Part

   1  Inc|               megmondhatói, hogy helyesen ~és igazságosan cselekedett-e
   2    1|           történetek, amelyeket fiatal nők és ifjak itt-ott tán hitetlenkedve
   3    1|                    hosszú hajukat fésülik, és oly szent szerelemmel, megadással
   4    1|               biztonságban érezheti magát; és nők gazságát, midőn csak
   5    1|            vérbeborult szemmel felébredni, és jajgatva, kezet, párnát
   6    1|                   a hintóból visszanézett, és többnyire imádkozó, jóságos
   7    1|                   álmukat, a sóhajtásukat, és belopták nevem esti imádságukba -
   8    1|              odafenn, hogy mennyi öreg apa és édesanya meg apró gyermek
   9    1|                    Jók voltak, szegénykék, és az ifjúságot ezentúl arra
  10    1|                    drága jó nők, asszonyok és szüzek, grófnék, kereskedőnék
  11    1|              szüzek, grófnék, kereskedőnék és félbolond zsidónék, akik
  12    1|                   elátkozott kastélyokból, és hazamenet egy másik nőért
  13    1|            egyformán nyúlt a tearózsa után és az útszéli bogáncsért, és
  14    1|                  és az útszéli bogáncsért, és reggelre elfelejtette a
  15    1|            amelyeknek magukat alávetették, és különös, drága esküvésüket,
  16    1|                 aki megtartotta esküvését? És, ó, hányszor kínálták ékszereiket,
  17    1|              vitorlákat már kifeszítették, és Szindbád csak a kedvező
  18    1|                  az ablaka alatt egy fára. És a gazdag nők csaknem jobban
  19    1|             nyomban az első találkozáskor, és egészen bizonyos, hogy nem
  20    1|                   szép, hosszú leveleket - és bár gyakran nem olvasták
  21    1|                    jó volt Szindbádunkhoz, és vagyona kezelésével megbízta,
  22    1|                  példányáról, amelyre Bécs és Budapest között a vasúti
  23    1|                        mondta fájdalmasan, és a gyertya lángjánál körömfeketényi
  24    1|         lakatosmunkát végzett a ház körül, és falun korán felkelt, hogy
  25    1|         földszinten, csendben, rejtegetve, és boldogan aludtak az emeleten.~
  26    1|              boldogan aludtak az emeleten.~És szerették a rendet. Szerették
  27    1|              fehérneműt rendben tartották, és örvendeztek, mikor a hajós
  28    1|                    hogy kockához nem nyúl, és a bort csak kis poharakból
  29    1|           esküformát, magától letérdepelt, és örvendezett, ha túlesett
  30    1|                    gazdasági számadásokat, és garasok miatt pörölt a gazdatiszttel,
  31    1|                   barnák, szőkék, soványak és kövérek - és a hajós mindegyikről
  32    1|              szőkék, soványak és kövérek - és a hajós mindegyikről azt
  33    1|                  távozása után. A fájdalom és a mindig keserűséggel jelentkező
  34    1|                   fülét levagdalták volna, és mindig azt hitte, hogy igazat
  35    1|                  nőkben, a szentek hűségét és a vértanúk jóságát... Kést
  36    1|            időjárást.~A vidéki tánciskolát és a kis vendégfogadót, ahol
  37    1|                ahol ismeretlenül üldögélt, és a fogadósnénak szöktetést
  38    1|                 liget vérfoltos faleveleit és az elhagyott szélmalmokat,
  39    1|                  kocsiutat, hegyek között, és a vándorcirkusz-társaság
  40    1|                  meséit régi szerelmeikről és a hazugságokat, amelyeket
  41    1|                    hirtelen tovább utazni, és havas éjszaka, néptelen,
  42    1|                   neveket, asszonyhangokat és simogatásokat. Szeretett
  43    1|                  leányok álmában előjönni, és az álarcosbálon a tévedt
  44    1|                 selyemszalag a vállfűzőben és rejtegetett költő, akinek
  45    1|                    titkos helyen olvassák.~És mindenért hiába rajongott,
  46    1|              valami újat, alig megérthetőt és sohasem elfelejthetőt: egy
  47    1|                  nyakkal, párnás tenyérrel és keletiesen elkényeztetett
  48    1|                    fölött; a zárt bimbókat és mezei vadvirágokat, akik
  49    1|               gyanánt bugyborékoló kacajt, és a művésznőt, aki már sokat
  50    1|            világban, mikor a nők tavasszal és nyáron új ruháikat felvették.
