1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2978
Part
501 1| Talán szólani kellene neki, hogy szedje össze meglevő erejét,
502 1| az volna csupán a célja, hogy jól megvilágítsa a véres
503 1| Kleint.~- Maga sem éri meg, hogy a nap rásüssön - mondta
504 1| Sajnálattal tapasztalta, hogy a szalonruha, amelyet a
505 1| kisvárosokba elutazott, hogy furcsa, a világtól elrejtett
506 1| behatolt idegen házakba, hogy kezet csókoljon ismeretlen
507 1| cselédje. Elmondták egymásnak, hogy mint jött egykor Szindbád
508 1| legjobban tudni, asszonyom, hogy ki ez a valaki...~- Nem
509 1| mit álmodik. Visszajöttem, hogy tán szüksége lehet egypár
510 1| mögöttem? - Azt álmodtam, hogy a konyhán, a fásládán feküdt,
511 1| meg újra megnézegettem, hogy valóban halott-e? Halott
512 1| Másnap már biztosan tudtam, hogy valóban meghalt. Megsirattam-e?
513 1| egyszerre megkisebbedtek, hogy az ereszüket elértük? Járt-e
514 1| egymás kezét fogtuk, anélkül hogy tudnánk, miért? Sokan mondták
515 1| amióta én innen elmentem, hogy a lába formásabb, mint a
516 1| csókolóztak? Mondták azóta, hogy meghalnak magáért, és az
517 1| mondott igazat, Szindbád. Ah, hogy hittem magának. Mint egy
518 1| mindig arról beszélgettünk, hogy mily végtelen szeretjük
519 1| öreg cukrász bácsi előtt, hogy egy vagy két év múlva másik
520 1| férfiakat várják. Megengedi, hogy férjhez menjek?~- Megengedem,
521 1| fejébe, és mindig ismételte, hogy ő Bánatinét már csupán vigasztalni,
522 1| óhajtja, és sohasem nézi, hogy milyen cipő van a lábán.
523 1| latrok.~Ekkoriban történt, hogy a halottaiból föltámadott
524 1| hajából font, s megesküdött, hogy mindig a szívén viseli.~ ~-
525 1| zenészt, bár azt hittem, hogy hívásomra felül a ravatalon
526 1| ellátogattam. Lehetséges az, hogy ezért voltam boldogtalan
527 1| és naplójába azt írta, hogy a perditapályát választja,
528 1| muzsikusok; egyiktől azt tanulta, hogy éjjel mezítelen lábbal kell
529 1| s mindig attól féltem, hogy éhen halunk. Az uram semmit
530 1| ismerkedtem meg, és azóta tudom, hogy a hajnalcsillagnak mily
531 1| Bánatiné. - Esküszöm arra, hogy egész életemben boldogtalan
532 1| hadbavonult negyedik uram életére, hogy ártatlan vagyok...~- Szindbádnak
533 1| az ablak alatt:~- Lehet, hogy még visszatérek, ha erre
534 1| madárijesztőt a bakra lökte, hogy elfoglalja helyét a koporsóban.~-
535 1| eldugta a menekülőt, ráfogta, hogy bujdosó hazafi, és az akkori
536 1| megelégedetten bólingatott a fejével, hogy már nem neki kell a rejtett
537 1| ült... Szindbád útra kelt, hogy végre nyugodtan, félelem
538 1| akitől egykor úgy félt, hogy csaknem összetett kézzel
539 1| összetett kézzel beszélt vele. "Hogy sohasem rúgtam bele a csizmámmal?" -
540 1| folyton a tükörbe nézett, hogy egyszer, egyetlenszer felfedezi
541 1| faluról a városba küldték, hogy varrni, szabni megtanuljon.
542 1| karját ő nyomban felemelte, hogy a ruha ujja visszacsússzon.~-
543 1| Nagyságod valóban azt gondolta, hogy én elhittem az öngyilkosságot?...~-
544 1| elhisznek. Talán még azt is, hogy egy nő megöli magát a kedvükért.
545 1| nevetett. Úgy érezte most, hogy mindig igaza volt, midőn
546 1| öregségükben azt beszélik, hogy sárga csizmában, öklelő
547 1| fiatalember ajánlkozott, hogy délelőtt az ölében hazáig
548 1| elfordította a fejét:~- Különös, hogy néha azt hittem odalent
549 1| hittem odalent a sírban, hogy miután önkezűleg vetettem
550 1| rabja voltam. Azt hittem, hogy már nem jön utánam senki,
551 1| oly karcsú és fürge volt, hogy akár tánc-cipőt is viselhetett
552 1| mindegyikről feltételezte, hogy magzatgyilkos, míg szája
553 1| létére sohasem hitte el, hogy van olyan hölgy a világon,
554 1| hajlandó volt megengedni, hogy kiérdemelje egy dáma tetszését.~
555 1| bár közben észrevette, hogy más nőknek is van bokájuk,
556 1| társaskocsira Szindbád, hogy egy percig titkosan megszoríthassa
557 1| az öreg francia szemében, hogy oly halkan kell élni, mintha
558 1| egy csöndes emeletről... hogy a tornyok ismeretlenek,
559 1| ködbe vannak borulva... hogy észrevétlenül lehet szenvedni
560 1| szenvedni legboldogabban... hogy a cipőm és kesztyűm mindig
561 1| sírdogált egy régi kapuzár, hogy többé nem lehet házőrző-eb,
562 1| azt gondolják magukban, hogy királyokat vagy főkapitányokat,
563 1| megnyugvással gondoltam arra, hogy időm eljöttével csendesen,
564 1| ebben megnyugodni. Miért, hogy nem vagyok fiatal? Miért,
565 1| nem vagyok fiatal? Miért, hogy nem hullanak többé könnyeim
566 1| egy hűtlen férfiért? Igaz, hogy amíg megvoltak, nem sírtam
567 1| örökké sírni fölöttük, hogy így szótlanul el tudtak
568 1| csak azt sem mondták meg, hogy miért hagynak el! Csak elmentek...~-
569 1| annak semmi különösebb oka, hogy a férfiak eltávoznak. Még
570 1| kiáltott fel az úrnő. - Tudtam, hogy egyszer eljön... Miért is
571 1| arról volt nevezetes, hogy benne a nők nappal lomposan,
572 1| mielőtt hazamentek volna, hogy szép ruhájukat levessék.
