Part

3001    1|                       kapuján, mint akár abban az időben, mikor valóban dobogott
3002    1|                       házból, ha megfeledkezne az illemszabályokról - ajánlotta
3003    1|                  bizonyos tartózkodással Ripné az erkélyről.~Szindbád fia
3004    1|        holló-hajzatával megpillantotta, amikor az ő haja már ugyancsak közeledett
3005    1|                       szót, amelyet a hölggyel az erkélyen vált Szindbád,
3006    1|                       vacsorát főznie - felelt az asszony, és ha szavaiból
3007    1|                     kezét a levegőbe emelte.~- Az ilyen fiatal bírókat jobbra-balra
3008    1|          legkülönlegesebb emléke.~(Szindbádnak az asszony e nyugodtan, szinte
3009    1|                    Császárfürdő környékén volt az a találkozás, amely a pokolba
3010    1|               Császárfürdőre, hogy innen vezet az út ama óbudai kártyavetőnő
3011    1|                        belém. Nagyon szerettem az efféle asszonyokat elhívni
3012    1|                     fülledt szobákba, ahol már az előszobában való várakozás
3013    1|                      vallja be nyugodtan, hogy az a vereshajú, kékszemű nő
3014    1|               zűrzavaros álmok után felemelték az ágyuk mellett levő telefonkagylót,
3015    1|                  Szindbád fia észrevette, hogy az asszonyság egyik lába tapogatózva
3016    1|                nemességénél fogva jogai vannak az életben. Úgy is nevelkedett,
3017    1|                  közeledését jóatyja felé, míg az öreg Szindbád gyanútlanul
3018    1|                       emelni a kagylót, amikor az emberre rácsöndítenek. Numeró
3019    1|                      ugyan nőnek lehet nevezni az ilyen elszánt bestiát.~-
3020    1|                        Ábrándozzon hölgyeiről.~Az öreg Szindbád azonban nem
3021    1|                    ugyan azért tovább beszélt, az igaz, hogy hangfogóval.~-
3022    1|                   ártatlan telefonoskisasszony az erőszakos hölgy beszélgetéseit
3023    1|          megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor az asszonyság kérését különböző
3024    1|                        hiszi? - kérdezte Ripné az asztal felett kancsalító,
3025    1|                      téveteg két szemével, míg az asztal alatt a két piros
3026    1|                    azzal nyugtatta meg magát: "az öreg egész életében bolond
3027    1|      telefonoskisasszony addig-addig hallgatta az én akkori céltalan beszélgetéseimet
3028    1|               megszerelmesedett... Így szokott az lenni a jó barátnőknél,
3029    1|                        végül közösnek tekintik az egy szál vőlegényt, így
3030    1|             csodálkoztak a zászlósurak, amikor az én beszélgetéseim idején
3031    1|                      fia azonban oldalról csak az asztal alatti láb manővírozására
3032    1|                       múltával ő is részt vesz az asztal fölötti beszélgetésben:
3033    1|                  beszélgetésben: kidugja fejét az asztal szélén... Míg az
3034    1|                        az asztal szélén... Míg az öreg Szindbád gyanútlanul
3035    1|                       csakhamar megismerkedtem az elég kellemes hangú telefonoskisasszonnyal,
3036    1|                    amelyeket már telefon útján az ember elkövetni szokott,
3037    1|                   nőket, akik azt hitték, hogy az ő részükre találta ki a
3038    1|                      jó fiú, mert a kisasszony az életben sokkal unalmasabbnak
3039    1|                   amelytől aztán úgy égni kezd az ember, hogy kínjában a falra
3040    1|                       hogy hová fog kilyukadni az öreg.~- Tudom, hogy oktalanul
3041    1|                        harisnyakötőket felszed az utcán. A minap még egy eltorzult,
3042    1|                      embernek változtatni kell az életmódján, ha nem akar
3043    1|                   Szindbád. - Iszonyatos dolog az, ha az ember elől azért
3044    1|                        Iszonyatos dolog az, ha az ember elől azért bújnak
3045    1|                  szívet, a gyomrot, a májat és az epét... Pakolj be a második
3046    1|                 esztendőre visszamenőleg tudja az összes esküvőket, amelyek
3047    1|                        megint gusztusom legyen az élethez.~- Ugyan, miféle
3048    1|                 parancsának: készüléseket tett az útra.~Ez az előkészület
3049    1|                  készüléseket tett az útra.~Ez az előkészület nem bizonyult
3050    1|                  bizonyult fölöslegesnek, mert az a hölgy, akit Szindbád meglátogatni
3051    1|                      annyira megtámadták, hogy az nem mehetett haza a kocsmából.
