Part

2501    1|                     lett. A hamis fognak pedig az a tulajdonsága, hogy nem
2502    1|                       érzi, meddig mélyed bele az eleven húsba. Hát a leírt
2503    1|                    menekülésre fogta a dolgot. Az Andrássy út egyik oldaláról
2504    1|              Honvédmenházban Pálmának a férje, az alhadnagy lakott.~- Hadnagy
2505    1|                  grófot kérdezte: "Mit érdemel az olyan ember, aki idecsábítja
2506    1|                     tűz volna Pesten, amelynek az oltása az ő dolguk. Nem
2507    1|                     Pesten, amelynek az oltása az ő dolguk. Nem hallgatták
2508    1|                     azért, mert pontosan tudta az utat errefelé, részint pedig
2509    1|                      kiáltott fel Szindbád, és az egykori férj karjába kapaszkodott. (
2510    1|                   kemény fekete kalapjával, és az átöltözött hordárt Szindbád
2511    1|                     benyitni, és ezen a helyen az a különös szokása van, hogy
2512    1|                           felelt a hordár. "Ez az!" - kiáltott fel Pálma,
2513    1|                 elvezettette magát.~A vendéglő az Ecetfához volt címezve,
2514    1|                csalódástól: azt sejtette, hogy az Ecetfánál édességet is mérnek.
2515    1|                      édességet is mérnek. Most az egyszer valóban tetten érte
2516    1|                        tetten érte Szindbádot. Az a nő, akit a tudatlan hordár "
2517    1|                        létére, mindig gyűlölte az alattomos szőkéket; kövérkés
2518    1|          tapasztalatból tudta, hogy mi szokott az ilyen kiáltozás után következni,
2519    1|                   ezért hamarosan elmenekedett az oldalajtón, de a szegény "
2520    1|                      maradt, és kénytelen volt az idegen nő esernyőcsapásait
2521    1|               esernyőcsapásait elviselni.~Ezek az esernyőcsapások okozták,
2522    1|                        mocskos pipáját, miután az utolsó női hajtű is elfogyott
2523    1|                       úrnő fogadtatására, mert az sem volt egészen bizonyos,
2524    1|                    annyiban volt kedvező ideje az előkelő hölgy látogatásának,
2525    1|                      Szinte kreolszínű volt ez az arc, amelyből a mindent
2526    1|                    szemek diósan világítottak. Az orra élénk, kíváncsi, mindentudó
2527    1|                    valamivel kisebb volt, mint az okosság görög istenasszonyáé,
2528    1|               valamikor még nagyobb is lesz ez az orr. Amikor már mindent
2529    1|                        nyilván azért van, mert az úrnő nem spórol a szóval,
2530    1|                       olyan dús volt, hogy még az ajak felé is jutott belőle
2531    1|                        nem veszek magamhoz. Ez az én legegyszerűbb szépségápolásom
2532    1|                        kábulat nem jelentkezik az agyamban.~- És az embereket
2533    1|                  jelentkezik az agyamban.~- És az embereket szereti-e?~- Az
2534    1|                      az embereket szereti-e?~- Az Embert (nagy e-vel) szeretem,
2535    1|                        nekem, hogy mi történik az én gyermekemmel odaát a
2536    1|                        a rejtélyes nő titka... Az idegen nő pedig így folytatta:~-
2537    1|                  minden holdújuláskor, és leül az ágyam szélére: megcsókolgatja
2538    1|                      megcsókolgatja a kezemet, az arcomat, simogatja a derekamat,
2539    1|                        a derekamat, mert éppen az ő születése idején epebajt
2540    1|                  dörzsölgette a fájó testrészt az epegörcsök idején? - kérdezte
2541    1|                   idején? - kérdezte Szindbád.~Az úrhölgy, amennyire előkelő
2542    1|                        Kilépett a szekrényből, az ablakfüggöny mellől, vagy
2543    1|                       alól, amikor újhold járt az égen, a szél szomorúan sóhajtozott
2544    1|                        sóhajtozott odakint, és az úton járó kocsikerekek úgy
2545    1|                     úgy lüktettek, mintha mind az én testemen mentek volna
2546    1|                      amely többnyire megfelelt az én ízlésemnek is. A divatlapokban,
2547    1|                  ruhában látogatott meg, amely az én ízlésemnek megfelel.
2548    1|                        a hajában.~- Így múltak az évek - ismételte Szindbád.~-
2549    1|              behavazott téli délutánokon, mint az én időmben, és a táncmestert
2550    1|                     csak akkor látják szívesen az úriházaknál, ha az lengyel
2551    1|                    szívesen az úriházaknál, ha az lengyel nemesnek adja ki
2552    1|                      nemesnek adja ki magát. - Az ujjacskáit vizsgálgatva
2553    1|                   vettem észre a hajában, mint az én hajamban is volt, amikor
2554    1|                       volt ez, amely valamikor az én hajamban is megakadt.~-
2555    1|                  bizonyára nem ülnék itt ebben az elátkozott kastélyban, hogy
2556    1|                      dolgok már néha túllépték az álmok határvonalait... Mert
2557    1|               viselkedett irányomban egyformán az a jó kis szellem, aki megkedvesítette
2558    1|                 szemrehányás és szomorúság ült az arcán, és tekintete majdnem
2559    1|                kétségbeesetten tapadt rám mind az ideig, amíg az ablakaim
2560    1|                        rám mind az ideig, amíg az ablakaim világosodni kezdtek.
