1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2261
Part
1501 1| te borjú! - kiáltott fel Szindbád. - Mit tudod te még, hogy
1502 1| elsózni? - kérdezte tűnődve Szindbád fia.~- Egyiknek se, egyetlen
1503 1| gúnyosan a reális fiatalember.~Szindbád méltatlankodva nézett fiára.~-
1504 1| zsebre vágni a Váci utcában.)~Szindbád olyan titokzatosan csengetett
1505 1| illemszabályokról - ajánlotta Szindbád a fiát.~- No majd meglátjuk -
1506 1| tartózkodással Ripné az erkélyről.~Szindbád fia a hölgyön, akinek bemutattatni
1507 1| tisztaságával. Ellenben idősb Szindbád annál inkább tágra nyitotta
1508 1| hölggyel az erkélyen vált Szindbád, cseles beszédhez folyamodott:~-
1509 1| elbomlásából megérthette Szindbád, hogy azt akarja neki mondani: "
1510 1| ismételte szórakozottan Szindbád. - Volt egy kedvence, bizonyos
1511 1| sem szerettem - mondá most Szindbád némely féltékenységgel,
1512 1| hogy megint látom, kedves Szindbád, mert eszembe jut, hogy
1513 1| kalapkereskedők részéről.)~Szindbád nyugalmát látszólag megtartotta,
1514 1| fordult most Ripné első ízben Szindbád fiához.~A reális ifjú még
1515 1| nem felelhetett, amikor Szindbád felkapta a szót.~- Miért
1516 1| csak folytasd! - Ugyanekkor Szindbád fia észrevette, hogy az
1517 1| meleg lett volna a harisnya.~Szindbád fia oldalról, olyan alattomosan,
1518 1| jóatyja felé, míg az öreg Szindbád gyanútlanul folytatta:~-
1519 1| röppent ki hirtelen a szó Szindbád száján, mikor is Szindbád
1520 1| Szindbád száján, mikor is Szindbád fia leshelyéről észrevette,
1521 1| öleléssel átkarolták azt, hogy Szindbád a különös öleléstől darab
1522 1| Ábrándozzon hölgyeiről.~Az öreg Szindbád azonban nem olyan fából
1523 1| térden alul kulcsolta át Szindbád lábát.~(Szindbád fia nagyon
1524 1| kulcsolta át Szindbád lábát.~(Szindbád fia nagyon csodálkozott,
1525 1| életében bolond volt".)~Szindbád pedig most már alig hallható
1526 1| legnagyobb odaadással hallgatta Szindbád történetét.~Szindbád fia
1527 1| hallgatta Szindbád történetét.~Szindbád fia azonban oldalról csak
1528 1| oly magasan kúszott fel Szindbád térde felé, hogy nagyon
1529 1| asztal szélén... Míg az öreg Szindbád gyanútlanul folytatta:~-
1530 1| villanásával, míg lábaival Szindbád mellényén megszámlálhatta
1531 1| megszámlálhatta volna a gombokat.~Szindbád darab ideig nem is felelt,
1532 1| Ripné, miközben papucsai Szindbád mellénygombjaival cicáztak. -
1533 1| Egy délután - mondá most Szindbád gyónó, alázatos, bocsánatkérő
1534 1| Szindbádot.~- No lássa - mondá Szindbád fia, mikor atyját hazavezette -,
1535 1| akiknek violaszár lábuk van.~Szindbád fölsóhajtott:~- Először
1536 1| szabnunk étkezéseinknek.~Szindbád fia gyanakodva hallgatott,
1537 1| felebarátainak - felelt ünnepélyesen Szindbád. - Iszonyatos dolog az,
1538 1| bemutatni? - gondolta magában Szindbád fia, aki egyébként engedelmeskedett
1539 1| fölöslegesnek, mert az a hölgy, akit Szindbád meglátogatni indult: éppen
1540 1| mesemondás férhetett el. Szindbád mindjárt észrevette, hogy
1541 1| bizonyos hajlandóságot érzett Szindbád iránt, ugyanezért nem engedte
1542 1| aludni? - kérdezte óvatosan Szindbád.~- Nagyon rendes asszony,
1543 1| vigyázni kell magamra.~Szindbád sohasem volt ellensége a
1544 1| Itt Jucika megérkezett, Szindbád szemlét tartott a szerszámos
1545 1| felelte vidéki hangon Szindbád, mintha többé sohasem akarna
1546 1| boszorkány maga - lelkesedett Szindbád. - Éreztem, hogy valahol
1547 1| valahol várnak! - fordult most Szindbád fiához.~- Igen, éjfélkor
1548 1| táncolnak az ágya előtt - felelt Szindbád fia, aki idegenek előtt
1549 1| Az asszony okos szemeivel Szindbád fiára pillantott, és így
1550 1| seftet segítség nélkül is.~Szindbád e megjegyzésből tudomásul
1551 1| rizskásával töltve - védekezett Szindbád az újabb kínálás elől. -
1552 1| elmerengő hangon Emilfiné, hogy Szindbád ismét reménykedni kezdett
1553 1| Emilfiné, és így szólott Szindbád fiáoz:~- Mindjárt pofon
1554 1| lábam nyomogatását.~Az öreg Szindbád szégyenkezve bevallotta,
1555 1| gyertyaöntő-üzlete volt, Szindbád szerencsésnek mondhatta
1556 1| ha véletlenül ismeri, de Szindbád gyermekkora óta különös
1557 1| pecsétjét üttessék magukra... Szindbád tisztelte azokat a nőket,
1558 1| ellenben megengedte, hogy Szindbád szemügyre vegye szürke köpenyegét,
1559 1| Csak csöndesen - mondta Szindbád ájuldozó szívének, amikor
1560 1| volt a beszélgetésüknek... Szindbád nagyon sajnálta magában,
1561 1| veheti hasznát - mondá most Szindbád, nagyot pöffentve cigarettájából.
