Part

2001    1|                      hogy nem önt le valamivel az emeletről, csak a port rázza
2002    1|                        kancsó vízzel öntsem le az ablakból - felelt a ködmönös
2003    1|                   nekividámodással, mint ahogy az ember sohasem tudja bizonyosan
2004    1|               jókedvének vagy a szomorúságának az okát. (Hiszen könnyű volna
2005    1|                 tetszeni fog a ködmönös nőnek.~Az asszony kezében valóban
2006    1|                    napjának előestéjén szoktak az ablakokba tenni e vidéken.
2007    1|                      rajta), piroslani kezdtek az ablakok is, mint az olyan
2008    1|                    kezdtek az ablakok is, mint az olyan házon, ahol már várják
2009    1|                   fognak... Piros lett odafenn az emeleten a ködmönös asszony
2010    1|                      nő darab idő múlva intett az emeleti ablakból, oly meggondoltsággal,
2011    1|                    csaknem visszaköszönt annak az almafejű, veresbor-képű
2012    1|             kandúr-hátú háztetőkön át figyelte az utcabeli eseményeket. Talán
2013    1|                    kopasz emberé, ha hűvösödik az idő. Odafent azonban a harangozó
2014    1|                        diófalépcsők, a karfák, az ajtók, amelyek miatt csendes
2015    1|                     belsejének. Egy rézkilincs az ajtón csaknem elnevette
2016    1|                     törött be egy ablak, amint az ámuló szomszéd az üvegen
2017    1|                        amint az ámuló szomszéd az üvegen át akarta kitolni
2018    1|                       hogy mit se mulasszon el az eseményekből.~Az ajtón túl
2019    1|                  mulasszon el az eseményekből.~Az ajtón túl a kis négylábú
2020    1|                       a nők sírdogálni szoktak az almaszagú kamrákban? Én
2021    1|                    Virágos Ákácfám, régen volt az, amikor a padláslyukból
2022    1|                       formában helyezkedett el az asszony előtt, mint egy
2023    1|                   Sóstó-fürdőn? Erre való volt az a sok utazás, hogy végül
2024    1|                       Miről írnának regényeket az írók? Miről játszanának
2025    1|                    férjem jóvoltából, bejártuk az egész világot... Azt elfelejtette,
2026    1|                   Lengyel-nyeregre, de viszont az ő névjegyét is leadtam abban
2027    1|                   Szindbád. És szemügyre vette az asszony lábát, amelyen hímzett
2028    1|                        vártam vendéget - mondá az asszony, lábait hátrább
2029    1|                  romlott ember voltam, és néha az életemet is szívesen föláldoztam
2030    1|                       benne pirosan sustorgott az akác, még őszies illatokat
2031    1|                     kérdezte a ködmönös nő, és az egyik piros papucsot úgy
2032    1|                       kutyatermészetűvé teszik az embereket. Azokat a nagy,
2033    1|               rohamlépésben visszavonultak, és az asszony hirtelen talpra
2034    1|                      jó étvágyúvá teszi azokat az embereket, akik viselik.
2035    1|                     Valóban meleg és lágy volt az, hogy Szindbádnak nyomban
2036    1|                        pedig komolyan felébred az ember, gömböcökbe üti a
2037    1|             megtudhatni, hogy a miskolci rőfös az őszi vásáron jóravaló, alsószoknyának
2038    1|                        csak álmomban lakom jól az ételekkel és a nőkkel! -
2039    1|                     nagy darabot ettem például az éjjel is álmomban. Miután
2040    1|                       Szindbád kezéből, mintha az nem érdemelné meg, hogy
2041    1|                     beszélgetni... Aki megérti az embert, ha csak annyit mond,
2042    1|                        fanyarul Szindbád.~- És az anekdotákat kinek gyűjtögettük,
2043    1|                      férfinépsége. És íme, már az első órában a legnagyobb
2044    1|                       ezt a verset: Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul
2045    1|                      tudnám - felelte durcásan az asszony.~- Hát mondja meg
2046    1|                      összeráncolta a homlokát. Az arcán látszott, hogy úgy
2047    1|                        a magyar költőket, mint az aprópénzt. Megzavarodva,
2048    1|                        Pedig dehogyis tudták.) Az asszony bosszúságában a
2049    1|                    terült el arcán; úgy simult az asszony lábához, mint egy
2050    1|                  elveszítettem a jó étvágyamat az élethez, az ételhez, az
2051    1|                      jó étvágyamat az élethez, az ételhez, az álomhoz; gondoltam
2052    1|                        az élethez, az ételhez, az álomhoz; gondoltam magamban,
2053    1|                    kell örvendeni annak, mikor az első lámpavilág feltűnik
2054    1|          kalendáriumnak, és el ne tévesszem se az Andrást, se a Miklóst. Akinek
2055    1|                    mint a csizmánk sarka alatt az első jég. Aki a pincehideg
2056    1|                 válogatja ki a kedvünkért. Aki az igazi nevünkön nevez végre...~-
2057    1|                     régi mondás, csak addig ér az ember valamit, amíg a szülője
2058    1|              udvarházak kerítésénél ugatja meg az unatkozó házőrző a holdvilágot,
2059    1|                  holdvilágot, mert más nem jár az ablak alá. Várják szüretkor
2060    1|                       nagyon aggodalmaskodott. Az alezredes kalapján kívül
2061    1|                       a rőzsét hordják hátukon az asszonyok, sem az alvéghez,
2062    1|                      hátukon az asszonyok, sem az alvéghez, ahol a nagy protestáns
2063    1|                  tekintettel, és kifelé hajolt az ablakon, amelyben a helyi
2064    1|                      első látogatását fogadta.~Az akácokról hullott a levél,
2065    1|                    búsan állott sárga kertben, az esőcsatorna már megtelt
2066    1|                       nem történt, csak kiadta az utamat. Azt mondta, hogy
2067    1|                    lábát onnan kilógatni, hogy az udvarlók megbecsülhessék.~
2068    1|                   kofáinak komaasszonya volna. Az udvarhátterében hordókat
2069    1|                      kotyogtak, pufogtak, mint az öregemberek vaskos udvarlása.
