Part

2501    1|               fölemelte kövérkés tenyerét, és jóízűen Szindbád hátára
2502    1|              várva-várt karácsonyi csomag, és elhelyezkedett a sültalma
2503    1|              mennek valamerre szánkóikkal, és a férfiak a lelküket borral
2504    1|                  elől lezárják a szájukat, és senki sem tudja, hogy mit
2505    1|                   a legszebb téli körtéket és almákat Szindbád részére,
2506    1|             lementek a verembe karalábéért és sárgarépáért, amelyet Szindbád
2507    1|                    el nem búcsúztam tőled.~És mikor Szindbád e tréfát
2508    1|                    kezdett hajolni az idő, és Terka a kályha mellett rákezdett
2509    1|                 szobát egy hetivásár után, és a bejelentőlapon férjnek
2510    1|                   a bejelentőlapon férjnek és feleségnek tüntették fel
2511    1|                 Szindbád a lába tartásáról és a járásáról. Szindbád bóbiskolni
2512    1|                   a férfiban a délcegséget és az udvariasságot.~- Ne papolj! -
2513    1|                 most könnyes hangon Terka, és mind a két kezével megfogta
2514    1|                cipőjéből iszol knikebájnt.~És ezzel arcul ütötte Szindbádot.~-
2515    1|                    majd hörögve felzokogni és kezét összecsapdosni, mintha
2516    1|                  elhagyni... Ez a torokból és bendőből jövő üvöltés olyanforma
2517    1|            szikrázó csillagok felé szállt, és a maga vonító gyászszertartását
2518    1|                   alábbhagyta az üvöltést, és révedezve nézte a holtembert,
2519    1|                    csendjében, segítsen jó és rossz álmokat megfejteni,
2520    1|                hogy egyszer csak elalszik, és nem tér vissza a másvilágról,
2521    1|                    amikor már meghaltak... És talán éppen azért halt meg
2522    1|                   értelme dünnyögte Terka, és most már javában arcára
2523    1|               Terka az istállónak tartott, és Szindbád almásszürke, rézfoltos
2524    1|                 vándorcirkusznál szolgált, és színéről mindenfelé meg
2525    1|                 kezéhez kötötte a gyeplőt, és a fogai között szisszentett
2526    1|                 nyitott kapu felé fordult, és vitte az ismerős úton Szindbádot
2527    1|                    a tenyeres-talpas Terka és más asszonyszemélyek után
2528    1|                   álmodott az angyalokkal, és mosolygó arccal megfagyott?
2529    1|                 kiolvasni lehet, amíg a hó és eső el nem föd minden hiábavalóságot...~
2530    1|                   leány- vagy fiúgyermeke, és kit vertek agyon az elmúlt
2531    1|                 megközelítse a mesemondót, és azt jól megcsiklandozza.
2532    1|                 tanult lovacska megállott, és nagyot nyerített a sötét
2533    1|                udvaron. Cézárina ködmönben és istállólámpással lépett
2534    1|                    nőtől, aki olyan kemény és sovány volt, mint a nagybetű,
2535    1|           jelentenek az elpusztult kakasok és tyúkok. (A csirkéért nem
2536    1|                utánafutott a kétkerekűnek, és kivette tokjából a gavalléros
2537    1|             lovacska megállott az udvarban és nyeríteni kezdett. De ugyan
2538    1|                 éldegél a szőlőhegy alatt, és mindig terem annyi borsó
2539    1|               férfiakat, akik tisztelettel és hódolattal közelednek feléje.~
2540    1|                Szindbád benyitott a házba, és az ajtó mellett szemügyre
2541    1|                őszidőben mindenféle legyek és bogarak jönnek a borral
2542    1|                    rákapott a cigarettára, és mindenütt eldobálta a csutkákat,
2543    1|              komoly lószőrrel volt töltve, és valóban arra látszott teremtve
2544    1|              Szindbád, az ablakhoz állott, és hosszadalmasan elnézegette
2545    1|                 eladok Schwarznak mindent, és belemerülök a fővárosi élet
2546    1|                    télen a kályha mellett, és néha egy jó kutyával sétát
2547    1|            legszebb éveit juttatta eszébe, és mellé piros bort ivott,
2548    1|             körülmények folytán feltalált, és most utazásaiban mindenfelé
2549    1|          ismertetem meg a madárijesztőkkel és vándor cigánylányokkal,
2550    1|                  végén kapargáló tyúkokkal és leselkedő rókákkal, mintha
2551    1|               szeretem" - felelé Szindbád, és bár a jobb vállán még elbírt
2552    1|                    a konyhába Vénusz után, és tudakozódj nála a hold járásairól.
