Part

1001    1|                     aki a hazáért elesett. Szindbád szívszorongó ámulattal tapasztalta,
1002    1|                   Meghalt, mert szeretett.~Szindbád összevont szemöldökkel vizsgálta
1003    1|               sólymot tartsanak a kezükön.~Szindbád egyetlen pillantásra sem
1004    1|                   nem hiszem...~Bella most Szindbád kezére helyezte kesztyűtlen
1005    1|               valamely fogadalmat tenne:~- Szindbád, maga nem hiszi, hogy barátnőmmel
1006    1|                 szökni?~- Nem sok - felelt Szindbád hirtelen manőverrel -, hiszen
1007    1|                  mint köznyelven mondják - Szindbád váratlan szavaira. Régi
1008    1|                      Lemond a szerelemről, Szindbád?~Szindbád olyan fanyarul
1009    1|                   a szerelemről, Szindbád?~Szindbád olyan fanyarul felelt, mintha
1010    1|                lába. Most már bevallhatom, Szindbád, hogy maga volt a fűszer
1011    1|                   sem fogadtunk volna fel.~Szindbád kesernyésen nevetett:~-
1012    1|                 között megbocsátunk önnek, Szindbád, mert egyebet nem tehetünk.
1013    1|                felelt a vadkörtefa nyelvén Szindbád.~[1924]~
1014    1|               amint ezt már megérdemlik. - Szindbád hölgyét szemtől szembe "
1015    1|                 darab ideig nem derült ki.~Szindbád, mikor ismét útrakelt, hogy
1016    1|                       kiáltott fel vidáman Szindbád, gyakorlott utazó módjára,
1017    1|                  Virágzó Ákácfám! - felelt Szindbád egy színlaposztogató pózával,
1018    1|                piros ász - vagy talán csak Szindbád látta ily meglepőnek a kanális-
1019    1|               amelynek felavató-ünnepélyén Szindbád egykor báli rendező volt.~-
1020    1|                    elnevette magát, amikor Szindbád ráhelyezte a kezét. Valahol
1021    1|                  csaknem farkcsóválva jött Szindbád elé, mint egy eb, amely
1022    1|                 kezdte a ködmönös asszony.~Szindbád ámultan tette össze a két
1023    1|               meglehetősen kemény a körte.~Szindbád, bár olyan formában helyezkedett
1024    1|           gyakorlott turista biztonságával Szindbád. És szemügyre vette az asszony
1025    1|                  zsámoly közelébe, amelyen Szindbád helyet foglalt "régi hódolata
1026    1|                   is megváltozott - mondta Szindbád a délelőttiesen kitakarított
1027    1|                    akarna verni valamihez.~Szindbád a legnagyobb szórakozottsággal
1028    1|               lehető legközönyösebb hangon Szindbád, mire a kis papucsok szinte
1029    1|                    engem sem szeret többé!~Szindbád egy borbély hevével szabadkozott,
1030    1|                     asszonyom - sóhajtotta Szindbád érzelgősen. - Mily könnyű
1031    1|                 azért vagyok olyan szelíd.~Szindbád megcirógatta ültéből a kis
1032    1|                   és a nőkkel! - duruzsolt Szindbád a fekete bárányt simogatva,
1033    1|               visszavonta a fekete bárányt Szindbád kezéből, mintha az nem érdemelné
1034    1|                    meg, hogy hozzányúljon.~Szindbád bűnös emberként lehajtotta
1035    1|             poharat - szólt közbe fanyarul Szindbád.~- És az anekdotákat kinek
1036    1|             vármegyében is beszélnek róla?~Szindbád szerelmesen nézett a barna
1037    1|                  írt minden magyar verset.~Szindbád nevetni kezdett olyan hangosan,
1038    1|           bosszúságában a piros papucsával Szindbád felé rúgott, és kimondotta
1039    1|                    látszott. De abbahagyta Szindbád is a sértő hahotázást, és
1040    1|                    koncokat kedvelik. Nem, Szindbád még olyan regényesen karcsú
1041    1|                  becsületnél, kitartásnál. Szindbád jó darab ideig ottfelejtkezett
1042    1|                 bírónak - gondolta magában Szindbád, amint jövendő állása felől
1043    1|                    nem akadt a városkában, Szindbád tehát Malvin bűvkörébe jutott.~
1044    1|               igazán nem szeret - mormogta Szindbád lesütött szemmel.~- Kicsoda? -
1045    1|            amelyben a helyi szokás szerint Szindbád első látogatását fogadta.~
1046    1|            sugdostak a vén esőcsatornának. Szindbád felsóhajtott, mint akár
1047    1|                   jelentő fodros fürteivel Szindbád felé fordult:~- Ami az írást
1048    1|                   mai világban? - kérdezte Szindbád hitetlenkedve. - Ó, ha igaz
1049    1|                 kiáltott fel megrökönyödve Szindbád.~"Alattomos, hízelkedő hangja
1050    1|               néztem egész idő alatt, amíg Szindbád kedveskedő, alázatos hangon
1051    1|             életemetŤ - mondta szó szerint Szindbád, és olyan merően nézett
1052    1|            megkérdeztem tőle, hol ebédelt? Szindbád azt felelte: - A legdrágább,
1053    1|                   nem adott az ebédhez..."~Szindbád darab ideig szótlanul állott
1054    1|                most már jóságosan nézett a Szindbád szomorú arcába.~- Az asszonyok
1055    1|                    tiszta asztalkendője...~Szindbád megcsókolta Malvin kezét,
1056    1|                    az asszony özvegy lett, Szindbád megjelent a városkában,
1057    1|                    Szindbádnak a kabáthoz.~Szindbád a kabátban elölről-hátulról
1058    1|             fanyarság után - sóhajtott fel Szindbád. A kocsi kerekei úgy pörögtek
1059    1|                   volt, nyomban észrevette Szindbád lázas érdeklődését a szedőlányok
1060    1|                   hogy elmegy az étvágyuk.~Szindbád búcsúpillantásokat vetett
1061    1|               Ibolyka figyelemmel kísérvén Szindbád kalandozó pillantását, így
1062    1|                majd roston csirkét sütünk.~Szindbád nem vetett többé epedő pillantásokat
1063    1|             megjegyzést is tehetett volna, Szindbád talpra állott, és a kisasszonyok
1064    1|                  Valóban nem hittem volna, Szindbád, hogy arra tanítja húgaimat,
1065    1|                  szokott járni Ibolykának.~Szindbád védekezőleg mormogta:~-
1066    1|                   csurgatta, amilyen cipót Szindbád még életében nem evett.
