Part

4501  Reg|                       fújta Ádám dalát, mintha az élete függne a sikertől,
4502  Reg|                        széken, míg a nézőtéren az a régies szabású frakkba
4503  Reg|                 gyorssal", hogy végiglumpolják az éjszakát, megnézzék a balettet
4504  Reg|                 éjszakát, megnézzék a balettet az operában, a táncosnőkkel
4505  Reg|              táncosnőkkel poharat koccintsanak az Olympia földalatti csarnokában,
4506  Reg|               hajnalban káposztalevest egyenek az artista korcsmában, amely
4507  Reg|                       régi kép után, amely kép az ebédlő sarkában függ, és
4508  Reg|                        szakadatlanul eltakarja az arcnak az egyik felét. Az
4509  Reg|              szakadatlanul eltakarja az arcnak az egyik felét. Az öreg dáma
4510  Reg|                      az arcnak az egyik felét. Az öreg dáma néha halkan, gyermekes
4511  Reg|                         lehetne egy angol lady az Anna királynő korabeli képekről,
4512  Reg|                       Szindbád nem tudná, hogy az illető Roncsy Mariett, Pálházi
4513  Reg|                    lovagol, és könnyedén veszi az akadályokat. Hamvasszürke
4514  Reg|                      festék hiányzik onnan.~És az előkelő szép hölgyek teljesen
4515  Reg|                földszintről, akinek üdvözlését az ezüst hajú asszonyság fogja
4516  Reg|                        a hatos számú páholyból az öreg asszonyság megszólítja,
4517  Reg|                        pufog tovább a nagydob, az előadás csendesen halad,
4518  Reg|                        művészetéről. A hangja, az egyénisége egyszerre megtölti
4519  Reg|                      házban van egy kis princ, az ötesztendős Gyurka. Egy
4520  Reg|                       szenvednek?~- Úgy tudom, az öreg asszonyság meglehetősen
4521  Reg|                    régi álomvilágban élnek itt az emberek, mintha egy elzárt
4522  Reg|                 magyart, de a regényekből csak az ábrándozást, a halk, előkelő,
4523  Reg|          szenvedélytelen hangokat tanulják meg az idevalósiak, nem pedig a
4524  Reg|              kastélyban is piros vér folydogál az asszonyok ereiben! A vérnek
4525  Reg|                    asszonyok ereiben! A vérnek az a természete, hogy néha
4526  Reg|                        Szalánczi kisasszony. - Az én vérem olyan nyugodt lett
4527  Reg|                       volt egyszerre, itt csak az öreg katonatisztek fordulnak
4528  Reg|                 katonatisztek fordulnak utánam az utcán. Akik még csatában
4529  Reg|                       szerencsénk! - ismételte az előbbi drága hang.~Az öregasszony
4530  Reg|                ismételte az előbbi drága hang.~Az öregasszony nyájasan legyintett
4531  Reg|                         kezdte finom mosollyal az öreg asszony. - Megtudtuk,
4532  Reg|                      maradt meg közös titoknak az elmúlt éj eseményeiből.~
4533  Reg|                      körébe bevezette? Persze, az ő semmittevő foglalkozása
4534  Reg|                      sem felejti ki, csakhamar az öreg asszonysághoz fordult,
4535  Reg|                mozdulatokat és lágy vonalakat, az öreg asszonysággal Széchenyi
4536  Reg|                megkopott fényben ragyogtak, és az antikságnak valami olyan
4537  Reg|                        a beszélgetést, amelyet az öreg asszonysággal és a
4538  Reg|                     ülnek e doktor Corvinuszok az aranyozott, keskenylábú
4539  Reg|        fölelevenítéséért most bocsánatot kérek az olvasótól, aki az elmúlt
4540  Reg|                        kérek az olvasótól, aki az elmúlt században unos-untalan
4541  Reg|                   arcképét. És ha csodálkozott az olvasó, hogy ilyen régi
4542  Reg|                  ugyancsak azt hitte már, hogy az utolsó Biedermeier szalont
4543  Reg|                       könnyű szívvel lépett be az ablakon, mint egy diák a
4544  Reg|                        kincseihez. Vagy igazán az ablakon volna?)~Mariett,
4545  Reg|                    szerette kutatólag szegezni az emberekre, mintha rejtett
4546  Reg|                 itt-ott olyan fénye volt, mint az ezüstrókának, kezdettől
4547  Reg|                maradtak sötétszürke fürtök is. Az omlatag, könnyedén csinált
4548  Reg|                     Szindbád megjegyezte, hogy az orosz balett (a szentpétervári)
4549  Reg|                       szentpétervári) páratlan az egész világon. Írók kerültek
4550  Reg|                       közül Dickenst szerette, az újak közül egy bizonyos
4551  Reg|                   mások is. Homonnai tanár úr, az itteni főiskolában a híres
4552  Reg|                     kell elégednem Stánczyval. Az öreg katonatisztek mogorva
4553  Reg|                 sétálgatnék, hanem visszatérve az időben, száz, kétszáz esztendő
4554  Reg|                    időjárásnak káros hatásáról az egészségre. Egyszerre, félvállról
4555  Reg|                    szokott jönni hozzánk ebben az időben.~- Ma délután is
4556  Reg|                   csupán délben hagyjuk nyitva az ablakokat? Látta Györgyöt
4557  Reg|                   Látta Györgyöt mostanában?~- Az előbb tapogattam meg a kis
4558  Reg|                      felelte doktor Corvinusz.~Az öreg grófnő már búcsúzott,
4559  Reg|                    csodálkozás: "hogy kerül ez az ember ide", mintha legalábbis
4560  Reg|                  felelt Szindbád mosolyogva. - Az ember sohasem tudhatja,
4561  Reg|            csekélységet kért tőlünk ma kölcsön az előadáshoz. Ez a bizonyos
4562  Reg|                      Természetesen, hölgy volt az illető - felelt jókedvű
4563  Reg|                        halk, barátságos hangon az asszony.~- Korántsem, asszonyom,
