Part

1501    1|                    és Szindbád észrevette, hogy vállát vonogatva viszi ki
1502    1|              Szindbád mindjárt észrevette, hogy a kacsa combjai feléje vannak
1503    1|             asszony vagyok, és abból élek, hogy úriembereknek ebédet adok.
1504    1|               szidni kezdi szegény uramat, hogy ilyen asszonyt kénytelen
1505    1|                 főztem neki, kijelentette, hogy a mostani gazdasszonya helyett
1506    1|                kibékülnek, és megfogadják, hogy nyomban tisztességes életet
1507    1|                 tudja azt maga, asszonyom, hogy mily jólesik méltatlan bánásmódot
1508    1|            hercegnőbe? Mit tudja azt maga, hogy mily kibékítő érzelem az,
1509    1|                  emeletről? Mit tudja azt, hogy mily végtelen elégtétel
1510    1|                    csak megértem valahogy, hogy a házastársak verekednek.
1511    1|                  éppen azt akarom mondani, hogy a mi házaséletünkben éppen
1512    1|                 éppen az okozta a bajokat, hogy az uram sohasem engedte
1513    1|                    ott követte el a hibát, hogy mindig elszaladt hazulról,
1514    1|                   beszélgetését hallgatni, hogy ő jött nekem a kocsirúddal,
1515    1|          kacsamaradékot.~- Máskor küldhet, hogy körülnézzek a Terézvárosban
1516    1|                Sohasem tartottam szeretőt, hogy azon bosszulhattam volna
1517    1|                  szabadon jár.~- Ismétlem, hogy szívesen feláldozom magam -
1518    1|               délutánt úgyis arra szántam, hogy a nők udvarlására legyek.
1519    1|                  Nem vigasztalás számomra, hogy te is ott leszel. Valamit
1520    1|             találékony ifjú, arra gondolt, hogy jó atyja megint búcsújárásra
1521    1|              hihette magában Szindbád fia, hogy az öreg valami szökött barátnak
1522    1|                   majd megint csodálkozik, hogy a gyónással mit sem könnyített
1523    1|                    mindent azért a célért, hogy valahol, valamerre bűnbocsánatot
1524    1|                    tudja mindegyik között, hogy mit kell tenni az embernek,
1525    1|                    kell tenni az embernek, hogy megszabaduljon a lidércnyomástól.~-
1526    1|             satrafával akar megismertetni, hogy ismét az ablakon kellessen
1527    1|                   arról tudakozódott nála, hogy vajon mostanában is megjelölgeti
1528    1|                  botor Szindbád azt hitte, hogy sikerült kellő zavarba hozni
1529    1|               Angyalom - ha még megengedi, hogy így nevezzem négyszem között (
1530    1|                 kötelességemnek tartottam, hogy tiszteletemet tegyem. Hátha
1531    1|                 kacskaringós és szűk volt, hogy a látogatónak el kellett
1532    1|                  tökélve lenni arra nézve, hogy innen majd csak holtan távozhat,
1533    1|                   fizetett rá a harangozó, hogy háromkirályok napján ennyi
1534    1|                  arra volnának kíváncsiak, hogy mit csinál ez az asszony,
1535    1|                  folyamán arra is kitérne, hogy ekkor meg ekkor udvarhölgyként
1536    1|                    atyja oktatásai közben, hogy azért vannak a földön és
1537    1|              földön és a nők ajkai fölött, hogy azokat férfiak csókjaikkal
1538    1|         emlékeztető arca olyam finom volt, hogy egy valódi férfiember örökké
1539    1|                    volna ki a bábaasszony, hogy darab ideig vörös pamutot
1540    1|                    azt a figurát vezényli, hogy a hölgyeknek kell előre
1541    1|                  esztendeig azt gondoltam, hogy az öngyilkosságom után megkapott
1542    1|             Engedje meg, zárdafejedelemnő, hogy megcsókoljam azt a kezet,
1543    1|                 nélkül, akiről azt hittem, hogy mindenem, lélegzetem és
1544    1|                saját kezemmel az ingeimet, hogy meg ne érezze rajta a kövér
1545    1|             hallana - például csak annyit, hogy a tej kifutott a konyhán;
1546    1|         megaláztatásokat kellett eltűrnöm, hogy fölemelkedhessek abból a
1547    1|                   kellett valahogy állnom, hogy még mulatozást találjak
1548    1|                 mulatozást találjak abban, hogy éjszaka az eső esik, és
1549    1|                    az volt a legfontosabb, hogy meggyógyuljak. Ne járjak
1550    1|              kolostorban. Ne féljek attól, hogy a barátnőim gúnyosan hahotázzanak
1551    1|                hátam mögött. Ne rettegjek, hogy valamelyik régi férjem kiszáll
1552    1|           nőszemélyei között... Mondhatom, hogy nagyon mulatságos dolgokat
1553    1|                   arra volt a legbüszkébb, hogy Várpalotán szőlője van a
1554    1|                   rövid idő múlva belátta, hogy a rendőri tekintélynél vannak
1555    1|                 leszek, Angyalom.~- Tudom, hogy nagyon szeretné hallani
1556    1|                   arról sejtelme se lehet, hogy mily furcsák a férfiak éjszakának
1557    1|                 idején, amikor azt hiszik, hogy senki sem látja őket! A
1558    1|                    maga tudja a legjobban, hogy milyen kényelmes papucsokat
1559    1|              Angyalom, azért vagyok férfi, hogy elbírjak ilyen dolgokat.~-
1560    1|                  Egyszerre csak azt látom, hogy a tekintélyes ember lépést
1561    1|                     Olyan nyugodtan mondá, hogy kísérjem el lakására, mintha
1562    1|                 volnék. Azt feleltem neki, hogy egy pincért várok, aki a
