Part
1 1| keseregtek: életük végéig sohasem tudnak máson odaadó komolysággal
2 1| egy állomáson.~- Most már sohasem hagyjuk el egymást - vélekedtek.~
3 1| volt ő is a nőknek, akik sohasem felejtették el végleg.~Évek
4 1| legnagyobb elvetemültség jele: sohasem tudott megbocsátani a nőknek.
5 1| Szeretett felvidéki városokban sohasem látott, polgári ártatlanságú,
6 1| újat, alig megérthetőt és sohasem elfelejthetőt: egy hangot,
7 1| boldogtalan Szindbád erre sohasem gondolt.~Sőt halála után,
8 1| tánciskolába. Az életedben még úgy sohasem mulattál, pedig eleget mulattunk
9 1| akinek azt ígérted, hogy sohasem hagyod el?~Szindbád az álomtalan
10 1| jogászifjú korában, még sohasem látott barna árnyékot leányajak
11 1| furcsa a véletlen játéka! Sohasem szokott ön eszembe jutni...
12 1| heverészek, olvasgatok, sohasem unatkozom. Nyári estéken
13 1| végképpen elmenne, hogy többé sohasem lássam. Valamikor nagyon
14 1| halott ablakokon, amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por
15 1| könnyű, üres kalandokat sohasem kedvelte, és igazán a véletlen
16 1| Egy ital bor a hazáért sohasem árt - felelt köhécselve
17 1| figyelemmel kísérte. És sohasem fukarkodott a nevetéssel,
18 1| elrepülnek, és Szindbád sohasem jutott el ezekre a helyekre
19 1| hangtalanul a vén színész. - Én sohasem voltam álmos. A hölgyek
20 1| vagyok. Istenem, én talán sohasem fogok igazán megvénülni.
21 1| van valami titka, amelyről sohasem beszél életében. Régen elmúlt
22 1| kismadár". - Az evéssel sohasem törődtem.~- Helyes. Mindjárt
23 1| szólalt meg a leány. - Még sohasem szerettem senkit. Csak annyit
24 1| Szindbád elgondolkozott:~- Sohasem sír?~- Még álmában sem.
25 1| hosszú életen át. Addig sohasem hagyta békében a nőket,
26 1| Majmunkának. Igen ritkán nevetett, sohasem kacsintott, és elszánt megvetéssel
27 1| meg, aki semmit sem akart sohasem, csak Szindbádot messziről
28 1| járni.~- Azt hittem, hogy sohasem hagyja el az ecetfákat ott
29 1| cirkuszban, pedig olyan szegény sohasem voltam, hogy ne lett volna
30 1| szerencsétlen nő vagyok. Sohasem fogsz megváltozni.~Szindbád
31 1| azonban az én szerelmemen sohasem változtatott. Én furcsa,
32 1| pályától sem. De az ember sohasem tudhatja előre, hogy hová
33 1| és ha így megy tovább, sohasem kerül abba a kellemes helyzetbe,
34 1| majálison ismerkedtem meg vele. Sohasem láttam színpadon.~- Hát
35 1| eleinte ijedten nézegette a sohasem látott idegent. Később megvallotta,
36 1| lábanyomait. Mintha itt sohasem lett volna nyár és pázsit,
37 1| sétautakon, az ódon kastélyból sohasem jártak volna ide a szarvasbokájú
38 1| nem hiába?...~- Kérem... Sohasem láttam többé. Hisz akkor
39 1| ruháját, szerelmet vallott, és sohasem hazudott, eszeveszett módjára
40 1| hangulatokba ringatni óhajtja, és sohasem nézi, hogy milyen cipő van
41 1| törvények szerint. Sajnos, a pap sohasem tudott kedvemre való prédikációt
42 1| toppant a házba, aki bár sohasem volt katona, nagyságod szívébe
43 1| fogságban volt egy nőnél, és ezt sohasem tudta elfelejteni. Artémizának
44 1| kézzel beszélt vele. "Hogy sohasem rúgtam bele a csizmámmal?" -
45 1| Ámbátor bölcs ember létére sohasem hitte el, hogy van olyan
46 1| sem látom többé, és a szél sohasem hoz felém zenehangokat.