573 1| Szindbád bizonyosan tudta, hogy a tükör előtt, a gyertyafényben
574 1| előtt állanak, úgy látszik, hogy egyetlen vágyuk, többé sohasem
575 1| háta mögé ült, és ígérte, hogy másnap meglátogatja őket,
576 1| régen -, a szemek, a szájak, hogy azóta életükben mindig csak
577 1| azzal mulattatta Szindbádot, hogy minden titkát rábízta; az
578 1| csupán azért könyörgött, hogy Szindbád még egyszer visszatérjen.~
579 1| Szindbád kezét. - Azt mondta, hogy én vagyok Faust doktor női
580 1| A szem és a száj dolga, hogy közelebb vonzza magához
581 1| legalább az volt a divat, hogy a szegény nők meghódítják
582 1| megsegítették a jószívű teremtést, hogy életét gondtalanul, olykor
583 1| mint Boldogfalviné. Igaz, hogy amint az évek múltak, Boldogfalvinénak
584 1| hazugságra volt szüksége, hogy férfiismerősei érdeklődését
585 1| a fővárosban és vidéken, hogy regényírók segítsége nélkül
586 1| asszony még azt is tudta, hogy mi lakik odabévül az emberekben,
587 1| Szindbád észre sem vette, hogy lovasnő közeledik a templom
588 1| a zsámolyra telepedett, hogy meghallgassa a hazugságokat,
589 1| sétapálcájukat, amint észrevették, hogy immár feleslegesek. Ah,
590 1| szeretném - gondja volt arra, hogy hölgye, hűtlen szerelme
591 1| üldözésemre. Arra szeretném kérni, hogy ne hagyja magára a boldogtalant,
592 1| csodálatos szépen kell végigélni, hogy az ember érdemes legyen
593 1| megmondja a szegény kékszeműnek, hogy az igazi szerelem sohasem
594 1| lehorgasztja... Mondja meg neki, hogy a legszebb szerelmek azok,
595 1| mert bizonyosan tudta, hogy Szindbád az ablakból utánanéz.~
596 1| fogadós felvilágosította, hogy a hölgy már elutazott, felkiáltott:~-
597 1| Szindbádra, midőn észrevette, hogy az figyeli.~Körülbelül harmincéves,
598 1| érthetetlenül csodálkozik, hogy nem minden asszony oly nemes
599 1| Néhány szóval jelezte, hogy ismeri a bánatot, amely
600 1| ruhába öltöztetett, rámfogta, hogy csak barettben tetszem neki,
601 1| azt kívánta volna Póli, hogy szurokban és tollban hemperegjek,
602 1| csak azért akarom látni, hogy megvetéssel végigmérjem
603 1| azonban már azt is sejti, hogy mit gondol estve, lefekvéskor
604 1| bizonyosról tudnak, kitűnne, hogy mindenki más és más nőről
605 1| hiszékeny férfi azt hitte, hogy őt tisztelte meg először
606 1| tulajdonított azon eseménynek, hogy Boldogfalviné esténkint
607 1| esténkint az ablaknál várta, hogy a kezét csókra nyújtsa a
608 1| figyelmeztette Albertet, hogy az ura pisztollyal lelőné,
609 1| is, sőt meg is esküdött, hogy én vagyok az első...~- A
610 1| És azt véli, jó uram, hogy Póli azóta már másnak is
611 1| már másnak is mondotta, hogy: "öreg gazduram?"~- Minden
612 1| Pesten vagy Magyarországon, hogy a legvénebb és orvosilag
613 1| Itt elmondanák a férfiak, hogy mily praktikákkal, mesterfogásokkal
614 1| férfi észrevenné magán, hogy bizonyos érdeklődést érez
615 1| azt hiszi, Szindbád úr, hogy Póli másnak is mondta a
616 1| mondta a szerelem hevében, hogy "tekintetes uram"?~- Hogy
617 1| hogy "tekintetes uram"?~- Hogy az ördögbe ne. A falusi
618 1| kiáltott Albert, és felugrott, hogy megrohanja Szindbádot.~A
619 1| is Szindbád elhatározta, hogy vigyázni fog a hegytetőn,
620 1| csak azt nem vallotta be, hogy valaha megcsalt, akár a
621 1| politizáltál? Kinek vallottad be, hogy mit álmodtál az éjjel és
622 1| És ő mindig azt felelte, hogy én vagyok az első. Sohasem
623 1| Sohasem mondta még senkinek, hogy: "szeretem"...~Szindbád
624 1| és oly tiszteletre méltó, hogy annak elmondhatja minden
625 1| csöndes éjszakát. Engedd meg, hogy sohase halljam, mit locsognak
626 1| a nők a fülembe. Segíts, hogy elfelejtsem a hajuknak szagát,
627 1| bölcs vagy, tanácsolod, hogy a nők mindig hazudnak. Igazat
628 1| hivőjére. Istenem, engedd meg, hogy virág legyek a kertben,
629 1| Istenem, vigyázz reám, hogy sohase kerüljek a nők kezébe!~
630 1| asszonyom, ha azt kívánja, hogy önnek hódoló szolgája legyek,
631 1| felemelte, mert azt hitte, hogy halála elkövetkezett. A
632 1| szerint - úgy képzelte, hogy hirtelen lepi meg. Mint
633 1| lepkehálót dobtak volna a fejére, hogy szinte az egész életét elfelejtette.
