Part
1 1| tartották, és örvendeztek, mikor a hajós besötétedéskor álmosságot
2 1| szívvel járt-kelt a világban, mikor a nők tavasszal és nyáron
3 1| éppen hozzánk vetődött? Mikor annyi orvos lakik a város
4 1| még egyszer látni fogom. Mikor néha Pestre mentünk, mindig
5 1| illesztgette szája elébe, mint mikor a színpadon "félre" szólanak
6 1| a színpadon, és később, mikor Szindbád névjegyét az öltözőbe
7 1| megkérdezte:~- Mondja, Irma, mikor volt utoljára szerelmes?~
8 1| megmozdította széles vállát.~- Mikor lapszerkesztő voltam Rimaszombaton -
9 1| nem szeretni még akkor se, mikor Szindbád évekre magára hagyta.
10 1| ékszerei?~- Ugyan kérlek, hát mikor szerettem én az ékszert?
11 1| szültelek volna. Tudom, hogy mikor szerettél, mikor nem szerettél.
12 1| Tudom, hogy mikor szerettél, mikor nem szerettél. Ez azonban
13 1| én mindig láttalak. Még mikor aludtál is, hosszasan elnéztem
14 1| és akire kíváncsiak, hogy mikor lövi magát fejbe az ablak
15 1| már messziről tudtuk, hogy mikor jön. Nagy kártyás volt,
16 1| könnyek a szemét, főként, mikor a nénjei rémületes veszekedéséről
17 1| fáradt szemét.~Délután, mikor az utcára lépett, az "Arany
18 1| hörgés következett, mint mikor az oldalba lőtt farkas a
19 1| akkor még érdemes volt élni, mikor titokzatosan lehetett megjelenni
20 1| nagyon fehér volt az arca.~Mikor utoljára erre járt Szindbád,
21 1| szélén üldögél.~- Hát igen, mikor meghalt, akkor is megálmodtam -
22 1| istennek, mint az anyámnak, mikor még gyermek voltam. És azokra
23 1| láttam önt jönni a piactéren, mikor már elhagyott, midőn elszökött
24 1| a halott - dünnyögte. - Mikor itt járt, rosszul bántunk
25 1| ocsúdott fel merengéséből, mikor rekedten hajnalt kiáltott
26 1| emlékezetébe följegyezte. És mikor már nagyon muladoztak az
27 1| mondta később Boldogfalviné, mikor Szindbád a zsámolyra telepedett,
28 1| nevelnék, mint egykor önt, mikor éjszakánkint rám akarta
29 1| késsel a karomba szúrt, és mikor letérdepeltettem, megharapta
30 1| akkor szokott kezdődni, mikor az északi kapun át feltűnik
31 1| szelíden, öregasszonyosan, mikor nem akart az alakja megjelenni
32 1| szívét az utazótáskába zárta, mikor a nők céltudatosan még mindig
33 1| telepednek, hogy korán reggel, mikor a napsugarak leereszkednek
34 1| cigány. Jósnőkhöz járt, mikor bánatos volt, és volt egy
35 1| sokszor vagyok egyedül, mikor is ábrándozok... A regénykönyvek
36 1| amelyben sikere volt. Tavaly, mikor erre utaztam a mostohaleánykámért,
37 1| uram, hogy mit tett ön, mikor igazán szerelmes volt? Hogyan
38 1| abban a korban születik, mikor a képecskéket festették,
39 1| sírtam anyám képe előtt. Mikor mindenki elhagyott, mikor
40 1| Mikor mindenki elhagyott, mikor nagyon szomorú voltam, mikor
41 1| mikor nagyon szomorú voltam, mikor azt hittem, hogy már vége
42 1| gondolt az asszony.~- És mikor felöltöztem, mikor tükreim
43 1| És mikor felöltöztem, mikor tükreim megmutatták, hogy
44 1| nem emlékezem arra, hogy mikor indultam, az idő csendesen
45 1| ismételte Szindbád gépiesen.~- Mikor nagyon szerettél, mikor
46 1| Mikor nagyon szerettél, mikor mindened én voltam, mikor
47 1| mikor mindened én voltam, mikor a lábaimnál térdeltél, és
48 1| s egymás kezét fogtuk, mikor tudtuk a gondolatainkat,
49 1| meg nem unt szerelemmel... mikor az életünk úgy múlott el,
50 1| sohasem volt végük... és mikor a legközönségesebben viselkedtünk,
51 1| lesz" - gondolta magában, mikor Rozina váratlanul sürgős