1067    1|                    eljegyzésről volna szó.~Szindbád csak nézte, nézte azt a
1068    1|                 volna elutazni! - mormogta Szindbád félhangon, hogy Ibolyka
1069    1|                   étvágya vagy szomjúsága?~Szindbád egykori utazásaira gondolt,
1070    1|                   Hazudni szeretne nőknek?~Szindbád szótlanul bólintott.~Ibolyka
1071    1|                közé szorítva, letelepedett Szindbád szomszédságába:~- Ne mondja,
1072    1|              legyen nálam. Hazudjon tehát, Szindbád. Hazudjon, amíg a csirke
1073    1|            megdarálom.~- Szerelem - kezdte Szindbád azon a régi szélhámos hangon,
1074    1|                     búgott fel még egyszer Szindbád, miközben a kávédaráló halkan
1075    1|              hirtelen elhallgatott, mintha Szindbád szavai állították volna
1076    1|                mondá, és vidáman nyújtotta Szindbád felé az ízletes falatot. -
1077    1|                 VALAMIT,~AMÍG A SZÜLEJE ÉL~Szindbád, ez a nevezetes kalandor,
1078    1|                  fényképalbumból előlépett Szindbád elérzékenyülve nézegette
1079    1|                    sóhajtásnyi szünet után Szindbád. - Tán nekem is tudna valamely
1080    1|                 szívem - felelt egyszerűen Szindbád.~- Igen, atyád is szívbajban
1081    1|                       A szívem - ismételte Szindbád, mert gyermekkorában meglehetősen
1082    1|                   már javában kormosodott. Szindbád képzeletében már érezte
1083    1|                     Ó, jaj nekem! - felelt Szindbád, mintha ismét gyermek volna,
1084    1|                   Nagyon jó volt! - nyögte Szindbád.~- Este fésülködött vagy
1085    1|                 pöffent közbe a kis fazék.~Szindbád olyan izgatott lett a gyermekkori
1086    1|                 amikor reggel fölébredtél?~Szindbád alábbhagyott a lovaglással,
1087    1|                 szájának a fűzőviselettől.~Szindbád a szívéhez nyúlt, és könyörgő
1088    1|             kártyavetők mindig megidéznek. Szindbád előrehajolt, és anyja kidolgozott
1089    1|                   meg? - kérdezte szepegve Szindbád.~- Ó, sokan vannak előtted...
1090    1|                 hívják.~- Magda - mormogta Szindbád, és amíg az anyja a szíve
1091    1|                  és elhívom a szomszédból.~Szindbád az ablakra pillantott:~-
1092    1|                    udvarokon kukorékoltak, Szindbád a kocsin egy dalt dúdolgatott
1093    1|                 mezők, sőt messzi elmaradt Szindbád útitársa, Szolid Madár tiszaháti
1094    1|                    a szolgabírót! - felelt Szindbád, mire Recski unottan megjegyezte:~-
1095    1|               agarászok még messze jártak, Szindbád hamarosan egy termetes asszonyság
1096    1|                   hideg kacsacomb került a Szindbád kezébe, amelyről eszébe
1097    1|                    Etelka jó szívvel nézte Szindbád falatozását, majd hirtelen
1098    1|                   nincs feleségem - felelt Szindbád áhítatos hangon. - Mindig
1099    1|              mondom magának, még nem késő.~Szindbád a szavak ócska lomtárában
1100    1|               kalapját.~-. Bemutatom neked Szindbád urat, aki feleséget keres
1101    1|                 Margitnak vagy Mariskának? Szindbád elfelejtette megjegyezni
1102    1|                   a menyasszony-jelöltben. Szindbád a lövöldözés elől jobbnak
1103    1|               magát Etelka. - Kár magáért.~Szindbád lehajtotta a fejét, mint
1104    1|                    vidékies egyszerűséggel Szindbád, és olyan határozottan nézett
1105    1|              kövérkés tenyerét, és jóízűen Szindbád hátára ütött.~- Ezt az ütést
1106    1|                           A TETSZHALOTT~...Szindbád akkoriban különös körülmények
1107    1|                  Tehát ismét Terkánál volt Szindbád, megérkezett, mint egy várva-várt
1108    1|             pillantják meg a hó lepedőjén. Szindbád, bár mindig kíváncsi volt
1109    1|                   téli körtéket és almákat Szindbád részére, lementek a verembe
1110    1|                   és sárgarépáért, amelyet Szindbád nem nélkülözhetett a levesből,
1111    1|                   azt a hordót, amelyben a Szindbád kedvelte könnyű kertibor
1112    1|                  kedve volna lefeküdni (de Szindbád egyelőre csak a kályha mellett
1113    1|                siet? Tán a felesége várja?~Szindbád fájdalmasan legyintett:~-
1114    1|                szereti, miért jött hozzám?~Szindbád tréfával akarta elütni a
1115    1|                  búcsúztam tőled.~És mikor Szindbád e tréfát kieresztette száján,
1116    1|                    még egyedül őt szerette Szindbád - regélvén mindenféle ligetekről,
1117    1|            elhelyezkedni fognak, amikor is Szindbád "Édes Párom"-nak nevezte
1118    1|                    felismerte őt (Terkát!) Szindbád a lába tartásáról és a járásáról.