4564  Reg|                         Szindbád természetesen az öreg asszonyság asztalkájánál
4565  Reg|                        Wesselényit? - kérdezte az öreg asszonyság rendületlen
4566  Reg|                     rendületlen nyugalommal. - Az este, midőn a színházban
4567  Reg|                   bátorsággal Szindbád, miután az öreg hölgyön már tegnap
4568  Reg|                      észlelt némi idegességet.~Az öregasszony arca boldogan
4569  Reg|                         Mama, még forró a tea!~Az öreg asszonyság bólintott.~-
4570  Reg|                     néhány teasüteménnyel jött az asztalhoz.~- Mama, ezeket
4571  Reg|                       nyakán marad a másiknak. Az ezüstfejű ember bundagallérjában
4572  Reg|                   sokáig motoszkált a fejében. Az emlékeiben összezavarodott
4573  Reg|                       FEJEZET~amelynek a végét az író sem tudja teljes bizonyossággal~
4574  Reg|                    hódoltságból maradtak ebben az utcában, és sűrűn fölbukkant
4575  Reg|                 üdvözölték itt Szindbádot, aki az idők folyamán csaknem mindegyik
4576  Reg|                       zsandárnak, és a zsandár az esküvő után maga vezényli
4577  Reg|                       pohos hordók álldogáltak az udvarokon, és a kisebb fajtájú
4578  Reg|          Shakespeare-rel szeret társalogni, és az újmódi operettek színlapját
4579  Reg|                     Szindbád kívül jelt adott, az udvarról egy mélyen zengő
4580  Reg|                     kaput, és hamarosan felelt az idegennek.~- Az apám, a
4581  Reg|               hamarosan felelt az idegennek.~- Az apám, a színházigazgató
4582  Reg|                  színházigazgató nincs itthon. Az irodájában tessék fölkeresni.~
4583  Reg|                  kendővel volt lekötve a feje. Az arca piros volt a hidegtől
4584  Reg|                     dolgunkkal.~Szindbádnak ez az eset igen megtetszett, mert
4585  Reg|                        szeretnek elrejtőzködni az idegen előtt. Habár a direktornéról -
4586  Reg|                        azóta megderesedett, és az arca olyan kenetteljes,
4587  Reg|                     soha sincs itthon - mondta az asszony, és egy szobába
4588  Reg|                    látta.~- Magam is tisztelem az ősöket - mormogta -, és
4589  Reg|                         mióta kedves szerzője, az öreg Shakespeare végképpen
4590  Reg|                        szépnek, a művészetnek?~Az asszony kedélyesen vállat
4591  Reg|                     hat neveletlen árvát vajon az utcára küldhetjük-e azért,
4592  Reg|                   azért, mert Shakespeare volt az egyetlen ember a világon,
4593  Reg|                        közelebb lehessen bárki az ember szívéhez - pláne,
4594  Reg|                   mennek. Mit akar Shakespeare az én uramtól? Beleegyezem,
4595  Reg|                  falusi csűrökben, mint nálunk az öreg Kerékjártó. De már
4596  Reg|                      büszkén a mellét verdeste az irodában, és kiállhatatlanul
4597  Reg|                  vendégként játszott!~- Mit ér az, ha már nem játszom - mondta
4598  Reg|              göngyölegek gyakran piacpénzemből az utolsó forintokat is mozgásba
4599  Reg|                      játszhatom Oféliát, talán az öreg dajkát válasszam helyette?...
4600  Reg|                     előtt térdepelt a direktor az új szereppel. Az ördög vigye
4601  Reg|                      direktor az új szereppel. Az ördög vigye el Shakespeare-t!
4602  Reg|                   Garrick számtalan alakban és az a bizonyos postakocsi (amely
4603  Reg|                     városokba, fogadókba vitte az utazókat), hol a Shakespeare-korabeli
4604  Reg|               megjegyezte.~- Istenem - rebegte az asszony, ügyesen előcsalt
4605  Reg|                    mély hódolattal megcsókolja az asszony kezét.~- Márta,
4606  Reg|                 királyi udvarainál milyen volt az öltözködés divatja.~A színházigazgató
4607  Reg|                    tartották művészetnek, amíg az egyáltalán művészet volt
4608  Reg|                       Igen közönséges história az egész. Pálházi, no az egy
4609  Reg|                 história az egész. Pálházi, no az egy gazember. Először elvette
4610  Reg|                       Mariett fölolvasónő volt az öreg Walter Keresztélyné
4611  Reg|                     magának azt a luxust, hogy az elszegényedett Roncsy lányát
4612  Reg|                   pálinkát inni és a színházba az előadást megnézni. Akkor
4613  Reg|                    látott életében. Igaz, hogy az én alakom - karcsú, sugár,
4614  Reg|                    Akkor ott ült vörös fejével az első sorban. Aztán mikor
4615  Reg|                  Pálházi, a gazember, ki abban az időben (sőt, azt mondják,
4616  Reg|                     szokás megházasodni?~- Hát az ilyenféle cinikus ember,
4617  Reg|               Walteréknál rosszul bántak volna az árva, elszegényedett leánnyal...
4618  Reg|                       mindent megpróbáltak már az életben. Nagy vagyont elkártyázott,
4619  Reg|                         rombadőlt várába, hogy az erszényét pihentesse. A
4620  Reg|                       Jockey-Club éjszakáit és az udvari opera balettcorps-ját,
4621  Reg|                        mondta Csitvay, kamarás az udvar első hölgyénél, és
4622  Reg|                táncoltam vele. Hanem vigasztal az a tudat, hogy nemcsak a
4623  Reg|                     játssza A falu rosszá-ban. Az sem perdülne egyet, de még
4624  Reg|                        valami udvariasan, amit az ember a táncosától legalábbis
4625  Reg|                        társulatánál. Akkoriban az volt a manier - akár dráma,