2070    1|                        kedves nejének.~- Pedig az egri apácáknál akkoriban
2071    1|                  szekér, amely ebben a percben az udvarra befordult, fekete
2072    1|                      kocsisnak:~- Oda rakjátok az udvar sarkába.~Aztán folytatta
2073    1|                   Szindbád felé fordult:~- Ami az írást illeti, arról bizonyságot
2074    1|            naplójegyzetekben itt-ott előfordul az én nevem is!~- Előfordul -
2075    1|                      még mindig növendék volna az apácáknál.~De csakhamar
2076    1|                     hogy a vályoglábú szolgáló az udvar végében a szomszédos
2077    1|                       megtépem a kontyod.~Majd az ablak előtt fotográfus pózban
2078    1|     házipapucs-viseletről tanúskodott) tűnt el az ablak mellől. Valahol a
2079    1|                   kakas, amely kukorékolásával az alvókat felébreszti. Az
2080    1|                        az alvókat felébreszti. Az asszony hamuszürkébe kötött
2081    1|                        mindent hallottam. Nos, az ellenállhatatlannak vajszínű
2082    1|                    városban. Néhány szeplő van az orrán, de a nyakán is, ami
2083    1|                    hogy asztalkendőt nem adott az ebédhez..."~Szindbád darab
2084    1|                   darab ideig szótlanul állott az ablak előtt, aztán kesernyésen
2085    1|                     Szindbád szomorú arcába.~- Az asszonyok azonban sohase
2086    1|                 kedvenc paradicsom-mártása, és az esetleges foltok ellen tiszta
2087    1|                        kiszámíthatatlanságából az asszony özvegy lett, Szindbád
2088    1|                       haza a zsebében - mondta az özvegy, hogy kedvet csináljon
2089    1|                telerakják magukat, hogy elmegy az étvágyuk.~Szindbád búcsúpillantásokat
2090    1|                      így szólott a lovaghoz:~- Az idén nagyon döglik a disznó,
2091    1|            szénaboglyáról, és elkullogott abba az irányba, amelyet Ibolyka
2092    1|                  felemelt keze jelölt ki neki. Az irány pedig a présház felé
2093    1|                    lakodalmi vendég várakozott az asztal. A poharakba szakértő
2094    1|                        kéz vegyítette a mustot az óborral. Az eresz alatt
2095    1|                vegyítette a mustot az óborral. Az eresz alatt feltűnő apró
2096    1|                       hogy nemsokára beköszönt az esős időjárás, sietni kell
2097    1|                    időjárás, sietni kell tehát az élet örömeivel. Az evőkések
2098    1|                       tehát az élet örömeivel. Az evőkések fényesre súrolt
2099    1|                        így fog történni mindig az egész életen keresztül.
2100    1|                     itt tanulta gyermekkorában az asszony a szíves vendéglátás
2101    1|                        gyermekei lettek volna. Az olvadó zsírokat, szalonnákat
2102    1|                        állott meg a postakocsi az utazókkal, és a konyhában
2103    1|                        piros ablakon át néz be az ebédlőbe a piros napsugár.
2104    1|                   falatozó utazó felé, úgyhogy az utasnak kedve szottyan néma,
2105    1|                      nézett Szindbádra:~- Hová az ördögbe menne? Nem jó tán
2106    1|                       hogy nem látom szívesen. Az én vendégszeretetem híres
2107    1|                     menekülő nőcsábítók jutnak az emberek eszébe, de nem a
2108    1|                        azt hihette volna, hogy az előadó öngyilkossági tervének
2109    1|                   szavai állították volna meg.~Az asszony a tűzhöz lépett,
2110    1|                        nyújtotta Szindbád felé az ízletes falatot. - Maga
2111    1|                         Maga is útonálló, mint az én szegény uram volt.~[1924]~ ~
2112    1|                                       ADDIG ÉR AZ EMBER VALAMIT,~AMÍG A SZÜLEJE
2113    1|                     valamely láthatatlan szél, az anyai szeretet hajtogatná.
2114    1|                        mindig szomorúan nézett az elmúló habokra és a halakra,
2115    1|                közeledett feléje, amilyen édes az anyatej lehetett.~- Sokat
2116    1|                        mintha újonnan kezdődne az élet. Nagyon egyszerű dolog
2117    1|                       gyermek volna, és leesik az eperfáról.~A kis fazék a
2118    1|                        Csak rám hallgass, csak az én szájamra figyelj, úgy
2119    1|                        fiát. Nagyon rossz volt az az asszony?~- Nagyon jó
2120    1|                     fiát. Nagyon rossz volt az az asszony?~- Nagyon jó volt! -
2121    1|                      hosszúra nyúlott a tél és az otthonülés.~- Mit mondott
2122    1|                       Olyan halkan aludt, mint az esti szél, amely a falevelek
2123    1|                     Égi tünemény volt ilyenkor az arca, mert nyilván angyalokkal
2124    1|                       a zsámollyal a szobában. Az otthonszőtt szőnyegek nagyot
2125    1|                        lovagló hosszú lábakra, az arcképek előredőltek a falon,
2126    1|                   találtad álmodból felocsúdva az ujjaidat női hajszálakkal
2127    1|                     megkötötte volna paripáját az asztal lábánál.~- Miért
2128    1|                         kétoldalt megsimogatta az arcomat, ha felnyögtem álmomban.
