Part

3501    1|                  bizonyos fokig izgatottan és a jövő ismeretlenségétől
3502    1|                    társadalmi szokásokkal (és női hiúságokkal) dacoló,
3503    1|                    kissé megijedt nyakával és szürke nyári nyúlszőrkalapjában,
3504    1|                      fohászkodott Szindbád és a gyalogút végére érve,
3505    1|                innen végignézni a hegyeket és felhőket. Az öregúr elment,
3506    1|                  az ideje a letelepülésnek és a szív alakú hölgy bevárásának,
3507    1|                 sétáját végezné, a konyhai és családi gondoktól darabidőre
3508    1|             hallható zengzetekbe mélyülve, és azokon merengve: jön utána
3509    1|                 mindenütt imádott vadalma- és vadkörtefával szegélyezett
3510    1|                    az emberek megvetésével és ugyanezért embereket bolondító
3511    1|              picinyke igézettel, szokatlan és a hevékeny szívet elgondolkoztató
3512    1|                  gyermekeimmel, nagyapóhoz és nagymamához. Kedves volna
3513    1|            tartozik tollunkra. Szerelemmel és szeretettel végződött.~[
3514    1|             idejéből maradt itt a sarokkő, és valamely ókori szent embert
3515    1|                 ment el a sarokkő mellett, és a sarokkőbe faragott, antik
3516    1|              voltak feketék, akik hajukkal és szemükkel adtak fényjeleket,
3517    1|           kalaposlányokat gróf Podmaniczky és herceg Pejácsevics. A nagymama
3518    1|            megmaradt tisztességes lánynak, és a Szalon Mimitől egyenesen
3519    1|                 közül így szerzett magának és mondanivalójának tekintélyt,
3520    1|                    a végrendelkezés ideje, és nincs senkije, akire nyugodt
3521    1|                  nevét se lehet már tudni, és parancsolt. Pomeryt! Klikó
3522    1|          imperiálján utazott Ősbudavárába, és gyalog jött haza a nagymamához
3523    1|           hajnalban terítettek a grófoknak és a táncosnőknek, a büfé-dámáknak
3524    1|              táncosnőknek, a büfé-dámáknak és a pincérlányoknak. Itt táncoltak
3525    1|             győzött eleget bólintani.~- Jó és helyes felfogása volt a
3526    1|                    helytől, ahol egy szén- és faraktár van, és egy rakpartra
3527    1|                 egy szén- és faraktár van, és egy rakpartra néző boltban
3528    1|                    vasalja a pincér ingét, és egy lombtalan, koravén vadkörtefán
3529    1|                   borbélynak is élni kell, és Szindbád jószívű ember módjára
3530    1|                fülével, akasztófahumorával és harisnyakötőjének vaníliaszínével
3531    1|                   tisztaságú életmódomnak, és felcsapjak kalóznak, tengeri
3532    1|                vicinális mentén ballagott, és legfeljebb ámuldozott, amikor
3533    1|             engedelmeskedett gyámatyjának, és többször megcsókolta azt
3534    1|            mondanivalóikkal, pletykáikkal, és a férfiak, akik a temetőn
3535    1|              férfiak, akik a temetőn innen és túl is tudnak egy-egy barátságos
3536    1|                 éltek, álmodtak, szerettek és boldogítottak. Persze, akkor
3537    1|                    szavaik hatékonyságában és a női nem esendőségében,
3538    1|                    Szilvia az alkonyatban, és már méltatott alakjában
3539    1|                    menjen. A tánciskolából és fürdőből mindig felhevülten
3540    1|            táncolta az estén a rókatáncot, és tánc után a fiatalember
3541    1|                 Majd én leszek a partnere. És újra fotografálunk." Nem
3542    1|                   a tervezett kiránduláson és a tervbe vett turistapartneren),
3543    1|                    mond komolyan Szindbád, és levette csíptetőjét, amely
3544    1|                távoztak volna el bokájából és sarkából.~Szellő Szilvia
3545    1|                  az Öregasszonyok házában, és a folyammérnökség egyik
3546    1|                   laknak. Régi ember volt, és mindenféle nyavalya ellen,