1119    1|                 tartásáról és a járásáról. Szindbád bóbiskolni kezdett, mint
1120    1|       udvariasságot.~- Ne papolj! - felelt Szindbád, mintha egy legyet hajtana
1121    1|             megfogta a pipaszárat, amelyet Szindbád a térdén tartott.~Szindbád
1122    1|                 Szindbád a térdén tartott.~Szindbád ezután követte el a legnagyobb
1123    1|                  mondta olyan hangon, hogy Szindbád helyében mindenkinek másnak
1124    1|      elfelejtkezett csodálkozni azon, hogy Szindbád nem térdepel a gyomrára,
1125    1|                    a holtembert...~ ~Pedig Szindbád mindenről igen jól tudott,
1126    1|                 talán éppen azért halt meg Szindbád, hogy végleg megszabaduljon
1127    1|                    magában nagy ravaszdian Szindbád, mert szerette kitalálni
1128    1|               jelenléte miatt kotkodácsol?~Szindbád kocsis nélkül szokott utazni
1129    1|                  az istállónak tartott, és Szindbád almásszürke, rézfoltos lova
1130    1|                jászoltól, mert jól ismerte Szindbád furfangos kötését, amelyet
1131    1|          Szindbádot a szobából. Igaz, hogy Szindbád haja a földön való vonszolás
1132    1|                   a téli estében.~ ~A holt Szindbád tehát utazott... Azon a
1133    1|                    stációt szokott tartani Szindbád, vajon mit izengetnek a
1134    1|               amelyeknél sohasem haladt el Szindbád anélkül, hogy a vén juhásznéktól
1135    1|                  nem ropogtak a beborozott Szindbád alatt - békességük volt
1136    1|               utazgató mesterasszonyoknak, Szindbád nem faggatta többé őket
1137    1|         mesemondásait áhítatosan hallgatta Szindbád, hogy lappangva megközelítse
1138    1|              valami átkozott káromkodás... Szindbád még tetszhalott korában
1139    1|                   terem, mint a gyerek. De Szindbád hasznos, öreg kakas volt... )~
1140    1|                 Most már aztán ment vissza Szindbád talyigája a jól ismert úton
1141    1|                  mikor növekedett a hideg, Szindbád hangja hallatszott az ajtó
1142    1|                    fejjel! - mondá magában Szindbád. - Utóvégre az nem sokat
1143    1|                  itt a vagyon.)~Ugyanezért Szindbád most másfelé vette útját,
1144    1|                  gledícsia-kerítésen, hogy Szindbád csaknem a nyakát törte ki,
1145    1|                nélkül Stuart Mária, amikor Szindbád benyitott a házba, és az
1146    1|                  háromszor is elolvastam.)~Szindbád észrevette a fogason az
1147    1|                   ágyban maradhassak. Nem, Szindbád, nem voltam én olyan boldog,
1148    1|                 mint messziről látszottam.~Szindbád a díványt próbálgatta, amely
1149    1|                  befagy a tó - ábrándozott Szindbád, az ablakhoz állott, és
1150    1|                 Pesten élni - ez a vágyam.~Szindbád regényes gravűrök közepette
1151    1|                    senki észre ne vehesse.~Szindbád rajongott, mint romantikus
1152    1|                   fejű nőktől.~Így beszélt Szindbád egy reggel, miközben fagyos
1153    1|               sohasem csalt. Kihez beszélt Szindbád? Senki máshoz, mint a törvénytelen
1154    1|                   a törvénytelen fiú, akit Szindbád öregségére felszedett. "
1155    1|               segítségemre legyen" - mondá Szindbád a fiatalember anyjának,
1156    1|                 ezt nem szeretem" - felelé Szindbád, és bár a jobb vállán még
1157    1|                képecske módjára fakuló nő: Szindbád régi ismerősei közé tartozott. "
1158    1|                mindig libazsírral" - súgta Szindbád a fia fülébe. A fogadósné
1159    1|                    vélekedett a fogadósné.~Szindbád az utazásban elfáradva,
1160    1|                   adá ki utasítását fiának Szindbád; ő maga pedig csakhamar
1161    1|            kuglizóban!" - gondolta magában Szindbád, és úgy repült ki az ablakon,
1162    1|                    megjött a gazda.~Azután Szindbád fiához fordult, akit a konyha
1163    1|                   Október havában - felelt Szindbád fia.~- Persze, skorpióban,
1164    1|              egymáshoz. Melyik asszonytól?~Szindbád fia kicsit zavartan mondá:~-
1165    1|                   szóbaállni a férfiakkal.~Szindbád fia erre mit sem válaszolt,
1166    1|                   hallatszott már kívülről Szindbád hangja. - Szeretek körülnézni
1167    1|                    ahogy más akad helyébe.~Szindbád úgy tett, mintha nem is
1168    1|                    lecsapta a főzőkanalat.~Szindbád hamiskodva csippentett a
1169    1|               aggódj miattam, fiam - mondá Szindbád a küszöbön megállva. - Mostohád
1170    1|                  kezdett pattogni, amelyet Szindbád fia már az előbb megfigyelt,
1171    1|                    életet - felelte ásítva Szindbád. - Én a szemléltető oktatásnak
1172    1|                   a betyároktól sem, ezért Szindbád szavaitól sem ijedt meg:~-
1173    1|                  atyának példát kell adni.~Szindbád felsóhajtott:~- Hisz éppen
1174    1|                    Nem - felelt egyszerűen Szindbád. - Azért hoztam magammal,
1175    1|                 anélkül, hogy akár a bölcs Szindbád, akár a mindentudó fogadósné
1176    1|               helyezkedett el trónusára. - Szindbád fia, atyja tanításaira gondolva,
1177    1|                   árul? - kérdezte Orsolya Szindbád fiát a kancsalító szemével
1178    1|                    való pirosítót - felelt Szindbád fia, és elkapván a leányt,
1179    1|                  otthon az anyjától kapni?~Szindbád fia mondott valamit... Vénusz
1180    1|                 majd segítek - ajánlkozott Szindbád fia, olyan elszántsággal,
1181    1|                     Mehetnénk már - mondta Szindbád egy ebédnél, amikor kevés
1182    1|              szereti egymást a két gyerek?~Szindbád legyintett:~- Még sokat
1183    1|                  Nincs - felelt egykedvűen Szindbád.~- Akkor légy átkozott! -
1184    1|                  felköti magát a kamrában.~Szindbád a tenyerébe nézett:~- Nem
1185    1|                gyónás elvégzéséhez - mondá Szindbád fiának, akit most már mindenféle