1563    1|                   és azt mondta, nagy kár, hogy nem jár erre az őrjárat,
1564    1|                    megszólított. Elmondta, hogy ő menekült fiatalember,
1565    1|                   aki nagyon csodálkozott, hogy nem hívom őt meg magamhoz,
1566    1|                  utcán, és csak arra kért, hogy megsimogassam a haját. Öreg
1567    1|                  haját. Öreg úr kesergett, hogy őt már senki nem szereti
1568    1|                   mellettem, és azt várta, hogy megszólítsam. Hajnalban
1569    1|              Szindbád. - Mit tudod te még, hogy melyik asszony értékes és
1570    1|                   és már akkor azt hiszed, hogy valamit tudsz felőlük. Megnézed
1571    1|                   még azt is észreveheted, hogy milyen érdeklődéssel hajolnak
1572    1|                 vesznek a kezükbe egy tűt, hogy a véletlenül leszakadt gombokat
1573    1|                varrni)... de mit tudod te, hogy milyenek voltaképpen ezek
1574    1|                  hagy?... Mondhatom neked, hogy azok a régi gavallérok nem
1575    1|                  nőkkel való ismeretséget, hogy leborultak lábaik elé. Rendesen
1576    1|                   pontosan meg nem tudtam, hogy voltaképpen miféle tudományok
1577    1|                   nevelésed szempontjából, hogy nézzük meg egy asszony lábát,
1578    1|                   házban, mert azt akarja, hogy lábai mindig a virágágyakban
1579    1|        hasonlítsanak... Nézzük meg Ripnét, hogy újra feltámasszuk.~Ripné
1580    1|         megérdemeltek néhanapján.~Mondják, hogy Ripné valóban a lábával
1581    1|              közepette lehajtani szokta...~Hogy a reális fiatalember meg
1582    1|                   rejtélyes kijelentésből, hogy Szindbádnak azért nincs
1583    1|         elbomlásából megérthette Szindbád, hogy azt akarja neki mondani: "
1584    1|                 idegen emberekről? Örülök, hogy megint látom, kedves Szindbád,
1585    1|                Szindbád, mert eszembe jut, hogy a Császárfürdőnél csak a
1586    1|                  csak a véletlenen múlott, hogy egyszer el nem gázolt a
1587    1|                    megint arra ösztökélte, hogy a női nem kedvéért megint
1588    1|                emlékszem a Császárfürdőre, hogy innen vezet az út ama óbudai
1589    1|           annyiszor vetette ki kártyáiból, hogy ez vagy amaz szerelmes belém.
1590    1|                  Csak vallja be nyugodtan, hogy az a vereshajú, kékszemű
1591    1|                  tagadnám életem alkonyán, hogy lehettek volna sikereim
1592    1|               mellett levő telefonkagylót, hogy túláradó érzelmeiket legalább
1593    1|                   Szindbád fia észrevette, hogy az asszonyság egyik lába
1594    1|                    iskolás kora óta tudta, hogy nemességénél fogva jogai
1595    1|               életben. Úgy is nevelkedett, hogy akárhová léphetett: akár
1596    1|            fiatalember voltam. Azt hittem, hogy mindig fel kell emelni a
1597    1|                    szerezte a telefonomat, hogy a nap bármely órájában ellenőrizhessen,
1598    1|                    leshelyéről észrevette, hogy a piros papucsok már megközelítették
1599    1|                  öleléssel átkarolták azt, hogy Szindbád a különös öleléstől
1600    1|                   tovább beszélt, az igaz, hogy hangfogóval.~- A szegény,
1601    1|                   nő óhajtását arra nézve, hogy itt vagy amott találkozzunk.
1602    1|                   fia nagyon csodálkozott, hogy tiszteletre méltó atyja
1603    1|                   fel Szindbád térde felé, hogy nagyon valószínűnek látszott:
1604    1|                rövidesen megértettem vele, hogy mindazok a szenvedélyes
1605    1|                  útján szoktam érintkezni, hogy meg nem szűnő tiszteletemről
1606    1|                  talán még máig sem értik, hogy miért lettem egyszerre oly
1607    1|                    nőket, akik azt hitték, hogy az ő részükre találta ki
1608    1|                  délutánja akadt. Elmondá, hogy elszegényedett úricsaládból
1609    1|                hirtelen visszavonta lábát, hogy aztán piros papucsával alaposan
1610    1|                    úgy égni kezd az ember, hogy kínjában a falra mászik.
1611    1|          gyanakodva hallgatott, nem tudta, hogy hová fog kilyukadni az öreg.~-
1612    1|               kilyukadni az öreg.~- Tudom, hogy oktalanul babonás, mindenféle
1613    1|               zsebre vágott, mert ráfogta, hogy abban valami ázsiai szellem
1614    1|                    majd hozzásegíti ahhoz, hogy a nők elhiggyék a hazudozásait.
1615    1|                   hazudozásait. Nem értem, hogy mit akar most egyszerre
1616    1|                    Ezt kell meglátogatnom, hogy darab időre megint gusztusom
1617    1|              Szindbád mindjárt észrevette, hogy fia legfeljebb a lószerszámos
1618    1|                  boldogult férjének ahhoz, hogy egy-egy lovon jó áron túladhasson.
1619    1|                 csak éppen annyit mondott, hogy a konkurrens lókereskedők
1620    1|                  urat annyira megtámadták, hogy az nem mehetett haza a kocsmából.
1621    1|                Javakorabeli asszony volt - hogy a saját kifejezésével éljünk,
1622    1|                jellemezni. Arra született, hogy a férfiakkal elhitessen
1623    1|                   És valóban szokása volt, hogy mindenről írást készíttessen
1624    1|           Boldogult uram megtanított arra, hogy a szó elröpül, az írás megmarad."
