a szekrényben tartottam őket,
 3254    1|                 fejjel.~Szindbád megcsóválta a fejét, és elgondolkodott.~-
 3255    1|                 mindegy. Visszaköltöztem ide a Macska utcába, abba a házba,
 3256    1|                    ide a Macska utcába, abba a házba, ahol valamikor az
 3257    1|               emeletet laktam, és Mitrovics, a fiakkeres egész nap a kapu
 3258    1|             Mitrovics, a fiakkeres egész nap a kapu előtt állott. Jöttek
 3259    1|                    kapu előtt állott. Jöttek a grófok, és én repültem velük,
 3260    1|               visszaköltöztem ide, mert ezen a környéken mégiscsak maradtak
 3261    1|               mégiscsak maradtak ismerőseim. A mulatókból a táncosnők nálam
 3262    1|                     ismerőseim. A mulatókból a táncosnők nálam esznek ebédet.
 3263    1|                     Szindbád csöndesen fújta a füstöt:~- Igen - mormogta -,
 3264    1|             Majmunkánál ebédelt Szindbád, és a kerek asztalt hatan ülték
 3265    1|                      még csak egy férfi volt a társaságban, azon már említett
 3266    1|              megkötött nyakkendővel figyelte a falról a történendőket,
 3267    1|               nyakkendővel figyelte a falról a történendőket, és már évek
 3268    1|                      évek óta nem szólt bele a társalgásba. Hiszen aranyrámák
 3269    1|               aranyrámák közé volt szorítva.~A hölgyek, akik valamennyien
 3270    1|                   hölgyek, akik valamennyien a Macska utcai házban laktak,
 3271    1|               foglaltak helyet az asztalnál. A köpenyeg alatt ugyanis csak
 3272    1|               felöltözködni, midőn megszólal a nagydob a zenekarban, és
 3273    1|                    midőn megszólal a nagydob a zenekarban, és kezdetét
 3274    1|                zenekarban, és kezdetét veszi a művészélet. A hajak, amelyek
 3275    1|                 kezdetét veszi a művészélet. A hajak, amelyek estére az
 3276    1|             rendetlenül, boglyasan hullottak a homlokba. Eleinte bizonyos
 3277    1|                      sőt egyik-másik kidugta a köpenyeg alól formás, táncos
 3278    1|                     cipő volt, de miután már a levesnél - tyúkleves volt
 3279    1|                    tekintete alatt kanalazza a levest, a táncosnők többé
 3280    1|                    alatt kanalazza a levest, a táncosnők többé nem törődtek
 3281    1|               nyaldosva és jóízűen ettek itt a négy fal között a művésznők
 3282    1|                  ettek itt a négy fal között a művésznők a tápláló eledelekből,
 3283    1|                  négy fal között a művésznők a tápláló eledelekből, mintha
 3284    1|                emlékeztette volna őket, mint a fűző vagy az arcfesték.
 3285    1|              parasztnótára gyújtott, amelyet a falujában hallott valamikor.
 3286    1|                 falujában hallott valamikor. A nóta a bevonuló újoncok
 3287    1|                    hallott valamikor. A nóta a bevonuló újoncok nótája:
 3288    1|                Édesanyám, ha bejön Egerbe... A hölgyek figyelmesen hallgatták
 3289    1|                     asztal alatt, és egyszer a fülébe súgta:~- Jöjjön el
 3290    1|                    persze nyomban észrevette a dolgot, és felszisszent~-
 3291    1|                    félsz, hogy megmérgezlek?~A leány elszaladt, és csakhamar
 3292    1|                      elszaladt, és csakhamar a többiek is összeszedelőzködtek,
 3293    1|                  összeszedelőzködtek, miután a kenyérmorzsát összegyúrták
 3294    1|                 dugott kézzel oszlottak szét a Macska utcai ház különböző
 3295    1|                részeibe, hogy estére - midőn a nagydob pufog a zenekar
 3296    1|                        midőn a nagydob pufog a zenekar mélyében - tollas,
 3297    1|                   kedvükre sem énekelhettek. A hivatal kezdődött. A Majmunka
 3298    1|           énekelhettek. A hivatal kezdődött. A Majmunka ebédjénél éltek
 3299    1|                     még mindig hatnak magára a könnyelmű leányok! - kezdte
 3300    1|             Szindbáddal egyedül maradt. - Ez a mai ebéd próba-ebéd volt.