2553    1|                 gondolta magában Szindbád, és úgy repült ki az ablakon,
2554    1|             felrepült az istálló tetejére, és onnan kukorékol, mintha
2555    1|                   szavára feleletet adni. (És talán ez a pillanatnyi hallgatás
2556    1|               mondá a kis fazéknak Vénusz, és kanalával rákoppintott.~-
2557    1|         lecsalogatom a gólyát a fészkéből, és barátságot kötök az eresz
2558    1|                   bátorkodik ki a világba, és olyan bizonytalanul repdes
2559    1|                amelyek téli időben feketén és olyan mélyen leereszkednek,
2560    1|             verseket mond a szolgálónak?~- És a tavasz füveiről milyen
2561    1|              kiáltott fel hirtelen Vénusz, és lecsapta a főzőkanalat.~
2562    1|               féltékenységgel karon fogta, és a szoba felé tuszkolta.~-
2563    1|                  nálad. Gyerünk, őrmester, és végezzünk a motozással.~
2564    1|       mulattatására a különböző fazekaknak és ibrikeknek. Egy nagy fazék
2565    1|                  szobában, ahol a birsalma és befőtt szaga volt, mint
2566    1|               nézett, mint egy késpenge:~- És ha a leányom is beleszeretne?~-
2567    1|            vásárolt), mint egy molnárleány és kopogósan, pirosan, tavaszosan,
2568    1|            bocsátanak, ahol komisszáriusok és egyéb legények törölgetik
2569    1|           pirosítót - felelt Szindbád fia, és elkapván a leányt, egy-egy
2570    1|                    kis fazék a tűzhelyről, és mint egy hasznavehetetlen
2571    1|                 egy sarokba. A gyúródeszka és a gyúrófa ingadozni kezdett
2572    1|                  mellé ültette a szekérbe, és egész úton úgy rázogatta
2573    1|          áhítatosan meggörnyedt vállaltról és a térdeplő-zsámolyról, amelyet
2574    1|                 ahol már előttem hercegnők és királyok gyónták meg bűneiket -
2575    1|            templomok párkányain tanyáznak, és csak apró bűnöket bírnak
2576    1|             útközben feltünedező hegyeket, és ugyanakkor arról panaszkodtak,
2577    1|                   is nagy kupa sört adnak, és ahol majd meg lehet igazítani
2578    1|                   fiához fordult Szindbád, és így folytatta:~- Mert jegyezd
2579    1|          meglódítani ünnep előtti estéken, és több verset kell elmondani
2580    1|          harangozónak kell józannak lenni. És mást játszik a harang, például,
2581    1|           bankócsináló bandába keveredett, és ilyenformán akar könnyíteni
2582    1|                  horgászoknak, rákászoknak és a partokon bámészkodó nyájőrzőknek,
2583    1|                    télvizet járó bocskorok és a böjtölő emberek.) Szindbád
2584    1|               napja előtt szokott lenni: - és itt hirtelen magába szállott:~-
2585    1|                tettem.~Így szólt Szindbád, és a hegyoldalban útját az
2586    1|                     kiáltott fel Szindbád, és babonásan nézett hátra a
2587    1|                  utazásaiban elsajátított, és csendesen ballagott Szindbád
2588    1|             határszéli csőcselék, csavargó és utazó miatt - a poprádfelkai
2589    1|                 már jó ismerősökre talált, és ama régi kocsisszokás szerint,
2590    1|                 ideig határzár lett volna, és a jámbor utazók itt hosszadalmas
2591    1|                állítólag valaha erre járt, és csaknem felgyújtotta a házakat
2592    1|             csaknem felgyújtotta a házakat és a szíveket. Az egyik asszonyság
2593    1|                  most a fiammal utazgatok, és éppen arra akarom őt megtanítani,
2594    1|             Matematikus - felelt Szindbád, és a söröspohárra szegezte
2595    1|                  borovicskát adjanak neki, és hagyják békében. Mit lengetik
2596    1|           kötényesen, felgyűrt ingkarokkal és térden felül érő csizmában,
2597    1|                    túlestek, mert Szindbád és Valentin valamikor iskolatársak
2598    1|               felvidéki vásárokon árulnak, és otthon az ágy fölé akasztanak,
2599    1|               kolostor kiránduló diákjait, és nem fél a farkastól sem.~-
2600    1|                  fekete báránybőrből volt, és fennmaradt a lék tetején,
2601    1|              elsodorni a folyó sebes árja, és te a jég alá nyúlva megragadtad
2602    1|                    lelkendezve átölelte:~- És vajon megbocsátottad-e nekem
2603    1|              nyakadból, amelyben a vállalt és meggyónt bűnökért összegyűjtött
2604    1|          páterektől kiszabott Miatyánkokat és Üdvözlégyeket, amely bűnöket
2605    1|                  te követted el, hanem én. És én elloptam tőled a zacskót.~
2606    1|                  voltam - felelt Szindbád, és bólogatni kezdett, mintha
2607    1|              tenyerébe hajtotta a fejét:~- És most megint arra kérnélek,
2608    1|            feltolta ujjával a szemöldökét, és féloldalról nézett Szindbádra.~-
2609    1|                   Talán el is csábítottam. És lopott hetvenöt krajcáron
2610    1|             kékfestő mozdulatlan maradt:~- És mit fizetsz, ha mindezt
2611    1|                     kiáltott fel Szindbád, és a torkában verni kezdett
2612    1|                   mellől jött, tilinkózik, és vasárnap verekedik a kocsmában.
2613    1|                   mint az ábécében az x, y és z betűk, mikor az ember
2614    1|                  nyelvén, erőt vett magán, és komédiás hangon szólt közbe:~-
2615    1|               szeget vernének a koporsóba. És hóna alá nyúlt a kékfestőnk.~ ~...