1625    1|                  kerül sor.~- Még megérem, hogy maga is házasodni akar -
1626    1|                ugyanezért nem engedte meg, hogy annak idején férje egy erkölcstelen
1627    1|                  özvegységben elhatározta, hogy Szindbáddal is valamely
1628    1|                lelkendezve.~- Az a kérdés, hogy szokott-e éjszaka szöget
1629    1|              éjszaka szöget verni a falba, hogy a férjét vagy a szeretőjét
1630    1|                 születik! Csak arra kérem, hogy adjon egy írást arról, hogy
1631    1|                hogy adjon egy írást arról, hogy Itt Jucikával maga akart
1632    1|                    üzenetet Itt Jucikának, hogy férjnek való ember érkezett
1633    1|                   különböző szíjakat, sőt, hogy az asszonynak kedvébe járjon:
1634    1|                hallanám - mondta Emilfiné, hogy a rákleves mérése közben
1635    1|                    is nagyon csodálkoztam, hogy meglátogatott.~- Nagy boszorkány
1636    1|           lelkesedett Szindbád. - Éreztem, hogy valahol egy alsószoknya
1637    1|               éjfélkor költött fel megint, hogy szedjem rendbe a harisnyáit,
1638    1|                  így szólt:~- Szerencséje, hogy nem halat főzettem ebédre,
1639    1|             megjegyzésből tudomásul vette, hogy Emilfiné még koránt sincs
1640    1|               alapon megállapította róluk, hogy melyik volt a hímnemű és
1641    1|                kínálás elől. - Azt hiszem, hogy nem lesz ártalmas az a túróscsusza,
1642    1|                   Meg lehet győződve róla, hogy nem egérszagú lisztből gyúrtam.
1643    1|                 elmerengő hangon Emilfiné, hogy Szindbád ismét reménykedni
1644    1|                   szégyenkezve bevallotta, hogy ő volt a vakmerő, és nem
1645    1|                    Csaknem elfelejtkeztem, hogy magának a szokása az asztal
1646    1|             szerencsésnek mondhatta magát, hogy ezen a napon sem nagyvásár,
1647    1|              kocsist előbb figyelmeztette, hogy fölképeli, ha hátra merészel
1648    1|                 nagy súlyt helyezett arra, hogy ne úgy beszéljenek vele
1649    1|            megmosakodnak, ha azt álmodták, hogy férjhez mentek valamely
1650    1|                  bajsza alól kijelentette, hogy ezentúl minden ügyes-bajos
1651    1|           mesélgetve Emilfiné. - Ki tudná, hogy kinek van igaza az ilyen
1652    1|               vetett, ellenben megengedte, hogy Szindbád szemügyre vegye
1653    1|           vásárokon; nevetve panaszkodott, hogy a míder mennyit kínozza
1654    1|                   egész úton arra gondolt, hogy mily nagyszerű lesz itt
1655    1|         Szindbáddal azt a kötelezettséget, hogy őtet oltár elé kell vezetni.~-
1656    1|                   vén bolond, még megérem, hogy szeretője akarsz lenni a
1657    1|              bútoron, és nem féltek attól, hogy egy kipödrött alak megszólal
1658    1|                   nagyon sajnálta magában, hogy nem pakolt be az utazáshoz
1659    1|             életben nem tudhatja az ember, hogy mely dolgokban, mikor és
1660    1|             megjegyezte Itt Jucika:~- Kár, hogy ez az úr oly mértéktelenül
1661    1|              későbben válaszolt. Elmondta, hogy az üzleti életben feltétlenül
1662    1|            megnyerték a hölgyek tetszését, hogy a vacsora után megállapodtak
1663    1|                  után megállapodtak abban, hogy a vendégek a bogárhátú házikó
1664    1|                 egy darab időre külföldre, hogy ráeszméljünk arra, hogy
1665    1|                    hogy ráeszméljünk arra, hogy mégiscsak a legjobb otthon
1666    1|              Szindbád eleinte nem értette, hogy miért ragaszkodik atyja
1667    1|             hordozott magával utazásaiban, hogy azokat szagolgassa, midőn
1668    1|                    praktikus volt.~- Igaz, hogy magyar ember otthon sült
1669    1|              gondolta magában Szindbád. És hogy némileg megsegítse magát
1670    1|                letargiájában, elhatározta, hogy új kalapot vásárol, mert
1671    1|             megpróbálta a kalapot, érezte, hogy még csak újsággal se kell
1672    1|                       Magam is azt hiszem, hogy kissé feltűnő kalap volna
1673    1|                  kalapot, és kijelentette, hogy ebbe a bazárba többé nem
1674    1|                  származása felől; kitűnt, hogy az Debrecenben született,
1675    1|                   pótol mindent. Szindbád, hogy fölvidítsa a hölgyet: vásárolt
1676    1|                     amelyről kijelentette, hogy emlékül mindig a zsebében
1677    1|                    Violának. Elpanaszolta, hogy az itteni nők leheletének
1678    1|            virágkereskedésekben nézegette, hogy kötik a menyasszonyi csokrokat.
1679    1|         hevülékenységgel közölte Violával, hogy a promenád déli sarkában
1680    1|               magyarok gyülekeztek alatta, hogy naponta halálosan összevesszenek.~-
1681    1|                 csak egyszer jegyezte meg, hogy már öt esztendeje nem beszélt
1682    1|                többet a mi társaságunkban, hogy el ne felejtse teljesen
1683    1|                   hordanak, hiába mondják, hogy ez már nem divat. Szóval
1684    1|                  mindennap jóllakom. Igaz, hogy csak Rézi néni írta a szakácskönyvet,
1685    1|                   az ember, ha elgondolja, hogy milyen másképpen muzsikálnak
1686    1|                    használta föl Szindbád, hogy a hölgy kezeivel ismeretséget
1687    1|                    Ne csodálkozzanak azon, hogy így élek. Öt vagy hat esztendő
1688    1|             világgá hajtott. Ne kérdezzék, hogy és miként: erre a lengyel
1689    1|                       Ilyenformán történt, hogy az idősb Szindbád és fia
1690    1|              trafikot kellene bevezetnünk, hogy kényelmesen élhessünk. Vittél
1691    1|                   mellé sem akarok leülni, hogy aztán egész életemre ottmaradjak -
1692    1|              gyötrelmes szemrehányásokkal, hogy alig várta a hajnali harangszót...
