Part

1001    1|               Eljön?~- Majd én megtanítom, hogy úgy fésülje a haját, mint
1002    1|                   fog fájni majd -~Ójuhhé,~Hogy a sírban nincsen kanapé.~
1003    1|           Szindbáddal, rövidesen kiderült, hogy megveti Pestet és a pesti
1004    1|                minden férfinak az a célja, hogy megházasodjon. Mit csinálnának
1005    1|                  berendezése... Mondhatom, hogy nem megvetendő parti. Az
1006    1|                    a tájon, de nem hiszem, hogy találna, mert kissé idejét
1007    1|                    régen ismernék egymást.~Hogy hívják a menyasszony-jelöltet?
1008    1|                  csak azt vette tudomásul, hogy a csillagszemű Etelka őt
1009    1|                  szemét alighogy rászánta, hogy a menyasszony-jelöltet is
1010    1|          csodálkozás könyökölt ki afelett, hogy az utazó-kocsik megállás
1011    1|                  kivonulást.~- Azt hiszem, hogy mégsem házasodom meg - mondta
1012    1|                   pontosan megállapította, hogy éppen idejében fog megérkezni
1013    1|           fiatalkor szüli ama bolondságot, hogy a férfiember, mint ahogy
1014    1|                    szerelmi csókok számát, hogy későbben, magányában e feljegyzéseken
1015    1|                  életcéljául azt tűzte ki, hogy mindig a kályha mellett
1016    1|                  mellett üldögéljen. Igaz, hogy néha a kályhából kihallatszott
1017    1|              hallgatóban ébreszteni. Igaz, hogy a falusi délután aluszékonyságát
1018    1|              szájukat, és senki sem tudja, hogy mit gondolnak magukban,
1019    1|              fatetőre, például a padlásra, hogy ott kiválogassák a legszebb
1020    1|                levesből, mióta észrevette, hogy betegsége érelmeszesedés;
1021    1|                   pince télmeleg lépcsőin, hogy csapra verjék a nyirkos
1022    1|         kieresztette száján, nem is tudta, hogy milyen igazat mondott.~Mert
1023    1|             feleségével beszélne.~- Tudja, hogy jószóval egeret lehet velem
1024    1|                       mondta olyan hangon, hogy Szindbád helyében mindenkinek
1025    1|                   sül ki a szemem miattad, hogy ismét kasszíroslányok kivágott
1026    1|           elfelejtkezett csodálkozni azon, hogy Szindbád nem térdepel a
1027    1|                    ez szokása volt... Sőt, hogy szerelmét megmutassa: átnyalábolta
1028    1|         kenyérdagasztó karjával a férfiút, hogy az ágyhoz cipelje, de csodálatosképpen
1029    1|                 kotkodácsolással kérdezte, hogy mi történt a háznál. Elbődült
1030    1|                    az udvar közepére ment, hogy jobban lássa a lelket, amely
1031    1|                tér-e vissza a másvilágról, hogy itt a jól ismert, dunyhás
1032    1|                    amit mindig ígérgetett, hogy egyszer csak elalszik, és
1033    1|                   férfiak olyan különösek, hogy akkor sem lehet nekik hinni,
1034    1|                   azért halt meg Szindbád, hogy végleg megszabaduljon Terkától.~-
1035    1|               arcára volt írva a gondolat, hogy nagyon szeretné odakünn
1036    1|                    mintha arról volna szó, hogy a reggeli nagymosáshoz szükséges
1037    1|                   benézett a tyúkketrecbe, hogy a kakas valóban becsületből
1038    1|                  gazdája, amikor idetette, hogy még sokat lesz szükség ostorára.~
1039    1|                   arról is nevezetes volt, hogy fiatalkorában egy vándorcirkusznál
1040    1|               Szindbádot a szobából. Igaz, hogy Szindbád haja a földön való
1041    1|                haladt el Szindbád anélkül, hogy a vén juhásznéktól meg ne
1042    1|              juhásznéktól meg ne kérdezze, hogy nem vittek-e erről a tájékról
1043    1|             áhítatosan hallgatta Szindbád, hogy lappangva megközelítse a
1044    1|                    nyomban megállapította, hogy parasztházból származnak...~
1045    1|               pontosan ki tudta számítani, hogy mennyi kárt jelentenek az
1046    1|                   cirkuszlovat - megnézte, hogy nincs-e valami tarisznya
1047    1|              Utóvégre az nem sokat számít, hogy Almásról éjszaka kellett
1048    1|                   az a félreértés történt, hogy felháborodott férfiak azzal
1049    1|                  gyanúsították Szindbádot, hogy egy módos özvegyasszonyt
1050    1|                  most másfelé vette útját, hogy legalábbis a Duna folyam
1051    1|                   annyi borsó a kertjében, hogy vendégül láthatja azokat
1052    1|        kipillantott a gledícsia-kerítésen, hogy Szindbád csaknem a nyakát
1053    1|                   az ágyam mellé. Megesik, hogy napokig sem kelek fel, ha
1054    1|               Felpróbálta:~- Nem csodálom, hogy személyesen járt a pincébe
1055    1|                       Éppen az volt a baj, hogy lassankint minden teendő
1056    1|              kellett járnom, holott tudom, hogy őszidőben mindenféle legyek
1057    1|           mindenütt eldobálta a csutkákat, hogy alig győztem takarítani
1058    1|                    pedig szó sem lehetett, hogy napokig ágyban maradhassak.
1059    1|                   látszott teremtve lenni, hogy rajta beszélgetve töltse
1060    1|                    pedig maga is tudhatja, hogy minden percben rakni kell!...