  51    1|                    pesti hölgy fehér blúza és az utazónő zöld szoknyája,
  52    1|               cipőcskéje a hivatalnoknőnek és a fodrásznő fekete köténye,
  53    1|               tollai a negyvenéves dámának és az ápolónő fehér ruhája,
  54    1|                  grófnő fekete nyakkendője és a színésznő trikónadrágja,
  55    1|        gyöngyházlátcsövet tartó asszonykéz és a társaskocsi magas hágcsójára
  56    1|                zsidónők turbékoló kacagása és az áhítatosan meghajló fehér
  57    1|                 egy női vállra emlékezett. És ezek talán kedvesebb emlékei
  58    1|                   hősöké, a szakálla tömör és rozsdaszínű, mintha egy
  59    1|                    ingyenes növendék volt, és a derék papok állandóan
  60    1|               midőn a kolostort építették, és ezen a réven a túlvilágról
  61    1|                  tűztek a herceg rámájába, és az asszonyok, akik egy párszáz
  62    1|                  előtt csupa vörösszakállú és torzonborz külsejű gyermekeket
  63    1|                    Györgynek keresztelték, és Úrnapján a városháza előtti
  64    1|                 diákfiú volt a kolostorban és a kolostor környékén, és
  65    1|                   és a kolostor környékén, és a neve Szindbád volt. (Kedves
  66    1|                 lovagok, költők, színészek és rajongó diákok nevet választottak
  67    1|             kapualjban volt a boltocskája, és a boltocskában mindig sötét
  68    1|            boltocskában mindig sötét volt. És a sötétségben a természet
  69    1|                 aki Fánni bajuszát szépnek és hódítónak nevezte. És Fánni
  70    1|              szépnek és hódítónak nevezte. És Fánni boldog lett, és boldogságában
  71    1|             nevezte. És Fánni boldog lett, és boldogságában a Poprádba
  72    1|             Confiteort szélsebesen mondta, és ünnepélyesen, tekintélyesen
  73    1|           tekintélyes szakállt növesztett, és gyakorlatból megtanulta
  74    1|                   A hasa is megnövekedett, és így szolgabíró lett. A felvidéki
  75    1|            kartársaik hetykeségéből: derék és szolid emberek, nagy családot
  76    1|              segítenek otthon a favágásnál és gyertyaöntésnél, és csak
  77    1|             favágásnál és gyertyaöntésnél, és csak akkor haragusznak meg,
  78    1|                Minka, szelídkés, szomorkás és lesimított hajú felesége
  79    1|                     kérdezte Kacskó bácsi, és a tenyeréből tölcsért formált
  80    1|            egészségesre termett hajadonok, és Szindbáddal együtt a ház
  81    1|                    gyakorolta művészettel, és délutánonként, valamint
  82    1|                  szobát (hogy Kacskó bácsi és Minka néni kedvükre veszekedhessenek,
  83    1|        tanulóasztalnál helyet foglaljanak, és kézimunkájuk mellett a végnélküli
  84    1|               regényeket elolvassák. Magda és Anna annyira elmerült a
  85    1|                   tizenhat esztendős volt, és még nem nézte le túlságosan
  86    1|                  diák sűrű, fekete hajába, és hol komolyan, hol tréfásan
  87    1|              Rózának kipirosodott az arca, és mind erősebben húzta a Szindbád
  88    1|                mindinkább erőt vett rajta, és remegve, sápadtan simult
  89    1|             vigyázott a podolini diákokra, és bivalybőr kesztyűs kezében
  90    1|                 Róza jókedvvel, ambícióval és kis szerelemmel húzogatta
  91    1|                  hittanban, ministrálásban és szentképek tiszteletében
  92    1|                   pápa púpos fiúcska volt, és olyan finom arca, feje volt,
  93    1|           barátságával, Róza szép szemével és fehér kezével.~Gergely pápa
  94    1|                 így történt: Róza szótalan és komoly volt egész idő alatt,
  95    1|               lenézőleg bánt a két fiúval, és sehogy sem akart Szindbád
  96    1|             nyitotta fényes, lázas szemét, és szinte megbűvölve nézte
  97    1|               karjain megfeszült az ujjas, és domború keblén a gyöngyházgombok
  98    1|                    arcát vállára fektette, és erősen a vállába kapaszkodva,
  99    1|                 tekintete látszott előtte, és ugyanezért komolyan a tanulásra
 100    1|                Kinyújtózkodott, felállott, és lustán az ablakhoz lépett.
 101    1|          kanyargott a régi kolostor alatt, és a gerendákból összerótt
 102    1|                   között mélyen, csendesen és feketén vonult meg, mint
 103    1|                   érezte magát a nagyszerű és bátor Szindbád társaságában,
 104    1|                  sőt egyszerre diadalmasan és vígan így kiáltott fel:~-
 105    1|                    itt feneke van - szólt, és vékony lábait lefelé nyújtogatta.
 106    1|                  elbocsátotta a vaskutyát, és hangtalanul elmerült a vízben.
 107    1|                    vessző érintette volna, és az is meghalt volna nyomban,
 108    1|                 sápadtan futó kisfiú után, és Szindbád szinte hallani
 109    1|                metszve egy pillanat alatt, és a csónakot már vitték lefelé
 110    1|                    habok, lefelé a folyón, és Szindbád kimeresztett szemmel
 111    1|            vaskutyán a púpos Gergely pápa, és az egész dolog nem volt
 112    1|                ahol Gergely pápa elmerült, és az evezőt mélyen a vízbe
 113    1|             pisztráng ijedten suhant tova, és a folyó úgy csillogott,
 114    1|                   lassan elmaradtak, sárga és piros színben csillámló
 115    1|                   tanár gyomlált csizmában és felgyűrt reverendában, Szindbád
 116    1|            fenekére.~Aztán tovább evezett, és a kolostor messzire elmaradt.