2561    1|                  országokban, míg énnékem csak az volt a dolgom, hogy attasém
2562    1|                       a széket is felborította az ágyam mellett, és dacosan,
2563    1|             céltáblához én álltam ki esténkint az orfeum színpadára (természetesen
2564    1|                      fekete, selyem álarcban). Az artista körüllövöldözte
2565    1|                     jókedvű diákok dörömböltek az ablakom alatt, pedig ő éppen
2566    1|                       Igazán abbahagytam volna az én vándormadár életemet,
2567    1|                      is. Így félig-meddig ő is az okozója annak, hogy annyit
2568    1|                  nehézálmú kis szobáiban, ahol az első sötét éjszakát vártam,
2569    1|                   történni kellett, asszonyom?~Az idegen nő sokáig nézett
2570    1|                        eltakarta a két kezével az arcát, mintha valami láthatatlan
2571    1|                  felindulás után nekividámodva az idegen nő. - De mintha nem
2572    1|                      egy új lexikont, amelynek az lenne a célja, hogy a szerelemben
2573    1|                    taposni kezdik egymás lábát az asztal alatt, ahelyett,
2574    1|                    hogy hírt hozhasson azokról az emberekről, akik némán tartják
2575    1|                   ellen olyanformán védekeznek az emberek, hogy messziről
2576    1|                     ugyancsak bámulják egymást az utcán is, pedig az utcákat
2577    1|                     egymást az utcán is, pedig az utcákat azért találták fel,
2578    1|              ügyes-bajos dolgaik után járjanak az emberek. A fogadókban is
2579    1|                    minden szembetegséget azzal az orvossággal gyógyítanának,
2580    1|                      lengedezésével megmutatná az utat, amint az éjszakai
2581    1|                      megmutatná az utat, amint az éjszakai lámpás azokra a
2582    1|               szerelmet ismerik. Nem száradtak az udvaron női nadrágok a kifeszített
2583    1|                      például kiderítette, hogy az asszonyok öregségükre miért
2584    1|                szerelmeskednek foltozás közben az öregasszonyok. Vajon megértik-e
2585    1|               bepillantgatott ablakokon, pedig az ablakban nem is állott tótágast
2586    1|                       emígy akarja tudtul adni az egész világnak, hogy szerelembe
2587    1|                     pergése sem hallatszott ki az ablakon, pedig ez a pergés
2588    1|                      magukból. Nem; csend volt az ablak mögött, de valami
2589    1|                      nem sokáig habozott annak az eldöntése felett, hogy ez
2590    1|                     lenni annak a részére, aki az ablakon betekint. Azt jelenti
2591    1|                 Lexikona könnyen megmagyarázza az ilyen dolgokat, mert hiszen
2592    1|                    legjobban szeretett elmenni az álmok országába.~Kitapasztalta,
2593    1|                 országába.~Kitapasztalta, hogy az álmok, amelyek a szerelemre
2594    1|                      tehát a hajnali órákat is az ágyban tölthetik. Kitapasztalta,
2595    1|                      többen felfedeztek. Amint az álomban történnek a lehetetlenségek,
2596    1|                    szerelemben is.~Így például az öreg nyoszolyában az emberi
2597    1|                   például az öreg nyoszolyában az emberi kor legvégső határáig
2598    1|                legvégső határáig perceg a szú. Az ágyban fekvő nem is gondol
2599    1|                     kóborló zenészek mentek el az ablakai alatt. Vagy pedig
2600    1|                   valaki áll - képzeli magában az álmodó... A nő rendszerint
2601    1|                 fésülgetni; míg ha férfi látja az álmot, akkor ez a szakállas
2602    1|                    megszerelmesedést, amelyhez az ágy deszkái között őrlő
2603    1|                     hagyomány szerint addig él az ember, amíg a szú hangját
2604    1|                 huncutságával hozzájárul, hogy az álomba merült emberek akaratukon
2605    1|                   KÖZÖTT ELVÉSZ A GYEREK~Abban az időben történt, amikor Szindbád
2606    1|                        a nyakába ugrott egy nő az első emeletről, mert, mint
2607    1|               gömbösfejű akácfa tövéből, ahová az ugrólány válláról lezuhant,
2608    1|                       ingben és mezítláb volt, az időjárás pedig a kaján öregembereknek
2609    1|                         A leányzó eleresztette az egyik mezítelen karját,
2610    1|                     valóban sarzsi volt egykor az önkéntes tűzoltóságnál.)~
2611    1|                csőrében leheletnyi emberkét.~- Az asszonyságnak dolga van
2612    1|                        megadott címre - mondta az első házban a házmesterné,
2613    1|                     sem volt szerencséje, mert az asszonysághoz éppen az esti
2614    1|                    mert az asszonysághoz éppen az esti vonattal érkezett meg
2615    1|                       házakat, amelyekben azok az asszonyságok laknak, akik
2616    1|                       a kisgyermekek tanyáztak az asszonyság lakása körül,
2617    1|                        függöny nem mozdult meg az asszonyság lakásának üvegajtaján,
2618    1|                       céljából mindaddig, amíg az asszonyság "innen a szomszédból"
2619    1|                      És ezzel tovább bandukolt az ismeretlen házak mentén,
2620    1|                        nehéz gőzökkel, amelyek az ilyen külvárosi házakban
2621    1|                 férfiak megmutatkoznak, amikor az éji órában rájuk csengetik
2622    1|                     éji órában rájuk csengetik az ajtót, hogy bízvást elmehetnének
2623    1|                     csengetésére jöttek feléje az álom mezőiről visszavont
2624    1|                      nem engedem tovább menni, az asszonyságnak mindjárt itthon
2625    1|                   itthon kell lenni, várja meg az én lakásomon." A jószívű
2626    1|                      kacsafark-hajú fiának, ha az vonakodnék meghívását elfogadi.