52 1| a pisztoly előhúzásához; mikor okosodnak meg végre a szegény,
53 1| poharunkban, a kívánatos álom, mikor a párnára tettük szegény
54 1| nem derült ki.~Szindbád, mikor ismét útrakelt, hogy szemügyre
55 1| vagy legfeljebb olyankor, mikor a haldokló gazda el akar
56 1| mint fiatalkorában volt, mikor mindenféle repedtsarkú nőszemélyek
57 1| megszelídülve így folytatta:~- Pedig mikor megpillantottam, azt hittem,
58 1| miért kell örvendeni annak, mikor az első lámpavilág feltűnik
59 1| Tehát ismét visszatért, mikor már azt hittük hogy többé
60 1| száncsörgést hallott képzeletében, mikor is piros derekú tornyok
61 1| kalandor, azon a napon, mikor a haja olyan fehér lett,
62 1| fedelem alatt halnál meg.~- Mikor halok meg? - kérdezte szepegve
63 1| nem búcsúztam tőled.~És mikor Szindbád e tréfát kieresztette
64 1| mesemondásaira, abból az időből, mikor még egyedül őt szerette
65 1| káromkodott magában. Ám hajnalban, mikor növekedett a hideg, Szindbád
66 1| fiákeres nagyot nézett, mikor Szindbád egy gyalogútnál,
67 1| dolgokkal is foglalkozik. Mikor legutoljára nálunk járt,
68 1| ábécében az x, y és z betűk, mikor az ember még nem tudja végig
69 1| hogy szívem fölé tétetem, mikor a koporsóba zárnak! - szólt
70 1| megtanulta már idejében, mikor is meglátogatta a tánctermeket,
71 1| a színlapot olvasná, és mikor Szindbád arra járt, hirtelen
72 1| a tekintetek elől is -), mikor úgy röppent fel a nő száján
73 1| lelkendezéssel felelt:~- Igen, mikor már nem használtak a meleg
74 1| Eljött és meggyógyított, mikor már nem bírtam elviselni
75 1| Miért jött ebbe a városba? Mikor utoljára találkoztunk Pesten,
76 1| ültetné el a tulipánokat, mikor azok már a szabadba kívánkoznak
77 1| különösen abban az időben, mikor a tavasz a földre száll.
78 1| féléjszakán is azt lesse, hogy mikor megy el a csendlegény a
79 1| letakarva, és azt várja, hogy mikor kezd zümmögni a hajnali
80 1| frissen pattogott, mint mikor a kacsák szórják le tollazatukról
81 1| farka. Jól tudom én, hogy mikor szokott a maga cipője így
82 1| gyártott. Nagyon csodálkozott, mikor minden esztendőben becsukták. "
83 1| megfordul képzeletében, mikor érzi a delet közelegni.
84 1| szegény uramra gondoltam, mikor ezt a kacsát sütöttem? Hisz
85 1| kacsát. Akkor se volt különb, mikor az uram még itthon volt.~
86 1| paradicsomleves, különösen olyankor, mikor csak annyi az íze, mint
87 1| van dolga Pesten. Télen, mikor káposztás csíklevest főztem
88 1| kacsapecsenye után! - mondta, mikor a kalapját a fejére vágta.~
89 1| kalapját a fejére vágta.~Mikor Szindbád egyedül maradt
90 1| búcsújárásra készülődik, mikor is cipelheti majd Gödöllő
91 1| majd csak holtan távozhat, mikor is koporsóját nyilván kötelek
92 1| ez a nőknek a szokásuk, mikor valamely rendkívüli dolgot
93 1| lendült meg a legyező, mint mikor a rendező végre a francia-négyes
94 1| menni itt a nagyvárosban. Mikor erről értesült az igazgató
95 1| mint akár abban az időben, mikor valóban dobogott a szíve
96 1| hirtelen a szó Szindbád száján, mikor is Szindbád fia leshelyéről
97 1| lássa - mondá Szindbád fia, mikor atyját hazavezette -, ilyenek
98 1| ember, hogy mely dolgokban, mikor és milyen körülmények között
99 1| vásárolta az utazóládát, mikor először kezdett utazni,
100 1| tiroli vadásznak öltözött. Mikor Szindbád megpróbálta a kalapot,
101 1| olyan időpont az életében, mikor női hímzéseket és más haszontalanságokat
102 1| hajdan polkát táncolt... "Mikor a táncterem még a fürdőhely
