Part
1 1| ez szorosan nem tartozik e történethez. Elég az hozzá,
2 1| hajtotta a fejét, midőn e büntetést kiosztotta, volt
3 1| ragyogó estéjű Budapestről e nagy téli időben elutazott,
4 1| leveleznek. A madárkakörmök e szavakat jelentették: Kedves
5 1| rajta ringatózó hajó... E háttér csaknem valamennyi
6 1| a fotográfus kirakatából e tavaszi délelőttön kissé
7 1| valamiért megharagudtak e helyre, és kegyes, termékeny
8 1| fiúnak látszik...~A kapu e percben felnyílott, és a
9 1| volna onnan semmi kincsért. E hosszadalmas, lassan-lassan
10 1| világosan megérthető, hogy e nőcskével szemben helye
11 1| szinte bocsánatkérő tekintet e csók közepette, amellyel
12 1| Ugyanezért a bölcs hajós e csókoknak jelentőségét csöndesen
13 1| hiszen természetszerűleg e nők kövérek, puhák és csókszomjasak
14 1| környéken mindenki tudta, hogy e tekintélyes és tiszteletre
15 1| kezünket... Mondom, az ablak e forró éjszakán nyitva van,
16 1| gyógyszerészsegédnek, aki az imént e helyt a varróleánykával
17 1| védőszentje, Flórián állott e helyen. Bizonyára úgy történt,
18 1| végül is a szék alá dugta e felesleges holmikat.)~Galamb
19 1| kétszer-háromszor megforgatta kezében e papírlapot.~- Egy virágcsokor
20 1| talán csak álmodta -, hogy e tájon, amelyet nyilak, karikák,
21 1| leánycsók emlékével távozhat e helyről, ahová a piros függönyön
22 1| szemű páter már learatta e kis mezőcske egyetlen terményét,
23 1| mélyén a legnemesebb férfiú, e percben még nem gondolt
24 1| amely olyan széles volt e helyen, mint egy tó. A túlsó
25 1| hosszasan bejelenteni. "I. e." mondta a vashíd, és a
26 1| miután már mindent megpróbált e világon, tehát nemsokára
27 1| mind-mind eltűntek Szindbád elől e kora őszi napon, csupán
28 1| sincs, hogyan tudtam meg e dolgokat. Figyelj ide! Mindjárt
29 1| parasztszoknyát, különbnek tartotta e fajtát a legszebb színésznő
30 1| megelégedéssel állottak meg e ház előtt, ahol már gyakran
31 1| bolthajtásos terem falán. (E ház tán zárda volt vagy
32 1| kedv lopózott mögéje, mióta e házba belépett. Gyilkosságokra,
33 1| selyemköpönyeg. Kár, hogy e szép kabátok régi foltokat
34 1| tegnap még szobalányok voltak e művésznők... Ha ugyan megvannak
35 1| jó vonat fut át hajnalban e városkán, Szindbád tehát
36 1| mindig nagyot sóhajtva.)~E percben tompán robogott
37 1| öklét harapdálta, midőn e szigorú, házsártos és erkölcstelen
38 1| éjszakára...~Vajon ki lakik e rejtett szobában? - gondolta
39 1| mulattam. A bányászok rendezték e bált, és forraltbor illata
40 1| gyermekkorában futkosott e nő, akit később párjának
41 1| jutottak eszébe, amelyek egykor e lezárt női ajkakat elhagyták;
42 1| mellett a nőket, holott máskor e helyen gyorsan karmantyújokba
43 1| vénkisasszony, amelyet hajdanában e nőktől hallott, szívébe
44 1| ördögbe! Miért öltöztem tehát e maskarába?~Megvetéssel nézett
45 1| mentén!~S hősünk, Szindbád e napon, midőn a koporsózörgést
46 1| illatával, nem vallhat szerelmet e helyen.) És a tanító sokadmagával
47 1| előtt; mindig Valériára e hosszú zarándok-útban, míg
48 1| volna azóta, mióta Szindbád e kissé hajlott orron, rövid
49 1| vonaglása, a szájszéleknek - e különös hamis tanúknak -
50 1| Mici úrasszonyhoz vezetett e városban. Egy régen feltett
51 1| emlékére egy szív kivésve, hogy e kapun, elhagyott bejáratán
52 1| földesúr a pesti forgatagban, e különös nagyvárosias balkáni