2627    1|                vonakodnék meghívását elfogadi. Az ágy fölött az asszony egy
2628    1|                        elfogadi. Az ágy fölött az asszony egy cifra, üveg
2629    1|                  mutatott. "Lássa, ilyen ember az én uram, és egész éjjel
2630    1|                        került holdra. "Agyonüt az apám" - gondolta magában,
2631    1|                       ismét csak fölkeresi azt az asszonyságot, akiről azt
2632    1|                becsengetett a világos lakásba; az ajtó nyitva volt, és az
2633    1|                        az ajtó nyitva volt, és az oldalszobában kék párnákon,
2634    1|                     orgonázó angyali mosollyal az ajkán egy leány feküdt,
2635    1|                     kell kiabálni. Huszár lesz az istenadta!" - felelt hátra
2636    1|                  fordulva a bábaasszony, amint az ágy mellett az újszülöttet
2637    1|              bábaasszony, amint az ágy mellett az újszülöttet csomagolta.~ ~
2638    1|                       házmester segítségévelt) az ugrós kisasszonyt az első
2639    1|            segítségévelt) az ugrós kisasszonyt az első emeletre, és a leányzót
2640    1|                        emeletre, és a leányzót az ágyra fektette, majd olyanformán
2641    1|                alkalmazhassa. Néha rá-ránézett az ájuldozó leányra... Rá-ránézett
2642    1|                    részvétlenséget mindazoknak az örömei és bánatai iránt,
2643    1|                    alig tudja levenni a szemét az ablakhasadékról. A sovány
2644    1|                        a kis szoba közepéről.) Az ágy fölé kirakva szobalányok
2645    1|                    komolykodó hangon diskurált az ágy lábánál:~- Remélem,
2646    1|                       szólt olyan hangon, mint az egyházatyáktól hallotta,
2647    1|                       mondta a fogai között. - Az én apám masiniszta volt,
2648    1|                        magamagát átkozta, mint az utasok a rossz időjárást:
2649    1|                      szavakat.~- Igen - felelt az ágyból a nő. - Mindaddig,
2650    1|                     betlehemeseket várna. Csak az első bábaasszony jött meg,
2651    1|                       meg, akinél Szindbád fia az első jelentést tette.~-
2652    1|                       A természetfölötti jóság az, amely a maga tudatlan kezét
2653    1|                     maga tudatlan kezét vezeti az új kis életek fölkutatásában...
2654    1|               férfikoromban is kezet csókoltam az öreg Fitkonidesznének, aki
2655    1|                        Örökké azt hiszem, hogy az a legboldogabb férfi, akinek
2656    1|                           A nő most felnyögött az ágyból:~- Ne higgyen ennek
2657    1|                       néhány pénzdarabot adván az asszonyságnak, udvariasan
2658    1|                     kísérte. Éppen jókor jött. Az ajtón a csengő helyét keresgélte
2659    1|                       csengő helyét keresgélte az a második bábaasszony, akit
2660    1|                        ha sok ilyen férfi élne az ország keleti részében,
2661    1|                   megcsalna.~Szindbád segített az asszonyság táskáját rendbehozni,
2662    1|                          amikor ismét zörögtek az ajtón, és megérkezett a
2663    1|                 rászorul a támogatásra, amikor az egyetlen nő betegágyban
2664    1|                   éppen kezelés alatt tartják. Az ilyen férfiúról tudnivaló,
2665    1|                  háznál. A jó bába kezeléséhez az is hozzátartozik, hogy az
2666    1|                      az is hozzátartozik, hogy az elárvult férfit leszoktassák
2667    1|                        is a szobában van, mert az ilyen dolgok csak izgatják
2668    1|                  valamit ki kell venni például az ágy alól, és ugyancsak a
2669    1|                        azt is észreveszi, hogy az unatkozó férfi nyújtózkodásait
2670    1|                   tehetik be a házba, ellenben az utcáról kacsingatnak be. -
2671    1|                  inkább feláldozza saját magát az árva férfiú mulattatására,
2672    1|                     komaasszonnyal koccingatni az újszülött egészségére, se
2673    1|                   vállropogtatással nézgelődni az ablakból. A jó bába a beteg
2674    1|                    érdekében a házhoz láncolja az unatkozó férfit.~A beteg
2675    1|                    unatkozó férfit.~A beteg nő az ágyban megfordult:~- Elég.
2676    1|                    fehér köténye felé, amelyet az szokás szerint maga elé
2677    1|           mostohatestvérrel lettél árvább ezen az éjszakán. Sehogy se tudom
2678    1|               megszeretni azokat a nőket, akik az ablakból a nyakamba ugranak.~[
2679    1|                        már a pályaudvaron vagy az első vendégfogadónál mutatkozott
2680    1|                  csomagjait segítettem cipelni az Arany Bárány vagy az Elefánt
2681    1|                   cipelni az Arany Bárány vagy az Elefánt omnibuszáig, pártfogásomba
2682    1|                        csirke után szaladozott az udvarban... Vagy legalábbis
2683    1|                        el lehetett menni, hogy az ember megtudja, hogy mit
2684    1|                       is jelentett voltaképpen az a merengő tekintet... Még
2685    1|                gazember férfi miatt tévedésből az én kalapomat öntötték le
2686    1|            kimagyarázkodás következett... Csak az olyan várost nem szerettem,
2687    1|                     várost nem szerettem, ahol az asszonyok a piacon nem hagyták
2688    1|                       Szindbád felsóhajtott:~- Az embernek sohasem lehet elég
2689    1|                     kellettek a városban, csak az ilyen unatkozó idegennek...
