Part

1501    1|                  mindig köszönt a papoknak és az úri hölgyeknek, mert
1502    1|                   ismeretlenül is udvarias és vallásos embernek vélik.)~
1503    1|                  még egyszer megvizsgálta, és azt gondolta:~- Valami öreg
1504    1|                   volna, most utánamennék, és Eperjesen maradnék!~Később
1505    1|                 csörgette kövér csuklóján, és az idegen úrra rideg előkelőséggel
1506    1|            világosszínű keménykalapjaikban és gavalléroktól levetett kabátjaikban.
1507    1|               kezet csókolt az asszonynak, és a sarokba rakott hangszereket
1508    1|                  francia konyakot rendelt, és emígy magára hívta a kávésné
1509    1|                  bizonyos egyetértő, meleg és jelképes pillantást váltania
1510    1|                  Pedig maga tetszik nekem, és máris szerelmes vagyok" -
1511    1|                 kerekei, a láncok csörgése és a mozdony fulladt pöfögése
1512    1|                    az eperjesi kávéházban, és a kávésné most fekszik le
1513    1|                  Most húzza a harisnyáját, és a vaskályhából a parázs
1514    1|                testét, a gyertyát elfújja, és míg kinyújtózik, egy másodpercig -
1515    1|                    halkan elnevette magát, és elbúcsúzott az első álmát
1516    1|                 kullognak lehajtott fejjel és egymás háta mögött a falu
1517    1|                   állomás előtt.~Vajon hol és merre találja? Milyen állapotban
1518    1|               szalagbokrétával?~A haja üde és jószagú a füle mellett?~ ~
1519    1|                   fagytól kopogó fahidakon és kuckóikból kipillantgató
1520    1|              tanyáz a vándorszínész-trupp, és esténkint a Nagy Bercsényihez
1521    1|                    hősnője, drámai anyája, és szerepét most egy napfényes
1522    1|             valamikor a vártemplom állott, és a kastélyból nyergeslábú
1523    1|                   után gyakran utazgatott, és az első páholyt megvásárolta
1524    1|               szivart nyomott az agyarára, és egy régen használt gyufaskatulya
1525    1|             koravének, áhítatosan tiszták, és a behavazott utakon sűrűn
1526    1|                sűrűn látni a rókák, nyulak és más ártatlan látogatók lábanyomait.
1527    1|                    sohasem lett volna nyár és pázsit, rejtőzködő bokrok
1528    1|                  pázsit, rejtőzködő bokrok és eltakaró lombos fák! Mintha
1529    1|                  izgatott lépésű diákokkal és a tilosban járó menyecskék
1530    1|                csendesen nézelődött jobbra és balra, a kert néptelen volt,
1531    1|                 fején kis sastollas kalap, és valamit evett, eszegetett
1532    1|                 Paula - gondolta Szindbád, és gyorsan megindult a hölgy
1533    1|           emelgették meg szárnyacskájukat, és egy lépést előre tett a
1534    1|                került ide? - kiáltott fel, és tetőtől talpig végignézett
1535    1|                  álla alá nyúlt félkézzel, és hosszasan nézett a szenvedő,
1536    1|                     a csillagok ragyogtak, és a partokon a mélységes baranyai
1537    1|                 kissé meghajtotta a fejét, és a hóra nézett.~- Boldog
1538    1|                      Alakja a régi, kedves és finom... Hadd szagoljam
1539    1|          félcipőben, friss szalagcsokorral és könnyű harisnyában látta
1540    1|            fehérnemű között őrzött sarjúé, és finoman hervadó, apró madárkörmöcskék
1541    1|               körül a halovány gyűrődések, és az ajk körül hervadó bársonyon
1542    1|                 macskabőrrel volt bélelve, és meleg volt, mint egy fészek,
1543    1|            délutánra. Ott jó borok vannak, és itt nagyon divatos a pincézés.
1544    1|                midőn az őszhajú, pirosképű és recsegőhangú tanár nagy
1545    1|                legjobb barátjának nevezte, és biztosította, hogy külön
1546    1|            színészek, két színésznő: Paula és az énekesnő, egy kövérkés
1547    1|                 Hátul Pápai súgó pipázott, és a színészújságot olvasgatta,
1548    1|                 kiáltotta a jókedvű tanár, és a kabátja belső zsebére
1549    1|                  Amint a városból kiértek, és egy kis kanyargós úton a
1550    1|                   fekete, kormos bejárója, és a fiatal színészfiúk hangos
1551    1|             Szindbád karjába kapaszkodott, és boldogan, büszkén simult
1552    1|               csendesen.~Hátul jött Pápai, és recsegős hangon a színésznőre
1553    1|                   szűzies hómezőre nézett, és magában igazat adott a vén
1554    1|                   vasút cifraruhás embere, és ünnepélyesen szalutál az
1555    1|            Szindbád naphosszat, étteremben és a sínek között, mert valamely
1556    1|                    erélyes hangú, nagyorrú és bozontos üstökű férfiú -,
1557    1|                    A tarka kendők a nyakon és a kis malaclopók a vállakon!
1558    1|                   kalap volt akkor a divat és a földig érő világos selyemköpönyeg.
1559    1|             kebleket nem feszélyezte fűző, és a rövid szoknyák alatt igen
1560    1|         aranynyilak, könyökig érő kesztyűk és ahol lehet, egy fodor...