4626  Reg|                gazember volt, mindig azon járt az esze, hogy elcsábítson,
4627  Reg|                 mindehhez Morfokinak? Morfoki, az elzüllött vidéki direktor,
4628  Reg|                         amidőn a ház asszonya, az öreg Walterné Georgina miatti
4629  Reg|                Georgina miatti féltékenységből az elárvult, elszegényedett
4630  Reg|                    mondják - így többek között az én rajongó, bolondos Kisfalvim
4631  Reg|                        hogy Pálházi Georginát, az öreg Walterné leányát akarta
4632  Reg|                 szerint) Shakespeare színpadán az őrök jártak Helsingör körül.~
4633  Reg|                     egy nyugalmazott alezredes az irodából, az erkélyt, a
4634  Reg|            nyugalmazott alezredes az irodából, az erkélyt, a folyót, a messzi
4635  Reg|                    azon körülmény fölött, hogy az erkélyajtó mind ez ideig
4636  Reg|                    Mariettet, amint Türm úrral az üzletben alkudoztak. Türm
4637  Reg|                       pápaszemes emberke volt, az arca ellenben olyan finom,
4638  Reg|                      és férfiak igen szerették az ékszereket, Türm úr holmijai
4639  Reg|                   közkedveltségnek örvendenek. Az antik ékszerek többnyire
4640  Reg|                    kezeikkel sorban vizsgálták az elmúlt hölgyek eme emlékeit,
4641  Reg|                 Szindbád itt járt és ácsorgott az ablak alatt.~És még sokszor
4642  Reg|                       Szalánczi kisasszony, és az esti színlapra nézett kis
4643  Reg|                       kedvetlenül végigbetűzte az ócska ajtón, amelyen a ragasztószer
4644  Reg|                boldogság és keserv rejtőzködik az ócska színlapok mögött!
4645  Reg|                       Pistának is elpanaszolta az esetet, és Pista nem ír
4646  Reg|                    kottát!~Szindbád, bár ebben az időben meglehetősen szórakozott
4647  Reg|                        mért nem nyílik ki soha az erkélyajtó a folyóparton?),
4648  Reg|                        szerelmes belém, amióta az Uff királyban látott.~Szindbád
4649  Reg|                    látott.~Szindbád leszállott az ócska ládáról, amelyen nemcsak
4650  Reg|                      szegény leány, aki titkon az én régi harisnyáimat viseli,
4651  Reg|           direktorunknak jönne már meg egyszer az esze, és hagyna fel ezekkel
4652  Reg|                       este trikóban mutogatni. Az embernek egyebet se hoz
4653  Reg|                       mint szerelmesleveleket. Az asszonyok mind meggyűlölnek,
4654  Reg|                        látom este a nézőtéren. Az öltözőmben nem fogadhatom.
4655  Reg|                     tétlenül visszaereszkedett az elhagyott ládára, és még
4656  Reg|                  elhagyott ládára, és még egy, az eddigieknél nagyobb tulipán
4657  Reg|                    megdöbbenve Szindbád, midőn az alkonyi órában e rendkívüli
4658  Reg|                      könnyű megnyerni. Siessen az Istenért. Most már magam
4659  Reg|                    magam is elérek a kapunkig.~Az asszony alakja eltűnt a
4660  Reg|                          A véletlen, a vakeset az én legjobb cimborám - dörmögte
4661  Reg|                     most honnan vegyem elő azt az ördöngös csodadoktort?~Corvinusz
4662  Reg|                     vele egyszerre suhanjon be az ódon házba, ahol szinte
4663  Reg|                        lámpások is a folyosón. Az öreg doktor először az ajtót
4664  Reg|                         Az öreg doktor először az ajtót nyitó nagybajuszú
4665  Reg|                       kérdezte a doktort, amíg az a szomszéd szoba ajtaját
4666  Reg|                    önnek szolgálatára lehetek. Az életemet szeretném feláldozni
4667  Reg|                 pasztell képről a tornyocskák, az ölebecske, de maga az igen
4668  Reg|             tornyocskák, az ölebecske, de maga az igen hosszúlábú dáma is
4669  Reg|                     Szindbádra. Igen, úgy volt az akkor is, amikor a tornyocskák
4670  Reg|                     csodadoktor receptjét írta az asztalnál. - Csak innen
4671  Reg|             nyugtalankodva feküdt egy kis fiú. Az ernyős lámpánál az öreg
4672  Reg|                        fiú. Az ernyős lámpánál az öreg asszony, míg az ágy
4673  Reg|                  lámpánál az öreg asszony, míg az ágy fejénél szoborszerű
4674  Reg|                    gyerek? - kérdezte Szindbád az utcán.~Az öreg orvos a bunda
4675  Reg|                    kérdezte Szindbád az utcán.~Az öreg orvos a bunda gallérjába
4676  Reg|                     Szindbádra, mintha ez most az ő mesterségébe kontárkodott
4677  Reg|                      bizalom, amelyet Szindbád az ódon házban élvezett.~ ~
4678  Reg|                kedveskedése volt ez a bokréta. Az ország minden részébe eljutott
4679  Reg|                        és mindennap végignézte az előadást, az állóhelyről,
4680  Reg|                        végignézte az előadást, az állóhelyről, miközben fekete
4681  Reg|                 sapkájával meghatottan tapsolt az érzelmes jeleneteknél. Midőn
4682  Reg|                        csak azt sajnálta, hogy az utolsó fölvonás végső jelenetét
4683  Reg|                        fejére csapva, átfutott az étterembe, hogy megfelelően
4684  Reg|                    színház után vacsorázni, és az asztalokat előre elrendezte.
4685  Reg|                   történt - azután.~Berci azon az estén, midőn Pálházit a
4686  Reg|                  nézett körül a konyhában, bár az ételszagot nem szerette.
4687  Reg|                        készített virágbokrétát az utolsó percben fájó szívvel
4688  Reg|                   herceg viselhetne, megjelent az étterem előcsarnokában,
