Part

 3501    1|                     Paula szüleitől: hogy ez a lány, megveszem. Paula titkon
 3502    1|                    Szindbád az aranyvárosba, a bányászné megmutatta az
 3503    1|                    az ezerforintos bundáját, a póni-fogatát. Pardon, mondta
 3504    1|                    krétával keresztet húzott a kapura, hogy el ne tévessze
 3505    1|                  kapura, hogy el ne tévessze a házat, ha majd egyszer újra
 3506    1|                  közben... Fagyöngy lett. De a kaput mégis megtalálta,
 3507    1|             megtalálta, és ott ült csakhamar a bányászné szobájában.~A
 3508    1|                      a bányászné szobájában.~A bányászné a tükör előtt
 3509    1|                      szobájában.~A bányászné a tükör előtt ült, és a haját
 3510    1|              bányászné a tükör előtt ült, és a haját fésülte. Hosszú aranyszőke
 3511    1|                     aranyszőke haja volt, és a fésű olyan lágyan járt a
 3512    1|                     a fésű olyan lágyan járt a hajban, mint a csónak úszik
 3513    1|                   lágyan járt a hajban, mint a csónak úszik a tó vizén.
 3514    1|                  hajban, mint a csónak úszik a tó vizén. Járt-kelt a fésű,
 3515    1|                  úszik a tó vizén. Járt-kelt a fésű, és természetesen ezen
 3516    1|          természetesen ezen idő alatt ő volt a legbüszkébb az egész házban,
 3517    1|            igyekezett észrevétlenül maradni.~A fésű mindjobban ragyogott
 3518    1|                    fésű mindjobban ragyogott a büszkeségtől, a tükrös szekrény
 3519    1|                    ragyogott a büszkeségtől, a tükrös szekrény és a selyemhuzatú
 3520    1|           büszkeségtől, a tükrös szekrény és a selyemhuzatú ágy nagy bosszúságára.
 3521    1|                      aranybányásznék hálnak. A hálószoba levegőjében jó
 3522    1|                     már régen el nem szökött a régi gazdájától.~Az asszony
 3523    1|                  régi gazdájától.~Az asszony a fésülködés után levetkőzött.
 3524    1|                      hófehér álom. Tett-vett a szobában, egy selyemszoknyát
 3525    1|                gondosan megsimogatott, amely a szék támlájára volt dobva,
 3526    1|                   aztán sóhajtott, és eltűnt a selyemágyban. Lecsavarta
 3527    1|                     selyemágyban. Lecsavarta a lámpát.~[1911]~ ~
 3528    1|                     volt, ráért éjjel-nappal a nőkre gondolni, újakra,
 3529    1|                  amerikai nagy folyam habjai a moziképeken; vagy másképpen:
 3530    1|                  madártoll, amelyet az ember a negyedik emelet ablakából
 3531    1|                    találgatja, hogyan került a nagyváros atmoszférájába
 3532    1|            atmoszférájába szarkatoll, holott a szarka csak falun szeret
 3533    1|                     csak falun szeret lakni, a sövényre felülni és benézegetni
 3534    1|             felkiáltanak: "vendég jön!" Mert a szarka a sövényen azt jelenti.
 3535    1|                   vendég jön!" Mert a szarka a sövényen azt jelenti. A
 3536    1|                      a sövényen azt jelenti. A villamoskocsik javában csilingeltek
 3537    1|                       amint figyelve kísérte a szarkatoll szálldosását
 3538    1|                      szarkatoll szálldosását a hotel ablakából (ahol öregségében
 3539    1|                   nap volt, darazsak döngtek a vadszőlő pirosló levelei
 3540    1|                   pirosló levelei között, és a pincéből üres hordókat gurítottak
 3541    1|              olyanforma hangon döngtek, mint a puzdori kálvinista pap.
 3542    1|                útrakelt, hogy megkeresse azt a szarkát, amelynek tolla
 3543    1|                  cigarettafüstös szobát, hol a falon vadászó eszközök voltak,
 3544    1|                     vadászó eszközök voltak, a dívány előtt rókabőr, amelynek
 3545    1|                     piros üvegszeme volt, és a kerek diófa asztalnál naphosszant
 3546    1|                  diófa asztalnál naphosszant a cigarettát töltötte Málcsi
 3547    1|                   cigarettát töltötte Málcsi a ház úrnőinek és vendégeinek.~
 3548    1|                    amely rongyos falucskában a Zaturecky-kisasszonyok uralkodtak.