634 1| előre, amíg észrevette, hogy nefelejcs-szempár világít
635 1| hölgy a közelben. "Bizonyos, hogy senki se jutott eszembe -
636 1| lehanyatlott kezében, elgondolta, hogy mily kellemetlen helyzetbe
637 1| temetésén. Ám valószínű, hogy legtöbb hölgyismerőse csak
638 1| és mégis arra gondolt, hogy a hölgy egyszer meglátogatja,
639 1| ahol a férfiú bevallotta, hogy csak élete szerencsétlenségére
640 1| itt senki sem kérdi már, hogy "miért"? Talán már nem is
641 1| már nem is gondolnak arra, hogy mi volt tegnap, a párna
642 1| katonáért ugrott a Dunába, hogy valahogyan eljusson Zimonyba,
643 1| csak arra sem hajlandó már, hogy az utolsó találkozásra eljöjjön
644 1| Szindbád halkan elgondolta, hogy közelgő halálát megelőzni
645 1| leereszkedett a Dunába, hogy megholt kedvesével találkozzon,
646 1| próbálta megállapítani, hogy kicsoda fekszik a földön -
647 1| azt vette észre Szindbád, hogy fiatal nő is alszik a szobában.
648 1| gondolkozású férfiúhoz, azt vélte, hogy szebb női lábat még nem
649 1| bűnbocsánatot esdekelve, hogy szinte csillogó fénypontocskák
650 1| halkan sírdogálni kezdett. Ó, hogy szeretett volna Szindbád
651 1| Lássa, én azért vagyok itt, hogy egy öngyilkos leányt kihalásszak.
652 1| Legalább azt mondja meg, hogy kicsoda maga? A külsejénél
653 1| apám azt hihetné reggel, hogy az én vigyázatlanságom következtében...
654 1| ha azt mondanám, Erzsi, hogy én magát szeretem. Szeretem,
655 1| szenvedélyesen sóhajtozott, hogy a kripta felett a lapos
656 1| hatással volt Szindbádra, hogy csaknem a bőréből bújt ki
657 1| visszakövetelte:~- Engedd, bajtárs, hogy tovább vezekeljek bűneimért,
658 1| óhajtotta megállapítani, hogy ismerős város közeleg-e? (
659 1| megöregedtek errefelé; hej, hogy hazudta egykor fülükbe Szindbád,
660 1| egykor fülükbe Szindbád, hogy gazdag utazót csal a házba,
661 1| megkülönböztetni; ígérte, hogy felhágy kósza életével,
662 1| Szindbád később megtudta, hogy a haragos szellemet egész
663 1| hivatása az lett volna, hogy a szövőszék felett, a vászon
664 1| vége az lett a takácsnak, hogy hurkot kerített a nyakára.~
665 1| temetőbe. A zenésztőt megtudta, hogy a hölgyek, akik egykor szerették,
666 1| manapság is az a szenvedélyük, hogy egymástól csípik el az udvarlókat,
667 1| különösen súlyt helyezett arra, hogy a nevét betű szerint, lehetőleg
668 1| volt az, aki megeskette, hogy többé játszani nem fog sem
669 1| tudása, aki biztosan tudja, hogy napsütéses téren a kis kertben,
670 1| ostobasága oly határtalan, hogy egy mélytüzű gyűrű a fehér
671 1| szomorúan bólintott:~- Örültem, hogy láttam, kedves barátnőm.