1562 1| Árt vele az étvágyának.~...Szindbád erre a kijelentésre későbben
1563 1| gyertyaárusítással is fogok foglalkozni.~Szindbád szavai annyira megnyerték
1564 1| elhagyta - kezdte idősb Szindbád. - És ugyanúgy vagyunk nagy
1565 1| Tiszafüreden.~Az ifjabbik Szindbád eleinte nem értette, hogy
1566 1| utazó a címert simogatva.~Szindbád saját vallomása szerint
1567 1| Mindegy: magyar szag - mondá Szindbád. - Már láttam olyan embert
1568 1| az útra! - indítványozta Szindbád fia, miután evés dolgában
1569 1| a helyen tévesztette el Szindbád a dolgot.~Valahol a lengyel
1570 1| volt az a fürdőhely, ahol Szindbád azt a nőt akarta megtalálni,
1571 1| pártfogására bízták, de Szindbád nőjére már nem emlékezett
1572 1| söröscsizmát állíttatta Szindbád a karmester széke alá.~-
1573 1| emlegetik" - gondolta magában Szindbád. És hogy némileg megsegítse
1574 1| portékákat bizonyára már látta Szindbád nagyapja is, ha erre járt.~
1575 1| nagyapja is, ha erre járt.~Szindbád mindjárt kiszemelt magának
1576 1| vadásznak öltözött. Mikor Szindbád megpróbálta a kalapot, érezte,
1577 1| Miskájer-kalap - mondá most Szindbád fia. Ilyen kalapban szoktak
1578 1| Csak hagyjad - felelt idősb Szindbád a kalapot begyűrve. - Talán
1579 1| a tekintetes úr számára.~Szindbád nyomban letette fejéről
1580 1| arcfesték pótol mindent. Szindbád, hogy fölvidítsa a hölgyet:
1581 1| fogja viselni.~Harmadnap Szindbád már panaszkodott is Violának.
1582 1| szedem a sátorfámat - felelt Szindbád.~Viola nem mosolygott, nem
1583 1| mosolygott, nem mérgeskedett Szindbád szavain, portékáira nézett,
1584 1| csókos férfi birtokába.~Szindbád megvette a huszárt.~Ezentúl
1585 1| játszadozni a gyermekekkel.~Szindbád már mindenfélét bevásárolt,
1586 1| volt, mint valaha, holott Szindbád bizonyos vonatkozásokat
1587 1| azután lelkendezve jött Szindbád a bazárba, és meglehetős
1588 1| Szívem - mondá idősb Szindbád nekimelegedve -, csak legyen
1589 1| felelt hirtelen az idősebb Szindbád. Miután az itteni kosztot
1590 1| dolga - mondá elkeseredve Szindbád. - Nem látok semerre egy
1591 1| előadást arra használta föl Szindbád, hogy a hölgy kezeivel ismeretséget
1592 1| hozzátartozik a meséhez - mondá Szindbád, amikor a szemöldökfában
1593 1| marhapörköltnek, amelyet a két Szindbád meglehetős jó étvággyal
1594 1| megengedi - mondta most Szindbád -, én szeretem bicskaheggyel
1595 1| tette hozzá félénken Szindbád.~- Van borom - mondá most
1596 1| természetesen a magáé - mondá Szindbád elmenőben.~- És meddig tart
1597 1| Ilyenformán történt, hogy az idősb Szindbád és fia darab ideig boltos-segédek
1598 1| különböző portékákat. Az öregebb Szindbád az ölébe ültette a fürdőhely
1599 1| nő kedvéért - vélekedett Szindbád, amint reggelenkint leporolta
1600 1| önzetlenül szeretett - mondá Szindbád, amint ősz felé búcsút mondott
1601 1| életemre ottmaradjak - mondá Szindbád egy napon, amikor az alig
1602 1| ravaszságokat fedezett fel? Szindbád ez idő tájt, akármint tagadta:
1603 1| keresné, amellyel őt valaha Szindbád szerette... Hiába hallott
1604 1| Hiába hallott álmában Szindbád kakaskukorékolást, nem lehetett
1605 1| szemüket, amikor régente Szindbád ebbe a vendégfogadóba szöktetett
1606 1| ócskaruhák piacán észlelhető. Szindbád elfoglalta szállását a numeró
1607 1| szobában... Most, amikor Szindbád magányosan elterpeszkedett
1608 1| mindazt a hódolatot, amelyet Szindbád bemutatott. Hálás volt szeretetért,
1609 1| rágondolok? - kérdezte magában Szindbád, amikor a plafonra meresztette
1610 1| az embereket az életben.~Szindbád erre a hangra vidul és derül,
1611 1| feleségül.~- Igen - felelt Szindbád. Magában pedig azt gondolta,
1612 1| éjszakát kis utazótáskájával Szindbád abban a vendégfogadóban
1613 1| valaha megjelentek. Mert Szindbád gyöngéd, finom ember volt
1614 1| kezdte a portás, mintha Szindbád tegnap utazott volna el
1615 1| a reumájért? - kérdezte Szindbád.~- Igen, már táncolni akart,
1616 1| íme, alig helyezkedett el Szindbád a numeró tízben (amelyet
1617 1| a türelmetlen embernek."~Szindbád tehát diktált:~"Egyetlen,
1618 1| A levél lediktálása után Szindbád körülnézett a fogadóban.
1619 1| akármennyire figyelmezett is Szindbád. Csak éppen a mosdó tükréből
1620 1| hogy elárulják? - kérdezte Szindbád a régi remegéssel.~Rea nevetett:~-
1621 1| üljek, egyetlen szerelmem.~Szindbád kissé megzavarodva nézett
1622 1| volna az életben.~Mikor már Szindbád ölében ült, így duruzsolt:~-
1623 1| valld be, hogy én ismerlek?~Szindbád száraz kortyokat nyelt.~-
1624 1| hogy újra megtaláltalak.~Szindbád csak hallgatott. Ezért a
1625 1| Nem titkon, de nyíltan.~Szindbád csak meresztette a szemét,
1626 1| törülköző ez itt a mosdón?~Szindbád az ablakon nézett ki, amíg
1627 1| gyötrődő férfiú.~Így szüretelt Szindbád régi szerelmeiből.~ ~Így
1628 1| AZ ÜVEGLOPÓ~Szindbád fiához intézett tanításait
1629 1| dolgokat - mondá fiának Szindbád -, ezek a nők többnyire
1630 1| pattanásokat.~Vajon megfogadta Szindbád fia atyja tanítását?...
