Part
1 1| kopogott, visszhangzott, hogy aztán végleg elhangozzék a messzi
2 1| hallgatta egy darabig a szelet, aztán a félelem mindinkább erőt
3 1| a folyó felszíne alatt, aztán hosszadalmas csend lett
4 1| faággal megkavarta a vizet - aztán sebesen magára kapta ruháit.
5 1| közelben Gergely pápa... Aztán csendesen evezni kezdett
6 1| hasalt a csónak fenekére.~Aztán tovább evezett, és a kolostor
7 1| kis Márián gondolkozott, aztán csakhamar ismeretséget kötött
8 1| szára hátrafelé csusszant... Aztán felemelkedett a szürkülő,
9 1| Csak egy régi pajtásom!~Aztán, hogy jó példával járjon
10 1| virrasztanak a kis kerti házban?~Aztán a folyócska susogott a lábánál,
11 1| templom felé már nem sétál. Aztán egyszer Szindbád éjjel,
12 1| a díszmagyaros képeken. Aztán látni ugyanazokat az arcokat
13 1| szoknyája alá húzta a lábát. Aztán a zöldköves gyűrűbe nézett
14 1| ismeretlen nőket elcsábítani! - aztán tovább utazni! Csókokat
15 1| üldögélt Szindbád asztalánál, aztán a kosarát felkapva, gyorsan
16 1| leszek bizonyos mértékig, de aztán ne tovább. Megmaradok mindvégig
17 1| konyha körül szaglászódott, aztán kidülledő szemmel jelentette
18 1| játszott a színen.~Egy napon aztán Ketvényi Nagy Sámuel előállt
19 1| tintába mártotta volna. Aztán írni kezdett, lassan, megfontoltan,
20 1| beleharapott a deszkába...~Aztán csendesedett az öltöző.
21 1| halkan, bizonykodva felelt, aztán csendesen, macskadoromboláshoz
22 1| csengése a nyugodt tó tükrén.~Aztán erősen megszorította a Szindbád
23 1| mellét, mint egy madár, aztán közömbösen mormogta:~- Ha
24 1| indulóban volt, felállt, aztán megint leült helyére, tehát
25 1| amíg az ablakig emelkedett, aztán az ablakba kúszott. Egy
26 1| mondta az előbbeni hang. Aztán női ruha suhogása hallatszott,
27 1| megérintette a Szindbád arcát. Aztán az ujjak a hajhoz is eltévedtek.~-
28 1| az ifjú azt megcsókolta.~Aztán kétszer fordult a kulcs
29 1| bongással ütött az óra. Aztán Galamb Irma lépett a színpadra.
30 1| lesz az arca egykoron." Aztán a fülét nézegette, amely
31 1| elgondolkozva lépegetett. Aztán halltan folytatta: - Nem
32 1| mögött szétterítve tartja. Aztán egy csizmás, vidéki bérlő,
33 1| darabig az asztal előtt, aztán csakhamar kézimunkát kapott
34 1| öregember, nem épít. Meg aztán minek is ide az országútra
35 1| csodálkozással nézett Szindbádra, de aztán vállat vont, és nevetett.~-
36 1| meglehetős szigorúsággal.~Aztán Szindbádhoz fordult, és
37 1| Mindjárt megyünk vacsorázni. Aztán majd meglátjuk... Meglátjuk -
38 1| után tudakozódott...~És aztán mind ritkábban jött Szindbád
39 1| valahogy ennek a dolognak... Aztán meg szeretem is szegénykét.~
40 1| nagyszemű román asszonyokra.) Aztán a bécsi hajó eltűnt a folyó
41 1| vágyakozó szeme tapadt.) - Aztán éjszaka lett, és ekkor megérkeztek
42 1| pöffentettek a kis falucskára, aztán eltűntek. A kis cilinderkalapok
43 1| Szindbádot a hóesésben, aztán csak a vasúti töltés mellett
44 1| beretválta, mint keleten szokás; aztán illatos olajjal dörzsölte
45 1| macskáját. Azt mondta, unja. Aztán a régi befőttesüvegeit mind
46 1| hölgyecske. Majd megtudom, aztán a sarkára lépek. Nem szeretem,
47 1| nyakamra hozza a táncosnékat, aztán haragszik, mert nem vagyok
48 1| magot szórt a kalitkájába, aztán lesimítva a ruháját, ismét
49 1| hintázik a sötétség habjain, aztán a legutolsó, egy fényes
50 1| bámult a susogó sötétségbe - aztán egyszerre rövidszárú csizmácskában
51 1| egy pillanatig valakin - aztán eltűnik a kép, és ismét
52 1| hajdanán.~A lámpás fényében aztán mindaddig nagyon nyugodtan
53 1| dologra nem volt kilátás, aztán nagyon rossz helyre nem
54 1| gondolta Szindbád, de aztán igyekezett észrevétlenül
55 1| szék támlájára volt dobva, aztán sóhajtott, és eltűnt a selyemágyban.
