1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2261
Part
1 Inc| Szindbád~Midőn új kiadásban látom
2 Inc| igazságosan cselekedett-e Szindbád.~Menj, hajós, vitorláidra
3 1| párnát harapdálva elaludni...~Szindbád a másvilágon sokszor csodálkozott,
4 1| nevével együtt szállott fel a Szindbád neve... Jók voltak, szegénykék,
5 1| ifjúságot ezentúl arra oktatja Szindbád, hogy tisztelje a nőket,
6 1| elámult szívvel hallgatták, ha Szindbád jókedvébe, halkított hangon,
7 1| gyakorlottságával vett ki Szindbád belőlük. Mind megesküdtek
8 1| egymást - mondták, holott Szindbád már becsomagolt az utazásra.~-
9 1| vitorlákat már kifeszítették, és Szindbád csak a kedvező szelet várta.~
10 1| Szerették a háziasságot.~Szindbád egy drága hölgynek nagy
11 1| sugároztak a boldogságtól, ha Szindbád egy szeget vert be a képráma
12 1| történt-e? Voltak hölgyek Szindbád régi ismeretségei között,
13 1| rendet. Szerették összeírni Szindbád adósságait, komolyan, összeráncolt
14 1| boldognak lenni óhajtottak. De Szindbád nem tért vissza, mert számon
15 1| városból.~Mégis, mit szeretett Szindbád?~Szerette a nők lábát s
16 1| azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád ábrándvilágában piros karikákon
17 1| egyformák a nők, s a boldogtalan Szindbád erre sohasem gondolt.~Sőt
18 1| kolostor környékén, és a neve Szindbád volt. (Kedves olvasmányából,
19 1| hallgatott, ki tudná, miért?)~Szindbád tisztelte Lubomirski urat,
20 1| a szentmiséhez, amelynél Szindbád piros szoknyában ministrált,
21 1| valami nagyon alázatosan Szindbád, mert Kacskóéknál volt kosztosdiák.
22 1| a regényolvasásba, hogy Szindbád kényelmesen elaludhatott
23 1| és mind erősebben húzta a Szindbád haját.~- Tanulj - kiáltotta
24 1| megbuktat a Lubomirski.~Szindbád sürgősen könyvei fölé hajolt,
25 1| karjával átkarolta a nyakát...~Szindbád ugyancsak annyira megijedt
26 1| kis szerelemmel húzogatta Szindbád haját, valamint a vállára
27 1| hetenkint magához vett. - Szindbád bár gyakran megverte Gergely
28 1| mellett a Kacskó-házban, hogy Szindbád tanulmányaira felügyeljen -
29 1| fiúval, és sehogy sem akart Szindbád hajába kapni, amit azelőtt
30 1| mulasztott.~Majd ahelyett, hogy Szindbád vállára hajtotta volna a
31 1| emeletről.~Azon az estén Szindbád valamely keserűséget érzett,
32 1| kérdezte Róza ingerülten, midőn Szindbád le sem vette szemét a könyvről.~
33 1| fürödni ment a Poprádba Szindbád, mint akár a legjobb barátjával.~
34 1| magát a nagyszerű és bátor Szindbád társaságában, sőt egyszerre
35 1| hangtalanul elmerült a vízben. Szindbád csak furcsa púpját látta
36 1| mint az ezeregyéjszakában.~Szindbád a partra ugrott, mintha
37 1| sápadtan futó kisfiú után, és Szindbád szinte hallani vélte, amint
38 1| habok, lefelé a folyón, és Szindbád kimeresztett szemmel bámult
39 1| néhány perc előtt. A csónakot Szindbád óvatosan arra a helyre kormányozta,
40 1| és felgyűrt reverendában, Szindbád ijedten hasalt a csónak
41 1| lába elmerült a vízben.~Szindbád megtörölte verejtékező homlokát,
42 1| folyón.~Egyszer felébredt Szindbád, otthon volt, az ágyban
43 1| SZINDBÁD, A HAJÓS~Első utazása~Szindbád,
44 1| SZINDBÁD, A HAJÓS~Első utazása~Szindbád, az ezeregyéjszakabeli hajós
45 1| algimnázium meghúzódott, Szindbád semmiféle nevezetes emléket
46 1| leányok és fiúk között, Szindbád emléke sokáig kedves emlékezetben
47 1| következőkből majd kiderül.~Szindbád - akinek ez az álneve még
48 1| sem esik be.~Így utazott Szindbád, a hajós, egy télen a kárpáti
49 1| szeles, jéghideg levegőben Szindbád pokrócok és bundák között
50 1| derekú torony felé, amíg Szindbád régen látott képeken gondolkodik.
51 1| csöndes mozdulatlanságban.~Szindbád lehunyta a szemét, amint
52 1| kanyarulatai miatt), hogy Szindbád megláthatta a torony havas
53 1| varjú ült, mint hajdanában.~Szindbád, aki az unalom és idegesség
54 1| emlékezem", gondolta magában Szindbád, amint a keskeny csigalépcsőn
55 1| tekintettel fogadta a belépőket.~Szindbád megállott a kép előtt, meghintázta
56 1| a képen.~Persze, persze, Szindbád most már emlékezett, hogy
57 1| most már arra is emlékezett Szindbád, hogy az ő ifjúkorában a
58 1| kuruckapitányt szültek az anyák?~Szindbád magában csak annyit konstatált,
59 1| Krakkói kalapba.~- Tisztelt Szindbád úr - mondta az öreg fogadós,
60 1| nagyon meg voltak elégedve.~Szindbád az ablaknál állott, és szórakozottan,
61 1| gerendán vagy a mennyezeten: Szindbád, a hajós... Szinte kedve
62 1| csizmájával kikopogott a szobából. Szindbád kedvetlenül, kezét, amelyet
63 1| hirtelen.~- Nem - felelt Szindbád, és önkéntelenül végignézett
64 1| barátaikat hozzám küldik.~Szindbád nem felelt. Az ablakból
65 1| városkapitány leányai. És Szindbád ott lakott, egy évig és
66 1| hogy a szomszéd szobából Szindbád lesi őt vetkőzés közben...
