Part

 501    1|                kötött nyakkendők libegtek, és a söröspalackok nagyot puffantak.~
 502    1|                 volt az előbbeni sírástól, és gyönge, halovány szeplőcskék
 503    1|            Szindbád készségesen felállott, és olyanformán hajolt meg a
 504    1|                 Parancsára állok! - szólt, és karonfogva a leányt, ünnepélyesen
 505    1|          karonfogva a leányt, ünnepélyesen és gyors léptekkel kivezette
 506    1|                 utcákat nagy hó borítatta, és a kocsik tompán gördültek
 507    1|                    kendőt az arcára húzta, és a keze remegett Szindbád
 508    1|               Nefelejcs utcán befordultak, és egy kapu előtt megállottak.~-
 509    1|                  elkísért - mondá a leány, és a csengő gombját hosszasan
 510    1|                értem.~Így szólt a leányka, és ugyancsak kellett vigyáznia,
 511    1|              hangját. A kendő alatt forrón és erősen megszorította Szindbád
 512    1|                 kapu e percben felnyílott, és a leány kendőjét arca elé
 513    1|                  dörmögve vágta be valaki, és Szindbád elégedetlenül tett
 514    1|                 véres havat vett a kezébe, és magában azt gondolta, hogy
 515    1|                   Csillaga újra felragyog, és hajója szerencsés szelekkel
 516    1|                                   SZINDBÁD ÉS A CSÓK~Szindbád karcsú,
 517    1|        gyermekkorában megtanulta a valcert és a polkát, és a nyeregben
 518    1|          megtanulta a valcert és a polkát, és a nyeregben is megállotta
 519    1|             Türelmetlen volt, ideges volt, és csodálkozó komolysággal
 520    1|            elmellőzte a kitűzött találkát, és nyújtózkodva, ásítozva hevert
 521    1|                csöndesen állott egy kocsi, és a kocsifüggönyök minden
 522    1|                   hang a hintó belsejéből, és a fehér bajuszú, rákvörös
 523    1|                   büszke volt tudományára, és azon régimódi emberek közé
 524    1|          bolondította a szokásos hajtással és megtorpanással, hadd higgyék
 525    1|              Szindbád úr bágyadt tekintete és halovány arca fordul az
 526    1|                   kihűlt, hamar felejtett, és közömbös, hideg tekintete
 527    1|                     Mert hiszen Szindbád - és ez becsületére legyen mondva -
 528    1|               kalandokat sohasem kedvelte, és igazán a véletlen műve volt,
 529    1|                    ismeretlenül, elvonulva és szeretve élhetnek egymásnak
 530    1|              élhetnek egymásnak egymásért, és a kitűzött óra nem röppenhet
 531    1| összehasonlításokat tenni elmúlt szerelmei és új szerelme között. A csókokban
 532    1|               szerelme között. A csókokban és a csóktevésben nagy mester
 533    1|                  bajusza alá nyomták (puha és finom kis bajusza volt),
 534    1|                   finom kis bajusza volt), és el nem vették volna onnan
 535    1|                 ritkán kedvezett. (Egyszer és először akkor volt divatja
 536    1|           ébresztett föl csöndes álmaiból, és az árvácska Szindbád iránt
 537    1|                    nőcskével szemben helye és módja volt a mérföldjáró
 538    1|                   az ajkak sóvárgó, nedves és lankadó összeforrasztásának...
 539    1|             lankadó összeforrasztásának... És a könnybe borult hűséges
 540    1|                   izzó, kémlelő, leselkedő és vad pillantását felfogta,
 541    1|                 fiatalságuk, tudatlanságuk és jóságos odaadásuk miatt
 542    1|          elhárította a rajongás, a hódolat és az imádat világából: egyszerűen
 543    1|              Szindbádban a karcsú, nyúlánk és hajlékony férfiút tisztelték
 544    1|     természetszerűleg e nők kövérek, puhák és csókszomjasak voltak: Julcsa
 545    1|               voltak: Julcsa harminckilenc és Jella harmincnyolc és fél
 546    1|        harminckilenc és Jella harmincnyolc és fél esztendős volt, midőn
 547    1|            lakásába az a bizonyos tudatlan és még tapasztalatlan nőcske,
 548    1|                 még tapasztalatlan nőcske, és a pattogó tüzű kályha mellett
 549    1|            édesdeden felkacagott ilyenkor, és a nőcske megzavarodva, alázatosan
 550    1|               ügetett a pompás országúton, és a vasúti töltésen mintegy
 551    1|              későbbi, téli hideget, fagyot és havat feloldó hosszú csókjait.
 552    1|                  mondott ugyanezen az úton és ugyanebben az órában. "Életem!" -
 553    1|              időben levelezését folytatta.~És ugyanakkor Szindbád félszemmel
 554    1|                    gyorsvonat.~ ~Tavasszal és még későbben, midőn Szindbád
 555    1|            Szindbád akkor még fiatal volt, és a csókot, valamint a habzó
 556    1|                    Szindbádnak tekintélyes és gazdag apja volt, aki szeretett
 557    1|                    aki szeretett lóra ülni és tavaszi reggelen a nedves
 558    1|             határban nyargalászni. Keveset és ritkán beszélt, mintha rendkívüli
 559    1|                  becsülte az asszonyoknál, és házánál mindig meg volt
 560    1|                  tanyaház egyszer leégett, és Szindbád apja nagyon sajnálta
 561    1|                jártak a fészekre a gólyák, és Szindbád apja szégyenkezve
 562    1|                    tartott, talán napokig, és ezen idő alatt otthon megveszett
 563    1|                    dörrent, mint egy ágyú, és a kis tarka eb véresen elnyúlott.
