Part
1 1| másik nőért sírt. Máskor szinte kábultan, az arató mit sem
2 1| elfelejtette hangjukat, amelybe szinte egész életüket öntötték -,
3 1| átkarolta volna nyakát, szinte durván ráförmedt:~- Csodálom,
4 1| fényes, lázas szemét, és szinte megbűvölve nézte Rózát fehér
5 1| közepén vígan, játékosan, szinte kacagva szaladtak a habok,
6 1| kisfiú után, és Szindbád szinte hallani vélte, amint a titokzatos
7 1| ország falai, emelkednek szinte merőlegesen a Kárpát sötétkék
8 1| partjáról egy darabig sötét, szinte gyászfekete fenyveserdő
9 1| köntösű szerzetesek között szinte kivirít a jezsuita generális
10 1| mennyezeten: Szindbád, a hajós... Szinte kedve lett volna a toronyba
11 1| most úgy látta, hogy kis, szinte gyermek-játékszer nagyságú
12 1| éjszakán.~Az emlékei nyomán ma szinte utánozni szeretné akkori
13 1| arra, hogy nagyon sokáig, szinte órákig tartott, amíg kellő
14 1| szürkületben a kerti ajtónál. Szinte ijesztő volt gyötrődött
15 1| hozzájuk.~Szindbád csöndesen, szinte visszafojtott lélegzettel
16 1| szeméből rajongó, csodálkozó, szinte ijedt tekintettel figyeli
17 1| barna szempár, az alázatos, szinte bocsánatkérő tekintet e
18 1| volt, és a színház körül szinte illatosak voltak a hatalmas
19 1| Portobányi úr?~A zsíros kabát szinte ropogott a kövér vállakon,
20 1| mindig nem szólt. A leány szinte sértődve kérdezte:~- Hová
21 1| Rajongása a művészet iránt szinte páratlan. Uram, ön szerencsés
22 1| nyílni a hegyek között, és szinte hallottam a megolvadt patakok
23 1| A parasztház szobájába szinte négykézláb kellett bemennie.)
24 1| Nyurga távírópóznák ijedten, szinte csodálkozva bámultak a kocsisor
25 1| És éjjel, midőn halkan, szinte zajtalanul suhan át az expresszvonat
26 1| A rohanó vonat mentén, szinte vízszintes irányban, szakadt
27 1| nagyon régen látott, mert szinte már el is felejtette. De
28 1| és céda nő hajába. Akkor szinte mindegy volt, hogy életben
29 1| ült. Barna szeme hálásan, szinte megadással tapadt a férfira,
30 1| vendégszobánk van - szólt közbe szinte nyersen Tini. - A pincéből
31 1| ráragyogott Szindbádra, hogy az szinte meglepetten lépett hátra.
32 1| hangzott belé az utca. A torony szinte álmából felébredve, ködös
33 1| fogadósnál.~Szindbádnak szinte jólesett, hogy nem találta
34 1| amint utána indult. Így szinte becsesebbnek látszott előtte
35 1| szegeződött Szindbádra, hogy szinte könnyesnek látszott a szem.
36 1| elmélázott, mintha valamely régi, szinte baráttá válott szomorú gondolat
37 1| és a harmonikanadrágban szinte a saját maga nagyapjának
38 1| ereszével és zúzmarás ablakaival szinte papirosból kivágottnak látszott,
39 1| bókot, amelyet odavetőleg, szinte unottan a helybeli nők fülébe
40 1| behavazott háztetők alatt, szinte úgy ragyogtak, mint a bábszínházban
41 1| aki a búcsú pillanatában szinte a küszöbön engedett Szindbád
42 1| dobtak volna a fejére, hogy szinte az egész életét elfelejtette.