2616    1|                  mögött üldögélt Szindbád, és a kövér kocsmárosnék ételillatai,
2617    1|                  él, hogy azokat a cipőket és papucsokat árusítja, amelyeket
2618    1|                  cipőt, mondjuk egy hegyes és egy tompa orrú sarut merne
2619    1|                lehet - mondá Szindbád fia, és most már öklelő kosnak képzelte
2620    1|                    amelyeket valaha képes- és divatlapokból vagdosott
2621    1|                 Renz lovarművésznő képeit. És az utazáshoz egy olyan régi
2622    1|                    kocsi végébe csatoltak, és a koffer kopott szőrében
2623    1|                  kis pesztonkát ültetnénk, és így robognánk be Várpalotára -
2624    1|            zöldségeire emlékeztető nyírfák és betyárkalapokhoz illő sötét
2625    1|        orgonavirágok után ritkult az erdő, és még abban is szerencséjük
2626    1|            panaszkodott Szindbád a fiának, és ezenközben szőlődombok tűntek
2627    1|                    a palackba fojtott sör, és hátraszólott cipópiros arculatával:~-
2628    1|                    kerteket, a kerítéseket és kéményeket; a lugasokat
2629    1|                    kéményeket; a lugasokat és a kiskapukat; a filagóriákat
2630    1|                 kiskapukat; a filagóriákat és a ruháskötélen száradó fehérneműket;
2631    1|               mögül egerésző leányszemeket és az özvegyasszonyok portáit,
2632    1|                    valakit a múlt időkből. És ügyelj arra, hogy ki jár
2633    1|                     hogy ki jár a padlásra és a kamrába és a pincébe és
2634    1|                    a padlásra és a kamrába és a pincébe és a jégverembe
2635    1|                  és a kamrába és a pincébe és a jégverembe a leánynép
2636    1|                jégverembe a leánynép után. És ne menj be olyan házba,
2637    1|                 ahová sok keréknyom vezet, és a tornácon nagy úton járó
2638    1|                emberölésig menő elszántság és az önzés hörcsögpofazacskói
2639    1|                    nőknek utolsó pendelyét és csókját veszik el...~Még
2640    1|                maga vont elő egy faszéket, és akármilyen kajánul nézett
2641    1|                férfiak azokban a falvakban és városokban, ahol darab ideig
2642    1|              következményekkel, amikor egy és más dologgal megterhelte
2643    1|                 világéletében, hogy bortól és nőtől lerészegedni, aztán
2644    1|                  tegyen, mint annyi férfit és nőt életében?~- Tekintettel
2645    1|                    öreg, gazdag embereknek és asszonyságoknak, és akkor
2646    1|             embereknek és asszonyságoknak, és akkor is, amikor az elmegyógyintézetből
2647    1|             másvilágra szökdöstek előlünk. És én remeteéletre adtam magam.
2648    1|                   eltarthatna egy asszony, és különben is szeretnék fiam
2649    1|        virágmagvakat tavasszal elvetegeti. És én előre elmondom neki,
2650    1|                  zárnak! - szólt a remete, és valóban könnyezni kezdett.~-
2651    1|                  egyik - felelt Szerenádi, és a falu közepén álló torony
2652    1|                    lett, amikor Szindbádot és fiát megpillantotta.~- Klein
2653    1|                      Vedd karodra Sárikát, és nézzétek meg a kertet, amíg
2654    1|                   ki az ablakból Szindbád, és a zongorához ült, hogy egy
2655    1|                   Hm - felelt Szerenádi. - És ha a fiad elcsábítja a növendékemet?~-
2656    1|             selyemszoknyából falusi unalom és vágy áradozott, hogy szinte
2657    1|             regálbérlőnek volt az özvegye, és iskoláit Pesten végezte.
2658    1|                biztatta Szindbád barátját, és olyan pillantást vetett
2659    1|              látott volna ily húsos, fehér és izmos kezeket, amelyek nyilván
2660    1|           Várpalotán? A zongorában virtuóz és lelke nemességével senki
2661    1|             ajándékba kapott szivarvégeket és divatképeket rendezgette.
2662    1|                    ekkor lépett a szobába, és komoran nézett Szindbádra:~-
2663    1|                    ül, dermeszti a szívét, és éjszaka rossz gondolatokat
2664    1|                     kérdezte Szindbád fia, és már megint a gödölye hangját
2665    1|                kocsikázni akar Veszprémben és egyéb fővárosokban? Élvezni
2666    1|                    tanulta) felkiáltott:~- És a szerelem?~ ~Sz. Szerafin
2667    1|                  összeborzongva Szindbád. (És ezután jó darab ideig igen
2668    1|           kezdettől végigküzdötte az 1848. és 1849-i hadjáratot, és egyszer
2669    1|                1848. és 1849-i hadjáratot, és egyszer sem sebesült meg.