 3549    1|           Zaturecky-kisasszonyok uralkodtak. A majálisról cigánybandával
 3550    1|             majálisról cigánybandával jöttek a diákok kocsikon nyári reggelen,
 3551    1|               Zaturecky-kisasszonyok csaknem a bőrükből bújtak ki örömükben,
 3552    1|                  bújtak ki örömükben, amikön a cigánybanda megszólalt az
 3553    1|                    megszólalt az udvaron, és a diákok táncra hívták az
 3554    1|                  rövid szoknyában töltögette a cigarettákat az úrnőknek -
 3555    1|                 atyafiságos csókokat váltván a Zaturecky-kisasszonyokkal,
 3556    1|                    Málcsit sem hagyogatta ki a sorból. A diákok és a cigánybanda
 3557    1|                      hagyogatta ki a sorból. A diákok és a cigánybanda
 3558    1|                     ki a sorból. A diákok és a cigánybanda tovább vonultak,
 3559    1|            cigánybanda tovább vonultak, mert a környéken még más úriházak
 3560    1|              ellenben ott maradt, és mialatt a Zaturecky-kisasszonyok a
 3561    1|                     a Zaturecky-kisasszonyok a kálvinista pappal kártyázva,
 3562    1|              kártyázva, hatalmasan döngették a diófa asztalt, alkonyattal
 3563    1|                    olyan szegény rokon volna a háznál, mint Málcsi. A búskomoly
 3564    1|                 volna a háznál, mint Málcsi. A búskomoly vizecske partján
 3565    1|                   padocska volt, ahol egykor a szelíd és félénk Zaturecky
 3566    1|                  húzta meg magát, ha odabent a házban a kisasszony-lányai
 3567    1|                   magát, ha odabent a házban a kisasszony-lányai megbolondultak,
 3568    1|                   ült, üldögélt, és botjával a vizet piszkálta, amíg vacsorázni
 3569    1|                      vacsorázni hívták. Ezen a padon aztán örök hűséget
 3570    1|              karácsonykor sok évekig megjött a fagyos nyúl Szindbád címére
 3571    1|                  fagyos nyúl Szindbád címére a puzdori házból, néha egy
 3572    1|                 levél volt Szindbád válasza. A kisasszonyok levelein egy
 3573    1|                      M betű jelentette, hogy a kis patak még mindig a kert
 3574    1|                  hogy a kis patak még mindig a kert alatt folydogál.~Tehát
 3575    1|                      ősz volt, amikor utazni a legkellemesebb, midőn Szindbád
 3576    1|                       búskomoly szemeket, és a szélben érett mákfejeket
 3577    1|                  mákfejeket hallott csörögni a zöldséges kertben. A szarka
 3578    1|                csörögni a zöldséges kertben. A szarka tarkán és fontoskodva
 3579    1|                      és fontoskodva barangol a megszedett gyümölcsfákon,
 3580    1|           gyümölcsfákon, és cseregve jelenti a közelgő vendégeket.~Körülbelül
 3581    1|                  járt itt Szindbád, és midőn a kopottas kocsi, amelynek
 3582    1|                      felhúzni, végigdöcögött a falun, magában a nagyanyjának
 3583    1|               végigdöcögött a falun, magában a nagyanyjának adott igazat,
 3584    1|                      hogy semmi sem változik a világon, még a pendelyes
 3585    1|                      változik a világon, még a pendelyes gyerek sem. Nem,
 3586    1|              pendelyes gyerek sem. Nem, nem, a kövér ló, amely valamikor
 3587    1|                    kövér ló, amely valamikor a finánc komisszáriust hordozta,
 3588    1|                 olyan ravaszkodva hegyezgeti a fülét, mintha mindenáron
 3589    1|                     megtudni, hozott-e pénzt a vendég. A kocsis, egy mogorva
 3590    1|                     hozott-e pénzt a vendég. A kocsis, egy mogorva öreg
 3591    1|                   öreg ember, akit látszólag a világon semmi sem érdekelt,
 3592    1|                     semmi sem érdekelt, csak a rudaslónak alattomos magaviselete,
 3593    1|             alattomos magaviselete, amellyel a kocsi vonását teljesen a
 3594    1|                     a kocsi vonását teljesen a nyergesnek szerette volna
 3595    1|               szerette volna átadni, és ezen a betyárságon morgott, dörmögött
 3596    1|              kiviaszkolt hosszú haját, amely a fülénél olyanformán állott,
 3597    1|                     olyanformán állott, mint a szürke varjú szárnya, egyszer
 3598    1|                  varjú szárnya, egyszer csak a kocsin ülő vendég felé libbentette.~-
 3599    1|                    libbentette.~- Rossz volt a termés. A kisasszonyoknak
 3600    1|                         Rossz volt a termés. A kisasszonyoknak nincs pénzük.~
 3601    1|                   pénzük.~És Szindbád ezután a kocsikerekek zörgésében,
 3602    1|                     kocsikerekek zörgésében, a fel-felsíró rugó nyögésében,
 3603    1|                      is gyakran hallotta azt a mondatot: bizony, nincs
 3604    1|               mondatot: bizony, nincs pénzük a kisasszonyoknak.~A kovácsműhely
 3605    1|                    pénzük a kisasszonyoknak.~A kovácsműhely előtt a kovács
 3606    1|        kisasszonyoknak.~A kovácsműhely előtt a kovács elszántan állott
 3607    1|                      kovács elszántan állott a tuskónál, és két kormos
 3608    1|                     kormos karját összefonta a mellén, mintha itt állana
 3609    1|                     mintha itt állana készen a kisasszonyok megvédelmezésére.