56 1| vacsorázni hívták. Ezen a padon aztán örök hűséget esküdött Szindbád
57 1| volna valakitől: "megjött?" Aztán Málcsi társaságában a szobába
58 1| szekrényben gondosan elhelyezte, aztán csendesen Szindbád felé
59 1| volna nénje igazságát. De aztán öklével tenyerébe ütött
60 1| Óvatosan, hátra tekingetve, aztán gyorsan Szindbád mellé surranva,
61 1| többé nem látom az életben, aztán egyszerre itt van! Ugyan
62 1| nem pénzért jöttem ám - aztán mégiscsak pénzt kértek a
63 1| névit veszi el. Egyszer aztán egy estve elment a pap,
64 1| kiszedtem belőle.~Egyszer aztán a pap már nem mondja nekem,
65 1| megsimogatta az arcomat, de aztán ők maguk küldtek a kertbe
66 1| Szindbád kezébe kapaszkodott.~- Aztán kitértünk korporatíve, mint
67 1| Milyen jó volna, ha eljönne! Aztán most itt van.~Nem védekezett.
68 1| vess a Kállás mezőbe... És aztán úgy is történik.~Asszony
69 1| unokájuk lakodalmán, és aztán a falra költöznek, arany
70 1| cselédek gondjára maradt, akik aztán hazavezették. Egy ilyen
71 1| színpadon hamarább férjhez megy. Aztán én mégis egy majálison ismerkedtem
72 1| láttam színpadon.~- Hát aztán hogy volt tovább?~- Sokáig
73 1| primadonna lesz belőle.~- Aztán mégis a feleséged lett?~-
74 1| kőszent didergett fülkéjében, aztán nagyokat zökkent a bárka
75 1| várost is befűthette volna. Aztán egyszerre odalépett a pálinkáspoharába
76 1| lóversenyen mindig ott vagyok.~Aztán elhallgatott és hosszú ideig
77 1| romlása. Istenem, hová jutott!~Aztán hirtelen felállott és kalapját
78 1| azokkal a színésznőkkel?~Aztán megmutatta az utat a kert
79 1| könnyesnek látszott a szem. Aztán egyszerre gyáva, reménykedő
80 1| félig lehunyta a szemét, aztán anyáskodva megcirógatta
81 1| jóbarát után kiáltunk - mert aztán már nincs Magyarország.
82 1| pillantást vetett a társaságra. Aztán elfordította a fejét.~Cecil
83 1| nőnek legyen a táncosa! Aztán igen ünnepélyes arcot öltött,
84 1| zene egy darabig elkísérte, aztán mély csend lett, a hó bibliai
85 1| önnel, uram!"~Több levél aztán nem érkezett a Felvidékről.~[
86 1| utcára nézett egy darabig, aztán keserűen intett a madame-nak:~-
87 1| Felkiáltott:~- Mily meglepetés!~Aztán nagyon kedves, szeretetre
88 1| sörtehajú idős férfiú. Köszönt, aztán megint énekelt. A pirosnadrágos
89 1| Szindbád az ablakból utánanéz.~Aztán eltűnt a lovascsapat.~Szindbád
90 1| Boldogfalviné szokását. Ezért aztán a legtöbb férfi, szegény,
91 1| széleskarimájú kalapot.~Aztán Szindbád karjába kapaszkodva,
92 1| bizonyosan álmában:~- János.~Aztán a tanító is elcsendesedett,
93 1| csordás hazajön estére. Aztán egyszerre, mélyen, hosszan
94 1| burkolózott, csöndesen köhintett, aztán halkan sírdogálni kezdett.