2690    1|                    játszik?~- Nyugodt lehetsz, az első a kötelesség, a püspök
2691    1|                        a harctérre kell menni.~Az omnibuszablakok abbahagyták
2692    1|                    eseménytől mocsárszaga lett az egész fogadónak.~- Határozottan
2693    1|                    kemény májak és a vesék nem az én érzékeny fogaimnak valók.~
2694    1|                     lehetett volna állni, hogy az ember tisztába jöjjön azokkal
2695    1|                        tisztába jöjjön azokkal az eseményekkel, amelyeket
2696    1|                    ruhásszekrények, amelyekből az ebédutáni alvás közben (
2697    1|                  remegő hangon Szindbád, amint az ablakokat szemügyre vette
2698    1|                      vidéken egyformán ugranak az emberek, mint akár a verebek.
2699    1|                     karon fogta atyját, amikor az négykrajcáros módjára kezdte
2700    1|                     nehezen visszavonta szemét az ismeretlen nő lábáról. Mennyi
2701    1|                         hogy megijednek tőlünk az emberek... Úgy megyünk itt
2702    1|                      rosszképű vándorlók, akik az állatokat, lovakat és disznókat
2703    1|                     drótkarikás táska hiányzik az oldalunkról, a kezünkből
2704    1|               kezünkből a kutyaütő botok, mert az ebek messziről megérzik,
2705    1|                        azt remélte, hogy ebből az úriemberből még jámbor búcsújárót
2706    1|                         hogy megtéríthesse azt az embert, aki olyan alattomosan
2707    1|                alattomosan állott előtte, mint az örök Tagadás.~- Tehát könyvekre
2708    1|               könyveiről, a nagy lexikonokról, az örökbecsű művekről nem is
2709    1|                        hunyorított:~- Ki volna az a Kandúr Gyula, akinek a
2710    1|                hallottam?~Szindbád kiteregette az előfizetési ívet a püspök
2711    1|                    szimulálóan Szindbád. - Ezt az írót korhely, elvetemedett
2712    1|                    mintába kapott sajtot, hogy az meg ne romoljon.~A püspök
2713    1|                      műveit, hogy leszoktassam az istentelen írásokról. Tudja
2714    1|                       palota pincéjébe, amikor az istentelen Kandúr műveit
2715    1|                       a püspöki palota mögött. Az iharok száz esztendő messziségből
2716    1|                       gondolattól, csak mindig az ég felé nézegettek, és ugyanerre
2717    1|                  növendékeiket, a bokrokat is. Az orgonák éppen virágzottak,
2718    1|              feldíszíthesse velük a sekrestyés az oltárokat. (Milyen boldogok
2719    1|                        magából mindaddig, amíg az orgonák el nem hervadnak.)
2720    1|                   kisasszonyának, hogy itt van az a bizonyos Szindbád, és
2721    1|                  keressen fel... Szükségem van az idegeimre, az alvásomra,
2722    1|                    Szükségem van az idegeimre, az alvásomra, a nyugalmamra...
2723    1|                     már a szabadba kívánkoznak az üvegházakból? Nagybátyám
2724    1|                    arról nem is beszélek, hogy az ebédjét, vacsoráját nekem
2725    1|                   nekem kell ellenőrizni, hogy az mindenben megfeleljen az
2726    1|                       az mindenben megfeleljen az orvosi rendelésnek.~Szindbád
2727    1|                   táplálkozni, különösen abban az időben, mikor a tavasz a
2728    1|                        a nehéz ételektől... Ha az arcáról és a homlokáról
2729    1|                     múladozni kezdenek a rezek az orráról és annak környékéről,
2730    1|                    eltünedező kertikalaptól. - Az öngyilkos szerelem, a minden
2731    1|                   remegő vágy, a forró hullám, az észvesztő kísértés? Amelyeket
2732    1|                  sertéssült? - kezdte Szindbád az ismerkedést.~- De hiszen
2733    1|                      szólt közbe Szindbád fia.~Az öreg utazó legyintett:~-
2734    1|                  vagyok tisztában, hogy melyik az a bizonyos nő, aki miatt
2735    1|                     egy napon Szindbád, amikor az életunalomtól már akkorákat
2736    1|             nyújtózkodott, hogy görcs szállott az inába.~Kacsafark-hajzatú
2737    1|                            Hogyan gondolja ezt az egész üzletet? - kérdezte
2738    1|                  kérdezte Szindbád fia, miután az egyik mondata végére pontot
2739    1|                      bátorságomat, önérzetemet az élet folytatásához. Bűneim
2740    1|                        másvilágra is átvezetik az embert anélkül, hogy félelmet
2741    1|                        a búcsújárásokat azokra az időkre tartogatom, amikor
2742    1|               közeledni, hogy szinte felsikolt az ijedelemtől. Még mindig
2743    1|                     egy nő a tartományban, aki az ő részére dagasztja a kenyeret,
2744    1|                        megelégedett legyen.~...Az okos Szindbád ez egyszer
2745    1|                   valamely irányzatot találjon az életben, amely irányzat
2746    1|                  búcsúsokhoz kellett szegődni, az egyszerű emberek lábanyomába
2747    1|                      sem repültek tova, amikor az éneklését meghallották,
2748    1|               börtönben is ült, hogy megszokja az aszkétaéletet.~ ~A búcsúvezér
2749    1|                       vette Szindbádot, miután az a legkomolyabban közölte
2750    1|                        között fog aludni. Ezek az asszonyok tudják legjobban
2751    1|                      tudják legjobban a módját az altatgatásnak.~Szindbád
2752    1|                     elhelyezkedett a szénában. Az elöl siető búcsúsok mögött
2753    1|                fölszálló országúti por, mintha az ördögök füstölögnének mérgükben,