 564    1|                 pillantásban részesítette, és egy félesztendő múlva, karácsony
 565    1|                 Portobányi úr Szindbádnak, és az asztaltól elmenőben,
 566    1|                   vagy az apostolok lován, és szenvedélye a versírás vala.
 567    1|                  versírás vala. Lakodalmak és keresztelők, torok vagy
 568    1|                    fogott vele a Komlóban, és Lisznyai szűrét viselte
 569    1|                    az emberek romlatlanok, és megbecsülik a költői tehetséget. "
 570    1|          szerkesztett a vidéki városkában, és szabót, csizmadiát, korcsmárost
 571    1|             szőlőlugasos kis borméréseket, és állandóan hajadonfővel járt,
 572    1|              sokszor le kellett nyíratnia, és az öreg hajdú keményen megberetválta
 573    1|                    volt. Ivásnál, játéknál és egyéb szórakozásoknál gyakran
 574    1|          Portobányi a ház urát. Ünnepélyes és méltóságos volt, és az ifjú
 575    1|             Ünnepélyes és méltóságos volt, és az ifjú Szindbádot gyakran
 576    1|                 vörösbort! - mondta komoly és megfontolt hangon Portobányi
 577    1|               meghízott, megtermetesedett, és szeme kidülledt, mint a
 578    1|                  Mély torokhangon beszélt, és szerette csúfolni a tanítót
 579    1|                   kántor tiszteletteljesen és meghatottan nevetett), és
 580    1|                  és meghatottan nevetett), és a szemét kérdőleg gurította
 581    1|                  Egészben véve tekintélyes és ünnepélyes férfi volt, és
 582    1|                  és ünnepélyes férfi volt, és mint öreg író, titkon lenézte
 583    1|                  tudta, hogy e tekintélyes és tiszteletre méltó férfiút
 584    1|                   valami betegségbe esett, és a doktor eltiltotta az italtól.
 585    1|          Portobányi úrral. Fennhéjázó lett és goromba, mint akár az uradalmi
 586    1|                   akár az uradalmi fiskus, és helye az asztal végén üresen
 587    1|            asztalnál, sem az egész házban, és fogcsikorgatva mondogatta:~-
 588    1|              sétáinkban véle találkoztunk, és kezében a doktor céduláját
 589    1|               elgondolkozott, szelíd lett, és olyanformán gubbasztott
 590    1|                    zsidóhoz...~Ám a hangja és arckifejezése olyan keserves
 591    1|               arckifejezése olyan keserves és szomorú volt, hogy az esperes
 592    1|                Valamely vizsga közeledett, és a nevelő balsejtelemmel
 593    1|                 hogy Portobányi úr józanul és rendesen végezze a rábízottakat.~-
 594    1|                      lőpor van az ülésben.~És nagyot lélegzett, amikor
 595    1|                   iszogatta a parádi vizet és bort, más vendégek a tarokkot
 596    1|                szeméhez emelte a tenyerét, és a távolba nézett.~- Még
 597    1|                  pejkókat a nyitott kapun, és a poros bricska megállott
 598    1|             ivástól, a kalapja félrevágva, és a karjával átölelve tartja
 599    1|                    üstökét hátrasimította, és jobb válláról bal vállára
 600    1|                     mondta recsegő hangon, és jobbra-balra meghajolt.~
 601    1|               diadalmasan állott mellette, és a jobb kezét az öreg komédiás
 602    1|                    helyét az asztal végén, és azután ott maradt.~ ~A régi
 603    1|                 felnevelkedett (Portobányi és Ketvényi Nagy Sámuel felügyelete
 604    1|                  éppen úgy, mint a székek. És a mennyezetes diófaágyat,
 605    1|                    történetesen haldoklik, és levegőért, a búcsúzó napsugárért
 606    1|                  asztalok véle masíroznak, és a kutya vonítani kezd a
 607    1|                eperfára a kuvik telepedik, és mindaddig hallatja baljóslatú
 608    1|               ifjúságát, ahol kutyavonítás és kuvikmadár nélkül nemigen
 609    1|              szokott változás előfordulni. És nem is nagyon változott.
 610    1|                   körül helyükön legyenek, és se kutya, se macska el ne
 611    1|                 esztendős is elmúlott már, és mindazokat a tudományokat
 612    1|               amelyek fölött Portobányi úr és Ketvényi Nagy Sámuel rendelkezett,
 613    1|                  úr a régi ház levegőjében és a pompásan terített asztal
 614    1|                 Szindbád ifjúurunk elméjét és szívét.~Portobányi úr ekkor
 615    1|                   alól különösen az ételek és italok nevét ejtette ki
 616    1|               megvető pillantással felelt, és csak hosszabb szünet múlva
 617    1|                     Tehát paszulyunk lesz, és a badacsonyi hordóból hozatok
 618    1|               Megforgatta a szót szájában, és csettintett a nyelvével.~
 619    1|                    meg, mondván:~- Paszuly és badacsonyi. A te stúdiumodnak
 620    1|                hogyan is vagyunk, tisztelt és nagyrabecsült barátom-uram?