 117    1|               elbújt a nagy hegyek mögött, és a sovány földek árván, emberek
 118    1|                    lassan a folyó tükrére.~És ekkor messzire a folyó közepén
 119    1|                    folyosóbéli képrámából, és már közeleg is tömött, veres
 120    1|                 áll Róza hátrafont kézzel, és komoran, haragosan néz,
 121    1|               folyót mélynek, rejtelmesnek és ijesztőnek kezdte látni,
 122    1|             elkapta a púpos Gergely lábát, és erőlködve, nyöszörögve,
 123    1|                     Háttal fordult feléje, és lassan, fáradtan evezett
 124    1|                nagyranyílt, szürke szemét, és az ajkával az arcába súgta:~-
 125    1|                       Te egy hős fiú vagy. És ezért most már örökké szeretni
 126    1|              tánciskolában, táncos leányok és fiúk között, Szindbád emléke
 127    1|                  tündérmeséit olvasgatták, és maguknak hősöket választottak
 128    1|            Tam-tam-tam, mondták a csengők, és sehonnan nem felelt visszhang
 129    1|              lábnyomaikat hagyják a nyulak és rókák és egyéb vándorlók.~
 130    1|                  hagyják a nyulak és rókák és egyéb vándorlók.~A hóval
 131    1|                  utaznak szánjával a folyó és a hideg habok, a pisztránghalak
 132    1|                    folyóba vágott lékeken, és ismerősen látják viszont
 133    1|                     Nyáron az elsuhanó fák és háztetők vigasztalják az
 134    1|                 alatt véle együtt utaznak, és néha-néha léket találván,
 135    1|                  még nem volt deres a haja és széles a válla - ha ugyan
 136    1|              merőlegesen a Kárpát sötétkék és vakító fehérségű hegyei.
 137    1|                 mint az öregember szakálla és haja, amint megközelítjük.~
 138    1|                levegőben Szindbád pokrócok és bundák között arra az időkre
 139    1|                   erre legelőször utazott, és a főerdész tüzes lovait
 140    1|                tüzes lovait maga hajtotta, és az útra jól beborozott a
 141    1|               bakon a főerdész piros fülét és arcát, valamint zúzmarás
 142    1|               amikor ezen a tájon utazott, és a szüleihez igyekezett az
 143    1|                 bekecs a Kárpátok alatt... És íme, a pohos toronynak dereka,
 144    1|                  most világosan emlékszik, és eszébe jut a legenda is,
 145    1|                  egy utca, amelynek elején és végén bolthajtásba hajlanak
 146    1|          bolthajtás felett ablakok vannak, és egy ilyen ablak mögött lakott
 147    1|                  sétálgató fekete varjakat és csókákat. A kereszten, balról,
 148    1|                    Szindbád, aki az unalom és idegesség elől, a ragyogó
 149    1|             ereszkedve, látta a kéményeket és tűzfalakat, mint megannyi
 150    1|                    hóházikójában álldogál, és a pohos toronyban delet
 151    1|                  csúcsíves toronyszobában, és az ágyakból olyan dohos
 152    1|                     meghintázta a derekát, és felkiáltott:~- Ezt a képet
 153    1|                     A fehérhajú, pirosképű és bőrkötényes fogadós a vidra
 154    1|               találkozott a széles bajuszú és buzogányt tartó férfiúval
 155    1|                    tartó férfiúval képeken és kőbe vésetten, amint a városkára
 156    1|                   templomban, a városházán és a postaépületben, ahol még
 157    1|                   a gránic felé az utazót.~És most már arra is emlékezett
 158    1|              postamesternek, a kapitánynak és mindazoknak az uraknak,
 159    1|                   nézegették sokat a kőben és olajban megörökített jeles
 160    1|                     figyelő kerek szemével és lecsüngő széles bajuszával
 161    1|                    utazók, turisták voltak és alföldi tanítók, a Krakkói
 162    1|               Szindbád az ablaknál állott, és szórakozottan, elgondolkozva
 163    1|                 kopogtak a kivájt köveken, és a toronyban, ahol harangozott,
 164    1|                   nyomott a vendég kezére, és havas, sáros csizmájával
 165    1|                     Nem - felelt Szindbád, és önkéntelenül végignézett
 166    1|                 folytatta az öreg fogadós, és az utazótáska felett megcsóválta
 167    1|              ismert, amelyet a legszebbnek és a legnagyobbnak tartott
 168    1|        legnagyobbnak tartott a városkában, és most úgy látta, hogy kis,
 169    1|                   A városkapitány leányai. És Szindbád ott lakott, egy
 170    1|              Szindbád ott lakott, egy évig és két hónapig mint kosztos
 171    1|                  legnagyobb, telt, nevetős és szürkeszemű, már nem volt
 172    1|                    a fiatal paptanárokkal, és teli kacagását a sötétben,
 173    1|            Esténként kipirulva, heveskedve és pörlekedve jött haza az
 174    1|              sétából. Gyorsan levetkőzött, és nem törődött vele, hogy
 175    1|                  az időben csak a térdekre és a térdek körüli részekre
 176    1|                   Annának a válla is kerek és fehér volt. Janka, a második
 177    1|                    Janka, a második sovány és konyhaszagú teremtés volt,
 178    1|                 volt, mély hangon beszélt, és Szindbádról még csak annyi
 179    1|                  szobákban zsákokban rozst és kukoricát tartottak, abban
 180    1|                    rémregényeket olvasott, és ijedten egymásra néztek,
 181    1|                 odalent az utca sötétjében és a fiatal tanárok dörmögő
 182    1|                    a bolthajtással kezdődő és végződő utcácskában egy
 183    1|                    egy fehér szoknyafodor, és Mária, Szindbád mellett
 184    1|                 párkányára, halkan, forrón és hosszasan sóhajtott. Pedig
 185    1|                    kékszemű teremtés volt. És egy év múlva meg is halt.