1631 1| legfontosabb szerepet vitte Szindbád életében: fontosabbat, mint
1632 1| abban a korban, amelyhez Szindbád közeledett; jelentékenyebbet,
1633 1| szomszédasszony, akinek révén Szindbád az egész városnegyed ügyeiről
1634 1| és még komolyabbat, mint Szindbád sánta gazdasszonya, akit
1635 1| kérdezte magában egy reggelen Szindbád, amint megint csak elgondolkozott
1636 1| Hortobágyi kisasszony, mint ezt Szindbád már a levelekből tudta,
1637 1| a sok haszontalan virág. Szindbád komoly érzelmességgel bólintott
1638 1| okozott nekem! - ezt mormogta Szindbád magában, amidőn Hortobágyi
1639 1| a kapások után sietett.~Szindbád körülnézett a kamrában.
1640 1| találta az üveg-lopót, amely Szindbád kedvére valóan szivárványos
1641 1| nagyon sokszor táncolt benne.~Szindbád nem tartotta magát valamely
1642 1| estefelé tért haza, amikor Szindbád éppen az eltörött üveglopó
1643 1| rábízhatom az üveglopót.~ ~...Szindbád még ezen az éjszakán megszökött
1644 1| kályhák alig képzelhetők. Szindbád mint az élet örök kíváncsija,
1645 1| képe most is a helyén volt, Szindbád meghatottan nézett, mert
1646 1| áramlott, hogy a gyanakvó Szindbád sem gondolhatott arra, hogy
1647 1| szekrény volt, amelyben Szindbád vikszos cipője bizonyára
1648 1| éjszakát" - gondolta magában Szindbád, amikor végre az ágy alatt
1649 1| No és ha már itt tartott Szindbád: a legnagyobb meghatottsággal
1650 1| nyomasztó álmok ellen" - mondta Szindbád, amikor körültekintett a
1651 1| hány vendég közeledne.~2~Szindbád a vendégszobában keresgélve
1652 1| készületlenül. És midőn a kályhát Szindbád átölelte volna, hogy tartózkodási
1653 1| bármely fával, gallyal, ággal: Szindbád még fejtörés után sem jött
1654 1| szólalt meg félhalkkal Szindbád, mint akár valami régi regényben.~-
1655 1| Mert a piszkafa láttára Szindbád is olyan lett, mint a legtöbb
1656 1| fog megtörténni, miután Szindbád a piszkafával találkozott.~
1657 1| szilváskertben - s miközben Szindbád kérdéseire felelt, a bal
1658 1| az olvadékony időjárásban Szindbád ráért a légsúlymérőről a
1659 1| favágó fejszéjének döngését, Szindbád elhagyta a filigrán kanapét,
1660 1| a nyeregben" - mormogta Szindbád, amikor vadkacsa után keresgélt
1661 1| készítettek ebédre, ugyanezért Szindbád meglehetős elégedetlenséggel
1662 1| madárnak és embernek. De Szindbád minden kegyes elhatározása
1663 1| járok" - gondolta magában Szindbád, és a lyukhoz lépett.~A
1664 1| Garibaldit pillantotta meg Szindbád egy fametszet alakjában,
1665 1| kérdezte némi megdöbbenéssel Szindbád, amikor végignézegette leshelyéről
1666 1| olvasgatja - kérdezte magában Szindbád, aki a maga korát, bármily
1667 1| körültapogatta. És a leslyuknál álló Szindbád, a szív tájékán ugyanolyan
1668 1| bolond némileg, a tapasztalt Szindbád megörvendezett a látványnak,
1669 1| levelet vont elő, amelyről Szindbád az első pillanatra megállapította,
1670 1| ő neve volt (Tekintetes Szindbád csavargó úrnak, Ibi-ubi,
1671 1| levelet abban a házban, ahol Szindbád elbujdosott. Talán az olvasó
1672 1| hogy az említett levelet Szindbád egy hölgyismerőse küldte
1673 1| akit még nem kérhetett meg Szindbád arra nézve, hogy esténkint
1674 1| tartózkodás után, amíg a címzett (Szindbád) krákogva, kedvetlenül,
1675 1| várná. A levelet, amint Szindbád leshelyéről szemügyre vehette:
1676 1| irgalmatlan levelezés, ha Szindbád darab időre kihúzta lábát
1677 1| révén mindig megtudta, hogy Szindbád hol és merre ütötte fel
1678 1| levelet is kellett írnia, hogy Szindbád újabb "cselszövészet"-ét
1679 1| arra a körülményre, hogy Szindbád hanyagságából mások is elolvashatják
1680 1| végtelen elkeseredéssel Szindbád, aki leshelyéről darab ideig
1681 1| kezdődnek ezek a passzusok, Szindbád már évek óta nem fordult
1682 1| BÚCSÚJA~(Ódonságok városa)~Szindbád, az alább következő feljegyzések
1683 1| megtudjuk, hogy miért járt Szindbád a százesztendős emberek
1684 1| meg a búcsújárók előtt.~(Szindbád, eme feljegyzések készítője:
1685 1| Az ódonságok városában)~Szindbád olyanformán vetődött az
1686 1| szeretnék adót fizetni - mondta Szindbád szívbeli meggyőződéssel,
1687 1| maradásához.~ ~Tehát beköltözött Szindbád Óbudára, mint egy tönkrement
1688 1| Tudniillik az idő tájt, mikor Szindbád vasalt ingében örvendezett