1186    1|               előtt - szólt még biztatásul Szindbád fiához, amikor az egykori
1187    1|              fiákeres nagyot nézett, mikor Szindbád egy gyalogútnál, amely a
1188    1|                 kell.~Aztán fiához fordult Szindbád, és így folytatta:~- Mert
1189    1|                    tartunk az esztendőnek.~Szindbád egy darab ideig vezette
1190    1|                 fiát a kolostor felé, hogy Szindbád fia már azt kezdte gondolni
1191    1|           bocskorok és a böjtölő emberek.) Szindbád itt a kolostor közelében,
1192    1|          gyermekkoromban tettem.~Így szólt Szindbád, és a hegyoldalban útját
1193    1|                harangoznak! - kiáltott fel Szindbád, és babonásan nézett hátra
1194    1|                 mindig jó kegyúrnak lenni.~Szindbád fia följegyezte ezt is ama
1195    1|                     és csendesen ballagott Szindbád oldalán P. felé.~A fogadó
1196    1|          álldogálva, sörözött cimboráival. Szindbád borúsan megjegyezte:~- Ez
1197    1|                  kövér kocsmárosné (akiről Szindbád mindig lelkesedéssel beszélt)
1198    1|          sántikálni tetszik a bal lábával.~Szindbád zordon pillantást vetett
1199    1|                     hölgyeim - tiltakozott Szindbád szertartásosan -, most a
1200    1|                 asszonyság szemügyre vette Szindbád fiát, mint a bábák szokták
1201    1|               haját is megtapogatták (mire Szindbád fia összerázkódott, mert
1202    1|                       Matematikus - felelt Szindbád, és a söröspohárra szegezte
1203    1|            sajtokat hordtak elő, amelyeket Szindbád fiába akartak diktálni:~-
1204    1|                  mi magunk öltünk a télen.~Szindbád mogorván közbeszólott:~-
1205    1|          ismerkedésen hamar túlestek, mert Szindbád és Valentin valamikor iskolatársak
1206    1|                  már a böjtben? - kérdezte Szindbád, amikor a kocsmárosnék visszavonultak
1207    1|             tartsanak arról, mivel kellene Szindbád fiát megvendégelni.~- Még
1208    1|                 nézegetni a nagybetegnek. (Szindbád fiának az tűnt fel, hogy
1209    1|                vásár vége felé közeledik.)~Szindbád fia csodálkozva hallgatta,
1210    1|               képéről bámult meg az anyja.~Szindbád tovább öltögette egymáshoz
1211    1|                 kölcsönözd a korcsolyákat.~Szindbád észrevette, hogy nem marad
1212    1|                  atyád életét megmentette.~Szindbád fia engedelmeskedett, mire
1213    1|                     amelyet majszolgatott.~Szindbád most a kékfestő vállára
1214    1|        megelégedetten dőlt hátra székében. Szindbád lelkendezve átölelte:~-
1215    1|       hosszadalmasan.~- Én voltam - felelt Szindbád, és bólogatni kezdett, mintha
1216    1|                    ráncos elgondolkozások. Szindbád a zsíros terítékes asztal
1217    1|         emberölésig - felelt daráló hangon Szindbád, mint gyermekkorában megszokta
1218    1|              állunk?~- Az is volt - felelt Szindbád lesütött szemmel. - Mindenáron
1219    1|                      Hogyne - lelkendezett Szindbád.~Valentin úgy rakta egymás
1220    1|                     Marika? - kiáltott fel Szindbád, és a torkában verni kezdett
1221    1|               kiűzheted az ördögöt belőle.~Szindbád csippentett a szemével a
1222    1|                    tudja végig az ábécét. (Szindbád sem tudta.) A kékfestő a
1223    1|                   keveredett egykor miatta Szindbád... A jövevény a Valentin
1224    1|            vásznaidat áztatnád a folyóban?~Szindbád, aki darab ideig azt hitte,
1225    1|          poprádfelkai háta mögött üldögélt Szindbád, és a kövér kocsmárosnék
1226    1|                   viselni a lábán - kezdte Szindbád egy napon, amikor felébredt
1227    1|               nevelésével keveset törődik.~Szindbád fia mekegett, mint a bárány:~-
1228    1|            Korántsem - felelt ünnepélyesen Szindbád. - Szerenádi Szerafin nem
1229    1|                    kötnivaló lehet - mondá Szindbád fia, és most már öklelő
1230    1|                szégyent hoznak a családra.~Szindbád az útra összecsomagolta
1231    1|                 Várpalotára - mondá fiának Szindbád, miután a veszprémi fogadóban
1232    1|               futott keresztbe az úton. De Szindbád mégis elégedetlenül dohogott:~-
1233    1|                vonulhassak? - panaszkodott Szindbád a fiának, és ezenközben
1234    1|                    megházasítlak - intette Szindbád fiát, amikor a régi várkastély
1235    1|            megházasodjak? - mekegett ismét Szindbád fia. - Talán bizony valamely
1236    1|              legrosszabb eset - vélekedett Szindbád. - Mert legalább előre kitaníthatnálak,
1237    1|               érdekel - fejezte be szavait Szindbád, amikor egy öregember, aki
1238    1|                   a hipnotizőr médiumával.~Szindbád nagy tisztelettel közeledett
1239    1|                Leányrablás! - kiáltott föl Szindbád. - Engedd meg, tisztelt
1240    1|               véghez emlékezetes tetteket.~Szindbád, miután hiába várta, hogy
1241    1|                  tart a mámor - védekezett Szindbád.~- Maga hitt ilyesmit? Maga,
1242    1|                   folyamán is észrevehette Szindbád fia, hogy atyja minden tisztelete
1243    1|              kedélyesen tegezte az öreget. Szindbád most már nem is sokat teketóriázott:~-
1244    1|                 ehhez a házhoz? - nevetett Szindbád.~- Végrendelet-tanú voltam
1245    1|                  vén lókötő - kiáltott fel Szindbád. - Hát végre eljutottunk
1246    1|                    szoktattad őket - szólt Szindbád elismeréssel, amikor valóban
1247    1|            bemutatom a "főigazgató" úrnak.~Szindbád csippentett szemével fia
1248    1|                 tanár urat levizsgáztatom.~Szindbád hosszasan nézett a fiatalok
1249    1|                   kiáltotta ki az ablakból Szindbád, és a zongorához ült, hogy
1250    1|                 tartanod a faluban - mondá Szindbád a remetének, amikor a zenedarabbal
1251    1|              kísértet-szobában? - nevetett Szindbád.~- Akár ott, akár a káposztáskertben...