3052    1|                        ezután, mivel megszokta az üzleti életet, házasságközvetítéssel
3053    1|                     írást készíttessen azokkal az emberekkel, akikkel érintkezett: "
3054    1|                      arra, hogy a szó elröpül, az írás megmarad." A szerelmes
3055    1|                       ismételte lelkendezve.~- Az a kérdés, hogy szokott-e
3056    1|                      urambátyám, elég nagy baj az már maga is, ha valaki nőnek
3057    1|                  különböző szíjakat, sőt, hogy az asszonynak kedvébe járjon:
3058    1|                      idején néha megcsördített az asztal alatt.~- Mintha a
3059    1|                   időre szünetet is tartott. - Az ollóját szereti maga is? -
3060    1|               megremegett a hangja.~- A ráknak az ollóját, a csirkének és
3061    1|                        csak két napig - felelt az asszony, miután egy ráknak
3062    1|                      és derekából kiszívogatta az ott található ízes részeket,
3063    1|                harisnyáit, mert azok táncolnak az ágya előtt - felelt Szindbád
3064    1|                 segíteni atyja hazudozásaiban.~Az asszony okos szemeivel Szindbád
3065    1|                valamely halszálka. Csak hagyja az öregurat, úgy látom, még
3066    1|                Emilfiné még koránt sincs abban az állapotban, amikor a legszemérmetlenebb
3067    1|                      nélkül - vette föl megint az asszony a beszélgetés folytatását.~-
3068    1|                   töltve - védekezett Szindbád az újabb kínálás elől. - Azt
3069    1|                         hogy nem lesz ártalmas az a túróscsusza, amelyet gyúrni
3070    1|                     abba a lábam nyomogatását.~Az öreg Szindbád szégyenkezve
3071    1|                       vakmerő, és nem a fia... Az asszony elgondolkozott,
3072    1|                megbocsátó hangon így felelt:~- Az élet eliramlik... Csaknem
3073    1|                         hogy magának a szokása az asztal alatt lábakat nyomogatni.~ ~
3074    1|                        ha hátra merészel nézni az esemény alatt. Ama megtermett,
3075    1|                        egymagukban indulnak el az élet rengetegében, nem a
3076    1|                   amikor senki sem látja őket, az árgyélusát emlegetik minden
3077    1|                        szemű, aki úgy forgatta az esernyőjét szürke, szárnyas
3078    1|                       amíg engem lát" - mondta az írnok, és Jucikának emlékezetében
3079    1|             emlékezetében végigfutamodtak azok az események, amelyek férfiakkal
3080    1|                világéletükben, nagyot bámul ez az ujj a harisnyakötőn, mintha
3081    1|                        tolvaj veréb föllépését az ebédlőasztalon.~- Az írnokot
3082    1|                föllépését az ebédlőasztalon.~- Az írnokot bizonyos hibás lópasszusok
3083    1|                    tudná, hogy kinek van igaza az ilyen dologban?~Itt Jucika
3084    1|                     utazásában... "Azt hiszem, az egyik acéldarab el is törött,
3085    1|                         amikor szemügyre vette az álmai világából való bolondságmentes,
3086    1|                    magában, hogy nem pakolt be az utazáshoz valamely régi
3087    1|              cigarettázó Szindbádot, mintha ez az úr csak ama lópasszusok
3088    1|                        nap és három éjszaka.~- Az üzleti életben nem tudhatja
3089    1|                    üzleti életben nem tudhatja az ember, hogy mely dolgokban,
3090    1|                     Itt Jucika:~- Kár, hogy ez az úr oly mértéktelenül dohányzik.
3091    1|              mértéktelenül dohányzik. Árt vele az étvágyának.~...Szindbád
3092    1|                      válaszolt. Elmondta, hogy az üzleti életben feltétlenül
3093    1|                       feltétlenül szüksége van az embernek bizonyos pihenésekre,
3094    1|                    pihenésekre, amilyen dolgok az ivás és a dohányzás. Mindezek
3095    1|                   jótékonnyá fordulnak, amikor az ember jóllakott velük. Sokkal
3096    1|                jóllakott velük. Sokkal élesebb az elméje egy olyan férfinak,
3097    1|                       csinálni.~- Mit mondjak? Az üzlethez csak szerencse
3098    1|                SZAKÁCSKÖNYV ÉS A JÁTÉKOSBOLT~- Az ember jobban szereti otthonát,
3099    1|                 Roykó-patikában, Tiszafüreden.~Az ifjabbik Szindbád eleinte
3100    1|                       mely szerint pakoljon be az első számú utazóládába,
3101    1|                   átkelünk a gránicon" - mondá az idősb utazó a címert simogatva.~
3102    1|                       esztendő előtt vásárolta az utazóládát, mikor először
3103    1|                     kis fokhagymás kolbászt is az útra! - indítványozta Szindbád
3104    1|                       lengyel határszélen volt az a fürdőhely, ahol Szindbád
3105    1|                       fürdőzenekar karmestere, az is csak akkor, midőn a második
3106    1|                    Verembe estünk - mondogatta az utazó a promenádon, ahol
3107    1|                       új kalapot vásárol, mert az új kalap rendszerint változást
3108    1|          egykedvűséggel állja a kalap karimája az esőt, sőt új tollat is lehet
3109    1|                      faluról falura járni azok az emberek, akiket a kutyák
3110    1|                 ugatnak, mert megérzik kezükön az állatvért. A nemüktől fosztják
3111    1|                    életkomoly arculatú nő volt az elárusító, aki most magyar
3112    1|           mérhetetlenül unatkozott. Kivallatta az igen komoly nőt származása
3113    1|                 származása felől; kitűnt, hogy az Debrecenben született, Violának
3114    1|                      még szappant sem vásárol. Az arcfesték pótol mindent.