1689 1| persze nyomban észrevették Szindbád büszkélkedését, és mialatt
1690 1| kérdezte bizonyos érdeklődéssel Szindbád, miután a cigánynők beszédének
1691 1| jött is a plébános úr, és Szindbád a két cigánynő rábeszélésére
1692 1| kérdezte a plébános úr.~Mielőtt Szindbád felelhetett volna, az asszonyok
1693 1| jöhetett el a keresztelőre.~Szindbád tűnődve, elgondolkozva nézett
1694 1| keresztfiamnak? - tűnődött Szindbád, és még elgondolkozottabban
1695 1| ajándékozom neki - felelt Szindbád, miután Fábián tetőtől talpig
1696 1| KÖTÉLTÁNCOSNŐT SZERETNI!~Szindbád beszélte az alábbi történetet,
1697 1| szenvedései.~- Csak én - mondja Szindbád, mielőtt a történetet befejezte -,
1698 1| Miért? - kérdeztem, aki Szindbád történeteinek leghívebb
1699 1| tyúkszemvágók Óbudán? - kérdezte Szindbád, amikor körülnézett a városrészben.~
1700 1| Ki az ura? - kérdezte Szindbád a tyúkszemvágónét, amikor
1701 1| tyúkszemvágóné, és jól belevágott Szindbád fájós lábába.~- Tehát a
1702 1| akarja csillapítani, amikor Szindbád lábaujját levágja.~- Most
1703 1| honnan fúj a szél - felelt Szindbád, amikor az operációért járó
1704 1| küldött emlékbe - vélekedett Szindbád, amikor a különböző mézeskalácsból
1705 1| kell költöznünk - mondá Szindbád, akinek ekkor az volt a
1706 1| kegyes városrészben lakott Szindbád, ahol pap nélkül még a legszegényebbek
1707 1| mint, "jobbkézről"? - mondá Szindbád Adventinek, akivel esténként
1708 1| szerelemből? - ellenkezett Szindbád, akinek még akkor is mindenféle
1709 1| elkövetkezett az ideje.~2~Miután Szindbád a torony árnyékából a már
1710 1| körben, a torony árnyékában Szindbád magától is megtudott sok
1711 1| zászlószenteléseket is. Szindbád megtudta, hogy mely napokon
1712 1| májusi ájtatosság miatt: Szindbád, hosszas ígéretek után rávette
1713 1| templomot feldíszíti - mond Szindbád a kerek kőasztalnál, ahol
1714 1| maga is azt hitte, hogy Szindbád elérkezett a megjavulás
1715 1| megszólítás, amellyel őt Szindbád illette, mióta tervét eszében
1716 1| kellő eréllyel és eszéllyel Szindbád kérését.~"Talán az orgona
1717 1| tűnődött magában a sekrestyés.~Szindbád észrevette a tűnődést, és
1718 1| a fújtató rúdja mellett Szindbád állott, aki látszólag nem
1719 1| fújtató rúdját megtalálhassa Szindbád... "Hátha még a rendjeleimet
1720 1| szereztem!" - mondta magában Szindbád, amikor észrevette az orgonistanő
1721 1| orgonafújtatónak szólott, és Szindbád valóban megigézetten hallgatta
1722 1| kalapunkkal elfogtunk" - gondolta Szindbád még más városokban is, ahol
1723 1| és házuk ablakát, amikor Szindbád bemászni akart valamelyik
1724 1| volna az orgonában - mondta Szindbád kitérőleg, mint akár egy
1725 1| attól nem tudott aludni Szindbád, hogyan folytassa az orgonistanővel
1726 1| fordult elő" - mondta magában Szindbád érthetőbben. "Csak a véletlen,
1727 1| annyiszor" - mondogatta Szindbád magában, miután a plébániai
1728 1| elmaradt egy darabidőre.~Szindbád nem magyarázhatta meg a
1729 1| értette volna meg?~Csak Szindbád és a hozzá hasonló férfiak
1730 1| virágozni a szerelemnek. S Szindbád úgy nyugtalankodott, hogy
1731 1| csíkocska sem látszott, és Szindbád csak gyakorlat kedvéért
1732 1| akkor is szenvedhetett már Szindbád, amikor fehér csomagokba
1733 1| orgonálhatnánk - mormogta Szindbád a toronyórának, aki nagy
1734 1| plébániatemplom másodorgonistájává.~5~Szindbád örömteljesen üdvözölte az
1735 1| orgonázni a plébániatemplomba.~Szindbád nagyon helyeselte, hogy
1736 1| véteni merészel - mondá Szindbád, amikor az orgonistanő kézírásában
1737 1| mondta későbbi időben Szindbád, midőn esetére visszaemlékezett. -
1738 1| fővárosba régen látott barátunk, Szindbád, és a helybeli viszonyokról
1739 1| tudakozódott az állomáson.~Szindbád, miután néhány esztendeje
1740 1| Grubernek hívták a hordárt, és Szindbád felismerte abból az időből,
1741 1| már Pestre jöttem - kezdte Szindbád oly bizalmassággal, amilyen
1742 1| maga vezetése alatt - mond Szindbád, mert a régi időből tudta,
1743 1| mostanában Pesten? - kiáltott fel Szindbád, mintha éppen evégett jött
1744 1| nép mulatságára leütnek.~Szindbád, aki már erősen fellelkesült
1745 1| Pesten lelkesedni illik.~Szindbád felvillant, mintha talált
1746 1| nő? - kezdte történetét Szindbád azon az udvaron, amely a "
