Part
1 1| ilyenkor csendesen felelt:~- Igen, de nem itthon.~- A leányaim
2 1| előtte elterülő piacteret. Igen, erre járt az algimnáziumba,
3 1| a tanítók megígérték... igen, megígérték... No, végre
4 1| íme még most is emlékezik. Igen, igen, abban az időben csak
5 1| most is emlékezik. Igen, igen, abban az időben csak a
6 1| tanulópajtása volt Szindbádnak. Igen, abban a házban, a lakatlan
7 1| látása ébresztett fel benne. Igen, itt volt boldog ifjú, itt
8 1| jobban előtüntethesse.~- Nos, igen, a tánciskola itt a helybeliek
9 1| hallotta valahol, valaha... Igen, így kacagott Anna, a szép,
10 1| világosbarna hajú Annát fölismerte. Igen, ő volt az, Anna: a régi
11 1| megerősítette a hajós föltevését. Igen, az a bizonyos régi Anna,
12 1| végigment egy kis térségen. Igen, ott van a patika a sarkon
13 1| Lenke, Lenke... De mivel igen fáradt volt, és különben
14 1| és a fejével bólintott.~- Igen, én vagyok: Szindbád, akit
15 1| tavalyi kalapomat hordtam.~- Igen, emlékszem...~- Elég boldogok
16 1| és kávéját kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália
17 1| és bajuszát megpödörte.~- Igen, ő az! - ismételte Szindbád
18 1| kezébe kerül a medaillon. Igen, megösmeri. Ez volt az,
19 1| Férjes már? - kérdi.~- Igen, és két gyönyörű gyermekem
20 1| időben Szindbád, a csodahajós igen szegény volt, elhagyatott,
21 1| az éjszakában, és valóban igen céltalannak látta az életet,
22 1| termete karcsú, vékonyka: igen szép menyasszony lesz belőle
23 1| dicsérte meg a lovakat. Igen valószínű az a föltevés,
24 1| ezennel felkérem Portobányi igen tisztelt barátomat.~Szindbád (
25 1| hívják? Furcsa neve van. Igen: Szindbád... Köszönöm a
26 1| a színésznő csuklóján.~- Igen, igen - folytatta H. Galamb
27 1| színésznő csuklóján.~- Igen, igen - folytatta H. Galamb Irma -,
28 1| a kis budai kocsmában?~"Igen, megvárhatja, beszélhet
29 1| Szindbádot a Kárpátok között... Igen, itt járt, erre ment kisdiák
30 1| alkony pirosló fényében, és igen nagy volt a boldogsága,
31 1| volt, mint a regényhősnőké. Igen, igen, egy kis regényhősnő
32 1| mint a regényhősnőké. Igen, igen, egy kis regényhősnő áll
33 1| nagyon szerette... S ezért igen kis híja volt annak, hogy
34 1| kiáltotta elváltozott hangon.~- Igen, a kórházban, mert azt mondják,
35 1| megmaradott Majmunkának. Igen ritkán nevetett, sohasem
36 1| és a fűben heverünk.~- Igen, Majmunka. És most mondja
37 1| csöndesen fújta a füstöt:~- Igen - mormogta -, mindig szeretett
38 1| bólintva hallgatja Majmunkát. Igen, sok tekintetben ő maga
39 1| szótagolva a szavakat. - Igen, igen. A Bignio-fiú szólal
40 1| szótagolva a szavakat. - Igen, igen. A Bignio-fiú szólal meg
41 1| egy hétig élhessek még...~Igen, ezt mondta a korán meghalt
42 1| ólomkatonaság volt az egyik hivatal. Igen, pláne elveszett ólomkatonának
43 1| Málcsi furcsán mosolygott.~- Igen, de a néniék ezt nem hiszik
44 1| kicsent, és titkon olvasott. Igen, azokban az újságokban volt
45 1| mégis a feleséged lett?~- Igen, mert megígértem neki, hogy
46 1| asszony vonakodna visszatérni. Igen jól állana rajta a lakkcsizma
47 1| dobogóra kilépett Etelka. Igen, igen: rózsaszínű trikó
48 1| dobogóra kilépett Etelka. Igen, igen: rózsaszínű trikó volt rajta,
49 1| kis színésznőt keresett. Igen, itt tanyáz a vándorszínész-trupp,
50 1| Paula érintése, valamint igen kellemes megelégedést érzett
51 1| is a maguk módja szerint. Igen nagy kalap volt akkor a
52 1| és a rövid szoknyák alatt igen magas sarkú félcipők tünedeztek
53 1| acélszürke szeme volt, a másiknak igen sűrű, kisleányos, aranybarna
54 1| tanultam... Pétervár, Moszkva igen szép városok, de Budapest
55 1| legyen a táncosa! Aztán igen ünnepélyes arcot öltött,
56 1| kocsma, a Háromlábú nyúl, ott igen jól forgatják a kést a törzsvendégek.