1561    1|        kézitükörben megigazította a haját, és az arcát szarvasbőrrel dörzsölte,
1562    1|              ragyás a sok rossz festéktől, és ha Szindbád rövidesen küldene
1563    1|                 Szindbádot, muszkabundáját és briliánsgyűrűjét, amelyet
1564    1|             szeretett volna öreg úr lenni, és gyöngéden meglökte a primadonnát.~-
1565    1|                   haja a homlokába lógott, és a cigaretta a körmét égette.~
1566    1|               pincér a skatulyák, bőröndök és kézitáskák közepette ezalatt
1567    1|                  közepette ezalatt áttört, és gyanús színű kávékat rakott
1568    1|                szalonnát evett papirosról, és a bicskahegyre tűzködött
1569    1|               vajon kellő helyre megy-e... És elégedetten nyúlt újra bicskájához,
1570    1|                  vándorszínészek.~Artisták és artistanők ültek a szomszédban.
1571    1|                 nők, akik olyan egyszerűen és finoman öltözködtek, mint
1572    1|               kezeken puha barna kesztyűk, és kis sapkák a fejeken. Nyugodt,
1573    1|                 asztalt az ebédlőteremben, és a főpincér hajlongva vette
1574    1|                kanadai róka feje díszlett, és csendesen, de jól mulattak,
1575    1|                   Eközben megjött a vonat, és a táncosnő Oroszországból
1576    1|                    lépésekkel sétáltak föl és alá a sínek mentén. Hogy
1577    1|                      Rokonaim élnek Pesten és ismerőseim. Szeretném, ha
1578    1|                   látok is egyet.~Leültek, és az élesszemű főpincér hajlongva
1579    1|                   piros arcú úr fölállott, és fehér fogait mutogatva közeledett.
1580    1|                   Róbert úr amerikai volt, és a céllövészetben volt nevezetes.~-
1581    1|      viszontlátásra - búcsúzott Róbert úr.~És az artistaasztal csakhamar
1582    1|          népszínházi karban voltam! Böske.~És már föl is emelkedett a
1583    1|                című gyorspolkát játszotta, és a nők arca már kipirosodott
1584    1|                    Bál volt a "Szőlő"-ben, és a felvidéki városka asszonyai
1585    1|                felvidéki városka asszonyai és leányai, miután hetekig
1586    1|           asszonyság neveli finom manierra és eleganciára a leányokat.
1587    1|                    Morvai-féle cukrászdát, és sétálgatott a promenádon.
1588    1|                   nak írta a demimonde-ot. És hogy mégis szívesen látták
1589    1|                   ahol az eljövendő grófok és bárók számára nevelték az
1590    1|                  magával vitte hangszerét, és a férfiasan zengő húrokon
1591    1|              kapott a zártkörű mulatságra, és habozás nélkül elutazott
1592    1|                    esti vonattal érkezett, és míg fehér csokrát kötögette
1593    1|                    érkező báli vendégeket. És a folyosón már érezhető
1594    1|          illatoknak színük volna; a parfüm és friss női ruhák szagába
1595    1|                  női ruhák szagába a púder és gyöngyvirág illata vegyül.
1596    1|                  mint a kucséber-kosárnak, és a nők lélegzetvétele olyan
1597    1|                 első négyes előtt vagyunk, és a hölgyek ruhafodrai közül
1598    1|            bizonyosan a Füst Turgenyevtől, és a magas, domború mellű dívány
1599    1|                   még aláhúzza a l'amourt, és most elgondolkozva, jövendő
1600    1|                kell, a felesége szívbajos, és éjfélnél tovább nemigen
1601    1|                  rendezőnek bemutatkozott, és vívómesternek nevezte magát,
1602    1|                  teljesen békében hagyták, és az ellenséges fiatalemberek,
1603    1|                    a vidéki bál örömeiben, és visszagondolhatott múltjára,
1604    1|              négyest. "Kolón" - kiáltotta, és a tekintete mindig egy barna
1605    1|            Szindbád úr a négyest rendezte, és később is gyakran látni
1606    1|           gyermeket mentett ki a folyóból, és ibolyaszínű csokrot kötött
1607    1|                  beszéltek meg eseményeket és regényeket, színdarabokat,
1608    1|          regényeket, színdarabokat, írókat és színésznőket, mint akár
1609    1|                  levelezés ismeretlen urak és úrnők között. És Amelie-nek
1610    1|           ismeretlen urak és úrnők között. És Amelie-nek írta magát a
1611    1|            óramutató éjfél felé ballagott, és a zenekar a második négyes
1612    1|       sárgamellényes rendező elébe állott, és meghívta, hogy egy pár nélkül
1613    1|                    Uram! - felelt a hölgy.~És az "itt a párok" című figura
1614    1|                   meg a három lépést előre és a térdhajtást, mintha még
1615    1|                      Kedvelem Reviczkyt.~- És a színházban, asszonyom,
1616    1|                Csak nyáron van színházunk, és a régi operetteken elandalodom.
