Part

2001    1|                    nevére, vaddisznófejére és különösen elkészített hering-salátájára
2002    1|                  engem - gondolta magában, és búcsú nélkül elhagyta barátját,
2003    1|             megszólított egy kósza lelket, és a helybeli viszonyokról
2004    1|                   nők, holott takács volt, és hivatása az lett volna,
2005    1|                     Karcsi, kedves Karcsi!~És a vége az lett a takácsnak,
2006    1|             éjszaka egy beomlott pincében, és most hazafelé tartott a
2007    1|                  öreg, gazdag polgárokhoz, és még manapság is az a szenvedélyük,
2008    1|                 mormogta magában Szindbád, és útjára eresztette a zenészt,
2009    1|     vándorkatonákkal kockázott naphosszat, és magában néha felkacagott:
2010    1|                 allonge-parókás ó-királyok és liliomnyakú régi királynők
2011    1|                     ahol egy kövér borbély és hamisjátékos fehér mellényben
2012    1|                    ígéreteit, heves esküit és egyéb körmönfont hazugságait. (
2013    1|                   nőknek könnye, csalódott és elhagyott hölgyeket szokás
2014    1|                    passzusokat felolvasni, és együtt hallgatni a szél
2015    1|           gyengédségért való könyörgést... És orrlyukai feketébbek lettek,
2016    1|                  volna éjszaka a padláson, és hajnalban, búcsúvétel helyett
2017    1|                  nyaknak öntudatos tartása és az r-betűnek különös ropogtatása
2018    1|                 válik a könnyű ruhaszövet, és a férfiak ostobasága oly
2019    1|                   hirtelen való felemelése és a karnak egy hetérás mozdulata
2020    1|               gondolta magában Szindbád.~- És gyönyörű tervei közül melyek
2021    1|             barátom? - beszélt az asszony, és zöld harisnyáit egy mozdulattal
2022    1|            selyemruhás hölgyre. Bólintott, és mindent helyben hagyott.~-
2023    1|                   emberek, a patikus bókja és az állatorvos tréfája!...
2024    1|            városban, megannyi Rómeó, uram, és megérni, hogyan hidegülnek
2025    1|                   szemsugarak körülöttünk, és a tűzoltóparancsnok csak
2026    1|                    csinos arcú kis ölebek, és az anyjuk cukorral jutalmazta
2027    1|               kerti füvön játszanék velük, és az ingecskéjüket megvarrnám...
2028    1|                    sírdogáltam magamban... És nem tudom, miért? Talán
2029    1|                    gyermektelen dáma volt, és szórakozottan nézett maga
2030    1|                   gyermekeikről beszéltek, és azoknak ezer meg ezer nagyszerű
2031    1|              táncolnak mindig a Hársfában, és a gavallérok előbb-utóbb
2032    1|                     sok gyermeket szülnek, és nem ritkaság, hogy ötvenéves
2033    1|             megszépülnek, tavaszt éreznek, és késői rügyecske fakad az
2034    1|                    akiket fehér harisnyába és matróz-kabátkába öltöztetett
2035    1|                    fújni a mennyezet felé, és a francia könyvet valóban
2036    1|                inges kis kölyök álldogált, és vastagnyelű fuvarosostort
2037    1|                farkán furulyázni lehetett, és Mici felsóhajtott, s kidörzsölte
2038    1|      villámhasogatásban, fakereskedő volt, és kíváncsibb volt arra, mi
2039    1|            szerelmi cselszövényeket szőtt, és gonosz pletykákkal mulattatta
2040    1|             Istennek" - mondta több fiatal és érett dáma a városkában,
2041    1|              vásárokról jövő kereskedőktől és mindenkitől, aki bizonyos
2042    1|                 félcipős lábait lelógatta, és gúnyos mosollyal nézett
2043    1|          hegyoldalban elterülő városkára. "És ki volt kedvese, kit szeretett,
2044    1|                   a barátoknál ministrált, és a nővérek lengyel szűrt
2045    1|              gömbölyű székre támaszkodott, és a lenge otthonkában Szindbád
2046    1|                      emlékezett Szindbád - és mégis molett, mint az unatkozó
2047    1|                   cukrásztól a fagylaltot, és estefelé, amikor már vendéget
2048    1|                   hótiszta a szoknyafodra, és a félcipőjén a csokor, mint
2049    1|                    óra egyszer megindulna, és nyakán a hajfürtök a májust
2050    1|             egymással birkóznak a réteken, és a homlokán elhagyott nők
2051    1|               mondta megindultan Szindbád, és hirtelen átkarolta az asszonyt,
2052    1|                  megfeszült, mint az acél, és egyetlen mozdulattal kisiklott
2053    1|                   dolga van, férje otthon, és gyermekeire ráfogja, hogy
2054    1|               vagyok, az uram erdőket vesz és elad... Csodálom, hogy nem
2055    1|                vagyok - felelt Szindbád -, és csak akkor nyílik meg az
2056    1|                  térdepel az oltár sarkán, és ünnepélyesen, fontoskodva
2057    1|                  alatt álltunk Eugéniával, és a szemünk könnybe lábadt.
2058    1|              kísértetek mentek a falusiak, és mindig a maga piros szoknyáját
2059    1|              zsinegre akasztaná a macskát, és tüzet rakna az ágy alatt.