672 1| Talán magáért. Látni akarom. Hogy a gyermekeimről beszéljen
673 1| szűk cipő. Szorít a cipő, hogy a vándorszínészek tetszését
674 1| szülnek, és nem ritkaság, hogy ötvenéves korukban hirtelen
675 1| amelyről már azt hitték, hogy csupán mint tüzelőanyag
676 1| jelentkezett nála azon ürügy alatt, hogy szabad óráiban tercet szeretne
677 1| Szindbádon: "Látom rajtad, hogy nem vagy átutazó kereskedő,
678 1| ügyesen rendezte a dolgait, hogy sohasem sikerült őt megcsípni
679 1| megcsípni habár, gondolhatod, hogy senkiért sem teszem tűzbe
680 1| mindennap elhatározták, hogy ezentúl ebéd után gyomlálni
681 1| virágokkal volt teleszőve, hogy a régen hallgató zenélő
682 1| Szindbád kezéből.~- Tudtam, hogy csak ön lehet a vakmerő -
683 1| mondta hűvösen. - Hallottam, hogy a városban csavarog, nagyon
684 1| és gyermekeire ráfogja, hogy oldalán őrködnek. Sajnos,
685 1| vesz és elad... Csodálom, hogy nem hallottam a lépteit,
686 1| gondolkoznak a vezeklők, hogy nem felejtettek-e el valamit
687 1| lett volna csinálva a kapu, hogy éjszaka a muzsikuscigányok
688 1| emlékére egy szív kivésve, hogy e kapun, elhagyott bejáratán
689 1| utas vérzett: eljöttek, hogy Szindbádtól örökre búcsút
690 1| ábrándultak volna ki abból, hogy egyszer gazdag vásárló jön
691 1| kegyesebb volt Szindbádhoz, mint hogy a hajós ezt bármikor megérdemelte
692 1| Franciskához:~- Nem bántad meg, hogy éltél? Boldog voltál vagy
693 1| harmat elfelejtette velem, hogy éjszaka forró levegőjű bálban
694 1| nyakszirtemen, és bolondul elhittem, hogy nekem van a legszebb hajam
695 1| vetettem. Talán azért volt, hogy nem haltam bele sem a bánatba,
696 1| óta abban telik örömem, hogy háziállataim tavasszal szeretik
697 1| tisztelt, nagyrabecsült, hogy már szinte komikusnak látta
698 1| komikusnak látta magát, hogy végtére mégiscsak egy nőt
699 1| Sajnos, én már öreg vagyok, hogy újra kezdhetném az életet.~
700 1| ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy érzelmeiről nyilatkozzék.~
701 1| öreg urat.~- A fődolog az, hogy boldog lesz tisztelt leánya,
702 1| nevetve Irén.~- Remélem, hogy sohasem lesz rá szüksége -
703 1| a padló frissen súrolt, hogy nyári délután az édesanyjával
704 1| és nem akarta megtudni, hogy milyen színe van a papucsnak
705 1| egyetlenegyszer fordult elő, hogy a sárgaszalagos kis fejpárnán,
706 1| bólintott, és arra gondolt, hogy voltaképpen szerencsétlen
707 1| kedvezhetett volna úgy is, hogy Irén szép, fiatal és kedves
708 1| a hátát, mert úgy látom, hogy alig áll a lábán.~Az egykori
709 1| álmában. Hisz mindig mondta, hogy sohase kerüljön a sor a
710 1| kalandor - megeskette Mitrát, hogy örökké szeretni fogja...
711 1| szívzsibbasztó a gondolat, hogy e helyen a férfiakból s
712 1| egymás mellé telepednek, hogy korán reggel, mikor a napsugarak
713 1| itt eskette meg Mitrát, hogy örökké szeretni fogja, soha
714 1| szomorúan bólintott:~- Érzem, hogy megver érte az Isten. Elcsábított,
715 1| Isten, aki vigyáz reánk, hogy titokban találkozhassunk,
716 1| titokban találkozhassunk, hogy senki meg ne tudhassa, hogy
717 1| hogy senki meg ne tudhassa, hogy egymást szeretjük. Aki a
718 1| nekem. Aki vigyáz reánk, hogy a szemünk mindig egymás
719 1| mindig egymás szemét keresse, hogy a kezünk összekapcsolódjék,
720 1| lépten-nyomon tapasztalom, hogy a férfiak manapság is a
721 1| cukrászbolt azért van e helyen, hogy a szerelmesek benne találkozzanak.
722 1| asztalkák úgy vannak faragva, hogy a lábak szabadon találkozhassanak,
723 1| közel vannak egymáshoz, hogy áprilisban a nők arcán meg
724 1| fontossággal levontak a kezekről, hogy az ujjak megérthessék egymás
725 1| régi kesztyűk? Ez a szó, hogy "szeretlek", ebben a régi
726 1| sem kérdezte, amit kegyed, hogy hiszek-e a szerelemben?~-
727 1| Henry, mind arról beszélt, hogy a szerelem nagy kellemetlenség.
728 1| kinevetnének, ha megtudnák, hogy önnek örök hűséget esküdtem.
729 1| szüleinél, és bánatos volt, hogy mindig üzleti ügyekről hallott
730 1| színpadon.~Majd megkérte, hogy éjjel, bizonyos órában vonja
731 1| szerelemben. Nem akarom, hogy ily nagy bűn terhelje a
732 1| szigorúan Sz. - Mondja, hogy a szent király bocsássa
733 1| nyugalmát. Kérje őt buzgón, hogy felejtse el önnek esküvését,
734 1| kezénél elhelyezett. Kérje, hogy sohase legyen leánya, sem
735 1| esküje miatt. Imádkozzon, hogy sohase szeressen életében,
736 1| sohase szeressen életében, hogy ne is csalódhassék oly keservesen,
737 1| titokban az eskühöz fűztem, hogy senki sem hallotta más,
738 1| magához vonta Mitrát:~- S hogy hangzottak az elhallgatott
739 1| Szerencsére van szükségem, hogy tovább folytathassam az
740 1| hitte megismerkedése napján, hogy ő lesz az, aki végre-valahára
741 1| hangosan kiáltott a rézcsőbe - hogy az utasok ne unatkozzanak.)