1617    1|                   igazgató udvarias ember, és kedvemért előadatja.~A négyesnek
1618    1|                 nagyon vörös volt az arca, és a bikszádi víznek nemigen
1619    1|               tanítóféle szárnyas-kabátban és Lavalière-nyakkendővel névsort
1620    1|        Lavalière-nyakkendővel névsort írt, és minden névnél megkérdezte
1621    1|                  bibliai bőséggel szakadt, és halottnak tetszettek az
1622    1|               friss hó hullott az éjszaka, és éjféltájban a telihold vándorolt
1623    1|              pirosló prémeket varázsoltak, és a máskor szomorú kupolaboltozatban
1624    1|                   egy fehérköpenyeges dáma és egy lakktopános úr ölelkezett,
1625    1|                  egy fiáker havas fedele - és a hörgés most már a közelben
1626    1|                   aludni: olykor az ország és Buda erkölcseit is megvitatták -
1627    1|                  szárnnyal jött a világra, és azokat a nőket szükséges
1628    1|                      egykor madame fején - és egy hosszú kék palást -
1629    1|                    megörökítette a mester, és a kisleány félig lehunyt
1630    1|           magassarkú cipője, antik gyűrűje és hervatag, de sok jószívűséget
1631    1|            kifejező arca, bodros frizurája és francia kártyája már oly
1632    1|                   asztalkendők sárgállnak, és a metszett poharak úgy csengenek,
1633    1|                fekete selyemruhát ölt fel, és a fővárosban észlelhető
1634    1|                  rengeteg jég a pezsgőkön, és Klein, a házmester, aki
1635    1|                   talpra is állott madame, és Szindbádot félretolva, saját
1636    1|                    az oldalára szorította, és minden lépésnél egy darabig
1637    1|               nézze, most fölegyenesedett, és az öklével fenyeget.~- Csak
1638    1|                    Csak összeszedné magát, és visszamenne a kocsmába,
1639    1|                 megvilágítsa a véres havat és haldokló embert. A madame
1640    1|             amelyre még falun tanították. "És a Riska tehenünket is tartsd
1641    1|                 fölemelte véres két kezét, és arcra vágta magát a hóban,
1642    1|          kivilágított az utca véres havára és Emerenciára, akinek kék
1643    1|                dámáknak - felelt Szindbád, és nyugodtan cigarettázott.~-
1644    1|                   Szűcsné asszony a nevem, és semmi bajom nincs világéletemben.
1645    1|                  Szindbádot karon ragadta, és gyorsan vitte az előszobán
1646    1|        csizmaszárait előre, amint a madame és Szindbád a sarokig vitték,
1647    1|                  kezdte a madame szigorúan és kimerülten sóhajtva.~A legény
1648    1|            divatját múlta. Falusi kántorok és tanítók körében lett közkedveltségű
1649    1|                    gavallérok sétálgattak, és a harmonikanadrágban szinte
1650    1|               szerette a kecsegeorrú cipőt és a levendula-illatot, midőn
1651    1|      kisasszonyokkal évekig levelezgetett, és ismeretlen kisvárosokba
1652    1|               köthető Lavalière-nyakkendőt és a magasan kivágott fehér
1653    1|                állomáshelyeire utazgatott, és a polgári hölgyektől hajszálakat,
1654    1|                    zsuzsukat, zsebkendőket és harisnyakötőket kért emlékbe.
1655    1|                ruháját, szerelmet vallott, és sohasem hazudott, eszeveszett
1656    1|           ajándékot adott a szobaleánynak, és vakmerően behatolt idegen
1657    1|                   idősebb asszonyságoknak, és a pillanatnyi gyönyör, a
1658    1|             hajfürtről, a kis fehér kézről és a nyak különös hajlásáról,
1659    1|           hajlásáról, lángolni, elhervadni és boldogan nevetni, midőn
1660    1|             sóhajtozó fái alatt megvonult, és egy esztendeig hallgatta
1661    1|                     a hópelyhek zenélését, és néha unalomból szóba állott
1662    1|                    rokonaival, akik jobbra és balra pihentek a kriptában.
1663    1|                szeretőt tartott egyszerre, és mégis visszakívánkozott
1664    1|            Szindbád kiszökött a temetőből, és útját arrafelé vette, hol
1665    1|            titokzatosan besietett a házba, és elfehéredett arccal súgta
1666    1|             Odakünn áll a kerítés mellett, és az udvarba néz. A hold jól
1667    1|                    beszélgettek az asszony és cselédje. Elmondták egymásnak,
1668    1|                friss hó feküdt a városkán, és a torony kivilágított óráján
1669    1|                  Délután kártyát vetettek, és a lefüggönyözött szobában
1670    1|                    asszony dobogó szívvel, és Szindbádra gondolt.~- Tehát
1671    1|                       kérdezte az asszony, és fölemelkedve, az asztal
1672    1|                    őket, beszélt hozzájuk, és a kezüket összekulcsolta.
1673    1|                       kérdezte az asszony, és nagyon fehér volt az arca.~
1674    1|                  otthon szőtt szőnyegeken, és a kihajtott gallér tekintélyesen
1675    1|                    bőrtárca magaslott elő. És a fehér mellényt napfényen
1676    1|                   hegyeslábú karosszékben, és a régi gavallérok módjára
1677    1|                módjára kutyabőr kesztyűjét és magos tetejű kalapját a
1678    1|              Fruzsina - felelt a falevelek és árnyak hangján Szindbád. -
1679    1|                   állottunk napfelkeltekor és a hajnali havazásban vagy
1680    1|                  elszálló üde napsugárban, és az út apró tócsáiban fürdőző
1681    1|              titkát, kéjét, boldogságát... És most, miután már régen nem
1682    1|                    szeretném tudni, hogyan és mint folynak napjai, mit
1683    1|                napjai, mit gondol magában, és éjjel mit álmodik. Visszajöttem,
1684    1|            megnézte az asszonyt. A homloka és a szeme, hátra fésült fodros,
1685    1|                 fésült fodros, fekete haja és az árnyék hosszú szempillái
1686    1|                 férfiak? Csak a halántékán és a sápadtkás arcán maradtak
1687    1|                    az álmatlan éjszakáknak és a párnába fojtott zokogásoknak.
1688    1|                 elkísérni. Férj, gyermekek és a kedves egymás után elmendegéltek.