1252    1|                számú növendék is. Erre már Szindbád felállott a zongorától.
1253    1|                 kedves kollégám - biztatta Szindbád barátját, és olyan pillantást
1254    1|                  Vajon őt is megfojtják-e? Szindbád így kezdte mondókáját:~-
1255    1|                 növendékek már eltávoztak, Szindbád az ajándékba kapott szivarvégeket
1256    1|                  divatképeket rendezgette. Szindbád fiának kacsafarkához hasonlatos
1257    1|    zongoramesternek felcsapni - vélekedett Szindbád.~Szerenádi ekkor lépett
1258    1|                  szokások vannak divatban?~Szindbád a fiára mutatott:~- Nem
1259    1|                    kaphatók bolondságokra.~Szindbád nagyon helyeselt a remete
1260    1|                 Hát mit tegyek? - kérdezte Szindbád fia, és már megint a gödölye
1261    1|                  akar lenni! - szólt közbe Szindbád, fia védelmében.~- Nos,
1262    1|                    vén duennát? - mekegett Szindbád fia.~Szerenádi Szerafin
1263    1|              valamit egy házasságkötésnél.~Szindbád fia (nyilván Sáritól tanulta)
1264    1|                    kérdezte összeborzongva Szindbád. (És ezután jó darab ideig
1265    1|                színlapot olvasná, és mikor Szindbád arra járt, hirtelen Szindbád
1266    1|               Szindbád arra járt, hirtelen Szindbád mellett termett: "Maga gazember,
1267    1|             bevezesse a szerelmesek nevét. Szindbád udvarias ember volt, nem
1268    1|                    gázolták el a mindenütt Szindbád nyomába iramodó hölgyet...
1269    1|              szerelmet emlegetett, amelyet Szindbád ígért volna. A lovasrendőr
1270    1|                    Így történt aztán, hogy Szindbád egérutat vett, és mindaddig
1271    1|                   megmentve és lelkendezve Szindbád. (Erre a helyre nem merészelte
1272    1|                    lehetett megtudni, mert Szindbád megpillantván Pálmát a szobornál,
1273    1|                    tovább a szobrot, hanem Szindbád után vetette magát... Szindbád
1274    1|             Szindbád után vetette magát... Szindbád ilyenkor következetesen
1275    1|             megjegyzéseket már többnyire a Szindbád nyomába igyekvő Pálmának
1276    1|              következik a Várhegy, amelyre Szindbád könnyű szerrel menekült,
1277    1|                ritkán járt errefelé, azért Szindbád rövidesen elérte a Várat
1278    1|              gyönyörű pókot - kiáltott fel Szindbád, és az egykori férj karjába
1279    1|                   és az átöltözött hordárt Szindbád nyomába szalajtotta: rövidesen
1280    1|              asszonynak" nevezett, úgy ült Szindbád ölében, mintha lovagolt
1281    1|                      Segítség! Gyilkosság!~Szindbád már tapasztalatból tudta,
1282    1|                koporsókereskedő boltjától. Szindbád bemenekült a boltba, és
1283    1|           legközelebbi koporsóra mutatott.~Szindbád leemelte a koporsófedelet,
1284    1|                  volt férje kereskedésébe: Szindbád eltűnt...~- Talán egy koporsót
1285    1|                   A DOBOGÓ SZÍV SIMOGATÁSA~Szindbád akkoriban azon törte a fejét,
1286    1|              magával.~- Hercegnő! - felelt Szindbád, és csaknem térdre vetette
1287    1|              beszélhessek - szólt a hölgy.~Szindbád körülnézett bagolyvárában.
1288    1|                  hölgy látogatásának, hogy Szindbád szerencsére nemrégen csukta
1289    1|                   nyugtalankodik odabent.)~Szindbád végre talált egy széket,
1290    1|                 bánatosan nézett maga elé. Szindbád ezalatt szemügyre vette
1291    1|            hallgatósága minden szavának. - Szindbád megfigyeléseit éppen tovább
1292    1|              világon, csak kísértetet nem.~Szindbád nem szeretett a maga kísértetéről
1293    1|                   készültek - jegyezte meg Szindbád.~- Mit tehetek én arról? -
1294    1|                    valamit magáról - szólt Szindbád rövid elgondolkozás után.~-
1295    1|                   napsugár a tengerparton.~Szindbád, mint ez rendes szokása
1296    1|        gyermekemmel odaát a másvilágon?...~Szindbád sóhajtott: ez volt tehát
1297    1|              epegörcsök idején? - kérdezte Szindbád.~Az úrhölgy, amennyire előkelő
1298    1|                 múltak az évek - ismételte Szindbád.~- Leánykám évről évre növekedett...
1299    1|                   édesanyjával? - kérdezte Szindbád.~- Igen. Megbocsátotta ismeretségemet
1300    1|                 nem is volt többé kíváncsi Szindbád ama fogva tartott kísértetére...~-
1301    1|                        A SZERELEM LEXIKONA~Szindbád, ez a kalandos művész-egyén,
1302    1|                nagy feladatra vállalkozott Szindbád, amikor a világ leghatalmasabb
1303    1|                  mindenki, aki megéhezett. Szindbád bejegyezhette a lexikonába,
1304    1|                  mutatja a házon, hogy ott Szindbád megfelelő anyagot talál
1305    1|               lábaikra. (Miért van ez így? Szindbád ezzel nem sokat törődött,
1306    1|                    varrótű volt betűzve... Szindbád nem sokáig habozott annak
1307    1|            tanítgatta a nyoszolya lakóját?~Szindbád tehát a Szerelem Lexikonában
1308    1|                  az időben történt, amikor Szindbád bábaasszonyokkal tartott
1309    1|                    illett volna feleségül. Szindbád persze ezt még akkor nem
1310    1|                   olyan szégyenlősen, hogy Szindbád nyomban felismerte, hogy
1311    1|                származású nővel van dolga. Szindbád tehát odakiáltott körülötte
1312    1|                   önkéntes tűzoltóságnál.)~Szindbád kacsafark-hajzatú fia tehát
1313    1|              Legalább fiú lenne a kicsike!~Szindbád fia nem tudta elgondolni,
1314    1|                    vegyen: be is juthatott Szindbád fia a házba, és elmehetett
1315    1|                   lefüggönyözött lakásáig. Szindbád fia örömmel állapította
1316    1|                 lehet?" - kérdezte magában Szindbád fia, amint a néma lakásba
1317    1|                  szomszédból" hazaérkezik.~Szindbád fia elgyötörve nézett a
1318    1|               környéken!" - mondta magában Szindbád fia, amikor egy mézeskalács
1319    1|                kecsketúrót" is adott volna Szindbád kacsafark-hajú fiának, ha
1320    1|           kocsmában ül" - mondta, és sírva Szindbád fiának nyakába borult.~...