4689  Reg|                      sütötte le a szemét, mert az öreg hölgy aranyszélű lorgnettjén
4690  Reg|                        sokkal többen jöttek el az étterembe, mint máskor.
4691  Reg|                        fogja kötelességét. Ezt az arculcsapást nem viselheti
4692  Reg|                lehetett nyolcvan vagy harminc. Az arca sárga volt, mint a
4693  Reg|                     van.~- A kártyás! - mondta az öreg grófnő a térparancsnokék
4694  Reg|                       hízelgő mosoly terült el az arcán, amint Pálházi rövidre
4695  Reg|                        meg a fejét, csak neki. Az öreg grófnőnek az öccse
4696  Reg|                        neki. Az öreg grófnőnek az öccse befolyásos férfiú
4697  Reg|                  házasságai miatt, mégiscsak ő az egyetlen ember ebben az
4698  Reg|                        az egyetlen ember ebben az órában Magyarországon, akiről
4699  Reg|                       a maga sarok asztalánál, az agglegények társaságában
4700  Reg|                         De Számmer nem felelt.~Az ügybuzgó Berci és a pincérek
4701  Reg|                       híre futamodott annak is az étterem vendégei között,
4702  Reg|                  étterem vendégei között, hogy az esti vonattal megérkezett
4703  Reg|                       hogy hajtanak mostanában az agarak, Pálházi úr?~Pálházi
4704  Reg|                piszkálta kedélyesen a fogát.~- Az én főztömet kóstolná meg,
4705  Reg|               elbizakodottsággal. - Olyant még az édesanyjánál sem evett.~
4706  Reg|                       hölgyektől, és kisietett az étteremből, de Szindbád
4707  Reg|                   Szindbád megelőzte. Szindbád az utca felé lépett ki, mert
4708  Reg|                    állott a portás fülkéjében, az öreg őrmester társaságában.~
4709  Reg|                    aztán Pálházinak olyan lett az arca, mint a kísérteté.
4710  Reg|                  Menjünk - kiáltotta rekedten.~Az öreg kapus ijedten nyitott
4711  Reg|                      vezetett, mint a látomás.~Az éj csípős volt, alattomos
4712  Reg|                        alattomos szél süvített az olvadó folyó felől, és a
4713  Reg|                      kastély kapujánál táncolt az üveg a lámpásban. Szindbád
4714  Reg|                      Szindbád tehát visszatért az étterembe, és sokáig szivarozgatva
4715  Reg|                       kétségbeesetten figyelte az antik óra mutatóinak lassú
4716  Reg|                    oldalfalán, és nemigen volt az étteremben senki, aki ugyancsak
4717  Reg|                       senki, aki ugyancsak nem az óramutatót találta most
4718  Reg|                      bosszús pillantást vetett az órára. Az öreg grófnő le
4719  Reg|                    pillantást vetett az órára. Az öreg grófnő le nem vette
4720  Reg|                       vacsorázni.~A főtrafikos az agglegények társaságában
4721  Reg|                agglegények társaságában szinte az egész terem füle hallatra
4722  Reg|              meglehetősen foghegyről beszélnek az idevaló urak a fogadóssal. -
4723  Reg|                  bundája, kalapja.~A színészek az üres palack mellől elkomorodva
4724  Reg|                       maga alól a széket, hogy az fölborult, és ez mintegy
4725  Reg|             mulatságból hazafelé kászolódjanak az emberek. Csak az öreg grófnő
4726  Reg|                 kászolódjanak az emberek. Csak az öreg grófnő állt meg öltözködés
4727  Reg|                   kisasszonyra, mintha ő volna az okozója az egész zavarnak.
4728  Reg|                      mintha ő volna az okozója az egész zavarnak. A Pálházi
4729  Reg|                    volt, és ő maga is szolgált az udvarnál. És ez a senki
4730  Reg|                hazakísérte a hölgyeket, amikor az utolsó percben a súgó ajánlkozott.~
4731  Reg|               megtehette szokásos kémszemléjét az ódon ház körül, amelynek
4732  Reg|                    fejét, mint egy kígyó.~- Mi az? Útonálló az úr? Már régen
4733  Reg|                       kígyó.~- Mi az? Útonálló az úr? Már régen szerettem
4734  Reg|                  amelyben Shakespeare kimondja az utolsó szót~Nagyon nehéz
4735  Reg|            zöldpecsétes levelet hozott számára az őrmester a Francia kastélyba.
4736  Reg|                    napon azt vette észre, hogy az ura igen sokat forgolódik
4737  Reg|                     állandóan, és boldogan élt az urával. Pálházi a színésznők
4738  Reg|                        semmit, Szindbád. Abban az időben, amikor én még leány
4739  Reg|                  doktorkisasszonyok sem jártak az egyetemre. Maga körülbelül
4740  Reg|                  kedves, jó, ártatlan gyermek. Az ódon házban sohasem látta
4741  Reg|                      ódon házban sohasem látta az életet.~- Tehát csak ezért
4742  Reg|                  doktor Corvinusz közvetítette az üzleteket.~Erre már talpra
4743  Reg|                      de még mindig mosoly volt az arcán.~- A csodadoktor?~
4744  Reg|                      Nekem sohasem tetszett ez az ember.~- Ne bántsa szegényt.
4745  Reg|                     hogy eltitkoljuk előtte.~- Az ilyesmit nehéz titokban
4746  Reg|                       amilyennek néha látszik.~Az asszony az ablakra nézett,
4747  Reg|                       néha látszik.~Az asszony az ablakra nézett, ahol a téli
4748  Reg|             összeráncolta a homlokát. Bántotta az asszony hűvöskés gőgje.~-
4749  Reg|                       fiúcska ágyához meghívta az apát? Végeredményében helyes
4750  Reg|                        a szolgálat, a hódolat. Az élet most megtréfált. A
4751  Reg|                       akikkel sűrűn találkozni az életben. Az érdekességhez