53 1| Irénért. "Tegyük boldoggá e tudatlan vidéki fiatalembert,
54 1| várta Szindbádot, mintha e ház szeretetre méltó hangulata,
55 1| király képe alatt: Sz. - e régi kalandor - megeskette
56 1| szívzsibbasztó a gondolat, hogy e helyen a férfiakból s a
57 1| elfödték már gombostűhegynyire e boltozatokat, oszlopokat;
58 1| ó cukrászbolt azért van e helyen, hogy a szerelmesek
59 1| hevülés, szenvedély lakott e simára csiszolt székeken,
60 1| megbocsátottam magának. De itt e szent falak, tiszteletre
61 1| előbb hangosan nevetett e mulatságos dolgon, majd
62 1| a Duna hullámaira. Hogy e szőke habok mit mondtak
63 1| maga engem vár, itt van e szentkép, a kis leányom
64 1| Szindbádunk hol járt vajon e tágas földek-mezőkön, széles
65 1| fájdalom miatt, amelyet e névnek említése okozott,
66 1| képecskéket festették, és e könyvek az éjjeliszekrényről
67 1| lengyel fürdőhelyre, ahol e Mária-szobrocskát faragta
68 1| eső. Szinte zenéjük volt e könnyeknek, mint néha hallja
69 1| nem szolgálják ki szívesen e helyen, s nehéz szívvel
70 1| ROZINA~Szindbád - e régi szép név viselője,
71 1| csakugyan elhágy?" Azt hitte e percekben, hogy életét viszi
72 1| aludni ment.~- Vigyázz, hogy e honvéd meg ne szökjön a
73 1| tündökölve ragyogott fel e női arc. Utazásaiban, céltalan
74 1| neveznek, kinek van igaza e történetben, a Bajazzo históriájában
75 1| tartja úgynevezett becsületét e pályán: gazdagabb, mint
76 1| a színésznő udvarlóját, e furcsa vőlegényét az áhítozott
77 1| jégszürkén, megrokkanva. - E ruházat szerint ifjabb,
78 1| vagy részvétet mutasson e hévvel előadott szavakra,
79 1| ugyanezen szavakat mondta valaha e városban. Tudja, azóta sok
80 1| bajlódó nőkre kell gondolni e frizurák láttára. Vajon
81 1| gondolatok is fodrozták e fürtöket, amelyek néha úgy
82 1| el Miskolcra...~Mielőtt e mondatot követő nagy sóhajtást
83 1| éppen úgy szerette ő is e kalandos szójárású, nőzavaró,
84 1| nevezünk, míg belső világunkban e hölgyek egészen más neveken
85 1| szoktak az ablakokba tenni e vidéken. A késő őszi napon
86 1| dunyhák jutottak eszébe és e dunyhák alatt való barátságos
87 1| komaságnak, sógorságnak e vidékbeliekkel... Szerencsére,
88 1| hogy későbben, magányában e feljegyzéseken elandalogjon...
89 1| tőled.~És mikor Szindbád e tréfát kieresztette száján,
90 1| merészelte követni szerelmesét e helyre.)~ ~Ám Pálma fáradhatatlan
91 1| fiának nyakába borult.~...Ám e helyen is hiábavaló volt
92 1| Kacsafark-hajzatú fia, akihez e szavakat intézte, éppen
93 1| Regények, kalandok rejtőzködtek e tisztességes barna hajzat
94 1| hölgy, ha akarta, megértette e rejtélyes kijelentésből,
95 1| Szindbádnak az asszony e nyugodtan, szinte közömbös
96 1| segítség nélkül is.~Szindbád e megjegyzésből tudomásul
97 1| Magyarok fájá"-nak nevezték e platánt, mert a magyarok
98 1| eredetű. Szindbádunknak e várakozását is siker koronázta:
99 1| Fifi miként helyezkedhetett e kanapén abban az időben,
100 1| valami ok arra nézve, hogy e kitűnő férfiak a képeslapokból
101 1| lehetett ragasztani. És e művelet után oly megelégedett
102 1| nem is volt többé kedve e házassághoz, és csendesen
103 1| tömjénillatú zászlóihoz, e magasztos selyemlombokhoz,
104 1| az mit sem jelentett e tavaszi reggelen az Ég udvarhölgyei
105 1| Hosszúcsövű puskával jelent meg e mutatványhoz Carter úr,