103 1| paszuly elkészítésében. Mikor olvasok: mindig hallom a
104 1| pesti úriasszonyt.~De most, mikor újra eljött a Fehér Sasba,
105 1| sem érte volna az életben.~Mikor már Szindbád ölében ült,
106 1| végigkóstolgatott. "Vajon mikor volt itt az utolsó disznóölés,
107 1| illata volt, hogy a vendég, mikor ide az ebéd végeztével belépett:
108 1| a kezét szendergésében, mikor azt képzelné, hogy a vendégszoba
109 1| ablakából az udvarra, hogy mikor, milyen alkalomból harangozik:
110 1| leányságuk kikeletjéig, mikor a fejedelemasszony virágkezének
111 1| Szentlélek téri zárda leánykái, mikor szinte első útjukat tették
112 1| pártfogására nem számíthatott, mikor érzése szerint összetört
113 1| könnyelmű fiatalsága felett, mikor még az ezer lépést éppen
114 1| Tudniillik az idő tájt, mikor Szindbád vasalt ingében
115 1| mint a lurkó. Milyen lesz mikor felnő Fábián? Akasztófán
116 1| körülremegték a szűz alakját. Mikor utolsó kését is eldobta
117 1| rajongtak az orfeumért.)~De mikor a velencei üvegből való
118 1| Miért is esett le Valery, mikor anya lehetett volna? - szállt
119 1| mint hajdanta bábaasszony, mikor ők voltak divatban. Vajon
120 1| mindenféle bogarai voltak, mikor látszólag a javulás útjára
121 1| szerelemből abban az időben, mikor forradalom volt az országban,
122 1| cserkészek a hegyoldali utcákból (mikor is a nagydobot biciklin
123 1| ezzel nyert ügye volt.~3~Mikor az Angyal a legközelebbi
124 1| nézegetni azelőttiben), mikor Angyal az orgonajáték befejezése
125 1| a régebbi kalandjaiban, mikor sikerrel vagy sikertelenül
126 1| látnivalót az asszonyság, mikor Szindbád szokása szerint
127 1| még a hátán is érezte. Mikor első nap beesteledett: már
128 1| cigánylakodalmak végén, mikor már minden jóból kivették
129 1| a részüket a mulatozók, mikor már minden táncot eljártak,
130 1| titokzatosan mosolygott, mikor barátnői arról beszélgettek,
131 1| Mint akkor volt, Szindbád, mikor szerelmes voltam önbe!" -
132 1| akkoriban az országúton, mikor Málcsi után jártam lóháton" -
133 1| már valaha ezt a kezet? Mikor érezted tapintását, barátságát,
134 1| végleg meghalna kályhánkban. Mikor talán utolsót lobban, mikor
135 1| Mikor talán utolsót lobban, mikor az utolsó jelet adja magáról
136 1| amikor megpillantja!~3~Mikor "törvényes" a kappanháj?~
137 1| tavaszig várakozni arra, hogy mikor jött meg az ideje. A nagyétű
138 1| Nagyon egyszerű dolog, mikor hosszú, fehér tél után a
139 Alom| szívük szomjúhozik álmukban.~Mikor született a féltékenység?
140 Alom| amelyekről ő húzta le a ruhát.~Mikor emberünk már nem tudott
141 Alom| megpókhálósodott függönyök mögül, mikor még fogai úgy ropogtatták
142 Alom| rendelkezett arról, hogy mikor feküdjek le. Ugyancsak ő
143 Alom| napközben. De éjszakának idején, mikor a lyukas fog jelentkezik:
144 Alom| gondolja fejcsóválva az ember, mikor reggel felébred, pedig nem
145 Alom| rejtett bugyellárisukat, mikor újhold tűnne fel az égen~
146 Alom| sok üres kocsi elhagyott, mikor az egyikből egy kar nyúl
147 Alom| lehet megbeszélni, hogy ki mikor és mit álmodjon.~Általában
148 Alom| akkor jönnek, akkor mennek, mikor akarnak... Vannak ugyan
149 Alom| törülközőt a nyakára sodorintja.~Mikor végigtekint elmúlt napján,
150 Reg| férfiút fogadjak a lakásomon, mikor őt magát sem fogadom.~Szindbádnak
151 Reg| zengett végig a nézőtéren. Mikor a koporsóban feküdtem, fiatal
152 Reg| fejével az első sorban. Aztán mikor meghalt, a leánya Walter
