Part
1 1| A kereszten, balról, egy vén fekete varjú ült, mint hajdanában.~
2 1| szórakozottan felelt:~- A vén skatulya csak azért van
3 1| futott tovább a hintó. A vén kocsis büszke volt tudományára,
4 1| valószínű az a föltevés, hogy a vén kocsis csak saját lovait
5 1| lábára. - "Gyere te is, vén komédiás" - dörmögte lecsüngő
6 1| lakni.~- Gyere már no, te vén gazember komédiás - kiáltotta
7 1| felleghajtóba bújtatott vén színészt. Az a kakadu üstökét
8 1| ám a vidéken...~- Elég, vén fecsegő! - dörrent közbe
9 1| szünet múlva kérdezte:~- Te vén csepűrágó! Hogy merészelsz
10 1| amelyben megigéztem...~- Vén hazug! - csikorgott Portobányi
11 1| dobni csókot - hangzik a vén színész reszelős hangja.~
12 1| az öreg tekintetes úr.~A vén színész kipirosodva, kissé
13 1| Jól van - felelt gyorsan a vén színész, és csendesitőleg
14 1| előtt.~- Hová gondolsz, vén gazember? - kiáltott felháborodva
15 1| izzadó üstökét megtörülte.~A vén színész legyintett a kezével,
16 1| felállott, és követte a vén színészt. Ketten közrefogták
17 1| nevetett hangtalanul a vén színész. - Én sohasem voltam
18 1| közbe. - Megbolondultál, te vén komédiás?~A kerítés alacsony
19 1| gyerek sírt... Valahol egy vén, korhadt fűzfa alatt a sötét
20 1| üvegharangot, valamely régi park vén fáján.~A leány talpas lámpával
21 1| Itt tudta hagyni ezeket a vén ecetfákat? - kérdezte Szindbád.~-
22 1| ilyen sokat próbált vénséges vén embertől. Hát majdnem a
23 1| kereskedik vagy erénnyel. Ez a vén nő manapság. Fiam, én nem
24 1| kortársai nézegetnek alá. A vén kályhák mellett üldögélve
25 1| körülötte forgolódtak. A vén hajdú szakasztott János
26 1| és magában igazat adott a vén súgónak.~[1912]~
27 1| felé, mint a császárnak a vén katona. Az ablakpárkányokra
28 1| mondani akar valamit.~A vén cseléd már sokszor virrasztott
29 1| hagyjatok már békében, vén latrok.~Ekkoriban történt,
30 1| mint egy boros ábrázatú vén éji csavargó, a kerteken
31 1| készségével állongott a vén sétapálca, amelyen bőrbojt
32 1| amint jött, eltávozott.~A vén útszéli madárijesztőt a
33 1| fekve a gyermekeikkel, és a vén asszonyok estve elhangzott
34 1| párnára tette fejét. - A vén falusi cimbalmos azóta meghalt,
35 1| fekvőhelyén megszólalt a vén cseléd:~- Amíg aludt, tekintetes
36 1| rekedten hajnalt kiáltott egy vén kakas.~Az árnyak eltűntek
37 1| kőasztal körül, hol Heine vén hóhérai módjára tanácsot
38 1| Mátyás úr, Mici férje odvas, vén bükkfa volt, aki csak az
39 1| áll zöld falaival, mintha vén bolond korában tetszeni
40 1| holnap öt órakor..." Ha egy vén marabu-legyező egyszer megszólalna,
41 1| László holttestét", mondják a vén betűk egy üvegfestmény alatt
42 1| menjetek" - dörmögték a vén csontok a föld alatt, és
43 1| hallgatóan előrekönyöklő vén fejfák előtt, amelyek már
44 1| előtt, ahol az udvaron egy vén, molyette hajdú-kabát lógott
45 1| Deresbajuszú, ködszagú, helyeslő vén kocsisok várnak az állomás