 3301    1|               négy-öt leány között megőrzi-e a hidegvérét, a nyugalmát,
 3302    1|                      megőrzi-e a hidegvérét, a nyugalmát, a komolyságát,
 3303    1|                     hidegvérét, a nyugalmát, a komolyságát, a megvetését,
 3304    1|                    nyugalmát, a komolyságát, a megvetését, az undorodását,
 3305    1|                    vén embertől. Hát majdnem a bőréből bújt ki örömében,
 3306    1|                  bújt ki örömében, amikor ez a cudar teremtés rugdosni
 3307    1|                     teremtés rugdosni kezdte a lábát. Fiam, én mondtam
 3308    1|                 értem kegyedet - dörmögte. - A nyakamra hozza a táncosnékat,
 3309    1|                 dörmögte. - A nyakamra hozza a táncosnékat, aztán haragszik,
 3310    1|               Majmunkának piros volt az arca a haragtól.~- Pedig ezekkel
 3311    1|                    haragtól.~- Pedig ezekkel a nőkkel udvariatlannak kell
 3312    1|                     Istenem, ha úgy ismernék a férfiak a nőket, ahogyan
 3313    1|                    ha úgy ismernék a férfiak a nőket, ahogyan én ismerem
 3314    1|                      Soha többé nem volna az a bolond szerelem a világon.
 3315    1|                   volna az a bolond szerelem a világon. Tudd meg, fiam,
 3316    1|                világon. Tudd meg, fiam, hogy a nő a legutolsó teremtménye
 3317    1|                    Tudd meg, fiam, hogy a nő a legutolsó teremtménye a
 3318    1|                      a legutolsó teremtménye a természetnek. Pláne, amíg
 3319    1|                 megvénül, se tedd tűzbe érte a kezed. Mások megrontásán
 3320    1|                 kereskedik vagy erénnyel. Ez a vén nő manapság. Fiam, én
 3321    1|                       én nem tűröm meg, hogy a lakásomba férfi tegye a
 3322    1|                      a lakásomba férfi tegye a lábát. Itt tisztességesen
 3323    1|          tisztességesen kell magukat viselni a hölgyeknek. Pedig már ígértek
 3324    1|                avégből, hogy ebéden fogadjam a hölgyek vagyonos udvarlóit.
 3325    1|                     udvarlóit. Én már utálom a pénzt. Csak egyet szeretek,
 3326    1|                  pénzt. Csak egyet szeretek, a tisztességet, a rendet,
 3327    1|                    szeretek, a tisztességet, a rendet, a tisztaságot. A
 3328    1|                      tisztességet, a rendet, a tisztaságot. A becsület!
 3329    1|                     a rendet, a tisztaságot. A becsület! Ez ér valamit
 3330    1|                    ezért ragaszkodnak hozzám a táncosnők. Nem is olyan
 3331    1|             megemlegeti. Itt egészséges lett a betegből, kövér a soványból,
 3332    1|            egészséges lett a betegből, kövér a soványból, még a pénzüket
 3333    1|                       kövér a soványból, még a pénzüket sem hagyom elherdálni.
 3334    1|                    közölte is vele.~Majmunka a dicséretet elfogadta, de
 3335    1|                     dicséretet elfogadta, de a haragos pír nem tűnt el
 3336    1|              hallgatag kanárinak magot szórt a kalitkájába, aztán lesimítva
 3337    1|                 kalitkájába, aztán lesimítva a ruháját, ismét helyet foglalt
 3338    1|               foglalt Szindbáddal szemben.~- A múltkor, midőn először volt
 3339    1|                  után, nem akartam elrontani a kedved. Most azonban megmondhatom
 3340    1|                      hogy ismerem mindazokat a nőket, akikbe az utolsó
 3341    1|                Szindbád.~Majmunka legyintett a kezével.~- Lehet, hogy ebben
 3342    1|                 kezével.~- Lehet, hogy ebben a pillanatban is másra gondolsz.