3547 Alom|                   MUTATNAK~ÁLMAINK ÍRÁSBAN~ÉS KÉPBEN~ ~
3548 Alom|                    aki álmát elfelejtette, és emiatt nagyon szomorú~Mindenki
3549 Alom|                    van a háló zsákmánnyal, és az álombeli csuka se talál
3550 Alom|                    ő álmaikhoz az éji szél és a kosok bégetése szolgáltatja
3551 Alom|               József hét bő esztendejében.~És ha betekintünk a meddő asszonyok
3552 Alom|               egész gyermekkertészet kacag és hempergőzik az álom tavaszi
3553 Alom|                 nincs még bekötve a fejük, és a leányzó nem meri senkinek
3554 Alom|               mindig oroszlánokat győz le, és az oroszlánok kitépett sörényét
3555 Alom|           igazíttatják meg vele sarujukat. És a kalapálás aznap vígabban
3556 Alom|                    az álmát. Elveszítette, és soha többé nem tudja megtalálni,
3557 Alom|                többé nem tudja megtalálni, és ezért kínozza magát. A skorpió
3558 Alom|              emberünk kiszaladt az erdőbe, és bocsánatot kért a fáktól.
3559 Alom|            hízelkedve húzódtak lábaihoz... És ha elérhette a galambok
3560 Alom|                  pusztított el az éjszaka, és ezért lármáztak. Mit tehetett
3561 Alom|                 Elment a gyapjas kosokhoz, és megvakargatta a tavaszi
3562 Alom|               nekik. Elment a tehénkékhez, és friss sarjút vitt nekik
3563 Alom|          hamispénzverők odúiban tanyázott, és mindenben helyeselt e sötétképű
3564 Alom|                    segédkezett a hóhérnak, és még akkor sem rendült meg,
3565 Alom|          gyermekeket dobott bele a Dunába, és nem törődött keserves sikoltásukkal.
3566 Alom|                   barátját pedig megölelte és megcsókolta, amikor találkozott
3567 Alom|              kergették álmában a zsiványok és vadállatok, mint ez a jó
3568 Alom|                    aki álmok kitalálásával és megmagyarázásával foglalkozott.
3569 Alom|                   vörös árnyékot vető bort és a kocsmáros ópiros arcát,
3570 Alom|                    azok a habzsoló étvágyú és kedvű lovagok hagyták itt
3571 Alom|                jegyével voltak megjelölve, és vegyítve szoprán- és alt-énekesnők
3572 Alom|           megjelölve, és vegyítve szoprán- és alt-énekesnők hangjaival,
3573 Alom|              hallatára megjavult Szindbád, és könnyedén tiszta szerelembe
3574 Alom|                   a barátságos fogadókban, és kedvelte a tűzgyűjtő rubintot
3575 Alom|                   kezdtek a beteg emberek, és ugyancsak a piros retken
3576 Alom|                  ruhák mindvégig csukottak és hidegek maradtak - sohase
3577 Alom|                 húzta ezeket a rubintokat, és a gyűrűk nyomban árulkodni
3578 Alom|                   vadásztam kóbor kutyákra és más szőlőpusztítókra. Lovagias
3579 Alom|                 tanultam meg a böjtnapokat és a vívókard, valamint az
3580 Alom|                  nincs foga a napsugárnak. És a kastélyt - mint általában
3581 Alom|           Figyelemmel kísérte a hold, szél és az eső járását. Sőt még
3582 Alom|          árnyékomat a kert kavicsos útján, és árnyékomról megállapította,
3583 Alom|               kezét a venyige piros lángja és keserű füstje felé: Megbékül
3584 Alom|                   hatalmas venyige-pálcát, és azt kérdeztem Baranyaitól: "
3585 Alom|              vonatja az éjjeli zenészeket, és különös táncot lejt hozzá.~-
3586 Alom|             hivatalomnak lassan vége lett. És akkor egy éjszaka azt álmodtam,
3587 Alom|                  szembetegségeket okozzák, és a szabadulás~módozata ez
3588 Alom|           előbb-utóbb meg nem szokhatnánk. És már arról is van tudomás,
3589 Alom|                mint egy bennünk rejtőzködő és visszavándorló álom. Hiába
3590 Alom|          védekezést szolgálták.~A kísértet és vele a rossz álom mégiscsak
3591 Alom|              beszökött valahogy a szobába, és másnap olyan piros volt
3592 Alom|               hasadékot, amelyen át a szél és a mozgalmas éjjeli levegő
3593 Alom|                 orruk alatt: felrettennek, és a padlás felé kezdenek szállongani.
3594 Alom|                  fogadni néhány éjszakára, és akkor majd rájönnek a ház
3595 Alom|               sötét sarokból előreppenjen, és megkapirgálja a halántékát
3596 Alom|             alkalmazni, míg a színészeknél és más komédiásoknál hasznos
3597 Alom|                  minden recsegő széklábnak és pattogó~pádimentumoknak
3598 Alom|                mire bevágódik a pinceajtó, és ő örökre megszabadult fogfájásától.~
3599 Alom|                    vágott volna bele a le- és felszaladgáló villám, akkor
3600 Alom|       mocskosságokkal, gumó szemű békákkal és ijesztő kígyókkal. (Ez a
3601 Alom|             királyok a halálos ítéleteket, és ilyenkor mennek háborúba.
3602 Alom|                  nyugalomba vonult az evés és a rágás kötelessége elől)
3603 Alom|             vándorbotján elkalandozó szív, és dehogyis mer kimozdulni
3604 Alom|                  szeretnék menni Virághoz, és megmondani neki, hogy éppen
3605 Alom|                helye - felel a lyukas fog, és kegyetlen, agyvelőkig ható
3606 Alom|                mint valamely lapos zacskó, és ekkor emlékein szeret tűnődni.
3607 Alom|                    a tavak mélyében lakik, és csak olyankor megy fel sütkérezni
3608 Alom|                lecsúsznak az ember torkán, és éjszaka csak azon kapja
3609 Alom|                  álmában a határszél felé, és olyan piros arccal ébred
3610 Alom|                  hátrafelé megy az időben, és ollójával fájdalmas csípéseket
3611 Alom|              ennyiben maradjunk a halakról és a rákokról való tudományunkban.~ ~