 186    1|            kosztosdiák, hanem a jegyzőnél, és természetesen eljött látogatni
 187    1|                 halott Mária fehér ruhában és fehér cipőben feküdt a koporsóban,
 188    1|               cipőben feküdt a koporsóban, és ekkor éppen senki sem volt
 189    1|                halott Máriát meglátogatta. És a fehér ruhás, fehérarcú
 190    1|                   he nem vallott szerelme, és most illene először és utoljára
 191    1|                     és most illene először és utoljára megcsókolni, mielőtt
 192    1|              tennék. Felállott egy székre, és ajkával közeledett a magányos
 193    1|                    leányka lábához került, és a fehér báli cipő felett
 194    1|             címzett régi fogadó ablakánál, és elmerengett azokon az emlékeken,
 195    1|                  algimnázium igazgatójával és egy Ferenc nevű pappal meg
 196    1|                 villogó, életvidám szemmel és bizonyos elöljárós fensőbbséggel.~-
 197    1|                   nadrágban, lakkcsizmában és koszperddel a derekamon
 198    1|            beszéljünk - mondta a direktor, és különös mozdulatot tett
 199    1|                    felvetette a kérdést:~- És a nőkkel hogy vagyunk itt,
 200    1|                nőkkel - kezdte a direktor, és hangja színpadiasan csengett -,
 201    1|                 Fritz, a vöröshajú doktor, és furcsán mosolygott.~A direktor
 202    1|               lovag Bertyánszky nevét? No, és az öreg Bertyánszkyt biztosan
 203    1|            hátulgombolós nadrágban jártál, és mindennap jól elvertünk
 204    1|                    tánciskola érdekelte.~- És mi van abban a tánciskolában? -
 205    1|               Valahogyan eltelik az idő... És ez a legfontosabb.~Fritz
 206    1|              hirtelen felhajtotta a sörét, és hangtalanul nevetett.~-
 207    1|               Szindbád lehajtotta a fejét, és arra a régi tánciskolára
 208    1|               tánciskolában méltóságteljes és tiszteletre méltó volt.~
 209    1|            pislogott búskomoran a falakon, és a terem közepén magas, kétszárnyú
 210    1|               megzavarta a táncok menetét, és csak az ügyesebb táncospárok
 211    1|                 megjelenése méltóságteljes és tiszteletre méltó volt.
 212    1|             igazgató színpadias lépésekkel és bizonyos ünnepélyességgel
 213    1|          elhallgatott, amíg egy kistermetű és kövérkés, hármastokájú és
 214    1|                  és kövérkés, hármastokájú és szürke katonatiszt-nadrágos
 215    1|    tiszteletteljesen meghajolt az igazgató és Szindbád előtt. A kakadu-frizura
 216    1|                 vízszintes vonalba került, és a Pejacsevics-nadrág egyik
 217    1|                   a szürkülő, pomádés fej, és a hármas toka méltóságosan
 218    1|               kezdett hozzászokni a szeme, és így észrevette a táncosokat
 219    1|                    észrevette a táncosokat és táncosleányokat, akik félszegen
 220    1|            táncosleányokat, akik félszegen és ügyetlenül lejtettek a szétvetett
 221    1|              hordanak, mint az ő idejében, és a cipők, a nagy havas cipők
 222    1|                 pár szélestalpú bakancs... És a leányok haja egy ágba
 223    1|                    fal mellett, ahol padok és székek állottak, bundába,
 224    1|                   télikabátba öltözött nők és férfiak csoportja látszott.
 225    1|                   ünnepélyesen a direktor, és a kalapjáva1 félkört írt
 226    1|            hangulat tagadhatatlanul feszes és ünnepélyes volt az idegen
 227    1|                 fejüket. A fekete kendőket és fekete süvegeket.~A lovag
 228    1|                végre az ajtón havas vállal és havas sapkában besietett
 229    1|                Fritz, a vörös hajú doktor, és észrevevén a fagyos hangulatot,
 230    1|            télikabátban, sapkában, havasan és fagyosan, a terem közepére
 231    1|                  terem közepére rúgtatott, és egy félszeg diákocska kezéből
 232    1|             későbben mondta: szándékosan), és estében a táncosnő térdébe,
 233    1|               combján...~A különös, izgató és titkos kacagás Szindbád
 234    1|              kacagás Szindbád füléhez ért, és a hajós meglepetten, csodálkozva
 235    1|                    Anna, a szép, telikeblű és kövérkés Anna, ott abban
 236    1|                    hallott női viháncolás, és Szindbád képzeletében megjelent
 237    1|        képzeletében megjelent két gömbölyű és fehér női térd, amelyet
 238    1|                fehér függöny mögül látott.~És néhány pillanat múlva, amikor
 239    1|                   az algimnáziumi igazgató és a vendég Szindbád felé kormányozta:
 240    1|                  táncosnőjében a telikeblű és világosbarna hajú Annát
 241    1|                   Anna: a régi szép, kacér és nevetgélő Anna - vagy legalábbis
 242    1|                  abban a fekete viklerben, és a leányát, a táncosnőt,
 243    1|           szokottnál rendetlenebbül dobog, és tekintete állandóan azt
 244    1|              mormogta a vöröshajú Fritz.~- És az anyja? - kérdezte Szindbád.~
 245    1|              féltékeny szemmel nézte Fritz és Szindbád beszélgetését,
 246    1|                  hevesen tapsolni kezdett, és a fejével integetett a kis
 247    1|                   kis hegedű elhallgatott, és bizonyos izgalom futott
 248    1|                mielőtt Fritz megelőzhetné, és a fülébe súgta:~- Jöjjön,
 249    1|                    ahonnan mindent láthat.~És Szindbádot a létra mellé
 250    1|            Szindbádot a létra mellé vitte, és titokzatosan a magasba mutatott.~
 251    1|                  indulót kezdett fütyülni, és a leányok tánclépésben kergetőztek
 252    1|                   álló létrához szaladtak, és gyorsan felkapaszkodtak
 253    1|            sikongatva, nevetve másztak föl és le a létrán. Ferenc gyakran
 254    1|                elpirulva a magasba nézett, és a gömbölyű térdek, amelyeket
 255    1|            suttogott a híd alatt a léknél, és a pohos torony komolyan
 256    1|              Szindbád egyszerre megállott, és hosszasan, édesdeden felkacagott.~[
 257    1|                 temető a hegyoldalban van, és a temetőben valaki fekszik,
 258    1|                     megdörzsölte a szemét, és nyomban tudta, hogy kire
 259    1|           Vitorlázott a messzi tengereken, és érintett ismeretlen szigetországokat...~
 260    1|           szigetországokat...~Volt gazdag, és volt szegény. Szeretett
 261    1|             szegény. Szeretett hajadonokat és érett asszonyokat. A legjobb
 262    1|                    A legjobb borból ivott, és fillér nélkül is ődöngött.