67 1| körüli részekre volt kíváncsi Szindbád a vetkőző nőknél, pedig
68 1| szoknyafodor, és Mária, Szindbád mellett kikönyökölve az
69 1| egy év múlva meg is halt. Szindbád akkor már nem a városkapitánynál
70 1| zsákokat?" - kérdezte magában Szindbád.) Tehát senki sem volt az
71 1| az emeleten akkor, midőn Szindbád, az egy esztendővel öregebbé
72 1| szégyenkezve bandukolt ki a kapun.~Szindbád mozdulatlanul állott a Krakkói
73 1| a neve felírva: Itt járt Szindbád, a hajós.~Csöndesen állott
74 1| mögött:~- Ha nem tudná, Szindbád úr: nálunk, a Kalapnál minden
75 1| mindenki eljön a sörre.~Szindbád tehát leballagott a csigalépcsőn
76 1| algimnáziumban; Fritznek hívták. Szindbád többre nem tudott emlékezni,
77 1| Szindbáddal volt egykorú, Szindbád tehát sörözés közben felvetette
78 1| csengett -, úgy vagyunk, Szindbád úr, hogy sehogy se vagyunk.
79 1| lépcsőn is legurítottunk.~Szindbád ezekre a dolgokra ugyan
80 1| bizalmaskodással csapott Szindbád vállára:~- Te, gyere el
81 1| köhintett:~- Azt hiszem, hogy Szindbád úr már jobban is szórakozott
82 1| csöndesen, mintegy a pohárnak.~Szindbád lehajtotta a fejét, és arra
83 1| legjobb valcertáncos volt.~ ~Szindbád megjelenése a tánciskolában
84 1| félrevonja. Meglehet, gondolta Szindbád, hogy a világ kezdete óta
85 1| városkában.~Nos, mint említém, Szindbád megjelenése méltóságteljes
86 1| felemelve, olyanformán lépkedett Szindbád mellett, mintha a tánciskola
87 1| meghajolt az igazgató és Szindbád előtt. A kakadu-frizura
88 1| izgató és titkos kacagás Szindbád füléhez ért, és a hajós
89 1| hallott női viháncolás, és Szindbád képzeletében megjelent két
90 1| algimnáziumi igazgató és a vendég Szindbád felé kormányozta: Szindbád,
91 1| Szindbád felé kormányozta: Szindbád, a hajós alig csodálkozott
92 1| törölgetve, későbben megállott Szindbád mellett, mindenben megerősítette
93 1| ugyancsak Annának hívják.~Szindbád azon vette észre magát,
94 1| És az anyja? - kérdezte Szindbád.~A vöröshajú doktor szórakozottan
95 1| féltékeny szemmel nézte Fritz és Szindbád beszélgetését, csakhamar
96 1| fülébe súgta:~- Jöjjön, Szindbád úr, a legjobb helyre vezetem,
97 1| állandóan döfködte a könyökével Szindbád oldalát. A fehér szoknyácskák,
98 1| a létra magasságában.... Szindbád csak akkor, egyetlenegyszer
99 1| őket. Hagyjuk itt őket!~Szindbád térdig érő hóban ballagott
100 1| a havas háztetők fölött.~Szindbád egyszerre megállott, és
101 1| SZINDBÁD MÁSODIK ÚTJA~- Szindbád,
102 1| SZINDBÁD MÁSODIK ÚTJA~- Szindbád, Szindbád! - mondta a Hang
103 1| MÁSODIK ÚTJA~- Szindbád, Szindbád! - mondta a Hang egy éjszakán. -
104 1| hogy sohasem hagyod el?~Szindbád az álomtalan álomból felébredve,
105 1| céloz a múltból jövő hang. Szindbád ugyanis elérkezett életének
106 1| kezdett, és akkor bölcs lett Szindbád. De midőn a legbölcsebb
107 1| visszatérjen - úgy indult el Szindbád keresni az ifjúkori emlékeit.
