Part

3001    1|                 letette fejéről a kalapot, és kijelentette, hogy ebbe
3002    1|                szopogatása elveszi a száj, és a gyomor rossz szagát. Az
3003    1|                szavain, portékáira nézett, és most már nagy fahuszárt
3004    1|             életében, mikor női hímzéseket és más haszontalanságokat is
3005    1|               felnőtt lények lettek volna. És a játékszerek láthatólag
3006    1|               amelyet majd Pesten tűz föl, és vett kis kézitükröt, fésűt,
3007    1|                   jött Szindbád a bazárba, és meglehetős hevülékenységgel
3008    1|            Magyarok fája" mellett vitt el, és letelepedett Szindbádhoz
3009    1|                   letelepedett Szindbádhoz és fiához. Minden zavarodottság
3010    1|                  beszélt, nem panaszkodott és nem dicsekedett, csak egyszer
3011    1|                   vagyok, szeretem hazámat és fajtámat.~Viola kicsinyt
3012    1|                    különbség van a zöldbab és a tavalyi paszuly elkészítésében.
3013    1|          Duna-mélysége van a nő szemeknek, és milyen illata van a konyhának,
3014    1|                   jó családból származtam, és a szégyenérzet világgá hajtott.
3015    1|                hajtott. Ne kérdezzék, hogy és miként: erre a lengyel fürdőhelyre
3016    1|                Viola igyekezett egyszerűen és mindenféle színészkedés
3017    1|                 teszik nálunk a férfiak.~- És szeretek bort inni... -
3018    1|                    mondá most a bazárosné, és egy palack magyar bort helyezett
3019    1|                  benne, maga pedig ebéddel és vacsorával vár bennünket.
3020    1|                mondá Szindbád elmenőben.~- És meddig tart a szerződés? -
3021    1|                     hogy az idősb Szindbád és fia darab ideig boltos-segédek
3022    1|              mögött hazugságokat keresett, és a férfiak barátkozásaiban
3023    1|              fülébe sustorgó vizet öntött, és amikor így végképpen tehetetlenné
3024    1|                 portás mindig helyén volt, és ha le is feküdt valaki valamelyik
3025    1|                legalábbis száz esztendeje, és amióta a gyorskocsijáratok
3026    1|                 Paprikás levek, sült húsok és kivörösödött arculatú, kigombolt
3027    1|           bicskáját használják az evéshez, és sohasem szomorúak. Úgy járnak-kelnek
3028    1|                  kérdezték Szindbádtól is, és a kulcslyukra szegezték
3029    1|                mint az őszi pók, a hagymák és paprikák vértforraló szaga
3030    1|                 gyöngédségért, szép szóért és simogatásért. "Szeretném
3031    1|             éjszakán a hölgy társaságától. És ezzel megszakadt a boldognak
3032    1|             plafonra meresztette a szemét, és a plafonon észrevette azt
3033    1|                 tartottak a szobalányok.~ ~És Irma valóban megérkezett.~
3034    1|              félénk, a kopogtatása habozó, és oly meghatottan lép be,
3035    1|                   a nők a legfontosabbnak. És akkor, mint valami váratlan
3036    1|               Szindbád erre a hangra vidul és derül, mert eszébe jutnak
3037    1|                mint már ilyenkor szokás. - És a drága hölgy most is a
3038    1|                  Fejedelemhez van címezve, és piros, tükrös folyosóin
3039    1|             csizmahúzók a helyükön voltak, és az ablakfüggöny még mindig
3040    1|                  falevélhajú szobaasszony, és arra kérte Szindbádot: legyen
3041    1|                     hatalmas kések, villák és tálcák vannak, amelyeket
3042    1|            Szindbádné nagyságos asszony.~- És nem fél, hogy elárulják? -
3043    1|                   Arcának szívalakja volt, és ezek az arcok sokáig megtartják
3044    1|                    ki magamat, mert kevély és fölényes voltam, mindig
3045    1|                fejet hajtsanak, imádjanak. És én ezért néha beléjük is
3046    1|              böjtnapokat megtartja, kedden és pénteken sohase nyúlt volna
3047    1|             készített női ismeretségeiről. És íme, mégis úgy fordult az
3048    1|                  idő múlva leányszöktetés: és még komolyabbat, mint Szindbád
3049    1|               verebek csiripelni kezdenek, és amikor Hortobágyi kisasszony
3050    1|                   levelezést tartott fenn. És egy olyan kis állomásra
3051    1|                  háború volt az országban, és így igen keresett portéka
3052    1|               mértéktelen táplálkozások... És a falusi emberek már régen
3053    1|             történetét, amelyek miatt öreg és beteg ember lettem... Majd
3054    1|              kisasszony a házból kilépett, és így szólt:~- Jó, hogy jött.
3055    1|                   a házra. Itt van a pince és kamra kulcsa. Égő pipával
3056    1|                  kezet fogott Szindbáddal, és a kapások után sietett.~
3057    1|               hófúvást idéz elő télidőben, és se kocsival, se vonattal
3058    1|       zöldpaprikára, amelyeket falatozott, és ugyanezért a zöldpaprikák
3059    1|            Szaladni kezdett a fájdalomtól, és meg sem állott a pincéig,
3060    1|             legalábbis tűz volna a háznál, és itt állanának a tűzoltószerek.