1321    1|                    hazatérésére várakozni, Szindbád fia tehát megint csak elindult
1322    1|                   egy leány feküdt, akiben Szindbád fia nyomban felismerte egyik
1323    1|               kerül maga ide?" - kiáltotta Szindbád fia.~"Nem kell kiabálni.
1324    1|                  újszülöttet csomagolta.~ ~Szindbád ezalatt fölvitte (a házmester
1325    1|                 tolakodással állotta útját Szindbád sétálgatásainak, mint valamely
1326    1|               szokta hordozni a házakhoz. (Szindbád meg nem állhatta, hogy egy
1327    1|                  néhány "Feri"-től, akinek Szindbád becslése szerint olyan nagy
1328    1|                  már előbb szemügyre vette Szindbád, ráismert benne a Pástétom
1329    1|                volt, én nem szoktam félni.~Szindbád belátta, hogy a sebesült
1330    1|               késszúráshoz is - mondogatta Szindbád, dédelgetve ejtegetvén ki
1331    1|                    búskomor lakás ajtaján. Szindbád oly örömmel sietett ajtót
1332    1|               bábaasszony jött meg, akinél Szindbád fia az első jelentést tette.~-
1333    1|                tette.~- Asszonyom - kezdte Szindbád -, a maga foglalkozása istenfélő
1334    1|              perszóna a paplan alatt. Mire Szindbád néhány pénzdarabot adván
1335    1|                  második bábaasszony, akit Szindbád fia a balesetről értesített,
1336    1|                 Kedves asszonyom - fordult Szindbád a siető asszonysághoz -,
1337    1|                  szemem láttára megcsalna.~Szindbád segített az asszonyság táskáját
1338    1|          megérkezett a harmadik bába, akit Szindbád fia atyja segítségére küldött.~ ~-
1339    1|                 itt van, asszonyom - mondá Szindbád most a meglehetősen takaros
1340    1|                   szerint maga elé kötött.~Szindbád fiát a kapu előtt találta.
1341    1|                 megtanulod azt is - mondta Szindbád legyintve. Majd némi elgondolkozás
1342    1|                   ellenünk - mondta fiának Szindbád, midőn ahhoz a városhoz
1343    1|                    térdepelnek? - kérdezte Szindbád fia.~- Abból, fiam, hogy
1344    1|                  én a városba megérkeztem.~Szindbád fia rosszallóan nézett atyjára:~-
1345    1|            trafikosnéval meg kasszírnővel?~Szindbád felsóhajtott:~- Az embernek
1346    1|                 városban - mondá bosszúsan Szindbád fia. - Vajon nem bolondul-e
1347    1|                 kell megszöktetni - felelt Szindbád, és kihúzta magát, mint
1348    1|               nincs szerencsénk - dörmögte Szindbád. - Egész idő alatt savanyú
1349    1|             óhajtják - mondá remegő hangon Szindbád, amint az ablakokat szemügyre
1350    1|                  valami betörést tervezne.~Szindbád fia nem engedte elmerengeni
1351    1|                Persze, a Kecske - mutatott Szindbád egy boltjából kikukkantó
1352    1|                maga nélkül is - legyintett Szindbád fia.~- Nem látom a helybeli
1353    1|                 lett volna szerelem miatt.~Szindbád fia karon fogta atyját,
1354    1|                    ember - felelt keserűen Szindbád, midőn nagy nehezen visszavonta
1355    1|               püspöki palotáig eljutottak, Szindbád még egyszer meg akart retirálni
1356    1|                  járni - felelt érzékenyen Szindbád fia.~- Sajnos, nélküled
1357    1|                   ember került elébe, mint Szindbád; talán azt remélte, hogy
1358    1|                  türelmesen végighallgatta Szindbád mondókáját. - Mely könyvek
1359    1|                 nevét eddig nem hallottam?~Szindbád kiteregette az előfizetési
1360    1|                   őszinteséget szimulálóan Szindbád. - Ezt az írót korhely,
1361    1|               nevét arra a helyre, amelyet Szindbád mutatóujjával megjelölt:~-
1362    1|                megrendelt műveket - mondta Szindbád, és hosszadalmasan megcsókolta
1363    1|                   unokahúgával? - kérdezte Szindbád fia.~- Magam sem tudom -
1364    1|               tudom - feleli elgondolkozva Szindbád. - Ez a derék, szent ember
1365    1|               esküdnek! - gondolta magában Szindbád. - A fiatalasszony bizonyára
1366    1|             kékszalagos szalmakalap, amint Szindbád darab ideig a vasrácsos
1367    1|                 hogy itt van az a bizonyos Szindbád, és kihallgatását kéri a
1368    1|             szenvedhetek felelt egyszerűen Szindbád.~- Miért jött ebbe a városba?