 3610    1|                   kántor-féle ember adta meg a jelt igazában, aki zöldre
 3611    1|            keménykalapban gúnyosan köhécselt a kocsi után, és a kezében
 3612    1|                   köhécselt a kocsi után, és a kezében tartott vesszővel
 3613    1|                    kezében tartott vesszővel a vendégre mutatva, láthatatlan
 3614    1|                     ez is teljesen hiába jön a Zaturecky-kisasszonyokhoz,
 3615    1|               kivágva, midőn halottak napján a harangot meglóbálják a törpe
 3616    1|                napján a harangot meglóbálják a törpe toronyban) álldogált
 3617    1|                   Kövér és piros szájú volt, a meztelen lába fehér, amint
 3618    1|                   meztelen lába fehér, amint a szoknya alól kivillant. "
 3619    1|                  különbnek tartotta e fajtát a legszebb színésznő ruhájánál.~
 3620    1|                legszebb színésznő ruhájánál.~A kisasszonyok háza csak annyiban
 3621    1|                  falaival, kis ablakaival és a sarkon homokkő oszlopokkal,
 3622    1|                   kastélynak Szindbád előtt. A kapu feletti omladozó kőcímer,
 3623    1|                      omladozó kőcímer, benne a családi Z betűvel, aggodalmat
 3624    1|                      éppen az ő fejére zuhan a kődarab. De általában nemes
 3625    1|               általában nemes és tiszta volt a ház, az egyik ablakon színes
 3626    1|                     bajuszos hölgy lépett ki a verandára, szürkülő haja
 3627    1|                     dohányzacskó színű volt. A szájában hosszú cigarettát
 3628    1|                    Akkora bajuszod van, mint a puzdori papnak.~Megrázta
 3629    1|                Megrázta Szindbád kezét, hogy a karperecei összecsördültek,
 3630    1|              valamikor lovaglóruha lehetett, a karjára vetette. A cigarettán
 3631    1|                 lehetett, a karjára vetette. A cigarettán nagyot szívott.~-
 3632    1|                        Pedig úgy tudom, hogy a nagyvárosi modern férfiak
 3633    1|                  szempontjából felesleges az a szőrcsomó az arcon. Elvégre
 3634    1|             szőrcsomó az arcon. Elvégre csak a puzdori papnak van szüksége
 3635    1|                       Mert egyebe úgy sincs.~A nagyszobában a régi cigarettafüst,
 3636    1|                    úgy sincs.~A nagyszobában a régi cigarettafüst, csak
 3637    1|                     régi cigarettafüst, csak a rókának hullott ki a szeme
 3638    1|                    csak a rókának hullott ki a szeme a kanapé előtt, valamint
 3639    1|                   rókának hullott ki a szeme a kanapé előtt, valamint kopottabb
 3640    1|                      valamint kopottabb lett a bundája. De a falon ott
 3641    1|                 kopottabb lett a bundája. De a falon ott van a kékes-vöröses
 3642    1|                  bundája. De a falon ott van a kékes-vöröses arcú férfiúnak
 3643    1|                 kékes-vöröses arcú férfiúnak a képe, aki összegöngyölített
 3644    1|            összegöngyölített íráscsomót tart a kezében. A vadászszerszámokból
 3645    1|                   íráscsomót tart a kezében. A vadászszerszámokból egy
 3646    1|                     egy nagy kürt maradt, és a kürt belsejéből száradó
 3647    1|                papírzacskói kandikálnak elő. A sarokban ott áll egy hosszú
 3648    1|                    szuronyos puska, mellette a légycsapó és a kerek asztalon
 3649    1|                      mellette a légycsapó és a kerek asztalon elszórt sárga
 3650    1|                     dohány újságpapiroson.~- A néném? A templomban van,
 3651    1|                   újságpapiroson.~- A néném? A templomban van, persze a
 3652    1|                     A templomban van, persze a pápistáknál, mert kitért -
 3653    1|            pápistáknál, mert kitért - mondta a Zaturecky-kisasszony, elhelyezkedve
 3654    1|          Zaturecky-kisasszony, elhelyezkedve a kanapén.~Szindbád szórakozottan
 3655    1|                       ismételte.~- Bolond ez a Karolin - folytatta meglehetős
 3656    1|               folytatta meglehetős szigorúan a kisasszony. - Mindig a vallásával
 3657    1|             szigorúan a kisasszony. - Mindig a vallásával van baja. Már
 3658    1|                    Már volt luteránus is. De a pap tótul prédikált a városi
 3659    1|                     De a pap tótul prédikált a városi templomban, hát azokat
 3660    1|               katolikus. De állandóan szidja a papot. Nem beszél kedvére.
 3661    1|                beszél kedvére. Már irtunk is a püspöknek, hogy küldjön
 3662    1|                      Ez egyebet se tud, mint a bűnös emberekről prédikálni.
 3663    1|            emberekről prédikálni. Hol vannak a jó emberek? Az ember megutálja
 3664    1|             megutálja az életét, amikor csak a hét főbűnt vagdalják a fejéhez.~-
 3665    1|                  csak a hét főbűnt vagdalják a fejéhez.~- Hát a kálomistákat
 3666    1|                   vagdalják a fejéhez.~- Hát a kálomistákat otthagytátok?~-
 3667    1|                 otthagytátok?~- Ott - mondta a kisasszony, és erősen a
 3668    1|                      a kisasszony, és erősen a sarokba vágta a cigarettacsutkát,
 3669    1|                    és erősen a sarokba vágta a cigarettacsutkát, miután
 3670    1|                        kérdezte Szindbád, és a kék-vörös képű férfira nézett
 3671    1|                kék-vörös képű férfira nézett a falra.~- Ő gyón meg helyettünk,
 3672    1|                     én csak nem megyek ahhoz a bolond paphoz, hogy fülébe
 3673    1|                  hogy fülébe sugdossak, mint a parasztlányok. Van eszemben -
 3674    1|         parasztlányok. Van eszemben - mondta a kisasszony, és kiegyenesítette
 3675    1|               kisasszony, és kiegyenesítette a derekát.~Az udvarról kiáltozás
 3676    1|             hallatszott. Karolin kérdezgette a lépcsőn felfelé ballagva: "
 3677    1|                    Aztán Málcsi társaságában a szobába lépett.~Karolin
 3678    1|                szürke kalap volt, amilyenben a vidéki asszonyok járnak
 3679    1|                      vidéki asszonyok járnak a vásárra. Szűk, régimódi
 3680    1|              hasonlatosságot talált Szindbád a mostani és a régi Karolin
 3681    1|                 talált Szindbád a mostani és a régi Karolin között. A száján
 3682    1|                    és a régi Karolin között. A száján még mindig ott volt
 3683    1|                száján még mindig ott volt az a félig bánatos, félig tréfás
 3684    1|                      mosoly, amelyről egykor a diákok verseket írtak. Nem
 3685    1|                      sírni avagy nevetni fog a következő percben. Kár,
 3686    1|                 következő percben. Kár, hogy a szeme, amely egykor bohókás,
 3687    1|                      nyájas mosollyal nézett a világba, mintha valamely