2060    1|                    késsel a karomba szúrt, és mikor letérdepeltettem,
2061    1|                görbe mellékutcára nyílott, és térdig érő sárban kiéhezett
2062    1|                úton hozzák be a nagybőgőt, és vonszolják a cimbalmot -
2063    1|              ködében itt besompolyogjanak, és az istállóban a szalma alatt
2064    1|          ákom-bákomok voltak felírva vörös és fehér krétával, a kontrás
2065    1|                   krétával, a kontrás neve és az istállólegény és a szolgáló
2066    1|                   neve és az istállólegény és a szolgáló szerelme emlékére
2067    1|                 kezüket a szívre szorítva, és arcfátyoluk mögött remegett
2068    1|                    kibéküléssel végződött, és zárdába küldtek miatta egy
2069    1|              barát-cella ajtajáról lopták, és a hűvös, téglával kirakott
2070    1|              bizonytalan közelgése. Parfőm és könnyes, sós íze van a csóknak,
2071    1|                   északra, másik dél felé, és a Vörös ökörben nem maradt
2072    1|                   álmatlan utas megtalált, és a hajtűt forgatva, szerette
2073    1|                    régi sereshordók szaga, és tegnap tán pörkölt járta
2074    1|                    igyekeznének valamerre, és az út még hosszú, fűszeres
2075    1|                  postakocsis kürtőkalapja, és a nagykerekű sárga alkotmány
2076    1|                    postakocsival a városba és nem mindig a falusi tanítóné,
2077    1|                 friss csapolás van szerdán és szombaton az Ökörnél. A
2078    1|            tartozik, szürke tiszti kesztyű és rövidszárú csizmácska. Ez
2079    1|                faluról a városkába jöttek, és a Thököly nevével ellátott
2080    1|               időre eltűnt a táncteremből, és Szindbád még egy óra múltán
2081    1|                 postakocsi sarkába hajtva, és mind messzebbre maradt mögötte
2082    1|          megbeszélt jeladásra oly izgatott és félénk lett, mint mindig,
2083    1|            rátörték éjnek idején az ajtót, és ő hidegvérrel lőtt közibük...
2084    1|                  kocsis lezuhant a bakról, és az asszony elkapta a gyeplőt...
2085    1|            gyermekei haltak meg ragályban, és ő éjszaka ölében tartotta
2086    1|                  lepett meg mosdótálamban, és a faleveleken a hűvös harmat
2087    1|                reszkettek a nyakszirtemen, és bolondul elhittem, hogy
2088    1|                   a szappant magam főztem, és az ágyamat magam vetettem.
2089    1|                  hóban - felelt Franciska, és megsimogatta Szindbád arcát:~-
2090    1|          paprikáslé piros színét szeretem, és az útszéli fogadósok elmondják
2091    1|                   Szindbád. - Ledér, szent és megunt élet! Mily jó volna
2092    1|              Szindbád életében több nyarat és telet töltött egy fájdalmas
2093    1|                telet töltött egy fájdalmas és nemes úrnőnél, bizonyos
2094    1|                 nyugalmazott lovaskapitány és furcsa figura egy angol
2095    1|               földek, kisvárosi részvények és régi családi képek tulajdonosa
2096    1|      véletlenségéből az operaházba került, és anyjától örökölt színházi
2097    1|                   után a méla Krisztinába, és éjjel, hazatérőben, a Lánchídon
2098    1|            őrködött a színház bejárójánál, és a ballerina tüllszoknyácskája,
2099    1|              csodálatos fények vakítottak, és a zenekar csengő-bongó melódiái
2100    1|                  üveget a gukker csövében, és midőn a vadgesztenyefák
2101    1|                Szindbád azonban bólintott, és lecsendesítette az öreg
2102    1|                 nemsokára ezután a vámnál, és a nyugalmazott kapitány
2103    1|             kávéházakban - felelt a hajós, és többé nem látta őt a kapitány.~
2104    1|                 fejte meg a rúgós tehenet, és már megtanulta azt a nyelvet,
2105    1|                háziállatokhoz beszélnek.~- És a menyasszonyi ajándékának,
2106    1|                    hölgy fülébe suttognak, és várják a büszke tollak a
2107    1|          megszólalna, bizonyára sok ó-urat és régi asszonyságot leleplezne.