1369    1|         megfeleljen az orvosi rendelésnek.~Szindbád hümmögött:~- A pesti fogadókban
1370    1|             leheletem? - kérdezte fanyarul Szindbád.~- Mint a fűevő tavaszi
1371    1|           vérhevítő szenvedély? - kérdezte Szindbád a málnabokrok mögött eltünedező
1372    1|                    a bokrok összezárultak.~Szindbád a déli harangszó idején
1373    1|                 kövér sertéssült? - kezdte Szindbád az ismerkedést.~- De hiszen
1374    1|                 megtiltotta! - szólt közbe Szindbád fia.~Az öreg utazó legyintett:~-
1375    1|              halnom? - borongott egy napon Szindbád, amikor az életunalomtól
1376    1|                  egész üzletet? - kérdezte Szindbád fia, miután az egyik mondata
1377    1|      megszabaduljak bűnösségemtől - mondja Szindbád, és olyan komoly volt, mintha
1378    1|               akasztani megunt rongyaikat.~Szindbád fia még sokkal ifjabb volt,
1379    1|             anélkül, hogy félelmet érezne.~Szindbád nem mosolyodott el fiának
1380    1|                elmegyek a kegyes helyekre.~Szindbád olyanformán hozta mindezt
1381    1|       legvalószínűtlenebb történeteket is. Szindbád még reménykedett, hogy van
1382    1|            megelégedett legyen.~...Az okos Szindbád ez egyszer tévedett, egyetlen
1383    1|              papokhoz kellett fordulni, ha Szindbád azt akarta, hogy még valamely
1384    1|                    is megáll a tudományuk?~Szindbád bevallotta, hogy nem mert
1385    1|                   módját az altatgatásnak.~Szindbád hálásan megköszönte a Búcsú
1386    1|                    tudta nevét fölkarcolni Szindbád, mintha valaki előtt szükségesnek
1387    1|             fazekak valamely nagy konyhán. Szindbád úgy állott a heverő nők
1388    1|                     Hát csak jöjjön velem.~Szindbád elhatározta, hogy gyógyulása
1389    1|                   a kocsmárosné - dörmögte Szindbád. - Éppen a kocsmárosnék
1390    1|                  nagyon tudja a pörköltet.~Szindbád ugyan némileg megcsalatkozva
1391    1|                olyan levet készített, hogy Szindbád áldani kezdte a kenyérsütőket,
1392    1|                  duzzadó takaróit. Az öreg Szindbád már némi hajlandóságot mutatott,
1393    1|                   a vendégszobájába is, de Szindbád fia nem engedélyezte a dolgot:~-
1394    1|                  kilincsére teszi a kezét.~Szindbád fejét csóválta:~- És ha
1395    1|                     Ne okoskodjon - felelt Szindbád fia. - Ennek az asszonynak
1396    1|                 nőszemélynek! - fejezte be Szindbád fia atyjához intézett intelmét. -
1397    1|                       Az ördögbe! - felelt Szindbád. - Nagyon a végét járhatom
1398    1|               ördögök! - mormogta maga elé Szindbád, amikor végre nem hallotta
1399    1|                   amely álomvilágból jött.~Szindbád gondolkozás nélkül engedelmeskedett.
1400    1|               előre a két pengőforintokat.~Szindbád egy tízest nyújtott át a
1401    1|                  inához a meztelen talpát; Szindbád csak annyit tudott megállapítani,
1402    1|                   a rétre, és úgy terültek Szindbád környékén, mint molyette,
1403    1|                   telepedett a fűben fekvő Szindbád köré a régi kolostor falai
1404    1|                  kolostor fala alatt, amíg Szindbád elkomolyodva nézett a csillagokra.
1405    1|                                 A BETEG NŐ~Szindbád fia egy rókavörös, galléros,
1406    1|                  hónapos lakásokban - maga Szindbád egy ágy szélén feküdt, és
1407    1|                  egy hete, mióta állítólag Szindbád miatt leugrott az emeletről.~-
1408    1|                     mondta suttogva fiának Szindbád a sötét előszobában, ahol
1409    1|                  komoly elkeseredéssel, és Szindbád a többi mondanivalóját már
1410    1|                 volt a biztatás, hogy csak Szindbád fia is tartson ki a beteg
1411    1|            jutalmát valahol, valamiképpen. Szindbád fia ugyan még sokkal messzibbre
1412    1|           sötétségbe kívánkozzék, de azért Szindbád fia hűségesen szaladt a
1413    1|           társaságban?" - kérdezte magában Szindbád fia, mert még sokkal tapasztalatlanabb
1414    1|                  orra.~Az öregnek nevezett Szindbád az orrához kapott. Ezt az
1415    1|                   nő viszont azt hozta fel Szindbád orrának javára, hogy az
1416    1|                 viszont azért dicsérte meg Szindbád orrát, mert az hasonló volt
1417    1|                  azt, hogy árulkodó volna.~Szindbád elhatározta, hogy vigyázni
1418    1|               egészen új dolgot talált ki: Szindbád fülét kezdte figyelgetni:~-
1419    1|                orvosságot hoz a patikából?~Szindbád hiába esküdözött, hogy neki
1420    1|                 hiszen én beteg nő vagyok.~Szindbád éppen annak elmesélésébe
1421    1|                    mély megvetéssel nézett Szindbád kezére.~- Nagyon csodálkozom
1422    1|               Természetesen rákerült a sor Szindbád hajára is, amelyről rövidesen
1423    1|              csendőr!~ ~Egy más alkalommal Szindbád belépvén az ajtón, éppen
1424    1|            aggodalom apának lenni - mondja Szindbád, hogy végre a jobb érzéseket
1425    1|                zsákmányt.~Ezt a diskurzust Szindbád fia is végighallgatta a
1426    1|               atyja a vádakkal szemben. De Szindbád csak áhítatosan nézett maga
1427    1|              férfiakra, akik megbecsülnek.~Szindbád keresztet vetett, mire a
1428    1|               tudnak elsimítani a fejéről.~Szindbád jámboran fiára nézett, és
1429    1|                    biztattál valakit erre?~Szindbád fia atyjával együtt csóválta
1430    1|          kirántotta a párnát feje alól, és Szindbád fiához vágta:~- Nekem ne
1431    1|                    férfi komiszsága miatt!~Szindbád lehajtotta a fejét, és a
1432    1|               bizonyosabb lett arról, hogy Szindbád szemérmetlen módon megcsalja
1433    1|                hegyesen a beteg nő, amikor Szindbád a szobába lépett, és történetesen
1434    1|           bolondítani, én beteg nő vagyok.~Szindbád védekezett. Elmondta, hogy
