Part

3501    1|                         Ugyan miféle baj lehet az igaz szerelemből? - ellenkezett
3502    1|                  útjára tért.~- Hát először is az a baj lehet, hogy az Angyal,
3503    1|                        is az a baj lehet, hogy az Angyal, aki minden esküvő
3504    1|                plébániatemplom orgonáját, hogy az tudja a magáét - az Angyal
3505    1|                       hogy az tudja a magáét - az Angyal könnyen itt hagyhat
3506    1|                        bűnös szerelemből abban az időben, mikor forradalom
3507    1|                  időben, mikor forradalom volt az országban, és mindenki úgy
3508    1|                 házasodott, ahogy akart... Még az öreganyját is elvehette.
3509    1|                        nemsokára elkövetkezett az ideje.~2~Miután Szindbád
3510    1|                  tudták összerakni a csontjait az ápolónők: - a bűvös körben,
3511    1|                        is illenek azok egészen az ünnepi áhítathoz; mely napokon
3512    1|                        a rangjelzések, amelyet az egyletben viselnek, a kezükben
3513    1|                      napokon szokott orgonázni az Angyal a plébániatemplomban,
3514    1|                    legnehezebb feladatok közé.~Az Angyal olyankor jött, amikor
3515    1|             plébániatemplomunknak már épülése, az 1657. esztendő óta a nap
3516    1|                       órájában van látogatója.~Az Angyal este jött, amikor
3517    1|                        bérmáláshoz, esküvőhöz.~Az Angyal háromszor kopogott
3518    1|                  kinyitotta a vasalt ajtót, és az Angyalt beeresztette. Rövid
3519    1|                    Rövid idő múlva hallatszott az orgona fújtatása, mert régi
3520    1|                      alatt...~Májusban, amikor az öreg apátúr fekete szalmakalapot
3521    1|                     urat, hogy engedje át neki az orgonafújtatás teendőjét.~-
3522    1|                        emelkedettségéhez, hogy az orgona fújtatását rá lehet
3523    1|                      hízelgett a sekrestyésnek az a "tisztelendő" megszólítás,
3524    1|                  tervét eszében forgatta; elég az hozzá, hogy a sekrestyés
3525    1|                       Szindbád kérését.~"Talán az orgona fújtatását mégiscsak
3526    1|                       nyert ügye volt.~3~Mikor az Angyal a legközelebbi májusi
3527    1|                       bibliai hajósoknak, akik az evező rúdját fogták, míg
3528    1|                  rózsaszínű szalagot, amelyben az ő korában (és ebben a városban)
3529    1|                 alkalmazott a vállán, amellyel az Albrecht főherceg egylet
3530    1|                        gyertyacsonk világított az orgona tájékán, a lépcső
3531    1|                       lépcső lejáratánál, hogy az orgona fújtató rúdját megtalálhassa
3532    1|                       volna: amely rendjeleket az egykori kotillionokban és
3533    1|                    Szindbád, amikor észrevette az orgonistanő érdeklődését.~
3534    1|                orgonistanő érdeklődését.~Pedig az csak egy kézmozdulatot tett,
3535    1|                   amellyel ruháját lesimította az orgonánál való ültében,
3536    1|                      mellett. Ez a kézmozdulat az új orgonafújtatónak szólott,
3537    1|                 valóban megigézetten hallgatta az orgonajátékot, féltérdre
3538    1|                     azelőttiben), mikor Angyal az orgonajáték befejezése után
3539    1|                      szokta. Elrepült mellette az Angyal; és az orgona kulcsát
3540    1|                Elrepült mellette az Angyal; és az orgona kulcsát a kellő helyre
3541    1|                        lenni Szindbádnak, hogy az orgonistanő érdeklődését
3542    1|                       persze nem szólott arról az áramlatról, amely közte
3543    1|                     áramlatról, amely közte és az orgonistanő között az első
3544    1|                       és az orgonistanő között az első pillanatban, az első
3545    1|                    között az első pillanatban, az első szemtalálkozáskor folyamatba
3546    1|                       tekintetükkel, hogy csak az utcaköveknek juttattak belőlük,
3547    1|                      igazán őrizni kellett azt az önfeledt tekintetet, amelyet
3548    1|                  Adventi, hogy mennyire jutott az orgona fújtatásával.~- Nem
3549    1|                     hogy sok szél maradt volna az orgonában - mondta Szindbád
3550    1|                     Szindbád, hogyan folytassa az orgonistanővel való ismeretségét?
3551    1|             ismeretségét? Nem volt még példája az ilyen nőhöz, aki egymagában
3552    1|                  véletlen, a szerelmeseknek ez az örök segítsége tehet valamit
3553    1|                        segítsége tehet valamit az érdekemben, most is, mint
3554    1|                      egy fecske, miért nem jön az Angyal orgonázni? - kérdezte
3555    1|                        hangon Szindbádot, mert az orgonistanő valóban elmaradt
3556    1|                      meg a sekrestyésnek, hogy az orgonistanő csak azt teszi,
3557    1|                   végleg kiirtsa magából, hogy az élete nyugalmát ne zavarja.
3558    1|                     zavarja. Ezért tartózkodik az orgonázástól... De a sekrestyés
3559    1|                         hogy akkor is fújtatta az orgonát, amikor azon senki
3560    1|                 amelyet első alkalommal viselt az orgonistanő) egy leheletnyi
3561    1|                          Csak ez hiányzott még az életemből ebben a plébániai
3562    1|                       kézzel kihajoljon hozzám az ablakon, és ezt mondja:
3563    1|                   amikor a sekrestyés házából, az ódon templom körül keletkezett
3564    1|                férfibarátjának számított ebben az időben.~A toronyóra ütött.
