Part

  1    1|        hitte, hogy igazat mondott. S ami a legnagyobb elvetemültség
  2    1|     Szindbád?~Szerette a nők lábát s a hófúvásos időjárást.~A
  3    1|        ruhátlanul egyformák a nők, s a boldogtalan Szindbád erre
  4    1|           kereskedőkkel kockázott, s a perdülő kockán elúszott
  5    1|            szoknyácska volt rajta, s feketeharisnyás lábán lakk
  6    1|            nem tudok élni.~Melegen s barátságosan pillantott
  7    1|     vegyült a hársfák illatával... S ezután Szindbád már kissé
  8    1|        között vörös krétával írott S betűt fedezett fel. "Én
  9    1|           a fehér szőrű báránnyal. S amint így ült és hallgatózott
 10    1|   engedelmes gyermeknek született, s csak az élet rontotta el.~ ~
 11    1|          hiszen nagyon szerette... S ezért igen kis híja volt
 12    1|           füstjétől bekormozódott, s mint fekete darázs suhant
 13    1|           még le sem bonyolította. S ezért történt meg az, hogy
 14    1|           nézett a függöny mellől. S így ment el sok vonat...
 15    1|         hátul szépen van nyírva... S így este lett. Szindbád
 16    1|      mesekönyvből vágták volna ki, s félig lehunyt, hosszúpillájú
 17    1|        ették a halat nagypénteken, s böjtöltek az izraelita ünnepeken.
 18    1|           ezt az embert fölemelni.~S nyomban hóna alá nyúlt a
 19    1|          akik már régen meghaltak, s egyéb dolguk nincs, mint
 20    1|           férfit várok reménykedve s izgatottan a kis cukrászboltban,
 21    1|     Bánatiné lenyírt hajából font, s megesküdött, hogy mindig
 22    1|     sarkantyús csizmában taposott. S ekkor a kállaikettőst énekelték
 23    1|       szegénység réme fenyegetett, s mindig attól féltem, hogy
 24    1| visszatérek, ha erre visz az utam.~S hangtalanul, amint jött,
 25    1|          félesztendeig volt távol. S midőn hazajött, az arcát
 26    1|            utoljára meglátogasson. S ekkor volt az a kis jelenet
 27    1|          vetettem véget életemnek, s azonkívül is meglehetősen
 28    1|    léptekkel jött az aranymívesné, s a kocsiajtó feltárult; máskor
 29    1|          lábukon a papucs csattog, s csupán egyetlen hölgy lakik
 30    1|         imént hazudtak a sötétben. S amint így a tükör előtt
 31    1|       megöntözött kertek lehelete. S lépésük a divatosan rövid
 32    1|             És elrabolni magukat. (S ekkor furcsán, gúnyosan
 33    1|       szökött a szomszédvároskába, s ott öngyilkosságot akart
 34    1|          Faust doktor női alakban. S azóta gyakran gondolok a
 35    1|          férfival ismerkedett meg, s mindegyiknek kedvére tudott
 36    1|       került paripája megfékezése. S míg kutyabőr-kesztyűs kezével
 37    1|      függöny mögött a lámpa fénye, s ez mindig szokott tetszeni
 38    1|     ajtaját halkan megkopogtatták, s mielőtt felelhetett volna,
 39    1|       Idegen nő vagyok a városban, s ön nemesnek, lovagnak látszik.~
 40    1|             beszélt Boldogfalviné, s karneolgombos lovaglóvesszőjével
 41    1|        kezet csókolt már életében, s hálatelt szívvel gondolt
 42    1|     kegyekre. - De elment, elment, s nem alkalmatlankodott tovább.~
 43    1|            be. Utánam tudakozódik. S ha lova bírja, folytatja
 44    1|        Albertnek hívják az utazót, s midőn egy Póli nevű nőt
 45    1|            és tollban hemperegjek, s így sétáljak az utcán, nemde
 46    1|            még fiatalember vagyok, s nem ismerem az életet -
 47    1|    mondhatnám halálosan szerettem. S ugyanazt mondta ő is, sőt
 48    1|     ilyenformán lassan kialakulna, s többé nem járnának titokzatos,
 49    1|            férjhezmenést a háznál. S ők esténként zenélnek, énekelnek,
 50    1|      sohase kerüljek a nők kezébe!~S ezután - kezét őszinte szívére
 51    1|            dobogás felébresztette, s fejét a párnáról felemelte,
 52    1|    pásztortüzének a felvillanását, s ajkukat, szájukat nem dugták
 53    1|        egyszer", gondolta magában, s legalább egy tucat lépést
 54    1|       estve az Operában megjelent, s a mulatságos karnagy szünetet
 55    1|     nyomban el lehet temetkezni. - S éjfélkor, midőn magányosan
 56    1|         halászok húzzák az evezőt, s a parton elgondolkozva,
 57    1|         andalog a hajó fedélzetén, s csillagot keresnek a magasságban,
 58    1|            ablakból felsóhajtanak, s akihez esküvésüket küldik.
