Part

 1  Reg|               emberekkel. Sem én, sem Mariett, férjem első felesége, aki
 2  Reg|            hiszem, többször. De mióta Mariett nálunk lakik, azóta jól
 3  Reg|     cigánybandát sem az ablakaim alá. Mariett sokkal szigorúbb nő, mint
 4  Reg|              gyermekem elrablását, és Mariett sohasem lesz kénytelen megtudni,
 5  Reg|              szereti a fiát, és félti Mariett gyűlöletétől, holott Mariett
 6  Reg|          Mariett gyűlöletétől, holott Mariett valóban szereti a mi gyermekünket.~-
 7  Reg|               felejtették el egymást. Mariett büszke arra, hogy az én
 8  Reg|          tudná, hogy az illető Roncsy Mariett, Pálházi első felesége.
 9  Reg|                Pálházi első felesége. Mariett olyanformán ül a széken,
10  Reg|        művészi módon zongorázik, mert Mariett művésznő a zongorán.~- Anyagi
11  Reg|              fekete legyezőjével, míg Mariett nem titkolt érdeklődéssel
12  Reg|              hideg, csodálkozó hangon Mariett. - Minket úgy informáltak (
13  Reg|             hogy lesütött pillái alól Mariett egyetlen mozdulatát sem
14  Reg|          párti volt), természetesen a Mariett környékén foglalt helyet
15  Reg|             igazán az ablakon volna?)~Mariett, aki szürke, hűvös tekintetű
16  Reg|            alaposan szemügyre vette a Mariett haját, amely olyanszerű
17  Reg|    megfeszülten lesik a kártyajárást. Mariett a régiek közül Dickenst
18  Reg|                 mondta csendes hangon Mariett -, mert hisz Dickens óta
19  Reg|         megnyalhatná utána a száját."~Mariett csendesen vállat vont.~-
20  Reg|             látok.~- Érdekes - mondta Mariett minden érdeklődés nélkül.
21  Reg|        örömteli vígsággal kavargatta.~Mariett, aki mindenre figyelt, hirtelen
22  Reg|            lányom - felelt gyöngéden.~Mariett később néhány teasüteménnyel
23  Reg|             volna ehhez - majd Roncsy Mariett, a vendégként meghúzódó
24  Reg|             elvette Roncsy Mariettet. Mariett fölolvasónő volt az öreg
25  Reg|           emberek laktak.~Georgina és Mariett bizonyos képecskékre alkudoztak,
26  Reg|               szívük tájékán hordták. Mariett és Georgina finom kezeikkel
27  Reg|            bólintottak, majd Georgina Mariett karjába kapaszkodva hosszú
28  Reg|            Hirtelen felvillant előtte Mariett szürke, hideg szeme, mozdulatlan
29  Reg|        találta a nagyrabecsült dámát.~Mariett hangja szinte megcsuklott
30  Reg|           Corvinuszt, a csodadoktort.~Mariett hálásan nyújtotta a kezét.~-
31  Reg|           volt a dolgok sorja.~Később Mariett jött a doktorral. Doktor
32  Reg|              kell mindjárt megijedni.~Mariett aggódó arcát mondhatatlan
33  Reg|              a fiú apjának - mormogta Mariett. - Hátha komoly a baj. Legyen
34  Reg|              színházban láttam volna.~Mariett szótlanul bólintott.~- Akarja
35  Reg|        hallotta Szindbád füle mellett Mariett lágy, meleg hangját.~Szindbád
36  Reg|           beteg gyermek tud kiáltani.~Mariett nyomban félretolta Szindbádot
37  Reg|             Pálháziért.~Természetesen Mariett állott a portás fülkéjében,
38  Reg|             kalapját! - hallatszott a Mariett figyelmeztető hangja.~Pálházi
39  Reg|              kaput, Pálházi kirohant, Mariett hosszú köpönyegében a bicegő
40  Reg|       rajzocska jelentkezett.~- Akkor Mariett megelőzött volna szándékomban,
41  Reg|           Azok valami papirosok.~- És Mariett, aki állítólag a legokosabb
42  Reg|            legokosabb nő a világon?~- Mariett nem okos. Csak nagyon jó,
43  Reg|              Nem tudom, helyes volt-e Mariett részéről, hogy a lázas fiúcska
44  Reg|              gondoskodni?~- Ezt ismét Mariett vállalta magára. Amit Mariett
45  Reg|         Mariett vállalta magára. Amit Mariett magára vállal, azt teljesíteni
46  Reg|           komédiázunk. Köztünk csupán Mariett a komoly nő. Ő csakugyan
47  Reg|             nem ült katedrán, amilyen Mariett lesz. Bizonyos, hogy versailles-i
48  Reg|           térdnadrágot. De éppen jön.~Mariett szokása szerint szürke szemével
49  Reg|             kicsit lehunyta a szemét.~Mariett most Szindbádhoz fordult,