3115    1|                   Violának. Elpanaszolta, hogy az itteni nők leheletének kámfor-szaga
3116    1|                      és a gyomor rossz szagát. Az itteni nők már csak ezért
3117    1|              megvételre, amely igen illeni fog az ilyen csókos férfi birtokába.~
3118    1|                         Sőt volt olyan időpont az életében, mikor női hímzéseket
3119    1|                     nem emlékszik senki felelt az elárusítóné.~ ~Egy nap azután
3120    1|                       egy nagy fát, amely már "az ő idejében" is itt volt.~"
3121    1|                     Magányosan áll, ugyanezért az idevalósiak nem szeretnek
3122    1|                    zsebemben - felelt hirtelen az idősebb Szindbád. Miután
3123    1|                       idősebb Szindbád. Miután az itteni kosztot nem tudom
3124    1|                      volna.~- Tehát nem állják az idevaló kosztot?~- A pisztrángot
3125    1|                     csak megeszem... De hát mi az a pisztráng a mi kecsegénkhez
3126    1|                    sorsüldözöttnek hiszi magát az ember, ha elgondolja, hogy
3127    1|                     illata van a konyhának, ha az embernek éppen arra van
3128    1|                   felől.~Viola fölállott, mert az előadást arra használta
3129    1|                        kis marhapörkölt került az asztalra, de amúgy magyarosan
3130    1|                      hat esztendő előtt - mert az évfordulókat szeretem elfelejteni -
3131    1|                      éppen ez a körülmény volt az, amely savát-borsát megadta
3132    1|                       kipiszkálni a fogamat.~- Az apám is úgy szokta.~- Ha
3133    1|                   palack magyar bort helyezett az asztalra.~Darab ideig csönd
3134    1|                      Ilyenformán történt, hogy az idősb Szindbád és fia darab
3135    1|                        a különböző portékákat. Az öregebb Szindbád az ölébe
3136    1|                portékákat. Az öregebb Szindbád az ölébe ültette a fürdőhely
3137    1|               fürdőhely összes gyermekeit, míg az ifjabb elszántan udvarolt
3138    1|                nekilendült.~- Mit ne tenne meg az ember külföldön egy magyar
3139    1|                       kérdezte most fiát, mire az a kosárral karján vásárolni
3140    1|                   kertbe kerülni, mint ahogyan az orosz közmondás szerint
3141    1|                        orosz közmondás szerint az öregembereknek dukál. A
3142    1|                     Szindbád egy napon, amikor az alig háromszáz lépésnyire
3143    1|                     álló tornyot sem látta már az őszi ködtől, a park virágai
3144    1|                     olyan pirosak lettek, mint az utolsó szerelmeiket élő
3145    1|                       mentesítve érezte magát, az asszonyságok hajfürtjei
3146    1|              harangszót... Némelyik régi hölgy az ágy szélére kuporodva: boszorkány-nyomást
3147    1|                   inára, hogy ki ne ugorhasson az ágyból, tüzes patkót ütött
3148    1|                       amitől fuldokolni kell), az agyvelejébe paprikát hintett,
3149    1|                    ravatalokat szokás befödni, az orra felé rossz illatokat
3150    1|                       megmenekedni addig, amíg az éjféli látogató ki nem tépett
3151    1|                   következnek.~Hová menekülhet az ilyen szörnyű éjszakájú
3152    1|                   megszokott otthonából, ahová az éjféli órán, az ajtót sarkáig
3153    1|              otthonából, ahová az éjféli órán, az ajtót sarkáig kivágva, mintha
3154    1|                       emlékei? Hová menekedhet az ilyen Szindbád-formájú gonosztévő,
3155    1|                        azért nem mer imádkozni az éj kísértetjárásai ellen,
3156    1|                     létére mindig igazat adott az önvád idején? - Elhatározta,
3157    1|                 valahol, valamerre még termett az ő részére.~ ~Útja természetesen
3158    1|          vendégfogadókban telepedett meg, ahol az utasok egész éjszaka csapkodták
3159    1|                       egész éjszaka csapkodták az ajtókat, a közelben a vonat
3160    1|                    saruit olyan lármával dobta az ajtó elé, mintha verekedésre
3161    1|                  tűrnek vala. Olyan szaga volt az egész fogadónak, mint a
3162    1|                     mellényű vendégek jutottak az embernek eszébe, ezek a
3163    1|                     maguk bicskáját használják az evéshez, és sohasem szomorúak.
3164    1|              járnak-kelnek a fogadóban, mintha az övék volna. Végigzörgetnek
3165    1|                    portás úgy unatkozott, mint az őszi pók, a hagymák és paprikák
3166    1|                        a lépcsőkön, amely szag az ócskaruhák piacán észlelhető.
3167    1|                    volna a petróleumszagot is.~Az úrnőnek olyan mély zengésű
3168    1|                   dolgok tartották vissza ezen az éjszakán a hölgy társaságától.
3169    1|                      arca, bocsánatkérő mosoly az egykori öntudatos ajkakon,
3170    1|                     fekete szeme néz még azzal az örök nyájassággal, amely
3171    1|                    zengésű hangon, mert a hang az, amely legtovább elkíséri
3172    1|                       amely legtovább elkíséri az embereket az életben.~Szindbád
3173    1|                legtovább elkíséri az embereket az életben.~Szindbád erre a
3174    1|                     Nem jön el többé kísérteni az álmaiba. Meglehetős nyugodt
3175    1|                        volna el a fogadóból.~- Az, aki mindig Kyralejzumot
3176    1|                  összejövetel volt Anna-napján az étteremben.~A Régi Fejedelemnél
3177    1|              csizmahúzók a helyükön voltak, és az ablakfüggöny még mindig
3178    1|                      félesztendeig bérelt arra az időre, amikor hölgyének
3179    1|                 kerekedik megszökni), már jött az őszi falevélhajú szobaasszony,
3180    1|                   elfelejteni, akárhogy múlnak az esztendők. Nem találom én
3181    1|                 körülnézett a fogadóban. Igen, az étteremben még mindig azok
3182    1|                    tréfás mosollyal nyitott be az ajtón, mintha tegnap lett
3183    1|                  álmodni. Féltem egyedül járni az utcán, féltem férfival mutatkozni,
3184    1|                       mindig féltem. Hová lett az a régi gyermek? Engedd meg,
3185    1|                      gyermek? Engedd meg, hogy az öledbe üljek, egyetlen szerelmem.~
3186    1|                       szívalakja volt, és ezek az arcok sokáig megtartják
3187    1|                     kedve éppen úgy peng, mint az arany, amely tegnap került
3188    1|                        csalódás sem érte volna az életben.~Mikor már Szindbád
3189    1|                   volna veled karonfogva járni az utcán, csak erdők mélységében.