 263    1|                  Volt hódítóan egészséges, és volt beteg és szomorú. A
 264    1|                  egészséges, és volt beteg és szomorú. A haja egyszerre
 265    1|               egyszerre fehéredni kezdett, és akkor bölcs lett Szindbád.
 266    1|                    esküvőt, házasságtörést és gyilkosságot az erdőben.
 267    1|                  miatt véres könnyet sírt, és titokban segített a szegényeken.
 268    1|                  elhagyott kis templomban, és orvgyilkosságot forgatott
 269    1|                     Majd becsületes, nyílt és bátor volt, mint egy középkori
 270    1|                   okos volt, mint a kígyó, és mámoros álmokat próbált
 271    1|                    barátai: gőgös nagyurak és bujdosó pénzhamisítók. Egyszer
 272    1|                élete regényét... Mintha új és ismeretlen érzéseket keresne...~
 273    1|                 neveztek. Nyár volt akkor, és harmatos volt az éjszaka.
 274    1|                 éjszakán az akácok felett, és a földszintes házak meglapulva
 275    1|               magasabb is volt, mint most. És a házikók fehér és fekete
 276    1|                   most. És a házikók fehér és fekete bárányokhoz hasonlítottak,
 277    1|                   Az ifjú Szindbád fejében és szemében vérhullámok nyargaltak.
 278    1|                     leskelődve, meglapulva és megijedve minden nesztől,
 279    1|             szeretné akkori régi lépéseit, és erősen gondolt arra, hogy
 280    1|                 levelezés a vidéki kislány és a pesti fiatalember között.
 281    1|                  táncolta. Irmának hívták, és barna volt, nagyhajú, és
 282    1|                   és barna volt, nagyhajú, és az ajka fölött gyönge kis
 283    1|                 árnyékot leányajak felett, és a négyesben, mialatt a csizmák
 284    1|               négyesben, mialatt a csizmák és cipők hatalmasan kopogtak
 285    1|                 körülöttük a görbe padlón, és a leányok, fiatalasszonyok
 286    1|               másik szeme komoly, harmatos és mélázó tekintetű volt. Ez
 287    1|              ismerik azok a szemnek izgató és titokzatos játékait, akik
 288    1|                     A négyesnek vége lett, és egy teljes esztendő múlott
 289    1|                   a városkáról, a folyóról és a kis kerti kapuról, ahol
 290    1|               körtefa áll villámsújtottan, és a kutyát majd megköti este.~
 291    1|                    megkerülte a templomot, és végigment egy kis térségen.
 292    1|                  ott van a patika a sarkon és balról a cukrász. A kis
 293    1|                kalapját levette a fejéről, és egyszerre úgy érezte, hogy
 294    1|                   lép, éppen olyan selymes és neszfogó, mint akkor volt.
 295    1|                 neszfogó, mint akkor volt. És balról egy íjházból világosság
 296    1|            világosság akkor megijesztette, és emlékszik, az első szava
 297    1|              folyócska susogott a lábánál, és törpe, kövér, zömök gyermekekhez
 298    1|                    majd rácsok következtek és a rácsok mögött ribizke-
 299    1|                   a rácsok mögött ribizke- és pöszméte-bokrok. Végre Irma
 300    1|                  vetett nagy puha kendőben és fehér alsószoknyában...~
 301    1|             legkedvesebb kalandja történt, és próbált visszavarázsolni
 302    1|                 emlékezett, remegő kezekre és a kendő puha kelméjére.
 303    1|                    a kendő puha kelméjére. És még arra, hogy nagyon sokáig,
 304    1|                  tartott, amíg kellő ereje és bátorsága támadt ahhoz,
 305    1|                  leányt a karjába vegye... És akkor és gyakran eszébe
 306    1|                  karjába vegye... És akkor és gyakran eszébe jutott a
 307    1|                lakban, amint mozdulatlanul és hidegen fekszik az ágyon.~
 308    1|                   kiáltotta utána a leány, és kendőt hátravetve, kibomlott
 309    1|                  sem felejti el Szindbádot és szerelmét. Későbben pedig
 310    1|                          Újra hajnalodott, és az öreg Szindbád csöndesen
 311    1|            bélyegen, megnézte az aláírást, és mert nem volt feledékeny
 312    1|                    lánykorában egyik szent és érintetlen szerelme volt
 313    1|                  Fekete szemű, fekete hajú és illatos szájú hölgy volt.