50  Reg|             Hisz játszani nem láttam.~Mariett vállat vont, és szótlanul
51  Reg|              talpra ugrott.~- Maradj, Mariett. Te mindig azt mondod, hogy
52  Reg|    szalonunkban - szólt közbe hidegen Mariett. - A színpad ide messzire
53  Reg|               napig azon gondolkozott Mariett, hogy leveszi a kontyát
54  Reg|         lelket öli meg ez az ember!~- Mariett? - folytatta Szindbád. -
55  Reg|       szerelmes. Békésen elváltak, és Mariett állítólag sohasem sírt emiatt.
56  Reg|             várták a jeladást. Csupán Mariett ismerős halovány arcát kereste
57  Reg|               a lefoglalt régi ezüst.~Mariett szótlanul, komolyan végezte
58  Reg|         névjegyet hozott be a tálcán.~Mariett vette át a névjegyet, és
59  Reg|        bármikor belépni - szólt közbe Mariett olyan megvetéssel, mintha
60  Reg|        sajnáljuk - szólt közbe élesen Mariett.~- Vagyok bátor hivatkozni
61  Reg|             fillérjük sem - kiáltotta Mariett. - Elég volt az örökös megaláztatásokból.
62  Reg|             sem engedélyez e távirat.~Mariett kétségbeesetten csapott
63  Reg|            most mindjárt? - riadt föl Mariett, és szinte fölsikoltott.
64  Reg|               jómagam.~- Ön? - mondta Mariett végtelen megvetéssel. -
65  Reg|               úr maradjon - kiáltotta Mariett. - Még különbeket fog tőlem
66  Reg|            Akár a vőlegényem - felelt Mariett nagy fölindulással.~Aztán
67  Reg|            ügyvéd után akart rohanni.~Mariett szótlanul, összefont karral
68  Reg|              mit sem árt! - folytatta Mariett kérlelhetetlen üzleti hangon. -
69  Reg|       csomagolni fogunk - szólt közbe Mariett kopogó hangon. - Isten önnel.~
70  Reg|               Talán nem is lesz, hisz Mariett pontosan elküldi nekünk
71  Reg|             nincs valami kívánságunk? Mariett igen takarékos, jó gazdasszony,
72  Reg|             nagyúri dáma lenni, midőn Mariett nem engedte, hogy más legyen.
73  Reg|             engedte, hogy más legyen. Mariett bezzeg nem tűrte, hogy a
74  Reg|            tartozásunk a szállodában. Mariett, nem tudom mi történt vele,
75  Reg|            Istenért, hogy került ide?~Mariett összeütötte rövid szoknyája
76  Reg|           előkelő hölgyek fogadására.~Mariett vállat vont.~- Egészen mindegy.
77  Reg|          hogyan végződik ez a kaland. Mariett, amint előtte a lépcsőn
78  Reg|         eleget csóválta a fejét, amíg Mariett felkapaszkodott. Olykor-olykor
79  Reg|        jelenetet.~Szindbád szobájában Mariett megfordította a kulcsot
80  Reg|          csalnak.~- Foglaljon helyet, Mariett. Most majd én kérdezek magától
81  Reg|                Őszinte leszek - mondá Mariett komolyan. - Doktor Corvinusz,
82  Reg|             kellő időben értesítette.~Mariett elgondolkozott:~- Ami azt
83  Reg|          hozzám? - kérdezte Szindbád.~Mariett elpirult.~- Nem... Bár nincs
84  Reg|          mondta kissé megkönnyebbülve Mariett.~Szindbád elnevette magát:~-
85  Reg|                 mondta ajkába harapva Mariett. Én korántsem vagyok olyan
86  Reg|          szerencsés ember? - kérdezte Mariett, de nyomban elpirult. -
87  Reg|        másodpercig fürkészve nézett a Mariett szürke szemébe. Abban csak
88  Reg|              kérdi ön? - kiáltott fel Mariett. - Férfi őrültebben nem
89  Reg|             nem magán múlott - felelt Mariett, és kezével megsimogatta
90  Reg|              Mondja, mit kíván tőlem, Mariett, a maga kedvéért mindent
91  Reg|        pihennek itt a szép főn, amint Mariett szűk fekete ruhájában a
92  Reg|           nincs szó - felelte gyorsan Mariett, mintha gyorsan túl akarna
93  Reg|                fogadja el a szívemet. Mariett, ne utasítsa vissza.~Mariett
94  Reg|          Mariett, ne utasítsa vissza.~Mariett lehunyta a szemét.~- Hiszen
95  Reg|               soha? - kérdezte halkan Mariett.~ ~Fodor mester az öltözőbe
96  Reg|               nyoma maradt az ujján. "Mariett", gondolta magában mély
97  Reg|           apádat!~De Szindbádnak csak Mariett járt az eszében, a fülébe
98  Reg|            értem jöhet. De addig nem.~Mariett"~És ezután Szindbád, ha
99  Reg| elgondolkozzon. Hogy volt, mint volt? Mariett, Georgina? - Pedig szegény