2670    1|            mindenféle könyveket írt róluk. És a pókok költőjének arcán
2671    1|            mindenkire őszinte tisztelettel és bizalommal mosolygó úriember,
2672    1|               meglátogatta a tánctermeket, és így megismerkedett különböző
2673    1|               aztán Pálma megharapta őket. És ez a harapás fájt, mert
2674    1|                  csak a színlapot olvasná, és mikor Szindbád arra járt,
2675    1|                    Szindbád egérutat vett, és mindaddig futott, amíg a
2676    1|                     kiáltott fel megmentve és lelkendezve Szindbád. (Erre
2677    1|                   rövidesen elérte a Várat és ott a bástyasétányt, ahol
2678    1|                     kiáltott fel Szindbád, és az egykori férj karjába
2679    1|                  kemény fekete kalapjával, és az átöltözött hordárt Szindbád
2680    1|                  lengő léptekkel benyitni, és ezen a helyen az a különös
2681    1|                  hosszadalmasan nézegeti. "És miféle vendéglősné van ott?" -
2682    1|                  holott Pálma gyermektelen és sovány volt... Olyan ártatlan,
2683    1|              Kiállott a vendéglő ajtajába, és telitorokkal elkiáltotta
2684    1|                    asszony" helyén maradt, és kénytelen volt az idegen
2685    1|              Szindbád bemenekült a boltba, és lelkendezve így szólt a
2686    1|               kereskedő vidoran bólintott, és a legközelebbi koporsóra
2687    1|                kereskedő volt feleségétől, és fogait mosolyogva villogtatta. -
2688    1|               Hercegnő! - felelt Szindbád, és csaknem térdre vetette magát
2689    1|          körülbelül olyan idegrendszerűnek és finomnak látszott, mintha
2690    1|          országokból indult el kelet felé. És a hölgy köpenyének valóban
2691    1|                 kísértetet, amellyel éjjel és nappal társalogni szokott. (
2692    1|               helyet, a hölgyet leültette, és megkérdezte:~- Valamely
2693    1|                    Svájcon vitt keresztül, és Zürichben így varrnak a
2694    1|             mindennapi fürdőzésen kívül.~- És egyébként mit szokott enni?~-
2695    1|                 jelentkezik az agyamban.~- És az embereket szereti-e?~-
2696    1|                 vagyok, egyedül utazgatom, és helyemet nem találom. Nem
2697    1|                    valami kútba nézegetne, és másvilágias hangon szólott:~-
2698    1|                   hogy meghalt a leánykám, és nyolc év óta minden hónapban,
2699    1|                   tizenhatodik évében van, és a haja alul ér a derekán,
2700    1|                Eljön minden holdújuláskor, és leül az ágyam szélére: megcsókolgatja
2701    1|                   idején epebajt kaptam.~- És valamikor, amíg élt a kisleány:
2702    1|                    ereszkedett a szememre. És azóta is, amióta eltemettem
2703    1|                 betegségeim idején. Eljött és meggyógyított, mikor már
2704    1|             szomorúan sóhajtozott odakint, és az úton járó kocsikerekek
2705    1|                    mentek volna keresztül. És nagy fájdalmaimat többnyire
2706    1|                   a leánykámnak - ha élne. És leánykám megérezte a másvilágon
2707    1|           délutánokon, mint az én időmben, és a táncmestert csak akkor
2708    1|                kimondhatatlan szemrehányás és szomorúság ült az arcán,
2709    1|                   szomorúság ült az arcán, és tekintete majdnem kétségbeesetten
2710    1|             mielőtt elment volna mellőlem, és kezének néhány varázslatos
2711    1|                     asszonyom.~- A leányom és köztem levő jó viszony -
2712    1|             felborította az ágyam mellett, és dacosan, makacsul, elszántan
2713    1|                   nem nekem való társaság, és búcsút mondtam a festett
2714    1|             céllövő artista ostromlásának, és a céltáblához én álltam
2715    1|               fejem, derekam, lábam körül, és nekem nem volt szívdobogásom,
2716    1|                megbocsátott mindig leánya, és kibékült édesanyjával? -
2717    1|           csempésznek voltam a pártfogója, és együtt szökdöstünk át a
2718    1|               titokteljes vadászkastélyba. És karjaiba vett a bálteremben,
2719    1|                    sokáig nézett maga elé, és lassan eltakarta a két kezével
2720    1|                    leplet borítana magára, és a láthatatlanság alól felzokogott:~-
2721    1|             felzokogott:~- Férjhez mentem, és anyának érzem magam.~Miután
2722    1|                   tartott kísértetére...~- És a simogatásokkal hogy vagyunk?~-
2723    1|              elhatározta, hogy valamely jó és nemes cselekedettel meghálálja
2724    1|            szerelemben járatlan fiatalokat és a szerelmet felejtő öregeket
2725    1|                  külön helyük van a nőknek és külön helyük a férfiaknak.
2726    1|          színházban is, pedig a komédiásné és a hisztrio azért kapja a
2727    1|                    a Szerelem Lexikonához, és ez a nagy cselszövő a legjámborabb,
2728    1|                mint azokért a mellényekért és nadrágokért, amelyekben
2729    1|           itthagyták emlékbe a mellényüket és nadrágjukat, miután ők maguk
2730    1|                     Ezekkel a mellényekkel és nadrágokkal szerelmeskednek
2731    1|                  tán, hogy: "itthon vagyok és várlak", vagy pedig azt
2732    1|                    szalagok, harisnyakötők és alsószoknyazsinórok. (A
2733    1|               szokták meglátogatni a nőket és férfiakat, hanem azoknak
2734    1|             valamely elröppent lepke után. És gyakran még a legjobb barátnőjüknek
2735    1|                    egy földre esett diót.) És egyszerre mégis azzal ébred
2736    1|                   bútorokban szeret lakni, és a hagyomány szerint addig
2737    1|                  fuvolázna vagy dalolna... és ezzel a huncutságával hozzájárul,
2738    1|                    leányka egy szál ingben és mezítláb volt, az időjárás
2739    1|       végigharcolta a boszniai okkupációt, és így rangján alulinak tartotta,
2740    1|            juthatott Szindbád fia a házba, és elmehetett egészen a bábaasszony
2741    1|                beteg mellett virrasztani." És ezzel tovább bandukolt az
2742    1|                  ruhákat, amelyekben a nők és férfiak megmutatkoznak,