1689    1|                    élete csupa szomorúság. És a kandi, leskelődő szomszédok
1690    1|                     védekezett az asszony, és szemét lesütötte. - A hálószobámon
1691    1|                  fúrt a kíváncsi szomszéd, és onnan meglesi még az álmaimat
1692    1|                 valamely szőrös majmocska, és megy, mendegél vele, mindenütt
1693    1|                   fásládán feküdt, holtan, és a cselédeim mind gyászruhába
1694    1|            öltöztek. Felvettem a vállamra, és óriási erőfeszítéssel vittem
1695    1|               ágyamba vittem. Lefektettem, és újra meg újra megnézegettem,
1696    1|             valóban halott-e? Halott volt, és virágokkal szórtam tele
1697    1|                halottak nevét a fejfákról, és ezen a réven mind egyenlők
1698    1|                   alatt a lábunk összeért, és kis fogadóban, ahol egyszer
1699    1|                 ahol egyszer megszálltunk, és a fogadósnak olyan piros
1700    1|                parkra nyílott az ablakunk, és a piros vadszőlőleveleket
1701    1|                  nyakán a hajfürtök borral és étellel jóllakott fiatal
1702    1|                 fiatal férfiak gondolatai, és a selyemszoknyájának a zizegése
1703    1|                    hogy meghalnak magáért, és az élet maga nélkül céltalan
1704    1|                  élet maga nélkül céltalan és reménytelen?~Az asszony
1705    1|         reménytelen?~Az asszony sóhajtott, és gyermekes, zokogó hangon
1706    1|                  mikor még gyermek voltam. És azokra a helyekre, ahol
1707    1|                  tükrében más férfi arcát, és szégyelltem volna magamat
1708    1|                 magát - felelt a kísértet, és kinőtt, feszes szalonkabátjában,
1709    1|                   A TÉVEDT NŐ~Hol kezdődik és hol végződik Bánatiné története?
1710    1|                    hegedül az ablak alatt, és Bánatiné még két szárba
1711    1|                    a haját, a tükörbe néz, és a hegedűt hallgatja. A folyó
1712    1|                vékony hegedű elhallgatott, és mély, komoly, nagymellű
1713    1|             selyemsapkát nyomott a fejébe, és mindig ismételte, hogy ő
1714    1|             hangulatokba ringatni óhajtja, és sohasem nézi, hogy milyen
1715    1|                    éjszakának külön állat- és növényvilága volna, az elhagyott
1716    1|                    kastély is, magas kőfal és álmodozó hársfák között
1717    1|             megállította halottaskocsiját, és miután a koporsó fedelét
1718    1|                  akit ócska szalmakalapban és szárnyas zöld kabátban eddig
1719    1|                 rozsdás húrt a zongorában, és a hajfesték, régi báli táncrend,
1720    1|              autogramos legyező, ó-nyúlláb és megfakult szerelmes levél
1721    1|             Bánatiné fölnyitotta a szemét, és csöndesen elhessegette magától
1722    1|                    szűk, nedves utcában. - És a megboldogult zsinóros
1723    1|            cigánylakodalom van az alvégen, és a nagybőgők, hegedűk, drótozott
1724    1|              lakott a városban, hosszúhajú és sovány legény, szenvedélyesen
1725    1|                   az Ördög Róbert áriáját, és ilyenkor mind megnyíltak
1726    1|                hívták - felelt az asszony, és elpirult álmában. - Drága
1727    1|                    lefényképeztette magát, és a szakállát megfésülték
1728    1|           szomszédasszonyok -, estve volt, és a zenész eljött a halott
1729    1|           sétapálca, amelyen bőrbojt volt; és én nem vertem ki a házból
1730    1|               Reviczky költőért rajongott, és naplójába azt írta, hogy
1731    1|        violinkulccsal, a merengő estvékkel és a képzeletbeli elhagyott
1732    1|                   jöttek a félvállú, púpos és mellbeteg muzsikusok; egyiktől
1733    1|                    a kártya asztalnál ült, és ócska, svájci kártyapaklikat
1734    1|                  Éjjel az ablaknál álltam, és vártam, vártam... A csillagokkal
1735    1|        csillagokkal ekkor ismerkedtem meg, és azóta tudom, hogy a hajnalcsillagnak
1736    1|                    halkan az éji árnyék. - És kivel volt boldog, asszonyom?...~-
1737    1|                  fogságban volt egy nőnél, és ezt sohasem tudta elfelejteni.
1738    1|            Artémizának hívták az asszonyt, és egy erdőtulajdonosnak volt
1739    1|        nagyszakállú papok mondják a misét, és a kis Jézusnak drágakőből
1740    1|                emberek kivágták a falakat, és mindenféle titkos utakkal
1741    1|                  utakkal látták el a házat és környékét: egy emberöltő
1742    1|                voltak ilyenek -, hamispénz és hamisjáték miatt keresték
1743    1|              ráfogta, hogy bujdosó hazafi, és az akkori öregúr, a ház
1744    1|                 midőn e szigorú, házsártos és erkölcstelen asszonyságokra
1745    1|                  helyre, ahol erős tornyok és magas falak között büntetésből
1746    1|                   fogcsikorgatva.~Éj volt, és a hó úgy világított, mint
1747    1|             messzire látszanak a harangok, és pontosan látni, amint éjfélkor
1748    1|                    piac közepére hangzott, és az asszonyok a karácsonyfa
1749    1|            maradtak fekve a gyermekeikkel, és a vén asszonyok estve elhangzott
1750    1|                    még messzebbről jöttek, és a karácsonyfa alatt megragadták
1751    1|            emeletre, amely nappal sötét... és a karácsonyfa az utcai szobában
1752    1|             világos éjben fagyos ereszével és zúzmarás ablakaival szinte
1753    1|             tétovázva kéklenek a magasban, és egy fehér függöny meglendül
1754    1|                volna a házak árnyékától -, és furcsa, kis fénylő ködöt
1755    1|                Artémiza a tükör előtt ült, és a tükörben magát nézegette.~
1756    1|        negyvenesztendős régebben elmúlott, és még mindig nem elégelte
1757    1|                   mint a halottakét szokás és a haját reménytelenül fésülte,
1758    1|                 állótükör fénylő lapjáról, és a háttérből halkan közeledik
1759    1|                    akárhogy fonta a haját, és nyúllábbal vörösre dörzsölte
1760    1|                szekrény a mennyezetig ért, és komolyan pattantak a zárak,
1761    1|                    megadással mosolygott. "És ha te látnád magad, szegény.