3565    1|                  toronyóra ütött. Ő jönni fog. Az apátúr kinevezte őt a plébániatemplom
3566    1|                Szindbád örömteljesen üdvözölte az új orgonistanőt, midőn az
3567    1|                      az új orgonistanőt, midőn az állását elfoglalta a plébániatemplom
3568    1|         plébániatemplom karzatán, amelyet csak az egyházi énekkarokhoz tartozóknak
3569    1|                     ünnepélyesen "segédkezett" az új orgonistanőnek.~- Majd
3570    1|                     önnek is igazolványt, mint az énekkar többi tagjainak,
3571    1|                      meg kell tartani! - szólt az Angyal, akiről íme, kiderült,
3572    1|                        nagyon helyeselte, hogy az új orgonistanő rendszabályok
3573    1|                    világon, csak a szerelem és az egyház szertartásai nem
3574    1|                         mondá Szindbád, amikor az orgonistanő kézírásában
3575    1|                    szívből eddigi életében, és az orgonistanő papirosát amulettbe
3576    1|                 amelyet a szíve fölött viselt. Az igaz szerelem boldogságát
3577    1|                      kell adni, nehezen jutott az orgonistanő bizalmába.~-
3578    1|                     bizalmába.~- Könnyebb volt az uralkodó hercegnőt elszakítani
3579    1|             ellenségeim, mint engedélyt nyerni az orgonafújtatáshoz - mondta
3580    1|                      viszonyokról tudakozódott az állomáson.~Szindbád, miután
3581    1|                      Szindbád felismerte abból az időből, amikor jogászkorában
3582    1|                       bizalommal szokott lenni az úriember a hordárja iránt,
3583    1|                   Szállodát? A Budapestet vagy az Európát? Holzwarth-Frohner
3584    1|                     nászúton voltam valamikor?~Az idegenvezető kijelentette,
3585    1|              Népszínház és Hatvani utca között az erszényemet.~- Majd a csizmaszárba
3586    1|               mulatságokat rendezik. Így tehát az Orczy-kertben is, ahol a
3587    1|               tizennégy kilométert leghamarább az ügetőversenypályán. És akarom
3588    1|                 amelyből Blaháné éneke hangzik az Orczy-kertben, amint az
3589    1|                        az Orczy-kertben, amint az Igmándi kispapot a Népszínházban
3590    1|                 Gergely színdarabját, amelyről az egész főváros beszél?~-
3591    1|                      hogy Podmaniczky Frigyes, az intendáns még az egyik ujját
3592    1|                      Frigyes, az intendáns még az egyik ujját is összeroncsolta,
3593    1|                  fővárosba.~- A fiákerversenyt az idén is megtartjuk. A fiákeresek
3594    1|                     Ötezer forintot jelent, és az ország legjobb lovai versenyeznek
3595    1|                     Simor János hercegprímást, az nem látott semmit Pesten.
3596    1|                        fehér ruhában sütik meg az ökröt, amelyet a nép mulatságára
3597    1|                      miután a falusi tanítóság az aratásból megkapta a maga
3598    1|                     aki ma is divatban van? Ki az a nagyra becsült hölgy,
3599    1|                  furcsa kérdés! - kiáltott fel az idegenvezető. - Ki volna
3600    1|                       ahogy most is játssza. Ő az a hölgy, akiért Pesten lelkesedni
3601    1|                        látom, hogy megérkeztem az én régi, szép Budapestemre.~[
3602    1|                       történetét Szindbád azon az udvaron, amely a "Három
3603    1|              vitatkozást, amely végeredményben az emberiség megjavítását szolgálná,
3604    1|                   folytatta Szindbád, miközben az érdemes vendéglős házaspár,
3605    1|                  bebizonyíthatta volna a Teck (az angol uralkodó) hercegekkel,
3606    1|                   kezéből, és időt adtak, hogy az álmait, emlékeit összeszedje.~-
3607    1|                     sántult meg - mondta erről az ügyről általában a pepita
3608    1|                      és fröccsét iszogatva. És az ecetfa illatát szagolgatta,
3609    1|                        gyümölcsét?" - kérdezte az építész, hogy a vénasszonyokról
3610    1|                 asztalnál (holott régen mindig az első és a legfőbb asztalnál
3611    1|                       nélkül most sem volt, és az udvarló felelt az építésznek:~-
3612    1|                     volt, és az udvarló felelt az építésznek:~- Akkor minden
3613    1|                  kövezet is teszi! - ismételte az építész, mert eszébe jutott,
3614    1|                    haza is kell mennie, amikor az öregasszonyok még felelősségre
3615    1|                         mintha tudomásul venné az építész bocsánatkérését.~
3616    1|                    bogarászó hangon megszólalt az utolsó asztalnál:~- Lehetséges,
3617    1|                     azok, akik vitték valamire az életben, boldogsághoz jutottak,
3618    1|                      tekinthetnek, áldozhatnak az ünnepnapoknak, és megmaradhatnak
3619    1|                        hogy fürdőszobám legyen az életben, amelyet egyedül
3620    1|             mosókonyhába, amikor én akarok. Ez az elviselhetetlen életemben,
3621    1|                        és hasznát kezdte venni az életnek, amely addig a hajó
3622    1|                  nyomban herceg is lett Óbudán az egykori hajófűtőből. Kis