4752  Reg|                   sűrűn találkozni az életben. Az érdekességhez bizonyos tekintetben
4753  Reg|                  búskomoly bánkódása, amellyel az élet eseményei meglepik
4754  Reg|                        szállongása - vagy mint az őszi köd, amely az erdőszél
4755  Reg|                        mint az őszi köd, amely az erdőszél felé lopózkodik.
4756  Reg|                  szeretett estefelé utazni, és az utazókocsi ablakából elborongva
4757  Reg|                     kivilágosodtak... Megfogta az asszony kezét.~- Ennél a
4758  Reg|                      meg a szívemet, hogy mint az élettel küzdő férfiú közelebb
4759  Reg|                  férfiú közelebb látom magamat az ábrándok és álmok asszonyához.
4760  Reg|                 ábrándok és álmok asszonyához. Az élet a legjobb vegyész.
4761  Reg|                      közel hoz egymáshoz, hisz az álomvilágból íme ön előlépett,
4762  Reg|               kastélyban fog többé élni, hanem az élet kellős közepében. Tehát
4763  Reg|                    Tehát színésznő akar lenni?~Az asszony nem vonta vissza
4764  Reg|                 próbaidőre van szükségem.~- És az a huncut ezt nekem sohasem
4765  Reg|                       volna önt. Művészvér van az ereiben.~- Az anyám is színésznő
4766  Reg|                    Művészvér van az ereiben.~- Az anyám is színésznő volt
4767  Reg|                      dicsekedtünk ezzel. Habár az udvari színházban játszott,
4768  Reg|                versailles-i mintára nyírja meg az iskola udvarán álló akácfákat,
4769  Reg|                     udvarán álló akácfákat, és az iskolaszolgát rábeszéli,
4770  Reg|                    volna, hogy: mit szól ehhez az őrültséghez?~Szindbádot
4771  Reg|                      Nos, ha talentum, itt van az ideje, hogy aprópénzre fölváltsuk.
4772  Reg|                   aprópénzre fölváltsuk. Eddig az előkelő, megközelíthetetlen
4773  Reg|                  Ismerem - felelt Szindbád, és az asszonyt a két kezénél fogva
4774  Reg|                     gyöngéden magához húzta.~- Az újabbak közül Monna Vannát -
4775  Reg|              odanyújtotta Szindbádnak.~Ez volt az első csók.~Az erdővágáson
4776  Reg|             Szindbádnak.~Ez volt az első csók.~Az erdővágáson fut át olyan
4777  Reg|                    Georginám, és enyém leszel!~Az asszony csak jó darab idő
4778  Reg|               Különösen azóta, amióta Pálházit az az ostoba Szalánczi Edit
4779  Reg|                      azóta, amióta Pálházit az az ostoba Szalánczi Edit kompromittálta
4780  Reg|                  gunyoros levelet irt, amelyet az utolsó pillanatban sikerült
4781  Reg|                       meg Kisfalvi igazgatóval az én ügyemet. Én mindem magára
4782  Reg|                        reménykedve fogadta. De az asszony felsőstestével olyan
4783  Reg|                       eléd a pörköltet, mintha az egyetlen pörkölt ez lett
4784  Reg|                 direktor úr ült a ládán, midőn az életunt rendezővel nem kevésbé
4785  Reg|      házmester-leányokból úridámák lesznek, és az iparos-gyerekek frakkot
4786  Reg|                   akkor sem maradtak volna meg az erény útján, ha a hercegnő
4787  Reg|                      sírt, búslakodott emiatt. Az öreg asszonyság keményen
4788  Reg|                      miatt, heves jelenet volt az, uram, sokkal hevesebb,
4789  Reg|                        játszani. Mondják, hogy az öreg asszonyság a mágnás-asszonyok,
4790  Reg|            mágnás-asszonyok, így többek között az öreg Pálháziné erkölcseiben
4791  Reg|                       szakállt ragasztott ezen az estén.~- Sört, rabszolga! -
4792  Reg|                direktor.~Cseresznye félrevonta az álszakállt, mialatt sörét
4793  Reg|               dörmögése.~- A lelket öli meg ez az ember!~- Mariett? - folytatta
4794  Reg|                   Fátyolnak sikerült elhitetni az emberekkel, hogy több esze
4795  Reg|                        szokott lenni! Ördögöt. Az én kedves feleségem éppen
4796  Reg|                egyszerűen megmérgezi magát, ha az ő szerepét, Júliát, Pálháziné
4797  Reg|                       gázsit elsején fölveszem az állam pénzéből. Nincs jobb
4798  Reg|                     állam pénzéből. Nincs jobb az állami pénznél!~- Bizony
4799  Reg|                  mondta most nagy önbizalommal az öreg Kisfalvi. - Tudom,
4800  Reg|                    Kisfalvi. - Tudom, hogy nem az én koromhoz illő e szerep,
4801  Reg|                       nagy sikerünk lesz, mert az asszony elég jó lesz Júliának.
4802  Reg|                         Elég fiatal hozzá, ami az én öreg Fátyolomról bizony
4803  Reg|                         midőn észrevette, hogy az az úr Georginába szerelmes.
4804  Reg|                      midőn észrevette, hogy az az úr Georginába szerelmes.
4805  Reg|                       emiatt. De hát, uramfia, az én szegény öregemnek hányszor
4806  Reg|                     felelt mély meggyőződéssel az öreg direktora - Kocsma,
4807  Reg|                    nézzem? Isten-uccse, elmegy az embernek a kedve a nőktől,
4808  Reg|                       a kedve a nőktől, amikor az én színésznőimet látja!
4809  Reg|                  megvénül, amint hozzám kerül.~Az öreg színházi igazgató komoly
4810  Reg|                       be a hátulsó kapun, mert az előadás végefelé közeledett,
4811  Reg|                   írnokoskodott a városnál, és az összejövetelekre alkalmatos
4812  Reg|                        kis bort ivott, nyomban az ellenség hadiszállására
4813  Reg|                      mintha most jött volna el az alkalom, hogy kiválóságáról,