3190    1|                 konflison fogok idejárni, mert az út kissé messzi. Elhozom
3191    1|                     hogyan vonja le kesztyűjét az elérhetetlen hölgy, mily
3192    1|                  türelmetlenül ki is tekintett az ajtón, aztán így szólott
3193    1|                      ez itt a mosdón?~Szindbád az ablakon nézett ki, amíg
3194    1|                                                AZ ÜVEGLOPÓ~Szindbád fiához
3195    1|                 férfiak nem tudják elfelejteni az idevaló borokat, valamint
3196    1|                      És íme, mégis úgy fordult az élet sora, hogy Hortobágyi
3197    1|                    életében: fontosabbat, mint az ápolónő, akinek bizony már
3198    1|                     karosszéket kell készíteni az ágy mellé, abban a korban,
3199    1|         szomszédasszony, akinek révén Szindbád az egész városnegyed ügyeiről
3200    1|                       célból tartogatott, hogy az ne mehessen el sehová. Hortobágyi
3201    1|                        minden hajnalban, abban az időben, amikor a verebek
3202    1|                         aminthogy ezen a tájon az Esterházyakról sok mindent
3203    1|                       legfontosabbnak látszott az egész építkezésen a pinceajtó,
3204    1|                        volt, mint egy várkapu. Az ablakok inkább kicsinyre
3205    1|                     tudott volna utat találni. Az alacsony szobák felett a
3206    1|                      rakva rozzsal, mert abban az időben éppen háború volt
3207    1|                       időben éppen háború volt az országban, és így igen keresett
3208    1|                        alsószoknya felé: igen, az ilyen barchent szoknyát
3209    1|                  feleségül akart venni.~De még az alsószoknyánál is nagyobb
3210    1|                     hogy ezen a darabka földön az emberek sokáig élnek. Mert
3211    1|                        reumanyavalya, valamint az átkozott köszvény ellen:
3212    1|                     kezüket vagy a lábukat, ha az ördöngös betegség odaköltözött.
3213    1|                      hogyan csípesse meg magát az orvossal.~Viszont az ilyen
3214    1|                     magát az orvossal.~Viszont az ilyen méhes arra is alkalmas,
3215    1|                   méhes arra is alkalmas, hogy az ember benne pipázgasson,
3216    1|                  pipával ne járjon a padláson. Az üvegeimet össze ne törje,
3217    1|                 üvegeimet össze ne törje, mert az mostanában drága portéka.~
3218    1|                         legfeljebb szánnal. De az veszedelmes, mert általában
3219    1|                    általában lecsúszhatik róla az utazó... Mint ahogy már
3220    1|       végigkóstolgatott. "Vajon mikor volt itt az utolsó disznóölés, hogy
3221    1|                         Valóban meg is találta az üveg-lopót, amely Szindbád
3222    1|                        alkalmazott rongydarab. Az ilyen sárgás rongydarab
3223    1|                      pincébe, mert felfedezett az udvaron egy ágast, amelyre
3224    1|                    haza, amikor Szindbád éppen az eltörött üveglopó nyomait
3225    1|                        alusznak a méhek, tehát az orvossággal reggelig kell
3226    1|                     akire nyugodtan rábízhatom az üveglopót.~ ~...Szindbád
3227    1|                              Szindbád még ezen az éjszakán megszökött a kastélyból,
3228    1|                      volt, de a kézbirtokosnőt az akkori Magyarországon Szindbádon
3229    1|             húslevestől csurgó bajszát. (Pedig az egykori Fifi ekkoriban olyan
3230    1|                    húsleveseket főzött, mintha az lett volna a fogadalma,
3231    1|                    férfigyomrot megismertessen az egészségesség dallamaival,
3232    1|                 gégetulajdonos komóciójában...~Az egykori Fifi címeres, ropogós,
3233    1|                        szép emléke maradhasson az elfogyasztott ételeknek.
