Part
1 1| hosszú hajukat fésülik, és oly szent szerelemmel, megadással
2 1| felső-magyarországi városba. Oly izgatottak voltak mindnyájan,
3 1| amíg a túlsó sor hölgyei oly lelkiismeretességgel tették
4 1| régi háztetőn a szélkakas oly mozdulatlanul, mereven tisztelgett
5 1| és francia kártyája már oly ismerős volt Szindbád előtt,
6 1| zúzmaráján, és a bokája oly karcsú és fürge volt, hogy
7 1| magzatgyilkos, míg szája oly udvariasan és finomkodva
8 1| népénekesnő dalol, és a kocsmáros oly alattomosan nézeget vidrabőr
9 1| öreg francia szemében, hogy oly halkan kell élni, mintha
10 1| vigyázott, és az ecetfák oly várakozólag állongtak piros
11 1| fekete kesztyűs kis keze oly gyöngéd volt, mint azok
12 1| a szemük, a szájuk, mind oly különös, sohasem látott.
13 1| fölfedezhet, senki sem magasztalta oly bensőséges odaadással, mint
14 1| muladoztak az évek, Boldogfalviné oly alaposan megismerte az életet
15 1| volna ezt a nőt. A hangja oly közvetlenül szálldosott
16 1| meg... A nemes szerelem oly halkan múlik el, mint a
17 1| hogy nem minden asszony oly nemes érzésű, mint az édesanyja,
18 1| amint már ez szokás. És oly fontosságot tulajdonított
19 1| hölgy, hajdan kedvesem, és oly tiszteletre méltó, hogy
20 1| barnult a fehérség, és a nyak oly fehérnek látszott, mint
21 1| hatalmasan elfáradt, s az álom oly megszokott ásítással telepszik
22 1| megcsókolta a föld alól, és oly szenvedélyesen sóhajtozott,
23 1| könnyes szemüket, amely oly hatással volt Szindbádra,
24 1| és a férfiak ostobasága oly határtalan, hogy egy mélytüzű
25 1| füvek nőnek. A fülcimpája oly átlátszó volt, mint a márvány,
26 1| Szindbád a megbeszélt jeladásra oly izgatott és félénk lett,
27 1| kedves barátom." A falusi ház oly barátságosan, szinte önfeláldozással
28 1| asztal fölött, és az arcok oly közel vannak egymáshoz,
29 1| hogy ne is csalódhassék oly keservesen, ahogyan maga
30 1| tehetek arról, hogy a nők oly hiszékenyek! Miért szeretnek
31 1| fordult a rendőr felé, és oly hangosan beszélt, hogy a
32 1| a civilnők háztartásában oly mindennapi ugorkásüvegek,
33 1| érdemes róla beszélni - oly büszkék, mint az ékszereikre.
34 1| megjegyzést már hallotta valaha oly felejthetetlenséggel, hogy
35 1| volt abba hímezve. Szindbád oly feszesen állt sarkain, mint
36 1| Bella nevetett, de csak oly csendes rezignációval, amint
37 1| valamint a divatlapokról oly ügyesen sajátítottak el,
38 1| helyezte kesztyűtlen kezét, és oly hangon szólalt meg, mintha
39 1| intett az emeleti ablakból, oly meggondoltsággal, mintha
40 1| névjegy-tartó ezüstdaru oly választékossággal emelkedett
41 1| fogásait. A csirkecombokat oly gondosan forgatta a roston,
42 1| a csillagszemű Etelka őt oly anyáskodó szeretettel hátba
43 1| Terka kiment a házból, oly felindulással, mintha arról
44 1| piros bort ivott, amely oly áttetsző volt a reggeli
45 1| mert az ő testvére.~Vénusz oly elszántan nézett, mint egy
46 1| Ezek a járókelők mindig oly sebbel-lobbal igyekeznek,
47 1| foglalkoztatják a kezüket, mégpedig oly mohósággal, mintha a gyűrűviselésre
48 1| házmesternék lábán, amely papucsok oly puhák voltak, mintha akkor
49 1| politúrozott szék pláne oly tolakodással állotta útját
50 1| lakás ajtaján. Szindbád oly örömmel sietett ajtót nyitni,
51 1| gyerek kedvéért látogatott el oly gyakorta a házhoz, hanem
52 1| figyel, és valóban a láb már oly magasan kúszott fel Szindbád
53 1| hogy miért lettem egyszerre oly szenvedélyesen szerelmes
54 1| egy alsószoknya madzagjára oly görcsöt kötnek, amelynek
55 1| Jucika:~- Kár, hogy ez az úr oly mértéktelenül dohányzik.
56 1| a kopogtatása habozó, és oly meghatottan lép be, mint
57 1| amelyet első pillanatban oly barátságosnak ítélt.~[1925]~ ~
58 1| folyosóról fűtötték, mégpedig oly nesztelenséggel, hogy a
59 1| amelybe régi újságszeletek oly gondossággal, renddel voltak
60 1| körmöcskével, ügyességgel oly pompásan nyitotta fel a
61 1| ragasztani. És e művelet után oly megelégedett sóhajtás hallatszott
62 1| jöttem - kezdte Szindbád oly bizalmassággal, amilyen
63 1| szép szemével, amellyel oly megadással tudott nézni
64 1| asszonyság, aki maga is oly ünnepélyes volt, mintha
65 1| áll a boglya a kert felé, oly némán, akár egy síremlék,
66 1| tenyérnek belsejében, amelytől oly puha lesz a tenyér belterülete.~
67 1| amikor a fekete föld alól oly tündökölve jön elő, mint
68 Alom| a bikák), akik látszólag oly magányosan álldogálnak életük
69 Alom| álmokat, amelyeket a nők oly titokban rejtegetnek magukban,
70 Alom| amely bizonyos éjszakákon oly pontosan jelentkezett, mint
71 Alom| hegyvidéki halaknak is - az ember oly könnyedén gurul le álmában
72 Alom| postaszekerek, amelyek mindig oly vágtatva haladnak, mintha
73 Alom| ilyen vén kövér ember néha oly kívánatosan mutatkozik meg
74 Reg| És a mai éjszakán mégis oly merényletre gondol, amelynek
75 Reg| fotelekre, és a színlapot oly komolysággal nézték végig,
76 Reg| Magam sem tudom, miért járok oly gyakran e városba. Tán mert
77 Reg| mert a régi Redut-bálokat oly nagyszerűen tudta elmondani.~-
78 Reg| állapotot senki sem oldotta meg oly könnyűszerrel, mint kegyed,
79 Reg| szeretném feláldozni önért, hisz oly véghetetlenül szeretem.~-
80 Reg| visszaemlékezni, amely napok oly titokzatos homályba vesztek
81 Reg| Nagyon sajnálom szegényt, oly türelmesen fekszik az ágyban,
82 Reg| hozott gyógyszékeken, s oly előkelő betegek voltak,
83 Reg| öreg hölgyek, akik még oly szemtelenül kötöttek harisnyát,
84 Reg| imádságot, és a bűnbánat virágai oly szomorúan lepik el lelkük
85 Reg| köz- és váltósvindler, oly sikerülten változtatta meg
86 Reg| jelent meg a promenádon, és oly bizalmas repüléssel közeledett
|