2108    1|                    házban, folyó közelében és lankás dombok között, ahol
2109    1|               különbejáratú sarokszobáját, és a padló frissen súrolt,
2110    1|                    délután az édesanyjával és nővérkéivel álmodhatott
2111    1|           találkozások elől megfutamodott, és sajgó szívét az utazótáskába
2112    1|                megbocsáttatik Szindbádnak.~És a hajós inkább a vadszőlő-levelekre
2113    1|             zubbonykájára. Évek múltak el, és nem akarta megtudni, hogy
2114    1|                    a papucsnak Irén lábán. És a vacsoránál többnyire a
2115    1|             elutazott a barátságos házból, és csak bizonyos idő múltával
2116    1|                 egy kis zsámolyon üldögél, és félve, szinte megrettenve
2117    1|            búcsúzik egy felvidéki faluban, és az eső a sötét estében halálos
2118    1|                 rendesen kötésnél találta, és a vendégszoba nem volt mindig
2119    1|                    Egerek laktak a házban, és a padláson a száraz dió
2120    1|               halomba gyűjti egy sarokban. És a vendégszoba ablakát éjjelenkint
2121    1|              Szindbád szomorúan bólintott, és arra gondolt, hogy voltaképpen
2122    1|                     hogy Irén szép, fiatal és kedves öregasszony marad,
2123    1|                 bolond, aki a nőknek hisz, és kegyed, uram, a legbolondabb
2124    1|               piócát hozatott a patikából, és Szindbád nagy falusi dunyhák
2125    1|                  alatt Mátyás templomában, és az oltárnál egy délután,
2126    1|                fölött bóbiskolt a kapunál, és néhány gyászruhás budai
2127    1|                élettörténetét, Béla király és felesége sírjánál a kis
2128    1|                érintette meg a homlokukat, és a karzaton s a templom elhagyott
2129    1|                    szárnya a tömjénfüsttől és a titokzatos sarkoktól,
2130    1|       megelevenedik egy szentéletű herceg, és vaskesztyűs kezével meghúzza
2131    1|                  bársonytopánja érintette, és mily szívzsibbasztó a gondolat,
2132    1|               igazi imádság bontakozik ki, és mint láthatatlan sóhajlepkék
2133    1|          megelevenednek az imádság-lepkék, és furcsa, színes levegőként
2134    1|                    madarak, amelyek ezüst- és aranypénz megszerzése végett
2135    1|                   karjára vette a hölgyet, és meghatott léptekkel kivezette
2136    1|             szerelemben? - kérdezte Mitra, és kerekre nyitott szemmel
2137    1|                    a világon, mert férfiak és nők szeretik egymást. Régi
2138    1|           érintkezhetnek az asztal fölött, és az arcok oly közel vannak
2139    1|                 szeméttelepen találkoznak, és a kesztyűk, amelyeket életbevágó
2140    1|               fölött. Itt üldögéltek a nők és férfiak, egymást nézték,
2141    1|     bástyasétányról a Vérmezőre nézegetni, és a királyi kertekben andalogni.~
2142    1|          imádkozott otthon öreg szüleinél, és bánatos volt, hogy mindig
2143    1|                  szenessel, sarki kofával, és már a rendőr is köszönt
2144    1|                   a szép szavakat. "Művelt és romlott ember!", mondta
2145    1|                  írt? - vallatta Szindbád, és másnap kézbesítette a könyvet
2146    1|                 zene csábítással csengett, és a szép színésznő fáradtra
2147    1|                  félre a függönyt ablakán, és a holdfényben ott fog állani
2148    1|                  mintha már meghalt volna, és a másvilágról jönne látogatóba.~
2149    1|                 napokig nem törődött vele, és virágot mutatott, amelyet
2150    1|                    írt, Amerikába készült, és antik gyűrűt vont Mitra
2151    1|         lelkiismeretét.~Mitra vállat vont, és a táncosnőhöz hasonló karcsú
2152    1|                    Jöjjön, maga kis bűnös, és kérje vissza esküjét, mielőtt
2153    1|                 méltó szentek, az örökmécs és minden-minden, amit az emberiség
2154    1|               önnek bűnét? Térdepeljen le, és imádkozzon.~A szent király
2155    1|            különösen érzem magam - mondta, és széttárta karjait, mintha
2156    1|                   király arca a háttérben, és helyébe a maga arca emelkedett
2157    1|              hallotta más, csak a szentkép és az én szívem.~A kulcsárné
2158    1|                  járt, mikor bánatos volt, és volt egy jósnő barátnője,
2159    1|         találkozásokról hazudott a nőknek, és talán már minden tenyeret
2160    1|                 mondta hittel, bizalommal, és az asszonyhajakat kiszórta
2161    1|               Sokáig néztek egymás szemébe és a szemükkel elmondtak egymásnak
2162    1|                  Margitnak hívják?~- Igen. És a kisleányomért utazom a
2163    1|                        Januárban leszek.~- És arra gondol, hogy a falusi
2164    1|               gőzhajók szelik a folyamokat és tengereket, valahol most
2165    1|                  Valóban falusi nő vagyok, és sokszor vagyok egyedül,
2166    1|              mesélt, az illavai fegyházról és parfőmökről, amelyek a paradicsomot,
2167    1|               teozófiát sem felejtette ki, és olykor sikerült meggyőzni
2168    1|             asszony voltam, a legjobb anya és leghűbb feleség, mint a
2169    1|                    az uram már nem szeret, és úgy érzem, hogy valami hiányzik
2170    1|   mostohaleánykámért, egy úr, akinek arcát és nevét már elfeledtem, azt
2171    1|                titkainkat, aztán elválunk, és soha többé viszont nem látjuk
2172    1|             tornyosultak is a látóhatáron, és a szél vészesen fütyült;
2173    1|                 dalok jutottak az eszembe, és vidáman tudtam nevetni,
2174    1|                 látásra belém szeretett... És én azt mondom önnek, hogy
2175    1|                nagyon érdekes ember lehet. És mondja, miért nem szerették
2176    1|                 életét feldúlom; szenvedés és szomorúság, gyötrelem és
2177    1|                   és szomorúság, gyötrelem és álmatlan éjszakák várnak
2178    1|                  Arra gondolok, szenvedek, és nagyon boldog leszek. És
2179    1|                   és nagyon boldog leszek. És hogy bizonyosan menjek oda,
2180    1|                 alatt, kalaposboltok előtt és kis cukrászdákban.~Egy bécsi
2181    1|             Szindbád a táncosnő közelében, és a kisasszony barátságosan
2182    1|             kilépett a folyosóra az ajtón, és a közömbös portást többször
2183    1|             esztendeje látogatja a várost, és a halottakat is ismeri,
2184    1|           jókedvűen kinyitotta esernyőjét, és szélestalpú cipőjében nevetve
2185    1|                nekivágott a városnak, sör- és pörköltszag áramlott a kapualjban.