 3688    1|                mulatságos titkot rejtegetne, a szeme kissé megtörött, és
 3689    1|             tekintett egy láthatatlan pontra a levegőbe. A száján is elhallgatott
 3690    1|               láthatatlan pontra a levegőbe. A száján is elhallgatott ilyenkor
 3691    1|                     is elhallgatott ilyenkor a szó, és láthatólag erőfeszítésébe
 3692    1|                  erőfeszítésébe került, hogy a távoleső pont varázsától
 3693    1|                    hozzám valaki? - kérdezte a szobába lépve.~- Ne járnál
 3694    1|                    lépve.~- Ne járnál annyit a fekete Máriához - felelt
 3695    1|                       felelt szigorúan Tini, a másik Zaturecky-kisasszony. -
 3696    1|   Zaturecky-kisasszony. - Elveszi az eszedet a sok bolond imádkozás.~Málcsi -
 3697    1|                     elképzelni Málcsit, mint a hosszú őszi délutánokat,
 3698    1|                      őszi délutánokat, midőn a napocska már csak látogatóba
 3699    1|                    csak látogatóba járkál el a piros levelű lugas köré,
 3700    1|                      Olyannak képzelte, mint a magányos házat, messze künn,
 3701    1|                 magányos házat, messze künn, a városon kívül, ahol a bokrok
 3702    1|                  künn, a városon kívül, ahol a bokrok között csörög a szél,
 3703    1|                  ahol a bokrok között csörög a szél, de benn a szobában
 3704    1|                között csörög a szél, de benn a szobában rozmaringillat
 3705    1|                    élt Málcsi együtt azokkal a vágyódásokkal, amelyek a
 3706    1|                     a vágyódásokkal, amelyek a nagyvárosból néha-néha csendes
 3707    1|                   kisvárosi cukrászboltokba, a sötétes sikátorban varrogató
 3708    1|                     vezették Szindbádot, hol a folyó álmodozva siklik tova
 3709    1|                  folyó álmodozva siklik tova a híd alatt, míg a távolban,
 3710    1|                 siklik tova a híd alatt, míg a távolban, a tisztára mosott
 3711    1|                   híd alatt, míg a távolban, a tisztára mosott torony körül
 3712    1|                  karikába. Az ingaóra, amely a sarokban zengő, muzsikás
 3713    1|                     időt, az időjelző házikó a baráttal és az elhagyott
 3714    1|                      hentergett, és csak azt a nőt tisztelte, akinek selyemharisnya
 3715    1|                   akinek selyemharisnya volt a lábán. És Málcsi mégis mindig
 3716    1|                    Szindbád ne gondolt volna a falusi kuglizóra, ahol a
 3717    1|                     a falusi kuglizóra, ahol a tanítóval, pappal és jegyzővel
 3718    1|                Szindbád öcsénkre? - kérdezte a szigorú Tini.~Málcsi csendesen
 3719    1|                    Málcsi csendesen odavonta a tekintetét, ahol Szindbád
 3720    1|                     szinte megadással tapadt a férfira, mintha Szindbád
 3721    1|                      volt és szabályos, mint a szentképeké. Barna haja
 3722    1|               gömbölyű, valamint az álla is. A kezén kopottas kesztyű,
 3723    1|              lóhajtáshoz használt valamikor. A félcipőjén a keskeny szalag
 3724    1|                      valamikor. A félcipőjén a keskeny szalag szigorú gonddal
 3725    1|                  gonddal volt megkötve, mint a gyermekek cipőjén, hogy
 3726    1|                melles kötényt kötött fel, és a zsebben elhelyezte a kulcscsomót.
 3727    1|                      és a zsebben elhelyezte a kulcscsomót. A kulcscsomó
 3728    1|                    elhelyezte a kulcscsomót. A kulcscsomó fényes volt,
 3729    1|                 kulcscsomó fényes volt, mint a Málcsi szeme.~- Tedd el
 3730    1|                      Málcsi szeme.~- Tedd el a kalapot - mondta Tini, mert
 3731    1|                     Málcsi gyöngéden kivette a kalapot a Karolin kezéből,
 3732    1|                  gyöngéden kivette a kalapot a Karolin kezéből, a szekrényben
 3733    1|                   kalapot a Karolin kezéből, a szekrényben gondosan elhelyezte,
 3734    1|                       megkérdezte:~- Szereti a nyúlpecsenyét? Az lesz ebédre.~
 3735    1|                      hosszú léptekkel kiment a szobából.~- Képzeld, nem
 3736    1|                   kelengyét. Mind gazemberek a férfiak, csak leszakítani
 3737    1|                         Ugyan mit csinálnánk a leány nélkül?~Karolin zavartan,
 3738    1|                   mégiscsak azt mondom, hogy a lány sorsa egy jó emberhez
 3739    1|                    jó emberhez férjhezmenni. A férj legyen mindene, csillaga,
 3740    1|                Mégiscsak eltétetem innen azt a papot!~ ~Szindbád délután
 3741    1|                    négyszemközt maradhasson. A kisasszonyok szokás szerint
 3742    1|                      akart velük játszani.~- A nagybátyád katonaszabadítással
 3743    1|                 katonaszabadítással szerezte a vagyonát mondta Tini megvetőleg. -
 3744    1|                meglátszik az egész famílián.~A vendégségben levő kis patakot
 3745    1|                   pedig mennyit gondolt erre a patakra. A híd helyén egy
 3746    1|                      gondolt erre a patakra. A híd helyén egy korhadt deszkapadló
 3747    1|                 korhadt deszkapadló volt, és a padocska csaknem a földbe
 3748    1|                  volt, és a padocska csaknem a földbe roskadt, mintha megunta
 3749    1|                roskadt, mintha megunta volna a tétlen ácsorgást a fűzfák
 3750    1|                     volna a tétlen ácsorgást a fűzfák alatt. Itt üldögélt
 3751    1|                      vette, hogy Málcsi ezen a helyen keresi majd, ha a
 3752    1|                     a helyen keresi majd, ha a házban nem találja.~Valóban
 3753    1|                      élénkséggel megrántotta a kezét:~- Jöjjön innen. Nem
 3754    1|                  Jöjjön innen. Nem ülök erre a helyre.~Előresietett, túl
 3755    1|                    helyre.~Előresietett, túl a patakon - midőn a pallón
 3756    1|          Előresietett, túl a patakon - midőn a pallón átkelt, Szindbád
 3757    1|                     minden lépésnél - "vajon a fák emlékeznek-e rám?"~Málcsi
 3758    1|                    emlékeznek-e rám?"~Málcsi a szoknyáját kissé felhúzogatva,
 3759    1|             Szindbádot látja maga előtt. Még a ruháját is megtapintotta,
 3760    1|               furcsán mosolygott.~- Igen, de a néniék ezt nem hiszik már
 3761    1|                 aztán mégiscsak pénzt kértek a néniktől, mert valahogy
 3762    1|                  mert valahogy úgy van, hogy a néniékről azt hiszi az egész
 3763    1|                    Karolinnak nagyban csapta a szelet. Végül elvitte a
 3764    1|                      a szelet. Végül elvitte a vadászfelszerelést. Hát
 3765    1|                      vadászfelszerelést. Hát a kománk, Beretvás kománk!