2129    1|                       elhallgatott:~- Úrnő? Mi az? - kérdezte. - Hamis haja
2130    1|                        a bábuknak? Kente-fente az arcát, a kezét és egyéb
2131    1|                    vetette ki se a bajodat, se az érkezésedet. Ámde, ha akarod,
2132    1|                       mintha megérkezett volna az a bizonyos szellem a szobába,
2133    1|                        kérlek, gyógyíts meg...~Az öregasszony a kártyáiba
2134    1|                       van, elhiszem. Te mindig az én gyermekem maradtál, hiszékeny,
2135    1|                       itt van és nagyon fáj.~- Az én kezem már öreg, hiába
2136    1|                       nem volt füstön - akinek az íze olyan, mint tavaszkor
2137    1|                 bárányé. Itt lakik, nem messze az utcasoron, és Magdalénának
2138    1|                     mormogta Szindbád, és amíg az anyja a szíve gödrét simogatta,
2139    1|                 gyermekkorában sokszor látott. Az anyja képe mirtusszal, menyasszony-ruhában,
2140    1|                 bankóhamisítás miatt bezártak. Az arckép mindig a falon függött,
2141    1|                     mindig a falon függött, és az örök ifjúság egyszerű bájával
2142    1|                    lányok bábuinak a fejét. De az arckép csak szelíden, mint
2143    1|                    hogy jönne el meggyógyítani az én egyetlen fiamat. Bizonyosan
2144    1|                     kürtöt... Diákok énekeltek az ablakai alatt... Névtelen
2145    1|                   voltam én a jó tanáccsal. És az én varrógépemen varrta azt
2146    1|                       mert a férfiak szeretnek az ilyesmivel bíbelődni. Egyforma
2147    1|                         Mindig mosolyogjon, és az egész kezét adja oda, ha
2148    1|                        a szomszédból.~Szindbád az ablakra pillantott:~- Már
2149    1|                                                AZ ELJEGYZÉS~Az utazó-bricska
2150    1|                                   AZ ELJEGYZÉS~Az utazó-bricska az országúton
2151    1|                     ELJEGYZÉS~Az utazó-bricska az országúton pörgött, a szarka-madár
2152    1|                   sövényen csörgött, a kakasok az udvarokon kukorékoltak,
2153    1|              dúdolgatott magában, amely dalnál az éjszakát töltötte:~Csak
2154    1|                        éjszakát töltötte:~Csak az fog fájni majd -~Ójuhhé,~
2155    1|                      bécsi professzorhoz vette az útját, aki tavaly már tizenkét
2156    1|                  felelettel a kemetyei harang. Az aranylábú kéki harang tűnődve
2157    1|                       pusztai csárda küszöbén, az agarászat végére várakozván.
2158    1|                   agarászat végére várakozván. Az asszonyságok végigmustrálták
2159    1|                        is értem, miért utazgat az ilyen ember.~Az ismerkedés
2160    1|                        utazgat az ilyen ember.~Az ismerkedés hamarosan megtörtént
2161    1|                    sokat szoktak teketóriázni. Az agarászok még messze jártak,
2162    1|                      hintójában találta magát; az asszonyság szeme úgy vonzotta
2163    1|                magyarázatot tartott érdemesnek az asszonyságról, mielőtt Szindbádot
2164    1|                  Szindbádot bemutatta volna:~- Az övé a Kisisten-földje meg
2165    1|                      övé a Kisisten-földje meg az Öregisten-földje ebben a
2166    1|                       Tisza elviszi a földjét. Az idén jó esztendeje van,
2167    1|                        éjszakákon besóhajtozik az eső és a kísértet.~Etelka
2168    1|                      hangon. - Mindig elkéstem az eljegyzésről, könnyelmű
2169    1|                       nők miatt elvesztegettem az időmet; néha meg minden
2170    1|             szándékozik élni. Így aztán eltelt az idő, nem gondolhattam nősülésre.~-
2171    1|                 végeredményben minden férfinak az a célja, hogy megházasodjon.
2172    1|                   ugyanott van a birtoka, ahol az enyém. Van pénze, kelengyéje,
2173    1|                     hogy nem megvetendő parti. Az szívesen hozzámenne az ilyen
2174    1|                         Az szívesen hozzámenne az ilyen magaformájú emberhez,
2175    1|                    egymás lábát lövöldözgették az asztal alatt. Az egyik lábuk
2176    1|                lövöldözgették az asztal alatt. Az egyik lábuk ugyanis fából
2177    1|                 ugyanis fából volt, ott maradt az alig elmúlt háborúban az
2178    1|                       az alig elmúlt háborúban az igazi lábuk. Dörrent a pisztoly,
2179    1|                        darab forgács leszakadt az egyik kérő lábáról. Most
2180    1|                        jövendőbeli menyasszony az ablaknál állott, és az ablakfalra
2181    1|             menyasszony az ablaknál állott, és az ablakfalra akasztott pókhálós
2182    1|                  azokat a kalapokat, amelyeket az agarászó-lovagló hölgyek
2183    1|                        kalap - mondja mindjárt az ajtóból Etelka. Mire a menyasszony-jelölt
2184    1|                     könyökölt ki afelett, hogy az utazó-kocsik megállás nélkül
2185    1|            utazó-kocsik megállás nélkül mennek az ablaka előtt. "Hát már sohasem
2186    1|               baracklekvárokat tudna csinálni!~Az új férfiú megjelenésére
2187    1|                        új férfiú megjelenésére az asztalnál ülő kérők megint
2188    1|                        rezignációval. - Eljárt az idő, és meg kell nyugodnom
2189    1|                közelebb áll magához, Etelka...~Az asszonyság hevesen védekezett:~-
2190    1|                          ő a testvérem, húgom, az anyám. Nem tudom, ki állna
2191    1|                        vetőkártya sorrendjéből az a kártya, amelyet Szerelemnek,
2192    1|                     Szeretőnek szokás nevezni.~Az asszonyság megint csak fölemelte
2193    1|                   Szindbád hátára ütött.~- Ezt az ütést tekintem az eljegyzésünknek -
2194    1|                          Ezt az ütést tekintem az eljegyzésünknek - mondá
2195    1|                        kályhából kihallatszott az országutakon csavargó akácfa
2196    1|                 lelküket borral melegítik, míg az oldalaikat a kövér mesterasszonnyal.