3061    1|                  kisasszony bosszankodott, és bosszúságában így szólott:~-
3062    1|                   fejének a kopasz búbját, és a méhesbe ültetem. Csak
3063    1|                   szalvétáin olyan címerek és monogramok voltak házias
3064    1|                 akkor sem, ha tavasz volt, és a mártások megfelelő nyomokat
3065    1|             meghitt, szorításában bátorító és örökhűségű kéznek a tulajdonosnője
3066    1|                   magát: háziasszony lett, és Pest közelében egy kastélyban
3067    1|                guvernántok szoktak aludni, és szárnyas, kékszemű angyalfejet
3068    1|               gyermekkorában elmulasztott.~És aztán felhajtotta a vendégszoba
3069    1|               gombok mind helyükön voltak, és a gyűretlen lepedő se mondhatott
3070    1|            boldogtalan szívű szakácsnénak. És a félig felvetett ágyból
3071    1|          szalmazsákba rejti pénzerszényét, és reggelre kelve az egész
3072    1|                   erszényét megtalálandja.~És az éjjeli szekrényben sem
3073    1|                    érezte magát, a kaptafa és papucs bizonyára nem mennek
3074    1|              lábukig nem szabad lehajolni.~És egy ruhaszekrény is volt
3075    1|                    lábmosásért. Egy kisebb és fürgébb tál volt erre a
3076    1|                     mellette fehér locsoló és kanna, amelyekben valódi
3077    1|                    rendeltetési célját.~No és ha már itt tartott Szindbád:
3078    1|                 beletörölte volna a kezét.~És légsúlymérő is volt a vendégszobában,
3079    1|                 volna ide a pesti boltból, és igazságosan mutatta a vidéki
3080    1|             akiknek egy része reggelenként és esténkint, sőt a jó lelkiismeretűek
3081    1|                   körültekintett a házban, és ügyefogyottan sajnálni kezdte
3082    1|                 többen beírták élményeiket és nevük emlékezetét.~Éppen
3083    1|          emlékezetét.~Éppen olvadt odakünn és lábcsiszolgatás hallatszott
3084    1|                   nem marad készületlenül. És midőn a kályhát Szindbád
3085    1|          mesemondások, amelyeket a hölgyek és a piszkafa kalandjairól
3086    1|                   tudnak haladni a korral, és a piszkafának, a hölgynek
3087    1|           piszkafát a sarokból előkotorta, és két kezébe véve azt: végig
3088    1|                   nyomintására nyílna fel, és a háziasszony az ágy szélére
3089    1|    élettörténetének ismeretlen részleteit, és az elbeszélésnek azzal vetne
3090    1|                pihentetéséből, a máj, vese és belek sziesztájából krákogva,
3091    1|             étvággyal, mint a valóságban - és felfrissülni másodszor,
3092    1|           legokosabb ember se vetkezik le, és ruhába öltözötten kínozza
3093    1|                   ezen a konyhán főztek... És az állongó vendég néha szinte
3094    1|            szagáról teljes bizonyossággal. És ha elég bátor ember a vendég,
3095    1|                 pólyázva, mint a kisbabák, és szelíden viselik hivatásukat,
3096    1|                  elfogyaszthatók legyenek, és egyetlen nyeléssel elmenjenek
3097    1|         tarlatánszoknya előtt letérdepelt, és zavaros helyzetbe hozta
3098    1|                  vendégszoba ablaka alatt, és ugyanekkor csillogós és
3099    1|                    és ugyanekkor csillogós és csendes időjárás keletkezett,
3100    1|                    gyáva ifjúkori emléket, és kedvét, jelenét, nadrágszíjjal
3101    1|                 sövényhez, a kert végében, és szemügyre vette azokat a
3102    1|           nyomtalanul lehet járni madárnak és embernek. De Szindbád minden
3103    1|                   filagória deszkafalából, és egy lyuk alakult a helyén,
3104    1|                 gondolta magában Szindbád, és a lyukhoz lépett.~A lyukból
3105    1|                képesújságból volt kivágva, és a kamrácska deszkafalára
3106    1|                     Már régebbi gavallérok és úrnők képei is voltak a
3107    1|               szakállát Lesseps Ferdinánd, és okos tekintetével egy divatkép
3108    1|                     az ajtó zárja pattant, és bolyhos vállra vetett hárászkendőjében
3109    1|       gömbölydedségét, hajának hullámzását és frufruinak élénkségét -
3110    1|            frufruinak élénkségét - fülének és állának feltűnő rózsaszínűségét,
3111    1|                  kezén viselt rubintgyűrűt és pecsétgyűrűt - ám a nagyon
3112    1|               duzzadt, húsos ajkát, vastag és hosszú veszekedő nyelvét,
3113    1|               karmai közül mondom, Fifi jó és rossz tulajdonságait szívesen
3114    1|                zöld szivattyús kút állott, és ezért a ház lakói sokáig
3115    1|               tanácsával kezelt frizurával és testápolónő hozzájárulásával
3116    1|                létesített arckifejezéssel. És a szépségtapasz is divatba
3117    1|                   visszafelé is elolvasta, és arckifejezése mind szenvedőbb
3118    1|                 találkozásnál hegyes tűvel és kemény cérnával kellett
3119    1|                    derekát körültapogatta. És a leslyuknál álló Szindbád,
3120    1|            államtitkot fedezett volna fel.~És most egymás után következtek
3121    1|                 fordítani, mint a kabátot, és apró-cseprő ügyekben fel
3122    1|              postáskisasszony megszabta... És Fifi mégis eltépte a meghívót.~
3123    1|          huszárosan szabott zsebébe nyúlt, és onnan egy levelet vont elő,
3124    1|                 szereti magát neveztetni), és a magyar királyi posta hűségesen
3125    1|                    le lehetett ragasztani. És e művelet után oly megelégedett
3126    1|                   szőrcsiptető harapófogót és egyéb nőies dolgokat szokott
3127    1|                megtudta, hogy Szindbád hol és merre ütötte fel sátorfáját,
3128    1|                 többé kedve e házassághoz, és csendesen vette a sátorfáját.~[