2754    1|                 füstölögnének mérgükben, amint az ájtatosak mind közelebb
2755    1|                  amikor a tornyokat meglátták. Az öregebb nők azokat a hangjaikat
2756    1|                        sűrűjébe szakadtak. Itt az ördögök még egy rohamot
2757    1|                     alakjában, és ijesztgettek az országúton átfutamodó szürke
2758    1|                   nyulak képében. Jelentkeztek az erdő mélyében morajló puskalövés
2759    1|                   akkor keletkezett némi zavar az ájtatos társaságban, amikor
2760    1|                    ájtatos társaságban, amikor az erdőből kiérve, egy magas,
2761    1|                    csőréből aranygyűrűt ejtett az asszonyok csoportjába. Kezdődött
2762    1|                    azonban most is visszaverte az ördögöt, a gyűrűt lehúzta
2763    1|                    igazolni itt-tartózkodását. Az asszonynép már leheveredett
2764    1|                     borongott a sötétség, mint az utazó szomorúsága; széles
2765    1|               legalábbis annyi águk imádkozott az ég felé, ahányan elfértek
2766    1|                        volna föl magát valaki. Az asszonyok virágkelyhet csináltak
2767    1|                     szoknyájukból, lefektették az arcukat a földre, mintha
2768    1|                      maradtak, talán tízen is, az út porától megfeketedve,
2769    1|               bizonyosan tudja valamely titkát az életnek. Merre kell járni,
2770    1|                         Merre kell járni, hogy az ember annyi ideig ne találkozzon
2771    1|                   holtaktól, nincsen varjúnyom az arcán. Ez az asszony nagyon
2772    1|                 nincsen varjúnyom az arcán. Ez az asszony nagyon tudja a pörköltet.~
2773    1|               egymagában is meg bírja forgatni az ágyban. Az arca olyan hűvös
2774    1|                      bírja forgatni az ágyban. Az arca olyan hűvös volt, mint
2775    1|                        házon, hogy megigazítsa az alvók álomtól duzzadó takaróit.
2776    1|                      álomtól duzzadó takaróit. Az öreg Szindbád már némi hajlandóságot
2777    1|                     hogy vajon utánatalálnak-e az éjféli lidércek, a fejvesztő,
2778    1|                    próbálgatta, csak rontottak az egészségi állapotán. Remélem,
2779    1|                   állapotán. Remélem, hogy nem az a célja, hogy egy útszéli
2780    1|                   csóválta:~- És ha véletlenül az volna megírva a sors könyvében,
2781    1|                   felelt Szindbád fia. - Ennek az asszonynak bizonyosan vannak
2782    1|             heverésszen, amíg nekik legfeljebb az eresz alatt szabad állongani.
2783    1|                     állapodhatott meg egyébben az özvegy kocsmárosnéval, mint
2784    1|                       megeszik: nem szólt bele az apa és fiú torzsalkodásába.
2785    1|               állongott konyhája ajtajában, és az öreg Szindbádra hosszadalmas,
2786    1|                   pillantásokat vetett: mintha az legalábbis szolgabíró vagy
2787    1|                      életű, falusi hajadont.~- Az ördögbe! - felelt Szindbád. -
2788    1|                   hivatottsága:~- Fuccsba megy az egész búcsújárása - szólott. -
2789    1|                   aludnia, ha azt akarja, hogy az ördögök meg ne találják.~ ~-
2790    1|                   ördögök meg ne találják.~ ~- Az ördögök! - mormogta maga
2791    1|                    gyaluforgács zizegő hangját az éji szélben, és két kísérőjével
2792    1|                    szélben, és két kísérőjével az országúton a kolostor felé
2793    1|                        öreg kerülő, vezetgette az alvó nők között Szindbádot.
2794    1|                    alvó nők között Szindbádot. Az árokpart, a fák szembehúzott
2795    1|                     boldog álmot küldenek erre az éjszakára. Denevér suhant,
2796    1|                   remegő sóhajtás, mintha ezen az éjszakán termett volna valakinek
2797    1|                   sohasem tudnak beljebb jutni az álom pitvarából a legbelső,
2798    1|                     vannak előkészítve, mintha az egész életüket nagymosásba
2799    1|                  nagymosásba akarnák venni.~...Az árokparton olyanformán feküdt
2800    1|                        zümmögni a hajnali légy az ablakon... Amott egy másik
2801    1|                        amellyel a vándorlegény az első lopást elkövetni akarja.
2802    1|                  szarvasbogarakat, békákat. És az ötödik rózsafának látszik,
2803    1|                 tarisznya, amelyben legfeljebb az emlékezetes szagokat kereshetnék
2804    1|               emlékezetes szagokat kereshetnék az egerek. A hetedik kinyitotta
2805    1|                  amikor a tanítónő hangja után az A-betűt kell ismételni.
2806    1|                    mint a téli éjszaka, amikor az alvó hirtelen felébredve
2807    1|                        a saját hortyogása volt az, amelytől felébredt. A tizediknek
2808    1|                       sikerült üstökön ragadni az ördögöt, egy árva csalán
2809    1|                    Mérgesen nézett fel, mintha az ördög szövetségese avatkozott
2810    1|                      Búcsú bácsi -, itt van ez az úr, aki nem tud aludni,
2811    1|             szarkamadár, mielőtt elrepülne, és az ócska szoknyából kinyújtogatott
2812    1|                        tudomása.~- Feküdjön le az úr itt a rétre, akkor majd
2813    1|                       át a vénasszonynak, mire az furcsán, alig kiegyenesedve,
2814    1|                       alig kiegyenesedve, mint az éji bogár dudorászik egyik
2815    1|                      Csak annyi bizonyos, hogy az alvók megmozdulni kezdtek,
2816    1|                       figyelő Szindbádhoz, aki az ügy érdekében alvást szimulált.~...