2186    1|                   majd becsapta a könyvet, és részvéttel Szindbádra nézett:~-
2187    1|                    kinézett a Duna mentén, és bosszúsan gondolta magában,
2188    1|                   magában a kalandjáról -, és ő hazudta, amit nekem kellett
2189    1|                vezekelni kellett. A fejfák és szomorúfüzek ismerték még
2190    1|                cserépben nőtt virágszárak, és serényen, folyamatosan,
2191    1|               ezüstruhás középkori király, és a nádasban egy öreg vadkacsa
2192    1|               magát valaki szerelem miatt. És a régi temetőben, ahol a
2193    1|                 leveleket, amelyek az öröm és végtelen bánat felé igyekvő
2194    1|                  vén csontok a föld alatt, és unottan nyújtóztak a koporsóban,
2195    1|                vidéket, kéklő hegyláncokat és a kopár vasúti őrházat.
2196    1|              húszévi fogság után szabadul, és alkonyattal az erdészleánykával
2197    1|               megkopogtatta a bezárt sírt, és zivataros éjszakákon panaszos
2198    1|          gyönyörűséges, hívságos? Nagyorrú és formátlan szájúak, hideg,
2199    1|              érzéketlen, lelketlen szeműek és gonosz, kis hazuglelkűek:
2200    1|               adjátok meg magatokat hosszú és heves ostrom nélkül, és
2201    1|                    és heves ostrom nélkül, és mossátok ki mindennap a
2202    1|                    a szíveteket a felejtés és hitetlenség vizével; sohase
2203    1|                férfiúra, aki innen elment; és ne sírjatok magatokban,
2204    1|               hallja az első, szívig zengő és a lélek ezüst-tükrét elhomályosító
2205    1|                   volt a régi temető úrnak és szegénynek - az árkon rejtett
2206    1|              amelyek fészekrabláskor, pihe és toll nélkül, vagy magzat
2207    1|                jegenyék csúcsai a szélben, és a meleg, életteljes gondolatok
2208    1|                    a halotti szerződésnek, és néhány perc múlva a szomorúfüzek
2209    1|              változtatott nappali álmában, és így szólt a bagolyhoz:~-
2210    1|                   Lenyelt egy aranygyűrűt, és a diák most felvágja a szívét,
2211    1|             megismerkedett Emma leányával, és könnyűízű violaszagú szavakkal
2212    1|                mindig az ágyam szélére ül, és úgy fénylik a haja, mint
2213    1|                 mint én, amikor meghalt.~- És kegyed boldog? - kérdezte
2214    1|                  bezártam az imakönyvembe, és hála istennek, idáig még
2215    1|                Holott húszesztendős vagyok és tanítónő.~- Pedig a természet
2216    1|                   hitetlen fejcsóválással, és a gyöngélkedő öreg hercegnő
2217    1|                    a gonosz történettel... És a gyermekeket zivataros
2218    1|                   elvesznek a hullámokban, és egy falánk süllő nyeli el
2219    1|                  forró kéz hevített, hideg és üres; szomjas füle csak
2220    1|             falevelek között:~- Menj haza, és tedd azt, amit Szindbád
2221    1|              címeres hintók, hű cselédeink és szép úri házunk, mert hisz
2222    1|                  megtanulni a nép nyelvét, és a hűvös reggelektől dércsípte
2223    1|                   uszály módjára úszó álom és a friss ébredés a nap első
2224    1|             gyereknek keresztanyja vagyok, és a férfiak még emlékeznek
2225    1|            méhesben kedvedre álmodozhatsz, és délután eljön Samu bácsi
2226    1|             Grózingernél a kugliparti áll, és vagyoni viszonyaink megengedik,
2227    1|                 pikáns adomákkal szolgálj, és a B.-kisasszonyoknak arról
2228    1|                figyelt a vágtató kocsikra, és a kirakatok előtt ácsorgott,
2229    1|           amelyekben sohasem járt azelőtt, és az idegen házak között szívesen
2230    1|               felbontatlan levelek várják. És a nő nevét sem merte már
2231    1|                    hídról a Dunába dobott. És a dereka kiegyenesedett,
2232    1|                   A katonák sapkagombjában és a boltosok cégérén minden
2233    1|            megnézett Szindbád. A cukrászok és divatkereskedők F betűje
2234    1|                derekát hozta emlékezetébe, és a nő karcsú, sokszor mutogatott
2235    1|                fogva a belvárosi utcákban.~És már a napokat számlálták,
2236    1|                   a képecskéket festették, és e könyvek az éjjeliszekrényről
2237    1|                  nagy egyiptomi álmoskönyv és Gondolatok a Karthauziból,
2238    1|                    asztal lapját verdesik) és egy csontkoponya együtt
2239    1|                    Bánatváriné pisztolyát, és többé nem megy haza a falusi
2240    1|                      suttogta Bánatváriné, és keresztet vetett.~- Majd
2241    1|                       csipkék, kalaptollak és varrótűk, amelyek a nőket
2242    1|     szerencsétlenség, reménytelen szerelem és álmatlan éjszaka ellen való
2243    1|              ruhára való változatos gombok és ollócskák, amelyeknek csaknem
2244    1|                   Monte Christo története, és egy kis ezüstkulacs tea
2245    1|                   tudta a legjobb korcsmát és a divatot és a tájszólást...
2246    1|              legjobb korcsmát és a divatot és a tájszólást... Elszöktetem,
2247    1|                    de érkezésemet megérzi, és visszatér a házhoz. Szomorú,
2248    1|                  hoz, fütyül az állomáson, és a vénasszonyok, cselédasszonyok
2249    1|                  beteg fákat meggyógyítom, és megismer a fecske az ereszen.
2250    1|                   a halak megszólongatják, és a legutolsó divatról tudakozódnak.