1762    1|               zöldre, sárgára volt festve, és a metszőfoga hiányzott.
1763    1|                 gondolta magában Szindbád, és lehetőleg nem nézett az
1764    1|                   asszony vállára, nyakára és hóna alá, holott karját
1765    1|                Zsineget hurkolt a nyakára, és letérdepelt az ajtókilincs
1766    1|                    kinevetett férfiú iránt és védekezésük a nevetséges
1767    1|        öngyilkosságom napján bálba mentem, és reggelig nagyon jól mulattam.
1768    1|                bányászok rendezték e bált, és forraltbor illata volt a
1769    1|                     Reggelig szakadt a hó, és az utak mindenütt betemetve...
1770    1|              bandukolt, szegény, lámpással és a kapukulccsal. A cukrászbolt
1771    1|            rózsaszínű báli belépőmben...~- És a rejtett szoba? - kérdé
1772    1|                    volt lakója a szívemnek és a szobának, hisz szerelem
1773    1|                hegedűs. Most üres a szoba. És ha Szindbád úrnak nincs
1774    1|              amennyiben térde nem lengett, és a szíve helyén antik, pirosló
1775    1|                   nap a fenyők zúzmaráján, és a bokája oly karcsú és fürge
1776    1|                     és a bokája oly karcsú és fürge volt, hogy akár tánc-cipőt
1777    1|                   míg szája oly udvariasan és finomkodva ejtette ki a
1778    1|                 érzéke az őszinte gyűlölet és harag iránt, amely elhagyott
1779    1|                bokájuk, hajúk, szép szemük és kedves hangjuk, mégis, midőn
1780    1|                sűrű a füst, öblös a pohár, és a sarokban vak zenész játszik,
1781    1|                 hervadt népénekesnő dalol, és a kocsmáros oly alattomosan
1782    1|                  négylovas hintón járatta, és a nevét sokszor az asztalra
1783    1|                    Fánny, mondták a betűk, és a homályba, füstbe, álomba
1784    1|                    vésnök tekintete előtt. És Szindbád gyakran az ajkához
1785    1|                 voltak telve. Templomokban és báli termekben, a csónakversenyen
1786    1|                    a lefüggönyözött batár, és a sikátorból gyors, nesztelen
1787    1|                házban nyári vendéglő volt, és az udvaron ecetfák álltak,
1788    1|                    midőn az ősz közelgett, és az elhagyott asztalokon
1789    1|                   anyám nemsokára meghalt, és fénylő koporsóját öreg katonák
1790    1|                 gyűjteni, papucsban járni, és esténkint, ha szelencéivel
1791    1|                    fehér parókás hegedűsök és zománcos postakocsik voltak
1792    1|                    szempár tapadt rám. Kék és szomorú, megértő és megbocsátó,
1793    1|                    Kék és szomorú, megértő és megbocsátó, gyöngéd és bölcs
1794    1|             megértő és megbocsátó, gyöngéd és bölcs volt ez a szempár.
1795    1|              megbocsátás, a jó magaviselet és csöndes ábrándozás. Benne
1796    1|             legboldogabban... hogy a cipőm és kesztyűm mindig nagyon tiszta
1797    1|               mindig nagyon tiszta legyen, és barna hajamat hátul vizes
1798    1|                    a régi házba, ősz volt, és egy asztatnál leülve somot
1799    1|                 egy asztatnál leülve somot és tejfelt fogyasztottam. És
1800    1|                  és tejfelt fogyasztottam. És még élt az öreg franciánk,
1801    1|                címzett kis nyári vendéglőt és a régi hercegi címert a
1802    1|               felett. A pirostaréjú kakast és a néma folyosót, hol gyermekkorában
1803    1|               később párjának tekintett.~ ~És halála után egy őszi napon
1804    1|                  kakas a helyén vigyázott, és az ecetfák oly várakozólag
1805    1|                  jön egy öreg hercegi pár, és lehajtott fővel tovább megy.~
1806    1|                többé nem lehet házőrző-eb, és a kikoptatott köveken manapság
1807    1|                   alakú lyukacskák voltak, és fekete kesztyűs kis keze
1808    1|               flandriai-vörös somot hozott és rózsás csészében a tejfelt,
1809    1|                azoknak már szakálluk nőtt. És a halott apák is, ha éjfélkor
1810    1|                     az orgonazúgásban üdén és ifjan, piros frakkban vagy
1811    1|                hátán a közelébe lopódzott, és halkan a fülébe kezdett
1812    1|                pásztorait sem látom többé, és a szél sohasem hoz felém
1813    1|            hazugságaikat, a komiszságaikat és a csalfaságukat. Nem haragudni,
1814    1|                 kabátú öreg úr nyomult be, és két deci vörös bort rendelt
1815    1|                   kezdték ugatni a holdat, és belső szobájában a falusi
1816    1|                   lógatná le az éji ember, és olykor fehér füstfellegecskét
1817    1|          nyugtalankodva ült fel az ágyban, és halkan öreg dadáját szólította,
1818    1|           vénasszony az ablakhoz ballagott és rövidlátó szemét a holdra
1819    1|                   érett szőlő illata volt, és részeg darazsak dongtak
1820    1|    cimbalmos-cigány pengette a hangszerét, és már leszállott az éj a háztetőkre.