2197    1|                        kövér mesterasszonnyal. Az asszonyok a hideg elől lezárják
2198    1|                       bár mindig kíváncsi volt az asszonyok gondolataira,
2199    1|                       is származnak vala, most az egyszer csupán Terka papucsainak
2200    1|                  miközben a szomszédos hordón (az esperesén) beleegyező békességgel
2201    1|               beleegyező békességgel pislogott az odaragasztott gyertya...
2202    1|                       is, ha netán Szindbádnak az utazás után kedve volna
2203    1|                       üldögélt, amiért odakint az udvaron egy libalábú szolgáló
2204    1|                      fájdalmasan legyintett:~- Az én feleségem már régen nem
2205    1|                       estefelé kezdett hajolni az idő, és Terka a kályha mellett
2206    1|                 szokásos mesemondásaira, abból az időből, mikor még egyedül
2207    1|                      férfiban a délcegséget és az udvariasságot.~- Ne papolj! -
2208    1|                     benne egy fogadó, amelyben az ember kedvére kimulathatná
2209    1|                    kedvére kimulathatná magát!~Az asszony felágaskodott, mint
2210    1|                     akár fiatalkorában, amikor az első férjével voltak ütközetei.~-
2211    1|            csárdáslányok repedt sarkán járatod az eszedet? Ha már én nem kellek
2212    1|               Szindbádot.~- Most pedig alómars az ágyba, aludd ki magad.~Terka (
2213    1|                       karjával a férfiút, hogy az ágyhoz cipelje, de csodálatosképpen
2214    1|                      körülötte történik.~Látta az asszony arcát megmérgesedni,
2215    1|                   gyermeklányosan elpityeredni az eltört bábu felett, majd
2216    1|                    szívtelenek, mint a holtak. Az asszonyi üvöltésre egy kendermagos
2217    1|                     háznál. Elbődült egy tehén az istállóban, amely tehén
2218    1|                        a havon alvó házőrző eb az udvar közepére ment, hogy
2219    1|                         lassanként alábbhagyta az üvöltést, és révedezve nézte
2220    1|            disznótor-szagú Terka társaságában, az éj csendjében, segítsen
2221    1|                    vissza a másvilágról, ahová az ember többnyire álmában
2222    1|                        nagyon szeretné odakünn az ajtón túl a holtembert.~-
2223    1|                        mert szerette kitalálni az asszonyok gondolatait, mint
2224    1|               gondolatait, mint akár a vásáron az utolsó árakat.~Terka kiment
2225    1|                       ugyanezért oldalba rúgta az udvaron vonító kutyát, benézett
2226    1|                        a rossz talyiga most is az udvar sarkában, mintha egy
2227    1|               cinkostárs tartaná a zsákot - de az ostor regényesen, lakodalmasan,
2228    1|            lakodalmasan, szinte kipederve volt az ostortartóba dugva -, nyilván
2229    1|                        szükség ostorára.~Terka az istállónak tartott, és Szindbád
2230    1|                     fonva, volt ilyenkor dolga az ostornak. "Éppen olyan kicsapongó
2231    1|                 nagyobb baj nélkül érkezett ki az udvarra, itt aztán elkövetkezett
2232    1|                        itt aztán elkövetkezett az a csoda, amelynek véghezvitelére
2233    1|                       is hallotta Szindbádtól. Az okos kis ló a nyitott kapu
2234    1|                    kapu felé fordult, és vitte az ismerős úton Szindbádot
2235    1|                  lábikráját itt-ott megkívánta az életben.~Ha valóban holt
2236    1|                   ákácok mellett, pedig máskor az ilyen helyeken stációt szokott
2237    1|                        aki itt végsőt álmodott az angyalokkal, és mosolygó
2238    1|                         Vajon nem maradt-e itt az árokparton valamely elhasznált
2239    1|               fiúgyermeke, és kit vertek agyon az elmúlt héten? A csárda-virágok
2240    1|              odapecsételhette hosszú szakállát az asztalához... Az útszéli
2241    1|                     szakállát az asztalához... Az útszéli fogadók nyoszolyái
2242    1|                    hogy mennyi kárt jelentenek az elpusztult kakasok és tyúkok. (
2243    1|                   csirkéért nem nagy kár, mert az terem, mint a gyerek. De
2244    1|                  hasznos, öreg kakas volt... )~Az asszony nem sokáig kesergett,
2245    1|                 Kétszer-háromszor pofon ütötte az istálló felé igyekvő cirkuszlovat -
2246    1|                    mert vadmacskából való volt az, amelynek még hasznát veheti
2247    1|                      itthon haltál meg - mondá az asszony, a férje holmiját
2248    1|                    holtemberrel kigurult volna az udvarból, az asszony utánafutott
2249    1|                    kigurult volna az udvarból, az asszony utánafutott a kétkerekűnek,
2250    1|                     ismert úton Terka házához. Az okos lovacska megállott
2251    1|                        okos lovacska megállott az udvarban és nyeríteni kezdett.