57 1| ágy szélén üldögél.~- Hát igen, mikor meghalt, akkor is
58 1| ablakában megpillantottam magam. Igen csinos teremtés voltam rózsaszínű
59 1| A fehér harisnyájának igen kellemes illata volt, hótiszta
60 1| magát Margitnak hívják?~- Igen. És a kisleányomért utazom
61 1| felemelőbb érzelem, mint egy igen előkelő hölgy vonzalmát
62 1| amilyent a holt asszony is igen kedvelt. Amelyben néha olyan
63 1| és dacosan így szólott:~- Igen, én tanácsoltam neki, hogy
64 1| térdét az asztal alatt?~- De igen. Gyanakodtam.~- Kisunyomiét -
65 1| káromkodásaiban (amelyhez igen jól ért némely menyecske)
66 1| felelt egyszerűen Szindbád.~- Igen, atyád is szívbajban halt
67 1| céljából jár ezen a tájon? Ha igen, tudnék valakit kommendálni.
68 1| Pedig Szindbád mindenről igen jól tudott, ami körülötte
69 1| üstökömet. Megmentettél...~- Igen - felelt a kékfestő, homlokát
70 1| jó Valentin felvillant:~- Igen, de nem ingyen tettem. A
71 1| hajlamos a szívbetegségre.~- Igen, Marikát feleségül vettem -
72 1| Én úgy tudom - mondá igen gúnyosan Szerenádi úr -,
73 1| Sárit át kell engedni az én igen tisztelt barátomnak, a regálbérlőné
74 1| És ezután jó darab ideig igen kedvetlen volt.)~[1925]~ ~
75 1| elfogyott a háznál - amikor egy igen előkelő megjelenésű hölgy
76 1| ez rendes szokása volt: igen helyeslőleg, megértőleg
77 1| lelkendezéssel felelt:~- Igen, mikor már nem használtak
78 1| megérkezett a másvilágról... Igen gyakran kapott odaát új
79 1| kérdezte Szindbád.~- Igen. Megbocsátotta ismeretségemet
80 1| lexikon-szerkesztés akkor is igen komoly munka, ha mindenféle
81 1| ejtegetvén ki a szavakat.~- Igen - felelt az ágyból a nő. -
82 1| szerelmi nyavalyám, amelyet egy igen előkelő, nagyvilági, kesztyűben
83 1| találkozni magammal, mert ebből igen nagy baj származnék. Elveszíteném
84 1| méltóságos úr hétfőn, akinek igen szép nyugdíja van, még tüzelőt
85 1| megértőleg bólogatott:~- Igen, magam is akkor kerültem
86 1| csókjaikkal kipödörjék. Igen energikus álla volt, amely
87 1| még?~- Szeretem - felelt igen egyszerűen Szindbád.~Szindbád
88 1| nem fogadunk vendéget".~- Igen, a Mári néni - ismételte
89 1| juhász kampósbotjával... Igen, a Császárfürdő környékén
90 1| hallható hangon folytatta:~- Igen, hát a "numeró tízhez" beosztott
91 1| peleskei nótáriussal, fivére - igen, így mondta - fivére ellenőr...
92 1| levelezésnek, bár végeredményében igen fölösleges dolognak tartotta.