3623    1|                     előle a mosókonyhát!~...De az építész még mindig nem látta
3624    1|                      Carmen tehát folytatta:~- Az a fekete leány ellenben
3625    1|                      ellenben mást is tett. Ez az a leány, aki bepiszkította
3626    1|                  milyen szennyes szokott lenni az inge! És amikor megkérdeztem
3627    1|                       a rongyos alsószoknyáját az én pincémbe dobni, azt felelte,
3628    1|                     egy leány után - ismételte az egykori hajófűtőből lett
3629    1|                       előbb! - mondta ki végre az ítéletét.~- Valamikor a
3630    1|                    látni! - szólalt meg Carmen az ítélet elhangzása után.~-
3631    1|                        volt a világon - felelt az építész.~Csak a tegnapi
3632    1|                    fillért tett: kifizethesse.~Az építész maga fizette számláját,
3633    1|                     Bercsényiné eleinte magába az öreg Kossuth Lajosba volt
3634    1|                      volt szerelmes, amíg élt; az óriás halála után pedig
3635    1|                   vetvén kényelmes fekvőhelyet az ebéd utáni pihenéshez: nem
3636    1|                 ezredesnek, aki végigszenvedte az emigrációt keleten vagy
3637    1|                        emigrációt keleten vagy az Újvilágban.~Szindbád tehát
3638    1|                     finomabbnak látszott, mint az e nembeli harisnyák szoktak
3639    1|                     művészi kéz kötötte meg.~- Az ilyen csokrokat nem azért
3640    1|                hitették el, hogy lehetetlenség az ilyen öltözködés azoknál
3641    1|                honleányoknál, akik mindig csak az aradi vértanúkért mondott
3642    1|                Szindbád.~Honnan tudta Szindbád az ősz hajú dámának fentebb
3643    1|                 mozdulata közben többet látott az asszonyságból, mint eddigi
3644    1|            találkozásokkor.~Igaz, hogy nyomban az asszonyság után Szindbád
3645    1|                     kezébe vette.~Megindította az öreg lovat, és szüretre
3646    1|                        De Szindbád nem gondolt az összeesküvésre, a várható
3647    1|                     kétszeres lábnyomást, hogy az ismeretlen nő innen a második
3648    1|                        ahol a nő majd elhagyja az omnibuszt, és követhető.~
3649    1|                        kétszer telegrafírozott az asztal alatt, ha csak egyetlen
3650    1|                 keresett egy távoli látnivalót az asszonyság, mikor Szindbád
3651    1|                       nézte őszülő haja alatt: az nem pirult el mint a női
3652    1|                     nem történt semmi változás az elgondolkozott Bercsényinén.
3653    1|                      látta őket.~Igaz, hogy ez az ismeretség nem jelentett
3654    1|                  jelentett sokkal többet, mint az a furcsa ismeretség, amelyet
3655    1|                   Álljunk meg: itt volt valaha az isaszegi csata, amelyben
3656    1|                 Szindbád, a szent földről.~Így az asszonyság, és Szindbád
3657    1|                      regényt írt: ellátogatott az esküvőkre és lakodalmakra,
3658    1|                   Soroksári utca és környékén, az itt lakó muzsikus cigányság,
3659    1|                     cigányság, valamint Óbudán az ottani polgárság, amely
3660    1|                      templomban történik, mert az annak a városkának van a
3661    1|                    hogy milyen nagyon jó dolog az, amikor a banda már hetekkel
3662    1|                        a banda vagyonkája arra az egy napra, amikor az "egész
3663    1|                      arra az egy napra, amikor az "egész szakácskönyvet megfőzik"
3664    1|                       is igazi cigánylakodalom az, amely ne tartana legalább
3665    1|                Készülni kell legalább jó előre az eseményre, a főzéssel, sütéssel.
3666    1|                       például Kóczé kisasszony az ifjú Magyaryhoz, az egész
3667    1|                 kisasszony az ifjú Magyaryhoz, az egész Ráday utca minden
3668    1|                 lakodalmas vendégre számítanák az eledeleket. No hát, ha kerek
3669    1|                      mert addig nem szedték le az asztalt, amíg Magyaryék
3670    1|                      És csodálatosképpen ebben az emberbozótban, amelyben
3671    1|                   lakodalmas torta és egy hely az asztalnál az ingujjra vetkőzött
3672    1|                       és egy hely az asztalnál az ingujjra vetkőzött két após
3673    1|                  vetkőzött két após közelében. Az apósok, az öreg Kóczé Anti
3674    1|                     após közelében. Az apósok, az öreg Kóczé Anti és az öreg
3675    1|                  apósok, az öreg Kóczé Anti és az öreg Magyary ugyanis azzal
3676    1|                     ugyanis azzal is töltötték az időt a gyermekeik lakodalmán,
3677    1|               egymásnak.~- Ajánlom ezt a nótát az én kedves nászuramnak! -
3678    1|                         régi nótát játszott el az asztalnál mellette ülő Magyary
3679    1|                   Debrecenből a fia esküvőjére az öreg Magyary is a hegedűjét.~-
3680    1|             cigánylányok szeme csillagból van, az arcuk pedig hajnali homályból,
3681    1|                   amúgy is alkalmas arra, hogy az embernek kedve kerekedjen
3682    1|                   legfinomabb csemegeszőlőnek.~Az első táncot vele járta Szindbád,