2252    1|                    Szindbád hangja hallatszott az ajtó előtt:~- Nyiss már
2253    1|                       ki, mert idekünn megvesz az Isten hidege!~[1925]~ ~
2254    1|                   magában Szindbád. - Utóvégre az nem sokat számít, hogy Almásról
2255    1|                    mezőváros.~(Almáson ugyanis az a félreértés történt, hogy
2256    1|              megszöktetni. Ha már férjhez megy az özvegy, válasszon helybeli
2257    1|                         a papucsát kihajította az ablakon is, ha valakire
2258    1|               káromkodásokat tudott, amelyeket az 1848-49-i hadjárat egyik
2259    1|                   lelkész nem akarta eltemetni az istentelen hadfit, Tapolcáról
2260    1|               elhozatni a kálvinista papot. De az öreg úr jól kinevelte Máriát,
2261    1|                        szenzációt hozott Őrbe. Az egykori Eszterházy-kastély
2262    1|                      törte ki, amikor leugrott az alig lassító személyvonatról. (
2263    1|                 Szindbád benyitott a házba, és az ajtó mellett szemügyre vette
2264    1|                        mellett szemügyre vette az öregúr parapléi, sétapálcái,
2265    1|              olvasmányok nélkül. (Amint leesik az első hó: nyomban prenumerálok
2266    1|                      egy láda könyvet készítek az ágyam mellé. Megesik, hogy
2267    1|                  Szindbád észrevette a fogason az öregúr taplósapkáját. Felpróbálta:~-
2268    1|                     személyesen járt a pincébe az öregúr, jó meleg ez a sapka...~-
2269    1|              rezignáltan Stuart Mária. - Éppen az volt a baj, hogy lassankint
2270    1|                    leányhaj vékonyságúra, mint az öregúr mondta, mert végül
2271    1|                   beszélgetve töltse el életét az ember.~- Hiszen a kanapéra
2272    1|                       felkelni a díványról, ha az ember nem akar megfagyni!
2273    1|                          ábrándozott Szindbád, az ablakhoz állott, és hosszadalmasan
2274    1|                      próbálkozott a partig, de az is inkább a víz alá merült,
2275    1|                      kérdezte elgondolkozva.~- Az a kérdés, hol fúrják meg
2276    1|                  Stuart Mária. - Mind gazember az ilyen fuvarosfajta. Láthatatlan
2277    1|                  maradjon, ha kedve tartja. Én az esti vonattal Pestre utazom.
2278    1|                választanék. Ó, milyen jó lehet az, amikor az embernek a mulatóhelyekre
2279    1|                     milyen jó lehet az, amikor az embernek a mulatóhelyekre
2280    1|                 Kacsafark-hajú, akácfa növésű, az élet bámulatában kerek szemű
2281    1|                      egyedül kimenteni a nőket az égő házból! Engedd, hogy
2282    1|                   nevezik el a fiamról, miután az öregkakast levágták" - felelt
2283    1|                  öregkakast levágták" - felelt az egyetlen támasztékáért aggódó
2284    1|                      kakast neveztek el valaha az országban, mégse történt
2285    1|                  mintha ő egyedül indulna neki az életnek. Hagyj fel, Johanna,
2286    1|                       fiát magával vitte, hogy az segítségére legyen az égő
2287    1|                     hogy az segítségére legyen az égő házakból a nők megmentésében.~
2288    1|               ismerősei közé tartozott. "Arcán az Égi Jegyekből a Halak képe
2289    1|               vélekedett a fogadósné.~Szindbád az utazásban elfáradva, ledőlt
2290    1|                     Szindbád, és úgy repült ki az ablakon, mint a vén vadlúd,
2291    1|                féltékeny ember, most felrepült az istálló tetejére, és onnan
2292    1|                      kerítésre ment sütkérezni az iromba kandúrom, pedig csak
2293    1|                      alatt született, hogy már az állatok is észreveszik megérkezését,
2294    1|               megérkezését, akárcsak valamikor az apjáét?~- Október havában -
2295    1|                  Persze, skorpióban, mint akár az apja, azért hasonlítanak
2296    1|                  kénytelen volt lecsillapítani az örömében táncoló kis fazekat:~-
2297    1|             szomorkodni, mert szomorkodni csak az unatkozó emberek szoktak. -
2298    1|                       van bevásárlás végett... Az ilyesmit nem bízhatom a
2299    1|                   valami kiáltozás hallatszott az udvarról, amelyhez segítettek
2300    1|                 panaszt jött volna tenni.~- Mi az istennyila - kiáltott fel
2301    1|                 kiáltott fel Vénusz. Kisietett az udvarra, ahonnan a zavarodottan
2302    1|                         Szeretek megismerkedni az új borjakkal, a piros szemű
2303    1|                 fészkéből, és barátságot kötök az eresz alatti fecskékkel.
2304    1|                  beszéljek. Sok ribizkéje lesz az idén, Vénusz.~Ezeknek a
2305    1|                    muzsikát lehetne komponálni az emelkedő fagallyakról, amelyek
2306    1|                     mintha a kipattanó rügyek, az első falevelek láthatatlan
2307    1|                      láthatatlan karocskáikkal az ég felé emelnék az elbúsult
2308    1|               karocskáikkal az ég felé emelnék az elbúsult fagallyakat. Amint
2309    1|                    elbúsult fagallyakat. Amint az első szerelem emeli fel
2310    1|                        első szerelem emeli fel az embert a földről...~- Te
2311    1|                        fazéknak. - Mit érdemel az az ember, aki mézeskalács-szívekről
2312    1|                     fazéknak. - Mit érdemel az az ember, aki mézeskalács-szívekről
2313    1|                       A konyha tűzhelyén éppen az a nedves akácfatuskó kezdett
2314    1|                       amelyet Szindbád fia már az előbb megfigyelt, hogy az
2315    1|                      az előbb megfigyelt, hogy az késői téli vágás, tehát
2316    1|                        mint heves indulat után az ember. - Odabent a szobában,
2317    1|                       akarom, hogy tanulja meg az életet - felelte ásítva
2318    1|                    fiatalembernek hiába beszél az ember, nem hiszi el úgysem.~-
2319    1|                  hoztam magammal, hogy átessen az első szerelmi csalódáson.