43 1| az idegen házban lassan, szinte az álom halk ritmusára előbúvó
44 1| bűnbocsánatot esdekelve, hogy szinte csillogó fénypontocskák
45 1| hangosabban. A fiatal nő szinte észrevétlenül öltözött fel
46 1| kripta felett a lapos kő szinte megmozdult. (A nők ilyenkor
47 1| diák, midőn hideg, éles, szinte bántó tekintettel mérlegelte
48 1| nagyrabecsült, hogy már szinte komikusnak látta magát,
49 1| ballerina tüllszoknyácskája, szinte öntudatlanul, mind varázslatosabban
50 1| legyező volt, a marabutollak szinte arisztokratikusan foglaltak
51 1| falusi ház oly barátságosan, szinte önfeláldozással várta Szindbádot,
52 1| szilvafák tavaszi üdeségével szinte jóillatukra emlékeztette
53 1| zsámolyon üldögél, és félve, szinte megrettenve néz bele az
54 1| amely csak akkor duruzsol, szinte beszélget, ha az éjszakát
55 1| mint a vetésre a meleg eső. Szinte zenéjük volt e könnyeknek,
56 1| jószívű járókelők. A lépésemet szinte láttam, mintha önmagamat
57 1| ösztön a Duna felé vitt, és szinte megkönnyebbültem, midőn
58 1| könyveiből. Mint örök patronok, szinte jelmezben járnak-kelnek
59 1| boldogak.~Figyelmes, alázatos, szinte megalázkodó hangon kezdett
60 1| almafákat, amelyek zászlóikkal szinte búcsút integetnek a padlásra
61 1| Szindbád, mire a kis papucsok szinte rohamlépésben visszavonultak,
62 1| megcsipdesték a vöröshangyák -, szinte dalolgató szóval beszélvén
63 1| regényesen, lakodalmasan, szinte kipederve volt az ostortartóba
64 1| aki oldalról nézte. Az orr szinte igyekezett eltűnni; a fül
65 1| és vágy áradozott, hogy szinte megszédítette melegével
66 1| miatt nyúlott volna meg, szinte piszévé változott, amint
67 1| a napsugarat használta. Szinte kreolszínű volt ez az arc,
68 1| maga felé közeledni, hogy szinte felsikolt az ijedelemtől.
69 1| fia.~Szindbád komolyan, szinte áhítatosan felelt:~- Eszem
70 1| az asszony e nyugodtan, szinte közömbös hangon elmondott
71 1| rendszerint ráfizetni szoktak. Szinte hallottam a szegény, ismeretlen
72 1| indulatos hölgyemmel... Szinte hallottam, amikor megkönnyebbülten
73 1| városnegyed ügyeiről értesült, szinte előre vélte tudni, hol lesz
74 1| mert a vendég fantáziája szinte látta a cukorsüvegecske
75 1| meghatottan nézett, mert szinte könnyáradásként eszébe jutottak
76 1| férfiasságát, amely dicsérettel szinte a maga szavahihetőségét
77 1| És az állongó vendég néha szinte zavarba jön nézelődésében,
78 1| elgondolkozva, megilletődve, szinte ájtatosan nézett, míg jobb
79 1| ropogni, válaszolgatni, szinte káromkodni látszott a fagyos
80 1| pecsétgyűrűt - ám a nagyon fehér, szinte férfiasnak látszó fogazatát,
81 1| tárgyacska a kamrában, midőn Fifi szinte egyetlen mozdulattal megszabadította
82 1| krákogva, kedvetlenül, szinte csak kötelességérzetből
83 1| különösebben intézkedni kellene: szinte magától, ősi hagyományokból
84 1| ezért a felejthetetlen, szinte élettörténeti reggelért
85 1| téri zárda leánykái, mikor szinte első útjukat tették a nagyvilágban,
86 1| kezéből a velencei szív. És szinte magánkívül üldögélt most
87 1| meghatottan, sajnálkozva, szinte áhítatosan az Aranyláb-szálloda
88 1| gonosz köveken, amelyeknek szinte csak egyetlen céljuk van
89 1| legszebbet, a legdiadalmasabbat, szinte másvilágiasat lépné az ifjú
90 1| visszáját látta. Zavartalanul, szinte babonásan keresett egy távoli
91 1| tanfelügyelőségi segéd" szinte "erőszakkal" meg nem szöktette,
92 1| érzelemmentes, meglepetés nélküli, szinte csúfolkodó magaviseletű
93 1| az években. Cilinderiné szinte tüntetőleg viselte dús hajkoronáját,
94 1| mutatkozik - az elcsodálkozott, szinte áhítatossá vált hölgyek
95 1| mert a rákleves főzésénél szinte elkerülhetetlen a veszekedés,
96 1| csapott le Szindbád szinte lélegzet után kapkodva,
97 1| altábornagy, egy igen régi és szinte már csak álmoskönyvben (
98 1| szívósságukat, amellyel szinte természetszerűleg megjutalmazták