3683    1|                    volt, és fekete fátyol volt az arcán, mert akkoriban szerelmi
3684    1|                     úgy perzselt a szeme, mint az éjszakai parázs. Szindbád
3685    1|              menyasszonyának.~De kireggeledett az idő, a hiábavaló szerelem
3686    1|                gyógyítani a korhelykedés után. Az Ica borlevesétől a halott
3687    1|                        mint a mesemondás, mint az angyalok mesemondása, amikor
3688    1|                  kínálgatja. - Meghosszabbítja az életet, amit megrövidített
3689    1|                     napjára Szindbádot, mintha az akkor kezdte volna elölről
3690    1|                      már mindenkit meghódított az uraságok és cigánylegények
3691    1|                     vonult prímásokat is, mert az volt a szokása, hogy mindenkit
3692    1|                    ezen nem kell búsulni, mert az igazi szerelem még hátra
3693    1|                         fekete hajú lány nincs az ismerősei között? - kérdezte
3694    1|                      vajda lánya.~- Egy volna. Az, aki éppen a kezemet fogja.~-
3695    1|                     között.~Csakhogy Mica most az egyszer tévedett.~A cigánylakodalmak
3696    1|                   kijelentette, hogy ez a tánc az ő tánca. És még két deci
3697    1|                         mintha ő tudná egyedül az igazságot a földi történetek
3698    1|                    merészkedett. Érthető, hogy az öreg Szabó fiúgyermekét
3699    1|                       kereszteltek.~- Nézd meg az anyakönyveket. A Lajos és
3700    1|             felszerelten jártak vizitbe, abban az órában, amelyre a meghívás
3701    1|                      de sejteni lehetett, hogy az egyszerű meghívás mögött
3702    1|                        házhoz. A hölgy eltette az eszmét, és hónapok múlva
3703    1|               kézszorítással, egy lábnyomással az asztal alatt egy önfeledt
3704    1|                      nem fér a bőrében, amikor az utca túlsó oldaláról köszönni
3705    1|                  mélyebb, másik élénkebb lett, az alsószoknyák zsinórjain
3706    1|                    kivörösödött, amelyen eddig az elhalványodott koráll-fülbevaló
3707    1|                        mintha elrejtette volna az érzelmeit nyilván eláruló
3708    1|                    Szindbád küldi be névjegyét az ünnepélyes komornyikkal;
3709    1|                lekvárokról szeretett beszélni, az új látogató hírére elővette
3710    1|                       elővette kassai emlékeit az ottani apácákról, akiknek
3711    1|                        sarkantyúi vannak, mint az orosz táncosoknak? - Ugyanekkor
3712    1|                      vetőkártyában barátkozott az ágya paplanján, midőn kirakosgatta
3713    1|                        mondani, hogy: (ismerem az urat, eleget térdepelt lábaim
3714    1|                      alkalma legyen elbúcsúzni az élettől egy pohár víz és
3715    1|                   elmúlni, hogy nem ismeri meg az élet igazi üdvösségét, a
3716    1|                        amiért kárhozatba menni az egyetlen érdemleges cselekedet,
3717    1|                  tizenkilencedik század végén, az új század elején, ezen a
3718    1|                  kalandokat, amelyeket azoknak az íróknak a műveiben olvasott,
3719    1|                         Hermandad körmei közül az erkölcsrendészeti razzián;
3720    1|                     életére való hivatkozással az előszobában várakozó Szabó
3721    1|           gyönyörteljes szerelem üdvével, mert az élet rövid, a sír örök,
3722    1|                     társaságmentes idejük van. Az operettdallamokat komolyan
3723    1|                jelentékeny lovag érkeztére.~Ez az érzelemmentes, meglepetés
3724    1|                       legtöbb delhölgy ezekben az években. Cilinderiné szinte
3725    1|                        valami zászlót, amelyet az ellenségtől vettek el, mint
3726    1|                      tiszteletére mutatkozik - az elcsodálkozott, szinte áhítatossá
3727    1|                       tartotta meg hidegvérét.~Az akkori pesti dámák szerettek
3728    1|                       eredete a tolvajvilágba, az úgynevezett "jassz"-világba
3729    1|                     mentesíthette magát alóla. Az ünnepélyes pillanatban,
3730    1|                 Szindbád érkezését jelentette, az említett Cilinderiné a hajába
3731    1|                  előtolakodott fürtein, ezeken az egzotikus, vöröskés füveken,
3732    1|                       mulatóhelyek elődjeiben, az éjjeli kávéházakban működő
3733    1|                       Wiener és Budafoki urak, az éjjeli kávéházak pincérei,
3734    1|                        és legolcsóbb) tételét, az almát sajttal rendeli.~Cilinderinének
3735    1|                    megmagyarázni szavait, mint az uraságokat kiszolgáló írónak.
3736    1|            Cilinderinének milyen véleménye van az ünnepélyes formák között
3737    1|               hamisítvány volt. Tudniillik még az est folyamán eltűnt Cilinderiné
3738    1|                     beszélgettek róluk Pesten. Az általános vélemény szerint
3739    1|                    Cilinderiné azért használta az említett, becsmérlő jelentőségű
3740    1|           hasonlítgatták udvarlóikat. Különben az élet mendegélt tovább Pesten
3741    1|                   május hónap a szerelem, azaz az emberi megújhodásnak hónapja.