 314    1|              felöltője zsebébe dugva. Puha és finom ujjaival sokat játszadoztak
 315    1|               várúr sírja volt elhelyezve, és ott állott maga a várúr
 316    1|                  talpig kőben, kőszakállal és kőpáncélban a kripta ajtajára
 317    1|                 mohos zsindelyfedele volt, és örökkön nedvesség csurgott
 318    1|                    tájékán egy-két csöndes és hosszú csókot váltsanak...
 319    1|               világtájak felé vitorlázott, és csak néha-néha jelentette
 320    1|                   beszélgetni feje felett, és valaki éneklő hangon mesélte,
 321    1|                   Szindbád fáradtan aludt, és csak félálomban, a vasúti
 322    1|                    mivel igen fáradt volt, és különben is régen elfelejtette
 323    1|            elfelejtette az ócska templomot és környékét, nem tudott teljesen
 324    1|                  Szindbádnak tíz év múlva, és szépen bebizonyította, hogy
 325    1|                nagyon nehéz megállapítani, és bebizonyította, hogy eleget
 326    1|                   a hálófülkében lefeküdt, és éjfélig csendesen aludt
 327    1|                lakott.~Éjfélkor felébredt, és nyújtózkodva, ásítozva nézegetett
 328    1|                   barna hegyek sorakoztak, és az éjszaka félhomályos volt,
 329    1|                     Az ár a törpe bokrokat és sövényeket szemkápráztató
 330    1|                   bolt, fekete vasajtókkal és pipázó törökkel, amely a
 331    1|                  szeméből kiszáll az álom, és csodálkozva kérdi magában:~-
 332    1|                    Késő délelőtt kelt fel, és céltalanul őgyelgett a piacon,
 333    1|                falusi asszonyok csizmákban és nagykendővel mászkáltak
 334    1|               Arany oroszlán"-hoz címezve, és a falon a város fotográfusának
 335    1|                    emberek arcképei előtt, és szeretett olvasni az arcokról,
 336    1|                   homlokok, gőgös sasorrok és megvető tekintetű szemek
 337    1|                   lettek. A kabáton virág, és a nyakkendők gondosan megkötve.
 338    1|                fogja szemlélni, sóhajtozva és elmerengve. A megyei hivatalnokok
 339    1|                     a doktorok szemüveggel és az ügyvédek komoly redingot-ban
 340    1|                   fényképésze kirakatában. És az a kiviaszkolt bajuszú,
 341    1|                    kezében glacékesztyűvel és frakkmellényben selyemkendővel -
 342    1|                   rózsabimbók mosolyogtak. És a koszorú kellő közepén
 343    1|                 nők arcképei szív-vidámító és tanulságos látványnak ígérkeztek.
 344    1|                   eltekintve, csupa csinos és kellemetes arcok néztek
 345    1|      szomszédságából, ha ez nem így volna. És Szindbád azt kívánta magában,
 346    1|                 következik, olyan karcsúan és hetykén támaszkodva a könyvesasztalra,
 347    1|                lovarművésznő. Később pisze és mosolygó bakfisok. Lentebb
 348    1|                 legutolsó farsangi bálról.~És most megállott Szindbád,
 349    1|                    selyemderék volt rajta, és a kezében fekete csipkelegyezőt
 350    1|                   emelkedik ki homlokából, és a széken, amelyen hátradőlve
 351    1|               fekete hajú asszony alakját, és Szindbádnak jólesett, hogy
 352    1|                 fáradtan, kissé hervatagon és valószínűleg jól bepúderozott
 353    1|                    masina fekete csövéből, és a mester megköszönte Szindbádnak
 354    1|                 mély árok húzódott. Kertek és tavaszi pompában virágzó
 355    1|               gyümölcsfák. A cseresznyefák és a szilvafák csodálatos köntösben
 356    1|                 meghúzta a csengő fogóját, és valahol gyorsan pattogva -
 357    1|             vidáman nevetett a látogatóra, és kétszer felugrott a földről.
 358    1|              szeplős legény bandukolt elő, és tempósan megfordította a
 359    1|                  az orvos nem lesz otthon, és ő beszélhet az asszonnyal.
 360    1|                ropogott a lába alatt, rend és tisztaság mindenfelé. A
 361    1|             üvegajtó rézkilincse fénylett, és az ablakokban rózsaszínű
 362    1|                   előtt, az ablakok előtt, és valahol egy ablakon (inkább
 363    1|                   bajuszhoz hasonlítottak, és Szindbád csöndesen leült
 364    1|                   szőnyegajtó nyílott meg, és Szindbád előtt japán pongyolában,
 365    1|                      kérdezte még egyszer, és csöndesen elhalaványodva,
 366    1|                 közelebb jött Szindbádhoz, és a férfi csak ült, és csöndesen,
 367    1|          Szindbádhoz, és a férfi csak ült, és csöndesen, összeszorított
 368    1|                   A férfi ekkor fölállott, és a fejével bólintott.~- Igen,
 369    1|                   vártam - mondta gyorsan, és nagyot lélegzett. - Hiszen
 370    1|                 Miért is jutna az eszembe? És az előbb, amikor a csengő
 371    1|                 kutya! - szólott Szindbád, és csöndesen mosolygott.~Lenke
 372    1|                 szék karjára támaszkodott, és lopva a tükörbe vetett egy
 373    1|                  pongyola ujja, felemelte, és zöldgyűrűs kezét simára
 374    1|                    tanulta ezt a megállást és karmozdulatot.~- Hát hogy
 375    1|             kérdezte nyugodtan az asszony, és most már összekulcsolta
 376    1|                összekulcsolta fehér kezét, és meghintázta a szék támláján.~-
 377    1|                Álmatlanságban szenvedek... És nem hoztam magammal morfiumot
 378    1|                  volt látogatásom célja.~- És éppen hozzánk vetődött?