 3343    1|                élhetek.~- Hm, megvesztegette a cselédeket - jegyezte meg
 3344    1|                      mindent tudok.~Majmunka a szekrényhez lépett, és egy
 3345    1|                   Ide szoktam felírni azokat a dolgokat, amelyeket nem
 3346    1|                  neje, urától különválva él, a Lánchídnál vár. Délután
 3347    1|              Lánchídnál vár. Délután öt óra. A 37-es számú zárt kocsin
 3348    1|                  kocsin megérkezik Szindbád, a nő a kocsiba száll. Két
 3349    1|                    megérkezik Szindbád, a nő a kocsiba száll. Két óra hosszáig
 3350    1|                     óra hosszáig kocsikáznak a lefüggönyözött ablakok mellett
 3351    1|               lefüggönyözött ablakok mellett a Hidegkúti úton. Ez a kocsizás
 3352    1|                 mellett a Hidegkúti úton. Ez a kocsizás minden héten megismétlődik
 3353    1|              katonatiszttel sétál karonfogva a budai Halászbástyán... A
 3354    1|                     a budai Halászbástyán... A hét két délelőttjén madame
 3355    1|                    volt.~Majmunka legyintett a kezével, mintha egy legyet
 3356    1|              halálosan szerelmes voltál ebbe a nőbe. Bizony, eleget sajnáltalak
 3357    1|               kiábrándítani. Az időre bíztam a dolgot. És íme, most itt
 3358    1|                   hogy nyomban el is hagyja. A meghódítás azért tart hónapokig,
 3359    1|                    alatt halálosan szerelmes a cég egyik utazójába, aki
 3360    1|                  Ördög vagy, Majmunka. Erről a nőről mindig úgy gondolkoztam,
 3361    1|                   felzokog az ember éjszaka, a párnába rejtve arcát.~Majmunka
 3362    1|                     mert erős nyomást érzett a szívében. Egy darabig még
 3363    1|                      volna az egyetlen férfi a világon; ruhátlan vállak
 3364    1|                     magassarkú cipőben; majd a nők hosszú sora ingben,
 3365    1|                     karok, amelyek mind-mind a nyaka köré kulcsolódtak,
 3366    1|                  nyaka köré kulcsolódtak, és a meleg takaró alatt egy nemzedékre
 3367    1|                  asszonyféle bukfencezett el a szíve tájékán... Felébredt,
 3368    1|            álomképbeli nők úgy tünedeztek el a félhomályban, mint a lámpás
 3369    1|                      el a félhomályban, mint a lámpás fénye, amelyet téli
 3370    1|                    téli estén visz keresztül a havas udvaron a gazdasszony.
 3371    1|                    keresztül a havas udvaron a gazdasszony. Még itt-ott,
 3372    1|               szalmakazal oldalán megjelenik a lámpás bolygó fénye; egy-egy
 3373    1|                 barna nőcske alakja hintázik a sötétség habjain, aztán
 3374    1|                      sötétség habjain, aztán a legutolsó, egy fényes szemű
 3375    1|                     tollas kalapú is eltűnik a messziségben - Szindbád
 3376    1|                       Szindbád egyedül marad a szívfájásával. És nemsokára
 3377    1|                 Hamarosan felöltözködött, és a kanapéra ült. Eleinte nagyon
 3378    1|                   valahogyan elodázhatja ezt a dolgot, bár az utóbbi időben
 3379    1|                    már súlyos beteg volt, és a hangja olyan fátyolozott,
 3380    1|             fátyolozott, idegen lett, mintha a szomszéd szobában beszélt
 3381    1|                   gyermekkori pajtása. Talán a Bignio-fiú... Szindbád,
 3382    1|                ismerőseivel, titokban mindig a Bignio-fiút hallgatta, aki
 3383    1|                   Bignio-fiút hallgatta, aki a szomszédban beszél valahol.~-
 3384    1|                   halni - mondta, szótagolva a szavakat. - Igen, igen.
 3385    1|                      szavakat. - Igen, igen. A Bignio-fiú szólal meg mostan
 3386    1|              Bignio-fiú szólal meg mostan is a szomszédban.~Persze csak
 3387    1|                      meg tudta mozdítani, és a szívgörcs is engedett odabent.~
 3388    1|                    ahol vékony hóréteg fedte a nyár ittfelejtett virágosdézsáit.
 3389    1|                 virágosdézsáit. Hajnalodott, a város már elaludt, és a
 3390    1|                      a város már elaludt, és a feje körül mint hideg fuvalmak
 3391    1|                      hideg fuvalmak lebegtek a láthatatlan hópihék. Egy
 3392    1|                    gondolkozás nélkül bámult a susogó sötétségbe - aztán
 3393    1|                    templom mellett bandukolt a mély hóba taposott gyalogösvényen.
 3394    1|                 gyalogösvényen. Varjak ülnek a torony keresztjén és a fagyos
 3395    1|                 ülnek a torony keresztjén és a fagyos kútról vizeskannával
 3396    1|                   kis város, és ő megy, megy a hóban taposott gyalogösvényen...