3742    1|                     hittük, hogy már túlestünk az úgynevezett nagy érzelmeken -
3743    1|           változatosság után vágyakozik május, az igazi tavasz jöttével. Ez
3744    1|                   gyomrunkra is, amikor május, az újjászületés korszaka elkövetkezett.~
3745    1|                       Szindbádot.~2~- Májusban az ételek ifjúhercegi családja
3746    1|                     változtatnak - szólt közbe az Úriember, miután már ismerte
3747    1|                   figyelme, és eszébe jutottak az esztendők, amikor boldogan
3748    1|                       töltött karalábé helyett az idei libapecsenyét, kapros
3749    1|                        uborkasalátával; - hogy az eperről és velejáró italokról
3750    1|                   beszéljünk.~- Tudom - felelt az Úriember -, hogy ön mindig
3751    1|                      de mennyi minden történik az ilyen fiatal libával, amíg
3752    1|                     ilyen fiatal libával, amíg az embernek a kedve is elmehet
3753    1|                   libapecsenye. Nem, uram, még az idei libából is sok az ilyen
3754    1|                     még az idei libából is sok az ilyen mindenféle. És még
3755    1|                     Míg a vendéglőben hálát ad az Istennek a vendég, ha már
3756    1|                     való.~- Igaza van - felelt az Úriember. - De mit meg nem
3757    1|                           De mit meg nem tenne az ember a barátai, a baráti
3758    1|                        szippantást véve magába az étvágygerjesztő levegőből (
3759    1|                        előtti idő volt, amikor az ember még szeret beszélgetni
3760    1|                   ember még szeret beszélgetni az eljövendőkről), a lombok
3761    1|                    úszkáltak a konyha illatai.~Az Úriember, mint olyan, akinek
3762    1|                    ráklevessel kellene kezdeni az ünnepélyt?~- Valóban ráklevest
3763    1|                    felfordulással jár - felelt az Úriember, miután körülnézett
3764    1|                      szakácsnénak be van kötve az ujja, amelyet a rákollók
3765    1|                    kell választani őket, külön az apró, úgynevezett tiszai
3766    1|                     igazában a leves, amelyhez az apró rákok csak a tölteléket
3767    1|                      el a dolgot - szólt közbe az Úriember. - Hogyan főzték
3768    1|                       hasát kefélik, kapkod is az ollójával a kéz felé, amely
3769    1|                     megy a kínhalálba? - kérdé az Úriember nagy szemeket meresztve.~-
3770    1|                      okoz. Én a magam részéről az olyan rákot szeretem, amely
3771    1|                    Mire innen kijön, különösen az apróbb fajta, olyan engedelmes,
3772    1|                        szopogatni a hasaalját, az ollóját, a farkát, a töltelékét
3773    1|                megálljunk csak! - kiáltott fel az Úriember, aki figyelemmel
3774    1|                       így válaszolt:~- Itt van az a pont, ahol a ráklevesek
3775    1|                       kérdezte hihetetlenkedve az Úriember.~- Ekkor leginkább,
3776    1|                         Tudniillik a szakácsné az apró rákot csak tölteléknek
3777    1|                       folyóból való) vetekedik az állóvizekben hízó nagy rákkal; -
3778    1|                    megkóstolásával kezdjük meg az annyi csodálatosságot ígérő
3779    1|               tartományi gróf, de még báró sem az országban: csak szegény,
3780    1|                 rókavadászok lovagoltak tán át az októberi tájon: azért volt
3781    1|                   mutat a további időre nézve! Az embernek az én koromban
3782    1|                       időre nézve! Az embernek az én koromban már a hasznos
3783    1|                 ugyanezért merészel kacérkodni az idősebb úriemberekkel; de
3784    1|                 leszakaszd virágát, mint éppen az én időmben. Nem szabad a
3785    1|                      most késő ősszel, mintegy az utolsó napon megengedhetik
3786    1|                        és átvehesse vallomását az ecetfának, hogy egész életében
3787    1|                    harsogó természetszínekkel, az elmúlhatatlan élet ábrándjaival
3788    1|           Megcukrosodott tavalyi befőttes üveg az egyik, amelyben tán a dió
3789    1|                      ízei lesznek megérezhetők az üveg felnyitása után, míg
3790    1|                       tapasztalta. Lehet, hogy az ördög éppen a zöld fügébe
3791    1|                      Szindbád szobájában, hogy az mindig szem előtt lehessen.~
3792    1|                    áhítatos tiszteletet érzett az okleveles nők iránt.~Bettina
3793    1|                        a ceremóniákat, amelyek az eseménnyel kapcsolatban
3794    1|                    oltárokat szoktak díszíteni az apácák virágaival, kivételes
3795    1|                  tiszteletre törekedni, holott az ember egészen mást akarna
3796    1|                      mondd nekem, hogyan volna az elérhető, hogy ez az apácanövendék
3797    1|                     volna az elérhető, hogy ez az apácanövendék valóban szívből
3798    1|                      baloldalán már hálósodnak az erek, meszesednek a véredények,
3799    1|                         külön helyre állította az asztalkán, és így szólt:~-
3800    1|                 fejedelemasszonyét szoktad, ha az köszvényétől szenved? Ezt
3801    1|                  fokhagyma illatok ütötték meg az orrát, hölgy ment keresztül
3802    1|                      alkalmas volna-e a dereka az átölelésre, keble a megnyugtató
