Part

  1    1|        megállást és karmozdulatot.~- Hát hogy van, Szindbád? Miért
  2    1|            forró volt és száraz...~- Hát hogy vagyunk azzal a mély
  3    1|              Nem vagyok szerelmes.~- Hát?~A leány a nedves, összegyűrt
  4    1|             ürítette.~- Ördög vigye! Hát éljen. Jövő héten úgyis
  5    1|        emlékezett rám? - kérdezte.~- Hát elfelejtettem magát? - felelt
  6    1|        valamely gyermekes naivság... Hát én? Ugye, megvénültem?~-
  7    1|            nála tiszteletét tette.~- Hát hogy van, hogy van? - mondogatta
  8    1|          városkában, a kalapja, nos, hát én ehhez nem nagyon értek,
  9    1|        kismadaram mellett maradsz.~- Hát akkor miért hoz barátot
 10    1|           száját. - Elvegyem tőle?~- Hát persze hogy vedd el tőle,
 11    1|              ráncos arcába nézett.~- Hát mit gondolsz, nyanya?~A
 12    1|          Majmunka a házban lakott.~- Hát hogy történt ez? - kérdezte
 13    1|             őszi gallyakat.~- Ejnye, hát Majmunka megváltozott volna? -
 14    1|            ékszerei?~- Ugyan kérlek, hát mikor szerettem én az ékszert?
 15    1|            ha egy gróf jönne hozzám, hát bizony kirúgnám.~Szindbád
 16    1|       próbált vénséges vén embertől. Hát majdnem a bőréből bújt ki
 17    1|       prédikált a városi templomban, hát azokat otthagyta. Most megint
 18    1|        főbűnt vagdalják a fejéhez.~- Hát a kálomistákat otthagytátok?~-
 19    1|           lépcsőn felfelé ballagva: "Hát megjött?" Hol vidáman, hol
 20    1|        elvitte a vadászfelszerelést. Hát a kománk, Beretvás kománk!
 21    1|         sebesen folydogált száján.~- Hát a pappal mi volt?~- Jaj,
 22    1|              elég volt a papokból.~- Hát mi volt a papokkal? - kérdezte
 23    1|            miről folyik a perpatvar. Hát arról veszekedtek, hogy
 24    1|           előtt" - intett Tini néni. Hát bőgtem ott, ahol senki sem
 25    1|        megcsókolta a leány nyakát.~- Hát ezért jött? - mormogta Málcsi
 26    1|          Sohasem láttam színpadon.~- Hát aztán hogy volt tovább?~-
 27    1|            búcsúzott Szindbádtól... "Hát most mit csináljak?" - kérdezte
 28    1|            üzletember Budapesten. De hát télen mit csináljak Pesten?
 29    1|     sportmanek hordanak ilyen cipőt. Hát állítsunk össze egy halmozást
 30    1|          préselt virágnak a színe.~- Hát nem várt? - kérdezte Szindbád. -
 31    1|             hogy maga álmodik velem, hát útrakeltem.~- Mindig udvarias
 32    1|           így tudnánk gondolkozni!~- Hát nem elég, hogy itt vagyok?
 33    1|              karját.~- Bolondos fiú. Hát lehet magát olyan könnyen
 34    1|              az élettelen legényt.~- Hát minek ittad le magad, te
 35    1|         kövér kezét.~- Ha meghalnál, hát legyen nyugovásod csöndes,
 36    1|             az ágy szélén üldögél.~- Hát igen, mikor meghalt, akkor
 37    1|             fogva a földön húzott... Hát nem foglalja el régi kvártélyát,
 38    1|            csak az álmatlan éjszaka. Hát nem mindenki azt a mesét
 39    1|              az ünneplőt sajnálom.~- Hát jöjjön Pestre, minél hamarább.
 40    1|     legutolsó divatról tudakozódnak. Hát valóban vége volna azon
 41    1|            asszony dühtől remegve -, hát azt akarja, hogy most már
 42    1|              kesernyésen nevetett:~- Hát azt hitték kegyedék, hogy
 43    1|       felelte durcásan az asszony.~- Hát mondja meg nekem, mert én
 44    1|       vadszőlő tőke a ház falához:~- Hát lássa, én éppen azért jöttem
 45    1|           csodálkozva felkiáltott:~- Hát nem hiszel nekem, anyádnak?