1747 1| hogy betegek - folytatta Szindbád, miközben az érdemes vendéglős
1748 1| Hogyan konkurrálhatott volna Szindbád egy Kossuth-fiúval?~Bercsényiné,
1749 1| keleten vagy az Újvilágban.~Szindbád tehát majdnem minden remény
1750 1| megfigyelése után magában Szindbád.~Ezenkívül a saru (a félcipő)
1751 1| előtt volt! - rajongott Szindbád.~Honnan tudta Szindbád az
1752 1| rajongott Szindbád.~Honnan tudta Szindbád az ősz hajú dámának fentebb
1753 1| nők titkait gyűjtögetik.~Szindbád egy kocsikerékre és onnan
1754 1| nyomban az asszonyság után Szindbád is felmászott a bakra, és
1755 1| Dánielné szüretjén...~De Szindbád nem gondolt az összeesküvésre,
1756 1| vagy önkéntesen megnyomta Szindbád lábát. Ez nagyon jólesett
1757 1| érintés?" - kérdezte magában Szindbád.~Ha vonatban ült volna szemközt
1758 1| De a magas bakon, ahol Szindbád Bercsényiné mellett a kancát
1759 1| mellette ülő férfi iránt.~Ha Szindbád levette a szemét a kanca
1760 1| látnivalót az asszonyság, mikor Szindbád szokása szerint bűvölve
1761 1| szerelem a világon! - gondolta Szindbád már kishitűen magában, miután
1762 1| szedjen fel néhány göröngyöt, Szindbád, a szent földről.~Így az
1763 1| földről.~Így az asszonyság, és Szindbád felkiáltott:~- Még Kossuth
1764 1| gyeplőt, ostort kivette Szindbád kezéből. - Mint Görgei.~-
1765 1| csatát! - gondolta magában Szindbád, míg a földgöröngyöket gyűjtögette
1766 1| MIÉRT JÁRJÁK A RÓKATÁNCOT?~Szindbád akkoriban úgy folytatta
1767 1| hívták. - Ez jár nekem - mond Szindbád -, mert eleget szenvedtem
1768 1| megigézik a cigánylegényeket. Szindbád nagyon jól tudta, hogy milyen
1769 1| Dehogyis tudott elmozdulni Szindbád a lakodalomból, amíg nóta
1770 1| Az első táncot vele járta Szindbád, és megesküdött, soha még
1771 1| mint az éjszakai parázs. Szindbád nem győzte a fejét kapkodni
1772 1| hogy nem várta meg, amíg Szindbád annak rendje és módja szerint
1773 1| a magányosan gubbaszkodó Szindbád elé.~- Szerette már cigánylány
1774 1| ezen a kerek világon felelt Szindbád szokásaként, mert mindjárt
1775 1| a vajda lánya, megnézte Szindbád kezét, és nyomban felkiáltott,
1776 1| csalódás után szokás táncolni.~Szindbád nézte a táncot, és úgy megszerette
1777 1| Csak hallgasd meg Szabó Szindbád történetét, akit éppen a
1778 1| bejelentette újszülött fiát. Szabó Szindbád! Lehetett volna olyan népszerű,
1779 1| találsz a rubrikákban.~- Szindbád lett a neve a század végén
1780 1| vendégek előtt? - Szabó Szindbád, amikor névjegyet nyomtatott,
1781 1| jelenlétére, amikor Szabó Szindbád küldi be névjegyét az ünnepélyes
1782 1| meg nem szöktette, mert Szindbád, akibe titkon szerelmes
1783 1| előszobában várakozó Szabó Szindbád révén akar megismerkedni
1784 1| volna ez idő tájt.~Szabó Szindbád megjelenése, illetőleg névjegyének
1785 1| részben okozója volt Szabó Szindbád megjelenésének. Vöröskés,
1786 1| komornyik körülhordozta Szabó Szindbád névjegyét a szalonban, mint
1787 1| pillanatban, amely Szabó Szindbád érkezését jelentette, az
1788 1| eltűnt Cilinderiné és Szabó Szindbád is a társaságból. Megszöktek
1789 1| nagy érzelmeken - kezdte Szindbád mondanivalóját.~- Természetes,
1790 1| korszaka elkövetkezett.~Így Szindbád, aki meglehetős bölcs ember
1791 1| szomjazta a megifjodást - mond Szindbád a gyomorbajos Úriembernek,
1792 1| magánháztartások" - sóhajtott fel Szindbád, amint a gyönyörű múlt időre
1793 1| Ám most mondja meg ön, Szindbád úr, miként gondolna egy
1794 1| foglalkozhatom a kérdéssel - mond Szindbád, körültekintve a kerti vendéglő
1795 1| a konyhai illatokat, de Szindbád némi rábeszéléssel magyarázta:~-
1796 1| Igaz, megéri a fáradságot.)~Szindbád mondanivalóját így folytatta:~-
1797 1| aki figyelemmel kísérte Szindbád elbeszélését. - Ön nagy
1798 1| rákokkal?~A számonkérésre Szindbád így válaszolt:~- Itt van
1799 1| ígérő májushónapot!~Mond Szindbád, és maga is gondolkozóba
1800 1| életévemet elérni - mond Szindbád egy napon, amely mindig
1801 1| Bettinát! - biztatta magát Szindbád a nevezetes őszi napon,
1802 1| őt szerette. (Ezt akarta Szindbád is a vénkisasszony korú,
1803 1| pazarul bánó őszi napon Szindbád magának felállított. Orsolya
1804 1| van kiszemelve arra, hogy Szindbád életét továbbra is foglalkoztassa.