1821    1|               cimbalomra hajtotta a fejét, és furcsa barátja, akinek csak
1822    1|                    névnapon a fogad alatt, és a savanykás bor karcolva
1823    1|                melegek voltak az éjszakák, és a nagy diófák alatt Kisfaludy
1824    1|                    éj mind előbbre haladt, és ők nem mozdulnak vala az
1825    1|                Friss borokat hoz az ispán, és én ágyamban nyugtalankodva
1826    1|                  alatt törő hó ropogásához és a korhelyleves szagához,
1827    1|                 Szindbád úr mulattatására, és a cimbalmos belé-belévágott
1828    1|             Papucsot, alsószoknyát kaptam, és a folyosóra nyíló ablakot
1829    1|                 ismeretségét köszönhettem, és ilyenformán többé nem parancsoltam
1830    1|          cimbalmosnak néhány pofont adtam, és Jocó elmenekült a tenyerem
1831    1|                   Szindbádot kézen fogtam, és aludni vittem.~- Bizony,
1832    1|                  elgondolkozva az úrhölgy, és a párnára tette fejét. -
1833    1|                     a másvilágra ment Jocó és Szindbád úr mulató társai
1834    1|                   nyikorgott a kapuszárny, és a vadszőlős ambituson egyszerre
1835    1|                asszony, a temetőbe mentem, és elhoztam őket, a Szindbád
1836    1|               cimbalomra hajtotta a fejét, és pirosborral telt üveggel
1837    1|                szívvel állott az ablaknál. És akkor ocsúdott fel merengéséből,
1838    1|             eltűntek a folyosóról, az ének és a cimbalomszó a temető felől
1839    1|              nappal lomposan, fésületlenül és bágyadt szemmel találhatók,
1840    1|             szemmel találhatók, gyerekeket és férjeket püfölnek, visító
1841    1|                  felkelnek a nagymosáshoz, és versenyt dolgoznak a széles
1842    1|                fejüket, a kürtőbe másznak, és meztelen lábukon a papucs
1843    1|                  toronyórán az alvó csókák és varjak a mutatón a félkört
1844    1|               mutatón a félkört beutazták, és a cinke halkabban fütyül
1845    1|                    pincék ajtaja kinyílik, és csalogató, fagyos, hordószagú
1846    1|                 ragyog megfésült hajukban, és az arcuk frissen mosott,
1847    1|                 kendőcskék, fehér kesztyűk és tollas kalapok jönnek elő...
1848    1|                    Párizsról beszélgetnek, és a gyöngéd havazásban boldogan
1849    1|                    vasúti állomásra döcög, és aranyozott sapkában áll
1850    1|                    az omnibusz a vasútról, és ki lehet az idegen úr, aki
1851    1|               ruhája szabása nagyvárosias, és a nyakkendőjébe, a szemtelen,
1852    1|                   hídnak kanyarodik az út, és lámpások nem világítanak?
1853    1|                Honnan hozta mondanivalóit? És talán egyszer elhangzana
1854    1|             teleken elutazott a városkába, és a Hársfa környékén szemügyre
1855    1|       hercegasszony ül a bal oldali soron. És a hajuk, a szemük, a szájuk,
1856    1|                    nagyopera quadrille-ja, és a karnagy előtt Donizetti
1857    1|                      sóhajtott Szindbád.~- És?~- És elrabolni magukat. (
1858    1|                sóhajtott Szindbád.~- És?~- És elrabolni magukat. (S ekkor
1859    1|                    pincéket látogatta meg, és a nevét éppoly vidáman kanyarította
1860    1|                 emlékkönyvbe. A színházban és étteremben a nők háta mögé
1861    1|            étteremben a nők háta mögé ült, és ígérte, hogy másnap meglátogatja
1862    1|               lesznek odahaza. A vállakhoz és a nyakakhoz beszélt, és
1863    1|                    és a nyakakhoz beszélt, és a ruhafodrok között sohasem
1864    1|                  elszökni, át a határon... És most, amint alkonyattal
1865    1|                   amelyekkel lekötelezték. És valahogyan úgy látta az
1866    1|                álldogált a híd oszlopánál, és engedte elmenni maga mellett
1867    1|                    kezét vagy a hónuk alá. És a kis fülek elpirultak a
1868    1|               akinek nagy szemében odaadás és csábítás fénylett; a papírkereskedőné,
1869    1|                 kedveséről tett vallomást, és önfeláldozó szerelmében
1870    1|                  gazdagságára hivatkozott, és gondtalan jövőt ígért szerelmesének;
1871    1|                húsvéti gyónásra gondolt... és Lélia, aki csupán azért
1872    1|                  nem mosta volna a szappan és az idő a csókoknak nyomát.~
1873    1|                    hallott, szívébe zárta, és soha el nem felejtette.~ ~
1874    1|                    illata volt az arcának, és a zárt derék felett fehér
1875    1|                       Emlékszem - felelte, és hosszasan megszorította
1876    1|                legszebben tudott imádkozni és hazudni a férfiak fülébe.