99 1| cipősarkaival kijött a kertből, hogy szinte a végzet, a felettünk rendelkező
100 Alom| olyan rövid a ruhája, hogy szinte szégyenkezik, mert a színpad
101 Alom| egy deci bor után, hogy szinte lángba borulsz tőle, és
102 Alom| Budapesten és Buenos Ayresben szinte percnyi pontossággal ugyanazok
103 Reg| egyszerre vége van - mondta szinte kétségbeesve az asszony.~-
104 Reg| pisztolygolyó, és két szeme közé, szinte tudományos biztonsággal
105 Reg| kis színház mennyezetén szinte elárvultan henteregtek a
106 Reg| és mindannyian hivatalos, szinte komoly meggondoltsággal
107 Reg| A szeme szürke, nyugodt, szinte szenvedélytelen, mint a
108 Reg| kabátjában mozdulatlanul, szinte megmerevedve ül szomszéd
109 Reg| és míg arca, szíve, szeme szinte megmámorosodva lehelte magába
110 Reg| itt mindenen, amely már szinte keresettnek látszott. Kerek
111 Reg| valami nagy titkot súgna, szinte egy vonalnyival közelebb
112 Reg| csapoltak), majd a Szőlő szinte csodálkozva maradoztak el
113 Reg| tekintete is harmatos és meleg, szinte búbánatos lett, amint Szindbádra
114 Reg| nagyrabecsült dámát.~Mariett hangja szinte megcsuklott a visszafojtott
115 Reg| suhanjon be az ódon házba, ahol szinte ijedten látszottak égni
116 Reg| arcocskájával kilépett és szinte lábujjhegyen osont Szindbádhoz,
117 Reg| hangja.~Pálházi erőszakos, szinte vad mozdulatot tett.~- Menjünk -
118 Reg| agglegények társaságában szinte az egész terem füle hallatra
119 Reg| elmenőben síró, vörös szemét szinte kétségbeesetten fordította
120 Reg| A függönyök mögül lágy, szinte álombeli világosság szűrődött
121 Reg| színésznő?~- Lám, a fődolgot szinte elfelejtettem... Szindbád
122 Reg| mi tönkrementünk.~Vidor, szinte titokzatosan jókedvű mosollyal
123 Reg| Szindbádra függesztette, és szinte könyörgő volt a hangja,
124 Reg| elsikkasztanom. Mégiscsak furcsa, szinte komikus dolog lett volna,
125 Reg| Pista a következő éjszakán szinte magánkívül riasztotta föl
126 Reg| ezt, akinek a szíve néha szinte hallhatóan, máskor csaknem
127 Reg| fölkacagott, görcsösen, szinte sírva.~- Istenem... Metternich
128 Reg| megremegett, de aztán dacos, szinte kihívó hangon fölolvasta.~-
129 Reg| fogott Szindbáddal; erősen, szinte brutálisan megszorította
130 Reg| riadt föl Mariett, és szinte fölsikoltott. Ez a sikoltás
131 Reg| az eset titokszerűsége, szinte félelmetes természete ejtette
132 Reg| melege, és a harmatos szempár szinte ott csillog a folyó fekete
133 Reg| hazamenjek Pestre - dörmögte szinte önkéntelenül. És erre egyszerre
134 Reg| akinek olyan gyermeteg, szinte ábrándos tekintete volt,
135 Reg| esténként a budai várkert alatt szinte lágy omladozással lépkedett
136 Reg| juttatták Szindbád eszébe. Szinte leányos, félénk és bizalmatlan
137 Reg| fogadó udvarára hajtanak. Szinte várom, hogy mikor jön már
138 Reg| hátranyújtotta a kezét, és szinte boldogan szorította meg
139 Reg| Abban csak komoly odaadást, szinte meleg barátságot látott,
140 Reg| házban vannak, gondtalan, szinte nagyúri ellátásban részesíthesse
141 Reg| olyan vígan nevetett, hogy szinte kopasz feje is beleragyogott.~-
142 Reg| szakálla sápadt arca körül szinte ijesztő volt... A kapitányok
143 Reg| kardját.~Pálházi nehézkes, szinte komikus mozdulatokkal ugrált
144 Reg| Zöldné borzasztó, csontos, szinte már a klinikai spirituszos
145 Reg| javaslok betegünkkel szemben.~Szinte felordítottam kínomban,
146 Reg| esténként hosszan ábrándozott, szinte földöntúli hangulatban elbeszélgetett
147 Reg| mint borzalmas vízióim. Szinte miséztem mindennap a borzalmas
148 Reg| első rész a legrövidebb. Szinte csalatkozva látod, hogy
149 Reg| stólájának megérkeztére szinte világosság lett a késő alkonyatba
150 Reg| úgy elnevette magát, hogy szinte megrázkódott a dereka:~-
151 Reg| messzire, a fák sárgulása pedig szinte természetfölötti volt. Máskor
|