Part

5001  Reg|                      felültette a kisleányokat az asztalra, és roppant buzgalommal
5002  Reg|                   kocsi mélyébe rejtőzve várta az eredményt. - Megmondtam
5003  Reg|                   Megmondtam nekik, hogy ebben az országban csak én vagyok
5004  Reg|                       országban csak én vagyok az az ember, akinek megengedem,
5005  Reg|                    országban csak én vagyok az az ember, akinek megengedem,
5006  Reg|                       tudtak a tárgyalásokról. Az öreg asszonyság büszkén
5007  Reg|                  kapaszkodott Szindbád karjába az esti sétákon, és most eszébe
5008  Reg|                      és most eszébe sem jutott az orvos által előírt kilencszáz
5009  Reg|              lovagtörténeteket, amidőn Bécsben az akkori hercegek és grófok
5010  Reg|                       miatt. Ki lehetett volna az a színésznő, ha nem ő, maga
5011  Reg|                   csapszékben holtan terült el az ivóasztal alatt? Ezeken
5012  Reg|                        ivóasztal alatt? Ezeken az estéken, midőn az egykori
5013  Reg|                       Ezeken az estéken, midőn az egykori színésznő bizalmasan
5014  Reg|                         kiderült, hogy régente az összes grófokat megölték
5015  Reg|            gondolkoznak a fantáziájukkal, mint az eszükkel. A párbaj a legokosabb
5016  Reg|             párbajozzanak a fiatal férfiak, de az öregek se kerüljék el Fodor
5017  Reg|                      Fodor mester termét, hisz az idősebb szívek gyakorta
5018  Reg|                       dicsőségesen hazaérkezni az ütközetből. Próbáld meg,
5019  Reg|                    csodálkozol majd azon, hogy az egykori Szindbád még késő
5020  Reg|                Szindbád mellett, akinek karját az öreg asszony egy percig
5021  Reg|                       halovány és gyengéd volt az anélkül is. A lágy barna
5022  Reg|                    füle mellett elsimultak, és az egyszerű görög konty antik
5023  Reg|                   csókokról szó sem volt ebben az időben, mintha ismét mély
5024  Reg|               fülkéjében kezet szorítottak, és az alagútra, ahol gondolkozva,
5025  Reg|                    kinyújtani, hogy övé legyén az asszony, akiért ím élet-halál
5026  Reg|                       indul.~A Vérmező tájékán az öreg asszonyság átszólt
5027  Reg|                    voltál, kétszer is keresett az ügyvéd!~Georgina hosszú
5028  Reg|                       Nem vagyok kíváncsi arra az úrra. Semmit sem mondhat
5029  Reg|                      egyszer alkalmatlankodna.~Az öreg asszonyság hevesen
5030  Reg|                  sokára, túl ezen a történeten az is kiderült, hogy az öreg
5031  Reg|                történeten az is kiderült, hogy az öreg asszonyság bizony elfogadta
5032  Reg|                 Pankotai ügyvéd úrtól, amelyet az ügyfele nevében volt szerencsés
5033  Reg|                    sétájukból hazafelé tértek, az öreg asszonyság a retiküljéből
5034  Reg|                         Fiatalasszony koromban az Angol királynőben laktam.~-
5035  Reg|                     jön már a nehéz postakocsi az angol regényekből és vele
5036  Reg|              megcsókolnia. Jó volt, édes volt, az asszony hátranyújtotta a
5037  Reg|                        fogadó törzsközönségét. Az ezüstfejű portás emberemlékezet
5038  Reg|                       Kricsai úrnak szólította az egész világ. A szobaasszonyok,
5039  Reg|                 Szeller, a bérszolga még abban az időben került a házhoz,
5040  Reg|                        került a házhoz, amikor az Arany sast lebontották,
5041  Reg|                         és a Sas régi vendégei az Oroszlánba költözve, Szeller
5042  Reg|                      kezében tartva, félvállát az ajtónak vetve gyakran vitázott
5043  Reg|                     Már megint egy hölgy várja az előcsarnokban. Mit csináljak
5044  Reg|                   elküldeni, hogy nincs itthon az úr? - kérdezte. - Ha egyszer
5045  Reg|                    elkezdenek ide járni, akkor az ördög se bírja ki ebben
5046  Reg|                      hosszadalmasan magyarázni az ügyet, sietve kapkodta ruháit,
5047  Reg|                    ruháit, és lépcsőket ugorva az előcsarnokban termett.~Georgina
5048  Reg|                      helyett Mariettet találta az előcsarnokban egy szalmafonatú
5049  Reg|                      felhajtotta sűrű fátyolát az idegen szálló előcsarnokában,
5050  Reg|              Szindbádra emelte a tekintetét.~- Az Istenért, hogy került ide?~
5051  Reg|                     nézett körül.~- Asszonyom, az én szállásom kis legényszoba,
5052  Reg|                   sapkáját levette fejéről, és az ablakból az utcára nézett.~-
5053  Reg|                        fejéről, és az ablakból az utcára nézett.~- Innen csak
5054  Reg|                    utcára nézett.~- Innen csak az emberek kalapját látni -
5055  Reg|                   hallott ilyen bolondságot?~- Az én információim sohasem
5056  Reg|                     akarták elragadni... midőn az ügyvéd váratlanul megjelent
5057  Reg|                      váratlanul megjelent azon az estén... Maga nyomban megtalálja
5058  Reg|                        fürkésszék. A doktor ez az ember. Belenyugszom.~- És
5059  Reg|                     éles kardnál nagyon fontos az, hogy valakinek helyén van
5060  Reg|                magyarázza félre látogatásomat. Az ön ellenfelének neveletlen
5061  Reg|                     senkit sem szeret - felelt az asszony.~- Senkit? Nincsen
5062  Reg|                   szabad. Georgina hideg, mint az észak. Csillogni, ragyogni,
5063  Reg|                      nem tud a budai sétákról? Az ő kezei hosszúak. De feltétlen