1061    1|                    egyetlen regényben sem, hogy a hősnőnek magának kellene
1062    1|                   lyukat fúrnak a hordóra, hogy azt senki észre ne vehesse.~
1063    1|             fejének alakjából is, anélkül, hogy megnéznéd kalendáriomjaikat,
1064    1|               nőket az égő házból! Engedd, hogy a fiam is segítségemre legyen" -
1065    1|             nevelte fel gyermekét. "Félek, hogy rossz házakba cipeli el
1066    1|                    női fecsegéssel, tudod, hogy ezt nem szeretem" - felelé
1067    1|                   ugró fiát magával vitte, hogy az segítségére legyen az
1068    1|             Szűzhöz. "Legalább kikérdezem, hogy ki üt mostanában kilencet
1069    1|                 neki a fogadósné. - Tudom, hogy megjött a gazda.~Azután
1070    1|                  égi jegy alatt született, hogy már az állatok is észreveszik
1071    1|              apjától már annyit megtanult, hogy nem kell a nők minden szavára
1072    1|                körül, ahol megszállok...~- Hogy tudjon tűzvész esetén merre
1073    1|                  alatti fecskékkel. Látom, hogy már sok új hagyma, retek,
1074    1|                    miegymás van a kertben, hogy a salátabokrokról ne beszéljek.
1075    1|                   már az előbb megfigyelt, hogy az késői téli vágás, tehát
1076    1|                   de véletlenül nem azért, hogy átutazó kupecek holttetemeit
1077    1|               hangon Vénusz.~- Azt akarom, hogy tanulja meg az életet -
1078    1|                 vagyok a híve, mert tudom, hogy fiatalembernek hiába beszél
1079    1|               olyan nehéz leckéket kaptam, hogy csaknem ráment a fél lábam.~
1080    1|                     Azért hoztam magammal, hogy átessen az első szerelmi
1081    1|               Akkor azután megmondom neki, hogy Orsolyát nem szabad szeretnie,
1082    1|                   a maga dolgait, anélkül, hogy akár a bölcs Szindbád, akár
1083    1|                   is felejtettem kérdezni, hogy mi a kedvenc étele? Mit
1084    1|               valamit... Vénusz elfordult, hogy ne lássák könnybe borult
1085    1|               tudta rendbehozni a hangját, hogy az szigorú legyen, mint
1086    1|               tehát a fogadósné vigyázott, hogy egymásban kárt ne tegyen:
1087    1|                    megtudják majd egyszer, hogy testvérek. Egy-két csókot,
1088    1|                 női szív: jólesett látnia, hogy annak a férfinak (akit valaha
1089    1|                   úgy megszeretik egymást, hogy sohase válnak el az életben...
1090    1|                  az életben... mindegy az, hogy testvérek, csak szeressék
1091    1|                fián folytatja. Azt akarja, hogy ő is kísértetté váljon ebben
1092    1|             fojtott. - Tudd meg, te cudar, hogy a szolgáló holdfeljövetelkor
1093    1|        vigasztalásunkra szolgál már az is, hogy a gyóntatószékhez vezető
1094    1|              megkönnyebbülésünkre szolgál, hogy a gyóntatószék rostélya
1095    1|          gyóntatószék rostélya olyan sűrű, hogy nem ismerni fel a rostélyon
1096    1|               mondják el csak kiről-kiről, hogy ki micsoda... Habár a bűnök
1097    1|                 faragtak szentéletű ácsok, hogy az le ne szakadjon a lelketrázó
1098    1|             ugyanakkor arról panaszkodtak, hogy milyen nehéz oda a feljuthatás,
1099    1|             távolból közeledni látszottak, hogy ama bizonyos torony alatt
1100    1|                 Mert jegyezd meg magadnak, hogy a harangozás nem olyan könnyű
1101    1|         harangozónak pontosan kell tudnia, hogy milyen alkalomkor melyik
1102    1|            állapítani a harangszó alapján, hogy mely táján tartunk az esztendőnek.~
1103    1|              vezette fiát a kolostor felé, hogy Szindbád fia már azt kezdte
1104    1|                  kezdte gondolni atyjáról, hogy az az utóbbi időben valamilyen
1105    1|                    szentek ismert ruháiba, hogy ilyenformán tán könnyebben
1106    1|                    úgysem alkalmasak arra, hogy valaki felkösse magát reájuk.~ ~
1107    1|                   ember nyilván azt hiszi, hogy már megkönnyebbültem bűneimtől
1108    1|                Akkoriban észre sem vettem, hogy sántikálni tetszik a bal
1109    1|                arra akarom őt megtanítani, hogy hölgyekkel szemben mindig
1110    1|              visszavonultak a konyhájukba, hogy tanácsot tartsanak arról,
1111    1|                    az ágy fölé akasztanak, hogy legyen kire nézegetni a
1112    1|               Szindbád fiának az tűnt fel, hogy a kékfestőnek szőke szakálla
1113    1|                  látom a te kék szemedből, hogy az gyermekkorunk óta nem
1114    1|                   tudom neked elfelejteni, hogy valamikor az életemet mentetted
1115    1|                  fennmaradt a lék tetején, hogy arról te megismerjed a helyet
1116    1|            fenekéről. Pedig arra kértelek, hogy egy héten egyszer kölcsönözd
1117    1|         korcsolyákat.~Szindbád észrevette, hogy nem marad kellő vízfolyásban
1118    1|             megbocsátottad-e nekem valaha, hogy egyszer elloptam a zacskót
1119    1|            elveszítettem én azóta... Igaz, hogy ezen a bizonyos hetvenöt
1120    1|                 most megint arra kérnélek, hogy a nagypénteki gyónásodba
1121    1|               nekem nincs lelkierőm ahhoz, hogy a jó pátereknek meggyónjak,
1122    1|                     Hát a paráználkodással hogy állunk?~- Az is volt - felelt