3803    1|                    Mert hiszen körülbelül ezek az első szempontok, amelyeknek
3804    1|                        járt temetkezési menet, az újabban elhunytakat a hegy
3805    1|                  szokás, sohase szemközt, mert az elmenőben levő holdvilág
3806    1|                   elszívja bizonyos életerejét az embernek, amelyről nem lehet
3807    1|                       óbudaiak, úgy hallgatták az alantról felhangzó, jó bőséges
3808    1|                     földszintes, új temetőben. Az életkoruknál, a helyzetüknél
3809    1|                   elrejteni kedvenc halottait. Az altábornagy, egy igen régi
3810    1|                     állította.~- Nem kell hogy az altábornagyot megtalálják
3811    1|                        tisztelte, sőt szerette az altábornagyot.~"Ilyen lehetett
3812    1|                    ismertem volna!" - gondolta az altábornagy sírján üldögélve.~
3813    1|                    tudta egyedül, hol nyugszik az altábornagy, aki bizonyára
3814    1|                      bizonyára megtett mindent az életben, hogy neve emlékezetes
3815    1|                    mond Iréne, amikor Szindbád az altábornagy sírja felé közelgett.~
3816    1|                        még sok tennivalója van az életben (mint ezt gondolják
3817    1|                 ürügyül a továbbéléshez Irént, az altábornagy kedvesét hozta
3818    1|                      Uram Istenem, adjál ennek az öreg szívnek nyugalmat -
3819    1|                  Gödöllői Irént megpillantotta az altábornagy sírján üldögélve
3820    1|                   kézimunka öltései. - Hol van az a tudós, aki kiszámíthatna
3821    1|                  mindenkor alkalmatos volt.)~- Az ön rám való gondolása hívott
3822    1|                       összeütve bokáját (előbb az egyik lábával bizonyos félkört
3823    1|                        mert attól tartok, hogy az utóbbi időben nem viselkedik
3824    1|              asszonyhangot is hallok még ebben az életben - fohászkodott fel
3825    1|                  valóban boldogságot érez arra az eseményre nézve, hogy egy
3826    1|                      szól hozzá, mégpedig azon az althangon, amely komolykodva
3827    1|                      női hang is beleavatkozik az ember szürke életébe. Én
3828    1|                 másvilágról jövök vissza, ahol az altábornagy úr már kényelmesen
3829    1|                       érzelemtelenül jönnek ki az emberekből. Milyen rettentő
3830    1|                     betanult sirámaitól kezdve az adóvégrehajtók kopogtató,
3831    1|                 megtalálni a talajt, illetőleg az álláspontot, amelyet elfoglaljon
3832    1|            panaszkodott nekem, uram, többnyire az idegek rendetlensége szokta
3833    1|                magyarázhatná meg ezt a kérdést az ironikus Irénének, aki a
3834    1|                      Eddig legalább nem vétett az ország törvényei ellen.
3835    1|                       mert nincs többé életben az altábornagy, nemes pártfogóm,
3836    1|                    volt közbelépnie.~- Sajnos, az excellenciás úr csakugyan
3837    1|                  megmozdult a föld alatt, mert az történt vele, hogy a kövér
3838    1|                    kifejlődő gázok szétnyomták az egyszerű katonás koporsót,
3839    1|                       őket).~- Vigyen messzire az altábornagytól, mert még
3840    1|                        a fát?~- Sajnos, elmúlt az az idő, amikor ősz elején
3841    1|                       fát?~- Sajnos, elmúlt az az idő, amikor ősz elején egy-egy
3842    1|                    dadog a vén szilvafa, pedig az is tudna valamit. Az eperfa
3843    1|                     pedig az is tudna valamit. Az eperfa pedig csak sóhajt.
3844    1|                   eperfa pedig csak sóhajt. De az akácfa a legjobb barát télen,
3845    1|                        favágópárhoz ritkán jut az ember. De megteszi a magáét
3846    1|                        cimbora is, akik között az egyik mindjárt az alacsonyabb
3847    1|                       között az egyik mindjárt az alacsonyabb helyre kuporodik
3848    1|                 kuporodik a kecskebak mellett, az összegyúrt szűrére, először
3849    1|                        a házastársak közül, és az asszony áll, és szalonnával
3850    1|                       a generális teendő, mert az első hasítást a baltával
3851    1|                    szeret ellenállni. De amint az első fejszecsapást, az első
3852    1|                   amint az első fejszecsapást, az első szakadást megkapta
3853    1|                       fadarabokat. Így vagyunk az emberekkel is...~- Hogy
3854    1|                emberekkel is...~- Hogy vagyunk az emberekkel? - kérdeztük.
3855    1|                       mint a megfelelő favágók az apróra vágott fából. Sapkaalakja
3856    1|                        a téli fehérség. Amikor az első hó leesik, és a boglyát
3857    1|                        boglyát odakint találja az udvaron.~Ott áll a boglya
3858    1|            holdvilágnál szokatlan árnyékot vet az udvarra, mert még nem szokta
3859    1|                        a nyugatról jövő felhő, az északi oldalról támadó hófúvás
3860    1|                     elborultan, mert már abban az életkorban volt, amikor
3861    1|                        tüzelőanyag életéről:~- Az öregemberek, akik már nem
3862    1|                     fülére, amikor "szőrösödik az idő", tudniillik a téli
3863    1|                    koszorút rak a fejére, hogy az udvar királyának látszik.