2320    1|                keresztelte a szegény gyermeket az Orsolya névre. Akkor azután
2321    1|                     nem szabad szeretnie, mert az ő testvére.~Vénusz oly elszántan
2322    1|                       a csalódást.~De hát amíg az "öregek" beszélgetnek a
2323    1|                        mint tavaszkor a Tisza. Az orrcimpája mozgékony volt,
2324    1|                      hallgatta. A szemét talán az imént találta egy orgonafa
2325    1|                       egy orgonafa alatt, ahol az első ibolya helyezkedett
2326    1|                    keresett ezen a leányarcon. Az Ikrek ölelkező képét látta
2327    1|                      ölelkező képét látta ezen az arcon: csakhogy az egyik
2328    1|                        ezen az arcon: csakhogy az egyik ikertestvérnek (a
2329    1|                        szomorú mesemondás volt az arcában, mintha egész életében
2330    1|                       Ez a jobbfelőli arc volt az anyja, a Vénusz asszony
2331    1|                    konttyal a konyhába léptet. Az ajtót még olyan heveskedve
2332    1|                     Talán már a száján is volt az ilyenkor szokásos káromkodás...
2333    1|                      étele? Mit szokott otthon az anyjától kapni?~Szindbád
2334    1|                    rendbehozni a hangját, hogy az szigorú legyen, mint a tormareszelőé:~-
2335    1|                      tegyen: egy kis szerelem, az nem árt, hisz úgyis megtudják
2336    1|                     valaha legjobban szeretett az életben) a fia: milyen mézeskalács-arccal
2337    1|                   mézeskalács-arccal fordulgat az ő lánya felé... Nem is bánta
2338    1|                 egymást, hogy sohase válnak el az életben... mindegy az, hogy
2339    1|                       el az életben... mindegy az, hogy testvérek, csak szeressék
2340    1|                     szeressék egymást. - A nők az ilyen dolgokban engedékenyek.~
2341    1|               dolgokban engedékenyek.~Ellenben az öreg Szindbádnak szolgálati
2342    1|                        nézett Szindbádra, mint az árván maradt rózsakaró.
2343    1|                    maradt rózsakaró. Eltorzult az arca a dühtől:~- Hát nincs
2344    1|                    tört ki a fogadósnéból mind az a sok keserűség, amelyet
2345    1|                        rázogatta a lábát, mint az őszi szél nem hagyja békében
2346    1|                                                AZ ÉLETMENTŐ KÉKFESTŐ~Régi
2347    1|                   vigasztalásunkra szolgál már az is, hogy a gyóntatószékhez
2348    1|                       át sem a fejedelmet, sem az útszéli rablót; nem ismerjük
2349    1|                     mint azt messziről hinnénk az áhítatosan meggörnyedt vállaltról
2350    1|                faragtak szentéletű ácsok, hogy az le ne szakadjon a lelketrázó
2351    1|                   bűnbánat már olyan jól tudja az utat az ég felé, mint a
2352    1|                        olyan jól tudja az utat az ég felé, mint a sas, amely
2353    1|                        felé, mint a sas, amely az odvas toronyban lakik, mert
2354    1|                        Szindbád fiához, amikor az egykori lengyel határszélre
2355    1|                  határszélre megérkeztek, ahol az a bizonyos ódon kolostor
2356    1|                     asszonyságoknak mutogatták az ostornyéllel az útközben
2357    1|                     mutogatták az ostornyéllel az útközben feltünedező hegyeket,
2358    1|                         Ezeket mind tudni kell az embernek, aki nem akar eltévedni
2359    1|                         aki nem akar eltévedni az életben. Ha történetesen
2360    1|                        hogy mely táján tartunk az esztendőnek.~Szindbád egy
2361    1|                        gondolni atyjáról, hogy az az utóbbi időben valamilyen
2362    1|                     gondolni atyjáról, hogy az az utóbbi időben valamilyen
2363    1|                       meg Szűz Máriát, amilyen az Gyümölcsoltó Boldogasszony
2364    1|                  végett letérdepelnék? Mi lett az ártatlan fiúcskából, akinek
2365    1|                        és a hegyoldalban útját az alant elterülő városka felé
2366    1|                       közömbösen néztek utána. Az ő ágaik úgysem alkalmasak
2367    1|                       hátra a bal vállán. - Ez az öreg Lubomirszky már emberemlékezet
2368    1|                         alig akarta felismerni az utazóban azt a bizonyos
2369    1|                       a házakat és a szíveket. Az egyik asszonyság hosszában
2370    1|                       zordon pillantást vetett az emlegetett bal lábra, aztán
2371    1|                     fiát, mint a bábák szokták az újszülöttet. Még a haját
2372    1|                    eddig a fiát - jegyezte meg az egyik asszonyság, mintha
2373    1|                       úr.~A kocsmárosnék ettől az időtől kezdve változott
2374    1|                   szokta áztatni a Poprádban. (Az ismerkedésen hamar túlestek,
2375    1|                       látszott, mintha azokkal az olajnyomatú szentképekkel
2376    1|                   vásárokon árulnak, és otthon az ágy fölé akasztanak, hogy
2377    1|                 nagybetegnek. (Szindbád fiának az tűnt fel, hogy a kékfestőnek
2378    1|                 hallgatta, hogyan ért jó atyja az üzletkötéshez is:~- Nézd,
2379    1|                       a te kék szemedből, hogy az gyermekkorunk óta nem változott.