1877    1|                  apróhirdetést olvasgatja, és a boltba vetődő férfiakat
1878    1|                    bajuszok mindig magasan és gőgösen mutatkoznak a kis
1879    1|           virágosleány feje fölött. A szem és a száj dolga, hogy közelebb
1880    1|                    Gyöngéiket, hiúságaikat és a többi ezernyi ostobaságokat,
1881    1|                   amelyeket végigolvasott, és a költők szenvedéseiben
1882    1|                  emlékezetébe följegyezte. És mikor már nagyon muladoztak
1883    1|          megismerte az életet a fővárosban és vidéken, hogy regényírók
1884    1|         szekrényében. A grófnak, a diáknak és a szegény költőnek tudta
1885    1|                    üldögélt a hölgy körül, és csodálkozva hallgatta mesemondását,
1886    1|                    orgona búgása hangzott, és a kántor reszketegen fújta
1887    1|              költeményes könyvet olvasott, és a szemében egy fénylő pontocska
1888    1|            útjaival, ő a méheket szerette, és az újságokat csak egy esztendő
1889    1|               eltelve üldögélt a sarokban, és fenyegető szemét nem vette
1890    1|          alkonyattal az ablaknál üldögélt, és a messzi tájakon elmerengett,
1891    1|               kanapé karfájára telepedett, és kis sarkantyújával verte
1892    1|                     A szavak, a gondolatok és minden az enyém legyen.
1893    1|              bizonyára többször meghajolt, és kezet csókolt már életében,
1894    1|                 rossz, érdemtelen kezekbe, és legalább érdemes legyen
1895    1|                  mellé estve az asztalhoz, és halkan beszéljen hozzá a
1896    1|                  hangzik estve az erdőn... És bánkódni nem érdemes a múlt
1897    1|               búcsúzásul megfogta a kezét, és sokáig a Szindbád szemébe
1898    1|                   viszi, engem megtalálhat és felkereshet.~A kesztyűjéből
1899    1|           huszártisztek lovukra pattantak, és Boldogfalviné nyomába rugaszkodtak.
1900    1|                 tárcájába zárta névjegyét, és a Medve előtt fel és alá
1901    1|            névjegyét, és a Medve előtt fel és alá sétálgatott. Az ódon
1902    1|                  árnyékot vetett a piacra, és a harangozó égő lámpával
1903    1|              udvarán leugrott a nyeregből, és valóban a lovasnő után tudakozódott.
1904    1|                  nézett végig a ruházatán, és tollas kalapját az ebédlőszobában
1905    1|                 földre dobta. Mohón evett, és a piros bornak színében
1906    1|             dobbantott sarkantyús lábával, és öklelő pillantást vetett
1907    1|                 férfiakat asszony nevelte, és az ingét bizonyosan az édesanyja
1908    1|                 megy, mint kisfiú korában, és türelmesen üldögél a szentbeszéd
1909    1|                 érzésű, mint az édesanyja, és egyéb gondja van a legtöbb
1910    1|                 volna Póli, hogy szurokban és tollban hemperegjek, s így
1911    1|                    megvetéssel végigmérjem és hátat fordítsak... Megvetni,
1912    1|                  vállára hajtotta a fejét, és folyékonyan, de kissé szégyenkezve,
1913    1|                 kitűnne, hogy mindenki más és más nőről beszél. Boldogfalviné
1914    1|               halállal kezdett ismerkedni, és őszintén, komolyan lehunyta
1915    1|                 voltak a szerelemben X-nél és Y-nál is. Boldogfalviné
1916    1|           emlékezett, amint már ez szokás. És oly fontosságot tulajdonított
1917    1|                  féltek Boldogfalvi úrtól, és Póli sokszor figyelmeztette
1918    1|                      duruzsolt Szindbád.~- És azt véli, jó uram, hogy
1919    1|           Magyarországon, hogy a legvénebb és orvosilag is helyben hagyott
1920    1|                   tenni elmúlt szerelméről és annak körülményeiről. Itt
1921    1|           szavakról, amelyet első, második és a többi találkozáskor a
1922    1|          érdeklődést érez egy hölgy iránt, és éjjel, az utcán vagy álmában
1923    1|                megjelenne a bíróság előtt, és bevallaná szándékát. Az
1924    1|               Gazember! - kiáltott Albert, és felugrott, hogy megrohanja
1925    1|                   vonaglott a fájdalomtól, és a szeméből dühös fény lövellt,
1926    1|                   asztalra hajtotta fejét, és siránkozott, mint egy gyermek:~-
1927    1|              előttem a nyomorult, a drága, és gyönyörű meséket mondott
1928    1|                   akinek fejét átkaroltad, és ugyanezen szép szavakat
1929    1|                 hogy mit álmodtál az éjjel és kinek öntötted ki szíved
1930    1|                szép nagy ebeket, hátilovat és öreg barátot, aki a tavaszi
1931    1|                tavaszi estéken meglátogat? És ő mindig azt felelte, hogy
1932    1|                    hölgy, hajdan kedvesem, és oly tiszteletre méltó, hogy
1933    1|                Boldogfalviné romlott volt, és éppen ezt szerettem - szólt
1934    1|                  szerettem - szólt Albert, és könnyes szemére vonta a
1935    1|                   ült a kiszáradt ecetfán, és a zene elhallgatott, midőn
1936    1|                  vidéki templom környékén, és a Medve a felhők mögött
1937    1|                   Szindbád Pestre utazott, és felkereste Boldogfalvinét.~-
1938    1|                    ajkára tette az ujjait, és beleegyezőleg bólintott.~-
1939    1|                    ember ön! - szólt Póli, és összevonta szemöldökét. -
1940    1|            ragyogtak, fiatal nők bokájával és hajakkal, amelyeket itt-ott
1941    1|                     egy kuruzsló vallomása és egy jósnő előadása szerint -
1942    1|                  Szindbádnak térde lankad, és már csak gyávaságból megy
1943    1|            rosszindulatú idegent. Szédült, és erősen lehunyta a szemét,
1944    1|                    fákban megkapaszkodott; és mint egy másvilágba menő
1945    1|                tegnap még a szemébe néztek és a szemük mélyében megengedték
1946    1|            magányosan üldögélt szobájában, és kedves olvasmánya, a verses
1947    1|                    körülnézett a szobában, és a bútorokat felismerte.