4814  Reg|                        és egy csapásra bevegye az ellentábort. Minden jószándéka
4815  Reg|                        azonban egy szirtfokon, az érzékenységén. Míg a Hófjágerben
4816  Reg|                    midőn a polgármesteri hajdú az irodába idézte, és talán
4817  Reg|                        csóválta a fejét annyit az öreg polgárnagy, mint ilyen
4818  Reg|                  Stánczy Pista, midőn Szindbád az ügyet előadta -, hisz munkatársa
4819  Reg|                       Sichermann-nak nem írok. Az öreg negyven fillért akar
4820  Reg|                       barátságos.~- Nem számít az öreg. Csak hetenkint jelenik
4821  Reg|                     fiatal és öregebb férfiak, az asztalfőn Cseresznye, a
4822  Reg|                        meglehetősen vörös volt az italtól. A falnál vastag
4823  Reg|                Szindbádot. - A legfélelmesebb.~Az éljenzaj lecsillapodott,
4824  Reg|                   csakhamar helyet szorítottak az újonnan érkezetteknek.~-
4825  Reg|                érkezetteknek.~- Barátom rajong az irodalomért - mondta Stánczy. -
4826  Reg|                     mondta Stánczy. - Nyúl úr, az óborból hozzon néhány literrel.~
4827  Reg|                 Stánczy vitte a szót, mint aki az est sikere körül az érdemeket
4828  Reg|                        aki az est sikere körül az érdemeket szerezte, majd
4829  Reg|              Szindbádra:~- Rövidesen kitekerik az ellenzék nyakát! - mondta
4830  Reg|                   Szindbád, miután Lenszkyt és az összes jelenlévőket többszörösen
4831  Reg|             többszörösen megdicsérte, megkérte az urakat (különösen Lenszkyt),
4832  Reg|                  Lenszkyt), hogy a kávéházban, az Aranygolyónál vendégei legyenek.
4833  Reg|                      rendezte a rendezendőket.~Az "Aranygolyónál" aztán sokáig
4834  Reg|                     aztán sokáig együtt voltak az urak. Hogy ki mit beszélt,
4835  Reg|               kíváncsiak lehetnének azok, akik az Aranygolyónál éjfél után
4836  Reg|                        hisz a többség már volt az Aranygolyóban! Csak éppen
4837  Reg|                jegyzünk föl, hogy a kávéházban az ajtónál kucséber ült, akinél
4838  Reg|                       menet -, ott vannak csak az igazi mágnásgyerekek. A
4839  Reg|                reggelig úgyis elfelejt mindent az éj eseményeiből.~Stánczy
4840  Reg|                         Stánczy Pistának pedig az a furcsa természete volt,
4841  Reg|                       ott is furcsán néznek rá az emberek. A boltokból utána
4842  Reg|                       amint jónak gondolja. De az az asszony már csaknem megöl
4843  Reg|                    amint jónak gondolja. De az az asszony már csaknem megöl
4844  Reg|                      csaknem megöl maga miatt. Az imént is szemrehányásokkal
4845  Reg|                       színpadra, és a városban az a hír van elterjedve, hogy
4846  Reg|                jódarabig vigasztalta a csóknak az íze, illata, de azért mégiscsak
4847  Reg|              merészelte beereszteni hozzám ezt az embert? - kiáltotta.~- Kérem,
4848  Reg|                  embert? - kiáltotta.~- Kérem, az úr azt mondta, a rendőrségtől
4849  Reg|                        a világon előfordulhat. Az embernek megáll az esze!...
4850  Reg|               előfordulhat. Az embernek megáll az esze!... Kérlek, küldd el
4851  Reg|                      portást.~A portás behúzta az ajtót. Szindbád szemügyre
4852  Reg|              következőket adta elő.~Stánczy úr az esti órákban, éppen a Hírcsarnok
4853  Reg|                        szokás direkte megkérni az embert, lehet indirekte
4854  Reg|                       érzékenyen megkárosított az emberkerülő hírében álló
4855  Reg|                   följelentést ellene nem tett az a bizonyos nagyon tisztelt
4856  Reg|                   hivatalos ember - "mégiscsak az vagyok" -, és belesett az
4857  Reg|                      az vagyok" -, és belesett az ablakokon. Legnagyobb megdöbbenésére
4858  Reg|                       számlájára kell írni ezt az egész dolgot, mert hiszen
4859  Reg|                       vers végére. Lehet, hogy az eleje gyönge, hisz a költő
4860  Reg|                        gyönge, hisz a költő is az utolsó, hatékony sorokra
4861  Reg|                        nyomta a táviratot, bár az nagyon habozott, hogy Pistát
4862  Reg|                        bűnös ebben a dologban, az én vagyok.~A sürgönyt Alexandriában
4863  Reg|                fölhúztak volna a legelső fára. Az asszonyokat elárulja a tengeri
4864  Reg|                  Szindbád. - Nekem semmi közöm az egész dologhoz. És most
4865  Reg|                   Francia kastélyt, arról csak az analízishez értő írók tudnának
4866  Reg|                 Corvinuszra sem Szindbád, mert az utcán, a hirdetőoszlopokon,
4867  Reg|                   szenzációs föllépést, mintha az valóban országos esemény
4868  Reg|                       volnának egyszer-másszor az ország elismert művésznőit,
4869  Reg|                  haragudott a borbélyra, midőn az a forró vassal bajuszát
4870  Reg|                    szép volt minden. A nézőtér az utolsó helyig elfoglalva,
4871  Reg|                     Kisfalvi úgy szavalt, hogy az embernek a könnyek hullottak
4872  Reg|                        helyéről sem mozdult el az előadás alatt, és halovány
4873  Reg|                       alatt, és halovány arcán az indulatokat fékezni erős
4874  Reg|                   férfiú felé. Bűvös este volt az, a levegő tele villamossággal,
4875  Reg|                       nézve, hogy előadás után az ódon házban vacsoránál megjelenjen.~