2743    1|                   horkoló férjek szájából, és a konyhák alvó kövein csengetésére
2744    1|             lepattant a kapocs másik fele, és látott kezeket, amelyek
2745    1|                    ilyen ember az én uram, és egész éjjel a kocsmában
2746    1|                    kocsmában ül" - mondta, és sírva Szindbád fiának nyakába
2747    1|                elindult kereső munkájában, és babonásan nézegetett vissza
2748    1|                  apám" - gondolta magában, és elhatározta, hogy ismét
2749    1|              lakásba; az ajtó nyitva volt, és az oldalszobában kék párnákon,
2750    1|              kisasszonyt az első emeletre, és a leányzót az ágyra fektette,
2751    1|                    olyanformán kezdett föl és le járogatni a külvárosi
2752    1|      részvétlenséget mindazoknak az örömei és bánatai iránt, akik közöttük
2753    1|                   piros bor állott előtte, és a zenészek kedvére való
2754    1|                  ezért tovább sétálgatott, és legfeljebb magamagát átkozta,
2755    1|                   a beteg megnyugtatásához és fölvidításához, márpedig
2756    1|             nyúljon hozzám, mert megrúgom.~És már valóban emelte is a
2757    1|                 nőket. A nők szeszélyesek, és nem becsülik meg mindig
2758    1|                     de ő maga olyan nyájas és szelíd volt, mint akár a
2759    1|                    a nyitott konyhában ki- és besétálgattak. Nagyon örült,
2760    1|                nagyvilági, kesztyűben alvó és szavaiban, valamint ékszereiben
2761    1|               annak különböző tartalmával, és már éppen sajnálkozni kezdett
2762    1|                   ismét zörögtek az ajtón, és megérkezett a harmadik bába,
2763    1|                 venni például az ágy alól, és ugyancsak a jó bába inkább
2764    1|                   mellett, hogy a lábukkal és a kezükkel mindenféle babonás
2765    1|                keserves zokogás közepette, és ezután hálás kézzel nyúlt
2766    1|                 pártfogásomba vettem őket, és a vörösbajszú londinerrel
2767    1|            megszöktetni - felelt Szindbád, és kihúzta magát, mint egy
2768    1|                   Tudod, úgy levesformában és a kis malacoknak csak a
2769    1|                    levesbe, a kemény májak és a vesék nem az én érzékeny
2770    1|            Bovaryné végiglejtett a korzón, és ha árnyékban tartott szemével
2771    1|                   is, de cipője tartásával és harisnyája színével jelt
2772    1|                 akik az állatokat, lovakat és disznókat szokták nemüktől
2773    1|              kisasszony vőlegénye gyanánt.~És ezzel befordultak a kapun,
2774    1|                   Egyszerű falusi plébános és káplán urakat szoktam megkínálni
2775    1|           megkínálni ezekkel a könyvekkel, és ők valóban is hálásak lehetnek,
2776    1|           kikeresztelkedési eljárás alatt, és keresztapának éppen csekélységemet
2777    1|                   mostanában nagyon drága, és csekély havi részletfizetésre
2778    1|                   mártott egy hollótollat, és a középkori papok kalligrafikus
2779    1|                 műveket - mondta Szindbád, és hosszadalmasan megcsókolta
2780    1|                  megvételre kínáltam neki! És íme, a megrendelés zsebemben
2781    1|              esztendő messziségből jöttek, és a tavaszi esőkben, hosszú
2782    1|              mindig az ég felé nézegettek, és ugyanerre tanítgatták növendékeiket,
2783    1|               Légyóvó diófa alatt kertipad és asztal, rajta olyan kézimunka,
2784    1|               messzi országutakat járja... És a kertiasztal alatt nagy
2785    1|             őrködik a fiatal nők lábainál. És a kertben valóban felvillant
2786    1|                 kerítés mellett állongott, és esedezve kérte a kihajló
2787    1|                    az a bizonyos Szindbád, és kihallgatását kéri a kerítésen
2788    1|                 málnabokor rábeszélésének, és a kisasszony rövidesen a
2789    1|               Kimennék magával a piacokra, és segítenék hazahordani a
2790    1|                    uram. Tudna maga délben és este is spenótot enni?~-
2791    1|                    majd véresen a húsoktól és a nehéz ételektől... Ha
2792    1|                 ételektől... Ha az arcáról és a homlokáról elsimulnak
2793    1|                kezdenek a rezek az orráról és annak környékéről, amely
2794    1|               rezeket a fűszerezett ételek és a nagy kortyokban nyelt
2795    1|               paprikás uborkasaláták ízei, és a leheletén nem érzik meg
2796    1|                     amely csak gyümölccsel és bogyókkal táplálkozik...
2797    1|                   mindenben turkáló varjúé és a döghúst kedvelő keselyűé.
2798    1|                   mint a húsvéti reggel.~- És a vérhevítő szenvedély? -
2799    1|                 felelt a püspök unokahúga, és a bokrok összezárultak.~
2800    1|             megifjúsítanak, hogy aggodalom és habozás nélkül vezethessem
2801    1|                mondata végére pontot tett, és a hajában megtörölte a tollat,
2802    1|           bűnösségemtől - mondja Szindbád, és olyan komoly volt, mintha
2803    1|                    akkor szőrcsuhát öltök, és elmegyek a kegyes helyekre.~
2804    1|            lidércnyomások, kísértetjárások és hölgyi látogatások ellenében,
2805    1|                elfogyasztott reggeli sódar és ugyanakkor egy pohár frissen
2806    1|              mustárokhoz, a hagymafejekhez és a ropogós retkekhez, valamint
2807    1|                   mosolyától megint boldog és megelégedett legyen.~...
2808    1|               Szindbádunkat meggyógyítani, és a kacsafark-hajú ifjúnak
2809    1|                  ízét is megérezze a sónak és kenyérnek, a bornak és a
2810    1|               sónak és kenyérnek, a bornak és a gondolatnak. Búcsúra kellett
2811    1|            visszaült a gyékényes szekérre, és kedvére elhelyezkedett a
2812    1|                Jöttek szúnyogok alakjában, és ijesztgettek az országúton
2813    1|              morajló puskalövés hangjában, és megmutatkoztak, mint karikázó
2814    1|                  gyorsan egy fekete holló, és csőréből aranygyűrűt ejtett
2815    1|                    Kezdődött erre kapkodás és tülekedés a gyűrű után.