1123    1|                  hát a fizetség az legyen, hogy kiűzöd Marikából, a feleségemből
1124    1|                lehet bírni. Szememre veti, hogy a nagyheti passiójátékban
1125    1|                   kitakarítva. Nem engedi, hogy keresztet vessek a kenyérre,
1126    1|                felszelném, mert azt hiszi, hogy akkor nem adhatna másnak
1127    1|           közeledik az asztalhoz, anélkül, hogy egyetlen pillantást vetne
1128    1|                   a látomány nem érte meg, hogy olyan nagy bűnbe keveredett
1129    1|           Latrokkal ülsz együtt, ahelyett, hogy vásznaidat áztatnád a folyóban?~
1130    1|                 aki darab ideig azt hitte, hogy ért az öregasszonyok nyelvén,
1131    1|           férfiismerőse ül.~- Nem engedem, hogy megrontsa ezt a jó embert -
1132    1|                benépesítették már a házat, hogy úgy az öregnek, mint a fiatalnak
1133    1|               bűneim sem érnek meg annyit, hogy ezért engem te megváltsál.~[
1134    1|                   aki mostanában abból él, hogy azokat a cipőket és papucsokat
1135    1|            felébredt benne a lelkiismeret, hogy fia nevelésével keveset
1136    1|          összehozni, akik azzal gyötörnek, hogy fejtsem meg az álmaikat?~-
1137    1|                    ember volt. Nem akarta, hogy fiát besorozzák katonának.~-
1138    1|              öklelő kosnak képzelte magát, hogy csak egy mihaszna öreg embert
1139    1|                   megunt hozzátartozóikat, hogy majd elmennek a Sobri Jóska
1140    1|            szerencséjük volt az utasoknak, hogy egyetlen nyúl sem futott
1141    1|                    étetik meg az utazókat, hogy azok a föld másik oldaláról
1142    1|                 hozzájuk. Szó sincs arról, hogy egy csizmadiás szekérrel
1143    1|                  neked feleséget szerezni, hogy végre már magam is nyugalomba
1144    1|                   időkből. És ügyelj arra, hogy ki jár a padlásra és a kamrába
1145    1|               fiatalság is. Mert ismétlem, hogy már végre kedvemre akarok
1146    1|                       De hát miért akarja, hogy mindenáron megházasodjak? -
1147    1|                    nincs sok ráérő idejük, hogy szenvedélyes indulataikat
1148    1|           rakétázott. Ez az arc megszokta, hogy mindig szemtől szembe álljon,
1149    1|              Engedd meg, tisztelt barátom, hogy most is, mint minden alkalommal,
1150    1|                kiszámítóképességed okozta, hogy sohase kerültünk bajba legvakmerőbb
1151    1|              Szindbád, miután hiába várta, hogy az öregember hellyel megkínálja,
1152    1|                   emberrel megtörténhetik, hogy üstben akarják megfőzni
1153    1|         halálsejtelmeim, csodálatos dolog, hogy életben maradtam.~- Én úgy
1154    1|                   gúnyosan Szerenádi úr -, hogy tisztelt barátom mindig
1155    1|                   jól tudta világéletében, hogy bortól és nőtől lerészegedni,
1156    1|           elhibázott életén?~- Azt hittem, hogy örökké tart a mámor - védekezett
1157    1|               Remélem, nem azért jött ide, hogy engem is bolonddá tegyen,
1158    1|                    azt kezdte hangoztatni, hogy csak azokat a férfiakat
1159    1|            részéből (azért nem is ajánlom, hogy itt maradjanak éjszakára).
1160    1|                 észrevehette Szindbád fia, hogy atyja minden tisztelete
1161    1|                 teketóriázott:~- Ismétlem, hogy föltétlenül számítok a segítségedre.
1162    1|                magam spekulálni, amellett, hogy nagyon kívánkozom a csendes
1163    1|                    én előre elmondom neki, hogy melyik magból milyen virág
1164    1|            Szerenádi dörmögött:~- Megérem, hogy olyan szent ember lesz a
1165    1|                  szent ember lesz a végén, hogy felmászik valamely toronyba,
1166    1|               felmászik valamely toronyba, hogy onnan elrepüljön, mint valamelyik
1167    1|                    pedig erről azt hittem, hogy szívem fölé tétetem, mikor
1168    1|                 Hát végre eljutottunk oda, hogy régi barátodnak, aki helyetted
1169    1|             Szindbád, és a zongorához ült, hogy egy nehéz, hosszadalmas
1170    1|                  unalom és vágy áradozott, hogy szinte megszédítette melegével
1171    1|                főigazgató úr" ajánlkozott, hogy a mai zongoraleckét ő adja
1172    1|        nagyságodról... Valóban igaz volna, hogy a legszebb hangja van egész
1173    1|              meggöndörödött; kijelentette, hogy Sárit feleségül veszi szívesen;
1174    1|            találkoztunk: az volt a szokás, hogy ha valahol elvégeztük a
1175    1|                 nem volt szerencsém ahhoz, hogy fiam szülessen. De ha fiam
1176    1|                   volna, azt úgy nevelném, hogy tartózkodjon a fiatal nőktől.
1177    1|               szavait:~- Azon csodálkozom, hogy nekem kell elmondani mindezeket
1178    1|              embernek számolni kell azzal, hogy miből fog megélni öregségére.
1179    1|                    az esetben, azt vélném, hogy akkor cserélni kell a növendékeim
1180    1|                     tehát éppen arra való, hogy férjhez menjen.~- Azt a
1181    1|                Sajnálom, tisztelt barátom, hogy fia még mindig azt hiszi
1182    1|                    azt hiszi szavaim után, hogy az évszámok jelentenek valamit
1183    1|              szenvedélyes asszonyság volt, hogy ha megmérgesítették, harapott.