2251    1|           végkimerülésig az élet báljában, és az álorcás vendégeknek hazudni,
2252    1|              félrevezetni, mindig hazudni, és otthon, egyedül mindig sírni...~-
2253    1|       levélborítékban a kezébe csúsztatni, és elszaladni...~-. Szegény
2254    1|                 van a róla maradt képeken! És hogy szeretett engem, mindent
2255    1|               engem, mindent megbocsátott, és a hajamat sohasem húzta
2256    1|                   urat - rebegte Szindbád, és fulladást érzett a torkában -
2257    1|                   gyermekeké sírás közben, és furcsa, zokogó hang tört
2258    1|             homlokát a falnak támasztotta, és hangosan, sokszor mondta:~-
2259    1|                 rendőr lépkedett mellette, és halkan, tiszteletteljesen
2260    1|                másnap megírják az újságba, és a szegény, ártatlan rokonok
2261    1|                     fordult a rendőr felé, és oly hangosan beszélt, hogy
2262    1|                muzsikálni, amelytől fénybe és ifjúságba öltöznek napszálltakor
2263    1|                    mindig rád gondoltam.~- És én? - nevetett az asszony. -
2264    1|                 mintha a gyermekem volnál, és beszéltem hozzád, játszadoztam
2265    1|               játszadoztam veled, nevettem és sírtam, mint egykor, midőn
2266    1|                temetőben voltál már te is, és onnan jöttél vissza, mert
2267    1|         visszajössz - nevetett az asszony, és felemelte a fejét, mint
2268    1|                   zúgták az ablakom alatt, és az imádságaim, amelyek elhagyták
2269    1|               amelyek elhagyták ajkamat... És ma estve, midőn egyedül
2270    1|                    egyedül voltam odahaza, és céltalanul, összefont kézzel
2271    1|                 arcképe előtt megállottam, és szentanyám a képről egyszerre
2272    1|               látni fogod őt!"~Leborultam, és sírtam anyám képe előtt.
2273    1|           szobaleányom távol volt, egyedül és ügyesen öltözködtem, végtelen
2274    1|             ujjamat... A vérem kibuggyant, és boldog lettem volna, ha
2275    1|           bolondokat gondolt az asszony.~- És mikor felöltöztem, mikor
2276    1|              szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely
2277    1|                   midőn gyermekem meghalt, és a robogó kocsik alól rángattak
2278    1|                     mi nők, a legokosabbak és legostobábbak, egyformák
2279    1|                    csapták meg az arcomat, és furcsa nők ténferegtek el
2280    1|                   ösztön a Duna felé vitt, és szinte megkönnyebbültem,
2281    1|      természetszerűleg áthaladtam a hídon, és nem gondoltam semmire, semmire...
2282    1|                     átnyújtom ékszereimet, és bizonyos, hogy engednek
2283    1|                     mint a rémregényekben, és sötét arcú férfiak összehajoltak
2284    1|                összehajoltak egy sarokban, és reám mutattak... Nem féltem,
2285    1|          tekinteted kiválik a sötétségből, és választékos hangon megszólalsz...~
2286    1|                   óta töltötte el a szívét és életét. És másfél esztendő
2287    1|            töltötte el a szívét és életét. És másfél esztendő alatt mindig
2288    1|                    lámpaoszlopokba karolt, és merően bámult maga elé.
2289    1|                   el? - kérdezte Szindbád, és erősen a nő szemébe nézett.~-
2290    1|              furcsa bizalommal az asszony, és mosolyogva nézett Szindbádra.
2291    1|               mikor a lábaimnál térdeltél, és reggeltől estig együtt sírtunk
2292    1|                   tudtuk a gondolatainkat, és boldogan néztünk egymásra,
2293    1|           amelyeknek sohasem volt végük... és mikor a legközönségesebben
2294    1|               háznépet elküldtem hazulról, és majd elbúcsúzom anyám arcképétől.
2295    1|                 mérhetetlenül szenvednénk, és ki tudja, hogy találkoznánk-e
2296    1|                    szomorúan az asszony -, és nappal már nem tudok többé
2297    1|                 nyáron a zöldbe költözünk, és délután a kórházba megyek
2298    1|                     Fáni kocsiba szállott, és lemondással intett búcsút
2299    1|             zsebébe, kiöblítette a száját, és megnézte a virágokat a selyempapírosban,
2300    1|                 aranymívesné, miután télen és tavasszal Szindbád karjába
2301    1|         szerelmesek ismernek, csókolóztak, és a színházban a páholy hátterében
2302    1|              arcképekről törölgette a port és pókhálót.~- A csöndes életben
2303    1|                  életben majd megnyugszom, és sikerül elfelejtenem önt -
2304    1|                  nézte a hosszú délutánon, és szívében remegve kérdezte: "
2305    1|                 volna kedvenc virágjokul - és a kert végében napernyője
2306    1|              értelmetlen szavakat mormolt, és imádattal szemlélte a három
2307    1|               ismerősen bólogatnak feléje, és a kuvaszok a lába elé hemperegnek.