2380    1|                      mint egykor a kolostorban az iskolapadban, bámulom a
2381    1|                     apostol képéről bámult meg az anyja.~Szindbád tovább öltögette
2382    1|                    elfelejteni, hogy valamikor az életemet mentetted meg.
2383    1|                        volt a Poprád lelkének, az én sapkám fekete báránybőrből
2384    1|                   amolyan kis kötényt, amelyet az őszi vásáron árulnak.~A
2385    1|              nagypénteki gyónásodba vennéd fel az én bűneimet is, mert nekem
2386    1|                        miután leküzdte magában az ellenkezés rossz szellemét. --
2387    1|                     jártam, mindent elkövettem az emberölésig - felelt daráló
2388    1|                paráználkodással hogy állunk?~- Az is volt - felelt Szindbád
2389    1|                     már annyiszor megmentetted az életemet?~Valentin olyan
2390    1|                       lassan beszélt:~- Értesz az ördögűzéshez?~- Hogyne -
2391    1|                téglákat:~- Nos, hát a fizetség az legyen, hogy kiűzöd Marikából,
2392    1|                      Marikából, a feleségemből az ördögöt. Vagy te, vagy a
2393    1|                    Júdás a játékon kívül is... Az én csizmám mindig mocskos,
2394    1|                     Marikát, könnyen kiűzheted az ördögöt belőle.~Szindbád
2395    1|                      felé:~- Marikából kiűzzük az ördögöt.~ ~Már éppen kezet
2396    1|                        éppen kezet akart fogni az üzlet megkötése jeléül a
2397    1|                    olyan félelmetes volt, mint az ábécében az x, y és z betűk,
2398    1|              félelmetes volt, mint az ábécében az x, y és z betűk, mikor az
2399    1|                      az x, y és z betűk, mikor az ember még nem tudja végig
2400    1|                      ember még nem tudja végig az ábécét. (Szindbád sem tudta.)
2401    1|                kékfestő:~- Íme, Marika, akiről az imént beszéltem neked.~A
2402    1|                    neked.~A látomány közeledik az asztalhoz, anélkül, hogy
2403    1|                      ideig azt hitte, hogy ért az öregasszonyok nyelvén, erőt
2404    1|                        hazáért sohasem árthat.~Az öreg nő Szindbádra vetette
2405    1|                     hosszadalmasan nézte, mint az öreg koldusasszony az előtte
2406    1|                     mint az öreg koldusasszony az előtte elrobogó fogatot,
2407    1|           benépesítették már a házat, hogy úgy az öregnek, mint a fiatalnak
2408    1|                  rosszul sülhet el a dolog, ha az asszonyok idő előtt az üzletbe
2409    1|                      ha az asszonyok idő előtt az üzletbe avatkoznak. Nem,
2410    1|                   üzletbe avatkoznak. Nem, még az én bűneim sem érnek meg
2411    1|                       URÁT FELAKASZTOTTÁK~- Ha az ember megöregszik: nem nagyon
2412    1|                   cipők. Szerenádi vevői tehát az egylábúak közül kerülnek
2413    1|                    közül kerülnek elő... Ritka az olyan bátor ember, aki kétféle
2414    1|                    gyötörnek, hogy fejtsem meg az álmaikat?~- Korántsem -
2415    1|                        névre azért keresztelte az apja, mert az öreg előrelátó
2416    1|                      keresztelte az apja, mert az öreg előrelátó ember volt.
2417    1|                    hoznak a családra.~Szindbád az útra összecsomagolta azokat
2418    1|                    beragasztani. Hadd izguljon az öreg Szerenádi, ha majd
2419    1|                       lovarművésznő képeit. És az utazáshoz egy olyan régi
2420    1|                   ládát választott ki, amelyet az utazók mindig a kocsi végébe
2421    1|                       málhákat.~ ~Tavasz volt; az út a Bakonyon át olyan mulatságos
2422    1|                       a borosedényeknek; amint az útszéli csárdában a fogadós
2423    1|                  fogadós kipattantotta a dugót az üvegből, a fiákeres nyomban
2424    1|                       nyomban a szájához kapta az üveg nyakát, mert véleménye
2425    1|                     orgonavirágok után ritkult az erdő, és még abban is szerencséjük
2426    1|                     abban is szerencséjük volt az utasoknak, hogy egyetlen
2427    1|                      nyúl sem futott keresztbe az úton. De Szindbád mégis
2428    1|                szerencsénk. Se a kocsmában, se az útszélen nem találkoztunk
2429    1|                    errefelé már nem étetik meg az utazókat, hogy azok a föld
2430    1|                      lovakat, akivel aztán itt az erdőben darab ideig alkudozni
2431    1|             mulatságtól. Majd egy helyen, ahol az árok vizében fehér háziludak
2432    1|                        nézd meg itt a házakat, az ablakokat, a kerteket, a
2433    1|                      egerésző leányszemeket és az özvegyasszonyok portáit,
2434    1|                        világon. Jól nézz körül az udvarokon, ahol ilyenkor
2435    1|                        a kút tükrében nézegeti az arcát, az özvegyasszony
2436    1|                    tükrében nézegeti az arcát, az özvegyasszony pedig olyan
2437    1|                     amely várkastély ablakában az akkori tulajdonos éppen
2438    1|                 festék-szagot, amely festékkel az új nyoszolyákat szokták
2439    1|                   nyoszolyákat szokták bevonni az asztalosok, mint a régi
2440    1|                         haldoklók kapaszkodtak az ágy deszkáiba. Engem már
2441    1|                      amikor egy öregember, aki az utolsó napsugarakat lopkodta
2442    1|                        mozdulatával megmutatta az utazóknak azt a házat, ahol
2443    1|                   Szerenádi Szerafin lakott.~ ~Az arc, amely egy ablak mellett
2444    1|               szemöldökével egész életében azt az utat kereste, amelyen lopott
2445    1|                 gondolatok. A szürke bajusznak az egyik hegye fölfelé állott,
2446    1|                 egyenesre volt fésülve, mintha az imént került volna le valamely
2447    1|                    ifjú nők arculatait... Mert az öregemberek szakállainak
2448    1|                 emberölésig menő elszántság és az önzés hörcsögpofazacskói
2449    1|              hörcsögpofazacskói duzzadtak ezen az arcon, még ha az a legnyugodtabbnak
2450    1|                duzzadtak ezen az arcon, még ha az a legnyugodtabbnak látszott
2451    1|                      jelentősége se volt ennek az arcnak, mint egy kusza szarkafészeknek.