93 1| most Szindbád fiához.~- Igen, éjfélkor költött fel megint,
94 1| beszélgetés folytatását.~- Igen, de nem így, húslevesben
95 1| templomokban. Kisasszony volt, és igen nagy súlyt helyezett arra,
96 1| unatkozott. Kivallatta az igen komoly nőt származása felől;
97 1| koporsóba képzelte magát...~- Igen - mondá a komoly Viola -,
98 1| Szindbádnak megvételre, amely igen illeni fog az ilyen csókos
99 1| valamely nevezetesség, de én igen kedvemre valóan ebédelek
100 1| méltatlannak bizonyult szerelmemre. Igen jó családból származtam,
101 1| egy lengyel fürdőhelyen. Igen jól érezték magukat, a vevők
102 1| kérem, vegyen feleségül.~- Igen - felelt Szindbád. Magában
103 1| kérdezte Szindbád.~- Igen, már táncolni akart, amikor
104 1| körülnézett a fogadóban. Igen, az étteremben még mindig
105 1| volt az országban, és így igen keresett portéka lett a
106 1| vörös alsószoknya felé: igen, az ilyen barchent szoknyát
107 1| bele a legtöbb asszony:~- Igen, itt írom meg mindazon szenvedéseim
108 1| körülnézett a kamrában. Igen jól felszerelt helynek ítélte
109 1| a szánkóról.~A kamrában igen sok száraz kolbászt, oldalas
110 1| méhcsípés részegeskedés ellen is igen hasznos orvosság. Most már
111 1| kanalaikkal a salátástálakra: "Igen, a zellersaláta" - kiáltottak
112 1| tapasztalatait öregbítse.~Igen, fehérre lakkozott faágy
113 1| fejpárnájukat helyezik. Igen, a szárnyas angyalka rózsaszínű
114 1| dolgokat szokott tartogatni - igen, ebben a fiókban, ahol még
115 1| szerelmeslevélnek sem örült még ily igen szívből eddigi életében,
116 1| szalmakalapos, francia szakállú, igen öreg ember, ki úgy jött
117 1| Gyakran mosott házikabátban, igen fehér szalmakalapban járkált,
118 1| rendszerint megünneplik. Igen, minden jó volt, különösen
119 1| halottait. Az altábornagy, egy igen régi és szinte már csak
120 1| budapesti rendőröktől látta).~- Igen, gondoltam önre, mert attól
121 1| megidézett úriemberrel.~- Igen, széltében azt beszélik,
122 1| Hasábban? - kérdeztük.~- No igen, mert sorsom úgy alakult,
123 1| búnak ne eressze a fejét.~- Igen, a porcelánkályha körül (
124 1| megnéztem, megszagoltam. Igen, ez akác, bizonyára találkoztam
125 1| idejutottál a magányos szobába.~- Igen ám, de most kézről van szó,
126 1| szenvednek az ég alatt). Igen, ezek azok az ugyancsak
127 1| mint a krumplileves.~- Igen - felelt Szindbád jámboran -,
128 1| A nagyurak kevés bort, igen kevés sört, de annál több
129 1| láthatatlan asztaltársát.~- Igen - felelt az asztaltárs,
130 1| amikor sok szilva terem) igen sok szép, fiatal nő jött
131 1| szólt anyjáról:~- Általában igen szigorú nő anyuska. Sehogy
132 Alom| bármely civil férfi.)~- Igen, fiam, jól gondolod: ama
133 Alom| kezdődnek meleg fürdővel, igen ám, de a fürdővíz telve
134 Reg| ha szabad így neveznem?~- Igen, asszony vagyok, habár a
135 Reg| Megteheti - felelt Szindbád igen nyugodtan, mert az asszony
136 Reg| folyóparton levő ócska házba?~- Igen, barátnőim a hölgyek. Néhanapján
137 Reg| színházban, mint mondám, igen kevesen voltak, és mindannyian
138 Reg| vagy nagyon kevés, vagy igen sok adag hiúság van. Szindbád
139 Reg| kegyed bejáratos házukhoz.~- Igen, azon szerencsés és ritka
140 Reg| meglehetősen gazdag, és különben is igen takarékosan élnek. Bár a
141 Reg| páholyból egy jól ismert, igen kellemetes zenéjű hang megszólalt:~-
142 Reg| pirossága, mintha valami igen nagy dolgot cselekedett
143 Reg| Szindbádra pillantott.~- Igen, a testvérbátyám szolgál -
144 Reg| csodadoktornak nevezett) és egy igen előkelő tartású, idősebb
145 Reg| tetszett neki Szindbád, aki igen fesztelenül, bohémes allűrökkel
146 Reg| bizonyította, hogy a tulajdonos igen pontosan tudja sajátszerű
147 Reg| barátja volt minden író, és igen csodálkozott, Malvi Fuchsot
148 Reg| Malvi Fuchsot nem ismeri.~- Igen szép divatleveleket szokott
149 Reg| csendesen vállat vont.~- Igen keveset szoktam olvasni,
150 Reg| mogorva férfiak, a színésznők igen tisztességesek. Magam sem