1693    1|               görcsöt kötött a lába inára, hogy ki ne ugorhasson az ágyból,
1694    1|     kísértetjárásai ellen, mert attól fél, hogy imája őszinteségében kételkednének
1695    1|               önvád idején? - Elhatározta, hogy elmegy szüretelni. Leszüreteli
1696    1|      vendégfogadókon át vezetett.~Remélte, hogy ezekben a vendégfogadókban
1697    1|              négyben, mert úgy emlékezett, hogy ebbe a szobába szöktette
1698    1|                  mély zengésű hangja volt, hogy senkivel se lehetett volna
1699    1|                 bevallja szerelmét.~- Kár, hogy már nincs petróleumszag
1700    1|                Magában pedig azt gondolta, hogy ettől a hölgytől is megszabadult
1701    1|           nagyságos asszony.~- És nem fél, hogy elárulják? - kérdezte Szindbád
1702    1|                  régi gyermek? Engedd meg, hogy az öledbe üljek, egyetlen
1703    1|                   így duruzsolt:~- Tudtam, hogy vissza fogsz térni hozzám,
1704    1|                   a világon. No, valld be, hogy én ismerlek?~Szindbád száraz
1705    1|                  kortyokat nyelt.~- Tudom, hogy miért veszítettelek el darab
1706    1|                   azt vártam a férfiaktól, hogy előttem térdeljenek, fejet
1707    1|                kézszorításodat. De ígérem, hogy ezentúl másképpen lesz,
1708    1|                 többé elveszíteni; örülök, hogy újra megtaláltalak.~Szindbád
1709    1|                  magammal egy pongyolámat, hogy kényelmesen lehessek. Majd
1710    1|                  fogadói szekrény ajtaját, hogy abban felsőruháit elhelyezze.
1711    1|                       Jegyezze meg, kérem, hogy én nem tűröm a rendetlenséget.
1712    1|                   még akkor se, ha látnád, hogy régi hölgyed egy kopasz
1713    1|                  tanítását?... Nem félt-e, hogy atyja ilyen bevezetés után
1714    1|                   Híres volt még arról is, hogy a böjtnapokat megtartja,
1715    1|               tehát nem lehetett föltenni, hogy valaha is helyet foglalhasson
1716    1|                  úgy fordult az élet sora, hogy Hortobágyi kisasszony csaknem
1717    1|                abból a célból tartogatott, hogy az ne mehessen el sehová.
1718    1|           felébredt badacsonyi szőlőjében, hogy a kapások között megfelelő
1719    1|            Hortobágyi felett. Elhatározta, hogy meglepi a kisasszonyt, akivel
1720    1|                   kicsinyre voltak szabva, hogy azokon még egy kövérebb
1721    1|                    kupoláival azt jelenti, hogy ezen a darabka földön az
1722    1|                  emberek már régen tudják, hogy úgy a fájdalmas reumanyavalya,
1723    1|                    méhes arra is alkalmas, hogy az ember benne pipázgasson,
1724    1|                    ha megtudja irataimból, hogy mennyi fájdalmat okozott
1725    1|              kilépett, és így szólt:~- Jó, hogy jött. Nekem ugyanis egész
1726    1|                  itt az utolsó disznóölés, hogy ennyi minden maradt még
1727    1|               megmarta Szindbádnak torkát, hogy káromkodni kezdett, pedig
1728    1|                    hordódugón azt jelenti, hogy a bor, amely a hordóban
1729    1|                helyzetéről megállapította, hogy a borok meglehetősen régiek...
1730    1|                   ibrikek voltak akasztva, hogy ott a napon kellően kiszáradjanak.
1731    1|              kiszáradjanak. Kíváncsi volt, hogy nem lyukasak-e ezek a fazekak,
1732    1|            legújabb állása szerint tudjuk, hogy a méhcsípés részegeskedés
1733    1|                   voltak házias hímzésben, hogy a járatlanabb vendég alig
1734    1|                    lett volna a fogadalma, hogy minden lanyha férfigyomrot
1735    1|              görcsre, szamárfül alakjában, hogy majd a mellényt takaró részen
1736    1|             tekintélyt tartott asztalánál, hogy a legvakmerőbb vendégek
1737    1|                    meg azzal a művelettel, hogy az asztal alatt titkon letolják
1738    1|                  rendezett be vendégeinek, hogy egyetlen vendége sem panaszkodhatott
1739    1|               vendég sem spekulálhatta ki, hogy ki volt elődje például a
1740    1|       vendégszobának olyan jó illata volt, hogy a vendég, mikor ide az ebéd
1741    1|                 valóban hajlamos a vendég, hogy hosszabb ideig maradjon
1742    1|         jövendőbeli ágyát vette szemügyre, hogy tapasztalatait öregbítse.~
1743    1|                  simulékony gyapjútakarót, hogy szemügyre vegye a nagyhasú
1744    1|              mondhatott egyebet, mint azt, hogy legutoljára napfényben szárították
1745    1|                 hízelkedő jószag áramlott, hogy a gyanakvó Szindbád sem
1746    1|            Szindbád sem gondolhatott arra, hogy más is aludt valaha az ágyban:
1747    1|                  talpú gyertyatartó mellé, hogy komótosan várhassam a legrosszabb
1748    1|                    menyasszonyi kelengyét, hogy másik szobába helyezzék
1749    1|                   súlyáról feltehető volt, hogy nem veszik le helyéről minden