2308    1|                Rigó ül a falevelek között, és azt szeretné eltalálni,
2309    1|                    Rozina, midőn a drótból és fából való kis fogdákat
2310    1|             támaszkodva állott a verandán, és kerek szemüvege mellől nézte
2311    1|                   a messzi erdőség felett, és a nagymama, miután mankóját
2312    1|              arcába világított. Fehér volt és ábrándos, mint a színésznőké,
2313    1|                  egy láthatatlan tükörben. És visszafojtott, halk szavakkal,
2314    1|                   arc, amellyel született, és már a bölcsőben ott ragyogott
2315    1|                férfi karjába kapaszkodott, és sírós hangon szólott:~-
2316    1|                 amely a hold előtt úszott, és meg volt győződve, hogy
2317    1|                megremegett, talpra állott, és a kezével a sötétbe mutatott:~-
2318    1|              sápadt lett, a keze remegett, és kétségbeesetten zokogott.~-
2319    1|             mosolygott, gyertyát gyújtott, és az első egérfogót, amely
2320    1|                kalapját, köpenyegét vette, és a ház előtt egy darabig
2321    1|        visszaszólítja. A ház csendes volt. És Szindbád most már jogos
2322    1|               személyvonattal elutazzon. - És később, kísértet-korában
2323    1|       Rákosszentmihályon, egy nyárilakban. És most mondd, kedves Szindbád,
2324    1|         keresztül-kasul utaztad a világot, és az emberi szívek, szenvedélyek
2325    1|             bolyongtál, voltál nők lovagja és nők barátja, mindent megtanultál,
2326    1|                    a Bajazzo históriájában és a régmúlt francia színművek
2327    1|                     meddig tart még az idő és divat, hogy a nők okot és
2328    1|                  és divat, hogy a nők okot és alkalmat adnak a pisztoly
2329    1|                    mint az ifjú hírlapírók és költők egykori barátját,
2330    1|                     az ifjúság megrontóját és tapasztalt férfiút, aki
2331    1|                végre megfordult a kanapén, és pókhálós szemét felém fordította:~-
2332    1|                  hogy a színésznők érdekes és kedves lények. Ismertem
2333    1|                   parfőmjüket, rizsporukat és bolondos kis szívüket; kendőzött
2334    1|                szívüket; kendőzött arcukat és rejtély nélküli lelküket;
2335    1|                     ideges, táncos lábukat és halálos hiúságukat; természetes
2336    1|                   természetes nőiességüket és rafinált fogásaikat; púderjaik,
2337    1|            másnapra elfelejthetnek; a súgó és a rendező a családtagjuk,
2338    1|                    rendező a családtagjuk, és a legfinomabbnak közöttük
2339    1|                vannak nyomtatva. Gyermekek és démonok; ha akarnak, tudnak
2340    1|              tudnak gondosak, aggodalmasak és anyáskodók lenni, mint a
2341    1|              tenort felejtve, jó feleségek és anyák; néha ellenben tovább
2342    1|               függönyre festettek az álarc és a koturnus társaságába.
2343    1|                lombjai között vitt az út), és házi teendőik, gyermekruhák
2344    1|                mint a tavasz nefelejcseit, és kóborlásaidban elkerüld
2345    1|               helyen ütöd fel a lapot.~ ~- És az udvarlók? - kérdeztem
2346    1|                     Uraságod hírneves lion és arszlán volt Pesten, amíg
2347    1|                 terem sikamlós parkettjén, és a szalonban nem döntötte
2348    1|             művészi életnek; ez ünnepélyes és zavart férfiút, aki a színpadi
2349    1|                   csokrot viszi a kocsiba; és a hattyúprémes hölgy mellett
2350    1|                    vőlegény, aki korán kel és későn fekszik, jegyzőkönyvecskéjébe
2351    1|               kalaposbolt előtt várakozik, és a divatszalonban hölgye
2352    1|               premierről írott tudósítást, és ő az a falu bolondja, aki
2353    1|                    színésznő is haragszik, és ok nélkül ölelkezik régi
2354    1|         tennivalója, soha sincs szabadság, és mindegy, hogy a kalaposné
2355    1|         irányították. Régebbi hírlapíróink és tenorjaink labdáztak a primadonna-szívekkel.
2356    1|        csodálkoztam azon, hogy reggel van, és életben vagyok a dúlt éj
2357    1|                    hol legmélyebb a folyó, és megtanulják a fegyverkezelést.
2358    1|                    szentimentalizmusa örök és végtelen, mint a tenger.
2359    1|                mint a tenger. A társadalom és a nő élete: a férfiak érzelgősségén
2360    1|               akkor is felhangzik, ha szép és meleg a Vénasszonyok nyara...
2361    1|                elferdülnek a gyenge talpak és a szarvasbokák; valamint
2362    1|             városkában. Szép káposztafejek és répák teremtek a temető
2363    1|             rendezett. De hajh, a bodzafák és a szomorúfüzek sűrűjébe
2364    1|             büszkeséget, elbizakodottságot és jobbágyi hódolatot érzett
2365    1|                    nagyon sokat beszéltek.~És amint Dalondai Boriska sírdombja
2366    1|                    hangzottak a temetőben, és Dalondai Boriska monumentális
2367    1|                 kalandor, aki első csókját és szívét elrabolta... Ha visszatérne
2368    1|            Dalondai Boriskával Szindbádért és az esetleges többi lovagokért (
2369    1|                 ugyan voltak ilyenek is!), és ugyanabból az okból elfelejtett
2370    1|                    úgy mennek, mintha ezer és ezer szem figyelné őket -
2371    1|                szíve túláradó érzelmeivel!~És a jövevénynek ugyanaz a
2372    1|         zenélésekben, vad csörömpölésekben és áradozó éneklésekben fejezte
2373    1|                    szíve alapjában véve jó és nemes; a legderekabb ember
2374    1|                     amely Dalondai Boriska és Szindbád között keletkezett.