 621    1|           Szindbádnak felcsillant a szeme, és helyeslően bólintott.)~-
 622    1|            ifjúurunk csillámló tekintetét, és szemrehányólag kérdezte:~-
 623    1|                felelte hálásan Szindbád.~- És a nyáron, aratáskor, holdas
 624    1|                   hogy ifjúurunkat a mezők és a rétek vadvirágai után
 625    1|                 vadvirágai után a szalonok és bálitermek délszaki növényeivel
 626    1|                    Virágvölgyi Herminával, és a fuvarost gyakran megállították
 627    1|                    voltak behúzva a falak, és India és Bokhara kincseit
 628    1|                  behúzva a falak, és India és Bokhara kincseit taposták
 629    1|                  vette fel ezen alkalomra, és haját rezedaolajjal illatosította
 630    1|                 szeme körül mély feketeség és odabenn két mosolygó nefelejcs.
 631    1|            hintázva járt-kelt a színpadon, és a lábfejét mindig széjjelvetette.
 632    1|                  rózsaszínű gombok voltak, és ugyancsak rózsaszínűek voltak
 633    1|              csuklóját csipkekézelő fedte, és az ujjai fehérek voltak,
 634    1|                   az ujjai fehérek voltak, és körme rózsaszínű. Kis tokája
 635    1|               rózsaszínű. Kis tokája volt, és a füle cimpája piros, az
 636    1|                     az orra kissé hajlott, és a szája égő vörös és könnyű,
 637    1|              hajlott, és a szája égő vörös és könnyű, kedves ráncban görbülő.~
 638    1|                 érzékiség. Szindbád forrón és hangosan felsóhajtott.~-
 639    1|                   hátulról K. Nagy Sámuel, és Szindbád kezében megzörrent
 640    1|                    búgó hangok törtek elő, és valóban illett külsejéhez
 641    1|               zsebéből a szemüvege tokját, és a pápaszemet fülére igazítva,
 642    1|              mondta bizonyos elismeréssel, és a nyugalmazott színész diadalmasan
 643    1|                 tolta vissza a szemüvegét, és míg fejét csóválgatta, titkon
 644    1|                vérpiros arccal helyén ült, és félig álomban, félig ébren
 645    1|                  hogy a függöny lecsúszik, és erős taps hangzik fel a
 646    1|                cipőjében a Lámpák elé lép, és gömbölyű mellét meghajtja,
 647    1|                 gömbölyű mellét meghajtja, és hálásan mosolyog a tapsokra.
 648    1|                      ajkához emelte kezét, és félszegen, ügyetlenül csókot
 649    1|                   pajkos mosollyal felelt, és csípőjét megringatva, jobb
 650    1|                jobb lábát kissé felemelte, és kéjes mozdulattal fordította
 651    1|            nevelésében csaknem olyan bölcs és öreg volt, mint nevelői:
 652    1|                    Portobányi, az öreg író és Ketvényi Nagy Sámuel, a
 653    1|                  erősizmú parasztlányokkal és gömbölyű falusi menyecskékkel
 654    1|                 nagyokat köszönt az utcán, és a színház környékén karonfogva
 655    1|                   sűrűn emelgette szeméhez és orrához rendkívüli nagyságú
 656    1|                    természettől, a falutól és a falu leányaitól való eltávolodásnak
 657    1|                 szobájában foglalt helyet, és buzgón írogatta emlékiratait.)~
 658    1|                  emlékiratait.)~Nyár volt, és a színház körül szinte illatosak
 659    1|                    már délelőtt kugliztak, és a fagolyók messzehangzóan
 660    1|                 zöld fák alatt üldögéltek, és a napsugár pirosan tört
 661    1|          kivillantak a szoknyafodrok alól, és a szalagcsokrokat megmozgatta
 662    1|                hátulsó kapuja nyitva volt, és a régi színlapokkal beragasztott,
 663    1|                    direktor.~Szünidő volt, és Szindbád nevelőivel a kisvárosban
 664    1|             megjelent. A háttérben K. Nagy és Portobányi urak üldögélték,
 665    1|                Portobányi urak üldögélték, és a nyugalmazott színész halkan
 666    1|            legnagyobb figyelemmel kísérte. És sohasem fukarkodott a nevetéssel,
 667    1|                  Irmának, benne névjegyet, és a névjegyen néhány kedveskedő
 668    1|               virágai", mondta a színész), és Portobányi úr levetette
 669    1|                   dörgő hangon elszavalta, és Szindbád magában elsuttogta,
 670    1|               Szindbád magában elsuttogta, és komolyan gondolta.~Másnap
 671    1|      pirosterítékes asztalához menekültek, és gyorsan parádi vizet kevertek
 672    1|                zenekar régen elhallgatott, és Szindbád a fabódé hátulsó
 673    1|                nyitva voltak az öltözőkön, és odabenn féligöltözött nők
 674    1|                  hallatszott a rendezőnek, és egy vékony leányhang sokszor
 675    1|              bekukucskált a deszkaréseken, és lélegzetét visszafojtva,
 676    1|                 Fehér vállak, fehér térdek és meztelen nyakak jelentek
 677    1|                  lüktetett a halántékában, és hangyák szaladgáltak a hátában,
 678    1|                  piros papírernyőt dobott, és a piros fényben káprázva
 679    1|                 közeledett a deszkaréshez, és a deszkához nyomódva, igazította
 680    1|                  érezte a női test szagát, és erősen beleharapott a deszkába...~
 681    1|                   öltöző. Az ajtót sokszor és hangosan felnyitották, púder
 682    1|               hangosan felnyitották, púder és parfőm repkedett a levegőben,