5064  Reg|                      mai napig, Szindbád úr.~- Az ördögbe! Én nem csábítottam
5065  Reg|                     nem érdemelte meg Georgina az időt, amit ráfecsérelt,
5066  Reg|                       érhetett volna.~Szindbád az asszonynak szemébe nézett.
5067  Reg|                   sietve szaladoztak keresztül az asszony szembogarában, mintha
5068  Reg|                      orra, amelynek mását csak az angol kastélyok falképein
5069  Reg|                  lehelet.~- Ha tudtam volna...~Az asszony szemére könnyű fátyol
5070  Reg|                     ostobák.~Szindbád megfogta az asszony kezét.~- Mondja,
5071  Reg|                        kéz, olyanformájú, mint az arisztokrata nőké. Keskeny,
5072  Reg|                       és gyengéden kerekdedek. Az angol cipő felett ritkás
5073  Reg|                        előnyére is, és nyilván az a szándéka, hogy az első
5074  Reg|                    nyilván az a szándéka, hogy az első rohammal leteríti Pálházit...~-
5075  Reg|                     Megengedem, hogy a többség az. De lássa, én tisztában
5076  Reg|                       csodálatos nőt, aki után az én szívem mindig vágyakozott.
5077  Reg|                        Mariett.~ ~Fodor mester az öltözőbe vezette Szindbádot.
5078  Reg|                     Egy csepp vér lesz, mintha az ujjamat a gombostűvel megszúrom.
5079  Reg|                      Remélem, ez nem fog fájni az ellenfélnek? Mert nálunk
5080  Reg|                ellenfélnek? Mert nálunk mindig az ellenfél sebesül meg. Igaz,
5081  Reg|                  Rendben. Nem kell félni, csak az ön kardja éles. Az ellenfeléé
5082  Reg|                        csak az ön kardja éles. Az ellenfeléé tompa. Tehát
5083  Reg|                        nem apád, csak a fejét! Az én vívótermemben az ellenfél
5084  Reg|                     fejét! Az én vívótermemben az ellenfél kardja mindig tompa.~-
5085  Reg|                     felünk úgysem sebesül meg. Az ellenfélért nem kár. Úgy
5086  Reg|                  láttam. Tyű, de nem szeretnék az ellenfélnek a bőrében lenni.
5087  Reg|                     hozzál direkte vasgyúrókat az én termembe. Hisz ez a kar
5088  Reg|           föltételekben - szólt közbe Gránitz.~Az atyamester alaposan megigazította
5089  Reg|              félvállról felelt:~- De benne van az én föltételeimben. Az én
5090  Reg|                      van az én föltételeimben. Az én termem nem mészárszék.
5091  Reg|                         De megyek is már, mert az ellenfél még azt hiszi,
5092  Reg|                      melletted leszek, vagy mi az ördög! Látod ezt a széles
5093  Reg|                      hogy nyugodt légy, mintha az anyád ölében ülnél. No gyerünk.~
5094  Reg|                    ülnél. No gyerünk.~Szindbád az öltözőből kilépve, a terem
5095  Reg|                       rózsa. Még festék is van az ajkadon - dörmögte Gránitz.~
5096  Reg|                     dörmögte Gránitz.~Szindbád az ajkához kapott. Valóban
5097  Reg|                  gyönge arcfesték nyoma maradt az ujján. "Mariett", gondolta
5098  Reg|                      akkora volt, mint ő maga. Az emeletre kanyargó lépcső
5099  Reg|                       újságírók hasaltak, hogy az esti lapnak beszámoljanak
5100  Reg|                      esti lapnak beszámoljanak az érdekes viadalról. Szindbád
5101  Reg|                    érdekes viadalról. Szindbád az egyiket megismerte, a szemével
5102  Reg|                       Gránitz a drótok alól. - Az apádat!~De Szindbádnak csak
5103  Reg|                  Szindbádnak csak Mariett járt az eszében, a fülébe csengett
5104  Reg|                  bátorság atyamestere.~Gránitz az ellenfelek közé ugrott:~-
5105  Reg|                       hozott:~"Köszönöm. G. és az anyja még a déli vonattal
5106  Reg|                                   ELSŐ FEJEZET~Az esték~Akkoriban nagyon beteg
5107  Reg|                   kísértések többé nem fognak.~Az elmeorvos lakóhelyét a szobám
5108  Reg|                 kivitelre sohase került a sor.~Az elmeorvos - egy különben
5109  Reg|                ilyenformán lefegyverezzem. Ezt az elmeorvost véletlenül Cipésznek
5110  Reg|                        megjátszottam a játékot az orvos nevével.~- Cipész
5111  Reg|                 mesterségénél.~Ez volt például az igazmondásom, amelyért az
5112  Reg|                      az igazmondásom, amelyért az elmeorvos úr méltán megorrolhatott.
5113  Reg|                     szerkezetei közé tartozott az éneklő gramofon és az éneklő
5114  Reg|                tartozott az éneklő gramofon és az éneklő rádió, mégpedig egyszerre -
5115  Reg|                    iszik szolyvai vízzel, hogy az intézetben lakó betegeket
5116  Reg|                    megfelelő választ adhassak.~Az a válaszadás, hogy néha-néha
5117  Reg|                   klinikai edényekkel bezúztam az ablakot, nem bizonyult elég
5118  Reg|                csattogtatása hallatszott. Csak az angyalok és ördögök harcának
5119  Reg|                       kardcsattogtatást - akik az én lelkemért küzdenek egymással.
5120  Reg|                  küzdenek egymással. Többnyire az ördögök győztek, mert életben
5121  Reg|                        mulatság volt esténként az ifjú kereskedőjelöltek és
5122  Reg|                hallgatni, és találgatni, vajon az angyalok (akik égbe visznek)
5123  Reg|                        akik égbe visznek) vagy az ördögök (akik a pokolban
5124  Reg|                        végződött birkózás után az ágyra teremtett, és a pokrócba (
5125  Reg|              pokrócaiban.~Hogy ne is beszéljek az úrnők mennyezetes ágyán