3612 Alom|                   szerelem körül mozognak, és gyakran vonatkoznak táncosnők
3613 Alom|                sokkal jobban látja a bokák és a lábak hajladozásait az
3614 Alom|               szükséges tehát a kellemetes és minden jóval kecsegtető
3615 Alom|                   megfűszerezett ételektől és a vérhevítő italoktól. Ezek
3616 Alom|                  való térdeplés, a szentek és a szentnők nézegetése, valamint
3617 Alom|                  az embertől sétapálcáját, és azt sehogy se akarják visszaadni.
3618 Alom|                őket. Kinyitják a szájukat, és megmutogatják összes hamisfogaikat. (
3619 Alom|                  vagy bálba készülődnének, és megmutatják, hogy hány görcsöt
3620 Alom|                 harisnyakötőjük elszakadt, és azt siettükben egy darab
3621 Alom|                 mosolyog is a kocsmárosné.~És hogy végül kedvet szerezzünk
3622 Alom|                    találják meg álmaikban. És ugyancsak ők azok, akik
3623 Alom|                   a kegyes királyné előtt. És ugyancsak ő az, aki egyetlen
3624 Alom|                  nem merészel nyelvelni. - És végül is egy szónak sem
3625 Alom|                  ott a különböző útibundák és lábzsákok között megérzi
3626 Alom|                    a nagyapja fordult meg. És semmiképpen nem tud kiszabadulni
3627 Alom|            kirepülnek a fokhagymakoszorúk, és az ember nyakába akaszkodnak.
3628 Alom|                 káposztát.~A régi naptárak és más megállapítások szerint
3629 Alom|                    nyomban gyertyát gyújt, és megszabadítja magát a két
3630 Alom|                 különösen, ha úton vannak, és a Vadkanfőhöz címzett vendégfogadóban
3631 Alom|                  az álmairól,~aki életében és házasságában megcsalódott,~
3632 Alom|                 házasságában megcsalódott,~és most már csak álmaiban él~
3633 Alom|                    látszik be a kerítésen. És ez a torony álomban néha
3634 Alom|                   színpadon találja magát, és olyan rövid a ruhája, hogy
3635 Alom|                   előtt sok különböző korú és arculatú férfi áll, aki
3636 Alom|                amikor a nagydobos belevág, és ő, bár egyébként nem szokott
3637 Alom|                  hogy attól mindenki, öreg és fiatal el van ragadtatva.
3638 Alom|                földre csúszik a fejkötője, és megreped a sarkáig érő hálóinge,
3639 Alom|               amikor is kábultan felébred, és homlokára szorítva kezét,
3640 Alom|                   van kipödörve a bajusza, és az ujján nagy pecsétgyűrűt
3641 Alom|                 törnek, állatokat nyúznak, és csizmákat varrnak az állatok
3642 Alom|                    kiöltözve.) Nem féltem, és nem voltam meglepve a rablóm
3643 Alom|               fehér márványtábla (üresen), és a kerítésen belül egy tiszta
3644 Alom|                    a mellényedet. A hurkák és kolbászok olyan hosszúra
3645 Alom|                haza a sok lakmározástól: - és a gazda még mindig nem került
3646 Alom|                    Mind vágtatni kezdenek, és te álmodban hol egy olyan
3647 Alom|                 porától kiszárad a torkod, és olyan kívánságot érzel egy
3648 Alom|                szinte lángba borulsz tőle, és csárdának híre-hamva sincs
3649 Alom|                híre-hamva sincs a vidéken. És e gyötrelmes álomból felébredve:
3650 Alom|               felkölti verejtékező férjét, és ha egyébbel nem is, de tejjel
3651 Alom|                  mert az álom kiéli magát, és nappal sohasem tér vissza.
3652 Alom|               csókszomjas álmoknak mondják és még azzal sem lehet ellenük
3653 Alom|                  dolgokat egyszerre ketten és hárman is,~akik pedig egyébként
3654 Alom|                 olyankor nem, amikor férfi és nő lakik egymással szomszédságban,
3655 Alom|              megállapítja, hogy Budapesten és Buenos Ayresben szinte percnyi
3656 Alom|                 megbeszélni, hogy ki mikor és mit álmodjon.~Általában
3657 Alom|                    lehet megtenni a vidéki és pesti utcákon, jónak találtatik
3658 Alom|                   a kis párna a fej alatt, és kitűnő az éji mécses, amely
3659 Alom|                  mondják a nyitott ablakot és az elzárt kürtőt, mert a
3660 Alom|                békességben éljen önmagával és az egész világgal. Ne féljen
3661 Alom|                 hogy megharagszik önmagára és a törülközőt a nyakára sodorintja.~
3662 Alom|                   szomszéddal nyájas volt, és egyáltalában senkire nem
3663 Alom|                   emelte fel a kocsirudat.~És még mindehhez az is kell
3664  Reg|             Szindbád, aki a régi, ábrándos és regényeskedő felvidéki városban
3665  Reg|                  házakhoz, régi barátokhoz és régi órákhoz, az álarcos-bálon
3666  Reg|                     Fehér kesztyűt húzott, és lángpiros selyemmel fedte
3667  Reg|               gömbölyű volt, szép szavakra és hosszú csókokra való gördülékenység
3668  Reg|         gördülékenység látszott a szájról, és a csipkekendő romantikus
3669  Reg|                    kicsi füle mellé nyúlt, és meglazította a selyem álarc
3670  Reg|                     Az álarcot félrevonta, és Szindbádra egy komoly, harmatos,
3671  Reg|      bizalmassággal. Az arcocska olyan üde és kellemetes volt, mint a
3672  Reg|                     A zene nyomban finoman és messziről zengett, és tompán
3673  Reg|              finoman és messziről zengett, és tompán hangzott az ablakok
3674  Reg|                     asszonyom - ismételte, és mélyen meghajtotta a fejét.~-
3675  Reg|                  felelt halkan az asszony, és az álarcot visszaigazította