742 1| leszek.~- És arra gondol, hogy a falusi élet unalmas, hisz
743 1| meggyőzni hiszékeny nőket arról, hogy Nagy Lajos budai palotájában
744 1| nem szeret, és úgy érzem, hogy valami hiányzik a lelkemből,
745 1| Szindbád, mert helyesnek vélte, hogy olykor meg kell korholni
746 1| Csak szomorú vagyok, hogy az én fülembe már nem fog
747 1| szavakat, amelyekről tudjuk, hogy annyit sem érnek, mint a
748 1| elmondott. Azt mondják, hogy minden férfiúnak van valamely
749 1| elfeledtem, azt hazudta nekem, hogy fiatalkorában hajófűtő volt
750 1| háromszor-négyszer eljutott New Yorkba, hogy reménytelenül szeretett
751 1| elkövettek. Mondja el, uram, hogy mit tett ön, mikor igazán
752 1| nem lehet előre tudni, hogy melyikük vész el a tó hullámaiban,
753 1| után -, mondhatnám önnek, hogy egy tucat nőt öltem meg,
754 1| szerettem... Elmondhatnám, hogy a hegyek között, egy útszéli
755 1| napon... Beszélhetnék arról, hogy nagyon boldog voltam, fecskefészekben
756 1| vidáman tudtam nevetni, hogy a cirkuszban a bohóc pirosra
757 1| És én azt mondom önnek, hogy az asszonyok nagyon jók
758 1| Senki sem volt kíváncsi, hogy mit hordok a kabátom alatt,
759 1| Összeszorítottam a fogam, ezt a szót, hogy szeretem - sohasem mondtam
760 1| nézett a Duna hullámaira. Hogy e szőke habok mit mondtak
761 1| önt, asszonyom, bár tudom, hogy eddigi nyugalmas életét
762 1| nem örvendez majd annak, hogy tehenei kövéren a buja fűtől,
763 1| azt juttatja majd eszébe, hogy az időváltozás jót vagy
764 1| nagyon boldog leszek. És hogy bizonyosan menjek oda, ahol
765 1| portást többször megkérdezte, hogy a szenyóra - fekete hajú,
766 1| hangon válaszolt mindig, hogy a hölgy nem érkezett meg
767 1| Pedig bizonyosan ígérte, hogy a "Bárány"-nál fog megszállni -
768 1| bosszúsan gondolta magában, hogy ha találkozna a nővel, a
769 1| hazudná a fejét, a szívét, hogy arról koldulna. "Ott követtem
770 1| követtem el a szamárságot, hogy szóhoz engedtem jutni -
771 1| másiknak emberi nyelven, hogy az éjszaka ismét megölte
772 1| őrölte a színes szavakat, hogy az aranyliszttel beszórja
773 1| selyemzsákba öntvén a lisztet, hogy a szegény nők vállát a meggörnyedésig
774 1| nyújtották ki a lábukat, hogy gáncsot vessenek a nőknek
775 1| leányaira bízták gallyaikat, hogy azok elemeljék az útból
776 1| erdőn.~Természetes dolog, hogy a kísértet ideje nagyrészét
777 1| Ó, én nem tehetek arról, hogy a nők oly hiszékenyek! Miért
778 1| hazuglelkűek: miért hitték, hogy ők valóban szeretetre méltóak?
779 1| éjszakánkint úgy üvöltözött, hogy a régi temetőt már nem merészelték
780 1| megszokták a halott nagyanyák, hogy unokájuk sírdombjukon hallja
781 1| szórakozottsággal a fejfákról, hogy az öregasszonyok mily rengeteg
782 1| ástak: "Mondd, ó, mondd, hogy lehettél olyan balga, hogy
783 1| hogy lehettél olyan balga, hogy nékem hittél?"~Egy napon
784 1| között alvó kísértetet, hogy megmozdult régen holtnak
785 1| percben közölte a temetőőrrel, hogy halála napján kötött szerződés
786 1| most felvágja a szívét, hogy megkeresse az aranygyűrűt,
787 1| egész élete azzal telik el, hogy arról fecsegnek, ami már
788 1| rászólna az ifjú felolvasónőre, hogy hallgasson el a gonosz történettel...
789 1| ijesztgetnék, ha tudnák, hogy ki voltam én... Ámde annyit
790 1| mondhatok önnek, kisasszony, hogy a szerelem az egyetlen valami,
791 1| színkörben arra szolgálnak, hogy Masztiksz kisasszony megtörölje
792 1| azon vette magát észre, hogy a deák eltűnt mellőle -
793 1| karjába:~- Már régóta vágyom, hogy falusi földesuraság legyek.