5126  Reg|                    ostobaságain, elgondolkozva az élet változatosságain -
5127  Reg|                   szűzi hamvasságú szilváknak, az ősz és tél álmodozó lekvárainak,
5128  Reg|                     nótákat a petrezselyemnek, az egészségesen teli női bokának,
5129  Reg|                     letompítva a hangját.~- Ez az álom a halált érintette.
5130  Reg|           végeredményesen rendet fog teremteni az összes zűrzavaros érzések
5131  Reg|                   vekkerórák és társaik ellen.~Az a jó halál, amely kijátssza
5132  Reg|                      jó halál, amely kijátssza az ördögöknek az angyalokkal
5133  Reg|                        kijátssza az ördögöknek az angyalokkal való csatározását,
5134  Reg|                       csatározását, és elviszi az erre megérettet egy másik
5135  Reg|                       tátott szájjal nézhetnek az orvosok, ápolók, injekciós
5136  Reg|                         megkergült agyvelők és az élettől megiszonyodott érzések.~-
5137  Reg|                   kísérete társaságában, midőn az ember elhiszi, hogy valóban
5138  Reg|                   valóban ártatlan hajadon lép az oltár elé a mirtuszkoszorúval
5139  Reg|           köszöngetésektől, a hazug szavaktól, az udvariaskodásoktól és a
5140  Reg|                  lobogtatja a zsebkendőt, hogy az utazónak kimarjul a csigolyája
5141  Reg|                     egyetlen pengőjét elcsalja az utazónak...~A halál véget
5142  Reg|                   ügyvédek, megbízottaik, ezek az inkasszálásra kiküldött
5143  Reg|              eljárásukkal gusztust csináljanak az adósnak a fizetéshez.~E
5144  Reg|                     tevékenységét úgy kezdi el az országban, hogy cipészek
5145  Reg|                      megfogadták, hogy ezentúl az adósokból élnek meg), hiába
5146  Reg|                   egy-egy zűrzavaros világból, az ördöngösek ordításaiból,
5147  Reg|                      kibontott, és visszaadott az életnek, amelynek nem mondhatnám,
5148  Reg|                  nagyon örültem volna.~(Miután az illető belenyugodott abba,
5149  Reg|                       másvilágon bonyolítja le az ottan található esetleges
5150  Reg|                     Nézzük például, mik voltak az én teendőim elég boldognak
5151  Reg|                        a széken elhelyezkedtek az orvosok, és jól szemügyre
5152  Reg|                   jókora csacsihassal távozott az intézetből. Horkaynak hívták,
5153  Reg|                      mint egy regénybeli urat.~Az én gyomrom azonban nem áhítozott
5154  Reg|                     fiatalember volt. Teendője az injekciós tű alkalmazása.
5155  Reg|                   mintha szeget készülne verni az agyvelőmbe!~A harmadik orvos:
5156  Reg|                ordináré. Félbenmaradt nő, mint az orvoskisasszonyok legtöbbnyire,
5157  Reg|                     halált és a betegséget, de az életet és annak örömeit
5158  Reg|                      orvosnőnek, aki leginkább az illedelem szabályaihoz szoktatta
5159  Reg|                       sem, és nem szabad főleg az emeleti ablakokból fejest
5160  Reg|                       ablakokból fejest ugrani az utcára. Szerettem őt, nem
5161  Reg|             valószínűnek, hogy mérget keverjen az ételembe. Kérte, hogy egyszerűen
5162  Reg|              megszólítást.~Doktor Cipészt, aki az orvosok látogatása alatt
5163  Reg|                    volna, hogy már megszerezte az egyetemi magántanári méltóságot,
5164  Reg|                     volt. Hátha őt is utolérte az elmeorvosok gyakori betegsége?
5165  Reg|                 FEJEZET~A veres megjelenése~De az orvosdoktorok társaságában
5166  Reg|                 dolgokat nézegetett: csak arra az időre került elő messzi
5167  Reg|                    javában huzigáltak a földön az ápolók és ápolónék, néha
5168  Reg|                  orvosok, akik pontosan tudták az életnek és halálnak titkait,
5169  Reg|                   voltak azok, akik belenéztek az élet és halál regényeibe.~-
5170  Reg|                    veresnek kék szeme volt, és az mindig nevetett, mint a
5171  Reg|                       lehetett tételezni, hogy az orvosi tudomány kimélyítése
5172  Reg|                   másvilágra menne. Csak éppen az utat akarta jól kiismerni
5173  Reg|                         civil ruhában, ahogyan az utcáról jött be: - a fehér
5174  Reg|                      kopaszabbra nyírott fejű, az opulens táplálkozástól kissé
5175  Reg|                      úriember...~- Szálljon ki az ágyból! - indítványozta
5176  Reg|                       megnyugtatott), kiléptem az ágyból, és egy székre ültem,
5177  Reg|                       egy székre ültem, háttal az ablaknak, a tisztes gyülekezettel
5178  Reg|                   vádlott a tízek tanácsa vagy az inkvizíció elnöksége előtt,
5179  Reg|                   Engedelmesen kimásztam tehát az ágyból, és lesütött fejjel
5180  Reg|                       velem semmi baj. Ott ült az orvosok között a maga mázsás
5181  Reg|                     hogy doktor Cipész nyilván az agyvelőmre, véremre kíváncsi,
5182  Reg|                   nélkül döfött a műszerével - az orvosi gyülekezet meg volt
5183  Reg|                   kezdene a viadalhoz, amelyet az ágyam fejénél álló Halállal
5184  Reg|                     Halállal akarna megvívni. (Az álmoskönyv szerint a halál
5185  Reg|                       életre?~Éreztem, hogy ez az a pillanat, amikor meg kell
5186  Reg|                       hogy annyira mohó vagyok az élet folytatásához.~- A
5187  Reg|                        sem lesznek tekintettel az állapotára. Még egy darab
5188  Reg|                       meghalni vagy szenvedni, az ilyesmi az embernek egyéni