95 1| egy madár. Először halkan, aztán hangosabban. A fiatal nő
96 1| város! Színházba mennénk, aztán a kávéházba, hol mindig
97 1| levelekben megbeszélték. Aztán továbbutaztak a postakocsival
98 1| fogja, soha el nem hagyj.~Aztán karjára vette a hölgyet,
99 1| mondta a kalandor szavait, aztán megkönnyebbülten, mosolyogva
100 1| meggyónjuk egymásnak titkainkat, aztán elválunk, és soha többé
101 1| megriadva emelte a fejét, aztán hangosan, furcsán, bolondosan
102 1| valami nincsen rendben, aztán sokáig nézett a karonfogva
103 1| legközelebbi utcasaroknál... Így aztán a papucsok megint csak előbátorkodtak
104 1| rakjátok az udvar sarkába.~Aztán folytatta a szót, amint
105 1| szótlanul állott az ablak előtt, aztán kesernyésen nevetni kezdett:~-
106 1| anyai szeretet hajtogatná. Aztán egy zsámolyra ült, amelyre
107 1| nem érkezik. Mert akkor aztán nem marad egy falat étel,
108 1| örökké szándékozik élni. Így aztán eltelt az idő, nem gondolhattam
109 1| döglötten a tyúkketrecben, aztán látta gyermeklányosan elpityeredni
110 1| szándékozna meglopni... Aztán összeszedte minden erejét,
111 1| érkezett ki az udvarra, itt aztán elkövetkezett az a csoda,
112 1| mint egy szalmazsákot. Aztán jól megtámasztotta a hátát,
113 1| ostornyelet is.~ ~Most már aztán ment vissza Szindbád talyigája
114 1| nem lehet eltiltani. Meg aztán Vénusz szíve se volt más,
115 1| harangjaival játszania kell.~Aztán fiához fordult Szindbád,
116 1| az emlegetett bal lábra, aztán hozzáférhetetlen hangon
117 1| hajtja a lovakat, akivel aztán itt az erdőben darab ideig
118 1| mondatot akarná befejezni, aztán csendesen begyűrte a lapot.~-
119 1| bortól és nőtől lerészegedni, aztán betegen kijózanodni szokás.
120 1| élhetnek tovább... Amíg aztán Pálma megharapta őket. És
121 1| összeverik. - Így történt aztán, hogy Szindbád egérutat
122 1| aki idecsábítja a nőket, aztán faképnél hagyja őket?" Mit,
123 1| ismeretségemet, amelyet aztán rövidesen megszakítottam.~-
124 1| simogatásra nem hajolt... Így aztán beláttam, hogy a színészek
125 1| férfiak voltak elbújva, akik aztán itthagyták emlékbe a mellényüket
126 1| a maga mesterségére, így aztán füstbement a házasság, mert
127 1| férfi után, amely ablak alá aztán estefelé el lehetett menni,
128 1| malmok ereszeiben laknak. Aztán különböző öregasszonyok
129 1| vadászkutya a vadat, amíg aztán a vén vadász szép csendesen
130 1| Szindbád a fiára. - Egyél, és aztán lódulj, nem akarlak látni.~
131 1| nekik elhinni. - Ilyenformán aztán megszokott hölgyeim, akikkel
132 1| visszavonta lábát, hogy aztán piros papucsával alaposan
133 1| lehet nyelni, és amelytől aztán úgy égni kezd az ember,
134 1| Szindbádra rásózzon, amiért aztán nagy verést is kapott a
135 1| csendőrszázados miatt... Így aztán egy rák este kimászott a
136 1| nézett egy fecske után, aztán megbocsátó hangon így felelt:~-
137 1| sem akarok leülni, hogy aztán egész életemre ottmaradjak -
138 1| darabot a szívéből. Akkor aztán szólhatott a megváltó hajnali
139 1| beléjük is rúgtam... Meg aztán olyan szemérmetes voltam,
140 1| felsőruháit elhelyezze. Aztán meghúzta a csengettyű zsinórját,
141 1| ki is tekintett az ajtón, aztán így szólott a belépő szobaasszonyhoz:~-
142 1| gyermekkorában elmulasztott.~És aztán felhajtotta a vendégszoba
143 1| emberek búcsúján Óbudán. És aztán mentek, mendegéltek a gyönyörű
144 1| vetni vagy muzsikálni, de aztán hirtelen elgondolkozott.~-
145 1| forradalmi házasságokból aztán elég is volt - szólott Adventi,
146 1| minden héten más barátnőnél), aztán kártyajátékkal szórakozzanak,
147 1| tudományodat mutasd be, aztán elmehetsz Isten hírével.~
148 1| felhízhat az ember, pedig abban aztán igazán nincs más, mint krumpli,
149 1| érzelmes alt hangon, amely aztán a legkülönbözőbb helyzetekbe