106 1| kőszállítók embertelenségével, e legkegyetlenebb fuvarral,
107 1| finomabbnak látszott, mint az e nembeli harisnyák szoktak
108 1| szemlélte, hogy elképzelje e nagyon fehér kezeket abban
109 1| szentképecskére gyermekes betűkkel e szavak voltak írva: "Szindbád
110 1| hogy embertársát elüldözze e földről. Köszönöm, hogy
111 1| fejeit megkapirgálni, és e célból negyedóráig időztek
112 1| volna. Megérezte ti., hogy e szokatlanul önfeláldozó,
113 1| leült, amely 1862 óta állott e helyen, miután egy környékbeli
114 Alom| dúcait, akkor kitépdeste e szelíd madarak tollait.~
115 Alom| és mindenben helyeselt e sötétképű embereknek, akasztásoknál
116 Alom| mért kedvelé? Azért, mert e rubintok mindig tagadhatatlanul
117 Alom| is megválogatják álmaikat e vízi lények. Azért nem haszontalan
118 Alom| mondja Kr. Gy. "Álmoskönyv"-e. A bolhacsípést nem is számíthatjuk
119 Alom| híre-hamva sincs a vidéken. És e gyötrelmes álomból felébredve:
120 Alom| hogy az álommagyarázat e tételének megértői csak
121 Reg| mást is megigézett volna e kedves arc, nem csupán Szindbádot,
122 Reg| megtudtuk, hogy ön ismét e városkában van, ahol előkelő
123 Reg| úr, régebben gárdatiszt e névnek viselője. Híres párbajok
124 Reg| házaiban még ma is ülnek e doktor Corvinuszok az aranyozott,
125 Reg| mennyire csodálkozott Szindbád e helyen, aki ugyancsak azt
126 Reg| Horácot hiába keresem e helyen, meg kell elégednem
127 Reg| miért járok oly gyakran e városba. Tán mert régi házak,
128 Reg| eleressze...~- Néhány napig még e városban maradok - gondolta
129 Reg| Falstaff-illusztráció nyomán épült volna e ház, vagy talán azért vette
130 Reg| Shakespeare végképpen megbukott e városban. Itt szavalhat,
131 Reg| és a legjobb színésznő. E két ellentétes állapotot
132 Reg| midőn az alkonyi órában e rendkívüli helyen találta
133 Reg| csodadoktor ráncos arcára. Mintha e vén, fogatlan szájban rejtőznének
134 Reg| Szindbád szívében csilingeltek e szavak: Enyém vagy, drágám,
135 Reg| férfinemmel. Szindbádunk, e regény alázatos szolgája
136 Reg| nem az én koromhoz illő e szerep, de én még azoknak
137 Reg| hiszen nem is ez a fontos e percben. Vonatomat, mellyel
138 Reg| ügyvédúr állandóan vállalkozik e furcsa szerepre - mondta
139 Reg| haladékot sem engedélyez e távirat.~Mariett kétségbeesetten
140 Reg| fordulni. Az összes iratok e lépés célra vezető megtételéhez
141 Reg| úriembert fölszólíthatnék e csekély szívességre.~Szindbád
142 Reg| fejében a létrákon szaladgálna e percben egy kis fürge könyvtáros.~-
143 Reg| sem eresztette el. A haját e napokban nem fésülte a régi
144 Reg| Szindbád késő évek múlva e langyos márciusi estékre
145 Reg| csak imádattal tekinthet e nem titkolt, korán jött
146 Reg| az adósnak a fizetéshez.~E halott fölött hiába csikorgatja
147 Reg| végre, hogy mit csináltam e szörnyű napokban! - mormogtam
148 Reg| volnának a legszebb házak kerek e világon.~Azt hiszem, legjobb
149 Reg| látogatására, mint ezt már vártam.~E. budapesti orvosról volt
150 Reg| kellett áldozni egyik lábát. E. orvos ezt tudta, és hősiesen
151 Reg| mutatta meg azt a helyet, ahol E. orvos lábát holnap délelőtt
152 Reg| bácsi jöttére) tért vissza E. főorvos problémájára:~-
153 Reg| éjszakán, türelmes voltam, mint E. doktor a szobájában.~ ~
154 Reg| az operáció történetét. E. doktor lábát levágták,
155 Reg| hajdanában a legkülönbözőbb s e feljegyzésekhez nem méltó
|