2817    1|                      valamely leányféle nyomta az inához a meztelen talpát;
2818    1|                csalánbokrok indultak volna meg az éjszakában. Lehemperedtek
2819    1|                     erejük, hogy jól megraknák az alvó férfit, ha az valamely
2820    1|                   megraknák az alvó férfit, ha az valamely illetlenségre gondolna.
2821    1|                      sóhajtottak... És Búsiné, az öreg búcsújáró asszony mesélt
2822    1|                     valaha ezt a mesét. Búsiné az ördögökről mesélt, amelyek
2823    1|                    tavaszkor tulajdonosa azzal az ígérettel hagyott hátra,
2824    1|                      eljön érte, amikor leesik az első hó) lakott egy olyan
2825    1|                      egy ágy szélén feküdt, és az ágydeszkával való folytonos
2826    1|                        Szindbád miatt leugrott az emeletről.~- Reménylem,
2827    1|                      szerencse várakozik reánk az életben - mondta suttogva
2828    1|                      Tudom, hogy összeesküdtek az elpusztításomra - mondá
2829    1|                elpusztításomra - mondá a beteg az ágyban -, de az én eszemen
2830    1|                        a beteg az ágyban -, de az én eszemen még nem járt
2831    1|                szavukat megértem, mert például az öreg Szindbádnak mindent
2832    1|                    Szindbádnak mindent elmesél az orra.~Az öregnek nevezett
2833    1|                       mindent elmesél az orra.~Az öregnek nevezett Szindbád
2834    1|                      öregnek nevezett Szindbád az orrához kapott. Ezt az orrot
2835    1|                Szindbád az orrához kapott. Ezt az orrot eddig csak dicséretben
2836    1|              dicséretben részesítették a nők - az egyiknek az tetszett rajta,
2837    1|              részesítették a nők - az egyiknek az tetszett rajta, hogy fehér,
2838    1|                      érzékeny, puha, mint azok az orrok szoktak lenni, amelyek
2839    1|                  Szindbád orrának javára, hogy az hortyogni tud alvás közben,
2840    1|                       meg Szindbád orrát, mert az hasonló volt ama régi királyok
2841    1|                       még senki se mondta erre az orra azt, hogy árulkodó
2842    1|                 elhatározta, hogy vigyázni fog az orrára, de a beteg nő rövidesen
2843    1|                hozzákezdeni, hogyan mentett ki az égő házból egy öregasszonyt,
2844    1|                        vén, kimustrált nő volt az, akivel erőszakoskodott?...
2845    1|                      miféle ostoba nő lehetett az, akinek a kedvéért így fésülködött?
2846    1|                        így fésülködött? Én még az oldalt választott frizuráknak
2847    1|                   alkalommal Szindbád belépvén az ajtón, éppen annak az elmondásába
2848    1|                 belépvén az ajtón, éppen annak az elmondásába akart fogni,
2849    1|                       Én nem tévedtem magában, az első percben tudtam, hogy
2850    1|                        hogy csak azért adja be az altatószert, hogy azalatt
2851    1|                     Éppen olyan gazember, mint az apja. Őt futtatja azon nők
2852    1|                      csaknem kirúgta maga alól az ágyat:~- Énértem ne imádkozzon
2853    1|                    bizonyos vagyok arról, hogy az én jó Istenem megsegít,
2854    1|                        szentképecskét kunyerál az imakönyvéből, hogy azt mindig
2855    1|                    hogy miért nem fognak magán az én átkaim. Bolonddá tart
2856    1|                       De majd kitalálom én azt az átkot, amelyet ezek a vénasszonyok
2857    1|                      szerencse várakozik reánk az életben.~És ezzel hozzálátott,
2858    1|                    ugrottam le a maga kedvéért az emeletről, hogy most félrecsapott
2859    1|                  használni a beteg nőnek, hogy az ismét egészséges legyen... "
2860    1|                     úgy kunkorodik a cipőjének az orra, mint valami kandúrmacskának
2861    1|                       hogy azon idő óta, mióta az 1848/49-es honvédekkel együtt
2862    1|                   meghódítani akar. Régen volt az, amikor maga eloltotta a
2863    1|            lámpaoszlopnak szorítsa a nőt, hogy az a szerelmi vallomását meghallgassa.
2864    1|                     sekrestyéstől megtudta azt az oltárt, amelyért a beteg
2865    1|                      hogy Szindbád mellényének az alsó gombja lepattant, és
2866    1|                       délutáni eső, amely időt az isten is udvarlásra való
2867    1|                   tartani úgy a böjtöket, mint az ünnepeket. Pedáns ember,
2868    1|                      ember, aki valamire viszi az életben: a szerelemben is
2869    1|                        mennykő sem vághat bele az olyan emberbe, aki csak
2870    1|                   akiknek egyéb örömük se volt az életben, mint olcsó pénzen
2871    1|                       fizető vendégeket láttak az asztaluknál, és a leányok
2872    1|                      megfelelő ételnemű került az asztalra.~Szindbád fia mindig
2873    1|                     mennyi ideje van még hátra az urának. (Ez a férfiú hajdan
2874    1|                   piszkos városnak a vértanúja az uram - mondogatta a felesége -,
2875    1|                        évfolyamát, amelyet még az anyjától örökölt. Szindbád
2876    1|                      nem egykönnyen mondott le az élvezetről, hogy a kacsát
2877    1|                 mondani a rab, hogy rágondol-e az asszony, amikor a pecsenyét
2878    1|                    Akkor se volt különb, mikor az uram még itthon volt.~Szindbád
2879    1|                      sütőben levő kacsán, hogy az zsírral bőségesen volt öntözve.