3676  Reg|               városkában van, ahol előkelő és kevésbé előkelő barátaival
3677  Reg|                   viselője. Híres párbajok és kaszinói mulatságok jutnak
3678  Reg|                  ugyanaz, akire ön gondol. És a mai éjszakán mégis oly
3679  Reg|               fölhívni? Nem tehetem férjem és gyermekem neve miatt. Barátaim?
3680  Reg|              barátaim, öreg háziorvosunkon és Klein bácsin, a bérlőmön
3681  Reg|              velünk lakik anyám házában.~- És pontos értesülései? - kérdé
3682  Reg|                   amelyen annyi nagy vizet és szép kikötőt behajózott
3683  Reg|            kormányrudat fordította. Nőkhöz és férfiakhoz utazott, akiket
3684  Reg|                 mint az angol regényekben, és a hófödte mezőn még a nyulak
3685  Reg|                 hófödte mezőn még a nyulak és rókák nyomai is jól ismertek
3686  Reg|                 halkan megkopogtatta őket, és az öreg szolgálóasszony
3687  Reg|                  élt Szindbád regényeiben. És most egyszerre egy kalandos,
3688  Reg|                  most élénkebben hangzott, és karzatán a karnagy lebegve
3689  Reg|             havazás fehér prémje rakódott, és nem messzire innen a folyó,
3690  Reg|               Georgina lehajtotta a fejét, és finom, félkesztyűs kezével
3691  Reg|                  Férjem megtudná a dolgot, és én nagyon röstellném előtte.
3692  Reg|                    azóta jól viseli magát, és többé nem hordja a cigánybandát
3693  Reg|       megakadályozom gyermekem elrablását, és Mariett sohasem lesz kénytelen
3694  Reg|                    percekben megindította. És a kaland mindamellett elég
3695  Reg|                betörőt házában.~- Lelövöm. És ha nem találom?... Vagy
3696  Reg|              rendőrség, újságírók Pestről, és egész nyugodalmas életünknek
3697  Reg|                     Nagyon szereti a fiát, és félti Mariett gyűlöletétől,
3698  Reg|                    az én erkélyemre tudtom és beleegyezésem nélkül. Pálházi
3699  Reg|                  joggal lehetne féltékeny, és bánkódna miattam.~- Hiszen
3700  Reg|                       Mariettől is elvált, és sohasem felejtették el egymást.
3701  Reg|                 kezét, amely olyan gyöngéd és finom volt, mint a messzi
3702  Reg|                   A házunk előtt kert van, és a vasrácsok elég magasak
3703  Reg|                    címer van, három sassal és nyílvesszővel.~- Régi jegenyefák
3704  Reg|                   állnak az ablak előtt.~- És samoá-függönyök az erkélyen.
3705  Reg|                   jelt ád, hogy ébren van, és esetleg reám is gondol.~-
3706  Reg|                   kendőcskéjét összekapta, és kisuhant a báli teremből.~
3707  Reg|               elhagyta a Francia kastélyt, és farkasbundában az ismeretlen
3708  Reg|              polgárházak titkait kémlelte, és egy szoknyafodor után elment
3709  Reg|                    után elment a hegyekbe. És bár ennyit tapasztalt, látott
3710  Reg|              Oxfordban, a Themzén evezett, és egy londoni színésznőbe
3711  Reg|                szerelmes, miss Toterhaybe. És hetenkint Londonba utazott.~
3712  Reg|                     A ház most sötét volt, és egyenletes, nyomtalan hóréteg
3713  Reg|                 hozta hátán a jégtáblákat, és olimpusi makacssággal csapkodta
3714  Reg|                  ablakai idáig látszottak, és néha elsuhantak a párok
3715  Reg|                 hajbodor, kipödrött bajusz és egy szegletes férfifej:
3716  Reg|                  egész éjszaka vár a szán, és benne búskomor lovak.~A
3717  Reg|                   szán hirtelen megállott, és az ernyő alól magas, megtermett
3718  Reg|                     A fején tollas barett, és a kezében kis táska. A szánból
3719  Reg|                  kapkodták hegyes fejüket, és a szánban ülő férfiú keményen
3720  Reg|                    majd a szánban termett, és a pompás lovak állóhelyükből
3721  Reg|                    a szán elsuhant, a néma és alvó házban is gyönge világosság
3722  Reg|                   mellett a pisztolygolyó, és két szeme közé, szinte tudományos
3723  Reg|      elcsendesedett, a szánkó messze járt, és a világosság is elaludt
3724  Reg|               könnyű föladat volt számára, és ujjnyomásra az erkélyajtó
3725  Reg|               felelte egyszerűen Szindbád, és nyugodtan a pisztolycsőbe
3726  Reg|          elbizakodottságot. Lármát csapok, és elfogatom önt mint betörőt.~-
3727  Reg|        megkönnyebbülve a szorongó asszony, és kezében remegni kezdett
3728  Reg|                   ha egyszerre céltalannak és üresnek kezdjük látni? -
3729  Reg|                 magát megláttam, Georgina, és hangja szívemre szállott,
3730  Reg|               vágyakozásban, álmodozásban, és minden gondolatom ezután
3731  Reg|                    ennyit akartam mondani. És most már el is megyek.~Szindbád
3732  Reg|                 helyén.~- Nyújtsa a kezét, és mondja, hogy nem haragszik -
3733  Reg|                    a hajából, egy mosolyt, és én eltűnök nyomtalanul,
3734  Reg|                    pisztolyt leeresztette, és bal kezét, amelyen a karikagyűrű
3735  Reg|              Szindbád szótlanul meghajolt, és aztán gyorsan lekúszott
3736  Reg|           elsötétedett régi urasági házra, és feje körül, mint a zajló
3737  Reg|                    Shakespeare-imádó volt, és szerette Hamletet, Leart,
3738  Reg|            jegyeiket, kénytelen volt elvei és meggyőződése ellenére az
3739  Reg|                vidéki drámában - elhízott, és befőttes üvegeket kötözgetett,
3740  Reg|                   énekelt az operettekben, és némi tiszteletnek örvendett