3129    1|                 azóta mindig, mióta lelkes és lelketlen lények vannak:
3130    1|                    szép májusi hajnal van, és az óbudai házak felnyíló
3131    1|              fecskék is a kocsin járnak ki és be az udvarokban levő fészkeikbe;
3132    1|                    a vers egyik harangozás és a másik harangozás között.~
3133    1|                   a plébánia tornyai körül és még távolabbi részekben
3134    1|              búcsújához húzza a bevezetőt.~És bár olyan közel van a torony
3135    1|                   az óbudai alsószoknyákat és óbudai alsónadrágokat -
3136    1|                   talán még a harangozónál és a toronyban fészkelő fecskéknél
3137    1|             újonnan restaurált szentképek, és a plébániatemplom irdas
3138    1|              mellett sorakoztatják fel kék és fehéres ruházatú leánykáikat.~
3139    1|                  felemelt lobogó nyomában.~És a százesztendős férfiak,
3140    1|                  hittel, vallási áhítattal és fehér bajusszal vagy kísértetszakállal
3141    1|                    napon, amikor II. Lajos és Mária királynő a budai várból
3142    1|              legelőször a főnöknő intését, és mint előcsapat, helyezkedtek
3143    1|     plébániatemplom ódon falától elváltak, és életrekelésük első percétől
3144    1|                     Éltek, lengtek, néznek és lengedeznek a lobogók, mint
3145    1|                   emberek búcsúján Óbudán. És aztán mentek, mendegéltek
3146    1|                 megmentette puszta életét, és annak is örült, hogy még
3147    1|                küszöbén be ne sántikáljon, és az öreg plébános úrtól pártfogást
3148    1|                Szent András, Szent Flórián és más oltárképek szentjei
3149    1|       bevándoroltra tövig nyírt haja alól, és magában mormogott, mert
3150    1|               Kisütött a nap Óbuda felett, és a pünkösdi ünnepekre való
3151    1|               húztak a rózsaszínű ruhához, és úgy mentek mindig a templomba,
3152    1|                  fehérneműek, alsószoknyák és alsónadrágok között az udvaron
3153    1|                véget vetni akart életének, és előlengedezett, mint egy
3154    1|                    Óbuda környékén laktak, és mint a népmesében: kártyavetéssel,
3155    1|                jóslással, tenyérolvasással és más mágiákkal foglalkoznak,
3156    1|                    ehhez értenek. Fiatalok és frissek voltak az asszonyok,
3157    1|                 vajda volt a főnöke, Óbuda és Pomáz között az országúton.~
3158    1|                   karukon - mert felváltva és dédelgetve vitték, azzal
3159    1|                 templom körül leskelődtek, és nyomban szemügyre vették
3160    1|                   Szindbád büszkélkedését, és mialatt a gyermeket egymás
3161    1|                   okból meggondolta magát, és nem lép óbudai területre,
3162    1|               beszédének bűvkörébe került, és miután ezt a kérdést megtette,
3163    1|                 Már jött is a plébános úr, és Szindbád a két cigánynő
3164    1|             uramról, ha majd Fábián felnő, és keresztapja felől kérdezősködik? -
3165    1|             komaasszonya lett Szindbádnak, és a gyermek nyakára egy aranytallért,
3166    1|       keresztfiamnak? - tűnődött Szindbád, és még elgondolkozottabban
3167    1|                   fehér, magavasalt ingét, és keresztfiának adományozta.~
3168    1|                    jelent meg a színpadon, és az övébe dugott késeket
3169    1|           zenekarában megszólaltak a dobok és trombiták, az érzékeny nagybőgős
3170    1|            karjával kapott hangszere után, és a diadalmas mars hangjaira:
3171    1|                    kiugrott a kések közül, és bukfencet vetett az ájultságából
3172    1|                    mint a szerelmes szívé, és ugyancsak szívalakú volt
3173    1|           lábszárát a feje felé nyújtotta, és idomai felejthetetlen emléket
3174    1|                    fordított a színpadnak, és kajánul nézegette a pártér
3175    1|                   ember volt, mint Balzac, és bemutatta a táncosnőket
3176    1|                  egyszerű hajfrizurájáról, és a szív csörömpölve összetört;
3177    1|                   Koncerti úr" - dörmögte, és a zenekar dicsőségteljes
3178    1|                 ekvilibristák, a műlovarok és zenebohócok... az illuzionista
3179    1|             zenebohócok... az illuzionista és a külföldi énekesnő hurutját
3180    1|                 cipőben.~Bokája mint acél, és lábszárán bolhát lehetett
3181    1|                pergette a zene taktusaira, és lepke módjára hintázott
3182    1|               magasságból lezuhant Valery, és bal lábával előbb koppant
3183    1|          Ugyanezért bokatörést szenvedett, és ájultan vittem ki őt a színpadról,
3184    1|              táncosnők szoktak megszállni, és a fogadó az Aranylábhoz
3185    1|                    keletre utazó táncosnők és énekesnők, akik csodálatos
3186    1|            megijedni, amíg lábukat bírják, és hangjuk elbizakodottan jár
3187    1|                      az Aranyláb táncosnői és énekesnői vették ápolás
3188    1|                 minden zenei slágert oboán és klarinéton, a kötéltáncosnő
3189    1|                    Valery anya lett volna, és ez különös komplikációkat
3190    1|               Aranyláb fogadóban Carter úr és feleségei: a kékszemű porcelánasszonyka,
3191    1|               késdobálásnál állott célban, és a szívpiros fekete asszonyka,
3192    1|               kipirosodott orral, szipogva és a legnagyobb aggodalommal
3193    1|               egymásnak Carter úr hölgyei, és olyan tisztelettel néztek
3194    1|                   kezéből a velencei szív. És szinte magánkívül üldögélt
3195    1|                kötéltáncosnő ajtaja előtt, és halkan, a maguk módja szerint:
3196    1|           tudakozódjon Valery állapotáról, és kijelentette, hogy a számot,
3197    1|                együtt) leveszi a műsorról, és kéri, hogy ezt Valerynak