151 Reg| kastély régi portása már igen jól tudja minden szeszélyemet.
152 Reg| Szindbád mély meghajlását, és igen kiföstött arcán most már
153 Reg| nagyszerűen tudta elmondani.~- Igen, ismertem - mondta tökéletes
154 Reg| Szindbádnak ez az eset igen megtetszett, mert idáig
155 Reg| és tragédiában - mindig igen jó véleménnyel volt, aki
156 Reg| hősszerelmesét. A pisztolyok igen nagyokat dörrentek, és Márta
157 Reg| színházigazgató neje. - Igen közönséges história az egész.
158 Reg| kert haván Szindbád még igen jól látja azon réginek tetsző
159 Reg| városkában, ahol a nők és férfiak igen szerették az ékszereket,
160 Reg| aranyszélű lorgnett került elő.) Igen, a Suhanc. Már megint trikós
161 Reg| hosszú lábú, kiskalapos dáma, igen rózsaszínű arccal, ölében
162 Reg| az ölebecske, de maga az igen hosszúlábú dáma is bizonyos
163 Reg| tekintettek Szindbádra. Igen, úgy volt az akkor is, amikor
164 Reg| igék.~- Tehát borogatás?~- Igen, és este még egyszer visszajövök.~-
165 Reg| asztalánál vizitelt, de ott igen rövid ideig maradt, mert
166 Reg| rá?... Nem értem.~- Pedig igen egyszerű dolog. Volt egy
167 Reg| vette észre, hogy az ura igen sokat forgolódik a falusi
168 Reg| mamán kezdte a doktor?~- Igen, már régóta játszottak,
169 Reg| pillantást vetett Georginára.~- Igen, arról beszélgetünk - felelte
170 Reg| egyik se tudta jobban.~- Igen, itt a Miasszonyunk utcában,
171 Reg| Amennyire meg tudom ítélni: igen - felelt komolyan Szindbád.~-
172 Reg| szolga véleménye szerint igen alkalmatosak volnának ágyútölteléknek,
173 Reg| a kasszában pedig egy igen hervadt és meglehetősen
174 Reg| vállára tegye a kezét.~- Igen tisztelem a sajtót, de megmondhatod
175 Reg| barátaidnak azt is, hogy igen jó pisztolylövő vagyok.~
176 Reg| könnyedén megérintette.~Igen szép volt minden. A nézőtér
177 Reg| Szindbád, hogy Pankotai igen büszke volt arra, hogy a
178 Reg| nézett. Szindbád (néha ez igen nagy dolog a férfiúnál)
179 Reg| férfiú volt mindig, de most igen nagy kedvet érzett ahhoz,
180 Reg| megkímélt jelenlététől - mondta igen élesen a Szindbád szemébe
181 Reg| Pálházi úr Alexandriából igen óhajtaná az önnel való találkozást.
182 Reg| kezdte elfulladva.~Aztán igen nagyon nevetni kezdett:~-
183 Reg| Stánczy barátunk előadását igen nehéz volna nyomon követni,
184 Reg| valami kívánságunk? Mariett igen takarékos, jó gazdasszony,
185 Reg| valamely fővárosi színháznál.~- Igen, mikor már az öné volt,
186 Reg| szívességre.~Szindbád érezte, hogy igen sápadt, és indulatok kergetődztek
187 Reg| férfiak voltak, akik bizonyára igen tiszteletre méltó modorban
188 Reg| hogy idősebb katonatisztek igen komolyan szokták fölfogni
189 Reg| kis fürge könyvtáros.~- Igen jó pisztolylövő. Pétervárott
190 Reg| Georginánk is, bár többnyire igen okos és fennkölt lelkű lénynek
191 Reg| udvarhölgyek, fehér bóbitáikkal, igen halkan jártak a vastag szőnyegeken,
192 Reg| szalmafonatú székben üldögélve. Igen egyszerű fekete ruha volt
193 Reg| legtöbb nőt hinni szokták. Igen jól tudom, hogy a párbajnál,
194 Reg| szanatóriumi főorvos, aki igen jóindulatú, zömök, katonáskodást
195 Reg| felelt darab idő múlva. Igen csendesen, mindenféle orvosi
196 Reg| valaki ellen elkövettem. Igen, nagyon könnyen lehet, hogy
197 Reg| városi, félig falusi volt. Igen ócska ruhaszagot hozott
198 Reg| mentette meg a lovagnak...~(- Igen - suttogtam - egyszer...)~
199 Reg| tartalmazó híradásokat nem is igen nézte, csak ült többnyire
200 Reg| jövedelmet hoz. Fűszeresnek igen alkalmas volna a bolt, mert
201 Reg| irányítani akarta az életemet.~Igen, a havon ültünk, mint a
202 Reg| hogy hol lehet apró, zöld, igen erős paprikákat venni, amely
203 Reg| tapasztaltam az életben.~- Igen, állatbarát vagyok, mert
204 Reg| nekem jönne? - kérdezte igen halk hangon, miután a kivilágított
205 Reg| a kövér, oldalszakállas, igen mulatságos úriembert magam
206 Reg| kasszírnőnek gazdag udvarlókat.~Igen, ilyen karikalábú, mindig
207 Reg| melegebben szeretni nem tudnak.~Igen, már az érdeklődés is jelentős
|