1184    1|                     akinek az volt a híre, hogy a legudvariasabb ember a
1185    1|                     mert bizonyosan tudta, hogy előbb-utóbb mindenkinek
1186    1|                hivatalos papirosaik arról, hogy Pálma törvényadta, feleségi
1187    1|                    kezdték érezni magukon, hogy Pálma szerelme nélkül nem
1188    1|                   pedig az a tulajdonsága, hogy nem érzi, meddig mélyed
1189    1|                 már megint kivel csal meg, hogy hetek óta nem látom?" -
1190    1|                     kérdezte olyan hangon, hogy a sarki rendőr már jegyzőkönyvecskéjét
1191    1|      jegyzőkönyvecskéjét kezdte tapogatni, hogy abba majd hivatalosan is
1192    1|            sarkantyúba akarta kapni lovát, hogy utolérje a menekülő férfit,
1193    1|           összeverik. - Így történt aztán, hogy Szindbád egérutat vett,
1194    1|                     amikor arról értesült, hogy Szindbádnak Budán van dolga. (
1195    1|               akkor, midőn arról volt szó, hogy Szindbádot megint üldözőbe
1196    1|           szalajtotta: rövidesen megtudta, hogy a csalfa férfiú egy józsefvárosi
1197    1|                  az a különös szokása van, hogy a borospoharakat hosszadalmasan
1198    1|                 csalódástól: azt sejtette, hogy az Ecetfánál édességet is
1199    1|                  már tapasztalatból tudta, hogy mi szokott az ilyen kiáltozás
1200    1|                   esernyőcsapások okozták, hogy Pálma Szindbádot már csak
1201    1|                    felőlem, de felkeresem, hogy személyesen is megismerkedjek
1202    1|          spanyolországi szigetekről jövök, hogy magával beszélhessek - szólt
1203    1|                 sem volt egészen bizonyos, hogy melyik széknek van kimenőben
1204    1|               előkelő hölgy látogatásának, hogy Szindbád szerencsére nemrégen
1205    1|                  azt is rá lehetett fogni, hogy egy kutya nyugtalankodik
1206    1|                    de reményleni lehetett, hogy valamikor még nagyobb is
1207    1|               hajon (amely olyan dús volt, hogy még az ajak felé is jutott
1208    1|           szigetekről, mert azt hallottam, hogy magának van egy házi kísértete...
1209    1|                    nélkül járni, de tudom, hogy ez lehetetlenség Európában.~-
1210    1|          felkeresem. Megfigyeltem ugyanis, hogy sokkal szebb vagyok, ha
1211    1|                   találom. Nem mondhatnám, hogy szerencsétlennek érzem magamat.
1212    1|                   magamat. Nem mondhatnám, hogy boldog vagyok. Azt hiszem,
1213    1|                 boldog vagyok. Azt hiszem, hogy semmi sem érdekel más a
1214    1|              mindentudó, mondja meg nekem, hogy mi történik az én gyermekemmel
1215    1|                folytatta:~- Nyolcadik éve, hogy meghalt a leánykám, és nyolc
1216    1|                   A lábai tartásán láttam, hogy végigjárta ugyanazt a tánciskolát,
1217    1|                  vizsgálgatva észrevettem, hogy zongoraleckéket vesz - nyilván
1218    1|                   mert emlékezetből tudom, hogy a kisasszony milyen szigorú
1219    1|              álmaiban?~- Ha én azt tudnám, hogy mindez álom volt, akkor
1220    1|                  az elátkozott kastélyban, hogy a maga bájos arculatát nézegessem.
1221    1|             betegségeimet. Volt olyan idő, hogy kimondhatatlan szemrehányás
1222    1|             énnékem csak az volt a dolgom, hogy attasém udvarlását fogadjam.
1223    1|              hajolt... Így aztán beláttam, hogy a színészek nem nekem való
1224    1|            színészetnek lehet nevezni azt, hogy engedtem egy céllövő artista
1225    1|                szívdobogásom, mert tudtam, hogy leánykám vigyáz reám.~-
1226    1|    lovascsendőr-kapitánnyal, elfelejtette, hogy egy csempésznek voltam a
1227    1|              fátyolt borított még arra is, hogy félbolond muzsikusok, jókedvű
1228    1|                  éppen nálam tartózkodott, hogy kínjaimon enyhítsen... Igazán
1229    1|        félig-meddig ő is az okozója annak, hogy annyit bolyongtam a világban.
1230    1|                első sötét éjszakát vártam, hogy átkelhessek a gránicon.
1231    1|                        És a simogatásokkal hogy vagyunk?~- Érzem őket -
1232    1|                    közeledni, elhatározta, hogy valamely jó és nemes cselekedettel
1233    1|                   ugyanezért tervbe vette, hogy annyi haszontalan lexikon
1234    1|                 amelynek az lenne a célja, hogy a szerelemben járatlan fiatalokat
1235    1|      bolondságokról van szó. Elképzelhető, hogy milyen nagy feladatra vállalkozott
1236    1|           olyanformán adnak szerelmi jelt, hogy taposni kezdik egymás lábát
1237    1|                    asztal alatt, ahelyett, hogy nyíltan bevallanák érzelmüket.~
1238    1|                mint akár Vámbéry Árminnak, hogy hírt hozhasson azokról az
1239    1|         olyanformán védekeznek az emberek, hogy messziről nézegetik egymást
1240    1|                   azért kapja a fizetését, hogy mindenki őket nézze, amikor
1241    1|                utcákat azért találták fel, hogy azokon ügyes-bajos dolgaik
1242    1|                   valóban azért építették, hogy ott vörös borban főtt vadkant
1243    1|                bejegyezhette a lexikonába, hogy ezek a szemek, amelyek hosszadalmasan
1244    1|                    kezdenek. Jó szerencse, hogy a legtöbb városban már akad
1245    1|                 semmiféle jel nem mutatta, hogy ott a szerelmet ismernék.