3864    1|              elállonghatott volna ismeretlenül az udvar végében darab ideig,
3865    1|                       időt vesznek el a holtak az eltemetésük, eltüntetésük
3866    1|                    eltüntetésük ceremóniájával az élők életéből.) - A boglyafa
3867    1|                        menthetetlenül rádőlne. Az asszony nem tud kellő időben
3868    1|                      tud kellő időben elugrani az összeroskadó boglyafa alól,
3869    1|                 másként is össze tudja dönteni az örök időkre megtelepedettnek
3870    1|                      látszó boglyát. Lyukat ás az oldalába, és a lyukat a
3871    1|                vasvillával addig tágítja, amíg az mind mélyebb és tágasabb
3872    1|                       mint egy összedűlő élet. Az előbbi percben még hatalmas
3873    1|                        végében, tekintély volt az udvar felett, nappal a kakas
3874    1|                       vesztettem volna valamit az életemből. A boglyával együtt
3875    1|                        a kedves kis madarakat, az országutak sármányát, a
3876    1|                      cinkéit, amelyek szeretik az öreg boglyafák fejeit megkapirgálni,
3877    1|                     megtelt a fáskosár azokkal az akácfadarabokkal, amelyeket
3878    1|                találkoztam vele valahol azokon az országutakon, amelyeket
3879    1|                    bajuszomat már pödörtem. De az akác gyorsan növekedik,
3880    1|                    hamar utolért a fa, és íme, az elmúlásban is megelőzött.~-
3881    1|                   Különösen tél elején, amikor az ember még nem szokta meg
3882    1|                       ott virágoztál akkoriban az országúton, mikor Málcsi
3883    1|                      jártam lóháton" - mondtam az egyik akácdarabnak.~A fadarab,
3884    1|                       volna pontot a Málcsi és az én ismeretségemre, amelynek
3885    1|                     passziót is magamnak, hogy az esteli, az úgynevezett borongós
3886    1|                      magamnak, hogy az esteli, az úgynevezett borongós órákban
3887    1|                     volna. De mit meg nem tesz az ember, amikor boglyában
3888    1|                  boglyában áll a fája, odakint az ablakon havas eső kopogtat,
3889    1|                    ablakon havas eső kopogtat, az utcáról még a szél füttyentését
3890    1|                    dorombolása.~- Mit dorombol az akácfa? - kérdeztük lelkesen,
3891    1|                durrasztó hangot fog adni, hogy az akácfa beszédét híven utánozza.~-
3892    1|                     beszédét híven utánozza.~- Az akác a hosszú, magányos
3893    1|                      szertartást végeznénk. Én az esti tüzelést sohasem bíztam
3894    1|          alkalmatlanságot ne csináljon. (Hiába az egész világ segítsége, amikor
3895    1|               észjárással fel lehet vidámítani az estét, amelyben az akácfa
3896    1|                  vidámítani az estét, amelyben az akácfa rendezi koncertjét.
3897    1|                    amelyeknek lakói csak ebben az időpontban mernek életre
3898    1|                      Csak egy szempillantásnyi az idő, amikor a régi kéz a
3899    1|                       kéz?~Miután kedvenc fád, az akácfa lángja világított
3900    1|                        volna napvilágra hozni, az a teendőd, hogy az akácfák
3901    1|                      hozni, az a teendőd, hogy az akácfák életútját vedd szemügyre,
3902    1|                       amerre jártál valaha, és az akácokkal barátkoztál. Ez
3903    1|                      akácokkal barátkoztál. Ez az út pedig elvezet ifjúságodba,
3904    1|                   esetleg gyermekkorodba, mert az útnak nincs sorompója visszafelé
3905    1|                    messzire visszamehetsz azon az úton, amelyet már megtettél (
3906    1|               Akármilyen mélyre mehetsz vissza az életedben bejárt úton, mindenütt
3907    1|                       sorban kísértek el idáig az úton, amíg idejutottál a
3908    1|                     utol nem érhetjük.~- Pedig az akácfa szoros összefüggésben
3909    1|                      amely magányos szobánkban az akácfa lángja mellett egy
3910    1|                       akkor mutatja meg nekünk az akácfa, mielőtt dorombolva
3911    1|                    talán utolsót lobban, mikor az utolsó jelet adja magáról
3912    1|                      amelyet elfelejtettünk.~- Az akácfa múltjában kell tehát
3913    1|               megjelenésének magyarázatát, ami az én magányos estémen, doromboló
3914    1|                        megfejtette a titkot.~- Az a kéz, amelyre az akácfa
3915    1|                    titkot.~- Az a kéz, amelyre az akácfa lángja a sötét szobában
3916    1|                      akiből nem maradt meg más az életemben, mint a keze.
3917    1|                  egyetlen pillanatra szerepelt az életemben, minden romantikusabb
3918    1|               pillanatra bevilágított a tűzből az akácfa lángja.~6~Hedvig
3919    1|                       valószínűleg szőke, mert az én nótám fiatalkoromban
3920    1|                        én nótám fiatalkoromban az volt: Szép a szőke szebb
3921    1|                        Egy akácfa állott abban az udvarban az ablak alatt,
3922    1|                       állott abban az udvarban az ablak alatt, ahol Hedvig
3923    1|                     Fiatal, boldogtalan fejjel az ember nem gondolja meg a
3924    1|                         hogy legveszedelmesebb az akác életében. Megbolondul
3925    1|                          Ma tapasztalt szemmel az akácnak inkább a téli életét
3926    1|                  azelőtt, se azután, mindaddig az estéig, amíg kezét a magányos
3927    1|                        keze jelent meg, amikor az akácfa utolsót lobbant.~[
3928    1|                       helyen fogyasztunk, hogy az emberben meginduljon a hízási
3929    1|                   hízási folyamat, létrejöjjön az úgynevezett "kappanháj",
3930    1|                   többet a megszokottnál. - De az az egyszerű jóízűen elfogyasztott
3931    1|                       a megszokottnál. - De az az egyszerű jóízűen elfogyasztott