 379    1|             megélünk. Csak ketten vagyunk, és nekem nincs semmi igényem.
 380    1|                  vagyunk, korán lefekszünk és mélyen alszunk. Ezen a környéken
 381    1|               Azelőtt szerette a színházat és a báli termet...~- A délelőtteimet
 382    1|                 estéken a nyárfa alá ülök, és hallgatom a nyárfa hangjait.
 383    1|                   Egykor szerette a táncot és a tiszteket, akik aranyos
 384    1|               hordani, automobilon robogni és ékszerekben gyönyörködni:
 385    1|                  nyakát lassan végignézte, és formás kis félcipőjén megpihent
 386    1|                    Lenke, mint egy szembe, és sóhajtó, halk hangon rebegte:~-
 387    1|                    Szindbád felemelkedett, és a kezét nyújtotta az asszonynak.~-
 388    1|                  valamit... Nos, eljöttem, és most már tudom, hogy mi
 389    1|                  nem mindig elégítenek ki, és az álmodozást és elmerengést
 390    1|            elégítenek ki, és az álmodozást és elmerengést is csak módjával
 391    1|             Valamikor nagyon hittem önnek, és a hangjában volt valami,
 392    1|                valami, ami lecsillapított, és boldoggá tett, ha szomorú
 393    1|                 tenyerét, amely forró volt és száraz...~- Hát hogy vagyunk
 394    1|                 mind igaz, amit mondtam.~- És a színházak, bálok, szép
 395    1|               színházak, bálok, szép ruhák és tündöklő ékszerek?...~-
 396    1|               olyan nagyon, mert egyetlen. És vajon kinek a kedvéért öltöznék
 397    1|            állhatnék. Nekem művészek, írók és nevezetes férfiak udvaroltak
 398    1|                    kipirosodott a homloka, és a szeme furcsán megcsillant.
 399    1|                    leereszkedett a székre, és bánatosan mondta:~- Lássa,
 400    1|                   asszony füléhez hajolva, és a hangját mélyítette, halkította.~
 401    1|             másodpercre lehunyta a szemét, és csöndesen sóhajtott.~- És
 402    1|                  és csöndesen sóhajtott.~- És tíz évig váratott magára,
 403    1|             színházakban, a mulatóhelyeken és a vacsorázóhelyeken... És
 404    1|                  és a vacsorázóhelyeken... És soha - soha nem láttam.
 405    1|                 kis kerti ajtó csikorgott, és a kavicsos úton látható
 406    1|               széles alakja, bő esőkabátja és ernyős sapkája.~- Az uram!... -
 407    1|                 Szindbád a fejével intett, és Lenke kisietett a várószobából
 408    1|             receptjét eltette a tárcájába, és a vonaton, de meg azután
 409    1|                 Lenkére, a kis kerti házra és a kifent bajuszú órára.
 410    1|                    a kifent bajuszú órára. És ugyanakkor mindig egy furcsa,
 411    1|         fiatalkorából egy város - völgyben és piros háztetőkkel, ahol
 412    1|               vágtat egy tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpárkánya
 413    1|               erdőket látni a messziségben és a híd lusta ívei alatt serényen
 414    1|              egykor sarkantyúját pengette, és a háromlábú biliárdasztal
 415    1|           támaszkodva, kecsesen, könnyedén és ábrándosan álldogált, mert
 416    1|                 olvasott a kassza mellett, és midőn a tekegolyók futkározásukban
 417    1|                  délután a biliárd felett, és dús, puha haját titkon megigazította
 418    1|             Szindbád a sztambuli bazárban, és nemsokára útra kelt a piros
 419    1|                  szeli keresztül a várost, és a hídról álmodó erdőket
 420    1|                    megharagudtak e helyre, és kegyes, termékeny pillantásukat
 421    1|                    rá? Bánatában elalszik, és álomba merülve várja, amíg
 422    1|                hogy a városka megrázkódjon és felébredjen. A királyok
 423    1|                   az ajtók, amelyek halkan és csöndesen nyílnak sötétes
 424    1|                  csurog alá az ereszekről, és a kis boltok előtt ugyanazon
 425    1|                   egy boltajtó nyikorgott, és egy kis csengő csilingelt,
 426    1|                 egy kis csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy tűnt fel,
 427    1|                    sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a
 428    1|              halott fekszik ott ravatalán, és sárga viaszgyertyák bágyadt,
 429    1|                  alszik odabenn csöndesen, és valakiről hosszasan és édesdeden
 430    1|                     és valakiről hosszasan és édesdeden álmodik. Vagy
 431    1|                   végig a csöndes városon, és egy utcasarkon hirtelen
 432    1|                   pohos toronyka harangja, és mély hangon beleszólt a
 433    1|              beleszólt a délutáni csöndbe. És mindjárt ezután valahol,
 434    1|            valamerre katonák trombitáltak, és Szindbád sétapálcáját, mint
 435    1|                    kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss lépésekkel
 436    1|                  régi híd felé kanyarodik, és a hídon csöndesen gurul
 437    1|            serényen bandukol a kordé előtt és piros szalag van a nyakában.