1948    1|              feszül derékig olajba föstve, és barna haja körül ábrándos
1949    1|                   Szindbád sohasem ismert, és mégis arra gondolt, hogy
1950    1|                    kezét a cobolybundából, és az aranyporzós kék tintával
1951    1|                    néh ~Tavasz volt akkor, és Szindbád a rohanó folyót
1952    1|           közönségesen, a hídra könyökölt, és jó tanuló módjára a városokra,
1953    1|                 merülnek alá a hullámokba, és egy folyómenti kis faluban
1954    1|               közepén estefelé gitárpengés és zengő, párzó bariton kíséretében
1955    1|                   folyó halottja a parton, és eltorzult tekintetét a csillagokra
1956    1|      boldogtalanságnak tűnik fel a jövő... És most úsznak együtt a halak
1957    1|                  ahol a folyam kanyarodik, és a nyugodalmas hullámok megzavarodnak
1958    1|                 utazásuk céljában, a férfi és női holttestek összetalálkoznak,
1959    1|                    zúgó árban érintkeznek, és ha a parton egymás mellé
1960    1|                   a parasztok idetalálnak, és a zsebeket kikutatják, régi
1961    1|             csókolja bele a mondanivalóit, és még csak arra sem hajlandó
1962    1|                    valahol a sziget alatt.~És talán más öngyilkos nőkkel
1963    1|                    a céltalan szolgálatot, és egy zökkenésnél halálát
1964    1|                  okolják korai halálukért, és ódon hangjegyfüzetekből
1965    1|                    falucskában. (A grófnők és a többi nemes asszonyságok
1966    1|                    homokos úton ballagott, és csak olykor csörrentek meg
1967    1|               vallhat szerelmet e helyen.) És a tanító sokadmagával aludt
1968    1|               messzire állongott a háztól, és tarka dunyhák mint megannyi
1969    1|                  virrad - mondta a tanító, és fuldokolva köhögött.~A házban
1970    1|                  tanító is elcsendesedett, és Szindbád a körülötte hangzó
1971    1|                  Vagy karácsony estve van, és szőrös bundában mennek a
1972    1|             reggelre úgysem látjátok őket. És talán sohasem látjátok a
1973    1|                látjátok a kis komédiásfiút és a táncos hölgyecskét, hisz
1974    1|                   földön, kék dunna alatt, és Nárcisz módjára átöleli
1975    1|                 helyen barnult a fehérség, és a nyak oly fehérnek látszott,
1976    1|              tartott a kezében rajongással és csodálkozással, mint illett
1977    1|           kalapkáján gyöngéd kék fátyollal és szívében mondhatatlan bánattal
1978    1|                    szerint, egyszer látott és megkívánt nők szoknyafodraira,
1979    1|                  míg halszagú parasztokkal és örökké álmos partőrökkel
1980    1|          kiskalapos, kékfátyolos, érzelgős és boldogtalan leányka?)~A
1981    1|              kíváncsiak a férfiak. A válla és tartása fiúsan elhatározott
1982    1|             vízi-halál - beszélt Szindbád, és olyan módon igyekezett a
1983    1|                   Konokul nézett a földre, és a kezét ráncigálta a Szindbád
1984    1|                 neve? - kérdezte Szindbád, és erősen fogta a nő kezét. -
1985    1|               Erzsi, a tanítóék Erzsije.~- És miért megy a folyónak? Most
1986    1|                   pedig először látom...~- És ha azt mondanám, Erzsi,
1987    1|                  Vajon merre van itt a rév és a révész? Ebben a faluban
1988    1|              szemmel Erzsi.~- Milyen friss és üde maga, mint a hajnal.
1989    1|            estefelé lehet dalolni a mezőn? És a füle mellett göndörödik
1990    1|                 mostoha! De azért még szép és hosszú az élet. Ha egyszer
1991    1|                     minél hamarább. Várom. És most hadd csókoljam meg
1992    1|           csókoljam meg a homlokát, Erzsi. És Isten vele, el ne felejtsen...~
1993    1|                 kövön keresztüllépegettek, és a lábakból tanulta megismerni
1994    1|                   megcsókolta a föld alól, és oly szenvedélyesen sóhajtozott,
1995    1|                  összekapták szoknyájukat, és benn a templomban, a faragott
1996    1|                 vadonatúj ruhába öltöztek, és az ingecskében a monogram
1997    1|                imádkozni járó asszonyokat, és gyakran megleste könnyes
1998    1|            éjszakán hazajött kóborlásából, és helyét visszakövetelte:~-
1999    1|             vezekeljek bűneimért, koldusok és cédanők tapossák holttetememet.~
2000    1|               postakocsis mellé szegődött, és a városvégi fogadók címeiről