3234    1|                      soha senki nem merészelte az egykori Fifi asztalkendőjébe
3235    1|                     Fifi asztalkendőjébe fújni az orrát ebéd végeztével, még
3236    1|                        a kendő hófehér részén. Az egykori Fifi olyan tekintélyt
3237    1|                       azzal a művelettel, hogy az asztal alatt titkon letolják
3238    1|                      majd bővebben szólunk, ha az egykori Fifi kezén kívül
3239    1|                       hogy a vendég, mikor ide az ebéd végeztével belépett:
3240    1|                    zöld cserépkályha könyökén. Az ilyen, régimódi szobafüstölő
3241    1|                     képzelhetők. Szindbád mint az élet örök kíváncsija, tehát
3242    1|                        angyalfejet ragasztanak az ágydeszka ama felére, ahová
3243    1|                       eszébe jutottak mindazok az elzászi származású nevelőnők,
3244    1|                    olyanszerűek voltak, mintha az első hóesés pelyheivel töltötték
3245    1|                       hogy más is aludt valaha az ágyban: ravaszdi haszonbérlő,
3246    1|                     köpdös, amely rés a faltól az ágydeszkát elválasztja -
3247    1|               pénzerszényét, és reggelre kelve az egész ágyat szétszórja,
3248    1|                    erszényét megtalálandja.~És az éjjeli szekrényben sem volt
3249    1|                  amelyeket szeretnek éjszakára az álmos vendégek az éjjeli
3250    1|                    éjszakára az álmos vendégek az éjjeli szekrények fiókjába
3251    1|                 magában Szindbád, amikor végre az ágy alatt a csizmahúzót
3252    1|                        találgatnak, amelyeknek az egyik fele el van zárva
3253    1|                     férfiak is a világon, akik az ilyen menyasszonyi kelengye
3254    1|                   hálóingben szeretnék tölteni az éjszakát. De a zsebkendőből
3255    1|                        arcokat is. Helyén volt az orgonavirág-illatú szájmosó-pohár
3256    1|              monogramos törülköző-kendőket is. Az egyik vastag, bolyhos, barátságos,
3257    1|                  teleknek a fajtájából, amikor az úgynevezett hidegkedvelő
3258    1|                      miféle rendelkezést adjon az embereknek, akiknek egy
3259    1|                    egyetlenszer sem akart arra az álláspontra helyezkedni,
3260    1|                 egyetlen szóval is megdicsérje az időjárás keménységét, komolyságát,
3261    1|             mindenkinek megvannak a maga jelei az időjárás fordulásairól,
3262    1|                   viselkedése, de még a bornak az íze is biztosabb fokmérő
3263    1|                   között... "Nincs semmi szaga az éjszakának, amikor az ember
3264    1|                    szaga az éjszakának, amikor az ember hálóing fölé vetett
3265    1|                  bundában, kézilámpással járna az udvaron, hogy némi friss
3266    1|                    lábcsiszolgatás hallatszott az egész házban, mintha isten
3267    1|               amelyeknél fogva megállapíthatná az egykori Fifi mostani lelkiéletét,
3268    1|                       rejtekhelyről, bizonyára az üveges folyosóról fűtötték,
3269    1|                      végleg elfelejtette volna az erdőt, ahol hajdanában ifjúságát
3270    1|                        keresné rajta, amelyben az egykori Fifi üldögélni szokott,
3271    1|                      aki sehogy sem akar hinni az asszonynak, mert különben
3272    1|                      koronás címereket hímzett az asztalkendőkbe, hogy a férfiak
3273    1|             asztalkendőkbe, hogy a férfiak már az asztalkendő használatakor
3274    1|                   használatakor is lemondjanak az ordináré reménységekről,
3275    1|                    csókolózásról szó sem lehet az ilyen asztalkendő-tulajdonosnénál -
3276    1|                   nyílna fel, és a háziasszony az ágy szélére telepedve, sokáig
3277    1|                      ismeretlen részleteit, és az elbeszélésnek azzal vetne
3278    1|                 bizonyosan történik még valami az életben, aminek kedvéért
3279    1|                ittfelejtett a sors." - Nem, ez az éjszakai látogatás nem fog
3280    1|                        idővel megrövidíthessék az éjszakai nyugodalmukat.
3281    1|                       Ebből a házból hiányzott az a bizonyos kanapé, amelyről
3282    1|                  bizonyos kanapé, amelyről még az elkomolyodott urak is azt
3283    1|                       nélkülözni fognak.~"Csak az a bánatorv, ó-juhhé,~Hogy
3284    1|                   sírban nincsen kanapé."~Mint az akkori nótákban énekelték.~
3285    1|                      apró gonoszkodásai is. Ez az asszonyi gazdálkodás azt
3286    1|                 kényelmességével megrövidítője az életnek, a nappalnak, az
3287    1|                       az életnek, a nappalnak, az éjszakai nyugalomnak...
3288    1|                       azokra a férfiakra, akik az ebéd utáni álomból, bőséges
3289    1|                 kétszer felfrissülni naponta - az éjjeli nyugodalom után,
3290    1|                    amikor a pálinkának jött el az ideje, hogy az ember néhány
3291    1|              pálinkának jött el az ideje, hogy az ember néhány korttyal feledtesse
3292    1|                  korttyal feledtesse önmagával az éjszaka ízeit, amúgy is
3293    1|                  különös éhségét is, aminthogy az egészséges ember álmában
3294    1|                     bizonyos sétát is tehessen az ember vacsora előtt, megállhasson
3295    1|                     friss bort, mert mégiscsak az a legjobb bor, amit a pincéből
3296    1|                    ezen a konyhán főztek... És az állongó vendég néha szinte
3297    1|                kifogásolni a káposztás fazekat az alkony nézelődésében, úgy
3298    1|                        Nagykállóban született, az 18**-ik évben, atyja állami
3299    1|                      állami szolgálatban volt, az odavaló börtönnek volt az
3300    1|                      az odavaló börtönnek volt az őrmestere, szerelmes csak
3301    1|                       vette le a fazekairól.~ ~Az erős, olvadékony, semmirevaló
3302    1|                helyezkedhetett e kanapén abban az időben, amikor testi terjedelmét
3303    1|                        hogy riadoznak ilyenkor az ezerráncúra vasalt tarlatán
3304    1|                        pesti gavallért, akinek az volt a szenvedélye, hogy
3305    1|                    hozta a hölgyeket.) Mondom, az olvadékony időjárásban Szindbád
3306    1|                   meggyfa, a fenyőfa, a hársfa az ablak előtt, amely nyár
3307    1|                      többé semmi köze se volna az emberi élethez, még csak
3308    1|                    vendégszobából kilépve most az első pillantásra megállapította,
3309    1|                       találja azt a helyet sem az udvar végében, ahol a hóban
3310    1|                       látszanék, ahol a hentes az első reggeli órákban birokra
3311    1|                         semmi sem emlékeztette az eddigi barátságos házban
3312    1|                 gyanta-szagát hiába szimatolta az előre készített tüzelőben,
3313    1|               kályhában, hogy kedve kerekedjen az embernek az élethez.~"Látszik,
3314    1|                   kedve kerekedjen az embernek az élethez.~"Látszik, hogy
3315    1|                    azonban már nem fékezhették az efféle apróságok, amikor
3316    1|                     szomorú kőrisfát, amelynek az a legendája, hogy nyári
3317    1|                        azokat a helyeket, ahol az emberi számítás szerint
3318    1|                       legény-nyomot is találni az ösvényen, amelynek végét
3319    1|                        körül, mióta megszakadt az égi dunyha.~A filagória
3320    1|                   észrevette, hogy egy fagörcs az időjárás folytán kibukott
3321    1|                        még el sem készülhetett az arckép-csarnok szemügyrevételével,
3322    1|                   hangzottak a kamrácska felé, az ajtó zárja pattant, és bolyhos
3323    1|                   hárászkendőjében megérkezett az egykori Fifi, aki annyi
3324    1|                        foglalt a kamrácskában. Az ábrándozások, a régiségek
3325    1|                 szobalányi kontyok megtépései, az olvasatlanul osztogatott
3326    1|                       hogy boldognak mondhatta az a frájla, aki csak néhány
3327    1|                       emlékével szabadulhatott az indulatos Fifi karmai közül
3328    1|                       akivel együtt ugyanabban az órában született Budán,
3329    1|                     garibaldista-képű úriember az arcképcsarnokban lengetni
3330    1|                       volna, amely névsoroknak az elolvasása végett Fifi vállra
3331    1|                hárászkendőjében bizonyos időre az emlékek kamrácskájába zárkózik.