3198    1|                      jelentette a karnagy.~És Carter úr, a késdobáló és
3199    1|                  És Carter úr, a késdobáló és lövészmester két hölgyével,
3200    1|                  hölgyével, a kék szeművel és a fekete szeművel hármasban
3201    1|                    múlva felépült ugyanis, és szerencsétlensége színhelyét,
3202    1|               Magassarkú cipőben kell ifjú és ruganyos léptekkel járniok,
3203    1|                  hogy csak a földön járunk és nem a csillagokban.~A leggonoszabb
3204    1|                  utcák kövezéséhez viszik, és a kövezőre bízzák, hogy
3205    1|                    ifjúság lépései a szív- és lábtépő köveken, amelyekkel
3206    1|                tudják, hol lakik az ördög.~És az emberek mégis arra járnak,
3207    1|                  pedig mindig járnak újabb és újabb szekereikkel a világ
3208    1|                masszírozónők, akik a beteg és lesántult lábak gyógyításával
3209    1|                uram kövező. Kövező Óbudán, és nála nélkül nem tudnék élni,
3210    1|                    a vidor tyúkszemvágóné, és jól belevágott Szindbád
3211    1|                 járó díjat kiegyenlítette, és fogadalmat tett, hogy ezentúl
3212    1|         mézeskalácsból való kis huszárokra és egyéb babákra gondolt, amelyeket
3213    1|                    világítottak esténkint, és Adventivel, a sekrestyéssel
3214    1|         megbeszélte egy kerek kőasztalnál (és egy korsó bor mellett) a
3215    1|                 Igaz, hogy befejezni sem.) És ha mégis akadtak volna olyanok,
3216    1|                amíg előbb-utóbb megjavult, és visszatért a tisztességes
3217    1|                    kőasztalnál üldögéltek, és titokban abból a borból
3218    1|                valaki meghallaná a dolgot, és mind a ketten bajba keveredhetünk.~-
3219    1|              forradalom volt az országban, és mindenki úgy házasodott,
3220    1|                    volt - szólott Adventi, és többet nem akart erről a
3221    1|                 kardjukat, mint a tisztek, és jobbra-balra szalutálnak
3222    1|               Angyal a plébániatemplomban, és így meglesni őt nem tartozott
3223    1|              kopogott a sekrestye ajtaján, és bő köpenyegében, fátyola
3224    1|                 kinyitotta a vasalt ajtót, és az Angyalt beeresztette.
3225    1|             szalmakalapot kezdett viselni, és a sekrestyésnek nagyon sok
3226    1|                ünnep, búcsújárás, bérmálás és más májusi ájtatosság miatt:
3227    1|               utasította el kellő eréllyel és eszéllyel Szindbád kérését.~"
3228    1|            Szindbád észrevette a tűnődést, és ezzel nyert ügye volt.~3~
3229    1|                     amelyben az ő korában (és ebben a városban) a férfiak
3230    1|                  az egykori kotillionokban és a különböző Szívkirálynőktől
3231    1|                  orgonafújtatónak szólott, és Szindbád valóban megigézetten
3232    1|                     féltérdre ereszkedett, és tekintetét sem vetette fel (
3233    1|                    arcon, amely a nők ajka és orra tájékán azt a titokzatosságot
3234    1|               Elrepült mellette az Angyal; és az orgona kulcsát a kellő
3235    1|              érdeklődését a szívébe zárja, és azt kellő alkalommal gyümölcsöztesse.~
3236    1|                    áramlatról, amely közte és az orgonistanő között az
3237    1|                  ahol életében megfordult, és emlékeket gyűjtött. Hát
3238    1|                    mindig becsukták szívük és házuk ablakát, amikor Szindbád
3239    1|                   volna meg?~Csak Szindbád és a hozzá hasonló férfiak
3240    1|                    csíkocska sem látszott, és Szindbád csak gyakorlat
3241    1|              kihajoljon hozzám az ablakon, és ezt mondja: Kapunk a jobbkéz
3242    1|               Kapunk a jobbkéz felől esik, és nyitva van! Szenvedhetek
3243    1|                    itt vigasztalás nélkül.~És már valóban szenvedni is
3244    1|                     hogy nyári szoknyáikat és tavaszi gondolataikat még
3245    1|                 sekrestyés bánatos lakója. És már kerülgette a régen nem
3246    1|            menyasszonyok, hogy életük első és utolsó uszályos ruhájában
3247    1|                előtt Péternek vagy Pálnak, és a sekrestyés háza előtt
3248    1|           ellensége miatt vont maga körül.~És akkor is szenvedhetett már
3249    1|           sekrestyés, aki borpiros arcával és kegyes életmódjával örökéletűnek
3250    1|                  elfoglalta ő is a helyét, és ragyogó szemmel, megifjodva,
3251    1|                   világon, csak a szerelem és az egyház szertartásai nem
3252    1|                   szívből eddigi életében, és az orgonistanő papirosát
3253    1|                 látott barátunk, Szindbád, és a helybeli viszonyokról
3254    1|                Grubernek hívták a hordárt, és Szindbád felismerte abból
3255    1|             hordárja iránt, akire titkait (és szerelmesleveleit) rábízza.~-
3256    1|                    István napján történik, és ne lopják ki a lóvonaton
3257    1|                   a lóvonaton a Népszínház és Hatvani utca között az erszényemet.~-
3258    1|       Gazdasszonyok Egyesülete léghajózást és disznóversenyt rendez.~-
3259    1|         leghamarább az ügetőversenypályán. És akarom hallani a telefont
3260    1|                    Népszínházban énekli.~- És a Nemzeti Színházban nem
3261    1|              foglalnak helyet a hintókban, és a vőlegények hajtanak. Minden
3262    1|                   a menyasszonyai száma.~- És a Budapesti-díjjal mi van,
3263    1|                    Ötezer forintot jelent, és az ország legjobb lovai
3264    1|                     Fel Budára, barátom!~- És onnan le a Vérmezőre, nagyságos
3265    1|             virslivel koszorúzott póznára, és részt veszek a lepényevésben
3266    1|                   illett rajongani Pesten, és aki ma is divatban van?