 3766    1|                vannak. Mit gondol, mit akart a koma? Semmi mást, mint a
 3767    1|                     a koma? Semmi mást, mint a régi, családi iratokat.
 3768    1|                 iratokat. Így vagyunk mi itt a férfiakkal. A pap volt az
 3769    1|                 vagyunk mi itt a férfiakkal. A pap volt az első, a hordóhangú
 3770    1|              férfiakkal. A pap volt az első, a hordóhangú pap. Mályvai
 3771    1|                     folydogált száján.~- Hát a pappal mi volt?~- Jaj, még
 3772    1|                      tótul imádkoztunk, majd a görögökhöz léptünk be, ott
 3773    1|                      meg oroszul énekeltünk. A néniék szidtak, káromkodtak,
 3774    1|                    az ember nem maradhat meg a saját vallása mellett. Nemrégen
 3775    1|                  sokáig leszünk már azok se. A pap a gyónás után mindig
 3776    1|                   leszünk már azok se. A pap a gyónás után mindig csalogat
 3777    1|                  gyónás után mindig csalogat a kertek alá. De már éppen
 3778    1|                       De már éppen elég volt a papokból.~- Hát mi volt
 3779    1|                      papokból.~- Hát mi volt a papokkal? - kérdezte Szindbád.~-
 3780    1|                    csak egy pappal volt baj, a puzdori pappal, Mályvaival.
 3781    1|                 segített mindig bort fejteni a pincében, pedig akkor még
 3782    1|                      nem is halt meg egészen a felesége. Mély hangja volt,
 3783    1|                    vastag botja úgy kopogott a köveken, hogy mindig már
 3784    1|                      szemét behunyta, amikor a kártyát nézte, a másikkal
 3785    1|                      amikor a kártyát nézte, a másikkal meg a Tini nénire
 3786    1|                kártyát nézte, a másikkal meg a Tini nénire meredt, hogy
 3787    1|                     majdnem keresztül szúrta a szemével. Itt volt ebéden,
 3788    1|               vacsorán, még aludt is délután a díványon, mert akkoriban
 3789    1|                akkoriban úgy volt, hogy majd a Tini névit veszi el. Egyszer
 3790    1|               Egyszer aztán egy estve elment a pap, és a néniék nagyon
 3791    1|                   egy estve elment a pap, és a néniék nagyon összevesztek
 3792    1|                   néniék nagyon összevesztek a papon. Tini néni még a vadászfegyvert
 3793    1|          összevesztek a papon. Tini néni még a vadászfegyvert is lekapta
 3794    1|                    vadászfegyvert is lekapta a falról, alig bírtuk kicsavarni
 3795    1|                       alig bírtuk kicsavarni a kezéből. Hogyne, hiszen
 3796    1|                      kezéből. Hogyne, hiszen a fegyver mindig töltve volt.
 3797    1|            Karolinnak:~- Nekem már elég volt a papból. Legyen a tied, vigyen
 3798    1|                   elég volt a papból. Legyen a tied, vigyen el benneteket
 3799    1|                 ördög.~Egy hétig bezárkózott a szobájába, és ezalatt Karolin
 3800    1|                       hogy Karolint veszi el a pap. Tovább kártyáztak,
 3801    1|                     Tovább kártyáztak, azzal a különbséggel, hogy a pap
 3802    1|                   azzal a különbséggel, hogy a pap most a másik szemét
 3803    1|                különbséggel, hogy a pap most a másik szemét hunyta le.
 3804    1|                   Csak néha-néha veszekedtek a néniék, de a vadászfegyverben
 3805    1|                     veszekedtek a néniék, de a vadászfegyverben nem volt
 3806    1|              kiszedtem belőle.~Egyszer aztán a pap már nem mondja nekem,
 3807    1|                     hegy "te béka, hozz bort a pincéből", hanem azt mondja: "
 3808    1|                  azelőtt nem hallottam tőle. A néniék bezárkóztak a szobába,
 3809    1|                   tőle. A néniék bezárkóztak a szobába, és úgy veszekedtek
 3810    1|              kihallgattam, hogy miről folyik a perpatvar. Hát arról veszekedtek,
 3811    1|                     most már vegyen el engem a pap feleségül, mert kárba
 3812    1|                  feleségül, mert kárba menne a sok idő, étel, ital, amit
 3813    1|                    sok idő, étel, ital, amit a pap az esztendők alatt a
 3814    1|                     a pap az esztendők alatt a házban elfogyasztott. Eleinte
 3815    1|         elfogyasztott. Eleinte elfordították a fejüket, amikor a pap megsimogatta
 3816    1|              elfordították a fejüket, amikor a pap megsimogatta az arcomat,
 3817    1|                    de aztán ők maguk küldtek a kertbe sétálni a pappal...