108 1| lámpásaival csakhamar elmaradt Szindbád mögött, amint felöltőjébe
109 1| kíváncsi, hogy mit is akarhat Szindbád a városkában, amely sötéten,
110 1| ezelőtt, midőn a fiatal Szindbád nyári éjszaka a városkába
111 1| előtt összebújnak. Az ifjú Szindbád fejében és szemében vérhullámok
112 1| pesti fiatalember között. Szindbád egy darabig házasság céljából
113 1| fehérbőrű, barna nőknél. Szindbád ezt azóta gyakran tapasztalta,
114 1| láthatóvá, midőn erősen a Szindbád szemébe nézett. Az egyik
115 1| hajszálakat kapott levélben Szindbád a messzi vidéki városkából -
116 1| megállapodtak, hogy éjszakára Szindbád megérkezik a vonattal az
117 1| Hajnalban megy egy vonat Pestre. Szindbád még azzal vissza is térhet.~
118 1| azzal vissza is térhet.~Szindbád megkerülte a templomot,
119 1| esztendő előtt.~Ott volt tehát Szindbád azon a helyen, ahol életének
120 1| menekült a kertek alatt.~- Szindbád! - kiáltotta utána a leány,
121 1| feketekarikás, fájdalmas szeme.~Szindbád hosszúlépésekkel menekült
122 1| hajnalodott, és az öreg Szindbád csöndesen ballagott a vasúti
123 1| szavakat jelentették: Kedves Szindbád, harmincadik születésnapja
124 1| szerencsekívánatait Lenkének. - Szindbád kétszer-háromszor megforgatta
125 1| ujjaival sokat játszadoztak Szindbád ujjai, a kabátzseb sötétségében,
126 1| hosszú csókot váltsanak... Szindbád később a Lenke városkájából
127 1| nem sétál. Aztán egyszer Szindbád éjjel, vonaton, félig alva,
128 1| felső-magyarországi orvoshoz. Szindbád fáradtan aludt, és csak
129 1| születésnapját is számon tartotta.~Szindbád, a hajós abban az időben
130 1| vitte, vajmi keveset látott Szindbád a városból. Egy hosszú utcán
131 1| éjszakai szél fúj valamerről. Szindbád szeméből kiszáll az álom,
132 1| fotográfusának kirakata.~Szindbád mindig szerette a fotográfus
133 1| koszorúján végighaladván, Szindbád az arcképek bokrétájában
134 1| éppen az ostende-iről - Szindbád arcába. A háttérben a tenger,
135 1| tengert? - kérdezte magában Szindbád. A jó barátnők bizonyosan
136 1| ha ez nem így volna. És Szindbád azt kívánta magában, hogy
137 1| vénleányszerű hölgy, aki, ha Szindbád nem csalatkozik, sok festéket
138 1| bálról.~És most megállott Szindbád, mert a kirakatból, a sok
139 1| orvos fekete-fehér táblája: Szindbád csöndesen meghúzta a csengő
140 1| hazajön. Tessék megvárni.~Szindbád fellélegzett. Így gondolta,
141 1| bajuszhoz hasonlítottak, és Szindbád csöndesen leült a sarokba.~-
142 1| szőnyegajtó nyílott meg, és Szindbád előtt japán pongyolában,
143 1| bólintott.~- Igen, én vagyok: Szindbád, akit ön várt, asszonyom.~
144 1| Mintha azt mondta volna: Szindbád.~- A kis kutya! - szólott
145 1| A kis kutya! - szólott Szindbád, és csöndesen mosolygott.~
146 1| volna... Furcsa, gondolta Szindbád, lehetséges, hogy Lenke
147 1| karmozdulatot.~- Hát hogy van, Szindbád? Miért keresi az uramat? -
148 1| kívánkoznék tehát a báli termekbe?~Szindbád hallgatagon fürkészte Lenke
149 1| Bizonyisten, nagyon boldog vagyok.~Szindbád felemelkedett, és a kezét
150 1| Nem várja meg az uramat?~Szindbád az asszony kezét lágyan
151 1| tett, ha szomorú voltam.~Szindbád lassan simogatta az asszony
152 1| sokszor, mindig - mondta most Szindbád az asszony füléhez hajolva,
153 1| tíz évig váratott magára, Szindbád... Pedig hányszor láttam
154 1| eljött volna... Csalfa volt, Szindbád, mint mindig.~Szindbád már
155 1| Szindbád, mint mindig.~Szindbád már éppen esküdni akart,
156 1| Remélem, még látjuk egymást, Szindbád... Ugye, még nem utazik
157 1| Ugye, még nem utazik el?~Szindbád a fejével intett, és Lenke
158 1| amikor Szindbádot meglátta.~Szindbád estére elutazott a városkából.
159 1| asszony nyakából áradt. Szindbád néha nem szerette az erős
160 1| A HÍDON~Negyedik út~Szindbád, a hajós, midőn közeledni
161 1| egy tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpárkánya mellől
162 1| kívánkozott még egyszer Szindbád, mielőtt utolsó pipáját
163 1| a boltocska felett, ahol Szindbád egykor sarkantyúját pengette,
164 1| regényből. Ezért állott Szindbád dákójára támaszkodva minden
165 1| él-e még Amália? - kérdezte Szindbád a sztambuli bazárban, és
166 1| látni.~A városka (amelyben Szindbád egykor katonáskodott) mintha
167 1| haragudtak arra a városra, ahová Szindbád elutazott, mert a toronyórák
168 1| homályba borult a szoba... Szindbád így bandukolt végig a csöndes
169 1| katonák trombitáltak, és Szindbád sétapálcáját, mint egy kardot,
170 1| piros szalag van a nyakában. Szindbád tűnődve áll a cukrászbolt
171 1| sem nyúlt volna hozzájuk.~Szindbád csöndesen, szinte visszafojtott
172 1| hiányzik - gondolta magában Szindbád.~És a kassza mellett a piros
173 1| lépésekkel hozta a kávét Szindbád asztalához, és barna szemében
174 1| tetszik önnek városunk?~Szindbád csöndesen mosolygott, és
175 1| Igen, ő az! - ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség
176 1| észrevétlenül az újságlepedő mögül. Szindbád egyedül marad a cukrásznéval...~-
177 1| nyakában visel? - kérdezte Szindbád egy darab idő múlva.~A cukrászné
178 1| volt.~Némi vonakodás után a Szindbád kezébe kerül a medaillon.
179 1| mondja a barna kis cukrászné.~Szindbád hosszasan, elmerengve, álmodozva
180 1| Kérem - mondja a cukrászné.~Szindbád egy másodpercig fogva tartja
181 1| gyönyörű gyermekem van.~Szindbád szeretné a gyermekeket látni,
182 1| homlokkal ül kézimunkája fölött.~Szindbád tehát ezután nemsokára elbúcsúzott
183 1| SZINDBÁD ÚTJA A HALÁLNÁL~Ötödik út~
184 1| Ötödik út~Abban az időben Szindbád, a csodahajós igen szegény
185 1| írták volna a meseírók, hogy Szindbád gonosz emberek kapzsisága
186 1| Pedig nem így történt. Szindbád a maga könnyelműsége és
187 1| perdülő kockán elúszott Szindbád vagyonkája, hajója, selyemköpenye.