3267    1|                  hogy mi a különbség férfi és nő között, nemcsak szorosan
3268    1|              dolgokban, így gondolkodásban és egyéb szellemi tulajdonságokban
3269    1|                    is, Hogyan érez a férfi és hogyan érez a nő? - kezdte
3270    1|                    a "Három Gesztenyefához és Ecetfához" volt címezve.~-
3271    1|                mankót letette két kezéből, és időt adtak, hogy az álmait,
3272    1|                     egy sarokban üldögélve és fröccsét iszogatva. És az
3273    1|           üldögélve és fröccsét iszogatva. És az ecetfa illatát szagolgatta,
3274    1|               egyformán fújt öregasszonyok és nagyhasú urak felé. "Most
3275    1|                holott régen mindig az első és a legfőbb asztalnál ült),
3276    1|                    legfőbb asztalnál ült), és udvarló nélkül most sem
3277    1|              udvarló nélkül most sem volt, és az udvarló felelt az építésznek:~-
3278    1|              áldozhatnak az ünnepnapoknak, és megmaradhatnak finomaknak,
3279    1|                   laknak közös mosókonyhás és közös gangú házakban. Én
3280    1|               nyugdíjjogosultságát elérte, és hasznát kezdte venni az
3281    1|                tűzrakás közben, szénporban és lángban, piszokban és koromban,
3282    1|           szénporban és lángban, piszokban és koromban, anélkül, hogy
3283    1|             kedvére fehérre mosakodhatott, és ugyancsak hatvan esztendős
3284    1|                     megbokrosodott, alakot és tekintélyt nyert: nyomban
3285    1|                  be, zöldséget is termelt, és méhészetet is berendezett
3286    1|                 miközben a kazánt fűtötte, és csak fekete kőszénfüstöt
3287    1|         kezét-lábát háromszor is megmosta, és a "Három Gesztenyefához
3288    1|                    a "Három Gesztenyefához és Ecetfához" járt udvarolni
3289    1|              kijelentését. Fröccsöt ivott, és hozzá csettintett nyelvével.
3290    1|                  ingét, lyukas harisnyáját és egyéb holmiját, amit már
3291    1|            szennyes szokott lenni az inge! És amikor megkérdeztem a leányt,
3292    1|                   hogy én már öreg vagyok, és mossam ki, ha nem tetszik.
3293    1|                 egy leány után!~- Ő mosson és takarítson egy leány után -
3294    1|          hajófűtőből lett lovagias herceg, és reszketett a bal lába.~De
3295    1|             kezében immár kiürült poharát, és bele-belenézett.~- Azt a
3296    1|                 Valamikor a babája voltam! És most a leányt akarja előbb
3297    1|           Carmentől, hogy a vendéglői bor- és szivarszámláját, amely pengő
3298    1|               szivarszámláját, amely pengő és tizennyolc fillért tett:
3299    1|                mint valami régi regényben, és a szerelem hősnője nem volt
3300    1|           káposztát, sütvén lacipecsenyét, és vetvén kényelmes fekvőhelyet
3301    1|                odaadóan ölelte át a lábat, és a szalag olyan pillangó
3302    1|                  Szindbád egy kocsikerékre és onnan egy bakra látta felszállni
3303    1|                   felszállni Bercsényinét, és ezen mozdulata közben többet
3304    1|            Szindbád is felmászott a bakra, és a kanca gyeplőjét kezébe
3305    1|                Megindította az öreg lovat, és szüretre hajtott a szőlőskertbe,
3306    1|                majd elhagyja az omnibuszt, és követhető.~Ha toronyóra
3307    1|                  óra múlva találkozunk itt és itt... De a magas bakon,
3308    1|                  halálosan szerelmes volt, és a vendégség alatt a lábaikat
3309    1|            Szokását később is megtartotta, és mindig kétszer telegrafírozott
3310    1|                   szemét a kanca füleiről, és Bercsényiné meleg madonna-szemének
3311    1|                  átölelik, ha ajkát nézte, és arra gondolatban forró,
3312    1|                 hajtott a szőlőskert felé, és egyetlen hangot sem tudott
3313    1|            szőlőskert szabadtüzű füstjével és összeesküvőivel, azaz szüreti
3314    1|                    bátorítsa. Szálljon le, és szedjen fel néhány göröngyöt,
3315    1|                földről.~Így az asszonyság, és Szindbád felkiáltott:~-
3316    1|                uram! - felelt Bercsényiné, és a gyeplőt, ostort kivette
3317    1|                  ellátogatott az esküvőkre és lakodalmakra, akár hívták,
3318    1|                  eleget szenvedtem a magam és mások házasságai miatt.