1246    1|                   jel sem mutatja a házon, hogy ott Szindbád megfelelő anyagot
1247    1|                   Így például kiderítette, hogy az asszonyok öregségükre
1248    1|                   legbiztosabb jele annak, hogy valamely útja van a házban
1249    1|                    adni az egész világnak, hogy szerelembe esett. Sőt még
1250    1|             legtisztább jel arra nézve is, hogy a nők mindenféle nyugtalanító
1251    1|                 annak az eldöntése felett, hogy ez a fekete cérna a fehér
1252    1|                 betekint. Azt jelenti tán, hogy: "itthon vagyok és várlak",
1253    1|             lexikonnak azt is kell tudnia, hogy miért mennek a hirtelen,
1254    1|                      A lexikon azt mondja, hogy a görcs mindig szerelmi
1255    1|                  országába.~Kitapasztalta, hogy az álmok, amelyek a szerelemre
1256    1|                    férfiakról feljegyezte, hogy többnyire akkor álmodnak
1257    1|                  tölthetik. Kitapasztalta, hogy ezen hajnali álmok után
1258    1|          barátnőjüknek se merik bevallani, hogy mit álmodtak hajnalban.~
1259    1|                    ez a szorgalmas gyűjtő, hogy a szerelem sem más, mint
1260    1|                  fekvő nem is gondol arra, hogy a szú beszélgetésén kívül
1261    1|                   azzal ébred fel álmából, hogy kóborló zenészek mentek
1262    1|                    tavasz volna. Úgy érzi, hogy kinyitják a kaput, pedig
1263    1|             legújabb tudomány kiderítette, hogy ez a haszontalan kis kártevő
1264    1|                  huncutságával hozzájárul, hogy az álomba merült emberek
1265    1|                   megértéséhez tudni kell, hogy Szindbádnak a nyakába ugrott
1266    1|                    mindig azt prédikálják, hogy nem jó a kályha mellől elmozdulni.~-
1267    1|                 mondta olyan szégyenlősen, hogy Szindbád nyomban felismerte,
1268    1|               Szindbád nyomban felismerte, hogy vidéki származású nővel
1269    1|              atyjától mindig azt hallotta, hogy minden körülmények között
1270    1|                 rangján alulinak tartotta, hogy a bábák járásáról, keléséről
1271    1|                   állapította meg magában, hogy láthatatlan, mezítelen lábú
1272    1|               vannak megtömve; megtanulta, hogy őszidőben nemcsak a falusi
1273    1|                  rájuk csengetik az ajtót, hogy bízvást elmehetnének akár
1274    1|                   magában, és elhatározta, hogy ismét csak fölkeresi azt
1275    1|                akiről azt a hírt hallotta, hogy vidéki ismerős szállott
1276    1|           leányismerősét: "Mária-Magdolna, hogy kerül maga ide?" - kiáltotta
1277    1|              élettől akarja visszatartani, hogy otthon falusi gazdasszonynak
1278    1|       megkedvesítik a családi jeleneteket, hogy a vándorlegény alig tudja
1279    1|                 Szindbád meg nem állhatta, hogy egy jól irányzott rúgással
1280    1|                vontak. Sőt úgy emlékezett, hogy már ebben a lakásban is
1281    1|                    ágy lábánál:~- Remélem, hogy megbánta tettét, többet
1282    1|                   félni.~Szindbád belátta, hogy a sebesült hölggyel nem
1283    1|                utcában járkálni. Gondolta, hogy legalább felnőtt fiát tiszteletben
1284    1|                  tisztelt, mert azt hitte, hogy jól ismeri a férfiakat.~-
1285    1|                   természetű ember vagyok, hogy már felnőtt férfikoromban
1286    1|       Fitkonideszné lányát. Hálából azért, hogy a jóasszony annyit foglalatoskodott
1287    1|                megélni. Örökké azt hiszem, hogy az a legboldogabb férfi,
1288    1|             férfiembernek, nem pedig arra, hogy a felesége táncolni tudjon...~
1289    1|                 asszonysághoz -, én tudom, hogy a bábák titoktartó, hű,
1290    1|                 Sőt azt is merném mondani, hogy tudomásom van arról is,
1291    1|                    tudomásom van arról is, hogy a bábák inkább kitüntetik
1292    1|                 szerelmi betegségemben is, hogy krisztérjeivel, gyógyfüveivel,
1293    1|               besétálgattak. Nagyon örült, hogy eszébe jutottam; fölemlítette,
1294    1|                    jutottam; fölemlítette, hogy a bábák szempontjából nagyon
1295    1|            bábáikat. Mondhatom, asszonyom, hogy szerelmi nyavalyám, amelyet
1296    1|                   titokteljes mesterséget, hogy utóbb már magam is tanácsokat
1297    1|               barátságosan. Mert bevallom, hogy nem vagyok én sem más, mint
1298    1|             betegágyban fekszik. Tudom én, hogy a jó bábák szívjósága kiterjed
1299    1|                 ilyen férfiúról tudnivaló, hogy még akkor is felébred benne
1300    1|           kezeléséhez az is hozzátartozik, hogy az elárvult férfit leszoktassák
1301    1|                    a jó bábák nem hagyják, hogy a mezítlábas szolgáló akkor
1302    1|           férfiaknak. Tudja azt a jó bába, hogy a férfi feleségének betegsége
1303    1|                időzgetnek a beteg mellett, hogy a lábukkal és a kezükkel
1304    1|             férfinak. Tudja azt a jó bába, hogy a komaasszony se mindig
1305    1|                    házhoz, hanem azért is, hogy vigasztalva koccintson a
1306    1|                bába még azt is észreveszi, hogy az unatkozó férfi nyújtózkodásait
1307    1|                 árva férfiú mulattatására, hogy annak ne jusson eszébe se
1308    1|                   szólott:~- Attól tartok, hogy egy kis mostohatestvérrel
1309    1|                       Miből következteted, hogy ellenségeink a mi megrontásunkra
1310    1|               Szindbád fia.~- Abból, fiam, hogy semmiféle fogadtatásban
1311    1|                    valamely jeladás arról, hogy a városban szívesen látott
1312    1|                  londinerrel megbeszéltem, hogy melyik szobába helyezze
1313    1|                estefelé el lehetett menni, hogy az ember megtudja, hogy
1314    1|                    hogy az ember megtudja, hogy mit is jelentett voltaképpen
1315    1|                nőismerőse... Nem tudhatni, hogy kinél találjuk meg a szerencsénket.~-
1316    1|                    piros cédulákról látom, hogy vándorszínészet van a városban -
1317    1|                  meg lehetett volna állni, hogy az ember tisztába jöjjön
1318    1|                 emberek előidéztek.~- Kár, hogy már kimentek a divatból
1319    1|                 színével jelt adott arról, hogy nagyon szeretné idegen férfiak
1320    1|             nézegetem, azt kell gondolnom, hogy ez mindig csak azt csiripeli
1321    1|                    azt csiripeli a nőknek, hogy zsámoly szeretne lenni a
1322    1|                valaha vidéki ember, tudom, hogy vidéken egyformán ugranak
1323    1|                 látom a helybeli újságban, hogy valaki öngyilkos lett volna
1324    1|        kékszegélyes, kivágott cipője után, hogy még a lélegzetét is visszafojtotta.~-
1325    1|                lesz a szemére... Ki tudja, hogy milyen fürdetlen lába van
1326    1|             susztereket kell megkérdeznie, hogy mit mondanak a nők lábairól,
1327    1|            püspökhöz. Majd vigyázni fogok, hogy a pásztor-gyűrűt csókoljam
1328    1|              feladat elől:~- Nem csodálom, hogy megijednek tőlünk az emberek...