5189  Reg|                     vagy szenvedni, az ilyesmi az embernek egyéni teendője.~(
5190  Reg|               helyettem megtegye. Vállalja ezt az áldozatot. S titkon néhány
5191  Reg|                      maga mellé ápolókat - nem az ön kedvére való kövér asszonyt,
5192  Reg|               ápolónőket, mert azok miatt akár az ágyból is kieshetik a beteg.
5193  Reg|                       a helyzetemet. Mégiscsak az a sejtelmem, hogy csinálhattam
5194  Reg|                    könnyen lehet, hogy ezekben az eszméletlen napokban legyilkoltam
5195  Reg|                        gépe összes hangszereit az ablakom alatt... Talán egy
5196  Reg|                  hangját is többször hallottam az ajtó előtt. Különösen Sárival,
5197  Reg|                      előtt. Különösen Sárival, az orvosnővel vitatkoztak,
5198  Reg|                       fogaim megfájdultak, sőt az állkapcsom is.~- Ki a fenét
5199  Reg|                   biztatott a szeméből, amikor az ágyon végignézett.~- Én
5200  Reg|                       nyomban a fejéhez vágtam az ágy mellett álló villamos
5201  Reg|                        ki nem szabadul.~- Maga az én emberem, Pista bácsi,
5202  Reg|                      hadd üssön hátulról agyon az ápoló, csak jót tesz velem,
5203  Reg|                        a gyilkosságot, bevárta az estét, amíg a mellérendelt
5204  Reg|                      ketten elbánnak velem.~Ez az ápolónő a fővárost környező
5205  Reg|              ruhaszagot hozott magával, mintha az öreganyja ruhájában jött
5206  Reg|                     szanatóriumi szobába, aki (az öreganyja) bizonyosan maga
5207  Reg|                       így kiismerhessem azokat az embereket, akikkel halálomig
5208  Reg|                      egy szobában kell élnem.)~Az őszi táj fölött, a lombtalan
5209  Reg|                    Zöldné megszólalt fölöttem, az ágy lábához állva:~- Ez
5210  Reg|                  lábához állva:~- Ez volna hát az a disznó beteg?~- Ez a gazember! -
5211  Reg|             szolgálatban van.~- Bizony kifárad az ember az ilyen akasztófára
5212  Reg|                        Bizony kifárad az ember az ilyen akasztófára való mellett -
5213  Reg|                     könnyen zsebre lehet dugni az orvosok elől).~- Nekem is
5214  Reg|                 mondott le a díványról, miután az ápolók között ez így volt
5215  Reg|                    közelebb van a beteghez, ha az éjjel nyugtalankodik.~Zöldné
5216  Reg|                        is szokta?~- Szokott ez az alávaló mindent - felelte
5217  Reg|               szerkezet, és ilyenformán akarta az aluszékonyságra, testi és
5218  Reg|                   eljön a szörnyetegek közé is~Az előadottakból körülbelül
5219  Reg|                    lábujját mutatta), valamint az ágy mellett rossz szagúan
5220  Reg|                      ez nem történt meg, abban az időben sem, amikor úgy utáltam
5221  Reg|                       és legforróbb halálvágy, az életből való tökéletes elszabadulás
5222  Reg|                       is megtapasztalt lábával az arcom felé rúgott (miután
5223  Reg|                   miután szemközt feküdt velem az ágy mellett), még ebben
5224  Reg|                 napjaiban, mivel is vádolja őt az ügyészség?... Mert egy idő
5225  Reg|                    szanatóriumi fehér szobában az ápolók és orvosok társaságában
5226  Reg|                       összefogott, egyesített, az eget komprimáltan ostromló
5227  Reg|                       érezte magát - mint majd az alábbiakban pontosan kiderül.)~
5228  Reg|                        rajzban, ahol nem tudja az ember, mikor kezdődik az
5229  Reg|                       az ember, mikor kezdődik az őrület.~Minden rendszer
5230  Reg|                     nélkül - mint egy foszlány az élettörténetéből - nagy
5231  Reg|                    hervatag, többet próbált és az élet örömeit már ugyancsak
5232  Reg|             kámforszaga megzavarta Betegembert az újonnan kezdett csókolózásban.
5233  Reg|                       is felejtettem, hogy kék az égboltozat. Ön juttatta
5234  Reg|                   magukban.~Íme, a könnyekért, az egyfogatú bérkocsiban elmondott
5235  Reg|                      hazug szerelmi szavakért, az étterembeli biztató pillantásokért,
5236  Reg|                        biztató pillantásokért, az erdei sétáért és az utána
5237  Reg|            pillantásokért, az erdei sétáért és az utána következő élményekért
5238  Reg|                    érte nem is volt fájdalmas. Az ajkáig érő fátyolkája volt,
5239  Reg|                 ordított a Betegember kínjában az elsuhanó látomány megjelenésére,
5240  Reg|                    horkantott a díványon.~- Ez az akasztófára való még éjszaka
5241  Reg|                       hála istennek úgy feküdt az ágyam, hogy nem kellett
5242  Reg|                        világos ésszel -, azért az áldozatért, mert Erzsébetfalváról
5243  Reg|                     idejár éjszakánként aludni az ágyam mellé, nem is érdemel
5244  Reg|                  tárgyalást tartottak felettem az ápoló és az ápolóné, miközben
5245  Reg|                 tartottak felettem az ápoló és az ápolóné, miközben a hajamnál
5246  Reg|                       bácsi kijelentette, hogy az ilyen gazember, aki ápolóit
5247  Reg|                   hallatlanul ábrándos, mindig az ábrándok kellős közepén
5248  Reg|                    úszó dáma volt, mint mindig az életben. Kistermetű volt,
5249  Reg|                    volt a vére lüktetésében és az utcai lépésében is.~Tehát
5250  Reg|                      miatt zavarban voltam, és az énekesnő abbahagyta a nagyoperák