2816    1|                megtermett leányzó ujjáról, és kijelentette, hogy azt ama
2817    1|            gyűjtöget össze a hívek között.~És ezzel már el is érkeztek
2818    1|                    pincehűvösség áramlott, és amely falra penicilusával
2819    1|                     széles fejű vadalmafák és vadkörtefák alá, amelyeknek
2820    1|                 szemügyre veszik a fogakat és mellényterjedelmeket, mielőtt
2821    1|                volt, mint a beköszöntő éj, és a kísértet egy szál ingben,
2822    1|                   csendlegény a csárdából, és a kísértet a vendégszoba
2823    1|                 Szindbád fejét csóválta:~- És ha véletlenül az volna megírva
2824    1|            megeszik: nem szólt bele az apa és fiú torzsalkodásába. Kék
2825    1|              állongott konyhája ajtajában, és az öreg Szindbádra hosszadalmas,
2826    1|                 nekem adni nők dolgában. - És már indult volna is a diadalmaskodva
2827    1|                    hangját az éji szélben, és két kísérőjével az országúton
2828    1|                    bokrok kis enyhe fészke és a rétek verejtékező lepedője
2829    1|                átnézegettek a faleveleken, és kiválasztgatták azokat a
2830    1|                megjelenni a pitvarajtóban, és a dézsák, teknők, fazekak
2831    1|                   abrosszal van letakarva, és azt várja, hogy mikor kezd
2832    1|            holdsarlóvá alakult át álmában, és olyan ízesen mutatkozik
2833    1|                   lopást elkövetni akarja. És egy harmadik, egy öreg,
2834    1|                 terjesztget a tűzrakásról. És a negyedik olyan szélesen
2835    1|                 szarvasbogarakat, békákat. És az ötödik rózsafának látszik,
2836    1|                 alá a hideg időjárás elől, és a rózsafa feje olyanokat
2837    1|            szarkamadár, mielőtt elrepülne, és az ócska szoknyából kinyújtogatott
2838    1|                    A földre vetette magát, és jótékonyan elnyújtózott.
2839    1|                     vakaróztak, mormogtak, és közeledtek a visszafojtott
2840    1|               érett napraforgótányér volt, és olajszagát féltette a seregélyektől.
2841    1|            seregélyektől. Nagyot sóhajtott és mindjárt tovább aludt is,
2842    1|                     Lehemperedtek a rétre, és úgy terültek Szindbád környékén,
2843    1|                  öreg bekecsek. Öt asszony és asszonyféle telepedett a
2844    1|             nyögtek, nagyot sóhajtottak... És Búsiné, az öreg búcsújáró
2845    1|                    Majd lehunyta a szemét, és azon kezdett gondolkodni,
2846    1|            Szindbád egy ágy szélén feküdt, és az ágydeszkával való folytonos
2847    1|                    kurtavasra vert katona; és a nő, aki Szindbádot és
2848    1|                    és a nő, aki Szindbádot és fiát egyszerre rabságban
2849    1|            haldokló komoly elkeseredéssel, és Szindbád a többi mondanivalóját
2850    1|                  ki a beteg nő ápolásánál, és ezért majd elnyerendi jutalmát
2851    1|                hortyogni tud alvás közben, és ez a hortyogás alkalmas
2852    1|                   házból egy öregasszonyt, és ekkor kezén megsebesült,
2853    1|                    haját, mint a borbélyok és egyéb szép emberek. Ugyan,
2854    1|                  simogatja a lépcsőházban, és azt ígéri neki, hogy zöldségeskertet
2855    1|                imádkozom én magam helyett, és bizonyos vagyok arról, hogy
2856    1|                   magát vallásos embernek, és ólálkodik a templomok körül.
2857    1|                   körül. Áhítatot színlel, és a térdeplő nők derékhajlásait
2858    1|                  nézegeti bűnös szemeivel. És ha megismerkedik valamely
2859    1|            Szindbád jámboran fiára nézett, és így szólt hozzá:~- Valóban
2860    1|             kirántotta a párnát feje alól, és Szindbád fiához vágta:~-
2861    1|                 végre kimerült a beteg nő, és fejét aléltan lehajtotta:~-
2862    1|               Szindbád lehajtotta a fejét, és a csendességben így szólott
2863    1|                várakozik reánk az életben.~És ezzel hozzálátott, hogy
2864    1|                 Szindbád a szobába lépett, és történetesen a fején felejtette
2865    1|                   mondja meg őszintén, hol és merre randevúzott, milyen
2866    1|               randevúzott, milyen utcákban és milyen házaknál állt meg
2867    1|                  az alsó gombja lepattant, és cérnadarab fityeg a helyén.