 438    1|                    a kilincset.~Szivarfüst és pörköltkávé szaga fogadja
 439    1|                  volna össze a golyócskák, és egy fiatal tiszt nyurgán,
 440    1|               kávéfoltos újságlepedő fölé, és kis kalitkában valamely
 441    1|                  kis kassza a régi helyén, és a Makart-csokrok ott állanak
 442    1|                    lélegzettel ült helyén, és csodálkozott, hogy a piros
 443    1|                 csodálkozott, hogy a piros és fehér golyócskák mily fürgén
 444    1|                  fiatal tiszt sarkantyúja, és a kályha mellett halkan
 445    1|                 gondolta magában Szindbád.~És a kassza mellett a piros
 446    1|                   varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben,
 447    1|                  volt, de a szalagja friss és széles, a köténye pirossal
 448    1|                    pirossal volt beszegve, és frissen fésült barna hajában
 449    1|                 kávét Szindbád asztalához, és barna szemében kellemes
 450    1|                 kérdezte Szindbádot:~- Nos és hogyan tetszik önnek városunk?~
 451    1|             Szindbád csöndesen mosolygott, és kávéját kevergette. Igen,
 452    1|                    kis kézimunkakosár áll, és amint a cukrászné elfoglalja
 453    1|          elfoglalta helyét úrnője lábánál, és bajuszát megpödörte.~- Igen,
 454    1|                ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig
 455    1|            melegség szalad végig a mellén, és valami diadalmas örömet
 456    1|              sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis cukrásznét először
 457    1|                 barna nőcske kezében piros és kék rózsákkal hímzett szövetdarab
 458    1|                 hímzett szövetdarab mozog, és a frissen fésült hajból
 459    1|                   szerteszéjjel. A kicsiny és rózsaszínű fül mellett göndörkés
 460    1|                    alatt lágyan emelkedik, és a finom nyakon vékony aranylánc
 461    1|                 furcsa bajusza volt akkor, és a haja milyen hullámos,
 462    1|               Férjes már? - kérdi.~- Igen, és két gyönyörű gyermekem van.~
 463    1|                 húzódik az öreg idegentől, és borús homlokkal ül kézimunkája
 464    1|                 Marchali cukrászboltjától, és a régi hídra ment, ahonnan
 465    1|                 szegény volt, elhagyatott, és beesett, sárga arcát többnyire
 466    1|              Szindbád a maga könnyelműsége és kapzsisága miatt ment tönkre.
 467    1|                  bolyongott az éjszakában, és valóban igen céltalannak
 468    1|                szerelemhez sem volt kedve, és csupán megszokásból bámult
 469    1|            vállalkozott könnyű kalandokra, és dehogyis örült, ha bársonyos,
 470    1|              találkozott a szeme.~A gazdag és vidám Szindbád azelőtt messzi
 471    1|                  akinek fehér fátyola volt és szalagos félcipője.~Szindbád
 472    1|                 belé, friss vért az ereibe és új gondolatokat kiégett
 473    1|                    Harminc esztendős volt, és már tizenöt esztendős kora
 474    1|                esztendős kora óta a nőknek és a nőkért élt.~Csak a nők
 475    1|              tengeren, a legnagyobb felhők és a legpirosabb vitorla alatt
 476    1|            szigetországok világában titkon és igazán csak az idegen, eljövendő
 477    1|                 ismeretlen emberek laktak, és mint a lesben álló vadászon
 478    1|                  tarka ruhákat szárítanak, és egy varróiskola van ott
 479    1|         varróleánykákat megleste Szindbád, és vélük sokszor elmulatgatott,
 480    1|                 midőn estefelé hazamentek, és sokszor kedves emlékkel
 481    1|                   az idegen utazó szemébe, és a megvesztegetett kapus
 482    1|                Szindbád, amíg fiatal volt, és gyakran hódított meg nőket
 483    1|                  Akkoriban - midőn szegény és a szegénységében ellustult
 484    1|                    árult egy táncoshelyen, és megigézetten telepedett
 485    1|             álmosan nézte a táncospárokat, és eleinte ügyet sem vetett
 486    1|                leánynak harmatos szeme van és szívalakú arca. Az ajka
 487    1|                    a mélyhegedű hangjához, és amely hangon némely nőkkel
 488    1|           olyanforma volt, mint egy hosszú és hatalmas sírás maradványa.
 489    1|           törhessen.~- Szeretnék meghalni, és nemsokára meg is fogok halni.~
 490    1|                   csak a vállát vonogatta, és elszántan nézett maga elé.~-
 491    1|                    szemmel nézte a táncoló és kurjongató mulatókat.~-
 492    1|             kendőjét a szájára szorította, és a zokogással együtt a mondanivalóját
 493    1|             Szindbád elfordította a fejét, és hallgatott. A virágárus
 494    1|            Tizenhat éves lehetett a leány, és aranybarna haja koszorúban
 495    1|                   poharát.~A zene zengett, és a szivarfüst könnyű fellegként
 496    1|               emelték kezükkel uszályukat, és a fényes cipőket könnyű
 497    1|                    hajdíszek megbomlottak, és a kiszabadult hajszálak,
 498    1|                 itt tanultak meg táncolni, és a valcert mindnyájan férfimódjára
 499    1|               ereszkedett a táncolók közé, és briliánsai, valamint mályvaszínű
 500    1|                kiáltotta:~- Brávó, Téssza!~És a bécsi hölgy hatalmas termetével,