3332    1|                   Lányok: - folytatták, mintha az újságszerkesztők erkölcsi
3333    1|                    szavakat fedeztek fel. Fifi az ábrándok, ócskaságok kamrájában
3334    1|                     futtatta türkiszkék szemét az olvasmányon, mintha azon
3335    1|                    Vajon hol is járhatott azon az estén, amikor a Bölcsőde-bálon
3336    1|        fogyatékosságokat elárulna... Nem, ezek az arcok "képtelenek" a szenvedésre,
3337    1|                     képtelenek" a szenvedésre, az igazi érzelem kifejezésére.
3338    1|                   szenved szegény Fifi, amikor az emlékkamrácskában a régi
3339    1|                      szabadította meg magát.~ ~Az acélpántos, halcsontos,
3340    1|                      engedelmeskedtek még azok az alattomos gombocskák is
3341    1|                      Összevont szemöldökei még az újságra szegeződtek, de
3342    1|                  monogramot fedezett fel, mint az ebédnél használt szalvétákon.
3343    1|               borosüvegek dugóit nem dobják ki az ablakon, hová jutnánk, ha
3344    1|                       mennyiségben, amennyiben az elkeseredett postáskisasszony
3345    1|                    vont elő, amelyről Szindbád az első pillanatra megállapította,
3346    1|          megállapította, hogy a levélborítékon az ő neve volt (Tekintetes
3347    1|                    Szindbád elbujdosott. Talán az olvasó magától is kitalálja,
3348    1|                     magától is kitalálja, hogy az említett levelet Szindbád
3349    1|                      ebben a fiókban, ahol még az ügyvédek expresszleveleinek
3350    1|                       akinek régi szokása volt az irgalmatlan levelezés, ha
3351    1|                     darab ideig együtt olvasta az érkezett levelet annak elkobzójával.~
3352    1|              címzettnek kezéhez juttatja, mert az emlékek kamrácskájában mindig
3353    1|    megkönnyebbültséggel, bút-bánatot felejtve, az élet újabb fájdalmas viszontagságaira
3354    1|                    Ódonságok városa)~Szindbád, az alább következő feljegyzések
3355    1|                feljegyzések szerzője akkoriban az óbudai százesztendős emberek
3356    1|                Krisztus születésének idejével, az első keresztények megjelenésével,
3357    1|                       lelketlen lények vannak: az első keresztények Óbudán
3358    1|                  búcsúra járnak Óbudán, miután az emberi kor véghatárait elérték,
3359    1|                     szép májusi hajnal van, és az óbudai házak felnyíló kapuin
3360    1|                  fecskékkel együtt repülnek ki az öregemberek. (Itt ugyanis
3361    1|                       a kocsin járnak ki és be az udvarokban levő fészkeikbe;
3362    1|                    olyan pontosan tudnak, mint az emberek.)~De nem ébredez
3363    1|                     sem óbudai ember, hogy azt az óbudai harangozó meg ne
3364    1|                       néha, mintha a toronyóra az udvar kellős közepén vagy
3365    1|                     házbeli szobában ketyegne, az udvar közepén, ahol a fehérneműk
3366    1|                      harangok szele libegtetné az óbudai alsószoknyákat és
3367    1|                 harangozó könnyen lekiálthatná az ablakából az udvarra, hogy
3368    1|                      lekiálthatná az ablakából az udvarra, hogy mikor, milyen
3369    1|                      udvarukban sem adatik meg az az előny senkinek, hogy
3370    1|                   udvarukban sem adatik meg az az előny senkinek, hogy a harangok
3371    1|                 Szentlélek téri zárdában, ahol az apácák laknak növendékeikkel,
3372    1|                     kisebbeket megelőzve, adja az első érces hangot), az apácák
3373    1|                    adja az első érces hangot), az apácák hófehér fejkendőikben,
3374    1|                 nyitott ablakon is benyilaznak az üldözőbe vett rovaralakú
3375    1|                   földből: jobban tudják, mint az operaházi rendező, hogy
3376    1|                       mely helyre kell állniok az alakuló menetben, hogy mindig
3377    1|                  árnyékában maradjanak, mintha az árnyékot őriznék, amely
3378    1|                       esztendő előtt ugyancsak az óbudai utcákon fújták ilyen
3379    1|                       fényében körültekintenek az előttük elterülő Templom
3380    1|                levegőben szálldosó bogaraktól, az osztráksapkás utcaseprők
3381    1|                 osztráksapkás utcaseprők pedig az éj szemetjétől, az útbaneső
3382    1|                       pedig az éj szemetjétől, az útbaneső tánciskola itt
3383    1|                        toronyból a harangoknak az a verse, amelyre ő is a
3384    1|                    tavaszt jelentő lobogók alá az apácafejedelemasszony lépett
3385    1|                     szebbek a régi kifejezések az újabbaknál.)~A fejedelemasszony
3386    1|             jövendőbeli apácáknak? Dalolhattak az elmúlt éjszaka a tánciskolában,
3387    1|                       a májusi varázslókról: - az mit sem jelentett e tavaszi
3388    1|                   jelentett e tavaszi reggelen az Ég udvarhölgyei előtt, még
3389    1|                       még csak annyit se, mint az eső, amely a zárda falain
3390    1|                    zárda falain kívül zuhogott az óbudai háztetők felett.