46 1| almafejű, veresbor-képű vén toronynak, amely a kandúr-hátú
47 1| mert vigyáznak reájuk. A vén rózsafákat szalmába öltöztetik,
48 1| magában nevezni szokta:~- Maga Vén Korhely!!~Kimondta, és erre
49 1| nevünkön nevez végre...~- Vén Korhely - mondá hízelkedve,
50 1| hazugságokat zizegve sugdostak a vén esőcsatornának. Szindbád
51 1| hogy már benőtt a fejelágya vén ember létére.~- A bácsi
52 1| ibolyaszagú, hogy megríkatja a vén emberek szemét is, ha hozzájuk
53 1| törvényes feleségedhez, ahhoz a vén Cézárinához menj vissza,
54 1| dunyha alatt. - Hazaviszed a vén feleségéhez.~A talyigát
55 1| Szindbád anélkül, hogy a vén juhásznéktól meg ne kérdezze,
56 1| repült ki az ablakon, mint a vén vadlúd, amikor piros lábú
57 1| felé vette. A mesemondásos vén fenyők közömbösen néztek
58 1| az egynejűséget.~ ~- No, vén lókötő - kiáltott fel Szindbád. -
59 1| eljátsszon, mintha azt maga a vén Szerenádi játszaná.~- Tekintélyt
60 1| férjhez menjen.~- Azt a vén duennát? - mekegett Szindbád
61 1| lapuló nyúl... Mondja, maga vén kötnivaló, melyik rongyismerőséhez
62 1| Talán csak nem valami vén, kimustrált nő volt az,
63 1| vadászkutya a vadat, amíg aztán a vén vadász szép csendesen beéri
64 1| lidércnyomástól.~- Már megint valami vén satrafával akar megismertetni,
65 1| Valéria nevetett:~- Ó, maga vén bolond, aki mindig az írók
66 1| hölgyet. - Csak csöndesen, te vén bolond, még megérem, hogy
67 1| télire mégiscsak azok a vén fagyökerek, tuskók, görcsök
68 1| között, akik a szerelem vén szélhámosait számon tartják...
69 1| tud úgy duruzsolni, mint a vén akácfa, amely már megérett
70 1| Hozzá képest csak dadog a vén szilvafa, pedig az is tudna
71 1| elképzelgette magában a vén bohó.~Még mindig várakozott
72 Alom| kocsmákba elcsalogatni. Az ilyen vén kövér ember néha oly kívánatosan
73 Reg| kivilágított ablakaival, mint egy vén éjszakázó, aki vacsora után
74 Reg| keskenylábú székeken, és a vén dámák a franciát némettel
75 Reg| ajtót nyitó nagybajuszú vén inasra kiáltott rá:~- Nem
76 Reg| ráncos arcára. Mintha e vén, fogatlan szájban rejtőznének
77 Reg| senki lánya? Ez a csúf, vén komédiás-leány? Bizony megérdemelné,
78 Reg| találkozunk. Hogy van a kisfiú?~A vén doktor olyan mérgesen kapta
79 Reg| históriákra gondolt. Összeaszott vén vadalmákra, akik a Pálházi-hölgyekbe
80 Reg| én színházi ember vagyok, vén róka vagyok a színpadon,
81 Reg| a mély szürke szemekben, vén komédiás fájdalma a régi
82 Reg| szoba ajtajában állongó vén kapusra ráförmedt:~- Hogy
83 Reg| emberkerülő hírében álló vén doktor, habár följelentést
84 Reg| szívében. Átvette a gyűrűt.~- Vén banya - gondolta magában. -
85 Reg| bejárásához. Szerette a vén könyveket, amelyeket második
86 Reg| inkább lehúzzák a sántikáló vén boszorkányokat.~- A sors
87 Reg| gonoszságban következetes vén banya nem hitt nekem, éppen
88 Reg| ért hamiskártyáshoz, egy vén, talaját vesztett szélhámoshoz,
|