3319    1|                 násznép volt gyülekezőben, és a kántor a Nászinduló szólamait
3320    1|             lakodalmakat, a Soroksári utca és környékén, az itt lakó muzsikus
3321    1|                   ami a környéken kapható, és minden tányért, csészét
3322    1|                    asztalt, amíg Magyaryék és Kóczéék minden barátja,
3323    1|                messzire lakó ismerősökért, és úgy ültették be a fiákerbe,
3324    1|                 második emeleten már ember és asszony egymás ölében ült,
3325    1|                    a talp alá valót húzta.~És csodálatosképpen ebben az
3326    1|                   mint a vadrózsák: mindig és mindig találódott egy üres
3327    1|                 egy darab lakodalmas torta és egy hely az asztalnál az
3328    1|                 apósok, az öreg Kóczé Anti és az öreg Magyary ugyanis
3329    1|                  lakodalom második napján, és elővéve hegedűjét, ritka,
3330    1|                  akkoriban a Ráday utcában és környékén élt. A lakodalmas
3331    1|                 nagybőgősnek volt a lánya, és pirosból és zöldből volt
3332    1|                  volt a lánya, és pirosból és zöldből volt a szoknyája.
3333    1|                táncot vele járta Szindbád, és megesküdött, soha még ilyen
3334    1|                    a cimbalmos lánya volt, és fekete fátyol volt az arcán,
3335    1|                  idő, a hiábavaló szerelem és epekedés mellett a gyomor
3336    1|            megkívánta a magáét. A cigányok és uraságok gyomráról pedig
3337    1|                   férfiak egészsége ellen.~És Ica meggyógyította a lakodalom
3338    1|                   cigányvajda leánya volt, és éppen ezért elbizakodott
3339    1|                   éppen ezért elbizakodott és elkényeztetett, ami abból
3340    1|                 amíg Szindbád annak rendje és módja szerint letérdepel
3341    1|                    magától perdült táncra, és kígyózó derékkal, toporzékoló
3342    1|                    meghódított az uraságok és cigánylegények között, még
3343    1|             vendégségbe jött öreg grófokat és nyugalomba vonult prímásokat
3344    1|                   megnézte Szindbád kezét, és nyomban felkiáltott, hogy
3345    1|                    uracskám - felelt Mica, és azt hitte, hogy kacérságával,
3346    1|                    magánosan járnak a fiúk és férfiak. Lekuporodnak a
3347    1|                     Lekuporodnak a földre, és egymagukban járják a rókatáncot.
3348    1|                   Szindbád nézte a táncot, és úgy megszerette azt, hogy
3349    1|                 hogy ez a tánc az ő tánca. És még két deci erős bort ivott,
3350    1|                  az anyakönyveket. A Lajos és Ferenc nevek mellett sok
3351    1|                  legénykedő kedvvel, újabb és újabb tervekkel, gondolatokkal,
3352    1|                   hölgy eltette az eszmét, és hónapok múlva megakadályozta
3353    1|                    letérdepelt a dáma elé, és megigazítván annak harisnyakötőit,
3354    1|                fővárosban, Pándon, Pécelen és a legtöbb barátságos háznál,
3355    1|                  ismeretségeket tervezgető és egymás között a világ legunalmasabb
3356    1|                nagymosást, gyermeknevelést és cselédkérdést megbeszélő
3357    1|      elhalványodott koráll-fülbevaló lelki és testi betegségről beszélt
3358    1|                szenvedett, hegyes szakállú és III. Napóleon-bajszú tábornokára,
3359    1|                    podolini vászonvégeiről és a felvidéki lekvárokról
3360    1|                   az élettől egy pohár víz és egy pirula keverékével,
3361    1|                  töltötték, világfelfogást és romantikát akkor tanultak,
3362    1|                  azt, aki előle menekül.~ ~És még más nők is várakozólag
3363    1|            színházában, a Sybill grófnéért és más operett-hercegnőkért
3364    1|                 aki nem érzett semmi lelki és testi izgalmat a jelentékeny
3365    1|             férfiak bizonyos átlagánál.~...És most is, amikor a komornyik
3366    1|             világba vezethető. Divat volt, és senki se mentesíthette magát
3367    1|            rejtelmes holdvilágon teremnek, és csak kivételes földi lényeknek
3368    1|                  között ilyenformán Wiener és Budafoki urak, az éjjeli
3369    1|                   A vendéget, aki a gazdag és hosszú étlapból csak a lakoma
3370    1|                    csak a lakoma legvégső (és legolcsóbb) tételét, az
3371    1|                folyamán eltűnt Cilinderiné és Szabó Szindbád is a társaságból.