794 1| Bánatváriné. - Majd meglátod, hogy kezet csókolnak ott nekem
795 1| férfiak még emlékeznek rá, hogy a forradalomban a nagyapám
796 1| viszonyaink megengedik, hogy mindennap elveszíthessél
797 1| kisasszonyoknak arról beszélj, hogy anyjukkal táncoltál a redut-bálon,
798 1| előtt ácsorgott, anélkül, hogy bármit is látott volna a
799 1| tett Bánatváriné kezeihez, hogy sohasem mondja ki. F. A
800 1| gondolt, vajon tudja-e F., hogy talán örökre elhagyja most
801 1| a fejét, s arra gondolt, hogy mily jó volna ezt a bizonyos
802 1| róla maradt képeken! És hogy szeretett engem, mindent
803 1| nevetni kezdett.~- Tudtam, hogy megtalálom! - mondta az
804 1| és oly hangosan beszélt, hogy a csendes téren megrezzentek
805 1| integetett Szindbádnak, hogy jó lesz vigyázni a hölgyre,
806 1| karonfogva tovasiető pár után.~- Hogy kerültél éjnek idején az
807 1| karjába, mintha attól félne, hogy újra elveszíti.~- Nem... -
808 1| Szindbád. - Néha úgy éreztem, hogy sohasem térek többé vissza.~-
809 1| vissza.~- Lásd, én tudtam, hogy visszajössz - nevetett az
810 1| megszólalt, olyan érthetően, hogy talán más is hallotta volna,
811 1| voltam, mikor azt hittem, hogy már vége az életemnek, a
812 1| lábainál. Elhatároztam, hogy felveszem a legszebbik ruhámat.~
813 1| tetszeni. Azt óhajtottam, hogy én legyek a legszebb, akit
814 1| tagadhatatlanul jólesett neki, hogy ily bolondokat gondolt az
815 1| mikor tükreim megmutatták, hogy nincs rajtam semmi kifogásolni
816 1| elhagytam a házunkat. Lehet, hogy többé már vissza sem jövök -
817 1| beszélhetek veled, ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért,
818 1| Bocsáss meg, Szindbád, hogy külsőségekről ennyit beszélek,
819 1| vagyunk toalett dolgában. Ó, hogy szégyellem, hogy a kalaptollaimra
820 1| dolgában. Ó, hogy szégyellem, hogy a kalaptollaimra is volt
821 1| reménységem, midőn elindultam, hogy bárhol, bármerre feltaláljalak.~
822 1| ami most jut az eszembe, hogy idegen férfiak megszólítanak -
823 1| ékszereimet, és bizonyos, hogy engednek tovább menni.~Meddig
824 1| Már nem emlékezem arra, hogy mikor indultam, az idő csendesen
825 1| szégyenérzet tartott lenyűgözve, hogy ne lépjek be a korcsmába,
826 1| Talán azt gondoltam, hogy a magányos nőt nem szolgálják
827 1| rendőr volt, arra kért, hogy mondjak le az öngyilkosságról,
828 1| szívem, mert már éreztem, hogy közeledsz felém, valahol
829 1| szerette volna csípni. Érezte, hogy valahol, valamerre nem mond
830 1| itt a templom küszöbén, hogy többé sohasem hagylak el? -
831 1| szemébe nézett.~- Én tudom, hogy te már nem fogsz elhagyni
832 1| viselkedtünk, azt hittük, hogy mi vagyunk a kiválasztottak,
833 1| akkor azt ígérted nekem, hogy majd együtt halunk meg.~-
834 1| Csöndesen, meggondolva megölsz, hogy lássalak az utolsó percig,
835 1| percig, a szemem lezárásáig, hogy a homlokomon érezzem az
836 1| homlokomon érezzem az ajkad, hogy a kezed fogja a kezem, midőn
837 1| útra... Tudom bizonyosan, hogy utánam jössz, nem hagysz
838 1| szenvednénk, és ki tudja, hogy találkoznánk-e újra olyan
839 1| érzelemmel a szívünkben. Mindegy, hogy reggel felkel a nap. Mi
840 1| utazó-kosáron ült.~- Tudtam, hogy visszajössz hozzám -. mondta
841 1| mosollyal gondolt arra, hogy a nők milyen biztosak a
842 1| nyárfákat, s arra gondolt, hogy vajon érdemes volt a hosszú
843 1| Azt hitte e percekben, hogy életét viszi magával Rozina,
844 1| levelet irt: "könyörgöm, hogy azonnal jöjjön, nem tudok
845 1| Szindbád azt gondolta magában, hogy akkor sem lehetne bátrabb,
846 1| Szindbád, ön olyan ügyes ember, hogy mindenhez ért.~Szindbád
847 1| aludni ment.~- Vigyázz, hogy e honvéd meg ne szökjön
848 1| késő öregségében tudta meg, hogy a nők mindig látják a saját
849 1| arról beszélt Rozinának, hogy már gyermekkora óta keresi
850 1| úszott, és meg volt győződve, hogy a jáspisszínű vitorlákra
851 1| remegve -, hát azt akarja, hogy most már az udvarra se tehessem
852 1| előtt egy darabig várta, hogy szíve hölgye visszaszólítja.
853 1| ballagott az állomás felé, hogy az éjszakai személyvonattal
854 1| meggondolt férfiú kezébe, hogy nejét, a Télikert primadonnáját
855 1| tart még az idő és divat, hogy a nők okot és alkalmat adnak
856 1| Tagadhatatlan - kezdte -, hogy a színésznők érdekes és
857 1| simogatása közben arra gondolnak, hogy életben van-e még a pap,
858 1| mindennapi ugorkásüvegek, hogy nem is érdemes róla beszélni -
859 1| meg az elmondottakra -, hogy csaknem minden francia könyvben
860 1| díszítőknek sört fizet, hogy a kulisszával fejbe ne vágják,
861 1| kíséretében megjelenik, hogy megrémítse a fűzőt próbáló
862 1| ismerkedik meg; felvigyáz, hogy a szerződés mindig rendben
