Part
1 1| előtt - mondta. - Főzze le őket. Hagyjuk itt őket!~Szindbád
2 1| Főzze le őket. Hagyjuk itt őket!~Szindbád térdig érő hóban
3 1| egyszerűen elkönyvelte őket, mint olyan nők csókjait,
4 1| hajósunk felváltva várta őket öreg kocsisa mögött a Lánchíd
5 1| szégyenkezve kérdezte: hová teszem őket tavasszal? Máskor pénzt,
6 1| repedezett zsalugáterek takarták őket. A kapu mellett a falban
7 1| Irma kezével megérintette őket. A szalagok meglebbentek,
8 1| nézegetésén érte. - Talán ismeri őket? - kérdezte negédesen. -
9 1| múltával éppen úgy szereti őket, együtt és külön-külön,
10 1| külön-külön, mint akkor szerette őket. És eszébe jutottak hajak,
11 1| a katonák és megöldösték őket: itt örök hűséget esküdtek
12 1| ezen a napon. Nem utálta őket, de már többé nem kergették
13 1| a szekrényben tartottam őket, nem volt bennük semmi hasznom.~-
14 1| foglalkozásukra emlékeztette volna őket, mint a fűző vagy az arcfesték.
15 1| nőket, ahogyan én ismerem őket. Soha többé nem volna az
16 1| jótékony baleset elválasztotta őket egymástól. Szindbád a sínek
17 1| nevetnek, mintha csiklandoznák őket. Egy ismerőse volt itt Szindbádnak,
18 1| Előbb a páholyba csődítette őket, majd elment velük a színpadra,
19 1| Nacsak, bicsak! - biztatta őket az öreg tanár.~Paula a Szindbád
20 1| régi képesújságban látná őket. Nini, a kalapok a férfiak
21 1| megszöktek, midőn kinullázta őket...~- Már mondtam, hogy maga
22 1| alatt; öltöztette, fésülte őket, beszélt hozzájuk, és a
23 1| amint éjfélkor lóbálni kezdi őket egy sötét árnyék. A kékfestő
24 1| ellen: csúfolódásba kergeti őket. A lovag, akiről öregségükben
25 1| egyikért sem. De ma szeretném őket mind végigsiratni, a hazugságaikat,
26 1| elmentek volna. Hívta, várta őket valami, mint a szél a faleveleket.
27 1| temetőbe mentem, és elhoztam őket, a Szindbád úr cimboráit.~
28 1| hogy másnap meglátogatja őket, midőn egyedül lesznek odahaza.
29 1| amint alkonyattal újra látta őket a régi híd tájékán, ahonnan
30 1| kihallgatta, megtanulta őket, szomorú szenvedélyeiket,
31 1| alakjaihoz. Csak jól nézzétek meg őket, gyönyörködjetek a furcsa
32 1| reggelre úgysem látjátok őket. És talán sohasem látjátok
33 1| mozdulata foglalkoztatja őket magányukban.~- Itt már sokat
34 1| cukorral jutalmazta meg őket.~- Istenem, ha nekem gyermekeim
35 1| de mégis meghallgatjuk őket. Kérem, uram, hazudjon nekem;
36 1| forradalomban a nagyapám vezette őket egy kis vörös sapkában.