2880    1|                      megmosná, mielőtt föladja az ebédet.~A víz valóban nem
2881    1|                     olyan bizalmasságot érzett az asszony iránt, mint azok
2882    1|                      kikémlelik. (Nem hinné is az ember, hogy hány lovagja
2883    1|                     szappanillatú arccal hozta az asztalra a paradicsomlevest.
2884    1|         paradicsomlevest. Szindbád jobbján ült az asszonyságnak, és így jól
2885    1|                  szemügyre vehette, hogy annak az arcáról nem mosott le a
2886    1|                  csavarintásai mögött. Nyilván az álom a jobb fülén át szokott
2887    1|                      ugyanezért Szindbád erről az oldalról a következőket
2888    1|                     olyankor, mikor csak annyi az íze, mint annak a csóknak,
2889    1|               következnek. Nem lesz mindig híg az életünk, hanem elkövetkeznek
2890    1|                   vérmes szenvedélyek, azoknak az eledeleknek alakjában, amelyeket
2891    1|                        mondta figyelmeztetőleg az asztal túlsó oldaláról Szindbád
2892    1|              mellényére esett paradicsomfoltot az evőkéssel ügyesen levette,
2893    1|                 szívesen cseréltem volna ezzel az emberrel. Mint ahogy nyomban
2894    1|                       levest, hogy a tányérból az utolsó csöppet kanálba csurgatja.~-
2895    1|                    lehet azon? - kérdezte most az asszony, aki olyan csendesen,
2896    1|                        Ez azt jelenti, hogy ez az ember utolsó cseppig, legkisebb
2897    1|                     porcikáig ki tudja élvezni az élet örömeit. Az ilyen férfi
2898    1|                       élvezni az élet örömeit. Az ilyen férfi tud vőlegény
2899    1|                       sötét erdőbe a mátkáját. Az ilyen kanalas ember tud
2900    1|             alsószoknyáját akasztja esténkint. Az ilyen apró örömű ember még
2901    1|                     ilyen apró örömű ember még az ünnepélyt is megtartja,
2902    1|                      vállát vonogatva viszi ki az üres levesestálat. Jó, falusi,
2903    1|                    unja a szavaimat hallgatni?~Az asszony, amíg Szindbád fia
2904    1|                       szerelmes, ha ízlik neki az étel, amit elébe adnak.
2905    1|                        ette magát. Csütörtökön az ügyvédünk jön, aki a csöröge
2906    1|                Szindbád villájával célba vette az egyik kacsacombot.~- A szerdát
2907    1|              elfelejtette, asszonyom.~- Szerda az én böjtnapom, azért ne is
2908    1|                         Sós vizet kell hinteni az embernek a nyelvére. Vagy
2909    1|                 latrokat. Csak hadd csattogjon az ostor a lator mezítelen
2910    1|                         kérdezte most hirtelen az asszony, és különös, meglepett
2911    1|                   alacsonyrendű nőktől, amikor az ember szívből szerelmes
2912    1|                     hogy mily kibékítő érzelem az, amikor a reménytelen szerelmest
2913    1|                     szennyes vizekkel öntik le az emeletről? Mit tudja azt,
2914    1|                     nőkkel beszélgetni, amikor az ember egy szívében viselt
2915    1|                       a világon vannak, amikor az ember egyetlen nő gondolatával
2916    1|                        Miért nem házasodik meg az ilyen ember?~Szindbád egy
2917    1|                     tanácskozásnak nincs vége.~Az asszony a füle melletti
2918    1|               igazgatta, mintha azok segítenék az emlékezésben, amíg Szindbád
2919    1|                    verekednek. Elkerülhetetlen az olyan emberek között, akik
2920    1|                 latraira gondoljon, asszonyom.~Az asszony tovább merengett,
2921    1|                       mi házaséletünkben éppen az okozta a bajokat, hogy az
2922    1|                      az okozta a bajokat, hogy az uram sohasem engedte magát
2923    1|                     sem, aki elvállalná azokat az adósságokat, amelyeket szegény
2924    1|                     lódulj, nem akarlak látni.~Az önérzetes fiatalember mérgesen
2925    1|                       feleségével, megtöltötte az asszony poharát sörrel,
2926    1|                       kedélyességgel Szindbád.~Az asszony hirtelen felállott,
2927    1|                 asszony hirtelen felállott, és az ajtóhoz ment, amelyre gyors
2928    1|                     hónapért, amelyet legutóbb az uram kapott, legalább hat
2929    1|                  TOLLFOSZTÁSBAN NEM SZAKAD MEG AZ EMBER~- Szakítani kell eddigi
2930    1|                       Gödöllő és Besnyő között az abrakos tarisznyát, valamint
2931    1|                     magában Szindbád fia, hogy az öreg valami szökött barátnak
2932    1|                   hagyja a szekrényben függeni az új ruháját. Ez az asszony
2933    1|                      függeni az új ruháját. Ez az asszony bizonyára legjobban
2934    1|                    között, hogy mit kell tenni az embernek, hogy megszabaduljon
2935    1|                      megismertetni, hogy ismét az ablakon kellessen kiugornom? -
2936    1|                      keveredni, elég bajom van az egészségemmel. Csak éppen
2937    1|                        ferencjózsef-kabátomat.~Az úrnő olyan előkelő volt,
2938    1|                koppintott legyezőjével, amikor az arról tudakozódott nála,
2939    1|              kellemetlenséget álmodtam magáról az elmúlt éjszaka, ugyanezért