 3397    1|              taposott gyalogösvényen... Mire a régi templomot megkerüli,
 3398    1|                      valakin - aztán eltűnik a kép, és ismét az erkélyen
 3399    1|                  ismét az erkélyen áll, ahol a hólepkék szakadatlanul szállonganak
 3400    1|             körülötte.~És midőn az erkélyről a szobába lépett, még mindig
 3401    1|                szobába lépett, még mindig az a gyermekkori, hajlott orrú,
 3402    1|                       amelyen kis árkot vont a kövérség, és egy lencse
 3403    1|                   Fényes, apró körmök voltak a kezén, és ezek a fehér körmöcskék
 3404    1|                      voltak a kezén, és ezek a fehér körmöcskék az egykori
 3405    1|                    bűbájjal tapogatták. Most a lábánál, majd a homlokán,
 3406    1|             tapogatták. Most a lábánál, majd a homlokán, később a mellén
 3407    1|                      majd a homlokán, később a mellén látja a vakító asszonykörmöket.
 3408    1|              homlokán, később a mellén látja a vakító asszonykörmöket.
 3409    1|                      vakító asszonykörmöket. A széles ajk torz mosolyba
 3410    1|               sziszegő sóhaj hangzik valahol a feje fölött, mintha egy
 3411    1|                     szállott volna keresztül a szobán.~A szívgörcsök ismét
 3412    1|                    volna keresztül a szobán.~A szívgörcsök ismét kopogtattak
 3413    1|                megteszi végső előkészületeit a bekövetkezendő halálhoz.~
 3414    1|                      reggel lesz, elmegyek." A fogadói bérszolga busás
 3415    1|                 fütyörészve ballagott lefelé a lépcsőkön a levélkével.
 3416    1|                 ballagott lefelé a lépcsőkön a levélkével. Talán azt gondolta
 3417    1|                    ismét szerelem következik a numeró 5-ben, mint hajdanában,
 3418    1|                 ezüstpénzeket bőven dugdosta a mellénye zsebébe.~Szindbád
 3419    1|                    Szindbád ezalatt elterült a földön, a kopott szőnyegen,
 3420    1|                   ezalatt elterült a földön, a kopott szőnyegen, mert oda
 3421    1|             szőnyegen, mert oda kívánkozott. A két karját széjjelvetette,
 3422    1|                    karját széjjelvetette, és a szemeit mereven, kétségbeesetten
 3423    1|                 kétségbeesetten függesztette a lámpásra. Amíg azt a két
 3424    1|            függesztette a lámpásra. Amíg azt a két villanykörtét látja,
 3425    1|                    Tehát csak nézi, nézi azt a két lámpást, amely annyi
 3426    1|                 vállon tükröződött hajdanán.~A lámpás fényében aztán mindaddig
 3427    1|             sóhajtott. Ugyanakkor felnyögött a társa is, mintha egy nagy
 3428    1|                    Szindbád két kézzel fogta a kezét.~- Az új esztendőt
 3429    1|                    esztendő, új szerencse...~A beteg ember bánatos, kétségbeesett
 3430    1|                     kérdezte, és megcsóválta a fejét.~Ugyanakkor Szindbád
 3431    1|                 gondolta, hogy bár jönne már a gyors halál, hogy az apja
 3432    1|          megszabadulna kínjaitól. Elmúlnának a fájdalmas nyögések, jajok...~-
 3433    1|               fájdalmas nyögések, jajok...~- A vagyonomat, doktor úr, csak
 3434    1|                      még...~Igen, ezt mondta a korán meghalt férfiú, és
 3435    1|                 egyik lámpás ugyanezt mondja a másiknak.~Még egy gömbölyű,
 3436    1|                      női testrész villan meg a tekintete előtt, mint egy
 3437    1|                      egy alabástrom gömb. És a kékes-fekete árnyék a gömbön
 3438    1|                     És a kékes-fekete árnyék a gömbön is láthatóvá válik,
 3439    1|                    fagyöngy lett. Egy gyöngy a rózsafüzérben, amelyet egy
 3440    1|                      minden embernek kiadják a másvilági teendőket. Szindbád
 3441    1|                másvilági teendőket. Szindbád a foglalkozásokon végigtekintve,
 3442    1|                    három hivatalon akadt meg a szeme, ahol véleménye szerint
 3443    1|             felcsapott ólomkatonának, amikor a hivatal ajtaján egy szürke
 3444    1|                     aranymíves lépkedett be, a halántékán lőtt sebtől eredő
 3445    1|                      asszonyok miatt, miután a boltját az asszonyok miatt
 3446    1|            kifosztotta. Szindbádnak megesett a szíve a búbánatos szemű
 3447    1|                 Szindbádnak megesett a szíve a búbánatos szemű férfiúcskán;
 3448    1|                      azok az emberek, akiket a nők megcsalnak, meglopnak,
 3449    1|                      alatt - lemondott tehát a katonai pályáról az aranymíves
 3450    1|               pályáról az aranymíves javára.~A foglalkozások közül nem
 3451    1|                      nem nagyon idegenkedett a kontyfésű pályától sem.