188 1| de tovább már nem jutott Szindbád.~A szegénységben elerőtlenedve,
189 1| szeme.~A gazdag és vidám Szindbád azelőtt messzi utakra is
190 1| volt és szalagos félcipője.~Szindbád a sorsra, a véletlenre bízta
191 1| izgalom, úgy állott meg Szindbád az ablak alatt, ahol egy
192 1| varróleánykákat megleste Szindbád, és vélük sokszor elmulatgatott,
193 1| szeles Lemberghez.~Így élt Szindbád, amíg fiatal volt, és gyakran
194 1| telepedett le Szindbádhoz. Szindbád álmosan nézte a táncospárokat,
195 1| sokatmondólag remegett, amint Szindbád az arcát az ajkához nyomta.
196 1| akarsz mondani? - kérdezte Szindbád azon a fojtott, mély hangon,
197 1| nemsokára meg is fogok halni.~Szindbád, bár már sokszor hallott
198 1| úgy lesz, ahogyan mondom.~Szindbád álmosan, félig lehunyt szemmel
199 1| mondanivalóját is visszafojtotta. Szindbád elfordította a fejét, és
200 1| egy sebzett madár üldögélt Szindbád asztalánál, aztán a kosarát
201 1| a másvilágon - gondolta Szindbád, amíg tunyán felhajtotta
202 1| arcocska ismét megjelent Szindbád mellett.~- Kérem az urat,
203 1| finom, ideges orra mellett.~Szindbád készségesen felállott, és
204 1| leányka erősen kapaszkodott Szindbád karjába.~- Ezen az úton
205 1| húzta, és a keze remegett Szindbád kezében.~A Nefelejcs utcán
206 1| gombját hosszasan megnyomta.~Szindbád csodálkozva nézett a leányra:~-
207 1| és erősen megszorította Szindbád kezét.~- Ön jó fiúnak látszik...~
208 1| dörmögve vágta be valaki, és Szindbád elégedetlenül tett néhány
209 1| gyönge hang nagyon messziről.~Szindbád a magasba fordította a fejét.~
210 1| ház harmadik emeletéről.~Szindbád, mint babonás ember, később
211 1| SZINDBÁD ÉS A CSÓK~Szindbád karcsú,
212 1| SZINDBÁD ÉS A CSÓK~Szindbád karcsú, nyúlánk, de elég
213 1| szerencséje volt a nőknél. Szindbád ugyanis hirtelen ellustult,
214 1| ködben közelgő léptekre: de Szindbád nem jött. "Azt hiszem, beteg...
215 1| hintóból az esti homályban (míg Szindbád kezét szívére szorítva nézett
216 1| sem volt olyankor, midőn Szindbád nélkül, üresen futott tovább
217 1| a lovak, hogy a hintóból Szindbád úr bágyadt tekintete és
218 1| nagyobb baj volt az, hogy Szindbád hamar kihűlt, hamar felejtett,
219 1| eseményeit. (Mert hiszen Szindbád - és ez becsületére legyen
220 1| egy-egy szépséges délután után Szindbád akarata ellenére is kénytelen
221 1| ellágyuló, fáratag csókoknak Szindbád csak nagyon ritkán kedvezett. (
222 1| álmaiból, és az árvácska Szindbád iránt érzett szerelmét még
223 1| testrészéről. Midőn aludt Szindbád, akkor is éreznie kellett,
224 1| amellyel a szerelmes nőcske Szindbád izzó, kémlelő, leselkedő
225 1| ezenkívül még két nő tartozott Szindbád ismerősei között, de ezek
226 1| hosszadalmasan ajakukat Szindbád ajakára. Ugyanezért a bölcs
227 1| ázott fecske röpült be Szindbád lakásába az a bizonyos tudatlan
228 1| bocsánatkérőleg megállott. Szindbád édesdeden felkacagott ilyenkor,
229 1| ablakpárkányra: "Szabad, Szindbád? Megengedi, Szindbád?"~Azon
230 1| Szabad, Szindbád? Megengedi, Szindbád?"~Azon a télen tehát - a
231 1| kezdődött mind a három regény - Szindbád nagy, hosszadalmas, a Fehérvári
232 1| félszemmel látta mindezt Szindbád, mert hiszen a hölgyek már
233 1| sóhajtották, amely álnév alatt Szindbád ez időben levelezését folytatta.~
234 1| folytatta.~És ugyanakkor Szindbád félszemmel kipillantott
235 1| Tavasszal és még későbben, midőn Szindbád élete, bölcsessége, szerelme
236 1| mind a hárman egyformák! Szindbád önmagában kereste a hibát,
237 1| okát a mérföldes csókoknak: Szindbád akkor még fiatal volt, és
238 1| Abban az időben, amikor Szindbád sihederfiú volt, még sok
239 1| tanyaház egyszer leégett, és Szindbád apja nagyon sajnálta a gólyafészket,
240 1| a fészekre a gólyák, és Szindbád apja szégyenkezve kérdezte:
241 1| amely egykor, a vásáron Szindbád apjának lábanyomához csatlakozott.
242 1| mert hiszen előreláthatóan Szindbád úrapja hazaérkezésekor a
243 1| hogy folytassa az ifjú Szindbád nevelését. Szindbád úrapja
244 1| ifjú Szindbád nevelését. Szindbád úrapja akkor már csak egy
245 1| megveszésének történetét, de Szindbád úrapja többé nem nyitotta
246 1| került a házhoz, amikor Szindbád véglegesen még meg sem érkezett.