3372    1|               Szerelmesek voltak egymásba, és féktelen szenvedélyüket
3373    1|                alatt, egy pirossal, kékkel és más ringató színekkel terített
3374    1|                 időre terelődött figyelme, és eszébe jutottak az esztendők,
3375    1|              burgonyalevest (majorannával) és birkagulyást, amellyel a "
3376    1|         uborkasalátával; - hogy az eperről és velejáró italokról ne is
3377    1|                   sok az ilyen mindenféle. És még estére is fenyegetőzik
3378    1|                  letépni, héjából a fekete és a keserű részek helyébe
3379    1|                  rák a leszűrt húslevesbe, és nyugodtan fő tovább, amíg
3380    1|             töltelékét kanállal veszik ki, és kanálnyi levessel fogyasztják. -
3381    1|                   nagy rák héját - húsával és csontjával, vajjal és grízesliszttel,
3382    1|              húsával és csontjával, vajjal és grízesliszttel, rizskásával
3383    1|                grízesliszttel, rizskásával és rántással megtölti, és tejfellel,
3384    1|         rizskásával és rántással megtölti, és tejfellel, tojással tálalja
3385    1|                gumilabda a csalánfészekből és a kasból: - talán nem is
3386    1|               májushónapot!~Mond Szindbád, és maga is gondolkozóba esett.~[
3387    1|                    üzleteket. Így Orsolyát és Bettinát! - biztatta magát
3388    1|             Hegyoldali szívek, amelyek fák és bokrok alakjában élték át
3389    1|                    ne kopaszodjon egészen, és átvehesse vallomását az
3390    1|                 ízébe édeset is vegyítsen, és egy öreg vándorlólegénynek,
3391    1|                    a maga részére, amíg él és uralkodni tud. Persze, a
3392    1|                denevér módjára a démont is és a zárdanövendéket is.)~Tehát
3393    1|         zárdanövendéket is.)~Tehát Orsolya és Bettina alakja mutatkozott
3394    1|               magának felállított. Orsolya és Bettina! Ez a két egymástól
3395    1|             különböző hölgy, vénkisasszony és zárdanövendék van kiszemelve
3396    1|                  Szindbád a legártatlanabb és legfehérebb nőknél tapasztalta.
3397    1|                 megtapogatta izmos karját, és kijelentette, hogy Bettina
3398    1|       vaníliaillatú lett Bettina, a férfit és szerelmet csak tüzes álmokból
3399    1|                  vállát Szindbád vállához. És forrón, mint egy vidéki
3400    1|              szerencséje megismerhetni őt, és Szindbád tóparti háza körül
3401    1|                    pontosan a rajztanárnő, és születésnapi virágait úgy
3402    1|                 motoszkáló vénkisasszonyt, és megállapította magában,
3403    1|            Szindbád tervét elcsábításáról, és mindenben helyeselte azokat
3404    1|                   tóparton, ahol ön fiatal és hódító ember volt" - mond
3405    1|                templomhideg arcú, modorban és testtartásban máris apácás
3406    1|                  Orsolyát, a matematikáról és földrajzról tudakozódott
3407    1|           földrajzról tudakozódott főként, és ámítva emlegette a zárdanövendéknek,
3408    1|                  egykorú leánykák között. "És a koszt milyen a zárdában?" -
3409    1|                    a leánykától. Gyónásról és penitenciákról folytatván
3410    1|                 varjút? Tudnád-e tisztelni és hevülten szeretni egyszerre
3411    1|             Szindbád, míg a zárda virágát (és növendékét) nézegette, amíg
3412    1|                    állította az asztalkán, és így szólt:~- Ez mind nagyon
3413    1|               szólt:~- Ez mind nagyon szép és helyes, amit felőled hallottunk
3414    1|                    amit felőled hallottunk és láttunk, Orsolya, de vajon
3415    1|                                         JÓ ÉS ROSSZ NAPOK SZINDBÁD ÉLETÉBEN~
3416    1|           elhaladtában könnyű lacipecsenye és fokhagyma illatok ütötték
3417    1|               komolyan működik, véleménye (és a társadalom véleménye)
3418    1|                    élvezhető hangulataira. És elkezdte a temetőlátogatást,
3419    1|                 altábornagy, egy igen régi és szinte már csak álmoskönyvben (
3420    1|              altábornagy sírján üldögélve.~És a sírkereszt elcserélése
3421    1|               altábornagy sírján üldögélve és kézimunkázva.~Tudniillik:
3422    1|            turkálva hajában, elgondolkozva és közben babonázó öltéseket
3423    1|                 homlokából keltezve a Hold és a Csillagok meghódításáról
3424    1|           gondolata megmarad itt a földön, és nem kíván se többet, se
3425    1|                     jöjjön elő valahonnan, és itt nyomban letérdepeljen,
3426    1|                 amint kézimunkájára nézett és rájött, hogy voltaképpen
3427    1|                   mohamedánus) akar lenni, és több feleséget tartani.