1805 1| míg a másik csak zöldfüge (Szindbád orrán), amelynek ízeit szentelt
1806 1| íz lelhető, mint ezt már Szindbád a legártatlanabb és legfehérebb
1807 1| öl... - De nem baj - mond Szindbád felkészülődve még a víziókra
1808 1| a színdarabban mondták) Szindbád, amíg a vénkisasszony Bettina -
1809 1| hosszú életet éljen, mert Szindbád ígéretet tett, hogy férjhez
1810 1| annak ez is lehetséges. Szindbád a jó barátság örve alatt
1811 1| arra, hogy férjhez adassék. Szindbád szavaitól vaníliaillatú
1812 1| gerjedelmével tette vállát Szindbád vállához. És forrón, mint
1813 1| olyannak kellene lenni, mint Szindbád húsz év előtt volt, amikor
1814 1| szerencséje megismerhetni őt, és Szindbád tóparti háza körül ácsorgott,
1815 1| evezett... "Mint akkor volt, Szindbád, mikor szerelmes voltam
1816 1| virágait úgy állította fel Szindbád szobájában, hogy az mindig
1817 1| mindig szem előtt lehessen.~Szindbád elnézegette a szobában motoszkáló
1818 1| diplomája van!" - intette magát Szindbád. "Még sok ceremóniám lesz
1819 1| Diplomás nő!" - mondogatta Szindbád, mert mindig valamely áhítatos
1820 1| iránt.~Bettina meghallgatta Szindbád tervét elcsábításáról, és
1821 1| fejedelemasszonynak tetszését megnyerje. Szindbád különös figyelemmel szemlélte
1822 1| virágokat világi célra, így Szindbád "meggratulálására" átengedte. "
1823 1| fejedelemasszonynak" - üzente Szindbád, majd szokásos vallatás
1824 1| zárdában?" - csapott le Szindbád szinte lélegzet után kapkodva,
1825 1| püspöknek" - mondogatta magában Szindbád, amíg a zöld fügécskét különböző
1826 1| hevülten szeretni egyszerre Szindbád bácsit?" - Ezeket gondolta
1827 1| bácsit?" - Ezeket gondolta Szindbád, míg a zárda virágát (és
1828 1| betűkkel e szavak voltak írva: "Szindbád bácsinak emlékül a jó kis
1829 1| emlékül a jó kis Orsolyától."~Szindbád átvette a szentképecskét,
1830 1| Orsolya erre vállalkozott, Szindbád születésnapi kalandjai ezzel
1831 1| JÓ ÉS ROSSZ NAPOK SZINDBÁD ÉLETÉBEN~1~Erről a régen
1832 1| Irénben volt megértés (bár Szindbád néha kénytelen volt Iróniának
1833 1| házban - mond Iréne, amikor Szindbád az altábornagy sírja felé
1834 1| nőkkel bíbelődni. Így: Szindbád ürügyül a továbbéléshez
1835 1| ha rákerül a sor!" - mond Szindbád a hátrafelé ülő lovasnak,
1836 1| lanyha kedélyt mutatott Szindbád.~- Uram Istenem, adjál ennek
1837 1| úriembereknek a szokása? (Szindbád már régen nem viselt strupflit
1838 1| szolgálatára? - kérdezte Szindbád szabályszerűen összeütve
1839 1| életben - fohászkodott fel Szindbád őszinte örömmel, mint aki
1840 1| mondható kellemetlennek - szólt Szindbád, amint igyekezett megtalálni
1841 1| hölgy részéről? - hallgatta Szindbád védekezését.~- Ezeknek a
1842 1| főváros pénzbeszedőinél.~3~Szindbád bólogatni kezdett a gúnyolódó
1843 1| maga körül. Való volna ez?~Szindbád megtörten állott a temetőben.
1844 1| csakugyan nincs életben - mond Szindbád szemlesütve. - Goromba egy
1845 1| SZINDBÁD ELMEGY DESZKÁT ÁRULNI~1~
1846 1| tüzelőt - kezdte elbeszélését Szindbád, ez a régi regélő, amikor
1847 1| emberekkel? - kérdeztük. De Szindbád most már megmaradt favágó
1848 1| boglyafa életében - mond Szindbád, kicsit elborultan, mert
1849 1| 2~A boglya összedőlése~Szindbád így folytatta mondanivalóit
1850 1| kellett tartanunk attól, hogy Szindbád, mint fegyveréből a vadász,
1851 1| volt olyan nehéz! - mond Szindbád a legnagyobb egyszerűséggel,
1852 1| szólt az "Úriember", aki Szindbád asztalához szokott néha
1853 1| vendégeskedésnek minden gyönyörét.~Szindbád éppen letette a kanalat,
1854 1| figyelembe venni - mond Szindbád belemelegedve -, hogy ebben
1855 1| kappanhájának az ápolását is - mond Szindbád elgondolkozva, miután rövid
1856 1| Most azonban az Úriember, Szindbád Arany Kakasbeli asztaltársa,
1857 1| krumplileves.~- Igen - felelt Szindbád jámboran -, még az ilyen
1858 1| Nagyságos uram - felelt Szindbád, mert bizonyos életkorba
1859 1| eszegeti.~...Így beszélt Szindbád a "kappanháj" kérdéséről
1860 1| hogy: "szeretlek" - mond Szindbád (régi barátunk), és csendes
1861 1| hogy "szeretlek" - felelt Szindbád nem minden meghatottság
1862 1| magukat a szerelmi vallomásra.~Szindbád láthatatlan asztaltársa
1863 1| első szerelem?" - kérdezte Szindbád láthatatlan asztaltársát.~-
1864 1| a megállapításhoz - mond Szindbád. - Csak maradjunk most annál
1865 1| Mert tavasz van - felelt Szindbád asztaltársa. - Amint én
1866 1| felejthetetlen Irma, akit Szindbád úgy hódított meg, mint a
1867 1| szokásos, ti. szemtekintettel. Szindbád ugyanis kertekben, sétányokon,
1868 1| szemtekintete jóságosan követte Szindbád mozdulatait, amikor az a
1869 1| gyalogösvényen, amelyre Szindbád tiszteletreméltóan, kicsit
1870 1| hívtam?" - kérdezte magában Szindbád, mert nem volt egészen lelketlen
1871 1| magam!" - gondolta magában Szindbád, amíg mindig előrement a
1872 1| rábízzák titkaikat" - mond Szindbád, amikor hirtelen végiggondolt
1873 1| mesemondását!" - fohászkodott Szindbád és a gyalogút végére érve,
1874 1| természetes egyszerűséggel leült Szindbád mellé: "A jövő héten Pécsre
1875 1| engedélyt adna!" - felelt Szindbád, mert más feleletet az emlékezetében
1876 1| mondanivalójának tekintélyt, amidőn Szindbád öregségére Óbudán telepedett