4876  Reg|                      páholyajtókat csapkodták.~Az előcsarnokban a vörösszeplős "
4877  Reg|                     különösebben nem szerette.~Az asztalon virágbokréták állottak,
4878  Reg|                        a jó háziorvosra néznek az anyák egy nagy kimerültséget
4879  Reg|                      szerencsés elmúlása után. Az öreg asszony olykor minden
4880  Reg|                     arcú fiatalember lépett be az ebédlőbe. Elkényeztetett,
4881  Reg|                  mondta hűvösen Georgina felé.~Az asszony idegesen megrázta
4882  Reg|                      tanult fogást alkalmazott az ügyvéd kezén.~A Pankotai
4883  Reg|                   helyet foglalni - mosolygott az öreg asszonyság. - A karosszékbe
4884  Reg|                        rendelkezéseit - kezdte az ügyvéd, mialatt a monoklit
4885  Reg|                 kiáltotta Mariett. - Elég volt az örökös megaláztatásokból.
4886  Reg|                   kiegyenesedett.~- Asszonyom, az én szerepem nemes és tiszteletre
4887  Reg|                     értelmében rendelkezhetni.~Az ügyvéd most Marietthez fordult.~-
4888  Reg|                      jéghideg teremtésen, hogy az ügyvéd tanácsosnak vélte
4889  Reg|               szempilláján könnyek csillogtak. Az öreg asszonyság megzavarodva
4890  Reg|                    mondta rövid hallgatás után az ügyvéd.~- Tehát most mindjárt? -
4891  Reg|                     oda a fiamat! - kiáltotta.~Az ügyvéd a szőnyegre nézett:~-
4892  Reg|                       a rendőrséghez fordulni. Az összes iratok e lépés célra
4893  Reg|                      férfihoz való viselkedés.~Az ügyvéd fölállott a székről.
4894  Reg|                 fordult Szindbád felé:~- Kérem az urat, hagyja el a termet...
4895  Reg|                különbeket fog tőlem hallani ez az ügyvéd, ez a véreb, ha el
4896  Reg|                      szólt most kérlelő hangon az ügyvéd. Engedje meg, hogy
4897  Reg|                     mentsen meg tanúzásától.~- Az úrnők érdekében szívesen -
4898  Reg|                     Szindbád behúzta maga után az ajtót, hallotta az ügyvéd
4899  Reg|                        után az ajtót, hallotta az ügyvéd kérdését.~- Ki ez
4900  Reg|                       ügyvéd kérdését.~- Ki ez az úr?~- Mi köze önnek ahhoz?
4901  Reg|                  Becsuknák és ezzel vége.~Majd az eset titokszerűsége, szinte
4902  Reg|                   Milyen kegyetlen ember lehet az a Pálházi, aki a tenger
4903  Reg|                       bosszút állani igyekszik az ellene vétőkön. Ez az ügyvéd
4904  Reg|                igyekszik az ellene vétőkön. Ez az ügyvéd csak fölbérelt ember,
4905  Reg|                        odabent lecsillapodtak, az ügyvéd fölnyitotta az ajtót,
4906  Reg|          lecsillapodtak, az ügyvéd fölnyitotta az ajtót, a hölgyek előtt mélyen
4907  Reg|                        arra, hogy úgy kapja el az ügyvéd búcsúra nyújtott
4908  Reg|                  legalább egy ujját kitöri.~De az ügyvéd nem nyújtotta a kezét.
4909  Reg|                    Alexandriából igen óhajtaná az önnel való találkozást.
4910  Reg|                   elhagyni Közép-Európát, mert az úgyis hiábavaló volna.~Szindbád
4911  Reg|                   gazdájának! - felelt tompán.~Az ügyvéd szótlanul távozott.
4912  Reg|                     asszony kisírt szemmel ült az ebédlőasztalnál, mint temetés
4913  Reg|                       Szindbád, és már csaknem az ügyvéd után akart rohanni.~
4914  Reg|                        összefont karral állott az asztal mellett. Aztán száraz
4915  Reg|                      talán fölkérhetnénk, hogy az éjjel átmenő expresszvonatra
4916  Reg|             gondoskodjon.~- Ó, mostanában üres az expressz - sóhajtott föl
4917  Reg|                       mi megyünk Budapestre.~- Az óvatosság mit sem árt! -
4918  Reg|                        és ötven perckor ér ide az expressz... Ébren lesz addig,
4919  Reg|                     Szindbád kábult fejjel ért az utcára. Régen történt vele
4920  Reg|                    ismeretlen ismerősöknek vél az ember, midőn az életben
4921  Reg|               ismerősöknek vél az ember, midőn az életben újra hallja. A kezében
4922  Reg|                        már kissé homályos volt az elfogyasztott szesztől.~-
4923  Reg|                         Sohasem láttam szebbet az életben.~- Pista, egy szívességre
4924  Reg|                   kezdte Szindbád kibontakozva az ölelő karokból. - Az állomás
4925  Reg|              kibontakozva az ölelő karokból. - Az állomás meglehetős messze
4926  Reg|                  főnöknél rendelj három helyet az expresszvonatra.~Pista először
4927  Reg|                     szokásos lihegéssel betört az ajtón.~- Alig akart fölengedni
4928  Reg|                          Alig akart fölengedni az a kutya portás - kezdte
4929  Reg|                 Bécsben két helyet rendelt meg az expresszvonatra.~- Te boldogtalan
4930  Reg|                       bérkocsiba ült, és búsan az állomásra hajtatott.~A váróteremben
4931  Reg|                           Derék ember - mondta az öreg asszonyság.~Georgina
4932  Reg|                megszorította a Szindbád kezét.~Az expresszvonat barna kocsijaival
4933  Reg|                       Szindbád percekig bámult az utolsó kocsi piros lámpása
4934  Reg|                        Duna partján feküdt, és az ablakból pontosan lehetett
4935  Reg|                Márciusi szél fújt, és estefelé az öreg asszony Georgina karjába
4936  Reg|                   pesti szerelmesek búvóhelye. Az ottani kis cukrászdák, apró,
4937  Reg|                       és piros fények rengenek az elsötétült hullámokon, a
4938  Reg|                 látogatják meg magas állomásán az öreg Gellért püspököt. Enyhén