2868    1|                  fiával együtt elmenekült, és azután ballagtában így szólt
2869    1|                   napján elmegy udvarolni, és kibeszélgeti magából mindazt,
2870    1|                    pénzen jól megebédelni, és utána nagyot ábrándozni;
2871    1|          vendégeket láttak az asztaluknál, és a leányok rendszerint férjhez
2872    1|              számlálgatta, alulról fölfelé és felülről lefelé a nagy falinaptáron,
2873    1|                 hajdan falusi jegyző volt, és Pestre költözködése után
2874    1|           fölérkezett a harmadik emeletre, és nem mászott be minden útbaeső
2875    1|              anélkül, hogy a szakácsnéktól és szobalányoktól a szeretőik
2876    1|               Ezután levetette a kabátját, és régi jó tanácsok szerint
2877    1|                  fogadókban, fürdőházakban és más olyan helyeken, ahol
2878    1|              jobbján ült az asszonyságnak, és így jól szemügyre vehette,
2879    1|              megszokásból váltanak férfiak és nők egymással, mielőtt elbúcsúznának,
2880    1|             vőlegény lenni egy esztendeig, és minden vőlegénységi napnak
2881    1|            házassági évfordulókat tartani, és még mindig talál valamely
2882    1|              ruhásszekrénytől, szomszédtól és komától. A feleségének pedig
2883    1|                hogy: "te pedig maradj itt, és fogd a kezem". Sokszor elgondoltam
2884    1|             börtönben, hogyan kellene élni és meghalni. Egy csöpp levest
2885    1|                vértanú felesége fölállott, és Szindbád észrevette, hogy
2886    1|                    szegény asszony vagyok, és abból élek, hogy úriembereknek
2887    1|                    aki a csöröge bolondja, és ha elég nagy tál csörögét
2888    1|                  De a főztemre kibékülnek, és megfogadják, hogy nyomban
2889    1|                  most hirtelen az asszony, és különös, meglepett tekintettel
2890    1|                 akartam részesíteni egyért és másért. Elment kocsmárosnék
2891    1|              Szindbád mézédes lett:~- Nos, és vendégei között nem akad
2892    1|                 Szindbád a fiára. - Egyél, és aztán lódulj, nem akarlak
2893    1|                    asszony poharát sörrel, és hozzákoccintotta a magáét.~-
2894    1|                    Szívesen vállalok egyet és mást szegény bajba jutott
2895    1|                     Gyűlöltem a férfiakat, és gyűlölöm ma is. Szegény
2896    1|                asszony hirtelen felállott, és az ajtóhoz ment, amelyre
2897    1|                  is cipelheti majd Gödöllő és Besnyő között az abrakos
2898    1|                    bűnei összegyülekeztek. És majd megint csodálkozik,
2899    1|         királyné-korabeli uszályos ruhában és ugyancsak ama királyné által
2900    1|             legyezővel fogadta Szindbádnak és fiának látogatását. És a
2901    1|         Szindbádnak és fiának látogatását. És a régi divat szerint nyomban
2902    1|           különböző napokat karikácskákkal és kezdő és végződő vonalakkal,
2903    1|                    karikácskákkal és kezdő és végződő vonalakkal, mint
2904    1|                Hátha szüksége van reám egy és más ügyesbajos dolgaiban.~-
2905    1|                török hódoltságot is látta. És az erkély sarkára, isten
2906    1|                 grádics olyan kacskaringós és szűk volt, hogy a látogatónak
2907    1|           fölszerelt udvar közepére. G. M. és B. betűk voltak az ajtók
2908    1|                Szindbád fia fölbátorodott, és megtekintette a hölgyet.~ ~
2909    1|                    keresztelték el fiaikat és agaraikat. Szindbád fia
2910    1|                 hogy azért vannak a földön és a nők ajkai fölött, hogy
2911    1|                       mondhatná ez az áll; és a férfi habozás nélkül nyúlna
2912    1|                 nyúlna a lőfegyver után... És arca - vanília torta, szőke,
2913    1|            bodrosan, fodrosan, könnyelműen és dallozva, ingerkedve és
2914    1|                    és dallozva, ingerkedve és meghunyászkodva, álmodozva
2915    1|                 meghunyászkodva, álmodozva és rikoltozva mutatkozott a
2916    1|                    zenék, leányszöktetések és négykézre való zongorázások
2917    1|             gondolta magában Szindbád fia, és bizonyos irigykedéssel kezdett
2918    1|                    kiállok az utcasarokra, és fogok magamnak egy férfit,
2919    1|           egykedvűen nézett vele szemközt, és még csak lábait sem vetette
2920    1|                  fölött suhant el a halál, és jó paraszt-természetem hamarosan
2921    1|            Szindbád meghatottnak látszott, és remegő hangon szólalt meg:~-
2922    1|                  Budán a baglyok huhognak, és csak azok az emberek vannak
2923    1|                  hogy mindenem, lélegzetem és ebédem, az ingben talált
2924    1|                     mint Mária Magdolnának és mint mindazoknak a nőknek,
2925    1|                  hogy éjszaka az eső esik, és nappal fúj a szél.~Az idősb
2926    1|      francia-négyes utolsó figurájához ér, és a pincéből a padlásra vezényli
2927    1|             szerint mozoghatnak a legyezők és a szoknyák. Valéria nevetett:~-
2928    1|               férjem kiszáll a képrámából, és felelősségre von maga miatt.
2929    1|              éjszaka is kivikszelt cipőben és fehér kesztyűben jött az
2930    1|                  adattam neki a konyhámon, és így rövid idő múlva belátta,
2931    1|                kendőt a homlokomba húztam, és egy nótát dúdolgattam magamban...
2932    1|                  az utcasarkon. Nyár volt, és ő mégis azt kérdezte tőlem,
2933    1|         élettörténetemet. Árvalány vagyok, és férjhez szeretnék menni
2934    1|               földhöz koppantotta kardját, és azt mondta, nagy kár, hogy
2935    1|       lapszerkesztő, letérdepelt az utcán, és csak arra kért, hogy megsimogassam
2936    1|               Drótostót ment el mellettem, és azt várta, hogy megszólítsam.