5251  Reg|               nagyoperák áriáinak éneklését, s az ékszerét tette értem zálogba...
5252  Reg|                       ellágyulva.~- Kibéreltem az önével szomszédos szobát
5253  Reg|                       mert másképpen nem tudta az életemet megmenteni.~ ~
5254  Reg|              odateremtette a csontembert, hogy az még a tájékon se mert esztendőkig
5255  Reg|                       birkózáshoz.)~Nekem csak az nem tetszett, hogy mindig
5256  Reg|                   veres még csak közel se jött az ágyamhoz, csak messziről
5257  Reg|                       nem akadt volna a házban az ő természetfölötti termetéhez
5258  Reg|                        velem való eseményeket. Az úgynevezett láztáblákat
5259  Reg|                     véve nem is nagyon érdekel az egész eset - vagy olyan
5260  Reg|                    orrát...~- A nők közül csak az ápolónőt szeretem a beteg
5261  Reg|                    hálistennek, nem volt jelen az újpesti vagy rákosligeti
5262  Reg|                     darab ideig megkeserítette az életemet.)~- Az ápolónőjével
5263  Reg|                 megkeserítette az életemet.)~- Az ápolónőjével aztán levizsgázott,
5264  Reg|                      főprofesszor úr - szóltam az ágyból olyan elszántan,
5265  Reg|                 tanácsadással.~- Szeretném, ha az a bizonyos ápolónő valamivel
5266  Reg|                 szigorúbban ügyelne arra, hogy az előírt szabályok betartassanak
5267  Reg|                          A szenvedéseknek csak az elején vagyunk. Két kézzel
5268  Reg|                      vidáman pöfékelve ment ki az ajtón.~ ~
5269  Reg|                  házvételről általában~Ezekben az istentől, embertől elhagyott
5270  Reg|                      egy halott érezheti magát az idegen temetőben, mély kábultságomban,
5271  Reg|                      környéken nincs fűszeres. Az udvaron egy kocsiszínt lehetne
5272  Reg|                     fővárosi nagykereskedőtől.~Az angyali Madám mélyen, szerelmesen
5273  Reg|               foglalkozó gondolataim közepette az ágyon, a fal felé fordulva,
5274  Reg|                        is tartozik a házhoz.~- Az egyik kulcsot átadnám a
5275  Reg|                      szerelem keletkezése~Ezek az estéim általában a legelviselhetőbbek
5276  Reg|             személyemen.~De valahol a folyosón az óramutató fáradhatatlanul
5277  Reg|                 dohánya - ásítozva (ahogy csak az ápolók tudnak ásítozni a
5278  Reg|                       fogaimat akarta kinyomni az ujjaival, mert Pista bácsinak
5279  Reg|                      szobámba küldi...~A Madám az ő kémje, bizalmasa, megfigyelője,
5280  Reg|                    kifejezés, hogy "vakbizalom az orvosban" vagy az, hogy "
5281  Reg|                   vakbizalom az orvosban" vagy az, hogy "egy kétségbeesett
5282  Reg|                      utolsó reménye" fedné azt az érzést, amely a Madám tulajdonképpeni
5283  Reg|             keletkezett, meg lehetnék elégedve az eddigiekkel, amelyet a Madámra
5284  Reg|                        elbizakodottság kellett az utóbbi megállapításhoz,
5285  Reg|                gyógyszerekben és a babonákban, az ápolónők csodatételében,
5286  Reg|                      élettörténetben hallottam az ápolónő és betege között
5287  Reg|                     után Pista bácsi beásított az ajtón, mint a körülöttünk
5288  Reg|                    betegszobájában.~Részt vett az orvosi konzíliumon, amelyet
5289  Reg|                      volt a szobában, minthogy az orvosi tudomány mai állása
5290  Reg|                    Madám esti előadása szerint az orvos maga jelölte meg azt
5291  Reg|                 lábszárán a térde fölött, ahol az amputációt javasolta.~-
5292  Reg|                        barna teveszőr takarót, az alatta levő lepedőt, amelynek
5293  Reg|                    orvos lábát holnap délelőtt az orvosok levágják.~Megmutatta
5294  Reg|                           Mit beszél megint ez az őrült?~- Semmit, alszik -
5295  Reg|                        tesz eleget hivatásának az a férfi, akinek fél lábát
5296  Reg|                gondolatra való szót vetett oda az angyali Madám:~- Nagyon
5297  Reg|                         oly türelmesen fekszik az ágyban, mint egy gyermek.~
5298  Reg|                     Zöldné hiába kínozott ezen az éjszakán, türelmes voltam,
5299  Reg|                      Másnap persze alig vártam az angyali Madám megérkezését,
5300  Reg|                       a betegszobába. Elmondta az operáció történetét. E.
5301  Reg|                  dolgozott. Ő maga intézkedett az utolsó percig, kérte orvostársait,
5302  Reg|                     aminek meg kell történnie, az úgyis elkerülhetetlen. Még
5303  Reg|                     férfi módjára viselkedett.~Az igazi férfit nagyon hangsúlyozta
5304  Reg|                folytatta:~- Igaz, hogy elájult az operáció alatt, és még mindig
5305  Reg|                  tragikus fordulattal végződik az ügy. S miután ez nem következett
5306  Reg|                Barcsainé, nézze meg holnap azt az erzsébetfalvi házat, amelyről
5307  Reg|                       máris elveszett volna ez az üzlet, amelynek létrehozásán
5308  Reg|                   darabig.~Így Zöldné, és ezen az estén kevésbé volt ábrándos
5309  Reg|                       máskor. Nem szerette, ha az ő tudta, közvetítése nélkül
5310  Reg|                   házakat. Ezért nem érdekelte az orvos lábának históriája.~ ~
5311  Reg|                jelképezte a vasember.~(De most az én álmaimban az erő szimbólumaként
5312  Reg|                        De most az én álmaimban az erő szimbólumaként jelentkezett.)~