863 1| játszottak. Azt mondhatnám, hogy a színésznő udvarlójának
864 1| sincs szabadság, és mindegy, hogy a kalaposné a harmadik emeleten
865 1| zongorásba. Akik komolyan hitték, hogy a szerelem szót nagybetűvel
866 1| tapőr életéért. Hallottam, hogy akadtak udvarlók, akik hatalmukba
867 1| éveken át csodálkoztam azon, hogy reggel van, és életben vagyok
868 1| akik mindig azt hiszik, hogy egy női kéz tenyerében jó
869 1| az ártatlan mulatságban, hogy néhány aranypénz az ő szürke
870 1| akácfáról... Úgy látszott, hogy a kalandok most már végleg
871 1| szelíden melankolikus délután, hogy talán a sírhalmokban megtalálja
872 1| Boriskával került szemközt. Igaz, hogy Boriska már a föld alatt
873 1| hölgynek volt. Arcképe - igaz, hogy fotográfiában - a márványoszlopba
874 1| sírdombja felett állott, hogy az örökzöldekből, régi koszorúkból
875 1| mutatott meglepetést azon, hogy Szindbádot Dalondai Boriska
876 1| találkoztak volna.~- Tudtam, hogy ezen a helyen meglelem,
877 1| oly felejthetetlenséggel, hogy íme, évek múltával is frissen
878 1| tudta a temetőlátogatóról, hogy az sem testvére, sem leánya
879 1| akkoriban még divat volt, hogy a férfiak elsajátítsák a
880 1| kezét sem. Engedje meg, hogy legalább a kendőjét megcsókoljam,
881 1| csavargásaimról... Tudja, hogy egykor halálra sebezve,
882 1| lélekkel jöttem ebbe a városba, hogy itt oltalmat, megnyugvást,
883 1| idejében.~Bella nem tudta, hogy nevessen-e vagy részvétet
884 1| amelyekről nyilvánvaló volt, hogy Szindbád őket ifjúkorából
885 1| legutóbbi látogatása óta, hogy csaknem minden valamirevaló
886 1| szívébe, és gondolja meg, hogy vajon mindig igazat mondanak-e
887 1| életkorokbon azzal dicsekednek, hogy ez vagy amaz akarta őket
888 1| még a folyosón is érzik, hogy aznap becsinált malacot
889 1| ügyesen sajátítottak el, hogy legalábbis romantikus érzelmű,
890 1| határozottan az volt a hivatása, hogy útjába álljon mindenféle
891 1| Igen, én tanácsoltam neki, hogy ne hallgasson a maga csábító
892 1| szívszorongó ámulattal tapasztalta, hogy mennyire hasonlítanak léptei
893 1| hölgyek, akik megszokták, hogy gyermekkoruk óta vadászó
894 1| Kisunyomit is okozta azért, hogy egykor Dalondai Boriskát
895 1| nagyságos asszony, nem hiszi, hogy boldogtalan vagyok? Milyen
896 1| Szindbád, maga nem hiszi, hogy barátnőmmel együtt mennyit
897 1| felejteni kezdett. Igaz, hogy nehezen ment, amíg lebeszélhettem
898 1| olyan régi babonaság az, hogy Miskolcon durranósabb a
899 1| nem sok értelme van annak, hogy a hölgyeket Miskolcra szöktetik.
900 1| proponálom egyetlen úrnőnek sem, hogy üljön föl velem egy miskolci
901 1| barátnője. Nem is lehet az, hogy jó barátnők ne ugyanazon
902 1| annyiban volt szükségünk, hogy eltitkolhassuk érzelmeinket,
903 1| Mondja, sohasem vette észre, hogy Boriska lába helyett néha
904 1| már bevallhatom, Szindbád, hogy maga volt a fűszer az életünkben,
905 1| Hát azt hitték kegyedék, hogy el lehet felejteni ily drága
906 1| nők csak arra voltak jók, hogy kézzelfoghatótag példázzák
907 1| egyebet nem tehetünk. És, hogy lássa, hogy a megbocsátás
908 1| tehetünk. És, hogy lássa, hogy a megbocsátás valóban szívből
909 1| Nehogy azt higgye valaki, hogy Szindbádnak őszi időben
910 1| előtt ismeretes körülmény, hogy nem mindig szólítjuk a nőket
911 1| őket, de bizony megesik, hogy hallgatnak ők az "Ócska
912 1| Nyírség fiának" mondotta; hogy az ő elfeledkezett szendergéseiben
913 1| Szindbád, mikor ismét útrakelt, hogy szemügyre vegye elmúlt világát -
914 1| tetejéről, a szemöldök-fáról, hogy az ember nem is tudja másnap,
915 1| ember nem is tudja másnap, hogy miért álmodott olyan bolondot.
916 1| előidézéséhez.~- Még szép dolog, hogy nem önt le valamivel az
917 1| alkalommal szem előtt tartja, hogy milyen adjonistennel kell
918 1| megérdemelné, mákvirág, hogy kancsó vízzel öntsem le
919 1| színlaposztogató pózával, mert tudta, hogy ez tetszeni fog a ködmönös
920 1| amely csak akkora volt, hogy a legkövérebb vőlegény és
921 1| ujjait is figyelmezteti, hogy el ne felejtsék azokat a
922 1| bolondságait hozta emlékezetébe, hogy örömében csaknem visszaköszönt
923 1| akarta kitolni a fejét, hogy mit se mulasszon el az eseményekből.~
924 1| Én azt hiszem magamról, hogy inkább egy komoly, megbízható
925 1| télikörtével hajigáltak meg.~- Kár, hogy jobban el nem találták.
926 1| való volt az a sok utazás, hogy végül megkérdezze tőlem,
927 1| is járt nőnek tudni kell, hogy vannak leküzdhetetlen szenvedélyek,
928 1| Nem tudja, véletlenül, hogy mi történt ezekkel a névjegyekkel?~-
929 1| föláldoztam volna azért, hogy egy női lábat megfogjak.