4939  Reg|                   olykor visszanézegetni, majd az árkádok alatt egy rejtett
4940  Reg|                 embereknek van kedvük, idejük. Az egykori püspök háta mögött
4941  Reg|                      és Budán elbújni szoktak.~Az asszonyt mulattatta a dolog,
4942  Reg|                   dolog, hogy rejtőzködik, bár az öregasszony szívesen előrement
4943  Reg|                      haragudott teljesen, hogy az asszony féken tartja indulataiban,
4944  Reg|                       saját tanárnőjébe, amint az okos, higgadt Georginával
4945  Reg|                        Egymás kezét fogták, és az enyhe tavaszi szél lágyan
4946  Reg|                 Szindbád, mialatt teljesítette az asszony kívánságát.~- A
4947  Reg|                      lesz - mormogta Georgina.~Az öreg asszonyság esernyőjére
4948  Reg|                  elhagyása, a szalon, amelyben az öreg császárok voltak, és
4949  Reg|                      öreg császárok voltak, és az antik szőnyegek a régi muzsikáló
4950  Reg|                  teljesen kizökkentették volna az öreg asszonyságot régi nézeteiből.
4951  Reg|                       mert nem nagyon szerette az öreg asszonyságot.~- Még
4952  Reg|                       a maga tartásdíját, amit az ügyvédtől kap, de nem lehet
4953  Reg|                       mondta furcsa nevetéssel az öreg asszonyka. - Tudja,
4954  Reg|                           mormogta sértődötten az öreg asszonyság. - A férfiakról
4955  Reg|              asszonyság. - A férfiakról mindig az volt a véleményem, hogy
4956  Reg|                        ön sem tudott meggyőzni az ellenkezőjéről. Csak nem
4957  Reg|                  színháznál.~- Igen, mikor már az öné volt, ugye? És már ön
4958  Reg|               leányomat? - kiáltott föl élesen az egykori színésznő. - Nem,
4959  Reg|                     volt, napokig föl sem kelt az ágyból, és megkövetelte,
4960  Reg|                   legyen, és a levest tányéron az ágyához vigye. Ó, ön nem
4961  Reg|                       meglehetős csípős hangon az egykori művésznő. - X. főherceg
4962  Reg|                    hogy turbékolás, sóhajtozás az egész élet! Ördögbe! A leányom
4963  Reg|                    önkéntelenül utána olvasott az öreg asszonyságnak a budai
4964  Reg|                        hogy valóban megtette-e az orvos által előírt kilencszáz
4965  Reg|                óhajtotta tudni a jövőre nézve.~Az asszony harmatos szemét
4966  Reg|                   lóverseny-toalettről beszélt az anyja?~- Szegény anyám,
4967  Reg|                 Szindbád. - Ellenben itt volna az ideje, hogy beiratkozzon
4968  Reg|                      magát, Szindbád. Mindjárt az első perctől, amikor megláttam,
4969  Reg|                       amikor megláttam, amikor az álarcosbálon megszólítottam...
4970  Reg|                     akar eltávolítani magától?~Az öreg asszonyság még csak
4971  Reg|                    elvonta a kezét kezéből, és az egykori színésznő fáradtan
4972  Reg|                     menjünk ma oda vacsorázni. Az udvari színházban - midőn
4973  Reg|                     osztrigás vacsora várt rám az Imperiálban.~Az öreg asszonyság
4974  Reg|                       várt rám az Imperiálban.~Az öreg asszonyság komoly,
4975  Reg|                       Anyám már megbarátkozott az egész szállodával - mondta
4976  Reg|                      Makkalsóbeli vacsora után az öreg asszonyság egyszer
4977  Reg|                    fogadóban, mialatt Georgina az esti sétához öltözködött.~-
4978  Reg|                        szívességre. Itt van ez az antik gyűrű. Boldogult Rummergarten
4979  Reg|                        Rummergarten báró húzta az ujjamra egy nagy szereplésem
4980  Reg|                  szereplésem után. Azt hiszem, az Idegen nőben játszottam.
4981  Reg|                     megfelelő helyen.~Szindbád az ajkába harapott.~- Mekkora
4982  Reg|                      és tárcája után nyúlt.~Ám az egykori színésznő roppant
4983  Reg|                       mellékelt ötven forintot az öreg asszonyság címére.~
4984  Reg|                     Aznap nem látta Georginát. Az asszony azt üzente, hogy
4985  Reg|                    Harmadnap Georgina elküldte az ötven forintot. "Kérem,
4986  Reg|                forintot. "Kérem, bocsásson meg az anyámnak. Már nagyon öreg
4987  Reg|                       föl.~- Spics... - mondta az egyik kapitány.~- Srics... -
4988  Reg|                         Mi nem szoktunk nőkkel az efféle dolgokról tárgyalni.
4989  Reg|                       a szavakat harapdálva. - Az urak tán a térparancsnoksághoz
4990  Reg|                       miután reggelig töltötte az idejét a kártyaasztal mellett,
4991  Reg|                        tovább lehessen aludni. Az ördögbe! Két komoly, őszes
4992  Reg|                     zordon kapitányra gondolt. Az ördögbe is, a kapitányok
4993  Reg|                     mint a rügyecskék, amelyek az erkélyen a dézsába ültetett
4994  Reg|                       Aztán majd halovány lesz az arca.~A csöpp leányka bánatában
4995  Reg|                 kisleányainak. - Hát miben áll az eset? - fordult Szindbádhoz.~
4996  Reg|                        történetét hallgatná.~- Az asszonyokkal van a legtöbb
4997  Reg|                      Károlynál elcsináljuk ezt az egész ügyet. Kit parancsolsz
4998  Reg|                     haza, légy nyugodt, mintha az édesanyád ölében ülnél.
4999  Reg|                     némi meghatottságot, midőn az atlétakülsejű, félelmetes
5000  Reg|                       aki húsz év óta vezényli az ország legvéresebb és legveszedelmesebb