47 1| hogy egyetlen vágyuk, többé sohasem vetni le ruhájukat - hisz
48 1| szájuk, mind oly különös, sohasem látott. Csupán az "ő" szeme
49 1| és a ruhafodrok között sohasem tévedt el keze. Meghalni
50 1| jókedvemmel mulattatok. Ó, sohasem kerülhet párbajra a sor
51 1| mindig idejében távoztam. Sohasem ültem ásítást fojtogató
52 1| hogy az igazi szerelem sohasem fejeződhetik be botránnyal
53 1| bármennyire megvénültek, sohasem árulták el egymásnak Boldogfalviné
54 1| mintha Boldogfalviné máskor sohasem ment volna az ablak felé.
55 1| hogy én vagyok az első. Sohasem mondta még senkinek, hogy: "
56 1| hazudnak. Igazat nem mondanak. Sohasem szeretnek. Istenem, ott
57 1| tündérnő, akit Szindbád sohasem ismert, és mégis arra gondolt,
58 1| látjátok őket. És talán sohasem látjátok a kis komédiásfiút
59 1| Valéria nem is lett volna sohasem a világon.~A leány makacsul
60 1| rendezte a dolgait, hogy sohasem sikerült őt megcsípni habár,
61 1| bánatosan mosolygott:~- Én sohasem felejtettelek e1 végleg.~-
62 1| az érzelmes zenét. Mondd, sohasem hallod az elhagyott kertekből
63 1| nevetve Irén.~- Remélem, hogy sohasem lesz rá szüksége - felelt
64 1| felelt szigorúan Irén. - Sohasem csókoltam meg álmában. Hisz
65 1| megbízható, rendes férfiak. Sohasem árultak még el senkit. A
66 1| jók voltak hozzám, mert sohasem szerettek.~- Senki? - kérdezte
67 1| a szót, hogy szeretem - sohasem mondtam még nőnek.~Margit
68 1| ebekhez hasonlatos sírkövek sohasem nyújtották ki a lábukat,
69 1| örökké megmarad. Az emlékeket sohasem nyelik el a hullámok, a
70 1| Utcákba került, amelyekben sohasem járt azelőtt, és az idegen
71 1| Bánatváriné kezeihez, hogy sohasem mondja ki. F. A katonák
72 1| megbocsátott, és a hajamat sohasem húzta meg, hanem mindig
73 1| fák, bokrok, háztetők.~- Sohasem hagyjuk el egymást - felelt
74 1| Néha úgy éreztem, hogy sohasem térek többé vissza.~- Lásd,
75 1| Ismeretlen utcákon mentem végig, sohasem látott házak állták utamat,
76 1| megszólalsz...~Szindbád talán még sohasem figyelt úgy nőre, mint Fáni
77 1| templom küszöbén, hogy többé sohasem hagylak el? - kérdezte Szindbád,
78 1| mint a madarak élete... sohasem hallott kedves szavakat
79 1| csókokat váltottunk, amelyeknek sohasem volt végük... és mikor a
80 1| szorította a zsebkendőt:~- Sohasem csókolhattam meg a kezét
81 1| volt, szegény feje. Mondja, sohasem vette észre, hogy Boriska
82 1| Kisunyomiét - esküszöm - sohasem tapogatta meg se az én lábam,
83 1| nekividámodással, mint ahogy az ember sohasem tudja bizonyosan a jókedvének
84 1| már azt hittük hogy többé sohasem hallunk róla. A Tisza mellé
85 1| túlsó partra járt-kelt. De sohasem jutott eszébe elindulni
86 1| ittál poharadból? Mondd, sohasem találtad álmodból felocsúdva
87 1| helyen is, ahová a férfiak sohasem láthatnak?~- Gyászruhában
88 1| leplezte alattomosságát.~- Sohasem csókolta meg a szájamat.~-
89 1| az ablaka előtt. "Hát már sohasem áll meg egyetlen fogat sem?" -
90 1| mellett sem, amelyeknél sohasem haladt el Szindbád anélkül,
91 1| ember nem akar megfagyni! Sohasem olvastam egyetlen regényben
92 1| kellemetes emlék egy nőről, aki sohasem csalt. Kihez beszélt Szindbád?