5313  Reg|                   megvető büszkeséggel lépdelt az élet útjain, mert a férfiakat
5314  Reg|                    mindenhová szeretik bedugni az orrukat), valamint a Nemzeti
5315  Reg|                         aki gondolkodóba esett az élet problémáin. Árva leányoknak,
5316  Reg|                      elszédültek, elbujdostak, az életben pártfogója volt.
5317  Reg|                      mint a nap (ahogyan abban az időben mondták), míg ábrándos,
5318  Reg|                    űztem a lapot" - mint abban az időben mondták), valamint
5319  Reg|                     tíz évig irányítani akarta az életemet.~Igen, a havon
5320  Reg|                        amitől felbukni szoktak az emberek. Tréfáltam János
5321  Reg|                     néni mindent komolyan tett az életben. Ha csak ebéddel
5322  Reg|                   komolyan tette, mintha attól az egyetlen ebédtől függött
5323  Reg|                    tette, hogy majd velem lesz az isten útjaimban. (Pedig
5324  Reg|                        szanatóriumot, elbánnak az idevaló szolgákkal, még
5325  Reg|                        idevaló szolgákkal, még az erős Ferenccel is, aki a
5326  Reg|                       nem tudott eszembe jutni az utca neve, ahol a vasemberes
5327  Reg|                      se, mint olyan házé, ahol az ember anélkül is gyakran
5328  Reg|                     tudtam, hogy a ház valahol az Operaház mögött fekszik...~-
5329  Reg|                  felett áll. Húsz forintot kap az említett helyen, ha a levelet
5330  Reg|                     levelet átadja - biztattam az ápolót, akiről feltehető
5331  Reg|                       hogy húsz forintért akár az egész szanatóriumot elárulja.~
5332  Reg|                      hogy vasemberes ház nincs az Opera környékén.~(Aminthogy
5333  Reg|                  hallani véltem a fejem fölött az emeleten.~- Fiákeren akart
5334  Reg|                    folyosóról, mikor ott Sári, az orvosnő vagy egy másik orvos
5335  Reg|                        szegény volt, hogy csak az élet apró örömeinek tudott
5336  Reg|                   kocsmákban aludt, mégse félt az élettől, ha jól megreggelizett.~-
5337  Reg|                      valóban csodálkoztam ezen az igénytelen emberen, aki
5338  Reg|                  botját, alattomos jókedvét és az emberek iránt érzett megvetését.
5339  Reg|                 Elmondtam neki, hogy Retyezáti az az ember, akire rábíznám
5340  Reg|                        neki, hogy Retyezáti az az ember, akire rábíznám életem
5341  Reg|                     miért hitte el Pista bácsi az elásott kincs meséjét az
5342  Reg|                       az elásott kincs meséjét az első hallásra.~- Hát hol
5343  Reg|                        hallásra.~- Hát hol van az a Retyezáti? - kérdezte
5344  Reg|                    beteg a sírba vinné magával az elásott pénz titkát.)~Így
5345  Reg|                  koromban sem szoktam figyelni az egymásba folyó estékre -
5346  Reg|                     elhagyatottságban feküdtem az alkonyattal, mint olyan
5347  Reg|                   derekán, nagy bot a kezében, az első pillanatban valóban
5348  Reg|                jövevény nem szólott, csak állt az ajtónál, és várakozni látszott
5349  Reg|                      puskából lőtték volna ki, az ajtón kiugrott. Mikor háta
5350  Reg|                       kiváló ápolóm, aki ebben az álöltözetben akart a titok
5351  Reg|                    jószívű, megértő ember volt az a kövér lány.~Ez a Sári
5352  Reg|                       borzalmas gondolatokkal, az elképzelt bűnökkel, amelyeket
5353  Reg|        lelkiismeretemmel, amely visszatükrözte az elképzelt bűnöknek hatását,
5354  Reg|                       vagyok én való azok közé az emberek közé, akik a szanatórium
5355  Reg|                   levegőt, mint a hideglelést.~Az ápolók felültettek arra
5356  Reg|                    borzasztó hordszékben, elöl az életteljes doktorkisasszony
5357  Reg|                       ne lássam ellenségeimet, az embereket).~Itt feküdtem
5358  Reg|                    kerti székeken üldögélőkre, az ebédjükre várakozó hasfájós
5359  Reg|                        festve volnának, azokra az emberekre, akik mindennap
5360  Reg|                bizonyára régen meghaltak volna az én helyemben, míg nekem
5361  Reg|                     gondolatok között feküdtem az úgynevezett csodaszép parkban
5362  Reg|                gyűlölködő pillantásoknak, mert az emberek nem szeretik maguk
5363  Reg|                legelőkelőbben, a kert közepén, az úgynevezett centrumban foglalt
5364  Reg|                     utazni innen, ha egy napon az őszi hideg időjárás mégiscsak
5365  Reg|                     különböző szanatóriumokat (az élelmesebbek tán keresnek
5366  Reg|                      Grand Hotelben laktak, és az oroszok fájánál vagy a forrásnál
5367  Reg|                  találkoztak. Ilyenek lehettek az én ismeretlenjeim, hosszúorrú,
5368  Reg|                       ember volt a mulattatója az előkelő társaságnak, mert
5369  Reg|                      előkelő társaságnak, mert az előkelőek tévednek a legnagyobbat,
5370  Reg|                     megakadályozták.~Így szólt az egykori karmester, és hangját
5371  Reg|                       maradtak. Ki is állottam az egész felháborodást, alvást
5372  Reg|                 egyenesen felugrott a fejemre, az arcomba, hogy csak karmozdulattal
5373  Reg|               karmozdulattal tudtam lerázni.~- Az ördögök még mindig üldöznek -
5374  Reg|                     láthatólag nagyon mulattak az eseményen: jelt adtam a
5375  Reg|                        el a csudaszép parkból, az előkelő dámák és urak közül,