 683    1|                felrúgtak egy söröskancsót, és az utoljára maradott két
 684    1|              maradott két színésznő halkan és megfontoltan beszélgetett
 685    1|                    kesztyű gombja pattant, és az egyik színésznő a földre
 686    1|             nevetni kezdtek mind a ketten, és eltávoztak, mielőtt a lámpát
 687    1|               Szindbád levette a kalapját, és néhány remegő, bizonytalan
 688    1|             kabátban, tollas nagy kalapban és kezében virággal elsuhant
 689    1|                megvilágította gödrös arcát és hajlott orrocskáját, valamint
 690    1|                  Szindbád halkan, gyorsan, és mereven állott, anélkül
 691    1|     bizonytalankodva nézett a félhomályba, és mert kissé rövidlátó volt,
 692    1|                kövér kezét előrenyújtotta, és szabadon maradott fehér
 693    1|                    volt a szoknyába kötve, és néhány nyitva felejtett
 694    1|                ingét.~Szindbád közeledett, és gyorsan kezébe vette a kis
 695    1|                  az izzadt cérnakesztyűre, és a karperecek megcsörrentek
 696    1|                    Nagyot. Tiszteltetem... És csókoltatom - tette hozzá
 697    1|                  rám várt itt? - kérdezte, és barna szemét kíváncsian
 698    1|                   uraim a Hársfában ülnek, és bizonyára várnak.~H. Galamb
 699    1|         szempillája furcsán megreszketett, és a homlokán is olyanformán
 700    1|                    erősen érezte ruhájának és nyakának szagát. A fehér
 701    1|                   meg is érintette testét, és érezte, hogy erősen ajkához
 702    1|             uzsonnázni? - mondta csendesen és komolyan.~- Ketvényi urat
 703    1|                 öreg bácsi?...~Megperdült, és gyors, könnyű léptekkel
 704    1|                szoknyája alatt a félcipőn, és a magas francia sarok kissé
 705    1|                    már megtelt üres boros- és savanyúvizes üvegekkel,
 706    1|                 esték, a nyárfa sóhajtása, és a messze levő szép leány
 707    1|                 cigányok legrégibb barátja és segítője. A bugyelláris
 708    1|            ragyabunkó, törpe nagybőgős is, és a félszemű kontrás megfeledkezvén
 709    1|                   neveltjével, Szindbáddal és K. Nagy Sámuellel egy sarokban
 710    1|             ivásban a józanság, a játékban és a szerelemben a féktelenség
 711    1|                mögül Ketvényi Nagy Sámuel, és a poharakat arányosan megtöltötte
 712    1|                  megtöltötte parádi vízzel és borral. Reszkető kézzel
 713    1|                kigombolta az inggallérját, és a nyakkendőjét a fogasra
 714    1|              csendesen, melegen sóhajtott, és a szeme előtt holdfényben
 715    1|                    át, mint egy kis madár, és ekkor láthatóvá lett a messziségben
 716    1|             köhécselve tömködte a pipáját, és az arca, orra már lila színű
 717    1|                   arcán. A vonásai fénylők és merevek, mintegy viaszból
 718    1|                    Titokzatosan, csendesen és Szindbádról Portobányi úrra
 719    1|              direktorné letépte a kontyát, és megkarmolta az arcát. Majd
 720    1|               ablaka alatt. Öreg édesanyja és tanuló öccse van Pécsett,
 721    1|                Azelőtt szerette a pezsgőt, és öreg urakkal reggelig ivott,
 722    1|                   fuldokolva hajolt előre, és kezét olyanformán illesztgette
 723    1|                    délután mutatta a házat és az ablakot... Kis kert van
 724    1|                 kert van az ablak előtt... És hajdanában, azaz hogy nem
 725    1|                   Nos? Azt mondta: a szeme és orra tetszik nékem, puha
 726    1|                    pipaszárral a levegőbe, és szurokszínű kis szeme élénken
 727    1|              felelt gyorsan a vén színész, és csendesitőleg terjesztette
 728    1|                  nevelgettük az ifjú urat (és ravaszkodva kacsintott Szindbád
 729    1|                 forró éjszakán nyitva van, és nincs is nagyon magosan...
 730    1|                  Szindbád úr fürgén ugrik, és mi majd loppal vigyázunk,
 731    1|                    kéz... Ő majd felébred, és halkan, félig álmában tudomásul
 732    1|                     Felébred, lármát csap, és holnap akár nyakunkba vehetjük
 733    1|                     amit félre kell húzni. És mi lesbe állunk az ablak
 734    1|             meghallja a csókok csattanását és a suttogva elmondott szavakat?
 735    1|             nyújtózkodás is örömet okoz.~- És ha segítségért kiált? -
 736    1|            aggodalmaskodott Portobányi úr, és izzadó üstökét megtörülte.~
 737    1|              színész legyintett a kezével, és a szeme úgy villogott, mint
 738    1|              ablakpárkányig, az éj csendes és meleg, kedves álmokat hordozó...
 739    1|                éppen a szépszemű, széporrú és puha, fekete hajú Szindbádunkkal
 740    1|                pillanatokban kinyújtották, és lassan, de erősen átkulcsolták
 741    1|             átkulcsolták az illető nyakát, és a nyak fölött imára kulcsolva
 742    1|                mindig az atyám - mormogta, és félénken, védelmet keresőlég
 743    1|           elvörösödve sütötte le a szemét, és vastag ujjaival szórakozottan
 744    1|                   Verejtékezett a homloka, és nyögve mondta:~- Igaz, az
 745    1|                Lesütött szemmel felállott, és követte a vén színészt.