3428    1|                     A halott mindent hall.~És ebben valóban igaza volt.~
3429    1|                 egyszerű katonás koporsót, és a sír felülete emiatt besüppedt.~
3430    1|             Szindbádot. Kezét kezébe adta, és el sem bocsátotta sokáig,
3431    1|                   tótok pihenőt tartottak, és vevő után néztek - de régi
3432    1|               napraforgó kóró, szalma, nád és más potomság, hanem olyan
3433    1|                akácfával, amelynek melegét és hangját kimondhatatlanul
3434    1|                  legyen ideje megszáradni, és két egymáshoz tanult favágóval
3435    1|                     Legjobb persze: a férj és feleség, de ilyen favágópárhoz
3436    1|                    ül a házastársak közül, és az asszony áll, és szalonnával
3437    1|                  közül, és az asszony áll, és szalonnával kenegeti a fűrészt,
3438    1|                   alá a hasábokat a bakra, és ő kortyint rövidebbet a
3439    1|               megmaradt favágó emlékeinél, és élvezettel magyarázta a
3440    1|                  Amikor az első hó leesik, és a boglyát odakint találja
3441    1|                  támadó hófúvás a barátja, és a kísértet sétál körülötte
3442    1|                mondanivalóit a felaprított és fűtéshez boglyába előkészített
3443    1|                   aki a bundájára fekszik, és szőrös sipkát húz a fülére,
3444    1|                 Még tán tavaszig itt marad és kilombosodik, amint megtörtént
3445    1|                     Lyukat ás az oldalába, és a lyukat a vasvillával addig
3446    1|              tágítja, amíg az mind mélyebb és tágasabb lesz. S ekkor egy
3447    1|               kísértetnek volt a barátja - és most egyszerre semmivé lesz,
3448    1|            boglyafák fejeit megkapirgálni, és e célból negyedóráig időztek
3449    1|      porcelánkályha körül (amelyen szarvas és vadász figurája is volt,
3450    1|             növekedik, hamar utolért a fa, és íme, az elmúlásban is megelőzött.~-
3451    1|                 tett volna pontot a Málcsi és az én ismeretségemre, amelynek
3452    1|            megengedtem a reggeli tüzelésen és a nappali melegedésen kívül
3453    1|            hölgynek, nem pedig kérő útján. És ugyancsak magányosan hal
3454    1|               lobogva ég este a kályhában, és bevilágítja a gondolatoknak
3455    1|                    lobog a sötét szobában, és valamely csodálatos dorombolás
3456    1|                   ők is a porcelánkályhát, és kezüket dörzsölik, mint
3457    1|          hirtelenségével rá ne világítana. És te alig feleszmélve pillantasz
3458    1|                     ha jó emlékezeted van, és tisztább lelkiismereted
3459    1|               tájon, amerre jártál valaha, és az akácokkal barátkoztál.
3460    1|                   ott megállott halottakat és akácfákat, amelyek hosszú-hosszú
3461    1|                  Csak a kezével szerepelt. És éppen azért csak a keze
3462    1|                 valahol. Szerelmes voltam, és ugyanezért egész fiatalon
3463    1|                  vele a német kisasszonyt, és talán még hírbe is hozom,
3464    1|                  nagy volt, bár akác volt. És éppen virágzási ideje volt,
3465    1|            belebomlottam a virágzó akácba, és egy hajnalon felakasztottam
3466    1|             ablakából látta a történteket, és kézimunkaollójával elvágta
3467    1|                   volt minden tennivalója, és a sok kéz közül, amely a
3468    1|             letelepedni az Arany Kakasban, és Szindbáddal különböző vitákat
3469    1|                  vitákat kezdett ételekről és italokról; azt mondhatni,
3470    1|       gyertyaszentelőnapi hangulattal ült; és a rántott borjúkotlettet
3471    1|                  kalapkarima is szorítaná, és ebéd után egypár percre
3472    1|                  tojáson, tejfelen, olajon és citromon kívül még mustárt
3473    1|                  szándékozott aznap. Tojás és tejfel, forró zsír, babérlevél,
3474    1|              megfigyelni a nyak, fül, toka és az arc bévülről jövő rózsaszínű
3475    1|                    régi könyvben olvastam, és már magától az olvasmánytól,
3476    1|                   különösen ha sok tejfelt és sűrű csontlét adunk hozzá,
3477    1|                aratóknak csak vöröshagymát és paprikát.~- A szép "kappanháj"
3478    1|          nyúlpástétomot, a töltöttpaprikát és a gombát nézzük, pedig azt
3479    1|                  krumpli, paradicsommártás és tojássárgája. De vadászatok,
3480    1|               utazások, téli járás-kelések és éhes gondolatok közepette
3481    1|                    úton zsiradékká váljon, és elhelyezkedjen például a
3482    1|                   például ebéd előtt sóval és paprikával fogyasztott kenyérszeletnek
3483    1|       kenyérdarabokat, pogácsákat hordott, és eszegette őket... Akár minden
3484    1|                emberek, például a nagyurak és vasutasok, lumpok és bakterek,
3485    1|              nagyurak és vasutasok, lumpok és bakterek, rendőrőrszemek
3486    1|                   bakterek, rendőrőrszemek és a lámpásokkal foglalkozók,
3487    1|                    leveseket, a hideg vad- és marhapecsenyéket, a legkülönbözőbb
3488    1|                volna fel. Persze igazi rum és a szív teherviselőképessége
3489    1|                 hagymát jó darab kenyérrel és hideg sertéskarmenádlival
3490    1|                  Szindbád (régi barátunk), és csendes megelégedéssel nézett
3491    1|               Retek utcától.~Lélektudomány és a tapasztalat megállapítása
3492    1|                   uraságod gyomra; levesek és húsok raktára lett: illendő,
3493    1|                  mindig a "hónapos retek" (és hasonló tavaszi bolondságok)
3494    1|                    cúgoscipőiben a legjobb és leggazdagabban főző pesti
3495    1|                amely tavalyról itt maradt, és mindig az elmúlt esztendőt
3496    1|                szerelem nélkül nem élhető (és hiányában unatkozó) hölgyek
3497    1|            asszonyka volt, aki a törvényes és törvénytelen utakon csavargó
3498    1|                  barátnős, megismerkedésre és a továbbiakra hajlamos szemtekintete
3499    1|            gyermekeit ozsonnával traktálta és hajadonfővel, csak egy 191*-
3500    1|                 ismétlem, boldogan repkedő és jószagú hajadonfővel követte