247 1| senkinek előre köszönnie. Míg Szindbád mellett nevelősködött, haját
248 1| megbukjunk Késmárkon.~Egy napon Szindbád úrapja Portobányi urat a
249 1| ivott, nem dohányzott. Talán Szindbád úratyja is azzal a célzattal
250 1| vendégek a tarokkot kergették. Szindbád úrapja a szeméhez emelte
251 1| Vállalta, hogy megtanítja Szindbád ifjúurat a vizsgai versezet
252 1| elszavalására.~- Helyes - mondta Szindbád úratyja. - A színész úr
253 1| A régi udvarház, ahol Szindbád felnevelkedett (Portobányi
254 1| kővel nem dobálják. Tehát Szindbád olyan házban töltötte ifjúságát,
255 1| nem is nagyon változott. Szindbád úratyja még mindig többet
256 1| mint azzal törődött, hogy Szindbád végtére felnövekedett, talán
257 1| mételyezd meg hazugságaiddal Szindbád ifjúurunk elméjét és szívét.~
258 1| tudományokat is javallanék Szindbád ifjúurunknak. A nőkkel hogyan
259 1| úr megzavarodva észlelte Szindbád ifjúurunk csillámló tekintetét,
260 1| nevelő uram - felelte hálásan Szindbád.~- És a nyáron, aratáskor,
261 1| ölembe hulljanak. Sajnos, Szindbád ifjúurunk nem színpadi pályán
262 1| páholy előrészében, majd Szindbád következett. A háttérben
263 1| állott Ketvényi Nagy Sámuel. Szindbád úratyja fodros ingét vette
264 1| volt maga az érzékiség. Szindbád forrón és hangosan felsóhajtott.~-
265 1| hátulról K. Nagy Sámuel, és Szindbád kezében megzörrent a piros
266 1| hogy ici-pici kis cicám...~Szindbád vérpiros arccal helyén ült,
267 1| hálásan mosolyog a tapsokra. Szindbád - a művésznő éppen odanézett -
268 1| talált, Szindbádtól eredt. Szindbád tizenhat esztendős ifjú
269 1| menyecskékkel népesítette be Szindbád képzeletét, míg Ketvényi
270 1| direktor.~Szünidő volt, és Szindbád nevelőivel a kisvárosban
271 1| igen tisztelt barátomat.~Szindbád (ebben az időben gyakran
272 1| dörgő hangon elszavalta, és Szindbád magában elsuttogta, és komolyan
273 1| zenekar régen elhallgatott, és Szindbád a fabódé hátulsó kapujánál
274 1| Istenem, a harisnyakötőm...~Szindbád félszemmel bekukucskált
275 1| igazította cipője szalagját. Szindbád arcában érezte a női test
276 1| mielőtt a lámpát lecsavarták.~Szindbád levette a kalapját, és néhány
277 1| Kezét csókolom - mondta Szindbád halkan, gyorsan, és mereven
278 1| hangon, amely úgy csillámlott Szindbád előtt, mint a folyóvíz a
279 1| Furcsa neve van. Igen: Szindbád... Köszönöm a csokrot.~Most
280 1| látni lehetett fehér ingét.~Szindbád közeledett, és gyorsan kezébe
281 1| kacagással, amely úgy hangzott Szindbád fülébe, mint a gyors tavaszi
282 1| Aztán erősen megszorította a Szindbád kezét, kissé meg is rázta.~-
283 1| Nem - felelt csendesen Szindbád.~(Később ezért a "nem"-ért
284 1| szalondarabokban szokás -, Szindbád úr, megengedem, hogy elkísérjen...~
285 1| megengedem, hogy elkísérjen...~Szindbád - bár már tizenhat esztendős
286 1| lépett az ifjúhoz, hogy Szindbád erősen érezte ruhájának
287 1| is elhozzam? - kérdezte Szindbád.~Az alacsony nőcske csendesen
288 1| mulatozás alatt) lelkesen a Szindbád vállára csapott:~- Tanulja
289 1| úgyis falura költözünk.~Szindbád semmit sem szólott, csendesen,
290 1| színművészt a további előadásában, Szindbád ábrándozva nézett a sötét
291 1| tetszik?... Ezt mondta Irma?~Szindbád rózsaszínt arccal bólintott.~
292 1| és ravaszkodva kacsintott Szindbád felé), ezután se vegyük
293 1| nincs is nagyon magosan... Szindbád úr fürgén ugrik, és mi majd
294 1| tudomásul veszi, hogy az ifjú Szindbád térdepel az ágya előtt.~-
295 1| már idáig elnevelgettük Szindbád urat, hűtlenség volna őt
296 1| Reszkető kezével megsimogatta a Szindbád kabátját:~- Van-e bátorsága,
297 1| kérdezte hízelkedve.~Szindbád hideglelősen reszketett,
298 1| környékén történni szokott. Szindbád tizenkét-tizenhárom esztendős
299 1| szerelmesek távozásával Szindbád néha felkereste a bokrokat,
300 1| esztendők elrepülnek, és Szindbád sohasem jutott el ezekre
301 1| vagyok - vélekedett az ifjú Szindbád, és fázósan mélyesztette
302 1| Nálam öt perc múlva félnégy.~Szindbád borzongva nézte a nagy zsebóra
303 1| kidagadtak az erek, amint Szindbád lábába kapaszkodott. A színész
304 1| színész hátulról tolta. Szindbád csupán a két idős férfiú
305 1| megszólalt a szobában:~- Maga az, Szindbád?~A hang az első pillanatban
306 1| szótagnál már világos volt Szindbád előtt, hogy odabent Galamb
307 1| nagyobb ijedelmet a hangjában.~Szindbád tehát félretolta a függönyt,
308 1| sima női kéz érintkezett Szindbád kezével.~- Erre jöjjön,
309 1| és ebbe a székbe üljön. - Szindbád egy karosszékben érezte
310 1| színpadi belépője) ismerős volt Szindbád előtt, jól tudta, hogy arany
311 1| Furcsa, hogy itt van, Szindbád - mondta most csendesen,
312 1| hang hallatára kialakult Szindbád előtt a sötétben lévő arcocska.