 746    1|                    közrefogták Szindbádot, és lassan, csendesen megindultak
 747    1|                   madár csipogott álmában, és messzire halaványulni kezdtek
 748    1|                  kezében, mint egy kardot, és az alvó kisvárosi utcára
 749    1|            vadszőlő borította a ház falát, és a fehérrámás ablakok a hajnali
 750    1|                 némaságukban, valahol hárs és orgona illatozott. Az utca
 751    1|                mindazt, ami a mély árokban és árok környékén történni
 752    1|                   Az esztendők elrepülnek, és Szindbád sohasem jutott
 753    1|                 karján.)~...Most lappangva és óvatosan haladtak a bokrok
 754    1|             fölröppent valamely éji madár, és a levelek zörrenésére mindnyájan
 755    1|               vélekedett az ifjú Szindbád, és fázósan mélyesztette kezét
 756    1|               vonzza a poétát. Amott a ház és a hársfák szelíden állnak
 757    1|                    dúdolta a Rip kardalát, és a mélyebb regisztereknél
 758    1|                   A kerítés alacsony volt, és hajdanában fehérre és zöldre
 759    1|                volt, és hajdanában fehérre és zöldre volt mázolva, az
 760    1|                   mázolva, az ajtó kidőlt, és a rács hiányos volt.~- Azt
 761    1|              embermagasságnyira a földtől, és mint K. Nagy Sámuel előre
 762    1|                    látszottak a csillagok, és valahol, talán éppen odabent
 763    1|                 tányérnagyságú zsebóráját, és szuszogva csóválta a fejét.~-
 764    1|                  nagy zsebóra előjövetelét és eltűnését a vastag derék
 765    1|            eltűnését a vastag derék körül, és magában rendkívüli módon
 766    1|               földre, megnyálazta a kezét, és homlokán kidagadtak az erek,
 767    1|              világoskéken a torony mögött, és egy közeli ház kéményéből
 768    1|          Lecsúszott az ablakból a szobába, és a nevelők ezzel eltűntek
 769    1|                     A függöny előtte volt, és úgy dobogott a szíve, hogy
 770    1|               tenni. Csak állott a helyén, és várta, hogy valami rendkívüli
 771    1|               történni. Talán jön K. Nagy, és megragadja a karját, hogy
 772    1|                   Galamb Irma szólalt meg, és korántsem érzett nagyobb
 773    1|               tehát félretolta a függönyt, és csöndesen előrelépett a
 774    1|               sötét szobában. Erős parfőm- és szappanillat csapódott az
 775    1|              csattant, mint egy nagy csók, és meleg, sima női kéz érintkezett
 776    1|              kezével.~- Erre jöjjön, fiam, és ebbe a székbe üljön. - Szindbád
 777    1|                 karosszékben érezte magát, és még arca körül lengett az
 778    1|                 tárgy, talán névjegytartó, és a háttérben homályosan villant
 779    1|              villant meg egy ovális tükör, és az ágy a háttérben fehér
 780    1|          huszárzsinórok díszítik a vállnál és a mellnél. De a zsinórok
 781    1|                  barátságosan Galamb Irma, és a hang hallatára kialakult
 782    1|           emlékeztetett, most nyitva volt, és mögüle a fehér fogak elefántcsont-kerítése
 783    1|                   kék hajnalban felébredve és a vánkosra könyökölve, míg
 784    1|                    vállig meztelen karját, és a kezével megérintette a
 785    1|                    sárga virágokat láttam. És apró gyermekeket. Mintha
 786    1|                   lebegett a fejem fölött, és valahol egy kis gyerek sírt...
 787    1|                  sem látszott félelmesnek. És ekkor én felöltöztem, az
 788    1|            felöltöztem, az ablakhoz ültem, és várni kezdtem.~A Szindbád
 789    1|            Szindbád ajkához tévedt a keze, és Szindbád megcsókolta a kezet.~
 790    1|              térdét átkulcsolta a kezével, és gyorsan, szenvedélyesen
 791    1|             álmokban szokás. Ifjan, szépen és rajongva... Nem kérdezem,
 792    1|                    mi hozta ide. Itt volt, és én boldog vagyok. Ha reggelre
 793    1|                    semmi?...~Elhallgatott, és kiterjesztett karral állott
 794    1|                  köpenyege széjjelnyílott, és erős női illat áradt Szindbád
 795    1|                    Karon fogta Szindbádot, és az ajtó felé vezette. Az
 796    1|          ajtónyíláson még kidugta a kezét, és az ifjú azt megcsókolta.~
 797    1|                  kétszer fordult a zárban, és tíz esztendő iramodott el
 798    1|                kíváncsi. Elmúlott ifjúsága és véle szigorú apja, vidám
 799    1|                   véle szigorú apja, vidám és bölcs két nevelője, elmúlott
 800    1|            veszedelmeket szívesen kereste, és már a nőket sem gondolta
 801    1|                    angyaloknak. Nyár volt, és Szindbád egy estén elgondolkozva
 802    1|                utcasarkon a színkörök zöld és piros céduláit. A Krisztina-városi
 803    1|                    van Winklét játszották, és Szindbád mindig kedvelte
 804    1|                végig a szereplők névsorán, és valahogyan egészen természetesnek
 805    1|                 Galamb Irma nevét. Kétszer és háromszor elolvasta a nevet,
 806    1|               háromszor elolvasta a nevet, és lassan kibontakozott lelkében
 807    1|                  mosollyal lépkedett tova, és csakhamar rajtakapta magát,
 808    1|         megnézegeti halovány, fáradt arcát és ruházatát. Később belépett
 809    1|                 belépett egy virágüzletbe, és búzavirágból kis csokrot