3391    1|             életrekelésük első percétől kezdve az áhítatot szolgálnák a maguk
3392    1|                       lobogók arrafelé, amerre az ódon háztetők felett még
3393    1|                         A VADEVEZŐS MEGTÉRÉSE~(Az ódonságok városában)~Szindbád
3394    1|                  Szindbád olyanformán vetődött az óbudai partra (a hajógyári
3395    1|                        meg a csatából, amelyet az elemekkel vívott, amikor
3396    1|                 küszöbén be ne sántikáljon, és az öreg plébános úrtól pártfogást
3397    1|                   úrtól pártfogást kérjen arra az időre, amíg messze a nagyvilágtól,
3398    1|                    amíg messze a nagyvilágtól, az óbudai partokon újra felépítheti
3399    1|                       irányában pártfogolja őt az apátúr, mert nem akart elhasznált
3400    1|               elhagyatva lenni.~- Úgyis mindig az óbudai temetőben akartam
3401    1|                      járok valahová - gondolta az alig magához térő hajótörött,
3402    1|                  támogatására lehet számítani.~Az apátúr maga is olyan jó
3403    1|                    mindennap meg kellett tenni az ezer lépést, mormogván könnyelmű
3404    1|                   fiatalsága felett, mikor még az ezer lépést éppen ő mérte
3405    1|                       kocsin járok - ismételte az alig magához tért hajós,
3406    1|                     ruhákat mind megszárította az udvarokban kifeszített köteleken:
3407    1|            alsószoknyák és alsónadrágok között az udvaron valami része volt
3408    1|                        egy vasalt ing, amelyet az ünnepi nap jól kifehérített,
3409    1|                    akit a szelek játéka sodort az óbudai partokra.~Úgy közeledett
3410    1|                       ezzel Óbudán.~Tudniillik az idő tájt, mikor Szindbád
3411    1|                     vasalt ingében örvendezett az életnek: két szegény asszony
3412    1|                     Fiatalok és frissek voltak az asszonyok, mint az erdei
3413    1|                      voltak az asszonyok, mint az erdei vadak, a szemükben
3414    1|                  főnöke, Óbuda és Pomáz között az országúton.~A cigánynők
3415    1|                     óbudai területre, mert van az úgy, hogy néha maguk a cigányvajdák
3416    1|                        a helyén legyen, amikor az öreg plébános a keresztvízzel
3417    1|                     vállalta a keresztapaságot az apátlan purdé mellett.~-
3418    1|                    Szindbád felelhetett volna, az asszonyok egyértelműlelt
3419    1|                keresztapák szoktak gondolkozni az új hívecske felett, akit
3420    1|                      éppen most lát útravalóul az életre, a szent keresztséggel.~-
3421    1|                         Mondják meg neki, hogy az első inget én ajándékozom
3422    1|                    SZERETNI!~Szindbád beszélte az alábbi történetet, amelyből
3423    1|                     férfiak:~1~- Szerettem azt az angyalképű lányt, aki kibontott,
3424    1|                     jelent meg a színpadon, és az övébe dugott késeket mindaddig
3425    1|                felkiáltott, mint a saskeselyű, az orfeum zenekarában megszólaltak
3426    1|             megszólaltak a dobok és trombiták, az érzékeny nagybőgős két karjával
3427    1|                     közül, és bukfencet vetett az ájultságából alig magához
3428    1|                   nemcsak a pincérek tapsoltak az orfeum nézőterén, hanem
3429    1|                       ugyancsak szívalakú volt az arcocskája; fekete bársonyból
3430    1|                        tárgyat lelőtt, amelyet az éjszemű, szívzsibbasztó
3431    1|                      ujjaira helyezett, amidőn az egyik lábszárát a feje felé
3432    1|             lélegzettel ült pulpitusán, holott az volt a szokása, hogy a muzsika
3433    1|                        bemutatta a táncosnőket az orfeum söntésében azoknak
3434    1|                      orfeum söntésében azoknak az úriembereknek, akik valóban
3435    1|                         akik valóban rajongtak az orfeumért.)~De mikor a velencei
3436    1|                         Szerettem előadás után az orfeum söntésében üldögélni,
3437    1|                    terjedelmüket növelni.~Itt, az orfeum söntésében, ahol
3438    1|                   jelentek meg a kígyóemberek, az ekvilibristák, a műlovarok
3439    1|                    műlovarok és zenebohócok... az illuzionista és a külföldi
3440    1|                    német asszonysággal: - itt, az orfeum söntésében, éjfélkor,
3441    1|                      királynői parókák aludtak az öltözők ládáiban: itt szerettem
3442    1|                        amely fakult volt, mint az artistanőké általában, mantilljában,
3443    1|                   kopottságával ellentéte volt az angyali kosztümnek, amelyben
3444    1|                 kötelet alig érintve repült át az orfeum nézőterén.~ ~Sohasem
3445    1|                        megszállni, és a fogadó az Aranylábhoz volt címezve.~
3446    1|                       karnagyok feje felett: - az Aranyláb táncosnői és énekesnői
3447    1|                     vették ápolás alá Valeryt.~Az első napokban csak annyit
3448    1|                      beszélje meg aggodalmait.~Az artistáknak mindenütt van
3449    1|                 különös körülmény, amely éppen az esés folytán derült ki.