3932    1|                      megöregedni.~...Így szólt az "Úriember", aki Szindbád
3933    1|                       szokott néha letelepedni az Arany Kakasban, és Szindbáddal
3934    1|                    kell ott közremunkálni, míg az ember azon veszi magát észre,
3935    1|                    alvás nagyjelentőségű annak az életében, aki nem akar kövér
3936    1|                  Úriember.~- Természetesen, de az ételek közül ne az ártatlan
3937    1|           Természetesen, de az ételek közül ne az ártatlan pirítóskenyéren
3938    1|                    belemelegedve -, hogy ebben az országban még a savanyú
3939    1|                     még a savanyú malacot, ezt az egyházatyák által is megdicsért,
3940    1|                   ételt is, úgy készítik, hogy az embernek okvetlenül jól
3941    1|                       hogy a savanykás malacot az ember lehetőleg az utolsó
3942    1|                     malacot az ember lehetőleg az utolsó falatig elfogyassza,
3943    1|                 jóformán kikerülhetetlen, hogy az ember harminc-, esetleg
3944    1|                        olyan aranysárgát, mint az igazi kappané, amelyért
3945    1|                     tudja a maga kappanhájának az ápolását is - mond Szindbád
3946    1|                        kétszer-háromszor. Mert az asszonyok elvették, amikor
3947    1|               megfigyelni a nyak, fül, toka és az arc bévülről jövő rózsaszínű
3948    1|                trágyázott földekben tavaszkor. Az emberi szervezet éppen úgy
3949    1|               szántóföldek mennyire szenvednek az ég alatt). Igen, ezek azok
3950    1|                        alatt). Igen, ezek azok az ugyancsak dédelgetett étvágyak,
3951    1|                   iránti gondolatok, amelyeket az emberek úgy hordanak magukban,
3952    1|                       egy tál lencséért), ezek az evési érzetek teszik, hogy
3953    1|                     evési érzetek teszik, hogy az ember aránylag végigélheti
3954    1|                   ugyan egy kanál leves, de ha az úgy van elkészítve, mint
3955    1|                       olvastam, és már magától az olvasmánytól, a készítési
3956    1|                     ilyen ráklevestől meghízik az ember. Igaz, hogy meghízhat
3957    1|                      nézzük, pedig azt hihetné az ember, hogy ezektől az ételektől
3958    1|                 hihetné az ember, hogy ezektől az ételektől nem lehet meghízni,
3959    1|                      lehet meghízni, pedig még az úgynevezett koldus kotlettől
3960    1|                  koldus kotlettől is felhízhat az ember, pedig abban aztán
3961    1|                       gondolatok közepette még az ilyen hitvány ételeknek
3962    1|                    hitvány ételeknek is megvan az a bátorsága, hogy valamely
3963    1|                      belterülete.~Most azonban az Úriember, Szindbád Arany
3964    1|                        kissé mozgásba hozza.~- Az igazi "kappanhájnak", amely
3965    1|                    igazi "kappanhájnak", amely az embereken bizonyos korban
3966    1|                       Szindbád jámboran -, még az ilyen maradék sör vagy egy
3967    1|                fogyasztott kenyérszeletnek is, az ebéd után evett kenyérnek,
3968    1|                     nem tud lemondani. Hát még az ártatlan zsíros pogácsának,
3969    1|                   mindig jó.~- De hát hogy van az, hogy éjjel élő emberek,
3970    1|                 tisztelte, mert csak így lehet az életben valóban csendesen
3971    1|                    mert a mustároknak, ezeknek az ördöngös "extragónok"-nak
3972    1|                        annyi válfaja van, hogy az ember törheti a fejét, amíg
3973    1|                       lámpagyújtogatók, szóval az éjjel járó emberek már kevesebb
3974    1|               gesztenyével töltött fácánt vagy az abbék receptje szerint készült
3975    1|               korianderes abált szalonnát vagy az abahúsból való alig fűszerezett,
3976    1|                    hosszú útjára visz zsebében az éjjel járó ember, persze
3977    1|                kappanhájra, de nem így például az uborka-fogyasztó, aki a
3978    1|                uborkákat, vagy a koratavaszkor az éjjeli állomáson vagy a
3979    1|                       a "kappanháj" kérdéséről az Arany Kakasban, az Úriember
3980    1|                  kérdéséről az Arany Kakasban, az Úriember azonban meggyőzhetetlen
3981    1|                  csendes megelégedéssel nézett az asztalterítőre abban a régi
3982    1|                      veteményeink társaságában az ő gyönyörűséges színével,
3983    1|                        jön elénk, mint valóban az "első szerelem?" - kérdezte
3984    1|                  asztaltársát.~- Igen - felelt az asztaltárs, akit lehetne
3985    1|                      szolgálatát. Én valamikor az élet gyönyörű körülményei,
3986    1|           csókolódzásra. Ámde, ha pici, piros, az életörömtől dagadozó életörömök
3987    1|                      Csak maradjunk most annál az egy megállapításnál, hogy
3988    1|               különösebb fogyasztási rendszert az egyéb ételeknél?~- Nagyon
3989    1|                         amely egyesíti magában az élet minden ropogós, piros
3990    1|                       tündökölve jön elő, mint az új élet), annak a meglepő
3991    1|                      arra, hogy mikor jött meg az ideje. A nagyétű Szűcs Pátri
3992    1|                   mindig ropogós fogaival vagy az ország legnagyobb evője:
3993    1|               egészséges, a tavaszt jelképező, az újonnan jelentő életet hirdető "
3994    1|                    retekről":~- Szép volna, ha az emberek vágya teljesülne.
3995    1|                tavalyról itt maradt, és mindig az elmúlt esztendőt jelképezi?~-
3996    1|             megérdemelte) szerettek.~Ezek közé az érzelmes, bár látszólagos
3997    1|                     figyelgetni kezdte, amikor az itt-ott feltünedezett, hogy
3998    1|                   Szindbád mozdulatait, amikor az a megfelelő helyiségekben
3999    1|                        egy szívtolvaj lehetett az illető - fehér pongyolában (
4000    1|                     követte Szindbádot, amikor az a kert alatt sétálgatott