 810    1|         borbélyüzletben megborotválkozott, és míg a szappanhab vastagon
 811    1|              búskomollyá válott tekintetét és fehér homlokát, amely a
 812    1|                   talán a Hársfa udvarán), és egy piros ablakot látott
 813    1|                   a borbélyfüggöny mögött, és fuldokolva, erőlködve nevetett: "
 814    1|             papucsot húznak az orrára!"... És erre gyorsan elhatározta
 815    1|                  magában, hogy Budára megy és megkísérli H. Galamb Irmát
 816    1|                   Irmát ismét meghódítani, és átvenni azt a csókot, amelyhez
 817    1|                   sóvárgott. A fehér lábak és gömbölyű vállak, amelyek
 818    1|         feltünedeztek, a Galamb Irma térde és válla volt. A szoknya-fodrok,
 819    1|                ágyában, mint a koporsóban. És csöndesen felsóhajtott: "
 820    1|                Szolgé! - mondta a borbély, és Szindbád nemsokára egy omnibusz
 821    1|              imperiálján utazott Buda felé és ellágyulva, nekimelegedve
 822    1|               emelte kalapját a Lánchídon, és a széles Duna felett elkalandozott
 823    1|             mormogta a lágy esti levegőbe, és a feketeképű tengeri rablókra
 824    1|                   színházban sokan voltak, és Szindbád egy darabig a diákok
 825    1|                  csengő énekek hangzottak, és a közeli toronyban mély
 826    1|                lakk topán. Ő volt Lizbeth, és szőke haja vastagon púderozva,
 827    1|                 kontyba fonva feküdt fehér és kövérkés nyakán. Amidőn
 828    1|                     két ránc támadt állán, és az arca a látcső üvegén
 829    1|                   nézegette, amely kicsiny és rózsaszín volt, az orra
 830    1|                   a régi, kecsesen hajlott és kihívó, a foga mosolyogva
 831    1|               ragyog, minden a régi rajta, és Szindbád mégis bánattal
 832    1|           képzeletében egy pepita nadrágos és festett bajuszú gavallért
 833    1|                    mosollyal tapad a bonok és fiatal dajkák tarkaharisnyás
 834    1|                    nagyon hallott, mélyebb és halkabban hangzó volt az
 835    1|              hangzó volt az Irma szájában, és a fehér blúzocska erősen
 836    1|               rózsa!" - mormogta Szindbád, és a szíve csöndes, borongós
 837    1|              mutatott Lizbeth a színpadon, és később, mikor Szindbád névjegyét
 838    1|                   színházi asszony hozott, és Szindbád erre olyan mozdulattal
 839    1|              színkör mögött, ahol a diákok és fiatal újságírók szívták
 840    1|           felöltője gallérját felhajtotta, és a kalapját a szemébe húzta.
 841    1|                 piros köpenyeges női alak, és a lépcsőn megállott, mialatt
 842    1|         széjjelnézett.~Szindbád odanézett, és megemelte kalapját:~- Mindjárt
 843    1|                       Milyen bajusza lett! És a válla is szélesebb. Vékony,
 844    1|                  haja, az arca pompás...~- És a hangom?~- A hangja hallatára
 845    1|       megfiatalodtam, jókedvű diák lettem, és ugyanazért jutott eszembe
 846    1|                   kérdezte csöndesen Irma; és elgondolkozva lépegetett.
 847    1|                    a színésznő észrevette, és a kesztyűjét kigombolva,
 848    1|             elmélázva -, szerelmes voltam, és meg akartam halni. Maga
 849    1|                   csöndesen panaszos lett, és búskomolyan folytatta: -
 850    1|             magáért.~Szindbád hátralépett, és erősen az Irma szemébe nézett.
 851    1|                fátyolon át mosolygott reá, és csöndesen félrefordította
 852    1|            megszorította a Szindbád kezét, és hetykén mondta a nevét:~-
 853    1|                   mint szemérmetes, tiszta és finomkás vénkisasszony,
 854    1|                    kerekes kút nyikorgott, és a zöld lugas poros levelein
 855    1|                   ablakok keskenyek voltak és fehér, repedezett zsalugáterek
 856    1|                kapu mellett a falban fülke és kopott betűk hirdetik, hogy
 857    1|             folyamán a ház gazdát cserélt, és Flórián tovább vándorolt
 858    1|            fülkéből a kéményseprő gazdával és legényeivel. Flóriánnal
 859    1|                    a csöndes ablakok alatt és bepillantottál a simára
 860    1|                   udvarra, a kerekes kútra és a zöld lugasra, azt kellett
 861    1|             szobákban egy-egy tarka macska és egy-egy vénkisasszony üldögél,
 862    1|             egy-egy vénkisasszony üldögél, és a Képes Családi Lapok régi
 863    1|                  Irma, amint egy merevlábú és tojásdadalakú széken Szindbádnak
 864    1|                 hímzéssel borított komóton és a fehérre súrolt padlót
 865    1|                  kezében tartotta kalapját és kesztyűjét, mint a vidéki
 866    1|            üldögélt látogatójával szemben, és miután a haja kissé borzas
 867    1|                    haja kissé borzas volt, és arcát, nyakát is hanyagul
 868    1|                 piros sarka már fehér volt és a szalag összezsugorodott.
 869    1|                    a keze volt fehér, puha és a körme rózsaszínű, mintha
 870    1|                zárral ellátott emlékkönyv, és míg a legyezőt kezében megforgatta,
 871    1|                     a legyezőről ceruzával és tintával írott verssorok,
 872    1|                    verssorok, névaláírások és hevenyészett rajzok tűntek
 873    1|                 emlékeimnek élek - mondta, és kezében fürgén mozgott a
 874    1|               legboldogabbak, akiknek szép és változatos múltjuk volt.