1750    1|                 nefelejcsekkel megjelölve, hogy mindenki tudja rendeltetési
1751    1|              mintha nem tudná elhatározni, hogy miféle rendelkezést adjon
1752    1|            megvizsgálják a higanyoszlopot, hogy ehhez szabják teendőiket,
1753    1|                   álláspontra helyezkedni, hogy a szavakkal amúgy is takarékoskodó
1754    1|            kézilámpással járna az udvaron, hogy némi friss levegőt is szívjon
1755    1|              mégpedig oly nesztelenséggel, hogy a kályhafűtő külön dicséretet
1756    1|                  vendég bizonyos lehetett, hogy éjfélkor, ha esetleg megered
1757    1|                   Szindbád átölelte volna, hogy tartózkodási idejére jó
1758    1|         átváltozáson ment volna keresztül, hogy végleg elfelejtette volna
1759    1|                 fejtörés után sem jött rá, hogy miféle fából szokták faragni
1760    1|                    Fifi üldögélni szokott, hogy hosszadalmas utazásait elintézze.~
1761    1|      világbölcselete meginogna.~Hát persze hogy megmaradt a boszorkányok
1762    1|                 hímzett az asztalkendőkbe, hogy a férfiak már az asztalkendő
1763    1|                piszkavas a vendégszobában, hogy kiábrándítsa a vérmes vendéget,
1764    1|                    tán abban reménykedett, hogy mindenféle jószagú emlékeket
1765    1|        szendergésében, mikor azt képzelné, hogy a vendégszoba ajtaja éjszaka
1766    1|                   után szeretnek horkolni, hogy ugyanannyi idővel megrövidíthessék
1767    1|       elkomolyodott urak is azt énekelték, hogy egyetlen tárgy leend, amelyet
1768    1|                    az a bánatorv, ó-juhhé,~Hogy a sírban nincsen kanapé."~
1769    1|                    azt mondta a kanapéról, hogy a kényelmességével megrövidítője
1770    1|               pálinkának jött el az ideje, hogy az ember néhány korttyal
1771    1|                  alkonyattal felfrissülni, hogy bizonyos sétát is tehessen
1772    1|                  be is kukkant a konyhába, hogy a szakácsné kopogós papucsa,
1773    1|                    lépéseit azzal álcázza, hogy voltaképpen vacsorai étvágyát
1774    1|               olyan keményeknek látszanak, hogy verekedni is lehetne velük,
1775    1|              szelíden viselik hivatásukat, hogy egyetlen harapással elfogyaszthatók
1776    1|                    készségesen bevallotta, hogy Nagykállóban született,
1777    1|               naphosszat azon a problémán, hogy Fifi miként helyezkedhetett
1778    1|                gyanúsították egykor Fifit, hogy bizonyos balerinavér is
1779    1|                    a levegőbe emelték. (Ó, hogy riadoznak ilyenkor az ezerráncúra
1780    1|              akinek az volt a szenvedélye, hogy minden tarlatánszoknya előtt
1781    1|                     még csak annyiban sem, hogy ruhaszárító köteleket feszítsenek
1782    1|                pillantásra megállapította, hogy sok minden hiányzik itt
1783    1|                   durrantanak a kályhában, hogy kedve kerekedjen az embernek
1784    1|             embernek az élethez.~"Látszik, hogy asszony ül a nyeregben" -
1785    1|                  után keresgélt a konyhán, hogy a vadkacsának tollát kalapja
1786    1|                   bizonyára azt hitte már, hogy többé senki se bolyong útjain.
1787    1|                   amelynek az a legendája, hogy nyári bogaraival eszeveszetté
1788    1|        elhatározása mellett is észrevette, hogy egy fagörcs az időjárás
1789    1|                 volt valami ok arra nézve, hogy e kitűnő férfiak a képeslapokból
1790    1|                mert tapasztalatból tudták, hogy ezután következnek a szobalányi
1791    1|            osztogatott pofonok, a rúgások, hogy boldognak mondhatta az a
1792    1|              órában született Budán, igaz, hogy nem a palotában, hanem egy
1793    1|                     mintha azon keseregne, hogy nevét nem találja a bálinévsorban.
1794    1|           állítólag pincér volt Párizsban, hogy a táncmesterek titkait elleshesse?
1795    1|                    gázlángos kelyhek alól, hogy szívfájdalmat mutat egyébként
1796    1|                 nem gondolná a férfiember, hogy porcelánozott tekintetük
1797    1|            ragaszkodását ama körülménynek, hogy segédkezett a fűző felvételénél,
1798    1|                 időre hosszúszárú pipáját, hogy a fűző felvételénél, a kapcsolásoknál,
1799    1|                    rendet csináljon.~Igaz, hogy félórákig tartott a fűzők
1800    1|          láthatólag enyhült, pláne azután, hogy derekát körültapogatta.
1801    1|                    meg nem tanultuk volna, hogy a levélborítékot ki lehet
1802    1|              dugóhúzó formájúra idomítani, hogy megtakarítsák a levélborítékot -
1803    1|        levélborítékot - ők a megmondhatói, hogy mennyi kínlódás volt egy
1804    1|                 pillanatra megállapította, hogy a levélborítékon az ő neve
1805    1|               olvasó magától is kitalálja, hogy az említett levelet Szindbád
1806    1|                  nyitotta fel a borítékot, hogy azt ismét le lehetett ragasztani.