1329    1|                   ebek messziről megérzik, hogy vér tapad a kezünkhöz.~-
1330    1|                lépték volna át a küszöböt, hogy a szentéletű püspök áldását
1331    1|                  mintha örvendezett volna, hogy olyan sok mindenféle hájjal
1332    1|               Szindbád; talán azt remélte, hogy ebből az úriemberből még
1333    1|                volna valamely csodatettet, hogy megtéríthesse azt az embert,
1334    1|               valóban is hálásak lehetnek, hogy körutamon nem feledkeztem
1335    1|                     a Félszemű alig várta, hogy Kandúrnak hat kötetre való
1336    1|                    mindig nem tudom, fiam, hogy ki ez a bizonyos Kandúr
1337    1|             bevallanám kegyelmes atyámnak, hogy bizony én magam sem tudom,
1338    1|                 bizony én magam sem tudom, hogy miért van elragadtatva a
1339    1|                   sok alkalmat adott arra, hogy miatta a nők kétségbeesésükben
1340    1|                 ellen! Nagyon üdvös volna, hogy ezt a Kandúrt megtérítené
1341    1|                     Egyébként azt mondják, hogy tehetséges ember... Becsületemre
1342    1|                   a mintába kapott sajtot, hogy az meg ne romoljon.~A püspök
1343    1|               Mondd meg annak a Kandúrnak, hogy csak azért rendelem meg
1344    1|                 azért rendelem meg műveit, hogy leszoktassam az istentelen
1345    1|               szent ember nem érdemli meg, hogy ellene valamely vétket elkövessünk.
1346    1|                    azt gondoltam magamban, hogy legalábbis lecsukat a palota
1347    1|                zsebemben van. Úgy látszik, hogy a legszentebb emberek is
1348    1|                virágzottak, de csak azért, hogy a májusi ájtatossághoz feldíszíthesse
1349    1|                  minden férfi azt álmodná, hogy ennek a készítésénél hűséges
1350    1|               kérte a kihajló málnabokrot, hogy üzenje meg a virágágyakban
1351    1|               útján a kert kisasszonyának, hogy itt van az a bizonyos Szindbád,
1352    1|                   misén, megmondtam önnek, hogy engem soha, semmi körülmények
1353    1|              méltóságos úrnak azt mondtam, hogy Kandúr Gyula műveit árusítom,
1354    1|             árusítom, de magának bevallom, hogy azért jöttem, hogy magát
1355    1|               bevallom, hogy azért jöttem, hogy magát ebből a világoszöld
1356    1|                     arról nem is beszélek, hogy az ebédjét, vacsoráját nekem
1357    1|                    nekem kell ellenőrizni, hogy az mindenben megfeleljen
1358    1|         hazahordani a kosarakat. Meglátná, hogy tudok alkudni a rákokra,
1359    1|            Megtartom a böjtnapokat. Tudom, hogy melyik nap mit szabad enni...
1360    1|               kellő időben megifjúsítanak, hogy aggodalom és habozás nélkül
1361    1|                sejtelem azt mondja bennem, hogy rövidesen meghalok egy nő
1362    1|                azzal nem vagyok tisztában, hogy melyik az a bizonyos nő,
1363    1|                   akkorákat nyújtózkodott, hogy görcs szállott az inába.~
1364    1|                  éppen azzal foglalkozott, hogy atyja nevében szerelmesleveleket
1365    1|                   olvasta.~- Úgy gondolom, hogy meg kell szökni magam elől.
1366    1|              szobában. Valamit tenni kell, hogy megszabaduljak bűnösségemtől -
1367    1|                   valami módot arra nézve, hogy elhagyja valahol a lelkét,
1368    1|                   a dologról. Azt mondják, hogy vannak kegyes emberek, akik
1369    1|               átvezetik az embert anélkül, hogy félelmet érezne.~Szindbád
1370    1|                   Még mindig bízott abban, hogy a hajnali harangszóra elröppennek
1371    1|                hóhért maga felé közeledni, hogy szinte felsikolt az ijedelemtől.