 875    1|                  Akik megbecsülik a múltat és visszaérzik az elmúlt gyönyörű
 876    1|                  az elmúlt gyönyörű órákat és napokat. Lehet, hogy ha
 877    1|                    vezekelni, mellet verni és búslakodni könnyű és elröpült
 878    1|                 verni és búslakodni könnyű és elröpült fiatalságom miatt,
 879    1|                   csókokra, az ölelésekre. És vajon melyik nő nem boldog,
 880    1|             Szindbád cigarettára gyújtott, és míg a füstöt a selyempillangókkal
 881    1|                azóta, hogy valakire forrón és szerelmesen gondoltam éjnek
 882    1|                  rövidruhás leányka vagyok és eltűnődöm a bókokon, amelyeket
 883    1|                     amelyeket a színháznál és a színház körül az udvarias
 884    1|                    hallok. A tükörbe nézek és azt kérdezem a tükörtől,
 885    1|                    a karomat nézem sokszor és hiába, be kell vallanom,
 886    1|             vallanom, hogy még mindig szép és fiatal vagyok. Istenem,
 887    1|             esztendős korában szép, tiszta és kívánatos asszony volt.
 888    1|                    A fejét félrefordította és ujjaival felsimította hajhodrait.
 889    1|                   képeken, régi koszorúkon és hervadt szalagokon.~- Ugye
 890    1|                 fehér macska talpra ugrott és az arany papucsokban a falhoz
 891    1|                    Hegyesi összezsugorodva és savanyúan nézett alá a képről,
 892    1|               Emitt a direktor, ott férjem és a társulat többi tagjai.~(
 893    1|                borotvált arcú, hosszú hajú és összefont karú színészek
 894    1|                   tunikás szoknyában Irma, és kalapja mint egy virágkosár.)~-
 895    1|                    mint egy virágkosár.)~- És itt következnek ők, a régi
 896    1|   Lavalière-nyakkendők, boglyas, hajfürtök és hatalmas inggallérok sodródtak
 897    1|                    vége felé pepitaruhában és szürke cilinderkalapban
 898    1|       cilinderkalapban állott egy színész, és egy fehér kiskutyát tartott
 899    1|                  tákolt színkör körül sör- és törkölyszag vegyült a hársfák
 900    1|                   megrakott japán legyezőt és a többi holmikat, régi szép
 901    1|                 szemét Szindbádra szegezte és csöndesen, elmélázva, halkan
 902    1|                 gyönyörűséges hazugságokat és csodaszép mondókákat, amelyet
 903    1|                szemem. A párnám alá tettem és úgy aludtam. Furcsákat,
 904    1|                    ablakot láttam valahol, és az ablakban egyszerre csak
 905    1|                 vele - mondta a színésznő, és komolyan, fontoskodva elzárta
 906    1|                Szindbád ekkor elbúcsúzott, és rosszkedvűen, lehajtott
 907    1|               szomszédai között egy tiszta és finomkodó vénkisasszonyhoz
 908    1|       elkedvetlenedve mendegélt jó darabig és még azért is okolta magát,
 909    1|                 midőn egyszerre megállott, és hangosan, teli tüdőből felkacagott.~[
 910    1|           szégyenek, kalandok, szívfájások és lelkipofonok. Az volna a
 911    1|                  úgyis régesrégen meghalt, és ha látni vélték is őt némelyek
 912    1|                     karikák, görbe vonalak és titokzatos pontozások jelölnek,
 913    1|                     főzőkanál, törött lánc és női ing - amely dolgok a
 914    1|              kolostornak volt a növendéke, és kis barátaival tengerirablósdit
 915    1|                  szombaton délután a gyors és kanyargó Poprádon, egy ócska
 916    1|               kanyargó Poprádon, egy ócska és ingadozó tutajon. A titokzatos
 917    1|                   valami véletlen folytán, és egy napon az unatkozó Szindbád
 918    1|                   kisdiákok korcsolyáztak, és az odvas fa, amely a tervrajzon
 919    1|               szürke falon, vörös krétával és szénnel írott nevek voltak
 920    1|                   alkony pirosló fényében, és igen nagy volt a boldogsága,
 921    1|              voltam ez!" - mondta magában, és hirtelen a német kereskedő
 922    1|                    fa alatt - elballagott, és a kincsek rejtekhelyén az
 923    1|               fuvarozó tótok foglalták el, és a nagyszakállú bormérő,
 924    1|                korcsmárosoknak, bőrköténye és hosszú-hosszú vasszürke
 925    1|              söntéstől.~Nagy, dagadt ágyak és ócska családi fotográfiák
 926    1|         asszonyságok üldögéltek fejkötőben és régi selyemben a lublói
 927    1|                fehér harisnyában álldogál, és ijedt, kerek szemét a látogatóra
 928    1|                  egy kis bárány kerekeken, és a fehér szőrű bárány is
 929    1|                szimatolni. Egy tarka ruhás és vékony derekú hölgy egy
 930    1|                   bérlő, vastag óralánccal és komor tekintettel, mintha
 931    1|               vásáron. A zömök fiatalember és a legyezős hölgy egymás
 932    1|                  midőn az ajtó felnyílott, és egy rövid szoknyás, élénk,
 933    1|                  leányka lépett a szobába, és vidáman köszönt az idegennek.~-
 934    1|                Bort vagy sört? - kérdezte, és csöndesen mosolygott azon,
 935    1|           negédesen. - A lublói vendéglőst és a nénémet, a vendéglősnét?~-
 936    1|           parancsol? - kérdezte a leányka, és tetőtől talpig végignézett
 937    1|                 kérek - felelt Szindbád -, és szeretném, ha velem koccintana...~-
 938    1|               vasrostélyos ablakon a havas és árva kertbe.~A leány már
 939    1|                  harmatos volt a hidegtől, és a bor olyan pirosan csillant
 940    1|                   kapott elő egy kosárból, és nagyon sokáig fűzött harasztot
 941    1|                  akar - gondolta Szindbád, és gyönyörködve nézte a leányka
 942    1|                 formáit - fejlődő csípőjét és feltűnően kis lábát a fűzős
 943    1|                keze piros volt, de formás, és kerek karján megfeszült
 944    1|           tünedeztek fel az ablak mellett, és hátulról felfelé simított
 945    1|                    látszottak. Megfordult, és hosszúkás, nagy szemét Szindbádra
 946    1|           tornatanár.~Szindbád hallgatott, és a leányka mintha nem ösmerné
 947    1|          Szindbádra, de aztán vállat vont, és nevetett.~- Pestre - folytatta,
 948    1|            nevetett.~- Pestre - folytatta, és ajkát felbiggyesztette. -
 949    1|               kérdezte csendesen Szindbád, és hosszasan a leány arcába
 950    1|               arcába nézett. A hangja lágy és behízelgő volt: - Jöjjön
 951    1|                    felelt röviden a leány, és kézimunkájába mélyedt.~Szindbád
 952    1|                mélyedt.~Szindbád csendesen és gondolkozva nézte a leányt,
 953    1|                gondolkozva nézte a leányt, és furcsa gondolatok bogarásztak
 954    1|                 kigombolta a blúzocskáját, és megcsókolta kerek, fehér
 955    1|                  nyakszirtnek, amely fehér és kemény volt, mint a regényhősnőké.