 59    1|         akihez esküvésüket küldik. S a nők, akik a folyamban
 60    1|       honnan jöttök, mit éreztetek s mit láttatok, mielőtt a
 61    1|         elől szökik el a városból. S lenn a sziget alatt, ahol
 62    1|     tanácsolt, szájak mit mondtak, s szemek hogyan hazudtak!
 63    1|           tegnap a Józsefvárosban, s egy katonáért ugrott a Dunába,
 64    1|           egymásra a folyó mentén!~S hősünk, Szindbád e napon,
 65    1|            nemes cselekedet volna. S vajon mit csinált azóta
 66    1|         kicsoda fekszik a földön - s vajon miről álmodnak az
 67    1|      dudorászva szólított valakit, s fektében megmozdulva, egyik
 68    1|            magát néhány nap előtt, s akinek holttestét keresve
 69    1|    munkájában hatalmasan elfáradt, s az álom oly megszokott ásítással
 70    1|      mormogta meglepetten a leány, s egyszerű, falusias ruházatát
 71    1|        mert a tehenünk felfordult, s apám azt hihetné reggel,
 72    1|           a ruháját. Sötétkék ruha s fehér gallér jár vele. A
 73    1|            szoknya divatosan szűk, s a kabátnak fecskefarka van.~-
 74    1| érdeklődéssel Erzsi.~- A folyamba. S már napok óta keresem szegényt.
 75    1|           kezébe veszi az üzletet, s néhány év múlva a piacon
 76    1|           széptevőket, szeretőket, s a minapában csaknem megmérgezte
 77    1|  letérdepelni, a kezét megcsókolni s áldását kérni?~Szindbád
 78    1|       tekintete a vasárnapi misén, s midőn már nem járnak a templomba,
 79    1|       kérdésére óhajtanék felelni. S most búcsúzom öntől.~- Ez
 80    1|    ábrándos vándor a tengerszembe. S mindig csak velük beszélgetnék,
 81    1|      szolgálatot a családi házban. S ezután ismét karonfogva
 82    1|    lehetett, és Mici felsóhajtott, s kidörzsölte az álmot szeméből. (
 83    1|            van egy ablak a házban, s az éji szél keservesen lengeti.
 84    1|      elfoglalta helyét a szobában, s a kívülről fűthető kályhában
 85    1|            a fenyő havas kérgében, s most ökleikkel dörömbölnének
 86    1|            szalonkabátban a jegyző s más honoráciorok, akiknek
 87    1|           sem. Negyvenéves vagyok, s már évek óta abban telik
 88    1|          Pörköltet szeretnék enni, s hozzá habos sárga sört inni.
 89    1|    ebédelni, az est hamar leszáll, s besötétedés előtt otthon
 90    1|           csalódott, elkeseredett, s azt gondolta magában, mielőtt
 91    1|            haját vélte felismerni, s ugyanezért nemsokára elutazott
 92    1|            a jegenyefa száraz ága, s nem volt senki a háznál,
 93    1|          homlokukat, és a karzaton s a templom elhagyott részeiben
 94    1|         hogy e helyen a férfiakból s a nőkből igazi imádság bontakozik
 95    1|        nézték, egymást óhajtották, s egyik sem kérdezte, amit
 96    1|          Már tizennyolc éves volt, s még nem ábrándozott senkiről.~-
 97    1|           a hétpecsétes leveleket. S ezért, ha megengedi, néhány
 98    1|            magához vonta Mitrát:~- S hogy hangzottak az elhallgatott
 99    1|            karjaim között meghalt, s azóta nem mosolyogtam...
100    1|        midőn a gyermekét csókolja, s az én csókom jut az eszébe,
101    1|           én csókom jut az eszébe, s boldogtalan lesz; éjjel,
102    1|         asszony kiszállt a hajóról s lassan visszanézett, Szindbád
103    1|         akik a temetőben alusznak, s ezért rideg szolgálati hangon
104    1|           ember a nyár folyamán... S egyáltalában beutazzuk az
105    1|            mosolyogva bólingatott, s arra gondolt, vajon tudja-e
106    1|     Szindbád elfordította a fejét, s arra gondolt, hogy mily
107    1|        összefont kézzel jártam fel s alá a lakásomban, halott
108    1|    követném a leereszkedő estében, s kíváncsian kérdezik, vajon
109    1|          ne lépjek be a korcsmába, s pohár sört igyak, mint a
110    1|   szolgálják ki szívesen e helyen, s nehéz szívvel tovább mentem.~
111    1|           igazság rétje szavaiban, s merre kezdődnek a hazugság
112    1|            nevettünk vagy mentünk, s egymás kezét fogtuk, mikor
113    1|       többé meghalni. A tejes jön, s az uram megérkezik az első
114    1|          mindig az utazó-ládán ül, s engem visszavár.~Sietni
115    1|         visszavár.~Sietni kezdett, s lihegve, izzadt homlokkal
116    1|          Szindbád a kanapéra dőlt, s elalvás előtt csendes mosollyal
117    1|           az elmaradozó nyárfákat, s arra gondolt, hogy vajon
118    1|          dió terem ezen a vidéken, s az egerek elszaporodtak.