1807    1|                  kamrácskájában ábrándozó, hogy valamely olyan titoknak
1808    1|                   meg Szindbád arra nézve, hogy esténkint érkező leveleit
1809    1|       összeköttetés révén mindig megtudta, hogy Szindbád hol és merre ütötte
1810    1|                  levelet is kellett írnia, hogy Szindbád újabb "cselszövészet"-
1811    1|              számított arra a körülményre, hogy Szindbád hanyagságából mások
1812    1|                évek óta nem fordult hátra, hogy sarkantyúinak pengését keresse,
1813    1|                erénynek tekintette azt is, hogy ujjain, körmein a konyhakésnek
1814    1|               látszott azon a lehetőségen, hogy azt a címzettnek kezéhez
1815    1|                pénzt kért hat gyermekének, hogy cipőt vehessen nekik a téli
1816    1|             időjárásban. Fifi elhatározta, hogy valamely úton-módon eljuttatja
1817    1|                kamrácskát... S alig várta, hogy kérőjének, a kipödrött bajszú
1818    1|                  Szindbádnak megmondhassa, hogy kénytelen kosarat adni,
1819    1|            feljegyzésekből majd megtudjuk, hogy miért járt Szindbád a százesztendős
1820    1|             Kétségtelenül megállapították, hogy Óbuda Magyarország legrégibb
1821    1|                idejében is helyén volt, de hogy alapítási éve egybeesik
1822    1|                  fecske, sem óbudai ember, hogy azt az óbudai harangozó
1823    1|                    harangját, s úgy húzza, hogy azt a hétalvó sem tévesztheti
1824    1|                  búcsújárási harangozásba, hogy a plébánia tornyai körül
1825    1|            részekben is mindenki ráeszmél, hogy a harangozó most búcsújáráshoz,
1826    1|                  torony némely udvarokhoz, hogy úgy tűnik fel néha, mintha
1827    1|                   az ablakából az udvarra, hogy mikor, milyen alkalomból
1828    1|                  meg az az előny senkinek, hogy a harangok szaván kívül
1829    1|                  is értesült legyen arról, hogy mi készül a májusi reggelen
1830    1|               taktusait a harangok nyelve (hogy kellő pillanatban, a nagy
1831    1|                  rovaralakú gondolat után, hogy azt idejében elcsípjék.~
1832    1|                    is megterem.~S anélkül, hogy a sekrestyésnek, ennek a
1833    1|         százesztendők óta viszi a zászlót, hogy tudja nyomban, melyik lobogót
1834    1|                 mint az operaházi rendező, hogy mely helyre kell állniok
1835    1|               állniok az alakuló menetben, hogy mindig a lobogó árnyékában
1836    1|                   lobogók felzöldülésekor, hogy neki ott van a helye, ahol
1837    1|          legyezhetik arcát, mire kiderült, hogy még jó darabig várakoznia
1838    1|                 életét, és annak is örült, hogy még egy saru van a lábán.~
1839    1|            mehetett el a plébánia mellett, hogy annak küszöbén be ne sántikáljon,
1840    1|                indulni a nagy Duna mentén, hogy ott olyan dolgokat fedezzen
1841    1|            plébániai templomban ráeszmélt, hogy még vannak jó emberek. Szent
1842    1|                 gombokat kapott kölcsönbe, hogy inggombjai révén maga is
1843    1|           tisztességesre vasalt ing tette, hogy egy gyermeknek lett a keresztapja,
1844    1|                 templom ódon fala mellett, hogy hiába várják Fábiánt, a
1845    1|                területre, mert van az úgy, hogy néha maguk a cigányvajdák
1846    1|           cigánynők elkövettek arra nézve, hogy a gyermek keresztapaságát
1847    1|            különbözött a többi gyermektől, hogy már néhány napos korában
1848    1|                Eleinte azt akarta felelni, hogy Fábiánt, ha felnő, elküldhetik
1849    1|        elgondolkozott.~- Mondják meg neki, hogy az első inget én ajándékozom
1850    1|            történetet, amelyből megtudjuk, hogy milyen önzők a férfiak:~
1851    1|                   hagytak a néző szívében, hogy még a parókás karmester
1852    1|                  holott az volt a szokása, hogy a muzsika nélküli, életveszélyes
1853    1|                    a vendéglőben, anélkül, hogy törődött volna azzal, hogy
1854    1|                 hogy törődött volna azzal, hogy melyik lábával lépi át először
1855    1|           csónakformájú félcipője mutatta, hogy Valery lábával keresi kenyerét.~
1856    1|               tündérek lábait, jól tudjuk, hogy a táncművészethez nagyobb
1857    1|                   olyan kemény volt a bőr, hogy mezítláb inkább kopogtak
1858    1|                engedtek meg a hű lovagnak, hogy a félszemű portással beszélje
1859    1|           spanyolul, németül megkérdezték, hogy nincs-e szüksége valamire
1860    1|                   léptekkel az Aranylábba, hogy tudakozódjon Valery állapotáról,
1861    1|              állapotáról, és kijelentette, hogy a számot, a kötéltáncosnő
1862    1|               leveszi a műsorról, és kéri, hogy ezt Valerynak megmondják,
1863    1|                    volna. S kijelentették, hogy a bölcsődalt a majdnem anyává
1864    1|                 mert sohase tudhattam meg, hogy Rozsnyay Valery kötéltáncosnő
1865    1|                 ezt pedig úgy kell érteni, hogy az öregasszonyok nem tudnak