150 1| Szindbád számolgatott magában, aztán kijelentette, hogy a mamát
151 Alom| könnyelműen elfelejtette. Most már aztán szaladhat utána. Az elveszített
152 Alom| elől megmenekült.~Nappal aztán az emberünk kiszaladt az
153 Alom| keserves sikoltásukkal. Végül aztán mindig felakasztotta magát,
154 Alom| Nyulakat üldözött, amelyeket aztán széjjeltépett, hogy véres
155 Alom| végighallgatta emberünket, aztán így szólott hozzá:~- Gyere
156 Alom| öregségtől zöldült meg. Most aztán nincs egyéb tennivalója,
157 Alom| spárga másik végét. Akkor aztán leülhet nyugodtan, majd
158 Alom| harangozó helyett. Ilyenkor aztán hiába illatoznak az ibolyák,
159 Alom| hajók a tengeren át... Van aztán nagy csodálkozás mindkét
160 Reg| elkomolyodva a szevillai asszony, aztán könnyű kendőcskéjét összekapta,
161 Reg| havas országút közepén.~Aztán csakhamar elaludt a gyönge
162 Reg| ma, a kezét megcsókolni, aztán tovább utazni, hogy többé
163 Reg| szótlanul meghajolt, és aztán gyorsan lekúszott az erkélytől.~
164 Reg| a szolgálati parancsot. Aztán szigorúan a színpadra néztek.~
165 Reg| tisztelettel válaszol - aztán pufog tovább a nagydob,
166 Reg| fejével az első sorban. Aztán mikor meghalt, a leánya
167 Reg| hogy szivarját meggyújtsa, aztán lovagló helyzetben letelepedett
168 Reg| Szindbádnak a szalonban, aztán kecsesen bólingatva kihátrált.~-
169 Reg| hangzott el a levegőben, aztán Pálházinak olyan lett az
170 Reg| alig tudta nyomon követni. Aztán eltűntek a mellékutcában,
171 Reg| mind pirosabb lett, hogy aztán gyorsan haloványodni kezdjen.~
172 Reg| lépést tett a szobában, aztán színpadi állásba helyezkedett.~-
173 Reg| hát viszem a sátorfámat, aztán elmegyek a Nemzetihez. Játszani
174 Reg| nagyon sietős dolga volna. De aztán megállott, és a prémgallért
175 Reg| rendezendőket.~Az "Aranygolyónál" aztán sokáig együtt voltak az
176 Reg| környékével a függöny ellen, aztán a páholyajtókat csapkodták.~
177 Reg| A keze megremegett, de aztán dacos, szinte kihívó hangon
178 Reg| megrázkódott a monokli, aztán tetőtől talpig végignézett
179 Reg| Mariett nagy fölindulással.~Aztán egy nagyon hosszú negyedóra
180 Reg| előtt mélyen meghajolt, aztán a szalon közepén álló Szindbádhoz
181 Reg| állott az asztal mellett. Aztán száraz hangon megszólalt:~-
182 Reg| bambán nézett Szindbádra.~Aztán megindultak a gondolatai:~-
183 Reg| dörmögte kedvetlenül Pista. De aztán szó nélkül vette a kalapját,
184 Reg| portás - kezdte elfulladva.~Aztán igen nagyon nevetni kezdett:~-
185 Reg| Pistának:~- Te hatökör!~Aztán bérkocsiba ült, és búsan
186 Reg| névjegyét Szindbád asztalára, aztán meghajoltak, és nagy sarkantyúpengéssel
187 Reg| lesúrolod a bábudról a festéket. Aztán majd halovány lesz az arca.~
188 Reg| mondta némi csalódással.~Aztán megragadta Szindbád kezét.~-
189 Reg| Mindenáron tetszeni akart!"~Aztán Pálházit vette szemügyre.
190 Reg| szaladjon kinyújtott kardjába. Aztán egyszerre tűszúrást érzett
191 Reg| minden csata után.)~Így aztán a pokrócomban maradtam a
192 Reg| fotográfiát a szívéről. Aztán majd meglátjuk, hogy hogyan
193 Reg| életemet.)~- Az ápolónőjével aztán levizsgázott, tisztelt főprofesszor
194 Reg| mint egy gyermek.~Ezen aztán elgondolkozhattam egész
195 Reg| fogom, hogy üssék le őket. Aztán felkapnak, magukkal visznek
196 Reg| elásott pénz titkát.)~Így aztán megmagyaráztam neki, hogy
197 Reg| temetőben van a helyük.~Egyszer aztán nevemet hallottam abból
198 Reg| ebéd ideje elérkezik. Most aztán mit csináljak magával abban
199 Reg| fizető vendéget szokás. Aztán csinálhat Karvalyi úr, amit
200 Reg| magamban világos perceimben. De aztán felhangzott a Pénzt ide!
201 Reg| eléggé kétségbeejtőnek, hogy aztán megbocsátóbban, megértőbben
202 Reg| házat akartam venni, de aztán elfelejtettem, beteg lettem,
203 Reg| főorvos úr elrendelte. Ő aztán az egyetlen, aki igazán
|