93 1| ártatlan fiúcskából, akinek sohasem voltak bűnei?... Majd inkább
94 1| kocsmárosnéknak nyilván imponált a sohasem hallott foglalkozás, ezért
95 1| a szavak hímzéseit:~- Én sohasem tudom neked elfelejteni,
96 1| Egy ital bor a hazáért sohasem árthat.~Az öreg nő Szindbádra
97 1| zongora.)~- De hát tudtommal: sohasem értettél a zongorához!~-
98 1| belőle. Két növendékem van. Sohasem szerettem az egynejűséget.~ ~-
99 1| levelet irt, mert te magad sohasem voltál barátja az irka-firkának:
100 1| vetett a kezekre, mintha még sohasem látott volna ily húsos,
101 1| mit nem felelt a gróf, azt sohasem lehetett megtudni, mert
102 1| segítettek, de a férfiak sohasem felejtenek. Én például legénykoromig
103 1| felsóhajtott:~- Az embernek sohasem lehet elég nőismerőse...
104 1| utóvégre vele van dolgunk.~- Sohasem lesz belőled jóravaló ember -
105 1| Barátságosak ezek a fák; még sohasem hallottam, hogy vadalmafára
106 1| a szerencsétlenek, akik sohasem tudnak beljebb jutni az
107 1| mondogatta a felesége -, sohasem történik semmi baja, ha
108 1| engedheti magát valaki idegen, sohasem látott nőktől megveretni?~-
109 1| a bajokat, hogy az uram sohasem engedte magát megbüntetni.
110 1| volna a házifenyítéseket, sohasem jutott volna ennyire a dolog.~
111 1| egy tisztességes nőnek. Sohasem tartottam szeretőt, hogy
112 1| emlékbe. Nem, uracskám, sohasem voltam addig elragadtatva
113 1| beszélgetéseimben, amelyeket odáig sohasem hallhattak tőlem, mert hiszen
114 1| alá való hazugságokat...~- Sohasem tudta meg egyik se.~- No
115 1| fölragasztva, amely fogadókban sohasem jártam. Van itt a közelben
116 1| vigyázni kell magamra.~Szindbád sohasem volt ellensége a levelezésnek,
117 1| hangon Szindbád, mintha többé sohasem akarna elköltözködni a bogárhátú
118 1| használják az evéshez, és sohasem szomorúak. Úgy járnak-kelnek
119 1| helyezi homlokára a kezét:~- Sohasem kértem magától semmit, mert
120 1| plébánia harangozója tán sohasem alszik, vagy tán csak olyan
121 1| harangozik: a harangozó ezt sohasem teszi. Még közvetlen a torony
122 1| át az orfeum nézőterén.~ ~Sohasem lehetett a valódi okát megtudni
123 1| a kötélről le nem esik. Sohasem tudtam meg, mert nem tudhattam
124 1| névjegyet nyomtatott, magában sohasem gondolt, csak annyit, hogy
125 1| vele, mert nem szerette sohasem egy nő előadását megzavarni.