1866    1|                    figyelmeztetni a lépőt, hogy csak a földön járunk és
1867    1|               holdból jöttek ezek a kövek, hogy megsántítsák a repülni akaró
1868    1|              viszik, és a kövezőre bízzák, hogy eltalálja a kőnek azt a
1869    1|                    hegyes követ elhelyezi, hogy az emberek is tudják, hol
1870    1|                   óbudaiak megsántítására, hogy idővel sánta legyen az asszonyok
1871    1|                    kőfuvaros ráér arra is, hogy veres bajuszát borzasra,
1872    1|                   kövezőkkel együtt. Illő, hogy csinos bajuszuk legyen,
1873    1|                    előbb a Kiscelli utcát, hogy bizonyos nő nyomait keresse
1874    1|                 levágja.~- Most már tudom, hogy honnan fúj a szél - felelt
1875    1|        kiegyenlítette, és fogadalmat tett, hogy ezentúl nem jár női nyomokon,
1876    1|              emlékére.~- Még jó szerencse, hogy egyebet nem küldött emlékbe -
1877    1|              akinek ekkor az volt a célja, hogy hátralevő életét lehetőleg
1878    1|                ördögtől, miután jól tudta, hogy ennek a hitelezőjének sok
1879    1|            elkezdeni a házaséletet. (Igaz, hogy befejezni sem.) És ha mégis
1880    1|                tudom kellő bizonyossággal, hogy miért ne lehetne "balkézről"
1881    1|                 először is az a baj lehet, hogy az Angyal, aki minden esküvő
1882    1|                 plébániatemplom orgonáját, hogy az tudja a magáét - az Angyal
1883    1|                   bennünket, ha meghallja, hogy megint bűnös házastársi
1884    1|                    emlékezetesen megrakta, hogy a verés miatt a Szent Margit-ispotályban
1885    1|                    elárulni.~Így megtudta, hogy mely napokon veszik fel
1886    1|                 azt akarnák bebizonyítani, hogy apáiktól örökölt egyenruháikkal
1887    1| zászlószenteléseket is. Szindbád megtudta, hogy mely napokon szokott orgonázni
1888    1|                házigazdáját, Adventi urat, hogy engedje át neki az orgonafújtatás
1889    1|                üldögélt Adventivel.~Lehet, hogy a szentéletű sekrestyés
1890    1|          sekrestyés már maga is azt hitte, hogy Szindbád elérkezett a megjavulás
1891    1|          megjavulás ama emelkedettségéhez, hogy az orgona fújtatását rá
1892    1|                   forgatta; elég az hozzá, hogy a sekrestyés nem utasította
1893    1|                   plébániatemplom ajtaját, hogy abban szokásos orgonázását
1894    1|                  világon, mint csak azzal, hogy elég levegője legyen a régi
1895    1|             tájékán, a lépcső lejáratánál, hogy az orgona fújtató rúdját
1896    1|          emberismerőnek lenni Szindbádnak, hogy az orgonistanő érdeklődését
1897    1|               fukarkodtak a tekintetükkel, hogy csak az utcaköveknek juttattak
1898    1|                 akármint faggatta Adventi, hogy mennyire jutott az orgona
1899    1|                fújtatásával.~- Nem hiszem, hogy sok szél maradt volna az
1900    1|         magyarázhatta meg a sekrestyésnek, hogy az orgonistanő csak azt
1901    1|                   tenni. Időt akar nyerni, hogy a szívében felébredt szerelmet
1902    1|                    végleg kiirtsa magából, hogy az élete nyugalmát ne zavarja.
1903    1|                hiszik azt még napjainkban, hogy a nők a távolban folyton
1904    1|                     ha pontosan megtudnák, hogy a nőik nem törődnek a szerelemmel,
1905    1|              Szindbád úgy nyugtalankodott, hogy akkor is fújtatta az orgonát,
1906    1|                 idáig követték a lányokat, hogy nyári szoknyáikat és tavaszi
1907    1|                  fehérruhás menyasszonyok, hogy életük első és utolsó uszályos
1908    1|              megehette...~"Csak ő nem jön, hogy ruháján igazíthassak!" -
1909    1|             Adventit, csak ő jönne megint, hogy együtt orgonálhatnánk -
1910    1|                Szindbád nagyon helyeselte, hogy az új orgonistanő rendszabályok
1911    1|            engedélyét megkapta arra nézve, hogy a karzatot látogathassa.~
1912    1|                 idegenvezető kijelentette, hogy ezek a szállodák részint
1913    1|                 célt szolgálnak, mint azt, hogy nászutasok bennük megszálljanak.~-
1914    1|                  mert a régi időből tudta, hogy a pesti hordárban nem lehet
1915    1|                  kell intézkedni, barátom, hogy szemtanúja lehessek mindennek,
1916    1|                  összetapossuk a bankókat, hogy azt még a Bankban sem ismerik
1917    1|                   hátára verünk a pénznek, hogy ne legyen vele gondunk.~-
1918    1|             disznóversenyt rendez.~- Félő, hogy a léghajó elszökik, mint
1919    1|    gyaloglóversenyen is, amely arról szól, hogy ki megy tizennégy kilométert
1920    1|               főváros beszél?~- Hallottam, hogy Podmaniczky Frigyes, az
1921    1|                 nevelésű lovaikkal.~- Kár, hogy nem lóháton jöttem a fővárosba,
1922    1|              vidékieknek megjelenni illik, hogy a fővárosi életet Szent
1923    1|                 Felmászok a Gellérthegyre, hogy közelről láthassam a tűzijátékot.