 46    1|             rákiáltott Szindbádra:~- Hát a kövér embert hol hagytad?~
 47    1|             mennek az ablaka előtt. "Hát már sohasem áll meg egyetlen
 48    1|           állna közelebb hozzám...~- Hát saját maga - felelt vidékies
 49    1|     zsoltáros könyveket nyomják.~ ~- Hát ennek már, úgy látszik,
 50    1|           sétát tenni a környéken.~- Hát csak maradjon, ha kedve
 51    1|            megismeri a csalódást.~De hát amíg az "öregek" beszélgetnek
 52    1|              maga volt itt kísértet. Hát nem látja, hogyan szereti
 53    1|        Eltorzult az arca a dühtől:~- Hát nincs magában egy csöpp
 54    1|             vállára tette a kezét:~- Hát arra emlékszel-e, amikor
 55    1|            kékfestő nagyot nézett:~- Hát te voltál? - kérdezte hosszadalmasan.~-
 56    1|     féloldalról nézett Szindbádra.~- Hát a paráználkodással hogy
 57    1|         kőművesek a téglákat:~- Nos, hát a fizetség az legyen, hogy
 58    1|         állatbőröket szárított.~- De hát miért akarja, hogy mindenáron
 59    1|          bálakról, templomokból...~- Hát miért engedték magukat? -
 60    1|        csendesen begyűrte a lapot.~- Hát most miben sántikálsz? -
 61    1|            öregasszonyság mellett.~- Hát egyébként vannak még cipőid,
 62    1|         valóban könnyezni kezdett.~- Hát akkor miből tudsz megélni?~
 63    1|             egy rossz zongora.)~- De hát tudtommal: sohasem értettél
 64    1|             kiáltott fel Szindbád. - Hát végre eljutottunk oda, hogy
 65    1|            ezt jobban tudja nálam.~- Hát mit tegyek? - kérdezte Szindbád
 66    1|         mélyed bele az eleven húsba. Hát a leírt úrhölgy vette üldözőbe
 67    1|              rossz szellemektől.~ ~- Hát most mi lesz a püspök unokahúgával? -
 68    1|           megkezdem a spenótkúrát.~- Hát akkor majd beszélhetünk
 69    1|   betegségétől akar megszabadulni.~- Hát a híres pesti doktor urak? -
 70    1|             nem ad rossz tanácsot.~- Hát most csak üljön vissza a
 71    1|             vacsora nélkül meglenni. Hát csak jöjjön velem.~Szindbád
 72    1|         hozzátartozói szenvedtek.)~- Hát mit tud a kacsa? - kérdezte
 73    1|            ismerem a férfiakat, mert hát már falusi asszonykoromban
 74    1|             családi sírboltunkhoz... Hát nem kell életem végéig vezekelnem
 75    1|           visszatértem az életbe. De hát most hogyan folytassam tovább? -
 76    1|           ezt helyénvalónak vélte:~- Hát nem emlékezett, mint mondott
 77    1|        valahová vidékre tették. - De hát miért beszélünk mi itt idegen
 78    1|            hangon folytatta:~- Igen, hát a "numeró tízhez" beosztott
 79    1|    könnyebben bevág a mennykő.~- No, hát mi majd ezentúl minden este
 80    1|              még csak megeszem... De hát mi az a pisztráng a mi kecsegénkhez
 81    1|       jelentőséget tulajdonítanak.~- Hát mégiscsak megcsíptem Fifit -
 82    1|           világbölcselete meginogna.~Hát persze hogy megmaradt a
 83    1|    szélhámosait számon tartják... De hát miért is mentél el mellőlem,
 84    1|  helyezkedtek el a búcsújárásban. De hát ugyan kiknek is lett volna
 85    1|             a javulás útjára tért.~- Hát először is az a baj lehet,
 86    1|               és emlékeket gyűjtött. Hát még itt, a plébániai városban,
 87    1|              vidéki ember megnézi.~- Hát a fiákerversennyel mi van