930 1| kanárimadarat, nagyon örülök, hogy magánál csízt látok a kalitkában...~-
931 1| amelyet télen táplálok, hogy tavasszal elbocsássam.~-
932 1| papucsának is engedélyt adott, hogy közeledjen Szindbádhoz:~-
933 1| talpra állott:~- Még megérem, hogy engem sem szeret többé!~
934 1| maga igazához:~- Persze hogy nem szeret... Mit is szeretne
935 1| Valóban meleg és lágy volt az, hogy Szindbádnak nyomban falusi
936 1| ilyenkor már megtudhatni, hogy a miskolci rőfös az őszi
937 1| parasztlányok között.~- No látom, hogy még mindig olyan romlott
938 1| a tisztességes úrinőket, hogy megint csak visszatérjen
939 1| mintha az nem érdemelné meg, hogy hozzányúljon.~Szindbád bűnös
940 1| Szegény uram ezt úgy gondolta, hogy jött végre egy ember, akivel
941 1| embert, ha csak annyit mond, hogy: nicsak, bicsak...~- Fel
942 1| azt gondoltam magamban, hogy egy nekem való ember érkezik,
943 1| káposztát úgy megfőzni, hogy a másik vármegyében is beszélnek
944 1| hangon kérdezte:~- Tudja, hogy ki írta ezt a verset: Ábrándozás
945 1| homlokát. Az arcán látszott, hogy úgy számlálgatja magában
946 1| kezdett olyan hangosan, hogy vele nevettek a különböző
947 1| mintha ők mind tudnák, hogy ki volt ama versnek a szerzője... (
948 1| azért jöttem ebbe a városba, hogy a maga töltött káposztájából
949 1| álomhoz; gondoltam magamban, hogy kell valahol keresni valakit,
950 1| harangszóba, aki megtanít arra, hogy miért kell örvendeni annak,
951 1| Aki megszoktatja velem, hogy megint hűséges olvasója
952 1| pirospapucsos lábát. Régen látom, hogy ezt akarja.~[1924]~ ~
953 1| Korántsem kell azt hinnünk, hogy Szindbádról darab ideig
954 1| Nyugodjunk meg tehát abban, hogy Szindbádról azért nem hallottunk
955 1| aki arról regélt neki, hogy nincs szebb dolog a hűségnél,
956 1| amíg egyszer észbekapott, hogy itt is, amott is várnak
957 1| visszatért, mikor már azt hittük hogy többé sohasem hallunk róla.
958 1| nők versenyeznek abban, hogy kinek legyen a legszebb
959 1| naphosszat azon mulatnak, hogy a nyugalmazott alezredes
960 1| jön, uracskám, a városba, hogy itt boldogtalansága ellen
961 1| kiadta az utamat. Azt mondta, hogy húsz évvel öregebb vagyok
962 1| lábát onnan kilógatni, hogy az udvarlók megbecsülhessék.~
963 1| vidékre, ami azt jelentette, hogy most már vége van mindennek,
964 1| hitetlenkedve. - Ó, ha igaz volna, hogy ezekben a naplójegyzetekben
965 1| háziasszonyos pillantása, hogy a vályoglábú szolgáló az
966 1| hallgattam oda, mert észrevettem, hogy a fehér mellénye felső részén
967 1| hangon beszélt hozzám arról, hogy már hányszor csalódott a
968 1| Mire én azt feleltem neki, hogy a nő lehet a legdrágább,
969 1| legdrágább, de úgy látszik, hogy asztalkendőt nem adott az
970 1| nevetni kezdett:~- Lehetséges, hogy valamikor hajlandó voltam
971 1| Én hálás vagyok azért, hogy valamikor udvarlására méltatott,
972 1| megjelent a városkában, hogy a megboldogult hátrahagyott
973 1| zsebében - mondta az özvegy, hogy kedvet csináljon Szindbádnak
974 1| tiszteletére újonnan volt festve, hogy a vendég örömmel nyisson
975 1| úgy telerakják magukat, hogy elmegy az étvágyuk.~Szindbád
976 1| menyecskék felé, vége van annak, hogy velük együtt szedhesse a
977 1| hittem volna, Szindbád, hogy arra tanítja húgaimat, hogyan
978 1| kötényeiket. Azt hittem, hogy már benőtt a fejelágya vén
979 1| apró legyek azt jósolták, hogy nemsokára beköszönt az esős
980 1| akarná elhitetni Szindbáddal, hogy most már így fog történni
981 1| Szindbádnak eszébe ötlött, hogy Ibolyka nagyapja fogadós
982 1| ágy várja a fáradt utazót, hogy abban szülőföldjéről álmodjon.~-
983 1| mormogta Szindbád félhangon, hogy Ibolyka darab időre abbahagyta
984 1| és figyelmesen vizsgálta, hogy mennyi sütés szükséges még
985 1| szomszédságába:~- Ne mondja, hogy nem látom szívesen. Az én
986 1| messzi vidéken. Nem akarom, hogy elégedetlen legyen nálam.
987 1| ismételte lágyan tremolázva, hogy a hallgató azt hihette volna,
988 1| hallgató azt hihette volna, hogy az előadó öngyilkossági
989 1| és fölkereste édesanyját, hogy végre kedve szerint kisírja
990 1| tűznél kellett állongania, hogy éhes gyermekeinek leveskét
991 1| gyönyörködött.~- Hallom, hogy kártyát szokott vetni a
992 1| nekem, anyádnak? Nem hiszed, hogy meg tudlak gyógyítani? Csak
993 1| a gyermekkori zsámolyon, hogy körülnyargalt a zsámollyal
994 1| sem mondani, csak annyit, hogy szeretett, szerettem...
995 1| mintha attól félt volna, hogy lyukas harisnyában kerülök
996 1| álmomban. Dalolt a fülembe, hogy ismét elaludjak.~A kis fazék
997 1| azt mondd meg már végre, hogy mit főzött neked? Halat
998 1| meggyógyítalak... Igaz, hogy legegyszerűbb dolog volna
999 1| keze még olyan ibolyaszagú, hogy megríkatja a vén emberek
1000 1| bealkonyodik, elmegyek érte, hogy jönne el meggyógyítani az
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2978 |