1924    1|                 alatt. Csak azt nem tudom, hogy hívják mostanában azt a
1925    1|                  Köszönöm. Most már látom, hogy megérkeztem az én régi,
1926    1|                   sokat vitatkoztak arról, hogy mi a különbség férfi és
1927    1|                   amelyekről bevallhatjuk, hogy betegek - folytatta Szindbád,
1928    1|                   Meg kell adni Carmennek, hogy még akkor megható volt,
1929    1|                  úgy volt elhelyezve feje, hogy legalábbis hercegnői korona
1930    1|                    kezéből, és időt adtak, hogy az álmait, emlékeit összeszedje.~-
1931    1|                       kérdezte az építész, hogy a vénasszonyokról a beszédtémát
1932    1|               építész, mert eszébe jutott, hogy haza is kell mennie, amikor
1933    1|             megadással elismerni látszott, hogy a férfiak a teremtés urai,
1934    1|                   asztalnál:~- Lehetséges, hogy többé-kevésbé mind boszorkányok
1935    1|               például azt szerettem volna, hogy fürdőszobám legyen az életben,
1936    1|            piszokban és koromban, anélkül, hogy a napvilágot a fekete füsttől
1937    1|                    valósíthatta meg.~Igaz, hogy amint szakálla megnőtt,
1938    1|                   mindig nem látta idejét, hogy visszavonja a boszorkányokról
1939    1|                   Nem is hiszik a férfiak, hogy egy felülről kifestett,
1940    1|              amikor megkérdeztem a leányt, hogy merte a rongyos alsószoknyáját
1941    1|               pincémbe dobni, azt felelte, hogy én már öreg vagyok, és mossam
1942    1|                 egy pengőt kért Carmentől, hogy a vendéglői bor- és szivarszámláját,
1943    1|                      mint később mondta -, hogy szemügyre vegye előbb azt
1944    1|                 szemtekintetéből látszott, hogy nála a férfi annál kezdődik,
1945    1|                   egyszer nem veszi észre, hogy a gyászruha igazándiban
1946    1|                 amely csokor feltételezte, hogy művészi kéz kötötte meg.~-
1947    1|                 csokrokat nem azért kötik, hogy egész életükben láthatatlanok
1948    1|                rendezettsége feltételezte, hogy a hölgy, aki őket megköti:
1949    1|             öltözködés közben gondol arra, hogy kifogástalan legyen öltözéke
1950    1|               Szindbáddal azt hitették el, hogy lehetetlenség az ilyen öltözködés
1951    1|                  szalagokat.~- Megengedem, hogy Bercsényiné derékig, a szíve
1952    1|                  nem öregedett meg eléggé, hogy mindig csak térdepeljen,
1953    1|                kell mindjárt azt gondolni, hogy a hajós valamely fürdőház
1954    1|                   kulcslyukán leskelődött, hogy hölgyéről intim dolgokat
1955    1|              eddigi találkozásokkor.~Igaz, hogy nyomban az asszonyság után
1956    1|         Bercsényiné lába alatt elhelyezni, hogy annak cipőtalpát érezze.
1957    1|                    a kétszeres lábnyomást, hogy az ismeretlen nő innen a
1958    1|         jelenthetett volna mást, mint azt, hogy két óra múlva találkozunk
1959    1|         jelentőlegét.~Csak sokára jött rá, hogy a két lábnyomás a két Kossuth-fiút
1960    1|                 kezének formáit szemlélte, hogy elképzelje e nagyon fehér
1961    1|                kezeket abban a helyzetben, hogy nyakát átölelik, ha ajkát
1962    1|               felszállni látta őket.~Igaz, hogy ez az ismeretség nem jelentett
1963    1|                    igazító nővel, anélkül, hogy a nő látna bennünket. De
1964    1|                     személyesen megjelent, hogy a honvédeket bátorítsa.
1965    1|                    Nem, mert nem tetszett, hogy olyan vadállat módjára néz
1966    1|                   még a házaséletet. Illő, hogy mi, tapasztalt emberek mellettük
1967    1|                 Szindbád nagyon jól tudta, hogy milyen nagyon jó dolog az,
1968    1|            találódott egy üres szék (igaz, hogy néha a harmadik szomszédtól
1969    1|                   a gyermekeik lakodalmán, hogy felváltva hegedültek egymásnak.~-
1970    1|                    amúgy is alkalmas arra, hogy az embernek kedve kerekedjen
1971    1|                  látszott a világon lenni, hogy helyrehozza azt, amit a
1972    1|                  ami abból is kiviláglott, hogy nem várta meg, amíg Szindbád
1973    1|                 szerint letérdepel előtte, hogy ilyenformán elmondja azt,
1974    1|                    mert az volt a szokása, hogy mindenkit meghódítson maga
1975    1|                  mert mindjárt észrevette, hogy hová megy ki a leány kérdése.~-
1976    1|                    és nyomban felkiáltott, hogy jóslata beválott, mert a
1977    1|                 felelt Mica, és azt hitte, hogy kacérságával, kedvességével,
1978    1|                    és úgy megszerette azt, hogy nyomban kijelentette, hogy
1979    1|                 hogy nyomban kijelentette, hogy ez a tánc az ő tánca. És
1980    1|                  két deci erős bort ivott, hogy magát megerősítse elhatározásában.
1981    1|      Püspökladányig merészkedett. Érthető, hogy az öreg Szabó fiúgyermekét
1982    1|            monogram-varrónők megkérdezték, hogy Sz-szel vagy S-sel hímezzék
1983    1|         levélpapiros, de sejteni lehetett, hogy az egyszerű meghívás mögött
1984    1|                    amikor ígéret tétetett, hogy meg nem hallgatás esetén
1985    1|                   Mit tudják azt manapság, hogy egy kis "barátságos összejövetel"
1986    1|              sohasem gondolt, csak annyit, hogy megelégszik a ház úrnőjének
1987    1|               diszkréten kivágott ruhából, hogy lélegzethez jusson, míg
1988    1|               képzeltek el a kisasszonyok, hogy olyan sarkantyúi vannak,
1989    1|               mosoly azt látszott mondani, hogy: (ismerem az urat, eleget
1990    1|                   hordta a neszesszerében, hogy mindig alkalma legyen elbúcsúzni
1991    1|                   akinek úgy kell elmúlni, hogy nem ismeri meg az élet igazi
1992    1|        kézitükrében, cseppet sem titkolva, hogy muladozó életére való hivatkozással
1993    1|                   alatt gyülekeztek össze, hogy meguzsonnázzanak (minden
1994    1|              magukban annak a lehetőségét, hogy szenvedélyes szerelemre
1995    1|              Cilinderiné, akiről megírtuk, hogy nagy részben okozója volt
1996    1|                 kistermetű, aki jól tudta, hogy hajszálaiban villamos szikrák
1997    1|                eszeágában sem fordult meg, hogy Malvinnal vagy más, sokat
1998    1|               barátnői arról beszélgettek, hogy egy mai időkbeli úrnő már
1999    1|                 hallotta emlegetni. Tudta, hogy hol van mágnese, amely ellenállhatatlanná
2000    1|               megszólalt:~- Alma, sajttal.~Hogy szavai érthetőbbekké váljanak