2940    1|                       hódoltságot is látta. És az erkély sarkára, isten tudná,
2941    1|                       G. M. és B. betűk voltak az ajtók szemöldökfáin; nyilván
2942    1|                 kíváncsiak, hogy mit csinál ez az asszony, amikor egyedül
2943    1|                      Iván szerkesztett, amikor az aulikus urak truccolásból
2944    1|                   aulikus urak truccolásból is az orosz cárok nevéről keresztelték
2945    1|                       angol királynőnek azokon az aranyfontokon, amelyeket
2946    1|                     pisztolyt!" - mondhatná ez az áll; és a férfi habozás
2947    1|                      szőke, keringős butácska, az élet édességeire emlékeztető
2948    1|                        számítani akart valamit az életben, amikor Mária Valéria
2949    1|                mulatságokra, amelyeket itt-ott az életben elkövetett. Sikerek,
2950    1|                      is, aki azért nem barátja az akácfának, mert gallyai
2951    1|                     amelyre magát fölhurkolná. Az élet, pezsgett ebben a szemben,
2952    1|                    életem a következő: kiállok az utcasarokra, és fogok magamnak
2953    1|                      vagy egy hónapig tetszik.~Az öregebb Szindbád bizonyos
2954    1|                 esztendeig azt gondoltam, hogy az öngyilkosságom után megkapott
2955    1|                    hamarosan kiheverte a bajt.~Az öreg Szindbád meghatottnak
2956    1|                         addig boszorkánykodtak az ágyam mellett, amíg visszatértem
2957    1|                     mellett, amíg visszatértem az életbe. De hát most hogyan
2958    1|                 baglyok huhognak, és csak azok az emberek vannak ébren, akiket
2959    1|                       Hogyan folytassam tovább az életemet maga nélkül, akiről
2960    1|                mindenem, lélegzetem és ebédem, az ingben talált bolhám, amelyet
2961    1|                          Hogyan vihetem tovább az életem keresztjét? Kinek
2962    1|                        mosom ki saját kezemmel az ingeimet, hogy meg ne érezze
2963    1|                        volt más menekvés, mint az utcasarokra kiállani.~Szindbád
2964    1|                        keservesen csalatkoztak az életben. A legnagyobb megaláztatásokat
2965    1|                   találjak abban, hogy éjszaka az eső esik, és nappal fúj
2966    1|                    esik, és nappal fúj a szél.~Az idősb Szindbád szeretett
2967    1|                     mondott Hamlet Ophéliának?~Az asszony kezében olyan vidáman
2968    1|                    maga vén bolond, aki mindig az írók kigondolásai szerint
2969    1|                      szerint akarja irányítani az életet... Bármit mondhatott
2970    1|                       Hamlet Ophéliának, nekem az volt a legfontosabb, hogy
2971    1|                    dőlt hátra a székben, amint az imádott nő egyszerű hangon
2972    1|                       és fehér kesztyűben jött az állomására. Ez a rendőr
2973    1|                        Szindbád a fia felé, de az mozdulatlanul maradt, mert
2974    1|                     mozdulatlanul maradt, mert az előkelő hölgy elbeszélése
2975    1|                ruhájába öltözködve vártam őket az utcasarkon, még festéket
2976    1|                         még festéket is tettem az arcomra, ami egyébként nem
2977    1|                       boldogtalan voltam ebben az időben. - Maga miatt.~-
2978    1|                     miatt.~- Köszönöm - felelt az illedelmes férfiú.~- Csak
2979    1|                    szeretek általában hordani. Az én félcipőm felvételéhez
2980    1|                 harisnyám is bántott, mert nem az én kézzel kötött, londoni
2981    1|                      Tehát dúdolgatva sétáltam az utcasarkon. Jött egy kövér,
2982    1|                        ember lépést változtat. Az eddigi presbitéri lépések
2983    1|                    kezd, amint engem észrevesz az utcasarkon. Nyár volt, és
2984    1|             nagyvárosban. Mikor erről értesült az igazgató úr, hirtelen nagyon
2985    1|                    nagy kár, hogy nem jár erre az őrjárat, majd ellátná a
2986    1|                       kijár éjfél után, amikor az utca hölgyei már unatkoznak.
2987    1|                     lapszerkesztő, letérdepelt az utcán, és csak arra kért,
2988    1|                   fogta atyját, és elvonszolta az udvarhölgy házából.~- Még
2989    1|                  Tollfosztásban nem szakad meg az ember.~[1925]~ ~
2990    1|                      meghalok, reád hagyom ezt az egész gyönyörű szép világot -
2991    1|                    félvállról a reális ifjú. - Az összes régi és megunt szeretőit
2992    1|                        én köszönettel lemondok az örökségről.~- Ó, te borjú! -
2993    1|                        és értéktelen? Megnézed az arcukat, a kezüket, esetleg
2994    1|                      mutatóujjával megtapintja az ütőerüket, vagy amikor azt
2995    1|              férfiaktól éppen úgy megkövetelik az életismeretet, mint ahogy
2996    1|                     felől magában tanácskozni. Az én régi hölgyismerőseim
2997    1|                        tudományok is rejtőznek az elragadó kézben...~- Vajon
2998    1|                    dolguk van, mint a kezeknek az életben. Ajánlanám nevelésed
2999    1|                       eddig fel tudott mutatni az életben: lovagkeresztet
3000    1|                   lovagkeresztet a férjének és az asztalánál új barátokat