126 1| nőül vegyem, Iréne. No, de sohasem ijedtem meg a pisztolyoktól.~-
127 1| végeznénk. Én az esti tüzelést sohasem bíztam cselédre vagy bármely
128 1| is kifejezője legyen. Ő sohasem tudna vad, köldökig érő,
129 Alom| gyötrelmesebbek lettek... Például sohasem emberünket kergették álmában
130 Alom| egy kérdésre felelj nekem: Sohasem hallottál álmodban kiáltó
131 Alom| kocsirúddal védekezőknek másnapon sohasem tudott piros lenni a szemük
132 Alom| szereti a magányosságot, sohasem áll be pletykálkodásra vagy
133 Alom| álom kiéli magát, és nappal sohasem tér vissza. Elmúlt az éjszaka
134 Reg| határozottan Georgina. - Annyira sohasem válhatunk el egymástól,
135 Reg| gyermekem elrablását, és Mariett sohasem lesz kénytelen megtudni,
136 Reg| Mariettől is elvált, és sohasem felejtették el egymást.
137 Reg| jóízlésű teremtés volt, aki sohasem vattázta túlságosan a trikót,
138 Reg| sietett végig a városon, és sohasem hordott föltűnőbb ruhát,
139 Reg| úriasszony a városban. Barna haja sohasem volt boglyas, de a nagyszabású
140 Reg| Szindbád mosolyogva. - Az ember sohasem tudhatja, hogy mely cselekedete
141 Reg| marasztalás. "Isten vele!" vagy "Sohasem látom többé?", sokáig motoszkált
142 Reg| jó véleménnyel volt, aki sohasem fordult különösebb érdeklődéssel
143 Reg| vagy ugrándozó énekesnők sohasem foglalhattak helyet nemes,
144 Reg| Angliában ide-oda közlekednek -, sohasem hallottam még hasonló esetről.
145 Reg| bélelni a cipőtalpat. És sohasem aludtam! Morfoki ugyan egy
146 Reg| felnyújtottak! Ilyet igazán még sohasem hallottam! Remélem, legyalázott
147 Reg| ember volt, aki nevetni sohasem szokott, és legjobb kedvében
148 Reg| gyermek. Az ódon házban sohasem látta az életet.~- Tehát
149 Reg| magát Szindbád. - Nekem sohasem tetszett ez az ember.~-
150 Reg| És az a huncut ezt nekem sohasem mondta! Pedig mennyit beszélgettem
151 Reg| játszottuk.~- Nekem Kisfalvi ezt sohasem mondta - csodálkozott Szindbád. -
152 Reg| gárdájához tartozom, akik sohasem vénülnek meg a színpadnak.
153 Reg| elváltak, és Mariett állítólag sohasem sírt emiatt. De hát, uramfia,
154 Reg| Hófjágerben Tercsi kisasszony sohasem mulasztotta el megdicsérni
155 Reg| irodába idézte, és talán sohasem csóválta a fejét annyit
156 Reg| jámborul megfogadta, hogy többé sohasem megy el a Régi trombitásba.
157 Reg| mély sírjában Shakespeare sohasem hallott tán hasonló tapsokat.~
158 Reg| összecsapta. Gyönyörű volt. Sohasem láttam szebbet az életben.~-
159 Reg| akartam. De azért Klarissz sohasem vonta meg tőlem a barátságát.
160 Reg| a tulajdonostól.~Szeller sohasem hordott egyenruhát. Fekete
161 Reg| bolondságot?~- Az én információim sohasem csalnak.~- Foglaljon helyet,
162 Reg| nem lehet el, Georgináról sohasem veszi le a szemét. Azt hiszi,
163 Reg| álmaim vannak, pedig azelőtt sohasem álmodtam. Gyakran álmodtam
164 Reg| és nem felejt el?" Nem, sohasem felejtlek el, gondolta forrón
165 Reg| szobából, bejött a szobába. Sohasem tisztította ki senki se
166 Reg| betegségeiben, szenvedéseiben sohasem tudhatja, hogy merről kaphatja
167 Reg| csak Zöldnére gondoltak.~Én sohasem gondoltam komolyan Zöldnére,
168 Reg| belecseppenni mindenféle, sohasem látott emberek markába,
|