 3818    1|                     küldtek a kertbe sétálni a pappal... Azért nem akartam
 3819    1|                      akartam én magával arra a padra ülni. Ott ültem a
 3820    1|                      a padra ülni. Ott ültem a pappal, Mályvai Ferkóval.~
 3821    1|          visszafojtott lélegzettel hallgatta a leány vallomását. Sebesen
 3822    1|                 vallomását. Sebesen peregtek a szavak a lány ajkáról, csak
 3823    1|                    Sebesen peregtek a szavak a lány ajkáról, csak néha
 3824    1|                      néha homályosították el a könnyek a szemét, főként,
 3825    1|                 homályosították el a könnyek a szemét, főként, mikor a
 3826    1|                      a szemét, főként, mikor a nénjei rémületes veszekedéséről
 3827    1|                  beszélt. Szegény kis bogár, a nénjeit sajnálja még most
 3828    1|                    még most is.~- Azután?...~A leány lehajtotta a fejét.
 3829    1|                Azután?...~A leány lehajtotta a fejét. És mind a két kezével
 3830    1|                  lehajtotta a fejét. És mind a két kezével a Szindbád kezébe
 3831    1|                 fejét. És mind a két kezével a Szindbád kezébe kapaszkodott.~-
 3832    1|                mondani. Luteránusok lettünk. A pap egy szomszéd falubeli
 3833    1|                   feleségül.~- Szerette maga a papot?~- Nem tudom már...
 3834    1|                  ébredtem fel álmomból, hogy a sírás, zokogás fojtogat. "
 3835    1|                   zokogás fojtogat. "Ne bőgj a cselédek előtt" - intett
 3836    1|                     látott.~- De már nem fáj a szívecskéd? - kérdezte Szindbád,
 3837    1|                    Szindbád, és megsimogatta a leány erős nyakát, ahol
 3838    1|                      leány erős nyakát, ahol a hajszálak természetesen
 3839    1|          természetesen göndörödtek.~Lehajolt a leányhoz, és a göndörkés
 3840    1|                      Lehajolt a leányhoz, és a göndörkés fürtöket simogatta
 3841    1|                 göndörkés fürtöket simogatta a nyakszirtjén. Hirtelen dohányszagú
 3842    1|                   azokban az újságokban volt a képeken ilyen göndör hajuk
 3843    1|                   képeken ilyen göndör hajuk a nőknek. Heves vágyak kezdtek
 3844    1|               hegyében. Hirtelen megcsókolta a leány nyakát.~- Hát ezért
 3845    1|                   Nem védekezett. Lehajtotta a fejét, mint aki előre tudja
 3846    1|                  fejét, mint aki előre tudja a sorsát. A kezével csendesen
 3847    1|                    aki előre tudja a sorsát. A kezével csendesen átkarolta
 3848    1|                  kezével csendesen átkarolta a férfi nyakát.~- Csak meg
 3849    1|                    senki - mondta csendesen.~A kisasszonyok még javában
 3850    1|              kisasszonyok még javában verték a kártyát, amikor Szindbád
 3851    1|               hosszasan, megzavarodva nézett a Szindbád arcába.~- Kényelmes
 3852    1|                 közbe szinte nyersen Tini. - A pincéből bort hozatok.~De
 3853    1|                   akart maradni. Felszállott a kopott kocsira, amelyben
 3854    1|                     kopott kocsira, amelyben a lovak fülüket hegyezve álltak,
 3855    1|                      hegyezve álltak, mintha a vendégre leskelődnének.~
 3856    1|                      vendégre leskelődnének.~A sarokban megpillantotta
 3857    1|                      mosolyogva, csak mintha a szeme kancsalított volna
 3858    1|                   önkéntelenül visszagondolt a kedves falusi házra, a vendégként
 3859    1|         visszagondolt a kedves falusi házra, a vendégként megvonuló patakra
 3860    1|              vendégként megvonuló patakra és a göndörkés hajú Málcsira.
 3861    1|                  Azután tovább élte napjait. A szarka madár tarka tolla
 3862    1|                                  SZINDBÁD ÉS A SZÍNÉSZNŐ~Történt egyszer,
 3863    1|                      Késő éjszakára járt, és a telihold köpenyeg alakú
 3864    1|                     Szindbád hallgatagon ült a kocsiderékban, és a fuvarosa
 3865    1|                      ült a kocsiderékban, és a fuvarosa vállát bámulta.
 3866    1|                fuvarosa vállát bámulta. Néha a szél is végigsüvöltött a
 3867    1|                     a szél is végigsüvöltött a tájon, őszre hajlott, és
 3868    1|              csodálkozott magában, hogy ebbe a kalandba keveredett. Vajon
 3869    1|                     Szindbád mindig szerette a régi falusi házakat, ahol
 3870    1|                    régi falusi házakat, ahol a falakról apja és nagyapja
 3871    1|                    kortársai nézegetnek alá. A vén kályhák mellett üldögélve
 3872    1|                   meséi jutottak eszébe, míg a hegyeslábú varróasztalka
 3873    1|                    és fehér vásznat varrogat a pirosló alkonyatban. - A
 3874    1|                     a pirosló alkonyatban. - A cselédek mintha ugyanazok
 3875    1|        gyermekkorában körülötte forgolódtak. A vén hajdú szakasztott János
 3876    1|                   vagy valami leszármazottja a hajdani János bácsinak,
 3877    1|                 hajdani János bácsinak, hisz a magyar urasági hajdúk mind
 3878    1|                      egy nemzetségből valók.~A házigazda mulatós, víg cimbora,
 3879    1|                     Reggel lóra ül, megjárja a határt, és délben jóízűen
 3880    1|                      jóízűen ebédel. Itt van a kántor is - a gyermekkori
 3881    1|                ebédel. Itt van a kántor is - a gyermekkori kántor... Az
 3882    1|             beborozva virágos dikciókat mond a háznépre, ha engedelem adódik.