1372    1|                   Még mindig bízott abban, hogy valamely utazásban elfogyasztott
1373    1|           kedélyvilágát, még reménykedett, hogy porciója nem tellett be:
1374    1|                könnyű álmából olyanformán, hogy megint valami dal vagy füttyszó
1375    1|             magában arról a hiú reményről, hogy vár valahol reá egy női
1376    1|                 Szindbád még reménykedett, hogy van valahol egy nő a tartományban,
1377    1|         próbálgatja a mosolyokat tükrében, hogy majd ő a kenyerétől, mosolyától
1378    1|                    ha Szindbád azt akarta, hogy még valamely irányzatot
1379    1|               olyan jó barátságot tartott, hogy azok a kezéből ették a kenyérmorzsát,
1380    1|                 világos kék szeme mutatta, hogy ez öregember fiatalkorában
1381    1|                megtanult nézegetni, lehet, hogy börtönben is ült, hogy megszokja
1382    1|                     hogy börtönben is ült, hogy megszokja az aszkétaéletet.~ ~
1383    1|               legkomolyabban közölte vele, hogy azért keveredett a búcsúzók
1384    1|           tudományuk?~Szindbád bevallotta, hogy nem mert még a doktorokhoz
1385    1|                     nem félek, mert tudom, hogy nem ad rossz tanácsot.~-
1386    1|               sietnek át a lángokon. Igaz, hogy újult erővel kezdtek énekelni
1387    1|                  ujjáról, és kijelentette, hogy azt ama adományok között
1388    1|                     még sohasem hallottam, hogy vadalmafára akasztotta volna
1389    1|                 mintha arra készülődnének, hogy álmukban egy szentember
1390    1|                falusi kóborlásaiból tudta, hogy kifáradt asszonyok olyan
1391    1|                   Ah, bolondság azt hinni, hogy virrasztani szoktak a nők,
1392    1|               velem.~Szindbád elhatározta, hogy gyógyulása érdekében mindenben
1393    1|                 életnek. Merre kell járni, hogy az ember annyi ideig ne
1394    1|               megcsalatkozva érezte magát, hogy Búcsú bácsi is kocsmárosnék
1395    1|            konyháikon... De meg kell adni, hogy a búcsújáróhely kocsmárosnéja
1396    1|     marhapörköltnek olyan levet készített, hogy Szindbád áldani kezdte a
1397    1|                 lábbal megy végig a házon, hogy megigazítsa az alvók álomtól
1398    1|                    hajlandóságot mutatott, hogy a Búcsú bácsi ösztökélésére
1399    1|               ebben a házban próbálja meg, hogy vajon utánatalálnak-e az
1400    1|                    a reális fiatalember -, hogy mindenféle vajákosság által
1401    1|              egészségi állapotán. Remélem, hogy nem az a célja, hogy egy
1402    1|              Remélem, hogy nem az a célja, hogy egy útszéli csárdában fejezze
1403    1|                  szüksége, nem pedig arra, hogy féléjszakán is azt lesse,
1404    1|                  féléjszakán is azt lesse, hogy mikor megy el a csendlegény
1405    1|                  megírva a sors könyvében, hogy kocsmáros legyek ezen a
1406    1|              úgysem nyugodnának meg abban, hogy itt egy öregember kedvére
1407    1|        kocsmárosnéval, mint csak annyiban, hogy neki vendégeket szerez,
1408    1|               Nagyon a végét járhatom már, hogy tanácsokat merészelsz nekem
1409    1|                    aludnia, ha azt akarja, hogy az ördögök meg ne találják.~ ~-
1410    1|                  ördögök?~- Természetesen, hogy vannak ördögök - felelt
1411    1|                   letakarva, és azt várja, hogy mikor kezd zümmögni a hajnali
1412    1|            lábszárait, mintha attól félne, hogy egér vagy béka surran be
1413    1|             férfifül. Csak annyi bizonyos, hogy az alvók megmozdulni kezdtek,
1414    1|               annyit tudott megállapítani, hogy olyan furcsa termete van
1415    1|              Bizonyára volna annyi erejük, hogy jól megraknák az alvó férfit,
1416    1|                  azon kezdett gondolkodni, hogy melyik régi nőismerősétől
1417    1|                   ígérettel hagyott hátra, hogy majd eljön érte, amikor
1418    1|                    emeletről.~- Reménylem, hogy jó cselekedetünkért még
1419    1|     szemtekintetben benne volt a biztatás, hogy csak Szindbád fia is tartson
1420    1|                 sikerült kalandot átélnie, hogy nyomban a síri sötétségbe
1421    1|              megelégedett volna.)~- Tudom, hogy összeesküdtek az elpusztításomra -
1422    1|                    jegyezzék meg maguknak, hogy hiába susognak odakint a
1423    1|                egyiknek az tetszett rajta, hogy fehér, érzékeny, puha, mint
1424    1|                   Szindbád orrának javára, hogy az hortyogni tud alvás közben,
1425    1|                   hortyogás alkalmas arra, hogy ébren tartsa a női érdeklődést -,
1426    1|                   mondta erre az orra azt, hogy árulkodó volna.~Szindbád
1427    1|               volna.~Szindbád elhatározta, hogy vigyázni fog az orrára,
1428    1|                 Szindbád hiába esküdözött, hogy neki rongyismerőse nincs,
1429    1|          harapásnak a nyoma. Miután tudom, hogy úgy szokta magát megkedveltetni
1430    1|            megkedveltetni a kutyás nőkkel, hogy előbb a kutyájukat hódítja
1431    1|                Nagyon csodálkozom magamon, hogy valaha is meg tudtam fogni
1432    1|               amelyről rövidesen kiderült, hogy előbb, valamikor más frizura
1433    1|                    fésültetett...~- Látom, hogy valamikor középen választotta
1434    1|                 férfiak alkalmatosak arra, hogy feleségül mehessünk hozzájuk.