3450    1|             dúdolgatását ott, ahol abbahagyta.~Az Aranyláb fogadóban Carter
3451    1|                kötéltáncosnő ápolására siettek az első emeletről a földszintre.
3452    1|                 sajnálkozva, szinte áhítatosan az Aranyláb-szálloda artistavendégei
3453    1|                    volt valamely mondanivalója az esetről. A táncosnők, énekesnők,
3454    1|                szüksége valamire Valerynek aki az egyetlen volt az egész Aranylábban,
3455    1|                 Valerynek aki az egyetlen volt az egész Aranylábban, aki anya
3456    1|                       sors megtagadta tőle ezt az örömet.~Esti előadás előtt
3457    1|                     rákszerű, széles léptekkel az Aranylábba, hogy tudakozódjon
3458    1|                       angol bölcsődalt énekelt az emeleten, mielőtt az orfeumba
3459    1|                   énekelt az emeleten, mielőtt az orfeumba mentek volna. S
3460    1|                       is minden este eléneklik az emeleten, mielőtt a Téli
3461    1|                      voltam igazán boldogtalan az Aranyláb fogadóban.~- Miért? -
3462    1|                  lánnyal ajándékozta volna meg az Aranyláb fogadót, ha a kötélről
3463    1|                                      BÚCSÚFIA~(Az ódonságok városából)~Óbudán
3464    1|                    körülnézett a városrészben.~Az óbudai kövezet elferdíti
3465    1|                    pedig úgy kell érteni, hogy az öregasszonyok nem tudnak
3466    1|                   tudnak többé úgy lépni, mint az őzek, a gémek, a csikók.
3467    1|                       akár a drótszegeken is!)~Az óbudai nőknek nehezebb dolguk
3468    1|                     szinte másvilágiasat lépné az ifjú nő az óbudai köveken:
3469    1|                 másvilágiasat lépné az ifjú nő az óbudai köveken: akkor szúr
3470    1|              leggonoszabb kövek persze azokban az utcákban foglalnak helyet,
3471    1|                       gúlák felépítéséhez. Itt az utcák kövezéséhez viszik,
3472    1|                      biceg, minden öregasszony az ifjú lábait sajnálja, amelyeket
3473    1|                 sajnálja, amelyeket otthagyott az óbudai utcákon, amikor azokon
3474    1|                        hajdanában.~Ottmaradtak az ifjúság lépései a szív-
3475    1|                    amelyekkel a kövező kirakta az utcákat, a gonoszabbik felükkel
3476    1|                  alatti szellem tanácsolta ezt az óbudai kövezőnek, akihez
3477    1|                      kövező, amikor végigkopog az egész földön.~"Hol vagy,
3478    1|                   hegyes követ elhelyezi, hogy az emberek is tudják, hol lakik
3479    1|                   emberek is tudják, hol lakik az ördög.~És az emberek mégis
3480    1|                         hol lakik az ördög.~És az emberek mégis arra járnak,
3481    1|                    meggondolva hordják a követ az óbudaiak megsántítására,
3482    1|                       hogy idővel sánta legyen az asszonyok mellett az a férfi
3483    1|                    legyen az asszonyok mellett az a férfi is, aki lábát nem
3484    1|                      megnyomorítják a világot. Az ő feleségeik azok a tyúkszemvágónék,
3485    1|               gyógyításával foglalkoznak.~- Ki az ura? - kérdezte Szindbád
3486    1|                        tyúkszemvágónét, amikor az dalolva vágta le lába egyik
3487    1|                   nyomait keresse a köveken.~- Az én uram kövező. Kövező Óbudán,
3488    1|                    sántikál mindenki Óbudán?~- Az én uram kövező! - ismételte
3489    1|                        felelt Szindbád, amikor az operációért járó díjat kiegyenlítette,
3490    1|                     tyúkszemet vágtam ki, mint az orosz cár Orloff-gyémántja.
3491    1|                         Elküldte önnek emlékbe az óbudai séták emlékére.~-
3492    1|                      utcai bácsik után szoktak az odavaló nők ajándékba adni.~[
3493    1|                                                AZ ORGONISTA NŐ SZERELME~1~-
3494    1|                        ér, semmi hatalma sincs az ördögnek, akármilyen közel
3495    1|               akármilyen közel jönne a városba az erdőből. Tehát a torony
3496    1|                   mondá Szindbád, akinek ekkor az volt a célja, hogy hátralevő
3497    1|                  életét lehetőleg távol töltse az ördögtől, miután jól tudta,
3498    1|                   volna vele.~Sokkal tartozott az ördögnek, azért költözött
3499    1|                   sokáig maradásuk a városban: az asszonyt rendszerint elvitte
3500    1|                   asszonyt rendszerint elvitte az ördög, a férfit pedig addig