3741  Reg|                   vidéken csavargó múzsát, és Szentlőrinczivel a régi
3742  Reg|                  himlőhelyes volt az arca, és szép szeme körül hajszálait
3743  Reg|                    hívták - otthon főzött, és az utcákon alázatosan, fekete
3744  Reg|                   sietett végig a városon, és sohasem hordott föltűnőbb
3745  Reg|             Editnek tudniillik sok barátja és még több barátnője volt
3746  Reg|             hírnevére. Adósságot, botrányt és egyéb könnyelműségeket nem
3747  Reg|              kaszinóba jártak biliárdozni, és néha párbajoztak. A nők
3748  Reg|               kalapját már a hajára tűzte, és az ügyelő másodszor nyitotta
3749  Reg|                   megkezdődött.~A pirossal és arannyal díszített nézőtér
3750  Reg|            henteregtek a festett angyalok, és a súgólyukból erősen hangzott
3751  Reg|             továbbá a térparancsnok sovány és számos leányaival. A polgármester
3752  Reg|                fejű öreg uracska, frakkban és nőies, gyöngyháznyelű látócsövét
3753  Reg|                 második sorban elfoglalta, és alig észrevehetőleg meghajolt
3754  Reg|               mondám, igen kevesen voltak, és mindannyian hivatalos, szinte
3755  Reg|                 midőn fiatalos fürgeséggel és pajkos jókedvvel beugrott
3756  Reg|                   élete függne a sikertől, és Szirovka, a szőke, hosszúhajú
3757  Reg|                 pofaszakállú szemüveges úr és valamennyi társa arra gondolt,
3758  Reg|                   meglehetősen avult volt, és a fűzőscipőnek elég alacsony
3759  Reg|                    földalatti csarnokában, és hajnalban káposztalevest
3760  Reg|           ereszkedett a bársony fotelekre, és a színlapot oly komolysággal
3761  Reg|                   az ebédlő sarkában függ, és esetleg boldogult Amália
3762  Reg|                   kesztyűk könyökig érnek, és a kis legyező szakadatlanul
3763  Reg|                csakhamar tetten éri magát, és a legyezőt arca elé emeli.~
3764  Reg|                első hölgye ilyen a képeken és a regényekben, a kopófalka
3765  Reg|               vörösfrakkosok élén lovagol, és könnyedén veszi az akadályokat.
3766  Reg|                  hogy a gyöngéden halovány és lassan hervadó arcon csupán
3767  Reg|                vagy festék hiányzik onnan.~És az előkelő szép hölgyek
3768  Reg|                 hajú asszonyság fogja föl, és legyezőjével viszonozza.
3769  Reg|            színházban szokás) ballagnak ki és be a széksorok között, a
3770  Reg|                    csupa készség, figyelem és előzékenység egy pillantás
3771  Reg|                    asszonyság megszólítja, és valamit kérdez legyezője
3772  Reg|                    pohár sört hajtott föl, és perecet ropogtatott. Szomorkásan
3773  Reg|               látott engem - mondta halkan és nyugodtan -, a szemét le
3774  Reg|                    feleségei együtt élnek, és mondják, hogy még egyik
3775  Reg|                   Élnek, halnak egymásért, és olyan harmonikusan töltik
3776  Reg|                      Igen, azon szerencsés és ritka kivételek közé tartozom,
3777  Reg|                   színészeti dolgok iránt, és tőlem tudják meg azt, amit
3778  Reg|                 divatlapját találni náluk, és finom ízlésük gyakran kisegített
3779  Reg|            asszonyság meglehetősen gazdag, és különben is igen takarékosan
3780  Reg|                    hordják a legjobb cipőt és a legdrágább kalapot.~-
3781  Reg|                   színésznő tükre elé ült, és némi javításokba kezdett
3782  Reg|            fölléptem Pesten, Kolozsvárott, és mindenütt ünnepeltek, de
3783  Reg|                   a házak belső szobáiban, és a karosszékek a kandallók
3784  Reg|                  el vannak foglalva. Knopf és fia, a helybeli könyvkereskedő
3785  Reg|                  könyvkereskedő több német és francia könyvet ád el, mint
3786  Reg|             nyugtalankodik, akaratoskodik, és nem elégszik meg a divatlappal
3787  Reg|                      így szólt a művésznő, és hívogató mozdulattal nyújtotta
3788  Reg|         megcsókolta a bepúderezett vállat, és magában dörmögve sietett
3789  Reg|                   színésznő! - mormogta. - És én még nemrégen rajongtam
3790  Reg|                   páholy mellett elhaladt, és félénken lesütötte a szemét,
3791  Reg|               kapitány - felelte Szindbád, és titkosan a Georgina arcocskájára
3792  Reg|                    Minket úgy informáltak (és most Georginára nézett),
3793  Reg|                   mondta gyorsan Georgina, és hirtelen Szindbádra pillantott.~-
3794  Reg|                öreg asszonysághoz fordult, és míg arca, szíve, szeme szinte
3795  Reg|              illatokat, finom mozdulatokat és lágy vonalakat, az öreg
3796  Reg|                      mondta most Georgina, és titkos, rejtett pillantást
3797  Reg|                    megholt osztrák császár és főherceg képe díszlett (
3798  Reg|               megkopott fényben ragyogtak, és az antikságnak valami olyan
3799  Reg|                 kabátban a fiatal császár, és nem messzire, csaknem a
3800  Reg|                  idős férfiú tekintélyesen és unottan jártak a vendégek
3801  Reg|                   csodadoktornak nevezett) és egy igen előkelő tartású,
3802  Reg|              amelyet az öreg asszonysággal és a csodadoktorral folytatott.
3803  Reg|                    tiszteletre méltó dáma, és bizonyos volt, hogy sehogy
3804  Reg|                    szalonban.~(Regényekben és színdarabokban számtalanszor
3805  Reg|                   Ezeket egy divat szülte, és egy divat tartotta életben,