313 1| a kezével megérintette a Szindbád arcát. Aztán az ujjak a
314 1| furcsa, hogy most itt van, Szindbád, mert hisz az előbb álmodtam
315 1| ültem, és várni kezdtem.~A Szindbád ajkához tévedt a keze, és
316 1| ajkához tévedt a keze, és Szindbád megcsókolta a kezet.~A színésznő
317 1| és erős női illat áradt Szindbád arcába.~Szindbád gyorsan
318 1| illat áradt Szindbád arcába.~Szindbád gyorsan közeledett, de a
319 1| iramodott el azóta. Mit csinált Szindbád tíz esztendeig? arra talán
320 1| angyaloknak. Nyár volt, és Szindbád egy estén elgondolkozva
321 1| van Winklét játszották, és Szindbád mindig kedvelte ezt a színdarabot.
322 1| halottakéhoz volt hasonlatos.~- Szindbád - gondolta magában -, te
323 1| magában -, te jó bolond Szindbád, ugyan miféle bolondságot
324 1| mondogatta a jó úr, midőn Szindbád tizennyolc éves korában
325 1| fuldokolva, erőlködve nevetett: "Szindbád, a másvilágon minden csókért,
326 1| mondta a borbély, és Szindbád nemsokára egy omnibusz imperiálján
327 1| színházban sokan voltak, és Szindbád egy darabig a diákok helyén
328 1| festéktől van - gondolta magában Szindbád -, minden színésznőnek ilyen
329 1| minden a régi rajta, és Szindbád mégis bánattal mosolyog
330 1| a zenekarból hangzott. (Szindbád képzeletében egy pepita
331 1| hervadt rózsa!" - mormogta Szindbád, és a szíve csöndes, borongós
332 1| színpadon, és később, mikor Szindbád névjegyét az öltözőbe küldte,
333 1| színházi asszony hozott, és Szindbád erre olyan mozdulattal eresztett
334 1| újságírók szívták cigarettáikat, Szindbád egy darabig szégyenkezve
335 1| jobbra-balra széjjelnézett.~Szindbád odanézett, és megemelte
336 1| fizethet semmit. Helyes?~Szindbád nem felelt, mert furcsának
337 1| kérdezte bágyadozó kedvvel Szindbád.~- Valakiért... - nevetett
338 1| Valakiért... Talán magáért.~Szindbád hátralépett, és erősen az
339 1| keményen megszorította a Szindbád kezét, és hetykén mondta
340 1| vacsorát követő nap délutánján Szindbád nála tiszteletét tette.~-
341 1| vidéki délutánokon, midőn Szindbád húga barátnőivel haragszomrádot
342 1| színes szőnyeg borította. (Szindbád egy darabig kezében tartotta
343 1| hevenyészett rajzok tűntek Szindbád elébe.~- Én már csak az
344 1| nem boldog, ha megölelik?~Szindbád cigarettára gyújtott, és
345 1| felsimította hajhodrait. Szindbád helyeslően bólintgatott.~-
346 1| percig hallgattak, mialatt Szindbád tekintete szórakozottan
347 1| inggallérok sodródtak el Szindbád előtt. A vége felé pepitaruhában
348 1| hársfák illatával... S ezután Szindbád már kissé elandalodva nézegette
349 1| felismertem. Ön volt az, Szindbád. A régi Szindbád. Akarja
350 1| volt az, Szindbád. A régi Szindbád. Akarja a levelét látni?~
351 1| szívemet, kérem, kegyelmesen. Szindbád. - Szindbád kétszer-háromszor
352 1| kegyelmesen. Szindbád. - Szindbád kétszer-háromszor megforgatta
353 1| fogunk. Szereti a kávét, Szindbád úr?~Szindbád ekkor elbúcsúzott,
354 1| Szereti a kávét, Szindbád úr?~Szindbád ekkor elbúcsúzott, és rosszkedvűen,
355 1| SZINDBÁD TITKA~Minden embernek van
356 1| az életen át hallgatott. Szindbád titka - miután a hajós már
357 1| csak kísérő szellemét -, Szindbád titka a következő volt:~
358 1| titka a következő volt:~Szindbád egy téli estén, egy régi
359 1| és egy napon az unatkozó Szindbád kezébe került, midőn már
360 1| öreg varjú, amely talán már Szindbád gyermekkorában foglalt ott
361 1| között tűnődve keresgélt Szindbád a téli alkony pirosló fényében,
362 1| fotográfiák között találta magát Szindbád a kis szobában. Öreg asszonyságok
363 1| jegyesek - gondolta magában Szindbád, midőn az ajtó felnyílott,
364 1| rejtélyeskedve, nekilendülve Szindbád a kedves leány jöttére. -
365 1| Valami jó bort kérek - felelt Szindbád -, és szeretném, ha velem
366 1| tekintett az idegen vendégre. - Szindbád régen érzett jókedvvel bámult
367 1| maga vére lehet - mondta Szindbád a poharat ajkához emelintve.~
368 1| beszélgetni akar - gondolta Szindbád, és gyönyörködve nézte a
369 1| A tanár urak? - mondta Szindbád.~- Az igazgató úr is eljön
370 1| Snell úr, a tornatanár.~Szindbád hallgatott, és a leányka
371 1| végre keresztülment a fonál, Szindbád még mindig nem szólt. A
372 1| jönni? - kérdezte csendesen Szindbád, és hosszasan a leány arcába
373 1| járt? - kérdezte szomorúan Szindbád.~- Azt nem mondhatnám -
374 1| és kézimunkájába mélyedt.~Szindbád csendesen és gondolkozva
375 1| azzal is végződhetik, hogy Szindbád egy kedves, félénk és felejthetetlen