 3883    1|               háznépre, ha engedelem adódik. A kéményen gólyafészek, és
 3884    1|                     kéményen gólyafészek, és a házőrző komondort Tiszának
 3885    1|               századokra semmi sem változnék a magyar vidéki életben. Az
 3886    1|                  csak egy furcsa tréfa volna a születés, a halál, a menyegző.
 3887    1|                      tréfa volna a születés, a halál, a menyegző. Az ősök
 3888    1|                   volna a születés, a halál, a menyegző. Az ősök ülnek
 3889    1|                      gyermekben ismétlődnek. A szélkakas forog a háztetőn,
 3890    1|               ismétlődnek. A szélkakas forog a háztetőn, az eső, a vihar
 3891    1|                    forog a háztetőn, az eső, a vihar éppen úgy beköszönt,
 3892    1|                   százesztendő előtt, és sem a nyugatról közeledő felhő,
 3893    1|                nyugatról közeledő felhő, sem a messze elterülő mező nem
 3894    1|                 látszik tudomást venni, hogy a százesztendő előtti ember
 3895    1|                 előtti ember ül az ablaknál. A hó leesik, a kályhákban
 3896    1|                    az ablaknál. A hó leesik, a kályhákban ropog az erdei
 3897    1|                kályhákban ropog az erdei fa. A mostani házigazda éppen
 3898    1|                  éppen úgy dörzsölgeti össze a kezét a kandalló előtt,
 3899    1|                    dörzsölgeti össze a kezét a kandalló előtt, mint az
 3900    1|                 Egészen bizonyos tehát, hogy a falon függő, festett nagyapák
 3901    1|              házigazda háta mögé állanak, és a fülébe súgják: repcét vess
 3902    1|                   fülébe súgják: repcét vess a Kállás mezőbe... És aztán
 3903    1|                    történik.~Asszony is volt a háznál.~Fiatal, halovány,
 3904    1|              Szindbád nagyon jól tudta, hogy a fehér, vérszegény menyecskékből
 3905    1|              asszonyságok lesznek, mert hisz a nagyanyjuk is ilyen volt.
 3906    1|                     És bizony képen teremtik a bérest, ha arra okot szolgáltatott.
 3907    1|                unokájuk lakodalmán, és aztán a falra költöznek, arany rámába,
 3908    1|                    sorát, örömét és bánatát.~A vendég Szindbád tehát nem
 3909    1|                     tehát nem sokat törődött a háziasszony szomorúságával,
 3910    1|             ivóasztaltól, amikor arra került a sor, hogy a kántor csiklandós
 3911    1|                      arra került a sor, hogy a kántor csiklandós adomáit
 3912    1|               csiklandós adomáit elbeszélje. A kántor, aki hűségesen ivott,
 3913    1|                 kántor, aki hűségesen ivott, a mulatság végén mégiscsak
 3914    1|                     mulatság végén mégiscsak a cselédek gondjára maradt,
 3915    1|                 ilyen alkalommal így szólott a házigazda vendégéhez:~-
 3916    1|                   próbának vetem alá. Estére a városba megyünk, a színházba...~
 3917    1|                    Estére a városba megyünk, a színházba...~Szindbád elgondolkozva
 3918    1|                         Talán színésznő volt a feleséged?~Kápolnai megcsóválta
 3919    1|              feleséged?~Kápolnai megcsóválta a fejét.~- Nem egészen, csak
 3920    1|                       csak úgy félig-meddig. A szülei nagyra törő, bolondos
 3921    1|                  emberek, elvégeztették vele a színésziskolát. Gondolták,
 3922    1|                   színésziskolát. Gondolták, a színpadon hamarább férjhez
 3923    1|                   tovább?~- Sokáig nem akart a feleségem lenni, mert borzasztóan
 3924    1|                      borzasztóan vágyakozott a színpad után. Persze, erről
 3925    1|                   lesz belőle.~- Aztán mégis a feleséged lett?~- Igen,
 3926    1|                amelyik napon nem akar tovább a feleségem lenni, elmehet
 3927    1|                      Szindbád nagyot szívott a szivarján. Körülnézett az
 3928    1|                    éjbe borult falusi házon. A szél csendesen bujdosott
 3929    1|                     szél csendesen bujdosott a vadszőlő levelei között.~-
 3930    1|                 tanácsolom, hogy ne vesd alá a próbának. Maradjatok holnap
 3931    1|                   neki.~Másnap este Szindbád a kántorba annyi bort öntött,
 3932    1|                    az magánkívül menekült el a házból, éjfél lett, és a
 3933    1|                     a házból, éjfél lett, és a háziak még mindig nem érkeztek
 3934    1|                   Szindbád elgondolkozva ült a verandán. Tudta, hogy a
 3935    1|                      a verandán. Tudta, hogy a városban a színészek a Rip
 3936    1|                       Tudta, hogy a városban a színészek a Rip van Winklét
 3937    1|                  hogy a városban a színészek a Rip van Winklét játsszák
 3938    1|                   végiggondolt az operetten, a színésznőkön, akiket valaha
 3939    1|                    tarlatán szoknyácskájában a lámpák előtt látott. Látta
 3940    1|                     előtt látott. Látta újra a kecses bokákat és mosolygó
 3941    1|                bokákat és mosolygó szemeket. A messziségből, mint egy éji
 3942    1|                     egy éji lepke röpködése, a fülébe szűrődött a kardal:
 3943    1|                röpködése, a fülébe szűrődött a kardal: Sziklautakon - vezet
 3944    1|                      Sziklautakon - vezet el a nyom...~Gyorsan hajtó kocsi
 3945    1|               Gyorsan hajtó kocsi kerekeinek a pergése hallatszott az útról,
 3946    1|                      útról, megjött Kápolnai a feleségével a színházból.~
 3947    1|               megjött Kápolnai a feleségével a színházból.~A házigazdának
 3948    1|                    feleségével a színházból.~A házigazdának feltűnően rossz
 3949    1|                   Etelka arca piros volt, és a szeme úgy ráragyogott Szindbádra,
 3950    1|                    meglepetten lépett hátra. A férjét kétszer-háromszor
 3951    1|               köszörülve -, kissé korai volt a próba. Még csak két éve
 3952    1|                      próba. Még csak két éve a feleségem.~- Nos, hogy viselkedett?~-
 3953    1|                     Nos, hogy viselkedett?~- A lehető legfurcsábban. A
 3954    1|                      A lehető legfurcsábban. A színházban nyomban felfedezett
 3955    1|                     felfedezett ismerősöket. A nézőtéren ülő színésznőket
 3956    1|           színésznőket és színészeket. Előbb a páholyba csődítette őket,
 3957    1|                      őket, majd elment velük a színpadra, vizitelni a primadonnához.
 3958    1|                 velük a színpadra, vizitelni a primadonnához. Egy kopott,
 3959    1|                 iskolában együtt játszottak. A pohos, sandaszemű igazgató
 3960    1|               egykori szerződése még most is a fiókjában hever. Ráparancsoltam,
 3961    1|                     hogy nyomban adja vissza a szerződést. A gazember nevetve
 3962    1|                    adja vissza a szerződést. A gazember nevetve jelentette
 3963    1|                 Színész! Tudod, mi van ebben a szóban? Minden, ami aljasság,
 3964    1|                       rosszaság, léhaság. És a színészek között jól érezte
 3965    1|                 Egypár nap múlva alkonyattal a mezőkön sétált, csak estére
 3966    1|                   csak estére érkezett haza. A verandán Kápolnai kezébe
 3967    1|                   utazott, fuvaros szekéren (a hintó Etelkát vitte el)
 3968    1|                      és visszatérésre bírni.~A hűvös éjszakai szél ellen
 3969    1|                    között arra gondolt, hogy a szerelmes Kápolnai egyszer
 3970    1|            színésznek, hogy együtt pályázzon a feleségével, ha az asszony
 3971    1|           visszatérni. Igen jól állana rajta a lakkcsizma és a tollas föveg.
 3972    1|                 állana rajta a lakkcsizma és a tollas föveg. Előbb tán
 3973    1|                      tollas föveg. Előbb tán a karban énekelne, és onnan
 3974    1|                      lesné égő szemmel, hogy a felesége a nézőtérrel kacérkodik.~
 3975    1|                     szemmel, hogy a felesége a nézőtérrel kacérkodik.~Reggel
 3976    1|                     vidéki városba érkezett. A házak még félig aludtak,
 3977    1|                  házak még félig aludtak, és a kapuk előtt fésületlen asszonyok
 3978    1|           hosszú-hosszú utcán döcögött végig a kocsi; az úton mély sár
 3979    1|                    az úton mély sár volt, de a sárban alattomos kövek leskelődtek
 3980    1|                  alattomos kövek leskelődtek a kerekekre. Mintha a vidékiek
 3981    1|              leskelődtek a kerekekre. Mintha a vidékiek tiszteletére helyezték
 3982    1|                 tiszteletére helyezték volna a köveket az útra a városka
 3983    1|                      volna a köveket az útra a városka lakosai. Egy tanítóforma
 3984    1|                  hogy hangzott belé az utca. A torony szinte álmából felébredve,
 3985    1|                    fejjel hunyorgatta szemét a hosszú utca végén. A kertekben
 3986    1|                  szemét a hosszú utca végén. A kertekben frissen, zölden
 3987    1|                  frissen, zölden mutatkoztak a vetemények. Csak a jegenyefák
 3988    1|               mutatkoztak a vetemények. Csak a jegenyefák álldogáltak elkeseredett
 3989    1|                    Szindbád kocsijába esett.~A fogadó az "Arany Elefánt"-
 3990    1|                   regényből vágták volna ki. A fogadós, egy gyanakvó, szakállas
 3991    1|                      Utazó az úr? - kérdezte a fogadós.~- Nem.~- Azért -
 3992    1|                    Tehát nincs engedmény sem a szoba áránál.~Szindbád ismét
 3993    1|                   nem szokott lenni - felelt a fogadós, és egy veszedelmes,
 3994    1|                 emeletre vezette Szindbádot. A szoba dohos volt, alacsony
 3995    1|                      ijedten nézte az ágyat. A falon végre felfedezett
 3996    1|                 végre felfedezett egy képet. A felséges királyi ház tagjai
 3997    1|                 tagjai függtek ott. Szindbád a főhercegekkel társalogva,
 3998    1|                  piros cédulát fedezett fel. A színtársulat a városba érkezett,
 3999    1|                 fedezett fel. A színtársulat a városba érkezett, és estére
 4000    1|                Elefánt nagytermében játszik. A nagyérdemű közönség pártfogását