3806  Reg|          aranyozott, keskenylábú székeken, és a vén dámák a franciát némettel
3807  Reg|              Metternich hercegnő arcképét. És ha csodálkozott az olvasó,
3808  Reg|                   rakták, lakóival együtt. És kissé vakmerőnek ítélte
3809  Reg|                fogva érdekelte Szindbádot. És míg félszemmel Georginát
3810  Reg|               sajátszerű hajának varázsát, és nem búslakodik korán jött
3811  Reg|                   barátja volt minden író, és igen csodálkozott, Malvi
3812  Reg|              nagyszerűen főzi a halászlét, és a király is megnyalhatná
3813  Reg|                 régi tornyok vannak benne, és Medve, a Francia kastély
3814  Reg|           gyermekkoromban iskolába jártam, és örömmel tölti el szívemet
3815  Reg|                   vendéglőben, a Szőlőnél, és a dolgaimtól ráérek megállani
3816  Reg|                  minden érdeklődés nélkül. És nemsokára ezután doktor
3817  Reg|                Fölhasználhatná szerepéhez. És mondja, kedves doktor, csupán
3818  Reg|                 Szindbád mély meghajlását, és igen kiföstött arcán most
3819  Reg|                    óta titkon reá figyelt, és mintha valami rejtett tréfán
3820  Reg|                    leküzdhetetlen érzések. És a többi.~Georgina, mintha
3821  Reg|                    könnyűszívű emberek ők, és csupán egymásnak a gázsiját
3822  Reg|                  szerencsém találkozhatni, és herceg F. a múlt évben megengedte,
3823  Reg|          elcsodálkozott ezeken a szavakon, és bizonyos meglepetéssel ismételte:~-
3824  Reg|                 tegnap páholyunkban látta, és ezen módfölött csodálkozott.~-
3825  Reg|               jókedvű nevetéssel Szindbád, és elhatározta, hogy estére
3826  Reg|                      Korántsem, asszonyom, és azóta ezerféle kötelék támadt,
3827  Reg|               kegyedet közelről láthassam, és elveszendő szívemet még
3828  Reg|              megtalálja - mondta Georgina, és félrefordította a fejét. -
3829  Reg|                   táncoltam vele - mondta, és teáját örömteli vígsággal
3830  Reg|                  most kéznél van a doktor!~És hosszú, lágy léptekkel kiment
3831  Reg|                    csatamezőn a halottak), és a gondolatait rendezgette.
3832  Reg|               rendezgette. Egy kézszorítás és egy szomorkás-vidám tekintet,
3833  Reg|                mellett... A férfiú eltűnt, és ők egymásban ápolják emlékét.
3834  Reg|            gyermekkiáltás hangzott feléje, és a strázsamester már medvesüvegben
3835  Reg|                 maradtak ebben az utcában, és sűrűn fölbukkant a régi
3836  Reg|                 olvadó hó csurgott lefelé, és a házak minden másodika
3837  Reg|                    A hegyen szőlő termett, és a kocsmákat közel építették
3838  Reg|                    hófödte hosszú kuglizó, és a földbe ásott nyári asztalokon
3839  Reg|                 érkezett bécsi kolbászkát, és a Szőlő mellett sem szokott
3840  Reg|        menyasszonya egy udvari zsandárnak, és a zsandár az esküvő után
3841  Reg|                  álldogáltak az udvarokon, és a kisebb fajtájú hordók,
3842  Reg|                 míg télen a lövészek komor és ünnepélyes tanyája ez, de
3843  Reg|         Shakespeare-rel szeret társalogni, és az újmódi operettek színlapját
3844  Reg|               hegyes tetejű, magas ablakú, és a keskeny gyalogúton (bizonyára)
3845  Reg|                    A kapun kopogtató volt, és midőn Szindbád kívül jelt
3846  Reg|             játszani, fölnyitotta a kaput, és hamarosan felelt az idegennek.~-
3847  Reg|                ruhateregetésre ügyelt föl (és benne segédkezett) a mosónővel
3848  Reg|                   segédkezett) a mosónővel és a szolgálóval. Piros pongyolában
3849  Reg|                    tán Erzsébet köntöse -, és kendővel volt lekötve a
3850  Reg|                 arca piros volt a hidegtől és a pongyola színétől. Jókedvűen
3851  Reg|              Jókedvűen emelte föl a kezét, és mindig megmaradt zengős,
3852  Reg|                 úgy ismerte a színésznőket és más jobb hölgyeket, akik
3853  Reg|            ruhateregetésnél, disznóölésnél és egyéb házi teendőknél szeretnek
3854  Reg|                  csillag a vidéki drámában és tragédiában - mindig igen
3855  Reg|                   igen nagyokat dörrentek, és Márta ezután a legjobb feleség,
3856  Reg|                  haja azóta megderesedett, és az arca olyan kenetteljes,
3857  Reg|                itthon - mondta az asszony, és egy szobába vezette Szindbádot
3858  Reg|                 rakva könyvekkel, képekkel és hervadt koszorúkkal. Kimustrált
3859  Reg|                   szövettel bevont fapadok és székek, amelyek talán egy
3860  Reg|                    az ősöket - mormogta -, és szeretem látni, midőn mások
3861  Reg|           szavalhat, tombolhat, dühönghet, és senkit sem zavar a háznál.
3862  Reg|                     Kisfalvi már öregedik. És a korral a legjobb ember
3863  Reg|               reggel a piacra kell a pénz, és bár nem vagyok önző, magam
3864  Reg|                  ebben is igaza van.~Szólt és bámulattal szemlélt meg
3865  Reg|               fájdalmas mosoly jelent meg, és a kötényével letörölte a
3866  Reg|             színészetért sokat szenvedett, és majdnem annyit játszott
3867  Reg|               mellét verdeste az irodában, és kiállhatatlanul hazudott,
3868  Reg|           Kegyednek legszebb szerepe volt. És Ofélia, amelyben a régi
3869  Reg|                   kerültek a falon a képek és azon kézírások ott fenn,
3870  Reg|                     midőn Stronszky, a Kis és Fia könyvkereskedő cég mostani