119    1|           fel a harmadik emeletre, s itt kezdődik a színésznő
120    1|       magaviseletéről nincs szava?~S bölcs elhárító mozdulatot
121    1|           mint a cseresznyebefőtt. S ilyenkor már megtudhatni,
122    1|            talyiga a holtemberrel, s a tanyákon nem kaptak vasvillára
123    1|      mezítelen emberek ölelkeznek, s amelyet biztos sikerrel
124    1|      mégpedig egy fiatal fogolyba, s azzal is csak egyszer találkozott
125    1|     találkozott a szilváskertben - s miközben Szindbád kérdéseire
126    1|           leánya, akivel egy napon s egy esztendőben született.~
127    1|      amikor fehérre edzett bőrrel, s némi kappanhájjal kell küzdeni
128    1|            húzni, markolni, kötni, s a férfi letette darab időre
129    1|       pénzösszeget Lotti kezeihez, s midőn elhatározásában idáig
130    1|          hagyta el a kamrácskát... S alig várta, hogy kérőjének,
131    1|            mind a három harangját, s úgy húzza, hogy azt a hétalvó
132    1|     frissen a reggeli imádkozástól s hideg víztől, mint újonnan
133    1|          falak között is megterem.~S anélkül, hogy a sekrestyésnek,
134    1|           a lehunyt szemek fényei. S egyszerre kinyitják a szemeiket
135    1|  lépésnyire nyitható vendéglőkben.~S a sekrestyésnek mindennap
136    1|            éreznek a hátuk mögött, s ezért kissé elbizakodnak.~
137    1|     magához tért közönség előtt. - S ilyenkor nemcsak a pincérek
138    1|          ráért a szemhunyorgatásra s egyéb arcjátékra, amellyel
139    1|     végződött a "szám": a művészek s hozzátartozóik csak a "szám"
140    1|          az orfeumba mentek volna. S kijelentették, hogy a bölcsődalt
141    1|           virágozni a szerelemnek. S Szindbád úgy nyugtalankodott,
142    1|       megerősítse elhatározásában. S így nőtlen maradt.~[1931]~ ~
143    1|            hajszálakat megérintik. S ugyanezért eszeágában sem
144    1|        valamely másvilági ajándék. S a használatos jassz-nyelven
145    1|          mélyebb és tágasabb lesz. S ekkor egy pillanat alatt
146    1|      amelynek valóban vége lett.~4~S... dorombolása~- Boglyatulajdonos
147    1|      azonban meggyőzhetetlen volt, s felkiáltott:~- Legjobb mindig
148    1|      hajlama van a kedveskedéshez, s ugyanezért szólította meg
149    1|         nek hívták a versenylovat, s ez jelentette nagymamát.~
150    1|  öregségére Óbudán telepedett meg, s arról beszélgetett, hogy
151    1|           megnézheti a toronyórát. S ezért nekem is pontosnak
152    1|              De Szindbád szerelmet s nem házasságot keresett,
153    1|           a női nem esendőségében, s ezért a szerelmet még házasság
154 Alom|          vonat csak egy sínen fut, s bár egyenes vonalban jöhetne,
155 Alom|             hajlott körmök vannak, s a kéz folytatása maga a
156  Reg|            ízlése szerint játszik, s ez a legnehezebb művészet -
157  Reg|    letelepedett egy apródi székre, s így szólott:~- Úgy látom,
158  Reg|             valamint fürtös fejét, s így csöppet sem lehet azon
159  Reg|          úr méltán megorrolhatott. S így nem csodálkoztam, amikor
160  Reg|      gramofon tölcsérére hajtja -, s így muzsikáltatott magának:
161  Reg|            magántanári méltóságot, s így legalábbis tanár úrnak
162  Reg|         Vállalja ezt az áldozatot. S titkon néhány hozzám közelálló
163  Reg|          volt a szóbeli feleletem.~S magam is csodálkoztam hőstettemen.~
164  Reg|            hogy a gyomrába rúgtam, s ezzel nagy fájdalmat okoztam
165  Reg|     nagyoperák áriáinak éneklését, s az ékszerét tette értem
166  Reg|       fordulattal végződik az ügy. S miután ez nem következett
167  Reg|          tele talppal, emelt fővel s arcán megvető büszkeséggel
168  Reg|            legtitkosabb terveimet.~S nyomban két ápolót küldött,
169  Reg|        által hozott gyógyszékeken, s oly előkelő betegek voltak,
170  Reg|         volt, de én bolond voltam. S ugyanezért ki kellett állnom
171  Reg|        hajdanában a legkülönbözőbb s e feljegyzésekhez nem méltó
172  Reg|        vagyok eléggé elvetemedett, s már a földön is szenvedtem
173  Reg|           Bátorságra, férfiasságra s egyben szent életre tanított,
174  Reg|       amikor ezt felteszi szemére, s ezen át olvassa az ügyiratokat,
175  Reg|        mint magam is szoktam néha, s ilyenkor háziorvosomat felkeresem.