 956    1|                Szindbád egy kedves, félénk és felejthetetlen leánycsók
 957    1|               piros függönyön át már fehér és piros fényt szórt a söntésben
 958    1|             hirtelen megállott az ajtónál, és Szindbád jól látta, hogy
 959    1|            felemelte lesütött szempilláit, és óvatos, gyors, fürkésző
 960    1|                 fehér harisnyás fiúcskával és a fehér szőrű báránnyal.
 961    1|                 báránnyal. S amint így ült és hallgatózott a külső hóesés
 962    1|                  Ah, dehogy - felelt Fáni, és gúnyosan, tréfásan biggyesztette
 963    1|                   Én nem szoktam énekelni.~És furcsán nevetett ekkor.~-
 964    1|                  mondta későbben Szindbád, és ő is nevetett csendesen.~ ~
 965    1|                  fenyveserdők, néma hegyek és beláthatatlan völgyek között
 966    1|                   aludna egy óriásasszony, és halkan, mélyen lélegzene
 967    1|             országúton egy kísértetcsapat, és a köpenyegek suhognak a
 968    1|                 ajtó most újra felnyílott, és a lovagok megállottak a
 969    1|                    odakinn a fogadó előtt, és két feketeruhás lovag kiválott
 970    1|                    kiválott a többi közül, és belépett az ajtón.~Fáni
 971    1|                réteken. Az arca rózsaszínű és fehér volt, élveteg ajkát
 972    1|                    borostás arcú, elvadult és korán hízott férfiú volt,
 973    1|             könyökén lyukas a reverendája, és a gömbölyű szemében ökörbánat
 974    1|                    idevetődött Szindbádot, és nagyon boldog volna, ha
 975    1|                    A szőlőnk Gömörben van, és csak annyiból volt Rákóczié,
 976    1|                 Aztán Szindbádhoz fordult, és mentegetőzve folytatta:~-
 977    1|                    Uff király, a Mikádó... És a Gasparone melódiái mostan
 978    1|               mostan is fülembe csengenek. És itt vagyok a határszélen,
 979    1|                   érdeklődve hajolt előre, és tréfásan megérintette az
 980    1|            elborongó Ferenc atya vállát:~- És főtisztelendőségednek semmi
 981    1|                    poharát a Szindbádéhoz, és szórakozottan mormogta:~-
 982    1|                muszka sapkája, amely fehér és fekete bársonnyal díszítve:
 983    1|         legfrissebb folyóiratokat olvassa, és kedves költője Reviczky
 984    1|                  cipőit Krakkóban varrják, és kesztyűje a híres késmárki
 985    1|               eljött a messzi Budapestről, és nyomban rábukkant a kincsre.
 986    1|                    érezte, hogy későn jött és megbukott Fánikánál, a szent
 987    1|                egyetlen terményét, a barna és tűzkelyhű rózsácskát. Ám
 988    1|             működéséhez, amelyet egy bölcs és öreg takács lába hajt valahol
 989    1|               házban. Kattog a takácsszék, és a gondolatok kelméje lassan
 990    1|               felfedezte az ártatlanságot, és a mesebeli takács egy lábnyomására
 991    1|                  fel kis terve eléréséhez, és csakhamar megszólalt:~-
 992    1|                   alakjában volt megkötve, és a barna arcocska mellett
 993    1|                     kezdte -, eladósodtam, és a rend gondnokság alá helyezett.~-
 994    1|                    poharak összekoccantak, és Fáni figyelmesen, kinyújtott
 995    1|                     A tekintetét áhítattal és tisztelettel fordította
 996    1|               figyelte a szemsugarak útját és mineműségét, magában pedig
 997    1|                   a szoba közepére lépett, és zsebéből ócska, összehajtogatott
 998    1|                     hosszúszárú lakkcsizma és bársonyzubbony, a vállon
 999    1|                   dalt.~Kétszer köhintett, és csakhamar rákezdte tenorhangján:
1000    1|              hangja váratlanul felzendült, és mosolyogva, kissé elpirulva