3871  Reg|                   kezdett Kisfalvi fülébe, és zsebéből egy régi Shakespeare-kiadást
3872  Reg|                   a paraszt szűre ujjából. És a régi szerepeket is mind
3873  Reg|                  Garrick számtalan alakban és az a bizonyos postakocsi (
3874  Reg|                Falstaff ült a bormérésben, és mögötte kanyargó utca látszik
3875  Reg|               pattján, régi fametszetben - és harminc forintot vitt el
3876  Reg|               Márta, kegyed a legjobb anya és a legjobb színésznő. E két
3877  Reg|             városban? - kérdezte Szindbád, és egy ócska fóliánst vett
3878  Reg|          játszottam Júliát vagy Oféliát!~- És házuknál gyakran megfordult?
3879  Reg|                    férfi elvált feleségei, és a legnagyobb barátságban
3880  Reg|                    birtok, valami készpénz és sok régi ékszerek tulajdonosnője
3881  Reg|                    szintén nagyocska volt, és akár nyomban is férjhez
3882  Reg|                   cukrászhoz pálinkát inni és a színházba az előadást
3883  Reg|                 udvari színház igazgatója, és becsületszavára kijelentette,
3884  Reg|                  tehén, a kulissza mögött, és csaknem eltévesztette a
3885  Reg|                   szemeit levenni rólam.~- És Roncsy? - vágott közbe Szindbád,
3886  Reg|                     vágott közbe Szindbád, és ásókat, kapákat mozdított
3887  Reg|                    a színházigazgató neje, és végigsimította homlokát. -
3888  Reg|                    a dragonyos tisztekkel, és csak akkor jött be a Francia
3889  Reg|                   volt, gárdatiszt, grófok és hercegek barátja, párbajhős,
3890  Reg|                 egy napon szabadságot kért és kapott. Szegény fiú elmegy
3891  Reg|                    A Vágból halat horgász, és szabad tűzhelynél megsüti,
3892  Reg|                    a Jockey-Club éjszakáit és az udvari opera balettcorps-ját,
3893  Reg|                   az udvar első hölgyénél, és régi magyar, aki szerette
3894  Reg|              közönség, de a zenekar tagjai és szolgák valamennyien tudják,
3895  Reg|                    hogy Pálházi előkelő úr és gárdatiszt, bizony százszor
3896  Reg|                    volt a nagyvendéglőben, és reggelig muzsikált a cigány.
3897  Reg|           papirossal bélelni a cipőtalpat. És sohasem aludtam! Morfoki
3898  Reg|                  Morfoki - mondta Szindbád és csendesen nevetett. - Jeles
3899  Reg|               Mindig különös ember volt.~- És... és - szivarját így szívta
3900  Reg|                különös ember volt.~- És... és - szivarját így szívta Szindbád -
3901  Reg|                   emlékeztetett.~- Pálházi és Morfoki? - Uram, Pálházi
3902  Reg|                    szerethette a balettet, és rövid kis fekete szakállát
3903  Reg|                Pálházival meggyanúsította, és néki ajtót mutatott. Némelyek
3904  Reg|           karonfogva sétált vele a turfon, és midőn így megalázta a Walter-családot,
3905  Reg|             legdivatosabb hajviseletnek.~- És Georgina? - kérdezte, majd
3906  Reg|                     rajta samoá függönyök, és a kis kert haván Szindbád
3907  Reg|                 gondolta magában Szindbád, és tényleg csak egy jogász
3908  Reg|            bástyafal tövében húzódott meg, és a kirakatban nemcsak ódon
3909  Reg|               foglaltak. Násfák, kösöntyűk és láncok, amelyeket kétszáz
3910  Reg|              megsárgult rózsafüzér. Kardok és forgók, bádogdobozokban
3911  Reg|             észrevette a boltban Georginát és Mariettet, amint Türm úrral
3912  Reg|                   a városkában, ahol a nők és férfiak igen szerették az
3913  Reg|                 briliáns modern találmány, és a városkában takarékos emberek
3914  Reg|                   emberek laktak.~Georgina és Mariett bizonyos képecskékre
3915  Reg|                   bőrtokokba voltak zárva, és egy-egy régi asszony pasztell-képét
3916  Reg|                   tájékán hordták. Mariett és Georgina finom kezeikkel
3917  Reg|               elmúlt hölgyek eme emlékeit, és Szindbád lassacskán maga
3918  Reg|               finomra csiszolt üveg alatt, és egy késői rajongó ágya fölött
3919  Reg|                 előtt állongó idegen úrra, és Szindbád már azon gondolkozott,
3920  Reg|             sétáját elvégezte a ház előtt, és midőn megállott a kivilágosodó
3921  Reg|                     hogy Szindbád itt járt és ácsorgott az ablak alatt.~
3922  Reg|                  ácsorgott az ablak alatt.~És még sokszor rajzolta a tulipánokat
3923  Reg|            kisasszony állott meg mellette, és kis, kesztyűs kezét nyújtotta.~-
3924  Reg|               felelt Szalánczi kisasszony, és az esti színlapra nézett
3925  Reg|                  bársonnyal volt díszítve, és éppen egyszerűségével volt
3926  Reg|                     amelyen a ragasztószer és a régi színlapok elmúlt
3927  Reg|                remény, sóhajtás, boldogság és keserv rejtőzködik az ócska
3928  Reg|                    elpanaszolta az esetet, és Pista nem ír több népdalt,
3929  Reg|                  felelt a kedves művésznő, és negédesen vállat vont. -
3930  Reg|            gondjait, hanem a kövér komikus és a többi idősebb színészek
3931  Reg|                Sajnos, egy kedves, meghitt és örökké emlékezetes szalont
3932  Reg|                  értenek a művészet, divat és irodalom dolgaihoz, de vajon
3933  Reg|             magukért élnek a kis városban, és a Képes Családi Lapok régi
3934  Reg|                  kedves, derék nők voltak, és én sok mulatságos percet
3935  Reg|                   nagyon hosszú a szerepe, és tíz órára mégiscsak szeretne