153 Reg| magát, mint Kerékjártó, mikor Göndör Sándort játssza A
154 Reg| vágtatott a mondatokkal, mint mikor nagyon hosszú a szerepe,
155 Reg| nagybőgős maradt ott őrnek, mikor Brankovicsné keményen csengetett
156 Reg| föl Georgina. - Emlékszem, mikor... Most mindenki nyugatra
157 Reg| csak akkor varratott ruhát, mikor mi titokban megrendeltük
158 Reg| fővárosi színháznál.~- Igen, mikor már az öné volt, ugye? És
159 Reg| hajtanak. Szinte várom, hogy mikor jön már a nehéz postakocsi
160 Reg| de főleg hazugságaimat.~Mikor észrevettem tetszését hazugságaim
161 Reg| passzióval megszólaltatott, mikor fetrengtem kínomban.~Nekem
162 Reg| szembeszálltam Ferenccel, mikor pokrócaival megjelent...~
163 Reg| idejéhez érkezett volna, mikor halálos csontvázamat, megzavarodott
164 Reg| szemügyre vette!~- No - mondta, mikor felállott, mintha gyürkőzni
165 Reg| szenvedni? - jajgattam, mikor esteledni kezdett.~Ekkor
166 Reg| ahol nem tudja az ember, mikor kezdődik az őrület.~Minden
167 Reg| kellett a szívemre feküdni, mikor a fal felé fordultam.~ ~
168 Reg| megalázó jelenet után...~Mikor vele voltam ismeretségben,
169 Reg| hozzátartozóik.~A veres, mikor hírét vette a női látogatásoknak,
170 Reg| üldögéltek, és azt várták, hogy mikor tartóztatnak le. Nem ütött
171 Reg| otthonában slafrokban járt-kelt, mikor egy-egy kedves vendégének
172 Reg| visszhangzott a folyosóról, mikor ott Sári, az orvosnő vagy
173 Reg| hosszú őszi éjszakákon, mikor nyomorúságomban bátor ismerőseimre
174 Reg| tudott örülni. Így örült, mikor a felésége megszökött mellőle,
175 Reg| mint máskor! - mondogatta, mikor bevásárlásai miatt a piacon
176 Reg| Retyezáti? - kérdezte ő maga, mikor állapotom mind rosszabbra
177 Reg| volna ki, az ajtón kiugrott. Mikor háta közepét látom, nyomban
178 Reg| kárörvendve mosolyognak, mikor tönkrement közülük a legkülönb,
179 Reg| kutyák. Szerettem őket, mikor rövid vizitjeik után kivágyakoztak
180 Reg| Az anyád! - mondtam, mikor a vékony, lyukakkal árfúrt
181 Reg| idealistának igaza volt, mikor egy halálos ellenséggé válott
182 Reg| egész történetben - mondtam, mikor Karvalyi úr meggyötört saját
183 Reg| nadrágtartót, a nadrágot, mikor már nagy nehezen fölkelt
184 Reg| biz az, hogy alkonyattal, mikor Zöldné korábban termett
185 Reg| zsebkendőjével majd jelt ád: mikor volt elég a harangozásból,
186 Reg| temetési harangozásokkal, mikor valamennyi harangnak meg
187 Reg| harangozást, mint a zeneszerzők, mikor műveiket mások adják elő.~
188 Reg| kulcsolt kézzel ágyamból, mikor már hosszúra nyúlott a harangozás:
189 Reg| legfejtörőbb munkával sem.~Mikor már azon a szakadékon áll
190 Reg| De most betegségemben, mikor megmenekülésemről volt szó,
191 Reg| előbbi viselkedésemmel, mikor még a szent ereklyetárgyakat,
192 Reg| főleg az éjféli kísértések, mikor Júdás megcsókolta Jézust
193 Reg| előtt állott: éjfélkor, mikor az ördög, kísértetek, rossz
194 Reg| ápolásba, gyógyításba, mert mikor például alattomban legerősebben
195 Reg| barátságban szent Mártonnal, mert mikor az ő eltépett köpönyegét
196 Reg| Lakicsról hallottam ugyanis, mikor házat akartam venni, de
197 Reg| van - mondta Pista bácsi, mikor szóvá tettem előtte a dolgot.~ ~
198 Reg| ahogyan Pesten mondják.~Mikor ezeket a szavakat hallottam,
199 Reg| támadások visszaverésére.~Mikor éppen legjobban böfögött,
200 Reg| kétlépésnyire jött a hátam mögött.~Mikor a fordulónál visszanéztem,
201 Reg| szanatóriumi állapotok iránt, mikor oda gyufáért és pipaszurkálóért
|