2375    1|                   zsebkendőcskét vont elő, és nyugodtan, félelem nélkül
2376    1|       rezignációval, amint azt előkelősége és a temetői környezet megengedte.~-
2377    1|                   azóta sok ősz múlott el, és őszi estéken a kötött kendő
2378    1|              kötött kendő alatt, borzongva és félve, a nők gyónni szoktak
2379    1|                     csak nézzen a szívébe, és gondolja meg, hogy vajon
2380    1|                  boldogság csúcsai felé... És, becsületszavamra mondom,
2381    1|              nagyon érdekel, inkább a szép és jó könyveket szeretem -
2382    1|               csodálatos lelkületű, valódi és képzelt reményekkel bajlódó
2383    1|                  férfiúi elhatározásnak -, és dacosan így szólott:~- Igen,
2384    1|                   a maga csábító szavaira, és maradjon meg békén otthonában,
2385    1|             beretválni akarná a hölgyet.~- És mi lett Kisunyomival? -
2386    1|                   is olthatatlan szerelmet és tiszteletet ébresztett Szindbádban.
2387    1|       felhurkolhatja magát a vadkörtefára, és nagyságodék csendesen hintáznak
2388    1|             csendesen hintáznak a székben, és mindvégig azt mondogatják:
2389    1|                helyezte kesztyűtlen kezét, és oly hangon szólalt meg,
2390    1|                   különbséget, amely maguk és a többi nők között van.~
2391    1|                 mert egyebet nem tehetünk. És, hogy lássa, hogy a megbocsátás
2392    1|              viszont Szindbádot megadással és szerelemmel, mint egy virágzó
2393    1|                hogy a legkövérebb vőlegény és holtember is kiférjen rajta),
2394    1|                   a szívtolvaj cigányokat, és a konyhán a mezítlábas szolgáló
2395    1|                  ily meglepőnek a kanális- és sörház-szagú, jámbor öregemberek
2396    1|           megjegyzés Szindbádnak ifjúságát és elmúlt bolondságait hozta
2397    1|                 városban? Közeledik András és Miklós napja, amikor szellős,
2398    1|                nyaranta Vöslauban, Grácban és a Sóstó-fürdőn? Erre való
2399    1|                    biztonságával Szindbád. És szemügyre vette az asszony
2400    1|                  még romlott ember voltam, és néha az életemet is szívesen
2401    1|                  futamodásukról. Megálltak és kíváncsian visszanéztek,
2402    1|                 mint a délelőtti gondolat, és benne pirosan sustorgott
2403    1|            környéküket mindenféle sarakkal és porokkal hordják ide a látogatók.
2404    1|                    kérdezte a ködmönös nő, és az egyik piros papucsot
2405    1|                    nézte a papucs játékát, és körüljártatva szemét a szobában,
2406    1|                   ábrándosan felsóhajtott, és a másik papucsának is engedélyt
2407    1|                  Egy férfi van a háznál.~- És nem szeretem már a töltött
2408    1|              rohamlépésben visszavonultak, és az asszony hirtelen talpra
2409    1|               korában. A rókaszőr ravasszá és jó étvágyúvá teszi azokat
2410    1|              ködmön bélését. Valóban meleg és lágy volt az, hogy Szindbádnak
2411    1|                    dunyhák jutottak eszébe és e dunyhák alatt való barátságos
2412    1|            álmomban lakom jól az ételekkel és a nőkkel! - duruzsolt Szindbád
2413    1|                  fekete bárányt simogatva, és mindenféle prémekre gondolt,
2414    1|                   Így szólt a ködmönös nő, és visszavonta a fekete bárányt
2415    1|                    nő hamarosan megszánta, és megszelídülve így folytatta:~-
2416    1|                 közbe fanyarul Szindbád.~- És az anekdotákat kinek gyűjtögettük,
2417    1|                kisvárosnak a férfinépsége. És íme, már az első órában
2418    1|                    mint valami szent nőre, és alattomos hangon kérdezte:~-
2419    1|           papucsával Szindbád felé rúgott, és kimondotta igazi nevét,
2420    1|                    Vén Korhely!!~Kimondta, és erre megkönnyebbülni látszott.
2421    1|            Szindbád is a sértő hahotázást, és angyali mosolygás terült
2422    1|                   legyek a kalendáriumnak, és el ne tévesszem se az Andrást,
2423    1|          anekdotákat, tenyerestalpas nőket és a zsíros koncokat kedvelik.
2424    1|                    akik a jégszürke hajjal és tapasztalt szemmel is bármikor
2425    1|                  szerelemért a regényekben és a színpadon. Még mindig
2426    1|          legdrágább kéz szakít le számára, és várják a pohárköszöntők,
2427    1|           folyamban a hosszú orrú kecsege, és várja egy vidéki torony,
2428    1|               Malvin fürkésző tekintettel, és kifelé hajolt az ablakon,
2429    1|                 évvel öregebb vagyok nála, és már sok színdarabot néztem
2430    1|                   szeretne páholyban ülni, és kezét, lábát onnan kilógatni,
2431    1|               megbecsülhessék.~Zöldpaprika és érett paradicsom feküdt
2432    1|              Szindbádra szegezte a szemét, és áhítatosan ejtegette ki
2433    1|                 fekete szemű napraforgókat és kisember nagyságú sárgatököket
2434    1|                  kiösmerhetetlen szemeivel és szőkés-barma, álmokat és
2435    1|                   és szőkés-barma, álmokat és gondos reggeli fésülködést
2436    1|                 Előfordul - felelt Malvin, és hirtelen elpirult, mintha
2437    1|                Felnyitotta a kellő helyet, és folyamatosan olvasni kezdte:~"
2438    1|                    vajszínű kesztyűje volt és nyakában kék-babos kötött
2439    1|               mondta szó szerint Szindbád, és olyan merően nézett rám,
2440    1|             összecsapódott Malvin kezében, és a hamuszürke szem most már
2441    1|           valamikor udvarlására méltatott, és ezt nem felejtem el halálom
2442    1|                kedvenc paradicsom-mártása, és az esetleges foltok ellen
2443    1|                  megcsókolta Malvin kezét, és megkönnyebbedett szívvel
2444    1|                  megboldogult a vásárokra, és mindig sok bankót hozott
2445    1|                   akiktől ezentúl csak jót és kellemeset várhatunk.~Ibolyka,
2446    1|                 karót vett tehát a kezébe, és a tüzet piszkálta, mintha
2447    1|          szomszédban a pecsenyét forgatta, és közben úgy hajolt a tűz
2448    1|                    Szindbád talpra állott, és a kisasszonyok közé keveredett.