37 1| ezüstlakodalmukon is újra megesketi őket?... Tisztességükre, szívnemességükre,
38 1| ábrándos pajtásom, szeresd őket, mint a tavasz nefelejcseit,
39 1| ezer és ezer szem figyelné őket - ezek a nők a nagyvilágnak,
40 1| tisztelgő gavallérok kísérgetik őket a déli korzón, ha epekedő
41 1| epekedő lovagok követik őket, ütemes lépteiket ugyancsak
42 1| Szerelem éppen ott várja őket. Ah, Boriska nem félt a
43 1| nyilvánvaló volt, hogy Szindbád őket ifjúkorából idézi, amikor
44 1| hogy ez vagy amaz akarta őket megszöktetni Bécsbe, Velencébe,
45 1| vagy az írásunkkal illetjük őket. Sok nő van, akit konvencionális "
46 1| Töltött Káposztám"-nak mondjuk őket, de bizony megesik, hogy
47 1| A tátrai múzeumba tették őket - felelt egy gyakorlott
48 1| Tisza hozza és a Tisza viszi őket. Néha száz holdja is van
49 1| Szindbád nem faggatta többé őket arról a fontos kérdésről,
50 1| Pontosságra szoktattad őket - szólt Szindbád elismeréssel,
51 1| feleségi jogon harapta meg őket. Pálma ugyanis szerette
52 1| Amíg aztán Pálma megharapta őket. És ez a harapás fájt, mert
53 1| nőket, aztán faképnél hagyja őket?" Mit, mit nem felelt a
54 1| simogatásokkal hogy vagyunk?~- Érzem őket - felelt a nagy lelki felindulás
55 1| fizetését, hogy mindenki őket nézze, amikor a lámpásokat
56 1| mintha akkor vették volna ki őket horkoló férjek szájából,
57 1| omnibuszáig, pártfogásomba vettem őket, és a vörösbajszú londinerrel
58 1| álmukban egy szentember fogja őket meglátogatni. A búsi asszonyok
59 1| akármilyen figyelmesen tapogatják őket - a másik nő viszont azt
60 1| hiszik, hogy senki sem látja őket! A szobalányom ruhájába
61 1| ruhájába öltözködve vártam őket az utcasarkon, még festéket
62 1| nagyrabecsülésemről biztosítsam őket, talán még máig sem értik,
63 1| midőn vendégségbe látta őket. Mindig olyan komolyan,
64 1| amikor senki sem látja őket, az árgyélusát emlegetik
65 1| többször is megtöltötte őket borral.~Hortobágyi kisasszony
66 1| pelyheivel töltötték volná meg őket. Előbb gyanakodva nézett
67 1| vasalt szekerek hozzák őket a Duna-partról, amely szekerek
68 1| szerelmen gondolkoznak, amely őket közelről gyötri. Ez a szerencséjük
69 1| feltételezte, hogy a hölgy, aki őket megköti: öltözködés közben
70 1| magas bakra felszállni látta őket.~Igaz, hogy ez az ismeretség
71 1| paplanján, midőn kirakosgatta őket, délutánonként pedig azokon
72 1| Velencéből, ahová Ámor vezette őket. Egy német hotelben vettek
73 1| amikor szét kell választani őket, külön az apró, úgynevezett
74 1| halál még darab ideig hagyja őket futkározni, spekulálgatni,
75 1| is, hogy feleségül vegyék őket. Hogyan magyarázhatná meg
76 1| ha a föld elnyelni akarja őket).~- Vigyen messzire az altábornagytól,
77 1| pogácsákat hordott, és eszegette őket... Akár minden időben, mert
78 1| mert többször ismételte őket, hogy Szindbád nem győzött
79 Alom| már egyszer elfűrészelték őket.~ ~Ez az ember álmában mindig
80 Alom| amelyekről hiába faggatnád őket. Kinyitják a szájukat, és
81 Alom| követtek el arra nézve, hogy őket boszorkányok módjára megégetni
82 Alom| emberi hatalom nem tudja őket dirigálni, akkor jönnek,
83 Reg| midőn halkan megkopogtatta őket, és az öreg szolgálóasszony
84 Reg| műveletlen nőknek merném őket nevezni.~Szindbád meglehetősen
85 Reg| hűvösen Edit -, én jól ismerem őket. Nem nagyon mulatságosak.~
86 Reg| ezek a nők, hogy nem érheti őket semmi baleset.~- Persze,
87 Reg| élet eseményei meglepik őket. A könnyeket, viharzó sírásokat
88 Reg| iránt, midőn táncolni látják őket, és mezítelen karjukat,
89 Reg| meg, csak tervbe vettem őket, kivitelre sohase került
90 Reg| mert sokkal előbb elhagyta őket, mielőtt észrevették volna
91 Reg| valami Kersánc érdekelte őket, akiknek adás-vételi irodája
92 Reg| követelni fogom, hogy üssék le őket. Aztán felkapnak, magukkal
93 Reg| legalább a kutyák. Szerettem őket, mikor rövid vizitjeik után
94 Reg| leginkább bottal vertem volna őket. A városi kutyának nincs
95 Reg| műkertész ültette volna őket a növényeivel együtt. Inkább
96 Reg| nem tudják leszállítani őket a kellő értékükre.~Majd
97 Reg| szanatórium körül verték szét őket a lovasrendőrök.~Tehát nem
98 Reg| mielőtt megkoronázták volna őket, az elhunyt püspökökről
|