1435    1|                   elmondásába akart fogni, hogy a patikaszerért, amelyet
1436    1|                    az első percben tudtam, hogy micsoda nőpecérrel, szoknyahajcsárral
1437    1|                 van dolgom. Mindig tudtam, hogy nyomban megcsal, amint hátat
1438    1|               amint hátat fordítok. Tudom, hogy még azt a vörös barchent
1439    1|              ablakában szárítgat - tudtam, hogy a kövér házmesternét simogatja
1440    1|           lépcsőházban, és azt ígéri neki, hogy zöldségeskertet ajándékoz
1441    1|                   neki a Zuglóban - tudom, hogy csak azért adja be az altatószert,
1442    1|                    adja be az altatószert, hogy azalatt leveleket írogathasson
1443    1|             megházasítani. Maga nem tudja, hogy milyen aggodalom apának
1444    1|                   lenni - mondja Szindbád, hogy végre a jobb érzéseket is
1445    1|                fiam, te is egy Miatyánkot, hogy ezen szegény megzavarodott
1446    1|                  és bizonyos vagyok arról, hogy az én jó Istenem megsegít,
1447    1|                    én jó Istenem megsegít, hogy betegségemből felépüljek.
1448    1|               beteg nő a papucsát kereste, hogy azt a férfiú fejéhez vágja:~-
1449    1|                  kunyerál az imakönyvéből, hogy azt mindig szíve felett
1450    1|                   Ó, én tudom, nagyon jól, hogy miért nem fognak magán az
1451    1|              Valóban nem tudom megmondani, hogy valaki imádkozik értünk -
1452    1|            hazudozzanak. Tudom bizonyosan, hogy mindketten arra kérik mostanában
1453    1|         úgynevezett "hölgyi" ismerőseiket, hogy fokozottabb buzgalommal
1454    1|          templomokban. Azt hazudják nekik, hogy veszélyes helyzetben vannak -
1455    1|               szólott fiához:~- Reménylem, hogy jó cselekedetünkért még
1456    1|             életben.~És ezzel hozzálátott, hogy a beteg nő feje alatt a
1457    1|                    bizonyosabb lett arról, hogy Szindbád szemérmetlen módon
1458    1|                maga kedvéért az emeletről, hogy most félrecsapott kalapban
1459    1|             Szindbád védekezett. Elmondta, hogy a beteg nő érdekében felkereste
1460    1|                     aki kártyáiból kiveti, hogy milyen füveket kell használni
1461    1|                   használni a beteg nőnek, hogy az ismét egészséges legyen... "
1462    1|     kandúrmacskának a farka. Jól tudom én, hogy mikor szokott a maga cipője
1463    1|                     azzal a hő óhajtással, hogy itt volna jó, a világtól
1464    1|                Szindbád esküdözni próbált, hogy azon idő óta, mióta az 1848/
1465    1|                      A nadrágján is látom, hogy valahol térdepelt... Csak
1466    1|                  Csak mondja meg őszintén, hogy a Kamara-erdőben térdepelt
1467    1|                  Maga már olyan öregember, hogy térdre kell ereszkednie,
1468    1|                maga eloltotta a gázlámpát, hogy a lámpaoszlopnak szorítsa
1469    1|             lámpaoszlopnak szorítsa a nőt, hogy az a szerelmi vallomását
1470    1|                   azt hozta fel mentségül, hogy egy régi templomban a sekrestyéstől
1471    1|                    érdeklődést ébresztett, hogy azt hitte, megpattannak
1472    1|                    felemlegette védelmére, hogy nyakkendője állásával azóta
1473    1|                    nő hirtelen észrevette, hogy Szindbád mellényének az
1474    1|                termett, kiment a konyhába, hogy megkeresse azt a nagy kést,
1475    1|                fiához:~- Ugye, megmondtam, hogy jó cselekedetünkért valamely
1476    1|            bizonyos óráját szenteli annak, hogy nővel foglalkozzon.~Szindbád
1477    1|        tapasztalatlanabb fiatalember volt, hogy mindjárt rájöhetett volna,
1478    1|                  indítványozta Szindbád -, hogy a szerdai délutánokat ezentúl
1479    1|                 boldognak mondhatta magát, hogy atyja ezentúl csupán egyetlen
1480    1|                   nagy örömmel jelentette, hogy a vértanú feleségénél olyan
1481    1|                    álmodott.~- Megmondtad, hogy bőségesen öntözzék a saját
1482    1|               beleugrott. - Kitelik tőled, hogy elfelejtetted megmondani.~-
1483    1|                  irodáiban szoktak függni, hogy mennyi ideje van még hátra
1484    1|                 adta magát ebben a házban, hogy a ház úrnőjének kedvében
1485    1|                    kedvében járjon. (Amint hogy más nőknél való udvarlásaiban
1486    1|                  őt elvezényelni, anélkül, hogy a szakácsnéktól és szobalányoktól
1487    1|                  mondott le az élvezetről, hogy a kacsát megtekintse, ezért
1488    1|              gyakran elgondolkoztunk azon, hogy vajon mit sütnek-főznek
1489    1|                   meg tudja mondani a rab, hogy rágondol-e az asszony, amikor
1490    1|                  Tán azt akarja rám fogni, hogy nem a szegény uramra gondoltam,
1491    1|                 meg a sütőben levő kacsán, hogy az zsírral bőségesen volt
1492    1|                    a tüzet igazította meg, hogy a kacsában kár ne történjék.
1493    1|            vízcsobogást hallott. - Hallod, hogy paskolja a vizet? Mintha
1494    1|                     Nem hinné is az ember, hogy hány lovagja van a kulcslyukaknak
1495    1|                 így jól szemügyre vehette, hogy annak az arcáról nem mosott
1496    1|                savanyúságával arra biztat, hogy még derültebb napok, izgalmasabb
1497    1|                    Ha nem tudnám biztosan, hogy kacsa következik, becsületemre:
1498    1|                  úgy szokta enni a levest, hogy a tányérból az utolsó csöppet
1499    1|             szemérmes nők.~Ez azt jelenti, hogy ez az ember utolsó cseppig,
1500    1|              feleségének pedig azt mondja, hogy: "te pedig maradj itt, és