2452    1|                szarkafészeknek. Nem mondott ez az arc semmit annak, aki oldalról
2453    1|                     annak, aki oldalról nézte. Az orr szinte igyekezett eltűnni;
2454    1|                        szem nem rakétázott. Ez az arc megszokta, hogy mindig
2455    1|                        tisztelettel közeledett az öreg lókötőhöz, de az le
2456    1|               közeledett az öreg lókötőhöz, de az le sem tette kezéből az
2457    1|                        az le sem tette kezéből az olvasott könyvet, amint
2458    1|                    leányrablással sem - kezdte az öregember rideg, visszautasító
2459    1|                           Nem érdemes beszélni az egész dologról. Nem csináltunk
2460    1|                     mennyi van még nekem hátra az életből? - Látod, éppen
2461    1|                       miután hiába várta, hogy az öregember hellyel megkínálja,
2462    1|                  lelkiismeretét. Régen meghalt az az öregasszony, aki tisztelt
2463    1|               lelkiismeretét. Régen meghalt az az öregasszony, aki tisztelt
2464    1|                    szemével lát? - csúfolódott az öregember. - Remélem, nem
2465    1|           asszonyságoknak, és akkor is, amikor az elmegyógyintézetből kellett
2466    1|                        magázta Szindbádot, míg az kedélyesen tegezte az öreget.
2467    1|                      míg az kedélyesen tegezte az öreget. Szindbád most már
2468    1|                    Miért ne tudna megházasodni az én fiam is? Kettőnket is
2469    1|                     barátságtalan ebek szőrei. Az ajtónál egy gödör volt,
2470    1|              növendékem van. Sohasem szerettem az egynejűséget.~ ~- No, vén
2471    1|                   magad sohasem voltál barátja az irka-firkának: most vallomást
2472    1|                    vannak?~- Mindjárt itt lesz az egyik - felelt Szerenádi,
2473    1|                 leányka olyan piros volt, mint az újszülött.~- A derekára
2474    1|                    tedd a kezed - kiáltotta ki az ablakból Szindbád, és a
2475    1|               Szindbádot. A regálbérlőnek volt az özvegye, és iskoláit Pesten
2476    1|                       iskoláit Pesten végezte. Az orra, amely eddig szomorú
2477    1|              köhögéssel állott meg darab ideig az ablak alatt.~A növendékek
2478    1|                       már eltávoztak, Szindbád az ajándékba kapott szivarvégeket
2479    1|                       gyakrabban találkoztunk: az volt a szokás, hogy ha valahol
2480    1|                       fiatal nők csak rontanak az emberen... Először azért,
2481    1|                      csak érzékenységet, amire az embernek nincs szüksége
2482    1|                        embernek nincs szüksége az életben. Másodszor a fiatal
2483    1|                       nő szereti magát rábízni az első férfira, akivel megismerkedett.
2484    1|                       a remete szavainak, mire az ismét gunyorosra fordította
2485    1|                       amikor tisztelt úratyja, az én zenekedvelő barátom ezt
2486    1|                       a következőket mondta:~- Az embernek számolni kell azzal,
2487    1|                   fővárosokban? Élvezni akarja az életet, vagy pedig rabszolgája
2488    1|                       védelmében.~- Nos, ebben az esetben, azt vélném, hogy
2489    1|                  között. Sárit át kell engedni az én igen tisztelt barátomnak,
2490    1|                       hiszi szavaim után, hogy az évszámok jelentenek valamit
2491    1|                 búcsúzóra nyújtogatta a kezét. Az ajtóban mondta a vendégeinek:~-
2492    1|                       asszonyt elvenni, akinek az első urát felakasztották.~-
2493    1|                        kezdettől végigküzdötte az 1848. és 1849-i hadjáratot,
2494    1|               titkolhatatlan forradás látszott az arcán: Pálma harapásának
2495    1|                harapásának nyoma. - Ugyanebben az időben a budai bástyasétány
2496    1|                  amikor a napernyő helyett még az asszonyságot hordozta karján. -
2497    1|                      hordozta karján. - De még az alhadnagy, valamint a pókpoéta
2498    1|                    között egy úriember, akinek az volt a híre, hogy a legudvariasabb
2499    1|                      mindenkinek szüksége lesz az ő portékájára, a koporsóra,
2500    1|                  vevőket, ő is harapást viselt az arcán, mert mielőtt a búskomor