376 1| kérdezte csendes hangon Szindbád.~- Fáni - felelt közömbös
377 1| leány.~- Fánika - folytatta Szindbád előrehajolva -, nem szeretne
378 1| megállott az ajtónál, és Szindbád jól látta, hogy vérhullám
379 1| Kiment a szobából, ahol Szindbád most egyedül maradt a félhomályból
380 1| gyönyörűen az imént? - kérdezte Szindbád csodálkozó hangon.~- Ah,
381 1| Kismadár - mondta későbben Szindbád, és ő is nevetett csendesen.~ ~
382 1| nagyon boldog volna, ha Szindbád poharat koccintana véle
383 1| régi kottát elénekeljek.~Szindbád érdeklődve hajolt előre,
384 1| véleménye önnek Fánikáról?~Szindbád elcsöndesedve hallgatta
385 1| tűzkelyhű rózsácskát. Ám Szindbád gondolkozása ebben az időben
386 1| bontakozik ki a vásznon - Szindbád a pap rajongásában csakhamar
387 1| előtte a gondolatok vászna. Szindbád úgy látta, hogy éppen a
388 1| valahol hallgatózott (ezt Szindbád bizonyosan tudta, mert hiszen
389 1| fordította az igazgató felé. Szindbád leskelődve figyelte a szemsugarak
390 1| igazgatóval az operettáriát.~ ~Szindbád már régen elfelejtette a
391 1| lépésnél már újra elfelejtette Szindbád a dalt, az igazgatót és
392 1| egy hölgy várja odakünn.~Szindbád letette a kártyát, és magában
393 1| komikusan ült a helyén, és Szindbád, mielőtt megszólította volna,
394 1| volt...~- Hol? - kérdezte Szindbád, és letelepedve a "kismadár"
395 1| hogy színésznő legyek.~Szindbád fanyarul mosolygott. Egy
396 1| friss téli illat szállott Szindbád arcába, amilyen illatot
397 1| Meglátjuk - dörmögte csendesen Szindbád, és még maga sem tudta,
398 1| engedelmes gyermek volt Szindbád, és szerette magát azzal
399 1| kismadár" ijedten nézett Szindbád két kerek, nagy szemébe,
400 1| mondta mély, dudorászó hangon Szindbád. - Szeret?~- Nem tudom -
401 1| és a fejét lehajtotta. Szindbád ekkor hosszasan és forrón
402 1| hónalja is, ahová eltévedt a Szindbád fürge keze. - A kocsi lassabban
403 1| primadonna - mondta enyelegve Szindbád -, helyben vagyunk. Később,
404 1| jött a messzi kis faluból Szindbád hívására, amikor nőket kellett
405 1| fekete selyemszoknyája (Szindbád egy régi kedvesétől örökölte),
406 1| szerette még másért is. Szindbád, midőn ifjúvá lett, és Morvainé
407 1| ház körül, ahol a kedves Szindbád növekedett, egyszer, egy
408 1| estén az egykori dajka a Szindbád szobájába lopózott... És
409 1| szobájába lopózott... És Szindbád néha úgy emlékezett, hogy
410 1| akikért abban az időben Szindbád szíve dobogott. Egy csalfa
411 1| fegyverét is használta. De Szindbád nem akart meggyőződni a
412 1| templom harangjainak szava.~És Szindbád nagyon boldog volt az első
413 1| szerelmetes nőire gondolni, mert Szindbád akkor még csak háromszázharminchárom
414 1| barátját látta vendégül Szindbád, aki pompásan verte a zongorát
415 1| csillagokat vizsgálta), Szindbád sok bort ivott, és a zenélés
416 1| nemsokára haza mehetek.~Szindbád a mámorosok makacsságával
417 1| Ártatlan fráter - dünnyögte Szindbád.~Máskor egy énekes színészt
418 1| aztán mind ritkábban jött Szindbád a budai házikóba, ámbár
419 1| szájjal, és a levegőbe bámul.~Szindbád elgondolkozott:~- Sohasem
420 1| akik nem szoktak álmodni.~Szindbád a Morvainé ráncos arcába
421 1| Üssön belé az istennyila.~Szindbád vállat vont:~- Haza nem
422 1| csendesen elment, hogy Szindbád észre sem vette, amikor
423 1| szemhéja alól Szindbádra.~Szindbád legyintett a kezével.~-
424 1| doktorok. De megyek is már.~ ~Szindbád nagyon sokáig nem tudott
425 1| DUNA MENTÉN~Szindbád egyszer magányosan, barát
426 1| zászlócska olyanformán lengett Szindbád felé, mintha éppen az ő
427 1| hajók a kis falu alatt. (Szindbád ilyenkor egy harcsabajuszú
428 1| fejükön, és kis zsebkendőiket Szindbád felé lobogtatják. (Ilyenkor
429 1| felé lobogtatják. (Ilyenkor Szindbád fehér nadrágos és aranyos
430 1| divat abban az időben. (Szindbád gyóntatóbarát óhajtott lenni
431 1| megjelent az ajtóban az ördög. Szindbád Nagy Lajos király nejét
432 1| messzire érnek - gondolta Szindbád -, elérkeznek egy messzi
433 1| amelyekre a hegyek között Szindbád vágyakozó szeme tapadt.) -
434 1| ekkor megérkeztek végre Szindbád barátai - a magas töltésen
435 1| magányosan, elhagyottan élő Szindbád verandájáról arra a magas
436 1| alakjában jelentkeztek a Szindbád képzeletében. Voltak közöttük
437 1| utolsó kocsi folyosóján. (Szindbád természetesen nászutas szeretett
438 1| tekintetüket az állomáson ődöngő Szindbád felé. Egy kukoricanadrágos,