5376  Reg|                    volna levegőn lennünk, amíg az ebéd ideje elérkezik. Most
5377  Reg|                   nagyon rosszul érzem magamat az emberekkel való találkozás
5378  Reg|                       nem lehettek bolondabbak az életnél...~Elfelejtettem
5379  Reg|                  helyen, mert tisztában voltak az eltévedés veszedelmével.
5380  Reg|                         A szanatóriumban, ezen az ördögi helyen az egyik bárónő
5381  Reg|          szanatóriumban, ezen az ördögi helyen az egyik bárónő foxterrier
5382  Reg|                       freudista ösztönét (mint az orvosok mondták) elégítette
5383  Reg|                      elégítette ki a bárónő.~- Az anyád! - mondtam, mikor
5384  Reg|                részéről egyformán tapasztaltam az életben.~- Igen, állatbarát
5385  Reg|                 verebeket, galambokat, amelyek az ennivalós falusi élet helyett
5386  Reg|              láthatólag nem élvezett más, mint az én szerénységem, akinek
5387  Reg|                    kutyák, akiket felbiztatnak az emberek, hogyan lehet bosszút
5388  Reg|                   kutyák kegyelmesebbek voltak az embereknél, legfeljebb félóra
5389  Reg|                        szanatórium környékéről az öreg bárónő foxterrierjébe
5390  Reg|                        ugyancsak nem rajongott az ilyen elkényeztetett ebekért,
5391  Reg|                 közbelépett - mondtam magamban az élet apró örömeit élvezve,
5392  Reg|                    látogatása tilos. Gondolom, az én ajtómon is ilyen tábla
5393  Reg|                     nem is egészen alaptalanul az volt a meggyőződése, hogy
5394  Reg|        doktorkisasszonytól, aki ellensége volt az örökös ágyban fekvésnek,
5395  Reg|                        a beteg pokolba kívánta az egész vicckalendáriumot,
5396  Reg|                     őnagyságának eszébe jusson az ápolókkal megint a borzalmas
5397  Reg|                       volt, a liftes többnyire az első emeleten állt meg a
5398  Reg|                   valami, de semmi egyéb, mint az alkalmazottak, orvosok tisztelettel
5399  Reg|                 hozathat föl a szobájába, mert az ajtajára kifüggesztett tábla
5400  Reg|                    gyakori szemérmetlenségével az anyagi összeköttetést továbbra
5401  Reg|                partnere! - mondta Sári, amikor az óvatos Karvalyi urat megpillantotta,
5402  Reg|                        urat megpillantotta, és az ismeretséget a nők gyakorlottságával
5403  Reg|                       beszélgettem emberekkel, az igen-en és a nem-en kívül
5404  Reg|                 komolyan hiszi, amit beszél.~- Az illető nem nagyon kérdi,
5405  Reg|                   szabad, mit nem szabad - már az utcán is megtámadott zsebpénze
5406  Reg|                       csodálkozó hangon, amely az idealistákat jellemzi, akik
5407  Reg|                folytatta:~- Véleményem szerint az illető nem is tudja moraliter
5408  Reg|                    hamis végrendelet révén. Ez az úrhatnám kisasszony beférkőzött
5409  Reg|                        feleségem segítségével. Az ember sohase tudhatja, hogy
5410  Reg|                  kerítőnő révén megismerkedett az állás nélküli inzsenőrrel,
5411  Reg|                birtokába keríteni őnagyságának az ismerős cselédtől a maga
5412  Reg|                     hogy Karvalyi úrnak, ennek az elgyötört és ócskások piacára
5413  Reg|                      sorsba vetett bizalommal, az örök igazság törvényeivel,
5414  Reg|                   kedveznek a gyengéknek, mint az erőseknek, kinek van kedve
5415  Reg|                    nélküli úrinőnek lesz igaza az egész történetben - mondtam,
5416  Reg|           szemérmetlenül mondott el, ahogy azt az asszonyka tettekben véghezvitte.~ ~
5417  Reg|                    következménye természetesen az volt, hogy magányos óráimban
5418  Reg|                     magam is reszketni kezdtem az elhízott Karvalyinétól,
5419  Reg|                      arról, hogy a pénzt, mint az élet lehetőségét elvegyék
5420  Reg|                           kiáltotta Karvalyiné az ajtó előtt, és a hideg rázott
5421  Reg|                      ki, hogy ez a nő betörhet az én szobámba is, hogy kedvesét
5422  Reg|                        eltartsa, miután férjét az utolsó fityingig kifosztotta.~
5423  Reg|                     Karvalyi úr, hogy túladott az ilyen fajta nőn - gondoltam
5424  Reg|               felhangzott a Pénzt ide! kiáltás az ajtóm előtt, és én kétségbeesve
5425  Reg|                   megvetéssel kezelték, miután az fél liter bort engedélyezett
5426  Reg|                    gazember! - üvöltötték ezek az édespálinkás hölgyek Karvalyi
5427  Reg|                      ide! Tán csak nem hagytad az utolsó garasodat is a kocsmában?~
5428  Reg|                        éjjel vagy nappal, mert az idők megint összefolytak
5429  Reg|                     aki új veszedelmeket ígért az eddigiek tetejére - valami
5430  Reg|                  bevenni a szanatóriumot, hogy az itten elbújt bűnös embert
5431  Reg|                       mindjárt meghalok, amint az első lovasrendőr beugrat
5432  Reg|                       első lovasrendőr beugrat az ajtón, és széttapossa fejemet.
5433  Reg|                    Tehát nem hallucináció volt az egész esemény, amire később
5434  Reg|                      mutogatta:~- El fog múlni az egész dolog, csak türelmesen
5435  Reg|               megbántóim nem sok fórt adhattak az apró tárgyaknak, amelyek
5436  Reg|                       körülvettek. Igazán csak az apró tárgyak, ezek az örökös
5437  Reg|                     csak az apró tárgyak, ezek az örökös ellenségek tudják