2449    1|                    a helyszínére érkezett, és méltóságteljesen körülnézett:~-
2450    1|               lecsúszott a szénaboglyáról, és elkullogott abba az irányba,
2451    1|              Ibolyka fehér kötényt kötött, és úgy sürgött-forgott a tűzrakás
2452    1|                 sürgött-forgott a tűzrakás és a présház körül, mintha
2453    1|                   postakocsi az utazókkal, és a konyhában már nagy piros
2454    1|                    tesznek piros abroszra, és piros ablakon át néz be
2455    1|                   tűzött egy csirkecombot, és figyelmesen vizsgálta, hogy
2456    1|              pillantást vetett Szindbádra, és minden harag nélkül azt
2457    1|                    elővette a kávédarálót, és két térde közé szorítva,
2458    1|            Hazudjon, amíg a csirke megsül, és ezt a kávét megdarálom.~-
2459    1|               svindlerek, feldühödött apák és férjek pisztolyai elől menekülő
2460    1|                   asszony a tűzhöz lépett, és villájára tűzött egy csirkecombot.~-
2461    1|                odaégett a huncut! - mondá, és vidáman nyújtotta Szindbád
2462    1|           telepedik, még egyszer útrakelt, és fölkereste édesanyját, hogy
2463    1|                   nézegette a szobában fel és alá mozgolódó ócska szoknyát,
2464    1|                    anyja szépséges arcában és szépséges mesemondásaiban
2465    1|                   nézett az elmúló habokra és a halakra, amelyek a beteg
2466    1|                mintha ismét gyermek volna, és leesik az eperfáról.~A kis
2467    1|           tűzhelyen abbahagyta a pöfögést, és csodálkozva felkiáltott:~-
2468    1|              reggel?~- Mindig csak reggel, és olyan hosszú haja volt,
2469    1|          fésülködni, a szobalánya fésülte, és ilyenkor mindenféléket sugdosott
2470    1|                   fazék.~- Lángpiros volt, és a sarka nem volt soha elferdülve,
2471    1|          akármilyen hosszúra nyúlott a tél és az otthonülés.~- Mit mondott
2472    1|              Kente-fente az arcát, a kezét és egyéb testrészeit? Hamis
2473    1|                nőszemélyektől a kézfogását és a járását mihaszna táncosnőktől?
2474    1|                 Szindbád a szívéhez nyúlt, és könyörgő hangon szólott
2475    1|          megidéznek. Szindbád előrehajolt, és anyja kidolgozott kezét
2476    1|            öregasszony a kártyáiba nézett, és a homlokát összetáncolta:~-
2477    1|                   a szíved.~- Itt, itt van és nagyon fáj.~- Az én kezem
2478    1|                   nem messze az utcasoron, és Magdalénának hívják.~- Magda -
2479    1|                 Magda - mormogta Szindbád, és amíg az anyja a szíve gödrét
2480    1|                    mindig a falon függött, és az örök ifjúság egyszerű
2481    1|                     A fiúk kardot hordtak, és levagdalták a lányok bábuinak
2482    1|                    Itt lakik nem messzire, és amint bealkonyodik, elmegyek
2483    1|                  voltam én a jó tanáccsal. És az én varrógépemen varrta
2484    1|                  csokrot kössön a cipőjére és a szoknyájára. Szelíd és
2485    1|                   és a szoknyájára. Szelíd és szemérmetes legyen, mert
2486    1|              kérdezik. Mindig mosolyogjon, és az egész kezét adja oda,
2487    1|                  felveszem a nagykendőmet, és elhívom a szomszédból.~Szindbád
2488    1|          pipaszáras, lóhátas, öregebb urak és hintókban üldögélő asszonyságok
2489    1|               földek azok?~- A Tisza hozza és a Tisza viszi őket. Néha
2490    1|              kiderült, hogy megveti Pestet és a pesti életet.~- Nem terem
2491    1|                 gyűszű bor sem a csárdában és a kocsikon.~Sült, hideg
2492    1|               életében megfordult. Eperfák és bodzafák, amelyek alatt
2493    1|             éjszakákon besóhajtozik az eső és a kísértet.~Etelka jó szívvel
2494    1|            Revolvert tartottak a kezükben, és egymás lábát lövöldözgették
2495    1|                 lábuk. Dörrent a pisztoly, és darab forgács leszakadt
2496    1|            menyasszony az ablaknál állott, és az ablakfalra akasztott
2497    1|                 őkelme - folytatta Etelka, és bizalmasan hátba vágta Szindbádot,
2498    1|            rezignációval. - Eljárt az idő, és meg kell nyugodnom árvaságomban.
2499    1|                   a támadásra induló bika, és mély torokhangon, amint
2500    1|                   egyszerűséggel Szindbád, és olyan határozottan nézett