1435    1|                  megtaláltam" - fejezte be Szindbád előadását.~- Látom a cipőjén -
1436    1|                világtól elvonulva lakni...~Szindbád esküdözni próbált, hogy
1437    1|                  lennék féltékeny senkire.~Szindbád nadrágja gyűrődöttsége felől
1438    1|                  véredényei a szerelemtől?~Szindbád felemlegette védelmére,
1439    1|                  hirtelen észrevette, hogy Szindbád mellényének az alsó gombja
1440    1|                   nyakát szokta elvágni... Szindbád fiával együtt elmenekült,
1441    1|         szerencsénk - panaszolta egy napon Szindbád a fiának. - Most is esik
1442    1|                   hogy nővel foglalkozzon.~Szindbád fia gyanakodva hallgatta
1443    1|             mondanám tehát - indítványozta Szindbád -, hogy a szerdai délutánokat
1444    1|            kiterjed a házasságon kívül is.~Szindbád fia boldognak mondhatta
1445    1|               ételnemű került az asztalra.~Szindbád fia mindig vigyázott atyja
1446    1|                   kérdezte némi izgalommal Szindbád, amint nadrágszárába beleugrott. -
1447    1|                   még az anyjától örökölt. Szindbád természetesen többszörösen
1448    1|                    tud a kacsa? - kérdezte Szindbád, miután fiának tuszkolására
1449    1|                    emberről beszélt volna. Szindbád nem egykönnyen mondott le
1450    1|                   az uram még itthon volt.~Szindbád megelégedéssel figyelte
1451    1|            asszonyság - mondta elismerőleg Szindbád, midőn a szomszéd szobából
1452    1|              rendes asszonyság - folytatta Szindbád -, úgy megmosakodik egy
1453    1|               mosakodás kihallgatása végén Szindbád olyan bizalmasságot érzett
1454    1|               asztalra a paradicsomlevest. Szindbád jobbján ült az asszonyságnak,
1455    1|                belopózni hozzá, ugyanezért Szindbád erről az oldalról a következőket
1456    1|                  az asztal túlsó oldaláról Szindbád fia.~- Egyszer láttam egy
1457    1|             vértanú felesége fölállott, és Szindbád észrevette, hogy vállát
1458    1|                    máris rácsapott volna a Szindbád kíváncsiskodó kezére.~-
1459    1|                    kancsó sörért - fordult Szindbád fiához. - Meg kell törni
1460    1|                konyhában a kacsadarabokat. Szindbád mindjárt észrevette, hogy
1461    1|                hallgatni?~Az asszony, amíg Szindbád fia visszatért a sörrel,
1462    1|              szegény uramnak főzök ebédet.~Szindbád villájával célba vette az
1463    1|                   ha nem eszem a kacsából.~Szindbád hahotázva kapta a szájába
1464    1|                 egyszerű frizurája mögött.~Szindbád végzett a kacsacombbal,
1465    1|                figyelmesen hallgatta végig Szindbád szavait, kérdését mégis
1466    1|              házasodik meg az ilyen ember?~Szindbád egy bölcs mondással felelt:~-
1467    1|            segítenék az emlékezésben, amíg Szindbád a kacsapecsenye zsírját
1468    1|              jutott volna ennyire a dolog.~Szindbád megértőleg bólogatott:~-
1469    1|                   másféle szomorú sorsunk:~Szindbád mézédes lett:~- Nos, és
1470    1|            gondolkodás után a vértanúné.~ ~Szindbád ezalatt kibarátkozta magát
1471    1|             mindenféle nőkkel - dörrent rá Szindbád a fiára. - Egyél, és aztán
1472    1|             kalapját a fejére vágta.~Mikor Szindbád egyedül maradt a vértanú
1473    1|                   ebédutáni kedélyességgel Szindbád.~Az asszony hirtelen felállott,
1474    1|             legalább hat botütést érdemel.~Szindbád nevetett:~- A szerdai délutánt
1475    1|         életmódunkkal - mondá egy reggelen Szindbád a fiának, amikor éjszaka
1476    1|             erkölcsi életünk érdekében is.~Szindbád fia, mint afféle találékony
1477    1|             legalábbis azt hihette magában Szindbád fia, hogy az öreg valami
1478    1|                volt többé tonzúrája.~Idősb Szindbád így folytatta:~- Van nekem
1479    1|                       kiáltott föl riadtan Szindbád fia.~Szindbád komolyan,
1480    1|                  föl riadtan Szindbád fia.~Szindbád komolyan, szinte áhítatosan
1481    1|                 régi divat szerint nyomban Szindbád kezére koppintott legyezőjével,
1482    1|                irányt vett, miután a botor Szindbád azt hitte, hogy sikerült
1483    1|             nyílván önmagának is imponált.~Szindbád fia ezalatt körülnézett
1484    1|                    féltékeny férfiak miatt Szindbád fia jó darabig nem merte
1485    1|            elrejtett óra ketyegésére, mire Szindbád fia fölbátorodott, és megtekintette
1486    1|                   el fiaikat és agaraikat. Szindbád fia nem csodálkozott volna,
1487    1|                  bajuszról eleget hallotta Szindbád fia atyja oktatásai közben,
1488    1|                 itt volna a szeme, amelybe Szindbád fia bizonyos ideig nem merészelt
1489    1|                isszák!" - gondolta magában Szindbád fia, és bizonyos irigykedéssel
1490    1|                hónapig tetszik.~Az öregebb Szindbád bizonyos tiltakozást akart
1491    1|                   mormogta bocsánatkérőleg Szindbád.~- Mert a pisztolygolyó
1492    1|                  kiheverte a bajt.~Az öreg Szindbád meghatottnak látszott, és
1493    1|                   az utcasarokra kiállani.~Szindbád megértőleg bólongatott,
1494    1|                nappal fúj a szél.~Az idősb Szindbád szeretett elkomolyodni,
1495    1|          mulatságos dolgokat tapasztaltam.~Szindbád csaknem megsemmisülve dőlt
1496    1|           foglalkozni.~- Papot! - kiáltott Szindbád a fia felé, de az mozdulatlanul
1497    1|                     felelt igen egyszerűen Szindbád.~Szindbád fia a történet
1498    1|                  igen egyszerűen Szindbád.~Szindbád fia a történet ezen fordulatánál
1499    1|                    Hagyjad! - felelt idősb Szindbád. - Tollfosztásban nem szakad
1500    1|             gyönyörű szép világot - mondta Szindbád a fiának, amikor valamely