1877 1| összegyűjtöttem - mondá Szindbád Szellő Szilviának az óbudai
1878 1| többször ismételte őket, hogy Szindbád nem győzött eleget bólintani.~-
1879 1| Szellő Szilvia, hogy fokozza Szindbád örömét, még így szólt anyjáról:~-
1880 1| óramutató vigyáz Óbudára.~Szindbád tőle telhetően helyeselte
1881 1| tartani - mond Szellő Szilvia.~Szindbád számolgatott magában, aztán
1882 1| innen azt indítványozta Szindbád, hogy miután az örökbefogadás
1883 1| borbélynak is élni kell, és Szindbád jószívű ember módjára lemondott
1884 1| elöljárósági kérvényben Szindbád azt indítványozta, hogy
1885 1| volnánk Óbudán? - ismételte Szindbád a leányka szavait. - Hát
1886 1| közül váratlanul megigézte Szindbád "ne nyúlj hozzám"-szívét,
1887 1| szívek sorsát kormányozzák.~2~Szindbád örökbefogadási hajlamosságával
1888 1| szerelem? - kérdezte magában Szindbád, amikor az óbudai temetőben
1889 1| halálraítéltnek érezte magát Szindbád a "vonzalom" miatt, amelyet
1890 1| együtt? - kérdezte magában Szindbád, amikor Szellő Szilvia még
1891 1| alapítványi helyekről gondoskodott Szindbád.~Kiment volna a divatból
1892 1| a szerelem? - ismételte Szindbád, amint vidéki szokás szerint
1893 1| végződtek házassággal. - De Szindbád szerelmet s nem házasságot
1894 1| folyammérnökségi fiatalember... Szindbád, amidőn a temetőben Szellő
1895 1| követelések", amelyeket Szindbád halála esetén, nagylelkűen
1896 1| összeg! - mond komolyan Szindbád, és levette csíptetőjét,
1897 1| volna a szakáll, ha erre Szindbád alkalmat adott volna), nem
1898 1| volna), nem csókolta meg Szindbád jótékony kezét, amely a
1899 1| világon divatba jött - mond Szindbád, midőn megrendülten, mint
1900 1| mendegéléstől fáradt térdét, Szindbád felnyögött:~- Megváltoztatom
1901 Alom| Szindbád~ÁLOMKÉPEK~MIT MUTATNAK~ÁLMAINK
1902 Alom| hol bánatot jelentenek~Szindbád ebben az időben a piros
1903 Alom| különböző rablásaikról.)~Szindbád szerette a piros ruhás,
1904 Alom| hangok hallatára megjavult Szindbád, és könnyedén tiszta szerelembe
1905 Alom| pirosló szemét miért szerette Szindbád? Semmi másért, mint azért
1906 Alom| férfi felülni szeretne.)~Szindbád nagy kedvelője volt a piros
1907 Alom| garast~egy odvas fog teszi le~Szindbád csak késő öregségére jött
1908 Alom| előrángatni az álmait, mint akár Szindbád is. A lyukas fog leteszi
1909 Alom| csípős csalán között a rákok~Szindbád álomfejtései között arra
1910 Alom| legédesebb álmok szülője.~Szindbád~[1925]~ ~
1911 Reg| volt a Francia kastélyban.~Szindbád, aki a régi, ábrándos és
1912 Reg| Szeretnék önnel beszélni, Szindbád.~Szindbád végignézett a
1913 Reg| önnel beszélni, Szindbád.~Szindbád végignézett a szevillai
1914 Reg| Mit parancsol? - kérdezte Szindbád az oszlopok mögött. - Miben
1915 Reg| látható folyó jégzajlása. Szindbád közelebb hajolt az asszonyhoz,
1916 Reg| segítségére van szükségem, Szindbád úr.~- Asszonyom, velem rendelkezhet.~-
1917 Reg| farsangi fánkot eszik...~Szindbád meglepett mozdulatot tett.~-
1918 Reg| pontos értesülései? - kérdé Szindbád. - Például rólam vagy Pálházi
1919 Reg| Francia kastélyban iddogál.~Szindbád jó darabig nézett gondolatokba
1920 Reg| arra vette útját, amerre Szindbád keze a kormányrudat fordította.
1921 Reg| nyomai is jól ismertek voltak Szindbád úr előtt. Az ablakok, amelyek
1922 Reg| ismeretlen házba. Így élt Szindbád regényeiben. És most egyszerre
1923 Reg| hálószobájában? - kérdezte Szindbád megfontoltan, nyugodtan.~
1924 Reg| betörő - mondta csendesen Szindbád. - A különbség csak az lenne,
1925 Reg| éjszaka a ház másik részében.~Szindbád érdeklődéssel figyelte az
1926 Reg| szólt csendesen, gyöngéden Szindbád az asszonyhoz -, el kell
1927 Reg| talán be Sármait? - kérdezte Szindbád.~- Az sem lehetséges...
1928 Reg| az én uram felesége volt.~Szindbád a kezébe vette az asszony
1929 Reg| Lehet, hogy látni fog.~Szindbád megcsókolta a drága kezet.~-
1930 Reg| kisuhant a báli teremből.~Szindbád a mennyezetre bámult, ahol
1931 Reg| igazi kaland - dünnyögte Szindbád, a csodahajós, amint éjféltájban
1932 Reg| az órára.~Így dörmögött Szindbád a bundagallér mögött, mert
1933 Reg| bája, gyöngédsége (amelyet Szindbád már magában barackvirágszínűnek
1934 Reg| borították a jégvirágos ablakot.~Szindbád már jó darab idő óta sétált
1935 Reg| valóban elunhatta volna Szindbád az éjszakai sétát. Ám a
1936 Reg| Az erkélyajtó föltárult.~Szindbád akkor háromszor a levegőbe
1937 Reg| egy kissé félrehúzódott. Szindbád mozdulatlanul állott a havas
1938 Reg| jégfejszékkel a régi híd lábait.~Szindbád egy másodpercig arra gondolt,
1939 Reg| Georgina - felelte egyszerűen Szindbád, és nyugodtan a pisztolycsőbe