2937    1|                   nevetve jöttem haza. Nos és mindezek után, kérdem tisztelt
2938    1|                  tért, karon fogta atyját, és elvonszolta az udvarhölgy
2939    1|                 korhelykedésbe keveredett, és emiatt rosszul érezte magát.~-
2940    1|              reális ifjú. - Az összes régi és megunt szeretőit nekem akarja
2941    1|                hogy melyik asszony értékes és értéktelen? Megnézed az
2942    1|                kezüket, esetleg a lábukat, és már akkor azt hiszed, hogy
2943    1|               vakmerőséghez, férfiassághoz és a csendes lemondáshoz egyaránt.
2944    1|              csendes lemondáshoz egyaránt. És ha néhanapján egy-egy bókot
2945    1|                  lovagkeresztet a férjének és az asztalánál új barátokat
2946    1|                    asztalánál új barátokat és nyugalmazott, régi szeretőket. (
2947    1|              erkélyén felemelkedett Ripné, és tenyerét a szeme elé tartva,
2948    1|                főznie - felelt az asszony, és ha szavaiból nem is, de
2949    1|               pesztonka-ijesztgető szemét, és síri hangon így szólott
2950    1|               hallásával kielégíthessék... És miközben izgalmas álmaikat
2951    1|            egérfogó, fulladt hangon Ripné, és ezt úgy is lehetett érteni:
2952    1|          nagydobost, ha a színpadra lépne, és a nagydobos nem haragudhatna
2953    1|                   a mezítelen lábra húzva, és a lábszáron gyengéd madárpihék
2954    1|                    volt a telefonom száma, és ezt a számot valóban akármilyen
2955    1|                   miniszterek, zászlósurak és más notabilitások számai
2956    1|                  kezeléséhez a legügyesebb és legintelligensebb kezelőnőket
2957    1|      megközelítették szegény atyja bokáit, és kígyó öleléssel átkarolták
2958    1|                  változatlan szerelmemről, és emiatt a szegény telefonoskisasszony
2959    1|                 láb manővírozására figyel, és valóban a láb már oly magasan
2960    1|                    telefonoskisasszonnyal, és rövidesen megértettem vele,
2961    1|                 beszélgetések, esküdözések és őrjöngések, amelyeket már
2962    1|                   nem szűnő tiszteletemről és nagyrabecsülésemről biztosítsam
2963    1|                    telefonoskisasszonynak, és a beszélgetések végén nemegyszer
2964    1|                   tudta meg egyik se.~- No és mi lett azzal a távbeszélő
2965    1|              leányka nem várt érzelmeivel, és meglátogatott, amidőn egy
2966    1|                   vércse visítással Ripné, és régen szerzett jogok alapján
2967    1|                harapással le lehet nyelni, és amelytől aztán úgy égni
2968    1|                 szívet, a gyomrot, a májat és az epét... Pakolj be a második
2969    1|                   azok botokat vettek elő, és Emilfi urat annyira megtámadták,
2970    1|                mintha szerződést diktálna. És valóban szokása volt, hogy
2971    1|                 iránt komoly, tisztességes és józan meggyőződésből származott
2972    1|               szereti maga is? - kérdezte, és furcsán megremegett a hangja.~-
2973    1|                    az ollóját, a csirkének és a menyecskének a zúzáját -
2974    1|                miután egy ráknak a hátából és derekából kiszívogatta az
2975    1|                   található ízes részeket, és nem ijedt meg a keserű epéktől
2976    1|                 ijedt meg a keserű epéktől és más részektől sem. - Innen
2977    1|                 kimászott a fűzfakosárból, és megcsípte a lábamat, amikor
2978    1|                 Szindbád fiára pillantott, és így szólt:~- Szerencséje,
2979    1|                 hogy melyik volt a hímnemű és a nőnemű közöttük.~- Boldogult
2980    1|                    de nem így, húslevesben és tojásos, petrezselymes rizskásával
2981    1|                túróscsusza, amelyet gyúrni és szaggatni láttam a konyhán
2982    1|               hirtelen fölállott Emilfiné, és így szólott Szindbád fiáoz:~-
2983    1|                     hogy ő volt a vakmerő, és nem a fia... Az asszony
2984    1|             templomokban. Kisasszony volt, és igen nagy súlyt helyezett
2985    1|             valamely ringy-rongy emberhez, és mezítelen lábukra cipőt
2986    1|                   a falusi nagyvendéglőbe, és itt sörözés közben, kipödrött
2987    1|                    lát" - mondta az írnok, és Jucikának emlékezetében
2988    1|                    mert vérzik a derekam." És egész úton arra gondolt,
2989    1|              kézihímzéssel bevont bútoron, és nem féltek attól, hogy egy
2990    1|            kérdezte kétszer is Itt Jucika, és fél szemmel szemügyre vette
2991    1|                végett jött volna három nap és három éjszaka.~- Az üzleti
2992    1|                 hogy mely dolgokban, mikor és milyen körülmények között
2993    1|                     amilyen dolgok az ivás és a dohányzás. Mindezek a
2994    1|                             A SZAKÁCSKÖNYV ÉS A JÁTÉKOSBOLT~- Az ember
2995    1|                   kezdte idősb Szindbád. - És ugyanúgy vagyunk nagy otthonunkkal:
2996    1|                  magyar címer volt kivésve és kifaragva. "Legalább hivatalos
2997    1|                   ember otthon sült kenyér és elemózsia nélkül nem szokott
2998    1|                  bízzuk magunkat a sorsra.~És éppen ezen a helyen tévesztette
2999    1|                 gondolta magában Szindbád. És hogy némileg megsegítse
3000    1|                    szemüket skatulyáikban, és egy szőrevesztett hintaló