 88    1|         számítanák az eledeleket. No hát, ha kerek ezren nem is voltak
 89    1|            ki a leány kérdése.~- No, hát ezen nem kell búsulni, mert
 90    1|             éppen a kezemet fogja.~- Hát csak gondolkozzon ezen a
 91    1|           nagy szemeket meresztve.~- Hát itt vannak némely eltérések
 92    1|             verejtékező homlokát, de hát ezek a nők nem mindig voltak
 93    1|      elfogyassza, még böjtben is. De hát ahol még töltik is a gyenge
 94    1|             ember nem tud lemondani. Hát még az ártatlan zsíros pogácsának,
 95    1|            mert enni mindig jó.~- De hát hogy van az, hogy éjjel
 96    1|        Szindbád a leányka szavait. - Hát hol legyünk, kedves kis
 97 Alom|          szokás nyomban elfelejteni.~Hát még a vízpartokról hányan
 98 Alom|            senkinek bevallani álmát.~Hát azok a komor férfiak (a
 99 Alom|    elmaradtak valahol a múlt időben.~Hát azt az embert nem ismered-e,
100 Alom|           éppen a kemény ráknak nem. Hát a rák az álomban is megtartja
101 Alom|              okozó lidércek közé. De hát nem lehet mindenki öregasszony
102  Reg|        felelt bókolva Szindbád. - De hát a Pálházi kastélyban is
103  Reg|            is szokás megházasodni?~- Hát az ilyenféle cinikus ember,
104  Reg|             kezdett a kollégáival.~- Hát ki küldte a virágcsokrot? -
105  Reg|               honnan is tudnám... De hát mégiscsak Pálházi áraszt
106  Reg|             séták első gyümölcse. De hát most honnan vegyem elő azt
107  Reg|             gyengült meg a látása?~- Hát én színésznő leszek, Szindbád.~
108  Reg|     felkiáltott.~- No, ez nagyszerű. Hát hogy történt?~A finom nőcske
109  Reg|             való sehonnai színészek, hát viszem a sátorfámat, aztán
110  Reg|            megköszörülte a torkát.~- Hát tudja, ami azt a Mariettet,
111  Reg|              sohasem sírt emiatt. De hát, uramfia, az én szegény
112  Reg|            megrökönyödve Szindbád.~- Hát a harmadik, a mama legföljebb
113  Reg|              Ő már olyan asszony! De hát ön eleget forgolódott a
114  Reg|            nem fog engem elhagyni.~- Hát akkor miért nem szeret? -
115  Reg|              mint a kisleányainak. - Hát miben áll az eset? - fordult
116  Reg|          Utána kard, végkimerülésig. Hát majd lesz kard, ahogyan
117  Reg| párbajsegédek legtöbbje vért akar... Hát eresztettem vért, a saját
118  Reg|         patakban folynak a könnyeim. Hát nem vagyok szamár?~- A legdrágább
119  Reg|       fájdalmat okoz a gondolkozás.)~Hát először is figyelnem kellett
120  Reg|            lábához állva:~- Ez volna hát az a disznó beteg?~- Ez
121  Reg|      Fischerin, die Kleinének volt).~Hát eljött a legzavarodottabb,
122  Reg|          világ mostani állapotát. De hát mit volt mit tenni, amikor
123  Reg|         megunni. No, meg a kenyeret!~Hát erre a barátomra gondoltam
124  Reg|          meséjét az első hallásra.~- Hát hol van az a Retyezáti? -
125  Reg|              is ilyen tábla volt, de hát én komolyan beteg voltam,
126  Reg|         olyan erőszakos volt. Inkább hát odaadtam neki tárcám tartalmát,
127  Reg|        hallottam gurulni a szobában.~Hát most itt vagyok, miután
128  Reg|          FEJEZET~Zőldné és a szentek~Hát persze hogy nem adják olyan
129  Reg|              lehessen múltjukban.~De hát akkor kihez hasonlítok,
130  Reg|    korteshangján így folytatta:~- De hát manapság már kiment a divatból