 3452    1|                      is. Ezért lett fagyöngy a rózsafüzérben. Itt sok dologra
 3453    1|                    és ez némely embernek még a halála után is jólesik.
 3454    1|                     után is jólesik. Sajnos, a nővér, aki a rózsafüzért
 3455    1|                jólesik. Sajnos, a nővér, aki a rózsafüzért derekán viselte,
 3456    1|                imádságot mormoljon, miközben a fagyönggyé válott Szindbádot
 3457    1|                      álmatlanság ellen, majd a főnöknő szigorúsága ellen,
 3458    1|                     tán csak nem? - gondolta a fagyöngy. Nem, nem, Ferenc
 3459    1|              fagyöngy. Nem, nem, Ferenc atya a szent, öreg ember volt,
 3460    1|                     misén, és betegen feküdt a plébánián. Ennyi jóság és
 3461    1|                   tovább, sohasem kerül abba a kellemes helyzetbe, hogy
 3462    1|                   lányának hajában, csak ezt a kegyes foglalkozást unta.~
 3463    1|                      Egy napon utazni mentek a fagyöngy és a nővér. Kövér
 3464    1|                  utazni mentek a fagyöngy és a nővér. Kövér lovaktól vont
 3465    1|                 bőrfedelű hintón gurultak ki a zárda kapuján, majd vonatra
 3466    1|                 vonatra ültek, természetesen a női szakaszba, ahol Szindbádnak
 3467    1|               szakaszba, ahol Szindbádnak és a nővérnek alkalma volt megismerkedni
 3468    1|                      kezdett érdekessé válni a beszélgetés, amidőn az egyik
 3469    1|                  büszkén. Az apáca lesütötte a szemét, és később a dáma
 3470    1|                lesütötte a szemét, és később a dáma öregének évei, külseje
 3471    1|                   csupán ennyit jegyzett meg a válaszokból, amelyek a dáma
 3472    1|                   meg a válaszokból, amelyek a dáma öregének a szokásaira
 3473    1|                      amelyek a dáma öregének a szokásaira vonatkoztak:
 3474    1|                      egy-két pohár bort, még a padlásra is utánamegy az
 3475    1|                  utánamegy az embernek, ahol a múlt héten ruhát akasztott
 3476    1|                   végett az elbeszélő.~Midőn a másik öreg dáma is közbeszólott
 3477    1|                     hőstetteket követett el, a vonat az állomásra ért,
 3478    1|                     érezte, hogy megszabadul a kegyes nővér oldaláról,
 3479    1|                csaknem kopottá dörzsölte azt a szoknyát, mert csak fagyöngy
 3480    1|                     őket egymástól. Szindbád a sínek közé gurult, vonatok
 3481    1|                felette, tüzes hamut lapátolt a fűtő, és egy zsíros papiros
 3482    1|                     zsíros papiros is került a szomszédságába, amelyben
 3483    1|                    lerágott kacsacsont volt. A kellemetlen szomszéd sokáig
 3484    1|                 szomszéd sokáig próbálkozott a bemutatkozással, de Szindbád
 3485    1|              sikerült észrevétlenül elszökni a vasúti sínek mentéről, be
 3486    1|                    vasúti sínek mentéről, be a városba, amely egyszerre
 3487    1|                     lett előtte.~Hopp, ez az a város, amelyben nem sokkal
 3488    1|                      Napközben aranyat keres a város apraja-nagyja a hegyek
 3489    1|                  keres a város apraja-nagyja a hegyek között, midőn a kis
 3490    1|         apraja-nagyja a hegyek között, midőn a kis törpék szellőztetik
 3491    1|                      kis törpék szellőztetik a hegyet, és az ablakokat
 3492    1|               aranyat őrző szobákon. Itt jár a polgármester, a pap, a tanító.
 3493    1|                      Itt jár a polgármester, a pap, a tanító. De mire leszáll
 3494    1|                   jár a polgármester, a pap, a tanító. De mire leszáll
 3495    1|                leszáll az este, kivilágítják a várost, és vigadni kezdenek
 3496    1|                   halunk meg, van elég arany a hegyekben. - Az ének cseng,
 3497    1|                  hegyekben. - Az ének cseng, a zene zeng, a poharak zörögnek,
 3498    1|                     ének cseng, a zene zeng, a poharak zörögnek, és a nők
 3499    1|                       a poharak zörögnek, és a nők úgy nevetnek, mintha
 3500    1|                 Pestre jött, és azt kérdezte a Paula szüleitől: hogy ez