5438  Reg|                     tudják olyan méregbe hozni az embert, hogy még a betegségéről
5439  Reg|                megfeledkezik néha miattuk.~Még az egészséges embert is megviselik
5440  Reg|                egészséges embert is megviselik az apró tárgyak szekatúrái,
5441  Reg|                     milyen kész prédájuk nekik az amúgy is türelmetlen, beteg
5442  Reg|               türelmetlen, beteg emberek, akik az élet és halál mezsgyéjén
5443  Reg|                        hol erre, hol arra, hol az élet, hol a halál felé nyúlnak
5444  Reg|                        vagy mindörökre kitérni az élet küzdelmei elől?~Ekkor
5445  Reg|                       már nagy nehezen fölkelt az ember az ágyból, miután
5446  Reg|                       nehezen fölkelt az ember az ágyból, miután Pista bácsi
5447  Reg|           berendezkedve. A betegek innen úgyse az utcára mennek, hogy tiszta
5448  Reg|                        valaki a szanatóriumból az íróasztalához vagy a boltjába.~
5449  Reg|                        előkészület ahhoz, hogy az ember doktori rábeszélésre
5450  Reg|                 doktori rábeszélésre fölkeljen az ágyból.~Különben is olyan
5451  Reg|                      várván azt a percet, amíg az ördögök védelmemről gondoskodnak,
5452  Reg|                      bújtam bele, hogy majdnem az orromra buktam a szoba közepén,
5453  Reg|                     semmit. Mint ahogy azoknak az embereknek se vétettem,
5454  Reg|                       a nadrágon van, ha ugyan az a nadrág megvan valahol. (
5455  Reg|                     már maga se normális, mint az egyszerű posztóból varrott
5456  Reg|                    Máskor a szekrényajtóval és az éjjeli szekrény márványlapjával
5457  Reg|                 kipróbálják, de én úgy utáltam az italt, hogy csak behunyt
5458  Reg|                   éppen úgy rejtegette előttem az italt, mint valami részeges
5459  Reg|                    Zöldné szekrénye volt, mint az enyém, ugyanezért tapasztaltam
5460  Reg|                szekrényhez mentem, kinyitottam az ajtaját, és az ajtó éles
5461  Reg|                     kinyitottam az ajtaját, és az ajtó éles része rendszerint
5462  Reg|                      minden tagomban reszketve az ajtó nyílásakor.~Igaz biz
5463  Reg|                      ajtó nyílásakor.~Igaz biz az, hogy alkonyattal, mikor
5464  Reg|                 felgyújtotta a villamos lámpát az addigi őszi délután félhomályában,
5465  Reg|                    őszi délután félhomályában, az elmúlást, lemondást, az
5466  Reg|                        az elmúlást, lemondást, az élettől való megszabadulás
5467  Reg|                     hittem, hogy Zöldné nem is az ajtón jött be, hanem a kéményen
5468  Reg|                        de annál fertelmesebben az olyan beteg előtt, aki régi
5469  Reg|                 pendelyeivel telített szekrény az említett asszonyság cinkostársa.
5470  Reg|                   éppen úgy megfigyeltek, mint az emeleti szobából a már említett
5471  Reg|                       említett lyukakon át.~...Az éjjeli szekrény márványlapjával
5472  Reg|                    pedig más kalandom volt, de az ugyancsak fejem épségét
5473  Reg|                   osztják fel harangozásaikat. Az első rész a legrövidebb.
5474  Reg|               csalatkozva látod, hogy vége van az esti, hétórai harangozásnak...
5475  Reg|                     amely olyan hosszan terjed az egész világ fölött, hogy
5476  Reg|                       egész világ fölött, hogy az ember elalhatik a középső
5477  Reg|                   meghalására már megtörténtek az összes intézkedések, talán
5478  Reg|                    tenni egy halálesetet, hogy az emberek még évek múlva is
5479  Reg|                  harangozó alharangozója, mert az igazi harangozónak körül
5480  Reg|                      mióta volt beteg, mi volt az utolsó szava, betegsége,
5481  Reg|                meggyónt, megáldozott, felvette az utolsó kenetet.~A harangozó
5482  Reg|                   lélekharang visítását, pedig az már régen elhallgatott.~
5483  Reg|                         három óra után, amikor az arra jól megérett emberek
5484  Reg|                      helyezve tenyerüket, akár az ágyban, ahol ebéd után,
5485  Reg|             literszámra főznek, azt úgyis csak az asszonyok jószívűsége dönti
5486  Reg|                levesből.~...Ámde akárhogy volt az eset, akárhogy figuráztam
5487  Reg|                hosszúra nyúló versénél, amikor az alkalmi harangozó minden
5488  Reg|                       akár nappal, akár éjjel: az éjjeli szekrény márványlapjának
5489  Reg|                  túlvilágra, és ő maradjon itt az irigyelt szanatóriumban,
5490  Reg|                      sem szabad dohányozni, de az orvosok és ápolók elviselhetetlenek
5491  Reg|                       ápolók elviselhetetlenek az én részemről, ezért talán
5492  Reg|                 rejtélyes kolostorokban valaha az életre előkészítettek, mindig
5493  Reg|                    Gondolatok egy megváltásról~Az ember bánatában, betegségeiben,
5494  Reg|                      való lefelé szédültében - az utcán egy jóindulatú idegen,
5495  Reg|                     hang, amely visszaszólítja az élők sorába. Csak éppen
5496  Reg|                     mondják a hozzáértők, hogy az emberek közé nyúlva: mindig
5497  Reg|                    összeköttetésbe lépni, mert az ügyünknek akkor sikere lesz.~
5498  Reg|             segítségemre jönni, amikor erőm és az emberek, de még az élettelen
5499  Reg|                     erőm és az emberek, de még az élettelen tárgyak is elhagytak
5500  Reg|         korhelyeskedései után már korán reggel az ágyban elfogyasztott, a