439 1| és parfüm illatát: ekkor Szindbád fekete hajú és Henry-szakállas
440 1| tehervonatra már nemigen gondolt Szindbád, midőn így élt egy nyáron
441 1| Tudniillik: egyszer Szindbád, az a bizonyos hajós megszöktetett
442 1| sapkák alatt látszó arcukon Szindbád aggodalmat, sőt rosszallást
443 1| és kóbor ebek nyomait, és Szindbád a szerelmes csókok között
444 1| a környéken" - gondolta Szindbád. A hölgy, akit délután megszöktetett,
445 1| hogy eljött velem? - mondta Szindbád, talán tizedszer, mert már
446 1| óta a muffjában melengette Szindbád kezét, midőn esténkint hazakísérte,
447 1| Ártatlan leányka volt, akivel Szindbád csupán a népkert elhagyott
448 1| lépcsőn ment volt felfelé, és Szindbád a lépcső alján kalaplevéve
449 1| bibliát vágta ugyanekkor Szindbád fejéhez.)~... - Kérem -
450 1| fejéhez.)~... - Kérem - mondta Szindbád, mert fiatal korában jó
451 1| előtt tartott... Az ifjú Szindbád (mert hiszen akkor még ifjú
452 1| folytatta esdeklő hangon Szindbád, de Mimi erre sem felelt.~
453 1| de Mimi erre sem felelt.~Szindbád elkeseredve felállott:~-
454 1| sírdogálva csóválta a fejét.~Szindbád ekkor a legnagyobbra határozta
455 1| nem szólt egy szót sem.~Szindbád eleinte azt hitte, hogy
456 1| Isten veled! - gondolta Szindbád, és arra készült, hogy kiugrik
457 1| jelezte a közelgő állomást.~ ~Szindbád férfikorában sokszor gondolt
458 1| SZINDBÁD ÁLMA~Szindbád egyszer azt
459 1| SZINDBÁD ÁLMA~Szindbád egyszer azt álmodta, hogy
460 1| koraőszi nap volt akkor, Szindbád háromszáz-egynéhány éves
461 1| Így felkészülve az öreg Szindbád elindult, hogy felkeresse
462 1| csillagom, én királyom". Szindbád pedig legyintett kezével: "
463 1| ezzel annyi időt töltött el Szindbád, hogy néha a gyümölcs leszakítására
464 1| szokott találkozni. A vonat Szindbád nélkül robogott tova, pedig
465 1| nézett még akkoriban is Szindbád szemébe, amikor miatta éppen
466 1| szeretni még akkor se, mikor Szindbád évekre magára hagyta. Tízéves
467 1| felelt vállat vonva Szindbád. - "Az életben egyéb dolga
468 1| gyűrött párnától, midőn is Szindbád kedveskedve megszólította,
469 1| éveimben" - gondolta magában Szindbád.~És most ők mind-mind eltűntek
470 1| most ők mind-mind eltűntek Szindbád elől e kora őszi napon,
471 1| vén ecetfákat? - kérdezte Szindbád.~- Itt - felelt röviden
472 1| az őszi szélben: "nini, Szindbád úr", mondták, mert éjjelente
473 1| tolta az okulárét. "Nini, Szindbád úr!" - kiáltotta, mert éjjelente
474 1| hogy történt ez? - kérdezte Szindbád.~- Így. Egyszer csak nekem
475 1| senkinek se kaput, mióta Szindbád úr nem jár hozzánk.~Szindbád
476 1| Szindbád úr nem jár hozzánk.~Szindbád elgondolkozva ballagott
477 1| keresni.~ ~Majmunka - akit Szindbád Budától Pestig mindenütt
478 1| emeletről:~- Hé - hopp!~Szindbád nyomban megismerte a Majmunka
479 1| két rossz lóval - mondta, Szindbád lábára célozva. - Mi az
480 1| utcában?~- Kegyedet! - felelt Szindbád, és az előszobában egy székre
481 1| szerint nem hitte el, amit Szindbád mondott.~- Bizonyosan lakik
482 1| szemem láttára csal meg, Szindbád.~Szindbád esküre emelte
483 1| láttára csal meg, Szindbád.~Szindbád esküre emelte a kezét.~-
484 1| mint legutoljára, midőn Szindbád Majmunkánál látogatóban
485 1| Az ablaknál az asszony Szindbád álla alá tette a kezét,
486 1| megsimogatta a haját.~- Tudja, Szindbád - mondta rövid hallgatás
487 1| hoztam volna a világra.~Szindbád leült a karosszékbe, amíg
488 1| is olvasok más regényt.~Szindbád hümmögve nézte az asszonyt,
489 1| házban - mondta csendesen Szindbád. - Nem tudom elgondolni,
490 1| ruhám és legszebb kalapom...~Szindbád a múlt időkből ismerte már
491 1| éjjel-nappal mulatságon?~- De Szindbád! - szólt közbe borúsan Majmunka. -
492 1| Se mással. Csak magával.~Szindbád előrehajolt, és megsimogatta
493 1| nevetve, boldogan ölelte át Szindbád nyakát.~- Nos, ez ugye sokkal
494 1| kérdezte megelégedetten Szindbád.~- Százszorta jobb - felelt
495 1| Régen, bolond fiatal fejjel.~Szindbád megcsóválta a fejét, és
496 1| hozzám, hát bizony kirúgnám.~Szindbád csöndesen fújta a füstöt:~-
497 1| Egyszer Majmunkánál ebédelt Szindbád, és a kerek asztalt hatan
498 1| volt sok zöldséggel, ahogy Szindbád szerette - kiderült, hogy
499 1| szerette - kiderült, hogy Szindbád nem szabad ember többé,
500 1| Sohasem fogsz megváltozni.~Szindbád vállat vont.~- Nem értem
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2261 |