1940 Reg| betörőt.~- Megteheti - felelt Szindbád igen nyugodtan, mert az
1941 Reg| rnondá halkan, ábrándosan Szindbád. - Az én életem már elvégeztetett
1942 Reg| És most már el is megyek.~Szindbád mélyen meghajolva hátrált.~
1943 Reg| szólott esdeklő hangon Szindbád. - Adjon egy virágot a hajából,
1944 Reg| haragszom - mondta halkan.~Szindbád megcsókolta a kis kezet,
1945 Reg| a földön.~- Isten önnel, Szindbád - szólott Georgina. - Ha
1946 Reg| akarja, akkor még látni fog.~Szindbád szótlanul meghajolt, és
1947 Reg| tiszteletnek örvendett a városban.~Szindbád természetesen jóbarátságban
1948 Reg| számukra.~Egy este azt kérdezte Szindbád az öltözőben Szalánczi kisasszonytól:~-
1949 Reg| információt kérnek a darabról.~Szindbád nevetett.~- Sajátságos nők,
1950 Reg| Pálházi hölgyekről - kérte Szindbád a színésznőt.~- Most nem
1951 Reg| hangja az üres szálában.~Szindbád önkéntelenül körülnézett
1952 Reg| páholy függönyei mögé, de Szindbád nyomban megismerte Georginát,
1953 Reg| királynő korabeli képekről, ha Szindbád nem tudná, hogy az illető
1954 Reg| igen sok adag hiúság van. Szindbád pompás lóverseny-távcsövén
1955 Reg| majd meg nem akasztják.~Szindbád a hátulsó ajtón a színpadra
1956 Reg| van magának Pálháziékkal?~Szindbád vállat vont.~- Azt hiszem,
1957 Reg| Magyarországon, amint tudja, Szindbád, fölléptem Pesten, Kolozsvárott,
1958 Reg| Nemde porcelánbaba vagyok, Szindbád? Porcelánbaba egy finom
1959 Reg| művészet - felelt bókolva Szindbád. - De hát a Pálházi kastélyban
1960 Reg| Jelentőségteljesen megszorította Szindbád kezét:~- Ha Pestre ér, remélem,
1961 Reg| nyújtotta meztelen vállát Szindbád felé.~Szindbád tehát gyorsan
1962 Reg| meztelen vállát Szindbád felé.~Szindbád tehát gyorsan megcsókolta
1963 Reg| zenéjű hang megszólalt:~- Szindbád úr!~A férfi boldog mosollyal
1964 Reg| érdeklődéssel nézett szürke szemével Szindbád halvány arcába. Csupán a
1965 Reg| vagyok kapitány - felelte Szindbád, és titkosan a Georgina
1966 Reg| Georginára nézett), hogy Szindbád úr szolgálaton kívüli kapitány
1967 Reg| testvérbátyám szolgál - mondta Szindbád titkon elmosolyodva. Tehát
1968 Reg| méltó emberekkel találkozunk~Szindbád a régies szalonban, amelynek
1969 Reg| Corvinusz nevű férfiból (akit Szindbád magában csodadoktornak nevezett)
1970 Reg| többször csodálkozva nézett Szindbád felé, majd bizonyos méltatlankodással
1971 Reg| sehogy sem tetszett neki Szindbád, aki igen fesztelenül, bohémes
1972 Reg| hogy mennyire csodálkozott Szindbád e helyen, aki ugyancsak
1973 Reg| együtt voltak, midőn is Szindbád megjegyezte, hogy az orosz
1974 Reg| olvasni más elbeszélőket.~Szindbád (mert egyéb dolga nem volt)
1975 Reg| délután is játszik - felelt Szindbád -, ünnep van.~- Sajnálom,
1976 Reg| méltóságteljesen fogadta Szindbád mély meghajlását, és igen
1977 Reg| kastély körül.~Egy másodpercre Szindbád négyszemközt került Georginával.
1978 Reg| hangon kérdezte:~- Igaz, Szindbád, hogy maga amolyan félig-meddig
1979 Reg| ember?~- Lehetséges - felelt Szindbád mosolyogva. - Az ember sohasem
1980 Reg| rangot én ajándékoztam.~Szindbád majdnem hangosan elnevette
1981 Reg| felelt jókedvű nevetéssel Szindbád, és elhatározta, hogy estére
1982 Reg| oktalan szenvedélyéből, Szindbád úr? - kérdezte halk, barátságos
1983 Reg| fejét. - Igya meg teáját.~Szindbád természetesen az öreg asszonyság
1984 Reg| mondta tökéletes bátorsággal Szindbád, miután az öreg hölgyön
1985 Reg| Georgina gyermekét megnézze.~Szindbád bizonyos idő múltával elmerengve
1986 Reg| szaladt a havas úton, míg Szindbád meg-megállott, a befagyott
1987 Reg| maradok - gondolta magában Szindbád~ ~
1988 Reg| csodálkozva maradoztak el Szindbád úr mellett, hisz a Hofjágerben
1989 Reg| kopogtató volt, és midőn Szindbád kívül jelt adott, az udvarról
1990 Reg| látogatóra:~- Kerüljön beljebb, Szindbád úr, már elkészültünk a dolgunkkal.~
1991 Reg| civakodtak Benedek úrral, amíg Szindbád (aki véletlenül a városban
1992 Reg| kenetteljes, mint egy papé.~Szindbád csöndesen bólingatott, mint
1993 Reg| rózsaszínű viaszgyertyák.~Szindbád, bár azelőtt is megfordult
1994 Reg| is elnehezedik egy kissé.~Szindbád egy százesztendős Shakespeare-t
1995 Reg| Attól félek - mondta Szindbád -, hogy nemes barátomnak
1996 Reg| Asszonyom - felelt nemes hévvel Szindbád -, hisz Júlia Kegyednek
1997 Reg| megmaradt volna. Semmink sincs, Szindbád, pedig tíz esztendeje vagyunk
1998 Reg| hat egészséges gyermeke.~Szindbád itt alkalomszerűnek vélte,
1999 Reg| Pálháziékat a városban? - kérdezte Szindbád, és egy ócska fóliánst vett
2000 Reg| Sajátságos hölgyek - mormogta Szindbád egy rongyos füzetet kezében
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2261 |