3936  Reg|              eleget hangsúlyoztam előttük. És nincs rossz szívem sem!
3937  Reg|                   már meg egyszer az esze, és hagyna fel ezekkel a trikós-darabokkal.
3938  Reg|               asszonyok mind meggyűlölnek, és azt híresztelik, hogy tömöm
3939  Reg|           fogadhatom. Sokat kell vetkőzni. És a virágokért ne haragudjon.
3940  Reg|                  kesztyűjét félig lehúzta, és a kezefejét csókra nyújtotta,
3941  Reg|                kezefejét csókra nyújtotta, és a tekintete is harmatos
3942  Reg|                    a tekintete is harmatos és meleg, szinte búbánatos
3943  Reg|               keresztül utánapillantott.~- És ezért a nőért rajongtam -
3944  Reg|     visszaereszkedett az elhagyott ládára, és még egy, az eddigieknél
3945  Reg|               madarak, szállongtak Pálházi és Pálházinék körül. Vajon
3946  Reg|              fülkébe húzódó kőszent előtt, és önkéntelenül összefonta
3947  Reg|          Hárász-kendő volt a fejére vetve, és a köpenyegén sem volt minden
3948  Reg|                   magam indultam lakására, és én sem találtam otthon.~-
3949  Reg|                    a karjába kapaszkodjon, és vele egyszerre suhanjon
3950  Reg|             brokátruhában állott Walterné, és ezüstszürke haja magas toronyba
3951  Reg|                   ketyegett a feje felett, és egy pasztell képről élénken
3952  Reg|              Georgina szebb. Sokkal szebb. És mintha most valóban egy
3953  Reg|           szívalakú arcocskájával kilépett és szinte lábujjhegyen osont
3954  Reg|            megszorította a Szindbád kezét, és eltűnt ismét, mint egy jelenés.
3955  Reg|             borongott Szindbád arca körül, és ez hitette el vele, hogy
3956  Reg|                   is, amikor a tornyocskák és a kis kalap alatt a rózsaszínű
3957  Reg|                   Tehát borogatás?~- Igen, és este még egyszer visszajövök.~-
3958  Reg|                  pillájú, harmatos szemét, és búsan a függönyre nézett.
3959  Reg|                     amelyen fehér harisnya és keskeny szalagokkal megkötött
3960  Reg|                   Szindbádot a függönytől, és a szobába futott.~Szindbád
3961  Reg|                 azt én! - felelt mogorván, és ellenséges pillantást vetett
3962  Reg|                 Bercinek, aki nagy murikat és áldomásokat szokott csapni
3963  Reg|                 hitelben ettek-ittak nála, és mindennap végignézte az
3964  Reg|                neki minden darab tetszett, és csak azt sajnálta, hogy
3965  Reg|                   színház után vacsorázni, és az asztalokat előre elrendezte.
3966  Reg|               elfuttatta a cigánybandáért, és személyesen nézett körül
3967  Reg|                 Még néhány perc múlott el, és Pálházi ritkás, fekete szakállú
3968  Reg|                  szakállú arca, tatár-feje és bundája, amelyet egy muszka
3969  Reg|              Szalánczi kisasszony hervatag és finom alakja. A kisasszony
3970  Reg|                 kivételesen egy olyan nagy és soktollas kalapban jelent
3971  Reg|                    némelyek, hogy a komoly és derék Brankovicsné ilyen
3972  Reg|                 fölött kevélyen túlnézett, és a főjegyzőék felé sem vágott
3973  Reg|                  lorgnettjén át olyan éles és nem titkolt fölháborodással
3974  Reg|               kinyitották előtte kapuikat, és a kisasszony most így hálálja
3975  Reg|               város.~Pálházi olyan unottan és fanyar mosollyal ment végig
3976  Reg|            városban. Hanyagul húzta lábát, és csak a szemével köszöntgetett
3977  Reg|                volt, mint a cigarettafüst, és a szeme egy halálosan kiégett
3978  Reg|               szeme volt. Csak izmos válla és minden hanyagsága mellett
3979  Reg|                 Franciakastély éttermében, és a vidéki város publikuma,
3980  Reg|                    milliókat nyert kártyán és lóversenyfogadásokon. A
3981  Reg|             kalabriászjátékosnak mondanak, és nemegyszer fölfüggesztik
3982  Reg|                  felelt.~Az ügybuzgó Berci és a pincérek útján csakhamar
3983  Reg|                    magával visz a világon. És már a vacsorához Bozsákné
3984  Reg|           asztalától lustán fölemelkedett, és a színészekhez lépkedett,
3985  Reg|         kipirosodott orcával ült a helyén, és ritka rózsáit szagolgatta,
3986  Reg|              Pálházi lovagiasan bólintott, és megkérdezte Szalánczi kisasszonyt,
3987  Reg|                   nevetni sohasem szokott, és legjobb kedvében is (a monda
3988  Reg|            meghajlással Pálházihoz lépett, és olyan halkan, amint régi
3989  Reg|              engedelmet kért a hölgyektől, és kisietett az étteremből,
3990  Reg|                   portásfülkéjében várják, és a kapu vasrácsozatán át
3991  Reg|            süvített az olvadó folyó felől, és a Francia kastély kapujánál
3992  Reg|                   visszatért az étterembe, és sokáig szivarozgatva nézegette
3993  Reg|            nézegette Szalánczi kisasszonyt és kísérőnőjét. A magára hagyott
3994  Reg|               mozgását a terem oldalfalán, és nemigen volt az étteremben
3995  Reg|        térparancsnok is megfordult helyén, és szigorúan, tetőtől-talpig
3996  Reg|                     amely Nyitrán történt, és a cigányok olyan csendesen
3997  Reg|                 széket, hogy az fölborult, és ez mintegy jeladás volt
3998  Reg|                csillagkeresztes dáma volt, és ő maga is szolgált az udvarnál.
3999  Reg|                   is szolgált az udvarnál. És ez a senki lánya? Ez a csúf,
4000  Reg|                  hogy mások is meghallják, és méltatlankodva csóválta